Bethlen Farkas, Verőce polgármestere kezdeményezésére – „Építsünk hát templomot, a Kárpát-Haza templomát, ahol minden magyar fohászkodhat, imádkozhat hazánk fennmaradásáért” – sokan részt vettek a Kárpát-Haza templom ünnepélyes alapkőletételén március 21-én a Verőce melletti Katalinpusztai-völgyben.„E templom felépítése szolgáljon bizonyságul, hogy hittel, szeretettel és összefogással visszanyerheti önbecsülését és hajdan volt dicsőségét a magyar nemzet”– hangsúlyozta Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke, aki megvásárolta a területet e nemes cél érdekében. Önkéntes segítők érkeztek több településről és az elszakított területekről is, például Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről. A templom közadakozásból, közösségi kaláka munkában valósul meg. Bethlen Farkas reményei szerint szakrális zarándokhellyé, kis Csíksomlyóvá válhat idővel a Kárpát-Haza templom. /Frigyesy Ágnes: Közadakozásból építenék fel a Kárpát-Haza templomát. = Erdély.ma, márc. 22./

Medgyesy Schmikli Norbert A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere című monográfiáját március 26-án mutatták be Csíkszeredában. A napokban az általa vezetett színtársulat /a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Boldog Özséb Színtársulata/ Csíksomlyón mutatatott be egy 18. századi forrásokból merített passiójátékot. Medgyesy Schmikli Norbert elmondta, Csíksomlyót mint zarándokhelyet ismerte általános iskolás korában, családjával jöttek el. 1997-ben indult az 1780-as évekből fennmaradt, a csíksomlyói kolostorban őrzött iskolai színjátékszövegek pontos, betűhű kritikai szövegkiadásának előkészítése. Nagy megtiszteltetésnek érzete, hogy az MTA Irodalomtudományi Intézetében kaphatott feladatot a passiók sajtó alá rendezésében. Ezzel párhuzamosan kezdte kutatni ezen színjátékok, iskoladrámák hátterét. /Takács Éva: Középkorban gyökerező barokk misztériumdrámák. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

Idén ünneplik a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának ezer éves jubileumát. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek hangsúlyozta, Szent István királyunk tíz egyházmegyét alapított, közülük kilencet városról, a tizediket Erdélyről nevezte el. A gyulafehérvári székesegyház mozgalmas története során az alapító okiratok elvesztek. Utoljára 1277-ben égették fel, amikor a levéltár elpusztult, az alapítás évét viszont rekonstruálni lehetett a szomszédos egyházmegyék irattárai alapján. Így derült ki, hogy Szent István király az Erdélyi Egyházmegyét, Gyulafehérvár székhellyel 1009-ben alapította. Az emlékünnep egy évig tart, tavaly Csíksomlyón, szeptember 12-én volt a megnyitó, és idén, 2009. szeptember 29-én, Szent Mihály napján – aki a székesegyháznak is, az egyházmegyének is a védőszentje – lesz a csúcsrendezvény, egyben az emlékév záró ünnepsége. A millenniumi ünnepségre meghívták a Szentatyát is, aki nem tud eljönni minden egyházmegye alapítási évfordulójára, de mindig küld egy apostoli delegátust, pápai követet. A millenniumi bizottság élén Tamás József segédpüspök áll, aki Csíksomlyón székel, onnan irányítják a rendezvényeket. Minden plébánia szervez legalább egy millenniumi ünnepséget, ami általában a búcsúünnepük. Ugyanakkor a plébániákon vándorkiállításokat szerveznek az egyházmegye történetéről. Az év folyamán minden plébánia egyszer zarándoklatot szervez a gyulafehérvári székesegyházhoz. Vissza kell tekintenünk az elmúlt ezer évre, hangsúlyozta az érsek, a múltat át kell mentenünk a jövőbe. /Balta János: Ezer éves az erdélyi főegyházmegye. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely – a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Mikes Kelemen Főgimnázium Osonó Diákszínházának és a Művészeti Népiskola színészosztályainak diákjai – a vakációban versenyen kívül mutatta be a Részletek a bolyongás meséiből előadását a Székelyudvarhelyen megrendezett ODIF – Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, háromszor lépett színpadra a Csíksomlyón tartott Háló – Katolikus Közösségek Hálózat keretében szervezett ifjúsági találkozón. Az önkormányzat felkérésére április 22-től az Osonó Budapesten, a Ferencvárosi Színjátszó Fesztiválon képviseli Sepsiszentgyörgyöt mint testvérvárost. /(fekete): Ferencvárosban az Osonó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Zarándokok indultak útnak április 21-én Budapestről Csíksomlyóra; a 920 kilométeres utat 40 nap alatt teszik meg gyalog, melynek végén részt vesznek a százezreket vonzó pünkösdi búcsún május 30-án – jelentette be Molnár András, a Mária Út Egyesület koordinátora. Terveik szerint néhány éven belül elkészül a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó, 1400 kilométer hosszú Mária zarándokút, amit 60 nap alatt lehet majd megtenni. Szabó Tamás, a 2006-ban alapított Mária Út Egyesület elnöke a sajtótájékoztatón rámutatott: a Mária kegyhelyeket érintő zarándokút hozzájárulhat ahhoz, hogy „Közép-Európa népei, amelyek egyaránt tisztelik Máriát, szeretetben és együttműködésben éljenek”. /Zarándokturizmus. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

Április 17-én könyvbemutatót tartottak Kolozsváron, a kolozsvár-kerekdombi egyházközség közösségi termében. Jakab Gábor mutatta be legújabb könyvét: Húsz éve „szabadon” Csíksomlyón. Verbum Kiadó, Kolozsvár. /(bodó): Házi könyvbemutató. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 3./

A Nagy Szent Vazul (baziliták) görög katolikus szerzetesrend felsőilosvai kolostorában tartotta soros közgyűlését a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljáróinak Konferenciája. Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát-prépost, a konferencia főtitkára is jelen volt. Az elmúlt héten került sor a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány választással egybekötött káptalanjára is, Csíksomlyón. Ezen Orbán Szabolcs O. F. M. pátert, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet erkölcsteológia és olasz nyelv tanárát választották meg provinciai elöljárónak. Az új provinciális 39 éves. Helyettese a 47 esztendős P. Böjte Mihály, jelenleg székelyudvarhelyi házfőnök. /Fodor György: Szerzetes elöljárók közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Kolozsváron bemutatták Jakab Gábor: Húsz éve „szabadon” Csíksomlyón. Pünkösdi búcsúk 1990–2009 között című könyvét. A húsz év történetét képeskönyv formájában állította össze a szerző. A kiadványban szerepel Márton Áron püspök 1949-ben elhangzott történelmi jelentőségű csíksomlyói beszéde, továbbá a húsz éves időszakban elhangzott szentbeszédek, valamint a Keresztény Szóban és a Vasárnapban megjelent, Csíksomlyóval kapcsolatos írások. A bemutatón Kovács Sándor főesperes kifejtette, Csíksomlyó léte és története, lelki kisugárzása mindenkit megérint, százezrekre gyakorol benyomást ösztönös erejével. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a csíksomlyói búcsújárást a legnagyobb összmagyar mozgalomnak tartja. /Jakab Judit: Szem- és fültanúként a csíksomlyói búcsúról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Május 7-én Kisiratoson várta a község vezetősége és lakossága a Mezőkovácsházáról érkező feltámadási jelvényt, amelyet 40 ember hozott Bakos István polgármesterrel az élen. Az érkezők és a fogadók, nemzeti viseletbe öltözött lányok felvezetésével, zsoltárokat énekelve végigvonultak a főutcán, majd betértek a májusi ájtatosságra, illetve a jelvény fogadására hívekkel megtelt templomba. Bircsik Csaba, egy mezőkovácsházi civilszervezet elnöke a feltámadási jelvényt átadta Almási Vince kisiratosi polgármesternek. Beszédeikben a magyarság összetartozását jelképező feltámadási jelvényből kiindulva a két település között kialakult igen jó kapcsolatokat ecsetelték. Miután a kisratosiak rákötötték a maguk szalagját a jelvényre, Zilahy András plébános áldást mondott a résztvevőkre. Másnap a kisiratosiak egy kisbusszal indultak útnak a feltámadási jelvénnyel, a kürtösi, zsúfolásig megtelt katolikus templomban tartottak rövid stációt, majd Aradra, a Mosóczy-telepi katolikus templomhoz érkeztek. Kalapis Damján plébános köszöntötte az érkezőket, majd együtt fohászkodtak. Almási Vince, a kisiratosiak nevében a Zamárdiból, illetve Tihanyból elindult két feltámadási jelvény szimbolikus jelentőségéről beszélt, amelyek különböző irányba haladva átölelik a Kárpát-medence magyarságát. Farkas Viktória felolvasta a Mosóczy-telepiek szalagjának a szövegét, azt rákötötte a jelvényre. A jelvényszállító csoport megállt még a gyoroki, majd a lippai katolikus templomoknál, délután a dévai Szent Ferenc Alapítvány kápolnájában megtartott ünnepélyes szertartáson a jelvényt átadta a vendéglátóknak, akik Gyulafehérvár érintésével hordozzák azt tovább Csíksomlyó felé. /Balta János: Arad megyében a feltámadási jelvény. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Legyünk méltó örökösei őseink tiszta hagyományának a hitben, a Mária-tiszteletben, a búcsújárás helyességének megőrzésében – szólítják fel a pünkösdi búcsúra készülő híveket a csíksomlyói ferences barátok. A Gyulafehérvári Főegyházmegye fennállásának ezredik és a ferencrend megalapításának 800 évfordulóján a millenniumi év mottóját választották a búcsú jelmondataként: „Krisztussal ezer esztendeig” Választási kampány idejére esik a csíksomlyói pünkösdi búcsú, ezért a szervezők, a ferences szerzetesek már most hangsúlyozzák az igazi zarándoklat, búcsújárás lényegét. A somlyói barátok kérik, senki ne tévessze szem elől a vallásos-lelki célt. Azt kérik, hogy zarándokokhoz méltó jelképekkel, kizárólag templomi zászlókkal, a különböző lelkiségek zászlóival, valamint a magyar nemzeti zászlóval és a millenniumi év zászlóival érkezzenek. Politikai pártok, szervezetek jelképeinek nincs helye a búcsún. Péter Arthur házfőnök és Timár Asztrik templomigazgató mindenkit hív a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, hangsúlyozva, a magyarság legnagyobb búcsújáról van szó, de kár lenne, ha csupán összmagyar találkozóvá válna. /Takács Éva: Mindenki zarándokként jöjjön. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

Jövőbe mutató eseménnyel kívánta ünnepelni a családpasztorációs munkacsoport a Gyulafehérvári Főegyházmegye fennállásának ezredik évfordulóját: május 16-án Cskísomolyón, a kegytemplomban hogy egyszerre 33 kisgyereket kereszteltek. A keresztelendő picik mellett természetesen ott voltak az ünneplőbe, népviseletbe öltözött testvérek, rokonok is. Erdély különböző településeiről érkeztek családok, még kolozsvári, kézdivásárhelyi és budapesti gyerekek is jöttek, hogy elnyerjék a keresztséget. A rendkívüli keresztelő ötletét Bíró Ernő kolozsvári hatgyerekes apuka vetette fel. /Takács Éva: Millenniumi keresztelő Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

Máramarosszigetre érkezett az a Feltámadási kereszt, amely húsvétkor indult el Zamárdiból, és amelynek végállomása Csíksomlyó lesz. A jelkép Máramarosszigetnél lépett be Erdély területére, ahova a kárpátaljai Aknaszlatináról hozták át. A kereszt menetének gondolata a 2004. december 5-i népszavazást követően fogalmazódott meg az anyaországi hívekben. Ekkor határozták el Zamárdiban, hogy valahogy ki kell fejezni az együttérzést az elszakított területeken élő magyarokkal. /Csíksomlyó felé vezető útján belépett Erdélybe a Feltámadási kereszt. = Erdély. ma, máj. 19.

A kolozsvári Verbum Kiadó gondozásában megjelent köteteket mutattak be május 19-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. Berszán István, az Irodalomtudományi Tanszék tanára jelezte: a három könyv közül kettő doktori disszertáció továbbfejlesztése, a harmadik pedig az Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulója alkalmából a Gyulafehérvári Caritas, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke és a Német Nyelv és Irodalom Tanszék által a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban 2007 novemberében megrendezett kétnapos konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. Az est folyamán elsőként Angi István zeneakadémiai professzor ismertette Bodó Márta teológus és filológus Iskola és színház. Az iskoladráma neveléstörténeti és pedagógiai szerepe című kötetét. Farmati Anna, a Vasárnap című hetilap főszerkesztőjének Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere című kötetét egykori tanítványa, Korondi Ágnes ismertette. A 2007-es emlékünnepség kapcsán kiadott, Gábor Csilla, Knecht Tamás és Tar Gabriella-Nóra által szerkesztett Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar–német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötetet Luffy Katalin mutatta be. /F. Zs. : Hármas könyvbemutató a Bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Kolozsváron Kőrösi Csoma Sándor születésének 225. évfordulója alkalmával előadóesttel emlékeztek a kiemelkedő személyiségre. Kovács Sándor katolikus főesperes így vélekedett: „Ősök és hősök szent hitére épül a jövő” – majd megáldotta a Szent Mihály egyházközség azon szalagját, amelyet ezt követően a Balaton melletti Zamárdiból származó, feltámadási menet jelvényére (egy Árpád kori szárnyas keresztre) kötöttek fel. A szárnyaskereszt Tordatúrra és Tordára is elérkezett, s a pünkösdszombati búcsúra Csíksomlyóra viszik. Vizi Ildikó, a BBTE megbízott adjunktusa tartott előadást. Megemlítette, hogy édesapja, Debreczy Sándor irodalomtörténész, oldalági leszármazottja volt Kőrösi Csoma Sándornak, s 1938-ban, illetve 1942-ben Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete címmel könyvet is megjelentetett. Vizi Ildikó tagja a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesületnek, s előadásaival minden évben jelen van az egyesület konferenciáin. Vizi Ildikó kitért arra is, hogy ma nem divatos az, aki a múlt után kutat és tiszteli azt, szerinte azonban a múltat ismerni kötelesség. A Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói közül szép számmal vannak olyanok, akik rendszeresen megjelennek a kovásznai Kőrösi-ünnepségeken. /N. -H. D. : Képzeletbeli utazás egy Kőrösi-leszármazottal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Többéves hivatalos kapcsolattartás és kulturális csere után – múlt évben a kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus látogatott Paksra, idén a paksi városi vegyes kar jött el a XV. A mostani csíksomlyói búcsúra készülő ötvennégy fős paksi zarándokcsoport Kézdivásárhelyt is felkeresi. Az ünnepi szentmise után a paksiak meglátogatják a város nevezetességeit és a gelencei műemlék templomot. /(Iochom): Paksi zarándokok Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./

Csángó gyerekek befogadásával próbálják megakadályozni a magyar nyelvű oktatás felszámolását a Beszterce-Naszód megyei Vicében. A Bástya Egyesület 22 csángó gyerek oktatását és ellátását vállalta, hogy ily módon nemcsak a településen, hanem 8. osztály után a közeli Besztercén is biztosítani tudják a magyar osztályok indításához szükséges diáklétszámot. A vicei Dsida Jenő Általános Iskolában frissen meszelt falak, vadonatúj hőszigetelő nyílászárók, újonnan felszerelt mosdók sorakoznak. Az 5–8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra Vicén, előtte a községközpontban, Apanagyfaluban tanultak a gyerekek, mesélte Lapohos Ella igazgató. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyermek tanul, a diákok a Bástya Egyesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útmutatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze. Kapcsolatba kerültek a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvánnyal, segítségükkel beindították a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. Kölcsönösen segítetik egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. A Bástya Egyesület a gyerekek teljes ellátásáról gondoskodik. A helybéli nevelőnők munkáját két Vácról érkezett önkéntes segíti, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatói az Erasmus diákcsereprogram keretében töltik itt három hónapos szakmai gyakorlatukat. A Bástya Egyesület a 8. osztály befejezése után sem hagyja cserben pártfogoltjait. A gyerekek ellátása, taníttatása sok pénzbe kerül, ehhez az egyesület pályázatok útján, főleg magyarországi alapítványok révén szerez támogatást. A Szülőföld Alap, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal, a Pro Diaszpóra, a Communitas és a MOL Románia alapítványa is segítette őket. /Pap Melinda: Riport: Magyarmentés Vicében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

A kegyhelyet gondozó ferences barátok a csíksomlyói búcsút zarándoklatként ajánlják az oda látogatók figyelmébe. Csakhogy a barátok aggodalma olyan embereket is bánt, akik a legjobb szándékkal és legnagyobb tisztelettel érkeznek a nemzeti zarándokhelyre. Somlyó a kezdetektől fogva több, mint zarándoklat. Magyar identitásunk gyakorlása, mi több: tömegtüntetés volt akkor is, amikor a huszáros tartással fehér lovon ülő, dörgedelmes szónoklatú Márton Áront a hívek élőlánccal védelmezték az államilag szervezett ártó szándéktól, sőt akkor is, amikor a betiltott körmenetek és a pünkösdi búcsúra szervezett zsögödi szocialista barátkozások idején a „népek” a kegytemplom falait is szétrepesztették volna, hogy egy zsebkendőnyi simogatás erejéig a kegyszobor lábához fölkapaszkodjanak! És jelenleg a magyarság nemzeti megújhodásának talán a legfontosabb színtere, minden egyéb lejáratott vagy bejáratott szimbólumánál igazabb megnyilvánulása. Ha van az a bizonyos, Illyés Gyula megverselte „haza a magasban”, annak földi mása minden bizonnyal a Napba Öltözött Asszony lábánál keresendő, mert ide zarándokolnak az elfeledett magyarok, a csángók is magyar imádságért! Nem értem azonban, hogy a Mária-tiszteletet miért ne lehetne kifejezni hagyományőrző huszár egyenruhában, ami szoros atyafiságban van a Kossuth viselte polgári mentével ugyanúgy, mint a sujtásos makfalvi posztózekével! Alkalomadtán ott vannak a huszárok a budapesti Szent Jobb-körmenetben is, írta Laczkó Vass Róbert. /Laczkó Vass Róbert: Vitézkötés zarándok mentére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

A Feltámadási menet a magyarországi zamárdi római katolikus egyházközség kezdeményezésére született 2005-ben. Célja, hogy megújítsa az emberek szövetségét a feltámadt Krisztussal, valamint nemzeti újjászületés vágya. A körülbelül 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. A részt vevő egyházközségek 30-40 km-es szakaszokat vállalva stafétaszerűen adják tovább a Feltámadási menet jelvényét. Ez egy fából faragott, ősi motívumú, húsvét és pünkösd (szárny) szimbolikáját egyaránt hordozó kereszt. A részt vevő közösségek egy-egy szalagot kötnek rá, a zarándokkönyvbe pedig beírják a mindnyájunknak szánt üzenetüket, élményeiket. Az idei útvonal (is) mintegy „szívet rajzolt” a Kárpát-medencébe. A menet egyik ága Zamárdiból dél-nyugati irányba indult, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyén lépett be Erdélybe s haladt Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé haladt és Sopronnál keletre fordulva a Felvidéket, Észak-Magyarországot és Kárpátalját kötötte össze Csíksomlyóval. Főszervező Gál Péter József, a zamárdi egyházközség képviselője. Kolozsváron május 19-én, a Szent Mihály egyházközség Szentegyház utcai dísztermében fogadták ünnepélyesen a Feltámadási menetjelvényét. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta: az ősök és a hősök szent hitére épül a jövő. Majd megáldotta a kolozsváriak szalagját, melyet Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kötött fel a jelvényre. Ezt másnap reggel továbbvitték Tordatúrra, onnan Tordára. Innen haladt az összetartozás útvonalán a csíksomlyói úti cél felé. A Feltámadási menet pünkösd szombatján úgy ért véget, hogy a madéfalvi és a csíkszentkirályi kereszt népe felvitte a feltámadási jelvényeket a Kis-Somlyó nyergében celebrált búcsús nagymisére. Ott az oltár előtt egyesítették őket. Az újra eggyé lett jelvényt azután a csobotfalvi közösség tagjai vitték le a plébániatemplomba a csángó misére. Itt őrzik minden esztendő szalagjait, a feltámadási jelvényeket pedig évente visszaviszik a balatoni kiindulási helyükre. /Fodor György: A Feltámadási menet jelvénye Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 31./

Több százezer ember gyűlt össze a Csíkszereda melletti két Somlyó-hegy oldalán és a köztük lévő „nyeregben”, hogy részt vegyen a hagyományos pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. A magyarság képviselői a tengerentúlról, a Kárpát-medencéből, magyarországi városokból, Erdély településeiről, Európa más részeiből jöttek el Csíksomlyóra. A moldvai csángók is nagy számban voltak jelen, tiszteletükre az idén is rendeztek külön csángó misét. Mint minden esztendőben, ezúttal is mindenki zarándokként volt jelen, a politikusok is ebben a minőségükben, nem pedig pártjuk, szervezetük képviseletében érkeztek. A mostani búcsú egybeesik a gyulafehérvári püspökség alapításának ezredik, illetve a ferences rend fennállásának 800. évfordulójával. Az összegyűlteket a ferences rendtartomány főnök-helyettese köszöntötte, majd Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szólt a tömeghez. A csíksomlyói rendezvény meghívottja, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt az ünnepi szentmise szónoka. Beszédében azt hangoztatta, hogy a világ és benne a magyarság válságban van, a magyarországi élet bajai kivetülnek a világ összes magyarjára, akik azonban minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotnak. Úgy fogalmazott, hogy most sokan csak a gazdasági válságot érzik, akik viszont mélyebbre tekintenek, azok az erkölcsi válságot is látják. Felhívta a figyelmet az értékválságra is, a szerinte mindent meghatározó pénzimádatra. Ennek az értékválságnak az eredményeként az érsek szerint az emberiség „őssejtjét”, a családot is rombolják. Szót emelt a kisemmizettekért, az „adósság jármát” viselő tömegekért, milliókat érintő növekvő munkanélküliséget, kilátástalanságot, depressziós lelkületet említve. A szociálisan rászorulókról gondoskodni kell – hangsúlyozta az érsek, s úgy fogalmazott, hogy az irgalmasság cselekedete tette kereszténnyé Európát. Ha erre törekszünk, a nemzet megmarad, újjászülethet – mondta Bábel Balázs. A szertartás ideje alatt folyamatosan szemerkélt az eső, amely később záporrá erősödött, de ez nem zavarta meg az eseményt. Közleményben tiltakozott az Erdélyi Unitárius Egyház a csíksomlyói búcsú történetéről megjelenő valótlanságok ellen. „Széles körben terjesztik napjainkban is azt a tévhitet, miszerint a csíksomlyói búcsú a János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakos hittérítésével szembeni ellenállásra emlékeztet” – áll a közleményben. Mindez lehetetlen, hiszen az Erdélyi Unitárius Egyház egy évvel később, 1568-ban, a tordai országgyűlés vallásügyi határozata nyomán alakult meg. Az akkori erdélyi fejedelem, János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást, és a tordai vallásügyi határozat elfogadtatásával a korabeli Európában példátlan módon hozzájárult a felekezetközi feszültségek csökkentéséhez. A magyar zarándokok nosztalgiavonattal utaztak a gyimesbükki szentmisére: egy év után most újból, immár másodszor tette meg a Budapest–Gyimesbükk útvonalat a magyar címeres mozdony által vontatott Székely gyors. E nosztalgiavonat több mint nyolcszáz utasa – akik az előző napon részt vettek a csíksomlyói zarándoklaton – másnap jelen volt a felújított Kontumáci-kápolnánál tartott ünnepi szentmisén. A történelmi Erdély legkeletibb településén, Gyimesbükkön lévő vasútállomáson a falu lakossága és elöljárói fogadták a zarándokokat. Tavaly már volt itt hasonló találkozó. /Több százezer ember a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ A hideg, esős idő ellenére, talán minden eddiginél több zarándok gyűlt össze Csíksomlyón. A pünkösdi búcsú szónoka, dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az ezeréves erdélyi egyházmegye történetét elevenítette fel, amely majd ezer évig a kalocsai érsekség része volt, s azt mondta, úgy jött Csíksomlyóra, „mint a Szent Koronát hozó Asztrik érsek 90. utóda”. Felelevenítette a ferences rend 800 éves történetét, és azokat a jubileumi ünnepeket, amelyek „összekötnek minket múltunkkal, jelenünkkel, és remélhetőleg ezer évnél is tovább tartó jövőnkkel azokkal, akik a közös hitben, a közös nemzeti tudattal magyarnak, székelynek, csángónak vallják magukat”. Hazajöttünk édesanyánkhoz! – köszöntötte a megjelenteket dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Csíksomlyó templomában a kegyszobor a világ legnagyobb ismert kegyszobra. Már a XV. században virágzott a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. /Mózes Edith: Köszöntünk, Somlyó szép csillaga… = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Idén második alkalommal érkezett a magyarországi zarándokok nosztalgiavonata, a magyar címeres mozdony által vontatott Székely gyors a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, több mint nyolcszáz utasa jelen volt a Gyimesbükkön felújított Kontumáci-kápolnánál tartott ünnepi szentmisén is. A nosztalgiavonat utasai vettek az egykori csángó zarándokút kiindulópontjaként felállított emlékkereszt és a gyulafehérvári püspökség fennállásának ezredik évfordulója alkalmából ültetett tíz fenyőfa megáldásának szertartásán. Az ünnepély a csíkszeredai Role együttes Pille című, csángó népzenéből építkező rockballada előadásával, majd gyimesi hagyományőrző zenészek produkciójával zárult. Végül a zarándokok a Rákóczi-vár tövében álló, tavaly felavatott őrháznál gyűltek össze ismét, majd a tavalyi eseményre emlékeztető szónoklatok, valamint a magyar és a székely himnusz elhangzása után a Székely gyors a Csíki-medence felé vette útját. /Zarándokhely lett Gyimesbükk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Kurtapatakon Tuzson Csaba és felesége, Póka Erzsébet romantikus épület- és kertépítészeti hétvégi portájának díszkertjében felállították a turulmadarat, Vetró András szobrászművész alkotását. Mondáinkat elevenítve, Attila király címermadaraként már másfél ezer, Árpád honfoglalóinak több mint ezer éve óta itt lelt volna otthonra, írta Sylvester Lajos. Sokan a csíksomlyói Mária-búcsúról érkeztek ide, vallásfelekezetük felől nézvést mind a négy magyar történelmi hit képviselőiként Tőkés László református európai parlamenti képviselővel az élen. Az első „magánturulmadár” leleplezésére baráti csoport is érkezett – többnyire építészmérnökök és hozzátartozóik. – Van ahol üldözik a turulmadarat. /Sylvester Lajos: A Tuzson-porta sziklaszirtjére szállt a turulmadár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

Úttörő jelentőségű, tudományos igényű munkával gazdagodott a magyar néprajzkutatás. Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás /L’Hartmann Kiadó, Budapest/ című könyve nagyszabású összefoglaló egy magyar búcsújáró helyről, elsősorban néprajzi-antropológiai megközelítésben – hangzott el Tánczos Vilmos néprajzkutató méltatójában Mohay Tamás könyvbemutatóján, június 1-jén Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. A szerző, egyben a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, már évtizedek óta foglalkozik néprajzzal. Mohay elmondta, hogy jelenleg a könyv folytatásán dolgozik, amely az 1949-től napjainkig terjedő időszakot fogja vizsgálni. /Sipos M. Zoltán: A búcsú története. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./ Tánczos rámutatott arra, hogy „úttörő jelentőségű” munkáról van szó, ugyanis „előzmény nélküli a maga sokirányúságában, kritikai jellegében és terjedelmében”. /Jakab András: Mohay Tamás a csíksomlyói búcsúról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

A borús-esős időjárás ellenére ismét hatalmas tömeg gyűlt össze az idei pünkösdi csíksomlyói búcsún. Összmagyar találkozó, de a kegyhely őrei, a ferences szerzetesek mindig azon őrködtek, hogy a vallásos jelleget megőrizzék. Mára elindult és körvonalazódik a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó, a magyar Mária-kegyhelyeket összekötő gyalogos zarándokútvonal. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek elmondta, a kommunista időszakban könyveket hozott barátaival Erdélybe. Az erdélyi egyházmegye egészen az 1923-as román konkordátumig a kalocsai érseki egyháztartomány része volt. Ez a kapcsolat, ezeresztendős múltra tekint vissza. 2004. december 5-e nagy sebet ejtett a határokon kívül rekedt magyarok lelkében. Azonban a nemzet testén esett sebeket is be lehet gyógyítani. Bábel Balázs érsek kimondta: „Bocsánatot kérünk!”. Bábel Balázs elmondta, 2004-ben ő is amellett kardoskodott, hogy minél többen az igent mondják ki a népszavazáson. Megtámadták emiatt. Azt mondták, Jézus olyat, mint ő, nem tett volna. Nos, Bábel érsek azt mondta: Jézus szerette nemzetét annyira, hogy jövendő szomorú sorsára gondolva – megsiratta. Az érsek nem először van Csíksomlyón, óriási élményt jelent itt lenni. Egyházmegyéje és nemzete számára kegyelmet, égi támogatást kér. Bábel Balázs a Regnum Marianum társaság tagja, nem utolsósorban az ifjúság nevelésével is foglalkoztak. A Magyarországi Ökumenikus Bizottság elnökeként vallja, a közös imádság, egymás őszinte megbecsülése, az értékek kölcsönös elfogadása és legfőképpen valamiféle közös, hiteles tanúságtétel a világ előtt szükséges. /Jakab Gábor: A nemzet testén esett sebeket is lehet gyógyítani. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 7./

Pünkösd szombatján, május 30-án Csíksomlyón, a Hármashalom oltárán bemutatott ünnepélyes szentmisén valóságos csoda volt a búcsús hívek nyugodt megáldoztatása. A szentmise megkezdése után kétszer is szemerkélni kezdett az eső. Azután elállt. Akkor fohászkodni kezdett Daczó Lukács ferences atya: „Babba Mária! Legalább addig ne legyen eső, amíg be nem fejeződik a hívek áldoztatása!” Amikor eljött a szentáldozás ideje, sok pap el is indult a hívek közé, kis tálacskákban az oltáriszentséggel. Szépen sikerült az áldoztatás. Az utolsó visszatérő pap után csendesen megindult az eső. Végül is annyira esni kezdett, hogy a szentmise után megázva jöttek le a hívek a Kis-Somlyó hegyéről. Lejövet Daczó atya megköszönte az égi segítséget. /P. Daczó Lukács: Csoda történt az idei csíksomlyói búcsún? = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 21./

A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Könyv jelent meg a ferences búcsújáróhelyekről. Kovács Kalliszt ferences pap Ferences búcsújáróhelyek hazánkban című kötetét a sümegi ferences rendház jelentette meg. A ferenceseknek 14 búcsújáróhelye van, a bencéseknek négy, a pálosoknak kettő, a domonkosoknak, a cisztercieknek, a premontreieknek és a bazilitáknak pedig egy-egy kegyhelyük. A ferences részesedés magas arányának oka a ferences rend nagy elterjedtsége, népszerűsége, a néppel való szoros kapcsolata. Erdély két legnagyobb zarándokhelye – Csíksomlyó és Máriaradna – is ferences. /Könyv a ferences búcsújáróhelyekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

„Szívemben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép kalandba, és megengedte, hogy nem a test és a vér kívánságából, hanem az Ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem” – vallja Böjte Csaba ferences rendi atya, aki mintegy 17 éve végzi áldásos tevékenységét felkarolva az árva, nélkülöző, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyerekeket. Amikor a családok megsérülnek különböző hatások révén (például az alkoholizmus miatt), akkor a társadalomnak, az egyháznak át kell vállalnia a szülőktől ezeket a funkciókat. Leggyakoribb, hogy az édesanya két, három, négy vagy akár öt gyerekével magára marad, és egyedül próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Az egyedülálló asszony idegileg vagy egészségileg felőrlődik, eladósodik. Böjte Csaba alapítványa szívesen befogadja az ilyen gyerekeket. Miközben a gyermeket befogadják, a szülőt megpróbálják „rehabilitálni”: arra biztatják, szervezze újra az életét, hiszen az a cél, hogy idővel ismét ő maga nevelje gyermekét. Jelenleg már több mint 50 településen működtetnek gyermekotthont, 1800 gyerekkel. A Szent Ferenc Alapítvány a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Szórványkollégium, Magániskola és Óvoda mellett több intézményt működtet Erdély különböző településein. Gyermekvédelemmel foglalkoznak többek között Árkoson (Irgalmasság Anyja Kismamaotthon), Gyimesbükkön (Szentlélek Gyermekvédelmi Központ), Gyulafehérváron (Gábor Arkangyal Gyermekvédelmi Központ), Kovásznán (Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ), Kisiratoson (Pio Atya Gyermekvédelmi Központ), Torockón (Kis Szent Teréz Gyermekotthon) és Tusnádfürdőn (Szent László Gyermekvédelmi Központ) is, Gálospetriben és Gyergyószárhegyen pedig napköziotthont működtetnek, továbbá a magyarországi Csobánkán van az Élet Háza családi válságotthon. Egyetlen gyermekotthonon sincs rács, a gyerekek önként jönnek, akármikor el is mehetnek, de az a szép, hogy nem mennek el. Két típusú gyermekvédelmet végeznek. Az első esetben azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akiknek családjukban gondok vannak – jelenleg mintegy ezer gyermek. Amennyiben úgy látják, hogy nincs hova a gyermeket esténként hazaengedni, akkor befogadják valamelyik gyermekotthonba. Körülbelül nyolcszáz ilyen bentlakó gyerek van. Mindenki önkéntesként jön hozzájuk, hogy a gyermekekkel foglalkozzon, bizonyos idő (egy-két hónap) után pedig munkakönyvvel alkalmazzák őket, főállásban profi anyák lesznek. Jelenleg több mint 200 munkakönyves alkalmazottuk van Erdély-szerte. Böjte atya szerint mindaz, amit az iskolában tanítanak, nagyon fontos része az emberré válásnak, de csak az egyik része. Az embert meg kell tanítani szeretni, a másik személyt megbecsülni, meg kell tanítani, hogy Istent elfogadja, hogy szeresse a munkát, és ne féljen a nehézségektől. Ezekre próbálják megtanítani a gyerekeket. Böjte Csaba örömmel és büszkén mondja, hogy idén végezte el az egyetemet az a korosztály, amelynek tagjai náluk kezdték az óvodai nagycsoportot. Jó látni, hogy bár édesapja meghalt az ital miatt, a gyermek közgazdasági egyetemet végzett. Most egy árvaházat szeretnének beindítani Csíksomlyón. A Csíki Magánjavaktól megvásároltak egy épületet. /Ferencz Zsolt: ”Szeretnék nagy fa lenni, amin az ég madarai megpihenhetnek... ” Beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

A Legfelsőbb Védelmi Tanács /CSAT/ sürgősen utasítsa a Belügyminisztériumot, hogy biztosítsa a lakóhelyükről a magyarok által elüldözött Hargita megyei romák visszatérését otthonaikba, karhatalmi felügyelettel – áll abban a megkeresésben, amelyet a CSAT elnökéhez, Traian Basescu államfőhöz, valamint a szenátus és a képviselőház elnökéhez intézett a napokban négy roma jogvédő szervezet. A jogvédő szervezetek szerint százhetven cigány lakos, köztük gyerekek és nők kényszerültek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon május és június folyamán voltak konfliktusok a roma és magyar közösség közti. A csíki cigányok ügyében már Bukarestben és Csíkszeredában is szerveztek tüntetést „A gyors beavatkozásra azért van szükség – indokolták a jogvédő szervezetek –, mert érezhetően nő a feszültség a térségben. Hasonló konfliktusokra sor kerülhet Csíksomlyón, Csíkmadarason, Szentsimonban és Kászonújfaluban is” – sorolták a „veszélygócokat”. Az indítvánnyal kapcsolatban Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, a roma jogvédők lépése eltúlzott. /P. B. : Állambiztonsági kérdés a csíki romaprobléma? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

Augusztus 20-án az egész Kárpát-medencében első királyunkra, az országalapítóra emlékezik a keresztény magyarság, ki népét megkeresztelte és bevezette a nyugat-európai kultúra világába. Ebben az emlékezésben nemcsak Háromszék székelymagyar katolikussága jár az élen, hanem minden keresztény protestáns ember is: amiként Csíksomlyón vagy éppen Máriaradnán már az összmagyarság találkozójáról beszélünk, úgy a Kézdiszentlélek feletti Perkő-hegy is nemzeti búcsújáróhellyé szentesült, különösen a rendszerváltás utáni majdnem két évtizedben, írta Kisgyörgy Zoltán. Augusztus 20-án Háromszéken több helyütt megszólalnak a harangok, ünnepi szentmisére, istentiszteletre hívják a népet. Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templomkertben az esti szentmise után megemlékezést tartanak a Szent István-szobornál. Kézdiszentléleken előbb a frissen felavatott Szent István-szobornál, a székelyudvarhelyi művész, Zavaczki Walter Levente kőből faragott szobránál gyűlnek össze, innen zarándokolnak Perkőre. Zavaczki munkája egyébként a szentléleki árvízemlékmű is, József Attila szobra Székelykeresztúron, Tompa László és Móra Ferenc szobra Székelyudvarhelyen. Mikóújfaluban augusztus 22-én avatják fel az Európát kerékpáron mikóújfalusi gyermekekkel bejáró Fejér Ákos vörös andezitből faragott domborművű arcmását, vitéz Urszuly Sámuel kőfaragómester munkáját. Háromszék-szerte a magyar történelmi egyházakban, református, unitárius és evangélikus-lutheránus templomokban augusztus 20-ról szólnak majd a szószéki beszédek, prédikációk, az egyik legnagyobb magyar ünnepen. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Háromszék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./