A szlovák parlament határozatban szentesítette a felvidéki magyarok és a németek II. világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítéséről szóló szlovák parlamenti határozatot. Az 1945-ben kiadott Benes-dekrétumok a csehszlovák kormány és Eduard Benes csehszlovák köztársasági elnök intézkedései a II. világháború utáni új egységes csehszlovák nemzetállamnak a német és a magyar nemzetiségtől való megtisztítását célozták. A németek elűzése 1945. május elején kezdődött, ugyanebben az évben mintegy 660 ezer német nemzetiségű ember menekült el vagy űzetett ki (370 ezren menekültek el a visszavonuló német csapatokkal), a szervezett kitelepítés 1946. január 25-én indult meg. A Benes-dekrétumok alapján összesen 2 millió 996 ezer német kényszerült elhagyni az országot (az 1950. évi népszámlálás már csak 165 117 német anyanyelvű személyt regisztrált Csehszlovákia területén). Az első magyarellenes intézkedések egyike az ún. pozsonyi akció volt. 1945. május 5-én a Pozsonyban élő magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, s a csomagolásra fél órát engedélyezve a magyar lakosság mintegy 90 százalékát a Duna-hídon áthajtották Ligetfaluba, ahol mintegy 20 ezren embertelen körülmények közé, internálótáborba kerültek. Az akkori pozsonyi belügyi megbízott, Gustav Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s küldöttségüket sem fogadta. Egy ligetfalui tömegsírban 90 magyar fiatal holttestét temették el 1945 nyarán. A pozsonyi akció mintegy nyitánya volt az országszerte meginduló letartóztatásoknak, a magyar államhatáron való áttoloncolásoknak, a magyarok csehországi deportálásának és az ún. magyar-csehszlovák lakosságcserének. 1945 májusában elbocsátották a magyar közalkalmazottakat, majd a 69/45. számú SZNT (Szlovák Nemzeti Tanács) rendelet a „megbízhatatlan” magyarokat a magánalkalmazásból is menesztette. A rendeletek értelmében megszüntették a nyugdíjak folyósítását, mindennemű szociális segélyezést, az egészségügyi gondozást stb. Az 1945. október 1-jei, 88. számú elnöki rendelet értelmében a közmunka-kötelezettség a nők számára 18–45 éves korig, férfiak számára 15–55 éves korig terjedt, ennek a dekrétumnak alapján deportáltak több tízezer magyart cseh-morva területre. A nagyhatalmak nem akadályozták meg a deportálást, a magyar kormány a csehszlovák kormánynak a lakosságcseréről szóló ajánlata elfogadására kényszerült (1946. február 27.). A magyarellenes politikát betetőző lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött, s 1949. június 5-én fejeződött be. Ez idő alatt 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, és Szlovákiából 89 660 magyart űztek el. Ezután következett az erőszakos elmagyartalanítás, a reszlovakizáció. (A lakosságcsere összesített adatai egyes forrásokban eltérnek egymástól.) A Benes-dekrétumoknak halálos áldozatai is voltak. Az intézkedések közvetlen és közvetett áldozatainak számát a cseh történészek is 30–40 ezerre becsülik, a szudétanémet szövetségek ezt a számot közel negyedmillióra teszik. A szlovák szemléletből máig nem tűntek el az egykori téveszmék, miszerint „Csehszlovákiából már az első világháború után minden magyart ki kellett volna takarítani. ” – vélte Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, aki a magyar áttelepítési kormánybiztosának titkáraként élte meg a történéseket. /Érinthetetlen Benes-dekrétumok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank elnöke is megjelent a múlt hét végén Debrecenben zárult, Felzárkózásunk a kibővült Európában című rendezvényt, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 45. és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 16. közös vándorgyűlésén. Érdemes felidézni, hogy a magyarországi közgazdászok mennyit tettek annak érdekében, hogy idén január elsejére Románia teljesítse az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit. Az elmúlt években Magyarország, a magyar kormány, a magyar hatóságok és a magyar közgazdász társadalom fáradságot nem ismerve utazott folyamatosan Erdélybe, Bukarestbe, ahova éppen kellett, s adta át azt a tapasztalatot, amelyet Magyarország az EU-csatlakozás során meg közvetlenül azt követően szerzett, felhalmozott. Bukarestben még ma is gyanúval tekintenek bármilyen magyarországi gesztusra, s főképpen azokra, amelyekből esetleg az erdélyi magyar közösség is nyerhet valamit. Tibori Szabó Zoltán szerint erre „mi magyarok is” adunk rá okot: „felerősödni látszanak a különböző revizionista jelszavak. ” /Tibori Szabó Zoltán: Gesztusok és érdekek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Egyes barátaink Budapestre, a Kossuth térre hívnak, mert „most van évadja a szarvasok bőgésének odaát a közélet terein”, „fel kell öltöznünk legszebb Árpi-sávos zsávolyruhánkba, a hideg és a vízágyúk, festékszórók ellen. ” Ott kell lennünk majd a temetőben, a 301-es parcellánál, „hogy gyűlölködhessünk, hóhérozzunk, gyalázkodhassunk teljes erőnkből. ” Ha a Kossuth térről hiányzunk, „megharagszik a kis termetű vezérhím”, megorrolnak majd reánk „a független jogászok”, a hajléktalanok. /Sebestyén Mihály: Tanácstalanul az őszben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Szeptember 25-én kezdődik a Biennálé – a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja Budapesten, Gyulán és Szegeden. A határokon túli magyar kulturális élet bemutatása céljából idén első ízben rendezik meg a Kortárs Művészeti Fesztivált, mely az augusztusban lezajlott háromnapos rendezvény – Biennálé, a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja – második része. A szeptember 25-e és október 13-a között a színház, a film, a tánc és a képzőművészet műfaját is bemutatja. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Felkarolt” határon túli művészek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A Kolozsváron zajló XII. Kárpát-medencei Kulturális Napok keretében szeptember 22-én bemutatkozott a kárpátaljai Intermix Kiadó. Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) elnöke, aki egyben a kiadó igazgatója is, elmondta: a szovjet hatalom ideje alatt egyetlen magyar könyvkiadó létezett, és mindössze 30 magyar könyvet adtak ki Kárpátalján. Ő maga 1986-tól lett a kiadó szerkesztője, amely aztán 1992-ben, anyagi gondok miatt megszűnt. – Megkaptuk a szabadságot, de elvették a kiadót – foglalta össze röviden a pénzhiány miatt megszüntetett kiadó 1989 utáni történetét. Magyarországon élő barátaik adták az induló tőkét az új kiadóhoz, a névadás is tőlük származik. Megindították a Kárpátaljai Magyar Könyvek sorozatot, közben pedig, az EMKE mintájára megalakították a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét. Létrehozták a szerkesztőbizottságot és meghirdették a teljes szerzői szabadságot. 1992-től napjainkig 200 könyvet adtak ki. A kiadó 1996-ig működött ebben a formában, ettől kezdve magyarországi barátaik „elengedték” őket, azóta csak a sorozatot működtetik, s mondhatni hobbiból, szeretetből jelentetnek meg könyveket – magyarázta az igazgató. A kiadó térítésmentesen adja át kiadványait a kárpátaljai magyar könyvtáraknak, tanintézményeknek és civil szervezeteknek. Ugyancsak a MÉKK gondozásában jelenik meg az EGYÜTT, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirata. /Köllő Katalin: Bemutatkozott az Intermix. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

Jogerős ítélet hiányában szállt ki szeptember 24-én a Szatmár megyei gencsi parókiára a bírósági végrehajtó kilakoltatni Szomor Attila református lelkészt. A szatmárnémeti bíróság döntése ugyanis – amely helyt adott Szomor elődje, Bátori Gyula keresetének, és elrendelte a lelkész hivatalába való visszahelyezését, valamint megítélte a jogot számára, hogy újra a parókián lakhasson – még nem jogerős. A döntés ellen az egyházkerület fellebbezett a nagyváradi ítélőtáblánál. A hivatalából sikkasztás miatt másfél éve felfüggesztett Bátorit a nyár folyamán kilakoltatták az épületből, helyét pedig elfoglalta az új lelkész, Szomor Attila. Bátori Gyula munkaügyi pert indított a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen, amelyet első fokon megnyert. A világi bíróság határozata ellen írásban is tiltakozott a nagykárolyi egyházkerület lelkészi kara. Az események idején – akárcsak Tőkés László püspök vasárnapi igehirdetésekor – több rendőrautó is kivonult a faluba. „A szatmárnémeti bíróság megsértette a felekezeti törvényt, ugyanis ez a jogszabály szavatolja az egyházak autonómiáját. Ez azt jelenti, hogy a világi bíróságok nem szólhatnak bele az egyházak belügyeibe, nem semmisíthetik meg az egyházi határozatokat – magyarázta Máté Edit. – Mindemellett olyan embert akarnak visszahelyezni a gencsi lelkészi állásba, aki már nem pap, mivel a református egyház augusztus 3-án megvonta Bátori Gyulától a palástviselés jogát, ezzel kizárva őt a papságból. ” /Babos Krisztina: Két lelkész egy lakban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Romák által elkövetett lopások tartják rettegésben a Kovászna megyei Előpatak lakosságát és elöljáróit. Dumitru Marinescu polgármester a hatóságok segítségét kérte. Beszámolt arról, hogy egyes lakók termését teljes egészében a tolvajok „takarították be”, mások pedig inkább parlagon hagyják földjeiket a sorozatos lopások miatt. A polgármester közölte, a rendőrség nem lép közbe, sőt a romák már a hatóság székhelyének ablakait is betörték. „A gond a községhez tartozó Árapatakon a legsúlyosabb: az itteni romák erőszakoskodnak, attól tartok, hogy odajutunk, mint az apácaiak” – idézte fel Marinescu a négy személy sérülésével végződő konfliktust, amely a Brassó megyei Apáca magyar és roma lakosai között robbant ki augusztus végén. Hozzátette, az árapataki romák esetében volt már példa arra, hogy a rendőr szeme láttára tépték szét a bírságot. „Azzal fenyegettek, hogy felgyújtják a házamat” – panaszolta a polgármester. A legtöbb lopást kiskorúak követik el azért, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni. Háromszéken Előpatak községben él a legnagyobb létszámú, a lakosság 70 százalékát kitevő roma közösség. /A romák miatt rettegnek Előpatakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Szeptember 24-én emlékeznek meg Szent Gellértről Nagycsanádon a templomban, a kőkoporsó köré gyűlve papok és hívők. Az egykori csanádi római katolikus egyházmegye alapításának 977., és első püspöke, Szent Gellért halálának 961. évfordulóján zarándokoltak ide a temesvári és szeged-csanádi egyházmegyei plébániák papjai és hívei, Temesvártól Apátfalváig, Makótól Aradig s a bánsági hegyvidékig. Minden évben szeptember 24-én gyűlnek Szent Gellért kőkoporsója köré, hogy megemlékezzenek a mártírhalált halt főpásztorról. A szertartást Roos Márton temesvári megyés püspök vezette, koncelebrált Gyulay Endre nyugalmazott szeged–csanádi püspök. A német, magyar és román nyelvű prédikációt Kovács István buziásfürdői plébános mondta. Az ősi egyházmegye története majdnem ezeréves, de egy emberöltő óta háromfelé szakadt, Magyarország, Szerbia és Románia mai területén terül el. “Hitben azonban egységes maradt. A kapcsolat nagyon jó a három egyházmegye között, ráadásul most a határok sem olyan »gorombák«, mint régebben, s ez megkönnyíti a kapcsolattartást. Lélekben és szellemiségben Szent Gellért összeköt bennünket” – mondta a Nyugati Jelennek Gyulay Endre. /Pataky Lehel Zsolt: Az őscsanádi egyházmegye és első főpásztorának ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

Szeptember 22-én Aradon a katolikus karizmatikus megújulás erdélyi találkozóján közel 400 személy gyűlt össze az aradi színházban. Bereczki Béla arról a veszélyről beszélt, amelyet a mai kor szelleme hordoz: a rohanás, az űzetés veszélyéről. /Sidó Éva: Telt ház dicsőítette Istent. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

A Csongrád Megyei Bíróság szeptember 24-én helybenhagyta a Szegedi Városi Bíróság Zuschlag János előzetes letartóztatásáról szóló döntését. Zuschlag János, az MSZP Bács-Kiskun Megyei Területi Szövetségének ügyvezető elnöke. Az MSZP felszólította a politikust, függessze fel párttagságát és mondjon le választott tisztségeiről. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kommunikációs főtanácsadója arra próbált rávenni egy-két médiumot, hogy ifjúságpolitikával foglalkozó fideszes képviselőket is keverjenek bele a Zuschlag-ügybe – jelentette ki Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője. Szerinte mindez annak jele, hogy „látszik is a pánik a túloldalon”. /Zuschlag fogdában marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Aradon szeptember 28-án mutatják be Ujj János: Arad megye híres szülöttei című könyvét. A szerző az Arad megyében született nevezetes személyek lexikonát nyújtja át, mely rövid életrajzokat, a főbb művek felsorolását tartalmazza. A kötetet dr. Zakar Péter szegedi történész mutatja be, aki az előszót is jegyezte. /Alma Mater Napok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) szeptember 25-én lezajlott idei ötödik ülésén csak külpolitikai kérdésekről tárgyaltak, elsősorban Románia energiastratégiai helyzetéről – jelentette ki Traian Basescu államfő a CSAT ülése után. Basescu szerint jó, ha az állam tulajdonában maradnak a legnagyobb energiatermelő vállalatok, de a stratégiának tekintetben kell vennie a privatizálási lehetőségeket is. Az államfő kijelentette: Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter egyaránt diszkreditálja magát, a kormányt és az igazságügyet a DNA által folytatott kivizsgáláshoz való hozzáállásával. /CSAT: Több figyelmet az energiagazdálkodásra! Basescu: Chiuariu diszkreditálja magát. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Szeptember 24-én Budapesten tárgyalt a harmadik román-magyar együttes kormányülést előkészítő romániai bizottság. Román részről Cseke Attila államtitkár, magyar oldalról pedig Gémesi Ferenc államtitkár vették számba az előző két közös kormányülés megvalósításait, és tárgyaltak az idei, újabb együttes ülés napirendjére vonatkozó javaslatokról. Cseke Attila elmondta: a legtöbb infrastrukturális projekt a határ menti régiókat érinti. Szó lesz várhatóan a két országban ledolgozott évek utáni nyugdíjak folyósításának rendezéséről, valamint mezőgazdasági együttműködési megállapodás aláírásáról. Tervezik a kulturális és az oktatási együttműködés folytatását, támogatják a gyergyószárhegyi Lázár-kastély és a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújítását, de az alkotóműhelyek közös kiállításának ötlete is felmerült. Még mindig gondok vannak a diplomák elismerésével, az együttes ülésen ezeket is rendeznék a felek. Aláírásra vár az egyezmény a világháborús hadisírok ápolásáról. Körvonalazódik a román-magyar ifjúsági iroda megnyitása: Bukarestben még idén, jövő év elején Budapesten is. /Gazdagabb lesz a román-magyar kormányülés napirendje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

A Szülőföld Alap a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentősebb fórumává nőtte ki magát – jelentette ki Kolber István területfejlesztési államtitkár szeptember 25-én Budapesten, a Parlamentben az alap 2005–2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló előterjesztőjeként. Tavaly változott a támogatási összeg felosztása az egyes kollégiumok között. Míg 2005-ben 800 millió forint támogatás jutott az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumok számára, addig ez az összeg 2006-ban 600 millió forint volt. Ennek okaként Kolber István azt nevezte meg, hogy 2006-ban nagyobb részesedést kapott a keretösszegből a másik két szakmai terület. Hangsúlyozta azt is, hogy a szolidaritás jegyében minden magyar állampolgárnak lehetősége volt felajánlani személyi jövedelemadójának egy százalékát az alap számára. Így az alap 2005-ben 110 millió forinthoz, míg 2006-ban 88 millió forinthoz jutott. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint az alap csak politikai bazár, a nemzeti összetartozás politikája pedig nem redukálható pénzosztásra, mert ez méltatlan a magyar államhoz és a legitim határon túli szervezetekhez. Németh kevésnek tartotta az egymilliárd forintos támogatást, és komolytalannak nevezte a miniszterelnök által a napokban bejelentett majdnem 700 millió forintos többlettámogatást. A magyar nemzetpolitika nyomorúságos állapotát jól tükrözi a Szülőföld Alap – fogalmazott. /Vita a Szülőföld Alapról. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./ „Olyan valódi támogatásokra nyílt lehetőség a határon túli magyarság számára, mely az anyagi és szellemi gyarapodást, a nyelv és a kultúra megőrzését, az anyaországgal való kapcsolatok ápolását segítette” – emelte ki a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nevében felszólaló Geberle Erzsébet. Az alap 2007-ben több mint kétmilliárd forintból gazdálkodhat. „A valódi tettek és valódi támogatások többet érnek a nemzeti melldöngetésnél” – jelentette ki Geberle. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviselője, Szászfalvi László hangsúlyozta: a parlamentben hosszú éveken keresztül konszenzus volt a határon túli magyar közösségek segítése érdekében. Hozzátette: a kettős népszavazás után ez a konszenzus megrendült, megrendült a bizalom az anyaország és a határon túli magyar közösségek között. Az ellenzéki képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy megszűnt a Máért, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Illyés Közalapítvány és „általában jelentősen csökkennek a források a határon túli magyar közösségek támogatására”. A KDNP azt hiányolja, hogy az alap nem egy kormányzati aktuálpolitikától független nemzetstratégiai alapként működik. Csapody Miklós (MDF) kiemelte: olyan személyek testesítik meg a kormány határon túli politikáját, „akiknek a tevékenysége rosszul cseng”. Rámutatott arra, hogy minden magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége a határon túli magyarok támogatása. Az ellenzéki politikus közölte: az MDF az új támogatási rendszerrel már 2005-ben sem értett egyet, ezért a beszámolót nem fogadja el, csak tudomásul veszi. Az MDF javasolta, hogy az Országgyűlés törvényben rögzítse a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) jogi státuszát, azaz mondja ki: a KMKF az Országgyűlés szerve. Kolber István területfejlesztési államtitkár szerint a Szülőföld Alap nem átpolitizált. /”Alapozás”-vita a szülőföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Október elseje a közoktatásban rendelkezésre álló szociális ösztöndíjak kérelmezésének határideje, de az iskolák nem hirdetik meg a programot, arra várva, hogy a minisztérium a napokban módosít az odaítélési kritériumokon. Az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diákotthon Alapítvány 120 gyermeknek biztosít szállást, étkeztetést egy diákszállóvá átalakított székelyudvarhelyi panelházban. A diákotthonban az étkeztetés és a szállás költségei napi 9 lejbe kerülnének, a diákoknak 30 százalékos kedvezményt tudnak biztosítani. A temesvári Bartók Béla Alapítvány elsősorban Temes megye magyar középiskolájának, a Bartók Béla Líceumnak tevékenységét támogatja, de pályáznak a megye magyar nyelvű oktatásának támogatására is. Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő, az alapítvány elnöke elmondta, a tavalyi iskolaévben 25-90 lej közötti szociális ösztöndíjjal támogatták azokat a 10-es magaviseletű, egyetlen tárgyból sem bukott BBL-es diákokat, ahol a család jövedelme nem haladta meg a havi 400 lejt. Az alapítvány tanulmányi ösztöndíjjal jutalmazta a líceum legjobb 10 középiskolását, havi 45 lej értékben. A többlépcsős állami ösztöndíj- és segélyrendszeren kívül Magyarországról érkező összegek is segítik a hazai iskolarendszerben magyarul tanuló gyermekeket. Másik magyarországi, keresztszülői típusú segélyrendszer a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületen keresztül éri el az erdélyi gyermekeket. A Nyilas Misi kiírására az igazolhatóan kiemelkedő teljesítményű, falusi vagy szórványkörnyezetben nevelkedő, VI. –X. tizedik osztályos diákok jelentkezhetnek, és sikeres előmenetel esetén érettségiig tart. A család egy főre eső jövedelme nem haladhatja meg a 440 lejes minimálbért. Jelenleg 533 tanulót segítenek havonta 9000 forintnak megfelelő lejjel. /Diákösztöndíjak: sürget az idő. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Sikeres EU-s pályázat esetén, a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió magyar színházainak négynyelvű fesztiválját szervezné meg Temesvár. Szász Enikő temesvári színházigazgató elmondta, igazgatói pályázatának egyik fontos eleme volt a határokon átívelő régiós színházi együttműködés létrehozása. Az együttműködés konkrét eredménye az általuk szervezett Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiós minifesztivál volt, amelyen idén részt vett a szegedi, újvidéki és a szabadkai társulat. Ezt 2008 májusában meg szeretnék ismételni. Jövőre meg kívánják hívni az eurorégióban működő valamennyi magyar színházat, Békéscsabától Szegedig és Kecskemétig, Újvidékig és Szabadkáig. Szándékában áll 2009-ben ezt négynyelvű fesztivállá szélesíteni. A vajdaságiakkal nemcsak előadáscserékben merült ki az együttműködésük, hanem színészcserékben is megnyilvánult. A temesvári István a király előadásban Kovács Nemes Andor újvidéki színész alakítja Koppányt az egyik szereposztásban. Öt temesvári magyar színművész részt vett a vajdasági Tanyaszínház egyik nyári produkciójában, huszonöt előadást játszottak le különböző településeken. László Sándor, az Újvidéki Színház vezetője tavasszal rendez Temesváron egy dán abszurd vígjátékot. /Pataki Zoltán: Eurokeresztbe áll Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

A gyulafehérvári főegyházmegye keretében működő családpasztorációs munkacsoport által Marosvásárhelyen a Deus Providebit Ifjúsági- és Tanulmányi Házban szeptember 21–23. között rendezett V. Családpasztorációs Konferenciára több mint 130-an érkeztek Erdély különböző részeiből. A családos rendezvény célja, hogy tudatosítsák az egyháznak a családra vonatkozó tanítását. /Molnár Melinda: Egyházi találkozó családoknak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

A tordatúri templom 1842-ben épült, azóta sok idő telt el. A falak megrepedeztek, ezért elhatározták a felújítását. A szakemberek munkája, valamint a híveknek a plébánosukkal vállvetve végzett közmunkája csodát teremtett: az idei búcsúra, szeptember 16-ára ünnepi díszben állt a templom. A Keresztút 14 állomása. Jójárt András és neje ajándéka. Az ünnepen bevonult Kovács Sándor főesperes bevonult paptestvéreivel és köszöntötte a búcsúra összegyűlt híveket. /Plesa Vass Magda Felújított templomban a tordatúri búcsún. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

Alig egy hónappal a Kézdialmást bemutató falufüzet megjelenése után újabb kézdiszéki községről, Kézdiszentkeresztről jelent meg húszoldalas, színes fényképekkel illusztrált ismertető. Kézdiszentkereszt és Bélafalva földrajzi, történelmi ismertetője mellett megtalálható benne a műemlékek, emlékművek, a látnivalók leírása, a híres szülöttek, a népi mesterek, valamint a testvértelepülésekről egy-egy rövid ismertető. A falufüzet felelős kiadója Jakab Mária Edit, Kézdiszentkereszt község polgármestere, szerkesztette és a fotókat készítette Bartos Lóránt és Iochom István. /(Dévai): Kézdiszentkereszt falufüzete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

A képviselőház illetékes szakbizottságai szeptember 26-án ismét felfüggesztették a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitáját. Az ülést vezető nagy-románia párti Lia Olguta Vasilescu azt követően fagyasztotta be a vitát, hogy Anghel Stanciu szociáldemokrata párti /PSD/ politikus tiltakozásképen az RMDSZ elnökének a nemzetállamra vonatkozó kijelentéseire több társával együtt kivonult az ülésről. A PSD képviselője azt mondta, addig nem hajlandó részt venni az RMDSZ által kidolgozott jogszabály vitáján, amíg a Markó Béla „nem kér bocsánatot” azon kijelentése miatt, miszerint Románia nem nemzetállam. Asztalos Ferenc képviselő, a bizottság tagja visszautasította ezt a magatartását, hangsúlyozva, hogy az ellenzék csupán ürügyként használja fel az RMDSZ elnökének kijelentéseit. Az RMDSZ számára már nem újdonság, hogy az említett pártok minden alkalommal valamilyen ürügyet, kibúvót keresnek ahhoz, hogy tovább halasszák a jogszabály vitáját. Leszögezte: az RMDSZ egyébként is már 1991 óta folyamatosan szorgalmazza a nemzetállam kifejezés törlését az Alkotmányból. Romániában a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja az összlakosság 10 százalékát, így a nemzetállami meghatározás nem felel meg a valóságnak. Emlékeztetett arra is, hogy a két éve húzódó szakbizottsági vita során a jogszabály hetvennyolc cikkelyéből mindeddig csak tizenkilencet sikerült megvitatni, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a román politikum nem akarja a törvényt elfogadni. A személye és az RMDSZ ellen irányuló román nacionalista indulatokat értelmezve Markó Béla szövetségi elnök felhívta a figyelmet: ez is bizonyítja, hogy még semmi sem visszafordítható, még mindig visszahozhatóak a kilencvenes évek történései, amikor egyfolytában támadták a magyarság képviselőit. /Viharos vita a kisebbségi törvénytervezetről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./

Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ alelnöke Marosvásárhelyen kijelentette, Sógor Csaba szenátor megígérte, hogy visszalép az RMDSZ európai parlamenti választási listájáról. Hozzátette, a szenátor nem most tette ezt az ígéretet, hanem még tavasszal, amikor a Tőkés püspököt támogató szervezetek javaslatára szeretett volna felkerülni az RMDSZ listájára. Tőkés András kifejtette, hogy nem érti, Sógor Csaba miért fogadta el a második helyet az RMDSZ listáján közvetlenül azután, hogy kiderült, az RMDSZ és a Tőkés püspököt támogató szervezetek nem tudnak megegyezni a közös listaállításról. Sógor Csaba leszögezte: nem áll szándékában visszalépni. „Nem a püspök ellen indulok, hanem azokat szeretném mozgósítani, akik 1990 óta az RMDSZ-re szavaznak“ – mondta a szintén református pap Sógor Csaba. /Sógor Csaba: nem lépek vissza. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./ Az MPSZ Maros megyében hatvan-hetvenezer szavazatra számít. Tőkés András kritikus, de durvaságtól mentes, civilizált választási kampányt ígér. /Menyhárt Borbála: „Kritikus, de nem durva kampányt akarunk”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./

Romániában a szemes növények idei hozama a tavalyinak csak a felét érve el, az utóbbi hét év leggyengébb termésátlagát hozta. Az agrártárca felmérése szerint a tavalyi 15,63 millió tonnás búza-, árpa-, sörárpa-, kukorica- és zabtermés után az idei össztermés még a 8 millió tonnát sem fogja elérni. A 2007-es aszályos év így tavalyhoz képest kevesebb mint 50 százalékosat, míg a 2004-es esztendő 25 millió tonnás terméséhez képest kevesebb mint egynegyedes termésátlagot hozott. /Domján Levente: Fél termést hozott az idei év. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

A nyitás RMDSZ-programja most sem ér többet, mint az első bevetésekor. Az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistáján irodavezetők, szakfelügyelők, ügyvezetők sorakoznak, ez a holdudvart, amelybe a „nyitásra” készülődő RMDSZ most még jobban bezárva látszik, írta Bakk Miklós. Az erdélyi sorsszolidaritás 1989-es népét mára az irodavezetők népe váltotta le, ahogyan Magyarországon Kádár népe szép csöndben leváltotta Kossuth népét a kilencvenes évek során. A valamikori RMDSZ-nek fontos volt, hogy szellemi holdudvarában ott lássa az irodalmi és művészeti műhelyek elismert képviselőit, építhessen akadémiai rangú tudósok, civil aktivisták és egyházi emberek támogatására, most, az Európai Unió kapujában álló RMDSZ-nek ez már nem ilyen fontos. Az RMDSZ az aradi kongresszus óta folyamatosan szorgalmazza a helyi autonómiatanácsok létrehozását, a mostani jelöltlistával viszont azt teszi világossá, hogy valójában nem számít a kulturális autonómia révén létrejövő erőforrásokra. /Bakk Miklós: Irodavezetők népe. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Őrizetbe vették szeptember 26-án Kecskeméten a körözött és eddig szökésben lévő Lados Istvánt, Zuschlag János személyi titkárát. Tanúként hallgatta meg Gyurcsány Ferenc kormányfőt a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Zuschlag János és társainak ügyében. A miniszterelnököt az egykori Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium ifjúsági szervezeteknek nyújtott támogatásaival, a pályázatokon elnyert összegek kifizetési és elszámolási szabályaival, illetve gyakorlatával kapcsolatban hallgatta meg a főügyészség. Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy szakminiszterként minden tekintetben az akkor érvényes és nyilvános pályázati szabályoknak megfelelően kívánták meghozni a döntéseket; szabálytalanságról nem volt tudomása. Gyurcsány Ferenc 2003. május 19. és 2004. október 4. között töltötte be a gyermek-, ifjúsági és sportminiszteri tisztséget. A kormányfő a Tv2 kereskedelmi televízió szeptember 26-i reggeli műsorában úgy fogalmazott: nem titokban, csak nem nyilvánosan hallgatta meg előző este a főügyészség. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, pártja szerint a kormányfőnek tisztáznia kell, hogy ifjúsági minisztersége idején tudott-e Zuschlag János ügyeiről. Szeptember 26-án őrizetbe vették Kecskeméten a körözött és eddig szökésben lévő Lados Istvánt, Zuschlag János személyi titkárát. A Szegedi Városi Bíróság szeptember 21-én harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte Zuschlag Jánost, akit a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalással gyanúsít szabálytalanul felhasznált költségvetési támogatásokkal kapcsolatban. A nyomozás során kiderült, hogy a vizsgált egyesületek és alapítványok mintegy 50 millió forint pályázaton nyert pénz „rendeltetésszerű használatával” nem tudnak elszámolni. Zuschlag János az MSZP Bács-Kiskun megyei területi szövetségének ügyvezető elnöke. /Kihallgatták Gyurcsányt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Kevesen tudják: az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események előjátéka Szatmárnémetiben zajlott le. A teherautókon ide hozott szekus verőlegények provokációját azonban nem vette fel sem a magyar, sem pedig a román lakosság. Így azonkívül, hogy a főtéren felborítottak néhány magyarországi rendszámú kocsit (mert szerintük „a rohadt bozgorok ide jöttek saját nemzeti ünnepüket megülni!”) és megbotoztak pár itteni kokárdás magyart, egyéb alig történt. Szatmárnémetiben a magyarok meg akarták koszorúzni Balcescu, a román forradalmár emlékművét, de a melegítő ruhába öltözött szekusok megakadályozták őket. A megvertek közt volt Hegedüs Pál, a csipkegyár főmérnöke. Néhány napja a Poesis Napok keretében a románok megkoszorúzták a magyar költők köztéren lévő szobrait is, így a Kölcseyét, Petőfiét, Dsida Jenőét és Szilágyi Domokosét. Viszonozni kell ezt a gesztust. /Sike Lajos: Román virág Kölcseynek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Felháborító, ha a kisebbség nem akar azonosulni kulturálisan a többségi nemzettel, még akkor sem, ha a többség felől szépen, erőszakmentesen: „csak” a szimbólumok erős fényezésével próbálnak hatni. A szlovák parlamentben gátlástalanul szentesítették a felvidéki magyarok és németek második világháború utáni meghurcoltatását törvényesítő hírhedt Benes-dekrétumok érinthetetlenségét. A Magyar Koalíció Pártjának húsz képviselőjét leszámítva – a szlovák honatyák egyöntetűen a dekrétumok mellett szavaztak. A szlovák törvényhozók tudják, hogy az Európai Uniónak nincs kisebbségpolitikája. A szlovák parlament azért mert szavazni egy ilyen dekrétum mellett, mert semmi sem tartja vissza, hogy fütyüljön a kollektív bűnösség elfogadhatatlanságának elvére. Éppen az Európai Unió ege alatt valósíthatók meg a nemzetállami törekvések. Kit érdekel az, hogy magyar részről békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, amikor a szlovák politikai erők a leghatározottabban elzárkóztak attól, hogy bármely magyartól is bocsánatot kérjenek, ellenben igen határozottan adtak hangot annak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte azt az elvárást, hogy a szlovákok is kövessék meg a magyarokat. A magyar külügy álláspontját mutatja a tévé Napkelte szeptember 21-i műsorában Göncz Kinga külügyminiszter nyilatkozata. A riporter megkérdezte a külügyminisztert: „Mit kíván tenni a magyar diplomácia a jelenlegi helyzetben?” Göncz megadta a választ: „Mindenki egyértelművé tette saját álláspontját, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozott, a parlamenti pártok megszólaltak, azt gondolom, ezen a szálon kell folytatni megbeszéléseinket szlovák kollégáinkkal. Beindult egy nagyon pozitív folyamat Szlovákiában (!) és Magyarországon, ahol a civil társadalom és maguk az emberek azt mondták, hogy nem a múltba szeretnének visszafordulni, inkább előre néznének. ”A riporter kérdez: „Tesz Magyarország valami lépéseket, hogy az ügy az Európai Unió és az Európai Parlament elé kerüljön?” Külügyminiszter: „Beszéltünk európai parlamenti képviselőinkkel, de közvetlenül ezt mi nem tudjuk és nem is akarjuk befolyásolni. ” Riporter kérdez: „Mit gondol a külügyminiszter, a szlovák parlament döntését fogja-e hivatalosan is tárgyalni az Unió?” Göncz Kinga: „Hogy hivatalosan fogja-e tárgyalni, azt nem tudom. ” Riporter: „Miért nem javasoljuk ezt?” Külügyminiszter: „Igazából meg kell várni, mi a szlovák reakció. ” Riporter: „A reakció azt volt, hogy hivatalosan is megerősítették a Benes-dekrétumokat. ” Göncz: „Remélhetőleg lesz egy olyan nyilatkozat, ami visszalépést jelent ehhez képest. ”Ehhez képest... /Lokodi Imre: Mihez képest? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Ne történjenek soha többé ilyen tragédiák – hangoztatták a szónokok szeptember 26-án az erdővidéki Szárazajtán, a Maniu-gárda vérengzésének 63. évfordulóján. A megemlékezésen Balázsi Zoltán bardoci református lelkész a kivégzett szárazajtai magyarokra utalva, kiemelte: „Ők sem voltak bűnösebbek másoknál. A bűnöket pedig ne fogjuk Istenre, mert azokat nem ő, hanem az ember követte el”. 1944. szeptember 26-án a Gavrila Olteanu vezette Maniu-gárda tizenkét magyart gyilkolt meg Szárazajtán. Azzal vádolták őket, hogy szeptember 4-én segítették a visszavonuló német Thams-csoportot a román csapatokkal vívott tűzharcban, ezért felelősek tizenhárom román katona életéért. A gárdisták a 34 éves Gecse Bélát és a 35 éves Málnási Józsefet otthonukban lőtték agyon, az iskolaudvarra erőszakkal összeterelt falunépe szeme láttára lefejezték a 21 éves Nagy Sándort és testvérét, a 25 éves Andrást. Ugyanott agyonlőtték az 50 éves Szép Albertné Málnási Reginát és 49 éves férjét, a 38 éves Elekes Lajost, a 42 éves Szép Bélát, a 62 éves Szép Benjámint, a 62 éves Németh Gyulát és az 51 éves Németh Izsákot. A 38 éves Tamás László életét a tömeg közé lőtt sorozat oltotta ki. Nagy D. Józsefnek a golyók a fogsorát roncsolták szét, de sebeiből később felépült. /Benkő Levente: Az 1944-es szárazajtai mészárlásra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Hagyományosan élőlánccal kezdődött az idei Ifinapok rendezvénysorozat Gyergyószentmiklóson. Olajat, cukrot, szóját és konzervet, lisztet, kenyeret adtak kézről-kézre a Szent Miklós-szobor és a Korona melletti Szeretetkonyha között felsorakozott fiatalok. Az élelmiszert a fiatalok adományozták. „Örülök, hogy az Ifitékának évről évre sikerül létrehozni ezt a rendezvényt” – szólt az egybegyűltekhez Kontesveller József alpolgármester. Karácson Tibor római katolikus lelkipásztor, Paál Károly református tiszteletes, majd a főtámogató, a Tig-Rad System Kft. nevében Puskás Gyöngyvér szólt a megjelentekhez. Elmondta, lesz jégtáncbemutató, buli a jégen, lesznek koncertek, lesz tábortűz is. Kilenc csapat benevezett a többfordulós, kétnapos versenybe. A csíkszeredai Sportklub sportiskola jégtáncosainak bemutatója kivívta a fiatalok elismerését. Megjelentek a Caritas Családsegítő Szolgálat, az Esély, valamint a Naturland Alapítvány, és a Pro Cive Egyesület képviselői is. A Kultúrmaraton általános műveltségi verseny volt. Szombaton délután Fiatal művészek kiállítását lehetett megtekinteni a Pro Art Galériában. Tizenöt fiatal gyergyói művész állított ki. A Portéka Egyesület jóvoltából a Játszóházban nemezeltek, a rézdomborítókis bemutatkoztak. Vitézt is kerestek a Csabafiak Egyesülete és Barantázók segítségével. A hagyományos magyar harcművészeti vetélkedő bizonyult a legszórakoztatóbbnak nézelődők számára. /Csata Orsolya, Kedves-Tamás Gyopár, Rancz Enikő: Ifinapok. Élőlánc és csapatverseny. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), szept. 27. – 39. sz. /

Az utódállamok java részében izzik a magyarság elleni gyűlölet. Ennek kézzelfogható bizonyítékai a szlovákiai, a szerbiai magyarverések, az ukrajnai szigor, arra azonban, hogy egy EU-tagország törvényhozása a nemzeti megsemmisítésre utasító, azt törvényerőre emelő Benes-dekrétumokat megerősítse, a legelvakultabb nacionalisták sem számítottak. E rendeletek elsősorban a szudéta-németeket sújtották, de a magyarokról sem feledkeztek meg. Az első magyarellenes intézkedés 1945. május 5-én, Pozsonyban történt, ahol a magyarok lakására éjjel szlovák katonák törtek, a tulajdonosoknak fél órát hagytak a csomagolásra, majd a helybeli lakosság 90%-át a Duna-hídon át Ligetfalura hajtották, ahol 20 ezer fős, embertelen körülmények között működő internáló táborba zárták őket. Az akkori belügyi megbízott, a kommunista Gustav Husák nem volt hajlandó átvenni a magyarok tiltakozó levelét. A magyar kormány kénytelen volt elfogadni a csehszlovák kormány által felajánlott lakosságcserét. 1947. április 12-e és 1949. június 5-e között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, illetve 89 660 magyart toloncoltak ki Szlovákiából. Ezután Szlovákiában megkezdődött az elmagyartalanítás, a reszlovakizáció könyörtelen folyamata. Európa akkor is hallgatott, most is hallgat. A szlovákiai példa megtorlás nélkül hagyása precedens értékű, táptalajt teremthet az utódállamokban jelenleg is viruló uszításnak, a nemzetgyűlöletnek, a kisebbségek minden eszközzel történő beolvasztási törekvéseinek. Romániában több magyar többségű településre érkeznek sokgyermekes vadidegenek gyanúsan sok pénzzel házat vásárolni. /Balta János: Hátborzongató hallgatás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

A román nyelv maradjon az ország egyetlen hivatalos államnyelve – ez áll abban a jegyzékben, amelyet több mint száz román nemzetiségű kutató és egyházi vezető nyújtott be Csíkszeredában az ország vezetőihez. Az okmány aláírói kérik a kormánytól, hogy tartsa meg a román nyelv iskolai oktatásának jelenlegi módszerét. A kutatók és a papok szerint nem kell teret engedni a magyar közösség azon követelésének, hogy a román nyelvet mint idegen nyelvet oktassák a magyar iskolákban. /Beadvány a román nyelvért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./