Az eddigi 17 órás kezdéstől eltérően, félórával korábban indul – hétfőtől péntekig – a bukaresti televízió kettes csatornáján sugárzott kolozsvári regionális adás, jelezte Bardócz Sándor, a kisebbségi szerkesztőségek vezetője. Emiatt a csütörtöki 100 perces magyar adás 70 percre zsugorodik, de ugyanez történik a keddi román adással is. Tudor Giurgiu, a televízió vezérigazgatója ígéretet tett arra, hogy találnak valamiféle megoldást a helyzet orvoslására. /(köllő): Megkurtították a kolozsvári tévé adását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Alig egy évvel Románia európai uniós csatlakozása előtt, egy pártokon átnyúló nacionalista koalíció jött létre, amelyben az olyan szélsőséges pártokkal, mint a Nagy-Románia Párt (PRM), a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) és az Új Generáció Pártja (PNG) fújnak egy hangot – nyilatkozta sajtótájékoztatón Smaranda Enache, a Pro Európa Liga (PEL) társelnöke. Ismét előkerült a „magyar kártya”, arról akarják meggyőzni a választópolgárokat, hogy az országot a széthullás veszélye fenyegeti. Azt állítják, hogy sehol Európában nem védik a kisebbségeket, hogy az Európai Unióban ismeretlen fogalom az egyetemi, kulturális és területi autonómia, elhallgatva az EU alapvető értékeit, közöttük az emberi jogokat és szabadságjogokat, illetve a nemzeti közösségek védelmét. Smaranda Enache kijelentette, hogy a magyarokat jog szerint megilleti egy állami magyar tannyelvű egyetem létrehozása. Nyílt titok, jelentette ki, hogy a nacionalista körök rendszeresen akadályozzák a görög katolikus egyháztól, a zsidó közösségektől, a római katolikus, a lutheránus, az evangélikus egyháztól, és más kisebbségi közösségektől elkobzott javak visszaszolgáltatását. Azért, hogy március 15-én Székelyudvarhelyen népgyűlést szerveznek, a román hatóságok a felelősek, mert évtizedeken át visszautasították, hogy lényegi tárgyalást folytassanak a magyar kisebbséggel. /Mózes Edith: Smaranda Enache: Ismét előkerült a „magyar kártya”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Maros megye 533 települése közül csupán 109-ben van vezetékes ivóvíz és 24-ben csatornahálózat. A megye közel 600 ezer lakosából több mint százezernek nincs lehetősége jó minőségű, tisztított ivóvízhez jutni, 350.000 lakos pedig olyan településeken él, ahol nincs csatornarendszer. Mindezek ellenére Maros megye országosan „jól áll”, az első 12 megye között van a meglévő ivóvíz- és csatornahálózat szempontjából, 2017-ig pedig az uniós követelményeknek megfelelően a közművesítést el kell végezni. Lokodi Edit megyei tanácselnök bejelentette: a Samtid program beindulása jelentős előrelépés, a kisvárosok víz- és csatornahálózatának kiépítésére. Elsősorban azok az egyesületek esélyesek uniós alapok elnyerésére, amelyeket több helyi önkormányzat hozott létre és közösen készítenek pályázatot. Maros megyében jelenleg hat ilyen egyesület létezik, a legaktívabbak a legrégebben megalakult egyesületek, mint a Kisküküllő Kisrégiós Egyesület vagy a Nyárádvölgyi Kisrégiós Egyesület. Jelenleg a Marosludas környéki kisrégió, illetve a volt szász községeket tömörítő kisrégiós egyesületek megalakítása van folyamatban. /(antalfi): Szándék van, a pénz kevés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Az augusztusi pusztító árvíznek és áldozatainak szeretne emléket állítani Farkaslaka egy Életpark névre keresztelt parkkompozícióval. Demény Gábor farkaslaki polgármester az alkotói munkában már támogatókra talált: Makovecz Imre, a közismert magyarországi építész elkészítette az emlékpark első terveit. Az elképzelés szerint a Tamási-emlékmű mellett egy újabb, a már létező színvonalához méltó, jelentős emlékhely létesülne. A domb tetején egy kőből faragott Nagyboldogasszony-ábrázolás, háta mögött tölgyfakereszttel, rajta Melocco Miklós szobrászművész Jézus-szobrával. Az alkotás a domb aljától számítva hét méter magas lesz. /mlf: Árvízemlékmű Farkaslakán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 8./

„Olyan embertelen és rosszindulatú támadás ez, hogy még minősíteni sem lehet” nyilatkozta az Új Magyar Szónak Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, annak kapcsán, hogy egy helyi román nyelvű lapban adatok jelentek meg orvosi papírjaiból. A lap „A mániákus Fodor, az autonómiaharcos” címmel, közölte az SZNT marosszéki elnöke általános klinikai megfigyelési lapjának másolatát, amelyből kiderül, hogy Fodornak bizonyos elmeállapoti problémái voltak. „Két és fél évvel ezelőtt az orvosok feltételezték, hogy adrenalin-túltengésem van, és ezért beutaltak az endokrinológiára, ahol a diagnózis nem bizonyosodott be, és az általános kivizsgálás után megállapították, hogy kimerültségből adódó depresszióban szenvedek, amire gyógyszeres kezelést kaptam” – magyarázta a volt polgármester, aki szerint a március 15-re meghirdetett székely népgyűlés kapcsán bányászták elő kórlapját, hogy ezzel is bizonyítsák: elmebetegek vannak a szervezők soraiban. A személyi jogok durva megsértését látja az ügyben a marosvásárhelyi Pro Europa Liga, mely sajtóközleményben tiltakozott az eset kapcsán és a szakmai titoktartás megsértésére hivatkozva levélben kérte fel a Maros Megyei Orvosi Kamarát, indítson vizsgálatot Fodor ügyében. /Bögözi Attila: Fehérköpenyes lejáratás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg.  A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt.   A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb.  Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt.  Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagy­birtoko­sokat, kényszer­lakhelyre inter­nálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szeku­ritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Deti­nutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turca­nu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez.  A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk.   Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették.  Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Tur­ca­nuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre.  Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szeben­ben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Radetzky András, a székesfehérvári Fehérvár Rádió tulajdonosa és ügyvezetője március 10-én mutatta be A helyi rádió című könyvét Kolozsváron. A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Kommunikációs Intézetének megbízott oktatója. A Gaudeamus Könyvesboltban most induló nyílt sajtófórum sorozatról hiányoztak a rádiósok, a média szakos diákok. A Krónika főszerkesztője, Csinta Samu beindította beszélgetésen a szerző a saját városában működő kereskedelmi rádió műhelytitkaiba engedett betekinteni. Orbán Katalin, a Kolozsvári Rádió magyar osztályvezetője a közszolgálatiság értékközvetítő szerepéről beszélt. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője az erdélyi magyar média helyzetéről rögtönzött képet. /B. Á.: Induló nyílt sajtófórum. Magyar kereskedelmi rádió Kolozsváron is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Marosvásárhelyen zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál. – Tolsztoj regénye alapján született meg Nagy András Anna Karenina Pályaudvar című drámája. Szabó K. István rendezésében a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház ezzel az előadással vett részt Marosvásárhelyen az Interetnikai Színházi Fesztiválon. A történet a szerelemről és a halálról szól. /Madaras Orsolya: Interetnikai Színházi Fesztivál. Marosvásárhely, 2006. március 10-19./ – Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője elmondta, jó volt, hogy ilyen nagyszámú közönség előtt tehettek. Otthon jóval kevesebb néző előtt játszanak a termünk csupán 90 férőhelyes. Mostani előadásuk legfőbb mozgatóereje a zene, a ritmus. /Novák Ildikó: Ki a „ludas”?/ – A temesvári Csiky Gergely Állami Színház Patkó Éva negyedéves rendező szakos hallgató Learjét adta elő. Az előadás címe is hangsúlyozza (L=R+C+G), hogy lényeges eltérések vannak az eredeti Shakespeare-drámától. Az előadás szimbólumokra épül, minden egyes gesztusnak, pillantásnak meghatározott jelentése van. /Kádár-Dombi Katalin: A körön kívül/ – Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban Godot-ra vártak. Reménykedünk. Titokban mindannyian egy-egy Godot-ra várunk. /Papp Ida Júlia: Eljön-e hozzánk Godot?/ /Összeállították a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.

“Egy éve sem hittem, és most sem hiszem el a hivatalos verziót az elrablásomról, akiket a főbűnösöknek állítanak be, azok csak a másodrendű emberek a történetben” – mondta Ovidiu Ohanesian újságíró, akit egy éve – a március 28-ról 29-re virradó éjszakán – raboltak el Irakban két társával együtt. Annak idején a kiszabadításukat – május 22-én szabadultak – az elnöki hivatal nagy fegyvertényként könyvelte el. Maga Traian Basescu államelnök tartott sajtókonferenciát. Az államfő azt mondta, hogy a dosszié bizonyos részei titkosak, és csak ötven év múlva lesznek nyilvánosak. Ohanesian ezt nem várja ki: “az elrablást Romániából rendezték meg, ezt Basescu is elismerte, a kérdés, hogy ki szervezte – gyanítom, hogy a román állam intézményei állnak a dolog mögött, én mindent megteszek, hogy az igazságot kiderítsem.” /I. I. Cs.: Ötvenöt nap fogságra ötven év titok. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Amennyiben az MSZP alakít kormányt, a nemzetpolitika továbbra is kiemelt helyen szerepel majd a Gyurcsány-kormány programjában” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Gál J. Zoltán, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára. Majálishangulat uralkodott a kormánypártok székházainál. Mind az MSZP, mind pedig az SZDSZ székháza szomszédságában szabadtéri sátrak alatt gyülekeztek a pártok szimpatizánsai, a sátrak alatt kivetítőkön követték az eseményeket. /Szűcs László: MSZP: a hangsúly az első fordulón volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

A magyarországi országgyűlési választás a kommunistautód és a rendszerváltoztató erők küzdelmének fontos állomása. A volt szovjet birodalom országaiban élethalálharc folyik a múlt erői és a rendszerváltoztató erők között. Nem jobb- és baloldal kérdéséről van tehát szó, hanem a rendszerváltoztatás folytatásáról, hangsúlyozta Tőkés László a vele készült beszélgetésben. A Medgyessy-Gyurcsány kormány nem az erdélyi magyarokhoz, és általában nem a határon túli magyar közösségekhez kapcsolódott, hanem a képviseletüket kisajátító pártokhoz. A bukaresti nacionalisták, a budapesti kommunistautódok és a szintén kommunistautód magatartású RMDSZ hármasában elsikkadtak az erdélyi magyar nemzeti közösség legfontosabb kérdései. Ha Magyarországon nem történik változás, akkor teljesen újra kell gondolni az erdélyi magyar politikát. Ha az RMDSZ politikáját nem hajlandó a magyar érdekekhez igazítani, akkor nem marad más választás, mint az RMDSZ eltávolítása, és a romániai magyar élet újfajta politikai megszervezése, jelentette ki a püspök. /Makkay József: Létfontosságú a polgári oldal győzelme. Tőkés László: a rendszerváltó és a kommunistautód erők harca folyik. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 14./

A szerbiai parlament elfogadta április 17-én a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhatnak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból. A szerb kormány által előterjesztett jogszabályra csak az úgynevezett „demokrata tömb” kormánypárti és ellenzéki képviselői adták voksukat. A törvény rehabilitálja azokat a személyeket, akiket bírósági döntéssel vagy e nélkül, politikai vagy ideológiai indíttatásból kivégeztek, megfosztottak szabadságától vagy más jogaitól 1941. április 6., a náci megszállás után. A jogszabály értelmében külön törvény rendezi majd az anyagi jóvátételt, és külön a nem anyagi jellegű kárpótlást, továbbá a vagyon- visszaszármaztatást. Ispánovics István, a G17 Plus nevű párt képviselője közölte, hogy javaslatára a parlament három módosítást hajtott végre a törvénytervezetben. A rehabilitálás iránti kérelmet magán- vagy jogi személy nyújthat be, de az eredeti törvénytervezettel ellentétben nem kizárólag a belgrádi kerületi bíróság, hanem az ország minden kerületi bírósága elbírálhatja a folyamodványt. Az is fontos módosítás, hogy a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor nem kell birtokolnia azokat a dokumentumokat, amelyekkel bíróságon kétséget kizáróan bizonyítani lehet az üldöztetés tényét. A vajdasági magyarság szempontjából rendkívül fontos jogszabályról van szó. A Délvidéken 1942 január-februárjában a horthysta honvédségi és csendőralakulatok partizánvadász razziáiban közel háromezer polgári lakos – jobbára szerb és zsidó – vesztette életét. Két és fél évre rá, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó titói katonai közigazgatás idején következett a megtorlás, amelyben becslések szerint 20-40 ezer délvidéki magyar vesztette életét. A Temerin melletti Csurog, Zsablya és Mozsor megmaradt teljes magyar lakosságát – azokat, akik túlélték a vérengzést – kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, kilakoltatták, és gyalogmenetben koncentrációs táborba hajtották. A gyűjtőtáborban 6500-an életüket vesztették, közöttük többszáz gyermek. /A szerb parlament elfogadta a rehabilitációs törvényt. A magyarok mentesülnek a kollektív bűnösség vádjától. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

Nem elegendőek a mi hazai bajaink, hanem itt van magyarhoni választás. Bár széttéptek bennünket egymástól, mégis fájunk egymásnak, állapította meg Sylvester Lajos. A diktatúra idején parancsra nyomultak az első szavazók szavazni.   Most pedig sem itt, sem ott nem lehet a fiatalok zömét választásra vinni. Mi, magyarok és nem magyarok itt, Kelet-Európában súlyos örökségterhet cipelünk magunkkal. Lendületesen nyomulnak, ,,húzzunk bele!” felkiáltásokkal azok, aki apáik, anyáik rossz örökségét vonszolják tovább.  De titokban hisszük azért, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Végül is optimisták és elpusztíthatatlanok vagyunk, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Lesz még egyszer ünnep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

Románia integrációs törekvései során a környezetvédelem területén nagy a lemaradás. A súlyos környezetszennyezési esetek némelyike olykor nemzetközi botrányt is kiváltott. Dr. docens Sárkány Kiss Endre biológus rámutatott, az uniós előírások szerint az ország területének 12 százaléka védett terület kellene hogy legyen. Az ipar, a települések szemete, szennyvize nagy gondot okoz, mert a tisztító eljárások költségesek. Kevés az olyan szakember, aki ebben a témában képes pályázni. A folyók szennyezettek, az emberek mégis fürödnek bennük, horgásznak is. Ezekben a halakban 25–30-szor több nehézfém van, mint amennyi az európai normatívák szerint a halhúsban megengedett. A marosvásárhelyi víz például fenollal szennyezett. Verespatak ügye már régen vajúdik, és óriási pénzeket fektettek be oda. A cég igyekszik bebizonyítani, hogy nem azt az eljárást használnák, ami miatt a 2000-es szennyezés történt, hanem egy sokkal biztonságosabbat. Valójában cianidos technológia csak egy van. A meddőhányókban továbbra is ott lesz a mérgező anyag. /Ercsey-Ravasz Ferenc: „Nem fürödnék a hazai folyókban!” Interjú Sárkány Kiss Endre biológussal. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Idén június 22.–július 1-je között rendezik meg a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválját. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, szakíró, a fesztivál egyik művészeti tanácsadója kifejtette, hogy a kisvárdai fesztivál egy olyan magyarországi színházi találkozó, amelynek programját az ország határain kívül működő hivatásos prózai társulatok előadásai közül válogatják ki a fesztivál művészeti tanácsadói. Az elmúlt években a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja az ország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye lett. A szerzett tapasztalatok alapján természetesen ezt a nyári rendezvényt is folyamatosan megújítják, gazdagítják. Kisvárda városa sokat áldoz ezért a seregszemléért, tehát bizonyos helyi rétegigényeket is ki kell elégíteni, például a gyerekelőadásokkal, vagy a zenés-szórakoztató produkciók számának növelésével. Parászka Miklós, a csíkszeredai Csíki Játékszín vezetője az év elején egy kisvárdai fesztivállal kapcsolatos körlevelet juttatott el minden határon túli kollégájának és a fesztiváligazgatónak, de mindaz, amit kifogásol benne, nem jellemző a jelenlegi rendezvényre. Nyakó Béla fesztiváligazgató telefonon, e-mailben és személyesen is igyekezett meggyőzni az erdélyi igazgatót nyilvánvaló tévedéseiről. Erre a csíkszeredai intézményvezető a lánya, Parászka Boróka lapjában, az A Hétben nyilatkozott: lényegében megismételte a körlevél tartalmát, hangsúlyozva, hogy márpedig ő mindenképp „ki akarja kényszeríteni a változást Kisvárdán”. A Hét rovatvezetője nyílt vitát kezdeményezett az újság hasábjain. Darvay Nagy Adrienne szerint viszont szűk körre tartozó szakmai kérdésekkel a tényeket nem ismerő olvasóközönséget nem szabad traktálni. Azonban a nevezett lap nem közölte a kisvárdai fesztiváligazgató levelét, sem Szűcs Katalin Ágnes művészeti tanácsadó szakmai érveit. Kizárólag Darvay Nagy Adrienne magán-válaszával foglalkoztak, ráadásul azt a levelet nem publikálták, amire válaszolt. Tavaly nagy sikert aratott a világhírű zeneszerző és zenepedagógus, Sáry László kreatív ritmusgyakorlat-kurzusa. /Köllő Katalin: Kisvárda – „Magyarország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ Előzmény: Parászka Miklós a hetilapban kifejtette: a „kisvárdai fesztivál pillanatnyilag egy hibrid és önmeghatározásában sántító intézmény. Egyszerre kíván színházi fesztivál is, színházi találkozó is lenni.” Szerinte belterjessé vált a versenyeztetés, a fesztivizmus uralkodik. /Boros Kinga: A jobbítás szándékával. Parászka Miklós a kisvárdai fesztiválról. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 27./

A következő tanévben 3–3, egyenként 28–as létszámú kilencedikes osztály indul a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, román és magyar tagozaton –tájékoztatott Putovics Tünde, városi tanácsos, pedagógus. A tanintézmény tanári kara nemrég megalakította a Magnólia Kulturális Egyesületet, amelynek célja az oktatás minőségének a javítása, a tehetséges diákok támogatása, az iskola könyvtárának a fejlesztése, és rendezvényszervezés. A civil szervezet két pályázatot nyújtott be az Illyés Közalapítványhoz, egy digitális kivetítő beszerzésére és könyvtárfejlesztésre. A Magnólia Kulturális Egyesület elnöke Scheuerman Éva, alelnökei Zsidó Sándor és Putovics Tünde, titkára Pop Rodica. /Új civil szervezet alakult. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 4./

A Katolikus Karitász 20 millió Ft-ot fordít a Duna árvize következtében kitelepített romániai lakosság támogatására. Dolj és Calarasi megyében 13.000 kitelepített ember ellátásáról kell gondoskodni, akik legnagyobbrészt sátortáborokban élnek. A Katolikus Karitász eddig 3,2 millió forint értékben osztott szét élelmiszerből és tisztítószerekből álló segélycsomagokat. /Segély a Katolikus Karitásztól. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Az ismert írók-költők előszeretettel szoktak mesélni terveikről, készülő köteteikről. „Velük ellentétben az RMDSZ legismertebb költője” eltitkolja rajongói elől a nagybetűs alkotást, írta Irházi János Markó Béláról. Markó ugyanis a pénzt egy máig titokzatos kiadótól kapta a már megírt és a megalkotandó műveiért. Előfordulhat, hogy az a kiadó „évtizedes távlatokban gondolkodik, s akkor a szövetségi elnök továbbra is békés, nyugodt környezetben, egyedüli “atyuskaként” valósíthatja meg az erdélyi magyarság autonómiáját.” /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Május 7-én Kisbácsban felavatták a katolikus egyház kultúrtermét, a fiatalok előadták az Örök titok című színdarabot, Kovács Árpád rendezésében, majd köszöntötték az édesanyákat. /Török Á. Rebeka: Kultúrterem-avatás. Kisbács. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

A Szekuritáté közvetítői szerepet játszott Aldo Moro olasz kereszténydemokrata vezető 28 évvel ezelőtti elrablásának és meggyilkolásának történetében – mesélte el az Adevarul című bukaresti lap május 9-i számában megjelent interjújában Ion Mihai Pacepa, a Ceausescu rendszer hírhedt titkosszolgálatának volt vezetője. Pacepa szerint a Szekuritáté „mellékszereplője” volt e történetnek, Moro 1978. május 9-i elrablásának és későbbi meggyilkolásának. Pacepa azt állítja, hogy Moszkva éppen a Szekuritáté csatornáin keresztül pénzelte 1959-től egészen a Ceausescu-rendszer 1989-es bukásáig az Olasz Kommunista Pártot. Ez a csatorna tette lehetővé az említett közvetítői szerepet is. /Közvetített a Szekuritáté Aldo Moro elrablásában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Az E-Melo Munkaközvetítő Hálózat alaptevékenysége információszolgáltatás és kapcsolatteremtés a munkaadó cégek, szervezetek, valamint álláskeresők között. 2004. május 10-én indították az RMDSZ kezdeményezésére a hálózatot, jelen pillanatban az elektronikus adatbázisban 882 alkalmazó cég, szervezet és 4183 munkakereső önéletrajza szerepel. Honlapjukon (www.e-melo.ro/www.e-works.ro) havonta 100–110 állást tesznek közzé a munkaadók. 2006. januárjában véget ért „A karriered most!” karrier-tanácsadás programsorozat, melyet az E-Meló a Babes–Bolyai Tudományegyetem Expert Pszichológiai Tanácsadó Központjával és a kolozsvári Agora irodával közösen indított 2005 tavaszán. A programsorozat célja a karrierfejlesztési ismeretek bővítése a diák- és ifjúsági szervezetek körében. /Kétéves az E-Melo. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ Két év alatt összesen 1054 munkaadó regisztrált a honlapra. A cégek több mint 80 százaléka romániai, a maradék pedig magyarországi. Barna Katalin programvezető elmondta, becsléseik szerint a munkaadók közel 85-90 százaléka megtalálja a keresett munkaerőt az e-melón keresztül. A munkakeresők esetében a jelentkezők 53 százaléka jut a hálózat révén munkához. A cégek kedvelik a magyar munkaerőt, mivel az a tapasztalat, hogy készségesebbek, alkalmazkodóbbak, dolgosabbak. /Debreczeni Hajnal: Kelendő magyar ifjak a munkaerőpiacon. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásával vendégszerepelt Kolozsváron május 9-én, ezután avatták a kolozsvári Állami Magyar Színházban az örökös tagokat. Öten részesültek a megtisztelő díjban: négy színész – Borbáth Júlia, Boér Ferenc, Mihály Pál és Török Katalin – és a színház egykori irodalmi titkára, később igazgatója, dr. Kötő József. A kitüntetéseket a teátrum két legfiatalabb színésznője, Györgyjakab Enikő és Skovrán Tünde nyújtotta át. A díjak átadása előtt szó esett a kitüntetettek pályájáról, néhány gondolat és – a kifeszített vetítővászon segítségével – kép erejéig felelevenítették a művészek legfontosabb szerepeit. Kötő József pályájának mintegy harminc éve kapcsolódik a színházhoz irodalmi titkárként, dramaturgként, illetve igazgatóként. Kötő kifejtette: az idei Harag-napokon elfoglaltsága miatt csupán két alkalommal tudott részt venni a rendezvényen. /Köllő Katalin: Örökös Tagok avatása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Néhány héttel azután, hogy hivatalosan madárinfluenza-mentesnek nyilvánították Romániát a hatóságok, az eddig az ország dél-keleti részén pusztító kór váratlanul Erdélyben ütötte fel a fejét, Brassó megyében az egyik egy Feketehalom melletti farmon. A járvány kitörésének veszélyét növeli, hogy a fertőzött gazdaságból a napokban több romániai megyéből baromfi vásároltak. A hatóságok az egész országban betiltották a baromfikereskedést. /Ismét megjelent a madárinfluenza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Több ezer résztvevős Menyházai Napokat rendeztek Arad megye legfestőibb fürdőhelyén. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében gyógyfürdő rangot kapott, s hanyatlása csak az 1980-as években kezdődött. A vidék jeles személyisége az Arad megyei Seprősön született Czárán Kristóf Gyula (1847. augusztus 23.-1906. január 5.), akit a természetjárás erdélyi apostolaként emlegetnek. Czárán jó pár évig lakott Menyházán, saját költségén számos turistautat jelölt meg a vidéken, a helyi temetőben van a síremléke. A Czárán-emlékműre a múlt század elején elhelyezett márványtáblát az 1920-as években eltávolították. Az aradi turistaegylet és Stefanov Titus Czárán-kutató az utóbbi évtizedben ezt a helyi polgármesteri hivatal eddig megakadályozta. Most megtörtént a táblaavatást, a koszorúzást tudományos szimpózium és a menyházai iskolában bemutatott, egyelőre ideiglenes Czárán-emlékkiállítás előzte meg. – Beke György ottjártakor (1985) megdöbbenéssel szemlélte a temetőben a Czárán-kápolna eltűntetését egyetlen éjszaka alatt. Az akkor készült felvételeket titokban csempészte ki az országból. /Puskel Péter: Czárán Gyula-centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Marosszentgyörgyön találkoztak a körzet magyar szakos tanárai, a szervezésben szerepet vállalt Simon Ferenc polgármester-helyettes és Baricz Lajos helybeli plébános, aki vendégül látta a rendezvényt. A helyi Szent György Gimnázium Szőcs Kálmán Irodalmi Köre előadással állt elő. A Szent György Gimnázium udvara még építőtelep, a régi és az új szárny összekötésén dolgoznak. Hollandok hozzájárulta a berendezés egy részének biztosításához. A 13. századi kazettás mennyezetű templomban, majd az udvarán levő Szent György-oszlopnál Baricz Lajos plébános tartott történelemórát a magyartanároknak. /(bodolai): A marosszentgyörgyi titok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

Nagyváradon a Festum Varadinum kiemelt rendezvényeként kezdődött el a Limes – I. Határ menti könyvfesztivál. A nagyváradi rendezvénysorozat átível a határon. „Mi régióban gondolkodunk, határon átívelő régióban, s a tőlünk nyugatra lévő területtel képzeljük el a közös jövőt” – fogalmazott Biró Rozália alpolgármester, a Varadinum Alapítvány elnöke. A könyvfesztivál széles, Kolozsvártól Szolnokig, Szatmárnémetitől Szegedig terjedő területet ölel fel, az itteni könyvkiadóknak teremt bemutatkozási lehetőséget. Derzsi Ákos főszervező, az Europrint Könyvkiadó /Nagyvárad/ tulajdonosa szerint hiánypótló rendezvény, ugyanis Belső-Erdélyhez képest itt a könyvkiadás hadilábon áll. A május 18-i megnyitón Konrád György magyarországi író volt a meghívott. Szűcs László költő a Nagyváradi Ady Társaság képviseletében elmondta: az alkotó a Bihar térség, Berettyóújfalu szülöttje. A kiadók bemutatkozása mellett számos könyvbemutatót is tartanak. Bemutatkozik a debreceni Bárka folyóirat, május 21-én vasárnap lesz a Várad folyóirat irodalmi riport- és négysoros pályázatának kiértékelőjére. A fesztiválon a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakos hallgatóinak könyvgrafika- és plakátkiállítását, és az Ady Endre Sajtókollégium diákjainak sajtófotó-kiállítását is megtekinthetik az érdeklődők. /Pap Melinda: Limes és Várad Bárkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Foglalkoztatási szolgáltatások és interaktív álláslehetőségek révén próbálja szülőhelyükön marasztalni a háromszéki fiatalokat a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a megyei munkaerő-ügynökség, valamint a kolozsvári E-Meló Munkaközvetítő Hálózat. A három intézmény közösen szervez állásbörzét június végén. /Domokos Péter: Háromszéki állásbörze fiataloknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

A Csíki Játékszín vetítőterme, díszterme és nem utolsósorban fesztiválkocsmája – a hajnalokig zajló társasági élet színhelye – megfelelő környezetet teremt a III. Film.dok fesztiválnak. Több mint negyven dokumentumfilm áll versenyben. /Farkas Imola: III. Film.dok fesztivál. Nagyobb lendület, színvonalasabb kínálat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Cs. Gyimesi Éva az Élet és Irodalomban kifejtette a magyar egyetemért küzdőkkel szembeni elutasítását. Fennkölt szavakkal írt az egyetemről /”felnézhetek az igazság, a jóság és a szépség minden olyan értékalakzatára, amely egyetemes öröksége az emberiségnek.”/. Őt, aki a magyar tanszék vezetője volt, nem zavarja, “ha egyelőre nincsen a falakon, ajtókon magyar felirat, vagy ha egyik-másik tárgyat románul hallgatom, mert az előadó jobb felkészültségű”. Azzal érvelt, hogy Apáczai Csere János sem magyarul sajátította el a tudást… Nálunk, írta, “még mindig a diszciplínák és az egész intézmény nemzeti és ideológiai körülcövekelése, pártcsatolmánnyá züllesztése zajlik”. Szerinte a szakmai-szellemi színvonal emelését “minduntalan fékezi, meg-megakasztja a védekező nemzeti bezárkózás, amelynek jegyében az értelmiségi elit a honi hagyományt gyűjtögető, megmentő, ápoló „tudományosságra” szorítkozik”. Cs. Gyimesi Éva így írt a Bolyai Kezdeményező Bizottságról: a “BKB szakmailag inkompetens ágensek gyülekezete, nincs mögöttük professzionális tudásgyakorlat, nem alapoznak azokra a pályázási lehetőségekre, amelyek a magyar tanszéktagoknak és hallgatóknak az EU-s programokban már több mint egy évtizede elérhetőek.” A cikkíró szerint a BKB a bezárkózáson dolgozik, “amelyikben máris a kontraszelekció konjunktúrája, a gyorstalpaló doktoripar hódít”. /Cs. Gyimesi Éva: Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről. = Élet és Irodalom (Budapest), jún. 2./