Szentháromság ünnepén tartják az első igazi nagy búcsút pünkösd után a Gyergyóalfalu római katolikusai. Az idén is ezres tömeg vett részt a búcsús szentmisén június 11-én, amelyet Hajdó István főesperes-plébános mutatott be. A Megyei Kulturális Központ Gyergyóalfalu önkormányzatával karöltve szervezte meg 14 fotós részvételével a VI. Nemzetközi Fotótábort. A csütörtöki kiállításon a homoródi fotótábor képei kerültek a falakra. Moser Zoltán egyetemi előadó, fotós a magyar népi motívumok jelentéstartalmáról beszélt. Június 10-én volt az V. Felszállott a páva találkozó a Gyergyói-medence 21 iskolájának és a pécsi Jókai úti általános iskola kisdiákjainak részvételével Gyergyóalfaluban. Kis Portik Irén Barát Jóska című könyvét mutatták be, majd néptáncparádé következett. /Bajna György: Gyergyóalfalu templomtornya magasságában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

„Ditróban nem kiáltjuk ki sem a Székely Köztársaságot, sem pedig Székelyföld autonómiáját” – nyilatkozta Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke a Gyergyóditróba tervezett második Székely Nemzetgyűlés programjának összeállítója. Gazda Zoltán közölte, a határozat az SZNT vezetőségének döntése értelmében a felolvasásának pillanatáig titkos marad. „Azt szeretnénk, hogy a határozat az 1918-as gyulafehérvári mintájára szülessen meg. A dokumentum konkrét határidőket szab a román államnak kéréseink teljesítésére” – fogalmazott Gazda Zoltán, aki egy korábban jelezte: ha az autonómia ügyében nem lesz előrelépés, kérni fogják a trianoni szerződést aláíró „bűnös” hatalmak mai miniszterelnökeitől, hogy gyakoroljanak nemzetközi nyomást Romániára. /Cs. P. T.: Székely Nemzetgyűlés gyulafehervári mintára. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Most fog az történni Magyarországon, amitől senki nem lesz boldog: az állam reformja. Pedig a lakosságnak örülnie kellene, hogy kevesebben tologatják az aktákat az ő pénzén, magyarázta lelkesen Simon Judit, a lap főmunkatársa. Gyurcsány miniszterelnök kiszámolta, hogy az adókból rendbe lehet tenni az állam háztartását, és azt is, hogy mennyibe kerül majd a szolidaritás a tehetőseknek. A Fidesz és KDNP nem akar tanácskozni a koalíciós pártokkal, mert ők nem értenek egyet az állam reformjával, az adókkal, a szolidaritással. Az újságíró szerint a külföldi sajtó azt írta, hogy Gyurcsány olyan, mint Tony Blair: konok és következetes. /Simon Judit: Sok sokk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Gáll Kinga, az Európai Parlament fideszes képviselője a vele készült beszélgetésben elmondta: a Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. Minden vezető beosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezetett. A rendszerváltás után a döntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető. A romániai magyarság többi jogkövetelése még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban. Gáll Kinga Bukarestben járva, az Európai Parlament–Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként rádöbbent, hogy akarnak ugyan kisebbségi törvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Amennyiben törlik a kulturális autonómia alapját, az önkormányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. 1993-ban, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény. A kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, minden elhalt, a kisebbségi törvényt pedig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfogadását, Gáll Kingának mégis fenntartásai vannak. Elképzelhető, hogy húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény. Gáll Kinga beszámolt arról, hogy Traian Basescu államelnök teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babes–Bolyai multikulturális egyetem. Basescu szerint ha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt magánegyetemként megcsinálhatják. A magyar diplomácia szegénységi bizonyítványa, hogy csak ennyit sikerült elfogadtatni a román országjelentésben a kisebbségekről. Több alkalommal lett volna lehetősége, hogy hatékonyan képviselje a határon túli magyarság ügyét az európai fórumok előtt, mégsem tette meg. Nem igaz, hogy a határon túli magyarság ügyét nem lehetett volna felvetni. A magyar kormány másik lehetősége az lett volna, ha nem terjeszti be elsők között ratifikációra Románia EU-s felvételét az országgyűlés elé. A Fidesz azt javasolta, hogy a kormány ne terjessze be szavazásra, várja meg az országjelentést. Ezt a kormány nem fogadta el. A Székely Nemzeti Tanács Gyergyóditrón nagygyűlést fognak tartani Székelyföld területi autonómiájának ügyében. Gáll Kinga elmondta, hogy az SZNT által megfogalmazott jogkövetelések jelenleg távol esnek az Európai Unió hivatalos kisebbségpolitikájától. Azonban a különböző régiókban élők beleszólása az őket érintő döntésekbe jogos igény, amelyet nem lehet megkérdőjelezni.  /Románia meg kell hogy oldja a kisebbségi kérdést. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néhány éve hivatalos iratokban is vállalja Kolozsvár felsőoktatási múltját, amely több mint 400 évre nyúlik vissza. Június 14-től román és latin nyelvű tábla hirdeti majd az Egyetemiek Házának bejáratánál a Báthory István által alapított első erdélyi egyetemet. Rövid kolozsvári látogatásra érkezik Rómából Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancellárja. A magas rangú vatikáni méltóság dr. Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezik Kolozsvárra. Amint dr. Nóda Mózes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképző Kar dékánhelyettese, kancellárja és tanszékvezető professzora – a látogatás egyik szervezője – elmondta, a bíboros rövid, néhány órás ittléte alatt felkeresi a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Ugyanezen a napon leleplezik a Farkas utcai Egyetemiek Házának bejáratánál azt a táblát, amely a Báthory István által 1581-ben alapított Erdély első felsőoktatási intézményének állít emléket. A kétnyelvű – román és latin – tábláról hiányzik a magyar nyelvű felirat. Mihail Hardau oktatási miniszter bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg tanulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. /B. T., F. GY.: Kolozsváron a Vatikán „tanügyminisztere”. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen ismét sérült a multikulturalizmus elve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Kárp György színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatója elmondta, hogy új központifűtés-rendszerrel, fejlett színpad-, fény– és hangtechnikával gazdagodik a színház. Nehéz a magyar és a román társulat előadásait, próbáit összehangolni. Az átalakítás idejére az előadásokat a Stúdió Színházba és az Ifjúsági Házba költöztetik át. /Nagy Botond: Évadok, termek, pénz és decentralizáció. Beszélgetés Kárp György színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatójával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Díjátadással zárult a hét végén Nagyváradon a III. Partiumi Írótábor, mely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának jegyében zajlott. A háromnapos találkozó utolsó napján Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész A magyarok vére című előadásában a forradalom erdélyi vonatkozásairól beszélt, majd Ködöböcz Gábor egri irodalomtörténész a Nagy Imre személyével foglalkozó irodalmi alkotásokról szólt a partiumi és külföldi résztvevőknek. Ezt követően a kolozsvári Balázs Sándor Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat című kötetét mutatta be, s szót ejtett az 1988-89-ben megjelent illegális kiadvány megszületésének körülményeiről is. A rendezvény záróakkordja a Partiumi Írótábor díjának átadása volt, melyben idén négyen részesültek. Az Ady Endrét ábrázoló bronzplakettet Sulyok Vince Norvégiában élő költő, Dávid Gyula irodalomtörténész, Székelyhídi Ágoston debreceni író és Pomogáts Béla irodalomtörténész kapta. /Nagyváradon átadták az írótábor díjait. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Több mint fél évszázad  távlatából idézi fel életének jelentős eseményeit a lugosi Fülöp Lídia Szemben a sodrással /Nagard Könyvkiadó, Lugos, 2006/ című, nemrég megjelent kötetében. 1945 és 1982 között “utazhat” az olvasó egy ellentmondásokkal, tragikus megpróbáltatásokkal teli korban. A küzdő szellemű, vasakaratú asszony győztesen került ki a harcból. A legjobban sikerült részletekben az őszinteséggel megvallott “bűnök”, az alkalmazkodás, főhajtás vétségei kerülnek előtérbe. A faluról városba került asszony erős egyéniségére, munkabírására nem véletlenül figyelnek Előbb utcafelelősnek választják, majd meggyőzik, hogy lépjen be a pártba. Megkéri az illetékeseket, hogy “neveljék át”, mert vallásos ember, s messze áll tőle a politika. Az irodalomért rajongó asszony verseket ír a pártgyűléseken, majd pedig fővárosi kiküldetései alkalmával első kötetének megjelentetését rendezi. Majd harminc esztendeje lépett be az irodalomba, az 1977-ben megjelent Az én ibolyáim c. verseskötetével. Túl a nyolcvanadik életévén adta közre emlékezését. /Pongrácz P. Mária: Életregény. Fülöp Lídia vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Montenegró lakossága feladta a leckét Európának. Amikor a május 21-én megtartott népszavazáson arra szavaztak, hogy Montenegró az 1918 óta fennálló nemzetközi jogi helyzetét rúgja fel, lépjen ki a Szerbiával alkotott államközösségből, és váljon függetlenné, még nem tudták, hogy ez milyen hatást gyakorol majd a kontinens keleti része és a kaukázusi térség szeparatista törekvésű térségeinek lakóira. Vlagyimir Putyin orosz elnök arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás eredménye, valamint Koszovó esetleges függetlenségének elfogadása rendkívül veszélyes precedenst teremt. Őt „a volt Szovjetunió szeparatista enklávéinak”, Abháziának, Dél-Oszétiának és Transznisztriának a sorsa foglalkoztatja, de ezúttal tovább ment. Felhívta a figyelmet, hogy a crnagorecek önállóságának nemzetközi elismerése az európai földrész nyugati részét is destabilizálhatja, hiszen a montenegrói referendum „katasztrofális következményekkel járhat olyan országokra nézve is, mint Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország”. A montenegrói népszavazás utáni napokban az ún. Transznisztriai Moldovai Köztársaság vezetői hasonló referendum kiírását helyezték kilátásba. Igor Szmirnov, a szakadár Dnyeszter-vidéki térség elnöke bejelentette: legkésőbb szeptemberben feltétlenül népszavazást rendeznek a Moldovától való függetlenségről. Ezzel egyidejűleg Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter leszögezte: az orosz katonai jelenlétet a szakadár térségben Moszkva továbbra is fent kívánja tartani. A szeparatista akció miatt Moldova és Transznisztria között 1992-ben kisebb háborús konfliktusra is sor került. A Dnyeszteren túliak az „ott felejtett” 14. szovjet hadsereg pártfogásával győztek, az orosz haderő azóta is a térségben maradt, „vigyázni a szovjet fegyverraktárakra”, amelyek elszállításához több mint kétszáz tehervonatra lenne szükség. Tyiraszpol külön parlamentet és külön kormányt hozott létre, s bár függetlenségét senki nem ismerte el, ma is önálló pénze van. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is azt szeretné, ha az oroszok Transznisztriából kivonulnának, s ha a Dnyeszter-melléki térség ugyanolyan széles autonómiát kapna Kisinyovtól, amilyent a moldovai törvényhozás a kilencvenes évek közepén a szintén kiszakadással fenyegető dél-moldovai gagaúzoknak biztosított. /Tibori Szabó Zoltán: A függetlenedés szelleme kísérti Európát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13., folyt. 14./

Megállapodásokat felmutatni képtelen Magyar Állandó Értekezletet (Máért) nem hív össze Gyurcsány Ferenc – jelentette be a kormányszóvivő a miniszterelnöknek a határon túli vezetőkkel rendezett június 13-i munkavacsorája után. A Fidesz szerint nem a Máért, hanem a két kormányzó párt kompromisszumképtelen. László Boglár, a magyar kormányfő szóvivője megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint szó volt a Máért sorsáról is, amelyet egyes információk szerint Gyurcsány Ferenc legszívesebben megszüntetne. Hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy semmiképpen nem lesz Máért. A bejelentésre a Fidesz reagált. – Értetlenül állunk a Máért megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat előtt, a testület összehívására politikai megállapodás kötelez, amit a kormánynak, a szocialista pártnak is be kell tartania – mondta Németh Zsolt, a parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke. A politikus szerint, ha valakire érvényes a kompromisszumképtelenség vádja, akkor az a két kormányzó pártra – az MSZP-re és az SZDSZ-re – alkalmazható, hiszen miattuk zárult közös nyilatkozat nélkül a Máért utolsó, 2004. novemberi ülése. Az RMDSZ továbbra is hasznosnak tartaná a Máért által biztosított együttműködési keretet, de csak akkor, ha ez a fórum nem válik a magyarországi pártok egymás elleni politikai küzdelmének a terepévé. Akkor ugyanis valóban ellehetetlenül ez a fórum, az elmúlt időszakban ezt lehetett is tapasztalni – nyilatkozott Markó Béla. A budapesti találkozó résztvevői abban is megegyeztek: a jövőben több konzultációra is sor kerül különböző formákban, hogy megállapíthassák az együttműködés különböző prioritásait – mondta Markó. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) frakcióvezetője, Bárdos Gyula elmondta: az eddigi hűvös viszony feloldását előrevetítő, barátságos beszélgetésen vettek részt. – Egyetértettünk abban, hogy minden számításba vehető változásról velünk, az érintettekkel minden esetben konzultáljon a magyar kormány – mondotta. A frakcióvezető szerint a határon túli magyaroknak juttatandó támogatások összegéről, „bőkezűbb, vagy szűkmarkúbb juttatásokról” annak ellenére sem esett szó, hogy ezzel kapcsolatosan azonnal különféle híresztelések keltek szárnyra. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke azt reméli, hogy a Gyurcsány Ferenc által javasolt változások révén átláthatóbb lesz a határon túli magyarok támogatási rendszere. Véleménye szerint a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) várható átalakítása, létszámcsökkentése is ennek a célnak lesz alárendelve. Megjegyezte, hogy „az elmúlt időben annyira elburjánzott a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi adminisztráció, hogy a bábák között elveszett a gyerek, az intézményvezetők kiskirályoknak érezték magukat, és úgy is viselkedtek”. /Függőben a Máért sorsa. Budapesti munkavacsorán a határon túli vezetők. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ Vacsorán fogadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli szervezetek képviselőit. A találkozón tárgyaltak a magyar-magyar kapcsolatokról, de konkrétumokról nem lehet beszélni. Gyurcsány Ferenc annyit azonban leszögezett, hogy „kompromisszumképtelen Máértot nem fog összehívni. Markó Béla ezzel szemben úgy gondolja, hogy a Máértra szükség van, és ha lemondanak a Máért végén megszokott közös állásfoglalások kiadásáról, akkor ezek a találkozók „még hasznosak is lehetnek.” A miniszterelnöki javaslatokra reagálva Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: „a kormányfő egyes javaslataival egyetértek, másokkal nem; ami biztos, az az, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a magyar kormány és a határon túli kisebbségi érdekvédelmi szervezetek közötti kapcsolat javítására.” Ezt a kapcsolattartást a miniszterelnök a Máérttól különböző egyeztetési fórumokon képzeli el. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a találkozón „nagyjából mindannyian pozitívan értékelték és fogadták” a Gyurcsány által ismertetett változásokat. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) részéről Bugár Béla MKP-elnök és Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes vettek részt a tanácskozáson. Bugár Béla szerint arról, hogy Gyurcsány elképzeléseiről mikor fognak konkrétan tárgyalni, nem lehet semmit sem tudni. Kasza szerint a HTMH „elbürokratizálódott”, ezért megérett már az átszervezésre. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vacsoraasztaltól a tárgyalóasztalig. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel „csevegtek” a határon túli vezetők. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./ A találkozón mások mellett Szlovákiából Bugár Béla, Romániából Markó Béla, Szerbiából Kasza József és Ágoston András, Ukrajnából Kovács Miklós és Gajdos István, Horvátországból Pasza Árpád vett részt. „Sokunknak van abban felelőssége, hogy a magyar-magyar kapcsolatok sok esetben inkább hűvösek, és hogy érdemes ezért önvizsgálatot tartani” – olvasható Gyurcsány Ferenc internetes naplójában. A miniszterelnök kiemelte, hogy újra és újra előjön 2004. december 5-e kérdése. „Azt mondtam tegnap (...), hogy másfél év távlatából is azt gondolom, nekünk elvi okok miatt kellett nemet mondanunk a népszavazási kezdeményezésre”. Hozzátette: „ugyanakkor azt is gondolom, az akkor használt érvelés nem volt elegáns, és okkal sérthette a határon túli magyarság önérzetét. És talán azzal együtt is kerülni kellett volna a szociális érvelés rendszerét, hogy egyébként azok az elvi okok és indokok, amik miatt nekünk komoly ellenvetésünk van a második állampolgárság automatikus és tömeges megadásával szemben, nehezen elmagyarázható államjogi, történelem- filozófiai összefüggésekből és megfontolásokból erednek.” Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: tisztáztak, illetve megerősítettek bizonyos, eddig is érvényes alapelveket, például azt, hogy a határon túli magyar közösségeket a szülőföldjükön kell megerősíteni, önállóságukat kell támogatni. A találkozó a sajtó mellőzésével zajlott, Ágoston András nem kívánt részleteket elárulni róla. /Keresztúton a magyar–magyar kapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Nem hivatalos egyezetésre hívta össze Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar szervezetek vezetőit. A megbeszélés részleteiről hivatalosan nem adtak információt. A találkozó részleteiről azt ott elhangzottakról a valós, de nem hivatalos tényeket Duray Miklós közölte. Az MKP ügyvezető alelnöke elmondta: a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mint önálló intézmény megszűnik, a jövőben a Miniszterelnöki Hivatal alá lesz besorolva, korlátozott jogkörrel. A hivatal a kancelláriaminiszter mellett működő szakállamtitkárság alá lesz rendelve, Gémesi Ferenc lesz a szakállamtitkár, Komlós Attila pedig a hivatal igazgatója. Valószínű, hogy az alkalmazottak kétharmadát elbocsátják. Duray Miklós szerint most ad hoc egyezetések kezdődnek majd arról, hogy a miniszterelnök mit szándékozik tenni. Ez egyébként már az elmúlt két évben is így zajlott, szakmai tanácskozások köpenyébe bújtatva, ahol párbeszédre soha sem került sor, pusztán információközlésre szorítkoztak, és nem közös gondolkozásra. Azt a konszenzusos politikát, amely 1996-2002 között kialakult, biztosan nem kívánja a kormányfő folytatni, a megbeszélés célja azt volt, hogy a kormányfő visszaférkőzzön a határon túli magyarok bizalmába – vélte Duray Miklós. Simon János politológus szerint a szocialista kormányok külpolitikája eddig sem állt a helyzet magaslatán, a mostani intézkedések pedig egyértelműen a külügy leértékeléséről szólnak, hiszen harmadrendű minisztériumot csináltak a külügyi tárcából. „Ennek hátterében az állhat, hogy a miniszterelnök a külpolitikát is a saját kezébe akarja vonni, erre utalhat Göncz Kinga személye is, aki eddig is jellegtelen volt előző tárcája élén” – mondta a politológus. A MÁÉRT megszűnését így kommentálta: kérdéses, hogy lesz-e helyette bármi, bár nem valószínű, „az elkövetkező időkben a határon túli magyarok is háttérbe fognak szorulni, az egész szocialista-liberális kormányzás úgy néz ki, mintha a piacgazdasági tényezők kerülnének előtérbe a politika helyett” – tette hozzá Simon. /Duray Miklós a HTMH jövőjéről – Végleg megszűnhet a Határon Túli Magyarok Hivatala. = Felvidék.ma 2006-06-14./

Az amerikai Bechtel társaság képviselői szerint legkésőbb tíz napon belül újrakezdik az észak-erdélyi autópálya építését. Idén a II B útszakaszon folytatják a munkát Aranyosgyéres–Gyalu között. Mint ismeretes, az észak-erdélyi autópálya építési munkálatait tavaly nyáron állították le pénz hiányában, 2005 augusztusában több mint hatszáz alkalmazottat küldtek munkanélküli szabadságra, utólag pedig elbocsátották őket. /Közel ezer embert alkalmaz a Bechtel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A kisebbségi törvény tervezetéből hét hónap leforgása alatt mindössze 17 cikkelyt sikerült elfogadniuk a képviselőház illetékes szakbizottságainak a 78 paragrafusból. A három szaktestület már tizenötödször tárgyalt a jogszabályról, a vita megkezdése – 2005. december 14-e – óta különböző okokból összesen ötször maradt el az ülés, hét esetben pedig a hiányzások miatt idő előtt fel kellett függeszteni. A kisebbségi törvény azután került az alsóházba, hogy a szenátus 2005. október 24-én leszavazta a tervezetet. Korábban példátlan támogatást kapott a törvény az Európai Uniótól is. A tervezet legnagyobb ellenzői az ellenzéki Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusai. A koalíciós partnerek közül eddig csak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem emelt jelentős akadályokat a bizottsági viták során. A Konzervatív Párt (PNL) többször is a törvény elgáncsolásával fenyegetett, kifogásokkal él már egy jó ideje a Demokrata Párt (PD). A kisebbségi törvény sorsa a képviselőházban 2005. október 26. a képviselőház vezetősége elutasítja a gyorsított eljárást 2005. november 1. a képviselőház vezetősége elnapolja a vitát a gyorsított eljárásról 2005. november 7. a képviselőház vezetősége ismét elutasítja a gyorsított eljárást 2005. december 7. külön-külön zajlik a törvény vitája a három bizottságban 2005. december 14. együttes ülésen kezdődik meg a vita a három bizottságban 2006. január 30. a bizottsági munkát idő előtt berekesztették a liberálisok hiányzása miatt 2006. február 14. elfogadják a törvény címét és első cikkelyét 2006. február 21. meddő vita a második cikkelyről 2006. február 28. késések miatt az ellenzék kivonul, az ülést felfüggesztik 2006. március 7. az ülést – ismét a hiányzások miatt – még elkezdése előtt felfüggesztik 2006. március 14. az ülést – ismét a hiányzások miatt – még elkezdése előtt felfüggesztik 2006. március 21. elfogadják a 2. cikkelyt, ám utána az ülés határozatképtelenné vált 2006. március 28. elfogadják a 3-11. cikkelyt 2006. április 4. elfogadják a 12-14. cikkelyt, de az ülést idő előtt felfüggesztik 2006. április 11. elfogadják a 15. cikkelyt, és megkezdik a 16. cikkely vitáját 2006. április 18. a katolikus húsvét miatt elmarad az ülés 2006. április 25. az ortodox húsvét miatt elmarad az ülés 2006. május 2. a május elsejei ünnep miatt elmarad az ülés 2006. május 9. a két ház együttes ülésének előkészítése miatt elmarad az ülés 2006. május 16. az ellenzék kivonul, az ülést felfüggesztik 2006. május 23. a Btk. bizottsági vitája miatt elmarad az ülés 2006. május 30. elfogadnak két bekezdést a 16. cikkelyből 2006. június 6. határozatképtelenné vált az ülés, ezért felfüggesztik /Cseke Péter Tamás: Cikkelyenként araszolgat a kisebbségi törvénytervezet. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Az 1990-es júniusi bányászjárás 16. évfordulójára emlékeztek június 13-án Bukarestben. A résztvevők hatalmas karót hoztak magukkal, amelyre „felhúzták” a bányászjárásokért felelősnek tartott személyek nevét. Az első Ion Iliescu, őt Petre Roman volt miniszterelnök, Miron Cozma és Virgil Magureanu, a titkosszolgálat akkori vezetője követi. Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Szövetségének elnöke szerint a bűnlista sokkal hosszabb, mint ahogy az áldozatoké is: bár a hivatalos adatok szerint az 1990-es véres eseményeknek „csupán” 6 halottja volt és 560 sebesültje, értesüléseik szerint közel 160 áldozatot hantoltak el. A katonai ügyészek megállapították: az eseményekért elsősorban azokat a tiszteket terheli a felelősség, akik akkor a belügyminisztérium élén voltak, nevezetesen Mihai Chitac tábornokot, volt belügyminisztert, helyettesét, Gheorghe Andrita tábornokot, Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile ezredeseket. A Cotidianul című napilap szerint napok kérdése Ion Iliescu volt elnök vád alá helyezése. A konfliktus 1990. június 13-án robbant ki, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal szemben. Komoly összecsapásokra került sor a hetek óta a kommunizmus visszaállítása ellen tüntető „golánok” és a rendőrök között, több rendőrautót, a rendőrség épületét felgyújtották. Az éj folyamán a katonaság helyreállította a rendet. Másnap két, bányászokkal tele vonat érkezett a Zsil-völgyéből, akiket Ion Iliescu a kormányépület erkélyéről arra biztatott, hogy „tisztogassanak” az Egyetem téren. Többen a bányászok közül behatoltak a műegyetemre, ahol bestiálisan elverték az útjukba akadó diákokat, a tantermeket, laboratóriumokat pedig tönkretették. A téren maradt „bajtársak” mindenkinek ellenőrizték a személyazonosságát, és akik „értelmiség-gyanúsak” voltak, azokat megverték. Közel kétszázra tehető azoknak a száma, akiket a bányászok „utasítására” letartóztattak. Este a bányászokat a bukaresti kiállító csarnokba hívták, ahol Ion Iliescu személyesen köszönte meg nekik a rendcsinálást. Az atrocitások másnap is folytatódtak. Éppen június 13-án, a véres események évfordulóján tárgyalta az ügyészség Miron Cozma bányászvezér feltételes szabadlábra helyezésének kérését. Ezt a bírók elutasították, így Cozma továbbra is börtönben marad. Cozma az 1991-es és az 1999-es bányászjárások miatt bűnhődik, az előbbiért 7 év és 11 hónapot kapott, amit már letöltött, az utóbbiért 10 évet. /Bukaresti megemlékezés a ’90-es bányászjárásra. Napok kérdése Iliescu vád alá helyezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

A rendőrség inkompetenciájáról és visszaéléseiről a sepsiszentgyörgyi Európai Idő című hetilap elkobzása kapcsán a Pro Európa Liga PEL a nemzetközi intézményekhez fordul – jelentette ki a Smaranda Enache, a PEL társelnöke és Haller István, a szervezet emberjogi irodájának vezetője. Köztudott, hogy a hetilap összes aznapi számát összeszedte március 8-án a rendőrség. A Liga azonnal értesítette a sajtót és a Sajtómonitorizáló Ügynökséget, amely közleményt adott ki az ügyben. Erre, ugyanaznap délután a megyei rendőrség alkalmazottjai visszavitték az újságárusokhoz a korábban elkobzott lapokat. A PEL magyarázatot kért a megyei rendőrségtől, amelyre az egy keltezés és iktatószám nélküli választ küldött március 21-én, de a PEL által felvetett problémákra nem adott választ. A megyei rendőrparancsnok azt válaszolta, hogy azért volt szükség az összes lapszám begyűjtésére, mert „a sajtóterméket bizonyítéknak akarták felhasználni egy bűnügyi perben” A rendőrség precedens nélküli akcióját visszaélésnek, cenzúrának nevezték, amely ártott a rendőrség imázsának. A Liga felkérte a Közigazgatási és Belügyminisztériumot, indítson kivizsgálást az ügyben, ez azonban ahelyett, hogy elindította volna a kivizsgálást, a PEL kérését az Országos Rendőrparancsnoksághoz továbbította. A rendőrség válaszában a megyei rendőrség válaszát kiegészítette: azért szedték össze az újságokat, hogy „lássák mekkora a terjesztettsége”. Ez a válasz, jelentette ki Smaranda Enache, újabb bizonyítéka a rendőrség inkompetenciájának. /(mózes): A Pro Európa Liga tájékoztatja a nemzetközi intézményeket. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lelkesedéssel írta, hogy a magyar-magyar viszonyok változnak, véget ér a magyar kisebbségpolitika egy meghatározó időszaka, és újra rendeződik Románia és Magyarország viszonya is. A gyorsan fejlődő huszonhárommilliós Románia „kinövi” magát. „Magyarország egy kis ország, öregedő népességgel.” Parászka szerint Románián keresztül is vezethet az út Magyarország gyarapodáshoz. Kimondta: Értelmetlen minden monomán „magyar-magyar” kapcsolat. Minden olyan magyar-magyar kapcsolat, amelybe a román partner nincs bevonva, céltalan és felesleges. A magyar-magyar kulturális kapcsolatok kifulladtak és érdektelenné váltak. Értelmetlen minden olyan magyar-román kapcsolat, amely sérelmi politikán alapszik. Parászka szerint Románián belül a romák jogai sérülnek botrányosan, és látványosan, a magyaroké nem. „Értelmetlen, és káros (!) minden olyan Erdélynek szánt, magyarországi befektetés, amely az erdélyi magyar kisebbség bezárkózását, a „monománnak” nevezett magyar-magyar kapcsolatokat erősíti.” Parászka szerint a magyar nemzeti közösség széttartó fejlődésen megy keresztül, ezt jónak tartja. Felteszi a kérdést: van-e értelme egyetemet fenntartani pusztán magyar állami támogatással Erdélyben? „Az erdélyi magyar tudományegyetem, jelenlegi formájában, egy délibáb, amely egy nem létező közösségi igényre épít, egy elavult kisebbségpolitikai rögeszmét követ” – írta. Továbbá: szerinte nem kell Duna TV, az egy fiktív közösséget céloz meg, a „kárpát-medencei magyarságot”. Szerinte nincs szükség könyvtámogatásra, fenntartott könyvkiadókra, „amelyek mögött nincs sem teljesítmény” /!/. A magyar támogatáspolitika gettósítja az erdélyi magyar közösség működését. Magyarországnak Romániában együttműködő partnert kell látnia, közös külügyi-gazdasági-foglalkoztatáspolitikai – és kultúrpolitikai stratégiát kell kidogozniuk. /Parászka Boróka: Nagy Románia, kis Magyarország. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 14./

Az idén az érettségi előtt álló magyar diákokat Margittán többször megszégyenítették fényes nappal a városban velük együtt élő román nemzetiségűek. Megalázták a szerenádozni járó diákokat. Megdobálták őket zöld szilvával, lakások ablakaiból szidalmazták őket. Legutóbb egy autó felhajtott a járdára, és útjukat állta. A sofőr felhangosította autójában a mánélét és szidalmazta őket. Volt rá eset, amikor egy autó a gyalogátjárón egész közel állt meg mellettük, és azt kiabálta, hogy menjenek és énekeljenek Magyarországon. /Demian Zsolt: Margittai intolerancia. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./

Holt lelkekkel kereskednek a Pruton túli bűnözők, a kisinyovi rendőrség sajátos bűntársulást leplezett le. Volt már hasonló máshol is. Néhány szélhámos a nácik által meggyilkolt zsidók rokonainak nevére állított ki hamis dokumentumokat, és azokkal házalt. Hamis papírokkal könnyűszerrel jutottak hozzá az arra vágyók németországi letelepedési engedélyhez, sőt, aki ezt megkapta, a német kormány kompenzációjaként még jelentős pénzbeli támogatáshoz is jutott. /Lokodi Attila: Holt lelkek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

A budapesti Evangélium Színház Nyírő József A próféta című színművét mutatta be a váradi színházban. A társulat az erdélyi író drámájának ősbemutatóját 2005-ben tartotta Budapesten. A szerző egyetlen színművét az Evangélium Színház tagjai Nagyváradon két alkalommal játszották. Az Udvaros Béla rendezte kétrészes színművet az emigrációba vonult szerző 1949-ben írta. A dráma cselekménye azokban az időkben játszódik, amikor Jézus először lép az emberek elé. /Gálovits Zoltán: Kevés híve akadt A prófétának. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./

Életének hetvenedik évében elhunyt Bartis Ferenc költő, író, újságíró, a Magyar Írószövetség tagja. Bartis Ferenc /Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. jún. 9./ újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a marosvásárhelyi Új Életnél és a Csíkszeredában kiadott Hargitánál. Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt, az Összmagyar Testület elnöke. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ’56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005). /Elhunyt Bartis Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Kiderült, hogy Razvan Teodorescu, Iliescu elnök kultúrembere, volt RTV-elnök, a Nastase-kabinet művelődési minisztere a Szekuritáté besúgója volt. Iratcsomóját 1989 decemberében elégették, de megmaradt az a jegyzőkönyv, mely ezt rögzítette. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

Július 1-től megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az intézmény által ellátott hatáskörök pedig átkerülnek a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Június 14-én Komlós Attila, a HTMH elnöke 85 alkalmazott előtt bejelentette: a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény megszűnik hivatalként létezni. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy június 12-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határon túli magyar vezetőkkel találkozott. /Megszűnik a HTMH. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A Miniszterelnöki Hivatalon belül főosztályként vagy osztályként működhet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó apparátus. Komlós Attila szerint hízelgő lett volna a HTMH főigazgatósággá való átalakulása, de szó sincs erről. Megszűnik mint kormányhivatal, és vitatható, hogy ez le- vagy felértékelést jelent. Mostani helyétől, a Bérc utcától is búcsút kell mondania, a MeH épületében kap majd helyet a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egység, aminek egyelőre még neve sincs. A hírek szerint megfeleződik a jelenlegi személyi állomány, de az sem kizárt, hogy egyharmadára csökken. A személyi kérdésekről július elsejéig fognak dönteni. Komlós Attila arra a kérdésre, hogy a továbbiakban vállal-e szerepet a létrejövő szervezeti egységben, kijelentette: „Én 2006. január 1-jén a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetését vállaltam el, ennek az intézménynek minden velejáróval együtt, azzal is, hogy ez egy szimbólum értékű intézmény. Ez most megszűnik, átalakul, én már az új struktúra vezetésében nem veszek részt”. Kifejtette, azért nem kíván ebben a struktúrában szerepet vállalni, mert élete 36 esztendeje összekötődött a határon túli magyar ügyekkel, több évtizedes tapasztalatait HTMH-elnöki feladatkörében hasznosítani tudta. Még nem tudni, hogy a minisztériumokon – és ezek némelyikének háttérintézményein – belüli, a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó szervezeti egységek sorsa mi lesz. Ezeket az Orbán-kormány idején erősítették meg, viszont már az előző Gyurcsány-kormány idején szóba került a felszámolásuk. /Guther M. Ilona: Megszűnik a HTMH – két hete van hátra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A második Gyurcsány-kormány működésének egyik bejelentett vezérszólama az „új egyensúly”. Új egyensúlyt kívánnak teremteni a magyar–magyar kapcsolatokban is. Gyurcsány Ferenc kijelentette, nem kíván a parttalan jó magyar – rossz magyar vitában elmerülni, inkább szót értésre törekvő fórummá alakítaná a kapcsolatrendszert. A lap munkatársa, Mózes Edith átvéve az A Hét hetilap által bevezetett HTM határon túli magyar rövidítést, a Gyurcsány kormánnyal azonosulva jelezte, a HTM-vezetők számára újdonságszámba ment a kertelés nélküli egyenes beszéd. Az „azt tesszük, amit a határon túli magyarok kívánnak” séma lekerült a napirendről, és feltehetően majd azt teszik, amit lehet. A romániai, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai magyar szervezetek vezetői ráébredtek: ezután nem ők diktálják az „ütemet”, különböző kívánságlistákkal előállva. A Gyurcsány-kormány tényleges partneri viszonyra törekszik, magyarázta a lap munkatársa. A HTM-vezetőket erősen foglalkoztatja a támogatások ugyancsak várható változása. A magyar költségvetés közismert állapota szűkíteni lesz kénytelen a forrásokat. /Mózes Edith: Új egyensúly. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

Gyurcsány Ferenc, elődpártjának hagyományaira támaszkodva, mindent el akar törölni a magyar és Kárpát-medencei közéletből, ami a Fideszre emlékeztet, ezért nem hívta össze több mint két esztendeig a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), és ezért jelentette ki hogy ezt a kompromisszumképtelen intézmény szükségtelen. A határon túli magyar szervezetek zöme nem tudott együttműködni a szocialista kormánnyal, s a 2004-es népszavazás után, illetve azt megelőzően, amikor Gyurcsány irányításával az egész magyar kormány a kettős állam­polgárság megadása ellen lobbizott, s úgy állította be az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyarságot, mintha életében más célja, dolga nem lenne, mint tönkretenni Magyarország nyugdíjasait, a munkaképes lakosság elől jóval árán aluli bérért elszipkázni a pénzkereseti lehetőséget. Azt állították, hogy az országra ráomlani készülő 3–3,5 millió határon inneni tönkreteszi a társadalombiztosítást és az egészségügyet, az országot.     A Gyurcsány-blog tanúsítja, a magyar miniszterelnök nem fogta fel, hogy nem létezhet olyan ,,elvi ok”, ami miatt a tízmilliós népnek meg kell tagadnia államhatárokon kívül került testvéreit. Más kelet-európai kis népek nem foglalkoznak ,,elvi kérdésekkel”, hanem vérségi alapon igyekeznek nemzetük egységét megteremteni.   Gyurcsány a himnuszt, Clinton elnököt utánozva, szívére tett kézzel énekli. Senki nem vette komolyan Gyurcsánynak a választások után tett kijelentését, miszerint tízmillió magyar miniszterelnökeként tizenötmillió magyar érdekében fog munkálkodni. /Simó Erzsébet: Minek is Máért? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök együtt vacsorázott a határon túli magyar szervezetek vezetőivel, s ezzel eleget is tett a határon túli magyarsággal szembeni kötelességének. Kiderült: nem hívja össze a Máért-et, s némely határon túli hangok szerint nincs is rá szükség. A nemzet is egy közösség. Az egyik, erkölcsi parancsként is felfogható gondolat a nemzettel kapcsolatban az, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Hát ez az, ami nem működik, írta Veres István, a lap munkatársa. Szép csendesen korszerűtlen lett a nemzet fogalma is, tagjai nem éreznek felelősséget nemzettársaikért, sem határon belül, sem azon túl. A magyar tőke nem szolidaritásból jön Erdélybe, a magyarok közé, hanem a profitért. Hogy a magyar–magyar kapcsolatokkal mi lesz? Hagyományos formájukban alighanem kiürülnek, esetleg üzleti kapcsolatokká válnak. /Veres István: Üresedő magyar–magyar kapcsolatok? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 15./

A kisebbségi kérdést rendező, átfogó közösségi jogszabály alapja lehet az a dokumentum, amit június 14-i ülésén fogadott el az Európai Parlament A Megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki számára című jelentést a lettországi orosz kisebbséghez tartozó, zöldpárti Tatjana Zsdanoka készítette. Eszerint „a hagyományosan jelen lévő nemzeti kisebbségeknek sürgősen szükségük van olyan normatív keretekre, amelyek lehetővé teszik részvételüket az identitásukat érintő döntések meghozatalában, továbbá védelmet kell kapniuk az önrendelkezés vagy autonómia különböző formái révén”. Kónya-Hamar Sándor EP-megfigyelő az ÚMSZ-nek úgy értékelte: a jelentés stratégiai irányelve lehet a majdani kisebbségvédelmi közösségi jogszabálynak. /Cs. P. T.: EP: stratégiai irányelv a kisebbségvédelemben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

A román–ukrán viszonyban 1997 óta függőben van a Duna-határ kérdése, illetve a Kígyó-sziget és a körülötte levő gazdasági terület hovatartozása. Idén februárban Ukrajna újra bejelentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésével kapcsolatos munkálatok folytatását a Duna-deltában, melyet az UNESCO védett területnek nyilvánított. A nézeteltérésekre a legutóbbi ukrán–román elnöki találkozó sem hozott megoldást. Románia és Ukrajna 1997-ben írta alá a jó szomszédsági szerződést (alapszerződést) úgy, hogy nem sikerült megállapodniuk a határkérdésről. Ennek megoldását külön szerződésbe utalták. 2001-ben a két ország elfogadta a határfolyók közös használatára vonatkozó nyilatkozatot. Ukrajna más szemszögből közelíti meg ezt a problémát, hiszen határai a szovjet időszakban mesterségesen lettek kialakítva. A Kígyó-sziget egy 17 hektáros földdarab a Duna-deltától 45 km-re. Nem a sziget hovatartozása képezi a vita tárgyát, hanem az, hogy ki kapja meg a körülötte levő kőolaj- és földgázlelőhelyek hasznosításának jogát. Románia a közös hasznosítás mellett érvel, míg Ukrajna a sziget kontinentális talapzatának figyelembevételét követeli. Megegyezés hiányában Románia a kérdést 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. A Kígyó-szigetet 1948-ban engedte át Románia a Szovjetuniónak. A Szovjetunió felbomlása után a sziget Ukrajnához került. Az ukrán álláspont az, hogy a sziget lakott, ami a nemzetközi jog szerint megadja Ukrajnának a jogot a kontinentális talapzathoz, Románia fő törekvése, hogy bebizonyítsa, a sziget lakatlan terület, s így nincs kontinentális talapzata sem. A Duna északi Kilija ágából a tengerbe leágazó Bistroe-csatornát az ukrán állam két részletben szándékozik megépíteni. Az első szakaszban – amely már befejeződött – a csatorna bejáratának kiszélesítését, illetve mélyítését végezték el. Ukrajna örökölte a Szovjetunió Fekete-tengeri flottáját, de nem rendelkezik saját dunai kijárattal, tehát kénytelen jelentős összegeket fizetni a román államnak a román tulajdonban lévő hajózható csatorna használatáért. Emiatt a csatorna megépítése Ukrajna számára gazdasági érdek. Románia kihasználta a környezetvédő civil szervezetek támogatását és NATO-s kapcsolatait, hiszen a csatorna kérdésében az Amerikai Egyesült Államok is Románia mellett foglalt állást. /(Budapest Analyses): A Fekete-tenger és környéke a román–ukrán viszonyban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

A Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését Erdővidéken kevesebben támogatták, mint előző alkalmakkor, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) erdővidéki szervezete elnökének, Hoffmann Istvánnak a véleménye szerint a megszerzett 828 aláírás így is jelentős fegyvertény. Legtöbben Miklósvárról és Bibarcfalváról támogatták az MPP bejegyzését. /(hecser): Összegyűjtötték az aláírásokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./

A román belügyminisztérium két képviselője is részt vett azon az egyeztetésen, amelyiken a hét végi ditrói Székely Nemzetgyűlés engedélyezési kérését tárgyalták. A Krónika június 14-i számában Bardocz Ferenc ditrói polgármestert idézte, aki elmondta: a törvény szerint a tömeges gyülekezést egy olyan bizottságnak kell láttamoznia, melyben a polgármester, a jegyző, a helyi rendőrparancsnok, valamint a megyei rendőrség és a körzeti csendőrség megbízottja is részt vesz. E bizottság tanácskozásán jelentek meg a Belügyminisztérium képviselői. „Azt kérték, román nyelven is fogalmazzák meg a nagygyűlés engedélyezési kérvényét, és ezt a rendőrség és a csendőrség illetékeseihez is juttassák el” – jelentette ki a polgármester. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke szerint arra kérték a belügyminisztériumi képviselők, hogy figyeljenek, ne legyen rendbontás a rendezvényen. Fazakas Szilárd, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke szerint „a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem tudott világos célokat megfogalmazni, nem leszünk társszervezői a rendezvénynek. Nem tiltjuk és nem támogatjuk a tagság és az RMDSZ-tisztségviselők részvételét az eseményen”. /Erdély.ma, jún. 15./