Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1990. február 3.
"Ardeleanu Gavril ezredes, a Kovászna megyei rendőrség főfelügyelőjével készített interjút a lap. Az ezredes elismerte, hogy voltak a milíciánál beosztásukkal visszaélő milicisták is. Általában a lakosság jelentette a visszaéléseket. Így volt ez Agachi rendőrtiszt túlkapásaival is, ezért az ezredes őt Barótról áthelyeztette Kézdivásárhelyre. Az ezredes így jellemezte Agachi milíciatisztet: életvitele "törvényellenes és túlkapásos" volt. Jöttek a hírek és a névtelen bejelentések arról, hogy Agachi házkutatásoknál a családi ékszerek egy részét elsajátította, hogy zsarolja az embereket, hogy elsajátítja a nem hitelesített aranyékszereket. Azonban a feljelentők nem álltak ki észrevételeik mellett, így nem tudták összeállítani a vádiratot. /Torma Sándor: Rendőrökről ? őszintén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./"
1990. július 24.
"A Romania Mare júl. 22-i számában Corneliu Vadim Tudor rendkívül élesen támadta Tőkés László püspököt. Tudor a magyarságot barbár, civilizálatlan népnek mondta, hozzátéve, jobb lett volna, ha Ázsiából Amerikába mennek és megkímélik Európát ezeréves pusztító jelenlétüktől. Elutasította azt, hogy Tőkés László tevékenysége nyomán kezdődött 1989-ben a változás, ehelyett néhány ezer Magyarországról beszivárgó ügynökről beszélt. Vadim végig minősíthetetlen szavakkal támadta Tőkés Lászlót. Tudor a temesvári, Securitate és pártvezetők elleni perről kifejtette: a károkat okozó vandálokra a világ bármely hadserege lőtt volna. "Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre?" írta Vadim. "Távozz, sátán!" Minderre lehetne mondani, hogy nevetséges. Mégsem nevetséges. A fasizmus ugyanis sohasem nevetséges. /Romania Mare: Tőkés a torkunkat szorongatja. = Népszabadság, júl. 24./"
1990. augusztus 1.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete júl. 31-én kiadott közleményében tiltakozott a fehéregyházi Petőfi emlékmű meggyalázása ellen. A mai napig nem tisztázták, kik robbantották fel tavasszal Erdődön a másik Petőfi-emlékművet. A Tőkés Lászlóhoz tartozó személyeket egymás után érik titokzatos támadások, mint tavaly Újvárossy Ernőt, újabban Toszó Árpádot, a múlt héten pedig Kulcsár István lelkészt. A leplezetlen magyargyűlölet a sajtóban, a televízióban és a képviselőházban kibontakozott felelőtlen sovén uszítás eredménye, hangsúlyozta a tiltakozó nyilatkozat. /Meggyalázták a fehéregyházi Petőfi emlékművet. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
1990. augusztus 12.
Ellenzéki szervezetek, köztük az RMDSZ összefogásával létrejött Kolozsvárott aug. 6-án a Demokrata Antitotalitárius Fórum. Célkitűzéseiket a sajtóban közzétett Kiáltványban rögzítették: demokratizálás, kisebbségek egyéni és kollektív jogainak tiszteletben tartása, valódi pluralizmus. /Romániai Magyar Szó, aug. 12./
1990. augusztus 17.
Kolozsváron az Antitotalitárius Fórum aug. 16-án tiltakozó tüntetést szervezett a Ceausescu-rendszerben kompromittált személyeknek Kolozs megye és a város élére történt kinevezése ellen. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./
1990. október 14.
A román kormányok a négy magyar eredetű egyházmegyét sem kímélték. A román kormány 1927-ben kötötte meg a Vatikánnal a konkordátumot, ekkor a magyar püspökök számát csökkentették azzal, hogy a szatmári és a nagyváradi püspökségeket összevonták, ugyanakkor felállítottak egy új püspökséget, a nagybányai görög katolikus püspökséget. 1948-ban pedig megtagadta az állam a szatmári, temesvári és a váradi egyházmegyék elismerését, mondván, túl kicsi egyházkormányzati egységek. /A bukaresti érsekségnél e diszkriminált püspökségek mindegyike nagyobb./ A három magyar egyházmegye élére tehát 1948 után nem lehetett püspököt kinevezni. Azonban A kommunista diktatúra idején, 1948 és 1951 között voltak titkos püspökszentelések. Ezeket sorolta fel Virt László. Gyulafehérvári egyházmegye: Márton Áron püspököt 1949-bn letartóztatták, életfogytiglani börtönre ítélték, külpolitikai tényezők miatt 1955-ben szabadon engedték, majd 1956 őszétől 1967 decemberéig házi őrizetben tartották. Márton Áron 1980-ban halt meg. Erős Alfréd titkokban felszentelt püspök, akit 1949 elején szentelt fel O?Hara nuncius. 1950-ben meghalt, csak ezért kerülte el a letartóztatást. Macalik Győzőt az elhunyt Erős Alfréd helyett 1951-ben szentelte fel titokban a házi őrizetben levő Cisar bukaresti érsek. Macalik Győzőt letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Fiedler István nyugalmazott szatmári-váradi püspök visszavonultan élt, 1957-ben halt meg. Szatmári és váradi egyházmegyék: Scheffler János megyéspüspököt 1950-ben letartóztatták és 1952-ben meghalt a börtönben. Bogdánffy Szilárd titokban felszentelt püspök, letartóztatták, 1954-ben meghalt a börtönben. Temesvári egyházmegye: Pacha Ágoston megyéspüspököt 1951-ben, 82 éves korában letartóztatták és 18 évre ítélték. 1954-ben, röviddel halála előtt hazaengedték, a püspökségen halt meg. Boros Béla titokban felszentelt püspök, 1951-ben letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték. 14 évet töltött börtönben, 1964 végén engedték szabadon. Már csak ő él a titokban felszentelt püspökök közül. /Virt László: Akik Márton Áron mellett álltak. = Keresztény Szó (Kolozsvár), okt. 14./ Virt László /Budapest/ az erdélyi magyar katolikus egyház történetének kiváló kutatója.
1990. október 30.
Az Antitotalitárius Fórum nagy tüntetést szervezett Kolozsvárott. A tüntetők Iliescu elnök lemondását követelték. A szónokok /köztük Doina Cornea, Marian Munteanu/ a kommunista visszarendeződés példáit sorolták föl. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./
1991. március 7.
Szőcs Géza szenátor a szenátus márc. 7-i ülésén megvilágította, hogy mit is jelent a romániai magyarság számára a közelgő márc. 15-i évforduló, melyet a román sajtó egy része rosszhiszeműen románellenes színben tüntet fel. Felszólította a magyarokat és románokat, hogy együtt emlékezzenek márc. 15-ére, fejet hajtva valamennyi áldozat előtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./ Vacaru Viorel vatrás képviselő válaszában arról beszélt, hogy az RMDSZ szenátori csoportja vezetőjének álláspontja szemben áll a hivatalos magyarországi vélekedéssel. Kitért arra is, hogy szerinte 1848-ban a 12. pontért a magyar hadsereg román falvakat pusztított el, ezért ő és utódai készek szembeszállni az ősi román föld elszakítására tett kísérletekkel. /MTI/
1991. március folyamán
A román kormány titokban olyan törvényjavaslatot hagyott jóvá, amelynek értelmében a hatóságok megsértésével vádolt újságírókat öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatják - közölték Bukarestben ellenzéki források. /AP/
1991. április folyamán
Az ellenzéki mozgalmakat tömörítő Antitotalitárius Demokrata Fórum felhívást intézett az országhoz: minden törvényes eszközt igénybe kell venni ahhoz, hogy Iliescu elnököt rávegyék a parlament föloszlatására és az általános választások előrehozására. A felhívás a kormány lemondását indítványozta. /MTI/
1991. június 11.
A Temes Megyei Antitotalitárius Demokrata Fórum nyilatkozatban tiltakozott a Vatra Romaneasca jún. 2-i, az államelnökhöz, a parlamenthez és a kormányhoz intézett felhívása ellen, amely a romániai magyarok elleni uszítás dokumentuma. A Fórum elítéli az ilyen kommunista-fasiszta jellegű megnyilvánulásokat, melyeknek egyik szorgalmazója I. C. Dragan, a Ceausescu-rendszer egyik kollaboránsa. A Vatra hozzájárul az etnikumközi feszültségek szításához. A Fórum kéri a kormányt, ítélje el az ilyen szélsőséges megnyilvánulásokat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./
1991. június 22.
Jún. 18-án tárgyalta a képviselőház a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ törvénytervezetét, melynek 18. szakasza az államtitokkal foglalkozott. Ezzel kapcsolatban dr. Podhrádszky László interpellált, tiltakozva amiatt, hogy az államtitok fogalmát még most is a diktatúra idején hozott törvény rendezi, melynek értelmében minden kereskedelmi, ipari, statisztikai adatot államtitokként kezel. Végül az SRI vezetőjének áthidaló megoldását fogadták el, miszerint az államtitok meghatározását új törvény fogja előírni. /Dr. Podhrádszky László: Államtitok ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
1991. június 26.
"Moses Rosen főrabbi jún. 24-én bukaresti sajtóértekezletén kérte a Nagy-Románia Párt és szócsövének, a hatszázezres példányszámú Romania Mare hetilapnak a betiltását és a "nemzeti gyűlöletet és antiszemitizmust szító" lapok, így az Europa megjelenésének leállítását. Ugyancsak elítélte, hogy sok lap nemzeti hőssé magasztosította fel Antonescu fasiszta diktátort, akinek uralma alatt a korábbi 800 ezres zsidó közösség felét elpusztították. /Moses Rosen főrabbi a Romania Mare Párt betiltását kéri. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./ Moses Rosen főrabbi sajtóértekezletén elmondta, hogy Romániában a fasiszta pártok és publikációk fenyegetik a törékeny demokráciát és az országban élő zsidókat. Kijelentette: a Nagy-Románia Párt tipikus fasiszta szervezet. A főrabbi követelte a fasiszta propaganda betiltását. Az AP amerikai hírügynökség megkérdezte Corneliu Vadim Tudort, a Romania Mare főszerkesztőjét, mi a véleménye Moses Rosen szavairól. Corneliu Vadim Tudor szerint a főrabbi túlzott, lapja nem a zsidókat támadja, csak azt a törekvésüket, hogy kezükbe tartsák az államvezetést. Szerinte a román állami intézmények vezetőinek 60 százaléka zsidó. C. V. Tudor szükségesnek tartja a kvóták bevezetését, vagyis meg kellene szabni, hogy az állami intézmények vezetőinek mekkora hányada lehet zsidó. /A Romania Mare vezetője a numerus clausus bevezetését szorgalmazza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./"
1991. június 29.
A történelmi magyar egyházak közös felhívásukban tiltakoztak a kolozsvári magyar iskolákban létesítendő román osztályok ellen. /A romániai történelmi magyar egyházak közös felhívása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./ Ugyanilyen tiltakozást tett közzé a Kolozsvári Antitotalitárius Fórum. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
1991. július 2.
A Kolozsvári Antitotalitárius Fórum tiltakozott az ellen, hogy Kolozsváron román osztályokat hozzanak létre a magyar középiskolákban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
1991. július 4.
Jún. 29-én az RMDSZ Kolozs megyei vezetősége tárgyalt Kolozs megye vezetőségével annak érdekében, hogy a három magyar iskolába önkényesen behelyezett román tannyelvű osztályokat töröljék a beiskolázási tervből. A tárgyalás nem vezetett eredményre, ezért az RMDSZ megyei vezetősége elhatározta, hogy folytatja a három középiskola őrzését, júl. 2-án pedig mindhárom iskolában /Apáczai, Báthory és Brassai/ tiltakozó gyűlést szerveznek. Kérnek mindenkit, hogy tartson velük. /Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ Júl. 2-án Kolozsváron többezren tüntettek a Báthory, Brassai és Apáczai líceumok udvarán a magyar iskolákért, jelen voltak az egyházak képviselői. A Polgári Szövetség és az Antitotalitárius Fórum román képviselői támogatásukról biztosították a magyarság jogos követelését. /Méltóságteljes tüntetés iskoláinkért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3., Tömeggyűlések Kolozsváron a magyar iskolákért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
1991. augusztus 1.
Júl. 27-28-án hatalmas esőzések árvizet okoztak Moldvában, Bákó megyében eddig 40 halottról érkezett jelentés, 69 eltűnt, 811 ház összedőlt, 1320 megrongálódott. A legsúlyosabb károk Bákó megyében jelentkeztek, de az árvíz Suceava, Neamt és Vrancea megyékben is pusztított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ A következő napokban kiderült, hogy a halottak száma magasabb, a károk is jelentősebbek, sokkal több ház dőlt össze. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./
1991. augusztus 2.
Genfben júl. 1. és 19. között rendezte meg az EBEÉ a nemzeti kisebbségek kérdéskörében a szaktalálkozót. A konferencia kezdete előtt Christopher Dodd amerikai szenátor a Helsinki Bizottsághoz írt levelében elmarasztalta Románia kisebbségi politikáját, hangsúlyozva, hogy a genfi EBEÉ-találkozón elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségi problémának, mert abban az országban sértik meg Európában a legsúlyosabban a kisebbségek jogait. Romániában gyarapodnak az antiszemita, a magyarellenes csoportok és kiadványok. Szükség van arra, hogy kidolgozzák a nemzeti kisebbségek chartáját. A nemzeti kisebbségeknek jogot kell biztosítani arra, hogy megtarthassák saját kultúrájukat, közösségüket, hagyományaikat. Ebből semmit sem biztosítanak a mai Romániában, ahol a 2-2,5 millió magyarság a legnagyobb kisebbség. A román kormány késlelteti a Ceausescu-rendszerben bezárt magyar iskolák és a kolozsvári Bolyai Egyetem megnyitását. Levelében végül Christopher Dodd síkraszállt azért, hogy a romániai magyar református, katolikus egyház visszakapja kisajátított tulajdonát. Egy évvel ezelőtt száznál több amerikai képviselő írta alá az Iliescu elnökhöz küldött levelet az erdélyi magyarság védelmében, majd a képviselőház emberjogi bizottsága szeptemberben sürgette az emberi jogok, köztük kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A levelekre nem érkezett válasz. /Dodd szenátor leveléről a Népszabadság jún. 29-i száma tudósított, ezt vette át a Szabadság./ Bodor Pál Traian Chebeleuval, a román és Entz Gézával, a magyar küldöttség vezetőjével készített interjút. Traian Chebeleu leszögezte, hogy Románia nem ismeri el a kollektív jogok fogalmát. Entz Géza beszámolt arról, hogy a magyar küldöttség igyekezett aktívan részt venni a konferencia minden munkacsoportjában. A magyar felvetések, állásfoglalások a résztvevők többségében pozitív visszhangot váltottak ki. Kritikus helyzet alakult ki Jugoszláviában, ami rányomta bélyegét a tanácskozásra. Az utolsó pillanatban előremutató határozatot fogadtak el a küldöttek. Az emberi dimenzióknak szentelt moszkvai tanácskozáson föltétlenül tovább kell lépni a kisebbségi kérdésben is. A lap részleteket közölt a genfi találkozó záródokumentumából. Ebben szerepel, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos témák, valamint az ezzel kapcsolatos nemzetközi egyezmények betartása nem tekinthető az illető állam kizárólagos belügyének. A nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy saját oktatási, kulturális és vallásos intézményeket hozzanak létre. /Genf, 1991. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1991. augusztus 13.
"A Hargita és Kovászna megyéből magukat elüldözöttnek valló állampolgárok meghallgatására alakult bizottságnak titkosan kell kezelni információit, ennek ellenére a bizottság elnöke a Curierul National napilapban már közölt adatokat. Azt mondták, hogy ez a közvélemény nyomására. A bizottság tagjai között van Csiha Kálmán szenátor és Takács Csaba. Az utóbbi csoportosította, hogy mit sérelmeznek az "elüldözöttek": az 1989. decemberi agresszív cselekedeteket a karhatalmi erők, a székházak ellen. Ilyen cselekmények más megyékben is voltak. A másik sérelmezett jelenség az oktatás. Tudni kell, hogy az utóbbi öt évben 450 román tanárt helyeztek Hargita megyébe és mindössze 30 magyar pedagógust. A román tanerők természetesnek vették, hogy a magyar gyermekek románul tanulnak. A román értelmiségiek azt sérelmezték, hogy magyarokat is kineveztek vezető állásokba, amelyeket eddig ők töltöttek be. Takács Csaba azt szorgalmazza, hogy a vizsgálatot terjesszék ki a többi megyére, mert sok sérelem éri más megyékben a magyar nemzetiségűeket, de problémáikkal nem foglalkozik bizottság. /Béres Katalin: Fölleben a titok fátyla. Az "elüldözöttek" jeremiádja az okokról nem regél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./"
1991. szeptember 6.
"A Nemzeti Megmentési Front és három támogatója /Román Demokratikus Agrárpárt, Nemzeti Liberális Párt - Fiatal Szárny, Romániai Ökologista Mozgalom/ szept. 5-én a képviselőházban a szélsőbal-és jobboldali erők tevékenységének betiltását kérte. Közleményük a Román Kommunista Párt, a Szocialista Munkapárt és "minden más, ideológiájában vagy tevékenységében kommunista vagy fasiszta eredetű politikai szervezet törvényességének kivizsgálását" indítványozta. A front nem sorolta a szélsőséges erők közé a Vatra Romaneascát. Szabó Károly szenátor a parlamentben az RMDSZ nevében tiltakozott a Vatra Romaneasca által külföldön terjesztett, a magyar kisebbséget befeketítő pamfletje ellen, mert az fasiszta és rasszista jellegű. Radu Ceontea, a Vatra alapítója hamisítványnak nevezte a pamfletet, Vasile Vacaru, a front szenátusi bizottságának elnöke hevesen a Vatra védelmére kelt, a betiltásának a felvetését is elképesztőnek nevezve. /Szabadság (Kolozsvár), szept.6., MTI/"
1991. szeptember 27.
Végre megjelent Seres András-Szabó Csaba: Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972-1988 /Héttorony Kiadó, Budapest, 1991/ című gyűjtése. A két szerző titokban, a hatóságok elől bujkálva gyűjtötte a moldvai dalokat. A kézirat 1988-ban elkészült. A magnókazettákat, a kéziratot évekig rejtegették, majd eljuttatták Magyarországra. Seres András /sz. Krizba, 1935/ néprajzi gyűjtő, a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna megyei központjának munkatársa. Barcasági magyar népköltészet és népszokások /Kriterion, Bukarest/ című munkája 1984-ben látott napvilágot. Szabó Csaba /Ákosfalva, 1936/ Kolozsváron végezte a Zeneművészeti Főiskolát, 1959-től 1967-ig az Állami Székely Népi Együttes karmestere volt, 1963-tól 1987-ig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanított. 1988-ban áttelepült Magyarországra. Két korábbi könyve: Hogyan tanítsuk korunk zenéjét /Kriterion, Bukarest, 1977/, illetve Zene és szolgálat /Kriterion, Bukarest, 1980./ /Sz. Cs.: Csángómagyar daloskönyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./ Seres András néprajzos gyűjtött a csángók között, csatlakozott hozzá Szabó Csaba zeneszerző. A tavaly elhunyt Lőrincz Györgyné Hodorog Luca egymaga mintegy harmadét szolgáltatta a Csángómagyar daloskönyv anyagának. Luca néni annak idején elővette féltve őrzött kézírásos énekeskönyvét és abból énekelt. Nyelvészek számára külön kutatási terület lehetne ezeknek a még meglevő kéziratos könyveknek a vizsgálata. /Szilágyi Aladár: A csángók (még) magyarul énekelnek. = Élet és Irodalom (Budapest), szept. 27./
1991. november 16-17.
Párizsban megnyílt az Európa Tanács rendezésében a kisebbségi kérdést megvitató tanácskozás, ahol áttekintik azt, hogy milyen módon segítheti elő az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek jogainak teljes körű érvényesülését. Szó van arról, hogy létrehozzanak egy békéltető, közvetítő bizottságot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16-17./ A zárt ajtók mögött tartott ülésen a román küldöttség vezetője éles hangon támadta a romániai magyar kisebbséget. A román küldöttség meghívottként volt jelen, mivel még nem tagja az Európa Tanácsnak. /MTI/
1992. február 1-2.
Az RMDSZ Országos Elnökségének tagjai 1991. nov. 25-én Kolozsváron részt vettek a holokauszt során elpusztult zsidók emlékének szentelt gyászszertartáson a zsinagógában, majd az ökumenikus istentiszteleten a Szent Mihály templomban. A templomban Szőcs Géza beszédet mondott, ennek szövegét közölte a napilap. Szőcs Géza emlékezetett, hogy Borbély Imre kezdeményezésére gyűltek össze a kegyeletes megemlékezésre. Egy közösség tulajdon történelmének kizárólag fényes pillanatairól kíván tudomást venni. Azonban a történelemnek vannak sötét oldalai is. Márton Áron püspökkel való azonosulás felemelő ugyan, de nem elég. Kötelező szembenéznünk a magyarok által elkövetett bűnökkel is. Könnyű lenne ma este, amikor zsidó testvéreinkről emlékezünk meg, mondta Szőcs Géza, rámutatni arra, hogy máshol és mások még több zsidót aláztak meg és pusztítottak el. Ez, ha igaz is, nem lehet mentség. Szőcs Géza azt kérte a magyar államtól, hogy azokat a zsidókat, akiknek üldöztetéséért a magyar állam volt felelős, részesítse ugyanolyan elégtételben, mint a ma is Magyarországon élő zsidókat. /Szőcs Géza beszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1-2./ Előzmény: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. nov. 28.
1992. március 3.
"Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató hírt adott arról, hogy a januári népszámlálás előtt a iasi-i püspök utasítására valamennyi moldvai csángó-magyar faluban kihirdette a pap, hogy aki nem románnak vallja magát, bűnt követ el. Kallós felidézte Perka Margit /Perca Margarita/ szabófalvi számlálóbiztos tiltakozását. Perka Margit tiltakozott, mert a szabófalvi pap is ezt tette: felszólította a híveket, hogy románnak vallják magukat. Az ottani papok érvelése szerint a római katolikus a "román" szóból ered. Kallós Zoltán Domokos Pál Péterre, a csángókutatóra hivatkozott: a két világháború között a isai-i püspökség felszentelési esküjében szerepelt az a mondat is: "ha megtudnám, hogy magyar vér folyik az ereimben, akkor azt kivágnám." A Kallóssal készült beszélgetést közlő Kászoni Balázs elmondta, hogy 1973-ban őt így mutatták be az éppen ott gyűjtő Kallós Zoltánnak: A másik Magyarországról jött. Vagyis Erdélyt tekintették az egyiknek. Kászoni Balázs 1973-ban és 1974-ben nyelvjárásgyűjtő utat tett három moldvai csángó faluba, Szabófalvára, Lészpedre és Luizikalagorba. Szabófalván élt Lakatos Demeter, a mindmáig egyetlen csángó költő. Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1975 elején két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására kiszabadult. A gyűjtést csak titokban folytatta. Sokat reméltek 1989 után, de csalódniuk kellett, jegyezte meg Kallós Zoltán. Igaz, most szabadon lehet menni Moldvába, sokan dolgoznak alkalmai munkásként Magyarországon és mintegy hetven csángó fiatal folytat egyetemista-főiskolai, illetve előkészítő tanulmányokat Magyarországon. A népszámláláskor azonban ugyanaz történt, mint az ötvenes években, amikor Kallós Lészpeden tanított. A csángó falvakban nem Kallós Zoltán és Domokos Pál Péter könyveit árulják, hanem Martinas "munkáját", aki azt bizonygatta, hogy a csángók elmagyarosodott románok. A klézsei pap nemrégen a szószéken azt mondta, hogy bűnt követ el az, aki magyar ABC-s könyvet ad gyermekei kezébe. /Kászoni Balázs: Segélykiáltás a moldvai csángó-magyarokért. = Ring (Budapest), márc. 3./"
1992. március 5.
Virgil Magureanu, a román titkosszolgálat, az SRI vezetőjével Ara-Kovács Attila készített interjút. Az SRI 1990. márc. 26-a óta működik. Magureanu kijelentette, hogy a régi Securitate apparátusát alaposan megtisztították, csak a 20 %-ukat vették át. Nem vették át a Securitate régi ügynökhálózatát. A szervezetben magyarokat is alkalmaznak. Ara-Kovács Attila elmondta: Chisinauban egyértelmű jeleit látta annak, hogy Románia részt vesz az ottani civilszolgálatok kiépítésében. Mióta működnek együtt? Virgil Magureanu elmondta, hogy a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozik a Moldovai Köztársasággal való együttműködésük. Magureanu cáfolta azt, hogy lehallgatnak, illetve követnek embereket, kivéve azokat, akiknek a tevékenysége feltűnő módon veszélyezteti a nemzetbiztonságot. /Ara-Kovács Attila: Exkluzív interjú a román titkosszolgálat vezetőjével. = Magyar Hírlap, márc. 5./
1992. április 7.
Temesváron Demokrácia és a kollektív jogok címen rendeztek tanácskozást. A nemzeti kisebbségek képviselői megjelentek, a román pártok azonban távol maradtak. Elhangzott, hogy az 58 ezres németség nyelve Belgiumban éppúgy hivatalos, mint a flamand és a francia, hogy Katalóniában a kultúra felvirágzását hozta az autonómia. A jelenleg negyvenezres többnyire a bánságban élő szerbségről Milenko Lukin parlamenti képviselő elmondta, hogy üldöztetés volt az osztályrészük, amikor Titót láncos kutyának nevezték. Intézményrendszerüket felszámolták, sokukat elhurcolták. Egyetértenek a magyarokkal abban, hogy szükség van nemzetiségi minisztérium létrehozására. Karol-Matei Ivancsov bolgár parlamenti képviselő hasonlóan nyilatkozott. A bolgár nyelvű iskolákat a hatvanas évektől felszámolták, ma mindössze féltucat olyan iskola működik, ahol a bolgár nyelvet tantárgyként tanítják. Kéthetente megjelenő újságjuk anyagi gondokkal küszködik. A Bánságban mintegy tizenötezer román él. Anton Nicolae, a görög kisebbség képviselője szerint mintegy tizenhatezren vannak. Anton Linzmayer, a Suceava környékén élő mintegy tizenkét ezer lengyel képviselője megállapította, hogy a valamikor virágzó kisebbségi kultúra a kommunista diktatúra évtizedeiben úgyszólván megsemmisült. Iskoláikat 1953 után megszüntették, az erőszakos asszimiláció felgyorsult. Például Linzmayer falujából sok lengyel családot erőszakkal máshová költöztettek. Ivan Nepohoda, a Romániai Ukránok Szövetségének elnöke szerint mintegy 300 ezer ukrán él Romániában, szövetségüknek 120 ezer tagja van. Egyetlen ukrán nyelvű iskola működik, Máramarosszigeten. Az ukrán falvakba román pópákat telepítettek, az ukrán papokat pedig románlakta vidékekre telepítették át. A legnagyobb könyvtáraikat széthordták. /L. A. Gy.: Temesvári tanácskozás demokráciáról és a kollektív jogokról. = Magyar Hírlap, ápr. 7./
1992. április 15.
A Tinerama román hetilap közölte Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálta /SRI/ vezetőjének a hajdani Securitate-be való belépési igazolványát. Magureanu ezelőtt számtalan nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a régi szekusoktól megtisztította a jelenlegi szolgálatot. Az egyik román újságban, az Expres Magazinban több közismert újságíró követelte Magureanu azonnali lemondását. Iliescu elnök kitért az egyenes válasz elől. Az a lényeg, mondta, hogy az új tisztségben hogyan végzi a munkáját. /Kiss Zsuzsa, Bukarest: Szekustiszt a román hírszerzők jelenlegi főnöke. = Magyar Nemzet, ápr. 15./
1992. május 29.
"1989 decembere új fejezetet nyitott a romániai magyar sajtó és könyvkiadás történetében. Egymás után születettek új magyar lapok. Megkezdte műsorait a bukaresti tévé magyar adása. A Kriterion Könyvkiadó megkezdte a korábban betiltott könyvek kiadását. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy a romániai nemzetiségpolitikában nem történt lényegi változás. A bukaresti tévé magyar adását a felére csökkentették és felét az Erdély nagyobbik részén nem fogható csatornán sugározzák, foglalta össze Beke Mihály András a helyzetet. A Kriterion idén csak egy könyvet tudott kiadni. A romániai könyvterjesztés összeomlott, a magán könyvterjesztés akadozva működik. A papírárak gyors növekedése miatt a lapok a létükért küzdenek. Néhányuk már megszűnt. A Jóbarát utódjaként kiadott és nemrég megszűnt Cimbora főszerkesztője, Csire Gabriella nyilatkozott a Szabadságnak: "A Cimbora meghalt, mint annyi más magyar és román lap. S nemcsak a rendkívül magas papír- és nyomdai árak, hanem a posta szabotázsa miatt is. Hónapokig visszatartják a lappéldányokat, s így lehetetlenné teszik, hogy az előfizetőkhöz jussanak." Különösen nehéz helyzetben vannak a korábban valamelyik központi szervezet által kiadott lapok, a Napsugár gyermeklap vagy a hajdani Nőszövetség hetilapja, a Családi Tükör. Az Írószövetség kolozsvári fiókjának hetilapja, az Utunk utóda, a Helikon már csak kéthetente jelenik meg. A marosvásárhelyi Igaz Szó utóda, a Látó csak alapítványok támogatásával tudja biztosítani havi megjelenését. Horváth Andor művelődési államtitkár azt nyilatkozta márciusban, hogy a még mindig hiányzó költségvetés elfogadása miatt késnek a kulturális beruházások, de mindenképpen kisebb lesz a pénzügyi keret. A magyar sajtónak mással is meg kell küzdenie, mutatja ezt a nagyváradi prefektúra által kisajátított Erdélyi Napló kálváriája. A magyar lapok igyekeznek talpon maradni. Az 1989-es fordulatot követően Sepsiszentgyörgyön magánkiadásban megjelenő Európai Idő című kisebbségvédelmi hetilap hamarosan országos hírnévre tett szert. A kezdeti harmincezres példányszám után tavaly szeptemberben már csak ötezer kelt el a lapból. Tavaly októberben volt olyan idő, amikor péntekről hétfőre több mint száz százalékkal drágult a papír, továbbá drágult a postai díjszabás is. Az Európai Idő több változtatást hajtott végre, részben magazinná alakult. Áprilisra sikerült elérniük a tízezres példányszámot. Ezzel az eredménnyel egyedül vannak. A kiadó elindította Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkájának füzetenkénti kiadását: 25 füzetben kiadták a művet, 35 ezer példányban, ez a nagy mennyiség előfizetőkre talált. Idén elkezdik a Jókai-sorozat kiadását. Ebből akarják fönntartani a lapot. /Beke Mihály András: Lapok, könyvek sorsa Erdélyben. = Heti Magyarország, máj. 29./"
1992. június 17.
A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete jún. 11-én ülésezett Nagyváradon. Románia vezetőihez, a Vatikánhoz, az ENSZ-hez, az Európa Tanácshoz, az EBEÉ-hez intézett felhívásukban megállapították, hogy a tanügyi törvénytervezet kisebbség- és egyházellenes. Az utóbbi időben megszaporodtak a visszaélések, törvénytelenségek és bűncselekmények, melyeknek nyilvánvaló célja nyomást gyakorolni a kisebbségekre. 1992. márc. 19-én etnikai-vallási célzatú házkutatásokat tartottak Tordaszentlászlón és Magyarlétán, majd Szatmárnémeti központi református templomát és a római katolikus püspöki palotát több rendben ismeretlenek megrongálták. Brutális terror-támadás érte a belényesi RMDSZ-székház egyik alkalmazottját. A kolozsvári és nagybányai szélsőséges nacionalista polgármesterek alkotmányellenesen betiltották a kétnyelvű táblákat, Temesváron egy fasiszta hátterű kiadóvállalat kisajátította a volt Magyar Házat. Nagyváradon nacionalista-kommunista bírói kollektíva megfosztotta a református püspökséget saját székházától. Kolozsváron saját üzlethelyiségek rendelkezési jogának gyakorlásában akadályozza a polgármester a magyar, illetve egyházi intézményeket. 1990. márc. 25-én a bélbori katolikus kápolnát ismeretlenek felgyújtották és porig égették, a zabolai templom szintén gyújtogatás tárgya volt. Pál Sándor gyergyóhodosi katolikus papot helybéli románok súlyosan megverték és halálosan megfenyegették. Az egyházak felemelik szavukat a bemutatott jogtipró gyakorlat ellen és a nemzetközi közvéleményhez fordulnak. Tiltakoznak az ellen, hogy a zsidók százezreit halálba küldő Ion Antonescuról utcát neveztek el Nagyváradon. A román parlamentben nyíltan elhangzott olyan indítvány, hogy a magyarok deportálására internáló táborokat kell nyitni. /Egyházaink felemelik szavukat = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./ Kiadott Állásfoglalásukban felemelik szavukat a vajdasági magyarság érdekében, akiket végveszély fenyeget: diszkrimináció, erőszak, pusztulás vagy szülőföldjükről való elűzés az osztályrészük. /Állásfoglalás./
1992. augusztus 18.
A kormány aug. 12-én kelt határozata értelmében a görög- katolikus egyház visszakapja az államosítás során kisajátított javait. Murvai László a Romániai Magyar Szóban megjegyezte, hogy az 1948-as 176-os dekrétum alapján Romániában 1593 iskolát államosítottak, amelyből 1300 magyar tannyelvű egyházi iskola volt. Remélhető, hogy olyan kormányhatározatot is hoznak, hogy az akkor elvett 468 római katolikus, 531 református, 266 evangélikus-lutheránus és 35 unitárius magyar tannyelvű, egyházi tulajdonban levő iskolát /épületet és felszerelést/ szintén visszaadják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./