A kisbaconi Bodvaj Ifjúsági Egyesület nevét a falu felső határában levő Bodvaj nevű erdőrészről kapta.  Az egyesület 2003-ban alakult, többnyire a református egyház köré csoportosuló fiatal bibliaórásokból. Az ifjúsági csapat tevékenysége évről évre újabb programokkal bővült. Júliusban ifjúsági táborozás lesz, augusztusban Paprika Jancsi színjátszó és bábos tábor a gyermekeknek. Megemlékeznek az összes történelmi évfordulóról, játszóházat szerveznek májusban, szeptemberben megemlékeznek a gyermekek Elek apójáról, ősszel megtartják a falunapot. Az egyesület célja az ifjak és gyermekek szabad idejének hasznos megszervezése a kevesebb mint ötszáz lelkes településen. Hetente megtartják az ifjúsági bibliaórát, a bábkört, gyermekeknek rendszeresen lehetőségük nyílik iskolán kívüli tevékenységekre, a fiatal lányok, nők számára elérhetővé vált a szervezett tornászás, kéthetente a felnőttképzésnek számító kismamaklub; a fiatal házasok megszervezik a hagyományos kosaras bált, nőnapi rendezvényt, szüreti bált; az idősekre is gondolnak, megszervezve az egyedül élők karácsonyát és a különböző délutáni foglalkozásokat. /Benedek H. Márta: Kisbaconban miből lesz a cserebogár? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

Az Új Magyar Szó átvette a Magyar Hírlapból Para-Kovács Imre cikkét. Az MSZP győzelme egyre határozottabb lesz, írta. „A Fidesz frakcióvezetői bohózata azonban teljes pompájában elénk tárult, nap mint nap érkeztek a hírek, hogy éppen ki nem akar frakciót vezetni…” A cikkíró előre látja, Mikola és Wittner rombolja fogja a Fidesz komolyságát, ezek az emberek „nem Sasvári-Répássy kaliberű droidok”. (Para-Kovács Imre, Magyar Hírlap) /Valóság kint és bent, lent és fent. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./ Wittner Máriát 1956-ban halálra ítélték.

Egry Gábor új kisebbségpolitikáról írt. Szerinte az „egységes nemzet elve az egyik legfontosabb probléma a magyar kisebbségekkel kapcsolatban”. Kikelt az egységes nemzet fogalma ellen: „Amíg az egységes nemzet dogmája érvényes, része a nemzettudatnak, addig nem számíthatunk rá, hogy a szociális helyzet javulása lényegesen lelassítaná az elvándorlást.” Egry úgy látja, hogy a „szétfejlődés oka ugyanis ma már nem elsősorban a különböző állami keretekbe való betagoltság, hanem az, hogy egyes csoportok más nemzetekkel együtt, egy, közösen használt térben élnek, míg mások nem.” Hangsúlyozta, hogy a kisebbségek csak úgy lehetnek hasznosak, ha nyitnak a többség felé. Szerinte az autonómia-tervek esetében hangsúlyozni kell, „hogy azoknak a Budapesttel szembeni autonómiát is biztosítaniuk kell.” Egry azt vallja, hogy a politikai közösség tényleges működéséhez szükség lesz az európai identitás kiformálására is: az európaiság érzése egyúttal az összetartozás érzése is, „de immár a nemzeti identitás kizáró mozzanatai nélkül, vagy legalábbis azokat tompítva” Mindez a baloldali nemzetmodell lényeges része. /Egry Gábor: Identitáspolitika, mint egy új kisebbségpolitika gerince? = A Hét (Marosvásárhely), máj. 10./

Húsvétkor szép élményben volt része a falu aprajának és nagyjának, de a környék fiatalságának is Csíkcsomortában. Birtáné Zöld Veronika nyugdíjas óvónő irányításával a falu fiataljainak egy csoportja bemutatta a Karikagyűrű című háromfelvonásos zenés vígjátékot, amit reggelig tartó bál követett. A közönség vastapssal jutalmazta a szereplőket és az óvónőt, aki elbúcsúzott a fiataloktól, 50 éven át tanította a fiatalokat is az óvodások mellett. Birtáné Zöld Veronika óvó néni volt az, aki falunapra, idősek napjára, anyák napjára, március 15-re, kortárstalálkozókra, karácsonyra műsort tanított a gyermekeknek és ifjaknak. /Szakáts Ibolya, Csíkdelne: Csomortánban a Karikagyűrű. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

A Remetei Ifjúsági Szervezet és művelődési ház szervezésében május 5–7. között ifjúsági napokra került sor. A rendezvény keretén belül tartották a II. Gyergyóvidéki Néptánctalálkozót, amelyen az alfalvi, gyergyói, csíkszeredai, marosfői és a helyi néptánccsoportok mellett részt vett a gyergyóditrói Aranyeső Ifjúsági Néptánccsoport is. A találkozót a ditrói RMDSZ és a Ditrói Kulturális Egyesület támogatta. /Fazakas Szilárd, Ditró: Ifjúsági néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

Mikulás Dzurinda miniszterelnök, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) elnöke, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) nyolc éve kormányzati partnere szerint az MKP-nak Szlovákiában nincs jövője, mert nemzetiségi elvek alapján működik. Szerinte az MKP-nak akkor van jövője, ha a nemzetiségi érdekvédelem szempontjai mellőzve „szabványos konzervatív vagy szocialista pártként” kívánja folytatni munkáját. Politikai elemzők szerint ez azt jelenti, hogy az MKP majdani partnerségét (egyéb választás híján) Dzurinda a jövőben is felvállalja, de titkon arra számít, hogy a magyar párt időközben jellegét és kisebbségvédelmi programját feladva hasonul majd a száznál több szlovák politikai párt vagy mozgalom valamelyikéhez. /Dzurinda szerint az MKP-nak nincs jövője. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./

A Szatmári Megyei Múzeum legújabb évkönyve szerkezetében eltérő az eddigi tanulmánykötetektől. Az 1975-ben megjelent első kiadványtól a XVII –XXI. évfolyamok összevont kötetéig minden kötet kisebb formátumú volt. A mostani nagyobb méretű könyvformát a terjedelme is indokolta, hiszen az évkönyvben 52 rövidebb–terjedelmesebb tanulmány, illetőleg más műfajú írás található, amelyeket még 16 szakkönyv ismertetése is követ. A kötetben megjelent írások tematikájukban is, nyelvükben is Szatmár sokszínűségét tükrözik. A többségében román nyelvű tanulmányok mellett hét magyar és egy német nyelvű írás is található. /Bura László: A Szatmári Megyei Múzeum legújabb évkönyve. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 10./

A honi közigazgatásban a külhoni magyarok iránti felelősséget megjelenítő Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) szervezete több sebből vérzik. Egy időben hatásköri villongások tárgya is volt az intézmény, minek következtében a kancellária nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Szabó Vilmos fennhatósága alól a 2004-es kormányátalakításkor kikerült a hivatal. A politikus azóta csak a politikai felügyeletet látta el, a szakmai irányítás átkerült a Külügyminisztériumhoz. A HTMH költségvetése a 2003-as 743 millió forintról 2006-ra 566 millióra csökkent, sőt egyesek szerint a közelgő szigorítások miatt az intézmény léte is veszélybe kerülhet. Komlós Attila, a HTMH elnöke szerint ugyanakkor nemzetstratégiai fontosságú, hogy az intézmény fennmaradjon. „Nem látok megszüntetésre utaló jeleket. Korábban felmerült a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatallal való összevonás, de a felvetés csak íróasztal mellől tűnik életképes megoldásnak. Gyökeresen más egy, a magyarországi kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény munkája, hivatása” – vélekedik az elnök. A külügyi tárca apparátusa már régóta feni a fogát a HTMH beolvasztására, sőt a Bem rakparton Gémesi Ferenc helyettes államtitkár felügyeletével Nemzetpolitikai Ügyek Irodája névvel külön bürokrataegység szorgoskodik a témában. A határon túli magyarok támogatására fordított költségvetési pénzek változása milliárd forintban: 2003: 10,083 /a költségvetés 0,19 %-a/, 2004: 10.712 /0.18 %/, 2005: 12.829 /0,19 %/, 2006: 9.787 /0,13 %/. /Ablonczy Bálint: Lépéselőnyben az elnök /Heti Válasz (Budapest), máj. 11./

Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság megalapításának tizedik évfordulója alkalmából tartott ülésen példaértékűnek nevezte e testületet, továbbá a 2003-ban létrejött Nyugati Magyar Tudományos Tanács Elnöki Bizottságának tevékenységét. Az MTA 1990-ben vezette be a külső tagságot, majd 2000-ben a köztestületi tagságot, megfogalmazása szerint ez utóbbi döntés azt jelentette: „ugyanolyan jogokkal testvérünknek, sőt társunknak fogadjuk a határon túl élő magyar tudósokat is”. Vizi E. Szilveszter kiemelte, hogy azóta az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van külföldről – a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Kolozsvári területi bizottság létrehozását tervezi az eddigi öt grémium mellett a MTA. Jelenleg Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Veszprémben és Debrecenben dolgozik ilyen testület. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes fizikus, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ több erdélyi magyar tudóst és kutatót tüntetett ki munkásságukért: Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán erdélyi irodalomtudós Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat, míg a kárpátaljai születésű Dudics Iván, a műszaki tudományok kandidátusa, Arany János-érmet kapott. /Kolozsvári MTA-testület? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

A magyar irredentizmussal szembeni győzelemnek tekinti a Nagy-Románia Párt, hogy a megyei törvényszék közigazgatási részlegén – a törvényességre vonatkozó érdemi döntés kimondásáig – felfüggesztették a marosvásárhelyi városi tanács tavaly októberi döntését, melynek alapján a Kossuth Lajos utca visszakapta száz éven át viselt nevét. Az NRP áprilisban kérte a határozat felfüggesztését. A városi tanács határozatát korábban a Vatra Romaneasca valamint az Avram Iancu Kulturális és Hazafias Egyesület megfellebbezte, provokatívnak, szeparatistának, nemzetellenesnek tartva az elnevezést. A pert tárgyaló negyedik bíró a május 2-i tárgyaláson a városi tanács határozatának felfüggesztése mellett a kifogások egybevonásáról valamint az ügyben szavazó tanácsosok egyénileg történő perbe hívásáról határozott. Kerekes Károly, a tanács védelmét ellátó ügyvéd szerint a határozat törvényessége nem vonható kétségbe. A képviselők egyéni perbe hívása a megfélemlítést szolgálja. Ideje lenne véget vetni áltörténészek valótlan állításainak románok ezreinek a kivégzéséről és a Marosvásárhelyen felakasztott románok emlegetéséről, ami – ahogy Spielmann Mihály történész-képviselő az októberi ülésen vélekedett – uszításnak tekinthető. A történelemhamisításra az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak is régen fel kellett volna figyelnie, Magyarország kormányának is fel kellene emelnie a szavát a magyar történelem személyiségei ellen folytatott sovén nacionalista kampány ellen. /Bodolai Gyöngyi: Az önkormányzatiság megcsúfolása? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

Május 9-én, az Európa napnak és a Győzelem Napjának szentelt ünnepségen emlékezett a temesvári roma közösség a II. világháború idején elhurcolt és megölt honfitársaik kálváriájára. A Temesvári Cigány Nőszövetség és a polgármesteri hivatala közös rendezvényén Valentin Pepenel, a temesi Interkulturális Intézet programirányítója beszélt a cigányságot ért tragédiáról. A roma holokauszt áldozatainak számát a hivatalos statisztika 36 ezer főre becsüli, ám az előadó meggyőződése szerint – amit újabb kutatási adatokkal támasztott alá – Romániából több mint 80 ezer romát hurcoltak el és öltek meg náci megsemmisítő táborokban. /(S.): Emlékezés a roma holokausztra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

Az Oktatásügyi Minisztériumban két vidéki iskola számára jóváhagyták a névadást. A nyárádszeredai iskolaközpont Bocskai István, a szovátai tanintézmény az iskolaalapító Domokos Kázmér nevét veszi fel a közeljövőben. /Sikeres névadás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

Valamit jól csinálhatott Gyurcsány Ferenc, „ez a sokat és sokak által szidott pasi, hogy úgy elvitte a győzelmet, hogy porzott.” – írta lelkesen a lap főmunkatársa, Simon Judit. Most a terep az ellenzéké, „amely riogatja az országot”. Jön az olcsóbb állam. Most készítik elő. Nem szivárog ki semmi. Az olcsóbb állam elbocsátásokat jelent, az újságíró szerint: „Sokan félthetik a jó kis állásukat, számos papírtologatónak kell majd munka után néznie.” /Simon Judit: A győzelem bajjal jár. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Papolc falu református gyülekezetének temploma belső falán látható az az emléktábla, amelyet a Román Akadémia Kolozsvári Fiókja és a Magyar Tudományos Akadémia állított születésének 140. évfordulója alkalmával a falu jeles szülöttének, Barabás Samu (1855–1940) történelmi forráskutatónak és történetírónak, a Székely Oklevéltár szerkesztőjének. A templomban látható Kiss Sándor (1809–1849) honvédhuszár ezredes, a Tömösi-szoros hősének emléktáblája is.  A templom közvetlen közelében áll az egyházközség gyülekezeti terme, átellenben a parókia impozáns épülete. Ebben a hármas épületegyüttesben zajlik le a település jelenleg 572 lelket számláló gyülekezetének élete. A papolci gyülekezet száma is egyre fogy, egyre több a vegyes házasság, és eléggé kevés a fiatal, tájékoztatott Beder Imre, az egyházközség fiatal lelkésze. Felújítják a templomot. Idén faragott székely kaput akarnak állítani a templom bejáratához és az imaterem elé.   Papolcon élénk a gyülekezeti élet. A lelkész egyházi kórust alakított, s ezzel vettek részt a Kézdivásárhelyen megtartott egyházi kórustalálkozón. Mint másutt, Papolcon is oroszlánrészt vállal az egyházi rendezvények sikerében a nőszövetség. Papolcon van az ifjúsági bibliakör is. /Papolcon (Élő egyház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

Az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásával vendégszerepelt Kolozsváron május 9-én, ezután avatták a kolozsvári Állami Magyar Színházban az örökös tagokat. Öten részesültek a megtisztelő díjban: négy színész – Borbáth Júlia, Boér Ferenc, Mihály Pál és Török Katalin – és a színház egykori irodalmi titkára, később igazgatója, dr. Kötő József. A kitüntetéseket a teátrum két legfiatalabb színésznője, Györgyjakab Enikő és Skovrán Tünde nyújtotta át. A díjak átadása előtt szó esett a kitüntetettek pályájáról, néhány gondolat és – a kifeszített vetítővászon segítségével – kép erejéig felelevenítették a művészek legfontosabb szerepeit. Kötő József pályájának mintegy harminc éve kapcsolódik a színházhoz irodalmi titkárként, dramaturgként, illetve igazgatóként. Kötő kifejtette: az idei Harag-napokon elfoglaltsága miatt csupán két alkalommal tudott részt venni a rendezvényen. /Köllő Katalin: Örökös Tagok avatása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

A sepsiszentgyörgyi román színház igazgatója, Horatiu Mihaiu beismerte: az osztozkodás a színházépületen a magyar társulattal csökkentette a bevételeket, de nem tartja megalapozottnak Albert Álmos polgármester minőségre vonatkozó kritikáját. Albert Álmos felrótta a Tamási Áron Színháznak, hogy betegség miatt elmaradt mindkét előadásuk a városnapokon. A határon túli szereplésekről beszélve Albert megjegyezte, hogy a sepsiszentgyörgyi és veszprémi társulatok között létező több évtizedes kapcsolat dacára ez nemigen működik. A polgármester szerint a színház csak támogatásból él, s ez meglátszik, mert a teremben a nézők kevesen vannak. Erre reagálva Bocsárdi László igazgató elmondta, négy színész egyidejű megbetegedése olyan kényszerhelyzetet teremtett, amelyre nem lehetett megoldást találni. Hozzátette, vállalt kötelezettségeit a színház az eltelt öt hónapban hiánytalanul teljesítette. /Domokos Péter: A veszprémi színházhoz viszonyítva bírálta a szentgyörgyi társulatokat Albert Álmos. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Május 12–14. között háromnapos rendezvénysorozattal indul az idei hivatalos turistaidény Menyházán, ahol megrendezik az üdülőhely napjait. Menyházán idén Czárán Gyula, a “természetjárás apostola” halálának 100. évfordulója előtt tisztelegnek. Az első napon tudományos ülésszakot tartanak Czárán Gyula munkásságáról, szellemi örökségéről. A következő napokon lesz többek között népzenei előadás, konyhaművészeti bemutató, nemzetközi díjugrató bemutató, rock-koncert. Május 14-én leleplezik Czárán Gyula emléktábláját. /(Kiss): V. Menyházai napok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

Május 10-én megnyílt Székelyudvarhelyen Szeley-Szabó László emlékkiállítása. A Természeti értékek védelmében címet viselő, természetfotókból álló kiállítással emlékeztek a tavaly elhunyt természetvédő, fotóművészre, aki munkásságának nagy részét a madarak védelmének, megfigyelésének, leírásának és fotózásának szentelte. Ambrus László, az Agora Munkacsoport ügyvezetője rámutatott, hogy az erdőirtás nyomán számos fajnak szűnt meg a fészkelési lehetősége. Elmondta, hogy a természetet csak úgy védhetjük meg, ha ismerjük, a megismerésben pedig Szeley-Szabó László fotói segítséget nyújtanak. Szeley-Szabó évente mintegy 200 napot töltött terepen, a természetben. A Hargitán és Dobrudzsában végzett megfigyeléseit több mint 80, rangos szaklapokban megjelent tudományos írásban összegezte, társszerzője volt két szakkönyvnek, elsőként figyelt meg és írt le több madárfajt. Hat rövidfilmet is készített, amelyeknek a természetvédelem a központi témájuk. Szerkesztette az Erdélyi Nimródot, és vezette az Aves Alapítványt, amely az egyik legharcosabb romániai természetvédelmi fórummá nőtte ki magát, és melynek jelentős érdeme van abban, hogy a Kárpát-kanyari barnamedvét még nem irtották ki. Kéziratban maradt kész munkája, egy romániai madárnévjegyzék, amelyet idén megjelentetnek. /Kiss Edit: Ünnep és emlékezés természetfotókkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./

Kedves játéknak, kellemes szórakozásnak számít az értelmiségiek jelenléte a politikában Pomogáts Béla meglátásában. Az irodalomtörténész a Függetlenség és felelősség /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatója alkalmával elmondta: a magyarországi politikusokat nem érdekli az értelmiség, s csupán a saját magukkal kapcsolatos, pozitív tartalmú sajtóanyagokat futják át. Az 1990-es évek második felében abbahagyták a politikai cikkírást olyan jeles értelmiségiek, mint Konrád György vagy Csoóri Sándor, átvették helyüket ismeretlenek vagy bértollnokok. Ezt a periódust eleveníti fel a frissen bemutatott kötetében. Az ezt követő, a Felelősség Erdélyben című sorozat várhatóan ősszel kiadásra kerülő harmadik kötete a 2000-2002-es időszakot idézi majd fel, amikor falra hányt borsónak ítélte véleményének közmegosztását az annak hatásában csalódott Pomogáts. /D. P.: A csalódottság könyvei Pomogáts Bélától. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Május 11-én Kolozsváron a Phoenix Könyvesboltban mutatták be Pomogáts Béla Együtt Európában című kötetét, melyet az Ariadné Könyvek sorozatban a Korunk Baráti Társaság Komp-Press kiadója jelentetett meg. A könyv a szerzőnek az utóbbi 35 évben a Korunkban és más erdélyi folyóiratokban, lapokban megjelent írásait tartalmazza. Pomogáts Béla elmondta: ma nagyobb aggodalommal tekint közeljövőre. A Magyar Írószövetség volt vezetőjeként, valamint az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány (IKA) jelenlegi elnökeként megállapította: mindhárom intézményt képtelennek tekinti hivatásuk betöltésére. Pomogáts kifejtette: Magyarországon nagy állami költségvetési gondok vannak. A határon túli magyarok támogatásának politikája kiszolgáltatott a költségvetésnek. –Kétségbe van esve, mert a határon túli magyarok támogatása lenne az a terület, ahol nem lenne szabad engedni. Az IKA a tavalyi 1 milliárd forint helyett idén 800 milliót kap, abból is 250–300 milliót úgy, hogy azt a jövő évre telepítsék át. – Ez teljesen tönkre teszi a közalapítvány helyzetét. Sokkal nagyobb összegeket költenek fölösleges dolgokra. /Ördög I. Béla: Pomogáts aggódik a támogatások csökkentése miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) európai parlamenti képviselő károsnak minősítette azt a „zavar”-t, amely szerinte képviselőtársa, Dobolyi Alexandra (MSZP) kolozsvári látogatása után a sajtóban, illetve a közvéleményben keletkezett a romániai magyar felsőoktatás kérdésével kapcsolatban. Gál Kinga szerint az említett zavar „hihetetlenül káros ezekben a pillanatokban, mikor Brüsszelben mindenki, a romániai magyar közösség egésze levelek, nyilatkozatok útján, aláírások gyűjtésével, Nobel-díjas professzorok levelével arra próbálja rávenni az Európai Bizottságot: jövő héten kiadandó országjelentésében foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy a másfél milliós erdélyi magyar közösségnek joga van anyanyelvi, államilag támogatott felsőoktatásra, és azokat az igényeket, amelyeket a Babes–Bolyai egyetemen oktatók, a kolozsvári civil szervezetek, egyetemisták és a Bolyai Kezdeményező Bizottság megfogalmazott, a bővítési biztos vegye bele a dokumentumba”. „Ezeket a nyilatkozatokat, amelyek egyoldalúak, nem minden féllel való egyeztetés és tájékozódás után születnek, felelőtlennek és kifejezetten károsnak tartom” – hangoztatta. Dobolyi Alexandra nyilatkozata azt a sokéves munkát teszik tönkre, amelyet az erdélyi magyar közösség egésze, az RMDSZ-től kezdve a legkisebb civil szervezetig végzett, és amelyre az elmúlt két évben az EP-képviselők is jelentős energiát fordítottak – vélte. Dobolyi Alexandra viszontreagálásában megismételte, hogy Magyarország kétéves európai uniós tagsága idején minden létező európai parlamenti plenáris felszólalásában szorgalmazta a román kormánynál a kisebbségi törvény mielőbbi meghozatalát, legutóbbi felszólalásában a kulturális autonómián kívül a felsőoktatás helyzetére külön is kitért. Hozzátette: „Gál Kingával együtt arra törekszünk, hogy az európai bizottsági jelentés foglalkozzon a kisebbség helyzetével.” /Össztűzben az egyetem kérdéséről nyilatkozó Dobolyi Alexandra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Ilyen rossz sajtója az RMDSZ-nek régen nem volt. Most nem a román szélsőségesek támadnak, hanem az a román elitértelmiség, mely az utóbbi esztendőt leszámítva mindig elismeréssel és megbecsüléssel szólt az RMDSZ-politikusokról, és komolyságukat, megbízhatóságukat, jó szakmai felkészültségüket állította szembe a román modellel.  A progresszív román értelmiség 22 című lapjában megszólalók feltételezik, hogy a magyar politikusoknak már nem is annyira a kisebbség szolgálata a céljuk, hanem a hatalom megtartása, és ezzel párhuzamosan vagyonosodásuk biztosítása. Rodica Palade a lap vezércikkében a Monica Macovei miniszter elleni RMDSZ-kampányról megállapította, hogy a magyar vezetők képesek kockára tenni másfél évtized során kemény munkával elért hitelességüket is. Monica Macovei korrupcióellenes törvénytervezetei ellen a parlamentben és a kormányban legkövetkezetesebben és leghevesebben az RMDSZ, illetve annak elnöke, a kabinet miniszterelnök-helyettese, Markó Béla tiltakozott, aki szerint az igazságügyi tárca vezetője elkezdte idegességét a magyarokon levezetni.    A lap szerint az RMDSZ-nek is megvannak a maga oligarchái. Név szerint Verestóy Attilát említi, aki nemcsak a sajtóra, de a legjelentősebb gazdasági vállalkozásokra is rátelepedett. Kelemen Hunor is rosszul jár a Monica Macoveijel kapcsolatos indulatos kijelentéseiért (,,ha józan volt, vagy ha a miniszter asszony nem mutat fel bizonyítékokat, közönséges hazudozó”). Kelemen politikai pályáját Verestóy támogatta. A hetilap kicsinyes és nevetséges viselkedésnek s megmagyarázhatatlannak tartja Frunda György szenátor álláspontját, aki az emberi jogok szlogenjeinek hangoztatásával támadja Macoveit. Sebastian Lazaroiu még messzebbre ment, szerinte az RMDSZ kétarcúsága azzal magyarázható, hogy az RMDSZ vezetői valójában a liberális párt parancsai szerint cselekednek a parlamentben. /Simó Erzsébet: A korrupció és az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Történelmi csúcspontot ért el a munkanélküliségi ráta Hargita megyében. Az 1997-1999 közötti időszakban, amikor tömegesen zártak be a gyárak, akkor sem volt ilyen magas a munkanélküliség a megyében. A Hargita megyei munkanélküliségi ráta 10,3 százalékon tetőzött márciusban, majd április folyamán 9,9 százalékra esett vissza, de ez még mindig jóval az országos 6,2 százalék fölött van. A legtöbb embert a fakitermelés területéről bocsátottak el. Jelenleg 13154 nyilvántartott munkanélküli van a megyében, közülük csak 7070 személy részesül valamilyen juttatásban. /D. D.: Hargitában magas a munkanélküliség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Május 10-én az RMGE országos vezetőségének öttagú küldöttségét fogadta a szenátus mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága. Sebestyén Csaba elnök, Szentmiklósi Zoltán alelnök, Orbán Balázs ügyvezető elnök, valamint Máthé László és Kocsik József elnökségi tagok a megbeszélés során a törvényalkotókkal a mezőgazdaság jelenét és jövőjét vették górcső alá, miután előterjesztették elképzeléseiket. Az RMGE részvételét ajánlotta a mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégia kidolgozására hivatott országos bizottságba. /(balta): RMGE-küldöttség a szenátusban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Egy évtizede már, hogy a Kárpát-medencébe történt bejövetel, a honfoglalás 1100 éves ünnepe alkalmából Erdély-szerte tizenegy fát ültetett számos magyarok (is) lakta település magyar elöljárósága, képviselete. Emlékszik még valaki reá? – kérdezte Makay Botond. Resicabányán a református egyházközség és az RMDSZ-szervezet a református Templom és Iskola épületével szemben lévő parkba tizenkét fát ültetett. A plusz egyet azért, mert a tizenkettedik a reménység fája lett volna a tizenegy évszázadot jelképezők mellett. Az idei tavaszon a parkocskában nem voltak ott a fák. Még akkor, tíz esztendeje szerre-sorra kitördelték, kihúzgálták ismeretlenek. Tíz évvel ezelőtt a vátrásokra gyanakodtak. – A cikkíró szeretne emlékeztetni: volt egyszer egy emlékfa-telepítési akció. /Makay Botond: Tizenegy fa. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Elkezdődik az erdélyi magyar televízió és rádió munkatársainak toborzása a közeljövőben – jelentette ki Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter, az intézmény alapításával megbízott Janovics Jenő Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Marosvásárhelyen alakítják ki azt a médiacentrumot, ahol működhetne a televízió- és rádióstúdió. A jelenleg rendelkezésükre álló mintegy 300 millió forint csupán a vásárhelyi stúdió kiépítésére elegendő. A már létező audiovizuális műhelyekkel, helyi kereskedelmi televíziókkal és rádiókkal együttműködve teljes erdélyi lefedésre törekednek. Az erdélyi magyar televízió és rádió elindításához, első évbeli működtetéséhez körülbelül 1,8 milliárd forintra lenne szükség. Az elkövetkezőkben további magyarországi kormányzati juttatásokra, illetve saját bevételekből származó pénzösszegekre számítanak. /P. A. M.: Sugározhat idén a vásárhelyi stúdió. Hamarosan elkezdődik a toborzás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Szatmárudvari önkormányzata tavaly a község napjára a címerfestő versenyt hirdetett. A május 20-21–én sorra kerülő idei községnapokon ismét településekké nyilvánítják az 1970–ben az árvíz, illetve a kommunista falurombolási politika miatt megszűnt Kakot és Etényt. Emléktáblát, illetve határkövet helyeznek el az 1970–ben megszűnt települések emlékére, illetve hivatalosan is ismét különálló faluvá nyilvánítják Kakot és Etényt. Ma szántóterület van az egykori helységek helyén. Kak az ezerkétszázas évek óta létezett a történelmi dokumentumok szerint. Kakszentmárton külön község volt, és ezerkétszázan éltek benne. A két falu leszármazottainak többsége jelenleg a községközpontban lakik. /(fodor): Újraalapítják Etényt és Kakot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 12./

A jövő héten újra Hunyad megyébe érkezik Gróf László oxfordi térképtörténész és Feiszt György szombathelyi történész, levéltáros, akik jó tíz éve járják Erdély földjét, kutatva történelmi múltját, néprajzát. Tavalyi körútjuk alkalmával Erdély térképeiről, térképészeiről tartottak előadást Déván. Idén, Erdély térképei mellett címereit is bemutatják majd. /(GBR): Erdély címerei és térképei. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Május 13-án Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban megnyílik az Erdély térképeken című kiállítás. A kiállítás házigazdája, valamint a közszemlére tett anyag tulajdonosa Tamás Sándor parlamenti képviselő, akiről Erdélyben a legnagyobb és legértékesebb térkép-kollekcióval rendelkezik. A kiállítással egybekötve a magyarországi Feiszt György történész, levéltáros, Szombathely alpolgármestere, valamint Gróf László, Oxfordban élő és munkálkodó térképtörténész diavetítéssel egybekötött előadására is sor kerül, Erdély címerei és térképei címmel. Tamás Sándor képviselő közel száz régi térképpel rendelkezik, térképész-szakemberek véleménye szerint gyűjteménye páratlan Erdélyben. A képviselő elmesélte, legalább másfél évtizede szenvedélyszerűen hódol hobbijának, mely szülőföldje iránti szeretetéből fakad. Kedvence egy 1566-ból származó, Zsámboky János felvidéki térképész által készített Erdély-térkép. /Gyergyai Csaba: Térképkiállítás a múzeumban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 12./

Az országban mintegy 20 ezer személynek kell kiköltöznie otthonából az ingatlan-visszaszolgáltatások miatt, nyilatkozta Borbély László területrendezési miniszter. A politikus hangsúlyozta, a minisztérium programot dolgoz ki, hogy a restitúció és az árvizek miatt földönfutókká vált családoknak szociális lakásokat építhessenek. Várhatóan 2007 elején 200 millió eurót pályáznak meg, ami lehetővé teszi, hogy évente 4500–5000 lakást építsenek. Az államnak sok házat kell építenie, jelenleg még mindig több mint 11 ezer kitelepített lakos várja településeinek kiszabadulását az árvíz fogságából a Duna romániai szakaszával határos tizenkét megyében. Az elöntött 157 Duna menti településen víz alá került mintegy háromezer lakóház közül csaknem 1200 összedőlt, s további 103 családi ház annyira tönkrement, hogy órák alatt romba dőlhet. Ezért a belügyminiszter szerint ötszázról ezerre kell emelni a károsultak számára készülő ideiglenes modullakások számát. /Több tízezren válnak földönfutóvá. A restitúció és az árvizek miatt utcára kerülteknek lakást építenek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./