Dec. 3-án a budapesti Kerepesi-temetőben örök nyugalomra helyezték Boda Károly, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum egykori igazgatójának hamvait. A temetésen a kolozsvári iskola küldöttséggel képviseltette magát. Az egykori kollégák és barátok nevében Gáll Dénes volt igazgató mondott beszédet, a Brassai Sámuel Líceum mai vezetőségének nevében dr. Gaal György idézte fel Boda Károly életútját. /In memoriam Boda Károly. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./ Boda Károly három és fél évtizeden át volt tanár, közel tíz évig pedig az iskola igazgatója. A 70-es évek végén, a kiküldött aktivisták erőszakos mesterkedéseivel ellentétben, a tantestület nem a kiszemelt jelöltet, hanem egyöntetűen Boda Károlyt választotta titkos szavazással igazgatónak. Boda Károly színvonalas matematikai szakkönyveivel, cikkeivel beírta nevét az iskola történetébe. Szakmai pályája első éveiben tanársegéd volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Matematika–fizika karán, a kolozsvári Tanár Továbbképző Intézet külső munkatárs-lektora, egyetemi gyakorló tanár, a Matematikai Fizikai Lapok szerkesztője és a Tudományterjesztő Társaság munkatársa volt. 1987-től szívinfarktus következtében kénytelen volt korai betegnyugdíjba vonulni. Három-négy évvel ezelőtt aktuálissá vált a család egyesítése, ezért költözött Budapestre. /Gáll Dénes: Eltemettük a nagyszerű pedagógust. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Dec. 6-án köszöntötték Gálfy Zoltán teológiai professzort 80. születésnapja alkalmából Kolozsváron. Az ünnepségen átadták az erre az alkalomra összeállított emlékkötetet. Gálfy Zoltán beszédében felidézte ihletőit, példaképeit, egykori tanárait és mostani kedves barátait. Gálfy Zoltán /sz. Mezőbánd, 1924. okt. 6./ Kolozsváron a Református Teológiai Karon tanult, majd a Bolyai Egyetemen tanult tovább magyar–történelem szakon. Vásárhelyi János püspök felkínálta neki a püspöki titkári állást, melynek teendőit 1947–1960 között ellátta. A Protestáns Teológiai Intézet főkönyvtárosa volt, majd tanársegédi állást töltött be. 1974-ben megválasztották a protestáns egyháztörténeti tanszék előadótanárává, emellett latin és héber nyelvet is tanított. 1945–1946 között az Ifjú Erdély irodalmi lapot szerkesztette. 1984–1990 között a Református Szemle felelős szerkesztőjeként is tevékenykedett. /F. I.: Változatlan lélekkel a változó világban. D. dr. Gálfy Zoltán professzor 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A kormánynak új nemzetpolitikát kell kidolgoznia a határon túl élő magyarok számára – hangsúlyozta Petrétei József magyar igazságügy-miniszter. "A miniszterelnök úr megbízása azt jelenti, próbáljuk megvizsgálni azokat a jogi lehetőségeket, hogy a mai hatályos szabályozáshoz képest mit tudnánk könnyíteni az állampolgárság megszerzésén" – mondta el a miniszter. Petrétei József kijelentette: a kormány nem azt a megoldást kívánja alkalmazni, amire a népszavazási kérdés irányult. Rámutatott arra is, mindenképpen olyan megoldást kell találni, amivel a szomszéd államok is egyetértenek. /Petrétei: új nemzetpolitikát kell kidolgozni. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Kánya György, egy magyarországi magyar megjelöléssel a Postafiók rovatban megmagyarázta, hogy „Patrubányi úr” „népszavazást erőszakolt ki a /szélső/jobboldali Fidesz hathatós támogatásával.” Rossz kérdésre nem lehet jó választ adni folytatta és kifejtette, hogy „az egész »cécó« nem más, mint a /szélső/jobboldal/Fidesz/ hatalomért való ácsingózása. Ha arra lesz szükségük, hát kommunisták lesznek, ha arra: fasiszták, volt hogy egyházellenesek voltak, most magukhoz ölelik az eddig lehurrogott egyházakat.” /Kánya György, egy magyarországi magyar: Kell, hogy kint is értsék! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Magyarországon a népszavazás során a lakosság tekintélyes része olyan gyalázatosan viselkedett, hogy arra nincs mentség, írta Hering József  budapesti újságíró. Ő a kampány időszakában 54 éves fejjel társaival együtt plakátokat ragasztott és leszakította a nemzetárulók NEM-re buzdító fölhívásait. Mélyen megrendítette a szavazás eredménye. „Krisztussal szólva kérlek benneteket: bocsássatok meg az elbutított nemzetárulóknak, mert aznap nem tudták, hogy mit cselekszenek. De ne bocsássatok meg az elbutítóinknak, a nemzet elveszejtőinek. Utóbbiak ugyanis azt akarták, hogy ismét magyar helyezze a magyar nyakára a hóhérkötelet.” – olvasható Hering József  írásában. /Hering József  budapesti újságíró: Kitűzőt készíttetek, feketét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

Nem akadt kétmillió magyar, aki igennel szavazott volna a kettős állampolgárságra. A nemzeti összetartozás és összetartás eszméje szenvedett itt vereséget, az anyaországi nemzettudat van válságban, állapította meg Gábor Attila. Az önzés, az egzisztenciaféltés erősebb volt, mint a nemzeti szolidaritás. „Miközben a vízcsapból is ömlik már a másság tiszteletéről, a toleranciáról szóló duma, a mi másságunkra, úgy látszik” jegyezte meg. Minősíthetetlen volt a kormány és a kormánypártok kampánya, „ahogy ellenünk hangolták a közvéleményt” – írta Gábor Attila, „gyűlöletbeszédet folytatnak a nemzet egy része ellen.” /Gábor Attila: Nem akadt kétmillió magyar…= Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

A magyarországi magyar 1950 és 1980 között az iskolában olyan történelmet tanult, melyben Erdéllyel, a Felvidékkel, Délvidékkel kapcsolatban semmi igazság nem volt, írta olvasói levelében Elekes Béla. A jelenleg vezető magyar kormány először a státustörvényt csonkította meg, majd újabban a segélyeket faragja le. A délvidéki magyarverések áldozataiért, a felvidéki szlovák túlkapásokért jóformán semmi komoly intézkedést nem tett, állapította meg Elekes Béla, hozzátéve: Ez a magyar kormány az egész magyar népre veszélyt jelent. /Elekes Béla, Szováta: Nem hittem a sikerben Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Tokay György Arad megyei RMDSZ-képviselő elhatározta, hogy tizenöt év után visszavonul. A kezdeti időszakban a parlamenti csata a plénumban zajlott. Elsősorban politikai csatát kellett vívni, utána következhettek a szakmai érvek. Ádáz támadások érték a magyarságot például a Har–Kov jelentés kapcsán is. Azután hónapokon keresztül folyt a Neptun-vita, amikor árulónak nevezték Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és őt. Tokay György szerint azzal „szolgáltak rá” erre a minősítésekre, hogy egyfajta új politizálási módot kezdeményeztek. Szerinte ez később lehetővé tette, hogy az erdélyi magyarság jogai megsokasodjanak. Akkor némelyek ki akarták taszítani az RMDSZ-ből azokat, akik ezt a fajta politizálást választották. – Ő volt az első magyar miniszter is ’89 után. Tokay úgy gondolja, hogy munkáját elvégezte. Tokay önálló állami magyar egyetemet akart. Amikor látta, hogy erre nincs meg a román társak részéről a politikai akarat, akkor lemondott miniszteri funkciójáról. A sajtó akkor azt állította, hogy az RMDSZ megvonta tőle a bizalmat. Tokay szerint erről szó sincs. /Béres Katalin: Négy mandátum után. Leköszönt a következő nemzedék javára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A Romániai Máltai Segélyszolgálat gazdaságilag legerősebb szervezete kétségkívül a temesvári (a második helyet a kisiratosi, a negyedik helyet pedig a nagyenyedi foglalja el), mutatott rá beszédében dr. Bárányi Ferenc, az országos vezetőség alelnöke a közgyűlésen. Dr. Bárányi Ildikó, a segélyszervezet temesvári filiájának vezetője számolt be tevékenységükről. Egy évvel ezelőtt reménytelennek látszott, hogy meg tudják tartani minden szolgáltatásukat, mert az állami támogatás összege jelentősen csökkent. A legnagyobb veszélyben az 50 idős, házhoz kötött személy gondozása forgott. Végül a Temes Megyei Munkaerő-gazdálkodási Ügynökség átvállalta a 9 szociális gondozó fizetésének 75 százalékát. Dr. Bárányi Ildikó beszámolt arról, hogy 200 nélkülöző család (900 személy) megkapja a rendszeres segélyt, az öregotthon 18 lakója, az 50 házi s a 30 nappali gondozott ellátásban részesül. /(Szekernyés): Sikerült a lehetetlen. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. dec. 9./

Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke, a Romániai Magyar Szó és a Bukaresti Rádió munkatársa egyike, akik Nagyszeben kulturális életének alakításában jelentős szerepet vállaltak. Az idén 80 éves Kalmár Zoltánt EMKE-díjjal tüntették ki, eddigi munkásságának elismeréseként. Nagyszeben mindig kultúrváros volt, mesélte Kalmár Zoltán. 1837-ben egyesült a Magyar Társas Olvasóegyesület és a Polgári Kör, létrejött a Nagyszebeni Magyar Társas Polgári Olvasóegyesület, amely az 1800-as évek végén nevet változtatott, és ettől kezdve beszélünk Magyar Polgári Egyesületről, amely egészen 1944-ig működött. 1990 után Kalmár feleségével megpróbálták feléleszteni a nagyszebeni művelődési életet, színdarabokat adtak elő, kabarékat, népszínműveket. 1993-ban újraalakították a Magyar Polgári Kört. Újra szeretnék indítani a megszűnt színjátszó csoportot. A kulturális élet szervezéséhez hiányoznak a fiatalok, megcsappant az itteni magyarság is, a közhangulat megváltozott, és felerősödött az emigráció. /Fám Erika: Értékeink szolgálatában. Beszélgetés az EMKE-díjas Kalmár Zoltánnal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Ötvenkét esztendeje, 1952. december 6-án halt vértanú halált a zsilavai börtönben Scheffler János, a szatmári római katolikus egyházmegye püspöke. Rá emlékezve, dec. 5-én, vasárnap szülőfalujában, a Nagykároly melletti Kálmándon felavatták mellszobrát. Szatmárnémetiben, az ünnepi megemlékezésen Schönberger Jenő püspök elevenítette fel nagy elődje életét. Scheffler Jánost nem sokkal letartóztatása előtt kinevezték győri püspöknek, amit nem fogadott el, mert együtt akart maradni szenvedő népével. A szentmise után dr. Bura László bemutatta Scheffler Jánosról írt könyvét. Az első évek kutatási nehézségei miatt először csak egy kisebb könyvet tudott összeállítani /Bura László: Hűségesen, fáradhatatlanul. Scheffler János szatmári megyéspüspök életútja (Római Katolikus Püspökség, Szatmárnémeti, Agape Nyomda, Újvidék, 1991)/. Azután tovább kutatott, megkezdte a püspök boldoggá avatásához szükséges dokumentumok összegyűjtését. A mostani könyv összeállításában nagy segítség volt számára a fennmaradt napló, s a püspök köteteket kitevő sok kézirata, a különböző levelek, beszédek, tanulmányok, igemagyarázatok. /(Sike Lajos): Bemutatták a Scheffler János vértanú püspökről készült könyvet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A környezetbiztonság szempontjából a verespataki bányaberuházás ügyében Románia európai uniós vállalásai jelentik a jogi garanciát – jelentette ki Baráth Etele, az EU-ügyekért felelős magyar tárca nélküli miniszter az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának ülésén. A testület fideszes politikusainak álláspontja szerint a garancia érdekében a már EU-tag Magyarországnak vétójogával kellene élnie Románia integrációjának támogatását illetően, ha a tagjelölt írásban nem nyilatkozik arról, hogy nem engedi bányaberuházás létesítését Verespatak környékén. Illés Zoltán (Fidesz) azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a vétóra legkésőbb az Európa Tanács december 17-i ülésén lenne módja, amikor a kormányfők döntenek Románia teljes jogú tagságának feltételeiről. Baráth Etele kijelentette, hogy a miniszterelnöknek semmiképpen nem tanácsolják majd ezt a lehetőséget. /Verespatak ügyében az EU a garancia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Az Európai Parlament három legnagyobb politikai csoportjának támogatásával – Tabajdi Csaba szocialista EP képviselő kezdeményezésére – Nemzeti Kisebbségi Intergroup alakult, amely a történelmi nemzeti kisebbségek – köztük a határon túli magyarok – helyzetének értékelését, problémáinak kezelését tekinti legfőbb feladatának. Az Intergroup teljes neve: Frakcióközi Csoport a Történelmi Nemzeti Kisebbségekért, Alkotmányos Régiókért és Regionális Nyelvekért. Jelenleg 42 európai parlamenti képviselő – 17 országból, 7 politikai csoportból – vesz részt a munkában. A csoport így a legnagyobbak közé tartozik az Európai Parlamentben. Elnöke a 2004-2009-ig tartó parlamenti ciklusban Tabajdi Csaba, az MSZP EP képviselője, társelnöke Michl Ebner (EPP-ED), dél-tiroli kisebbségi politikus. Nyolc alelnöke van, az összes fontos politikai erő részvételével, méltányos földrajzi eloszlás alapján. Az alelnökök között van Bauer Edit, felvidéki magyar politikus, Gál Kinga Fideszes EP képviselő, valamint ír, katalán, finn, német és lett képviselők vesznek részt a vezetésben. A Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup célja az európai uniós kisebbségi jogi normarendszer kidolgozásának megkezdése, és az uniós kisebbségvédelmi rendszer kiépítése. /Guther M. Ilona: Magyar kezdeményezésre Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup az EP-ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

A mi nagy családunk, a nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket, fejtette ki véleményét a népszavazásról Böjte Csaba. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. „Kit győztek le? A saját népüket!” „Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédaikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben.” ”Legyőzték azt a moldvai csángó falut, amelyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy év alatt, mióta ő ott tanít, egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban, az egyszerű nép között járva azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet elnyomorított bennünket, határon túli magyarokat, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó magyar kormány is legyőzött bennünket.” „Gratulálok a kormánypártoknak a győzelmükhöz, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és „győzedelmeskednek”, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá.” – írta a szerzetes. /Böjte Csaba: Jaj a népszavazás győzteseinek! = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

Magyarországon a kormány számolt, hogy ennyi meg annyi áttelepülő, szorozva a minimál nyugdíjjal, az éppen összeomlasztja a társadalombiztosítást, megnöveli a munkanélküliséget – és győzelemre juttatja a jobboldalt. Milyen képet látnak az erdélyiekről odaát? Az érzékenyebb magyarországiak elszorult szívvel olvassák Nyírőt és Wass Albertet, eljönnek egy-két hetes körutazásra Erdélybe, s mindazt megnézik, ami ezt a képet megerősíti. Az átlagos otthoni számára idegenek vagyunk, írta Baranyai Péter. Vannak hasonlóságok is. Például elítéljük a szocializmust, mutatott rá, de „mindkét országban demokratikus szavazatokkal hatalomban tartjuk azokat, akik onnan átmentették a vagyont, a titkosszolgálatot, a befolyást.” /Baranyai Péter: Népszavazás után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Ismét elégtelenre vizsgáztak a mostohaanya-országiak. Jókat röhöghetnek rajtunk a nacionalista pártok képviselői, hiszen magunktól elintéztük nekik azt, amit ők még álmukban sem reméltek: magyar üldözi a magyart, olvasható a Bányavidéki Új Szóban. /(tami): Hármas állampolgárság. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 10./

A kettős állampolgársággal kapcsolatos a népszavazás eredménytelen volt, kevesen jelentek meg az urnák előtt. Amikor a Magyarországot elözönlő 800 ezer határon túli rémképét bedobták, az ijedt nyugdíjas rögtön félteni kezdte pénzecskéjét. A többiek a munkájukat, a nyereségüket, az uralmon lévők pedig a hatalmukat kezdték félteni, írta dr. Sasi Nagy Béla. A határon túliak hozzászólásaiban a legmegrázóbb a kárpátaljai Kovács Miklósé volt: 80 éve várunk – nem kellett volna. Azok, akik nem szavaztak, Gyurcsány Ferenc szerint „igaz hazafiak". /Dr. Sasi Nagy Béla: Fekete vasárnap. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 10./

Trianon után bő 80 évvel már hallani sem akarnak rólunk a testvéreink, olvasható a népszavazásról a hetilapban. A szavazás eredményében benne van a magyar utódkommunista elit unszolása, ijesztgetése. Ők 23 millió románnal jutottak hatalomra, most pedig a 800 ezer határon túli magyarral győztek. Panaszkodnak, hogy apad, öregszik az ország. De a magyarra nincs szükségük. Lehet arab, kínai, japán – csak magyar ne legyen. Vajon hogyan viszonyult volna a népszavazáshoz Lendvai Ildikó – ha Lendván élne? Az izraeli miniszterelnök egymillió ukrán zsidót hívott haza letelepedni. A közelmúltban pedig a francia zsidókat hívta haza. És nem félt, hogy összeroppan az ország, pedig ott lényegében háború van. A román állam több ezer moldovai románnak biztosított állampolgárságot, népszavazás nélkül. A népszavazás eredményének kihirdetése után Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke önelégülten állapította meg: „Elbuktak". Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig olyan lendülettel vitte végig a választási kampányt, mintha csak a szocialista pártról lett volna szó, s nem a nemzetről. /– kolozsvári –: Nem vártunk alamizsnát! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 10./

Dec. 8-án Budapesten fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnök a határon túli magyar egyházak vezetőit. Az egyházi vezetők nyilatkozatot adtak át a sajtó képviselőinek, amelyben az áll: „mély megdöbbenéssel szereztünk tudomást a magyar állampolgárság határon túlra való kiterjesztése tárgyában rendezett vasárnapi népszavazás érvénytelenségéről." „Egyházaink hívei, határon túlra szakadt magyarságunk a szavazás sikertelenségét úgy értelmezik, hogy magyarországi Testvéreink cserbenhagyták őket, és 84 esztendővel Trianon után tulajdonképpen saját maguk erősítették meg és szentesítették a nemzetünket szétszakító igazságtalan békediktátumot." A szavazás eredményének mérlegén a megcsonkított nemzet „megmérettetett", és – lélekben is „híjával találtatott". A megbeszélés előtt Tőkés László azt mondta: a délvidéki és kárpátaljai magyarok számára jog- és létbiztonságot jelentett volna a népszavazás sikere. Tempfli József szerint: „nagy vigasz volt számunkra", hogy Mádl Ferenc kérte a magyar parlamentet: találjon megfelelő megoldást minden határon túli magyar számára. /Határon túli püspökök Mádl Ferencnél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

A népszavazási eredményektől függetlenül Budapest továbbra is azt a célt tartja szem előtt, hogy a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulását kell elősegíteni, s ebben megkülönböztetett figyelmet szeretné fordítani a Vajdaságra és Kárpátaljára – nyilatkozta Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetője a dec. 9-i Magyar Szónak, az újvidéki napilapnak. „Meggyőződésem, hogy miközben egy újfajta nemzetpolitikát próbálunk nemcsak meghirdetni, hanem érvényesíteni is, ez csak arra épülhet, ami az elmúlt 14-15 évben tényleges eredményként felmutatható" – mondta Bálint-Pataki, emlékeztetve arra, hogy a rendszerváltást követően az Illyés Közalapítvány vállalta magára ezt a szerepet, s belőle nőtt ki az Új Kézfogás Alapítvány. A HTMH elnöke szerint szó sincs arról, hogy ez valamiféle összeseprése lenne az eddigi támogatási formáknak. Az eddigi alapítványok megmaradnak, s ezeken túlmenően jön létre az a Szülőföld Alap, amiben a HTMH számít az alapvetően mikro- és kisvállalkozásokat támogató Új Kézfogás közreműködésére. /Megkülönböztetett figyelem a Vajdaságra és Kárpátaljára. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Az idei ökumenikus lelkinapon, dec. 8-án Nagyváradon, a Szent László Gimnáziumban a dévai árvaházat vezető, a nyolc gyermekotthonban segítőivel immár 500 árvát gondozó Böjte Csaba ferences pap beszélt az Istenbe és emberbe vetett hitről és bizalomról. – Jó látni, ahogyan a jóság hatására megváltoznak az emberek – sommázta tizenhárom esztendő sok-sok megtapasztalását a szerzetes. A magyarországi népszavazásról kifejtette: „Ha a magyar nemzet a múlt hét végén a bizalom mellett döntött volna, erősebbek lettünk volna. Kár, hogy nincs meg a bizalmuk sem az Istenben, sem a gondviselésben, sem önmagukban, sem pedig az erdélyi magyarokban." Böjte Csaba az erdélyi magyarokat a moldvai csángókért hívta összefogásra. Alapítványi iskola létrehozásáért kérte a támogatást. /Balla Tünde: Elmélkedés Böjte atyával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Harmadik alkalommal rendez Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban az Izraelből érkező David Zinder, a tel-avivi Egyetem Színművészeti Tanszékének tanára. Ezúttal Euripidés Bakkhánsnők című darabját viszi színre. /Köllő Katalin: Görög tragédia a kolozsvári színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Török Éva nemezből készült dekoratív alkotásaiból nyílt kiállítás Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. Török Éva nemezmunkái honfoglalás kori motívumkincset őriznek. /Kisné Portik Irén néprajzkutató: Török Éva nemezelt alkotásaiból. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 10./

Megjelent Sebe Ákos negyedik könyve Nyárádgálfalva és a Szentivániak /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ címmel. A szerző a községközpont és a hozzá tartozó falvak múltját idéző sorozatában ezúttal a Szentivániak szerepét domborította ki. /Nyárádgálfalva és a Szentivániak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

Nemrég Nagybányán megjelent két könyv. Rajcsányi István „Valahol Oroszországban” című könyvében hadifogságának éveire emlékezett. Kaszta István „Hontalanság”-a önéletrajzi jellegű családi krónika 1950-től napjainkig. Története Kolozsváron, Hadadon, Nagybányán, Zilahon és Jászvároson játszódik. /Id. Markó Gábor: Két új könyv üzenete a Várakozás nehéz napjaiban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 10./

Felháborította a kampány, amit ellenünk elkövettek, írta Gazda László A magyar kormánynak hazug retorikával sikerült a külföldre szakadt magyarok ellen uszítani az öntudattal és kellő intelligenciával nem rendelkező tömegeket. Ha ezt a kampányt a cigányok, zsidók, szlovákok vagy bárki más ellen megkísérelték volna, a világ közvéleménye és a gazdasági szankciók özönével találták volna szembe magukat. Így viszont, hogy más népek érdekeit nem sértik, csak testvéreik ellen fordultak, a külföld nem tud beavatkozni.  Nem is a végeredmény a bántó, hanem az a mód, ahogy sikerült magyart a magyar ellen uszítani. /Gazda László: Nem csak érdekből vagyunk magyarok! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

Újabb rekordszintet ért el a Románia és Magyarország közötti kereskedelmi forgalom, amelynek értéke eléri az 1,278 milliárd eurót. Ez a mutató a tavaly ilyenkor mért adatoknál 47,2 százalékkal nagyobb. Ebből a magyar export meghaladja a 791 millió eurót, míg a román külkereskedelem mindössze 487 millió eurót tesz ki. Rekordszintet ért el a Romániában bejegyzett magyar tőkeérdekeltségű cégek száma is, idén 470 új céget hoztak itt létre, ami 1998 óta a legmagasabb aránynak számít. Jelenleg összesen 4862 ilyen vállalat működik az országban, ennek alapján Magyarország a hetedik legnagyobb befektető Romániában. /Borbély Tamás: Újabb rekordszint a román–magyar gazdasági kapcsolatokban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

Az Európai Idő Sepsiszentgyörgyön megjelenő kétheti lap felhívást tett közzé: a szerkesztők a sikertelen magyarországi választások kapcsán Anyaországalap létrehozását jelentette be. Adakozásra hívják fel az erdélyi magyarokat a „trianoni Magyarországban rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant polgárok, valamint utódaik történelemoktatásának támogatására". Az összegyűlt összeget – a történelmi egyházak vezetőit kérve fel a pénzadományok kezelésére – átutalják a magyarországi oktatásügyi tárcának, hogy azt a nemzettudat ápolására költsék. S csakis szigorúan e célra. Jelezve ezáltal, hogy a kettős állampolgárság nemigenét méltósággal lehet kezelni, elviselni. /Kristó Tibor: Válasz a nemigenre. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Falusi Tagozatának Elnöksége nyílt levéllel fordult a határon túli magyarokhoz, leszögezve, továbbra is az a cél, hogy minden határon túl élő magyar megkaphassa a magyar állampolgárságot. Megértve az elkeseredést, melyet az eredmény okozott, értetlenül állnak az előtt a harag előtt, melynek az egész magyarországi magyarság célpontja. „Mi, a nemzeti oldalon álló, évek óta közös ügyünkért dolgozó emberek nem érdemeljük ezt” – hangsúlyozták. „Nem lehet, hogy széthúzás és gyűlölködés álljon magyar és magyar ember között.” Az MSZP és az SZDSZ vezetői irányították a gyűlöletkampányt. /Új határok ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

Füzi László írt Budapestről nyílt levelet Gelence lelkészének. Szomorúan olvasta a népszavazás után a határon túli magyarok reakcióiról szóló beszámolókat.  Az utóbbi két ciklusban mindkét oldalnak bőséges ideje volt arra, hogy amennyiben a kettős állampolgárság ügyét komolyan gondolja, azt megvalósítsa. Ez azonban egyik politikai erő részéről sem történt meg. Füzi igennel szavazott volna,   de az, hogy a mindez a Fidesz érdekeit szolgálta, legalább annyira a nem felé húzta őt. A levélíró kérte, hogy ne haragudjanak azokra, akik nemmel szavaztak, mert nem azért tettek így, mintha nem ismernék el a magyar nemzet azonos rangú részeként a vajdasági vagy az erdélyi magyarokat, Füzi szerint a nemmel szavazásuk a politika bűne és egyben kritikája.   /Füzi László: A pártok a vétkesek (Pesti posta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./