Máramarossziget történelme elevenedik meg a most kiadott könyvben, sorakoznak benne a város eltűnt és ma is létező vallási, közéleti, és sajátos építészeti stílusjegyeket hordozó magánépületei. Zolopcsuk P. Róbert a szerző, a művész az első világháború előtti időket kívánja felidézni könyvében, gyakorlatilag a XIX-XX. századforduló jelentette Máramarossziget fénykorát. Akkor emelték a város legjelentősebb középületeit is. Évszázadokon át vármegyeközpont volt. Az első világháború után bekövetkezett változások ország-peremi városkává züllesztették az egykori fontos tranzitközpontot. „Tizenöt év alatt készítettem e könyvben látható rajzokat és gyűjtöttem hozzá hiteles adatokat” – írta könyve bevezetőjében Zolopcsuk P. Róbert. Neve nem található a lexikonokban, újabban kiadott életrajzi gyűjteményekben. Az internet már több adatot szolgáltat. Ő az egyik szerzője a Máramaros képekben honlapnak, a Tisza-parti város történelmi, művészettörténeti szempontból jelentős épületeiről készült rajzait több kiadvány is közölte. Zolopcsuk Aradon végzett az egyetem képzőművészeti szakán. Jelenleg Máramarosszigeten a művészeti iskolában rajzot tanít. A mindössze 250 példányban megjelent könyvnek sikere van, valószínűleg lesz újabb kiadása. /Klacsmányi Sándor: Szép könyv. Egy város története képekben ápr. 14./

Kívülről-belülről kifestették Magyarszovát iskoláját, Vajdakamaráson is sok gondot fordítanak az iskolára. Azonban nincs elegendő gyermek. A diáklétszám meghatározó a fejkvóta rendszerben – az egyik iskolának meg kell majd szűnnie. Magyarszovát nem hagyja magát – példa erre az ultramodern iskola, a szakképzett tanerő. Magyarszováton 68 román és 54 magyar tanulója van a gimnáziumi osztályoknak. Az óvodába 15 román és 20 magyar gyermeket írattak be. A tanítók-tanárok mind rendelkeznek megfelelő végzettséggel. A tanulók száma azonban évek óta csökken. Kiöregedő település Magyarszovát és a hozzá tartozó kis falucska, Aranykút is. A fejkvótarendszer kapcsán felmerült, hogy a vajdakamarási iskola 75 diákját Magyarszovátra járna. A lakosság nem támogatja az ötletet, mert akkor a magyarul tanulni vágyó gyermekeknek ingázniuk kellene a tíz kilométerre lévő Magyarszovátra, vagy vállalniuk kellene a bentlakási életformát. Vajdakamarás nem enged: amerikai támogatással adventista egyházi iskolát építenek. /Iskolasorsok Magyarszovát és Vajdakamarás között. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./ Farkas László, Magyarszovát református lelkipásztora jól ismeri Mezőséget. A református lakosság 85%-a idős ember. Az elmúlt esztendőben Magyarszováton négy keresztelő és 17 temetés volt. A hívek száma évről évre apad. Az iskolában hittanórát tartanak. /Féltjük az iskolát. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Dezsőházán közel 20 éve, az összevont elemi megszűntével szűnt meg hivatalosan a magyar nyelvű oktatás, azonban katolikus hitoktatással egybekötve, fakultatív formában Millich Mária kántor jóvoltából további 15 évig működött. Az idős asszony azonban megbetegedett, így ez is megszűnt. Bakos Ilona helybeli fiatalasszony két gyermekének nevelése mellett szombat délelőttönként a többi dezsőházi iskolás oktatását is elvállalja, de szüksége lenne az elemi oktatáshoz szükséges tananyagra és talán egy gyakorlott pedagógus tanácsaira. /(balta): Fakultatív magyar oktatás Dezsőházán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Összeomlott saját súlya alatt a bodvaji vashámor. Sokan szerették volna, hogy a hámor megújuljon, de erre mégsem került sor. Demeter János tanácselnök elmondta, hogy a Kovászna Megyei Tanács idei költségvetésé­ben a hámor újjáépítésére elkülönítettek kétmilliárd régi lejt, és az egy hónapon belül meghirdetendő versenytárgyalást megnyerő cég még ebben az esztendőben újjáépítheti Erdővidék, Székelyföld eme nagy jelentőségű történelmi műemlékét. /Demeter Zoltán: Összeomlott a bodvaji vashámor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Fekete Albert a budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti karán tanít, hat éve jár Sztánára, kezdetben segített a farsangi ünnep megszervezésében, azóta a kalotaszegi faluban ezt már maguk végzik. Idén már közel százan jöttek Sztánára farsangolni. Fekete Albert szerint sokkal nehezebb itt, mint egy hasonló magyarországi településen, itt az infrastruktúra teljesen hiányzik: nincs vezetékes ivóvíz, sem földgáz, postahivatal, iskola, óvoda sincs, a vasútállomás távol, a közutak állapota siralmas. A sztánai helyzet nem általános erdélyi jelenség, még Felszegre sem jellemző. Mégis jó idejönni, látni, mennyire ragaszkodik a sztánai ember a házához, földjéhez, templomához, anyanyelvéhez. /Barazsuly Emil: Sztána – ahogyan Budapestről látják. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Orosházán három album bemutatásával zárult a Művészet határtalanul elnevezésű PHARE–CBC-program, amelyet az orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete nyert el a Romániai Képzőművészek Szövetsége Aradi Fiókja partnerségével. Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke vetített képes előadásában nemcsak a 2005 őszétől 2006 tavaszáig tartó második rendezvénysorozat eseményeit foglalta össze, kitért a 2004-ben megvalósított első próbálkozásra is. Míg 2004-ben 23-23 aradi, illetve orosházi képzőművész alkotásait láthatta a két város műértő közönsége, a most záruló projektben 26 aradi és 28 orosházi kötődésű képzőművész vett részt, az együttműködés kibővült a fotóművészekkel is, továbbá aradi és orosházi gyermekek a tornyai és a battonyai határátkelőn állították ki rajzaikat. Gonda Géza a jövőben a munkába belevonná a vajdasági szabadkai, sőt a hamarosan Orosházán kiállító nagy-britanniai brightoni fotósokat is. A programzáró három albumot azok főszerkesztője, Olasz Sándor, a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténésze, a Tiszatáj főszerkesztője mutatta be. A program tárlatain kiállító aradi és az Orosházához kötődő képző- és fotóművészeket portréval, rövid életrajzzal bemutató három – magyar, román és angol – nyelvű, valamint a konferenciákon elhangzott előadásokat egybefoglaló magyar nyelvű kiadványokról van szó. Az Arad városát képviselők között volt Kocsis Rudolf, a temesvári egyetem adjunktusa /egyben az albumok társszerkesztője/, Kett-Groza János, az aradi fiók vezetőségi tagja és Szekernyés János művészettörténész, a képzőművész szövetség temesvári fiókjának elnöke is. /Kiss Károly: Művészet határtalanul. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Új katalógusa bemutatójával emlékezett meg fennállásának 5. évfordulójáról az Erdélyi Magyar Könyvklub. A marosvásárhelyi Bibliofil könyvesboltban ott volt Seres Katalin ügyvezető igazgató is. Sorozatukban ezúttal két csíkszeredai kiadó, a Pallas-Akadémia és a Pro Print vezetői ismertették újdonságaikat. Burus Endre a Pro Print kiadványai közül két Ignácz Rózsa-kötetet, a Született Moldovában és a Rézpénz című regényeket emelte ki. Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Kiadó főszerkesztője a sikeres sorozat új darabjairól számolt be. Nyirő József munkája, „A sibói bölény” Wesselényi Miklós életregénye. Nyírő József elbeszéléseit a Székelyek című kötet hozta. A könyvműhely Benedek Elek-monográfiát is kiadott. Bőfény címmel rövidesen a festőművész Nagy Imréről jelenik meg könyv. /Erdélyi Magyar Könyvklub – katalógus 2006/2. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

Vári Attila csodagyerekként, tizenévesen indult, s elsősorban elbeszéléseivel vált ismertté. Első könyvében /A véges nap, 1967/ már zseniális elbeszélések olvashatók, amelyek ma is egy Vári-történetválogatás meghatározó darabjai lehetnének. A kezdet kezdetétől írt viszont verseket is, most megjelentek válogatott versei /Idegen ég. Válogatott versek (1970–2004), Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006/. A játékosság, könnyedség, (ön)irónia a Vári-versek fő jellemzője már a kezdet kezdetétől. Ehhez társul a feltűnő formakészség, a dallamosság. Későbbi köteteiben reagált a nemzetiség és a nemzet megrendítő csapdahelyzeteire.  Vári Attila a nyolcvanas évek elején áttelepedett Magyarországra, de verseiben, elbeszéléseiben, évtizedig készülő második regényében (Cselédfarsang, Noran Kiadó, Budapest, 2001) sem lett hűtlen Erdélyhez, s költészetében sokasodtak a magyar sorskérdésekkel foglalkozó nagy versek, így Radnóti tragikus alakját felidéző Érzelmes menetrend, vagy a Kós Károlynak a Házsongárdba címzett levele. /Bogdán László: Idegen ég. Jegyzetek Vári Attila költészetéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Április 7-én az Ópusztaszer Nemzeti Történelmi Emlékparkban két újabb emlékfát avattak. A két kitüntetett: Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök. Kondor Katalint a Magyar Rádió élén végzett kimagasló munkássága elismeréseként tüntette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a Magyar Nemzeti Ezüstéremmel, amelyet a kitüntetett még mint a rádió elnöke 2005-ben át is vett. Az emlékfa elültetésére most került sor. Tempfli József megyéspüspököt az MVSZ elnöke azokkal az egyházfőkkel együtt tüntette ki, akik a kettős állampolgárságért folytatott népszavazás során határozottan kiálltak a nemzet új egységét megteremteni hivatott igen-szavazatok mellett. Húzsvár László, Pénzes János, Csete Szemesi István, Dolinszky Árpád délvidéki püspökök valamint Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök emlékfáját 2005. április 21-én avatták az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban. /Kondor Katalin és Tempfli József emlékfája Ópusztaszeren. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 16./

Súlyosnak nevezte a helyzetet Vasile Blaga belügyminiszter az árvíz sújtotta településeken tett hétvégi terepszemléjén. Több Duna menti megye települését öntötte el vagy zárta körül a víz, az áradás elől tízezernél is több ember kimenekítésével számolnak a hatóságok. Az újságírót bekísérték a rendőrségre, mert az atomerőmű irányába fotózta a megáradt Dunát. „Kémkedsz, mi, a magyaroknak?” – vonta kérdőre a határrendőrségi parancsnok. Telefonáltak a titkosrendőrségre /SRI/, ahonnan megnyugtatták a rendőröket: az atomerőműtől tíz kilométerre fotózott. Dolj megyében helyenként tíz kilométerre „szélesedett” a folyam, tízezer ember kimenekítésével számolnak. Itt több falut körülzárt és részben már el is öntött az árvíz, miután a Duna néhány helyen áttörte a védőgátakat. A dobrudzsai vidékeken már több ezer személyt kellett kimenekíteni teherautókkal, csónakkal, helikopterrel az elárasztott vagy a víz által fenyegetett otthonaikból. /Mihály László: Kis lakok a nagy Duna mentében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

Az államfő ismét megbánta, hogy Calin Popescu-Tariceanut, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét nevezte ki miniszterelnöknek. Traian Basescu elnök szerint az elhidegülés oka a közös célkitűzések hiányában keresendő. „Számomra nem kielégítő cél az európai integráció” – mondta Traian Basescu. Az elnök egyúttal megdicsérte a Tariceanu-kormány két miniszterét: Vasile Blaga belügyi tárcavezető mellett Gheorghe Flutur mezőgazdasági minisztert, akit korábban mélységesen elmarasztalt. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök reagált erre: sajnálja, hogy nem tud felemelkedni az államfő „ivócimboráinak” szintjére. A miniszterelnök ezzel utalt arra, hogy másfél hete Traian Basescu hajnalba nyúló italozással ünnepelte a Steaua bejutását az UEFA-kupa elődöntőjébe, Gigi Becali, a labdarúgóklub elnöke társaságában. /Szőcs Levente: Basescu második „bánata”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

A titkosszolgálatok messze nem játszottak akkora szerepet a tavalyi túszdrámában, ahogyan azt az államfő beállította, állította egy volt hírszerző tiszt, Ionel Dragomir, aki a túszdráma idején ezredesként szolgált a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) kötelékében. Az Irakban elrabolt három román újságíró kiszabadításában és hazahozatalában a főszerepet egy arab üzletember, Raad Halool játszotta – állította Dragomir. A SIE-s tisztet akkor tartalékállományba helyezték azzal a váddal, hogy ténykedése révén veszélyeztette a túszok kiszabadítása érdekében tett titkosszolgálati erőfeszítéseket. A hét végén egy magántelevízióban megszólalt Raad Halool arab üzletember, aki megerősítette, hogy a túszdráma lezárulása után köszönőlevelet kapott a román államfőtől. Az arab üzletember saját zsebéből fizette az iraki rendőrség informátorait, és rendkívül értékes információkat „szállított” a válságstábnak – állította Ionel Dragomir. Traian Basescu szerint a túszok kiszabadítása és hazatérése 99 százalékban a román titkosszolgálatok érdeme. /Vádol a kirúgott titkosszolgálati ezredes. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

Április 15-i ülésén 32 fiatal romániai magyar alkotó egyéves munkatervére ítélt oda 6-6 millió lejes havi támogatást a Communitas Alapítvány ösztöndíjbizottsága. Irodalom kategóriában Lövétei Lázár László, Burus János Botond, Szabó Róbert Csaba, Vári Csaba, Orbán János Dénes, Boda Edit, valamint Székely Csaba, zene kategóriában Nagy Endre, Kele Brigitta, Horváth Edit, Gyárfás Levente, Bodor Emese részesült teljes ösztöndíjban, Deák Sándor és Máthé Dávid, Király Erzsébet és Csákány Csilla, Beke István és Thurzó Zoltán megosztott ösztöndíjat kap. Galló Ernő, Könczei Csongor, Nagy Dorottya, Bartha Boróka, Csatlós Lóránd, Mátray László és Albert Csilla színházi ösztöndíjban részesült. Támogatott képzőművészek: Berszán Márkos Zsolt, Kuti Botond, Ágoston Árpád, Gergely Zoltán, Koncz Münich Judit, Szentes Zágon, valamint Szilágyi László, a filmes műfajban pedig Bertóti Attila, Makkai Imola, Felméri Krézsek Cecília, valamint Juhász Ágota és Szabó D. Zoltán kapta meg az egyéves támogatást. /Communitas-ösztöndíjasok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

Az 50 éves zilahi Boda Piroska és a 48 esztendős nagybányai Besenyei Rozália a tel-avivi merénylet 9 halálos áldozata között van, érvényes tartózkodási engedéllyel dolgoztak Izraelben idősgondozóként. Éppen húsvéti szabadságukat töltötték Tel-Avivban. A két erdélyi magyar asszonnyal 12-re növekedett az izraeli merényletekben megölt román állampolgárok száma. /Erdélyi magyarok a tel-avivi áldozatok között. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Herényi Károly (Magyar Demokrata Fórum) szerint a Fidesz „alaptalan, megalapozatlan, minden valóságot nélkülöző rágalomhadjáratot indított a Magyar Demokrata Fórum elnöke és miniszterelnök-jelöltje, Dávid Ibolya ellen” – jelentette ki Herényi Károly. Az üzenetben többek között az szerepel: „Dávid Ibolya férje egymilliárdos üzletet kapott a szociktól, gyermekeinek külföldi ösztöndíját Tom Lantos, az MDF-kampányt Soros pénzeli. Schmuck Andorral fél éve leszerződtek, ő hozta a nyugdíjasokat. Az MDF már lázong! Vissza fog lépni!” Arról van szó, hogy hogyan lehet a nagy valószínűséggel megjósolható Fidesz-vereség okaként, bűnbakjaként a Magyar Demokrata Fórumot és annak elnökét feltüntetni – fogalmazott Herényi Károly. Az MTI kérdésére elmondta: véleménye szerint a második fordulóban nem induló MDF-es képviselőjelöltek száma „15 és 20 között fog megállni”. /Éleződik a választási kampány Magyarországon. A Fidesz rágalomhadjáratot indított az MDF ellen? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Magyarországon a rendszerváltozás sikeres befejezéséhez kormányváltásra van szükség – mondta Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere Budapesten. „Antall József ma csodálkozna azon, hogy olyan emberek, akik őt, őszintén hiszem, hogy tisztelik, és az ő tanításait, politikáját szeretnék folytatni, azok nem látják azt, hogy igazából Magyarországon a rendszerváltozás sikeres befejezéséhez arra van szükség, hogy kormányváltás legyen” – mondta Jeszenszky Géza. Dávid Ibolya „megosztó mesterkedése” ellen tiltakoznak az ’56-osok is, akik nyílt levelében fordultak az MDF elnökéhez. „Mi, az 1956-os elítéltek képviselői, akik a bolsevisták által több száz évre voltunk elítélve, a leghatározottabban tiltakozunk Dávid Ibolya és holdudvara jobboldalt megosztó mesterkedése ellen. Elvárjuk a hazafias érzületű polgártársainktól is, hogy ne engedjük a választásokat megnyerni a bolsevisták utódjainak és azok kollaboránsainak” – írták közleményükben. /Jeszenszky: kormányváltásra van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Az MDF-nek sikerült elárulnia mindazt, ami kormányváltást jelenthetett volna, ugyanis Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnök asszonya a nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy immár kőbe vésték Orbán Viktor támogatásának megtagadását. Azzal, hogy nem hajlandó a Fidesszel koalícióba lépni, éppen a szocialista baloldalt juttatja erőhöz, amely ellen harcolnia kellene. Tény, hogy nem egy partnere lépett ki a pártból, s hagyta magára a kedves elnök-asszonyt, mert nem tartotta helyénvalónak a demokrácia elleni merényletét. /Enyedi Sarolta: Hajrá, MDF! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

Székedi Ferenc leszögezte, hogy Dávid Ibolya mellett áll. Szerinte őt ugyanúgy tisztelik Erdélyben és a Székelyföldön, mint bármikor. /Székedi Ferenc: A kőbe vésett fogadalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Van egy párt Magyarországon, amelyik nem akarja a politikai hatalmat. Közben a politikai pártok célja éppen a hatalom megszerzése. Hatalom nélkül nincs programvégrehajtás. Dávid Ibolya kimondta, hogy majd a második forduló után – ha olyan az eredmény – még lehet szó tárgyalásokról. Ez mutatja, hogy „MDF-es, nagyon kifinomult hatalommegszerzési praktikákról van szó. Főként, hogy a hatalmat mások szereznék meg nekik (esetleg).” /Isán István Csongor: Nő(i) praktikák. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

A szerbiai parlament elfogadta április 17-én a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhatnak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból. A szerb kormány által előterjesztett jogszabályra csak az úgynevezett „demokrata tömb” kormánypárti és ellenzéki képviselői adták voksukat. A törvény rehabilitálja azokat a személyeket, akiket bírósági döntéssel vagy e nélkül, politikai vagy ideológiai indíttatásból kivégeztek, megfosztottak szabadságától vagy más jogaitól 1941. április 6., a náci megszállás után. A jogszabály értelmében külön törvény rendezi majd az anyagi jóvátételt, és külön a nem anyagi jellegű kárpótlást, továbbá a vagyon- visszaszármaztatást. Ispánovics István, a G17 Plus nevű párt képviselője közölte, hogy javaslatára a parlament három módosítást hajtott végre a törvénytervezetben. A rehabilitálás iránti kérelmet magán- vagy jogi személy nyújthat be, de az eredeti törvénytervezettel ellentétben nem kizárólag a belgrádi kerületi bíróság, hanem az ország minden kerületi bírósága elbírálhatja a folyamodványt. Az is fontos módosítás, hogy a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor nem kell birtokolnia azokat a dokumentumokat, amelyekkel bíróságon kétséget kizáróan bizonyítani lehet az üldöztetés tényét. A vajdasági magyarság szempontjából rendkívül fontos jogszabályról van szó. A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel háromezer polgári lakos – jobbára szerb és zsidó – vesztette életét. Két és fél évre rá, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó titói katonai közigazgatás idején következett a megtorlás, amelyben becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A Temerin melletti Csurog, Zsablya és Mozsor megmaradt teljes magyar lakosságát – azokat, akik túlélték a vérengzést – kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, kilakoltatták, és gyalogmenetben koncentrációs táborba hajtották. A gyűjtőtáborban 6500-an életüket vesztették, közöttük többszáz gyermek. /A szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt. A magyarok mentesülnek a kollektív bűnösség vádjától. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) elnöke a vele készített interjúban kitért arra, hogy a működő RMGE-szervezetek aktivitása területenként változik. A tevékeny udvarhelyi szervezethez képest gyengén működik a csíki és gyergyói. Az elején főleg a nosztalgia vezette az idősebb embereket arra, hogy az RMGE tagjai legyenek. Elkezdték a tanfolyamok, magyarországi tapasztalatcserék szervezését. Most szükségszerű a tagság, ehhez kapcsolódik számos uniós támogatás megszerzése. Az RMGE a törvényalkotásban vagy megyei igazgatóságokon ott van, civil kontrollként. Az RMGE eddig körülbelül hat-nyolcezer gazdát készített fel Ezüstkalászos tanfolyamokon. Az RMGE 14 személyt javasolt az RMDSZ számára, nem gondolták volna, hogy két államtitkára, vagy államtitkári rangú képviselője van az RMDSZ-nek a mezőgazdaságban, de egyik sem az ő emberük. Többet vártak az RMDSZ-től, mint bármely más politikai alakulattól Sebestyén Csaba nem hiszi, hogy Románia, főleg Erdély mezőgazdasága versenyképes lehet az EU-ban. Inkább a falu- és tájturizmusban, az erre épülő ágazatokban lehet valamelyest bizakodni. Tejkvótát kellett (volna) igényelni, záros határidővel. A tejtermelők jó háromnegyed része ezt nem tette meg. Miből fognak megélni, ha nem tudják majd értékesíteni a megtermelt tejet? A területalapú támogatáshoz szükség lesz a farmok bejegyzésére. Azonban támogatást csak a 0,3 hektár fölötti parcellák kapnak. Ugyanakkor nagyon sok nadrágszíjparcella van. /Bokor Gábor: „Nem hiszem, hogy Erdély mezőgazdasága versenyképes lehet” Interjú Sebestyén Csabával, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Az aradi tévések egy kis csoportja évente házi ünnepségen emlékezik meg arról a napról, amikor először látták viszont műsorukat a képernyőn. „Ennek éppen tizenhat éve – mesélte Puskel Tünde Emese, a magyar adás elindítója és első felelős szerkesztője, az RTV és a Duna TV aradi tudósítója. Kezdetben mindössze egy bérelt kamerájuk és egy videómagnójuk volt. Menet közben tanulták meg a tévézést. A magyar adás munkatársai négy évig fizetés nélkül, társadalmi munkában dolgoztak. Rövid időre többször is szünetelt a heti egyórás magyar jelentkezés, de mindig újból indultak. Tavaly ősz óta a szociológus végzettségű Pálfi Kinga a stúdió szerkesztő-riportere. /P. P.: „Menet közbeni” tévéábécé. Tizenhat éves az aradi magyar műsorkészítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

Három évvel ezelőtt rendhagyó kezdeményezést valósított meg a történelmi Ugocsa vármegye területén található református egyházközség. Halmi, Túrterebes, Dabolc, Kisbábony, Tamásváralja, Nagytarna, Túrterebeshegy gyülekezetei létrehozták azt az egyesületet, amely az Ugocsai Hegyi Traktus nevet viseli, és amelynek célja a vidék lelkipásztorai, gyülekezeti, presbiterei közötti viszony elmélyítése. Az egyesület kezdeményezésére húsvét előtt jelent meg a Református Ugocsa című gyülekezetei lap második száma, amelyben a halmi református templom történetéről is szó esik. A lap a helytörténetre is nagy hangsúlyt kíván fektetni: az első számban például a túrterebesi református templom története volt olvasható. /fi): Református Ugocsa. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 19./

Traian Basescu államelnök nem tartotta be arra vonatkozó ígéretét, hogy a szekusdossziékat vizsgáló bizottságnak átadják a kartotékokat is. Ehelyett azokat a mágneses lemezeket kapták meg, melyek az iratok számítógépes nyilvántartását tartalmazzák. A kartotékok nélkül az irattárak tanulmányozása csaknem lehetetlen, írta a Cotidianul című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

Kihallgatásra hívták be április 19-én a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (SZITOB) Sógor Csaba RMDSZ-es szenátort. A politikus korábban dossziéjának megtekintését kérvényezte. Most faggatták őt, mert felmerült annak a gyanúja, hogy együttműködött volna az egykori Szekuritátéval. Sógor Csaba emlékeztetett: még 2000-ben kérte, hogy megtekinthesse édesapja és a saját dossziéját, akkor azt a választ kapta, hogy nem találtak a Sógor családra vonatkozó anyagot. Nemrég azonban szóltak, megkerült az iratcsomó. Ebben egymás mellett állt egyrészt az ellenállás egyik jelképének számító Tőkés Lászlóval folytatott beszélgetésekről szóló, Sógor által írt beszámoló, másrészt a teológiahallgatókról szóló jelentések. Előbbi megírására Sógort a Szekuritáté kényszerítette. Sógor szerint azonban egyértelmű, hogy nem jelenthette fel teológus társait, hiszen sokan közülük nála négy évvel idősebbek. Ez azt jelenti, amikor Sógor első éves hallgató volt, a megfigyelések tárgyát képező kollégái negyedévre jártak. A testület közleményében leszögezte: csak a végleges döntésüket hozzák nyilvánosságra. /B. T.: Kihallgatta Sógort a SZITOB. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./ Sógor Csaba szenátor kifejtette, milyen szinten állt „kapcsolatban” a volt titkosszolgálattal. „Életemben háromszor találkoztam velük: egyszer amikor ifjúsági elnök voltam, egyszer az írógépes történet miatt, harmadszor pedig 1989-ben. Ekkor írtam ugyanis egy levelet Ceausescunak, magyarul, hogy hagyjon békét Tőkésnek.” /Mihály László: Behívatta Sógort a CNSAS. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Válságos helyzet alakult ki a dunai árvíz miatt Dolj megyében, ahol eddig már több mint hatezer embert kellett kitelepíteni, s félő, hogy a víz hatalmas területeket áraszthat el. Konstanca, Braila, Galac és Tulcea megyékben egész város- és falurészeket öntött el a gátakon átszivárgó víz. Erdélyben elsősorban Beszterce-Naszód megyét érintették a nagy esőzések. A jelenlegi árvízi helyzetről és áradásokkal szembeni közös fellépésről tárgyalt április 19-én Újvidéken a magyar, román és szerbia-montenegrói külügyminiszter. Somogyi Ferenc, Mihai-Razvan Ungureanu és Vuk Draskovics megállapodott arról, hogy a három ország az eddigieknél is szervezettebben és hatékonyabban fog együttműködni a természeti katasztrófák kezelésében. /Vészhelyzet Dolj megyében és a Duna alsó folyásánál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint „komoly párbeszéd” kezdődött pártja és a legnagyobb szerbiai kormánypárt, Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök vezette Szerbiai Demokrata Párt között a vajdasági magyar autonómia kidolgozásáról. Hamarosan tárgyalni fog erről a témáról a demokrata tömb legnagyobb ellenzéki pártjával, a Boris Tadics szerb elnök vezette Demokrata Párttal is. Kasza szerint csak konszenzussal lehet tartós, pozitív megoldást találni erre a problémára. /Komoly párbeszéd kezdődött a magyar autonómiáról Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

„Magyar lobbival” vádolt Szatmárnémetiben George Vulturescu megyei művelődési igazgató. Etnikai megkülönböztetés érte a többséget, a románokat, amikor a megyei tanács nem szavazta meg a Poesis által igényelt 50 ezer lej támogatást” – nyilatkozta George Vulturescu költő, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója. Valójában a jelentős román (párt)többséggel rendelkező megyei tanács szavazta le a tervezetet, nem „a magyarok”. „Magukra vessenek azok, akik ellenőrizhetetlen dolgokra kértek pénzt, vagy elvetették a sulykot, és olyan összeget igényeltek, amivel eleve nem lehetett egyetérteni. Ilyen túlzás a Poesis félmilliárdja is” – kommentálta a botrányt Muzsnay Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke. „George Vulturescu költőként megengedheti magának, hogy az olyan román népszokások ünnepét, mint az avasi Simbra Oiilor vagy a bükkvidéki folklórfesztivál »multikulturális rendezvénynek« nevezze, de művelődési igazgatóként már aligha. Legyünk komolyak, ezek célja a többségi és nem a kisebbségi kultúra támogatása!” – méltatlankodott Muzsnay. Megkérdezték Vulturescu igazgatót, hogy intézményénél hány magyar dolgozik. Egy a tíz-tizenkét alkalmazottból, ez elenyésző Szatmár megye 35 vagy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakosságához képest. Arra a kérdésre, hogy az igazgatóság évi költségvetéséből mennyit fordítanak a magyar lakosság művelődésére, legalább 40 százalékot jelölt meg. Mikor arra kérték, hogy nevezzen meg néhány támogatást, ígérte: ennek majd utánanéz. /Sike Lajos: Etnikai diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

„A bihariak pénze maradjon Biharban”, „Hol van az útadó?”, „Diszkriminálnak, mert kisebbségben vagyunk” – ilyen és hasonló feliratú transzparensekkel vonultak ki április 19-én a Nagyváradot Szatmárnémetivel összekötő 19-es számú országútra az érmelléki gépkocsivezetők. Több helyen veszteglő autósorral hívták fel a figyelmet a Bihar megyei utak siralmas állapotára. Azt szeretnénk, hogy az illetékesek jobban figyeljenek a Bihar megyei utak állapotára, mert nálunk vannak a legrosszabb utak az országban – mondta Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, a tiltakozó akció egyik szervezője. A mintegy 64 ezer lakosú, többségében magyarlakta kistérség polgármesterei egy hatpontos beadványt is aláírtak, melyet a prefektúrán keresztül eljuttatnak a bukaresti illetékesekhez. Az érmelléki gépkocsivezetők felháborodását az váltotta ki, hogy a 19-es országút régóta ígért korszerűsítését jövőre halasztották az illetékesek. Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnök elmondta: Borbély László minisztert látogatásakor „az összes gödörbe bevitte”, mégsem kaptak pénzt útjavításra. /Pap Melinda: Érmellékiek a gödrök között. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Cs. Gyimesi Éva ironikusan ír a tipikus erdélyi történelembúvárról, az igazi transsylvanicumról, aki évtizedek óta kutat a levéltárban. „Mesterétől, aki egész életében ugyancsak okleveleket másolt kézzel, megtanulta, hogy az a megbízható adat, amit kalligrafikusan vet papírra az ember.” Most van a restitúció ideje. „Az elvett hegyeket ki tudja, mikor fogják ezek visszaadni, addig is konzerválni kell minden magyar dokumentumot, amivel bizonyíthatjuk a tulajdonjogot.” „A múltat feltárni és megtisztítva tartósítani: nincs ennél nemesebb és nemzetibb mesterség az egész világon – gondolja a történettudós”. A tudóst nem érdekli a mozgás, az élet, a ma szelleme, a cselekvő emberi társadalom. „Ő csak a múlt szövegforrásairól tudósít, a történelemről nem.” /Cs. Gyimesi Éva: A perc maga. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Cs. Gyimesi Éva talán Jakó Zsigmondra és a többi magyar történészre gondol, akik a meghamisított, letagadott magyar jelenlétet bizonyítják?