Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Tito, Josip Broz
3203 tétel
1998. július 25.
"Asztalos Lajos spanyol és más latin nyelvek fordítója Kolozsváron él. Középiskolás korában röpcédulát készített, 1952-ben letartóztatták, két évet volt börtönben. Az eszperantó nyelvvel kezdte, majd jött a többi nyelv, megtanult spanyolul, portugálul, sőt a Spanyolországban élő galego kisebbség nyelvét is elsajátította. Több mesekönyve jelent meg, melyek fordításait tartalmazták. Érdekelte a helytörténet is, Lőwy Dániellel közösen írta Kőbe írt Kolozsvár című könyvét. Legújabb könyve /Kinek szól a kakukk?/ spanyol, portugál, galego és baszk népmeséket tartalmaz. /Kisgyörgy Réka: "Húztam a gályát..." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./ "
1998. július 29.
Hirtelen megnövekedtek a kis patakok is, Tekerőpatak templomába befolyt a víz. - Csomafalván másfél hét leforgása júl. 26-án alatt másodszor pusztított az árvíz. /Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), júl. 29. - aug. 4./
1998. július folyamán
A Diaszpóra Tájékoztató új számában a református teológusok nyári gyakorlatáról olvashatunk, amikor felkeresik, felkutatják a szórványban élőket, elmennek a román vidékekre, hogy telefonkönyvek, kérdezgetés segítségével felkeressék a távolban élő magyarokat. A szórványlelkészek 1994 óta évente Algyógyban találkoztak. Az egyes találkozók jegyzőkönyveit is közli a tájékoztató. Vetési László titkár és a többiek lelkiismeretesen végzik munkájukat, azonban nem kapnak megfelelő segítséget, sokszor nem is válaszolnak felkéréseikre. - 1997-ben a moldvai és dobrudzsai misszióban összesen 780 családot kerestek fel a teológusok, közülük 164 magyar családot nyilvántartásba is vettek. Igyekeznek minden családhoz eljutni, a katolikusokhoz is. - A tájékoztatóban jelezték, hogy a Duna Televízió a szórványban élők mentsvára, azonban sok helyen leszerelik a magyar adást közvetítő kábelhálózatot és nincs, aki segítsen, tanácsot adjon, mit lehet csinálni. Idén nyáron a Zsil völgyében és a Bánságban szerveznek teológus missziót. /Diaszpóra Tájékoztató (Időszaki hírlevél és dokumentumgyűjtemény a Romániai Magyar Szórványtanács, az erdélyi magyar egyházak és a Diaszpóra Alapítvány szórványgondozó missziói munkájáról), Kolozsvár, 3. sz. - II. évf. 3. sz./
1998. augusztus 5.
Radu Vasile miniszterelnök Izraelben aug. 4-én találkozott a zsidó szervezetek képviselőivel, akik felrótták neki a zsidó temetők meggyalázása és egyes antiszemita kiadványok elleni fellépés hiányát. Vasile dühbe gurult és kijelentette, az izraeli hírforrások pontatlanok. Ugyancsak kifogásolták az elkobzott zsidó javak visszaszolgáltatása körüli huzavonát. Alexandru Porac, a zsidó szervezet képviselője szerint ötvenezer és százezer közé tehető a visszaigénylendő ingatlanok - házak, lakrészek, üzlethelyiségek, telkek - száma. /Radu Vasile kutyaszorítóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./ Radu Vasile aug. 4-én találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztin Hatóság elnökével. A román kormányfő kijelentette, hogy a közel-keleti békefolyamatban kész közvetítő szerepet vállalni. /Románia közvetítene a Közel-Keleten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./ Radu Vasile miniszterelnök Izraelben a román hadiipar fejlesztését érintő együttműködésről is tárgyalt. Radu Vasile állítólag bejelentette, hogy aláírta azt a határozatot, amely zsidóktól elkobzott ingatlanokat juttat vissza jogos tulajdonosaiknak. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 5./
1998. szeptember 13.
Megjelent Erőss Alfréd Lelkipásztori néprajz /Gloria, Kolozsvár, 1998/ című munkája. Dr. Erőss Alfréd katolikus teológiai tanár Gyulafehérváron megkezdett tanulmányait Rómában fejezte be, ott szerzett doktorátust. Most kiadott dolgozatát az 1940-es években, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola kolozsvári működési idején állította össze. Dr. Erőss Alfrédot 1949-ben titokban püspökké szentelték. Munkáját dr. Marton József, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola professzora állította össze, Walter Ilona szerzetes nővér lektorálta. /Erőss Alfréd: Lelkipásztori néprajz. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 13./ Dr. Erőss Alfréd /Perestyén, 1909. júl. 7. - Kolozsvár, 1950. júl. 31. - Tordán temették el/
1998. szeptember 22.
Az Erdélyt pusztító árvíz kárvallottjainak támogatására szervezte meg az RMDSZ és a Duna Televízió a szept. 19-i Gálaestet Marosvásárhelyen. A közönség soraiban helyet foglalt Szőcs Ferenc, Magyarország Romániai nagykövete, Soltész Levente kolozsvári magyar konzul, a Határon Túli Magyarok Hivatalát Szabó Tibor képviselte, jelen volt Marosvásárhely polgármestere s az alprefektus is. Aki bajban van, annak nagy szüksége van a közösségre - hangsúlyozta köszöntőjében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, az összefogás, a közösségi szolidaritás szelleméről szólva. Többórás műsor következett, zene, tánc, szavalatok, vidám jelenetek, este hat órától majd éjfélig. Sebő Ferencz, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki évek óta járja Erdélyt, hogy népzenénk utolsó darabjait is "betakarítsa", tekerőlant- majd gitárkísérettel Weöres Sándor-műveket és egy Szőcs Géza-verset adott elő. A fellépők között volt Bodrogi Gyula, a Kormorán együttes és Vikidál Gyula is. – Az 50. születésnapját ünneplő Sepsiszentgyörgyi Színházat Nemes Levente igazgató képviselte, aki Sütő András-szöveget adott elő a zenei anyanyelvüket kereső pusztakamarásiakról. Panek Kati két keservest adott elő, Bíró József Székely János és Farkas Árpád-verset szavalt. Nagy tetszést aratott ifj. Csíky Boldizsár zongorajátéka, a 200 éves nagyváradi színház ünnepi előadásán fellépő kolozsvári Sebesi Karen Attila Kányádi-verset szavalt. Illyés Kinga Wass Albert verseiből szavalt, Kilyén Ilka színművésznő Tompa Miklós-verset adott elő, majd Bocskai István végrendeletét idézte arról, hogy az összetartozás a megmaradást jelentheti egy közösség számára. A Kultúrpalota orgonáját Molnár Tünde szólaltatta meg, s a Kovács András vezette Nagy István Kórus és a Maros Művészegyüttes is sikert aratott. - Az RMDSZ májusban meghirdetett felhívására az elmúlt időszakban sokan adakoztak az árvízkárosultak megsegítésére, köztük Határon Túli Magyarok Hivatala /Budapest/ 60 millió lej; RMDSZ Ügyvezető Elnökség 10 millió lej; a gálaest tiszta bevétele 9 millió lej; A bukaresti magyar nagykövetség 5 millió lej; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 3,5 millió lej; Magyar Evangélikus Püspökség, Kolozsvár 2,5 millió lej; Markó Béla 2,5 millió Frunda György 2 millió lej; Takács Csaba 1,5 millió lej, stb. /Gálaest az árvízkárosultakért. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./
1998. október 1.
"Asztalos Ferenc képviselővel, a tanügyi szakbizottság alelnöke a vele készült interjúban a riporter, Zsehránszky István a szakbizottság újbóli negatív döntéséről, a koalíciós partnerek ellentmondásos viselkedésének okairól kérdezte a szövetség politikusát. Mi az, ami minden megállapodásnál, protokollumnál szorítóbb, erősebb hatást gyakorol a román politikusokra? Válaszképp Asztalos Ferenc elmondja: ő már a múlt héten érzékelte, hogy a parasztpárti kollégák félnek, attól tartanak, hogy a másik két koalíciós partner lesre játssza őket: "és akkor a román közvélemény előtt úgy jelennek meg, mint az egyedüli román párt, amelyik a magyarokat támogatja". "Elfogadhatatlan a koalíciós partnerek magatartása. Egyértelműen tükrözte azt, hogy titokban, bennünket kihagyva, a három parlamenti frakció között megegyezés, megállapodás született". A román politikum erkölcstelenségén túlmenően a képviselő abban látja az RMDSZ-igényeket durván elutasító magatartás okát, hogy jelenleg Romániában választási kampány folyik:?Nagy a tét. S ha az RMDSZ-t sikerül -legalább ideiglenesen- kidobni a hajóból, Viorel Lisnek (az RDK polgármester jelöltje) nyert ügye van a veszélyesen előretörő a burkolt és nyílt PDSR-s jelölttel szemben. Akkor visszavethető pillanatnyi előnyük... A főváros polgármesteri széke az a tál lencse, amelyért koalíciós partnereink feláldoznak minket, a NATO-csatlakozást, az európai integrációt, bármit..." - ecseteli a román politikusok "áldozatkészségét" Asztalos Ferenc. /Zsehránszky István: Szövetségeseink vagy hóhéraink. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./"
1998. október 3-16.
"Katona Ádám Alsócsernátonban elmondott elemzését kiegészítette, ezt közölte most a hetilap, jelezve, hogy szívesen teret biztosítanak mindenkinek, legyen az mérsékelt vagy radikális, hogy segítsenek az RMDSZ "zűrzavaros, vitákkal, ellenségeskedéssel dúsított, néha-néha titokzatos dolgaiban" való eligazodást. Az RMDSZ vezetősége nem az érvényes program, hanem egy szerző nélküli Együtt című brosúra alapján lépett a kormányba, Ezt maga Victor Ciorbea akkori miniszterelnök leplezte le budapesti beszédében és az 1997. márc. 15-i üdvözlő levelében. A kormányprogramban az önálló magyar egyetem helyett az szerepel, hogy gondoskodni kívánnak "a felsőfokú oktatási intézmények keretinek kiszélesítéséről a multikulturális egyetemek révén, és szükséglet szerint a nemzeti kisebbségek nyelvén való önálló intézmények létrehozásáról /V. fejezet, 1.3./ Tudomásul kell venni, hogy "egyazon ?ernyő? alá kerültek Szövetségünkben az egykori áldozatok és hóhéraik." Katona Ádám hangsúlyozta, hogy az RMDSZ hatékonyságát rontotta "az anyaországi káros hatás: pesti példára létrehozták Kolozsvárott az erdélyi szocliberál paktumot". Katona "saját köreink szégyenletes gyöngeségének" nevezte például az ún. agyagfalvi botrány 1991-ben: 1991. okt. 5-én a Küldöttek Országos Tanácsa /KOT/ elfogadta a székelyföldi területi autonómia érdekében Agyagfalvára tervezett fellépést, az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportja föllépését. Amikor azonban országos hisztéria indult ellenük, akkor nyilvánosan megtagadták őket. Mindezek miatt Katona Ádám szerint általános belső választást és rendkívüli kongresszust kell tartani, továbbá meg kell szólítani a szövetségeseket: a történelmi egyházakat, az egész magyar nemzetet, a nemzetközi emberjogi szervezeteket és szövetségesek az európai normákat vállaló román értelmiségiek. Óriási gond Erdély magyarlakta vidékein a sok ezer hektárnyi megműveletlen föld, a pénztelen családok fiataljai társadalmi fölemelkedésének biztosítása. Törődni kell a hátrányos helyzetűekkel, a moldvai magyarokkal, a magyar cigányokkal. /Katona Ádám: Megújulás: az RMDSZ jövője. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), okt. 3-16./"
1998. október 16.
Okt. 16-án többen jelezték a városi RMDSZ irodáján, hogy újból meggyalázták a Zilahon álló Wesselényi-szobrot. Fekete Károly alpolgármester értesítette a rendőrséget, a szobrot megtisztították. Fadrusz János remekműve mindig céltáblája volt a magyarellenességnek. 1940 előtt ledöntötték, majd újra felállították a szobrot, az 50-es években azután fapalánkkal bekerítették. A 80-as években a román nemzeti ünnepeken többször meggyalázták a szobrot a milicisták szeme láttára. /Zilahon újból meggyalázták a Wesselényi-szobrot. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
1998. október 24.
"A Reform Tömörülés nyílt levelet intézett Markó Bélához, az RMDSZ szövetségi elnökéhez, emlékeztetve őt arra, hogy a Reform Tömörülés október 11-i tanácskozásán "igen éles bírálatot fogalmazott meg az Ön nevével fémjelzett RMDSZ-politikával szemben." "Olyan kongresszusi döntések végrehajtásának elodázása fűződik ehhez a politikához, mint a jogvédelmi és közösségszervezési szempontból egyaránt alapvető nemzeti kataszter összeállítása, vagy a szövetségi struktúrák valódi legitimitását megalapozó belső választások megrendezése, amelyekért újraválasztásakor Ön vállalt személyes garanciát. De ennél is súlyosabb és nehezen megbocsátható hiba volt kormányzati pozícióból magunkévá tenni egy olyan tanügyi törvénytervezetet, amely több helyen ütközik a félmillió aláírással kifejezett közösségi akarattal" - áll az RT közleményében. Pozitívan ítélték meg Markó Béla határozott fellépését a szeptember 5-i SZKT-ülésen, amikor a koalíciós szerződés mielőbbi felbontását szorgalmazta. A következő hetek történései azonban egészen mást mutatnak: "az Ön köré tömörülő szűk csoport által gyakorlatba ültetett politika végzetesen távolodik a szövetség programjától, alapvető célkitűzéseitől, és egyre kevésbé szolgálja az erdélyi magyar közösség hosszú távú érdekeit." A jelenlegi helyzet a RT szerint a következő: - A koalíciós együttműködés minden áron való megőrzése. Emellett "titokban Szövetségünk nemcsak társszerzőjévé, de Tokay György miniszter személyén keresztül legfőbb szekértolójává vált a senki által nem kívánt kreatúrának, a Petőfi-Schiller ?bikulturális? egyetemnek." - Az RMDSZ legitimálta a margai értelmezésű "multikulturalitást". - "Továbbéltettük a "román kisebbségvédelmi modell" hamis mítoszát." "Üzentünk saját népünknek, hogy az adott szó már nálunk sem kötelez.." "Mindezen felismerések késztettek bennünket arra, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében végzetesen megrendült bizalmunkat nyilvánosan is kifejezésre juttassuk." A Reform Tömörülés nyílt párbeszédet kezdeményez "a csapdahelyzetből való kitörési lehetőségekről, a Szövetség belső reformjáról és az erdélyi magyar politikai érdekképviselet ezredvégi prioritásairól." A nyílt levelet Toró T. Tibor írta alá. /Párbeszédet a csapdahelyzetből való kitörési lehetőségekről. A Reform Tömörülés nyílt levele Markó Bélához. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./"
1998. október 28.
"Burány Béla /sz. 1931. febr. 12./ népmesegyűjtése, 66 vajdasági erotikus népmese Szomjas a vak ló címmel 1984-ben jelent meg, nagy sikere volt, Budapesten is kiadták 65 ezer példányban, az is hamar elfogyott. További mesegyűjteményei /Piros a tromf, A legkisebb királylány kívánsága, A menyecske meg a feketerigó/ is napvilágot láttak. Burány Béla mindig úttörő munkát végzett, így adta ki az első vajdasági magyar balladáskönyvet, az első katonadal-gyűjteményét, az első gyermekjáték-gyűjteményét, majd Vadvirágok címmel hímzésgyűjteményt jelentetett meg. Dr. Burány Béla orvosprofesszor figyelme a magyarság népességcsökkenése felé fordult. A vajdasági magyarság lélekszáma 1961 és 1991 között százezerrel fogyott, nagyon sokan elhagyták az országot. "A jólét és a kényelem igénye mai társadalmunk gyilkos tényezője, amely felgyorsult kipusztulásunkhoz vezet" - állapította meg Burány Béla. Ezt a problémát járta körül Szakad a part! című, idén megjelent könyvében, megállapítva, hogy ezt a problémát egyetlen magyarországi és határon kívüli magyar párt nem tűzi érdemben zászlajára. Nem készít tudományos programot. "Az összmagyar vitálstatisztikai helyzetkép elkészítése megkerülhetetlennek látszik." Valamennyi párttól a probléma megoldását célzó programot kell kérni és azt nyilvánosságra hozni. "A probléma teljes nyelvterületre szóló tudatosítása a folyamat leállítását, megfordítását még elősegítheti." /Krekity Olga: Nemzetpusztító kór. = Szabad Hét Nap (Szabadka), okt. 28./ "
1998. november 11.
"Jelentést készített a romániai magyar kisebbség egyetemi oktatásáról a Tanügyminisztérium is. A dokumentumot az Adevarul nov. 10-i száma közölte. Eszerint a magyar kisebbség felsőoktatása megnyugtató megoldást nyert Romániában, mivel a magyar tannyelvű csoportok és szakok száma jelentősen megnőtt. A dokumentum felsorolta a romániai egyetemeken működő magyar szakokat és csoportokat, a felvételi vizsgákra kiírt helyek és az azokra felvett diákok számát, és leszögezi, hogy a magyar egyetemi tanárok aktívan részt vesznek "a multikulturális egyetemek döntéshozatali folyamatában". A jelentés szerint a kolozsvári zeneakadémián történő magyar oktatás kérdése is megoldást nyert: az ott tanuló diákok átjárhatnak a Babes-Bolyai Tudományegyetemre, magyar kurzusokra, hiszen a két intézmény kölcsönösen elismeri a vizsgákat. /T. Sz. Z.: A magyar oktatás helyzete nem államtitok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./"
1998. november 14.
"Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke írásában Balogh Béla lelkipásztor vádaskodó megállapításaival kapcsolatban leszögezte: "Október 31-én, a Farkas utcai templomban, Luther Márton reformátorra való utalással közzétett böjti felhívásával kapcsolatban két dolgot állapíthatunk meg: Balogh Béla személye úgy viszonylik a Luther Mártonéhoz, mint az Antikrisztusé a Krisztuséhoz. Nevezett lelkipásztor egyházkerületünk és püspöke vonatkozásában hirdetett "böjtje" sokkal inkább nevezhető fekete mágiának, vagy legalábbis református szektás elhajlásra vall. Balogh tiszteletes heroista, "újreformátori" kirobbanásának hitelét már indulásból nagymértékben megkérdőjelezi az a körülmény, hogy történetesen annak a Balogh Barnabás királyhágómelléki lelkipásztornak a testvérbátyja, aki a Tőkés László elleni királyhágómelléki buktatási kísérletnek egyik szellemi vezetője, s aki testvérével egy időben, Nagyváradon szintén "böjtöt" kezdeményezett. Máskülönben Balogh Béla kezdettől fogva kiveszi részét abból az eszközökben nem válogató, ellenséges CE-szövetségi hadjáratból, melynek szintén feltett szándéka tisztségemből való eltávolításom." Tőkés László a továbbiakban megállapította: "Rendkívül furcsa, hogy egyházkerületünket és annak püspökét az a Balogh Béla támadja a leghevesebben, aki az Erdélyi Egyházkerület püspöki templomának a parókus lelkésze. Megjegyzésre méltó, hogy kolozsvári testvér egyházkerületünk mind ez ideig nem foglalt állást ebben az egész egyházunk egységét, a két egyházkerület jó viszonyát romboló ügyben." "Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály" - tartja a Példabeszédek könyve (26, 20). Jelen esetben a kérdés csak az: Honnan a "fa", mellyel Balogh Béla a viszály tüzét táplálja? Kik állnak a háta mögött? Vannak-e megbízói, akik magyarral veretik a magyart, s belső viszály gerjesztésével kívánnak egyházunkban meghasonlást támasztani, és velünk leszámolni?" - írja Tőkés László. Balogh Barnabás, Csernák Béla, Borzási Gyula és Kállay László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elöljáróinak Alternatív tájékoztatás című írásával kapcsolatban, Tőkés László leszögezte: "Akárhogy is nézem, mégha a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket is figyelembe veszem, főmunkatársaim ellenségességbe átcsapó bizalmatlanságára nem szolgáltam rá. Még kevésbé befeketítő iratukba foglalt vádjaikra, minősítéseikre és rágalmaikra. Közös fellépésükre egyházi helyzetünkön belül és egymáshoz fűződő viszonyainkban nem találok elégséges és racionális magyarázatot. Magatartásuk motivációjának forrását nem találom, és mibenlétét nem értem, hátterét éppen azért tisztátalannak és talányosnak tartom." Tőkés László püspök a továbbiakban az írás szövegét elemezve - felsorolva a személyét ért vádakat - megállapította: "a gyalázkodó iratot" "igaztalan kifejezések" minősítik. "A vádak ellenőrizhetetlen és bizonyítatlan halmozása, a féktelen indulatossággal áradó mondatok kilátástalanná teszik a védekezést - folytatja. - Azzal a tipikus, az igazságszolgáltatás számára is elfogadhatatlan módszerrel találjuk szemben magunkat, amikor is nem a vádoló bizonyítja állításainak igazát, hanem a vádlottat kényszerítik arra, hogy ártatlanságát igazolja." "Az Alternatív Tájékoztatás egyetlen bizonyítékkal sem támasztja alá durván becsületsértő vádaskodását. Az indulatoktól elhomályosult látású elvtelen támadóknak szinte valamennyi állítása éppen ilyen alaptalan" "Az aláírók elégedetlensége tulajdonképpen amiatt van, hogy jól kitervelt előzetes számításaik a tisztújítás alkalmával nem jöttek be. Egyszerűen nem tudnak belenyugodni az általuk elért - számukra vereséggel felérő - választási eredményekbe." "A sort folytathatnám. Sőt, minden okom megvolna arra, hogy én hozzam nyilvánosságra a megromlott munkatársi bizalom egyházkerületi műhelytitkait, hogy megalapozott viszontvádjaimat a közvélemény elé tárjam. Nem teszem. Nem akarok megsemmisítő indulatú és igaztalanul vádaskodó egykori munkatársaim szintjére leszállni. Nem akarom a világ előtt ?feljelenteni? őket, amiképpen ők tették velem. Nem vagdalkozni, hanem gondolkozni kell" - fejezte be írását Tőkés László. /Tőkés László: Válasz a vádaskodásokra. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./ "
1998. december 2.
Emlékműgyalázás történt Bereckben. Szept. 27-én a berecki Gábor Áron Kulturális Alapítvány kezdeményezésére felújították a falutól négy kilométerre található 5,3 méter magas, Erzsébet királyné emlékére 1899-ben emelt obeliszket. Márványlapra vésették és visszahelyezték az Erzsébet királyné emlékére feliratú táblát, amelyet az 1916-ban betörő román katonák elpusztítottak. Nov. 12-én éjjel ismeretlen tettesek eltüntették a táblát. /Emlékműgyalázás Bereckben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./
1998. december 3.
Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára dec. 1-jén New Yorkban a magyar főkonzulátuson találkozott Richard Holbrooke-kal, a főként délszláv ügyekben végzett közvetítő tevékenysége révén ismertté vált amerikai különmegbízottal és Henry Kissinger volt külügyminiszterrel. Áttekintették az atlanti szövetségbe bekerülő három kelet-közép- európai ország új feladatait, valamint szót ejtettek a NATO további bővítésének kérdéséről. Az általános kérdések mellett Kissinger és Holbrooke részletes tájékoztatást kért a magyar-román kapcsolatokról. Egyetértettek abban, hogy a román kormány korábban kitűzött céljait nem, vagy csak alig tudta megvalósítani. Holbrooke érdeklődött a vajdasági helyzet felől. Németh elmondta, hogy a vajdasági magyarságot számos támadás éri a szerb szélsőségesek részéről. A magyar oktatási intézmények száma csökkent, a vajdasági magyar gyerekek 30 százaléka szerb iskolában kénytelen folytatni tanulmányait. Az államtitkár kérte, hogy az amerikai fél kísérje figyelemmel a vajdasági helyzetet. Kifejtette, hogy az EBESZ szabadkai missziójának visszaállítása megnyugtatóan hatna a Vajdaság lakóira. Holbrooke úgy vélekedett, hogy a vajdasági magyarság számára a kulturális autonómia megadása, illetve a hetvenes évek struktúráinak visszaállítása számos kérdést rendezne. /Washingtonban részletes tájékoztatást kértek a román?magyar viszonyról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./
1999. január 13.
"A mai sajtó nagy terjedelemben foglalkozik a már több, mint egy hete tartó Zsíl-völgyi bányászsztrájk legújabb fejleményeivel. Az Adevarul arról tudósít, hogy a bányászok képviselői az államelnöknek és a kormányfőnek a helyszínen való megjelenését és a parlament rendkívüli ülését követelik. Miron Cozma bányászvezér ultimátumot adott, kijelentve, hogy amennyiben holnapig nem teljesülnek követeléseik, a bányászok a fővárosba mennek tüntetni. Tegnap a bányászok "utolsó figyelmeztetésként" Petrozsénytól 10 km-t meneteltek Bukarest fele. A Ziua megjegyzi, hogy a bányászok egy 30 gyerekből álló csoportot tettek az oszlop elejére, ezzel "védekezve". A lap szerint a Zsil-szorost csendőrök és a Belügyminisztérium különleges osztagai felügyelik, készen az esetleges beavatkozásra, a bányászok bukaresti útját meggátolandó. Emil Constantinescu államelnök, válaszolva a bányászküldöttség és a kormány közötti közvetítésre vonatkozó felkérésre, tegnapi hivatalos közleményében kijelentette, hogy a kormánnyal való "törvényes párbeszéd" lehetőségei nincsenek kimerítve, ezért egyelőre nem fog közvetítőként beavatkozni. Az Evenimentul Zilei beszámol arról, hogy Cozma, visszautasítandó a sztrájk politizálására vonatkozó vádakat, "ideiglenesen" lemondott Nagy-Románia Párti tagságáról. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 13., 7. sz./"
1999. január 19.
"A temesvári Szórvány Alapítvány 1998 szeptemberében Régió és civil szféra címmel szimpóziumot szervezett, novemberben bemutatták két kiadványát, decemberben pedig "...magunknak mondjuk?" címmel vitafórumot szervezett. - A regionalizmus helyzetbe hozza a kisebbséget, fejtette ki véleményét Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. Közvetítő szerep jut a kisebbségnek. A helyi identitás és regionalizmus - angolul Local Identity and Regionalism című kötetet a Szórvány Alapítvány adta ki. Pályázatot nyertek az Európa Tanácsnál, tájékoztatott Bodó Barna. A program három részből állt. Az első három országra kiterjedő szociológiai kutatás volt, a temesvári Albert Ferenc szociológiaprofesszor irányította egy magyarországi professzorral közösen. Többek között azt vizsgálták, hogy a többségiek mennyire fogadják el a kisebbségi felvetéseket: kisebbségi jogok stb. 1997 elején tartottak tanácskozást Nagyszalontán, erre a nyugati magyarság képviselőit is meghívták. Ennek anyagát gyűjtötték kötetbe Nagyvárosi szórványok címmel. /Gazda Árpád: A szórvány tartalékai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19./"
1999. február 4.
A Transilvania Jurnalban az APADOR-CH /Romániai Emberi Jogok Védelmének Szövetsége/ jelentése alapján közölte azokat a visszaéléseket, amelyeket a román állami szervek az állampolgárok ellen elkövettek. Ebben szerepel Király István ügye is. Király István geológus 58 éves. 1990 júliusáig az egyik miniszterelnök-helyettes geológia és bányászati tanácsadója volt, majd az Ipari Minisztérium helyettes államtitkára 1991. októberéig, ezután aligazgató a geológiai igazgatóságon 1992. júniusáig. Ezt követően egy külföldi cég alkalmazottja, innen ment nyugdíjba 1993-ban. 1995. februárjában letartóztatták azzal a váddal, hogy idegen hatalmaknak államtitkot képező dokumentumokat adott át. Házkutatás során dokumentumokat koboztak el tőle, de ezek egyike sem volt titkos. Ennek ellenére a minisztérium 12 dokumentumról azt állította, hogy azok államtitoknak minősülnek. Király István hiába kérte, hogy független szakértők vizsgálják felül az iratokat. A bukaresti bíróság 1996. nov. 5-i ítélete elismerte, hogy a dokumentumokat nem államtitkokként tartották nyilván, de úgy ítélte meg, hogy jellegük az volt, ezért hét év börtönre ítélték. Király István fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság 1997. október 17-én hozott ítélete súlyosbított: 17 év börtön. /Túlkapások és tévedések a Király István-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emil Constantinescu elnök Király Istvánt febr. 2-án kegyelemben részesítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./
1999. február 15.
"Febr. 13-án Nyárádszeredában harmadik állomásához érkezett az RMDSZ-en belüli Fórum mozgalom. A Fórum mozgalom kezdeményezője, Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta: politikai opcióként artikulálódik az, amit eszmei szinten hirdettek meg. A tiszteletbeli elnök sajnálkozott, miért kellett akkora hűhót csapni, annyi akadályt állítani e fórum elé, hiszen végeredményben ma már bárki láthatja: nem kívülálló erőként jelentkezett a Fórum, hanem mindenkoron ragaszkodott a szövetségi keretekhez. Tőkés Lászlón kívül Toró T. Tibor és Izsák Balázs tartott előadást. Toró Politikai felelősségvállalás és alternatíva címmel járta körül az RMDSZ közösségi szerepvállalását. Szerinte egy csapat, amikor közösséget képvisel, soha nem vághat alternatíva nélkül a politikai szerepvállalásnak. Az alternatívanélküliség rossz politika. Saját erőinket kell mozgósítanunk a közösség ügyei érdekében, amit sajnos, az elmúlt két évben, a kormányzásra összpontosítva elmulasztottunk - vélte Toró T. Tibor. Izsák Balázs Elintézés vagy intézményes garanciák című elemzésében azt fejtegette, hogy az RMDSZ területi szervezeteit nem egyszer éri bírálat az országos vezetés részéről, mert nem elég hatékonyak a helyi szintű koalíciós tárgyalások. A kérdéskört kezdetben indokolatlan, művi titokzatosság lengte körül, majd a hamis információk tömkelege következet. Ha tisztán akarunk látni, akkor a diplomatikus szótekerés helyett ki kell mondanunk az igazat: az ún. "koalíciós tárgyalás" rendszerváltást takar-e a választói elvárásoknak megfelelően, vagy csak a konc elosztását, s a színfalak mögötti, de már színfalakat is feldöntő és letépő balkáni pankrációt a húsosfazék körül. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. Negyedik nekifutásra sikerült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform nevében dr. Bartha András Nyílt levelet olvasott fel, amelyet az aláírók dr.Eva Maria Barki bécsi ügyvédnő ügyében Románia belügy- és külügyminiszteréhez intéztek. Először az Iliescu-rendszer, a Vacaroiu kormány nyilvánította persona non gratának dr. Eva Maria Barkit. Az Iliescu-rezsim ugyanakkor, 1994. október 6-án minősítette Románia közellenségének Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformját, Katona Ádámot, az EMK platform elnökét, valamint dr. Csapó József szenátort, az RMDSZ autonómia tervezetének kidolgozóját. Másodszor pedig 1998 októberében a volt belügyminiszter, Gavril Dejeu egy diktatúra-korabeli törvényre (25/1979. dec. 17) hivatkozva tiltotta ki újabb három évre Románia területéről dr. Eva Maria Barkit, akinek az önrendelkezésről kifejtett gondolatai összhangban vannak az ezredvégi európaisággal, és nem veszélyeztetik egyetlen ország, így Románia érdekeit sem. A levél aláírói kérik Barki asszony kitiltásának haladéktalan feloldását. Katona Ádám a Magyar Köztársaság kormánypártjaihoz írt nyílt levelét olvasta fel. Levelében azt kérte, hogy - az 1998. szeptember 12.-i alsócsernátoni fórumon is támogatólag elfogadott - alábbi kérésüket a soron következő magyar-magyar csúcstalálkozón napirendre tűzni szíveskedjenek: biztosítson a Magyar Köztársaság kormánya védőhatalmi státust a jelenlegi magyarországi határokon kívül élő valamennyi magyar számára. - Katona Ádám, az EMK elnöke, és még néhányan az emlékezetes alsócsernátoni polgári fórum szereplői közül idézést kaptak a brassói táblabíróság ügyészéhez. Törvénysértő módon a brassói ügyészség nem tüntette föl, hogy milyen ügyet is rejt a 311/P/1998-as számú "Dosar penal. Katona Ádám beszélt az Agache-féle kézdivásárhelyi 89-es rendőrgyilkosság ügyéről, amelyben harmadszor is elhalasztották az ítélethozatalt, ami súlyos bírói hiba. A bíróság nem adott lehetőséget a védőtanúk meghallgatására, ami szintén súlyos jogi vétség. Mindezek mellett közismert az 1990. jan.4-i elnöki kegyelmi dekrétum, melyet az oroszhegyi és zetelaki ügyet kivéve mindenhol alkalmaztak. A vádlottak felkérésére az ügy monitorizálását vállalta az EMK. Hasonlóan cselekedett a Magyarok Világszövetsége is, melynek küldöttgyűlése egyöntetű szavazással fölvállalta ezen ügy nemzetközi szintre emelését. Tőkés András tömör hozzászólásában kimondta: Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz. Az erdélyi magyarság ragaszkodik anyanyelvéhez, akárcsak az erdélyi románság. Bardóczy Csaba Székelyudvarhelyről az követelte, hogy az RMDSZ hívja vissza, vonja felelősségre és büntesse meg a Verestóyék csapatát, Borbély Zsolt Attila pedig az autonómiának akár konfliktusok árán való megteremtése mellett tette le a garast. Tőkés László püspök a fórumról elmondta, hogy a fórum kezdeményezés elérte a célját. Erjedési folyamatot indított el. Nyárádszeredában határozat született arról is, hogy a kongresszusig minden hónapban tartanak hasonló jellegű fórum-találkozót, a legközelebbit éppen a Szilágyságban. /Bögözi Attila: Csernátonnál se több, se kevesebb. "Nem lehetünk lojálisak a börtönünkhöz" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./ A fórumon mintegy 300-an voltak jelen. Tőkés László kifejtette, hogy a fórumok mozgalommá nőttek ki. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök úgy látja, "az RMDSZ-kormányzás" zsákutcába vezet: "Élni kell a mást csinálás alternatívájával, nyilván másokkal, mint a jelenlegi vezetés". A Népújság nehezményezte azt, hogy a "mást csinálás" mit is jelent valójában, a fórumon nem lehetett megtudni. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ A fórumon felolvasták a nemrég balesetben elhunyt szovátai Bíró István dolgozatát. Bíró hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság gazdasági és anyanyelvi elsorvasztása ma is folytatódik: az ortodox templomok és püspökségek egyre nagyobb teret hódítanak Székelyföldön, a székelyudvarhelyi Cserehát ügye megoldatlan, Sepsiszentgyörgyön laktanyákat hoznak létre, miközben a kisebbségi magyarság a túlélésért küzd. /Gergely László: Alsócsernátontól Nyárádszeredáig. = Udvarhely Szék (Székelyudvarhely), febr. 19-25./"
1999. március 23.
Csángóföldi barangolása során alig volt olyan helyen, ahol Gyergyina páter nevét ne emlegették volna, állapíthatta meg Sylvester Lajos. Szeretet és csodálat övezte. Magyarul mondta a misét. Gyergyina páter 1915-ben született, ferences szerzetes volt. Szabófalván, majd egy másik faluban volt káplán, onnan helyezték Lészpedre, plébánosnak, 1947-ben. Gyergyina pátert sokszor megfenyegették a kommunista hatóságok. Bebörtönözték őt is, mint annyi más papot is. Gyergyina pátert tizenhét évre ítélték, ebből nyolcat letöltött. A börtönben is gyóntatott, titokban misét is mondott. Gyergyina páter rendszeresen felkereste a csángó falvakat, magyarul beszélt az emberekkel, mindenki szerette őt. Gyergyina pátert élete utolsó éveiben is megfenyegették. Amikor például az elmúlt években meglátogatta őt Jáki Teodóz győri bencés szerzetes, akkor megfenyegették a pátert, hogy elveszik a nyugdíját. Gyergyina páter 1998 decemberében halt meg. Temetésére két püspök is eljött: Gergely Péter és Kósa Demeter, ahogy a páterre emlékező Zöld Lajos /Lészped/ mondta, hivatalos nevükön Petre Ghergheli és Cosa Dumitru kisinyovi püspök. /Sylvester Lajos: Gyergyina páter halála. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./ /Sylvester Lajos: Gyergyina páter halála. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
1999. június 22.
Gyergyószentmiklóson több irányból történik kezdeményezés a népi és polgári, tárgyi értékek megóvására, az Etnographia Gyergyóienszisz Alapítvány és a Tarisznyás Márton Múzeum mellett a gyergyószentmiklósi Renaissance Alapítvány is hasonló célkitűzést követ. Ez utóbbit két évvel ezelőtt hozta létre Czimbalmas Tivadar vállalkozó. Terve egy szabadtéri múzeum létrehozása a négyes kilométerkőnél, ennek érdekében alapítványa már önerőből megvett 15 múlt századi faházat. Ezeket lebontják, majd újraépíteni szándékoznak a leendő falumúzeum telephelyén, újraéleszteni a hagyományos székely településképet. Czimbalmas Tivadar a faházat önerőből vette, anyagilag teljesen kimerült. Egy közösségi ház terveit és fölépítésének finanszírozását vállalta fel a Kós Károly Alapítvány, amelynek elnöke Sáros László. Czimbalmas élő falumúzeum-komplexumot szeretne létrehozni: hagyományos népi műhelyek működnének benne: cserepeseket készítő műhely, szénégetés, kovácsműhely, asztalosműhely, népi bútorokat készítő műhely. Tervezi még régi vízimalom, vízifűrész, posztóványoló, gyapjúmosó fölállítását is. /Pusztító faházak, avagy élő falumúzeum? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1999. június 26.
A Vacaroiu kormány idején már állt Magyardécse bejáratánál a kétnyelvű helységnévtábla, az egyiken Ciresoaia, a másikon Magyardécse felirattal. Köő Márton, Árpástó község polgármestere visszaemlékezett a tábla történetére. A második világháború után le kellett venni Magyardécse bejáratától is a magyar nyelvű helységnévtáblát. De már nem volt mit levenni, mert szőrén-szálán eltűnt. Fél évszázad múltán a tábla egyszer csak újra a régi helyén állt. Nem lehet tudni, hogy ki rejtegette annyi nehéz éven át. Még Vacaroiu idejében a községi tanács eldöntötte, hogy legalább Décsében ki kell tenni a kétnyelvű táblát, s egyszerre csak megjelent a tábla a falu bejáratánál. Aki annak idején titokban eltette, éppúgy titokban vissza is tette a román tábla alá. Sajnos, nem sokáig állt ott épen, mert valaki a táblát összekarcolta, megrongálta. S úgy maradt a tábla jó ideig. A választások után, miután polgármester lett, elrendelte a renoválását. El is ment Décsébe a román alpolgármester festékkel és amivel kellett, és segített a décseieknek, hogy helyrehozzák a táblát. Ez 1998 januárjában történt. Egy évvel később eltűnt a magyar nyelvű tábla. Vajon kinek állhatott útjában most, amikor már kezdnek elcsitulni a helységnévtábla-heccek? Köő Márton polgármester az esetet azonnal jelentette a rendőrségen. Március 13-án a polgármester elmondta: a rendőrségnek még nem sikerült kiderítenie, ki tüntette el újév táján a magyar nyelvű táblát. Megrendelték a kétnyelvű táblát. Egyelőre ki van írva ideiglenesen magyarul is, ráfestve a román táblára fekete festékkel. A kétnyelvű, helységnévtábla még nem készült el. /Guther M. Ilona: Helységnévtáblák sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
1999. július 12.
Súlyos incidens történt júl. 8-án Székelyudvarhelyen, ahol a helyi tanács szervezésében zajló Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatának meghívottjaként részt vevő Csoóri Sándort, az MVSZ elnökét figyelte a titkosszolgálat. A rendezvény végén, a helyi tanács épületéből kilépve lettek figyelmesek egy Dacia furgonra, mely közvetlenül az épület előtt parkolt. Úgy látták, hogy a furgon rakteréből valaki videokamerával felvette az épületből kilépőket. Ekkor mintegy 30-50 ember vette körül a furgont és megakadályozta, hogy elhajtson. A kocsi vezetőjétől azt követelték, nyissa ki a furgon zárt részét. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester azonnal írásban értesítette az ügyészséget, s kérte, vizsgálják át a tiltott helyen parkoló, gyanús gépkocsit. Időközben a Román Hírszerző Szolgálat helyi vezetője is a helyszínre érkezett. Elismerte, hogy a titkosszolgálat gépkocsijáról van szó, de katonai titokra hivatkozva elutasította a zárt raktér kinyitását. Egyben arra figyelmeztette az ottlévőket, hogy a titkosszolgálati akció akadályozása törvénybe ütköző cselekedet. - A Polgári estek nyilvános rendezvénysorozatnak korábban vendége volt Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter is. /Lehallgatási botrány Székelyudvarhelyen Titkosszolgálati megfigyelés alá vonták Csoóri Sándor MVSZ-elnököt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot folytat a székelyudvarhelyi incidens ügyében - közölte Ovidiu Iordache, a SRI szóvivője. /Kivizsgálják az incidenst. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Júl. 8-án a rendezvényről távozó résztvevők gyanús fényjeleket észleltek a közelben parkoló gépkocsi zárt rakteréből. Valaki videofelvételeket készített a kocsiból, ezért néhány személy a jármű elé ülve megakadályozta, hogy azzal a gépkocsivezető eltávozzon. Szász Jenő polgármester értesítette a rendőrséget a tilosban parkoló gépkocsiról, majd kérte a főügyészt, hogy vizsgálják át a gyanús gépjárművet. Az ügyészség átkutatási parancsot bocsátott ki, amely viszont a vonatkozó törvények szerint csupán másnap (júl. 9-én) alkalmazható. A helyszínre kiszállt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetője. Szőke László újságíró szerint Orbán Árpád, a polgármesteri hivatal alkalmazottja, SRI-vezetőkkel folytatott tárgyalásaira hivatkozva tájékoztatta a jelenlévőket, hogy titkosszolgálati akcióról van szó, amelynek akadályozása törvénybe ütköző. Ezt követően - július 9-én reggel 5 órakor - a jelenlévők szétoszlottak, feloldva a polgári engedetlenség spontán megnyilatkozása nyomán létrejött blokádot. A gyanús gépkocsi távozását megakadályozó személyek ellen - újságírók szerint - bűnvádi feljelentés készül a hatóság munkájának akadályozása címén. Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság tagja az eset kapcsán kihallgatást kért a SRI igazgatójától. /A VET Sajtószolgálatának tájékoztatása a július 8-9-i székelyudvarhelyi incidensről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 12./
1999. július 14.
Legalább tizenhárom ember vesztette életét, több személy eltűnt és sokan megsebesültek júl. 12-én a Hunyad megyei Malomvíz nevű településen történt földcsuszamlás következtében: hegyoldal ráomlott a vízierőműnél dolgozó munkások lakótelepére. A Nagypatak kiáradt, a telepre vezető utat teljesen tönkretette. Emiatt a telep csaknem megközelíthetetlen volt. A Nagypatak a völgyzáró gátat is megrongálta. - Radu Vasile miniszterelnök júl. 12-én válságtanácskozást tartott a védelmi és a belügyminisztérium képviselőivel. A völgyzárógát térségét még júl. 13-án sem lehetett szárazföldön megközelíteni. Az eddig jelentések 13, illetve 15 halottról szólnak, de egyelőre azt sem tudják pontosan, hogy hány embert temethetett el a leszakadt domboldal. A hadsereg helikopterei 21 sebesültet szállítottak hétfőn a közeli kórházba. - A szakértők már több mint tíz éve figyelmeztettek a földcsuszamlás veszélyére. A gátat építő vállalat vezetése azonban titokban tartotta ezeket a vészjelzéseket, írta az Evenimentul Zilei napilap. /Több emberéletet kioltó tragédia a Retyezátban. A Nagypatak völgyét elzáró gát biztonsága is kétséges. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ Az áradások következtében július 1-je óta harminckét ember vesztette életét az országban - közölte júl. 13-án Bukarestben a környezetvédelmi minisztériumi szóvivő. Eddig 58 házat rombolt le a víz, 1230 ház megrongálódott és több mint 4 ezer hektár mezőgazdasági terület került víz alá július eleje óta. Az esőzések több kilométernyi úttestet és vasútvonalat tettek járhatatlanná. /Az árvíz is ölt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./
1999. július 15.
A július 1-13. közötti időszakban pusztító áradások, viharok, záporesők közel nyolcvan helységet érintettek, 17 személy halálát okozták - jelentette júl. 14-én a Környezetvédelmi Minisztérium illetékes bizottsága. Közel 1500 ház rongálódott meg, ebből 68 teljes mértékben károsodott, 5700 hektárnyi mezőgazdasági területet és szinte száz kilométernyi megyei és községi utat károsított az áradás. A legsúlyosabban érintettek a Mehedinti, Fehér, Arad, Bihar, Kolozs, Hunyad és Suceava megyei települések. - Kolozs megyében az utóbbi napok áradásai 15 helységet érintettek, és egy személy halálát okozták. 218 lakóházat rongált meg a víz, ebből egyet teljesen tönkretett. A községi utak megrongálódása miatt 81 család szigetelődött el. Kolozsváron az áradás 50 lakóházba és 55 gazdaságba hatolt be. /Viharkárok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./
1999. július 19
Tizenheten haltak meg és majd ezerhatszázan váltak hajléktalanná az elmúlt nyolc napban az Erdély egyes részeit és az ország nyugati és délnyugati településeit sújtó árvíz következtében - közölte a kormány. Egy héttel ezelőtt a környezetvédelmi minisztérium azt jelentette, hogy a július eleji áradásokban harmincan vesztették életüket. Az árvíz miatt hat napja a külvilágtól teljesen elzárt erdélyi településeken több esetben fordultak komolyabb bélbetegségre utaló tünetekkel orvoshoz, a hatóságok pedig felhívták a lakosság figyelmét: ne fogyasszanak csapvizet. A kormány adatai szerint az elmúlt nyolc napban száznegyvennyolc településen mintegy négyezer lakást rombolt le az ár, továbbá negyvenezer hektárnyi szántóterület és 53 híd vált az árvíz pusztító erejének martalékává. /17 halálos áldozata van az árvíznek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19/
1999. augusztus 27.
A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye Caritas-szervezetének mezőgazdasági részlege Gyergyószentmiklóson működik. Az Agro-Caritas Transilvania Alapítvány 1993. március 3-án alakult meg Bálint Lajos érsek kezdeményezésére. Az elmúlt évek eredményeiről adott képet a Szabadság. A gépkörök mezőgazdasági információs és közvetítőirodák. György Károly állattenyésztési mérnök, a gyergyószentmiklósi gépkör alapítója és menedzsere elmondta, hogy bajor mintára próbáltak elindulni. Kis- és közepes gazdák szövetkezése a gépkör Bajorországban. A bajor mintát alkalmazni Erdélyben nem lehetett, mert itt az emberek a kollektív után nem akartak közösen dolgozni, minden családnak külön gép kellett, amit nem tudott kihasználni. A gyergyószentmiklósi gépkörnek 238 tagja van. Összegyűjtik a mezőgazdasági jegyeket (az úgynevezett kuponokat), vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket vásárolnak, és önköltségi áron juttatják azokat a gazdáknak. Tanfolyamokat szerveznek, szakemberek előadásokat tartanak. Igény szerint használt mezőgazdasági gépeket, pótalkatrészeket hoznak be Németországból jutányos áron. 1997-ben PHARE-támogatással korszerűen felszerelték az irodát, az információs hálózatot fejlesztik. A Caritas mezőgazdasági részlegéhez tartozik a Szent Benedek Tanulmányi Ház. Szeptemberre befejezik a három előadótermet, nyolc vendégszobát fürdőszobával magába foglaló létesítményt, tájékoztatott Kastal László, a tanulmányi ház aligazgatója. - 1993-ban kezdődött a fiatal gazdák képzése. A képzés után hat hónapra Bajorországba, illetve Svájcba mennek mezőgazdasági gyakorlatra a fiatal gazdák. A külföldi gyakorlat idején ösztöndíjat kapnak. 1993-ban - hét fiatal gazda ment Bajorországba, 1998-ban már százhúsz. 1993-tól összesen négyszáz fiatal gazda volt kint gyakorlaton. A fiatal gazdák hazatérve hasznosítják a külföldön tanultakat. Baráti, üzleti kapcsolat alakul ki a fogadó gazdával. /Schuller Mária: A katolikus Caritas a gazdákért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
1999. szeptember 2.
"Egymás után jelennek meg vallomások, emlékiratok részben a volt nómenklatúra, részben a volt politikai rendőrség, a Securitate képviselői tollából. Ezek az emberek tetteiket "hazafias" köntösbe bújtatják, kisebbségellenes akcióikat, "román érdekekre" hivatkozva igazolják. Például Nicolae Plesita szekus tábornok, aki hosszú időn át vezette a Külföldi Hírszerző Szolgálatot, előtte 1962-ben, 32 éves korában nevezték ki a kolozsvári hírszerző szolgálat élére. A Transilvania Jurnal napilapban megjelent interjúban úgy emlékezett vissza, hogy 1962-ben Kolozsvárra kerülve "olyan apparátust találtam, hogy nem tudtam, milyen az, hogy magyar, zsidó vagy román természetű." "Kolozsváron, az apparátusban, amint azt mondottam, imitt-amott még találtam egy-egy félszemű románt. És nekem ezzel az apparátussal kellett dolgoznom." Plesita ebbe beleborzadt. Valójában 1962-ig a kolozsvári "magyar, zsidó, részben talán román" szeku megtett mindent, amit csak lehetett. "Megtisztítottam azt az apparátust - nyilatkozott tevékenységéről Plesita - És létrehoztam egy igazi románt." Megállapította, hogy "egy verhetetlen román apparátust hoztam létre", Vajon ki ellen? - kérdezhette Gyarmath István. Plesita szerint a magyar irredentizmus ciklikus jelenség, s főleg a külföld érdekeinek van alárendelve. /Gyarmath János: Magyar? Zsidó? Román? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./"
1999. szeptember 6.
Augusztus elején megalakult az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Szociális Főosztálya. (Ügyvezető alelnök Péter Pál.) A főosztály máris olyan információs hálózat kiépítését kezdte el, amely közvetítő szerepet töltene be a szociális problémákkal foglalkozó civil szervezetek, alapítványok, egyházi és karitatív szervezetek, a parlamenti frakciók és bizottságok és az SZKT Szociális Bizottsága közötti hírcserében. A szociális főosztály a területi szervezetek révén tudósítani szeretné a magyar kisebbségi (vagy kisebbségi érdekeltségű) civil szervezeteket a törvénymódosításokról, új jogszabályokról, pályázati lehetőségekről, cselekvési prioritásokról. Az új főosztály tervezi a szociális szervezetek országos találkozójának megszervezését. Ennek érdekében a főosztály arra kéri a területi szervezeteket, hogy készítsenek átfogó és pontos kimutatást a helyi civil szervezetekről és alapítványokról - egy országos adatbázis létrehozása érdekében. /Az RMDSZ a civil társadalomért. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 6./
1999. szeptember 7.
László Zoltán, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatója elmondta, hogy az 1994 óta a Bolyai Farkas Líceum épületében működő teológiai profilú osztályokat külön miniszteri rendelettel adták át az újonnan létesült önálló református tanintézetnek. Az igazgató elmondta, hogy önálló tanintézet elképzelhetetlen saját tanári kar nélkül. Ilyen rövid idő alatt azonban képtelenség lett volna tantestületet toborozni. A jelenlegi létszám - 113 gyerek (négy osztály) - nem biztosít elegendő óraszámot ahhoz, hogy főállású tanerőket alkalmazzanak. Ezt jövőre tervezik, amikortól párhuzamos osztályokat indítanak és a gimnáziumi alsó tagozatot is felállítják. Ehhez természetesen a mostani négynél több osztályteremre lenne szükségük. Ugyanis mindössze négy osztályterem állt rendelkezésükre, amelyeket felváltva használtak: délelőtt a református tagozat, délután a református diakonisszaképző főiskola diákjai. Hiányoznak továbbá a laboratóriumok, különböző szertárak is. Az együttműködésük megfelelő a Bolyai-líceummal, Bálint István igazgatóval. Jövőre azonban saját tanári karuk lesz. Feszültségek a jogutódlás vonatkozásában vannak. Õk ugyanis a restitutio in integrum elve alapján igényt tartanak a hajdani Református Kollégiumra, annak egész épületegyüttesére, amelynek visszaszerzéséért 1990 óta küzdenek. Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi osztályának vezetője mindig mellettük állt. Az RMDSZ támogatása, segítsége mindig is behatárolt volt ebben az ügyben. Többnyire a nyilatkozatok, ígéretek szintjén nyilvánult meg. - Nyílt titok, hogy Dumitru Matei főtanfelügyelő a megyében működő ellenzéki pártok érdekeinek hű kiszolgálója. /Szentgyörgyi László: Az első önálló magyar tannyelvű középiskola Marosvásárhelyen. Beszélgetés László Zoltánnal, a marosvásárhelyi Református Teológiai Líceum egyházi igazgatójával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 7./