"Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester Sepsiszentgyörgyön, a Székelyföld-konferencián elmondta, nincs kizárva, hogy az Iliescu által megszervezett decemberi hatalomátvétel megtervezésénél az is benne volt a forgatókönyvben, hogy csupán egy magyar szervezetet engedélyeznek. Két nap alatt egységesen megalakult az RMDSZ egész Erdélyben, Szász szerint elképzelhetetlen, hogy kétmillió magyar ilyen rövid idő alatt egy sorba álljon. Felkérte a teremben lévő Domokos Gézát, hogy nyilatkozzon feltételezéséről. Domokos cáfolta az állítást, elképzelhetetlennek tartotta azt. Viszont Domokos Géza elmesélte, hogy 1989. december 23-án reggel négy úriember kopogtatott a bukaresti lakása ajtaján, Verestóy Attila, Tüdős István, Lányi Szabolcs és Demény Lajos. Ő csak az utóbbit ismerte. Egy kiáltványt hoztak, mely bejelenti az RMDSZ ideiglenes bizottságának megalakulását, s kérték, hogy írja alá, mivel közismert személyiség. Ő ezt megtette, s így került be két évre a romániai magyarság újkori politizálásba. Január 10-én megtörtént a kolozsvári első küldött-tanácskozás is a színház próbatermében. Ezt követően Iliescu mondta, hogy hallotta, pártot alakított. Ezt Domokos kiigazította azzal, hogy nem pártot, hanem szövetséget. Elképzelhető, hogy Iliescu a Magyar Népi Szövetség története után feltételezte: a kisebbség a hatalom oldalán fog állni ezúttal is. Talán ezért döntött úgy, hogy minden kisebbségnek legyen három képviselője az előparlamentben, a Nemzeti Egység Tanácsában. Tehát ennek a feltételezésnek lehet valamilyen reális alapja - hangsúlyozta Domokos -, de az akkori vezetőséggel nem folytak ilyen előtárgyalások. Talán a majdani történetírás erről a titokról is lerántja a leplet. /Gazda Zoltán: Iliescu utasítására alakult meg az RMDSZ? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 24./"

"A vajdasági Temerin mellett található Csurogon ismeretlenek ledöntötték a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére állított sírkövet. Délvidéken ez volt az első síremlék, amelyet a magyar áldozatoknak emeltek. A sírkövet másfél héttel ezelőtt állították fel a csurogi szeméttelep egyik dombján, a vesztőhely színhelyén. A márványtömbre egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. Az újvidéki Magyar Szó szerint a sírkövet okt. 19-re virradóra ismeretlen tettesek ledöntötték. A helyi magyarság a vérengzés 50. évfordulója, 1994 óta minden évben fakereszteket állított az áldozatok emlékére, de ismeretlenek minden évben eltüntették a kereszteket. A nemrég felállított sírkövet nem vitték el, csak ledöntötték. A márványlapot halottak napján szentelték volna fel. A történtek ellenére megtartják a megemlékezést a ledöntött síremléknél. /Kidöntötték a magyar áldozatok sírkövét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ "

"Kurt William Treptow nevétől hangos immár több mint egy hónapja a román sajtó. Treptow a szept. 11-i botrányos lebukásáig Romániában nagy tekintélynek örvendett. Komoly támogatást kapott a mindenkori román hivatalos hatalomtól a kommunista időkig visszamenőleg. Ez megnyilvánult mind anyagiakban, mind a hivatalos iratokhoz való hozzáférési lehetőségben. A dupla állampolgárságú (amerikai és román) történész igazgatója volt a Román Kultúra Alapítványnak, elnöke a Román Tanulmány és Kultúráért Alapítványnak és több mint 30 kötetnek a szerzője, társszerzője, vagy a szerkesztője. Egyes jelenlegi hatalomhoz fűződő kapcsolatai is valószínűleg a diktatúra időszakába nyúlnak vissza. Ioan Talpes, Ion Iliescu jelenlegi nemzetvédelmi tanácsosa egyike volt azoknak, akik megkísérelték az amerikai történészt védelmükbe venni, ártatlanként kezelve a pedofilia és illegális pornográfia vádjával letartóztatott Treptowot. A sajtó nyomására Iliescunak, az államelnöknek kellett figyelmeztetnie Ioan Talpest kijelentéseinek felelőtlenségére. A jelenlegi elnöki tanácsos a diktátor idején a Katonai Kiadó igazgatója volt. Mihail E. Ionescu tábornok, aki most a Nemzetvédelmi Minisztériumhoz tartozó Euro-Atlanti Integrációs Igazgatóság vezetője és a Hadtörténeti és Védelmi Politikai Tanulmányok Intézetének az igazgatója Treptow a tábornokkal közösen írt 1999-ben egy könyvet, Románia és az euro-atlanti integráció címmel. 1996-ban az amerikai kongresszus vezetősége lefújt egy konferenciát, amelyet eredetileg Treptownak kellett volna megtartania. Az ok: a zsidó szervezetek tiltakoztak a Románia történelme (O istorie a Romaniei) című könyvének antiszemitizmusa ellen. A letartóztatás után egy volt társszerző, Gheorghe Buzatu nagy-romániapárti szenátor azt állította, hogy Treptow a CIA-be és a román hírszerzésbe is beférkőzött. Treptow Buzatu szenátorral a Corneliu Codreanu pere című könyvet írták együtt, amelyben a vasgárdista vezér tisztára mosásával próbálkoztak. A letartóztatását is megpróbálták titokban tartani, a botrányt eltussolni. Amikor az ügyészek szerint nem hagyhatta el Jászvásárt, akkor többen is látták Bukarestben. A Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ingyen a használatára bocsátott egy ingatlant, ahol a történész alapítványának a székháza működött. Majd később, az általa működtetett szexipar központja is feltehetőleg itt volt. /(h): Botránysorozat Treptow amerikai történész körül. Orgiák a román hírszerzés ingatlanában? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./ Elkezdődött a Treptow és egyik barátnője, Tatiana Popovici pornósztár ellen indított per. Treptow amerikai történészt kiskorúval fenntartott szexuális kapcsolattal, szexuális perverzitással és szexuális korrupcióval vádolják. A Mediafax szerint az első tárgyalást nov. 11-én, zárt ajtók mögött tartják. Treptow az 1990-es évek elején a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán is oktatott. Csucsuja István, a kar dékán-helyettese emlékezete szerint Treptow 1991-1992-ben került Kolozsvárra. Csucsuja szerint a román hatóságoknak szükségük volt egy amerikai történészre, aki a legfontosabb világnyelven közvetítette a világ felé a román fél változatát. Más az, ha egy román történész megfogalmaz egy tételt, egy magyar kollégája megcáfolja azt, de teljesen más kategóriába tartozik, amikor egy amerikai történész ír le valamit. Treptow angol nyelvű kiadványait az egész világon terjesztették, tette hozzá Csucsuja. Kolozsváron Treptow a diákságnak a Vasgárdát magasztaló előadásokat tartott, a szélsőjobb alakjairól íratott dolgozatokat a hallgatókkal, a fasiszta mozgalmak prioritásáról értekezett. Treptow hozzájárult a szélsőjobb elveket valló kolozsvári Zamolxis Kulturális Egyesület megerősödéséhez. /Kiss Olivér: Tovább gyűrűzik a Treptow-ügy. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./"

"A halottak napján szerte a Vajdaságban megemlékeztek a Tito partizánjai által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokról. Az újvidéki Futaki úti temetőben lezajlott megemlékezést a Nagy Sándor nevét viselő Hagyományápoló és Műemlékvédő Magyar Egyesület szervezte. Jelena Jevtic, a vajdasági parlament alelnöke reményét fejezte ki, hogy a tartomány polgárai a jövőben egyenjogúan emlékezhetnek meg halottaikról. Papp Ferenc, a hagyományápoló egyesület elnöke beszédében azt hangoztatta: a 44-45-ös áldozatok egyetlen bűne az volt, hogy magyarok voltak. Az elmúlt tizenkét évben minden esztendőben állítottak keresztet a magyar mártíroknak, de ismeretlen tettesek azt rendre kidöntötték. Matuska Márton újvidéki publicista, történelemkutató szerint nem lehet pontosan tudni, hogy Újvidéken hány magyart végeztek ki, de az áldozatok száma több ezerre tehető. Az egész Délvidékre vonatkozóan sincsenek hivatalos adatok, becslések szerint a halottak száma valószínűleg meghaladja a harmincezret. A Vajdaságban a titói vérengzések áldozatairól első ízben nyíltan és szervezetten tizenkét évvel ezelőtt emlékeztek meg, addig a partizánok vérengzéseit tabu témaként kezelték Szerbiában. /A vérengzésekre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./ "

"Legalább tízezer román állampolgárt érint közvetlenül az izraeli kormánynak az a közelmúltban hozott rendelete, amellyel ideiglenesen felfüggesztették a munkavállalási vízumok kiadását a külföldi vendégmunkások számára - írta a román sajtó. Izrael várhatóan a jövő év végéig nem ad ki újabb munkavállalási vízumokat. A román lapok szerint jelenleg 45 ezer román állampolgár dolgozik érvényes munkaszerződéssel Izraelben. Az illegális román munkavállalók számát ugyanakkor 150-200 ezer főre becsülik. Izraelben elsősorban az építkezéseken alkalmaznak romániai vendégmunkásokat. A román lapoknak nyilatkozó magán munkaközvetítők úgy vélik, hogy az izraeli vállalkozók külföldi vendégmunkások nélkül képtelenek lesznek befejezni a megkezdett építkezéseket. Az izraeli vállalkozók komoly károkat fognak szenvedni. Emiatt minden bizonnyal a bírósághoz fordulnak majd, és nyerni fognak. Hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba - mondták. A román gazdaság számára igen fontos a munkaerő exportja. A fizetési mérleg szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható az a több mint egymilliárd dollár, amelyet a külföldön élő és dolgozó román állampolgárok utalnak haza évente. Az ilyen átutalások évi nagysága eddig elérte, illetve meghaladta a teljes román export 10 százalékát. A román állampolgárok elsősorban Németországba, Izraelbe, Olaszországba, Spanyolország és Portugáliába mennek munkát vállalni, a romániai magyarok közül pedig nagyon sokan Magyarországon keresik a boldogulást. /Legalább tízezer vendégmunkást érint az izraeli kormány döntése. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./"

"Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere a vele készített interjúban hangsúlyozta: veszedelmesen fogy a magyarság. Az RMDSZ-t a jelenlegi szűk baloldali elit mintegy kisajátította magának. A székelységre gondolva, ha valamit el szeretnének érni, Szász Jenő szerint annak külön keretet kellene adni. Az RMDSZ mai politikai elitje gátat szab a belső kibontakozásnak, nem tartotta meg a belső választásokat. Első lépésként a külön keret akár civil szerveződésként is létrejöhet, amely székelyföldi magyarság jövőképéről indít vitát. Ha szükség lesz rá, Szász Jenő nem zárkózik el új politikai mozgalom indításától. Székelyföld lehetne egy eurorégió is. Tizenkét éve az RMDSZ a vélt szórványérdekeket tartja szem előtt. Szász Jenő szerint ezentúl a Székelyfölnek nevezett természetes eurorégiót kell előtérbe helyezni, mert itt képes az erdélyi magyarság a legnagyobb eredményt elérni. A magyar közösség küldetése, hogy kiharcolja magának a jogot saját dolgai intézéséhez. /B. Kovács András: A belső és külső ellenzékről. Interjú Szász Jenővel, Székelyudvarhely polgármesterével. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./ "

"Olvasói levélben Szabó Rozália elkeseredetten sorolta a tényeket. Az RMDSZ elnöke és tiszteletbeli elnöke pert folytat, ahelyett, hogy egyeztetnék nézetüket. A Marosvásárhelyre száműzött magyar orvosi egyetem ma már csak a látszat kedvéért fenntartó magyar részlegekkel rendelkezik. Egyesítik a városi és a megyei kórházat a magyar orvosok megkérdezése nélkül, hogy könnyebben kiszoríthassák azt a néhány magyar orvost is, akik még dolgoznak benne. És az RMDSZ, a romániai magyarság képviselője? Egyetértően bólogat. Még most sem veszi észre, hogy ő csak cégér az állam vezetőségében a külföld számára. Az RMDSZ megalakult 1990-ben, tehát a szeme előtt zajlik le 12 év minden eseménye. 1990 tavaszán a marosvásárhelyi program, halottaival és az amnesztia ellenére is bebörtönzött ártatlan áldozataival. 1992. dec. 6-án Funar a Mátyás szoborra fölszerelt egy feliratot. Az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett a tanügyi törvény megváltoztatása érdekében. 492380 írta alá, még románok is, de semmi eredmény. A Securitate elhíresztelte, hogy Tőkés László besúgó volt. 1995: Funar hirdeti, hogy a magyarok polgárháborút akarnak... 1995. márc. 30-án megszavazták, hogy a kormány bírálása bűntény. Újraszületett a cenzúra! Bárányi képviselőre ráfogják, hogy kettős ügynök volt. 1995. jún. 24-én a bálozó magyarnemegyei fiatalokat románok megtámadták. A hadseregben magyar katonákat bántalmaztak, sőt meg is öltek. 2002 februárjában végre felmentették Bárányi Ferencet, Rákóczi Lajost, Aranyosi Istvánt. Aranyosi elmondta, hogy a per folyamán az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselők, szenátorok voltak. Közben a román püspökség betelepedett Csíkszereda főterére. Azzal a hazugsággal, hogy az udvarhelyi fogyatékos gyermekek számára építenek iskolát, elfoglalják a csereháti területet, s mikor az épület annyira elkészül, titokban belopják a román apácákat. Törvényt hoztak arról, hogy magyar vidéken a jelzőtáblák kétnyelvűek lehetnek. Azóta folyik a kétnyelvű táblák leverése. 2001. nov. 5-én ellopták a gyimesbükki gyermekotthon teljes felszerelését. Az RMDSZ hallgatott. 2002. áprilisában a RomTelecom megszüntette Kovászna és Hargita megyékben a magyar nyelvű tudakozót. A tanügyben megengedték a történelem, földrajz magyar nyelven való tanítását, de hamar visszavonták. Újra elővették a Har-Kov jelentést a hazugságaival. Egy- egy helységben nagy nehezen megengedik magyar osztály indítását, más helyen megszüntetik a magyar iskolát. Ugyanakkor tiszta magyar faluban egyetlen román gyermekért román tagozatot indítanak. Kovács László magyar külügyminiszter a kapcsolatok javításáról, a kisebbségek sorsáról, újabb konzulátusok, határátkelők megnyitásáról, egyszóval időszerű kérdésekről beszélt. Mircea Geoana a határ légiesítéséről, Románia NATO-ba segítéséről (amit a magyar kormány már rég megígért), a magyarországi románok parlamenti képviseletéről, a Gojdu alapítvány rendezéséről beszélt. Egyszóval a két miniszter kétfelé beszélt. Romániának csak követelése van, kötelezettsége semmi. "Jó volna, ha a mi vezetőink végre ráébrednének a felelősségükre", jegyezte meg a levélíró. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Lesz-e Romániából európai ország? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7., Postafiók rovat/ "

"Az Orbán-kormányzat idején az Amerikai Egyesült Államok egy - nem is titkoltan -, a Fidesz-kormány iránt bizalmatlan nagykövet asszonyt nevezett ki Budapestre, aki aztán az idei választások után elsőként sietett gratulálni a győztes MSZP-SZDSZ koalíciónak. Azóta bizonyos (vezető) amerikai lapokban el-elejtenek egy-egy érdekes írást arról, hogy az előző (Orbán) kormány mekkora károkat okozott Magyarországnak azzal, hogy nacionalista irányba terelte a magyar politikát, és hogy Magyarországon fellángolt az antiszemitizmus. Már-már kezdené az ember azt hinni, hogy Adolf Hitlert magát is Orbán Viktor találta ki. Fodor Sándor nem érti, hogy valamennyi egykori Hitler-szövetséges közül miért épp az állítólag ma is antiszemita Magyarországról vándorolt ki a legkevesebb zsidó származású állampolgár Izraelbe, és miért épp Magyarországra települt vissza a legtöbb kivándorolt? Az olyan országokról, amelyekben minden német segítség nélkül is zsidó tömegeket pusztítottak el még a második világháború elején, egy szavuk sincs a derék amerikai emberjogi harcosoknak, hogy csak Magyarországot ostorozzák, szinte évről évre elvárva, hogy ismét, újra meg újra bocsánatot kérjen a holokausztért. A holokausztot talán mégsem Magyarország találta ki. Magyarország megkövette már a magyar zsidóságot. 1945 után több magyar háborús bűnöst - többnyire nyilast - végeztek ki, mint németet és olaszt együttvéve. /Fodor Sándor: Levelek - haza (151.) = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./"

"A Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) a rendszerváltás után fokozatosan megtisztították a Ceausscu-korszak hírhedt politikai rendőrségének tagjaitól, illetve módszereitől - jelentette ki Ion Iliescu államfő, miután Adrian Nastase kormányfővel beszélgetésre hívták a SRI vezetőségét. Mint azt Radu Timofte szolgálati igazgató a sajtónak elmondta, a találkozón a Prága után követendő stratégiát tárgyalták meg, amely főként a titkosított NATO-információk védelmére vonatkozik. "A SRI által feldolgozott információk mintegy nyolcvan százaléka a kormányzati intézmények munkájában szolgál segítségül, ezért rendkívül fontos, hogy a hivatalok nagy figyelmet és fontosságot tulajdonítsanak ezeknek a forrásoknak - fejtette ki Adrian Nastase miniszterelnök. Hozzátette "továbbá részleteibe menően meg kell vizsgálni a SRI működését, életbe kell léptetni azokat a technikákat, amelyeket a NATO megkövetel." /Incze Ferenc: Nincsenek szekusok? = Krónika (Kolozsvár), nov. 28/"

"Két előadással is megörvendeztette az aradi gyermekeket az Usztics Mátyás vezette budapesti Nemzeti Kamara Színház három művésze. Móricz, Csokonai, Vörösmarty, Weöres Sándor verseivel, dalokkal, találós kérdésekkel, kiszámolókkal, nyelvtörő mondókákkal lépett fel Pelsőczy László és Boros Anna és Juhász Adrienn. Usztics Mátyás, a következőket nyilatkozta a színház céljairól: "A Nemzeti Kamara Színházat azért alakítottam, mert a kisebbségben élő területek magyarságát szeretnénk kulturális munícióval ellátni. A szellemi gyarmatosítás, úgy tűnik, megállíthatatlan. Sajnos ez az agyelszívás és ízlésrombolás elsősorban Magyarországról érkezik. Az elmondhatatlanul alacsony színvonalú, rendkívül káros kereskedelmi adások igen veszélyesek ebben a pillanatban, mert éppen a magyarságtudattól próbálják megfosztani az otthoni és a határon túli országrészekben élő magyarságot. A magyar érzésvilágtól, értékképviselettől, ha lehet egyáltalán erről beszélni, eltávolodott műsorok áradatát megállítani pillanatnyilag nem lehet, de védekezni ellene úgy lehet, hogy az igazit mutassuk fel. A mi színházunk erre törekszik." Egy hosszú partiumi turnét tervez a budapesti Nemzeti Kamara Színház Szatmárnémetitől Aradig, amelynek során a kisebb településeket is felkeresnék. /(Puskel): Budapesti Nemzeti Kamara Színház. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 3./"

"Titokzatos görög katolikus karitatív szervezet kezdett titokzatos építkezésbe a Bihar megyei Mezőtelkiben. A három román településsel egyetlen magyar faluként községet alkotó Mezőtelki lakosai egyik pillanatról a másikra arra ébredtek, hogy falujukban bentlakásos gyermeknevelő intézet épül. Egyesek szerint ez Mezőtelki tudatos elrománosítását szolgálja. Gabriel Buboi görög katolikus esperes szerint nincsenek titkaik. Azért építkeznek Mezőtelkiben, mert itt találtak eladó telket és házat. Mezőtelki negyven kilométerre van Nagyváradtól. A folyamat a falu románokkal és cigányokkal való benépesítésével kezdődött. A hétszáz lelkes település lassan elöregedett. Az építőtelep munkavezetője közölte, ha ezt befejezik, akkor kezdik a másikat. Szintén magyar faluban. /Sorbán Attila: "Csereháti" építkezés Mezőtelkiben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./"

"Nem sikerült tartós folyóiratot meghonosítani Aradon se az avantgárdot hirdető Franyó Zoltánnak, se Szántó Györgynek, majd Fekete Tivadarnak, csupán a katolikus szemleként szerény elképzelésekkel induló Vasárnap állta ki az idő próbáját, ámbár visszhangja alig lépte túl a megye határait. Azután a 90-es évek második felében egy alapítvány ismét megkísérelte a "lehetetlent". 1997 decemberében elindította a Szövétnek folyóiratot. A kiadvány missziót vállalt, mert a fogyatkozó aradi magyarságnak szüksége van a napilap mellett egy évente hatszor megjelenő kulturális szemlére. A Szövétnek most ötéves, a jubileumot az átlagosnál is tartalmasabb decemberi számmal, illetve egy igényes naptárral "ünnepelte" meg. Aradnak van immár hagyományt ápoló és teremtő magyar középiskolája, öt megyét átfogó napilapja és hatodik évébe lépő kulturális szemléje. Vannak még Aradon civil szervezetek és szárnyát bontogató, a régiót is felvállaló anyanyelvű színház is. Nyílt titok, alakulóban van a nyugati országrész kisebbségi tollforgatóinak irodalmi munkásságát felvállaló kiadó is. /Puskel Péter: Ha megdőlnek a mítoszok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./"

"Tüntetést rendezett a Magyarok Világszövetsége, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Budapesten, dec. 15-én, vasárnap; a demonstráció résztvevői a kormány határon túli magyarokat érintő nemzetiségpolitikája ellen tiltakoztak. A Károlyi Mihály-szobor elől a tömeg az Erzsébet térre, a Kempinski Hotel elé vonult, ahol a szomszédos országokban élő magyarok leveleit olvasták fel. A külföldön élő magyarok megdöbbenésüknek adtak hangot amiatt, hogy dec. 1-jén, Románia nemzeti ünnepén Medgyessy Péter kormányfő a Kempinski Hotelben fogadáson vett részt Adrian Nastase román miniszterelnökkel. A rendezvényen elhangzó beszédeket a megjelentek magyar zászlókat és határon túli magyarlakta települések tábláit lengetve "Vesszen a kormány, vesszen Trianon!" bekiabálásokkal szakították meg. A felszólalók követelték Medgyessy Péter kormányfő lemondását, valamint a "nemzeti önérzetükben megsértett" magyarok megkövetését. A felszólalók bírálták a magyar kormányt az uniós csatlakozási tárgyalásokon elért "gyenge eredményéért". A demonstráción megjelent Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Grespik László, a szövetség elnökségi tagja, Lányi Zsolt volt kisgazda országgyűlési képviselő és Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke. Patrubány Miklós szerint az Erzsébet téren mintegy negyvenezren gyűlhettek össze. /"Vesszen Trianon!" MVSZ-tüntetés a kormány politikája ellen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./ Az a magyar kormányfő, aki Erdély elcsatolására koccint, vagy elmebeteg, vagy hazaáruló, de valószínűleg nem az előbbi állítás igaz Medgyessy Péterre - mondta Horváth Tibor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom szóvivője a dec. 15-i tüntetésen, amit a magyar miniszterelnök dec. 1-jei, Kempinski szállóbeli megjelenése ellen szerveztek Budapesten. Az ellen tüntettek, hogy Medgyessy Péter kormányfő - Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök társaságában - Adrian Nastase román miniszterelnökkel együtt ünnepelt. Kovács Dávid, a JMM elnöke azt hangsúlyozta, hogy emlékezni kell a marhavagonokban elhurcolt, kitelepített magyarokra, a Tito partizánjai által lemészárolt vajdasági honfitársakra, az 1990-es marosvásárhelyi harcokra és a Don-kanyarra is. Ez a magyar sorstalanság. Ezek nem hálás témák, ezekért nem jár Nobel-díj, mint ahogy Wass Albert nemhogy ezt a rangos elismerést nem kapta meg, de még magyar állampolgárságban sem részesült többszöri kérése ellenére. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke, Balogh Norbert az 1918-as vörös terror szervezői és a mostani kormányzat közötti hasonlóságokra hívta fel a figyelmet. (A rendőrség a tüntetést megelőző napokban még a rendezvényt törvényesen népszerűsítők ellen is fellépett.) A fáklyás tüntetés végén a részvevők kiáltványt fogadta el, a több tízezres tömeg annak minden pontját közfelkiáltással erősítette meg. - Ma is vállalom azt, hogy elfogadtam a román miniszterelnök meghívását a román nemzeti ünnepre - mondta Medgyessy Péter miniszterelnök. Hozzátette: a történelmi sérelmek felhánytorgatása nem vezet sehová. Kovács László külügyminiszter dec. 16-i nyilatkozatában történelmi fejtegetések és terminológiai tisztázások közepette próbált meg fölényesen rendreutasítani mindenkit, aki a történteket ellenzi. /Szakács Árpád: Tüntetés nemzeti önérzetért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ A dec. 15-i tüntetés résztvevői kiáltványt fogadtak el. Ebben leszögezték, hogy a december elsejei Kempinski-beli ünnepség magyar részvevői hasonlítnak az országvesztő Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond és társaik tevékenységére, akik amikor Magyarország kétharmad részére idegenek tették rá kezüket, a Károlyi-Jászi együttes a "végre elért nemzeti szabadságról" és a "függetlenségről" beszélt. A kiáltványban emlékeztettek az 1918-as gyulafehérvári gyűlést három héttel követő kolozsvári népgyűlésre. A korbeli Népszava tudósítása szerint "A hatalmas méretű gyűlésen mintegy százezer ember vett részt, sokkal többen, mint ama gyulafehérvári gyűlésen, ahol a huszonhat vármegye elszakadását mondták ki - a román imperialisták. A kolozsvári gyűlés határozata a wilsoni elvek alapján áll, a népek önrendelkező jogának érvényesülését kívánja és ezen az alapon jelenti ki (...), hogy a Magyar Népköztársaság állami közösségében akar maradni". A lap a felszólalásokból is idézett: "A magyarországi román szocialisták nevében Strengar Demian Szava elvtárs (...) kijelentette, hogy a román szocialisták nem azonosítják magukat a gyulafehérvári határozattal, nem akarnak a román imperialista elnyomás alá kerülni. A román szociáldemokraták küldöttje, Avramescu György elvtárs beszélt ezután. Óriási hatás mellett fejtette ki tiltakozását a gyulafehérvári határozat ellen. 1914-ben - mondotta - összegyűltek az urak, és csináltak a világból egy mészárszéket. (...) Gyulafehérváron ismét összegyűltek az urak, és másik mészárszéket akarnak csinálni a világból. (...) A mai helyzet megoldása az, hogy Erdély független köztársaság legyen a svájci kantonok mintájára". A december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés határozatai még az erdélyi románságon belül sem arattak osztatlan elismerést. A kiáltvány szerint a tüntetők követelték, hogy a Kempinskiben fogadáson megjelentek kövessék meg az erdélyi magyarságot, a "méltóságában vérig sértett magyar nemzetet", határolódjanak el Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és társaik magyarság-gyalázó, országvesztő politikájától, a szomszédos államokkal folytatott tárgyalások során az elcsatolt nemzetrészek iránti felelősségérzettel járjanak el, a szomszédok EU-csatlakozásra irányuló törekvéseinek támogatását az ott élő magyar nemzeti közösség jogainak maradéktalan biztosításától tegyék függővé. Az Erzsébet téri tiltakozó nagygyűlés részvevői és támogatói, Magyarok Világszövetsége, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Honfoglalás 2000 Egyesület, Magyar Földvédő Mozgalom, Százak Tanácsa, Bocskai Szövetség, Lelkiismeret 88 Csoport, Széchenyi Casino. /Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./"

"Günter Verheugen, az Európai Unió bővítési biztosa még a koppenhágai csúcsértekezlet előtti napokban levelet intézett Medgyessy Péter magyar, Mikulás Dzurinda szlovák és Adrian Nastase román miniszterelnökhöz a magyar kedvezménytörvény tervezett módosításával kapcsolatban. Az Európai Bizottság a magyar törvény megszületése előtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kedvezménytörvény jogilag nem ütközik a magyar-EU társulási szerződéssel. A Velencei Bizottság nem kifogásolta a magyar kedvezménytörvény célját és lényeges elemeit, csupán kisebb módosításokat tartott szükségesnek rajta. Adrian Nastase Románia részéről kielégítőnek találta a magyar törvénymódosítást, Szlovákia részéről viszont Dzurinda mereven elzárkózott; azt mondta, hogy Pozsony számára a törvény még módosított változatában is elfogadhatatlan. A szlovák elutasítás után Verheugen szóvivője kijelentette, a biztos felajánlja majd közvetítő segítségét a csendes diplomácia eszközeivel a három tagjelölt országnak. Ilyen előzmények után a levél minden bizonnyal ennek a csendes diplomáciának a megnyilvánulása. /Verheugen leveleket írt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./"

"A 2002-es esztendőről foglalta össze gondolatait Kónya-Hamar Sándor és Vekov Károly képviselő, valamint Eckstein Kovács Péter szenátor. Eckstein Kovács Péter szerint ez az év valamivel jobb volt, mint a tavalyi. Románia számára a 2002-es év a NATO-ba való meghívás és a schengeni vízumkényszer feloldásának éve. A népszámlálásnál szembesülni kellett azzal, hogy nagyobb mértékben csökkent a magyarság lélekszáma, mint ahogyan azt sejtették. Megszületett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását elrendelő törvény. Az erdők visszaszolgáltatásában pozítív fordulat következett be. Az RMDSZ-en belüli ellentéteket illetően a szenátor nem tart szakadástól. Szerinte az RMDSZ presztízse mind a román parlament, mind pedig a külföldi kormányok előtt felértékelődött. A közelgő RMDSZ-kongresszuson alkalom lesz a reform megtételére. Szenátori tevékenységét illetően résztvevője volt az alkotmánymódosító bizottságnak és tagja az Európa jövőjéről szóló konventnek. Kónya-Hamar Sándor képviselő: a gazdasági reformok hiánya gondot okoz. Visszafordíthatatlanná vált a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának folyamata. 2002 januárjában elkezdődött a magyar státustörvény beindítása. Az identitás vállalásával egy nemzeti és kulturális közösség nem mondhat le azokról a jogorvoslatokról, melyek történelmi-társadalmi-gazdasági sérelmeit rendezni hivatottak. A helyhatósági törvény anyanyelvhasználati előírásait szinte helységekként és megyékként kellett külön és sajátos módon végrehajtatni. Kolozs megyében is. Kolozsvár esetében mindez várat magára, ez annak a politikai cinkosságnak tulajdonítható, amelyet vádként is megfogalmazhatunk! - állapította meg Kónya-Hamar Sándor. Kompromisszumot kellett kötniük, demokratikus elveket sértő törvényjavaslatokat kényszerültek vállalni (büntető törvénykönyv, sajtóreplika, titoktörvény, párttörvény stb.). Kolozsvárott viszont következetességgel kell harcolni, nem lehetett aláírni a helyi protokollumot, ha a Református Kollégium, a Bocskai téri ingatlan, a hóstáti földrészek és a többi jogviszonya csak papíron rendezett. Dec. 21-én a Református Kollégium végre visszafoglalhatta régi otthonát. Vekov Károly képviselő kiemelte: a hazai magyar közhangulat nem nevezhető jónak. Válság van. Romániában a régi struktúrák és mentalitások tovább élnek, márpedig Európában csak az lesz képes állni a versenyt, aki tud dolgozni. A státustörvénynek és a vitáknak is az éve volt. Vekov leszögezte. "jogunk van a nemzeti identitásunkhoz, a magyar nemzeti identitáshoz, még akkor is, ha ettől a jogunktól hosszú időn keresztül meg akartak fosztani és megkérdőjelezték hovatartozásunkat." Románia elkezdte az igazodást a nyugat-európai elvárásokhoz. "Átfogóbb, összehangoltabb cselekvésre lenne szükség, és ebből mi, magyarok is kivennénk a részünket, ha valaki ezt igényelné." A protokollum-politika: döcögős kapcsolat. "Partneri viszony ide vagy oda, a rövidebbet csak mi húzzuk." Jogos az igény az egységre, de nem elméleti egységre, hanem az erdélyi magyarság érdekei mellett kell végre kiállni. A kongresszus jó irányba fordíthatná a magyarságot. /Politikusaink a 2002-es esztendőről. Megvalósítások - egy év távlatából. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./"

"Matuska Márton elsőként kezdte s a mai napig kutatja a délvidéki magyarság fájdalmas múltját. Most Aracs-díjat kapott munkásságáért. Matuska Márton elmondta, hogy több túlélőtől hallott a szerb partizánok vérengzéséről. Egy férfi elmondta: 1944 végén Csurogon kocsin hordta a kivégzett magyarok hulláját a dögtemetőbe, s munka után lapáttal takarította a vért a kocsi deszkájáról. Megboldogult Kecskés Ferenc plébános bizalmasan megmutatta, hogy a bezdáni egyházi halotti anyakönyvben az ottani mintegy száz áldozat neve fel van jegyezve. Matuska elkezdte az adatgyűjtést. A túlélők egy része önként jelentkezett tanúnak. Sokan még ma is hallgatnak. A szerbiai magyar politikai pártokba tömörülő politikusok kivétel nélkül mind támogatták a törekvést, hogy az adatokat gyűjteni kell tovább. Támogatásuk eszmei, nagyon hiányzik az anyagi. A munka sok kiadással jár, s erre gyakran nincs meg a fedezetem. Az értelmiség vegyes fogadtatásban részesítette Matuska munkáját. Az Aracs-díj a legnagyobb és egyben az egyetlen nyilvános elismerés. A hivatásos kritikusok nem írtak könyvéről, az egyetlen Vajda Gáboron kívül. Matuska felkereste ebben az ügyben Herceg János írót, aki fájdalmas hangvételű levelet írt neki. Nagyon nagy a szerb hallgató többség. A legfrissebb példa erre Csurog falu idén megjelent szerb monográfiája, melyet szerb szakértők írtak, köztük hat tudós - tudományok doktora és egyetemi tanár. A monográfiában ez áll: "Kertelés nélkül azt is ki kellett mondani, hogy a felszabadulás után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgári lakosok likvidálására került sor jogi ítélet nélkül, amit meg lehet magyarázni, de nem lehet igazolni. A két eseményt azonban nem lehet egyensúlyba állítani, mert szükséges megérteni az időt, amelyben ez történt (...) Ez lényegében spontán reakció volt, ami semmiképpen nem valamiféle kiirtási politikának a kifejezője." A szerb hivatalos hatalom nem akarja látni, hogy a magyarságnak is voltak sérelmei, a magyarok éppúgy elnyomást, jogtalanságot, megaláztatást, kisemmizést éltek át 1918-tól, amikor országunkat szétosztották a győztesek között, mint a szerbség 1941-től. Nincsen megérthető, megmagyarázható tömegmészárlás egy faluban. A kiirtás kérdését pedig nem lett volna szabad felvetniük a monográfia tudós szerzőinek, hiszen a magyarságot Csurogon valóban kiirtották. Hol van Csurogon a magyar ártatlan áldozatok emlékműve? Hol van Zsablyán? A zsablyai magyarok tömegsírját meg sem lehet közelíteni. A magyar parlamentben már 1942-ben napirenden szerepelt az az évi vérengzés ügye. A magyarság kárára elkövetett vérengzés pedig a belgrádiban még ennyi idő után, 2002 végéig sem került napirendre. A Csurogról, Zsablyáról, Mozsorról kiirtott magyarok még mindig mindannyian háborús bűnösnek számítanak. A kivégzettek, legalább húszezren, szintén. A magyar áldozatok hivatalosan kivétel nélkül mindannyian háborús bűnösként vannak számon tartva. Nem került még elő az a dokumentum, de bizonyítékok vannak a létezésére, amely arról szól, hogy 1944-ben vagy 1945-ben az akkori zsablyai járás minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánították. Mindezzel képtelenek szembenézni a szerb politikusok és történészek. Harminc magyar papot válogatott módszerekkel kínoztak, aláztak, gyaláztak meg. Reök Andorról nem sokat tudok, leginkább Csuka János könyvéből tájékozódhattam felőle. Deák Leó a kisebbségi magyarság igaz jótevője, áldozatkész vezetője volt. A háború után kivégezték. Deák Leót - minden jogi szabályt mellőzve - egyszerűen elhozták Tito pribékjei Budapestről. A két háború közötti teljes vajdasági magyar politikusi vezetőgárdát kiirtották a háború végén. A vajdasági magyarság szellemi vezetők és lelki ápolók nélkül maradt, a véresen erőszakos kommunista ideológiának kiszolgáltatva. /Dévavári Dattler Zoltán (Hét Nap, Szabadka): Lámpás a ködben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./"

"Rasim Ljajic jugoszláv kisebbségügyi miniszter és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára dec. 27-én Belgrádban parafálta a jugoszláv-magyar kisebbségvédelmi megállapodást, amely biztosítani hivatott a két ország területén élő kisebbségek nemzeti, nyelvi, kulturális és vallási identitásának megőrzését és kibontakozását. A szerződés parafálásánál jelen volt a többi között Lásztity Péró, a magyarországi országos szerb önkormányzat vezetője, Józsa László, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, szerbiai miniszterelnök-helyettes. Ljajic hangsúlyozta, hogy az egyezmény a jelenleginél még jobban védi majd a kisebbségek jogait. Szabó nagy sikernek mondta azt, hogy az egyezmény rendelkezik az önkormányzati és autonóm formákról, illetve első ízben szó van benne a kisebbségi és egyházi közösségek kisajátított javainak visszaszolgáltatásáról. Fontosnak nevezte azt is, hogy a megállapodással életre hívott kormányközi vegyes bizottság által magasabb szintre kerül majd a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések intézése és a kisebbségi jogok érvényesítésének ellenőrzése. "A megállapodás egyben jó üzenet Európának" - mondta Szabó. /Salamon Márton László: Szabó Vilmos: Üzenet Európának. Jugoszláv-magyar kisebbségvédelmi megállapodás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./"

"Nagyenyeden jan. 12-én az Árpád-kori vártemplomban ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1849. január 8-án meggyilkolt több ezer Alsó-Fehér vármegyei magyar áldozatra. Beszédet mondott Köble Csaba megyei RMDSZ-es tanácsos. Kevés települést fosztottak ki és égettek fel annyi alkalommal, mint Nagyenyedet az évszázadok során. Az 1849. januári vérengzések a vármegyében - amelynek összesen 25 ezer magyar lakosa volt - 4250 ártatlan magyar áldozatot szedtek. Ugyanekkor több kultúrtörténeti kincsünket is elpusztították, mint például a református egyház levéltárát, Kemény Simon páncélját és kardját, épületek egész sorát. Nagyenyeden összesen 1250 ember esett áldozatul a vérfürdőnek. "Mi, enyedi magyarok békét akarunk a velünk sorsközösségben élőkkel. Az ompolygyepűi áldozatok emlékművére is csak egy szó került: PAX, azaz béke. Tudjuk, gyűlölni nem szabad, de feledni sem" - hangsúlyozta a megyei tanácsos. /Papp Gy. Attila: Az 1849-es áldozatokra emlékeztek. A béke koszorúit helyezték el a tömegsírt jelölő emlékműre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./"

"A Korunk decemberi számát az erdélyi arisztokráciának szentelte. A nácizmus és a kommunizmus évszázados tapasztalatot, hagyományt és értékrendet pusztított el - írta Kovács Kiss Gyöngy. Egyáltalán nem vagy csak nyomaiban maradtak meg könyvtárak, levéltárak, kastélyok, értékes bútorok és festmények. Sokkal nagyobb veszteség azonban az a mentalitás, amely az erdélyi arisztokrácia sajátja volt: helyzetüket mindenekelőtt szolgálatnak tekintették. Kötelességüknek érezték közösségük társadalmi, tudományos és művelődési életének támogatását. Akik maradtak és megmaradtak, esetleg visszatértek, ma is ezt tartják fontosnak. A 81 éves báró Apor Csaba a torjai birtokon próbálja komoly erkölcsi alapokra helyezve építeni a jövőt. /Takács Éva: A Korunk az arisztokráciáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./"

"Alig két héttel az RMDSZ VII. kongresszusa előtt jan. 18-án Marosvásárhelyen ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Markó Béla elnök az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) között létrejött 2002-es együttműködési megállapodás eredményeit értékelte, majd a 2003-ra szóló újabb protokollum megkötésének esélyeit mérlegelte. A protokollumba foglalt kérések megvalósítása Markó szerint nyolcvan-kilencven százalékban jónak mondhatók, ezzel szemben a két szervezet együttműködése helyi szinten igen változó. Markó Béla az eredmények közé sorolta többek között a föld- és erdőtulajdonok visszaszolgáltatását, az egyházi restitúciós törvény elfogadását, a zászló- és himnuszhasználattal kapcsolatban elért eredményeket, Románia meghívását a NATO-ba stb. Markó úgy értékelte, hogy az együttműködés megfelelő az RMDSZ programja és a romániai magyar közösség szempontjából. 2003-ban be kell fejezni a föld- és erdőtulajdonok teljes visszaszolgáltatását, el kell kezdeni az egyházi restitúciós törvény alkalmazását. Tovább nem halasztható az önálló magyar karok létrehozása a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), illetve az oktatás bővítése és működtetése a szórványvidékeken. Markó szerint van esély arra, hogy státustörvény fennmaradjon. Az elnök bírálta azokat, akik szerint a szervezetben súlyos belső viszályok vannak.Takács Csaba ügyvezető elnök közölte: közel 35 ezer pályázatot nyújtottak be Erdélyben az oktatási-nevelési támogatásra. Ebből az Illyés Közalapítvány eddig csak mintegy 1700 pályázatot bírált el, s ezekre átutalták a támogatási összeget. Több mint 1,4 milliárd forintra lenne szükség a tavalyi romániai pályázatok kifizetéséhez. Az RMDSZ már többször kérte a magyar kormány illetékeseitől a kérdés rendezését. Toró T. Tibor képviselő, az RT elnöke heves támadást intézett az RMDSZ vezetősége ellen, leszögezve, hogy az általa vezetett platform nem kíván segítséget nyújtani az egypártrendszer és a diktatúra intézményesítéséhez. A politikus a helyzet megoldásának kulcsát a belső választásokban látja. Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök emlékeztetett: május 31-ig le kell bonyolítani a belső választásokat. A vitát követően Nagy Zsolt ügyvezető alelnök számolt be a kongresszus előkészítéséről. /Papp Annamária: Diktatórikus szervezet az RMDSZ?! Kongresszus előtti utolsó SZKT - találkozás két hét múlva Szatmárnémetiben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./ Puskás Bálint véleménye: "Ha nemzeti közösségünk tagjai felé azt az üzenetet továbbítjuk, hogy valami nagy baj van, s az embereken a reménytelenség, az elkeseredés lesz úrrá, ezért mi - akik a politikával ez kívánjuk üzenni - vagyunk a hibásak." Lakatos Péter: "Egyesek bedobnak a köztudatba, hol kettős állampolgárságot, hol azt, hogy Szatmárnémetiben gyülekezet lesz, még a nevét is szégyellik kiejteni, hogy kongresszus." Katona Ádám: "A neptuni útról térjen rá az RMDSZ az önrendelkezés útjára, mert az önrendelkezés és a belső anyaország megteremtése a megmaradásunk feltétele. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés csak bizonyos feltételek mellett vesz részt a kongresszuson. Ezek közül az első az autonómia, majd az, hogy a romániai magyar nemzeti közösség minden tagja legyen választható." Szilágyi Zsolt szerint a Kárpát-medencében élő magyarok és az anyaország viszonyának rendezéséhez abból kell kiindulni, hogy miként oldotta meg hasonló gondját Románia: közel egymillió állampolgárságot adományozva a Prtuton túlra. Verestóy Attila úgy látta, szakadásveszély van, "mert egy rendszer, mely ez idáig túlságosan is eredményesen működött, most önpusztítóvá kezd válni." /(Bögözi Attila): SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20., folyt.: jan. 21./ "

"Medgyessy Péter miniszterelnök részt vett Budapesten, Adrian Nastase miniszterelnök meghívására a december 1. tiszteletére rendezett banketten-fogadáson. Fodor Sándor szerint a magyar kormány bakizott, "ezt nem azzal tette, hogy elfogadta a meghívást, és részt vett az ünnepi vacsorán, hanem azzal, hogy az említett tárgyalásokat nem időzítette néhány nappal előbbre vagy későbbre, a vendégekkel közösen megállapodva." Fodor nem tulajdonít politikai szándékot annak, hogy a magyar kormány, a MÁV sorozatosan "kitol" azokkal az utasokkal (túlnyomó többségükben magyar vagy román állampolgárokkal), akik az Ady Endre expresszel utaznak Romániába Budapestről, azonban ha igaz, hogy az RMDSZ szatmári kongresszusára nem jön el Medgyessy Péter miniszterelnök, "akkor már mindjárt jelentőséget kaphat a Budapestről Várad felé utazókkal való ki-kitologatás, ezek zaklatása is (magyar részről). Ez ugyanis egyértelműen jelenti, hogy apadó kedvezménytörvény ide-oda, a magyar kormánynak terhére vagyunk. Nincs szüksége az RMDSZ közvetítő szerepére sem a két ország politikai elitje között, hogy valójában púppá váltunk a magyar politika hátán, hogy a jelenlegi magyar kormány a romániai magyarság ügyét kizárólagosan a román kormány belügyének tekinti, ami bizonyos román politikai körök "egységes nemzetállam" felfogásába tökéletesen beleillik." Fodor elcsodálkozott azon, hogy a NATO-tag Magyarország miniszterelnöke épp Fidel Castro Kubájában szilveszterezik. Ennek a magyar érdeknek is ellentmondó politizálásnak talán vége kell hogy legyen egyszer. Talán valakinek sikerül meggyőzniük Medgyessyt, fogadja el mégis az RMDSZ meghívását. Fodor reméli, rémeket látott, amikor úgy vélte, a magyar kormány mindent elkövet, hogy végképp "leírja" az erdélyi magyarságot. /Fodor Sándor: Ugye, rémeket látok? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./"

"Keserű, kiábrándult cikket írt Szabó Csaba. A szegény emberek titokban abban reménykednek, hogy ez a regionalizálódás valami jót hozhat a magyarság konyhájára. A román állam soha nem fog az erdélyi hagyományos belhatárokhoz igazodni. Az idő a román államnak dolgozik, hiszen a magyar elem kihalásával egyre kevesebb lesz az olyan térség, ahol belső határok húzásakor egyáltalán szóba jöhet az etnikai összetétel. Szomorú példákat hozott: Brassó megyében egyetlen olyan település sincs, ahol öt-tíz éven belül nem süllyed kuriózumszintre a magyar jelenlét. Halmágy élő halott, Fogarast már temetik, Kőhalom számlálja napjait. Hunyad megyében az egész Cserna völgye (kivéve Csernakeresztúrt) egy magyar múmia; Hátszeg sorsa megpecsételődött, Piski és Pusztakalán árnyéka önmagának. Elveszett Petrozsény magyar líceuma is (1996), Lupény pedig Urikánnyal hiába próbálkozik visszahozni a régi világot. Karánsebes, Nándorhegy - régen halott. "A magyarság számára itt nincs feltámadás még akkor sem, ha fehér lovon vonul ide be Orbán Viktor és Kovács László, és piros-fehér-zöldre festik a padokat mindenfelé. Ne reménykedjünk hát főleg mi, kolozsváriak semmiféle regionálási jelenségben. A szórványmagyarság olyannyira elvesztette védekező reflexeit, hogy még arra sem képes, hogy önszerveződő módon értesítse az alulinformált kisgyerekes magyar családokat, hogy a magyar állam által kiutalt nevelési ösztöndíj (egy magyar tagozaton tanuló gyerekért 22 500 forint jár ) kérelmezésének határideje december kellős közepén lejár, és ne reménykedjen senki abban, hogy a kérvények beadása folyamatosan történik." "Már csak az maradt hátra, hogy önmagunk régióját, családunkat, lakásunkat megvédjük. Harc az otthonrégióért, a túlélésért. Segítség viszont sehol. Az RMDSZ ellenszenves tömegklikk lett, a kisebbségi létért folytatott kollektív harc szánalmas udemerizmusba fúlt, az egyházak pedig ahelyett, hogy - na de ez más régióhoz tartozik." /Szabó Csaba: Harc az otthonrégióért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./"

"Febr. 1-jén Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban tartotta rendkívüli közgyűlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A gyűlésen elsősorban önrendelkezésről, státustörvényről, alkotmánymódosítási javaslatokról, egyházi oktatásról és megmaradásról esett szó, de nem hiányoztak az RMDSZ-t bíráló kijelentések sem. A közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, amely a romániai magyar nemzeti közösségi önkormányzat létrehozásának kezdeményezéséről szól. Átiratban visszautasították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetésére irányuló kezdeményezést. A dokumentumot eljuttatták a kongresszusát tartó RMDSZ-nek. A közgyűlés elfogadta továbbá a tanügyi törvényre, az alkotmány módosítására vonatkozó előterjesztéseket, és azt a két üzenetet, amelyek az anyaországhoz, Magyarország kormányához, a magyarországi testvéregyházakhoz, illetve a román honfitársakhoz, a román kormányhoz és az itteni testvéregyházakhoz szólnak. Az összes RMDSZ-platform vezető személyisége jelen volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szatmárnémetiben megtartott közgyűlésén. Erdélyi Géza felvidéki református püspök igehirdetésében az egység megtartásának a fontosságáról szólt, hozzátette: az egyéni érdekeket, a hiúságot, az fel kell adni. Dr. Bölcskei Gusztáv, a magyarországi református zsinat elnöke, dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka és Juhász Tamás, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora mondtak köszöntőt. Tőkés László püspök a közgyűlés támogatását kérte ahhoz az aláírásgyűjtési akcióhoz, amelyet Csoóri Sándor és köre szervezett, a státustörvény lényegének a megváltoztatására történő próbálkozások megfékezésére. Nem ellenrendezvényt szerveztek, hangsúlyozta, hanem ez a kongresszus kiegészítő rendezvénye. Nem mindegy, hogy az egység szónak mi a tartalma. A püspök rámutatott: a romániai magyarság mai legnagyobb problémája a drasztikus apadás. Az 1991-ben még 700 ezer lelket számláló reformátusság ma már kevesebb mint 600 ezer főből áll. Sipos Miklós esperes a tanügyi törvény hiányos és az egyházi oktatás számára hátrányos voltát, az egyházi ingatlanok és földek visszaszolgáltatásának a halogatását, az önálló magyar egyetem ügyének a késleltetését, az ortodox egyházzal szembeni látványos megkülönböztetést említette, mondván, így fest az a példaértékű kisebbségi lét. A közgyűlés elé vitt előterjesztések kapcsán az egyházkerület illetékes vezetői tartottak előadást. Tolnay István oktatásügyi előadótanácsos indítványozta, hogy a közgyűlés kérje mind a magyar, mind a román kormányt az egyházi oktatás erkölcsi, politikai és anyagi támogatására. Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke megállapította, hogy nem tudták megfékezni azt a törtető szándékot, amely mindent - civil társadalmat, egyházakat - maga alá gyűrt. Az RT elnöke szerint az alternatíva mégsem egy másik párt, hanem az egységes közképviselet. Németh Zsolt, a Fidesz volt államtitkára arról beszélt, hogy ma, az MSZP-s kormány idején, lényegesen másfajta hozzáállás tapasztalható a határon túli magyarokkal szemben, mint pártja kormányzása alatt: a MÁÉRT munkájának az ellehetetlenítésére irányuló intézkedések, az Illyés Közalapítvány kuratóriuma körül kialakult botrány után, úgy tűnik, hogy a státustörvény van soron. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform elnöke kijelentette, hogy autonómia, önrendelkezés és kettős állampolgárság szükséges. Vekov Károly, a Nemzetépítő Platform elnöke kiemelte, hogy nem született meg egyetlen erdélyi magyar stratégia sem. Ki kell állni az elnemzetietlenítő törekvésekkel szemben. Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Polgári Együttműködési Mozgalom elnöke szerint az RMDSZ saját programjával ellentétes magatartást tanúsít, amikor hozzájárul a centralizmus elmélyüléséhez, és amikor azokat az elveket állítja előtérbe, amelyek a kormánypárttal való jó viszonyt erősítik. Székelyudvarhelyről ötvenfős csoport érkezett a közgyűlésre, Szász Jenő polgármester vezetésével, aki kijelentette: nem kell félni az újtól, attól, hogy egy vagy akár több hiteles szervezet képviselje a romániai magyarságot. Dr. Kincses Előd ügyvéd véleménye az, hogy az RMDSZ etikátlanul politizál, és "kizárólag a román államtól reméli az itteni magyarság gondjainak a megoldását, ezért a törvényhozásban számos demokrácia-ellenes törvényt megszavaztatott, mondván, a protokollumot bármi áron be kell tartani". /Fodor István: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése a Láncos-templomban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 2./ Elfogadták az önkormányzat általános, szabad, közvetlen és titkos szavazással történő megválasztását, közképviselettel való felruházását, valamint a Székelyföld autonómiájának a törvényerejű statútum általi szavatolását. Az RMDSZ 1993-ban programjába iktatta a belső önrendelkezést, amelynek eszközeként a személyi elvű, helyi és regionális önkormányzatok létrehozását jelölte meg. A testület egy kezdeményező bizottság létrehozását javasolta, amely véglegesíti az önkormányzat törvényes feltételeinek elnyeréséhez szükséges dokumentumokat, és megszervezi az autonómia-statútumok közösségi vitáját. Megjelentek az eseményen az RMDSZ belső ellenzékének vezéralakjai, valamint a szövetség peremére szorult egykori tisztségviselők. Egymás mellett ültek a Reform Tömörülés, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, valamint a Nemzetépítő Platform küldöttei, de részt vett a gyűlésen Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége régióelnöke és Csapó József volt Bihar megyei szenátor. Eljött a budapesti Erdélyi Gyülekezet tiszteletbeli főgondnokaként Németh Zsolt volt külügyi államtitkár, a Fidesz Magyar Polgári Párt alelnöke, továbbá Bölcskei Gusztáv, a magyar református zsinat elnöke, Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka és Juhász Tamás, a kolozsvári Protestáns Teológia rektora. Nem ellenrendezvényt szerveztünk, hanem afféle kiegészítő rendezvényt, jelentette ki Tőkés László püspök. Emlékeztetett arra, hogy a tavalyi népszámlálás adatai szerint Marosvásárhelyen 50, Szatmárnémetiben 40, Nagyváradon 30, Kolozsváron pedig 20 százalék alá esett a magyarság számaránya. Csapó József volt Bihar megyei szenátor az egyházi és nemzeti önrendelkezés szükségességéről szólt. Toró T. Tibor úgy vélte, néhány száz méterrel arrább az RMDSZ kongresszusa a minden magyarnak helyet adó közösségi önkormányzatot készül végleg szétrombolni. Mozgalmat kell indítani a közösségi önkormányzat helyreállításáért. "Segítsük át az indulás nehézségein a polgári körök és egyesületek mozgalmát - jelentette ki Toró. "A státustörvény mintha elveszett volna a nemzetközi elvárások labirintusában - fogalmazott Németh Zsolt. - A kormány által javasolt módosítások anti-státustörvényt eredményeznének."Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke elsősorban filmes minőségében idézte fel, hogy a tavalyi népszámlálásig alig történt valami azóta, hogy elkészítette a kalotaszegi egykézésről szóló első filmjét. Egy ritkaságszámba menő gyarapodó gyülekezet, Désháza titkát abban vélte felfedezni, hogy ott nemcsak hirdetik a szeretetet, hanem gyakorolják is. Katona Ádám, az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platformjának elnöke bejelentette, hogy Tőkés László egy hónappal ezelőtt elfogadta, hogy a platform tiszteletbeli elnöke legyen. Gergely István csíksomlyói katolikus plébános és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője a munka szükségességére hívta fel a figyelmet. Szabó László unitárius lelkész a Magyar Ifjúsági Tanács képviseletében azt szorgalmazta, hogy az egyházak és a becsületes polgári erők vállaljanak kezdeményező és meghatározó szerepet a közképviselet "tisztítótűzszerű átalakításában". Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere arra biztatta a jelenlevőket, ne féljenek az újtól, ne féljenek attól, hogy akár több hiteles szervezet fogja majd képviselni a romániai magyarságot. Az egyházkerületi közgyűlés elfogadta a Csoóri Sándor nevével fémjelzett felhívásnak a szövegét, amelyet a kedvezménytörvény védelmében több Kárpát-medencei közéleti személyiség is aláírt, sőt aláírásgyűjtés indításáról határoztak.A közgyűlés határozatban rögzítette: "Románia szuverén, független, szociális és demokratikus jogállam" - ezt a megfogalmazást javasolta az államformát meghatározó első cikkelyben. A közgyűlés kérte, hogy az állami iskolákban folyó vallásoktatás kerüljön egyházi irányítás és felügyelet alá, a vallástanárokat pedig állami alapból, de az egyház fizethesse. Javasolta, hogy az alkotmány és a tanügyi törvény módosítása által a felekezeti oktatást is törvényesítsék.A közgyűlés üzenettel fordult az anyaországhoz, Magyarország kormányához és a magyarországi testvéregyházakhoz, amelyben erkölcsi és politikai támogatást kértek a belső önrendelkezés és az erdélyi magyar autonómia érdekében tett törekvésekhez. Egy másik elfogadott üzenetet a román honfitársakhoz, Románia kormányához és a román testvéregyházakhoz címeztek. Ebben többek között az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatra hivatkozva visszautasították a mesterséges asszimilációs politikát, és kérték az autonómia biztosítását. /Gazda Árpád: Az RMDSZ szerepében a református egyház. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./ Az egyházkerületi rendkívüli közgyűlés az RMDSZ kongresszusához intézett átiratában leszögezte: visszautasítja az RMDSZ tiszteletbeli elnöki hatáskör megszüntetését. /A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Rendkívüli Közgyűlésének átirata az RMDSZ VII. Kongresszusához. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 2./"

"Adrian Nastase kormányfő magyarul elmondott köszöntő szavai akár egy romániai magyar-román hidegháború végét is jelezhetnék, ha nem kellett volna a megelőző években annyiszor csalódni éppen Nastaséban. Medgyessy Péter gesztusa, akinek hirtelen nagyon fontos lett erdélyi származása, akár azt is jelentheti, hogy a baloldali magyar kormánynak immár éppen olyan fontos a határon túli magyarság, mint az EU-ba való betagozódás, állapította meg Máthé Éva. Jó lenne, ha a magyar-román politikai fegyverszünet a romániai magyaroknak nem jogfosztásokat, a mosolyok mögötti újabb diszkriminációkat takarna. A kongresszuson Eckstein-Kovács Péter sérelmezte, hogy az ellenzékiek alapszabály-módosító javaslatait szőnyeg alá söpörték. Magyari Nándor László szerint: miközben az RMDSZ vezetősége kétségtelen eredményeket kicsikarva kollaboracionista politikát folytat, azért nem szabad megfeledkeznie a "demokratikus minimumról". Az újságírónő hozzátette: Tőkés László még ma sem az az elhanyagolható személyiség, akinek félreállása után közvetlenül még fenntartható a romániai magyar egység látszata. Nem titok, hogy létezik az 1989 előtt "helyzetben", valamilyen funkcióban levők és a korábban mellőzöttek, netán üldözöttek szembenállása; nem különben tagadhatatlan a világi és egyházi polaritás. Máthé Éva szerint jó lenne, ha végre nyílt vita zajlana le mindarról, amiről sokan suttognak, négyszemközt, vagy kis közösségekben hevesen vitáznak. /Máthé Éva: Gesztusok, pólusok, robbanások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr.3./ "

"Gyakorlatilag megbukott a státustörvény módosításának legújabb tervezete és Kovács László külügyminiszter hetedik alapelve, miután a legfontosabb határon túli magyar szervezetek vezetői a Medgyessy Péter miniszterelnökkel folytatott szatmárnémeti megbeszélésen elfogadhatatlannak minősítették a külügyminisztérium által megfogalmazott elképzeléseket. A Magyar Nemzet úgy tudja, az új koncepció kapcsán éles ellentét alakult ki a külügyi tárca és a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) között. A HTMH-t előzőleg kihagyták a módosítás kidolgozásából. A hivatal ugyanakkor figyelmeztette a kormányfőt arra, hogy a legújabb tervezet több pontja is elfogadhatatlan lesz a határon túli szervezetek számára. Szatmárnémetiben Medgyessy Péter már csupán tárgyalási alapnak nevezte az Udvardi Iván helyettes államtitkár és Gábor Zoltán titkárságvezető által titokban kidolgozott külügyminisztériumi tervezetet, s a Bálint-Pataki József által irányított hivatal álláspontját fogadta el. A HTMH-t a továbbiakban ismét bevonják a státustörvény módosításával kapcsolatos egyeztetésekbe. A határon túliak szerint a módosításból egyértelműen ki kell derülnie, hogy az uniós jogszabályok figyelembe vételével, az EU-tagországok állampolgáraira is vonatkozik a státustörvény. Elfogadhatatlannak tartják továbbá azt a kitételt, mely szerint az utazási kedvezmények csak kulturális céllal vehetők igénybe. Nem értenek egyet azzal sem, hogy csak azokra a főiskolásokra, egyetemistákra vonatkozzanak az oktatási támogatások, akik magyar nyelvet vagy történelmet tanulnak. Az elsősorban Szlovákia által kifogásolt oktatási-nevelési támogatásokat illetően a határon túliak olyan változatot tudnak csak elfogadni, amely értelmében alternatív megoldásként személyekhez is eljuthat a húszezer forintos összeg. Amennyiben a kormány figyelembe veszi az RMDSZ, az MKP és a VMSZ által megfogalmazott véleményeket, akkor tulajdonképpen vissza kell térni a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) novemberi ülésén elfogadott közös álláspontra. (Magyar Nemzet) /Státustörvény: Éles ellentét a Magyar Külügyminisztérium és a HTMH között. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./"

"Irak számos alkalommal, több éven keresztül próbált katonai célokat szolgáló eszközökhöz és berendezésekhez hozzájutni Romániában - erősítették meg román illetékesek, miután Colin Powell amerikai külügyminiszter az Irak ellen szóló bizonyítékok ismertetésekor megnevezte Romániát. Mircea Geoana külügyminiszter a Powell-beszéd elhangzása után elmondta: Irak 1995-ben, 1996-ban és 1999-ben valóban próbálkozott azzal, hogy urán dúsításához szükséges felszereléseket vásároljon Romániától. Az Irak számára dolgozó közvetítők éveken át próbáltak a rakétagyártáshoz szükséges alkatrészeket beszerezni Romániában - közölte Catalin Harnagea, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt vezetője. Harnagea elmondta, az amerikai titkosszolgálatok 1998-ban figyelmeztették Romániát. Irak az elmúlt években összesen 44 millió dollárt fektetett be Romániában. A hivatalos adatok szerint jelenleg 5650 iraki tulajdonban lévő cég működik az országban. Ion Iliescu elnök helyeselte a Biztonsági Tanács eljárását, amely szerinte egy utolsó esély Iraknak. Ezen a véleményen van a kormány is, amely állásfoglalásában hangsúlyozta, "Románia minden lépésében támogatja az ENSZ biztonsági tanácsát, Irak lefegyverzése céljából". A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) febr. 10-én vitatja meg, milyen formában vegyen részt Románia egy esetleges Irak elleni katonai akcióban. /Incze Ferenc: Románia elfogadja Powell bizonyítékait. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./"

"Gheorghi Prisacaru, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, Irak megtámadása esetén az amerikai hadsereg vadászgépei és bombázói a parlament újabb hozzájárulása nélkül használhatják Románia légterét és katonai támaszpontjait. Emlékeztetett: Románia folyton a konfliktuskezelés mellett foglalt állást, de amennyiben Irak nem mond le tömegpusztító fegyvereiről, az ország eleget tesz a szövetségesek kérésének. /Román légtérhasználat parlamenti jóváhagyás nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./"

"Orbán Viktor magyar exminiszterelnök febr. 6-án tartott évértékelő beszédében is nyomatékosított téma volt a státustörvény. Ezt olyan értékrendbe állította, amelyet az emberek döntő többsége pártszimpátiáktól függetlenül magáénak érez. A státustörvény az Orbán-értékelésben így került a Széchenyi-tervvel, a család- és gyermeknevelés támogatásával, a diákhitellel, a Mária Valéria-híddal, az Erdélyi Magyar Egyetemmel, a Nemzeti Színházzal egy mércecsoportba. A státustörvény napjainkra a kormányzat, a politikai pártok, egyházi és civil szervezetek nemzeti stratégiájának meghatározó pillérévé vált. Arról van szó, hogy a magyar társadalom képes-e egy, a második világháború kirobbanása óta legkedvezőbb és valószínű, többé vissza nem térő pozitív előjelű nemzetközi politikai konstelláció felhajtó erejét igénybe véve a két ízben is trianonizált Kárpát-medencében ellenséges érzületű nemzetállamok uralma alá szétporciózott magyarságot integrálni, az országhatárok elmozdítása nélkül egyesíteni. ,,A kormánypártok, úgy tűnik, addig-addig szorongatják a törvényt, amíg az ki nem leheli lelkét, és semmire sem jó, holt szöveg lesz abból a törvényből, ami eddig pezsgést, lendületet és friss életet vitt a nehéz helyzetben lévő magyar közösségek életébe. Kinek jó ez? A kormány valójában nem az ellenzékkel, hanem a határokon túli magyarokkal áll szemben. A határon túli magyarok lassan már azt kérdezik, van-e egyáltalán még anyaországuk?" - hangzott el beszédében.A diplomácia történetében is ritka, amikor a különböző nemzetközi fórumoknál és fontos személyiségeknél a saját kormányuk ellenkormányaként lépnek föl, és gondos koordinációval az ügyben érdekelt szomszédos országok kormányainál is a státustörvény kilúgozásán szorgoskodnak. Teljességgel érthetetlen, hogy ha már a választási kampányban szavazókat fogtak ,,a 23 milliós román invázió" rémképének magyar égre vetítésével, a választási csata után miért tüsténkednek tovább a státustörvény negatív megítéltetésén? Még a román partner számára is kényelmetlenné vált ez a magyar önpusztító hacacáré, annál is inkább, mert a román állam - egyébként a sértő módon Orbán-Nastase-paktumnak degradált egyezménynél jelentősebb - jogi alapozású, határmódosítás nélküli nemzetegyesítési lehetőségeket teremtett a Pruton túli románok számára. A román diplomácia megértőbb volt, mint az anyaországi, tulajdonképpen nem is gördített lényegi akadályokat a státustörvény romániai alkalmazása elé. Alapvető baj az is, hogy a státustörvényt ,,védelmező" magyar kormánytisztviselők között - hadd ne mondjunk neveket - olyanok a hangadók, akik személyes ellenszenvvel viseltetnek az üggyel szemben. Emiatt sikerélményként élik meg ennek diplomáciai kudarcát. /Sylvester Lajos: A státustörvény: mérce. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./ "

"Nemsokára új magyar nyelvű, erdélyi terjesztésű hetilap megjelenése várható: a brassói Nest Media Kft. ötezres példányszámban szándékozik kiadni az Erdélyi Figyelőt. A tizenhat oldalas, színes képes magazint ugyanaz a Monitorul de Brasov jelenteti meg, amely 1998- 2000 között adta ki átlagban ötezres példányszámban Kovászna megyében a Háromszéki Figyelő hetilapot, amely később napilapként működött. A Monitorul sajtótröszt egyetlen magyar kiadványát két évvel ezelőtt veszteségesnek ítélte és megszüntette a Nord Est Medianet Rt. Az Erdélyi Figyelőt most a sepsiszentgyörgyi Lucian Bitai szervezi, a Kovászna Medianet Rt. volt igazgatója, akit 2000 őszén a Háromszéki Figyelő szerkesztősége azzal vádolt, hogy a kiadvány bevételének nagy részét elsajátította. Egy román nyelvű hetilap kiadására is készülnek Kovászna megyében. Az ortodox húsvéti ünnepekre időzíti megjelenését az Observatorul de Covasna hetilap a sepsiszentgyörgyi Idmix Kft. vagy egy kolozsvári vállalkozás kiadásában. /Domokos Péter: Új lapok indulnak. Két kiadvánnyal gazdagodik Kovászna megye. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./ "

"Romániának érdeke, hogy az Európai Unió tagállamainak és a tagjelölteknek febr. 17-én és 18-án rendezett brüsszeli találkozóján az Európai Unió és a NATO közös álláspontot találjanak az iraki válság kezelésére - jelentette ki Mircea Geoana külügyminiszter. "A NATO-ban mutatkozó széthúzások gondolkodóba ejtették a román hatóságokat is, azonban úgy gondoljuk, hogy ennek a megoszlásnak véget kell vetni" - nyilatkozta Geoana. Az iraki helyzet nem egy pontosan behatárolt kérdés, hanem a nyugati és a muzulmán világ közti ütközés megnyilatkozása.A görög EU-elnökség a csúcsértekezlet alkalmából meghívta Brüsszelbe a tizenhárom uniós tagjelölt ország vezetőit is. Görögország abban reménykedik, hogy sikerül helyreállítani az uniós tagországok közötti egyetértést az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelésével, illetve az Egyesült Államok háborús terveinek megakadályozásával kapcsolatban. A 2004-es csatlakozásra váró tíz ország, valamint Törökország, Bulgária és Románia vezetőivel a csúcs idején "párhuzamos találkozókat" tartanak. /Incze Ferenc: Románia egységet akar. A külügy a NATO szétesésétől tart. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./"