A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karainak végzős hallgatói idén kilenc szakról ballagtak – a leendő biomérnökök most először. Június 1-jén mintegy 254, diplomaszerzés előtt álló végzős egyetemista öltötte magára a szimbolikus talárt, és dobta magasba a kalapot az ünnepély keretében. A Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok, illetve a Műszaki és Társadalomtudományok Karainak végzőseit idén is ünnepélyes keretek között búcsúztatta az intézmény. Dávid László, az egyetem rektora a kisebbségi létből fakadó hagyomány szerepét hangsúlyozta. Biró A. Zoltán kari kancellár is arra figyelmeztette őket, a társadalmi hasznosság szolgálatába kell állítani mindazt az ismerethalmazt, amit az intézmény keretében elsajátítottak. Délután élelmiszeripari és környezetmérnököket avattak a Segítő Mária Gimnázium dísztermében. /Ballagtak a végzős egyetemisták. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

A környezetvédelmi világnap alkalmából a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodája (Ifi-Infotin) szervezésében diákok takarították meg június 5-én a Suta-tó környékét. A Zöld Erdély és a Zöld Székelyföld egyesületek kezdeményezésére Csíkszeredában 151 választópolgár szólította fel a Hargita megyei parlamenti képviselőket arra, hogy tekintettel a ciántechnológia használatának rendkívüli környezeti és egészségügyi kockázataira, menjenek el szavazni, amikor a ciántechnológia betiltásáról szóló törvénytervezetről kell dönteni a képviselőházban. A választópolgárok azt követően fordultak választott képviselőikhez, miután a szóban forgó törvénytervezet elbukott a szenátusban amiatt, hogy a május 30-i ülésen a 137-ből csupán 73 szenátor volt jelen. Így a jelenlévők nagy többsége (75 százaléka) hiába szavazta meg a törvényt, mert a szükséges 69 szavazat helyett csak 55 gyűlt össze. A szenátus üléséről négy RMDSZ-es szenátor is hiányzott (Frunda György, Markó Béla, Szabó Károly Ferenc és Verestóy Attila). Markó Béla szövetségi elnök május 23-án biztosította a hozzá nyílt levélben forduló 32 erdélyi civil szervezetet, hogy az RMDSZ támogatni fogja a szóban forgó törvénytervezetet. – Hiába biztosított minket Markó Béla az RMDSZ támogatásáról, ha ő maga sem jelent meg a szenátus ülésén, amikor a törvénytervezetet meg kellett volna szavazni – mondta Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. /Környezetvédelmi világnap – Megtisztították a Suta-tó környékét. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./

A szenátus június 5-i ülésén elfogadta a titoktörvény módosításáról és kiegészítéséről szóló szociáldemokrata javaslatot, amely gyakorlatilag nem változtat a jogszabályon. /K. A. : Államtitkok: szabad a vásár a honatyáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

A malomfalvi udvarházat nemrégiben szolgáltatták vissza az örökös Kemény család leszármazottainak. Az udvarház teljesen lepusztult, a hozzá tartozó park és kert megsemmisült. A család közeli dombon található sírkertjét övező vaskerítést évtizedek óta ellopták. A minap felfedezett síremlékgyalázás minden határt túllépett. – Évente legalább kétszer keressük fel a sírkertet, meséli dr. Czakó József, a báró Kemény család Németországban élő leszármazottja. Idén húsvétkor megtisztították a terepet, ugyanis a bozót benőtte a sírokat. Ekkor Kemény Pál (1793–1854) ledöntött sírkövét nagy erőfeszítéssel visszahelyezték a talapzatra. Dr. Czakó József e hónap elején ismét felkereste anyai elődei sírkertjét és megdöbbenve látta, hogy báró Kemény Pál sírkövét ismét a talapzat mellé döntötték. De nem csak az ő sírköve volt a földön, hanem Kemény Pálné Teleki Ráchel (1795–1865) sokkal nagyobb méretű sírköve is. A sírkert többi, márványlappal fedett sírjain is láthatók a korábbi rongálás jelei. – Elszomorítónak tartjuk, hogy a hat hónapja EU-tagságú országban hasonló események fordulnak elő – mondta dr. Czakó József. /Mezey Sarolta: Feldúlták a malomfalvi Kemény-síremlékeket. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

Aradon a belvárosi római katolikus templomban június 10-én elindult az a fogadalmi körmenet, amelynek a minden év Úrnapja utáni vasárnapon történő megtételére 1782-ben, az Aradon utoljára pusztított pestisjárványt túlélt ősök tettek fogadalmat. /Balta János: Eleget tettünk őseink fogadalmának. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./

Csegzi Sándor személyében kihívóra talált Borbély László középítkezési és lakásügyi miniszter a marosvásárhelyi polgármester-jelölti tisztségért folytatott küzdelemben. A hét éve alpolgármesteri tisztséget betöltő Csegzi azután közölte szándékát, hogy Borbély bejelentette: indulni készül a 2008-as helyhatósági választásokon. Csegzi elmondta, meglepte a miniszter kijelentése, mert nem volt titok, hogy ő megpályázza a polgármesteri tisztséget. Csegzi attól tart: ha ezúttal is az RMDSZ felső vezetőségéé lesz az utolsó szó, akkor ő alulmaradhat. A közel fele-fele arányban magyarok és románok lakta Marosvásárhely polgármesteri tisztségét 2000 óta a jelenleg demokrata színekben politizáló Dorin Florea tölti be. /Sz. E. : Csegzi lesz Borbély kihívója. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

Baloldali gondolkodásúként megkönnyebbüléssel olvasta Tamás Gáspár Miklós filozófus írását /Szabadság, április 23./ arról, hogy Romániában nincs hiteles baloldal, írta Nagy Károly, ez azt jelenti, hiányzik az a politikai erő amely szerinte kimozdíthatná az országot a mostani kátyúból. Tamás Gáspár Miklós kimondta, hogy Romániában a szocialista cégér ellenére nem létezett semmiféle szocializmus, hanem csak egy személyi diktatúrával súlyosbított államkapitalizmus és az ország politikai életét egy magát kommunistának nevező sajátosan román náci-fasiszta párt uralta. Nagy Károly szerint a romániai bűnök tehát nem az igazi marxi értelemben vett szocializmus szükségszerű velejárói, hanem torzulások, illetve torzítások. Azt a kérdést, hogy miért nincs Romániában hiteles baloldal, és különösen miért nincs magyar baloldal, a szerző nem tette fel. A kérdés második felének megválaszolásához Nagy Károly hozzájárul, mint illegalista környezetben felnőtt magyar ember. 1944 nyarán a szovjet csapatok Románia területére léptek, a király és a történelmi pártok felismerték, hogy a hagyományokhoz híven ideje megint átállni a győző oldalára. Ennek érdekében Lucretiu Patrascanun keresztül felvették a kapcsolatot a párt illegalitásban lévő főtitkárával, aki akkor Fóris István volt, magyar létére a Romániai Kommunisták Pártjának utolsó Komintern által beiktatott főtitkára. (A Kominternben szabály volt, hogy a nacionalista torzulások megelőzése érdekében a pártok élére általában más nemzetiségű főtitkárt állítottak, mint az adott ország lakosságának zöme). A fegyveres felkelésbe való bekapcsolódást Fóris elutasította, azzal indokolva, hogy a királyságnak és az egész burzsoá-földesúri rendszernek teljes vereséget kell szenvednie, nem pedig egy puccs árán átmentenie magát a háború utáni időre. Ezután Patrascanu a bebörtönzött kommunista vezetőkkel állapodott meg a kiugrásról, Fórist pedig – állítólag Gheorghiu-Dej emberei –agyonverték. A magyar baloldal további sorsára nagy befolyással volt az ún. „jobboldali elhajlás” ügy, Luka Lászlót, Pauker Annát és Teohari Georgescu-t jobboldali elhajlással vádolták. Később ez a három vezető már mint imperialista ügynök szerepelt a pártpropagandában. Lukát 1954-ben halálra, majd kegyelemként életfogytiglani börtönre ítélték. Ana Paukert ítélet nélkül tartották börtönben egészen 1956-ig, Teohari további sorsát Nagy Károly nem ismeri. Ezzel párhuzamosan 52 nyarán és őszén Erdélyben több ismert magyar illegalista kommunistát „lepleztek le”, például Dán Istvánt, Veress Pált, a moszkvai Komintern főiskola végzettjét, az 1944-es Észak-Erdély tartomány párttitkárát. Balogh Edgár közírót, Jordáky Lajos baloldali szocialista közíró történészt, Demeter János jogászt Észak-Erdély elszakítására szőtt összeesküvés vádjával sok évi börtönre ítélték, Nagy István munkásírót előbb csak jobboldali elhajlással, majd bukaresti házi őrizet során szintén összeesküvéssel vádolták. A vádat ugyan ejtették, de titokban kizárták a pártból. Az összes népi demokráciában folytak koncepciós perek. Ezek közös vonása volt, hogy a Moszkvából hazatért emigráns vezetők hamis vádakkal halálra vagy sok évi börtönre ítéltették a hazai illegalista vezetőket. Romániában fordítva történt, a hazai illegalista felső vezetők ültették a vádlottak padjára az emigrációból hazatért vezetőket és az ismertebb magyar illegalistákat. Amíg a Luka–Pauker–Georgescu trió a párt élén állt, a párt nemzetiségi politikája még nagyjából helyes volt – Nagy Károly szerint. /Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A szerző a Demokratikus Újbaloldali Fórum volt kongresszusi képviselője. Előzmény: Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./

Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.

Az Új Magyar Szó kiállt az RMDSZ vezetői mellett, hangsúlyozva, felelősségre vonni azokat a politikusokat, akik választóiknak tett ígéreteiket teljesítik, nyilvánvalóan súlyos szabályszegés. „Az RMDSZ immár évek óta, megbecsült közvetítőként törekszik nem csupán a román és magyar kormány közötti jó viszony ápolására, hanem a két ország olyan közös jövőképének a kialakítására, amely többek között egész sor, európai ihletettségű program véghezvitele nyomán jöhet létre. ” Az RMDSZ-nek kulcsszerepe van a két ország viszonyában. Nem véletlen, hogy a magyar külügyminisztérium nem hagyja szó nélkül mindazt, ami Bukarestben az RMDSZ- politikusokkal, illetve az RMDSZ-törvénykezdeményezésekkel történik. /Székedi Ferenc: Célok és eszközök. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Nagy várakozás előzte meg Torockón Vikidál Gyula rock- és musicalénekes fellépését, pedig alig hirdették meg a koncertet. Az idősebbek nem fejtették el azt az időszakot, amikor titokban hallgatták az István, a király című rockoperát. Felhangzottak ismert vagy kevésbé ismert musicalek, népszerű dalok. Vikidál elmondta, hogy 1983 fordulópont volt az életében, hiszen ekkor született meg az István, a király, és ő nyíltan vallja ma is, hogy a nemzeti oldalon áll. /Vikidál „Koppány” Gyula erdélyi tájakon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26.

„Marad a munka” – mondta Domokos Géza jó negyedszázaddal ezelőtt egy nyilvános beszélgetés záróakkordjaként, emlékezett . Gálfalvi Zsolt. Domokos Géza életművének a legtermékenyítőbbek között van a helye az erdélyi magyarság történetében. „Annyi nyesett ággal az ölemben” – ez volt a címe a Kriterion munkáját összegező vallomásának közel két évtizeddel ezelőtt. Akármilyen történelmi körülmények is nyesegették pusztító módon az ágakat, Domokos Géza munkája nyomán azok mégis számtalanszor kivirágoztak. /Gálfalvi Zsolt: Marad a munka. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Ótelek önálló községgé alakulására kidolgozott törvénytervezet a végszavazáson nem kapta meg a minimálisan szükséges voksot a szenátustól, a parlamentnek az ügyben a döntő szót kimondó házától. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, a törvény egyik kidolgozója szerint nem rosszindulatból utasították el, inkább figyelmetlenségből nem kapta meg a javaslat a kellő számú szavazatot. A jelenleg hat településből álló Újvár község lakosai 2005 áprilisában népszavazáson döntöttek Ótelek és Jánosfölde leválásáról, az Ótelek (amelyet majdnem kilencven százalékban magyarok laknak) központú új közigazgatási egység létrehozásáról. A közben rájuk zúdult pusztító árvíz miatt és az újjáépítés közben az önállósulás háttérbe szorult, de azután Toróék kijárták a kormány jóváhagyását, elfogadtatták a képviselőházzal a tervezetet, most meg elbukott az indítvány. Toró jelezte, megkeresik a módját annak, hogy szeptembertől miként indíthatnák újra a folyamatot. /Pataky Lehel Zsolt: Három szavazat hiányzott Ótelek önállósulásához. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

Székelyudvarhelyen a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a tanintézmény nevét viselő alapítvány, illetve a Magardici Alapítvány szervezésében kezdetét vette a Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar tábora. Az idén nyolcadik alkalommal megszervezett táborba mintegy ötven résztvevőre számítanak a szervezők. A tíz nap során a fiatal zenészek klasszikus zeneműveket tanulnak be, majd turnéra indulnak. A táborban elsajátított műveket idén négy városban, Székelyudvarhely mellett Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, illetve Nagyszebenben is bemutatják. /Szász Emese: Zenekari tábor Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Gigi Becali lekörözte a Nagy-Románia Pártot (PRM) és legfőbb riválisát, Cornaliu Vadim Tudort. Becali a referendum óta támogatja Traian Basescu elnököt, de ez nem gátolja meg abban, hogy elnökjelöltnek tekintse magát. George Becali, a pásztorból lett milliárdos felküzdötte magát a legnépszerűbb politikusok közé. Becali Viorel Lis volt bukaresti főpolgármestertől megvette a nacionalista Új Generáció Pártot (PNG). A PNG 2004-ben a szavazatok 2,5 százalékát szerezte meg, George Becali elnökjelöltre pedig a választók 1,77 százaléka szavazott. Nagy botrány lett, amikor kiderült, hogy Becali több közvetítő útján pénzt juttatott a Pro TV-nek – többek között kifizette a tévétársaság tetemes adósságát -, cserében a tévécsatorna híradója a PNG elnökével kezdődött-végződött. Becali maga mellé vett egy neves politológust, Dan Pavelt. Becali hazát, Istent emleget, uszít a roma és a szexuális kisebbségek ellen. Retorikája a Vasgárdát, a misztikus ultranacionalizmust idézi. A legutóbbi felmérések szerint a PNG 13,1 százalékos támogatásnak örvend, a PRM viszont 4,1 százalékkal nem érné el a bejutási küszöböt, Becali pedig a harmadik legnépszerűbb politikus Traian Basescu és Mircea Geoana mögött. /Simon Judit: Gigi Becali lekörözte Vadim Tudort. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megsértette Dinu Patriciu magánélethez való jogát, amikor lehallgatta az olajmágnás telefonbeszélgetéseit – döntött a Bukaresti Törvényszék. Ugyanakkor 50 ezer lej erkölcsi kártérítésre kötelezték a hírszerző szolgálatot. Dinu Patriciut, a Rompetrol kőolajipari társaság tulajdonosát különböző gazdasági bűncselekmények elkövetésével vádolják. A vádirat a liberális olajmágnás lehallgatott telefonbeszélgetésit is tartalmazza. Dinu Patriciu azonban a törvényszékhez fordult a lehallgatások ügyében, a bíróság pedig helyt adott az üzletember keresetének. A SRI az 1991/51-es törvényre hivatkozva hallgatta le az olajmágnás telefonbeszélgetéseit. Az említett jogszabály a nemzetbiztonságra veszélyes bűncselekményekről rendelkezik. A bírák emlékeztetnek, hogy az Európai Bíróság döntései alapján a hatóságok csakis akkor hallgathatják le titokban az állampolgárok telefonbeszélgetéseit, ha ez elengedhetetlenül szükséges a demokratikus intézmények védelméhez. /Farcádi Botond: Törvénytelenül hallgatott le a SRI. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

A volt kommunista tábor sajátosságai, valamint a kormányváltások miatt lehetetlenné vált, hogy az átvilágítás az igazság feltárása és a nemzeti megbékélés jegyében történjék. A lezáratlan folyamatot valamennyi országban időről időre kisajátítja magának a napi politika – vélte július 10-i elemzésében a Le Monde francia napilap. A lap szerint az egyesülést követően Németországban 1990-ben elfogadták az átvilágítási törvényt, megalakult a ,,Gauck-hivatal”, amely évi százmillió eurós költségvetéssel működik. A dossziék 1992 óta hozzáférhetőek, a berlini fal leomlásakor a Stasi-ügynökök által fecnikre szabdalt dokumentumokat tizenöt kutató próbálja helyreállítani az állam által finanszírozott különleges logisztikai eszközökkel. Csehország eleinte a német példát kívánta követni az 1991-es átvilágítási törvénnyel, de a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) anyagaihoz való szabad hozzáférés egészen 2007-ig nem volt lehetséges. A Le Monde szerint a megtisztulási folyamatban Bulgária és Románia maradt le a leginkább. Magyarországon ,,az exkommunisták visszatértével a hatalomba” az emlékezés munkája háttérbe szorult. Horn Gyula miniszterelnökként ellenezte, hogy Magyarország a német példát kövesse. Az archívumokat 1997-ig nem lehetett kutatni, és azóta is nagy részük államtitoknak minősül. Lengyelországban a kerekasztal-tárgyalásokon 1989 áprilisában a pártok a nemzeti megbékélés politikája mellett kötelezték el magukat. A balti államokban a folyamat azért sajátos, mert Litvánia, Észtország és Lettország a Szovjetunió részei voltak, így az ő titkosrendőrségük maga a KGB volt. A függetlenségük kikiáltása után a dokumentumok jelentős része Oroszországba került, miközben az országokban jelentős orosz kisebbségek maradtak. Ezért a balti államok esetében sem megbékélésről, sem szakításról nem lehet beszélni: a baltiak és az oroszok között mindennaposak a feszültségek. Az átvilágítási törvényeket ugyanakkor megszavazták, s az emigrációból hazatért államfőknek köszönhetően a folyamat ott békésebb módon zajlik, mint a többi kelet-európai országban. /A kommunista múlt a napi politika szolgálatában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

Orkán erejű szél kíséretében előbb felhőszakadás, majd közel fél órán át tartó jégeső zúdult július 11-én több Hargita megyei településre. Székelyudvarhelyen emiatt egy órán át megbénult a forgalom, és egész nap akadozott az áramellátás, két napköziotthon tetőszerkezetében jelentős anyagi kár keletkezett, máshol főleg a lakások tetőzetét rongálta meg a vihar, házak ablakait törte be a jég, több száz gépjárművet megrongált a jég. Szentegyházán több lakóház tetejét letépte az orkán erejű szél. Az ítéletidő más erdélyi megyéket sem kímélt. Eközben a nagy hőség miatt Erdélyben és Bukarest tavaiban is pusztulnak a halak. /Pusztító vihar és jégeső Székelyföld szívében. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Felsőcsernátonban, a Csigolyás kempingben július 14-én ér véget a tizedik kézművestábor, melyen Háromszék megye óvónői vettek részt. Prezsmer Imola szaktanfelügyelő, a tábor szervezője és lelke elmondta: jubileumi esztendő lévén, az egész megye területéről érkezett óvónők új technikákat sajátítottak el. Magyari Lajos verseiből összeállított ünnepi előadással köszöntötték a tízéves tábort. /Iochom István: Óvónők kézművestábora Csernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Magyari Tivadar BBTE-rektor-helyettese kifejtette, mióta hivatalba lépett, tiszteletet, figyelmességet tapasztalt a rektorátus többi tagja részéről. Magyari Salat Leventét váltotta a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának rektor-helyettesi székében, aki a táblaügy után az „egyetemen kialakult vezetési stílus és döntéshozói eljárások” miatt mondott le. Arra a kérdésre, hogy miért vállalta, Magyari rámutatott, volt felsőoktatási reformügyekben tapasztalata és voltak elképzelései a dolgok diplomáciai rendezésére. A Bolyai Kezdeményező Bizottsággal /BKB/ ritkán szoktak foglalkozni, „őket a sajtó futtatja inkább” és „kisajátították az egyetem-témát”. Magyari szerint a magyar oktatók elhatárolódtak tőlük. Az intézményi önállóságot, illetve a nyelvi környezetet kérdéseket napirenden tartja, „de a tizenhat éve meg nem oldott kérdések kezelését tíz hónapban nem vállalta”. Magyari kijelentette: ha a „rektori hivatalban magyarellenesség uralkodna, akkor rég otthagytam volna ezt a tisztséget. ”Most már kiírták „Isten hozott!” az elektronikus kijelzőn. Magyari úgy magyarázta: azért, mert ő kitétette ezt. Az újságíró idézte: a BKB minősíthetetlennek nevezte azt a kijelentését, hogy „az egyetem felépítésének jelenlegi koncepciójában nem fér el nyelvi-etnikai szerkezeti elkülönülés”. Magyari magyarázta: ezzel diplomatikusan megfogalmazta, hogy a román többség jelenlegi egyetemkoncepciójába ez nem fér ez bele. Magyari sorolta, mit ért el: laboratóriumot neveztek el Máthé János egykori egyetemi docens tiszteletére. Az ősszel emléktábla kerülhet Magyari András egy évvel ezelőtt elhunyt történész szülőházára. Az egyetem Farkas utcai épületének udvarán Zörgő Benjámin pszichológusnak, majd Gyulai Zoltánnak, a negyvenes években élt fizikus professzornak mellszobrát fogják felállítani. A református karon már minden tábla kétnyelvű. Magyar nyelvű felvételit hirdető plakátokat küldtek ki. /S. B. : Higgadtság kéne. Interjú Magyari Tivadar BBTE-rektor-helyettessel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Több mint 161 millió eurós kárt okozott a szárazság Romániában – ez derült ki a Mezőgazdasági Minisztérium adataiból. Ugyanakkor a termelők egyesületének vezetői szerint a kár összértéke eléri az 1,5 milliárd eurót. Az élelmiszeriparban dolgozók szakszervezete figyelmeztetett, hogy ősszel a hazai élelmiszerek ára 35 százalékkal nő. A törvényes előírások szerint az állam által megtérített összeg a gazdák költségeinek maximum hetven százalékát fedezheti. A búza esetében azonban hektáronként 750 lejnél többet nem fizethetnek, mint ahogy az elpusztult árpáért sem adhatnak hektáronként 700 lejnél többet. /-or-: Többmillió eurós kárt okozott a pusztító szárazság. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

A bukaresti napilapok nyilvánosságra hozták, hogy még Iliescu elnöksége idején, 2002 nyarán, a Nemzetvédelmi Tanács egyik ülésén döntés született arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat az egyetlen titkosszolgálat Romániában, amely hivatalosan hallgathatja le az állampolgárok telefonbeszélgetéseit. Arról, hogy a lehallgatásokat kell-e engedélyeznie a Legfelsőbb Ügyészségnek, nem szólnak a hírek. Ion Iliescu elnök 2003-ban megtoldotta a szigorúan titkos döntéshez, hogy a hírszerző szolgálatnak az esetleges s az ország biztonságát veszélyeztető információkat meg kell osztania a ,,testvér”-szervezetekkel, a rendőrség bűnügyi osztályával, a kémelhárítással, a katonai hírszerzéssel stb. Ez a döntés titokban maradt, 2006-ban, Traian Basescu, az új államfő, az emberi jogok élharcosa sem hozta nyilvánosságra a döntést, sőt, ha a híreknek hinni lehet, megerősítette a tárgyban a Román Hírszerző Szolgálat privilégiumait: a lehallgatások tehát folynak tovább. 1989 előtt a telefon- és lakáslehallgatások a Szekuritáté privilégiumai voltak. Sok minden változott Romániában az elmúlt tizenhét esztendőben, de a titkosszolgálati szakemberek gyanakvása nem. /Bogdán László: Szigorúan titkos lehallgatások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Az erdélyi magyar közösségben a görögkeleti egyház vezetője már lassan kilenc évtizede a nemzeti elnyomás egyik megtestesítője – a román hadsereg és a karhatalmi szervek mellett. Az ortodox egyház révén is testet öltő román nacionalizmus ugyanis soha sem lehetett ínyére a magyar közösségnek. Teoctist pátriárkáról évek óta köztudomású, hogy fiatalkorában legionárius szervezetekkel szimpatizált, és bizonyított tény, hogy személyesen részt vett egy zsinagóga feldúlásában. Ugyanakkor Teoctistnak a rettegett kommunista titkosszolgálattal fenntartott kapcsolatai is tisztázásra várnak. A román nép elnézni az elhalálozott egyházi vezető kommunista múltját és minden bűnét. /Salamon Márton László: Tisztítótűz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Miközben az aradiak egy része a Békés megyei strandokat választja, a Szatmár megyei lakosok zöme a hétvégéket a vásárosnaményi strandon tölti. A Szamárnémetitől 50 kilométerre levő úszómedence ugyanis jól felszerelt, miközben a szatmárnémeti strand siralmas állapotban van. A szatmáriak elégedettek a magyarországi szolgáltatásokkal, és az árakat is megfelelőnek tartják. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

Augusztus 7-én is testükkel védték a Nagyváradon Sebes-Körös partját az Erdélyi-szigethegység Regionális Ökológiai Szolgáltatóközpont tagjai, akik augusztus 3-a óta folyamatosan őrzik a Dacia híd és a Szent László tér közötti szakaszt. A partrendezést elkezdő földgyalukat sikerült leállítaniuk, most arra figyelnek, hogy a fairtást se folytassák a munkások. A folyópart takarítására Dan Gherdan, a polgármesteri hivatal zöldövezetekért felelős osztályának vezetője adott parancsot. A tiltakozók hiába érveltek azzal, hogy a fák metszését ősszel vagy tavasszal kell végezni, illetve, hogy a környezetvédelem nem engedélyezte a favágást. Titokban zajló fairtásra panaszkodnak a folyópartra néző házak lakói is. Hajnalban vágták ki a fűzfákat, mondták. /Gergely Gizella: Titokban irtják a Körös-part fáit. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

A szűkösebb anyagi forrásokkal rendelkező egyetemisták számára minden nyáron kálváriát jelent a lakáskeresés. A lakbérek évente emelkednek, Kolozsváron a legdrágábbak az albérletek. A diákoknak a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) Palota és Kunyhó című közvetítő programjával próbál segíteni. A szervezet népszerű, ingyenes szolgáltatásának célja kapcsolatot teremteni a lakást, szobát vagy lakótársat kereső, nem kolozsvári magyar egyetemisták és az ugyanezt kínáló személyek között. Hasonló szállásközvetítő szolgáltatást nyújt a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) is. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségének tervei szerint jövő őszre elkészül az első, Marosvásárhely melletti, koronkai bentlakás. /Albérlet a világhálón. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

A Gyergyói Fiatal Fórum ifjainak összefogása, közmunkája és néhány jóindulatú vállalkozó segítsége eredményeként kitisztították a dancurási hősi halottak emlékművének környékét, újradeszkázták az emlékműhöz vezető hidat és felújították a járdát, lépcsőket. Augusztus 18-án a Gyergyói Fiatal Fórum (GYFF) történelmi megemlékezést szervez a Gyergyószentmiklóstól mintegy 20 kilométerre, a gyilkostói út mellett lévő emlékműnél. Dr. Becsek-Garda Dezső történész előadást tart. Az emlékmű mai, tisztázott helyzetért sokat tett a Hargita Népe is, amelynek hasábjain éveken át írások jelentek meg annak érdekében, hogy ne változtassák román hősi emlékművé. Ugyanis a ‘80-as évek végén az RKP propagandaosztályának aktivistái, eltüntették a kis katonai temető tölgyfakeresztjeit, földgyaluval lemaratták az oldalt, és olyan emléktáblát helyeztek el, hogy az román katonák temetője. A táblát az 1989. decemberi események alatt leszerelték a gyergyóiak. 1990-ben új tábla került a helyére, immár semleges, csak a hősi halottakra emlékező. A gyergyószentmiklósi csendőralakulat még néhány évig koszorúzott október 25-én, a román hadsereg napján, amikor megismerték a valóságot, hogy ott az Osztrák–Magyar Monarchia katonái nyugszanak, abbahagyták az ünnepléseket. Az emlékoszlopon ma az egri Segít a Város Közhasznú Alapítvány jóvoltából olvashatók a polgármesteri hivatalban megtalálható okmányokban szereplő nevek. A kidöntött tölgyfa-sírkereszteket Tinka Kálmán akkori alpolgármester szedette össze és vitette a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba. /Bajna György: Aggódó örömmel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./

Augusztus 20-a alkalmából a Gyegyói Fiatal Fórum tagjai megemlékezést tartottak az 1916-ban elesett hősi halottak tiszteletére állított emlékműnél. A Gyergyói Fiatal Fórum kezdeményezésére sikerült kitisztítani a Gyilkos-tóhoz vezető út mentén, a Dancurás-hegy lábánál az első világháborúban elesett katonák emlékművének környékét. Így az 1942-ben a gyergyói emberek által állíttatott emlékmű látogatható lesz. A megemlékezésen dr. Garda Dezső történész tartott előadást, aki kiemelte az 1916-os eseményeket, szólt a rengeteg emberi áldozatot, illetve anyagi károkat is követelő, okozó eseményekről. A a fiatalokhoz fordulva megköszönte, hogy tettek azért, hogy tisztelettel adózhassanak a hősöknek, és megszervezték a megemlékezést. A bejáratnál elhelyezett négy nyelven is feliratozott táblán ez áll: „Itt nyugszanak azok a hősi halottak, akik 1916-ban Gyergyószentmiklóson és környékén estek el. Ezt az emlékművet 1942-ben állították őseink. Az emlékmű környékét megtisztította, a hidat újrafedve járhatóvá tette és ezt a táblát elhelyezte a Gyergyói Fiatal Fórum. 2007. augusztus 18. ” /Baricz-Tamás Imola: Az ősök, a hősök tiszteletére. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 23. – 34. sz. /

Augusztus 24-én kezdődik a IV. Szénafeszt Verespatakon. A környezetvédelmi témákon kívül meghívtak biogazdákat, lesz dokumentumfilm-vetítő sátor, fotóverseny és szemétkiállítás is. Incze László gyökérszobor- és festettkő-alkotásai mellett Fábián Margit festményeit is megtekinthetik az érdeklődők Marosvásárhelyen. /Kultúra röviden. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./