"A szenátus megszavazta az új titokvédelmi törvényt, amely súlyos korlátozásokat tartalmaz. Az RMDSZ szenátorai a törvénytervezet ellen voksoltak. A szöveg ezután a képviselőház elé kerül vitára. A törvény "állampolgári kötelességgé" teszi az államtitok védelmét, amelynek révén "az ország iránti hűségét" tanúsítja az állampolgár. A "szolgálati titok" kategóriája az egyes intézmények dolgozóit kötelezi titoktartásra, illetve eltilthatja a sajtót bizonyos információktól. A törvény szerint a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ellenőrzi azokat, akik államtitkokhoz juthatnak hozzá. /A szenátus megszavazta. Titokvédelmi törvény. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./ A román lapok szerint "az államtitok fölötti őrködésre kötelez 23 millió románt" /Adevarul/, illetve "törvényesíti a nemzeti terrort és visszaállítja a rendőrállamot" /Ziua/. Az államtitok megóvásának ellenőrzése a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ feladata, így a törvény az állampolgárokat a testületek való együttműködésre kényszeríti. A gazdasági egységekben külön osztályokat hoznak létre az államtitok védelmére, a hírszerző szolgálat által megerősített személy vezetésével. Az államtitok megsértése kettőtől hét évig terjedő börtönnel sújtható. /Magyar Hírlap, febr. 9./"

"Az Adevarul tudósított a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány körüli vitáról, tényként közölve a vádakat, azt állítva, hogy Szőcs Géza 13,7 millió forintot "tulajdonított el". A cikk címe: Pénzügyi botrány a magyarság vezetői körében. Alcíme: Az RMDSZ hajdani ügyvezető elnökét, Szőcs Gázát azzal vádolják, hogy törvénytelenül elsajátított 13 770 000 forintot. /Adevarul (Bukarest), márc. 7., Népszava, márc. 8./"

Molnos Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nyilatkozatban cáfolta azt a vádat, hogy a Nemzetközi Transsylvania Alapítványnak nem számolt el 700 ezer forinttal. Az összeget harmadmagával vette föl 1992-ben, de csak közvetítőként és azonnal továbbadta, erről még akkor beszámolt Ábrahám Dezsőnek, Sütő Andrásnak és Markó Bélának. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

A 300 lelkes Ojtoz faluban lebontották a kultúrtermet, a faluban már egy kalákát sem lehet összehozni. A falu fele magyar, fele két nyelvet beszélő magyar és csángó. Az RMDSZ-t nem tudja feltámasztani Ojtozon, panaszolta Lázár István falufelelős. Yvonad svájci község a testvérfalu, sokat segítenek, egy buszt kapott Ojtoz, ezenkívül bevezették a kábeltévét. Az iskola előtt állt egy gyönyörű, festett tulipános székelykapu. Elhúzatta egy jármű, összetörten hever a hóban. A megtört magyarságtudat miatt nem sikerült összefogni, hogy megjavíttassák a székelykaput. Moldva felöl jövet ez volt az első látható jele annak, hogy itt magyarok élnek. A Rákóczi-vár romjai a faluturizmus kihasználatlan lehetőségeire figyelmeztetnek. Elpusztított emléktáblák töredékei mutatják, kik jártak erre, kik építették az utakat. A honvédkői emléket 1961-ben felrobbantották. Az Ojtozi-szorost emlékhellyé kellene nyilvánítani, itt tört be a tatár, a török.../Kisgyörgy Zoltán: Miképp fúj az Ojtoz szele? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

"Budapest belvárosában, a Molnár utcában van az Erdélyi Magyarok Egyesülete, a maroknyi aktív csapat életben tartja a mostohán kezelt civil szervezetet, hétről hétre igyekeznek a Magyarországra áttelepült erdélyieknek a szülőföld emlékét, üzenetét közvetítő rendezvényeket szervezni, otthoni könyveket, lapokat beszerezni, árusítani, erdélyi vendégeket meghívni. Kiss Béla, az egyesület elnöke és mindenese úgy tapasztalja, hogy Magyarországon nem nézik jó szemmel az erdélyi magyarok kisebbségi szervezkedését. Az még a legenyhébb, hogy a rendőrségen is makacsul "románoknak" nevezik őket. Legutóbbi, március végi rendezvényükön a kolozsvári Művelődés főszerkesztője, Szabó Zsolt mutatta be a 11-es, szociálpolitikai súlypontú számukat. Egy 1995-ben Torockón rendezett szociálpolitikai tábor irányította erre a fontos kérdésre a figyelmet. Az RMDSZ ápr. elsejétől szociális és egészségvédelmi irodát nyit Kolozsvárott, melynek vezetője a Budapestről hazatelepült fiatal szociológus, Várhegyi Ilona. A romániai magyarokat meg kell tanítani a saját sorsukon jobbítani, a szociális munka fontosságát felismerni, hangsúlyozta az esten jelen levő Várhegyi Ilona. Az áttelepült erdélyiek felvetették problémáikat, mire a meghívott népjóléti minisztériumi helyettes államtitkár, Bíró Boldizsár elmondta: az áttelepültek esetében az ügyek intézésében /nyugdíj, gyermeksegélyek/ súlyos akadályt jelent a román és magyar állam közötti alapszerződés rendezetlensége, a jogi és szociálpolitikai problémák intézésének kölcsönös egyeztetésének a hiánya. Egy-egy konkrét ügyben való megkeresésükre a román illetékesek sokszor nem is válaszolnak. Szóba került a romániai magyarok csökkent gyógykezelési lehetősége Magyarországon, illetve az, hogy kevés a 30 napos vízummentesség. Bíró Boldizsár kifejtette, hogy csökkentek az anyagi lehetőségek. /Cseke Gábor: Édes Erdély, kiürült a zsák...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./"

A bukaresti ellenzéki 22 című román hetilap ankétot rendezett, amelyen Nicolae Ulieru, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ szóvivője elmondta, hogy noha mintegy százezer dossziét megsemmisítettek a szeku tisztjei, a mostani titkosszolgálat, az SRI mintegy kétmillió dossziét /!/ örökölt, ebből másfél millió az informatív anyag /bizonyos időszakokban megfigyelt személyekről/, félmillió a személyi dosszié. Ez a hatalmas anyag feldolgozatlanul van az SRI levéltárában. Egyes részletek, egyes dossziék anyaga titokzatos módon kiszivárog sajtóba, de az anyag hozzáférhetetlen. Ioan Scurtu, az állami levéltár vezetője kifejtette: büszkék lehetünk arra, hogy nálunk mindössze harminc évre zárolták ezt az anyagot. /Bogdán László: Dossziék kora. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Máj. 21-én hivatalosan is megnyílik az első magyar-román vegyesbank, a Budapest Bank tulajdonában álló Pater Bank, amely elsősorban közvetítőként szeretne a kétoldalú kereskedelem területén megjelenni. Alaptőkéje 8 milliárd lej, a törvényben előírt minimum, de ezt 1997 végéig 25 milliárd lejre növelik. A Budapest Bankot privatizálták, a General Electric Capital szerzett többségi tulajdont, így most már amerikai érdekeltségként is megjelenik a román piacon. A bukaresti bank a központ és a bankfiók szerepét is ellátja, 25 fős, egy-két kivételtől eltekintve a személyzet román. A Pater Bank Marosvásárhelyen is kapott engedélyt fióknyitásra, de ehhez még meg kell teremteni a feltételeket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4-5./ A bank tevékenysége a napi politika és az etnikai kérdések felett áll, nyilatkozta Péter László elnök-vezérigazgató. /Világgazdaság (Budapest), ápr. 25./

"Demeter János Zsilava odúiban című, börtönéveire emlékező írását Demeter Zayzon Mária tette közzé. Az első rész az embertelen börtönkörülményeket írta le, a zárkában, Venczel Józseftől tudta meg, hogy testvére, Demeter Béla 1951. dec. 8-án a börtönben meghalt. Demeter Bélát a magyar kormány kiadta Romániának, hogy ott vizsgálják: Demeter Béla a párizsi magyar békedelegáció tagjaként kitől milyen adatot kapott Erdélyből. Demeter József Venczel Józsefnek a cellában köszönetet mondott korrekt viselkedéséért, ahogy a kihallgatásokon helytállt. A zsúfolt cellában többen a cementpadlón nyúltak el, alig lehetett mozogni. Néhányan az ágy alá feküdtek. A cellában voltak néhányan az ún. "tasnádi csoport"-hoz tartozók is. Perük fővádlottja egy Kónya nevű ifjú volt, akinek kezdeményezésére aláírtak egy nyilatkozatot: belépnek egy demokratikus nemzetközi ifjúsági szervezetbe. Tevékenységet nem fejtettek ki, mégis letartóztatták őket. Csőgör elmondta, egy ideig olyan cellában is volt, ahol 160-an voltak. A börtöncellában közölték velük az ítéletet, miután már negyedik éve voltak rabok: Jordáky Lajos 12 évi kényszermunka, Demeter János 10 év, Balogh Edgár 7 év, Csőgör Lajos 5 év. Balogh Edgár most már reálisabban látta a helyzetet. "Valószínűleg addig titokban remélte, hogy menekül s az ügye elválik a mienktől. Mintha az lett volna az érzése, hogy ő csak formailag szerepel a vádlottak padján és csupán a per sikere érdekében. Mihelyt elítélnek bennünket, az ő szerepe véget ér, s majd megtalálják a formát a hazaengedésére." - emlékezett Demeter János. A börtönben Jordáky Lajos elmesélte, hogy a letartóztatását megelőző hónapokban gyakran meglátogatta őt Bányai László és barátságosan elbeszélgetve bizalmasan érdeklődött különböző történetek és személyek felől. Közvetlenül letartóztatása előtt magához hívatta Csordás Sári, aki a pártközpont káderosztályán dolgozott és azt kérte, minden általa ismert aktivistáról írjon le minden rosszat, amit csak hallott az illetőről. Jordáky kb. 120 oldalt írt össze, ezután letartóztatták. Csőgör Lajost 1949 ősszén tartóztatták le fantasztikus vádakat tálaltak elé: Erdélyben nagy összeesküvést lepleztek le, és azt kérték, segítsen ennek felgöngyölítésében. A kihallgatók szerint minden szál Márton Áron püspökhöz vezetett, tőle ágaztak el a különböző összeesküvő vonalak: a Magyar Népi Szövetség, az EMGE, a Hangya Szövetkezet és a Bolyai Tudományegyetem. Õt az egyetemi vonal élére állították, ebben szerepelt Demeter János is. Csőgör elképesztőnek találta a vádat és ellenállt. De meddig lehetett ellenállni? Százharmincöt órán át tartották fönt egyfolytában, álmatlanul, éjjel, nappal. Az utolsó napokban összeroppant. Akkor végleg megtört, amikor megfenyegették, behozzák a feleségét. Ezután aláírt mindent, még egy olyan nyilatkozatot is, hogy pénzt fogadott el Magyarországtól az erdélyi reakció finanszírozására, s arra, hogy az egyetemet a reakció fellegvárává tegye. 1949-ben, Rajk László letartóztatása után Balogh Edgárt felhívatták Bukarestbe, a Magyar Népi Szövetség központjába, és közölték vele, a párt utasítására ki kell nyomozni a Rajk-ügy erdélyi szálait. Balog Edgár akkor Rávi Ilussal, Juhásszal és Bányai Lászlóval tárgyalt. Balogh Edgár ezért kérdőíveket osztott szét a magyar közélet kommunista vezetői között, saját tevékenységükről kérve beszámolót. Ezután őt is letartóztatták. /Demeter János: Zsilava odúiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31., 2. folytatás: ápr. 6-7, mindkét alkalommal a lap Szabad szombat mellékletében/ A Romániai Magyar Szó nem jelezte, hogy az emlékirat-részletet a budapesti Honismeret folyóiratból vette át, ott közölte eredetileg Demeter János lánya, Demeter Zayzon Mária. A Honismeret rövid életrajzi összefoglalót is adott: Demeter János /Kerlés, 1908. júl. 6. - Budapest, 1988. júl. 6./ kolozsvári jogtudós a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt, alapító tagja az Erdélyi Fiatalok folyóiratnak, majd 1932-ben elindította a Falvak Népét, amely betiltásáig, csak egy fél évig létezett. Testvérével, Demeter Bélával együtt szerepe volt abban, hogy Kolozsvár nem vált utcai harcok színterévé. Demeter János vezető szerepet játszott a Magyar Népi Szövetségben, emellett a Bolyai Tudományegyetem professzora volt. Hamis vádak alapján Demeter Jánost 1952. aug. 30-án bebörtönözték, 1955 májusában engedték ki a börtönből. Ezután Demeter János a kolozsvári egyetem professzoraként működött, az egyetem prorektora volt és országgyűlési képviselő. Önéletírása Századunk sodrában /Kriterion, 1975/ címen jelent meg. Jogtörténeti munkája feldolgozta az 1944-1948-as időszak forrásait: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján /Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal, Kossuth Kiadó, Budapest, 1983./ - Kiadásra vár többszáz oldalas börtönnaplója és a nemzetiségek kollektív jogairól írt tanulmánya. A Honismeretben szerepelnek - lábjegyzetben - Venczel József és Demeter Béla életrajzi adatai is. Venczel József /Csíkszereda, 1913-Kolozsvár, 1972/ 1950. febr. 17-től 1961. jan. 11-éig volt börtönben. Szabadulása után kisegítő munkákat végzett, majd 1969-től újra visszakerülhetett az egyetemre. Demeter Béla /Somkerék, 1910- Vacaresti börtön, 1952/ 1930-1933 között az Erdélyi Fiatalok Faluszemináriumának elnöke, 1936-1944 között az Esti Lapok /Kolozsvár/ főszerkesztője. 1946-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök erdélyi szakértőjeként részt vett a magyar kormány békeelőkészítő tevékenységében, a párizsi értekezleten a román és kisebbségi kérdés referenseként a magyar békedelegáció tagja. 1951-ben az ÁVH letartóztatta és kiadta a román hatóságoknak. /Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. = Honismeret (Budapest), 1. sz./"

"Cáfolhatók-e a Funar polgármester utasítására Kolozsváron a volt Biasini Szálló falára felvésett állítás, hogy az 1848-as szabadságharcban 40 ezer románt megöltek, kérdezte Nagy Ernő dr. Egyed Ákos történészről. Igen, cáfolhatók, válaszolta. Avram Iancu Bécsben el akarta érni azokat az ígéreteket, amelyeket a császári udvar, mint szövetségeseknek, kilátásba helyezett. Gyorsan összeállítottak egy iratot, 1849 decemberében. Ebben az időben pontos statisztikai felmérés nem készülhetett. Az irat 35-40 ezer román áldozatot említ, mondván: 8-10 ezer a román harctereken esett el. "Van Erdélyben 2400 román falu, s mindenikből elvittek és elpusztítottak 10 vagy 20 embert." Ez eleve képtelen állítás, de nem is volt 2400 román falu. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3./"

Júl. 5-én, 86 éves korában Marosvásárhelyen meghalt Tompa Miklós rendező, Tompa László költő fia. Budapesten sajátította el a rendezés tudományát, azután hazajött Kolozsvárra. Az erdélyi magyar dráma hiteles megszólaltatója volt. Az általa alapított Székely Színház a legjobb társulat lett, odacsábította a legjobb színészeket, a színháznak 21 éven át volt az igazgatója, 1976-81 között pedig a színiakadémia rektoraként működött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./ Tompa Miklós Székelyudvarhelyen született, 1910-ben.

"Akik jelenleg bizalom-megelőlegezésről, a "kinyújtott békejobb" történelmi szerepéről beszélnek, azok ezt nem őszinte idealizmusból teszik, hanem - sajnos - a magyar nemzetétől eltérő érdekszövetségeiket leplezendő - írja Borbély Zsolt Attila. "A Kádár-Aczél-rendszer nemzeti öntudatpusztító politikai kurzusának eredményeképpen ma magyar nemzeti érdekek külpolitikai artikulálását két alapvető tényező akadályozza." Az egyik a pénzügyi-politikai-média érdekcsoport, mely immunis a magyar problematika iránt. A második csoport az államnemzeti felfogás őszinte híveiből áll. Horn Gyula emlékezetes kijelentésével /tízmillió magyar miniszterelnöke/ szemben áll a kormány külpolitikai retorikája. Tettei kevésbé. "A magyar nemzet öncsonkító azonosítása tízmillió magyar állampolgárral egyelőre még periférikus jelenség, de érezhető a hivatalossá tételének a szándéka." - Az alapszerződés megkötése után rosszabbodott a kisebbség helyzete. - Elemzést igényelne, létezett-e nyomás a nemzetközi politikai élet meghatározó tényezői részéről az alapszerződések megkötésére. Amennyiben létezik is ilyen nyomás. "ennek engedni azt jelenti, hogy az ország felad egy nemzetpolitikai szempontból alapvető prioritást egy másik érdekében." - Értelmetlen dolog alapszerződést kötni olyan román kormánnyal, melynek magyarellenes törekvései a legkülönbözőbb jogi dokumentumokban is kimutathatók. Az alapszerződés feltételéül az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvényjavaslat elfogadását és az RMDSZ-nek az előkészítő tárgyalásokon való részvételét kellett volna megszabni. Alapvető lenne Magyarország védőhatalmi státusának kodifikálása is. - Az RMDSZ-nek egyes esetekben szembe kell helyezkedni a hivatalos magyar kormánnyal. Elérkezett a szólás ideje, de még nem múlt el. /Borbély Zsolt Attila: Esetleges segédeszközök. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 10./"

Balánbányán aug. 11-én avatták fel az új református templomot, Zakariás Attila tervezte, holland és svéd testvérgyülekezetek, továbbá magyarországi alapítványok segítették anyagilag az építést, sok múlott Sógor Csaba madéfalvi tiszteletes szervezőkészségén is, aki a balánbányai szórványgyülekezet gyámolítását is vállalta. Ez Felcsík első református temploma. A templomban egyben könyvtár is van, különböző találkozók színhelye lehet a jövőben. Tőkés László püspök beszédében kiemelte, hogy tüneményes gyorsasággal készült el a templom. Nem elég régi műemlékeinket ápolni, nem elég régi templomainkat megőrizni, hanem újakat is kell építenünk. Csak összefogással lehet felülemelkedni a pusztító áron, figyelmeztetett a püspök. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./ - Több mint háromszáz emlékezetes rendezvénye volt a református világtalálkozónak, összegezte az eredményeket a püspök, amelyek közül sok az ökuménia jegyében más egyházakra is átsugárzott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Csíkszereda belterületén a Belügyminisztérium térítésmentesen öt hektár szántóterületet kisajátított az Agroprodcom tulajdonából. A Hivatalos Közlönyben közzétett határozatából nem derül ki, hogy mire akarják használni a megszerzett területet. /Gyarapodó belügy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.

"Révész Sándor emlékeztetett arra, hogy az MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodásában is benne van, hogy a kisebbséget érintő kérdésekben csak az ő szervezeteik "véleményének figyelembevételével szülessen meg a magyar álláspont." Ehhez képest az RMDSZ elnöke csak a végleges szöveg, a hivatalos magyar álláspont kialakulása után tudta meg, hogy a szerződésben lábjegyzet van az 1201-es ajánlásról. "A külügyminiszternek van képe arra hivatkozni /Magyar Hírlap, augusztus 17./, hogy a kisebbségi magyarok és a parlamenti pártok folyamatosan tájékoztatást kaptak a tárgyalásokról, s ?most új elemet csupán az 1201-es ajánláshoz fűzött egymondatos tényrögzítő lábjegyzet szövege jelentett számukra ?. Csupán! Erre nincs mentség. Semmiféle nyomással" nem igazolható az, hogy "a kormány az alapszerződés kulcskérdésében kész tények elé állított minden magyar érdekeltet." Révész az ellenzék érvelését is elveti, hiszen korlátozottak Magyarország lehetőségei. "A kormány átlépett egy olyan határvonalat, amelyet csak pusztító cinizmussal lehet átlépni." Egy olyan szerződés, amely új lehetőséget nyit a nacionalista jogfosztásnak, pusztító nacionalizmus. "Ezt a cinizmust támogatja a magyar kormány. Mégpedig tudatosan." /Révész Sándor: A jó cinizmus és a rossz. = Népszava, szept. 4./"

Katonai bizalom- és biztonságerősítő megállapodást írt alá szept. 6-án Aradon Keleti György honvédelmi és Gheorghe Tinca védelmi miniszter. A dokumentum többek között tájékoztatási kötelezettséget ír elő a magyar-román határ 80 kilométeres körzetében zajló csapatmozgásokról. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./ Keleti György elmondta, hogy szept. 8-án egy németországi hadgyakorlaton ismét találkozik román kollégájával. Megállapodtak abban, hogy az idén Bukarestben aláírják a két ország közötti titokvédelmi és a hadisírok kölcsönös gondozásáról szóló megállapodást. /Magyar Nemzet, szept. 7./

A SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 6-án alakult meg, akkor még az RMDSZ aktív támogatója volt. Később azonban Borbély Levente az önálló székely nemzet képviseletét hirdette meg Zengő Nyíl című, 1991-es felhívásában. Ebben már szembefordult az RMDSZ-szel, kirohant azok ellen, akiket anti-székelyeknek hívott, köztük volt Sylvester Lajos, Magyari Lajos költő és Fülöp Lajos székelykeresztúri múzeumigazgató. A SZIF tehát a káros megosztást szolgálja. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész már 1992-ben megfogalmazta véleményét, melyet a Tiszatáj (Szeged) 1992/6-os számában publikált. Megállapította, hogy a Borbély Levente, a SZIF ideológusa azt bizonygatja, hogy a székelység külön nemzet. Mindez politikai hazárdjáték. A kovásznai Fábián Ernő pedig megírta, hogy Dumitrascu konstancai szenátor, egykori kommunista párttörténész valóságos szózatot intézett a székelyekhez, hogy elégeljék meg a magyarok elnyomását és szabaduljanak meg a galád magyaroktól. /Fülöp D. Dénes: Önpusztító SZIF-ideológia. Nem magyar a székely? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 31./

"Emil Constantinescu életrajza: 1939. nov. 19-én született Tighina városban, a mai Moldovai Köztársaság területén. Apját a Regátból helyezték át az akkor Romániához tartozó Besszarábiába. A háború után visszaköltöztek Arges megyébe, Bradet faluba. Emil Constantinescu Bukarestben végezte az egyetemet, jogi diplomát szerzett. Bíróként kezdte működését, de elégedetlen volt a jogrendszerrel, elhatározta, hogy geológus lesz. 1966-ban végezte el Bukarestben a geológiai fakultást, irodalmi tárgyakkal kiegészítve. Geológusként bejárta az országot, tudományos tevékenységének eredménye hét könyv és 67 tudományos közlemény. Bukarestben egyetemi előadó, 1991-től tanár, 1992-től a Bukaresti Egyetem rektora. 1996-ban politikai működése miatt lemondott rektori tisztségéről. Az 1990 júniusi "bányászjárás" után egyik kezdeményezője a Polgári Szövetségnek, ennek képviselőjeként a "Román Antitotalitárius Fórum" ellenzéki pártcsoportosulás ügyvezető elnöke. 1992-ben nagy meglepetést keltett, hogy a Demokratikus Konvenció /DK/ az akkor még ismeretlen Emil Constantinescut választotta elnökjelöltjének. Corneliu Coposu parasztpárti elnök ugyanis benne látta az új nemzedék képviselőjét. 1992 végén őt választották a DK elnökének.. Constantinescu 1995 őszén belépett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./"

Ha a magyarság lélekszámának alakulásáról hallunk, megszoktuk a reményt vesztett lemondásról olvasunk. Ekkor pedig előállt egy demográfus, történész és levéltáros, Dávid Zoltán, aki azt mondja, nézzünk alaposan a számok tükrébe. Dávid Zoltán jogásznak indult, de azután statisztikus és demográfus lett, a Magyar Országos Levéltár munkatársa, majd a Központi Statisztikai Igazgatóság levéltárának igazgatója. Ő adta közre az első magyarországi népszámlálás felmérését 1784-ből. Dávid Zoltán mindig figyelt a szomszédos országok demográfiai helyzetére is. Az 1910-es népszámlálás a történelmi Magyarország területén az összlakosság 54,5 %-a magyar volt. Hiába telepítettek Erdélybe legalább egymillió románt, hiába a nagy lélekvesztéseink a reszlovakizálás embertelen rohamában, hiába végeztek ki Tito partizánjai majdnem 40 ezer ártatlan magyart a Délvidéken, hiába sokszázezernyi halott a második világháború frontjain és fogolytáboraiban, a magyarság életfája nem száradt ki. A történelmi Magyarország területén 1920-ban az össznépesség 52,2 %-a magyarnak vallotta magát, 1930-ban alig csökkent a magyarok lélekszáma, 52 százalék volt az anyaországban és az elszakított részeken együttvéve. Dávid Zoltán kimutatta, hogy 1950-ben a magyarság létszáma a Kárpát-medencében az összlakosság 52,8 százaléka, 1960-ban 53,3 százaléka, 1970-ben pedig 53,6 százaléka. Minderről Dávid Zoltán a Vigilia 1996. augusztusi számában írt /Ezerszáz év a Kárpát-medencében/. Dávid Zoltán bemutatta a hullámvölgyet is, 1970-től csökkeni kezdett a magyarság lélekszáma, de még megtartottuk többségünket. - Dávid Zoltán 74 évesen halt meg. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./ Dr. Dávid Zoltán nyugalmazott levéltár-igazgató aug. 10-én halt meg, a temetése aug. 22-én volt a Farkasréti temetőben.

Az ötvenes évek elején Erdélyben szakadár, kommunistabarát csoport ragadta magához átmenetileg az egyházirányítást, akkor Dénes Anna Szeréna egyike volt azoknak, akik titkos összekötőként működtek az illegális püspök és az állami nyomásnak ellenálló, Rómához hű lelkipásztorok között. Éveken keresztül naponként tette kockára szabadságát azért, hogy állandó futárszolgálatával segítsen megakadályozni a fenyegető egyházszakadást. Az erdélyi papság az ő révén értesült a titokban felszentelt püspök rendelkezéseiről. 1954-ben Kolozsváron lakott - emlékezett meghurcolásáról -, illegális hitoktatást végzett, dec. 2-án éjjel érte jöttek, a Securitate börtönébe vitték, ahol nyolc hónapig egyedül tartották egy fűtetlen cellában. Arra akarták kényszeríteni, hogy másokra tegyen hamis vallomást. A vád tanújaként el akarták vinni egy bírósági tárgyalásra, de kijelentette: ha odaviszik, védeni fogja a vádlottat. Éhségsztrájkot kezdett, kijelentette: akkor hagyja abba, ha nem kényszerítik mások elleni hamis vallomástételre. Sokszor csukták jéghideg sötétzárkába. 1956. márc. 17-én a kolozsvári katonai törvényszék tíz évre ítélte, ebből hat évet börtönben, négyet pedig a baragani pusztaságban töltött, száműzetésben, egy vályogkunyhóban. A többi apácával és pappal együtt megjárták a nagyobb börtönöket. Kenyeret ritkán láttak, vizet kimérve kaptak, naponta 4-5 decit, ezt kellett beosztani tisztálkodásra és ivásra. Ősszel elvették a meleg ruhát és májusban visszaadták. A legkisebb fegyelmi vétségért, hangos beszédért azonnal bilincs, gúzsbakötés járt. Szabadulása után Kolozsváron ugyanott folytatta lélekmentő munkáját, ahol letartóztatásakor abbahagyta. - A diktatúra bukása után Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke kereste fel őt, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtsa neki a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. /Hetényi Varga Károly: Dénes Anna Szeréna szociális testvér, Gyulafehérvár. = Keresztény Élet (Budapest), dec. 8./ Hetényi Varga Károly Akiket üldöztek az igazságért címmel gyűjti és kötetekbe szerkesztve kiadja a katolikus egyház tagjainak a kommunista rendszerben történt meghurcolásának adatait.

"Szilágyi N. Sándor hozzászólt a Vetési Lászlónak a szórványkérdéssel kapcsolatos vitaindító írásához. Valójában nem a kérdéshez, a szórvány problémájához szólt hozzá, hanem mindez ürügyül szolgált ahhoz, hogy nevetségessé tegye a nemzethalál problémáját felvetőket, egyúttal elítélte és kártékonynak minősítette a szórványsorsról készült borongós hangú filmeket. Egyetlen gondolata sem volt arról, hogyan lehetne segíteni, ehelyett sietett kijelenteni: "a szórványban élő ember sokkal könnyebben megmaradhatna magyarnak, ha nem akarnák annyian megmenteni." Szilágyi N. Sándor szerint a szórványról való beszédet ki kell emelni - "a sokszor nyilvánvalóan demagóg - nemzetféltés és nemzetmentés ártalmas, mert valójában nemzetpusztító retorikájából." A "szórványt nem azért kell segíteni, hogy a magyar nemzet megmaradjon, hanem azért, mert ezek az emberek bajban vannak" - hangsúlyozta. Először azt kell megkérdezni. miben segíthetek. A szerző sok statisztikai táblázattal segíti a tájékozódást, bemutatva, hogy megyénként a falvakban, illetve a városokban milyen a szórvány nagysága. /Szilágyi N. Sándor: A szórványmagyarság: probléma vagy ürügy? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29, febr. 12./"

"Febr. 17-én Victor Babiuc védelmi miniszter Debrecenbe utazott, ahol Keleti György honvédelmi miniszterrel tárgyalt. A két miniszter titokvédelmi egyezményt írt alá, amely feltétele annak, hogy a két ország katonai és haditechnikai együttműködése bővülhessen. Elhatározták, hogy a két minisztérium integrációs kérdésekkel foglalkozó helyettes államtitkárai havonta, a miniszterek pedig negyedévente találkoznak egymással, felváltva a két országban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./"

Az RMDSZ Szabadelvű Köre kiadott nyilatkozatában foglalkozott a jan. 31-én általuk szervezett nyilvános vitával /A magyar nyelvű egyetem kérdése a megváltozott helyzetben/. A rendezvény célja a témában felmerült vélemények nyilvános megvitatása volt.A Szabadelvű Kör ebben a kérdésben is közvetítő szerepet óhajtott felvállalni szakma és politikum között, a rendezvényen nem kívánt állást foglalni a vitatott kérdésekben. A Szabadelvű Kör szükségesnek tartja az autonóm magyar nyelvű egyetemi oktatást. A tudományegyetem létrehozását, fejlesztését csak Kolozsvár központtal tartják megvalósíthatónak. Sajnálattal tapasztalják, hogy a "véleménynyilvánítás szabadsága szellemében fogant rendezvényünket egyesek felhasználták a Szabadelvű Kör elleni indokolatlan támadásokra." - olvasható a Szabadelvű Kör Elnöksége által kiadott nyilatkozatban. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 19., 970. sz./ A nyilatkozatot Eckstein Kovács Péter képviselő, a Szabadelvű Kör elnöke olvasta fel a Kolozs megyei képviselők ülésén. A képviselő érdemként hangsúlyozta nyomásgyakorlásukat. A nyilatkozattal kapcsolatban több felszólaló nehezményezte, hogy az nem tartalmazza tételesen, hogy a Szabadelvű Kör a Bolyai Egyetem visszaállításáról beszél-e. /Miklós László: Állásfoglalások Bolyai-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

"Eckstein-Kovács Péter nyilatkozott a nép ügyvédje intézményéről. Elmondta, hogy valószínűleg nyárig dönt a hatalom a nép ügyvédje személyéről, aki nem lehet semmilyen párt tagja, de ez a feltétel csak az állás elfoglalása után kell teljesüljön. Az RMDSZ javasolta, hogy legyen egy külön, kisebbségi problémákra szakosodott ombudsman, de a javaslatot nem fogadták el, noha erre van gyakorlat egyes országokban. Romániában egyetlen személy fogja betölteni a nép ügyvédje tisztét és két helyettessel fog dolgozni, de ezek hatásköreit még nem osztották szét. A törvény szerint a nép ügyvédjének nincs döntéshozói joga, rábeszéléssel és presztízzsel tud eredményt elérni. Az RMDSZ-es szenátor fontosnak tartja, hogy korlátlan információszerzési lehetőségei vannak, hiszen az információ megtagadását büntetik, de rá is érvényes a titoktartási kötelezettség. Tájékoztatott, hogy a nép ügyvédjének célja az emberi jogok védelme a hatóságokkal közintézményekkel szemben. Senkinek és semmilyen intézménynek nincs alárendelve, senki nem kötelezheti, hogy alávesse magát utasításainak, rendelkezéseinek. Munkájáról a parlament előtt tesz jelentést évente, vagy bármikor a parlament kérésére. Jelentései törvénymódosító javaslatokat is tartalmazhatnak. A szenátor tájékoztatott, hogy a sérelmezett írásos kérelemben kell feltűntesse, milyen jogait nem tartották tiszteletben és meg kel jelölje e törvénytelenül eljáró hatóságot vagy hivatalt. A jogsérelem megalapozottságának bebizonyosodásával a nép ügyvédje írásban kéri az érintett hatóságot, hogy orvosolja a sérelmet. Amennyiben az a felszólításnak nem tesz eleget, a felsőbb hatóságokhoz fordul, adott esetben értesíti a kormányt és eljuthat egészen a parlamentig. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9/"

"Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./"

"Kolozsváron a magyarságnak kedves emlékű Biasini Szállón /a Petőfire emlékező tábla mellett/ márc. 15-től kétnyelvű tábla hirdeti: 1848-49-ben 40 ezer románt és 270 román falut pusztított el a "magyar nemesség által vezetett megtorlás". Honnan származnak ezek az adatok, tette fel a kérdést Egyed Ákos történész. A kolozsvári Történelmi Lapok 1874. ápr. 2-i számában a folyóirat főszerkesztője, K. Papp Miklós közzétette a Mennyi kárpótlást kívántak a románok 1849-ben című emlékiratot. Ez az emlékirat 1849-ben készült a román küldöttség számára, amelynek élén Avram Iancu állt és Bécsben a császártól kért és kapott kihallgatást. Az emlékirat felsorol név szerint 145 kivégzett román vezetőt és megemlít 1115 elpusztított lakost és 12 falut, ahol a románok nagy veszteséget szenvedtek, majd azzal folytatja, hogy nem létezik olyan román helység, amelyből 10-20 embert nem ölettek volna meg, továbbá a csatákban elesett 8-10 ezer ember, az áldozatok számát 35-40 ezerre lehet tenni. Ezekért a veszteségekért a románokat 2 926 000 forint kárpótlás illeti meg. Bécsben a túlhajtott számadatokat nem fogadták el, hanem Bécs hivatalos összeírást rendelt el 1850-ben. Az osztrák hatóságok a megölt 9-10 ezer magyart nem írták össze. Az összeírást 1851-ben közölték. Az osztrák statisztika 4834 áldozatot említ, ebből 4425 volt román, 244 szász és 165 magyar. Az áldozatok egy részét bíróságok ítélték el emberölésért, gyújtogatásért. - George Baritiu, az 1848-as események történetírója 6000 román áldozatról írt. /Egyed Ákos: A hihetőség határai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./"

"Szerb történész munkája jelent meg az 1944-es vajdasági vérengzésről. Dr. Alekszandar Kaszas: Madari u Vojvodini 1941-1946 /Filozofski Fakultet, Novi Sad, 1996/ című könyvében, mint a hasonló kérdésekkel foglalkozó szerb történelmi munkákban, az ideológiának jut döntő szerep, ismereti a művet Burányi Nándor, háttérbe szorítva a tudományos tárgyilagosságot. Az 1942-es újvidéki vérengzést a magyar hatóságok elítélték, a tettesek ellen bírósági tárgyalás folyt. Nem igaz Kaszas minősítése, hogy az csak bohózat volt, továbbá az sem, hogy a bűnösöket repülőgépen szöktették meg. Ismeretes, hogy az 1944-es magyarellenes vérengzésért senkit sem vontak felelősségre. Ugyancsak téves a razzia végrehajtásának elhatározásán jelen levők névsora, de Kaszas minősítése /Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök németbarát volt/ sem állja meg a helyét. Dr. Alekszandar Kaszas szerint ami 1942 januárjában történt, annak "népirtás és tömeges vérengzés jellege volt, s ezekért közvetlenül a magyar állam volt a felelős", az 1944-ben történtek, mintegy húszezer magyar meggyilkolása "a háborús bűnösöknek és a megszállókkal együttműködőknek a likvidálása volt, amire nem volt mindig megfelelő bírósági fedezet és bizonyíték, amelyekben előfordultak személyes leszámolások és visszavágások, ugyanígy a magyar kisebbség kollektív felelősségének hangsúlyozása a háborúban elkövetett gonosztettekért, az ártatlan lakosság kínszenvedése stb." Az 1944-ben történtekről tehát ötven év múlva sem tudnak hiteles képet nyújtani. /Burány Nándor: A titok marad a föld alatt? = Magyar Szó (Újvidék), ápr. 19. 10. p./"

"Románia és Németország között ígéretes kapcsolatrendszer épül ki, állapította meg Bukarestben Klaus Kinkel német külügyminiszter máj. 1-jén, miután találkozott Emil Constantinescu államelnökkel. Megegyeztek abban, hogy Iasiban német konzulátus nyílik. A gazdasági együttműködés szándékát jelzi, hogy ez alkalommal 700 német vállalkozó érkezett Bukarestbe. - Adrian Severin külügyminiszter kijelentette, hogy Románia bocsánatot kér Németországtól a romániai németek deportálásáért, illetve a Ceausescu által folytatott gyakorlatért, hogy a Német Szövetségi Köztársaságtól kapott fejpénzért engedélyezték a német nemzetiségű állampolgárok kivándorlását: "Mélységesen sajnáljuk ezt /a deportálást/, és az erkölcsi jóvátétel gesztusaként bocsánatot kérünk a történtekért azoktól az egykori romániai, ma németországi állampolgároktól, akiket ezzel az elítélendő eljárással mindörökre megbélyegeztek." A második világháború után mintegy 70 ezer erdélyi szászt és bánáti svábot deportáltak szovjet munkatáborokba. A deportálásokban román hatóságok közreműködtek, állapította meg Severin. A Sztálin-Tito konfliktus idején pedig tömegével telepítettek bánáti svábokat a Baragan vidékére. Ceausescu idejében a kitelepedni szándékozókért fizetett fejpénz elérte a 12 ezer márkát is. Kinkel üdvözölte a román fél gesztusát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3-4./"

"Máj. 7-én kiadott belügyminisztériumi közlemény szögezte le, hogy Sepsiszentgyörgyön a csendőrlaktanya építési munkálatait felfüggesztik és az elvégzett munkát a jelenlegi állapotában megőrzik. Ugyanakkor folytatják a tárgyalásokat a városi hatóságok képviselőivel a csendőrlaktanya jelenlegi helyen való felépítésére vonatkozóan. A bejelentés előzménye az RMDSZ tiltakozó aláírásgyűjtő akciója volt. Az RMDSZ helyi szervezete szerint Székelyföld egész területére kiterjedő csendőrlaktanya-hálózat kiépítése van folyamatban. A rendőrség és a csendőrség állománya csaknem kizárólag más megyékből betelepített román személyekből áll, így mindez a demográfiai összetétel megváltoztatására irányuló több évtizedes gyakorlat folytatása, olvasható a helyi RMDSZ dokumentumában. Az előző kormány idején - a városi vezetés tiltakozása ellenére - kisajátították hat hektáros, központi területet, amelyen a stadion áll és a város szabadidő-központot tervezett. Tavaly elhordták a stadion anyagát, idén tavasszal alapozó gödröt ástak és megkezdték a betonozást. /Szabadság (Kolozsvár), máj.. 8./"

"1994. ápr. 28-án avatták fel Tordán a Jósika Miklós tiszteletére elhelyezett emléktáblát. 1994. jún. 2-án a prefektúra hatálytalanította a tordai városi tanács határozatát, és elrendelte a tábla levételét. Hosszú pereskedés indult, közben - 1995. szept. 30-án éjjel - lemeszelték a táblát. Az épülettől 25 méterre van a rendőrség. Végül idén áprilisban az RMDSZ helyi szervezete letisztította a táblát, így most újra látható. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./Jósika Miklós Tordán született, 1794. ápr. 28-án."