Április 21-én tartották Marosvásárhelyen a hatodik Napsugár nemzetközi néptánc- találkozót, nagy sikerrel. A zene, illetve a hozzá tartozó táncok sok tájegységet lefedtek – az ausztriai Őrvidéktől a Székelyföldig. A találkozót a Marosszék Kulturális Egyesület szervezte a Napsugár néptánc-együttessel, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-csoportjával egyetemben. Másnap Erdőcsinádra, a Gyöngykoszorúra utazott a fellépő társaság. /Nagy Botond: Napsugár néptánctalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

A néptánc, népdal, népzene és népviselet hagyományőrző találkozójára, a Gyöngykoszorú fesztiválra a marosmenti Erdőcsinádra idén magyarországi és burgenlandi csoportok jöttek el. Az alig félezres lélekszámú Erdőcsinád lakosai – akárcsak az elmúlt tizenkét év alatt – idén is kitettek magukért. Az érkező tánccsoportokat kürtőskaláccsal, üdítőkkel fogadták, aztán amikor a falu lakossága számbelileg kétszeresére emelkedett a vendégekkel, elkezdődött a csoportok felvonulása. Lovas bandérium huszárai nyitották a menetet, majd helységnévtáblákkal jöttek csoportok, s köztük meneteltek a Burgenlandból, Marcaliból, Sopronból érkezettek is. „Az ilyenszerű rendezvények teszik lehetővé, hogy a Kárpát-medencében szétdarabolt magyarság egymásra találjon a zene, a tánc, a dal nyelvén, erősödjön a kapocs, mely a nemzetet összetartja” – fogalmazott a falu központi terén tartott ökumenikus istentisztelet után Lukácsy Szilamér református lelkész. /Bakó Zoltán: Gyöngykoszorú vendégei. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

Minden évben húsvét után szervezik meg a felcsíki egyházi kórustalálkozót, az egyházkerülethez tartozó plébániák valamelyikén. Idén a gyimesbükkiek fogadták a mintegy hatszáz résztvevőt. A kórustalálkozó mottója Téged, Isten, dicsérünk volt. Április 22-én Gyimesbükkben tizennyolc kórus tagjai mutattak be egyházi zeneműveket. A kiválasztott művek bemutatása után közös kánonéneklés, majd szeretetlakoma zárja rendszeresen a kórustalálkozót. Rendszeres vendégei a kórustalálkozóknak a Romániai Magyar Dalosszövetség vezetői, Gyimesbükkben Guttman Mihály és Major László hallgatta végig a kórusműveket. /Székely Judith: Egyházi kórustalálkozó Gyimesbükkben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 25./

A jó ideje lappangó, Monica Macovei igazságügyi miniszter és az RMDSZ közötti nézeteltérés tört felszínre. A miniszter asszony az egyik bukaresti központi napilapban adott interjúban kijelentette: az RMDSZ a korrupcióellenes harcban tölti be a fék szerepét. Az Országos Korrupcióellenes Hatóság (OKH) ellen szavazott az RMDSZ. Markó Béla RMDSZ-elnök bocsánatkérést vár a tárcavezetőtől. Sajnálja, hogy Macovei is átvette a magyarellenes magatartást. Hozzátette: a „korrupció megfékezésének nemes céljait” nem az állampolgári jogok korlátozásával és a magánélet megsértésével kell megvalósítani. /B. T.: Ismét feltört a Macovei–RMDSZ konfliktus. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

A Trianon-komplexus meghaladását látja a magyarországi választások eredményében az Evenimentul Zilei című napilap, Orbán Viktor főleg azért vesztett, mert nem találtak táptalajra a választók meghatározott körében a nacionalista-vallási hangvételű politikai üzenetei. A Fidesz vereségét a határon túli magyarság úgy tekinti, mintha Magyarország szimbolikusan magukra hagyta volna őket. A román sajtó nagy része felhívja a figyelmet a jövendő koalíció előtt álló gazdasági nehézségekre. /Meghaladták a Trianon-komplexust. A román sajtó a magyarországi választásokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

A magyarországi országgyűlési választások után ezerféleképpen magyarázzák a Fidesz kudarcát: rossz kampányt folytatott stb. Ezek azonban mind mesék. Nem mese viszont az, hogy nagyon sokakon pánikszerű félelem lett úrrá arra a gondolatra, hogy Orbán lesz a miniszterelnök. Ellenfelei odáig mentek, hogy legszívesebben holtan látnák, Kuncze Gábor a gyűlölettől reszketve ki is mondta: tűnjön el végleg a közéletből. Kiket képvisel a Magyar Szocialista Párt? Mivel az MSZMP jogutódja, nyilván azokat, akik a múlt rendszer haszonélvezői voltak, s akik továbbra is a szocialista kormányzás haszonélvezői. Gyurcsány esete példaértékű: KISZ–funkcionáriusból lett üzletember, mégpedig az állami vagyon privatizációja útján. Ilyenek rengetegen vannak az országban. Ezek tartják kezükben a sajtót, az államit és a magánt egyaránt, s évek óta rágalmazzák, gúnyolják a Fideszt és Orbánt, írta Veres István, a Szatmári Magyar Hírlap főszerkesztője. /Veres István: Miért nem tudott nyerni az ellenzék? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 26./

Magyarországon a baloldalnak álcázott bankár-burzsoá politikai elit győzelme nem meglepő. A nyolcmillió választásra jogosult azt sem érzékelte, hogy a jobboldal vezére, Orbán Viktor nagyságrendekkel műveltebb, felkészültebb, rátermettebb, tapasztaltabb, mint a hol mézes-mázas, hol meg arrogánsan rángatózó, értelmetlen mondatokat hablatyoló pálcikaember, Gyurcsány Ferenc. Ehhez kellett a nyolcvan százalékban uralkodó balliberális média mankója, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. A jobboldal sikertelenségének legfájdalmasabb oka: a nemzettudat hiánya. A kádárizmus elnemzetlenítő ideológiájának vetése most érik be. /Pataki István: Beérett a vetés. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./

A magyarországi baloldal győzelmében nem lát tragédiát Kiss Bence, nem hajlandó elhinni, hogy, aki liberális, az automatikusan a nemzet megrontója. Ő ellenszenvesnek tartotta a hajdani Fidesz-stratégiát. Az MSZP–SZDSZ párosnak felrótt december 5-e őt nem zavarta, az viszont igen, hogy a határon túlra érkező támogatások mennyisége csökkent, sőt, még a megítélt összegek is késve érkeznek meg. A mostani választás eredménye kedvező. /Kiss Bence: Utórezgésben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

2002 áprilisa óta, a szocialista-balliberális tábor győzelme óta hideg szél fúj Erdélyben. A kommunista sajtómunkásokból balliberálissá vált tömegkommunikációs „szakemberek” a magyar média nyolcvan százalékát uralva démonizálták Orbán Viktort és a Fidesz nemzetegyesítő politikai célkitűzéseit. Gyurcsány miniszterelnök népszerűsége attól nőtt meg, hogy a kettős állampolgárságról szóló szavazás ügyében NEM-re buzdított. A magyar kultúrnemzet, a magyarság határokon átívelő nemzetegyesítésének gondolata idegen tőle. – Verestóy Attila szenátor megjelent az MSZP választási győzelmi ünnepségén. /Papp Kincses Emese, Csíkszereda: Ellenszélben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

A Magyarországi Ifjú Németek Közössége (GJU) szervezésében került sor április első felében Pécsen az Európai Nemzetek Fiataljai (Youth of European Nationalities – YEN) húsvéti szemináriumára és küldöttgyűlésére. A találkozón 14 országból érkezett 26 európai kisebbség közel 120 fiatal képviselője vett részt. A fiatalok tájékoztató előadásokon, felkészítéseken, kulturális eseményeken és Pécs-környéki kirándulásokon is részt vehettek. A YEN teljes jogú tagjaként a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) Dukász Magort (TEMISZ) és Somogyi Attila elnököt bízta meg, hogy képviselje az ernyőszervezetbe tömörült romániai magyar ifjúsági szervezeteket. Idén ősszel a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFO) meghívására Szabadkára, a délvidéki magyarokhoz látogatnak az európai kisebbségek fiataljai, jövőre pedig az okcitán és baszkföldi ifjak várják Franciaországba a YEN-t. /A YEN küldöttgyűlésén a MISZSZ. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./

A székelymuzsnai Viharsarok Egyesület Nemes Anna Borbála vezetésével április 21–22-én anyanyelvi versenyt rendezett udvarhelyszéki vidéki iskolák ötödik-hatodik osztályos tanulói számára. Az első ilyen kezdeményezésű versenyen hat általános iskola diákjai – Székelyderzsből, Kányádból, Bögözből, Fenyédről, Máréfalváról, Parajdról – vehettek részt, csapatonként két tanulóval. A nyertesek részt vehetnek az anyanyelvi táborban, melyet júliusban rendez a Viharsarok Egyesület, ugyancsak Székelymuzsnán. Székelymuzsna színjátszó köre Weöres Sándor Csalóka Péter című vígjátékával kedveskedett a versenyzőknek. /Barabás Blanka: Jeleskedtek a máréfalvi diákok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 26./

Kolozsváron tartották a III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciát. Az idei konferencia számos újdonságot tudhat magáénak: idén a díjak nagy részét az AIDRom Alapítványnak, a Sapientia EMTE-nek, a ConsAct cégnek és a Gyopár szerkesztőségének köszönhették. /Demeter József-Szabolcs: III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

A diktatúra bukása után Zilahon erőtlen kísérletek történtek egy megyei napilap megindítására, de végül maradt az RMDSZ istápolta hetilap, a Szilágyság, majd létrejöttek a különböző alternatívák különböző címeken, különböző érdekcsoportok égisze alatt. Nemrég azután független közéleti hetilap látta meg a napvilágot Zilahon Árkád címmel, amely immár nem áll a politikai szekértáborok szolgálatában. A hetilapnak immár a nyolcadik száma áll nyomtatás előtt. Beksy Ida alapító főszerkesztő és munkatársa, Kállai Katalin nemrég Nagyváradon jártak, tapasztalatcserére benéztek a Reggeli Újság szerkesztőségébe. /Árkád Zilahon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./

Mintegy tizenötezer embernek kellett elhagynia otthonát az árvizek miatt, további gátszakadások és kitelepítések sújtják a lakosságot. A kormány 380 milliárd régi lej kiutalásáról döntött. Ideiglenesen a lakosság rendelkezésére bocsátják a környéken levő katonai laktanyákat. A Dolj megyei Bechetnél átszakadt a gát, a város alacsonyan fekvő részén 350 házat öntött el a víz. /Már 15 ezer embernek kellett elhagynia otthonát. Több száz milliárd lejes kormánysegítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Oroszország kezdeményezései között szerepel egy olyan útvonalgyűrű kialakítása, amely elősegítené a kereskedelmi tevékenységet és a szállítást a Fekete-tenger térségében – fejtette ki Alekszandr Jakovenko orosz külügyminiszter-helyettes, miután Oroszország átvette Romániától a Fekete-tenger Gazdasági Együttműködési Szervezetének /OCEMN/ soros elnökségét. A OCEMN tizenkét tagállama külügyminisztereinek tanácsa Bukarestben megtartott találkozóján részt vett Traian Basescu román államfő, beszédében rámutatott, eljött az ideje az OCEMN átszervezésének és a saját döntések meghozatalának a térség ügyeiben. /Gujdár Gabriella: Új lendületet remélnek Oroszországtól. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

A szabad demokraták a mérleg nyelvét jelenthetnék a magyar politikai életben, ha lenne egyáltalán mérleg. Azonban Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a választások éjszakáján „közös” kormányzást ígért a liberális, a szocialista és a konzervatív választóknak (az utóbbiakon az MDF választóit kell érteni), a Fidesz választóiról szó sem esett. Azonban a Fidesz a választópolgárok közel felét teszi ki. Bíró Béla felfogásában a szabad demokratáknak egy normális társadalomban a két szélsőség (a konzervatívok és a szocialisták) között lenne a helyük. A magyar szabad demokraták azonban a baloldal számára nyerik meg – hovatovább ciklusról ciklusra – a választásokat. Bíró szerint az egyetlen kiút a liberális és a „nemzeti” tábor közti történelmi „kiegyezés” lehetne. Ennek kulcsa a liberálisok kezében van, mert a cikkíró szerint ők rendelkeznek azzal a hatalommal, tekintéllyel és szellemi kapacitással, amely egy ilyen lépés megtételére képessé tehet. /Bíró Béla: Érzelmi torlaszok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

Az A Hét hetilap vezércikkben üdvözölte az MSZP győzelmét, Egry Gábor egyenesen korszakváltásnak nevezte április 23-át, szerinte ezt a napot a magyar politikatörténet korszakhatárnak fogja tartani. „A rendszerváltást és az azóta eltelt időszakot igen nagy valószínűséggel Orbán-korszakként fogják emlegetni.” Ő vált a legnagyobb hatású, legmeghatározóbb rendszerváltó politikussá. A cikkíró szerint Orbán „a rendszerváltás óta szokatlan cinizmussal és machiavellizmussal számolta fel koalíciós partnerét, a Kisgazdapártot”. A cikkíró lelkesen említette a Gyurcsány-blog elindítását, a blogosok egyfajta élcsapatot jelentettek, majd jelentette: Orbán megbukott. A cikkíró szerint az új jobboldal nehezen képzelhető el Orbán Viktorral. /Egry Gábor: Korszakváltás. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 27./

Ágoston Hugó, a lap munkatársa, az Új Magyar Szó főszerkesztője a magyarországi választásokon a kormánykoalíciónak szurkolt. Idézett a baloldali lapokból, a magyar jobboldal belemenekülhet a mítoszaiba, a választási csalások képzetébe vagy az MDF árulásának hitébe. Az erdélyi magyarság csalódott volt. Ágoston Hugó azonban reméli, az erdélyi megtévesztettek hamar rájönnek, mi is történt az utóbbi években. Rájönnek, nem igaz, hogy Magyarország lakosságának az a része, amelyik nemet mond a kettős állampolgárságra, és amelyik igent mond a balliberális kormányra ostoba, aljas, hazaáruló. „És hogy az Orbán Viktort nagyon nem akaró európaiak is mind megveszekedett magyarellenesek.” Ágoston Hugó megnézte Budapesten a könyvfesztivált. Az egyik teremben megjelent Göncz Árpád és Jancsó Miklós, akivel üdvözölték egymást. Jancsó Miklós egy olyan könyvet konferál fel, amely magyar prioritásokról, „magyar elsőkről” szól. Elkezdett félreérthetetlen célzásokat tenni egy bizonyos etnikumra-felekezetre, a zsidókra. Ágoston Hugó szégyellte magát. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. Más mélységek tárulnak fel. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./

Megtörténtek a magyarországi választások. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás, 2004. december 5-e óta egyre gyakrabban mondják: „ők”. Mert akkor, Erdélyben úgy érezték, elvettek tőlük valamit, és nagyon sokan vannak, akik ezt érzik most is. Ők ugyanis azt akarták, hogy nyerjen a Fidesz. Székelyföldi személyiségek nyílt levélben fordultak Dávid Ibolya magyar politikus asszonyhoz. Erre többen felelősségre vonták őket? hogy képzelik? Miért írták? Mi közük hozzá? Igenis jogunk van-volt beleavatkozni a magyarországi választásokba, legalább szóval, írta Szondy Zoltán. „Mert ne feledjük: mi itt vagyunk ugyan, s ők ott, de „Ők” azért mégiscsak „Mi” vagyunk...” Az Új Magyar Szó több, hangsúlyozottan baloldali, Gyurcsány melletti írást közölt, ezek baloldali cikkek voltak. „Pártos” cikkek. Ideje lenne tudomásul venni, hogy az erdélyi, határon túli magyarság zöme azért szorított-szorít a magyar jobboldalnak, mert eddig csak a jobboldali kormányok segítették érezhető módon, hangsúlyozta az újságíró. Semmi sem akadályozza a Budapesten jelenleg hatalmon levőket, hogy ebben a tekintetben behozzák lemaradásukat. /Szondy Zoltán: Beszéljünk róla. Mi és ők, és mégiscsak mi. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./

Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./

A Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Riport hetilap április 27-én megjelent száma Lapszemlesütve? címmel egy ankétot közöl, amelyben erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt a romániai magyar sajtóról és a jelenlegi médiaállapotokról. Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke az MTI-nek adott interjújában hetet-havat összehordott arról a médiáról, amelyet – mint erre a válaszadó gyakorló szerkesztők közül többen is felhívják a figyelmet – jószerével nem is ismer. A megyei napilapok és a vidéki audiovizuális műhelyek nem tartoznak a látókörébe. Gáspárik a Reggeli Újság napilapot nem ismeri, olvasni nem olvasta soha. Ha ugyanis ismerné akkor nem állítaná, hogy a lapot a Micula testvérek tartják fent, kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Vajon mely román pártokhoz kötődnek nevezett testvérek? – kérdezte Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. A szóba jöhető pártok is mind egymásra mutogatnak. /Dénes László: Nem tudja, miről beszél. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 27./

Algyógyfürdő, a Szászvárostól 15 kilométerre fekvő fürdőhely nemcsak Hunyad, hanem Fehér és Szeben megye lakóinak is közkedvelt fürdőhelye. Az ország 2007-es várható EU-tagsága azzal járhat, hogy a fürdőhely elveszítheti működési engedélyét. Számos más üdülőhelyhez hasonlóan Algyógyfürdő sem felel meg az EU csatornázási követelményeinek. Algyógy, öt Hunyad megyei kisebb várossal egyetemben, részese a SAMTID-projektnek, amely a víz- és csatornázási hálózat felújítására indult be még 2005-ben. Azonban a pénzt a tulajdonképpeni Algyógyra, s nem a tőle 3 kilométerre lévő Algyógyfürdőre szánják. Ami azt is jelentheti, hogy a májusban meginduló fürdőszezon talán az utolsó. /CH. A.: Utolsó fürdőszezon előtt Algyógyfürdő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

Április 28-tól május el­sejéig tartják meg Orosházán a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége vezetőinek a találkozóját, melyre Háromszékről Boldizsár Bélát, a Karitas Megsegítő Alapítvány, Bandi Sándort, az Őrcsillag Család- és Nagycsalád-egyesület, valamint Bögözi Attilát, az ozsdolai családegyesület vezetőjét hívták meg. Erdélyből Felső-Háromszéken kívül csíkszeredai, nyárád­szeredai és nagyváradi családegyesületek lesznek még jelen. A találkozó fő célja a júliusban megrendezendő VII. családkongresszus előkészítése, melynek idén Győr lesz a házigazdája. /(Iochom): Családkongresszus Győrött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok alkalmával több éven át rendezte a Szent György-legenda életre keltését László Károly színész. Többezres tömeg nyitott utat a színháziakból és művészeti népiskolásokból összeverbuvált komédiások előtt, akik fáklyákkal, lámpásokkal érkeztek egy szekéren. Tűzijáték jelezte, hogy legyőzték a sárkányt. Szinte minden évben előállt a szekér, az ,,úttörő” csapat átadta helyét az időközben megszületett Mesekalákának, amely vitte a LOVAG üzenetét mindenfelé. Sokféle sárkányt győztek le. Egyszer a városból összehordott dobozokból szerkesztettek sárkányt, máskor a színházi kellékmester, Zajzon Ádám saját autóját varázsolta sárkánnyá.   Tavaly azután az ünnepségen hullani kezdett a hó. A csapat mindenre elszántan indult útjára az elnéptelenedő városban. Az emberek nem maradtak az utcákon.  Lefelé jövet megkérdezte őket, fáznak-e? Igen, mondták kórusban. Egyvalaki hallgatott. Ő, a lovag, az ötéves kisfiú nem panaszkodhat. /László Károly: Szent György-napok: Hóhullásban tovatűnő komédiásszekér. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

Nem először jár Arad megyében a marosvásárhelyi Tamacisza magán színtársulat, amely hivatásául választotta eljuttatni a klasszikus magyar irodalmat a legeldugottabb helyekre is, elsősorban a legkisebb korosztályhoz. Ezúttal az Ugrabugra Ákombákom című vidám verses, zenés, játékos előadással jöttek el, és négy nap alatt Majláthfalvától Ágyán át Nagyzerindig viszik el Móra Ferenc, Kányádi Sándor, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Weöres Sándor hangulatos költeményeit. Az előadást színpadra állította és rendezte Kozsik József. Aradon az előadásra zsúfolásig megtelt a minorita kultúrház nagyterme. /(Kiss): Sikeres TAMACISZA-turné. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíjas pályázatát a 2006-os évre fiatal írók, irodalmárok részére írta ki, akik szépirodalmi, kritikai, szociográfiai vagy irodalomtörténeti munkájukhoz kértek támogatást. A nyertesek között van Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond és Zsidó Ferenc. /Döntöttek a Móricz-ösztöndíjakról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Idén június 22.–július 1-je között rendezik meg a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválját. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, szakíró, a fesztivál egyik művészeti tanácsadója kifejtette, hogy a kisvárdai fesztivál egy olyan magyarországi színházi találkozó, amelynek programját az ország határain kívül működő hivatásos prózai társulatok előadásai közül válogatják ki a fesztivál művészeti tanácsadói. Az elmúlt években a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja az ország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye lett. A szerzett tapasztalatok alapján természetesen ezt a nyári rendezvényt is folyamatosan megújítják, gazdagítják. Kisvárda városa sokat áldoz ezért a seregszemléért, tehát bizonyos helyi rétegigényeket is ki kell elégíteni, például a gyerekelőadásokkal, vagy a zenés-szórakoztató produkciók számának növelésével. Parászka Miklós, a csíkszeredai Csíki Játékszín vezetője az év elején egy kisvárdai fesztivállal kapcsolatos körlevelet juttatott el minden határon túli kollégájának és a fesztiváligazgatónak, de mindaz, amit kifogásol benne, nem jellemző a jelenlegi rendezvényre. Nyakó Béla fesztiváligazgató telefonon, e-mailben és személyesen is igyekezett meggyőzni az erdélyi igazgatót nyilvánvaló tévedéseiről. Erre a csíkszeredai intézményvezető a lánya, Parászka Boróka lapjában, az A Hétben nyilatkozott: lényegében megismételte a körlevél tartalmát, hangsúlyozva, hogy márpedig ő mindenképp „ki akarja kényszeríteni a változást Kisvárdán”. A Hét rovatvezetője nyílt vitát kezdeményezett az újság hasábjain. Darvay Nagy Adrienne szerint viszont szűk körre tartozó szakmai kérdésekkel a tényeket nem ismerő olvasóközönséget nem szabad traktálni. Azonban a nevezett lap nem közölte a kisvárdai fesztiváligazgató levelét, sem Szűcs Katalin Ágnes művészeti tanácsadó szakmai érveit. Kizárólag Darvay Nagy Adrienne magán-válaszával foglalkoztak, ráadásul azt a levelet nem publikálták, amire válaszolt. Tavaly nagy sikert aratott a világhírű zeneszerző és zenepedagógus, Sáry László kreatív ritmusgyakorlat-kurzusa. /Köllő Katalin: Kisvárda – „Magyarország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ Előzmény: Parászka Miklós a hetilapban kifejtette: a „kisvárdai fesztivál pillanatnyilag egy hibrid és önmeghatározásában sántító intézmény. Egyszerre kíván színházi fesztivál is, színházi találkozó is lenni.” Szerinte belterjessé vált a versenyeztetés, a fesztivizmus uralkodik. /Boros Kinga: A jobbítás szándékával. Parászka Miklós a kisvárdai fesztiválról. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 27./

A Konzervatív Párt a kisebbségi törvénytervezet ellen szavaz a képviselőházban, mi több, a tervezetet vitató szakbizottságokból is visszavonja politikusait. A Markó Béla RMDSZ-elnök által hidegzuhanynak nevezett bejelentés egyre kilátástalanabbá teszi a kormánykoalíció sorsát. A konzervatívok azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy noha arról biztosították őket, hogy támogatják kezdeményezésüket a kisebbségben élő románok önkormányzati képviseletére vonatkozóan, az RMDSZ-esek a tervezet ellen szavaztak. Dan Voiculescu pártja azt szeretné, ha a székelyföldi helyi és megyei tanácsokba hivatalból állíthatnának önkormányzati képviselőt azon román közösségek, amelyeknek nem sikerült tanácsost bejuttatniuk a döntéshozó testületekbe. „A konzervatívok folyamatosan népszerűségi nehézségekkel küzdenek, és a nacionalista retorikával szeretnék javítani megítélésüket a közvélemény-kutatásokban” – hangoztatta az RMDSZ-elnök. /Nem támogatják a kisebbségi törvényt a konzervatívok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Funkcióját tekintve kiürült a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amely jelenlegi formájában akár halálra ítéltnek is tekinthető – jelentette ki Tamás Pál magyarországi szociológus Kolozsváron. A szakember a kolozsvári magyar főkonzulátuson szervezett folyóirat-bemutatón vett részt. Cseh Áron főkonzul elmondta: a főkonzulátus minden évben megszervezi a Korunk című folyóirat érdekesebb számainak bemutatását. Idén a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó márciusi, valamint a hatalom és politika kérdést taglaló áprilisi számra esett a választás. Tamás Pál kifejtette: nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává. Szerinte sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. Tamás Pál szerint a magyarországi magyarokat a velük egy országban élő nem magyar nemzetiségűek jobban érdeklik, mint a határon túli magyarok. A MÁÉRT kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy ez a testület funkcióját tekintve azért ürült ki, mert az anyaország és a határon túli magyarok közötti aszimmetrikusság álaszimmetriaként képződik le. Az aszimmetrikusságot azzal magyarázta, hogy az anyagi támogatás egyoldalú, másrészt pedig egyes határon túli magyar szervezetek, az RMDSZ-szel ellentétben, nem az egyenlő közelség elvét hangoztatják a magyarországi pártokkal szemben, hanem nyíltan megnevezték anyaországi pártszimpátiájukat. /B. T.: Halálra ítéltetett a MÁÉRT? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

„A Fidesz határon túli partnerei (vazallusai) vasárnap óta folyamatosan túlteljesítenek. Miközben ugyanis Orbán Viktor „néhány könnycseppet” lát indokoltnak a haza sorsa miatt, Tőkés László, Szász Jenő, Duray Miklós és a többi külföldi Fidesz-kuncsaft valóságos könnytengert ont. A Királyhágó-melléki püspök például az erdélyi magyarság magára maradását, a székelyudvarhelyi polgármester pedig az anyaország „nagy romlását” jövendöli a második Gyurcsány-kormány eljövetelével.” – írta Kis Tibor a Népszabadságban. Cikkét átvette az Új Magyar Szó. Kis Tibor szerint „túlmegy a politikai jó ízlés keretein, hogy a határon túli radikálisok most végveszélynek állítják be azoknak az erőknek a választási győzelmét, amelyek pár napja kaptak demokratikus felhatalmazást az anyaországi szavazóktól. Szerencsére a határon túli magyar közegben ezúttal nem az ő hangjuk a meghatározó.” Gyurcsány azzal a szándékával, hogy 10 millió magyar felhatalmazásával, de 15 millió magyar érdekében kormányoz, elébe megy a kisebbségi várakozásoknak. A Fidesz újabb vereségével eltűnhet a pártalapú klientúrafinanszírozás is. Reformok szükségesek a magyar-magyar viszonyban, „a mind korhadtabbnak tetsző kisebbségi támogatási és intézményrendszert” illetően is. /(Kis Tibor, Népszabadság): Egy új kezdet alapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./