"Másodízben rendezett polgárfórumot Csernátonban, a falumúzeumban az Erdélyi Magyar Civil Társadalom Székelyföldi Csoportosulása. A fő téma az erdélyi magyarság önrendelkezési joga volt. Vitaindító Király Károly, egykori RMDSZ-szenátor, jelenleg a Székely Faluért Alapítvány elnöke Félelem nélkül, valamint Fábián Ernő /Kovászna/ filozófiatanár Pesszimizmus, félelem és optimizmus a magyarok történelmében című tanulmánya volt. A máj. 12-i Libertatea úgy véli, hogy Markó Béla ihletett volt, amikor nem vett részt azon a csernátoni találkozón, amelyen Király Károly Félelem nélkül című, autonómiaformákról szóló tanulmányát vitatták meg. A lap megemlíti, hogy a találkozón többek között a baróti lelkész kijelentette, hogy az alapszerződés és az RMDSZ részvétele a kormányban megzavarta a romániai magyarságot, amely nem számíthat az anyaország támogatására és oda került, hogy elfogadja a kompromisszumokat. A rendezvényről Király Károly úgy véli, hogy a magyaroknak és a székelyeknek területi autonómiára van szükségük nemzeti identitásuk megőrzése érdekében címmel tájékoztat a Jurnalul National. A Félelem nélkül tanulmány szerzője kijelentette a lapnak, hogy az önkormányzás /autoguvernare/ szót tévesen önrendelkezésnek /autodeterminare/ fordították, ami a Romániától való elszakadást jelentené. A lap szerint Király Károly hevesen bírálta az RMDSZ-t, "amiért az hagyja, hogy ámítgassák". A lap megemlíti, hogy az Erdélyi Naplóban megjelent tanulmányban a szerző végül is az önrendelkezés szót használja, amivel kapcsolatban Király Károly kijelentette, hogy ez attól függ, hogy hogyan fordítjuk. "Hátra van annak az eldöntése, hogy a szó melyik értelmére gondolt a baróti magyar lelkész" ? jegyzi meg a lap, majd végül hozzáteszi, hogy a szerző nem fejtette ki, hogy milyen módszerekkel lehet megőrizni a nemzeti identitást, tekintve, hogy az az autonómia követelésének valódi célja. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 14., 88. sz./ Az Adevarul szerint a rendezvény egyik szervezője, Krizbai Imre baróti lelkipásztor kijelentette: "a román-magyar alapszerződés, valamint az RMDSZ részvétele a kormányzásban zavart keltettek a romániai magyarságban, mely oda jutott, hogy elfogadja a kompromisszumokat és nem reménykedik az anyaország segítségében, mely egyszerűen lemondott az erdélyi magyarokról. Területi autonómiát követelünk, önkormányzatot, azt amit az emberek titokban kívánnak és amiről az RMDSZ nem mer beszélni". A lap szerint a lelkipásztor felszólította az RMDSZ-t, hogy követelje az autonómiát és "szemtelenül kijelentette, hogy ha nem érik el azt parlamenti úton, akkor megvalósítják egy lentről szerveződő mozgalommal". A vita után elfogadott határozat kiállt az autonómia, az önálló magyar egyetemi oktatás, a Bolyai Egyetem mellett. A Cronica Romana is beszámol az eseményről, a Rompres hírügynökségre hivatkozva, és megjegyzi, hogy "Magureanunak igaza volt; a székelyek területi autonómiát követelnek és önkormányzatot". Mindkét lap megemlíti, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök, Tőkés László a szövetség tiszteletbeli elnöke, Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, valamint Eva Maria Barki kisebbségi jogszakértő a meghívások ellenére nem vettek részt a rendezvényen, de levélben üdvözletüket küldték. /cseke/: Értekezlet a székely autonómiáról. = Magyar Nemzet, máj. 13./"

"Az Erdélyi Magyarságért Alapítvány Budapesten, máj. 22-én tartott rendezvényén Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke előadásában az erdélyi magyarság számára kollektív jogokat, a magyar történelmi egyházak kisajátított javai után pedig teljes körű jóvátételt követelt. Tőkés László kritikával illette az RMDSZ-t, mert elvben támogatja ugyan az egyházak követelését, de a gyakorlati politika terén fellépéseivel nem váltott ki elégedetlenséget. Szerinte veszélyeket hordoz Göncz Árpád látogatása, amennyiben nem társul konkrét eredményekkel. A rendezvényt követően megalakult a Magyar Érdekvédelmi Szövetség, melynek célkitűzései között szerepel a szomszédos országokban jogsérelmet szenvedett magyarok jogigényeinek felmérése és annak képviselete hazai és nemzetközi fórumokon. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./ "

"A bukaresti 22 című, a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja 18. számában Andrei Marga történészprofesszor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora esszét szentelt az erdélyi szászok deportálásának. A román történetírásnak ez még fehér foltja. Margának az adta az alkalmat, hogy Münster egyetemének kutatói Georg Weber professzor irányításával 2300 oldalas, háromkötetes monográfiában dolgozta fel a még élő szemtanúk emlékeit /Címe magyarul: Az erdélyi szászok deportálása a Szovjetunióba, 1944-1949. Böhlau Kiadó, Köln, Weimar, Bécs/. A német kisebbségek deportálását a szovjet megszállók szervezték meg 1944 karácsonyától kezdődően Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a balti államokban. A kutatások szerint mintegy 870 ezer németet hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunóba, akiknek a fele meghalt, nem térhetett haza. - Most kerültek napvilágra a romániai deportálások eddig ismeretlen kulisszatitkai is. 1944. szept. 12-én Románia egyezményt írt alá a kiugrásról és a fegyverszünetről, ez előírta a hitlerista szervezetek feloszlatását és a német állampolgárságú személyek deportálását. Román állampolgárságú németekről tehát nem volt szó, ennek ellenére a Sanatescu kormány 1944 októberében elkezdte az erdélyi szászok elhurcolását, a szovjet parancsnokság rendelkezésére bocsátotta őket, szám szerint 80 ezer személyt, köztük asszonyokat és kiskorúakat is. A Radulescu-kormány viszont - amerikai nyomásra - 1945. jan. 13-án tiltakozott állampolgárai deportálása ellen. A tiltakozásnak nem volt foganatja, de e momentumot megörökítik a német kutatók. Románia Állami Levéltárából rejtélyes módon eltűntek a szászok deportálásával kapcsolatos kormányhatározatok. Georg Weber professzor 1994-ben személyesen folyamodott az akkori államelnökhöz, Iliescuhoz, a másolatok beszerzéséért, valamint az 1944. decemberi és 1945. januári kormányüléseknek a deportálással kapcsolatos jegyzőkönyveiért, de udvarias elutasításban volt része. A monográfia szerzői felteszik a kérdést: "Mi késztethette Románia felelős tényezői arra, hogy a közvélemény előtt titokban tartsák a vonatkozó információkat? Ez az államra vet rossz fényt, mert széles teret nyújt nem éppen kedvező találgatásokra." /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), máj. 29./"

"Göncz Árpád elnök kolozsvári koszorúzására tért vissza Dávid Ibolya /MDF/ napirend előtti felszólalásában az Országgyűlés jún. 18-i ülésén arra, amit a múlt héten kifogásolt: azt az emléktáblát is megkoszorúzta, amelyet Funar, a hírhedt polgármester állíttatott, amelyen az áll, hogy a magyar nemesség 40 ezer románt és 230 falut elpusztított. A kitalált bűnökről szóló tábla megkoszorúzása önkéntes vállalása annak, ami nem történt meg. Akkor Szabó Zoltán /SZDSZ/ művelődésügyi államtitkár a kormány nevében helyeselte Göncz gesztusát, történelmi megbékélést szolgáló gesztusként értékelte. Dávid Ibolya hiányolta a magyar áldozatok emléktábláját. Emlékeztetett rá, hogy Kijevben Göncz Árpád megköszönte az ukránoknak, hogy "átengedték" honfoglaló őseinket. Miféle öntudat lakozik a magyarságot jelképező elnökben? - tette fel a kérdést a képviselőnő. Szent-Iványi István /SZDSZ/ államtitkár szerint az ellenzék tévedett, Göncz Árpád nem koszorúzta meg a kifogásolt táblát, hanem az ugyanott levő Petőfi-emléktáblát. Pokorni Zoltán /Fidesz/ azt tette szóvá, hogy a koszorúzásról szóló múlt heti felszólalást követően Szabó Zoltán helyeselte a gesztust, akkor még nem tartotta szükségesnek helyesbíteni az MDF-es képviselő felvetését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20., Új Magyarország, jún. 19./"

"Antal István Hargita megyei képviselő beszámolt a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola körül kialakult helyzet újabb fejleményeivel kapcsolatosan. Az RMDSZ-es politikus elmondta, hogy múlt héten kedden a kormánybizottság udvarhelyi kiszállása nyomán a tárgyaló felek helyi, illetve megyei tanács Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus, valamint az ifjúsági minisztérium gyerekekkel foglalkozó államtitkárságának képviselője megállapodtak abban, hogy a felek tanulmányozzák hogyan lehet folytatni az építkezést az eredeti dokumentumoknak megfelelően, elkészítik az Udvarhelyen és környékén élő hátrányos helyzetű gyerekek pontos jegyzékét, valamint 30 napon belül tárgyalást kezdenek az épület adminisztrálását illetően. Az RNEP képviselőjének kérésére a parlament emberjogi bizottsága által az ügyben tartott meghallgatáson többek között a Hargita megyei küldöttség kifejtette, hogy 1995-ben a vita tulajdonképpen jogi kérdések miatt robbant ki. Antal István elmondta ugyanakkor, hogy az építkezéssel kapcsolatos valamennyi okmány értelmében a székelyudvarhelyi hátrányos helyzetű gyerekek számára épül kisegítő iskola, és a helyi tanács ennek tudatában döntött úgy, hogy bérbe adja a területet. A képviselő szerint a kérdésnek a nyitja ott van, hogy az adományt néhány év múlva "valakik, számunkra ismeretlen érdekek eltérítették, és az eredetitől eltérő egészen más célra akarják használni". Az RMDSZ-es politikus elmondta továbbá, hogy a június 12-én megjelent kormányrendelet, mely szabályozza a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetét, kimondja, hogy bármilyen intézmény, amely szociális létesítményt akar felállítani, csak az illető helyi területi egységhez tartozó, a megyei tanács mellett létrehozott bizottságnak a jóváhagyásával teheti azt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./"

"Dr. Láng Gusztáv negyedszázadon át oktatta Kolozsváron a huszadik század magyar irodalmát, nevelte a magyartanárok nemzedékeit. 1984-ben családjával áttelepült Szombathelyre, és lett az ottani Tanárképző Főiskola irodalomtörténeti tanszékének vezető professzora. 1995 őszén két tanévre visszajött Kolozsvárra vendégtanárként, vagy ahogy mondani szokta: "önmagát helyettesíteni". Elmondta, hogy a szombathelyi és kolozsvári hallgatók között hasonlóság van az olvasottság és a gondolkodáskészség hiányában. Jövendő irodalomtanárokról van szó, mondani sem kell, mennyire pusztító hatású a nem olvasás. Miben különböznek? A szombathelyiek sokkal jobban tudják, mi a kötelességük. Szombathelyen nem fordul elő, hogy szombatra vagy vasárnapra kérjék a vizsgát, hogy ne jelenjenek meg vizsgázni, mert "nem úgy jött ki a lépés". - Átlagképzés van, a mennyiség a minőség kárára megy. Vissza kellene állítani a komoly rostálást első és másodéven. - Láng Gusztáv az egyik legismertebb Dsida-kutató, megjelent munkája: A lázadás közjátéka, Dsida-tanulmányok, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1977. /Molnár Judit: Beszélgetés dr. Láng Gusztáv irodalomtörténésszel a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanszékvezető professzorával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 29./"

"Csanády András budapesti filozófus, gazdaságkutató, az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa júl. 2-án Marosvásárhelyen elõadást tartott a romániai gazdasági átalakulásról. Elõadásnak szövegét hozta a Romániai Magyar Szó. Csanády leszögezte: egyetért az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával õ is, mert "az RMDSZ nemzeti-radikális szárnya Tõkés László vezérlete alatt: vajon mi lesz az erdélyi magyarsággal", ha megbukik a liberális kormánykoalíció? Visszapillantással kezdte. "Románia népei mindjárt harmadik évtizede süllyednek egyre mélyebbre a nyomorúságban." Az átalakulás elakadt félúton. A diktatúra bukása után nem állt készen más társadalmi erõ. Ezek után "a liberalizmus eszközeivel fel lehet-e építeni itt egy mûködõ és növekedésre képes magántulajdoni rendszert - központi hatalom, piaci elzárkózás és ahhoz szükséges nemzetiszínû gyûlölködés nélkül?" - tette fel a kérdést. "Van-e kikbõl felépíteni ilyen államrendet Romániában?" Ez a kérdés nemcsak a többségi nemzetnek tevõdik fel, hanem a kisebbségnek is: "van-e működésre képes polgári alternatívája az ötven évvel ezelõtti úri-népi magyarságtudatnak - és az avval felszerelt elitnek? Az állhatatos erdélyi kisebbségi magyarság 'ortodoxiája' - merev hagyománykötöttsége, sajátosan mitologikus mûveltsége válhatik-e talajává olyan gazdálkodásnak, mely képes megélhetést biztosítani e nemzettöredék minden egyes rétegének a világpiac fagyos éghajlata alatt?" Csanády kifejtette: nem elég a tõkebeáramlás. Romániában igen nagy a mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Szerinte "köztudott, hogy az Ókirályságban a cigányok az elsõ világháborúig rabszolgai státusban éltek." /!/, meg kell említeni "a katonai határõrvidékek még törzsi-nemzetiségi eredetû szervezetének a véget nem érõ fennmaradását a Székelyföldön, Fogarasban, stb." Mindezek normákat, értékeket szabnak. - Csanády úgy látja, hogy hatalmas tömegek nem tudnak beilleszkedni a változásokba, azoknak közvetítõ állomást kell teremteni, ez nem lehet más, mint a megfelelõen szabályozott második gazdaság. - Csanády visszatért az RMDSZ szerepére. Azok, akik ellenzik a kormányban való részvételt, "hova tartanak igazában"? Szerinte azok azt mondják: hadd váljon csak még nehezebbé a feladatuk, mit törõdünk "mi magyarok avval, hogy Románia egészének sorsa mi lesz, hanem mi a magunk igazát csikarjuk ki tõlünk, bármibe is kerüljön az országnak. Emlékezzünk csak vissza a bõszülten türelmetlen jelszóra, amivel az átalakulás nyitányát az erdélyi magyarság hangadói 90-ben köszöntötték: »Amit nem kapunk vissza most, azt nem kapjuk vissza soha«. Amink volt a Monarchiába, a Horthy-féle kis magyar világ-ban, az Isten és emberek elõtt minket mind megillet most is. Ezt a történelem ítélõszéke elõtt ismerje el nekünk a világ, a románok pedig adják vissza. Közösen csak akkor és azután indulhatunk el bárhova is. Önkritika és fenntartás nélkül kívánnánk azonosulni történelmi múltunkkal, nemzeti önzésünk teljes mértéktelenségével." /Csanády András: Románia gazdasági átalakulásának csapdája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./ Megdöbbentőek Csanády állításai. Történelemi ismeretei hiányosak, a cigányrabszolgaságot Cuza fejedelem 1865-ben szüntette meg. - Hihetetlen az 1990-es szerény követések kiforgatása. Csanády nem tudja, hogy a kommunista diktatúrában megvolt, de elvett jogokat /anyanyelvi oktatás/ követeltek."

"Tőkés László püspök felhívásában kifejtette, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hitbeli és erkölcsi kötelességének tartja, hogy segítséget nyújtson a Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában pusztító áradások sújtotta területek lakosságának. Széles körű gyűjtést indítanak. A budapesti Erdélyi Gyülekezet népes gyermekcsoportok nyaraltatását szervezte meg. Tőkés László felhívta a református egyházakat a segítség nyújtására. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 14./"

"Enyedi György és a kelet-közép-európai unitarizmus a XVI.-XVII. században címmel nemzetközi konferencia kezdődött Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az unitárius egyház szervezésében. Szabó Árpás unitárius püspök megnyitójában méltatta a négyszáz éve elhunyt Enyedi György unitárius püspök munkásságát. Benkő Samu, az EME elnöke azt emelte ki, hogy Enyedi György egyike azoknak a külföldet járt erdélyi magyaroknak, aki hazatérve hazája javára próbálta fordítani tanulmányútján elsajátított ismereteit. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"Bácsalmáson szept. 13-án felavatták a szülőföldjükről elűzött népek emlékművét. Az avatás ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A szülőföldjükről elűzött németekkel, délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarokkal és más nemzeti vagy vallási csoportokkal történt embertelenségek nem veszhetnek a feledés homályába, mondta az emlékmű avatáskor dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Államalapító Szent István királyunk nemzetének tagjaként arról győződött meg, milyen pusztító az egyneműségre való törekvés, fejtette ki Kötő József, az RMDSZ alelnöke. Kolár Péter, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke arra hívott fel, hogy szembe kell fordulni az etnikai tisztogatás szándékával. A szlovákiai magyarság nem akar hallani az úgynevezett önkéntes lakosságcseréről. Az emlékmű felállításának kezdeményezője Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt. /Új Magyarország, Magyar Hírlap, Népszabadság, szept. 15./ Kötő József beszédében emlékeztetett arra, hogy Erdély lakói nemcsak a kitelepítés tragédiájának sebeit hordozza, hanem a betelepítés veszélyeit is, a népességi összetétel megváltoztatását "Ma is kísérthet az ?ein Volk, ein Reich? rémálma, a benesi dekrétumok nosztalgiája?" - tette fel a kérdést. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./"

"Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE Brassóban született újjá, majd megalakultak a megyei szervezetei is. Kolozs megyében öt éve, 1992. szept. 17-én hívták életre az EMKÉ-t, emlékezet vissza az újraindulásra Minier Csaba, a Kolozs megyei EMKE elnöke. Az öt évi munkájukat csak körvonalazni lehet. Egyedül Kolozsváron két műkedvelő színjátszó csoportot hoztak létre: a Horváth Béla Stúdió Színpadot és a Nosztalgia Színpadot. Öt éve működik Minier Csaba vezetésével a magyar nyelvű idegenvezetői tanfolyam. Minier Csaba Kiss Margit alelnökkel megalakította a Tulogdi János Honismereti Kört, melynek keretben több mint 200 fiatal sajátította el Erdély történelmét, földrajzát. Öt éve a Pro Juventute Egyesülettel közösen szervezik a márc. 15-i és okt. 6-i emlékműsorokat. Jelenleg 29 EMKE-csoport működik a megyében, ezek között van a tordaszentlászlói EMKE, a gyalui Kalotaszegi Üzenet, a Bárdos Miklós Művelődési Kör, a dési EMKE, a tordai Jósika Miklós Kör, a magyarpalatkai Réthei Pr. Marian Hagyományőrző Csoport, Mészkőn a Balázs Ferenc Közművelődési Kör. 1996-ban az EMKÉ-hez csatlakozott a Vakvarjúcska bábcsoport. Az EMKE foglalkozik a külföldi kapcsolatokkal is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./"

Dr. Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre emlékeznek okt. 4-én az ünnepi szentmisén, egyben boldoggá avatásáért imádkoznak, jelentette be Tempfli József püspök. Dr. Bogdánffy Szilárd 1911. febr. 21-én született Feketetón /ma: Jugoszlávia/. 1934-ben szentelték pappá, Nagyváradon majd Szatmárnémetiben volt az ifjúság lelkiatyja. 1949. febr. 14-én Bukarestben titokban püspökké szentelte a pápai nuncius. 1949. ápr. 5-én Nagyváradon letartóztatta a titkosrendőrség. Megjárta a román börtönöket, 1953. okt. 1-jén meghalt Nagyenyeden, a börtönben, a rabtemetőben temették el. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 3./

22-én Göncz Árpád köztársasági elnök Budapesten, az Országházban 1956-os emlékérmeket adott át azoknak az elítélt, börtönviselt erdélyieknek, akik a magyarországi forradalom megtorlásait követően román börtönökben és lágerekben töltöttek hosszú éveket. Idén huszonnégy erdélyi vehette át a rangos kitüntetést. A kitüntettek nevében Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök köszönte meg a figyelmességet, jelezve: a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága olyan erdélyi bizottság felállítását tervezik, amely felkutatja az '56-os erdélyi elítéltek névsorát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a budapesti Erdélyi Gyülekezet támogatásával többnapos magyarországi látogatáson vehettek részt a kitüntetett erdélyi ötvenhatosok, akiket Göncz Árpád kitüntetett. Immár harmadik alkalommal került sor ezekre a kitüntetésekre. Huszonnégyen vehették át most a kitüntetést, rajtuk kívül posztumusz 1956-os emlékérmet adományoztak Ambrus János, Dohi M. Árpád, Ezse Imre, Opra Benedek, Ravasz Győző Viktor és dr. Szikszay Jenő egykori elítélteknek, akik hosszú éveket töltöttek börtönökben, munkatáborokban. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az erdélyi '56-osok kitüntetése az azóta elhunyt Németh Géza gondolata volt. Három évvel ezelőtt ugyancsak a Reménység Szigetének volt a vendége az első 42 fős csoport, akik elsőnek kapták meg Budapesten az 1956-osoknak járó kitüntetést. Tavaly egy másik csoportot részesítettek elismerésben, a mostaniak zárják a sort. A reménység Szigetén most a kitüntetett erdélyiek elmondták gyötrelmes történetüket. "A magyar szekusok nagyon hitványak voltak. Jobban vágtak, mint a románok." - emlékezett az egyik. /Kristály Lehel: Jobban vágtak a magyar szekusok, mint a románok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./ A most kitüntettek közül 15-en brassóiak, négyfalusiak, olyanok, akik 1956-ban Brassóban tanultak. A magyarországi forradalom hírére 1956. nov. 5-én ifjúsági szervezetet alakítottak, az EMISZ-t /Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség/. A 77 EMISZ-tagot két év múlva, 1958 augusztusában tartóztatták le, amikor legtöbbjük már betöltötte a 18. életévét, hogy felelősségre vonhassák. Több hónapi vallatás után 15 és 25 év közötti börtönre ítélték őket. Köztük volt Mózes Árpád, aki most evangélikus püspök. A bebörtönzöttek hat év múlva, 1964-ben szabadultak, főként a nyugati diplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően. - Dr. Szikszay Jenő nem volt ötvenhatos, hanem a magyar kultúra megszállott népszerűsítője. Főbenjáró bűnként rótták fel neki, hogy a Brassói Lapok hasábjain magyar irodalomtörténetet jelentetett meg, amikor a középiskolai tankönyv nem jelent meg. Titokban pedig a nem marxista szempontú magyar irodalomtörténetet írta. Gyanús körülmények között halt meg 1977-ben, felesége ma is állítja, hogy meggyilkolták. Kéziratait elkobozták. Szabó Károly szenátor szerint nincs akadálya annak, hogy Szikszay irodalomtörténetét visszaadják, amennyiben az megvan a Romáén Hírszerző Szolgálat irattárában. /Ambrus Attila: Igazságtételt Erdélyben is! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./

A Diaszpóra Alapítvány /Temesvár/ az Európa Tanács Bizalmi intézkedések programja keretében okt. 17-19-én nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Temesváron. A rendezvényen a Bánság területén 1996-97-ben végzett kutatások eredményét hozták nyilvánosságra, amelynek célja a román-magyar /Temes megye/, szerb-magyar /Vajdaság/ és magyar-szlovák /Békés megye/ etnikumközi kapcsolatok bemutatása, az utóbbi időben egyre gyakrabban modellként emlegetett bánsági tolerancia gyökereinek felkutatása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Érthetetlen titokzatosság övezte ezt a konferenciát, állapította meg Pataki Zoltán, a rendezvény a sajtó szinte teljes kizárásával zajlott. Nagy vitát váltott ki Schöpflin György londoni politológus, aki előadásában kifejtette: valódi demokráciában nincs szükség kollektív jogokra és területi autonómiára. Szerinte a demokrácia elméletének szerves része a demokratikus önkorlátozás. Azért is vannak fenntartásai a kollektív jogokkal és a területi autonómiával szemben, mert szálka a többség szemében. /Pataki Zoltán: "Valódi demokráciában nincsen szükség kollektív jogokra" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

A forradalom negyvenéves évfordulójára, 1996-ban jelent meg a Magyar '56 című tanulmány-gyűjtemény második Megtorlás, ellenállás, emigráció Magyarországon, a Kárpát-medencében, Nyugaton alcímet viselő kötete a Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottságának kiadásában, Székelyföldi Ágoston szerkesztésében. A kötetben az erdélyi megtorlásokat Tófalvi Zoltán és Gagyi Balla István foglalta össze. Az utóbbi tanulmányából a sepsiszentgyörgyi ellenállókra vonatkozó részt közölte a Háromszék. Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégium néhány diákja - fellelkesülve a forradalom eszméin - elhatározta, hogy szervezetet alakít, ez lett a SZIT, a Székely Ifjak Társasága. Titoktartási szerződést kötöttek és mindegyikük elmondta az ünnepélyes esküt, ebben szerepelt, hogy mindent megtesznek az erdélyi magyarság fennmaradásáért és Magyarországhoz csatolásáért. 1957. március 15-én titokban megkoszorúzták az 1848-as emlékművet. Ennek nagy hatása volt. A rendőrség nem jött rá arra, hogy kik voltak a koszorúzók. A következő évben meg akarták ismételni a koszorúzást, akkor viszont elkapták őket. 1958-ban volt a tárgyalás a katonai törvényszéken, Macskási Pál volt a bíró. Kilenc diákot ítéltek el, a kiskorú vádlottakat sok évre ítélték, az elsőrendűt, Szalai Andrást 18 évre, a másodrendűt, Szabó Lajost 15 évre, a többi is súlyos börtönbüntetést kapott. A vádirat szerint: "A banda tagjai soviniszta elvakultságukban nem átallották 1957. március 15-én titokban koszorút elhelyezni a '48-as emlékmű talapzatára, de az '56-os magyar ellenforradalmárok emlékére." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Börtönéveire emlékezett vissza egy volt elítélt. 1955 februárjában Felsőbányán dolgozott, egy ólombányában. Akkor amnesztiával nagyon sok politikai fogoly szabadult. Ezután jobb volt a helyzetük a börtönben, az eddigi 12 óra helyett 8 óra lett a munkaidő. Innen Nagyenyedre vitték őket, ahol - meglepetésükre - a börtönőrök nem nevezték banditáknak őket, minden héten fürödhettek, nem verték a rabokat. Az őrök néha egy-egy újságot is behoztak nekik, titokban. Az 1956-os forradalom napjaiban kedvesebbek lettek az őrök. A forradalom leverése után minden megváltozott. Két hét után vonatra rakták a foglyokat, úgy préselték be őket a vonatba, hogy mozdulni sem tudtak. Így utaztak három napon át. Szamosújváron az őrök veréssel kergették őket a cellákba. Újból banditának szólították őket. Kicsődítettek mindenkit egy nagy terembe. A raboknak egy folyosón kellett átmenniük, két oldalt szekusok álltak és vertek mindenkit. Őket - többekkel együtt - egy elkülönített helyre vitték, közölték velük, hogy ez a megsemmisítő részleg. Csupa olyanok voltak itt, akiket 20-25 évre, életfogytiglanra ítéltek, sőt halálra ítéltek is voltak köztük. Annyi szörnyűséget éltek át, hogy az emlékező most nem is tudja elmondani. Élő roncsok voltak mindnyájan. Négy és fél év múlva, amikor olyan gyenge volt, hogy az őr rugdosására sem tudott felállni, hordágyon elvitték el ebből a zárkából. /Bruncsák József: Börtönben éltem át a magyar forradalmat. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25-26./

A Magyar Kisebbség (Kolozsvár) idei 3-4-es összevont lapszámát az erdélyi magyar felsőoktatásnak szentelte, ismertette folyóiratukat T. Tibor. A következő szám központi tematikáját előrevetítő vitaindító tanulmányt /Molnár Gusztáv: Az erdélyi kérdés/ is közölték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői nyílt levelükben arra szólították fel a görög katolikus egyház elöljáróit, hogy vállaljanak közvetítő szerepet a kötelékükbe tartozó Szeplőtlen Szív apácarend és a székelyudvarhelyi önkormányzat között a Csereháton épített gyermekmenhellyel kapcsolatban és ehhez felajánlották "békességteremtő szolgálatukat". Levelükben a főpapok leszögezték, hogy hosszú ideje mélységes aggodalommal követik figyelemmel a bonyodalmakat és aggasztó fordulatnak tekintik, hogy Remus Opris kormányfőtitkár közreműködésével, "bármely törvényes alap nélkül, karhatalmi erők segédletével apácák hatoltak be" a vitatott menhely épületébe és "rajtaütésszerű, erőszakos módon önhatalmúlag birtokba vették azt". "Egyházaink nem nézhetik szó nélkül a hazai etnikai és felekezetközi békét fenyegető" fejleményeket, hangoztatják az aláírók, ezzel indokolva kérésüket a közvetítésre. Levelükben felkérik a testvéregyház elöljáróit, hogy velük együtt ítéljék el és utasítsák el a karhatalmi erők bárminemű beavatkozását a csereháti konfliktusos helyzetbe. "Határozottan visszautasítjuk, hogy vitás egyházi és polgári ügyeket hatósági erőszakkal intézzenek. Mi a törvényes és békés megoldás elkötelezett hívei vagyunk" - szögezik le a főpapok dec. 9-i keltezésű üzenetükben. A levelet többek között Jakubinyi György érsek és Tempfli József püspök írta alá a katolikus, Tőkés László és Csiha Kálmán püspök a református, Szabó Árpád az unitárius és Mózes Árpád püspök az evangélikus egyház részéről. Az írást Lucian Muresan érseknek, Alexandru Todea bíboros érseknek, továbbá a görög katolikusok öt püspökének címezték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13-14./ Az MTI tudósítójához dec. 11-én faxon juttatták el ezt a levelet. /MTI/

"Febr. 11-én Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ dísztermében bemutatták a Partiumi Füzetek második kiadványát: Kordics Imre Sírok, sírjelek a Váradi-Olaszi temetőben című munkáját. a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /elnöke Dukrét Géza/ adja ki a Partiumi Füzetek sorozatot. A bemutatón Tőkés László püspök kifejtette: "Ahol kipusztulnak az utódok, a leszármazottak, ott meghalnak a temetők is. Ez a könyv kísérlet arra, hogy ha a temetőt el is pusztították, legalább az emléke maradjon fenn." Tőkés László elmondta, hogy a rogeriuszi református templom kertjébe nyolc honvédtiszt sírhelyét és hamvait helyezik majd el. Az esten Tempfli József püspök is beszédet mondott. /Pásztai András: "Az emléke maradjon fenn". = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 13./"

"Horn Gyula miniszterelnök meghívására február 20-án és 21-én harmadik alkalommal gyűltek össze Budapesten külföldön élő és hazai magyar személyiségek. Konferenciájuk megállapításait az alábbi nyilatkozat összegzi: A "Magyarország - 2000" címmel tartott tanácskozások három év óta az ország és a nemzet felemelkedését szem előtt tartó őszinte véleménycserék színterei. Nagyra értékeljük, hogy ez a felelős párbeszédre alkalmat kínáló fórum is részeseivé teszi a nagyvilágban élő magyarság neves személyiségeit annak a sorsfordító munkának, amely Magyarország és a magyarság felemelkedését szolgálja. Múlt évi tanácskozásunkon közös kívánságként fogalmaztuk meg, hogy Magyarország váljék mielőbb az euroatlanti intézmények teljes jogú tagjává, olyan országgá, amely a közös európai értékeken alapuló igazságos és törvényes társadalmi renddel, a demokrácia és a szolidaritás elveit követve nyújt otthont valamennyi polgárának. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy Magyarország az elmúlt évben jelentősen közelebb került ezekhez a célokhoz: - előbbre jutott a világ fejlett országaihoz történő felzárkózásban, konkrét haladást ért el az európai és transz-atlanti együttműködési intézményekhez való csatlakozás folyamatában; - tovább erősítette a demokrácia intézményrendszerének működési biztonságát. Az eredmények elérésében döntő szerep volt az ország - polgárainak áldozatkészségével párosuló - jó teljesítményének. A konferencia résztvevői úgy látják, Magyarország sikerrel folytatja erőfeszítéseit, hogy elismert, egyenrangú félként vegyen részt a demokratikus nemzetek közösségének együttműködésében, bár számos területen kívánatos a még meglévő elmaradások pótlása. Meggyőződésünk, hogy a térség tartós és biztonságos fejlődésének záloga a legfőbb európai politikai értékek maradéktalan érvényre juttatása minden országban, vagyis a jogállamiság, demokratikus pluralizmus - ezen belül a szubszidiaritás, a helyi önkormányzatiság - kiteljesedése, valamint az emberi és kisebbségi jogok érvényesülése. E folyamatot hatékonyan erősíti a külföldön élő magyarság aktív szerepvállalása a világ különböző országainak politikai, gazdasági és kulturális közéletében. A konferencia résztvevőinek véleménye szerint az elért fejlődés tükröződik abban, hogy Magyarország az elsők között vált részesévé az ország védelmét és biztonságát szavatoló NATO bővítési folyamatnak. A NATO-tagság révén növekszik Magyarország súlya a nemzetközi életben és erősödik általa az ország biztonsága. A csatlakozásról tartott népszavazás eredménye a magyar társadalom euroatlanti integrációs elkötelezettségének egyértelmű és meggyőző megnyilvánulása volt. Az ország és a térség további gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából meghatározó az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. A rendszerváltás és az azt követő évek az egész társadalmat átható erőfeszítések és az elért haladás elismerését jelzi, hogy Magyarország 1998 tavaszán megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A konferencia résztvevői hangsúlyozzák, hogy a felvételi tárgyalásokon az ország jogos érdekeit szem előtt tartó és érvényesítő csatlakozási feltételek elérését a felkészülési folyamatban, a gazdasági és demokratikus fejlődésben egyaránt felmutatott további tényleges teljesítmények segíthetik eredményesen. Támogatják, hogy az Európai Unió a tárgyalási folyamatban érvényre kívánja juttatni a szervezet valamennyi közép- és kelet-európai társult állam előtti nyitott jellegét. A tanácskozás résztvevői nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy ne keletkezzenek új választóvonalak Európában. Magyarország nemzeti érdeket képvisel azzal, amikor minden rendelkezésre álló eszközzel támogatni kívánja szomszédai euroatlanti integrációs erőfeszítéseit, elősegítve, hogy a szomszédos országok minél előbb tudják teljesíteni az integráció feltételeit. E célok elérését hatékonyan segítené annak a törekvésnek a megvalósulása, hogy Magyarország a régió egyik fontos kereskedelmi, pénzügyi és szolgáltató bázisává-központjává váljon. Fontos, hogy ennek elősegítésére a kormány átfogó stratégiai programot dolgozzon ki, különös tekintettel az infrastruktúra fejlesztésére. A kárpát-medencei magyar közösségekhez fűződő különleges viszony az integrálódási folyamatban is fenntartható, a kapcsolatok megőrzése alapvető, tartós feladat. Párbeszéd és együttműködés révén biztosíthatók a kárpát-medencei magyarság integrációnkhoz fűződő különleges érdekei. A térség felzárkózásának keretében megnyugtatóan rendeződhet a határon túl élő magyar közösségek sorsa is. Aggodalomra ad okot ugyanakkor, hogy ezzel ellentétes folyamatok is tapasztalhatók. Fontos kérdésnek tartjuk ezért, hogy a térség országaiban élő magyar közösségek helyzete a stabilizálódás irányába haladjon és javuljon. Szorgalmazzuk a két- és sokoldalú kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználását a határon túli magyar közösségek érdekeinek védelmére, az emberi és kisebbségi jogaik tiszteletben tartására. A tanácskozás meghívottai egyetértettek abban, hogy a magyar kultúra értékei és tudományos eredményei adják a legjobb alapot a nemzeti önismeret, az önbecsülés és önbizalom erősítéséhez és a nemzetközi elismertség fokozásához. Az euroatlanti intézményrendszerbe történő beépülésünk időszakában is fontos felmutatnuk azt, hogy ezerszázéves kultúránk - másokkal egyenértékűen - gazdagította az európai kulturális sokszínűséget. A magyar tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés és az innováció az ország európaiságának jelentős tényezője volt és nemzetstratégiai érdek, hogy mindent megtegyünk az e téren jelentkező nyugtalanító tendenciák megváltozása érdekében. A tanácskozás résztvevői javasolják, hogy a kultúra és a tudomány támogatása jelentősen növekedjék. A magyar tudományosság hagyományos nemzetközi kapcsolatrendszerének erősítéseként üdvözöljük azt a döntést, hogy 1999-től teljes jogú tagként részt veszünk az Európai Unió kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjában. Magyarország hivatalos bekapcsolódása az európai kapcsolatok alappilléreinek számító oktatási, képzési és ifjúsági programokba a hosszú távú együttműködés biztosítéka. Magyarország és a magyarság képének megújításához, kedvező megítélésének erősítéséhez nagyban hozzájárul a haza polgárainak és a nagyvilágban élő magyarok kapcsolatainak fejlesztése, ezek intézményi kereteinek kialakulása. A külhoniak fontos közvetítő szerepet játszanak kultúrájuk, nyelvi és szakmai ismereteik révén az anyaország és szabadon választott, vagy éppen a történelem által kijelölt új hazájuk között. A konferencia résztvevői egyetértenek abban, hogy folytatni kell az országarculat korszerűsítése terén megkezdett munkát. Tovább kell javítani a külföldön élő magyarok tájékozottságát annak érdekében, hogy a modernizált országképet hatékonyan képviselhessék és terjeszthessék. Törekedni kell a legkorszerűbb információtechnológiai eszközök alkalmazására a hatékony kommunikációs rendszer kialakítása érdekében. A résztvevők szorgalmazzák, hogy jöjjön létre az ország kommunikációs stratégiájának támogatására alkalmas, pártoktól és politikától független testület. A tanácskozás résztvevői javasolják, hogy az új alkotmány megalkotásának folyamatában kerüljön megvitatásra a külhoni magyarság helyzete, olyan jogi, intézményi feltételek megteremtése, melyek a hazához való kötődést erősítik. A tanácskozás résztvevői üdvözlik és saját javaslataik megvalósulásaként értékelik, hogy a Magyar Köztársaság a "Magyarság Hírnevéért Díj" alapításával méltó elismerésben részesíti a népünk hírnevét különösképpen gyarapító hazai és külföldi fiait. Magyarország reális teljesítményének, értékeink kellő és méltó nemzetközi megismertetése és elismertetése érdekében elengedhetetlen az országkép tudatos alakítása és ezzel összhangban a megfelelő szervezeti és intézményi keretek megteremtése. Meggyőződésünk, hogy a magyarság érdekében végzett munka alapja és a célja a "Magyarország - 2000" konferenciák megtartásának és folytatásának is. Ennek szellemében hívunk fel ismét minden magyart a világon arra, hogy tehetsége és lehetősége szerint tegyen meg mindent a hazáért, Magyarországért és a nemzet boldogulásáért, hazánk teljes jogú euroatlanti beilleszkedéséért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./"

Az elmúlt hét végén beszámoló közgyűlést tartott az RMDSZ Csíki Területi Szervezete. Bíró Albin területi elnök beszámolójában rámutatott arra, hogy két választás közti időszakban az RMDSZ-nek elsősorban szolgáltató tevékenységet kell végeznie, és ennek a feladatának a területi szervezet eleget is tett: oroszlánrészt vállalt a módosított földtörvény lehetőségeinek kihasználásában, a magyarországi kárpótlást igénylők útbaigazításában, ugyanakkor különböző megemlékezéseket is szervezett, és próbálta betölteni információközvetítő szerepét a központ és a helyi szervezetek között. Kiegyensúlyozottabbá vált a viszony az országos vezetéssel, viszont még mindig nem elég erősek a szálak lefelé, a helyi szervezetek felé, mondotta, és ezt hangoztatta Sántha Pál Vilmos, a csíkszeredai városi szervezet elnöke is, aki hiányolta, hogy a területi és csíkszeredai szervezet kapcsolata rapszodikus, a különböző funkciók betöltésénél nem kérték ki a városi választmány véleményét. A közgyűlésen jelen volt és felszólalt Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke is, aki túlságosan lazának ítélte meg az országos vezetőség és az önkormányzatok közötti kapcsolatokat. A részvevők állásfoglalásban kérték, hogy a képviselőház eredeti formájában fogadja el az oktatási törvényt módosító kormányrendeletet. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 25. - 1215. sz./

"A márc. 15-i emlékezések központi ünnepsége Csíkszeredán lesz. Igen gazdag a sepsiszentgyörgyi, Kovászna megyei program. Itt már márc. 12-én ünnepi istentiszteletet hirdettek, kórushangversenyt szerveztek, márc. 13-a pedig a koszorúzások napja: délelőtt a Gábor Áron emléktáblánál - amely azon az épületen áll, amelyben annakidején az öntőmester biztosította a forradalmi hadsereget arról, hogy "Lesz ágyú!" (és amely ma az RMDSZ helyi szervezetének is otthont ad) - kezdődött a program, majd sorra következtek a forradalom székely mártírjainak, hőseinek emlékhelyei. A közeli Illyefalván márc. 14-én Jókai-szobrot lepleznek le, itt szintén beszédet mond Markó Béla, márc. 15-én pedig Sepsiszentgyörgy központi parkjában, a központi színpadon és más helyszíneken is sor kerül számos ünnepi eseményre. Kézdivásárhelyen a leglátványosabbnak a márc. 15-i hagyományos lovasfelvonulás ígérkezik, amelyen részt vesznek a budapesti és kézdiszéki hagyományőrző társaságok is. Marosvásárhelyen, a megyeszékhelyen, továbbá Segesváron, Szovátán, Marosludason, Régenben, Erdőszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Csáváson, Marosszentannán, Dicsőszentmártonban, Radnóton és Nyárádszeredán lesznek évfordulós rendezvények. Nagyváradon Rulikowski Kázmér, a 48-as lengyel hős emléktáblájának avatására várja a bukaresti lengyel nagykövetet valamint Bitay Károly kolozsvári magyar főkonzult Tőkés László püspök, tiszteletbeli RMDSZ elnök és a helyi RMDSZ-vezetés. A partiumi városban, mint számos más településen, megkoszorúzzák Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu, a 48-as román forradalmár emléktábláját. Szatmárnémetiben márc. 14-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Kölcsey Kör, a Szent István Kör és a megyei RMDSZ szervezésében kárpát-medencei történelmi szimpózium kezdődik az 1848-as forradalomról erdélyi, kárpátaljai, magyarországi, felvidéki történészek közreműködésével. Szatmárnémetitől Bukarestig gyakorlatilag minden erdélyi és romániai településen, ahol magyar közösség él, ünnepélyesen emlékeznek meg ezen a hétvégén a márciusi évfordulóról. /MTI/"

Bíró István, a Teleki Oktatási Központ /Szováta/, a TOK igazgatója, aki egyben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ főtitkára bemutatta az intézményt. Három évvel ezelőtt vette meg az RMPSZ a szovátai épületet, melyet azóta folyamatosan bővítettek. Jelenleg 80 férőhelyes konferenciaterem, 40 férőhelyes tanácsterem, 50 személyes étterem van benne konyhával, emellett 80 személyt tudnak ellátni szállodai körülmények között. Sok vállalat támogatásának eredménye, hogy most a TOK a romániai magyar pedagógustársadalom dokumentációs és továbbképző intézménye, a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Pedagógiai Főiskola kihelyezett tagozatának székhelye, pedagógusok pihenőhelye, ifjúsági, tanulmányi és üdülőtábor, művelődési központ. Itt működik az ország legjobban felszerelt magyar pedagógiai könyvtára is. 1996. december 14-én avatták fel abból az alkalomból, hogy Péterfy Emília marosvásárhelyi tanítónő és tankönyvíró a TOK-nak ajándékozta csaknem ezer kötetes gyűjteményét. A könyvtár az ő nevét viseli. A könyvtár mai állománya meghaladja a hétezer kötetet, ezek zömében kézikönyvek, a Pro Hungaris Értékközvetítő Alapítvány és a békéscsabai főiskola adományai. A PHARE program négyezer ECU-jével sikerült kiépíteni a könyvtár számítógépes adatbázisát. Elkészítették a témakörök katalógusait és azt elküldik az összes magyar oktatási és művelődési intézménynek, hogy postai úton kölcsönözzenek szakkönyveket. Ebben az évben, januárban beindította a TOK az Oktatási Hírek című havi közlönyt Sebe Gyöngyvér, Márton Zoltán és Bíró István szerkesztésében. A lapot elküldik az érdeklődőknek. A Bolyai Nyári Akadémia hét tanfolyamát szintén Szovátán tartják, a TOK rendezésében. A TOK helyet ad tantárgyversenyeknek, itt zajlanak le az Erdélyi Múzeum Egyesület Fizikus Napok rendezvényei, a csángó felkészítők, vitafórumokat szerveznek a magyar történelem oktatásáról, egybehangolják a szórványiskolák könyvsegélyezését. /Így él a Teleki Oktatási Központ. Bíró István válaszol Barabás István kérdéseire. = A Hét (Bukarest), márc. 19./

"Három éve egy volt szekus alezredes, Roland Vasilievici nyilvánosságra hozta, hogy 1977-ben a Securitate, a titkosrendőrség egy húszéves terv, a Tiszta Románia megvalósításához látott hozzá, melynek célja a veszélyesnek minősített öt kisebbség, a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - teljes felszámolása volt. Ez volt a Helga-terv. Roland Vasilievici nemrég újabb adatokat tárt erről a nyilvánosság elé. A terv Magyarország és a világ magyarságának lejáratását tűzte céljául, de szabotázscselekmények végrehajtása is szerepelt benne. Törcsváron különleges, magyar nyelvű szekusiskolát hoztak létre, hozzáláttak a tudatos félretájékoztatáshoz, a létfontosságú magyarországi intézményekbe való befurakodáshoz, ügynökhálózat kiépítéséhez, a magyar nagykövetségek lehallgatásához, a magyar egyházak lejáratásához, a magyar propagandaeszközök megsemmisítéséhez, a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió magyar adásának hamis hírekkel való ellátásához. A törcsvári iskolát elvégzők új identitást kaptak. Az iskola főleg árvaházakból toborozta tanulóit, hamis személyi igazolványt kaptak, magyar nevekkel. Tökéletesen elsajátították a magyart, magyar lapokat olvastak, a Kossuth rádiót hallgatták, tanulmányozták a magyar néprajzot, a magyar szokásokat. Az iskola elvégzése után "szökve" hagyták el az országot, hatósági segítséggel. 1989 végéig ezek a fiatalok több országban tevékenykedtek, de befurakodtak az erdélyi magyar iskolákba, szervezetekbe is. Õk irányították 1990 márciusában a marosvásárhelyi eseményeket. Õk szítják Erdélyben a két nemzet közötti gyűlöletet, síremlékeket gyaláznak meg. A Helga-tervet a mai napig nem érvénytelenítették. /Asztalos Lajos: A Helga-terv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"

A szülőföld, Háromszék emlékezik Barabás Miklósra, a nagy festőművészre, halálának századik évfordulóján. A Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/, a Baász Művészeti Alapítvány, a Barabás Miklós Céh vállalja a szervezést másokkal együtt. A munka oroszlánrészét Jánó Mihály, a Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője vállalta. A megnyitó június 20-án lesz, a Székely Nemzeti Múzeumban, melynek képtára a renoválás után ekkor nyitja meg kapuit. Kiállítják Barabás Miklós mintegy 1200 alkotását! A tárlat anyagához segítséget kaptak a magyarországi és az erdélyi múzeumoktól, a bukarestitől is, sok gyűjtő szintén kölcsönzi a kiállítás idejére a tulajdonában levő Barabás-képet. Június 21-én pedig Árkoson, a Szentkereszty-kastélyban tudományos értekezletet rendeznek Barabás Miklós életútjáról és bemutatják a művész önéletírásának újra kiadott kötetét, melyet a H-Press /Sepsiszentgyörgy/ ad ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

"A múlt hét végén harmadszor ült össze a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének /MCSMSZ/ vezetősége a bákói székházban. Meghívták Kötő József RMDSZ-alelnököt és Szatmári Tibort, többek között a csángó ügyekkel is foglalkozó referenset, azonban nem jöttek el a tanácskozásra. A moldvai magyarok ügye nem szerepel a legfontosabb RMDSZ-feladatok között. A MCSMSZ-nek kétszobás lakása van Bákóban, elég nehéz megtalálni, így nem töltheti be igazi funkcióját. Csicsó Antal, az MCSMSZ elnöke beszámolt útjairól, továbbá a klézsei anyanyelvi oktatás és a pusztinai anyanyelvi szertartás körüli ügyekről. Erőss J. Péter javasolta, hogy az oktatás ügyének megoldása céljából lépjenek kapcsolatba a kormány mellett működő Kisebbségügyi Hivatal vezetőjével. - Még 1997 őszén több klézsei és somoskai szülő kérvényt nyújtott be a Bákó megyei tanfelügyelőséghez, hogy a tanügyi törvény alapján biztosítsák a magyar nyelv és irodalom, valamint a romániai magyar kisebbség történelmének oktatását. Ha nehezen is, de megszerezték a jóváhagyást. Ennek ellenére a megyei tanfelügyelőség halogatja Csicsó Antal kinevezését a klézsei iskolánál. Csicsó ápr. 30-án jelentkezett Klézsén, az iskolában, hogy megtartsa az első magyarórát, azonban kinevezés hiányára hivatkozva az igazgató nem engedte be őt az iskola épületébe. Csicsó Antal szükségből vállalta ezt a feladatot, mert Erdélyből nem jött tanító vagy tanár, hogy itt tanítson. A tanácskozáson szó volt Pusztina 160 hívőjének aláírással ellátott, magyar nyelvű szentmisére vonatkozó kérelméről, melyet a iasi-i püspökhöz címeztek. Nem ez volt az első próbálkozásuk: először 1991 augusztusában 200 aláírással ellátott kérvényt adtak be. Duna Grigore akkori püspöki helynök szekus módszerekkel végzett megfélemlítési akciója vetett véget a kérelmezésnek. Mostani beadványukban emlékeztettek arra, hogy a csángó vidéken csak titokban vagy magánházaknál hallgathatnak magyar nyelven szentmisét. A mostani beadványt idén február 23-án öttagú küldöttség adta át a bákói esperesi hivatalban Dumitru Gabor egyházi oktatással foglalkozó felügyelőnek. A küldöttséget durván fogadták. Két hétre rá a pusztinai segédlelkész meglátogatta az aláírók egy részét. A segédlelkész korrekt volt, mindent feljegyzett. Ezzel valószínűleg elégedetlenek voltak, mást küldtek, akinek hatására sokan visszavonták aláírásukat. Robu Ioan bukaresti érsek azt állította, hogy két ízben is kapott hasonló beadványt, de elhárította a választ, mondván, az a iasi-i püspökségre tartozik. Janusz Bolonek pápai nunciust nem tájékoztatták megfelelően, mert szerinte Moldvában nem élnek magyarok. Egyedül Gabiel Andreescu értette meg a csángók panaszát. A iasi-i püspökség Csicsó Antalnak címzett levele szerint a 180 személyből csak 80-an ismerték el aláírásukat, sokan kirándulásért vagy más előnyökért írták alá. Végül leszögezi a levél: határozott nem a válasz "ezekre a provokációkra". Tény tehát, hogy magyar nyelvű miséről az egyházi hatóságok nem akarnak hallani. Azonban ez az első alkalom, hogy a iasi-i püspökség válaszra méltatott egy olyan beadványt, amelyben a hívek a magyar nyelvű szertartást kérik. /Pusztai Pál: A moldvai magyarság törekvései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./"

"Paskal Milo albán külügyminiszter Romániába látogatott, máj. 18-án tárgyalt Andrei Plesu külügyminiszterrel. Szó volt arról a lehetőségről, hogy Románia közvetítő szerepet játsszon a koszovói konfliktusban, tekintettel arra, hogy Bukarest jó kapcsolatban áll a térség minden országával. Plesu megjegyezte, hogy jelenleg Szlobodan Milosevics szerb elnök és Ibrahim Rugova koszovói albán vezető között közvetítő nélkül folyik párbeszéd, mivel a szerb fél fenntartásokkal él egy harmadik fél jelenlétét illetően. Távlatilag azonban egy ilyen közvetítő igen hasznos lehetne, mert erősíthetné a megbeszéléseken az egyensúlyt. "Románia kész bármikor, amikor ez szükséges lenne - és ha a térség országai és a nemzetközi szervezetek egyetértenének - vállalni bármiféle szerepet, amely elősegíthetné a konfliktus megoldását" - mondotta a román külügyminiszter. Mindkét külügyminiszter állást foglalt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett. /Bukarest közvetítene a koszovói konfliktusban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./"

"Zsehránszky István szerint az SZKT tagjai zárt ülésen, "titokzatosan" tanácskoztak. Markó Béla RMDSZ-elnök közbelépésére az egyetem ügye körül folyó vitában a kolozsvári szervezet "teljesíthetetlenül szoros" határidejeit reálisabbakra cserélték fel: "Hogy ne csak nyilatkozatok szülessenek, hanem egyetem is szülessen" - mondta Markó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"Újabb válság fenyeget a Balkánon, ezúttal Romániában, a térség legnagyobb és legnépesebb országában, ahol nincs nyoma piaci reformoknak, s ezért gazdasági katasztrófa fenyeget - olvasható az egyik legnagyobb londoni stratégiai és politikai kutatócsoport, a Jane's külpolitikai szakkiadványának legutóbbi elemzésében. A Foreign Report címû idõszaki Jane's-kiadvány júl. 16-án megjelent összefoglalója szerint a múlt héten titokban Bukarestben járt az Európai Unió egy különmegbízottja, aki "kertelés nélkül közölte Radu Vasile kormányfõvel: az EU-tagságra pályázó tíz kelet-európai ország közül Románia az egyetlen, amely az elmúlt egy évben semmiféle haladást nem tudott felmutatni". A Jane's-kiadvány szerint "a döntésképtelen Ciorbea-kormány szinte megbénult, és semmit nem csinált tavaly, miközben a gazdaság teljesítménye nyolc százalékkal zsugorodott". Ciorbea utódja, Radu Vasile megígérte ugyan a közszolgáltató vállalatok zömének privatizálását, sõt, a parlamenti évadot is meghosszabbította a szükséges jóváhagyások megszerzése végett, de azok a határidõk is eredménytelenül múltak el az idén, amelyeket az új kormányfõ maga tûzött ki mindezek teljesítésére - írta a Foreign Report. A londoni elemzés idéz egy titkos belsõ IMF-jelentést, amely szerint a román gazdaság gyakorlatilag szétmállóban van, s a 150 legnagyobb román állami vállalat tavaly összesen 1 milliárd dollár veszteséget produkált. A Jane's elemzõi azt jósolták, hogy ha a kormány az év végéig nem lesz képes magához ragadni a kezdeményezést, a koalíció legnagyobb ereje, a kormányfõcsere miatt máris megosztott Parasztpárt kettészakad, s ez a kormány bukását fogja okozni. Az esetleges elõrehozott választásoktól azonban még rosszabb kormányzati felállás várható, nem utolsó sorban azért, mert "az elõzõ rezsim volt kommunistáit nacionalisták válogatott csapata váltotta fel... amely keresi a viszályt a tekintélyes lélekszámú magyar kisebbséggel" - áll a londoni elemzésben. /Gazdasági katasztrófa fenyegeti Romániát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18-19./"

Júl. 16-án újabb esőzések voltak, ennek hatására emelkedett a folyók vízszintje, mezőgazdasági területeket, lakásokat öntött el a víz. Brassóban például négyzetméterenként 20-28 liter eső esett, a víz több helyen megrongálta a telefonvonalakat. Maros megyében a Nyárád sokadszor pusztított, különösen Dózsa György községben, ahová Magyarországról érkeztek fiatalok, hogy segítsenek az előző árvíz okozta károk helyreállításában. Brassó megyében is volt áradás, különösen Bethlen és Kékes között. A Homoród, a Szamos, a Nyárád, a Nagy-Küküllő és az Olt további áradásaira lehet számítani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./