Május 24-én rendhagyó megbeszélés volt a kolozsvári városházán. Emil Boc polgármester és dr. Adrian Iancu városi főépítész a történelmi magyar egyházak helyi vezetőivel, valamint gondnokaival és jogi szakértőivel tárgyalt. A reformátusok küldöttségét dr. Pap Géza püspök vezette, a katolikusokét dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, az unitáriusokét pedig a dr. Szabó Árpád püspök. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, László Attila elmondta, hogy a tárgyalás során sikerült megegyezni azokban a konkrét lépésekben és határidőkben, amelyeket mindkét fél szükségesnek tart. A Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak otthont adó ingatlan kérdése évek óta húzódik. Az épület az unitárius egyház tulajdona, az Országos Restitúciós Bizottság részéről minden szükséges beleegyezés megtörtént, ennek ellenére mindmáig nem írták alá a várossal a bérleti szerződést. A megbeszélés során a felek megegyeztek abban, hogy a szerződést legtöbb tíz napon belül aláírják. A résztvevők megegyeztek abban, hogy az ehhez hasonló tárgyalásokat rendszeresítik, az egyházak és az önkormányzat képviselői kéthavonta találkozni fognak. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Magyar egyházak képviselőivel találkozott Boc. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

A magyar karokért és az egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy tekintélyes német lapban megjelent cikk alapján Andrei Margát, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökét Ceausescu dicsőítésével, a kommunizmus alatt tisztség betöltésével, valamint cenzori feladatok ellátásával vádolta. Hantz Péter, a BKB szóvivője a Frankfurter Allgemaine Zeitung május 22-i cikkét ismertette, amely élesen bírálja a BBTE-t, mivel az nem biztosítja a magyar felsőoktatás megfelelő fejlődését. A cikk Andrei Margának a múltjára is kitér. Hantzék a sajtótájékoztatón egykori, Marga által aláírt újságcikkeket mutattak be, melyekben Nicolae Ceausescu diktátort dicsőítette, és az egyetem egykori rádiójának cenzoraként is működött. A kolozsvári egyetem sajtóközleményben határozottan visszautasította a BKB-sok „alaptalan és rágalmazó” vádjait, miszerint a BBTE-n diszkriminálnák a magyar diákokat. Az egyetem vezetősége elítéli az intézmény személyiségei ellen irányuló befeketítési szándékkal születő támadásokat. Szász Csaba, a BKB tagja emlékeztetett, hogy tavaly decemberben egy petícióval keresték meg az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. Azt kérték a tanácstól, hogy a magyaroknak idegen nyelvként oktassák az államnyelvet, a vizsgakövetelmények is ehhez igazodjanak. A diszkriminációellenes tanács válaszában elismerte, hogy román és magyar gyerekek között e tekintetben sérül az esélyegyenlőség elve. A sajtótájékoztatón jelen levő Kása Zoltán, a BBTE matematika szakos oktatója közölte: az általuk megkeresett jogászok szerint a Bolyai Egyetem jogilag továbbra is létezik, mivel a Babes és a Bolyai Egyetem összeolvadásából létrejött Babes–Bolyai Tudományegyetem alapító okirata nem létezik. /B. T.: Andrei Marga kommunista múltját bányászta elő a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Schöpflin György professzor, fideszes EP-képviselő Az Európai Unió és a kisebbségpolitika címen tartott előadást Kolozsváron. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meghívására érkezett professzort telt ház várta az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházának előadótermében, ahol Bodó Barna, a BKB elnöke köszöntötte az előadót. A többségi tekintélyhez tartozik a nyelvi hatalom is, amely megjelenik a mindennapi életben is ezerféle formában, fejtette ki Schöpflin György. A modern demokratikus állam szerepe a konszenzuális hatalom gyakorlásán alapul. Az EU alkotmány-tervezetébe sikerült „becsempészni” egy bekezdést a kisebbségi jogokról, amely a magyar megfigyelőknek köszönhető. A székelyföldi autonómia kapcsán Schöpflin kifejtette: nagyon hosszú út lesz, és véleménye szerint inkább a regionalizmusban kell gondolkodni, ez ugyanis nyugati szemmel elfogadhatóbb, az etnikai alapú autonómia indulatokat vált ki. /Köllő Katalin: Sokféle multikulturalizmus. Schöpflin György többségről, kisebbségről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Jóváhagyta a képviselőház állandó bizottsága a jogi bizottság összetételének két tisztséggel való kibővítését, amelyből egyet az RMDSZ-es Tamás Sándor foglalhat el. „Nyolc évig voltam a jogi bizottság tagja, és köztudott, hogy a világon mindenhol, minden parlamentben ez a legfontosabb bizottság, hiszen ide fut be minden törvénytervezet” – fejtette ki Tamás Sándor. A bővítésről jövő heti ülésén szavaz a képviselőház. /Gujdár Gabriella: Visszatér a jogi bizottságba. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

Négynapos magyar irodalomtörténeti tanácskozás kezdődött május 24-én Kolozsváron Emlékezet és devóció a régi magyar irodalomban címen a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészettudományi Kara és más intézmények szervezésében. Gábor Csilla a Bölcsészettudományi Kar dékán-helyettese emlékeztette a részvevőket arra, hogy 1989 óta minden évben megrendezik az irodalomtörténeti konferenciát. Az idén először határon túli helyszínnel. Dr. Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője, a magyarországi tudományos élettel fenntartott kölcsönös kapcsolattartás fontosságát hangsúlyozta. Nagy László rektor-helyettes vázolta a kolozsvári egyetemen folyó magyar nyelvoktatás helyzetét. Dr. Cseh Áron, Magyarország kolozsvári főkonzulja arra hívta fel a figyelmet, hogy Erdély a magyar emlékirodalom egyik kiemelt jelentőségű forráshelye. /Ö. I. B.: Konferencia múltunk irodalmi hagyatékáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Gondokban van a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Műszaki Középiskola igazgatója, Farkas Zoltán. A jól haladó munkálatok megtorpantak, az építők átadták az eddig elvégzett munkát. A tetőtér beépítése nem kezdődhetett el. Az új épület felhúzásához kormánytámogatás is érkezett, az iskola bekerült az Európai Fejlesztési Bank által finanszírozott beruházások közé. Az eredetileg ide szánt összegből lefaragtak. Szeretnék a tetőteret is kihasználni, hogy ne kelljen két váltásban tanítani. /Bajna György: Sokan vernék a mellüket. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

Kiterjedt a szentkatolnai Bálint Gábor Általános Iskola hálózata. Ide tartoznak Imecsfalva, Hatolyka és Kézdimárkosfalva elemi iskolái, valamint Kézdimartonfalvia I–VIII. osztályos iskolája. Fenntartásuk és működtetésük napi gondja a koordináló iskolának is, mondta a központi intézmény igazgatója, Szőcs Kölcze Ervin. Enyhén létszám fölötti a marton­falvi iskola, mert oda járnak a közvetlen szomszéd falvak felsősei. A gondokat a közeli Kézdi­vásárhely iskolái növelik, csábí­tólag hatnak a szülőkre. Az országos népességcsökkenés itt is mutatkozik. Szentka­tolnán még nem, de Hatolykán és Imecs­falván már összevont osztályok vannak. Az imecs­falvi iskola a volt Cserei-udvarházban működik. Itt egy új osztálytermet kellett elkészíteniük, mert a kúria nagy szobáját át kell adniuk Cserei-emlékszobának, ugyan­is itt élt és dolgozott Cserei Já­nosné Zathu­reczky Emília, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonya. Visszaigényelték a szentkatolnai óvoda épületét is. Ez szintén gond – még akkor is, ha a törvény értelmében öt évig még használhatja az intézmény. Hasonló gondok vannak a ha­tolykai iskola épületével. Az iskolavezetés idejében intézkedett, hogy Katolnán óvoda, Ha­toly­kán új iskola építését foglalják bele a tanfelü­gyelőség uniós fejlesztési tervébe. Ugyanakkor a központi, a márkos­falvi és a marton­falvi iskolák épületei szerepelnek a rehabilitációs programban. Már több mint tízéves kapcsolatot ápolnak a Pécs környéki Bükkösd iskolájával. Nemrég hoztak ajándékba két használt, de kiváló számítógépet, és évek óta kölcsönösen nyaralnak a tanulók egymásnál.  A hagyományápolásról sem feledkeznek meg. Dr. Borcsa János rendezett az iskolában egy állandó kiállítást. Itt a dokumentumok alapján nemcsak a névadó, a nyelvészprofesszor és kutató Bálint Gábor, hanem testvérének, a székely iparművész Bálint Benedeknek a tevékenységével is megismerkedhetnek tanulók. Tavalytól működik már a Bálint Gábor nevét viselő alapítványuk azzal a céllal, hogy a tanulókat tudják jutalmazni.   /Kisgyörgy Zoltán: Iskolagondok a Mezőföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Ha valaki Gelencén a régi freskós templomot akarja megtekinteni, ha a falfestményekről szeretne tudni valamit, nem kell a lelkészeket zavarnia. Nem messze a műemlék templomtól – a Szaladár nevű falurész egyik utcájában – lakik Pákó Dani Ilonka, a templom mindenese, ő az európai hírű templom idegenvezetője. Ismeri a művészettörténészeket, akik ide jártak, a restaurátorokat is.   Ilonka, mint tenyerét, úgy ismeri a templomot. Beszélni tud az építészeti stílusairól, de előszeretettel ismerteti a Szent László-legendakör képeit, s ha kell, elmondja a legendát is. Sokat olvas a mélyen buzgó katolikus asszony, a látogató csak ámul, amikor magyaráz. /Idegenvezető nem szaladári szinten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Néhai Seres András nép­rajzkutató több mint harminc évvel ezelőtt összeszámolta Háromszék megyében az akkor ismert és jobbára ismeretlen népi faragómestereket, műkedvelő faragókat. Hasonló számbavétel most meglepetéssel szolgálna, mert ezeknek az alkotóknak a száma bizonyára megkétszereződött. Ritka az a falu a megyében, ahol ne lenne egy asztalosmester, egy faragó, aki ne tudna elkészíteni egy fejfát. S eljön az idő, amikor minden falunak meglesz a maga faragómestere, hála a csernátoni népfőiskolának, ahonnan évtizedek óta fiatal faragók kerülnek ki Haszmann József keze alól. A megye faragóművészetében különleges színt jelentenek az egyházi témájú faragványok, domborművek, faszobrok. Ezek egyik legkiválóbb művelője a farkaslaki származású Tamás Károly, a kézdialmási P. Kelemen Didák Általános Iskola igazgatója, matematikatanára. Majdnem ismeretlen a közönség szá­mára, pedig mintegy másfél évtizedes munkásságát ün­nepelve a nyárra tervezi a művész gyűjteményes kiállítását Kézdi­vásárhelyen a Művelődési Ház. A magyar művészetkedvelők felfigyeltek munkájára, s Leányfaluban 1996-ban szob­raival vett részt egy vallástörténeti kiállításon, Monor település képeslapján pedig ott látható a szőlő védőszentjének, Szent Orbánnak az általa készített szobra. Tamás Károly számos munkája látható a kézdi­almási római katolikus templomban: Márton Áron, Szent István, Lurdi Mária, Szent sír például, a lemhényi templomban Jézus szíve és Szent Antal szobra és domborműve. Ő faragta meg az almási iskola névadójának, a jeles katolikus paptanárnak a domborműportréját. Műhelyében készült a Ma­gyarok Nagyasszonyának 1,5 m magas szobra, alkotásából köztéri szobrot állítottak Kézdi­almás magyarhoni testvértelepülésén, Püspök­szilágyon. Ne­mes fába örökítette a Csík­somlyói Máriát, Szent Mártont és Szent Ritát. Nem kis feladat számára a vértanú püspök Márton Áron szabadtéri szobrának elkészítése, melyet Kézdiszáraz­pataki katolikus egyházközség lelkésze, Bodó Imre nyugalmazott fő­esperes rendelt meg. Túl a tanár, a pedagógus és iskolavezető, de még a faragómester munkáján is, Tamás Ká­roly Kézdialmáson cserkészcsapatot alakított. Falvakban ez eléggé ritkaságszámba menő vállalkozás, és lépést jelent az ifjúság nemzeti és vallási-szellemi nevelésében. /Szakrális faragás Kézdialmáson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Dicsőszentmártonban május 13-án és 14-én a Kis-Küküllő Alapítvány, a helyi RMDSZ, az RMPSZ helyi szervezete és az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /ALKISZ/ rendezésével tizenhatodik alkalommal tartották meg a Küküllő menti általános iskolások népdaléneklő- és szavalóversenyét, valamint a Küküllő menti líceumi tanulók szavalóversenyét. Az anyanyelv ápolása az elsődleges cél, emellett hagyományápoló szerepe is van e versenyeknek. /Szlovácsek Ida: Él a vers és a népdal a Küküllők mentén. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

150. előadásához érkezett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának egyik darabja, Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című komédiája. A kilencvenes évektől errefelé ritkaságszámba megy egy ehhez hasonló sorozat. A darab marosvásárhelyi premierje 1993-ban volt, az azóta eltelt időben kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan műsoron volt, és Marosvásárhelyen kívül számos településen – idehaza és külföldön is – közönség elé került. /Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár: Stukker 150.-szer. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

Sürgősségi megerősítési munkálatok tervét fogadta el a Kovászna Megyei Tanács a vidék történelmi műemlékeként nyilvántartott és nemrég beomlott bodvaji vashámor feljavítására. A tervek szerint októberben át is adják az újjászületett, Európában egyedülállónak számító technikatörténeti létesítményt – jelezte Demeter János megyei tanácselnök. Azért halaszthatatlan a megerősítés megkezdése, mert az idén áprilisban bekövetkezett súlyos pusztulás veszélybe sodorta az emlékmű létét a Nagybacon községhez tartozó Magyarhermányban. A közel kétmilliárd régi lej értékű befektetést a megyei önkormányzat, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör elnevezésű magyarországi alapítvány finanszírozza. Az objektum a budapesti Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a román Művelődési és Egyházügyi Minisztérium támogatási listájára került a háromszéki önkormányzat révén. 1848 őszén a Bodvaj nevű erdőrészen található vashámornál készültek hatfontos ágyúcsövek Gábor Áron vezetésével a székely tüzérség számára. Az osztrák csapatok a szabadságharc leverése után szétverték a vashámort. Az 1940-es évek végén ismét öntöttek vasat Bodvajban az ötvenes évek elejéig. /Domokos Péter: Újjáépül Gábor Áron ágyúöntő műhelye. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

A május 25-től kormányfői vezénylettel ülésező járványellenes parancsnokság még nem derítette ki, mi okozza a madárinfluenza terjedését. A Magyarországot lehetséges fertőzésforrásként megnevező SRI-jelentésről azonban kiderült: „nem állít valótlanságot, de nem árul el mindent”. Az illetékes parlamenti bizottság tagjai meghallgatták Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgató magyarázatát a fertőzés „magyar importjáról” szóló jelentésről. /Cs. P. T.: Madárvész: „hézagos” a SRI-jelentés. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Zárt ajtók mögött zajlott Gyurcsány Ferenc kormányfő és az ellenzéki pártok vezetőinek mintegy kétórás egyeztetése május 25-én Budapesten, az MDF székházában. Gyurcsány a múlt héten kezdeményezett külön-külön egyeztetést az ellenzéki pártok elnökeivel, de ezt csak Dávid Ibolya, az MDF elnöke fogadta el, ő is azzal a feltétellel, hogy erre az MDF székházában kerüljön sor. Miután a Fidesz és a KDNP ötpárti egyeztetést javasolt, Dávid Ibolya meghívta valamennyi párt képviselőjét az egyeztetésre. Hiller István, az MSZP és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nem volt jelen. „Sok-sok év után sikerült kimozdítani a magyar pártpolitikát a tárgyalásképtelenség állapotából” – nyugtázta Gyurcsány. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelezte, több témában van kidolgozott javaslatuk, amit rövidesen megküldenek a kormány számára. /Guther M. Ilona: Egyezkedik a kormány az ellenzékkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Az Új Magyar Szónak nyilatkozó szemtanúk szerint sem írtak alá alapító okiratot a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek 1959-beli, pártdöntésre végrehajtott egyesítésénél. Ennek alapján meglehet, hogy jogilag nem is létezik a mai Babes-Bolyai Tudományegyetem. Az alapító okirat hiányát a Bolyai Kezdeményező Bizottság vetette fel, a felsőoktatási intézmény vezetősége szerint ezt a kérdést a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálására hivatott szervekre kellene bízni. „Mindennemű jogi formaságot mellőző pártdöntés volt a Babes és a Bolyai Egyetem egyesítése. Nem tudok róla, hogy bármiféle alapító okirat létezett volna a két tanintézmény összeolvasztásánál” – mondta el Péter György professzor, aki 1959-ben személyesen is jelen volt azon a nagygyűlésen, ahol Nicolae Ceausescu bejelentette a két egyetem egyesítését. „Az 1956-os események után személyesen Ceausescu jött Kolozsvárra, hogy elemezze a helyzetet, ő irányította a két egyetem egyesülését. A fő érv az volt, hogy a magyarság nem élhet szeparatizmusban” – emlékezett a fél századdal ezelőtti eseményekre a professzor. Kása Zoltán volt rektor-helyettes szerint az akkori minisztertanácsnak kellett volna alapító-okiratot kibocsátania, ilyen viszont nem létezik. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint a volt Bolyai Egyetem megszüntetése mindenképpen elfogadhatatlan lépés volt, amely jogorvoslatot kíván. Eközben a BBTE jogászai is megkezdték a kutatómunkát az ügyben, jelezte Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora közleményében élesen bírálja a BKB tagjait, és azt javasolja, hogy „hagyják a történelmet a történészekre, ezt a kérdést pedig a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálásával foglalkozó hivatalos szervekre, ők pedig foglalkozzanak azzal, amiért az egyetem fizeti őket. Ha nem tetszik a jelenlegi helyzet, szabadon távozhatnak” – áll a rektor közleményében. /Debreczeni Hajnal: Egy szemtanú az egyesítésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Vegyes fogadtatásban részesült a megvásárolt államosított ingatlanok továbbadási (eladási) tilalmát feloldó törvénymódosítás. Máté András ügyvéd, képviselő elmondta, a házzal együtt most meg tudják venni az ingatlan alatti telket vagy telekrészt is. A képviselő szerint előnyös a tilalom megszüntetése, hiszen sokan vannak olyanok, akik a 112-es törvény alapján megvásárolt ingatlanukat elcserélnék egy kisebb vagy nagyobb lakásra. A törvénymódosítás a szabad piacot engedélyezi, azt, hogy mindenki szabadon rendelkezhessen tulajdonával. Az ügynek egy hátulütője is létezik. A bérlők ugyanis a piaci értékénél jóval olcsóbban vásárolták meg annak idején az államosított ingatlanokat, ezek eladásával azonban most kétségtelenül nyernek. Több elemző egybeeső véleménye az, hogy a 112-es törvény tulajdonképpen „a kommunista időkben elkezdett rablás folytatása.” Annak idején éjszaka, néhány óra alatt kiköltöztették házaikból a tulajdonosokat, helyüket pártaktivisták vették át. Ezek leszármazottai vásároltak meg sok értékes ingatlant a 112-es törvény alapján. /Ú. I.: Változhat az ingatlanpiac a 112-es törvény módosításával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Mi leszek, ha Európa lesz? Ez volt az egyik központi kérdése annak az EU-napnak, amelyet május 25-én tartottak a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Kelemen Atilla parlamenti képviselő, európai parlamenti megfigyelő „Régiók Európája” címmel tartott előadást, Kötő József oktatásügyi államtitkár pedig a Bologna-folyamatról beszélt. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke Munkaerőhiány a közigazgatásban címmel tartott előadást. Az Európa-nap résztvevői megismerhették a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen idén októberben induló Nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szak kínálta lehetőségeket is. /D. H.: Mi leszek, ha Európa lesz? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Évek óta várt esemény következett be a Csíkszentlélek községhez tartozó Csíkmindszenten: május 25-én meggyúlt az első gázláng, sikerült elvezetni a földgázt a településre. Ez az első falu, ahová a Hargita Gáz Rt. immár eljuttatta a gázt a fogyasztókhoz. A mindszenti közbirtokosság (a településen ugyanis a közbirtokosság anyagilag „meghitelezte” a munkálatokat, levéve a terhet az emberek válláról) udvarán Pál Péter, a község polgármestere gyújtotta meg az első gázlángot. A tervek szerint idén a község másik két falujában, Csíkszentléleken és Fitódban is elindul a gázszolgáltatás, egy hónapon belül Csíkszentkirályon gyúl majd meg a következő gázláng. /Szondy Zoltán: Meggyúlt az első gázláng Csíkmindszenten. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

Aradon az egyetlen értékes köztéri alkotás a Szabadság-szobor. A románságnak egyelőre nem sikerült egyetlen, igazi művészi alkotással sem előrukkolnia, elsősorban azért, mert egyetlen nagy, történelmi személyiségük sem kötődik ide. A Szabadság-szobor felállításának kálváriája ismeretes. Hátra van még a Szentháromság-szobor megfelelő elhelyezése, visszakerül majd a színház elé. Magát a szobrot a katolikus templomban óvják, a köveket is behozták már Szentpálról – meglétük Sándor Tivadar plébánosnak köszönhető. A kövek hiányosak, ezeket pótolni, az alkotást pedig restaurálni kell. Nepomuki Szent Jánosnak Takács Mihály által újrafaragott, gyönyörű szobra a Püspökség (Episcopiei) utcában a közelmúltban méltó díszkivilágítást kapott. A románság „kétezer éves erdélyi múltját” bizonyítandó: Déva két teljes alakú Decebal-szoborral büszkélkedhet, egyik lovon, másik a Bethlen-kúria szomszédságában állva hirdeti a dákok hősiességét. Mindkettő a XX. század alkotása. Azért, hogy a városban ne legyen egyoldalú a dák uralom, 1999-ben a régi főtéren felállították Traianus szobrát is. A római császár dr. Petru Groza volt román miniszterelnök (1945–1952) helyét vette át, kinek szobrát 1989 decembere után ledöntötték, és azóta is a vármegyeház belső udvarán “tárolják”. A kommunizmus ellen küzdők emlékére állított szobrot május 26-án leplezik le, de erről sem városrendészeti, sem anyagi szempontból nem született döntés a tanácsban. Déván nincs köztéri magyar szobor, Hunyad megyében magyar köztéri szobor egyáltalán nincs, hacsak nem számítjuk annak Oláh Miklós nagy humanista szászvárosi mellszobrát, akinek azonban a románok éppoly hálásak lehetnek, mint az erdélyi magyarság. Ő fordította le számukra először anyanyelvükre a Bibliát. Sok történelmi esemény és neves történelmi személyiség kötődik e megyéhez –Bethlen Gábor, Hunyadi János, Dávid Ferenc –, de nincs szobruk. Még Kun Kocsárd és Kun Géza szobrát is eltávolították az általuk alapított szászvárosi kollégium elől és a település két meghatározó közéleti személyisége a református templom előterébe szorult. Akárcsak a másik két újabb keletű magyar vonatkozású mellszobor, Tordai Sándor András első hitvalló erdélyi református püspöké, illetve a vajdahunyadi Petőfi-szobor. Mindkettő civil kezdeményezésre készült el, alapítványi, egyházi támogatással. Felállítói úgy vélik, jobb is a szobroknak a templomudvaron, hiszen itt legalább nem rongálják őket. Talán ideje lenne vállalni, kiharcolni szobraink köztéri felállítását! – írta Gáspár-Barra Réka, a lap munkatársa. /Gáspár-Barra Réka: Szobrok, műemlékek. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

Temesvár szobrokban szegény – fejtette ki Szekernyés János helytörténész, műkritikus, a Képzőművészek Szövetsége helyi szervezetének elnöke. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben viszonylag sok köztéri emlékművet állítottak, a város nagyságához képest ez még mindig kevés. Temesvár abban különbözik a vidéki városok döntő többségétől, hogy nem egy főterű, hanem minden történelmi városrésznek megvolt a főtere, nem beszélve arról, hogy a központnak három nagy tere van. A józsefvárosi római katolikus templom kertjében álló Nepomuki Szent János-emlékmű Temesvár első köztéri szobra. Már az 1720-as évek elején állt, az egykori katonai dísztéren. Onnan a Gyárvárosba vitték, majd a Virágkertészet egykori udvarába, és 1932-ben került a mai helyére. Ezt a korszakot jelképezik az úgynevezett “pestis-szobrok” is: a Szentháromság-szobor a Dóm téren és a Szabadság téri, több alakos kompozíció. Valamivel később állították a Gyárvárosi park kerítésébe beékelve a Krisztus-feszületet, amit sokan Fadrusz János munkájának tulajdonítanak, de erre nincs bizonyíték. A két világháború között állított szobrok többsége román politikusokat, tudósokat, mérnököket ábrázol. A szocializmus éveiben sem állítottak túl sok szobrot. Ezen közül a legjelentősebb a márványból faragott román katona szobra, amit 1962-ben lepleztek le (Ion Vlad alkotása). A 1970-es években állították fel Dózsa György szobrát. Vita kerekedett, hogy a szülőhelyén, Dálnokon vagy Temesváron legyen az emlékmű, végül mindkét helyen lett egy-egy: ott lendületes vezért formázott meg Szobotka András Bukarestben élő temesvári képzőművész, itt meg egy magába szállott, a bukást tudomásul vevő katonai vezért. Közben a politikai széljárás megváltozott, és a néhány év múlva elkészült szobrot már valósággal oda kellett lopni: egy éjszaka felállították, nem rendeztek avatóünnepséget. Ráadásul csak románul írták a nevét, hogy Gheorghe Doja. Az 1989-es rendszerváltás után a különböző forradalmár szervezetek az áldozatok emlékére rendeltek emlékműveket, összesen 12-őt. Ezeket az alkotásokat elsőrangú bukaresti és temesvári művészek alkották, többek között Szakáts Béla, Stefan Calarasanu, Jecza Péter vagy Kelemen István. A gyerekkórház előtti Sailer Antal-szobor eddig szép virággruppok között állt, most már közvetlenül mellette halad el a villamos. Országos hírű esemény volt tavaly a város első főépítésze, Székely László mellszobrának leleplezése (Szakáts Béla munkája), mely a Bánsági Magyar Napoknak akkor főrendezvénye volt. A trianoni határmódosítás után ez az első köztéri szobor Temesváron, amely magyar kulturális-közéleti személyiségnek állít emléket. Az engedélyek kijárásban nagy szerepe volt az RMDSZ két akkori városi tanácsosának, Fórika Évának és Halász Ferencnek. Az időközben Székely László parkra átnevezett ligetben szeretne Szász Enikő egy emlékművet állíttatni az 1956-os kommunistaellenes megmozdulás áldozatainak tiszteletére. A román politikai foglyokat tömörítő szervezet elutasította az együttműködést. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. “Helyük lenne az alkotott szépségeknek”. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

A Román Tüdőgyógyász Társaság Kolozsváron nemrégiben megtartott kongresszusán, több mint ezer szakember előtt tüntette ki az Egészségügyi Világszervezet küldötte dr. Gagyi Lídia csíkszeredai tüdőgyógyász főorvost a tbc elleni küzdelem terén kifejtett munkásságáért. Dr. Gagyi Lídia szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte el az orvosi egyetemet, 1981-től él Csíkszeredában, és 1988-tól dogozik tüdőgyógyászként a Csíkszeredai Megyei Kórház tüdőgyógyászati osztályán, ahol osztályvezető főorvos. Ugyanakkor ő az országos tbc-program Hargita megyei koordinátora is. Elmondta, hogy Romániában évek óta Hargita és Kovászna megyékben a legkisebb a tbc-ben szenvedők száma, e tekintetben a két megye a nyugati államok szintjén áll. A tbc-s esetek számának újbóli növekedése világjelenség. – Öt oklevelet is adhat nekem az Egészségügyi Világszervezet, én akkor is mindennap ebbe a rongyos épületbe jövök dolgozni, ahol reggelente a kapus helyett öt kóbor kutya fogad, mondta. /Forró-Erős Gyöngyi: Elismerés és közöny. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

A marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztősége a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumba látogatott. Előbb Patek Mária tanárnő egy rendhagyó magyaróráján vettek részt, utána az iskola dísztermében író-olvasó találkozón. Gálfalvi György, Szabó Róbert Csaba, Vida Gábor, Láng Zsolt és Kovács András Ferenc olvasott fel műveiből. A Látó szerkesztői a Művelődési Központ színháztermében szerkesztőtársuk, Láng Zsolt Télikert című alkotásának ősbemutatóján vettek részt. /Bajna György: Látott is a Látó szerkesztősége. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

A Kolozsvári Rádióban a leköszönő Zorin Diaconescu helyett, a versenyvizsga megszervezéséig ideiglenesen Rostás-Péter Istvánt nevezték ki a főszerkesztő-helyettesi tisztségbe, aki 1993 óta dolgozik itt. Ez azt jelenti, hogy Rostás-Péter István nem csupán a magyar szerkesztőség, hanem a teljes területi rádióstúdió helyettes vezetője lett. A rádiónál a Bukaresttől való túlzott függőség a régi gond. /Ecsey-Ravasz Ferenc: Saját bőrömön érzem a döntéseim következményét. Interjú Rostás-Péter Istvánnal, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Erdőcsinádon az I–VIII. osztályos általános iskola az egykori patrónus, Szutsáki Ferenc nevét vette fel. Május 25-én a gyülekezet, az iskola pedagógusai, a gyerekek, a meghívottak a templomban kezdték e jeles nap rendezvénysorozatát, ahol Lukácsy Szilamér református lelkész hirdetett igét. „Nekünk, akik idén ünnepeljük a marosvásárhelyi schola particula fennállásának 450. évfordulóját, s akiknek évszázadokon át jól kiépített oktatási hálózatunk volt, ma küzdenünk kell, hogy ismét saját óvodáink, iskoláink és egyetemeink legyenek” – fejtette ki. Nagy Ildikó, a Haza a magasban vetélkedő nyertese szavalta el Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét. A népének felemelkedését támogató Szutsáki Ferenc 1723-ban született a Kolozs megyei Szucsákon. 1771-től Maros-Torda vármegye főispánja volt. Vagyonából sokat adományozott iskola- és templomépítésre. Körülbelül 60-70 erdélyi iskolát – köztük a marosvásárhelyi Református Kollégiumot – és templomot támogatott, az iskolamesterek, kántorok, tanítók fizetését saját adományával pótolta. Ő alapította az úgynevezett árvaszéket, amely az árva gyerekek nevelését vállalta fel. Gyereke nem volt, vagyonának legnagyobb részét Erdély kulturális fellendítésére szánta. Az erdőcsinádiak ezért döntöttek úgy, hogy az utókor annyival tartozik neki, hogy iskolájuk az ő nevét viselje. A névtáblát Incze Jenő polgármester leplezte le. Az ünnepi műsor a művelődési otthonban folytatódott. A környék egyetlen magyar nyelvű nyolcosztályos iskolájának jövője a gyereklétszámtól függ, küzdeni kell érte. /Mezey Sarolta: Névadó ünnepség Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

„Ha elegen leszünk, lesz magyar szakoktatás Nagybányán. Arra biztatom tehát a diákokat, hogy anyanyelvükön folytassák tanulmányaikat, válasszák azt a két magyar tannyelvű osztályt, mely szeptembertől román tannyelvű szakiskolákban indul. Különösen számítunk a vidéki diákokra, a felsőbányaiakra, a szinérváraljaiakra, a koltóiakra, az ardóiakra, a domokosiakra” – hangsúlyozta Dr. Váradi Izabella magyar szakos tanfelügyelő. Évtizedes probléma oldódik meg azzal, hogy szeptembertől szakiskolai osztályok indulhatnak magyar nyelven Nagybányán. Jelenleg az a diák, aki nem sikeres a kisérettségi vizsgán, szakiskolában folytatja tanulmányait. Román nyelven. Nem hall többet a magyar irodalomtörténet remekeiről, nem anyanyelvén tanul meg elbeszélni és érvelni, nem foglalkozik a magyar történelem és kultúrtörténet nagy eseményeivel, a mindennapi kommunikáció során nem használja anyanyelvét. Természetes tehát, hogy beolvad. /Dr. Váradi Izabella magyar szakos tanfelügyelő: Szakiskolai oktatás indulhat magyarul Nagybányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 26./

Radikális nézetei miatt Toroczkai Lászlót több országból, így Romániából is kitiltották már. Ő nem radikális, hanem egyszerűen magyar, vallja. Ezt nem csak Budapesten meri kinyilvánítani, hanem a Délvidéken, Kárpátalján vagy akár Erdélyben. Ezért meghurcolták, volt része veszedelemben. Legalább négy állam titkosszolgálata figyeli az általa alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tevékenységét. Nemrég úgy döntöttek: június 4-én Trianonban, a békediktátum aláírásának helyszínén emelnek szót a magyarságot ért igazságtalanság ellen. Toroczkait Lászlóval a Vármegyés a véres úton című könyvének kézdivásárhelyi bemutatóján készített interjút a hetilap. A HVIM öt esztendeje tiltakozik június 4-én. Tudatosítani akarják a magyar lakosságban, hogy a trianoni békediktátum évfordulója nemzeti gyász, amikor a kereskedelmi televízióban nem szabadna vígjátékokat sugározni. Bátran ki kell állni az igazunkért, a nemzetközi közvéleményt is a magyar nemzet ügye mellé szeretnék állítani, vallja. Június 2-án gyülekeznek a budapesti Regnum Marianum templom helyén levő keresztnél. Autóbusszal mennek Versailles-ba, a Kis-Trianon palotában folytatják a demonstrációt. Mintegy 500-600 tüntető indul el autóbuszokkal. A titkosszolgálatok működnek, ezt bizonyítja, hogy egy francia szervezet máris ellentüntetést jelentett be Versailles-ban. Persze a francia hatóságok nem adtak rá engedélyt, de a furcsa az, hogy míg a Kárpát-medencében is kevesen tudnak erről a megmozdulásról, már akadnak olyanok Franciaországban, akik ellentüntetést szerveznek. A román vagy a szerb titkosszolgálatok munkája lehet ebben. Az elszakított részekről is jönnek fiatalok. A Kis-Trianon palotában a magyarság köztiszteletnek örvendő személyiségei fognak felszólalni, Erdélyből Tőkés László püspök, Délvidékről Andrási Attila színházi rendező, Felvidékről Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Június 4-e idén pünkösdre esik, amikor sok százezer magyar Csíksomlyóra zarándokol. Ez azt jelenti, hogy Európa két, egymástól eléggé távol eső szegletében egyszerre fog a magyar fohász felhangzani. Toroczkai László mostani idelátogatásakor két órát vesztegelt a nagylaki határátkelő őrszobáján. A román határőrség szervei nem voltak hajlandók megindokolni, miért állították félre az autót, illetve miért szedték ízekre. Az egyik könyvét elkobozták. Egyébként romániai kitiltása alatt végig Erdélyben tartózkodott, a párjánál. Ezt valószínűleg a határőr figyelmetlenségének köszönheti. Toroczkai áprilisban megnősült, felesége Jászvásáron élt, a templomi esküvő idejét a nyár végére halasztották. Szegeden fognak lakni. Toroczkai aljasnak tartja, hogy a családját sem hagyják békén. Számos fenyegetés éri szüleit Szegeden, valószínűleg azért, mert az ő címükre van bejegyeztetve a Hatvannégy Vármegye Alapítvány székhelye. /Dimény Haszmann Árpád: Aki nemcsak Budapesten mer magyar lenni. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 26./

Negyven évvel ezelőtt, 1966. május 26-án Budapesten meghalt Tamási Áron. Sírja ma már idegenforgalmi látványosság Farkaslakán. Az írót, végakaratának megfelelően, szülőfalujában temették el, s hogy hazahozták, az dr. Bakk Sára nagy érdeme. A Bakk család az író barátja volt, e meghitt kapcsolat miatt Sára asszony az író utóéletének és életművének hűséges őrzője mindmáig. Annak idején a Securitate minden lépését figyelte: kivel beszél, kikkel tartja a kapcsolatot. Dr. Bakk Sára a magányos székely megmunkálását szorgalmazta először, azt el is készítette Szervátiusz Jenő. A Szervátiusz gyűjteményes kiállításon látható Kolozsváron a Szent Mihály-templom parókiáján. A Tamási Áron-emlékműhöz a követ 1971 májusában hozták a Hargita sándorfalvi részéből. Akkor nekiállt a két Szervátiusz, és elkészítette az emlékművet. Az avatás 1972. szeptember 24-én volt. Akkor nevezte Sütő András az emléket tonnás hegyibeszédnek. Tamási Áron halálának ötödik évfordulóján Balogh Edgár azt fejtegette előadásában, hogy a test után a szellemnek is haza kell térnie. Neki és Kacsó Sándornak nagy szerepe volt Tamási rehabilitálásában, műveinek kiadásában, újrakiadásában. A cserefa kopjafát a sírra pedig Székely Lajos faragta. A kopjafaállítás az író halála fordulóján, 1967. május 26-án volt. Azután 1977-ben jött a szomorú hír, hogy a Szervátiuszok művészetére Romániának nincs szüksége, ki kellett menjenek Magyarországra. /Oláh István: A csodakő hiteles története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 26./

Megjelent Müller Dezső lelkész-költő negyedik verseskötet, a Szomorúfűz, mely a 2003-2005-ös esztendők termését tartalmazza. /Szomorúfűz. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 26./

Romániában az év elejétől napjainkig 421 kiskorú általános körözését rendelték el. 391 gyereket megtaláltak. A rendőrség jelenleg több mint háromszáz gyermeket keres, akik a 2000-2006 közti időszakban tűntek el. Az eltűnt gyerekek száma évről évre nő: 2005-ben 348 bejelentés érkezett, ez 50%-kal több, mint az előző öt évben, és már idén május 15-ig 21%-kal több a bejelentés, mint tavaly. /(mr): Az elveszett gyerekek világnapja. Növekedőben az eltűnt kiskorúak száma. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Csíkszeredán a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karán tartott sajtótájékoztatón Bakacsi Gyula dékán elmondta, az angol nyelv és irodalom szakosok a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsész Karán, az agrárközgazdaság szakon végzettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karán vizsgáznak, az általános közgazdaság szakosok pedig a temesvári Nyugati Egyetem vizsgáztató bizottsága előtt bizonyíthatnak. Örömmel nyugtázta a dékán, hogy a tavaly végzettek mind el tudtak helyezkedni, többnyire itthon, az a három volt diákjuk kivételével, akik bár külföldön tartózkodnak jelenleg továbbtanulás céljából, erdélyi programokkal foglalkoznak. Három képzési ágra hirdet felvételit idén is a Gazdaság- és Humántudományok Kar. Sikeres esettanulmány-verseny, külföldi egyetemekkel való kapcsolat, doktori dolgozat megvédése igazolja az egyetemen tanulók/tanítók eredményeit. /Székely Judith: Eredmények és tervek a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./