Tiltakozás helyett
Ijesztően erőtlen, döbbenetesen gyáva politikai vezetőink reakciója mindazokra a túlkapásokra, amelyeket a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hatóság vezetője immár jó ideje elkövet.
Mircea Diacon vállalkozókat, vendéglősöket, taxisokat tart rettegésben, feszültséget szít, újságírókat fenyeget, újabban pedig karhatalmi erőkkel vonul be egyházi táborba, gyermekeket riogatva – s hiába van három magyar pártunk is, mindenik hallgat, a legerősebb magyar politikai szervezet háromszéki vezetője pedig azzal nyugtatgatja a közvéleményt, hogy majd csak „kipiszkálják” onnét a hatalmát fitogtató, azzal visszaélő felügyelőhelyettest.
Nincs azonnali és kemény hangú tiltakozó nyilatkozat, nincs elképzelés, netán cselekvési terv arról, hogy miként, milyen eszközökkel lehetne felhívni ország-világ figyelmét a fogyasztóvédő túlkapásaira, s arról sincs tudomásunk, hogy bár jogi segítséget biztosítanának az időnként abszurd bírságokkal sújtott vállalkozásoknak.
A székely ízek miatt kirobbant botránykor Tamás Sándorék hatalmas lendülettel még levelet küldtek az államfőnek, a miniszterelnöknek, az országos fogyasztóvédelemhez – hogy akciójuk mennyire volt elszánt vagy mennyire kommunikációs fogás, arról sokat elárul: bár érdemi választ nem kaptak, semmilyen további lépést nem tettek, be nem számoltak róla, szóvá sehol nem tették, pert nem indítottak. Pedig lennének módszerek, amelyekkel tiltakozni lehet, amelyekkel fel lehet hívni országos intézmények vagy jogvédő civil szervezetek figyelmét a hatósági túlkapásokra, léteznek jogi és politikai eszközök, amelyeket be lehetne vetni. És igenis, ezekkel elsősorban politikai vezetőinknek kellene élniük, hisz a vállalkozó kiszolgáltatott a hatóság bosszújának (magunk is drágán megfizettünk a Diacon tevékenységét bíráló írásainkért, hiszen azonnal lecsapott terjesztőhálózatunkra a hatóság), érthető hát, ha inkább a hallgatást választja.
De Tamás Sándor még azzal a meglehetősen kézenfekvő megoldással sem kíván élni, amely pedig erőteljes jelzés lehetne: a „politikai feltételek” hiányára hivatkozva, csendben tűri, hogy a hatóság székel a megyei tanács vagyonkezelésében levő ingatlanban. Érvelése alapján mintha csak meg akarná leckéztetni a háromszékieket: látjátok, ilyen az, ha nem vagyunk kormányon, hát azért kell ott lennünk Bukarestben, hogy ne történhessék ilyesmi.
Csakhogy így meg az a skizofrén helyzet állt elő, hogy a megyei önkormányzat akaratlanul bár, de segítő kezet nyújt a gyakorta túlkapásokat elkövető hatóságnak és vezetőjének. Mintha csak magunk hívnánk be a várunkat ostromlókat: jöjjenek, mi biztosítjuk a megfelelő körülményeket, hogy akadálytalanul dolgozhassák ki az ellenünk, legyőzésünkre irányuló terveiket…
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kapkodás
Kapkodás, képmutatás, hazudozás – nagyjából ez jellemzi az európai vezetők megnyilvánulásait az egyre intenzívebbé váló népvándorlás kérdésében, így aztán lassan már a reménye is szertefoszlik annak, hogy a kontinens országai egységesen lépjenek fel és közösen találjanak megoldást az egyre súlyosbodó válságra.
Az Európai Unió reakciókészségét jól mutatja, hogy jó hónap múlva, októberre kívánnak uniós csúcstalálkozót összehívni, miközben a helyzet napról napra, óráról órára súlyosbodik. A brüsszeli vezetők helyzetismeretéről, éleslátásáról pedig sokat elárul, hogy még nem is tárgyalták az Európai Bizottság korábbi javaslatát, hogy 40 ezer migránst osszanak szét a tagországok között, az élet máris felülírta a bürokrácia fellegvárában kidolgozott tervet, és most már 160 ezer bevándorlót kellene befogadniuk az uniós államoknak. Sőt, Orbán Viktor magyar kormányfő szerint már az 500 ezres szám is felmerült Brüsszelben. Arra a kérdésre pedig továbbra sem válaszol senki, hogy a menekültkvóták mitől jelentenének megoldást, hiszen a bevándorlás várhatóan nem csitul el, hanem fokozódik. S ha már a közös cselekvés esélyét eleve rontja, hogy nevén sem nevezik a problémát, az európai államok többsége saját hatáskörben, saját érdekei szerint intézkedik, miközben ujjal mutogat a másikra. A tehetős Németország nagyszabású tervvel állt elő a bevándorlók ellátására, hárommilliárd eurót különített el a célra, Angela Merkel azonban figyelmeztetett: mindenkit ők sem tudnak befogadni. Bajorország vezetői is jelezték: egyre nehezebb megbirkózniuk a menekültáradattal. A németek vélhetően kiválogatják majd azokat, akikről úgy gondolják, helyük van a munkaerőpiacon, a többieket pedig hazaküldik. Az osztrákok nemes egyszerűséggel semmibe vették az uniós jogszabályokat, és megnyitották határaikat a törvénytelen bevándorlók előtt csak azért, hogy mielőbb Németországba érjenek. A macedónok, a szerbek, a görögök meg sem próbálják feltartóztatni az érkezőket, a schengeni határnak számító Magyarország pedig paradox módon éppen amiatt került az európai vezetők és a nyugati média célkeresztjébe, mert a szabályokat betartva próbálja regisztrálni őket. Még az uniós elvárásokat általában hűségesen teljesítő Romániában is kibontakozóban a vita arról, hogy fogadja-e be az ország a Brüsszel által rátukmált migránsokat, egyáltalán hány menekültnek tudnak helyet biztosítani. Traian Băsescu exállamfő kategorikusan elutasítja a bevándorlók befogadását, de nem túl nagy a lelkesedés a vezető kormánypártban sem, a budapesti Keleti pályaudvaron is megfordult Liviu Dragnea például kijelentette: egyáltalán nem biztos abban, hogy szeretne menekülteket látni Bukarest utcáin.
S ha ennyire élesek a véleménykülönbségek a tagországok között, ennyire lassú, nehézkes a döntéshozatal, adódik a kérdés: mi tartja össze még az Európai Uniót? És vajon meddig? Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: szülőföldjükön rendezzék a menekültek helyzetét!
Sajnálatosnak tartja Tőkés László, hogy az Európai Unió nagyobb figyelmet szentel a bevándorlók jogainak, mint az őshonos kisebbségek helyzetének.
A menekültkáosz kezelésében a magyarországi kormány álláspontját támogató európai parlamenti képviselő kedden Nagyváradon elmondta: az európai és balti államoknak egységesen kellene fellépniük ebben a kaotikussá vált helyzetben. Szerinte azonban a jelenlegi „megszállás” csak ideiglenesen fenntartható, mert bár a menekültek megérdemlik a szolidaritást, mégis a saját szülőföldjükön kellene rendezni a helyzetüket.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint a hullám előbb-utóbb Romániát, Erdélyt is érinteni fogja, márpedig a krízis kezelésére európai terv még nincs, csupán nagy kérdőjelek vannak. Rámutatott, hogy Magyarország csak annyit szeretne elérni, hogy Brüsszel ne erőltessen rá tagországaira befogadási kvótát, hanem biztosítsa azok jogát, hogy saját fennhatóságuk alatt gyakorolják saját menekültpolitikájukat.
Tőkés hozzátette, hogy az anyaországi kormányzás csupán a törvények betartását szorgalmazza, rámutatott ugyanis arra, hogyha ő követne el olyan tetteket, mint egyes bevándorlók, akkor már rég bebörtönözték volna. Az EP-képviselő azt is szomorúnak tartja, hogy a jobb megélhetés reményében Romániát is rengetegen hagyják el. Úgy gondolja, hogy a bevándorlók „inváziója” közepette még inkább ragaszkodnunk kellene a szülőföldünkhöz.
„Itthon kell megoldani a problémát, nem lenne szabad azt exportálni, mert kívülről nem fogják megoldani. Én leszek az utolsó, aki elmegyek innen” – hangsúlyozta, miután az elmúlt időszakban többen is azt hitték, hogy a Fidesz–KDNP listán nyerve parlamenti mandátumát átköltözött Magyarországra. Tőkés fontosnak tartotta most ismét tisztázni: családjával Nagyváradon él, változatlanul erdélyi EP-képviselő és „itthoni pozíciónk” megerősítésére törekszik. „A Markó-doktrínát gyökerestől ki kell irtani az erdélyi magyar értékelvű politikából” – állapította meg Tőkés, emlékeztetve arra, hogy Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök megfogalmazása szerint az erdélyiek egyenlő távolságra vannak Budapesttől és Bukaresttől, Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől.
„Mi nem vagyunk ugyanolyan távolságra Gyurcsánytól és Orbántól, Pontától vagy Johannistól, sem a tisztességes RMDSZ-es politikusoktól a korruptakkal szemben, mint ahogyan például az egyház sem tarthat egyenlő távolságot azokkal, akik a kereszténység ellen vannak” – hangsúlyozta az értékelvű szemléletet szorgalmazó EP-képviselő.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Korruptterápia
A korrupcióellenes ügyészségnek köszönhetően újabb politikai bálvány omlott le Romániában a bukaresti főpolgármester lebuktatásával.
Miközben szenátorként nem sokat hallatott magáról (pedig két cikluson át volt a felsőház tagja), Sorin Oprescunak 2008-ban hatásos trükkel sikerült meghódítania a főváros elöljárói székét: kilépett a Szociáldemokrata Pártból (PSD), és függetlenként vágott neki a megmérettetésnek.
De nemcsak arra játszott rá erősen, hogy úgymond kívülálló, és nem részese a pártok alkotta politikai rendszernek, hanem azt is bizonygatta, miszerint ő a megtestesült feddhetetlenség és szakértelem, olyan közéleti szereplő, akit politikai és gazdasági érdekcsoportok egyaránt képtelenek befolyásolni. Újraválasztása annak a bizonyítéka, hogy a bukaresti választók többsége bevette a maszlagot, holott már első mandátuma idején kiderült, hogy Oprescu csapnivaló városgazda, aki képtelen a fővárosiak hasznára fordítani a rendelkezésére álló egymilliárd eurós költségvetést.
A jelenleg a hivatalnak otthont adó ingatlanért az elmúlt öt évben 13 millió euró bérleti díjat fizetett, holott ennyiből új székház vásárlására is futotta volna. Bár sokan azt hitték, alapszakmájához méltóan sebészi pontossággal fogja végrehajtani a korszerű városgazdálkodást, hangzatos kampányígéreteiből semmi nem valósult meg: se az ötven kilométer hosszúságú felfüggesztett autópálya, se a több száz szociális lakás, se a több ezer új parkolóhely, a 2020-as olimpia megrendezésének ötletéről ne is beszéljünk.
Ehelyett bűnbandává sülylyesztette a bukaresti városházát, amelynek korrupt vezetői vele együtt közpénzen tettek szert busás vagyonra. Oprescu számára súlyosbító körülmény, hogy fittyet hányt az elmúlt években fokozott üzemmódra kapcsolt korrupcióellenes küzdelemre, valószínűleg azt hitte, az ő körét nem zavarhatják az ügyészek. A főpolgármestert övező botrány kapcsán hazai pszichológusok már arról beszélnek, hogy a romániai korrupció kezdi magára ölteni a szenvedélybetegségek tüneteit: nehéz leszokni a kenőpénzről. Oprescu példáján okulva remélhetőleg sokan maguktól kigyógyulnak, és inkább nem választják az igazán hathatós terápiát: a fogda hűvösét.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A publicista paráznasága
Megint tele lett az internet a Kárpát-medencei magyar médiatársadalom egyik… majdnem azt írtam: fenegyerekével, de hát a képzavart elkerülendő muszáj lesz egy idétlen truvájjal élnem: feneleányával, Parászka Borókával.
Akinek az olvasóktól kapott parodisztikus „beceneveit” hadd ne soroljam fel most, mert nem mindegyik tűri a nyomdafestéket, ám az egyik, amit már évekkel ezelőtt ráaggattak, és amit azóta sem tudott levedleni – a Magyargyűlölő Amazon – vélhetően mégiscsak zavarja, mert imitt-amott néha megpróbálja „igazi magyar” voltát demonstrálni. Ám mivel ezt csak különféle lábjegyzetekben, replikákban, kommentekben teszi, miközben cikkeiből csöpög a zsigeri magyarellenesség, Parászkával kapcsolatban folyton felmerül a kérdés: kinek, minek az ügynökeként garázdálkodik a nyilvánosságban?
Rövid wikipédiás életrajza szerint Parászka Boróka Gyergyószentmiklóson született 1976-ban, „Bossányi Katalin-díjas újságíró, publicista, kritikus”. Parászka Miklós fogarasi születésű főiskolai hallgató lányaként jött a világra, apja Szatmárnémetiben volt színész, majd társulatvezető és rendező, aztán Marosvásárhelyen főiskolai tanár, jelenleg az egyik Hargita megyei önkormányzati teátrum, a Csíki Játékszín igazgatója, aki a nyilvános térben többször is megvédte a bírálatok kereszttüzébe került lányát. Boróka Debrecenben és Budapesten tanult filozófiát és esztétikát, pályafutása RMDSZ-es hátszéllel indult.
Dolgozott külügyi referensként, tanárként, irodalmi szerkesztőként. 2008-as megszűnéséig a Bukarestből Marosvásárhelyre és a világhálóra „mentett” hetilap, A Hét felelős szerkesztője volt, azután a szintén a keze alatt kimúlt Manna.ro liberális bulvárportálban folytatta publicisztikai ámokfutását, párhuzamosan több magyarországi szoclib lapban, köztük a Magyar Narancsban, a Mozgó Világban, a 168 Órában publikált. Megnyilvánulásai a folyamatos botránykeltés és provokáció jegyében zajlottak, mivel a „nekem semmi sem szent” felfogású véleményformálók közé tartozva úgy tetszelgett a külső megfigyelő pózában, hogy közben vörös posztóként lebegtek a szeme előtt a „nemzet”, a „magyarság”, a „polgári” fogalmak.
A mértéktartó szakmabeliek ítélete is megoszlik: eszerint Parászka vagy feltűnési viszketegségben szenved, vagy megbízást teljesít. Bár a kettő nem zárja ki egymást, az világos, hogy szélsőséges liberalizmusa sosem került ellentétbe sem a magyarországi baloldallal, sem a mindenkori román főhatalommal és annak erdélyi reprezentánsával, az RMDSZ-szel. Nem is kerülhetett, hiszen egzisztenciálisan függ ezektől: Parászka Boróka jelenleg minimum hármas elkötelezettségben tesz eleget – teljesen „szabadon és elfogulatlanul” – a vele szemben támasztott elvárásoknak: szerkesztő-műsorvezető a közszolgálati Marosvásárhelyi Rádióban, illetve az ultraliberális budapesti Magyar Narancs és az RMDSZ-szócső nagyváradi Erdélyi Riport publicistája.
Neve legutóbb a rádióbeli mesterkedéseit kísérő, összeférhetetlenségét és politikai elfogultságát leleplező botrány kapcsán merült fel, de ezt a felsőbbségek eltussolták, a liberális körök kedvenc drámaírójára, azaz férjére, Székely Csabára való tekintettel is, aki szintén megszólalt neje védelmében.
Ám Parászka Boróka csak tegnapig volt képes többé-kevésbé türtőztetni magát: a domináns közösségi hálón egy olyan, magyarul, angolul és románul is megfogalmazott „állásfoglalást” tett közzé, ami azóta is széles körben terjed –magyar embertől származó felelőtlen magyarellenes támadásként. Ami nemcsak a hivatalban lévő polgári-nemzeti magyar kormány ellenfeleinek szolgáltat muníciót, hanem az egész magyar nemzet és a magyar állam ellenségeinek is. Az amúgy is napok óta gyalázkodó román nacionalisták és a gátlástalanul fröcsögő bukaresti média máris diadalittasan propagálja Parászka nyilatkozatát, ami így hangzik:
„A romániai magyar kisebbségi közösség tagjaként kijelentem, hogy nem lépem át Magyarország határát mindaddig, amíg azt az Európai Unión belül határfallal barikádozzák el. Elítélem a magyar kormány menekült-ellenes politikáját, amely egyszersmind kisebbségellenes politika is. Szeretném kifejezni mély szolidaritásomat mindazokkal, akik most Magyarország határainál szenvednek.”
A jelenleg Marosvásárhelyen élő újságírónő egyenes folytatója annak az akciónak, ami a székelyudvarhelyi Nágó Zsuzsa gesztusával vette kezdetét, s amelynek célja az egész erdélyi magyar közösség áttolása abba a táborba, amely az orbáni nemzetpolitika ócsárolója. E táborba a nemzetközi fináncoligarchiától a kisantant-államokig sokan beletartoznak. Mint ismeretes, az említett „erdélyi leány” azzal hívta fel magára a figyelmet és tette közmegvetés tárgyává a közösséget, amelyből vétetett, hogy dörgedelmes nyilatkozatok közepette lemondott arról a magyar állampolgárságáról, amit a kedvezményes honosítás lehetőségével élve maga igényelt nemrég. „A Babeș-Bolyain végeztem újságíróit, aztán a kalandvágy kivitt Angliába”, nyilatkozta korábban az Orbán-kormány ellen tüntető internacionalista Nágó, aki a migránsok pátyolgatásában véli megtalálni életcélját. Parászka Boróka azzal überolja eszmetársát és kolléganőjét, hogy nemcsak menekültellenesnek, hanem kisebbségellenesnek is nevezi az ország határait és állampolgárainak biztonságát őrző magyar kormányt – miközben még a fogalmakkal is manipulál: falnak nevez egy ideiglenes drótkerítést, menekülteknek a gazdasági bevándorlókat és kisebbségeknek meg nem határozott entitásokat.
Szellemi paráznaságában nemcsak Magyarország és az összmagyarság ellenségeivel adja össze magát, hanem azokkal is, akik „a romániai magyar kisebbségi közösség tagjaként” ennek a közösségnek az elemi érdekei ellen munkálkodnak.
A Facebook-bejegyzése kiváltott reagálások között nemcsak olyanok vannak szép számmal, amelyek kitessékelnék Parászkát abból a közösségből, amihez tartozóként „hülyeségeket beszél”, hanem olyanok is, amelyek ironikusan vetik fel: akkor most hogyan fogja felvenni a Júdás-pénzt Pesten, ha hosszú évekig nem fog Magyarországra utazni?
R. Balogh Mihály
itthon.ma//szerintunk

Menekültügyi különbizottság alakul a parlamentben
A parlamentben menekültügyi különbizottságot hoznak létre, amely a menedékkérőkkel összefüggő törvényhozási teendőkkel fog foglalkozni – jelentette be Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke kedden.
Az RMDSZ politikusának kezdeményezésére a képviselőház és szenátus külügyi, védelmi és európai uniós ügyekkel foglalkozó állandó bizottságai, illetve a schengeni övezethez való csatlakozás ügyében alakult különbizottság együttes ülésen vitatták meg az európai migrációs válság fejleményeit. A megbeszélésen a belügyi tárca, a külügyminisztérium és az elnöki hivatal szakértői is részt vettek.
Borbély László a tanácskozás után megerősítette: az illetékesek közt nincs vita arról, hogy Románia csak önkéntes alapon vehet részt az Európai Unióba érkezett menedékkérők elosztásában, kötelező befogadási kvótákat nem tud elfogadni. A külügyi bizottság elnöke fontosnak nevezte, hogy a hatóságok világossá tegyék Bukarest álláspontját, mind az európai partnerek, mind a román társadalom számára.
Az első, 300 embert novemberben várják az elhelyező központokba. A parlamentben rendezett tanácskozáson nem merült fel az, hogy Románia a menedékkérők között vallásuk alapján válogasson, és csak keresztényeket fogadjon be – mondta el riporteri kérdésre válaszolva Borbély László. Mint mondta: szolidaritásra van szükség, Románia nem alkalmazhat etnikai vagy vallási diszkriminációt a menekültügyben. Elismerte: a bonyolultabb feladat nem a menedékkérők elszállásolása, hanem a menekültstátust elnyert, Romániában maradó embereknek a társadalomba való integrálása. Ezzel kapcsolatban és az európai migrációs válság más vetületeivel összefüggésben jogalkotási feladatokra is lehet számítani, ezért a tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy egy menekültügyi különbizottságot hozzanak létre, "ne kelljen hét parlamenti bizottságot összehívni egy-egy probléma megvitatására" – magyarázta az RMDSZ képviselője.
A migrációs válságra vonatkozó új brüsszeli javaslatok megismerése után szeptember 17-én a Legfelső Védelmi Tanács is megvitatja a menekültkérdést.
Népújság (Marosvásárhely)

Évadkezdés a temesvári színháznál
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban az elmúlt évekhez hasonlóan a 2015/2016-os évad is a haladás, a megújulás és a kísérletezés jegyében indul, olvasható az intézmény közleményében. A nagyterembe és a stúdióba tervezett bemutatók mellett műsoron marad a színház elmúlt évadban futó összes előadása is. Vendégszereplések tekintetében is sokszínű programokat kínál a színház, a szervezők táncszínházi előadásokkal, egyéni estekkel és külföldi stúdióelőadásokkal várják az érdeklődőket.
Fesztiválszereplések tekintetében úgy tűnik, hogy míg tavaly a Futótűz és a Moliendo Café, idén a Koldusopera az abszolút befutó, hiszen szeptembertől decemberig több mint öt meghívásnak kell eleget tennie, Gyergyószentmiklóstól, Bukaresten és Budapesten át Uzice-ig. De fesztiválmeghívást kapott a színház összes, jelenleg futó gyerek- és bábelőadása is, szeptember 12-én Bukarestben a Ţăndărica bábszínház 70. születésnapja alkalmából megrendezése kerülő fesztiválon az Apakaland kerül bemutatásra, majd október folyamán a nagyváradi Fux Feszt magyar bábos találkozón A hétfejű tündér, A csomótündér és azApakaland is látható lesz. Az ősz folyamán további két nemzetközi fesztiválon mutatkozik be a Manipulációk is: először Ljubljanában az Exponto-n, majd a szabadkai Desiré fesztiválon, de szeptember folyamán Zágrábban is látható majd az előadás.
Az évad első bemutatójára, amelynek próbái már augusztus folyamán elkezdődtek, október 2-án kerül sor. A Mucsi Zoltán nevével fémjelzett stúdióelőadás Vaszilij Szigarjev kortárs, orosz drámaíró Guppi című szövege nyomán jön létre. A háromszereplős tragikomédia egy megfeneklett házasság utolsó, mindent eldöntő napjába enged betekintést. A Pása (Kiss Attila), Tamara (Nagy Dóra) és Ljonya (Aszalos Géza) közötti viszonyok sokszor abszurdba forduló szövedéke egyszerre idézi a bohózatok könnyedségét és a 20. századi ember magányát.
Puskás Zoltán rendező idén egy igazi világklasszissal tér vissza Temesvárra. James Rado, Gerome Ragni és a zeneszerző Galt MacDermot világhírű musicalje, a Hair várhatóan november végén kerül színpadra. Folytatva a nagytermi bemutatók sorát, február közepén egy Radu Afrim rendezte pszichológiai dráma temesvári változatát látatják majd az érdeklődők. Peter Shaffer Equus című szövegének és Radu Afrim merész színházi nyelvének és megosztó világlátásának találkozásából kétségkívül izgalmas színházi produkció születik majd. Boris Liješevič szerbiai rendező, akinek A varázsló című előadását a 2015-ös Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón láthatta a közönség, Márai Sándor szövegekből felépített produkció létrehozására készül. Az új évad utolsó nagytermi bemutatója, a méltán elismert, a TESZT-en is több alkalommal megfordult Urbán András nevéhez kötődik. Az általa rendezett előadás, amelyben a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színművészei is közreműködnek, a 2016-os Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó első napján kerül majd bemutatásra.
Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: elfogadhatatlan a befogadási kvóták kötelezővé tétele
Hosszú távon "több Európára" van szükség a migrációs nyomás kezelésére, és olyan feladatokat mint a határvédelem, vagy a védelmi politika, uniós hatáskörbe kell emelni - mondta az RMDSZ elnöke szerdai bukaresti sajtóértekezletén.
Kelemen Hunor szerint az EU az elmúlt évtizedek legnagyobb kihívása előtt áll. A menekülthullámra nem volt felkészülve, váratlanul érte ez a helyzet. "A tagállamok azt gondolták, az Unió azt gondolta, hogy a Szíriából, Irakból és az észak-afrikai országokból érkező menekülteket felfogják a határon lévő országok, beleértve ebbe Törökországot is. Ez néhány évig is így volt egészen mostanig, amikor a menekültek elérték Közép- és Kelet Európán át a nyugati országokat, ez pedig Európát váratlanul érte” – mondta a szövetségi elnök.
Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem arról van szó, hogy az érkező menekültek megváltoztatnák Európa vallási összetételét, elég megnézni a számokat, de komoly dilemmát jelent a tagállamok számára az, hogy a szociális, társadalmi beilleszkedése ennek a nagy csoportnak hogyan történjen. "Azt gondolom, hogy erre senki nem készült fel, viszont ez nem jelenti azt, hogy el kell utasítani azokat a családokat, azokat az embereket, akik az életüket mentik" - fogalmazott.
A szövetségi elnök hangsúlyozta, az Európai Uniónak megoldásokat kell találnia a kérdés rendezésére. „Rövidtávon, még a tél beállta előtt olyan megoldásokat kell találni, hogy senkinek az élete ne kerüljön veszélybe. Az Európai Unió a tagállamaival együtt megbukna az emberségi vizsgán, ha gyerekek fagynának meg, ha emberek halnának meg a hideg miatt. Az, ami az elmúlt napokban az európai intézményekben történt azt mutatja, hogy zajlik az útkeresés, viszont ez nem elégséges. Az, hogy objektív kritériumok szerint el kell osztani a menekülteket a tagállamok között, egy olyan kérdés, amelyet meg kell vitatni" - mondta.
Hozzátette: az objektív kritériumok a népességszámhoz, a GDP-hez, a munkanélküliségi rátához köthetők teljes egészében. Azonban látni kell, hogy a menekültek nagy része nem a közép-kelet európai államokban akar letelepedni, hanem Németországban, vagy Észak-Európa államaiban.
"Kényszeríteni őket arra, hogy Bulgáriában, vagy Romániában éljenek, ez nagyon nehéz lesz. Ezért nekünk az a javaslatunk, hogy nem a kötelező kvótarendszeren kell elindulni, hanem egy önkéntes vállalás alapján. Úgy gondolom, hogy a kötelező kvótarendszert a tagországok nem fogják elfogadni, erre nem látok esélyt. Az RMDSZ képviselői is úgy szavaznak az Európai Néppártban illetve az Európai Parlamentben, hogy az önkéntes befogadást támogatják a kötelező kvótarendszer ellenében” - mondta Kelemen.
Az RMDSZ elnöke a legnagyobb problémát abban látja, hogy fellángolt a xenofóbia, a rasszizmus, az idegengyűlölet. „Ha ez elterjed, akkor nagyon nehéz lesz elfojtani, és veszélybe sodorja azt a politikai konstrukciót, amit ma Európai Uniónak, uniós intézményrendszernek mondunk. Ez ellen úgy lehet védekezni, ha őszintén és világosan beszélünk arról, hogy milyen Európát akarunk, hogy mit jelent a tagállamok szuverenitása, beszélünk arról, hogy hogyan lehet egy olyan Európa fele menni, amely a közös határvédelemtől kezdve a közös biztonságpolitikán át különböző más területekig a döntéseket egy helyre fogja áthelyezni. Az Európai Unió mindent megtett annak érdekében, hogy Görögország védje a schengeni határt?" - tette fel a kérdést a politikus.
Megjegyezte, hogy Görögország erre egymaga képtelen, ez bebizonyosodott. Ugyanez vonatkozik Olaszországra is. "E közben azokat az országokat, akik a schengeni határokat védhetnék, kiszorítják. Románia és Bulgária erre technikailag felkészült, ennek ellenére Európa folyamatosan plusz kritériumokat talál ki, hogy ne engedje Romániát és Bulgáriát a schengeni övezetbe. Ez egy hatalmas tévedés volt éveken keresztül az Unió részéről” - mondta.
Az RMDSZ elnöke úgy véli, el kell dönteni, hogy a következő évek kihívásait közösen küzdjük le, vagy minden tagállam belátása szerint cselekszik, és szétesik az Európai Unió.
„Én azon a véleményen vagyok, hogy több Európára, erősebb Európára van szükség, és bizonyos kérdéseket, mint a határpolitika, vagy a védelmi politika, európai uniós szintre kell emelni” - jelentette ki. Kelemen Hunor hozzátette, az őshonos kisebbségek helyzetének az uniós szintű rendezését nem teheti zárójelbe az a tény, hogy Európa most a menekülthullámmal küzd, az RMDSZ képviselői az elkövetkező időszakban is minden lehetséges fórumon napirenden tartják az őshonos kisebbségek ügyét. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Kelemen Hunor: taktikai kérdés mikor terjesszük be az autonómia-tervezetet
Érezhető az erdélyi magyarság életében, hogy Magyarország és Románia viszonya nem a legjobb – nyilatkozta kedden Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ elnöke szerint, ha nincs párbeszéd, azt megérzi az erdélyi magyarság, mert fokozódnak az etnikai feszültségek, a közösség elleni különböző támadások, kirohanások, de adminisztratív intézkedések is érezhetőek, vagy a törvények be nem tartása.
Kelemen bízik abban, hogy a magyar-román viszony javítható. Hogy a migrációs válság zárójelbe teszi-e az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit, az szövetség elnöke azt mondta: nem lehet elfogadni, hogy az őshonos kisebbségek ügye zárójelbe kerüljön, a téma napirenden kell maradjon.
Szóba került az RMDSZ székelyföldi autonómia-tervesete is. Erről, hogy mikor terjesztik a parlament elé az RMDSZ egy éve közvitára bocsátott autonómia-tervezetét, Kelemen azt válaszolta: nem szabtak meg határidőt maguknak, a taktikailag megfelelő pillanatra várnak. Nem lenne jó, ha besorolnák az RMDSZ-t Moszkva és Putyin mellé, ami a román politikának érdeke. Az nem érdeke, hogy elszigeteljék, mert abból soha semmi jó nem született – fogalmazott Kelemen Hunor.
Arra a kérdésre, hogy támogatja-e az RMDSZ a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) október 24-i figyelemfelkeltő akcióját, az elnök azt mondta: erről a székelyföldi „kollégákat” kell kérdezni, az RMDSZ érintett szervezetei és önkormányzati vezetői kell megvizsgálják, hogy miként tudnak csatlakozni a kezdeményezéshez, ehhez a „szimbolikus gesztushoz”.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Zászlóbontás
Mindenki nyugodjon meg – üzennénk Bukarestbe, de a helyi gyűlöletszító műhelyekbe is: a zászló ott lobog a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal homlokzatán. Akárcsak az új külcsínbe öltözött városháza, a trikolór is vadonatúj, nap nem égette, viharos szél nem tépte, ott leng háborítatlanul, senkit nem zavar, senki nem akarja sem leszedni, sem meggyalázni, meg lehet nézni mindennap, lehet fényképezni, filmezni, büszkén alája, eléje állni vagy éppen távolabbról csodálni.
Mindaz, ami kedden Sepsiszentgyörgyön a román hadsereg 71 évvel ezelőtti bevonulására való megemlékezés ürügyén történt, majd a háromszéki megyeszékhelyi események nyomán Bukarestben a kormánypalotában és a magukat hírtelevízióknak hazudó stúdiókban lezajlott, nem egyéb, mint a provokáció legaljasabb formája.
Az elmúlt időszakban kínkeservesen beindulni tűnő magyar–román párbeszéd lenullázását, a magyar–román kapcsolatok megmérgezését célul tűző sötét szekurista örök erődemonstrációja zajlott a háromszéki megyeszékhelyen, melyen nem átallottak eszközként használni karhatalmi erőket, egy 93 esztendős háborús veteránt, számos, nemzeti identitására büszke, de nem nacionalista román hazafit, börtönben ülő médiamogulok alkalmazásában álló hangulatkeltőket, végső soron pedig saját nemzeti jelképüket, a trikolórt is. Azt ugyanis remélhetőleg igen sok helyben élő román is belátja: a román hadsereg általuk felszabadításként megélt 1944-es bevonulása a helyi magyarság számára éppen ellentétes üzenetet hordoz, az azt megörökítő zászló tehát semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a Sepsiszentgyörgyön élők közös, mindenki által elfogadott jelképe legyen.
Ahhoz sem kell még túl nagy empátia, hogy ezek tudatában belássák: a helyi magyarság megalázásának minősül, ha mindenáron kitűznék azt a városháza tornyára. Innen pedig már csak egy apró kis lépés levonni a következtetést: nem a békés együttélést, sokkal inkább az etnikumközi feszültség gerjesztését szolgálják az olyan látványos gerillaakciók, mint amilyenné degradálták ünnepüket és zászlajukat.
Mert erre hivatkozva állt ki pár órával később elmarasztaló állásfoglalásával a plagizáláson ért, számon soha nem kért Gabriel Oprea belügyminiszter, kormányfőhelyettes, sokak szerint leendő miniszterelnök, a cirkuszmutatvánnyá alacsonyított ünnep ürügyén zúgott – az esti órákban, csúcsidőben – Dan Voiculescu volt szekusbesúgó stúdiójában a szolgálatos nemzetféltők kórusa, hazugság- és gyűlöletkampánya. És ugyancsak eme aljas provokáció nyomán állt elő tegnap Kovászna megye prefektusa ama rendőrállamot idéző megnyilvánulásával, melyben bűnvádi eljárást és ügyészségi kivizsgálást sürget a városvezetés ellen.
A soviniszta, szélsőségesen magyarellenes erők zászlót bontottak. Már megint itt van a gyűlölet. Köpni kell.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen: nem támogatjuk a kötelező kvótát
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a bevándorlók kvótás leosztása nem életképes, mivel nem találnak majd hatezer olyan migránst, aki Romániába akarna jönni.
Leszögezte: a szövetség képviselői az önkéntes felajánlások mellett szavaznak majd a kötelező kvóta helyett. Kelemen szerint hosszú távon „több Európára” van szükség a migrációs nyomás kezelésére, és olyan feladatokat, mint a határvédelem vagy a védelmi politika, uniós hatáskörbe kell emelni.
Kelemen: javítani kell a magyar–román intézményes párbeszédet Javítani kell az intézményes párbeszédet Magyarország és Románia között, mert a két állam közötti viszony romlása kihat az erdélyi magyarság életére – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerdán Bukarestben. Elmondta, az erdélyi magyarság megérzi, amikor az államközi kapcsolatok nem jók: Romániában érezhetően megszaporodtak a magyar közösség elleni kirohanások, adminisztratív intézkedések. Szerinte a kapcsolatokat legalább a gazdasági, határ menti együttműködések szintjén javítani kell, hogy „létezzen intézményes párbeszéd, ha nem is a legmagasabb szinten”. Kelemen Hunor szerint folyamatban van a román államfő budapesti látogatásának előkészítése, és az RMDSZ azt várja, hogy „legalább államfői szintén a párbeszéd erősödjön”.
Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke is megismételte, Románia álláspontja egyértelmű: az ország jelenleg nem fogad el kötelező kvótákat, az ország júniusban önszántából egyezett bele az 1785 migráns befogadásába, és nincs felkészülve ennél több menekült ellátására.
A politikus emlékeztetett: hosszúabb folyamatról van szó, nem egyszerre érkezik az összes migráns, az első, 300 fős kontingens novemberben jön, majd ezt követően havi lebontásban ékeznek a csoportok.
A migráció témájában egyébként első ízben véleményt nyilvánított a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is.
A hírszerzési szervezet közösségi oldalán megjelent állásfoglalásában rámutat: a migránsáradat központi helyet foglal el Európa politikai és biztonságpolitikai napirendjében, de az érzelmeken és félelmeken túl a hangsúlyt a helyzet közép- és hosszú távú kezelését lehetővé tevő, intelligens együttműködésre kell helyezni.
A SRI szerint olyan közös erővel kidolgozott, koherens cselekvési terv kell, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat is.
Szerdán Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke arról beszélt: amint az országba megérkeznek az első migránsok, növelni kell a hírszerző szolgálatok költségvetését.
Krónika (Kolozsvár)

Borbély: fel kell készülni a migránsok befogadására
Románia nem fogad el a Közel-Keletről az Európai Unióba érkező migránsok elosztásával kapcsolatos kötelező kvótákat, ehelyett az önkénes vállalások mellett áll ki – szögezték le a romániai politikai vezetők, többek között Klaus Johannis államfő, Victor Ponta miniszterelnök és Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke.
Utóbbi annak kapcsán nyilatkozott, hogy kedden a parlament két házának külügyi és védelmi bizottságai meghallgatták a külügyi, valamint a belügyi tárca államtitkárát arról, hogyan készül az ország egy esetleges menekülthullámra.
Mindazonáltal megjegyezte: az országnak fel kell készülnie a migránsok fogadására. Várhatóan novemberben érkezik az első, 300 fős csoport, majd ezt követően havonta újabb csoportok érkeznek, amíg el nem érik a Bukarest által vállalt 1785 főt. Hozzátette: az itt maradó migránsok integrációját elősegítő programot is ki kell dolgozni. Azt is közölte, hogy a parlament különbizottságot hoz létre a migránshelyzet kezelésére.
Kedden az is kiderült, hogy iskolai és egyetemi kollégiumokban szállásolná el a kormány az országba esetleg érkező menekülteket, akik nem férnek el a meglévő befogadó-központokban. Az oktatási minisztérium körlevélben érdeklődött a megyei tanfelügyelőségeknél és az egyetemek vezetőségénél, és több iskola, valamint egyetem is jelezte: fel tudja ajánlani kollégiumát erre a célra. Bihar megyében például összesen hatszáz migráns befogadására nyílhat lehetőség.
Krónika (Kolozsvár)

Aki bizonyított és aki nem
A kommunista diktatúra esztendeiben hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a köznapi terror, a személyi kultusz, az emberi és polgári jogok rendszeres csorbulása mellett a magánélet titkosszolgálati górcső alá vétele, a korrupció és a hazugság is kizárólag e rendszer sajátossága. És bezzeg „a szabad, demokratikus, kapitalista Nyugaton” ez másként van. Úgy véltük, hogy ha a térség országainak nyugati mintájú társadalmi berendezkedése lesz, e negatív jelenségek eltűnnek – egyesek egy csapásra, mások fokozatosan.
Ehelyett azt kell tapasztalnunk, hogy a világ első számú nagyhatalma, a „demokratikus mintaállam” a magánélet szentségével mit sem törődve lehallgatja az egész világot. A korrupció kisebb-nagyobb mértékben valamennyi országban jelen van – az Egyesült Államokban még legalizált formát is adtak neki, lobbizásnak nevezik –, a politikai hazugság, az orwelli „duplagondolkodás” és az „újbeszél” nélkülözhetetlen „demokratikus” rendszerelem. S ami a leglehangolóbb: úgyszólván semmiféle következménye sincs, ha valakit hazugságon érnek. Idézhető bőven határon inneni s túli példa az elmúlt 25 évből.
Hazugságfolyam
Horn Gyula ismételgethette monomániásan, hogy az MSZP soha nem hazudott ellenfeleiről, miközben a „magyar” baloldal a kezdet kezdetétől mindmáig társadalmi osztályok, politikai erők, vetélytársak és történelmi személyiségek rágalmazására, diabolizálására építette politikai kommunikációját. Nyilatkozhatta azelső választást kis híján megnyerő SZDSZ pártigazgatója, Vidos Tibor 1990-ben (!) a New York Times-nak, hogy Magyarországon nem bocsátják meg a zsidóknak, hogy zsidók, s hogy gyűlölik őket. Hazudhatott Kovács László zsinórban, még a Népszabadság is azt írta róla, hogy „Jó napot, hazudta Kovács László”, nem történt semmi. Illetve állítható, hogy az álbaloldal 2010-es történelmi bukásában ez is benne volt. Lehet, hogy így van, de benne volt a minősíthetetlenül gyenge kormányzás, a választók lenézése, a magyar állam szétzilálása és eladósítása, a magyar öntudat elleni folyamatos támadás s még sorolhatnánk. Talán a lelepleződött hazugságok is belejátszottak e fordulatba.
Kérdés: Erdélyben mikor fogjuk azt tapasztalni, hogy a hazugságon kapott politikus úgy jár, mint főhazug Gyurcsány, aki bárhogy próbálkozik visszakerülni az életképes alternatívát nyújtani tudó politikusok közé, megmarad egy törpepártelnökének. A mi tájainkon Frunda György az a politikus, akit messze legtöbbször kaptunk hazugságon és/vagy félrevezetésen. Ha nem szólunk semmiről, ami politikai értékelés kérdése lehet – arról, hogy a közel három éve már elkésett 1992 októberi Kolozsvári (autonómia-)Nyilatkozatot elsietettnek nevezte, hogy miket írt és mondott Neptun-ügyről, hogy az „ő információi szerint” az erdélyi magyarság nagy része 1992-ben „nem akart” autonómiát, hogy már 1993-ban kormányon szerette volna látni az RMDSZ-t –, s csak az állításai közül tényszerűen, fehéren-feketén cáfolható állításait tekintjük, máris akkora a lista, hogy az egyes hamis állítások kontextussal együtt való bemutatása szétfeszítené e kis írás kereteit.
De hogy ne maradjon testetlen vád a fenti megállapítás, hadd említsünk fel néhány példát címszavakban, utalásszerűen. Frunda György 1996-ban egy, a HVG-nek adott interjújában egyszerre állított hamisat a magyar–román alapszerződés lábjegyzetének tartalmával kapcsolatban és az államelnökjelölő SZKT szavazati eredményeiről. Az 1999-es csíkszeredai RMDSZ-kongresszuson letagadta, hogy Horvátország állampolgárságot adott volna a határon túli horvátoknak, miközben addigra azt is tudni lehetett, hogy a Krassó-Szörény megyei horvát falvak épp ettől telítődtek új élettel. Azt nyilatkozta 2001-ben, hogy szerinte a kulturális autonómia biztosított az erdélyi magyarság számára Romániában, miközben tankönyvkommandók kotorásztak gyermekeink táskájában országszerte, s mindmáig még azt is Bukarestben döntik el, milyen nevet vehet fel egy székelyföldi magyar oktatási intézmény. Egy kulcsfontosságú 2002-es szabályzatfelügyelő bizottsági döntésről – amelynek szövegében az szerepelt, hogy a döntés jogerős – szemrebbenés nélkül azt állította, hogy nem jogerős, és ismételt kérésre sem volt hajlandó azt SZKT elnökként felolvasni. 2007-ben előbb fogadkozott, hogy az RMDSZ nem folytat negatív kampányt, majd néhány napra rá azt állította, hogy Tőkés László „az erdélyi magyarság ellen” indul európai parlamenti mandátumért. Azután itt van a nemrégiben előkerült kérdés, a Szekuritátéval való együttműködés ügye, ami nem sokakat lephetett meg, mint ahogy Frunda reakciója sem, aki mindent tagad. Nos, várjuk meg, hogy valóban perre viszi-e a dolgot, és hogy mi lesz a per végkimenetele.
Frunda visszalő
S miért ne említsük a legfrissebb esetet?
Miután Kincses Előd nyílt levélben szólította föl, hogy mondjon le a plagizáló és korrupcióval vélhetően nem alaptalanul vádolt román miniszterelnök tanácsadói posztjáról, követve egykori szenátortársa, Eckstein-Kovács Péter elvszerű példáját, Frunda erőteljesen védelmébe vette Pontát, nem kevesebbet állítva, mint hogy a román kormányfő nem sorolható a magyarellenes politikusok közé. Sőt, ezt még azzal is megfejelte, hogy az RMDSZ kormányból való távozása után nem csorbultak a magyarság jogai. A magyarellenesség kérdésében kötetekre rúgnak Pontának és elvtársainak Frunda állítását cáfoló sovén megnyilatkozásai, s azt is érdemes megemlíteni, hogy Ponta első, még a 2012-es választásokat megelőző, puccsízű kormányra jutása idején olyan magyarellenes hecckampány zajlott, amelyre egymástól független értékelések szerint csak a kilencvenes évek elején volt példa. S hogy nem csorbulnának folyamatosan a magyarság jogai? Ilyet csak az állíthat, aki nem néz tévét, nem hallgat rádiót, nem lapozza fel az újságokat, s minden hír elől elzárkózik. A MOGYE-ügytől a székely zászló kálváriáján át nagyjaink (Wass Albert, Nyírő József) emléke ápolásának megakadályozásáig igen hosszú a jogcsorbulások sora.
De Frunda nem elégszik meg ennyivel, visszalő Kincsesre. Szerinte a jeles ügyvéd frusztrált, mert egykor kollégák voltak, s ő, mármint Frunda bizonyított, míg Kincses nem. Igen, valóban kollégák voltak, a különbség közöttük az, hogy Kincses mindig is magyarnak vallotta magát, míg Frunda kevésbé, erre megannyi marosvásárhelyi tanú akad. Kincses vállalta Tőkés László védelmét a román kommunista terrorállammal szemben 1989-ben, míg Frunda nem, Kincses megmaradt hithű autonomista politikusnak, míg Frunda abban jeleskedett, hogy aláaknázza az autonómiatörekvéseket. Elég csak azt az esetet említeni, amikor bekérte magát az Európa Tanács elnöke és Izsák Balázs közötti találkozóra, s élből kontrázta a Székely Nemzeti Tanács elnökének állításait.
S ilyen múlttal, íme, Frunda veszi magának a bátorságot, hogy ítélkezzék az emberi, erkölcsi és politikusi integritását minden körülmények között megőrző Kincses felett. Ezt sem hittük volna negyed évszázada, egy új rendszer küszöbén.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nyeregben érzi magát Diacon
„Együttműködőbb”, magyar nemzetiségű igazgatóra cserélnék a megyei és sepsiszentgyörgyi vezetők – állítja Mircea Diacon legutóbbi közleményében.
A fogyasztóvédelmi hivatal magyarellenes megnyilvánulásairól és túlkapásairól ismert igazgatója szerint „Tamás és Antal urak” (Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – szerk. megj.) „a magyar sajtó nyomására” léptek fel ellene, és valóban erőfeszítéseket tesznek a leváltására: több panaszt is benyújtottak a nép ügyvédjénél, a fogyasztóvédelmi központ irányításánál, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, a kormánynál, a parlamentnél stb. Diacon leszögezi: a megyei fogyasztóvédelmi hivatal főfelügyelő-helyettese közhivatalnok, tisztségét versenyvizsgával foglalta el, és nem alárendeltje sem a megyei tanácsnak, sem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak; hatásköre törvényesen megszabott, főként ellenőrzésekre korlátozódik, amelyeket az érvényes szabályok és előírások szerint lát el. A fogyasztóvédelmi igazgató megemlíti, hogy augusztus folyamán ellenőrzéseket végeztek az Uzonkafürdőn, Katrosán, Csomakőrösön, Csernátonban, Zabolán és Árkoson szervezett táborokban, és mindegyikben találtak (a szállásra, az étkezésre és a szükséges engedélyekre vonatkozó) rendellenességeket, ezért bírságokat róttak ki, és tanácsadásban részesítették a rendezvényekért felelős személyeket. A közlemény megemlíti, hogy Csomakőrösön az egyik szervező (egy megyei tanácstag) megígérte, hogy büntetés esetén ugyanúgy Bukarestbe fogják „előléptetni”, mint Codrin Munteanu volt prefektust. Az augusztusi táborellenőrzések során 14 „gazdasági egységet” látogattak meg, ebből 11-ben akadt hiba, és 9-ben büntettek is a különböző kihágások miatt, összesen 24 ezer lej értékben. Ezek nagyrészt formai mulasztások. Mircea Diacon közleménye legalább egy helyen csúsztat: az árkosi táborban nem bírságoltak, még ellenőrzési joguk is kérdéses, mert magánrendezvénye volt az unitárius egyháznak, amely nem sorolható a gazdasági egységek közé. A leváltására irányuló kezdeményezésekről Antal Árpád polgármester nem nyilatkozott, csak annyit jegyzett meg: mindenki számára egyértelművé vált, hogy Diacon provokálni akar, ezt jelezték is felsőbb szinten, de valakiknek érdeke a provokálás.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hetvenöt évvel ezelőtt vonultak be a magyar honvédség csapatai Csíkszeredába
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1940. szeptember 11-én, egy szerdai napon vonultak be a magyar honvédség csapatai Csíkszeredába. A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély, ezzel együtt pedig Csíkszereda is visszatért az anyaországhoz.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, amelynek értelmében Magyarország visszaszerezte Romániától a trianoni békével elcsatolt területek egy részét, Észak-Erdélyt. A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.
A döntés kihirdetése a bécsi Belvedere palota aranytermében történt meg. Annak értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 négyzetkilométernyi terület közel fele, azaz 43104 négyzetkilométer, az úgynevezett Észak-Erdély. 1940 szeptemberében Észak-Erdélybe bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.
Öt esztendővel ezelőtt új könyvvel jelentkezett a baróti Tortoma Könyvkiadó. A kordokumentumban a II. bécsi döntést követő erdélyi bevonulást elevenítette fel két neves magyarországi hadtörténész, Illésfalvy Péter és Szabó Péter az Erdélyi bevonulás, 1940 című kötetben. A könyvről megjelenésekor a Háromszék napilap készített recenziót, az alábbiakban abból idézünk.
Horthy Miklós magyar kormányzó 1940. szeptember 3-án kiadott hadparancsában útnak indítja a Magyar Királyi Honvédséget: „A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezer esztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek és szeretetet a határainkon belül élő hozzánk hű nemzetiségeknek. Ezt tartsátok szemeitek előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében: Előre a Keleti Kárpátok gerincéig!”
Csíkszeredába szeptember 11-ére érkeztek meg a magyar csapatok. A csíkszeredaiak, illetve Csík lakossága a vasútállomáson várta Horthy Miklós kormányzót. A korabeli fényképekből és beszámolókból tudjuk, hogy a csíkiak nagy örömmel fogadták a bevonuló magyar honvédeket, „Isten hozott honvédek!” feliratú és ahhoz hasonló táblákat tartva a kezükben. Több fénykép is megörökítette, ahogy a csíkszeredai, illetve a csíki asszonyok és lányok székely népviseletben integettek a városba bevonuló magyar honvédeknek.
A boldogság azonban nem tartott sokáig: a második világháborúban vesztesnek kikiáltott Magyarországot újabb csonkítással sújtották, az 1947-es párizsi békeszerződés ismét a trianoni határok közé szorította.
Székelyhon.ro

Meghalt Corneliu Vadim Tudor
Kórházba utalását követően szívinfarktusban hunyt el szetember 14-én, hétfőn Corneliu Vadim Tudor, román politikus, aki szélsőséges nézeteiről volt híres.
Corneliu Vadim Tudort hétfőn délelőtt súlyos állapotban szállították a bukaresti katonai kórház szívsebészerti osztályára, miután otthon rosszul lett. A Mediafax hírügynökség tájékoztatása szerint az orvosok megpróbálták újraéleszteni a politikust, akin műtéti beavatkozást is végrehajtottak, ám az életét már nem tudták megmenteni. C. V. Tudornál 18.30-kor állapították meg a halál beálltát.
A költő, író, újságíró, politikus 1949. november 28-án született Bukarestben. A kommunista rendszer alatt újságíróként, költőként és szerkesztőként dolgozott, az 1970-es évek elején a România Liberă egyik szerkesztője volt, majd később, 1975-től a román kormány hivatalos hírügynökségéhez, az Agerpreshez szerződött át. Tudor az 1989-es forradalom előtt verseiben előszeretettel dicsérte, és istenítette Nicolae Ceauşescu kommunista diktátort.
1992 és 2008 között szenátor volt a bukaresti felsőházban az általa alapított PRM színeiben, 2009-ben szerzett európai parlamenti képviselői mandátumot. Politikai karrierje csúcsát a 2000-ben rendezett romániai államfőválasztáson érte el, amikor Ion Iliescuval együtt bejutott a megmérettetés második fordulójába, ahol azonban alulmaradt.
Két évvel ezelőtt kibékíthetetlen ellentét alakult ki közte és egykori kebelbarátja, Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester, a PRM egykori főtitkára között. Konfliktusuk nyomán Funar átvette a hatalmat az alakulat élén, kezdeményezésére pedig a PRM eltávolította az elnöki tisztségből C. V. Tudort.
A „Néptribünnek” is nevezett politikus karrierje során erőteljes idegengyűlöletéről, elsősorban magyarellenességéről híresült el. Többször nevezte terrorista szervezetnek az RMDSZ-t, kezdeményezve az alakulat betiltását. Az általa szerkesztett România Mare című kiadványban egy alkalommal a zsidók és magyarok kivégzését szorgalmazta.
Székelyhon.ro

Román nem a kötelező kvótára (Menekültkérdés Bukarestben)
Románia a kötelező menekültkvóta ellen szavaz az unió igazságügyi és belügyminisztereinek hétfői rendkívüli tanácskozásán – jelentette be Gabriel Oprea belügyminiszter. Kifejtette, erre kapott meghatalmazást Klaus Johannis államelnöktől és Victor Ponta kormányfőtől, „szerényen, de határozottan” képviseli azt az álláspontot, hogy Románia nem fogadja el a kötelező elosztást, és legtöbb 1785 menekültet tud befogadni és ellátni.
Klaus Johannis államfő már pénteken azt nyilatkozta: Románia nem tartja megoldásnak, hogy bürokratikus módon kiszámított kötelező kvóták alapján, „könyvelői stílusban” osszák szét a menedékkérőket, ezért az unió igazságügyi és belügyminisztereinek hétfői rendkívüli tanácskozásán Románia nem fogja támogatni az Európai Bizottságnak a kötelező kvótákra vonatkozó javaslatát. Nem büntethető az elutasítás
Több román politikus felszólalt az osztrák kancellár Der Spiegelben szombaton megjelent állítása kapcsán, és tegnap a külügyminisztérium is állást foglalt a kérdésben. „Az Európai Unió egyetlen tagállama sem büntethető azért, mert objektív okok miatt nem képes befogadni és integrálni előírt számban menedékkérőket” – szögezte le a szaktárca az Agerpres hírügynökségnek. Werner Faymann az említett interjúban úgy vélte: az uniós támogatások – például a strukturális alapok – csökkentésével kellene büntetni azokat a tagállamokat, amelyek nem hajlandóak elfogadni azokat a kvótákat, amelyeket az Európai Bizottság szabott meg. A román külügyminisztérium rámutatott: a strukturális alapok kérdése nem kapcsolható össze a migrációs problémával és azzal, hogy az egyes államok miként veszik ki részüket a menekültek szétosztásában. „Az Európai Unió szerződései szerint nincs semmilyen össze­függés a belügyminiszterek szep­tember 14-ei tanácskozá­sán megjelenítendő román ál­láspont és az országunk számára elkülönített strukturális alapok között” – szögezte le a bukaresti szaktárca. Faymann felvetését Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt társelnöke is meglepőnek nevezte és elutasította. Úgy vélte, Románia nem büntethető azért a „jogos álláspontért”, hogy az Európába érkező menedékkérők elosztását csak önkéntes alapon tartja elfogadhatónak, és elutasítja a kötelező kvótákat. Băsescu ismét a menekültek ellen
Ismét a menekültek befogadása ellen foglalt állást a volt államfő. Traian Băsescu biztos abban, hogy a migránsok között iszlamista terroristák is vannak. „Ha valakinek volna bátorsága kijelenteni, hogy az Európába özönlő muzulmánok között nincsenek szélsőségesek, azt homlokon csókolom. Ki meri azt állítani, hogy ki lehet szűrni a dzsihádistákat? Az ösztönömmel garantálom, hogy vannak köztük terroristák is” – jelentette ki a volt államfő pénteken este a B1 TV-ben. Băsescu emlékeztetett arra, hogy az Iszlám Állam korábban négyezer olyan terroristát emlegetett, akik a menekültek közé vegyülve jutottak el Európába. „Tegyük fel, hogy csak ötvenen vannak. Ez már bőven elég, hiszen ezeket az embereket gyilkolásra képezték ki” – fogalmazott a politikus. A volt államfő már korábban is bírálta a kormányt, amiért készségesnek mutatkozik bevándorlókat átvenni más uniós államoktól. Szerinte nem elég most szétosztani a menedékkérőket, mert ha Románia idén befogad ezer vagy akár hétezer menedékkérőt, jövőre lehet, hogy már 30 ezret kell befogadnia.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Itt állunk védtelenül
Magyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi).
Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol. Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában. Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül. Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség. A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak. És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

30. templombúcsú Óteleken
Felszentelték a közösségi összefogással felújított templomot
Hétfőn, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén szentelték fel a hívek összefogásával, közadakozásból, valamint az RMDSZ és a helyi polgármesteri hivatal támogatásával felújított óteleki római katolikus templomot. A hálaadó búcsús szentmisét msgr. Dirschl Johann általános helynök celebrálta, az egyházmegye papjainak részvételével. Az ünnepségen részt vett Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő, Szabó Csaba RMDSZ-es polgármester és Alfred Weiss, a bécsi Kolping család vezetője, akik jelentős mértékben hozzájárultak a templombelső felújításához.
A ministránsok és ft. Heinrich József óteleki plébános vezetésével vonultak be a Temesvári Egyházmegye papjai az alkalomra ünneplőbe öltöztetett, immár belül is szépen felújított óteleki katolikus templomba. A hálaadó szentmise résztvevőit Heinrich József házigazda plébános köszöntötte, akinek irányításával immár másodszor sikerült felújítani a templomot. „33 év után újra kijavítva, szép ruhába öltöztettük Isten házát belülről. 1982-ben javítottuk utoljára a templom belsejét. Az 1999-es földrengés megrongálta a templomunkat és most három szakaszban sikerült azt újra felújítani!” – mondta köszöntőjében ft. Heinrich József. Msgr. Dirschl Johann általános helynök a szépen felújított óteleki templomot, majd a hálaadó búcsús szentmisét is ő celebrálta, a temesvári egyházmegye 19 papjának részvételével. Az általános helynök a Szent Kereszt kiemelkedő fontosságára hívta fel a figyelmet életünkben, hiszen a magyar nyelvben a keresztény szó is a keresztből származik. „A keresztény ember Krisztus követője a keresztúton, a kereszt vállalása ugyanakkor nem mindig könnyű feladat” mondta msgr. Dirschl Johann, aki a szentbeszéd során felidézte a Szent Kereszt megtalálásának és felmagasztalásának történetét, amelyben jelentős szerep jutott Szent Ilonának, Nagy Konstantin császár feleségének. Az óteleki templomot is a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel 130 esztendővel ezelőtt. A templombúcsú azóta az óteleki hívek legnagyobb ünnepe. „Ha bajban vagyunk, felemeljük a tekintetünket a Szent Keresztre és segítségért, gyógyulásért fohászkodunk. A kereszt segít megtalálni az utat Krisztushoz” – mondta msgr. Dirschl Johann általános helynök.
Az óteleki hívek, az egyháztanács, a Kolping család és a kórus nevében Talpai Gábor óteleki jegyző virágcsokorral köszönte meg Heinrich József plébánosnak áldozatos munkáját, akinek irányításával sikerült a templombelsőt 33 év után ismét felújítani. A plébános úr megköszönte a támogatóknak és az óteleki híveknek az adományokat és az önkéntes munkát, amivel a templom felújításához hozzájárultak, majd külön megköszönte Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselőnek, hogy két alkalommal is jelentős összegű támogatást járt ki Bukarestben az óteleki templom javára, amely nélkül nem tudták volna befejezni a templom javítását. Végezetül Ft. Heinrich József óteleki plébános áldott szép búcsús ünnepet kívánt az óteleki híveknek.
– Hogyan sikerült ezt a nagy munkát egy év alatt befejezni? – kérdeztük ft. Heinrich József óteleki plébánostól a hálaadó szentmise után.
–A templomfelújítás a pénzhiány miatt három szakaszban zajlott. Tavaly írtunk egy pályázatot és kaptunk 18 000 lejt az Államtitkárság részéről, amit Molnár Zsolt RMDSZ-es képviselő segítségével sikerült megszerezni. Ebből tavaly ősszel sikerült a szentélyt és a boltívet kijavítani, ahol a legnagyobb repedések voltak. Azután elkezdtük az adománygyűjtést a templom javára, ebből az összegből idén tavasszal a kórus oldalán végeztük el a javításokat. Közben megkaptuk Bukarestből a második összeget is, amire már januárban benyújtottuk a pályázatot. Ismét 18 000 lejre számítottunk és amikor megtudtuk, hogy 25 000 lejt kaptunk, kibuggyant a könny a szememből… Az utóbbi összegből, az újabb adományokból és az egyház földjei után kapott összegből sikerült teljesen befejezni a templombelső felújítását. Az óteleki hívek összesen mintegy 300 óra közmunkával járultak hozzá a munkálatok elvégzéséhez, a közmunkában 100 ember vett részt. A felújításhoz felhasznált adományok 215 óteleki családtól származnak, de 30, a faluból elszármazott család is adakozott a templom javára – mondta ft. Heinrich József.
Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő a felújítási munkálatok kezdete óta támogatta a templombelső restaurálását. „Nem kis teljesítmény, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült befejezni a felújítást. Gratulálok a plébánosnak, a helyi közösségnek és a kivitelezőnek, hogy ilyen hatékony és jó munkát végeztek. Ez a felújítás nem valósulhatott volna meg az RMDSZ bukaresti jelenléte nélkül, hiszen a felújításhoz szükséges források tetemes részét onnan sikerült biztosítanunk” – nyilatkozta a parlamenti képviselő, aki Szabó Csaba helyi RMDSZ-es polgármester hozzájárulását is kiemelte a munkálatok zökkenőmentes lebonyolításhoz.
A jubileumi óteleki templombúcsú ünnepi ebéddel folytatódott, majd hétfőn este báli mulatsággal zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Itt állunk védtelenül
Magyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi).
Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol.
Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában.
Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül.
Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség.
A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak.
És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában.
Demeter J. Ildikó Magyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi).
Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol.
Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában.
Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül.
Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség.
A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak.
És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sem a kerítés, sem az autonómia nem tetszik (Durvul a magyar–román nyilatkozatháború)
Nemhogy csitult volna, de durvult a magyar–román nyilatkozatháború, amely azt követően robbant ki, hogy Budapest kedden úgy döntött: a magyar–román határon a magyar–román–szerb határtól észszerű távolságig kerítést építenek. A bukaresti külügy elutasító reakciója után Victor Ponta kormányfő öntött olajat a tűzre, aki minden korábbinál meredekebb jelzőkkel illette a magyar kormány képviselőit, azt állítva, semmivel sem jobbak, mint a szíriaiak vagy a líbiaiak.
A vádakra a magyar diplomácia is reagált, de a viszontválasz sem maradt el: tegnap este a román külügyi tárca bekérette hivatalába a bukaresti magyar nagykövetet. Kiderült az is: nemcsak a kerítésépítést kifogásolják Bukarestben, hanem Szili Katalin miniszterelnöki megbízott múlt heti látogatását is, amelynek során az autonómiastatútumokról egyeztetett a magyar pártokkal. A bukaresti kormány megnyilvánulásainál jóval visszafogottabb az elnöki hivatal reakciója: Klaus Johannis nem is tért ki a kerítés ügyére, tanácsadója pedig csak annyit jegyzett meg, az nem megoldás. Vad rágalmak
A magyar–román nyilatkozatháború kedd este ott ért véget, hogy Victor Ponta igen kemény hangú Facebook-bejegyzésében azt állította, a budapesti vezetők nem jobbak a szíriai vagy líbiai döntéshozóknál, ahonnan menekültek indulnak útra.
Szijjártó Péter budapesti külügyminiszter tegnapra virradóra közleményben reagált a kijelentésekre: „Victor Ponta tegnap estére elveszítette önkontrollját, esztelen megnyilatkozásaival megsértette egész Magyarországot. Ilyen vad rágalmakat kulturált európai politikusok nem fogalmaznak meg. Szavaira – melyeket az egész magyar nemzet nevében kikérünk magunknak – csak egyetlen magyarázat lehetséges: teljesen elvesztette a lába alól a talajt a román belpolitikában”. Nem sokat váratott magára a román kormányfő újabb nyilatkozata. Victor Ponta tegnap a bukaresti parlament folyosóján nyilatkozva kijelentette: „az európai politikusokhoz csatlakozva elítélem Magyarország szégyenletes magatartását mig­ránsügyben” ahányszor az indokolt lesz, függetlenül attól, hogy Budapest ezen megsértődik vagy sem. Azt hangoztatta: a kerítésépítés, a kutyák és fegyverek használata nem oldja meg a menekültkérdést.
Bogdan Aurescu külügyminiszter is megszólalt, újfent kijelentette: Magyarország mesterséges vitába akarja bevonni Romániát azért, hogy mérsékelje azt a közmegítélést, amely egyre inkább kezd kialakulni elszigetelődéséről, amit Budapest lépései idéztek elő. Aurescu úgy vélte, hogy a kerítésre nincs szükség, mert nem léteznek valós információk arról, hogy a migránsok száma nőne a szerb–román határon.
Hazugságspirál Hazugságspirálba keverték magukat a román politikusok: közös megoldásról beszélnek, miközben ellenséges viselkedésükkel és hazugságaikkal teljesen ellehetetlenítik ezt az együttműködést – így reagált tegnap délben Szijjártó Péter a román kormányfő újabb megjegyzéseire. „Victor Ponta az elmúlt másfél napban olyan méltatlan kirohanásokat intéz folyamatosan Magyarország ellen, amely kirohanások kulturált európai politikushoz teljes mértékben méltatlanok” – mondta. Szijjártó Péter szerint talán az okozhatja a román politikusok frusztrációját, hogy a mostani helyzetben könnyen kiderülhet, fel vannak-e készülve a schengeni övezeti tagságra, és meg tudják-e védeni a határaikat. A külgazdasági és külügyminiszter arról is beszámolt, hogy Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet tegnap tiltakozó jegyzéket kívánt átadni a román külügyminisztériumnak Victor Ponta Magyarország-ellenes kirohanásai miatt. A nagykövetet ugyan fogadták, de nem voltak hajlandók átvenni tőle a jegyzéket, s ezzel a bukaresti külügyminisztérium megsértett egy alapvető viselkedési normát – közölte.
Ne autonómiázzanak
A viharos óráknak ezzel sem lett vége: este arról szóló hírek érkeztek, hogy a román külügyminisztérium bekéret­te tegnap Zákonyi Botondot, Magyarország bukaresti nagy­követét. A bukaresti külügyminisztérium közleménye sze­rint a nagykövettel több témában ismertették a román álláspontot, így a Budapest által a magyar–román határra tervezett kerítés megépítéséről, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszternek Victor Ponta román miniszterelnökre vonatkozó „elfogadhatatlan” nyilatkozatairól, valamint Szili Katalin miniszterelnöki megbízott múlt heti erdélyi látogatásáról. A román külügyminisztérium közleménye szerint Bogdan Aurescunak, a román diplomácia vezetőjének utasítására George Ciamba államtitkár kérette be a nagykövetet. Bukarest megismételte a magyar–román határra tervezett kerítéssel kapcsolatos helytelenítő álláspontját. A közlemény szerint értékelték volna, ha Budapest a döntés bejelentése előtt közös elemzés elkészítését kezdeményezi Bukaresttel az intézkedés lehetséges hatásairól. A román fél számára érthetetlen Budapestnek a kerítésépítésben tanúsított sietsége, mivel nem létezik olyan tényállás, amely megerősítené a Magyarország által hivatkozásul emlegetett migrációs nyomást – írják. A román külügy Ciamba államtitkár révén értetlenségének adott hangot amiatt is, hogy a múlt héten Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a romániai magyar pártok vezetőivel találkozott, és „koordináló szerepet vállalt az etnikai alapú területi autonómia meghatározására és elérésére irányuló kezdeményezéseikben”. A román fél ezt belügyeibe való beavatkozásnak tekinti, és elfogadhatatlannak tartja.
A román külügyminisztérium később újabb pontosító közleményt adott ki, amelyben közölte, azért nem vehették át a magyar nagykövet jegyzékét, mert a magyar fél ezzel akarta megváltoztatni a bekéretés célját, ami tartalmilag és formailag egyaránt elfogadhatatlan Bukarest számára. Kivár az elnök
A kormány képviselőihez ké­pest az elnöki hivatal reakciója igen visszafogott volt. Klaus Johannis a parlamentben elmondott beszédében arra az osztrák részről elhangzott fenyegetésre reagált, amely szerint uniós forrásokat vonhatnak meg azoktól az országoktól, amelyek nem fogadják el a kötelező menekültkvótákat. Mint ismert, ez ügyben Románia álláspontja ugyanaz, mint a visegrádi négyeknek – Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak –: mindannyian elutasítják a Brüsszel által előírt kvótarendszert.
Johannis beszédében egyáltalán nem utalt a magyar–román határon építendő kerítésre. Külpolitikai tanácsadója, Lazăr Comănescu újságírói kérdésre nyilatkozott az ügyben. Szerinte a történelem már bebizonyította, hogy a kerítésépítés nem hatékony megoldás. „Egy globalizált világban azt képzelni, hogy kerítésépítéssel meg lehet oldani a problémákat, véleményem szerint olyan hozzáállás, amely nem áll összhangban sem a jelen, sem a jövő realitásaival” – mondta.
(MTI/farcádi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannis a parlamentben
A migrációról és a törvényhozás hitelének visszaszerzéséről beszélt
A tagországokkal konzultálva kell az Európai Uniónak megoldást keresnie a menekültválságra, partnerek között nincs helye a kényszerítésnek, a szankciókkal való fenyegetésnek – hangoztatta Klaus Johannis államfő szerdán, a bukaresti törvényhozók előtt elmondott beszédében.
Az elnök arra a felvetésre utalt, hogy a strukturális alapok csökkentésével büntessék azokat a tagállamokat, amelyek nem hajlandók az Európai Bizottság kötelező menekültkvótáit elfogadni.
Johannis az őszi parlamenti ülésszak kezdete alkalmából mondott beszédet a kétkamarás parlament együttes ülésén.
Azt állította, hogy Románia szolidáris a válság által érintett uniós országokkal, de szerinte minden tagországnak joga van helyzete és lehetőségei függvényében cselekedni.
Rámutatott: bürokratikus, "könyvelői megoldások" helyett a realitásokat figyelembe vevő párbeszédre, konszenzuskeresésre van szükség az unióban. "Nem szálláshelyekről, hanem emberekről, társadalmi beilleszkedésükről van szó" – mondta Johannis.
Az államfő nem részletezte, milyen lépésekre készül Bukarest, csak annyit mondott, hogy csütörtökön a Legfelső Védelmi Tanács is megvitatja a teendőket. Nem reagált arra, hogy Budapest kiterjesztené az ideiglenes határzárat a magyar–román határ egy szakaszára is.
A belpolitikai témák közül a törvényalkotás reformjára fektette a hangsúlyt. Átgondoltabb és tartósabb törvényeket kért a parlamenttől, mert szerinte a jogbiztonságot és a polgárok törvénytiszteletét veszélyeztetik a gyakran változó, politikai szempontok alapján hozott jogszabályok.
Rámutatott arra, hogy a legfontosabb törvényeket szinte kéthavonta módosítják Romániában, például az adótörvénykönyv 135-ször, az egészségügyi kerettörvény 114-szer, a közoktatási törvény 26-szor változott hatályba lépése óta. Megjegyezte, az is sokat elmond a hatalmi ágakról, hogy az idén elfogadott, törvényi szintű jogszabályok felét valójában nem a parlament, hanem a kormány hozta rendeletek formájában.
Johannis úgy vélte, hogy a parlament a demokrácia alapintézményeként csak úgy nyerheti vissza hitelét, ha jó törvényeket alkot. Szerinte a törvényalkotási munka javítása mellett az is fontos, hogy a törvényhozók se próbálják kivonni magukat az igazságszolgáltatás alól. Románia akkor lesz erős, ha megfékezi a korrupciót, és visszanyeri törvénytiszteletét – mondta az államfő.
Népújság (Marosvásárhely)

Megértésről, együttműködésről, jószomszédságról …
Még magyar–román viszonylatban is durvának számít az a nyilatkozatháború, ami Budapest és Bukarest között zajlik ezekben a napokban kerítés-témában. Victor Ponta olyan hévvel szállt be a menekült-ügyben kikezdett Budapest ócsárlásába, mintha tényleg arra számítana, hogy majd így kiabálja vissza magát a román politika élvonalába. Oda, ahol már hónapok óta Oprea tábornok és Liviu Dragnea oszt-szoroz kormány-, illetve pártügyekben. (Mostanában Pontának mintha csak a munka alja jutna, például az ilyenszerű szemétségek.)
Bár a magyarok elleni kifakadásoknak még mindig megvan a rövid távú haszna, ezek az akciók nem feltétlenül előnyösek sem a kormány, sem a Szociáldemokrata Párt (PSD) számára. Több okból. Egyrészt, mert furán ellentmond a Románia által hangoztatott kvóta-ellenes álláspontnak, amely épp nem a bevándorló-barát politika jele. Maga a miniszterelnök is erősködött a minap: 1786 darab menekültnél többről hallani sem akar, hiába Németország felhívása, hogy az uniós tagállamok arányosan vegyék ki részüket e teher cipelésében. A magyar határzár életbe lépésével a migrációs útvonal felénk tolódásának is egyre nagyobb a lehetősége, ami a közismerten vendégszerető románokban is felébresztheti a veszélyérzetet. Hamarosan nem lesz elég csupán olyasmiket nyilatkozni, hogy nem akarunk kvótákat meg kerítéseket, hanem megnyugtató megoldásokkal is elő kell hozakodni.
Ponta nyilatkozatai máshol is visszatetszést keltenek. A miniszterelnök csak ne forszírozza a menekült-barát diskurzust, foglalkozzon inkább az itthoni nyomorral, hiszen maguk a románok is folyamatosan és nagy számban hagyják el az országot, külföldön keresve megélhetési lehetőséget. A hazatérés egyre kevésbé alternatíva, olvasható több komment a diaszpórából Ponta miniszterelnök fröcsögő bejegyzéseihez csatolva.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Szijjártó: hazugságspirálban a román politikusok
Hazugságspirálba keverték magukat a román politikusok: közös megoldásról beszélnek, miközben ellenséges viselkedésükkel és hazugságaikkal teljesen ellehetetlenítik ezt az együttműködést – jelentette ki szerdán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a román kormányfő Magyarországot bíráló megjegyzéseire reagálva.
„Victor Ponta az elmúlt másfél napban olyan méltatlan kirohanásokat intéz folyamatosan Magyarország ellen, amely kirohanások kulturált európai politikushoz teljes mértékben méltatlanok” – mondta a tárcavezető az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában.
Szijjártó Péter szerint talán az okozhatja a román politikusok frusztrációját, hogy a mostani helyzetben könnyen kiderülhet, fel vannak-e készülve a schengeni övezeti tagságra, és meg tudják-e védeni a határaikat.
Nem vették át Bukarestben a magyar nagykövettől a tiltakozó jegyzéket
A külgazdasági és külügyminiszter arról számolt be, hogy Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet szerdán tiltakozó jegyzéket kívánt átadni a román külügyminisztériumnak Victor Ponta Magyarország-ellenes kirohanásai miatt. A nagykövetet ugyan fogadták, de nem voltak hajlandók átvenni tőle a jegyzéket, s ezzel a bukaresti külügyminisztérium megsértett egy „alapvető viselkedési normát” – közölte Szijjártó.
A miniszter ezzel kapcsolatban elmondta, a tiltakozó jegyzékben a magyar kormány arra szólította fel Románia vezető politikusait, hogy hagyják abba a hazudozást Magyarországról, az ország méltatlan támadását és lejáratását.
Ponta: inkább egyes magyar vezetőket kellene kerítés mögött tartani
A román miniszterelnök szerdán kijelentette, a magyar vezetők hozzáállásának sajnos egyáltalán semmi köze az európai gondolatvilághoz a menekültválság tekintetében. Ponta megismételte azon korábbi kijelentését is, amely szerint a kerítés kiemeli Magyarországot az Európai Unió közösségéből.
A román kormányfő szerint inkább egyes magyar vezető személyiségeket kellene kerítés mögött tartani, megakadályozandó, hogy Erdélyben vagy Európában „járkáljanak” és furcsa kijelentéseket tegyenek.
A kormányfő a bukaresti parlament folyosóján nyilatkozott újságíróknak. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a Magyarország által épített kerítéssel kapcsolatban ő nem tett egyebet, mint a többi európai politikussal összhangban, elítélte Budapest „Európára nézve szégyenletes magatartását”.
Egy másik kérdésre válaszolva hozzátette: Budapest nem Bukaresttel, hanem valamennyi európai politikussal vitatkozik. Azt hangoztatta, hogy a kerítésépítés, valamint a kutyák és fegyverek használata nem oldja meg a menekültkérdést.
Ponta szerint Magyarországgal ellentétben a Románia által elemzett megoldási lehetőségek illeszkednek az Európai Unió által elfogadott keretbe.
Bogdan Aurescu román külügyminiszter pedig újságíróknak nyilatkozva újfent kijelentette, hogy Magyarország mesterséges vitába akarja bevonni Romániát azért, hogy mérsékelje azt a közmegítélést, amely egyre jobban kezd kialakulni elszigetelődéséről, amelyet Budapest lépései idéztek elő.
A magyar–román határon tervezett kerítés megépítéséről Románia tájékoztatta az Európai Bizottságot – tette hozzá. Aurescu úgy vélte, hogy a kerítésre nincs szükség, mert nem léteznek valós információk arról, hogy a migránsok száma nőne a szerb–román határon. A román diplomácia vezetője szerint semmi nem indokolja a probléma ily módon való kezelését.
Szijjártó: Horvátországban félreértik a külső határok megvédésének fontosságát
Szijjártó Péter Zoran Milanovic horvát kormányfő azon kijelentésére is reagált, amely szerint Zágráb átengedi Horvátországon a menekülteket, és segíteni fog nekik, hogy eljussanak Nyugat-Európába. A külügyminiszter úgy véli, Milanovic „némiképpen félreérti a külső határok megvédésének fontosságát”, és ez a kijelentés valamelyest hitelteleníti a schengeni rendszerhez való horvát csatlakozási szándékot.
Zoran Milanovic a horvát parlament nyitóülésén egy bosnyák kisebbségi képviselő kérdésére reagálva úgy vélte, nem jó Magyarország politikája a migránsválsággal kapcsolatban. A politikus elmondta, idős emberek hívják (telefonon), akik emlékeznek a II. világháborúra, és szörnyülködnek a drótkerítés miatt.
Milanovic hangsúlyozta, hogy Horvátország kész befogadni és ha akarják, átirányítani a migránsokat, vallásuktól és bőrszínüktől függetlenül. „Horvátországon keresztül át fognak tudni menni, és mi erre a helyzetre felkészülünk. A végcéljuk Németország és Skandinávia, ezért nem értem Magyarországot, hogy miért nem engedi át őket" – tette hozzá.
Krónika (Kolozsvár)

Johannis: Románia továbbra sem támogatja a kötelező befogadási kvótákat
Románia továbbra sem támogatja a kötelező befogadási kvótákat az Európai Unióba érkezett menedékkérők szétosztásánál, és ennek megfelelően fog szavazni az uniós belügyminiszterek jövő heti tanácskozásán – közölte Klaus Johannis államfő csütörtökön Bukarestben. Az államelnök a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) ülése után elmondta: Románia szolidáris a menekültválság által érintett uniós tagállamokkal, de a kötelező kvótákat nem tartja megoldásnak.
Johannis szerint az Európai Parlamentben csütörtökön megszavazott javaslat ismeretében nem lehet kizárni, hogy az Európai Unió kötelezni fogja Romániát, hogy az általa felajánlott 1785-ös keretnél nagyobb számban fogadjon be menekülteket.
Ez esetben Bukarest azt tervezi, hogy uniós alapok felhasználásával bővítsék a helyek számát a meglévő menekültbefogadó-központokban, vagy – „szélsőséges esetben" – akár újabbakat is építsenek. Az Európai Parlament (EP) csütörtökön megszavazta azt a javaslatot, amely arról szól, hogy a legnagyobb migrációs nyomásnak kitett országoktól a többi tagállam – a korábbi, 40 ezer főre vonatkozó vállalásokon felül – az elkövetkező két év során 120 ezer menekültet vállaljon át, tagállamonként meghatározott kvóta szerint.
MTI
Erdély.ma

A befogadó Székelyföld
Nem festjük az ördögöt a falra, mert megjelenik. Ugyanis az ördög nem alszik. És ami az emberi társadalmakban egyes ártatlan népcsoportok ellen lavinaként elindul, az az ördögtől való. Szóltam arról, hogy a következő Nagy-Románia-egyesítés – Bukovina, Moldávia, vagy amit akartok – óhatatlanul Székelyföld újbóli és erőszakos átnépesítését jelentené. Most meghozták félig titkos hatalmak Európa ázsiai beözönlőkkel való „felfrissítésének” katasztrófáját. Előbb Băsescu, volt román államelnök óvta Romániát az idegen áradattól, igen helyesen. Minap Johannis mostani államelnök tagadta az Európai Unió elosztási rendszerének teljesítését, igen mérsékelten. Lesz kvóta, vagy nem lesz kvóta? Ez a kód. Ám a kormány bekérte a három székelyföldi megyétől – Maros, Hargita, Kovászna – a szír vagy nem szír, baskír vagy afgán, pakisztáni és másmilyen sok ezer menekült elszállásolására szolgáló székelyföldi lehetőségeket. Mondom, mi sem alszunk nyugton, de az ördög röhögve virraszt. És mentek a szállásolási lehetőségek Székelyföldről, kivéve Kovászna megyét! Elképesztő, hogy több ezer helyet jelentett Marosvásárhely és Csíkszereda. És itt is, újból is megkérdezhetem: állva alszanak azok a székelyföldi vezetők?
És máris követhetjük a hatványozást, Bukarest szellemében. Ha ennyi helyet vallanak be amott meg amott, akkor lehet több hely is ám!
Akkor pedig tereljük az ázsiai turista, idegen pénzen átriasztott emberáradatot Székelyföldre, Erdély más területeire! Minek szennyeznének a bangladesi vendégek (onnan jöttek a romák, más néven cigányok ezelőtt sok évszázaddal) levegőt Moldvában, Havasalföldön, Bukarestben?!
Aki akkor is térdet s fejet hajt itt nálunk, amikor nem éppen kötelező, attól jót nem várhatunk. Hogy mindig is voltak zsebelő fajtársaink? Igaz, talán igaz. De ez nem turáni átok. A széthúzás mellett többen voltak, akik kardot ragadtak, nem bocskortalpnyalók voltak.
Apológiával, szóbeli önvédelemmel nem megyünk sokra. Az ördög pedig nem alszik, röhögve virraszt.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ponta tovább bírálja a magyar kormányt
Victor Ponta miniszterelnök továbbra is fenntarja bíráló álláspontját, szerinte Magyarországnak a menekültkérdésben tanúsított magatartása Európa-ellenes, és szégyen Európa számára. A két ország közötti feszültséget az élezte ki, hogy Magyarország kerítés felhúzásába kezdett a román határon is. A kormányfő saját pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) hétfői tanácskozása után újságírói kérdésre válaszolva beszélt Magyarországról. Egyelőre fenntartja álláspontját, ami szerinte megegyezik a szerb, a horvát, az osztrák miniszterelnök, az Európai Bizottság és az ENSZ-főtitkár véleményével. Példátlannak nevezte, hogy Magyarország kerítést épít két EU-tagállam, Románia és Magyarország közé, és úgy vélte, hogy ennek nincs semmi köze az európai szellemiséghez. „Ezért továbbra is védeni fogom a hazámat és a kormányomat" – mondta Ponta. Hozzátette: felháborítónak tartja, és szerinte Romániában mindenki így kell, viszonyuljon ahhoz, hogy a magyar hatóságok beavatkoznak a román belpolitikai játszmákba. "Nincs az a lakáj a román médiában vagy a politikában, aki örül annak, hogy valaki Budapestről szidja Romániát. Azt akarom, hogy hazánkat Bukarestből irányítsuk mi, és ne mások tegyék Budapestről" – mondta Ponta.
A hét végén Bogdan Aurescu román külügyminiszter kijelentette: a határok lezárása „autista és elfogadhatatlan cselekedet", amely sérti az Európai Unió szellemiségét. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úgy reagált, hogy „több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől". A román külügyminisztérium vasárnap nem akarta kommentálni Szijjártó „újabb", a román fél által „provokálónak" tartott kijelentéseit. MTI
Erdély.ma

Tüntetők próbálták megzavarni a román és moldovai kormány együttes ülését
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülését követelő tüntetők fogadták kedden a két ország minisztereit Neptunon, a román tengerpart egyik üdülőtelepén, ahol együttes ülést tartott a román és a moldovai kormány.
A demonstráció több száz résztvevője közös pénzt, közös külpolitikát és közös korrupcióellenes fellépést követelt a két állam vezetőitől. A tüntetők a csendőrökkel dulakodva próbálták – sikertelenül – megközelíteni a kormányülés helyszínéül szolgáló épületet.
A közös kormányülés végén Victor Ponta román miniszterelnök bejelentette, hogy Románia 150 millió eurós, alacsony kamatozású, visszatérítendő hitelt készül folyósítani a „nehéz pénzügyi helyzetben lévő Moldovának", hogy segítségére siessen a chisinaui kormánynak, amíg annak sikerül hitelmegállapodást kötnie a Nemzetközi Valutaalappal. Ponta szerint Románia nem nyerészkedni akar: az öt éven belül visszafizetendő hitelkeretet azon az „1,5 százalék körüli" éves kamaton bocsátják Chisinau rendelkezésére, amellyel Románia finanszírozza magát a nemzetközi pénzpiacokon.
A román kormányfő felidézte, hogy Bukarest már megnyitott egy 100 millió eurós vissza nem térítendő hitelkeretet is Chisinau számára. A keddi közös kormányülésen újabb kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el arról, hogy ebből a pénzből továbbépítik a két ország energetikai (gáz és áram) hálózatait összekapcsoló infrastruktúrát, hogy „Moldova is közelebb kerüljön az energetikai függetlenséghez, és ne legyen politikailag zsarolható" – magyarázta a román kormányfő arra utalva, hogy Moldova energetikai ellátása jelenleg nagymértékben az orosz gázimporttól függ.
A két kormányfő közös sajtóértekezletén Valeriu Strelet moldovai miniszterelnök azt mondta: kormánya az Európához való közeledést támogatja, és a Romániához való közeledés is ezt szolgálja. Kifejezte reményét, hogy miután – a 2014-ben regisztrált 1,2 milliárd dolláros forgalommal – Románia vált országa legfontosabb kereskedelmi partnerévé, Románia lesz a legfontosabb külföldi befektető is Moldova számára.
Romániában a közvélemény-kutatások szerint a lakosság háromnegyede támogatná a Moldovával való egyesülést, a volt szovjet tagköztársaságban azonban alacsonyabb, de növekvő tendenciát mutat az „unionisták" aránya.
A mai Moldovával csaknem megegyező területű Besszarábia – a Prut, a Dnyeszter és a Duna-delta által határolt térség – több mint egy évszázados cári uralom után a bolsevik forradalom idején önállósult, majd 1918. március 27-én fogadta el a Román Királysággal való egyesülésről szóló nyilatkozatot. A terület 1940-ig volt Nagy-Románia része.
MTI
Erdély.ma

Bemutatkozott a MagyaRománia (Vox Populi)
A MagyaRománia blog (maghiaromania.wordpress.com) szerkesztői mutatkoztak be a nyári szünet után újraindult Vox Populi magyar-román közéleti vitafórumon hétfő este a sepsiszentgyörgyi Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bibó István Termében.
A román nyelvű írásokban főként a magyarságról szóló internetes felületet, céljaikat, pozitív és negatív tapasztalataikat, a világhálós kommunikáció lehetőségeit és hátrányait Mihály Emőke, Sever Ioan Miu („írói álneve”: Olahus) és Szilágyi István (BurePista) ismertette, a házigazda szerepét ezúttal is Mădălin Guruianu és Cziprián Kovács Loránd töltötte be. Mădălin Guruianu emlékeztetett: a Vox Populi egyik korábbi kiadásán a Corbii Albi portál mutatkozhatott be, „rajongói” vagyunk a magyar–román párbeszédet előmozdító oldalaknak.
Mihály Emőke kifejtette: a románok több mint kétharmada sosem találkozott magyarokkal, a tömbben élő magyarok jelentős részének nincs román barátja, így aztán keveset tudunk egymásról, hajlamosak vagyunk általánosítani, sztereotípiákban gondolkodni. Az olyan internetes találkozások viszont, mint amilyenre a blog is lehetőséget teremt, elősegíthetik a valódiakat, annál is inkább, mert a fősodrású média rendszerint csak – mondvacsinált – botrányok kapcsán szól a magyarokról, ha pedig pozitív hírek szereplői nemzetiségükre nem térnek ki, románoknak nevezik őket. Megoldás csak az lehet, ha nagy türelemmel minél több információt terjesztünk a közemberekről.
Sever Ioan Miu közölte: a blognak jelenleg mintegy 15 munkatársa van Erdélyből, Bukarestből, az ország határain kívülről, igyekeznek nem megkerülni a provokáló témákat, néhány írásuknak pedig pozitív következménye is volt: a sajtó által felfújt Sabina-botránykor született mottójukból – Nem tudtok annyia gyűlölni, mint amennyire mi szeretni – például Sepsiszentgyörgyön fórumszínházi produkció lett. A székely­udvarhelyi helyi rendőrség kocsijának magyar nyelvű felirata kapcsán kirobbant hisztéria során dokumentálták: valójában többnyelvűségről van szó, és ennek nyomán voltak, akik megváltoztatták véleményüket. A 2009-ben indult blog története egyébként azt bizonyítja: van eredménye munkájuknak, megfigyelhető például, hogy a kezdetben igen radikális hozzászólók, „kommentelők” beírásainak hangvétele mérsékeltebbé vált – hívta fel a figyelmet Szilágyi István. A megszokotthoz képest szerényebb érdeklődés mellett zajlott találkozón szó esett még egymás megismerésének korlátairól, a nyelvi akadályokról, a történelemoktatás nehézségeiről is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannis: nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a román-magyar vitában
Mindkét fél részéről nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a migránsválsággal és Magyarország kerítésépítési tervével kapcsolatos román-magyar vitában - jelentette ki Klaus Johannis államfő szerdai sajtóértekezletén, Bukarestben.
„Az ilyen vitákkal semmit sem lehet megoldani, ellenkezőleg, bonyolítják a két ország közötti viszonyt. Az a párbeszéd, amely lezajlott, nem illeszkedett a megszokott diplomáciai keretek közé” - állapította meg az államfő.
Victor Ponta kormányfő az utóbbi hetekben számos alkalommal éles szavakkal bírálta Magyarország bevándorlási politikáját, Európa szégyenének nevezve a budapesti döntéshozókat. A vádakat Szijjártó Péter minden alkalommal visszautasította. A külgazdasági és külügyminiszter szerint a román kormányfő elveszítette önkontrollját, és egész Magyarországot megsértette.
Az elnök önmérsékletre intő megjegyzése után néhány perccel Victor Ponta a kormányülés elején szerdán újabb Magyarországnak szánt éles megjegyzést tett. Mint mondta, kormánya megteszi a szükséges előkészületeket a kötelező menekültkvóták alkalmazására: „ez egy európai, nem pedig olyan idegengyűlölő és sovén hozzáállás, mint amilyet a szomszédjaink tanúsítanak”.
MTI maszol.hu,