Marosvásárhelyen tanácskoztak a romániai magyar lapok főszerkesztői. – Nem valószínű, hogy az Európai Unió Romániáról szóló országjelentésében rögzítenék az ország csatlakozásának időpontját, ez pedig fenntartja a csatlakozási erőfeszítések ütemét, és ennek köszönhetően nem várható a kormánykoalíció szétesése sem – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélésen. A Markó által összehívott sajtóbeszélgetés résztvevői főként az időszerű politikai eseményeket, az RMDSZ kormányzati munkájával kapcsolatos kérdéseket tekintették át. Markó úgy látja, hogy a csatlakozás után a kormányzó pártoknak le kell ülniük tárgyalni a koalíciós szolidaritásról. Kifejtette, az RMDSZ olyan szemléletet képvisel a romániai életben, amely különösen nagy hangsúlyt fektet a demokrácia értékei, az alapvető emberi és közösségi jogok védelmére. Az RMDSZ az elmúlt évtizedben magára nézve is a legkíméletlenebb volt a korrupcióellenesség tekintetében, de elutasítja a rendőrállami jellegű intézkedéseket. A szövetségi elnök aggasztónak nevezte azokat az elképzeléseket, amelyek például a lehallgatások törvény által előírt időtartamának 4-ről 6 hónapra való növelését, vagy az ügyvédek és védenceik közötti beszélgetések lehallgatásának törvényességét kívánják elérni. /Markó a koalíciós szolidaritás megújítását szorgalmazza. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Egy szökőkút építését végző csoport Gyulafehérváron a vár parkjában néhány középkori maradványra bukkant, amelyről kiderült, hogy folytatása a középkori városnak. Constantin Inel, az archeológus csoport vezetője elmondta, hogy az ásatások során két házat és számos kör alakú kemencét találtak, amelyek formájukból ítélve a középkorból származnak, valószínűleg a XIII–XVIII. századokból. /Gyulafehérvár. Középkori leleteket találtak a várnál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Áldásos működésének 15. évfordulóját ünnepelte a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiája a Piaristák templomában tartott szentmise keretében. Elsőnek a patrónus, a temesvári püspökség fejezte ki elismerését a máltaiak eredményes munkája iránt, és kérte Isten oltalmát további tevékenységükre. A szentmisén közreműködött a Gerhardinum Líceum Énekkara Tóth Flóra karnagy vezényletével. A segélyszolgálat 15 évét dr. Bárányi Ildikó filiavezető mutatta be. Jelenleg állandó és napközi otthont működtet az idősek számára, szociális gondozói szolgáltatása van, házhoz szállítják az ebédet mozgásképtelen gondozottjaiknak, orvosi rendelőt és gyógyszertárt működtetnek, gazdasági tevékenységet folytatnak anyagi gondjaik enyhítésére. A természeti csapások miatt szenvedőket mindig kiemelten támogatják. A 2005-ös árvíz károsultjainak megsegítésére siettek, de nemcsak alkalmi élelem- és ruhaszállítmánnyal, hanem anyagi és emberi erővel részt vettek a falvak újjáépítésében, az élet normalizálásában. A Bárányi házaspár – dr. Bárányi Ferenc az országos vezetőség tagjaként – nagyszámú önkéntest és támogatót nyert meg a segélynyújtás ügyének. A legmagasabb kitüntetést, az Apor Vilmos érdemérem bronz fokozatát a magyarországi Máltai Lovagrend megbízásából Ugron Béla máltai lovag adta át dr. Bárányi Ildikónak, dr. Bárányi Ferencnek és Szakmáry Tibor tanárnak áldozatos és kitartó munkájukért. /Szekernyés Irén: Ünnepelt a Máltai Segélyszolgálat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Húsvétkor, a feltámadási szertartás után Tihanyból két feltámadási jelvény – zamárdi fafaragó által készített, hordozó nyéllel ellátott, magyar népi motívumokkal övezett kereszt – indult el zarándoklatra a Kárpát-medencében. Egyik az északi településeket, másik a délieket felkeresve, ketten szív alakú ívet követve közelednek Csíksomlyó felé, ahol a Szűzanya tiszteletére emelt kegytemplomban tartandó ünnepségen egyesülnek újra, jelképezve pünkösd közösségformáló erejét, a magyarság egységének akaratát. A magyarlakta településeken, országhatárokon átvonuló jelvények kísérőit mindenütt nagy pompával fogadják, stációkat tartanak, ahol minden közösség a jelre köti a saját, felirattal ellátott szalagját, majd a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, egy üveg bor, a nemzeti lobogó, valamint a stációkat rögzítő napló társaságában továbbvitelre átadja a jelvényt. Május 11-én Kisiratoson Almási Vince polgármester és Zilahi András plébános társaságában a község vezetősége, magyar nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok és nagy számú hívő várta a Nagyiratos felől érkező jelvényt, amelyet két autóval hoztak, Mezőkovácsházáról. A rövid köszöntést követően, a magyar ruhába öltözött fiatalok felvezetésével harangzúgás közepette, énekelve indult a tömeg a templomba, ahol a jelvényt, illetve a vele járó nemzeti lobogót, kenyeret és bort rögtönzött szertartáson adták át a mezőkovácsháziak a polgármesternek és Andó László főgondnoknak. Almási polgármester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a jelvénynek Kisiratosra érkezését, és miután rákötötte a “Kisiratos katolikus közössége részéről; Magyarok Nagyasszonya, gyűjtsd össze gyermekeidet!” mottóval ellátott fehér szalagot, ismertette az útvonalat. A tervek szerint a kisiratosiak autóval viszik a keresztet Kürtös, Gyorok, Lippa, Máriaradna és Déva katolikus közösségeinek meglátogatásával. Déván a jelvényt és tartozékait a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában átadják Böjte Csaba atyának, akinek küldöttsége tovább azt viszi Gyulafehérvárra. Onnan további küldöttség hordozza Csíksomlyóra, ahova pünkösd napján érkezik meg. /(balta): Feltámadási jelvények Csíksomlyóra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Négy falu van a községben, minden évben felújítják egy falu művelődési házát, közölte André Mihály, Csíkszentmihály polgármestere. Tavaly Vacsárcs kultúrotthonával kezdődött a sor, a falu lakossága közmunkájának köszönhetően. Idén a községközpont, Szentmihály kultúrháza következett, itt is közmunkát szerveztek. Ha minden jól megy, szeptember 29-én, Szent Mihály napján már a felújított kultúrház fogadja majd az ünneplőket. A program folytatódik, 2007-ben Ajnád, 2008-ban Lóvész művelődési házát fogják felújítani. /Szondy Zoltán: Négy esztendő, négy kultúrház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Róth Miksát nem kell bemutatni Marosvásárhelyen, hiszen az ő munkái a holland királyi palotában, a mexikóvárosi Nemzeti Színházban vagy a budapesti Parlamentben éppúgy láthatóak, mint a Kultúrpalotában – vélekedett Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa Múzeum igazgatója. Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, a Kultúrpalota mellett ott áll a Városháza, ahol a szintén Róth Miksa által tervezett és festett üvegablakok láthatók a főbejáratnál, a lépcsőházban és a tanácsteremben is. Ez utóbbiaknak csak a kerete van meg, de még így is gyönyörűek, akárcsak a Petru Maior Egyetemen, a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében vagy a vízművek szivattyúházában lévő Róth-alkotások. Az üvegfestészet szempontjából Marosvásárhelynek két testvérvárosa van, Kecskemét és Szabadka. Mindhárom településen részben ugyanazok az építészek dolgoztak, és mindháromban nagyon sok Róth-alkotás található. A kecskeméti és a szabadkai városháza nagytermét is, ugyanúgy, mint a marosvásárhelyit, festett ablakokkal díszítették. Szabadkán a II. világháború után az ablakok közepéről a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló részeket kivették és levitték a pincébe. A hetvenes évek azután visszakerültek a képek a helyükre. Igaz ugyan, hogy a neveket tartalmazó üvegdarabokat nem „találták meg”, de bárki láthatja, hogy Könyves Kálmánról, Szent Istvánról vagy Szent László királyról van szó. Marosvásárhelyen a Városháza üvegablakai továbbra is hiányosak. A Kultúrpalota mellett Marosvásárhelyen a többi Róth-üvegablak sürgős védelemre, restaurálásra szorul. Elképzelhető, hogy Szabadkához hasonlóan, valahol egy pincében a Városházát díszítő üvegek is megmaradtak. Temesváron például a volt papi szeminárium épületének nyolc gyönyörű üvegablakát, mivel azok egyházi személyiségeket, például Szent Ferencet, Szent Gellértet ábrázolták, a kommunista uralom idején kiszedték, s ládákba rejtették. A rendszerváltást követően, a ’90-es évek közepén német segítséggel helyreállították a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett ablakokat, s azok most a város büszkeségei. Valóban a régi Városházáról hiányzó ablakbetétek egy része a megyei múzeum raktárából előkerült. Megmaradtak Róth-alkotások Kolozsváron a Karolina-kórház egykori ravatalozójában, ami ma ortodox imaház, az ugyancsak kolozsvári vérközpontban és a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeumban is, a főtér sarkán. Gyergyóditróban és a Temesvárhoz közeli Detta katolikus templomában is vannak Róth-alkotások, de ilyen a dési ferences rendház homlokzati mozaikja is. /Bodolai Gyöngyi: Az üvegfestészet „Mona Lisája”. Hogyan sáfárkodunk az örökséggel? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének székhelyén hét Nyárád menti község 24 népművésze állította ki egy-egy reprezentatív munkáját. A kiállítást a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a határon túli magyar közösségek művelődését felkaroló Brassai Sámuel Alapítvány által támogatott Nyárád menti falvak népművészeti értékeinek megőrzése és alternatív jövedelemforrás lehetőségeként kihasználása c. program keretében rendezték. A kézműves-termékek értékesítése, a faluturizmus fellendítése kiegészítő foglalkozást, megélhetési forrást biztosít a vidékieknek. /Vajda György: Népművészeti kiállítás a gazdaegyesületnél. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

A napokban Erdélyben tartózkodik Gróf László magyar származású térkép-szakértő, jelenleg az oxfordi egyetemen tanít, és nem csak a térképek készítési módjáról, de azok történelméről is sokat tud. Immár tizenöt éve járja Erdélyt, amely számára maga a magyar történelem, vallotta a vele készített interjúban. Minden esztendőben talál valami újat. Erdély területe megjelenik már a Ptolemaiosz térképén, az első részletes térkép Lázár deák Magyarország-térképén található, amely 1528-ban jelent meg, s amelynek a méréseit még a Dózsa György-féle parasztfelkelés idején készítették. Utána Honterus János, a híres brassói tanár és tudós 1532-ben készített Erdély-térképet. Ez a kettő az első olyan részletes térkép, ahol több mint 200 helységet neveznek meg, szerencsénkre mind a kettő fennmaradt. Később Bod Péter mellékelt könyvéhez térképeket. Lázár és Honterus térképe egyaránt megelőzi Angliának a térképét, és a nemzetközi kartográf-történészek ezt tudják. Gróf Péter társaival mindezt feldolgozták a Cartografica Hungarica című kiadványban, mely nemcsak magyarul, hanem világnyelveken is ismerteti mind Magyarország, mind Erdély térképtörténetét. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A térkép a történelmünk képe. Interjú Gróf László térkép-történésszel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Május 12-én Kolozsváron bemutatták Simó Márton Bozgor című kétkötetes regényét. A könyv a szerző szerint kísérlet a címbe emelt szó értelmezésére. „Valaha élt, élő és lehetséges személyek téblábolnak e száz esztendőben, amelyre innen visszalátok. A módszer, a témakezelés, a hozzáállás nem véletlen. Az lenne a lényeg, hogy ebben a gyors időben is emlékezetes maradjon valami ezekből a történetekből, túl a szavakon” – vallja a szerző. A bozgor tulajdonképpen hazátlan, mert nem abban a házban él, amelyben bölcsőjét ringatták, hanem „mesterséges hazát” kell teremtenie ott, ahova száműzetett. A szerző harmadik kötetet is ír. Simó Márton 1963-ban született a Zsil-völgyében lévő Urikány városban. Tanulmányait Székelyudvarhelyen, Szegeden és Budapesten végezte. Írásai 1983 óta jelennek meg a romániai sajtóban. 2003-ban jelent meg Az utolsó tanító című prózakötete. /D. I.: Egy bozgorlét történetei. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

A németországi Schönenbergben, a stuttgart-rottenburgi egyházmegyében minden évben megrendezik a kitelepültek és elűzöttek országos találkozóját. Idén Schönberger Jenő szatmári megyéspüspököt kérték fel az ünnepi szentmise celebrálására. A szatmári egyházmegyét egy 50 fős csoport képviseli. /(Melan Karolina): Kitelepültek és elűzöttek országos találkozója. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 14./

Május 13-án tartotta Aradon, a Kultúrpalotában megyei küldöttgyűlését az RMDSZ Arad megyei szervezete. A 259 meghívott közül jelen volt 190 küldöttet Bognár Levente választmányi elnök köszöntötte. Király András megyei elnök, parlamenti képviselő beszámolójában elhangzott: az érdekvédelem hatékony működéséhez megteremtődtek a szükséges struktúrák. A megyei magyarság számarányának megfelelően képviselteti magát a főbb állami intézmények vezetőségében. A megyében létrejött 23 magyar civilszervezet ellátja a közösségépítés feladatait. A megye 43 RMDSZ tagszervezetében a közelmúltban lezajlott jelöltállító közgyűlések alkalmával megmutatkoztak a problémák: 3 szervezetben nincsenek fizető tagok, 5 esetben érdektelenség miatt nem lehetett közgyűlést tartani. Jó lenne, ha ne ismétlődjék meg az elmúlt helyhatósági választások esete, amikor a megyében 105 magyar indult más pártok listáin. Búza Gábor, az önkormányzati konferencia elnöke elsőrendű feladatként említette az önkormányzati tisztségviselők megfelelő képzését. Tavaly 484-en igényeltek magyar igazolványt a megyében (az előző időkben 17 298-an). Mosonyi János a kisjenői koalíció működésképtelenségét, a helybeli anyanyelvű oktatás visszásságait, illetve a szervezet magára hagyatottságát tette szóvá. /Balta János: Jobbító szándékkal az érdekképviselet javításáért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Május 12–14-e között Temesváron tizedszer szervezték meg az egyházmegyei katolikus ifjúsági találkozót. Az első ilyen rendezvény szervezését 1997-ben Kapor János akkori ifjúsági lelkész, jelenlegi majláthfalvi plébános kezdeményezte. Az idei összejövetel témája a szeretetszolgálat volt. Több mint hatszázan kapcsolódtak be a különböző programokba. A rendezvényen jelen volt a szeged-csanádi egyházmegye fiataljainak egy csoportja is. Május 15-én Ki az én felebarátom? témával magyar nyelven Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, a román fiatalok részére pedig Schmitz Magdalena karánsebesi ferences nővér tartott katekézist. A temesvári katolikus magyar egyetemisták csoportja (TEKMEK) puzzle-játékra hívta a fiatalokat. A püspökség múzeumában Böcskei László általános helynök tartott rendhagyó történelemórát. A temesvári egyházmegye magyar, román, német, horvát, cseh, szlovák és bolgár közösségeit képviselő fiatalok sokszínű kulturális programot mutattak be. A magyar egyetemista csoport Rómeó és Júlia történetét dolgozta fel. /Sipos Enikő: Katolikus ifjúsági találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

A hét végén tartotta tisztújító közgyűlését Temesváron a helyi Geml József Társaskör. A baráti társaság évente új vezetőséget választ. – Szükség van erre, hogy a tagságot megmozgassuk – fejtette ki Marossy Zoltán alprefektus, a társaskör elnöke. Marossy Zoltán hivatali elfoglaltsága miatt fontolgatta, hogy átadja másnak a vezetést, a tagság kérésére azonban továbbra is vállalta civil szervezet irányítását, amelynek létrejöttében döntő szerepet töltött be. A kör tagjai kedvelik a tavasztól őszig havonta megrendezett kirándulásokat, a kéthetente tartott teadélutánokat, a hobbi klubot, a Nefelejcs népdalcsoportban való éneklést, a közös bálozásokat és a névadójuk, Geml József polgármester emlékét idéző Geml-napokat. /(Sz. I.): Tisztújítás a Geml Társaskörben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Ötödik alkalommal tartották meg a Gyermek-Gyöngykoszorú-találkozót Marosvásárhelyen, a vár kisszínpadán, május 13-án. A 300 óvodás és iskolás színes programmal lepte meg az érdeklődőket. Az előadások mellett kézműves-foglalkozások is folytak. – Nagyon sokan jelentkeztek az idei találkozóra – tájékoztatott Ábrám Noémi EMKE-vezető, a rendezvény főszervezője. A fő támogatónak, az EMKE Maros megyei szervezetének jóvoltából minden vezető tanító egy könyvből és emléklapból álló ajándékcsomagot kapott. Délután a Deus Providebit Tanulmányi Házban népdalvetélkedővel folytatódott a műsor. /Ferenczy Anna: Gyermek- Gyöngykoszorú-találkozó a várban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

Közel kétszázötven csíki diák vett részt a hét végén a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett többfordulós történelmi vetélkedőn. Idén van a nándorfehérvári csata 550. évfordulója, azóta a déli harangszó is erre emlékeztet. Erről szerettek volna megemlékezni ezzel a vetélkedősorozattal, mondta el Biró Emese, a verseny ötletgazdája. Csíkszeredában a Segítő Mária Gimnázium dísztermében szervezték meg a vetélkedő elődöntőjét, ahová a benevezett nyolcvanhárom csapatból ötvennyolc csapat jutott be. Végül a vetélkedő döntőjébe nyolc csapat jutott tovább. /Daczó Dénes: Időutazó csíki diákok eltévedt levelek nyomában. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Színvonalas előadásokkal kezdődött a hét végén Nagyváradon a XV. Festum Varadinum. A budapesti Honvéd Táncszínház produkcióit tekinthette meg közönség. A csángó, a székelyföldi és a mezőségi táncokat, a kalotaszegi karácsonyi, a széki lakodalmas népszokásokat, énekeket mutatták be. A Honvéd táncosainak tehetségét az István, a király rockopera nagyváradi bemutatóján is megcsodálhatta a közönség. A színpadon Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter és mások énekeltek. A segélykoncert bevételét a szervezők a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak ajánlották fel. Május 14-én, vasárnap a nagyváradi bazilikában szentmisével és körmenettel, valamint hagyományosan a Szent László hermájának felvonultatásával nyitották meg az idei Festum Varadinumot. /Pap Melinda: Bravúrok „élő” rockoperához. Megnyílt a Festum Varadinum rendezvénysorozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Cuza fejedelemnek egy dicstelen palotaforradalom után le kellett mondania 1866. február 28-án, a parlament hirtelen elhatározással idegen uralkodó után nézett. A Hohenzollern-Sigmaringen család huszonhét éves hercegére, Károlyra esett a választás. Az akkor lovassági ezredparancsnok jelölt örömmel fogadta a váratlan megtiszteltetést, május 10-én megérkezett Bukarestbe. „Mikor e szent földre léptem, románná váltam” – jelentette ki parlamenti beszédében, és ettől kezdve tizenöt éven át hercegi rangban uralkodott, majd az 1881. május 10-i koronázás után román király volt 1914-ben bekövetkezett haláláig. Május 10. tehát ennek a két eseménynek az emlékét őrzi, ezért volt a kommunista hatalomváltásig nemzeti ünnep, ezt követte augusztus 23., majd 1990-től december 1. Hetven év leforgása alatt tehát Romániának három nemzeti ünnepe volt. A jelek szerint december 1. évről évre devalválódik. Az Adevarul megírta, hogy rossz választás volt december 1-jét választani nemzeti ünnepnek, mert a magyarok számára egészen más jelentősége van, mint a románoknak. A művelődési tárca 2006-ot I. Károly évének nyilvánította azzal az indokkal, hogy május 10-én volt 140. éve a herceg bukaresti bevonulásának és 125 éve királlyá koronázásának. Újraéled a monarchiakultusz. Egyre gyakrabban javasolják: május 10. legyen ismét Románia nemzeti ünnepe. /Barabás István: Volt egyszer egy ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Május 14-én tartották a Kolozsvár-Hídelvi Református Egyházközség gyülekezeti napját. Az ünnepi istentiszteleten Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Dr. Börzsöny József szerencsi református lelkipásztor, sárospataki teológiai professzor mondott köszöntő beszédet, majd a Kolozsvár-Kerekdombi Református Egyházközség gyülekezetének kórusa lépett fel. Az istentisztelet után a felújított gyülekezeti otthonban Németh Júlia műkritikus megnyitotta Lőrincz Lehel szobor- és pasztellkiállítását. /Ö. I. B.: Ünnep a hídelvi egyházközségben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Székelyudvarhelyre érkeztek a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat önkéntesei, megvizsgálták a beteg vagy szűrővizsgálatra jelentkezett gyermekeket. Több mint száz gyermeket vizsgáltak meg, az orvosok között volt dr. Varga Péter Pál Amerikából Magyarországra visszatelepedett világhírű gerincsebész professzor, aki első alkalommal csatlakozott a gyermekmentők székelyföldi körútjához. A professzor elmondta, elvállalta két súlyos gerincdeformációban szenvedő gyermek műtétjét, akik olyan beavatkozásra szorulnak, amelyet Romániában nem végeznek. A Gyermekmentő Szolgálat évente két alkalommal szervez magyarországi orvosok önkéntes részvételével székelyföldi körutat. Dr. Edvi Péter, a Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke közölte, hogy székelyföldi útjukra összesen 42-en jöttek el, orvosok, orvostanhallgatók és a szolgálat munkatársai. Emellett számos programban vesznek részt, például Csíkban mentőállomás, tornatermek építését támogatják, idei útjuk végeztével pedig nem lesz olyan székelyföldi település, ahová ne jutottak volna el. Kezd beérni a székelyudvarhelyi Eszterlánc Alapítvány munkája – vélték Hajdó Jolán, az alapítvány elnöke, Bíró Edith, az alapítvány kuratóriumának tagja és Ivácsony Zsuzsa, az Eszterlánc Napközi igazgatója, náluk, a napköziben folyt a vizsgálat. /Kiss Edit: Itt jártak a Gyermekmentő Szolgálat orvosai. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 15./

1995. június 22.: Románia benyújtja felvételi kérelmét. 1997. július 15.: a Bizottság megfogalmazza álláspontját. 2000. február 15.: megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. 2002. december 13.: az EU Tanácsa 2007. január elsejét jelöli időpontnak. 2004. december 14.: befejeződnek a csatlakozási tárgyalások. 2005. április 13.: az EP rábólint a csatlakozási szerződésre. 2005. április 25.: aláírják a csatlakozási szerződést. 2006. május 16.: az Európai Bizottság megerősíti (vagy sem) a csatlakozás dátumát. /Románia integrációjának kronológiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Súlyos következményei lesznek a határon túli magyarság számára a magyar kormány megszorító intézkedéseinek, mondta Kolozsváron könyvének bemutatóján Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. Most tudta meg, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetése idén további 270 millióval fog csökkenni.    Pomogáts Béla Magyarországról szólva rávilágított, hogy az ország gazdasági válságban van, és gyakorlatilag két táborra szakadt. Mostani állapotában nem képes pozitív végkifejletre, ez megbénítja külpolitikai cselekvését, és negatívan hat ki a határon túli magyarság boldogulási esélyeire.  A magyarországi gazdasági és szellemi válságról szólva, Pomogáts kitért több jeles intézmény megfeneklésére is. Az 56-os forradalom idején oly jelentős szerepet játszó Magyar Írószövetség mára elveszítette súlyát. Igaz ugyan, hogy 800 tagja van, de a legjelentősebb 200 magyar íróból legalább 120 már nem tagja a szövetségnek. Az írótársadalom, akárcsak a különböző szekértáborokhoz tartozó magyar értelmiség, atomizálódik. Hasonló válságról számolt be az Anyanyelvápolók Szövetségének háza tájáról is, amelynek elnökeként meg kellett tapasztalnia, hogy ha egy testület nem felel meg a politika elvárásainak, egyszerűen elzárják előle a pénzcsapot. Pomogáts Nyugat-Európával összevetve példátlannak tartja a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszert, amely immár az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületre jellemző.  Pomogáts a legnehezebbnek az Illyés Közalapítvány helyzetét mondta. Gazdasági tanácsadók az összes közalapítvány megszüntetését javasolták Gyurcsány Ferenc kormányfőnek. Noha ez nem történt meg, az IKA elnöke tragikusnak nevezte a tavaly még egymilliárd forint fölött rendelkező Illyés Alapítvány költségvetésének immár másodszori megnyirbálását: először 800 millióra csökkentették, most pedig, további 270 millió forintot vesznek el. Ez súlyos válságba sodorhat több határon túli magyar intézményt.    Az Illyés Közalapítvány pénzügyi megbénítása mögött Pomogáts a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást. Pomogáts Béla szerint az Illyés Alapítvány jövője alighanem megpecsételődött. /Makkay József: A határon túli magyarok támogatásának megszüntetését javasolták Gyurcsánynak. Felére csökkent az Illyés alapítvány idei költségvetése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./

Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke a vele készült interjúban kifejtette: Az RMDSZ és az MKP politikája rokonítható: mindkettő etnikai alapon szerveződött parlamenti, kormányzási tényező. A kormányra lépéssel ugyanazokkal a kihívásokkal is szembenéznek: csökken a politikai cselekvési szabadság, erősödnek az ellenzéki mozgalmak. Tudatosítani kell, emelte ki Duray, hogy a Nyugat irányából a 90-es évek elején olyan koncepció érvényesült, elsősorban az akkori Csehszlovákia és Románia irányában, hogy a társadalmi béke megteremtése érdekében be kell vonni az ottani magyarok politikai szervezeteit a kormányzásba. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyek Romániában Neptunfürdőn zajlottak, illetve Szlovákiában is elkezdődtek valamivel később. A cél elsősorban az volt: úgy alakítani a helyzetet, hogy a pártok elfogadják a magyarokat kormányzó partnernek. Ez Romániában '96-ban történt meg, Szlovákiában pedig '98-ban. A helyzet önmagában még ekkor sem érett meg erre, de nemzetközi törekvés irányult arra, hogy ez bekövetkezzék. Azonban a kormányban való szereplés ezeknek a pártoknak az ellenőrzését is jelenti. Ezért alakult ki az a feszültség, ami az RMDSZ és az ellenzéke között van, és ez a folyamat Szlovákiában is elkezdődött. 1995-ben Durayval egy titkosrendőr közölte, bármikor el tudja intézni, hogy a szlovákiai magyarság tízezrei tiltakozó nyilatkozatot írjanak alá ellene. Nem tették meg, de ha nagyon kell, megteszik. /Krebsz János: A hangadó emberek felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Hétéves a székelyudvarhelyi színház: összesen negyvenegy bemutatón és hat évadon van túl a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A fennállásának hetedik évfordulójához érkező társulat a jeles évforduló alkalmából egész hetes rendezvénysorozattal áll elő. Május 15-én a megnyitó inkább a szakmát szólította meg, az érdeklődőknek Darvay Nagy Adrienne színháztörténész tartott előadást, kiemelt hangsúlyt fordítva a hétéves társulat művészi tevékenységére. – Az elmúlt hét év előkészítési időszak volt, most már bátran kijelenthetjük, hogy Székelyudvarhelyen színház van, útjára indult egy kőszínház – mondta Szabó K. István rendező, volt színházigazgató, aki a kezdetektől végigkísérte a társulat tevékenységét, fejlődését. Május 15-én este az Anna Karenina Pályaudvar című drámát mutatta be a társulat, és kezdetét vette a miniévad, amelynek keretében a 2005–2006-os produkciókat viszik színre. A következő napok programja: Szász Kriszta pódium-előadása, a Köztünk szólva; Hyppolit, a lakáj; majd a legújabb produkció, a Paraszt dekameron. A miniévad záróelőadása a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem IV. éves diákjainak vizsgaelőadása, a Hideg gyermek. /Szász Emese: Hétéves a székelyudvarhelyi színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

A Szatmár Megyei Tanács május 17-i dátummal elfogadja Lőrincz Ágnes több ízben is benyújtott lemondását, az Északi Színház magyar társulatának vezetésével pedig – szintén május 17–i hatállyal – Czintos József színművészt bízza meg. A művészeti igazgató munkakörét nevezett ideiglenes jelleggel, az állás elnyerésére való új pályázat kiírásáig, pontosabban a végleges társulatvezető kinevezéséig fogja betölteni. Szabó István megyei tanácselnök véleménye szerint semmi rendkívüli nincs abban, hogy ketten pályáznak meg egy állást és végül egy harmadik nyeri azt el. Czintos József a magyar társulat köztiszteletnek örvendő tagja, munkásságának harminchat éve alatt pedig tett annyit ezért a színházért, hogy új megbízatását bőven kiérdemelje. /B. É.: Holnaptól Czintos József vezeti a Harag György Színtársulatot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./

Több tekintetben is bővült, gazdagodott a néhai lugosi pap-költő, Szombati-Szabó István (1888–1934) emlékére május 14-én rendezett szavalóverseny, idén ugyanis öt kategóriában hirdettek eredményt. Szombati-Szabót, illetve munkásságát évről évre szélesebb körben sikerül megismertetni, a vissza-visszatérő szekszárdi és etyeki, valamint a bánsági versenyzőkön kívül immár Köpectől kezdve (Brassó megye), Lippán és a Szilágyságon át Misztótfaluig (Máramaros megye) Erdély majdnem minden szegletéből érkeztek versmondók. Lugoson a református templomban lebonyolított versenyre 27-en neveztek be az ötödik-hatodik, hetedik-nyolcadik osztályosok, középiskolások, egyetemisták és felnőttek kategóriákba. A részvevők, a felkészítő tanárok és a kísérők a vetélkedő két fordulója közben tisztelegtek a Szombati-Szabó István emléke előtt, Fazakas Csaba esperes, a verseny főszervezője pedig koszorút helyezett el a Millenniumi Kopjafa tövében lévő sírhelyen, ahol a pap-költő és neje hazahozott földi maradványai 2003 óta nyugodnak. /Pataky Lehel Zsolt: Szavalóverseny a lugosi pap-költő emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./

Több ezer résztvevős Menyházai Napokat rendeztek Arad megye legfestőibb fürdőhelyén. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében gyógyfürdő rangot kapott, s hanyatlása csak az 1980-as években kezdődött. A vidék jeles személyisége az Arad megyei Seprősön született Czárán Kristóf Gyula (1847. augusztus 23.-1906. január 5.), akit a természetjárás erdélyi apostolaként emlegetnek. Czárán jó pár évig lakott Menyházán, saját költségén számos turistautat jelölt meg a vidéken, a helyi temetőben van a síremléke. A Czárán-emlékműre a múlt század elején elhelyezett márványtáblát az 1920-as években eltávolították. Az aradi turistaegylet és Stefanov Titus Czárán-kutató az utóbbi évtizedben ezt a helyi polgármesteri hivatal eddig megakadályozta. Most megtörtént a táblaavatást, a koszorúzást tudományos szimpózium és a menyházai iskolában bemutatott, egyelőre ideiglenes Czárán-emlékkiállítás előzte meg. – Beke György ottjártakor (1985) megdöbbenéssel szemlélte a temetőben a Czárán-kápolna eltűntetését egyetlen éjszaka alatt. Az akkor készült felvételeket titokban csempészte ki az országból. /Puskel Péter: Czárán Gyula-centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./