Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Tito, Josip Broz
3203 tétel
1992. szeptember 16.
"Domokos Gergely elítélően emlékezett a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ majd egy évtizedes tevékenységére, melyet kommunista szervezetnek minősített. Nagyon sok adatot említett tanulmányában. Az "önjelölt madoszista MNSZ-vezetőség az egész romániai magyarság érdekképviseletét" hangoztatta. Az eltérő nézetekkel szemben türelmetlenek voltak. A magyarság intézményeit bekebelezték, beolvasztották az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület szervezeteit. - Az MNSZ volt az egyetlen engedélyezett magyar érdekvédelmi szervezet, így aki tevékenykedni akart a magyarság érdekében, az kényszerűen csatlakozott. Domokos megemlékezett az MNSZ 1945. nov. 15-18-a között Marosvásárhelyen tartott ún. "százas" intézőbizottsági üléséről, ahol a nagy vihart kavart nyilatkozott tették: "Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés..." stb. Ezt a nyilatkozatot a párizsi békeszerződési tárgyalásokon a román delegáció érvként használta fel: Tatarescu külügyminiszter idézett ebből a nyilatkozatból. Domokos felidézte a Román Szociáldemokrata Párt 1945 decemberében Kolozsváron megalakult Országos Magyar Bizottságának kiáltványát, ebben elutasították azt a romániai politikát, amely megalkuvásokkal próbál egy nemzetiségi demokratikus tömeget képviselni. A bizottság Erdély nemzeteinek békés egymás mellett élését a svájci mintára kantonális módon látta biztosítottnak. - A másik csoport egyetemi tanárokból, szakemberekből állt: 1945 december elején Kolozsváron tanácskozott Venczel József, Nagy Géza, Buza László egyetemi tanárok, Lakatos István szociáldemokrata vezető, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ vezetője, Szász Pál, az EMGE vezetője és Juhász István teológiai tanár. Megbízták Buza László nemzetközi jogászt, készítsen memorandumot, melyben bizonyítsa be, hogy a marosvásárhelyi kiáltvány csak a magyar kommunisták nyilatkozata volt, akik nem képviselik az egész magyarságot, Venczel József pedig készítsen térképet az 1910-es népszámlálás alapján, mert ők az erdélyi magyarság jövőjét Erdély kettéosztásában látták. Az elkészült memorandumot kijuttatták Párizsba. Aláírói: Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Lakatos István és Vásárhelyi János református püspök. 1946. ápr. 29-én újabb megbeszélést tartottak és Teleki Géza segítségével eljuttatták az angol és amerikai külügyminiszterhez memorandumukat. - Az MNSZ-en belül kitört a "lázadás" a vezetőség ellen, először Kolozsváron, 1946. jan. 28-án, majd Székelyudvarhelyen, 1946. jún. 30-án, az MNSZ-kongresszuson. - Az MNSZ átalakulását mutatta, hogy Kacsó Sándor, aki 1947-ben Kurkó Gyárfás utóda lett az MNSZ-ben, az MNSZ 1948 júliusi országos értekezletén kijelentette: "Sérelmi politikával a sovinizmust, a reakciót szolgálnánk." 1948 augusztusában a bukaresti MNSZ-központ körlevelet adott ki, utasította a megyei szervezeteket, hogy egyéni sérelmeket, kérelmeket a jövőben ne terjesszenek be a központnak. - Az MNSZ kivette részét a tisztogatásokban is, melyet Luka László A romániai magyarság útja /Igazság, Kolozsvár, 1947. máj. 22./ című cikke indított el. Balogh Edgár már máj. 26-án válaszolt erre "Tisztító önvizsgálat ideje jött el" címen. Bányai László, Kacsó Sándor és a Czikó testvérek rendre sürgették a tisztogatást. 1948. dec. 12-én megjelent a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politikai Irodájának határozata. Ebben megállapították: "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelődési irányzata még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Mindezek a vádak annak ellenére hangzottak el, hogy már 1946-47-ben eltávolították a "reakciós" Szász Pált, Szász Istvánt, György Lajost stb. Letartóztatták Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet, Demeter Jánost, Csőgör Lajos rektort. - 1952-ben Kacsó Sándor lemondott, az MNSZ vezetőségét Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselték, az MNSZ utolsó kinevezett elnöke Ottrok Ferenc lett. 1953 tavaszán kimondták az MNSZ önfeloszlatását. /Domokos Gergely: "Tisztító önvizsgálat ideje jött el..." /A Magyar Népi Szövetség és a romániai magyar kisebbség 1944-1953 között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./"
1992. október 2.
"Balogh Edgár reagált Domokos Gergelynek a Magyar Népi Szövetséget /MNSZ/ elmarasztaló írására. Balogh Edgár védelmébe vette a szervezetet., amely a magyarság anyaszervezetévé vált. Balogh Edgár másképp látja a százas intézőbizottság szerepét is. Az MNSZ-nek 570 ezer /a csángókkal együtt 600 ezer/ szavazója volt a parlamenti választáson. A tisztító önvizsgálatról azt írja Balogh Edgár, hogy ezzel elébe mentek a támadásoknak és megvédték a magyar intézményeket, így például az EMGE-elnök Szász Pált vagy az EME /Erdélyi Múzeum-Egyesület/-elnök Jósika báró személyes meggyőzésével "elfogadhatóbb" személyeket kértek fel tisztségeik átvételére. Így került az EMGE élére Antal Dániel, az EME élére pedig Jakó Zsigmond professzor. Azután jöttek a letartóztatások, Balogh Edgárt is bebörtönözték. /Balogh Edgár: Múltunk vizsgálatában tárgyilagosságra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ Domokos Gergely írása: szept. 16."
1992. december 1.
Nov. 30-án reggel megjelentek Kolozsvár főterén, Mátyás király szobránál a munkások. Egyre több magyar fiatal sietett a térre, délután magyar teológus diákok élő lánccal vették körül a szobrot, később hazafias dalokat éneklő román tüntetők érkeztek a térre. Rendőrök vetettek véget a tüntetésnek és hátrább szorították a tömeget. A magyar tüntetők egyházi dalokat énekeltek. A rendőrparancsnok csitította a magyar fiatalokat, ekkor románok nacionalista dalokat kezdtek énekelni. /A Mátyás-szobor elleni merénylet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1., Magyar Nemzet, dec. 1., Népszabadság, dec. 1./
1993. január 27.
"Borbély Imre, az RMDSZ Országos Elnökségének tagja nyilatkozatában értékelte a kongresszus munkáját. A Kolozsvári Nyilatkozat nagy előrelépést jelentett, mert az autonómia kérdésében nem volt konszenzus az RMDSZ-en belül, ezt az elnökkel az élen egy nagy tábor ellenezte. Több ilyen terv született /Szőcs Géza törvénytervezete, Csapó József három változatú memorandumtervezete, Balázs Sándor önrendelkezési statútuma/, de ezek között még nem történt egyeztetés. A konszenzushoz csakis olyan elnök szükséges, aki élvezi a tagság bizalmát. Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkciójában megmaradt politikai erőterek fölött állónak, Markó Béla elnököt az erdélyi magyar politikai paletta minden színárnyalata Verestóy Attilától Katona Ádámig elfogadja, ő tehát a mérleg nyelvét jelenti. - A Szabadelvű Kör egyes politikusai nehezen fogadták el az autonómia tervét és részt vettek a Borbély Imre elleni lejáratási kampányban, személyét összekapcsolták egy hipotetikus székely fegyverkezéssel. A személye iránti ellenérzés annak köszönhető, mondta Borbély Imre, hogy liberális gondolkodása dacára fenntartás nélkül vállalja magyarságát. - A kongresszus előtt több cikk megjelent, hangoztatva, hogy létezik egy csoport, amelynek hangadói Tőkés László, Csapó József, Szőcs Géza és Kolumbán Gábor. "Azt hiszem, sokan sok esetben mechanikusan átveszik a magyarországi, késhegyre menő megosztott helyzetet, az MDF-SZDSZ szembenállást, és keresve kutatják, nálunk ki is az a hatalmat kisajátító politikus, akit ezzel a váddal meg lehet bélyegezni." "Ezen cikkek jelentősége bomlasztó és kártékony a romániai magyarságra nézve, de konstruktív vitára érdemes állásfoglalást tükröznek. A populizmus annyira kiizzik belőlük, mint egyes magyarországi szélsőjobb pamfletekből." Az RMDSZ vezetőtestületei legitim, választott szervezetek, nem fogadható el tehát az, hogy a KOT nem kérte ki az autonómia kérdésében a szakértők véleményét. Az ilyen cikkek azt sugallják, hogy nyissunk vitát eldöntött kérdésekről. Ez a csoport tehát politikai felülvizsgálati igénnyel lép fel az RMDSZ vezető szerveivel szemben. /Kozma Szilárd, Brassó: Inetrjú Borbély Imrével, az RMDSZ Országos Elnökségének tagjával. = Pesti Hírlap, jan. 27./"
1993. február 12.
"Borbély Imre a vele készített interjúban kifejtette, hogy Markó Béla a jelenlegi nehéz időszakban ideális elnöke lesz az RMDSZ-nek. Az utóbbi időben megjelent "több nagyon vitriolos hangnemben írott, populista szólamokat használó, az RMDSZ vezetősége ellen kelt cikk és felhívás, amely Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárnő által kezdeményezett hatalomkisajátítási vádban csúcsosodott ki, meg nem nevezett, de többes számmal ítélt /tehát nemcsak Domokos Géza/ vezetőségi taggal szemben." Ezt a vádaskodó felhívást több szabadelvű köri tag is aláírta. A "Cs. Gyímesi-csoport hangadói mechanikusan átveszik a magyarországi, késélre menően megosztott helyzetet, az MDF-SZDSZ pártosságot, és keresve kutatják, nálunk ki is az a hatalmat kisajátító nemzeti politikus, akit ezzel a váddal meg lehet bélyegezni." Az RMDSZ-nek legitim testületei vannak. A KOT-ba /Küldöttek Országos Tanácsa/ többnyire politikusokat és a politikában jártas jelölteket delegálnak, ezért nevetséges az olyan ellenvetés, hogy a KOT miért hozott döntést, mielőtt tanácskozott volna a szakértőkkel. /Kozma Szilárd: Egy eszmei gátszakadás utáni konszolidáció. = Orient Expressz, febr. 12./"
1993. február 25.
Dobrica Cosic jugoszláv elnök febr. 24-én Bukarestben tárgyalt Iliescu elnökkel. Szóba került a jugoszláv hajók embargósértése is. A jugoszláv államfő nagyra értékelte Iliescunak a brüsszeli NATO-központban tett nyilatkozatát, miszerint Románia nem fogja erőszakkal kikényszeríteni az embargó betartását. Cosic szerint Románia sikerrel töltheti be a közvetítő szerepet. /Kényes kérdésekről is tárgyal Iliescu és Cosic. = Magyar Hírlap, febr. 25./
1993. április 17-18.
Dr. Boros Béla címzetes érsek a 85. évében jár. Titokban szentelték püspökké 1948-ban. 1951-ben egy koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték, ebből 14 évet letöltött. Már háromszor kérte Iliescu elnöktől a rehabilitálást, vonják vissza az 1951-es Vatikán elleni per ma is érvényes ítéleteit, de nem kapott választ. /Gazda Árpád: Harmadszor kértem Iliescu elnöktől? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./
1993. június 9.
Jún. 7-én a Legfelsőbb Törvényszék megerősítette Cseresznyés Pál tíz éves ítéletét. Az ítélethirdetés titokban történt, az újságíróknak azt mondták, délután jöjjenek vissza, de akkorra már vége volt a tárgyalásnak. Cseresznyés Pál nem volt jelen ezen a tárgyaláson. Frunda György mindent megmozgatott, mégsem sikerült eredményt érni. Az ítélet indoklását 30 nap múlva kell rögzíteni. /(demeter): Megerősítették Cseresznyés büntetését. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./ Frunda György kijelentette, az ügyet az Európa Tanácshoz továbbítja, az ET jogi bizottságához. /Botos László: Strasbourgba juthat a Cseresznyés-ügy. = Új Magyarország, jún. 9./ Előzmény: Cseresznyés Pált 1992. júl. 7-én tíz év börtönre ítélték.
1993. július 10.
Ausztria szívesen vállalna közvetítő szerepet a magyar-román nézeteltérések rendezésére, jelentette ki Werner Fasslabend osztrák védelmi miniszter, aki Bukarestben, az Euroatlanti Központban tartott előadást. /Magyar Hírlap, júl. 10./
1993. július 14.
"Kádár Gyula felidézte az 1784-es parasztlázadást, melyet Benkő József történész /1740-1814/ "oláh zenebonának" nevezett. A román történetírás túlzott jelentőséget tulajdonít ennek a parasztlázadásnak. A Horea vezette lázadást gyakran mint az erdélyi románság nemzeti felszabadító harcát tálalják. A lázadás kezdetén, az eskütétel alkalmával Horea és Closca kereszttel a kezükben hirdették: "Az Isten akarja, a császár parancsolja, hogy a magyarok mind megölessenek." A lázadók elpusztították Verespatakot, majd lerohanták a védtelen Abrudbányát. A lázadók kihirdették: aki ortodox vallásra nem tér át, "és oláh köntösben nem jár, vagy nyársra húzzák vagy fejét veszik." /Kádár Gyula: Az 1784-es "oláh zenebona". = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./"
1993. augusztus 8.
"Jászberényben harmadik alkalommal szervezték meg a csángó fesztivált és konferenciát. A háromnapos /aug. 6-8./ rendezvény fővédnöke Antall József miniszterelnök, Habsburg Ottó, az Európa Parlament képviselője és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke volt. Az első napon énekversenyt rendeztek Hodorog Luca híres csángó énekes emlékére, majd megkoszorúzzák Jászberényben levő sírját. Másnap Hagyományőrzés és etnikai tudat címmel konferenciát rendeztek a népcsoport helyzetéről, Benda Kálmán történész, akadémikus elnökletével. Előadások hangzottak el Moldva etnikai, kulturális viszonyainak múltjáról, jelenéről, a csángók népszokásairól, mindennapjairól. Az ökumenikus istentiszteleten Seregély István egri érsek, a püspöki kar elnöke, Tőkés László püspök, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök és Szőke János, a Nyugaton élő magyarok püspöke vett részt. Szőke János beszédében öt kiemelkedő egyházi személyt mutatott be. Fölidézte Apor Vilmosnak, Győr hős püspökének hitvalló életét és vértanúságát, Mindszenty József bíboros magyarsághoz és egyházhoz való hűségét, a Szatmárnémetiben nyugvó, börtönben meghalt vértanú főpásztor, Scheffler János püspök szenvedését és hősiességét, a börtönben agyonvert nagyváradi Bogdánffy Szilárd nevét, akit titokban szenteltek püspökké, s arra akarták rávenni, hogy egy Rómának hátat fordító katolikus egyház feje legyen. Végül Erdély legendás főpapjáról, Márton Áron püspökről szólt. - A csángók sorsa kísérti a magyarságot - kezdte beszédét Tőkés László püspök. Sajnálattal állapította meg, hogy a csángók helyzete nem eléggé foglalkoztatja a nemzetet. Arra buzdított mindenkit, hogy emelje fel szavát a csángókért. A püspök szentírás részleteket idézve az új nemzedékre leselkedő veszélyekre hívta föl a figyelmet: mesterségesen szétszórják és megosztják az erdélyi magyarságot, a közösségből kiszakadva a fiatalok egy része már nem becsüli népi hagyományait. Tempfli József püspök elmondta: minden alkalmat megragad, hogy lépéseket tegyen a csángók érdekében. /Csángó fesztivál. = Vasárnapi Hírek (Budapest), aug. 8., Pénzes Zoltán: "Már-már a nemlét határán?" Csángó fesztivál és konferencia Jászberényben. = Új Ember (Budapest), aug. 22./"
1993. augusztus 26.
Az RMDSZ memorandumot adott ki Románia felvételéről az Európa Tanácsba. A memorandumban tizenöt pontban összefoglalták Románia jogrendjével kapcsolatos kifogásokat, köztük a felfokozott nacionalizmust /melyet a hatalom olykor bátorít/, a kisebbségi elem vezetésből való kiszorítását, diszkrimináció érvényesülését az igazságszolgáltatásban /az 1990-es marosvásárhelyi események nyomán kizárólag kisebbséghez tartozó személyeket ítéltek el/, kisebbségi területen a földek visszaadásában, annak kimondásában, hogy Románia egységes nemzetállam, az igazságügyi eljárások nyelve kizárólag román, a helyhatósági tanács ülésein kötelező a román nyelv használata, akkor is, ha a tanács valamennyi tagja egyazon kisebbség nyelvét beszéli, a kisebbségiek számára anyanyelvű szakképzés nem létezik, a közel kétmilliós magyar nemzetiség nem rendelkezik egyetemmel, az 1959-ben megszüntetett önálló magyar nyelvű Bolyai Egyetemet nem indították újra, nem történt meg az egyházi javak visszaadása. A romániai magyarság igényeinek megfogalmazása következik a memorandumban, ismét pontokba szedve. Ezek között szerepel a sajtószabadság szavatolása, a helyi közösségek anyagi függetlensége, a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése, az ET 1201-es és 1203-as ajánlása alapján kisebbségi törvény elfogadása, kisebbségi minisztérium vagy államtitkárság létrehozása, a nemzeti kisebbségek anyanyelvének szabad használata a közéletben, a többnyelvű feliratok szabályozása, olyan oktatási törvény megalkotása, amely szavatolja az önálló, kisebbségek által irányított anyanyelvi iskolahálózat kiépítését minden szinten és minden formában, a jogtalanul elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása, az államosított, kisajátított és elkobzott magántulajdonok visszaszolgáltatása. /A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Memoranduma Románia felvételéről az Európa Tanácsba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./ A memorandumhoz mellékletet is készített az RMDSZ, ebben részletezte a magyarság helyzetét. / A melléklet fejezetei a következők. I. Románia politikai rendszere és a kisebbségek ? az 1914-1944 közötti időszak, az 1945-1965 közötti időszak, az 1965-1989 közötti időszak. II. A román állam gazdaságpolitikája. III. A magyar tannyelvű oktatás Romániában. IV. A kisebbségi kultúra helyzetének alakulása. V. Az egyházak helyzete. VI. A demográfiai helyzet Romániában. VII. Az 1989 utáni törvénykezés. VIII. RMDSZ. A magyarság helyzete a román nemzetállamban (1918-1993) Melléklet az RMDSZ Memorandumához. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 7, folytatásokban: szept. 8., 9., 10./
1993. augusztus 26.
"A második világháborúban elpusztított Lidice falu neve eljutott mindenhová. Azonban azokról a haláltáborokról, melyeket a magyarok elpusztítására létesítettek Romániában, nem tudnak sehol. A leghírhedtebb haláltábor az 1944 őszén létesített földvári volt. Nem tudják, hány ezren haltak meg ezekben a haláltáborokban. Földváron a tömegsírokat, a temetőt eldózerolták, az egyikre tömbházakat építettek. Az Oltba lőttektől emlékezett a néhai költő, Holló Ernő Sepsiszentgyörgyön: "az Olt lefelé vérben buzogott." 1945. febr. 22-én megrázó riport jelent meg a marosvásárhelyi Szabad Szóban Hatezer magyar internált és hadifogoly sorsa a földvári táborban címmel "Azok között háromezer beteg. Éhség, vérhas és tífusz pusztít a táborban." ? olvasható a tudósításban. A hozzátartozók élelmet vittek a foglyoknak, ennek nagyobb részét nem kapták meg az éhezők, az őrök elkobozták az ennivalót. /Daróczi Ferenc: A földvári haláltábor. = Magyar Fórum (Budapest), aug. 26./"
1993. augusztus 31.
Pusztai János író emlékeztetett: 1991. máj. 20-án Berevoiesti község mellett újságírók hatalmas mennyiségű kidobált, elföldelt Securitate-iratra bukkantak. Ezeket a szekus anyagokat titokban el akarták tüntetni. A dossziélból előkerült egy magyar neveket tartalmazó lista is. Domokos Géza, Király Károly, Cs. Gyimesi Éva, Tőkés László, Török László újságíró, Veress Dániel író, Nagy Béla színházi titkár, Tőrös Gábor szobrászművész, Újvári Ferenc ügyvéd, Jakab Gábor római katolikus pap, Bencze Gyula kelmefestő, Bartha Levente lakatos és Kecseti Imre körorvos társaságában az ő neve is szerepelt ezen a listán. Pusztai János megdöbbent, amikor olvasta Nagy Béla kétrészes fejtegetését /Volt egyszer egy Berevoiesti, Romániai Magyar Szó, júl. 28., 29./, abból ugyanis kiderült, hogy a felsorolt emberekkel a román titkosrendőrség 1990 januárjában akart leszámolni. Pusztai Jánosnál először 1965. decemberében tartott házkutatást a szeku. Azután rendszeresen előfordult, hogy kihallgatták, fenyegették. Ez így ment egészen 1989 végéig. Pusztai János úgy érzi, hogy a magyarság fenyegetettsége nem szűnt meg. /Pusztai János: A gödör fenekén. = Világszövetség (Budapest), aug. 31./
1993. szeptember 9.
"Tőkés László levelére hónapokig nem jött válasz az RMDSZ központjából. Egy kisebb, jobban fizetett csoport, a parlamenti csoport veszi át a nehézkesen működő RMDSZ néhány szerepkörét. Markó Béla is tagja a csoportnak. Markó tudott az amerikai PER közvetítésével folyó nem titkos, de azért titokzatos tájékozódó megbeszélésről a hatalom és az RMDSZ parlamenti csoportjának három meghívott tagja között. A jövő majd kideríti, miért történt mindez pontosan így, írta Gajdos Balogh Attila. Sok RMDSZ-vezető nem ismeri kellőképpen az elmúlt 75 év történetét, mert valójában a nagyromán nacionalizmus nemzetállami ideológiájáról van szó. E tekintetben alig van különbség kormánypárt és ellenzék között. A román hatalom részről még mindig a félrevezetési készség a nagyobb, s a PER-t is erre akarták felhasználni, az Európa Unió tagsága, valamint a legnagyobb kedvezmény elérése érdekében. Iliescu elnök többször kijelentette, nem a kisebbségek helyzetével kell foglalkozni, mert az rendben van, hanem a külföld "helyes" tájékoztatásával. A problémák nem söpörhetők a szőnyeg alá, amint Tokay György képzeli, aki egyszerűen apokaliptikus rémlátásnak tekinti azt, ha Tőkés László etnikai tisztogatásnak nevezi az etnikai tisztogatást, függetlenül attól, hogy az milyen eszközökkel valósul meg. Tokay frakcióvezetőnek nem elég apokaliptikus a zsidók, a németek és a magyarok exódusa, és az sem, hogy semmi sem történik ennek megállítására. /Gajdos Balogh Attila: Információkeringési zavarok egy mamutszövetségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./"
1993. szeptember 9.
A svájci Neue Zürcher Zeitung szept. 8-i száma Andreas Oplatka cikkét közölte, aki Küzdelem a kisebbségi jogokért Romániában /alcíme: Ellentétek egy közvetítési kísérlet következtében/ címen megállapította, hogy a Project on Ethnic Relations /PER/ nevű szervezetnek a közvetítési kísérlete részeredményre vezetett, és heves vitát váltott ki az RMDSZ-ben. A közvetítő tárgyalásokon résztvevő RMDSZ-képviselők szerint Romániában csak kis lépésekkel lehet előrejutni a kisebbségi kérdés megoldását illetően, ezért minden esélyt meg kell ragadni. Tőkés László szerint viszont a tárgyalók csak magánemberként vettek részt a megbeszéléseken, megkerülték pártjukat. Ráadásul a tárgyalásokra egyedüli újságíróként meghívott David Binder újságíró a New York Timesben az RMDSZ-t radikális, szeparatista szervezetnek nevezte. A cikk a kisebbségi jogok terén tett ígérteket megvalósult tényként kezelte. /Egy kisebbségi közvetítés utóélete. = Új Magyarország, szept. 9./
1993. október 23-24.
A PER /Project on Ethnic Relations/ igazgatója, dr. Allen H. Kassof és társigazgatója, Livia B. Plaks nyilatkoztak a Magyar Nemzetnek a vihart kavart, a köztudatba Neptun-ügyként bekerült tárgyalásokról. Dr. Kassof elismerte, hogy a román vezetésen belül egyesekkel van kontaktusuk. Ismét hangoztatták, hogy a tárgyalások nem voltak titkosak, az első találkozón ott volt Domokos Géza, az RMDSZ elnöke, a másodikról a PER vezetői személyesen tájékoztatták Markó Bélát előzetesen és utólag is, aki ugyancsak hivatalos volt, de nem tudott Svájcba eljönni. Az volt a PER célja, hogy a románok és magyarok leüljenek egy asztalhoz, nemzetközi megfigyelők jelenlétében. Nem értenek egyet azzal, hogy a tárgyalásokon megjelent magyar képviselőket támadták, hiszen jól képviselték a magyar érdekeket a tárgyalásokon. A PER vezetői szerint egyedül a kis lépések politikája helyes. /Lambert Gábor: Csak a kis lépések taktikája vezethet eredményre ? vallják a neptuni közvetítők. = Magyar Nemzet, okt. 22./ Kassof, a PER igazgatója nyilatkozatában összefoglalta a PER tevékenységét és az elmúlt időszakban történt megbeszéléseket. Közölte, hogy a nem hivatalos értekezletekre 1992 januárjában Bukarestben, 1992 júniusában Neptunfürdőn, 1993 februárjában Svájcban, 1993 júliusában ismét Neptunfürdőn került sor. Az 1992-es találkozókon Domokos Géza RMDSZ-elnök is részt vett. Markó Bélát pedig mindvégig tájékoztatták a találkozókról. A találkozókról a The Washington Postban megjelent egy cikk, a neptunfürdői találkozóról a svájci sajtó is írt, ezzel érvelt a Kasof a nyilvánosság mellett. Kasof jelezte, hogy sajnálja a New York Timesban megjelent cikket. Az amerikai újságíró cikkével ellentétben a határok kérdése fel sem merült a megbeszéléseken. Kassof kijelentette, hogy folytatni akarják a tárgyalásokat. /Minden út az első lépéssel kezdődik. Allen H. Kasof, a Project on Ethnic Relations /PER/ igazgatójának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./
1993. október 25-31.
Az Orient Expressz közölte a Nastase-Frunda levélváltást. Adrian Nastase, a képviselőház elnöke Frunda Györgyhöz írt levelében leszögezte, hogy Strasbourgban az ET rendezte a sajtóértekezletét, ahol ő a parlament nevében beszélt, Frunda viszont titkos szóvivője egy olyan dokumentumnak, amelyet Románia valamennyi testülete elmarasztalt. Frunda György szenátor helyesbítette Nastase állításait: a sajtóértekezletet a román fél szervezte. Nastase az RMDSZ memorandumára célzott, amelyet Markó Béla RMDSZ-elnök adott át az ET főtitkárának, a memorandum szövegét közölte a Romániai Magyar Szó, titokról nincs szó. /Parlamenti levelezés. = Orient Expressz (Bukarest), okt. 25-31./
1993. november 5.
"Andreas Oplatka, a Neue Zürcher Zeitung munkatársa részt vett a Jakabbfy Elemér emlékünnepségen, ebből az alkalomból kérdezte meg tőle a Romániai Magyar Szó munkatársa, ki volt az a svájci politikus, aki részt vett a PER tárgyalásain és ott volt Neptunon is. A neve Peter Sager, svájci képviselő volt, ma nyugdíjas, Kelet-Európa szakértő. Neptun után beszámolóval jelentkezett a Neue Zürcher Zeitungnál, de munkája egyoldalú volt, ezért nem is közölték. Hangvétele nem volt olyan szélsőséges, mint David Binderé, aki a New York Timesban írt /júl. 20-i szám/. Hasonló politikai sugallatra készült mindkét cikk. Oplatka szerint a Neptun-vitában mindkét fél követett el taktikai hibát. Tudomásul kell venni, állapította meg, hogy a kis lépések politikáját kell folytatni, a vitát pedig károsnak tartja. /Sike Lajos: A "titokzatos" svájci és Neptun. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./ "
1993. november 12.
Szász János ismételten szembeszállt a mindinkább hivatalossá váló állásponttal, hogy Romániában nem volt zsidóüldözés. A romániai fasizmus 1940-1944 között Bukarestben, Iasiban, Besszarábiában, Bukovinában, Dorohol megyében, Odesszában és környékén, Transznisztriában mintegy 400 ezer zsidó polgárt pusztított el. Románia zsidóságának észak-erdélyi részét, 121 ezer zsidó polgárt az auschwitzi pokolba hurcolták. A 400 ezres adat nemcsak Matatias Carp Cartea Neagra /Fekete könyv/ című munkájában található, hanem a hivatalos okmányokban /katonai, csendőrségi stb./, a jeruzsálemi Holocaustot tanulmányozó intézet II. kötetében is ez szerepel. A román faji törvények, Goga, Gigurtu és az Antonescu-kormány zsidótörvényei kirekesztették a zsidóságot a társadalomból. /Szász János: Volt-e nálunk zsidóüldözés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
1993. december 3.
"Dec. 3-án 200 éve tartotta első ülését Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, Aranka György több éves szervezőmunkája eredményeként. Az ülésen Aranka Györgyöt "fő titoknokká" választották. Erre emlékezett Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész. Jancsó Elemér 1955-ben jelentette meg Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai című dokumentumkötetet a bukaresti Akadémiai Kiadónál. /Nagy Pál (Marosvásárhely): Egy marosvásárhelyi társaságocska emléke! 200 éve alakult meg az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. = Heti Magyarország, dec. 3./"
1993. december 24.
"Az államtitokra vonatkozó törvényjavaslatot a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI készítette el, megengedhetetlenül szélesen értelmezve az államtitkot: "...amelyek felfedése Románia politikai, gazdasági, tudományos-technikai és egyéb természetű érdekeit veszélyeztethetik." A parlamentben tiltakozni kell a törvényjavaslat jelenlegi szövege ellen, olvasható a lapban. /Sipos János: Az államtokra vonatkozó törvényjavaslat margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./"
1994. január 13.
"Marosvásárhely polgármesteri hivatala leállíttatta Antonescu szobrának felállítási munkálatait /még 1993. októberében/. Ezért a döntésért a Háborús Veteránok Egyesülete beperelte a polgármesteri hivatalt. A megyei törvényszék helyt adott a kérésnek és kötelezte a városi tanácsot, hogy engedélyezze a szoborállítást. A Művelődési Minisztérium is engedélyt adott erre. A törvényszéki értékelés az első hivatalos dokumentum, amely szerint Antonescu nagy politikus volt, aki "megakadályozta a zsidók deportálását". A polgármesteri hivatal fellebbezni fog a döntés ellen. - December 15-én 12 amerikai szenátor nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, kifejezve aggodalmát amiatt, hogy Slobozián felavattak egy Antonescu-szobrot, az avatáson a kormányt Mihai Ungheanu államtitkár képviselte. Követelik az államtitkár lemondatását, és magyarázatot kérnek Iliescu elnöktől. Ugyanakkor véleményét kérik arról, hogy hasonló akcióra készülnek Kolozsváron, Szatmáron és Pitestin. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ A marosvásárhelyi törvényszék ítélete szerint "akik ellenzik szobrának felállítását, úgy tekinthetők, mint nemzet és országidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának része, ahol megilleti, hogy szobrot emeljenek tiszteletére." /Új Magyarország, jan. 14./ Kincses Előd kiegészítette ezt a hírt: a Maros Megyei Törvényszék 2625/1993. dec. 10-i ítélete törvénytelen, azt a Vatra Romaneasca alapító alelnöke, Ion Sabau bíró hozta. Az ítélet indoklásával kapcsolatban, hogy Antonescu ellenezte a zsidók haláltáborba hurcolását, Kincses Előd idézi Matatias Carp Holocaust Romániában című könyvének adatait: a román katonaság és rendőrség aktív közreműködésével 340 ezer zsidót pusztítottak el. /Népszava, jan. 17./ Előzmény: 1993. okt. 23,25,30-i jegyzet."
1994. március 4-10.
"El kell oda jutni, hogy az állampolgárnak ne tartson levele fölbontásáról, telefonja lehallgatásától, de "az ehhez vezető útnak még csak az elején tartunk" - mondta Szabó Károly RMDSZ-képviselő, a parlamentnek a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ ellenőrzésére alakult bizottságának tagja. Amennyiben az állampolgárnak az a gyanúja, hogy levelét felbontják vagy telefonját lehallgatják, ehhez a parlamenti bizottsághoz fordulhat. Jelenleg nem lehet teljesen kizárni, hogy az SRI lehallgatja a telefonokat, a postának sincs erre vonatkozó törvénybe foglalt kötelezettsége. A levéltitokra vonatkozóan már vannak rendelkezések. Szabó Károly elmondta, hogy ő is kapott felbontott borítékot. A törvény változtatásra szorul, hogy a posta felelős legyen a szolgáltatásért. /Orient Expressz (Bukarest), márc. 4-10./"
1994. április 5.
Márc. 22-én titokban találkoztak a kormánypárt, a Szociális Demokrácia Pártja /SZDP/ és az ellenzék legerősebb csoportosulása, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselői. Az SZDP nem zárkózik el az előrehozott választásoktól, de azt a jövő év elejére szeretné tenni. Corneliu Coposu ezzel elvileg egyetért, ha megalakul és stabil és szavahihető kabinet. /Magyar Nemzet, ápr. 5./
1994. április 11.
Mircea Snegur moldovai elnök a múlt hét végén tárgyalt Igor Szmirnovval, a Moldovai Köztársaság területén levő Dnyeszteren túli szakadár övezet elnökével Transznisztria sajátos státusáról. Egyetértettek abban, hogy a FÁK, illetve Oroszország legyen a közvetítő. /Új Magyarország, ápr. 11./
1994. május 11.
Máj. 11-én Bukarestben Sali Berisha albán elnök és Iliescu elnök aláírták a román-albán barátsági és együttműködési alapszerződést. Iliescu elnök közvetítő szerepet ígért az albánok és a szerbek között. /MTI/
1994. június 7.
"Boross Péter miniszterelnök Tőkés László püspöknek írt válaszában megerősítette, hogy a magyar kormány négy esztendővel ezelőtt meghirdetett politikája ez ideig nem módosult, síkraszállnak azért, hogy a kisebbségben élő magyar közösségek jogai maradéktalanul érvényesüljenek. Olyan körülményeket kell megteremteni, hogy a kisebbségek ne kényszerüljenek szülőföldjük elhagyására. Éppen ezért a magyar kormány a nemzetközi normák tiszteletben tartása mellett támogatta a kisebbségi közösségeket és jó kapcsolatokra törekedett a szomszédos országokkal. Boros Péter csatolta a kormány álláspontját /Értelmező állásfoglalás/ az Európai Stabilitási Egyezménnyel kapcsolatban. Ennek a tárgyalássorozatnak fontos tényezője, hogy az érintett kisebbség és a kormány között, az EU közvetítőjének jelenlétében a vitás kérdések rendezése céljából folyamatos párbeszéd kezdődjön. A magyar kormány "formálisan nem képviselheti más országok magyar nemzetiségű állampolgárait, de elengedhetetlennek tartja, hogy az érintett kisebbségek képviselői véleményüket megjeleníthessék és az elért megállapodásokról véleményt nyilváníthassanak." A magyar kormányfő levelében leszögezte, hogy minden fórumon törekedni kell a kisebbségek politikai alanyiságának elfogadtatására. Közvetlen tárgyalási képviseletük első lépés lehet közösségi jogaik elismertetésére. Boross Péter reméli. Hogy a választások eredményeképpen létrejövő új kormány sem fog elfeledkezni a határon túli magyarsággal szembeni kötelezettségéről, értük minden lehetséges eszközzel fellép és politikai lépéseit előzetesen egyeztetni fogja a határon túli magyarság szervezeteivel. /Boross Péter levele Tőkés Lászlóhoz. = Magyar Nemzet, jún. 7./"
1994. június 8.
A bukaresti Tinerama szerkesztőségének írt nyílt levélben tiltakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Szilágyi Aladár főgondnok a hetilap máj. 27-jún. 2-i számában megjelent cikk ellen, melynek már a címe is durva hazugság: Tőkés László és Szőcs Géza ellen vizsgálatot folytat Magyarország főügyészsége, sikkasztás miatt. Érthetetlen, hogyan jelent meg ilyen rágalmazó, befeketítő cikk a hetilapban. /Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1994. november 1.
Nov. 2-án, Bécsben, az Európai Stabilitási Egyezmény újabb tárgyalásán várhatóan Németország közvetítői szerepet vállal a magyar-román alapszerződés kidolgozásában, jelentette be Kovács László külügyminiszter okt. 29-én Kaposvárott elmondott beszédében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./ Németország fontosnak tartja, hogy Európa minden térségében rendezett viszony alakuljon ki, és ebben kész segíteni, közvetíteni, közölték okt. 31-én Bonnban az MTI tudósítójával. Az Európai Stabilitási Egyezményt előkészítő bécsi regionális konferencián Ausztria, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és Svájc képviselője vesz részt. A megbeszéléseket Németország irányítja, mint az Európai Unió soros elnöke. /Magyar Nemzet, nov. 1./ A román diplomáciát meglepte Kovács László bejelentése, adta hírül az Evenimentul Zilei okt. 31-i száma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2., Magyar Nemzet, nov. 1./ Kovács László pontosított: Nem arról van szó, hogy Németország közvetítene. Németország ajánlatot tett, hogy a bécsi tárgyaláson háromoldalú magyar-román-EU megbeszélést folytassanak, melynek tárgya a román-magyar alapszerződés is. Ezt mondta el Szentiványi Gábor magyar külügyi szóvivő nov. 1-jén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1., Magyar Hírlap, nov. 1./