„A reformáció nem elválaszt, hanem összeköt, hisz megjelenése a katolikus egyház megújulását is eredményezte” – jelentette ki Tőkés László református püspök azon az emlékünnepségen, amelyet hármas évforduló alkalmából rendeztek meg a héten Nagyváradon. A Királyhághómelléki Református Egyházkerület kilenc egyházmegyéjének képviselői a reformáció emlékünnepére, az egyházkerület létrejöttének 85., valamint 1989 utáni újjászületésének 15. évfordulójára emlékezett. A rendezvényen Horkay László kárpátaljai református püspök hirdetett igét. /Balogh Levente: A reformáció összeköt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

A romániai magyar kisebbségnek a román hatalommal kell megegyeznie az autonómiáról, ebben a kérdéskörben az anyaországnak minimális szerep jut – hangzott el azon a fórumon, amelyet a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezete szervezett november 7-én Nagyváradon. A Beszélgessünk az autonómiáról! című sorozat első rendezvényén a magyar nyelvű sajtó munkatársai fejtették ki véleményüket az önrendelkezésről. Elhangzott: a Partiumban is fölvetődik a területi autonómia igénye. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke hozzászólásában úgy vélte, túlmisztifikálják az autonómiáról való ismeretek hiányát. A hallgatóként jelen lévő Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke megjegyezte: az egyik legfontosabb célkitűzés az önkormányzatok tényleges autonómiája kellene hogy legyen. /G. Á.: Újságírószemmel az önrendelkezésről. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

„Gőzhengerként halad előre Budapest és Bukarest támogatásával, illetve Európa hallgatása mellett a magyarok számára kedvezőtlen kisebbségi törvény tervezetének elfogadása” – jelentette ki november 8-án Nagyváradon Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A püspök emlékeztetett: az 1947-es párizsi békeszerződés aláírása előtt a román kormány mindent – iskolákat, egyetemet – megadott a magyaroknak, amikor azután megszűnt a bizonyítási kényszer, mindent leépítettek. A püspök szerint az EU-integráció is ilyen bizonyítási kényszerhelyzetbe hozza Romániát. Tőkés kifogásolta, hogy ennek ellenére elsikkad az autonómia, az állami magyar egyetem és az ingatlanrestitúció ügye. „Az RMDSZ megalkuvása a nemzetárulás határán mozog. Valakik kiegyeztek a hátunk mögött, cinkos magyar politikai összjátékról van szó a román politikum szája íze szerint” – vélte Tőkés, aki egyúttal felhívást intézett az RMDSZ szavazóihoz: „ne tűrjék némán, hogy a fejük fölött álmegoldásokat dolgoz ki az RMDSZ”. /B. L.: Tőkés: nemzetárulás határán az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./

Egyre kevesebben érdeklődnek a társadalmi vita iránt. Az erdélyi magyarságnak hiányzik a modernizáció szempontjából rendkívül fontos társadalmi vita, írta Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Ehhez hozzájárult a túlságosan tekintélytisztelő erdélyi magyar társadalom szerveződési formája, valamint a vezető intézmények zártsága, és a döntési mechanizmusok esetében a diktatórikus ismérvek felerősítése. Ez mind az RMDSZ-re, mind az erdélyi magyar történelmi egyházakra érvényes. Erdélyben egy évtizednél hosszabb ideje is Markó Béla és Tőkés László a két legmarkánsabb véleményformáló. A cikkíró szerint mindkettő jól kitapintható módon diktatórikus hajlamokkal rendelkezik. 2005 végén még mindig csak Markó Béla és Tőkés László tematizálja az erdélyi magyar közéletet. Borbély Tamás szerint számukra saját tekintélyük vált abszolút értékűvé. Borbély szerint Markó jelenleg Kelet-Közép-Európa egyik legkiválóbb politikusa. Tőkés László Markóhoz képest kevésbé sikeres politikai szerepvállalást tudhat magáénak. Tőkés ugyanis mindig Markó szerepére pályázott. Az RMDSZ nem fordít elég figyelmet fiatal politikusok „felnevelésére”. A nyilvánosság előtt úgy tűnik, hogy az RMDSZ csak Markó Bélából áll, akinek sokszor esze ágában sincs átadni bizonyos szakterületeket fiatalabb kollégáinak. Az értelmiség, a civilek és üzletemberek szó nélkül alkalmazkodnak a jelenlegi mechanizmushoz. Jó példa erre az elméletileg RMDSZ-parlamentként működő SZKT és a SZET. – Egészséges generációváltás szükséges. /Borbély Tamás: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Tőkés István teológiai professzor idén töltötte 89. évét. Tőkés László édesapjáról kevesen tudják, hogy ő is szembeszállt 1989 májusában a kommunista típusú egyházi vezetéssel, mint református lelkész. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni. A nyolc gyermekes Tőkés István püspök-helyettest ezért eltiltották az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. 1989 októberében kizárták az egyházi életből. Nagy Gyula, az akkori püspök együttműködött a Securitate-val. 1989 előtt László fia nála lakott két éven át. Egyedül László fia hatalmazta fel apját, Tőkés Istvánt, hogy mint temesvári lelkipásztort helyettesítse őt a gyülekezetben. Ezt rajta kívül senki sem tette meg. Egyedül ő mert szembehelyezkedni a két püspökkel. Tőkés István elsorolta gyermekeit. Legnagyobb lánya, Erzsébet fizikaszakos tanár. István építészmérnök, elmenekült Kanadába, de később hazajött. Anna 130 felvételiző közül 13-ként végzett, ő orvos, itthon maradt. András fizikus, tanárként nevet szerzett magának Marosvásárhelyen. Eszter fogorvos, itt él Kolozsváron. József mérnök, Magyarországon él. László helytállása ismert, püspök Nagyváradon. András és Zsolt fizikusok, Zsolt a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója. Tőkés Istvánnak 25 unokája és három dédunokája van. /Frigyesy Ágnes: Áldás fiam szolgálatára. Beszélgetés Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, református lelkésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./

November 24-én a határon túli magyar egyházak vezetőit látta vendégül a magyar parlamentben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A vendégeknek Avarkeszi Dezső kormánymegbízott tájékoztatást adott a nemzeti vízum kiadására és a kapcsolattartás könnyítésére vonatkozó kormányzati intézkedésekről. A találkozón Tőkés László elmondta: véleménye szerint ellentmondásosak a kormány célkitűzései. A csíkszeredai konzulátus is arra lesz jó, hogy gördülékenyebbé tegye a kivándorlást – fogalmazott a püspök. – A szülőhazában való megmaradás a magyar kormánynak az elsődleges célkitűzése, de ezzel szemben éppen a nemzeti felelősség programjának ezideig főképpen azok a pontjai valósultak meg, vagy indultak el a megvalósulás útján, amelyek éppenséggel a kitelepedést könnyebbítik meg – mondotta. A résztvevők megköszönték az eddigi juttatásokat, de annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy az utóbbi három évben egyértelműen csökken a határon túli magyarok és egyházaik anyaországi támogatása. Fennmaradásukhoz elengedhetetlen az innen jövő segítség, hiszen az ottani kormányoktól sokszor csak alamizsnát kapnak. Anyaországi támogatás nélkül nem működhetnének a közösségmegtartó erővel rendelkező felekezeti iskolák. Szili Katalin köszöntőjében hangsúlyozta: fejet hajt a résztvevő püspökök előtt, mert hitéleti tevékenységük mellett a magyar nyelv és kultúra fennmaradásáért is nagyon sokat tesznek. A püspököket délután Sólyom László köztársasági elnök fogadta hivatalában. Erdélyből Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök, Papp Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső László evangélikus-luteránus püspök vett részt a találkozón. /Budapesten a határon túli magyar püspökök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Megalázó, hogy „mi kérjük a román kormánytól az ingatlanjainkat, és nagynehezen, de valamit csak visszakapunk belőlük, de a magyar kormánytól még nem is kérhetjük” – jelentette ki a Parlamentben Pap Géza református püspök. Javasolták, hogy kapja vissza ezeket az ingatlanokat a magyarországi református egyház, aztán ők „családon belül” ezt elrendezik, vagy kapjanak kárpótlást, de egyik javaslatból sem lett semmi. Tempfli József katolikus püspök szóvá tette: már az Antall-kormány idején visszakérték azokat a budapesti épületeket, amelyek a nagyváradi püspökség tulajdona volt. A Budapesten lévő Svábhegyi villa kérdését – melyet eredetileg a határon túli magyar egyházaknak szánt reprezentatív épületként az előző kormány – több egyházi vezető is felvetette. Szabó Vilmos államtitkár közölte: a vendégházat visszaadták az államkincstárnak. Javasolta az egyházi vezetőknek, határozzák meg közösen, milyen célt szolgálna egy ilyen épület, mert szálláshely-lehetőségként önmagában nem indokolt a fenntartása. Tőkés László református püspök szerint nagy ellentmondás feszül a Szülőföld-program, a nemzeti felelősség megfogalmazása, és a megvalósulás gyakorlati tényei között. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2002-2003-ban 46,8 millió forintot, a Református Világszövetség európai nagygyűlésének megszervezésére pedig külön támogatást kapott, ezzel szemben 2004-ben 38,4 millió, 2005-ben pedig 24 millió forintot kapott. Megjegyezte: a többi egyház esetében is hasonló a helyzet. Tőkés László szóvá tette, hogy az Új Magyar Szó szerint 2006-ra háromnegyedére csökkenhet a határon túli magyarok támogatása, a Transindex pedig kimutatta, hogy 37 százalékos ez a csökkenés a költségvetési előirányzatok szerint. /Guther M. Ilona, Budapest: Családon belüli magyar-román ingatlanrestitúció? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Szolgálati körutat tett Ausztráliában november 9–21. között Tőkés László királyhágómelléki püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Ausztráliai Magyar Református Egyház meghívására. A püspök Adelaide, Melbourne, Brisbane és Sydney városban hirdette Isten igéjét és tartott előadásokat. Az Adelaide-i Magyar Református Egyházközség megalakulásának 55. évfordulóját ünnepelte a november 12-i templomi ünnepély keretében. A következő napon a Melbourne-i Egyházközség tartott hálaadó istentiszteletet abból az alkalomból, hogy impozáns, műépítészeti értékű templomát kívül-belül megújította. Az ausztráliai magyar református közösségnek ez az egyetlen, saját birtokában lévő temploma, az ottani reformátusok saját parokiális épületekkel sem igen rendelkeznek. Ez a körülmény híven jelzi, hogy a világ legtávolabbi részére vetődött reformátusok intézményes egyházi önszerveződése már a kezdet kezdetén elakadt. Az amerikai egyházi élettől eltérően Ausztráliában nem csupán a gyülekezeti intézményrendszer nem épült ki a szükséges formában, de a törékeny egyházi közösségek lelkipásztori szolgálata is igen hiányosan és esetlegesen alakult. Ezen az áldatlan helyzeten kívánnak változtatni azok az Erdélyből származó lelkipásztorok – Dézsi Csaba, Péterffy Kund, Szabó Attila és Kovács Lőrinc –, akik az utóbbi évek során, missziói hivatástudattal vállaltak lelkészi szolgálatot a felsorolt központi helyeken. Tőkés László püspök körútja során ennek a korszakos egyházépítő munkának a vállalására buzdította a rendkívüli istentiszteleteken és rendezvényeken nagy számban megjelent híveket. A különböző területeken (Új-Dél-Wales, Victoria, Queensland) létrejött „magyar házak” mintájára, az egyházi élet intézményes kereteinek a létrehozásához igyekezett hitbeli és erkölcsi támogatást nyújtani. A lelkészhiánnyal küszködő római katolikus közösség tagjai szintén nagy számban vettek részt az egyes alkalmakon. /Ausztráliai egyházépítést szorgalmazott Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

November 24–26. között emlékeztek meg Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem alapításának 15. évfordulójáról. November 24-én a kolozsvári Bolyai Társaságot látták vendégül, majd Gaal György, Csetri Elek, Gábor Zoltán, Kerekes Jenő, Balázs Sándor és Horváth Andor professzorok tartották meg a kolozsvári egyetemi és tudományos élettel kapcsolatos előadásaikat. November 25-én nemzeti kisebbségi felsőoktatási konferenciára került sor, amelynek keretében délelőtt az Erdélyben működő magyar és vegyes tannyelvű felsőoktatási intézetek képviselői tartottak ismertető előadást tanintézetük helyzetéről és eredményeiről, délután a komáromi, valamint néhány magyarországi egyetem küldöttje vázolta a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás előtt álló feladatokat. November 26-án zajlott az ünnepség, a Partiumi Keresztény Egyetem vezető tanácsa nyilvános jubileumi ülést tartott a díszteremben. Ezen Tőkés László református és Tempfli József római katolikus püspökök mellett Eszenyei Mária, Tolnay István és Szűcs István idézték fel az elmúlt 15 év eredményeit, azt az utat, ahogy a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé nőtte ki magát. Átadták a „Pro Universitate Partium”-díjakat és az Egyetemi Tanács díszokleveleit. Könyvbemutatókra is sor került. Többek közt Geréb Zsolt tanulmánykötetét, a Partiumi Egyetemi Szemle III. évfolyamának összevont kötetét és a Partiumi Keresztény Egyetem Jubileumi Évkönyvét ismertették. Ez utóbbiból kiderül, hogy a jelenlegi tanévben 1056 hallgatója és 183 oktatója (közülük 78 főállású, 23 külföldi) van az egyetemnek. Eddig három szakot sikerült akkreditáltatni. Jelenleg két kar (Bölcsészettudományi, Alkalmazott tudományok és művészetek) keretében tizennégy szakon nyújtanak képzést. Magyarország tizenhárom, Hollandia és Németország egy-egy egyetemével alakítottak ki cserekapcsolatokat. /G. Gy.: Partiumi Egyetemi Napok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Tavaly januárban új igazgató került a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium élére Szőcs Ildikó személyében, aki az iskolában működő Bethlen Gábor Alapítvány elnöke is egyben. Szőcs Ildikó elmondta, hogy az iskola épületei visszakerültek az Erdélyi Egyházkerület tulajdonába, nyolc épületből áll az épületegyüttes, és ebből hármat adtak vissza. Vannak még tanári lakások, és egyéb ingatlanok a város különböző területein, amelyek valamikor a kollégium tulajdonát képezték. A többi öt iskolaépület egy része egyházi, másik része még állami tulajdonban van. Jelenleg nehéz anyagi forrásokhoz hozzájutni, ugyanis a polgármesteri hivatal vagy az állam azt a választ adja, hogy visszaszolgáltatott, vagy visszaszolgáltatásra váró épületről van szó. Az Erdélyi Egyházkerületnél pályáztak az Apáczai Közalapítványon keresztül, de azon akadtak fenn, hogy az még állami épület. Vannak azonban jó eredmények. Sikerült az étkezdét az egyházkerület támogatásával felújítani, azóta pedig folyamatosan próbálják azt felszerelni. A fiúbentlakásban ablakokat, ajtókat cseréltek, a lánybentlakásban pedig padlót csiszoltak. A bentlakásokat külföldi támogatással sikerült felújítaniuk. A bentlakó diákok 80%-a részesül ösztöndíjban, de a nagyenyedi és az ingázó diákok egy része is kap ösztöndíjat. A bécsi Szent István Egylet ad negyvenöt gyereknek ösztöndíjat már évek óta. A kisvárdai Tőkés László Alapítvány biztosít huszonöt gyermek számára ösztöndíjat oly módon, hogy minden egyházközség „örökbe fogad” egy gyereket, és tizenkettedikes koráig támogatásban részesíti. Ezenkívül német és holland alapítványok támogatnak még. A költségvetésen kívüli pénzeket az iskola Bethlen Gábor Alapítványa kezeli. A kollégiumnak van öt óvodás csoportja, egy-egy elemi osztálya minden szinten, két-két általános iskolai osztálya, a középiskolai osztályok száma pedig négy, illetve tavaly sikerült ötöt összehozni. Emellett tavaly egy főiskolai tanítóképző osztály is alakult. Ebben az évben indult először turisztikai és közélelmezési líceumi szakosztály a kollégiumban, nagyon nehéz volt meggyőzni mindenkit arról, hogy egy ilyen szakosztály nem azonos az inasiskolával. Eddig a szakiskolába felvételiző gyerekek inkább román iskolába iratkoztak. Sok román nyelvű iskola igazgatója panaszkodott, hogy milyen nehéz dolguk van a magyar gyerekekkel. Ezért kell magyar nyelvű szakosztály a kollégiumban. /Dézsi Ildikó: Tanítóképzőtől turisztikáig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Idén is folytatódott a temesvári egyházmegye római katolikus templomainak és egyházi épületeinek felújítása. 2002 óta évente átlagosan tíz-tizenkét templom és egyházi épület tatarozására kerül sor. Idén Temes megyében Perjámos, Buziásfürdő, Temesillésd, Detta, Gátalja, Gyertyámos, Gizellafalva, Alsósztamora és Ótelek egyházközségében folyt a munka, Arad megyében a cseraljai és a lippai templom, valamint a pankotai plébánia épülete szorult felújításra, kibővítésre, míg a hegyvidéki főesperességben a krassóvári, a mehádiai és a resicabányai Havas Boldogasszony templom tatarozását kezdték el. Temesváron az Auróra utcai Marienheim ifjúsági ház, a mehalai (ferencvárosi) plébániaépület és a piarista rendház javítását végzik, továbbá a székesegyház épületén és környékén akad még tennivaló. Böcskei László általános helynök elmondta, hogy a temesvári egyházmegye templomainak és egyházi épületeinek megőrzése a püspökség egyik célkitűzése, a felújításhoz szükséges pénz előteremtése viszont sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyházmegyében 72 plébániai hivatal működik, a templommal, imaházzal vagy kápolnával rendelkező egyházközségek száma eléri a 350-et. Az anyagi forrás: a helyi alap, az egyházmegyei központi alap és az egyéb forrás. A helyi forrásokból befolyt pénzösszegre akkor számíthatnak, ha az illető egyházközség jelentős katolikus közösséggel rendelkezik. Ellenkező esetben a felújítást a központi alapból kell támogatni. Az egyéb forrást a hajdan erős német közösségek külföldre települt híveinek támogatása jelenti, továbbá egyes külföldi segélyszervezetek segítsége. Az anyaországi Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága részéről rendszeresen juttatott anyagi segítségnyújtással az elmúlt esztendőkben a tornyai, a temesfüvesi és az óteleki templomot javították, idén a pécskai templom tetőszerkezetét sikerül felújítani. A román állam részéről helyi szintű támogatás, amikor az illető település önkormányzata, polgármesteri hivatala utal ki bizonyos összeget. A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium a különböző hosszú távú terveket támogatja. Azonban a kiutalt támogatás sohasem érkezik egy összegben. Alkalmanként két, három vagy öt százalékát folyósítják, tehát gyakorlatilag lehetetlen komolyabb munkálatba belefogni. Borossebes környékén a katolikusok legfőbb gondja a hívek számának rohamos csökkenése. A Temesvári Református Egyházmegyéből egyetlen templom sem szerepel az állami támogatásra jóváhagyottak listáján – közölte Fazakas Csaba lugosi esperes. A magyarországi közalapítványok csepegtetik a 100-200 ezer forintos támogatásokat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennél szerencsésebb volt, mert komoly összeget kapott a közelmúltban az állami támogatásból. A támogatás négy aradi település református templomait érinti: Angyalkút 120, Lippa 40, Kispereg 200, Arad-Gáj pedig 150 millió régi lejt kap a legsürgősebb munkálatokra. Hunyad megyében Lozsád, Őraljaboldogfalva, Szászváros a református egyház sürgősségi sorrendje a felújításoknál, ismertette a helyzetet Gáll Sándor esperes. Lozsádon a körülbelül 100 fős helyi gyülekezet nem tudja állni a 800 millió lejre becsült összeget. Őraljaboldogfalván már csak 15 református él. A tizenharmadik századból származó őraljaboldogfalvi református templom Erdély egyik legjelentősebb történelmi műemléke, melynek felújításánál remélhetőleg a romániai, magyarországi és talán egyéb kulturális alapok támogatására is lehet majd számítani. Szászvároson inkább külső javításokat kellene végezni. Hasonló gondokkal szembesül a római katolikus egyház: a néhány fős szórvány településeken a templomok helyzete távolról sem fényes. Marosillyén, vagy a közelben lévő Dobrán alig élnek katolikus magyarok. Válságos állapotban van a nagyági templom. Az egykor 3000 lelket is meghaladó Nagyág, a többnemzetiségű bányászváros manapság falunak számít, s csupán 200 lakosa maradt, töredékrészben magyarok. A szomszédos Csertésen is Hondolon sem különb a helyzet. Kisbányán (Boicán) a katolikus templom felújítására eddig semmilyen támogatást sem kaptak, mondta András József brádi plébános. Szapáryfalván 232 lelkes a református gyülekezet, sürgősen a renoválni kellene a templomot. A legsürgősebben a tetőt és az esővízcsatornát kellene kicserélni, akkor kiszáradnának a falak, s csak azután kezdhetnének neki a tatarozásnak. Szapáry György, a 19. századi telepesfalu alapítójának dédunokája, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kétszázezer forintos magánadománnyal támogatja a templom felújítását. Templomépítés is folyik. Temesváron az Új Ezredév templom Makovecz Imre tervei alapján épül. Gazda István parókus lelkész szerint, ha elkészül, ez lesz Temesvár első református temploma, ugyanis a Belvárosi Református Egyházközségé tulajdonképpen nem templom, egy bérpalotában működik. A Temesvár-Újkissodai Egyházközség is építkezésbe fogott 2003 novemberében, a támogatás csurran-cseppen. Az aradi reformátusok október 29-én, Tőkés László püspök jelenlétében avathatták fel a gáji templomot, amelynek felépítése elképzelhetetlen lett volna a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a hívek, a külföldi támogatók áldozatos tevékenysége nélkül. A Temes megyei unitáriusoknak nem volt templomuk, lévén hogy ők a szórványok szórványát jelentik – ahogy Szász Enikő társgondnok fogalmazott. Az unitáriusokat az evangélikus-lutheránus egyház fogadta be, hosszú ideje ott tart istentiszteleteket Pap Gy. László nagyváradi lelkész. A Temes megyei ugyanis a váradi leányegyházközsége. /Chirmiciu András, Irházi János, Pataky Lehel Zsolt, Sipos Enikő: Épülő és omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Kulturális esttel egybekötött közgyűlést szervezett a Partiumi Magyar Művelődési Céh /PMMC/ Nagyváradon. Barabás Zoltán költő, a Partiumi Közlöny főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Bemutatták Pomogáts Béla Magyar Régiók /Lilium Aurum, Dunaszerdahely/ című könyvét. A közgyűlésen Szilágyi Zsolt, a Mikecs László Baráti Társaság elnöke bejelentette, hogy ők is belépnek a PMMC-be. Tőkés László püspök kérte, lépjenek be azok, akik elhivatottságot éreznek. Végül műsort láthattak a megjelentek. Fellépett a Csillagocska néptánccsoport. Megnyitották Vassy Erzsébet nagyváradi képzőművész festményeinek tárlatát. /Gálolvits Zoltán: Három felvonás a művelődés jegyében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 12.

December 7-én december 5-re, az Összetartozás napjára emlékeztek Nagyváradon. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Magyar Polgári Szövetség nagyváradi szervezetének közös rendezvényén Hódmezővásárhely önkormányzatát látták vendégül. A hódmezővásárhelyiek által a december 5-i népszavazás után meghirdetett tiszteletbeli polgári címet Nagyváradról is sok magyar kérte. Az esten Tőkés László püspök Erdély és Partium üzenetét tolmácsolta. A nemzetegyesítési politika nem veszített időszerűségéből, hanem fontosabb, mint valaha – hangoztatta beszédében Tőkés. Szólt a Magyar Népi Szövetségről, amely két ellenszavazattal megszavazta Erdély Romániához való csatolását. Ez a hűségnyilatkozat magyarázható, de nem menthető – mutatott rá Tőkés. Ugyanez az önfeladás folytatódott Kádár János idejében, aki kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalizmusnak. Ma is vannak, akik készek az önfeladásra – emlékeztetett, majd hozzátette: az RMDSZ-ben az MNSZ önfeladása is folytatásra talált. Nagy Géza és Katona Szabó István az a két férfiú, aki mert nemmel szavazni. Utóbbi ma is él – érdemes észben tartani a nevüket. Az anyaország üzenetét Hódmezővásárhely polgármestere, Lázár János országgyűlési képviselő mondta el. Bemutatta Grezsa Istvánt, a tiszteletbeli polgári cím ötletgazdáját. Lázár János hangsúlyozta: „Nem lehet acéldrótokkal, vízummal elválasztani bennünket egymástól. Ezt mutatja az is, hogy 15 ezer határon túli kérte eddig a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címet. Meg kell győznünk a megtévedteket, el kell mondanunk, mit vétettek. El kell mondanunk, hogy változásra van szükség, mert 2006 a változás éve kell hogy legyen Magyarországon. Ez a legfontosabb üzenete ma Magyarországnak: összefogás és összetartozás”. /F. T.: Elválaszthatatlanok vagyunk! Testvéri találkozó Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 13./

Alapvetően sikeresnek mondható az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak az erdélyi magyar közösségi önrendelkezésért folytatott kétéves küzdelme és munkája – áll abban a Tőkés László EMNT-elnök által aláírt nyilatkozatban, amelyet a szervezet létrehozásának második évfordulója alkalmából szervezett kolozsvári sajtótájékoztatón ismertettek. Az EMNT-nek meghatározó szerepe van abban, hogy „a romániai magyar közképviseletet magának kisajátító RMDSZ kénytelen lett változtatni az autonómia feladására irányuló addigi politikáján”, és hogy a kisebbségi törvénytervezet a román parlament napirendjén szerepel. A Székely Nemzeti Tanácsnak és az EMNT-nek közös erővel sikerült nemzetközi szintre emelniük a romániai magyarság autonómia-törekvéseit. A sajtótájékoztatón Tőkés László bejelentette: jövő év januárjára Egyeztető Autonómia-Kerekasztal összehívását kezdeményezik, különös tekintettel az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének folyamatban lévő parlamenti vitájára. Ezt az erdélyi magyar politikai, polgári és egyházi élet képviselőinek a reprezentatív részvételével és szakértők bevonásával tervezik. Az RMDSZ képviselőit is meghívják erre a tanácskozásra. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint, ha az RMDSZ nem vesz részt ezen a megbeszélésen, akkor azt jelenti, lemondott arról, hogy egészében képviselje a romániai magyarságot. Az EMNT hasonló célból ismételten szorgalmazza az autonómia érdekében való magyar–magyar összefogás megvalósítását az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet keretében. A Tőkés László püspök által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2003. február 1-jén Szatmárnémetiben tartott bővített ülésén kezdeményezte az autonómia-mozgalom beindítását, amely az EMNT 2003 decemberi és az SZNT ugyanazon év októberi megalakulásához vezetett. /B. T.: Autonómia-kerekasztal létrehozását kezdeményezi az EMNT. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Ha Nicolae Ceausescunak sikerült volna fenntartania hatalmát, talán most szabadulnának a börtönből a temesvári református gyülekezetnek azok a tagjai, akik 1989 decemberében példát merítettek Tőkés László bátorságából. 16 év telt el a temesvári forradalom kirobbanása óta. Az országnak azóta sikerült kiszabadulnia Kelet szorításából: tagjává vált a NATO-nak, és az Európai Unió küszöbén várja a bebocsáttatást. A politikai eredmények azonban nem nyújtanak vigaszt azoknak, akiknek az egyéni sorsa alig javult valamit. /Gazda Árpád: Hitetlenül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./

December 16-án ünnepelhették volna a temesvári forradalom kezdetének tizenhatodik évfordulóját, ha lett volna erre méltó akarat Bukarestben is, amely a volt Ceausescu-diktatúra második vezető vonalának segítségével nem piszkította volna be e reménykeltő történelmi eseményt egy véres és hazugságokkal teli államcsínnyel, állapította meg Kilin Sándor, a lap munkatársa. Mérleget kellett volna készíteni arról, mi történt az elmúlt tizenhat esztendőben. Ha az 1989-es események szikrája nem magyar lett volna, ezekben a napokban történelmi kerekasztal-megbeszéléseket, koszorúzásokat szerveznének, s talán már az igazságot is kimondanák a korabeli eseményekről. Ehelyett tovább folytatódik a ködösítés. Így történhetett meg a felháborító sajtóértekezlet Temesváron, ahol egy kétes értékű politikai párt az évforduló kapcsán Tőkés Lászlónak, a forradalom szikracsiholójának úgynevezett “Sarló és Kalapács” díjat adományozott, akárcsak Ion Iliescunak, tehát egy kalap alá vette őket. Ugyanolyan diverzió ez a “kitüntetés”, mint amilyen tizenhat évvel ezelőtt a sehol sem elfogott terroristák meséje. /Kilin Sándor: Diverziók. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

A temesvári magyarok december 18-án emlékeztek 1989 decemberének véres eseményeire és áldozataira ott, ahonnan az egykori lelkészük, a Tőkés László iránti aggodalomból fakadó szimpátiatüntetés rendszerváltó népfölkeléssé vált: a belvárosi református templomnál és lelkészi hivatalnál. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke kiemelte, 1989–90 az egymásra találás évei voltak a magyar nemzet történetében, de közbejöttek olyan események – például az egy évvel ezelőtti magyarországi népszavazás a kettős állampolgárságról –, amelyek “az újbóli elszakadás keserű ízével töltenek el”. Ilyen körülmények között az ige a közös hit és egységünk reményének medrébe tereli adventi várakozásunkat – fejtette ki. Az anyaországi és a határon túlra szakadt nemzetrészek, a tömbben és a szórványban élők egységét azért tartja fontosnak, mert szerinte a magyarságot belülről és kívülről is megpróbálják bomlasztani. Hozzátette: „A román kirakatpolitika felvizezett kisebbségi törvénnyel akarja kipipálni a romániai magyarság ügyét.” Fazakas Csaba, a temesvári egyházmegye esperese köszöntötte a vendégeket. /Pataky Lehel Zsolt: Tőkés: az 1989-es összefogásra lenne szükség. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

Zsúfolásig megtelt Budapesten az evangélikus templom, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) karácsonyi jótékonysági hangversenyt rendezett a borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny támogatására. A szavalóversenyen többnyire azok a gyerekek vesznek részt, akik önhibájukon kívül nem tanulhattak magyar nyelvű óvodában vagy iskolában, anyanyelvüket helyenként heti egy óra fakultatív magyarórán sajátítják el. A színvonal évről évre javult, a gyerekek mind szebben és helyesebben beszélik anyanyelvüket. Az első rendezvényen tizenhat szavaló volt, az utóbbi években már több mint százan versenyeznek nemcsak Borosjenőből, hanem Csermőről, Pankotáról, Borossebesből és Szapáryligetről is. Minden szereplő jutalomkönyvben és emléklapban részesül, a nyertesek hazai és anyaországi táborokban vesznek részt. Igét hirdetett Tőkés László püspök, aki az elsők között ismerte fel a szórványmagyarság problémáját és a gyakorlatban is próbál segíteni, hogy a beolvadást fékezni lehessen. Hangsúlyozta, hogy a súlyos természeti katasztrófák tragédiákat okoztak, az épületeket, a házakat újjá lehet építeni, de ha elsorvad anyanyelvünk, azt már nehezen lehet pótolni. A Horváth Béla-szavalóverseny szervezője, a borosjenői EMKE vezetője köszönetet mondott a házigazdáknak. /Dr. Vajda Sándor: Nagysikerű jótékonysági koncert anyanyelvünkért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

Fennállásának második évfordulóján sajtótájékoztatón értékelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenységét Kolozsváron az EMNT elnöke és két alelnöke. A sajtótájékoztatót megnyitó Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke emlékeztetett: tizenhat éve robbantotta ki Tőkés László püspök a védelmére siető temesváriakkal a forradalmat. Tőkés László elnök is egy évfordulóra hívta fel a figyelmet: hatvan éve foglalt állást a Magyar Népi Szövetség – „az akkori RMDSZ” – SZKT-ja amellett, hogy Észak-Erdély ne térjen vissza Magyarországhoz. Ahogy nekik nem volt joguk az egész erdélyi magyarság nevében így dönteni, ugyanúgy az RMDSZ-nek sincs joga a mi ügyeinkről dönteni anélkül, hogy megkérdezzen, hiszen a három-négyszázezres tagságot magáénak tudó szervezeten kívül létezik az Erdélyi Magyar és a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács vagy az Erdélyi Magyar Ifjak, s e szervezetek szintén jelentős tömegeket képviselnek, ám nem értenek egyet az RMDSZ politizálásával” hangoztatta Tőkés László. Sikeresnek nevezte az EMNT munkásságát az elnök. Kezdeményezésükre az autonómia ügye újból a figyelem középpontjába került, továbbá az SZNT-vel közösen sikerült nemzetközi szintre emelniük az autonómiatörekvéseket. Az EMNT következő lépésként egyeztető autonómia-kerekasztal összehívását kezdeményezi, az RMDSZ-nek ugyanis nem áll jogában figyelmen kívül hagyni az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, a Magyar Civil Szervezetek Országos Szövetségének, a MIT-nek és az EMI-nek a véleményét, akárcsak az EMNT és az SZNT parlament előtt lévő másik két törvénytervezetét. „Ha az RMDSZ erre a megbeszélésre sem jön el, azzal beismeri, hogy nem képviseli az erdélyi magyarság egészét”, jelentette ki Szilágyi Zsolt alelnök. Kiadott nyilatkozatában az EMNT ismételten szorgalmazza az autonómia érdekében való magyar–magyar összefogás megvalósítását a létrehozandó Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretében, továbbá üdvözli a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 2006. február 3–5. között rendezendő autonómiakonferenciát. Toró T. Tibor alelnök az elmúlt két év ellenzéki törvényjavaslatait ismertette, rámutatva, hogy az RMDSZ számos elemet átvett ezekből, de sajnos nem eleget, és nem törekedett nemzeti konszenzusra a fő kérdésekben. A sajtótájékoztatón jelen volt a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében Kovács Lehel is, ismertette a BKB küzdelmét a Bolyai újraindításáért, és hírül adta, hogy néhány órával azelőtt leszavazta a román többségű kari tanács a BBTE Matematika és Informatika Karán kérvényezett önálló magyar tanszék létrehozását. /Bagoly Zsolt: Kétéves az EMNT. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Kihagyta Tőkés László nevét Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó. Tőkés történelemhamisításként értékelte az esetet, azonban Káli Király István kiadóigazgató és Nagy Pál szerkesztő a műfaji tisztaságra törekvéssel indokolta azt. A Bodzás-atyai kőtemplom című, kötetben először napvilágot látott novellájában Wass Albert a romániai kommunista rezsim kisebbségellenes politikájáról és a falurombolásról írt. A Valaki tévedett című háromkötetes novellagyűjteményben megjelent írása helyszínéül az író egy Bodzás-Atya nevű, képzeletbeli erdélyi falut választott. A települést az évszázadok során sok megpróbáltatás érte, és végül Ceausescu földgyalui ítélték halálra. A kőtemplomba zárkózott papot a hatalom pribékjei elfogták, elverték, és egy erdőszéli fához kötötték, hogy onnan nézze végig az ősi templom pusztulását. Isten házának ledöntése után az erdő szélén már csak az elvágott kötelet találták. „Fél évre rá egy másik pap, Tőkés László, kirobbantotta a forradalmat, mely elsöpörte a diktátort és felszabadította a román népet. De hiába volt ez a fölszabadulás magyar pap kezdeményezése, a hárommilliónyi erdélyi magyart mégsem szabadította föl” – áll Wass Albert eredeti kéziratában, melynek nyomtatásban megjelent változata már nem tartalmazza Tőkés nevét. A történtekkel kapcsolatosan Káli Király István, a kiadó igazgatója úgy vélekedett, hogy Nagy Pál helyesen járt el, amikor a kötet szerkesztőjeként törölte Tőkés László nevét. „Publicisztikai fogás nem illik egy novellába. Szerkesztőként Nagy Pál ezt próbálta feloldani” – nyilatkozta. Szakáll Zoltán szerzői jogi szakértő szerint a szerkesztő csak akkor változtathat az eredeti szövegen, ha arról előzetesen az örökösökkel egyeztet. Káli Király István elmondta, ilyen kitétel nem szerepel a szerződésben. A Krónika felvetésére, miszerint az ügynek politikai háttere lenne – Markó Béla RMDSZ-elnök a Mentor Kiadó részvényeinek 22%-át mondhatja magáénak –, Káli Király István kifejtette: „Semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Tőkés püspök rámutatott: „Ez az eset tökéletesen beleillik az utóbbi tizenhat év történelemhamisítási képletébe, azonban többletet is hordoz. Mégpedig azt, hogy magyar részről történik. Fájdalmas, hogy egy Wass Albert műveivel sáfárkodó kiadó ilyesmire vetemedik.” /Rostás-Péter Emese, Szucher Ervin: A fikció, az aktualitás és a cenzúra. Törölte Tőkés László nevét egy Wass Albert-novellából a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Újabb békés tiltakozó megmozdulás színhelye volt január 8-án Nagyváradon Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium lelakatolt sportpályája. Tőkés László püspök beszéde után Fejes Anzelm katolikus főapát kifejtette, hogy az állam által elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásáért a jövőben is imatüntetéseket kellene rendezni. /Gurzó K. Enikő: Imatüntetés a sportpályáért. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./

Nagyváradon a várad-olaszi református egyházközség vezetője, Veress Kovács Attila lelkész beszámolt arról, hogy a gyülekezet tagjainak 60 %-a nem fizette be az egyházfenntartási járulékot. 434 család nem tartja a kapcsolatot a gyülekezettel. A temetések száma (62) jóval meghaladta a keresztelések számát (35). A bibliaórákon kevesen voltak. Sikerült a templom egyik részének felújítását elvégezni. Bomladozik a református egyház szervezete az európai országokban, állapította meg Tőkés László püspök, ezért meg kell erősíteni a missziós tevékenységet. /G. K. E.: Évértékelő Várad-olasziban. Tőkés: meg kell erősíteni a missziót. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./

Tiltakozik a Kráter Műhely Egyesület, a szerző magyarországi életműkiadója, hogy Wass Albert novelláját cenzúrázta az erdélyi Mentor Könyvkiadó. Káli Király István azt mondta, hogy “Publicisztikai fogás nem illik egy novellába”, ezért vették ki Tőkés László nevét. Az egyesület álláspontja szerint azonban ez az indok nem állja meg a helyét, mert a név kivétele a novella jelentését módosítja. Wass Albert novellája nem publicisztikai, hanem politikai irodalom. A Kráter Műhely Egyesület PoLíSz című folyóirata februári számában közli a cenzúrázatlan, eredeti novellát. Az Erdélyi Napló 2005. november 22-i számában olvasható volt az eredeti szöveg. Korábban az Ember az országút szélén című Wass-műből maradt le az utóirat, amelyben a szerző a Ceausescu-rendszert bírálta. A második kiadásban viszont már szerepel ez a részlet. /A Kráter Műhely Egyesület sajtóközleménye. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

Tőkés László püspök szerint az autonómia létfontosságú az erdélyi és a partiumi magyarság számára és elfogadhatatlan, hogy az értékek, és előnyök érvényesülése továbbra is Bukarest és Budapest klientúraépítő forráselosztásától függjön. Tőkés László szerint az erdélyi magyarság szempontjából három törvény megalkotása fontos: az egyházügyi törvény, az oktatási törvény és a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek támogatása. /Tőkés 2006-os fontossági listája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Tőkés László püspök kijelentette: az európai fórumokhoz fordul amiatt, hogy a román hivatalos szervek etnikai és vallási diszkriminációt alkalmaznak a református magyarokkal szemben, és híveivel együtt imádkozással egybekötött nyilvános demonstrációt tart minden vasárnap Nagyváradon, az olaszi református templomban. Az akció célja az, hogy a nagyváradi városi tanács utaljon át a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium használatára egy mintegy 300 négyzetméteres telket, ahol sportpálya működne. Az egykor a kollégium tulajdonában levő sportpályát a városvezetés 2003-ban a Szentháromság ortodox parókiának utalta át, bizonyos nagyobb területek helyett, amelyeken a kommunista rezsim idején tömbházak épültek. /Tőkés tiltakozása. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Dabas, az anyaországi testvérváros Kancsár Krisztián személyében januártól új ifjúsági nagykövetet nevezett ki Barótra. A 25 esztendős, történelem szakot végzett fiatal erdővidéki megbízását megelőzően a szlovákiai Besztercebányán teljesített három hónapos szolgálatot, s mint mondja, az alapprogramnak számító intézményekkel és a civil szférával való kapcsolattartáson kívül leginkább azt szeretné elérni, hogy a két település ifjai között természetes, határokon átívelő barátságok épüljenek ki. Az ősz folyamán megtartott versenyvizsgát követően, idén év elejétől a középiskolát tavaly elvégző Tőkés Lehel képviseli Barót város érdekeit Dabason. A testvértelepülések által tavaly nyáron aláírt szerződés értelmében a baróti ifjúsági nagykövet költségeit teljes egészében a dabasi önkormányzat fedezi. /(hecser): Dabas és Barót ifjúsági nagykövetei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot fogadtak el január 26-án Kolozsváron azon az Egyeztető Autonómia-Kerekasztalon, amelyet a Tőkés László református püspök által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezett. A tanácskozáson az erdélyi magyar történelmi egyházak zöme és jelentős civil szervezetek mellett jelen volt az RMDSZ képviselője is. Tőkés László gesztusértékűnek értékelte, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke elküldte a szövetség képviselőjét a tanácskozásra. Székely István, az RMDSZ szakértője elmondta: az RMDSZ részvétele a kolozsvári megbeszélésen elsősorban a kerekasztal témáját képező autonómiának szól. Megállapította, ha valóban létrejön az erdélyi magyar politikai és civil szervezeteket, illetve egyházakat tömörítő ERMÁÉRT, akkor némi átfedés keletkezik az RMDSZ döntéshozó szerveként működő Szövetségi Egyeztető Tanács és az újonnan létrejött intézmény között. Az RMDSZ képviselője nem írta alá a tanácskozás végén a résztvevők által elfogadott szándéknyilatkozatot, mert – mint mondta – ő csak egy olyan megbeszélésre érkezett, amelynek témája az autonómia. Az EMNT elnöke kifejtette: azért van szükség egy ilyen testületre, mert jelenleg nem létezik az erdélyi magyarságon belül intézményes formája a párbeszédnek. Tőkés emlékeztetett, hogy ez csak egy szándéknyilatkozat, de reményét fejezte ki, hogy a meghívottak majd pozitívan reagálnak a meghívásra. /B. T.: Az ERMÁÉRT létrehozását kezdeményezték. Az új intézmény februárban alakulna meg. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./ A EMNT szervezte beszélgetésre meghívták a történelmi egyházak, a civil szféra és a politikum képviselőit is. A katolikus egyházon kívül mindenki elfogadta a meghívást. A vita azonban csekély érdeklődést váltott ki, alig tíz résztvevő jelent meg. /Debreczeni Hajnal: Szükség van párbeszédre az autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

Kinde Annamária elmarasztalta a bukaresti tévé hétfőn jelentkező magyar adását. A híreket hallgatva azon gondolkodott, biztos-e, hogy 2006-ot írnak, mert erősen középkori hangulat vett rajta erőt. Láthatta a képernyőn Patrubány Miklóst Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök társaságában, és Tőkés Lászlót valahol egy autonómiakonferencián. Kinek csinálják ezt a műsort és kinek a pénzéből?- tette fel a kérdést a cikkíró. /Kinde Annamária: Tévé a tű fokán. Harmatos középkor. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában címen rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten a Duna Televízió és a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ húsvétkor induló Autonómia csatorna előzeteseként. – A kisebbségek problémájának megoldása az Európai Unió keretein belül nem csak a kisebbségek érdeke, hanem egész Európáé – jelentette ki Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Az előadók a téma nemzetközi szaktekintélyei voltak, illetve kisebbségi és többségi politikusok Olaszországból, Spanyolországból, Finnországból, Svájcból, az Európa Tanácstól, Magyarországról és a vele szomszédos országokból. A svájci Komlóssy József szerint a dél-tiroliaknak három fő tényező együttes hatásának eredményeként sikerült elérni céljukat: egységesen léptek fel, másik tényező az élni akarás, a jövőkép, a harmadik pedig azt, hogy „Bécs – függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon – mindenkor ott állt a dél-tiroli követelések mögött”. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője hangsúlyozta: az EU nem fogja megoldani a kisebbségek problémáit, viszont esélyt adhat ezek rendezésére, ha a közösségek tudnak élni a lehetőségekkel. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kiemelte, a konferencián elhangzottak alapján megfogalmazható tanulság az volt, hogy „a nemzetállamok kezdenek megszelídülni”, amihez nagymértékben a kisebbségek is hozzá tudnak járulni. Romániából többek között Varga Attila RMDSZ-képviselő, Tőkés László püspök és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szólalt fel. /Guther Ilona, Budapest: Szelíd nemzetállamok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./