Sok port kavar az életbe lépett új kórházi törvény alapján kinevezendő ideiglenes kórházvezetők ügye. Csíkszeredában például vissza kerülhet a Hargita Megyei Kórház igazgatói tisztségébe az a Bachner István, akit alig több mint két hónappal ezelőtt mentett fel tisztségéből az intézmény ideiglenesen kinevezett vezetőtanácsa. /Daczó Dénes: Kiújul a csíki kórházháború? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

A Transylvania Trust műemlékvédelmi alapítvány idén ünnepli fennállásának tízéves évfordulóját. Az ez alkalomból szervezett háromnapos rendezvény az alapítvány szakmai tapasztalatait, sikereit és jövőbeni terveit hivatott ismertetni. A nyitó fogadás május 31-én lesz az alapítvány kolozsvári székhelyéül szolgáló oktató-kutató központban. /Tízéves a Transylvania Trust Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Páskándi Gézára emlékezve ötödik alkalommal rendezték meg Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban a Mi nékem az igazság? című tanácskozást. A gimnázium igazgatója, Muhi Miklós köszöntötte a megjelenteket. Megnyitó beszédet Muzsnay Árpád, a találkozó szervezője mondott. Balázs Imre egyetemi adjunktus előadása után a Szombathelyen élő Láng Gusztáv elemezte a költő első verseskötetét, a Piros madár címűt. Koczka György temesvári dramaturg a költővel való barátságát és börtönélményeit idézte föl. Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az ötvenhatos eseményekről meg a rájuk következő megtorlásokról emlékezett meg. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az életről mint isteni rendelésről beszélt. A rendezvény a költő szülőfalujában, Szatmárhegyen folytatódott a Páskándi-emléktáblánál. /Bikfalvy György: Páskándira emlékeztek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

Nemrégiben az RMDSZ Gyergyó Területi Szervezete beszélgetésre hívta a kistérség polgármestereit és iskolaigazgatóit, hogy a Gyergyói-medence (ide tartozik Maroshévíz, Borszék és Tölgyes vidéke is) magyar nyelvű oktatásának jövőjéről osszák meg véleményüket. Jelen volt dr. Garda Dezső parlamenti képviselő és Bondor István főtanfelügyelő is. A résztvevők keményen bírálták az oktatási törvényt, fölöslegesnek, egyenesen károsnak nevezte a képességvizsgával végződő általános iskolai rendszert. A kinevezéses rendszer hátrányait is emlegették, amely eredményeként egy megszerzett katedrát akár nyugdíjas korig is elfoglalhat egy-egy, ímmel-ámmal tevékenykedő pedagógus, elmozdítására pedig nincs lehetőség. Az egész vidékre érvényes távlati oktatási elképzelést kell készíteni, összegezte a javaslatokat Petres Sándor, a TESZ elnöke. /Bajna György: Érdekes felvetések, egy folyamat kezdete. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./

Kolozspatán május 28-án, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát Istennek a megújult református templomért és a felújított orgonáért. Zsúfolásig megtelt a kicsiny templom, nem csak a faluból elszármazottak jöttek vissza e jeles eseményre, hanem a szomszédos Bodrogból, Karából is. A gyülekezet alig száz lelket számlál, valójában sokkal kevesebben vannak – magyarázza Szabados József lelkész.– Többen már régen Kolozsváron élnek, csak éppen ide vannak bejegyezve. A gyülekezet lélekszáma így alig nyolcvan körül mozog, nagy része idős emberek. Az elrománosodás oly mértékű, hogy két magyar család gyermekei a román iskola hatására már egymás között is románul beszélnek az utcán. Az istentiszteleten dr. Pap Géza püspöke hirdetett igét. A felújítási munkálatokban sokat jelentett egy hollandiai gyülekezet segítsége. /Somogyi Botond: Megújult a templom Kolozspatán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

A Temesvári Magyar Nőszövetség meghitt hangulatú rendezvényen emlékezett meg alapításának tizedik évfordulójáról a Kós Károly Közösségi Központban. Szász Enikő elnök kötetlen, barátnői összejövetelt szervezett. A szervezés 1996. március 15-én kezdődött, március 23-án negyven taggal megalakultak, rövidesen jogi személyként is bejegyeztették magunkat, mint az RMDSZ mellett működő civilszervezetet, emlékezett Szász Enikő. Legfontosabb céljuknak tekintették a bánsági magyarság önazonosságának erősítését. Segélyeket gyűjtöttek és osztott szét nagycsaládosok és rászorulók körében. A vegyes házasságból származó gyermekeknek nyújtotta lehetőséget, hogy megtanuljanak magyarul. A város figyelmét ráirányították Székely László műépítész alakjára, a modern Temesvár megálmodójára. Emléktáblát állíttattak, életművét összegző albumot adtak ki, valamint köztéri szobrot állítottak a város első főépítésze emlékére. Idén, Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából a bánsági Bartók-kutatások kinyomtatását finanszírozták. /Szekernyés Irén: Tízéves a Temesvári Magyar Nőszövetség. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./

Május 27-én Kolozsváron, a Bulgakov kávézóban, amint Orbán János Dénes jelezte, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Előretolt Helyőrség Irodalmi Páholy első közös rendezvényét tartotta. Az Előretolt Helyőrség alapítóját, Szőcs Gézát hívták meg elsőként, aki a Liberté – 1956 c. könyvéről beszélt. Az identitásom elsősorban költő, nem lapszerkesztő, drámaíró – fejtette ki Szőcs Géza. A Liberté dráma lett, de eredetileg filmszüzsének íródott azon eszme alapján, hogy minden nemzetnek meg kell találnia azt a történetet, amely a legtöbbet mondja el róla. A történelem órája Magyarországon 1956-ban ütött. A fiktív dráma alapját az 56-os események kortörténeti leírásai adják. A könyv nemcsak a drámát, hanem jegyzeteket, szemelvényeket és sok eddig még nem publikált fotót tartalmaz. Nyártól a film forgatására is sor kerül, és októbertől a debreceni színház előadásában is megtekinthető lesz. /Vetési Júlia: Liberté –1956. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Május 25-én Báthori Istvánra emlékeztek Marossárpatakon, szobrot állítottak a nagy királynak. A marossárpataki szoborpark évről évre gazdagodik nagy királyok, fejedelmek mellszobraival. Ez azért lehetséges, mondotta a szoboravatón Bölöni Domokos, a Népújság munkatársa, mert itt választott magának otthont egy népe iránt mélységesen elkötelezett képzőművész, a népélet, népi kultúra alapos ismerője, a marosszéki Mátyás-huszárok „feltámasztója”, vitéz Miholcsa József huszárkapitány, civilben szobrász. A huszár szót először Mátyás király mondta tollba, 1481-ben. A magyar huszár mint fegyvernem tehát 525 éves múltra tekinthet vissza. A marosszéki Mátyás-huszárok első parancsnoka Berzenczey László (1820 – 1884) volt, akinek javaslatára mondták ki az uniót 1848-ban, ő lett Erdély kormánybiztosa és a Mátyás- huszárok parancsnoka is. Valahányszor ünnepel Marossárpatak, rendszerint huszárok is ellátogatnak ide. Ezúttal a nagykanizsai hagyományőrző huszárok jöttek el. Miholcsa József faragott munkáiból álló kiállítása már a délelőtt folyamán megnyílt, a művészről és munkáiról Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője tartott elemzést. Miholcsa József sajátos képírást művel. Szobrait a népi faragás alapmotívum-kincsének felhasználásával „írja”, azok a székely farfaragás mértani díszítőelemeinek, alakos motívumainak felhasználásával készülnek. Ő maga így vall erről: „Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás, mert ez létünk ellen elkövetett bűn; szeretném, ha életem, hitem és erőm előtt hagyna el, hátha szoborba faraghatnám sorsunk kilométerköveit, útjelző cölöpeit, a tévelygésben hátrahagyott és újratalált nyomait.” Leleplezték Báthori István műkőből készült mellszobrát. Székely kaput is avattak, mégpedig Miholcsa Józsefék sárpataki háza előtt. /Damján B. Sándor: Szobor- és kapuállítás Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

Bodor Pál tavaly volt 75 éves. Születésének évfordulója alkalmából Hazám- ill. Simonyi- díjjal tüntették ki „életművéért, gyökérhűségéért, a sajátosság méltóságának megőrzéséért”. Az irodalmi Simonyi-díjat eddig Szabó Magdának (erdélyi Kossuth-díjként értékelte) és Beke Györgynek ítélték oda. A díj alapítója a hazai magyar irodalom jelese és mecénása, Böszörményi Zoltán. A Hazám-díjat minden évben hét ember kapja. A kitüntetekkel interjúkötetet készített Hovanyec László. Az idei díjazottak: Berek Kati színművész, Cselőtei László természettudós, Gál István filmrendező, Kányádi Sándor, Korniss Péter fotós, Seregi László koreográfus és Bodor Pál. Június elsején Budapesten lesz Bodor Pál Saxum Kiadónál megjelenő Búcsúlevél nincs c. kisregényének a bemutatója. A kisregény az ötvenes években játszódik a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak körében, lélektani krimi. Bodor Pál a Népszabadságban publikál. /Hevesi Mónár József: Bodor Pál köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/

A madárinfluenza-válság olyan nagyságrendű probléma, amelyre ha nem találnak sürgősen megoldást, meghiúsíthatja Románia Európai Uniós csatlakozását – jelentette be sajtótájékoztatóján az Európai Unió-Románia vegyes parlamenti bizottságának társelnöke, Guido Podesta. /Meghiúsíthatja a csatlakozást a madárinfluenza-válság? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Az utóbbi időben ismét nacionalista felhangok töltik be a román közéletet. A kormánypárti demokrata honatyák akadályozták a kisebbségi törvény elfogadását, támadva a kulturális autonómiát; az ellenzéki szociáldemokrata párt vezető politikusai magyarellenes retorikát alkalmaznak, közben a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) önálló magyar karainak, illetve egy esetleges önálló magyar egyetemnek az ötlete „nemzeti alapú” ellenállást vált ki a románok körében. A Ziua című napilap támadta az elmúlt hónapokban a közös Gozsdu-közalapítvány létrehozásáról szóló román–magyar államközi egyezményt, és cikksorozatban fejtette ki, hogy a magyarok továbbra sem nyugodnak bele Trianonba. Bukarestben hazafiatlan cselekedetnek minősült, hogy Frunda György szenátor elfogadtatta az Európa Tanácsban a nemzet fogalmára vonatkozó jelentését. Román nemzeti érzelmeket látszott sérteni tavaly Koltay Gábor Trianon-filmjének bemutatása, és bizonyos politikai erők szakadár törekvésnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendezvényeit. A magyarellenes támadások élén áll a Nagy-Románia Párt (NRP). Corneliu Vadim Tudor pártvezér gyűlöletkeltő szólamai visszhangra találnak más politikai erők soraiban is. „Romániában néhány hónapja egyre erősödik a szélsőséges nacionalista beszédmód, egyre több a magyarellenes megnyilvánulás, egyre több a próbálkozás az RMDSZ kiszorítására a román politikai életből” – fogalmazott nemrég az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bíró Béla szerint a nacionalizmus nem köthető kultúrákhoz, etnikumhoz, hanem helyzetekhez. Adrian Cioroianu történész, a bukaresti egyetem történelmi tanszékének docense szerint Ceausescu megbízásából a román történészek nacionalista szellemben szálltak vitába a magyar történetírás olyan műveivel, mint amilyen például Erdély háromkötetes története volt. A docens szerint a legjobb román egyetemek és főiskolák történelem szakain ma már korántsem tapasztalható az egykori görcsösség, túlfűtöttség. Rögtön a diktatúra bukásakor, 1989. december 22-én, miután lincselés áldozata lett a kézdivásárhelyi rendőrparancsnok, Romulus Vulpescu költő, volt nagy-romániás szenátor úgy adta elő a történetet: Székelyföldön a magyarok románok fejével futballoznak. Ezt természetesen nem volt igaz. Azután jött az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom volt, amikor a tudatosan feltüzelt vidéki románok csaptak össze a helyi magyarokkal. A véres összeütközés után Marosvásárhely sokáig a félelem városa volt. Radu Ciontea, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) első elnöke a marosvásárhelyi pogrom előtti hetekben adott nyilatkozata szerint családi forrásból tudja, hogy minden magyar zsebében ott lapul a kötél, amelyre fel akarják akasztani a románokat. A nacionalizmus a kilencvenes évek közepéig erőteljesen jelen volt a román politikában, mind az írott, mind az elektronikus média vak indulattal beszélt a magyarokról. Varga Andrea Romániában élő és kutató magyarországi történész felidézett egy korabeli televíziós beszélgető műsort. Egy betelefonáló azt akarta kifejteni, milyen jól képes együtt dolgozni magyar kollégájával, s hogy nem igaz, amit a sajtó ír. Mondanivalóját nem tudta végigmondani, mert lekeverték a hangját, és a műsorvezető kikelt magából: mit szólna a kedves néző, ha az ő rokonának vágták volna le a fejét, és azzal fociztak volna a porban? A kilencvenes évek közepétől kezdve a sajtó leállt ezzel az általános uszítással. Akkor a politika úgy döntött: paradigmaváltást hajt végre a magyarokhoz fűződő viszonyában. Az RMDSZ akkorra már kormányzati tényezővé vált, mint a Demokratikus Konvencióba tömörült pártok egyike (1996–2000). Varga Andrea emlékeztet arra a vissza-visszatérő riogatásra, miszerint jönnek a magyarok, visszaveszik Erdélyt, például hátizsákos turistáknak „álcázva” magukat. Egy időben a szélsőséges román politikusok azt sugallták a lakosságnak, hogy a magyar vállalatok romániai befektetéseik révén apránként vásárolják fel Erdélyt, a Mol-kutak romániai terjeszkedése pedig arra szolgál, hogy az esetleges későbbi konfliktusos időszakokban a magyar harckocsiknak biztosítsanak üzemanyagot. Az effajta „üzenetek” egyik legfőbb terjesztője Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester volt. Sokan Markó Béla legutóbbi kézdivásárhelyi beszédét is a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásának tekintették, amikor a szónok így szólt a hallgatósághoz: „Aki itt, a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg”. Sok román idézi a hivatalos tételt, miszerint a román ember egyik lényegi jellemvonása, hogy a mindennapi életben befogadó, nyitott a másság iránt. Azonban az alkotmány is „nemzetállamként” határozza meg a soknemzetiségű Romániát. Ezt a kitételt az RMDSZ-nek nem sikerült kivetetnie még a 2003 végén végrehajtott – népszavazással megerősített – alkotmánymódosítás során sem. A romániai magyarság aggódva figyeli a kormánykoalíciót alkotó Demokrata Párt (DP) nacionalista felhangjait. E pártba beolvadtak az NRP-ből kivált politikusok, s így tett testületileg Funar egykori pártja, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) is. Az ellenzéki szociáldemokraták (SZDP) a nagy-romániásokkal (NRP) terveznek együttműködést a parlamentben. Bíró Béla kifejezetten derűlátó. Szerinte a román értelmiségi elitben és a román közvéleményben kihunyni látszik számos hamis félelem (például az irredentizmustól). /Garzó Ferenc MTI – Bukarest: A nacionalizmus felemelt tyúktolla a porba kívánkozik Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Új reformkor kezdetéről, fejlesztő államról beszélt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt a kormányprogram beterjesztésekor, május 30-án az Országgyűlésben. A kormányprogramot, amely az Új Magyarország, szabadság és szolidaritás címet viseli, jövő héten vitatja meg a parlament. Navrasics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, hogy „a kormányoldalnak szüksége van a Fidesz segítségére, mert nagyon nagy bajban van”, és felszólította a miniszterelnököt, hogy számoljon el az elmúlt négy évvel, mielőtt megkezdi az újabb négyet. Gyurcsány Ferenc azzal replikázott, hogy a négy év mérlegét világosan megvonták a választók. /Guther M. Ilona, Budapest: Gyurcsány új kormányprogramja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Idén Désen tartotta vándorgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A vándorgyűlés abba a rendezvénysorozatba illeszkedett, amelyet a száz éve született Szabó T. Attila emlékének szentelnek. Egyed Ákos ünnepi megnyitója után több előadás következett /Szabó Zoltán: Nyelv és irodalom, Péntek János: A szülőföld nyelvi ihletése a nyelvész számára, Kürti Miklós: A Szótörténeti Tár statisztikai adatai, Daly Ágnes: Erkölcsi értékek a Szótörténeti Tárban, Vetési László: Mai képek egy életút állomásairól, Zsemlyei Borbála: Dési kicsinyítő képzős származékok, Kiss András: Szabó T. Attila, a kutató, Roman Márta: Szabó T. Attila néprajzi vonatkozású munkássága, Huber András: Szabó T. Attila életének főbb állomásai./ Végül a vendégek a református templomot látogatták meg. /Tamás Csilla, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója: Az EME vándorgyűlése Désen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Tíz év alatt megduplázódott az iskolából kimaradó gyerekek száma. A felmérés szerint a legtöbb gyerek a szegénység miatt hull ki az iskolapadból, vidéki környezetben jelentős számú gyerek hagyja abba a tanulást azért is, mert rosszak az ingázási feltételek. Péter László szociológus, szegénységkutató a jelenséget valósnak tartja. Az oktatásból való lemorzsolódás leginkább a romák körében tapasztalható. Lakatos András, az RMDSZ oktatási főosztályának vezetője kifejtette, a főosztálynak nincs idevágó statisztikája, viszont tény, hogy „a magyar oktatási ciklusban felfele haladva azt állapíthatjuk meg, hogy egyre kevesebb a magyar diák”. Ennek több oka van: „vagy nem tanulnak tovább, vagy román tagozatra iratkoznak be, esetleg Magyarországon tanulnak tovább”. A lemorzsolódást megelőzésére szükséges – főként szórványvidékeken – a kistérségi iskolaközpontok létrehozása. Ilyen működik például a Kolozs megyei Kalotaszentkirályon, ahol 14 falu 65 gyermeke tanul. Hasonlók működnek még Válaszúton és Szamosújváron, illetve további egy-egy iskolaközpont Szilágy és Fehér megyében. /Jelenséggé válik az iskolakerülés? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Kolozsváron kilencven óta egyre több az olyan egylet, szövetség, társaság, amelyik célja megvalósítását rendszerint az ingatlan megszerzésével kezdi, még mielőtt érdemleges programja, tevékenysége lenne. Valahonnan megpályázzák és befolyik a pénz, a pályázók megélhetést és infrastruktúrát biztosítanak maguknak, azután csodálkoznak, hogy nem dől hozzájuk az érdekeltnek vélt közönség, a megálmodott intézmény üres terei konganak, írta Cs. Gyimesi Éva. Csíkszeredában, jóval a diktatúra bukása előtt, szervezett kutatóműhelyként dolgozott a KAM: Bíró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József és mások tudományos munkássága már a nyolcvanas években jelentős értékként épült be az egész magyar kultúrába, hivatkoztak is rájuk, még mielőtt ingatlankodni kezdtek volna. A kolozsvári Láthatatlan Kollégium, a Max Weber és a Pszichológiai Szakkollégium, valamint a Diotima (filozófia) is körülbelül kilencvenhárom óta működött úgy, hogy egyetemista (diák) tagjainak többsége önszerveződő csoportként, tudományos és oktatói feladatra képzetten rögtön beépülhetett a BBTE és más egyetemek tanszékeibe, biztosítva a helyben maradó (rezidens) tanárok utánpótlását, még mielőtt önálló jogi személlyé váltak, és székházuk is lett volna. Újabb és újabb egyetemi keretek lettek ugyan, a magyar hallgatók országos összlétszáma 23 ezer, de nincs meg az akkreditációhoz szükséges, Európában versenyképes oktatói személyzet. Az egész erdélyi kultúrában szellemi tőkefelhalmozásra van szükség, Cs. Gyimesi Éva szerint „mi tehetünk arról, hogy intézményeink párt- és pénzcsatolmányokká lettek, és jobbára diszfunkcionálisak.” /Cs. Gyimesi Éva: Ingatlankodunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Május 30-án tanácskoztak Aradon az Arad megyei magyar gazdák képviselői magyarországi agrárszakemberekkel, hasznos tanácsokat kapván az Európai Unióba való belépés utáni teendőkkel kapcsolatban. Kocsik József, az RMGE Arad megyei szervezetének elnöke közölte, mintegy 70 gazda érkezett a megyéből. A magyarországi minisztérium és az Új Kézfogás Közalapítvány közös “Gazdaképzés a Kárpát-medencében” elnevezésű programja keretében agrárszakemberek Erdély, a Vajdaság, Kárpátalja és Horvátország magyarlakta vidékein nyújtanak felvilágosítást a gazdák képviselőinek. Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Szatmárnémeti, Máramarossziget és Bors után az RMGE aradi szervezete megyénkben is megszervezte a hasznos találkozót. A magyarországi szakemberek hasznos, praktikus tanácsokkal jöttek Aradra. /Sinka Pál: Magyarországi gazdák tanácsai romániai kollégáknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Az elmúlt hét végén Szegeden találkoztak az anyaországon kívül – Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban és a Muravidéken – tevékenykedő magyar újságírók szakmai képviseletei. Az összejövetel célja az volt, a gondok közös orvoslása, egymás jobb megismerése, a továbbképzés és ernyőszervezet megalakítása. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Gyarmati József, a Vajdasági Magyar Újságírók, Kőszeghy Elemér, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének és Kalapis Rókus, a Horvátországi Magyar Független Újságírók Egyesületének elnöke keretegyezményt írt alá a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának létrehozásáról. Azért csak ez a négy szervezet, mert a további két régióban, a Felvidéken és a Muravidéken a magyar újságírók még nem alakítottak szakmai egyesületet, az onnan jelenlévő újságírók egyénileg azonban kinyilvánították egyetértésüket. A jövőben Lakmusz néven internetes hírportált hoznak létre, valamint kiadják a kéthavonta megjelenő Kárpáti S@jtókör című tájékoztatót. /Kiss Károly Anyaországon kívüli magyar újságírók találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./

Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora címmel három éve jelentetett meg kötetet a Partiumi Füzetek sorozatban Nánási Zoltán történészkutató, nyugalmazott tanár. Andrássy, a tudományos érdeklődésű orvos a kommunista börtön poklát is megjárta, ahonnan meggyötörten, fizikailag megtörve szabadult. Nánási Zoltán dédelgetett álma, hogy szobrot állítsanak Mihályfalván Andrássynak. A közelmúltban egy küldöttség élén a városban járt a székelyhídi származású Mihály Gábor, Magyarország egyik legelismertebb szobrásza, aki felvállalta a büszt elkészítését. /D. Mészáros Elek: Mihályfalván lesz Andrássy-szobor, a helyszín még vitatott. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 31./

Etéden május 31-től a Kárpát-medencei iskolások hatodik találkozóját szervezi a Jósika Miklós Általános Iskola, az azonos nevű alapítvány, valamint a Pro Énlaka Alapítvány, a megyei tanács támogatásával. Az iskola több éve tart kapcsolatot különböző országok magyarlakta vidékeinek oktatási intézményeivel. Közös programként minden esztendőben más-más helyen szerveznek találkozót. Most kárpátaljai, felvidéki, baranyai, vajdasági és anyaországi iskolások csoportjai érkeznek Etédre. A színes program után június 5-én búcsúznak a vendégek az etédiektől. /Kárpát-medencei Magyar Iskolatalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Margittán és Sepsiszentgyörgyön is egész napos magyar műsort sugározhat rövidesen a Partium Rádió, illetve a Régió Rádió. Margittán a Stirea Kft., Szentgyörgyön a helyi Antal és Tamás Kft. üzemeltethet rádiókat, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) napokban hozott döntése nyomán, Barót, Balázsfalva, Kolozsvár új magyar nyelvű kereskedelmi rádiói mellett. A médiafelügyelet kilenc évvel meghosszabbította a székelyudvarhelyi Príma Rádió műsorszolgáltatási jogát. /Magyar rádió Margittán és Szentgyörgyön is. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Újra meghirdeti a Fogadj örökbe! pályázatot a kolozsvári székhelyű Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, amelyre tehetséges, vidéken vagy városon lakó VI–IX. osztályos diákok jelentkezhetnek. Dr. Péntek János egyetemi tanár, az egyesület elnöke elmondta: negyedik alkalommal hirdetik meg ezt a pályázatot, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ebben a tanévben ugyanis majdnem négyszáz kisdiák részesült támogatásban. A pályázat lényege: külföldön élő tehetős személyek vállalják, hogy havi juttatásban részesítenek – jelképesen örökbe fogadnak – egy-egy szegény sorsú VI–IX. osztályos tanulót. Ezeket a gyerekeket az érettségiig támogatják – fejtette ki az egyesület elnöke. /Nagy-Hintós Diana: Támogatás iskolásoknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Az isztriai Horvát Magyar Demokrata Közösség meghívására a horvátországi Pula városába utazott a nagykárolyi Collegium régizene együttese Deák Endre, valamint a Rekettye néptánccsoport, Schrepler Lóránd vezetésével, ahol a Horvát Magyar Kultúrhét keretében léphettek fel anyaországi, vajdasági és helyi magyar csoportokkal együtt. Sarkadi Attila, a nagykárolyi RMDSZ alelnöke köszöntő beszédében hangsúlyozta a kulturális együttműködés fontosságát a magyar identitástudat, az összetartozás érzésének megőrzésében. /Várna Levente: Nagykárolyi vendégszereplés Horvátországban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 31./

Az Európai Unió pénzügyi támogatásával magyar-román turisztikai almanach jelent meg a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve az erdélyi Szatmár megye idegenforgalmi helyeiről, vállalkozásairól – közölte a kiadó, a nyíregyházi kereskedelmi és iparkamara. Az uniós forrás a költségek 90 százalékát fedezte, míg a 10 százalékot a pályázó, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara biztosította. /Magyar–román turisztikai almanach uniós támogatással. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Románia nyomást fog gyakorolni az EU-ra, hogy az Európa Tanács június 15–16-i ülésén hozzák nyilvánosságra az ország csatlakozási időpontját. Monica Macovei igazságügyi miniszter kifejtette: jó lenne, ha a nyilvánosságra hozatal legkésőbb szeptemberben megtörténne. A május 16-án közzétett országjelentés októberre halasztotta Románia és Bulgária EU-integrációs időpontjának nyilvánosságra hozatalát. Olli Rehn bővítési biztos május 31-én a német parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága előtt Bulgária és Románia csatlakozási szerződésének ratifikálása mellett tette le a garast. Traian Basescu államfő is kedvező hírekkel tért haza párizsi látogatásáról. A francia szenátus elnöke, Christian Poncelet bejelentette, hogy vagy június 30-án, vagy július 10-én Párizs ratifikálja a csatlakozási szerződést. /Sürgeti Románia a csatlakozás időpontját. Bukarest október helyett júniusban szeretne biztosítékot kapni. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Május 30-án járt le az a határidő, amelyet Traian Basescu államelnök az egykori Szekuritáté iratanyagának az átadására szabott meg. Május 15. és 26. között a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) 393 folyóméter iratcsomót vehetett át a Román Hírszerző Szolgálattól (RHSZ). Ebből 210 méter az ország biztonságát veszélyeztető, titkosított iratcsomó. Ezenkívül további 125 ezer ívből álló adattárat adott át a román hírszerzés a testületnek. A Védelmi Minisztérium is megvált a birtokában lévő dokumentumoktól, mintegy 15 métert kitevő 1523 dossziétól. Most az egykori titkosszolgálat elektronikus adatbázisát adják át. Ennek köszönhetően könnyebben azonosíthatják majd az archivált iratcsomókban előforduló neveket. Csendes László, az átvilágító bizottság tagja úgy értékelte, hogy minden érintett intézmény adott át iratanyagokat, de ez csak a töredéke az egésznek. A továbbiakban gondoskodni kell arról, hogy e nagy mennyiségű dokumentumhalmazt hol tudják megfelelő módon tárolni. Hátra van még az anyagok felleltározása, illetve a kutatók általi feldolgozása. Constantin Buchet, az átvilágító testület titkára közölte, hogy a védelmi tárca által átadott iratcsomókra ötvenéves titkosítási kötelezettség érvényes. Így a testület tagjai nem férhetnek hozzá a dossziékhoz. Javasolta a minisztériumnak, hogy oldják fel ezt a kötelezettséget. A miniszterelnök és az államelnök többet nem nevezhet ki tagokat az átvilágító bizottságba, döntött a szenátus jogi bizottsága. /Folyamatban a szekus iratcsomók átadása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Árnyéktanácsokat hoznak létre a Bihar megyei és a nagyváradi önkormányzat mintájára a bihari pártok ifjúsági szervezetei. A magyar szervezetek a hét végén internetes szavazással választották ki a jelölteket, akik az RMDSZ-frakciók mintájára tevékenykednek majd. A kezdeményezés célja, hogy bevonják a közélet iránt érdeklődő fiatalokat a munkába – közölte Kiss Sándor Elek, a Vidéki Ifjak Szövetségének (VIDIFISZ) elnöke. Az ifjúsági tanácsok együttműködnek a önkormányzatokkal, megvitatják a határozattervezeteket, s a bizottsági üléseken is részt vesznek. /Ifi-árnyéktanácsok Biharban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Az anyaországi Új Kézfogás Alapítvány, a Foglalkozáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint az RMGE Maros együttműködésével nagyszabású felvilágosító munka kezdődött a magyar gazdák és gazdakörök részére. Május 31-én Temesvárra érkeztek, itt tartották a soros előadást. Zsúfolásig megtelt a temesvári Kós Károly Közösségi Központ, Temes megye valamennyi magyar gazdaköre képviseltette magát, jeléül annak, hogy információhoz szeretnének jutni az Európai Unióban uralkodó agrárviszonyokról. Kiss Károly mérnök, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke, a rendezvény helyi szervezője, Csősz János, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Temes Megyei Igazgatóság aligazgatója, Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke, továbbá a magyarországi szakelőadók az EU agrárpolitikájának minden lehetséges hatását a hallgatóság elé tárták. /(Sipos): Minden magyar gazdakör ott volt. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 1./

Erdőszentgyörgyön közigazgatás profilú magyar líceumi osztály indul a következő tanévtől, s az idén, teremhiány miatt, az új iskola építésének is el kellene kezdődnie, közölte Magyarosi Erzsébet iskolaigazgató. Fontos a közigazgatási ismeretek bevezetése – Maros megyében elsőként -, mert az uniós csatlakozás közeledtével a vidéken szükség lesz olyan közigazgatási, adminisztrációs szakemberekre, akik anyanyelven sajátítják el ezt a szakmát. A líceum helygondokkal szembesül, a Rhédey-kastély udvarán lévő jelenlegi bentlakást visszaigényelte, és megkapta. Szükség van iskola-campusra. Négy év alatt öt ilyen campus fog épülni a megyében, ezek egyike az erdőszentgyörgyi. /Székely Ferenc: Erdőszentgyörgy: új szak, új iskola. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Mákófalva és Gyerővásárhely református közösségeinek kezdeményezésére testvértelepülés lett a két kalotaszegi helység. Előzőleg mákófalviak rövid műsort mutattak be Gyerővásárhelyen, most pedig a 22 tagú gyerővásárhelyi csoport viszonozta a látogatást. – Reméljük, kezdeményezésünk gyümölcsözővé válik – mondta Imre István Zoltán mákófalvi lelkész. /(ke): Testvértelepülések: Mákófalva és Gyerővásárhely. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./