"A népballadakutató Faragó József az utóbbi időben két monumentális balladáskönyvvel lepte meg a szakkutatást. 1998-ban jelent meg az Ószékely népballadák, 2002-ben pedig a Csángómagyar népballadák. Mind a kettő összesítő válogatás Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. A kötetek a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Faragó a napokban tölti 81. életévét. A Csángómagyar népballadák valójában az első kísérlet "a csángó balladák együttes megismerésére". Egyik fő cél a műfaj költői értékeinek tudatosítása. Faragó idézte a 18. században élt Zöld Péter történelmi adatát: "Urunk 1420-dik esztendejében (mint álló híre vagyon a moldvai magyaroknál) Erdélyországból sok szász és székely méne által Moldovába". És "ménének" a madéfalvi veszedelem (1764) előtt és után is, s vitték magukkal hagyományos erdélyi kultúrájukat, amit aztán az új körülmények között - már csak titokban - tudtak éltetni, de máig ható kisugárzással. Népköltészetünk "legarchaikusabb rétegeit" itt találhatja meg a kutató, hiszen a szóbeliség állapotában jobban megőrződtek a patinás szövegek, dallamok. /Ráduly János: Csángómagyar népballadák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./"

"Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ Szatmár megyei szervezetének alelnöke arról tájékoztatott, hogy a víz világnapja alkalmából a szatmárnémeti EKE megszervezte a Tiszta Szamosért akciót. Ennek keretében a Szamos jobb partja két híd közötti szakaszát megtisztították. Partnerük volt a városi polgármesteri hivatal. Az iskolák tanulói is eljöttek segíteni. Ugyancsak a helyi EKE akciója volt Luna-forrás és környéke megtisztítása. A Túr folyó védelmével kapcsolatos programjuk EU-s támogatásokat nyert. /Sike Lajos: Megint az EKE mutatott példát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./"

"A csáki Caritas elismerésre méltó kitartással teljesítette küldetését. Neve fogalommá vált a környéken. Egyformán támogat minden rászorulót, faji, nemzetiségi, vallási megkülönböztetés nélkül. Az idősek otthonában a Bánság szinte valamennyi nemzetisége megtalálható, és az ide kerülő gyermekek is előbb-utóbb többnyelvűvé válnak. Kóbor György kanonok elmondta, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalokat az árvaházból egyik napról a másikra kiteszik az utcára. Se munkahely, se lakás, se élettapasztalat nem segíti őket a talpon maradásban. A munkatelepen magasodnak a legényszállás falai. Olyan fiatalok építik, akik a Caritas oktatói mellett sajátították el a szakmát, és zömmel ők költöznek majd be az új, emeletes épületbe. Az első fázisban huszonnégy férőhelyet biztosítanak. Elvárják tőlük a munkahely megbecsülését, erkölcsös életvitelt. Aki megfelel ezeknek a követelményeknek, továbbra is teljes ingyenes ellátásban részesül. Aki fölöslegesen szórja a pénzét, azzal a következő hónaptól megfizettetjük a szállást és a kosztot. Mindegyiküknek van takarékbetétje és három-négy év múlva, amikor végleg kirepülnek, a továbblépéshez biztonságot adó összeget visznek magukkal. /Az emberség iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./"

"Huszonkét év óta nem volt ilyen mértékű gyógyszerhiány Székelyudvarhelyen a kórházban, állította Oláh József, az intenzív osztály vezető főorvosa. Tűk, érzéstelenítők, altatószerek, oldatok...valamennyi hiánycikk ma a kórházban. A nemcsak Udvarhelyszéket, de a környező megyék lakóit is ellátó, szakmailag jól felkészült orvosokkal tevékenykedő udvarhelyi kórház adóssága több mint 30 milliárd lejre rúg. Balázs Piroska, a kórházi gyógyszertár főgyógyszerésze az elmúlt hetekben segélykérő levelet küldött a sajtónak. A helyzetet ismertették valamennyi fórumon, pénz azonban sehonnan nem érkezett. A vészesen eladósodott székelyudvarhelyi kórház évek óta a jószívű adakozók - a helyi egyházak, a vállalkozók, a helyi Caritas szervezet és a Mallersdorfi Ferences Nővérek - segítségével tud csak létezni, Nagy Ágnes ápoló igazgató is megerősítette: "Két éve nem vásárolt a kórház pelenkát, lepedőt, pokrócot, tisztítószert, tápszert. A legtöbb ilyen jellegű fogyóanyaggal a ferences nővérek látnak el bennünket."/Fábián Kornélia: A székelyudvarhelyi városi kórház kórlapja. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./"

"Újabb viszályra ad okot a két ifjúsági ernyőszervezet, a MIT és a MIÉRT között a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány ifjúsági szaktestületének összetétele. A MIT azt vetette a MIÉRT szemére, hogy kisajátította a két testületet, és ezáltal csökkenti az RMDSZ politikáját ellenző ifjúsági szervezetek pályázási esélyeit. A két alapítvány kuratóriumának, illetve alkuratóriumának tagjai természetesnek tartják, hogy az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT uralja az ifjúsági szaktestületeket. A Communitas Alapítványt azzal a céllal hozta létre az RMDSZ, hogy a Kisebbségi Tanácson keresztül a romániai költségvetésből a kisebbségeknek szánt évi pénzösszeget pályázati úton az erdélyi magyarság különböző intézményeinek, szervezeteinek szétossza. A MIT erre hivatkozva sérelmezi, hogy egyetlen tagja sem kapott helyet az alapítvány ifjúsági szaktestületében. Nagy Zsolt, a Communitas kuratóriumának tagja, az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke természetesnek tartja, hogy az alapítvány szaktestületeibe az RMDSZ-hez közel álló személyek kerüljenek.A Krónika felvetésére, miszerint Markó Béla RMDSZ-elnök, az erdélyi alkuratórium elnöke többször is bírálta a régi, MIT-es többségű szaktestület egyszínűségét, ennek ellenére az új testület is egyszínűvé sikeredett, Kelemen Hunor pontosítani kívánt. Mint mondta, Markó bírálata nem a testület összetételére, hanem döntéseinek egyszínűségére vonatkozott. /ifj. Cseke Péter: Ki osztja az ifjúságnak szánt pénzeket? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./"

"Bereckben a római katolikus egyházközösség, a Gábor Áron Alapítvány és a Művelődési Központ őrzi az önazonosság-tudatot is. Bereckben templomuk alapkő-letételének 200. évfordulójára készülnek /az előzőt az 1802-es földrengés pusztította el./ A templom históriájának megírására Tibád Sándor nyugalmazott történelemtanár vállalkozott, aki Bereck és Háromszék históriájának egyik legjobb ismerője. A Gábor Áron Alapítvány tevékenységének 12. esztendejébe lépett. Khell Ödön tanár és az alapítvány kuratóriuma jó munkát végzett, ennek eredménye az emlékház megteremtése és a Gábor Áron szobrának felállítása. A helyi Művelődési Központ vezetője Balogh András, értékes helyi történelmi, irodalmi és közművelődési kiadványok szerkesztője és írója. A művelődési centrum rendezvényeinek jellege messze túlmutat Berecken, a kisrégió határán. Balogh András a Berecki Harangszó című helyi kiadvány legújabb számán végezte az utolsó simításokat. /Kisgyörgy Zoltán: Tavasz Bereckben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./"

"A Pro Minoritate Alapítvány könyvalakú időszakos kiadványának nemrég megjelent száma külön fejezetet szentel a csángósorsnak (Egy Moldvában titokban magyarul tanító levele; Hatos Pál: Szempontok a csángókutatás kulturális kontextusainak értelmezéséhez; Seres Attila: "Csángómentés" Moldvában a XIX-XX. század fordulóján; Boross Balázs: "Majd egyszer lészen, de nem most"). Egy másik fejezet a Kárpát-medencei népszámlálásokba nyújt bepillantást (Bálint-Pataki József: A határon túli magyarság népesedési helyzete; Fedinec Csilla: Népszámlálás Ukrajnában - Hányan vagyunk magyarok?; Gyurgyik László: A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai az 1990-es években; Sebők László: A délvidéki magyarság az újabb népszámlálások tükrében). Más témák: félévnyi koszovói tartózkodás EBESZ-missziós küldetésben (Ablonczy Bálint beszélgetése Bíró Anna-Mária kisebbségkutatóval); A kisebbségek oktatásához való jogának védelme a nemzetközi jogban (Böszörményi Jenő); Román történelem a reformáció jegyében (Miskolczy Ambrus). A lapszám szemle fejezete Illés Géza (Szatmár, Erdély, Európa), Kántor Zoltán (Az önkormányzat reménye) és Nagy Levente (Balcanistica hungarica rediviva) kritikáinak nyújt teret. /Pro Minoritate/2002/tél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./"

"Ápr. 12-én Székelyudvarhelyen tartotta 4. kongresszusát a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt - zárt ajtók mögött. Kiss Kálmán elnök elmondta, a kongresszus legfontosabb feladata a szabaddemokraták közeljövőben követendő stratégiájának kidolgozása volt. "A romániai magyarság mély, eddig példátlan méretű politikai válságon megy keresztül, melynek tagadhatatlan kiváltója és fenntartója a kiszorító, kisajátító és lejárató hadjáratairól elhíresült jelenlegi RMDSZ-vezetőség" - áll a kongresszus által elfogadott határozatban. A szabaddemokraták az egység helyreállítását maga elé célul tűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz csatlakoznak. A szabaddemokraták felkérik azokat a parlamenti képviselőket, akik az EMNT tagjainak vallják magukat, hogy amennyiben nem értenek egyet az RMDSZ jelenlegi vezetősége által követett politikával, lépjenek ki az RMDSZ-frakcióból, s független törvényhozókként képviseljék az EMNT törekvéseit. A kongresszuson Kisst újraválasztották az elnöki tisztségbe, Molnár István személyében pedig első ízben van ügyvezető elnöke a pártnak. Munkájukat öt alelnök segíti. /Sz. L.: Szabaddemokraták kongresszusa. Keresztút előtt az RMSZDP. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./"

"Negyvennégy amerikai színész, rendező és énekes nevéből álló feketelistát tett közzé egy amerikai internetes honlap az Egyesült Államok iraki háborúját ellenzőkből. A celiberal.com című honlap listáján világhírű művészek, sztárok egész sora szerepel a legkülönbözőbb műfajokból. Egy "kosárba" került így Barbra Streisand Madonnával, Cherrel és a Pearl Jammel. A filmszínészek sorában a 60-as évektől békeharcosként ismert Jane Fonda élvezheti Dustin Hoffman, Jessica Lange, Martin Sheen, Sean Penn, Richard Gere, Julia Roberts, George Clooney, Whoopy Goldberg és Robin Williams társaságát. A rendezők táborában nem meglepetés a vietnami háborúról több filmet készítő Oliver Stone, valamint Martin Scorsese, a Woodstock-film társrendezője, Spike Lee és Michael Moore író-dokumentumfilmes, aki a márciusi Oscar-gálát is háborúellenes beszédével tette emlékezetessé. Bekerült a "44-ek" közé Harry Belafonte, a neves jamaicai énekes, polgárjogi harcos, sőt Larry Hagman, a Dallas világszerte "közutálatnak" örvendő J.R.-ja is. "Büszkén elítéljük e liberális hollywoodi hírességeket, akiknek nincs jobb dolguk, mint Amerikát és azokat a bátor férfiakat és nőket bírálni, akik a mi életrendünket védik" - írják a magukat megnevezni nem kívánó szerzők. A titokzatos honlap listájának szerzői egyúttal arra szólítanak fel mindenkit, hogy semmi támogatást ne nyújtsanak a fent nevezetteknek. /Háborúellenes művészek feketelistája. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./"

"Mihályfalvi Katalin igazgatónő öt éve tanít Vajdakamaráson, a többségében magyarok lakta faluban. Az idei tanárgárda mind fiatal és lelkes oktatókból áll, akik lelkiismeretesen végzik nevelői hivatásukat. 1998-ban még összevont osztályok működtek a gimnáziumban, három évvel később csak két osztály működött összevonva, és egy évre rá sikerült mind a négy szintet külön választani. Az elemi iskolában 36 diák tanul, a gimnáziumban pedig 42. Csupán hat elsős van az iskolában, és a jelek szerint az elkövetkező tanévekben fennáll annak a veszélye, hogy nem indul első osztály. Jövőre csak két tanítónőnek lesz állása a faluban, mivel mind a négy elemi osztály önállósága megszűnik. Nehéz úgy jó eredményeket elérni, hogy minden évben változnak a tanárok. Az iskolában vannak már számítógépek, van nyomtató, szkenner, tévékészülék, videó. A Kallós Alapítvány is segítette őket. Márciustól iskolai lapjuk is van, a Schulee-lap. Az iskola veszélyben van. Néhány év, és megszűnhet, pedig az egyetlen magyar nyelvű iskola a környéken. Ide nemcsak a falubeli gyerekek járnak, hanem a magyarpalatkaiak is. Ugyanakkor ide járhatnának a keszüi diákok, és a környező falvak még elvétve megmaradt magyar gyerekei. A nagy gond a szállítással van. Sem a magyarpalatkai, sem a keszüi gyerekeknek nincs rá lehetőségük, hogy a szállításért fizessenek; különben sincs szállítási eszköz. A magyarpalatkai református lelkész saját személygépkocsijával hozza-viszi a hat falujabeli gyereket. Jövőre azonban kilenc palatkai gyerek jönne a vajdakamarási iskolába. Ők már nem férnének be a kiskocsiba. Az iskola az idei tanévben öt ötödikes keszüi gyermeket veszített el, szintén a közlekedési gond miatt. Vajdakamarásnak nagy szüksége lenne tehát egy mikrobuszra. Az igazgatónő elmondta: a megyétől hiába várnak támogatást, mivel Magyarkályán, a községközpont tavaly kapott egy mikrobuszt a községi iskolák használatára. A magyarkályáni iskola azonban kisajátította a közlekedési eszközt, Vajdakamarás pedig hoppon maradt. Az elkövetkező években összevonhatják a gimnáziumi osztályokat, és esetleg teljesül a magyarkályáni iskola igazgatójának az a terve, hogy a vajdakamarási önálló magyar iskolát a községközpontba költöztesse. /Valkai Krisztina: Veszélyben a Mezőség magyar gimnáziuma. Látogatóban a vajdakamarási iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./"

"Tíz éve hunyt el Jakab Antal püspök. 1909-ben született a gyergyói Kilyénfalván. Tizenhárom év börtön ellenére 84 évet élt népével, egyházával, papjaival. 1990-ben, a Szentszéktől felmentését kérte, előrehaladott korára és egészségi állapotára hivatkozva. Kérését a Vatikán március 14-i hatállyal elfogadta. Ekkor nevezte ki II. János Pál pápa a romániai katolikus püspököket. Jakab püspök visszavonult, 1993. május 5-én elhunyt. Jakab Antalt 1972. febr. 13-án VI. Pál pápa püspökké szentelte, hogy Márton Áron segédpüspöke legyen. Nagy elődjétől 1980. április 2-án vette át az egyházmegye vezetését, és irányította azt 1990. március 14-ig, nyugalomba vonulásáig. Találóan írta róla Bajor Andor a Keresztény Szó 1990 áprilisi számában: "Dr. Jakab Antal nagy idő pusztításakor, a társadalom mesterséges sötétjében került egyházunk élére. Dr. Jakab Antalnak, nyugdíjba vonuló és híveitől búcsúzó püspökünknek, egy révületbe meredt világgal kellett fölvennie a mindennapi küzdelmet a besötétített élet útjain botorkáló híveiért. ... A látszat szerint megváltozott helyzetben dr. Jakab Antalnak kellett az egyházat védelmeznie és a banditizmus erkölcsi szintjén álló állami vezetőkkel tárgyalnia. Egyenlőtlennek és teljesen reménytelennek tűnhetett az a jogi dialógus, amely papok kinevezéséért, teológiai hallgatók fölvételéért, omladozó templomok kijavításáért, vagy csak épületromok és romló lelkek megtartásáért folyt. Rejtélyes körülmények között meghalt papokért, titokzatosan eltűnt szellemi értékekért, lerombolásra ítélt templomokért, betiltott vallásos ünnepekért küzdött egész napos munkaidejében... Az ő érdeme, hogy egyházunk nincs megosztva és utódja sziklára épült templomot vehet át, nem falmaradványokat és romokat. Vele volt a papság, vele a hívei. És főként vele volt Isten." /Vencser László: Tíz éve hunyt el Jakab Antal püspök. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 4./"

"Május 19-én és 20-án tartják a Máértot. A Fidesz-frakció véleménye szerint a kedvezménytörvény kapcsán a kormány által tervezett módosítás nem más, mint az eredeti jogszabály "magyartalanítása" - jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz-frakció helyettes vezetője a képviselőcsoport máj. 6-i budapesti sajtótájékoztatóján. Sajnálatát fejezte ki, hogy a módosításról a kormány eddig nem egyeztetett az ellenzékkel. Németh Zsolt jelezte, hogy a Fidesz a változtatás kapcsán egyeztetni kezd a határon túli magyar szervezetek képviselőivel.A politikus szerint a módosítással összefüggésben azért lehet a törvény magyartalanításáról beszélni, mert az a kulturális kedvezményeket etnikai hovatartozástól függetlenül kívánja odaítélni. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az európai elvárásokkal nem lehet a most megfogalmazott módosításokat indokolni. Németh Zsolt úgy ítélte meg, hogy a változtatás veszélybe sodorja a határon túli státusirodák létét is. "Az Európai Unió semmiféle közvetítői tevékenységet sem folytat a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos szlovák-magyar vitában" - hangsúlyozta Pozsonyban Günter Verheugen, az EU csatlakozási főbiztosa. /B. L.: Fideszes aggodalmak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./"

"Máj. 17-re virradóra ismeretlen tettesek ismét pusztítottak Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. Ezúttal dr. gróf Kuun Géza sírja esett a vandálok áldozatául. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: gróf Kuun Géza 1839-ben született és 1905-ben halt meg Budapesten, a Magyar Főrendház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, az Erdélyi Irodalmi Társaság első alapító elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Felesége klasszicizáló síremléket készíttetett svéd gránitból a sírjára, amelynek két oldalszárnyán a gróf és felesége domborműves portréja található, koszorúval övezve. A középső rész párkányán lefátyolozott, kezében rózsaszálat tartó leány bronzalak áll. Egy hónappal ezelőtt már megrongálták a sírt, és a grófnő arcmását, illetve a mindkét portrét övező koszorút ismeretlen tettesek levették és elvitték. Újabban a leányalakot feszítették le, amelyet azonban a vandálok mintegy ötven méterre a sírtól az úton hagytak. Gaal György szerint a még meglévő bronzszobrokat össze kellene gyűjteni, hiszen nem az első és valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy a sírrombolók megpróbálják ellopni azokat. /P. A. M.: Megrongálták Kuun Géza sírját. El akarták lopni a bronzszobrot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"

"Máj. 23-án a Kolozsváron, a Zeneakadémia Stúdiótermében Lászlóffy Réka Schumann-estet tartott. Választása ez alkalommal kizárólag Schumann zongoraműveire esett. Lászlóffy Réka a Gh. Dima Zeneakadémia II. éves mesterképzőjét végzi, Csíky Boldizsár zongoraművész-tanár irányításával. Főiskolai továbbképzésével párhuzamosan a Zenelíceumban korrepetítor tanár. /Kulcsár Gabriella: Karnevál májusban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./"

"A Gozsdu-hagyatékról és az aradi Szabadság-szobor felállításának kérdéséről tárgyalt Razvan Theodorescu román kulturális és vallásügyi miniszter Budapesten a még hivatalban lévő, valamint a néhány nap múlva hivatalba lépő kulturális miniszterrel, Görgey Gáborral, ill. Hiller Istvánnal. "Közös irányban, jó ütemben és igen hasonló gondolkodásmóddal kezeljük az ügyeket" - nyilatkozta Hiller. Theodorescu a találkozót egy barátság kezdetének nevezte, az aradi emlékmű kérdését pedig a történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően igyekszik majd megoldani. A fennkölt mondatok mellett a valóság: Wass Albert szobrainak száműzése, a marosvásárhelyi zsidó emlékműnek, majd rögtön utána a nagyváradi Bethlen-szobornak "a történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően kialakított" feliratai, mindkettő Razvan Theodorescu baráti gesztusaként. Mindez alkalmat jelentett arra, hogy a magyarságot arcul csapják, a kollektív bűnösséget emlegessék. Szó sem esik a iasi-i, csernovici pogromoknak, a hétszázezer, románok által elpusztított zsidó áldozatról. Ezután következett Bethlen szobra, a mélyen alulreprezentált hivatalos magyar képviselettel egyik részről (Orbán Viktor magánemberként vett részt és mondott beszédet) és a fekete lepellel letakarni kényszerült Gáborral a másik részről. Romániában a magyar még 2003-ban is csak magyar származású román lehet, így aztán a tőle származó idézet ("Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?") sem szólhat magyarul. Cuius regio, eius religio. Akié a hatalom, az a lelkeinkkel is rendelkezik, a román történelem és a jelenkor elvárásainak megfelelően. A cikkíró idézett Aniszi Kálmán írásából (A Céh, 2003. tavasz, 19-20. old.): Mátyás szobra előtt a gödröt rég felverte a gaz, és tábla hirdeti: itt fog állni eredeti nagyságban Traianus oszlopa, alig néhány méterre az "igazságos" szobrától meg közvécé helyeztetett, pedig pár lépéssel odébb van egy másik már közel egy évszázada. A szobor mögött magasodó csodálatos gótikus plébániatemplom körül román parasztok önfeledten esznek-isznak, kártyáznak és a mohos templomfalak felé fordulva "öntözik" a bukszusokat. A Házsongárdi temetőbe magyar már csak örökölt sírhelybe temetkezhet, ha külföldre települt, ismét megváltani potom háromezer dollárral lehet, ám a románoknak ingyen ajánlják fel. Mátyás szülőházának falán az újabb tábla: "A történelmi hagyományok szerint a román Corvin Mátyás Magyarország legnagyobb királya". /Kövesdy Péter: Szobrok és miniszterek, avagy a gyalázat anatómiája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./"

"Ukrajnában magyar-magyar ellentétek késleltetik az Illyés alapítványi támogatást.Még az erdélyi magyarság életkörülményei is irigylésre méltóak a kárpátaljaiakhoz képest. A magyarság belső ellentétei egyelőre az anyaországi segélyek folyósítását is befagyasztották. Ungváron aggódva tekintenek a jövőre, amely Magyarország európai uniós csatlakozásával a határok lezárását, a vízumkényszer bevezetését is jelenti. Kárpátaljának alig van kapcsolata Máramaros megyével. Hiába épült meg jó két éve a Tisza-híd Máramarossziget és a túloldalt lévő Aknaszlatina között, a két hídfőn nem építették ki a határátkelés infrastruktúráját. A hosszúmezői vasúti hídon is csak a határövezetben lakókat engedik át a Tisza túloldalára. Kevés erdélyi turista vállalkozik kárpátaljai kirándulásra. Beregszászba vagy Ungvárra ugyanis Magyarországon keresztül vezet a különleges engedély nélkül is járható út. A régióról, a kárpátaljai nehéz életkörülményekről az 1998-as, majd a 2001-es tiszai árvíz idején lehetett hallani.Ötvös Ida, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége felső-tiszavidéki szervezetének elnöknője elmondta, hogy az árvíz után az állam által nyújtott újjáépítési segélyből sokan tágasabb házat akartak építeni, mint ami odaveszett, de a pénz még az épület befejezése előtt elfogyott. Ezért látható a sok félbehagyott, félig megépült ház. A kárpátaljai magyarság Budapesthez igazítja az óráját, noha Ukrajnában a romániaival megegyező kijevi időt tekintik hivatalosnak. A helybeliek furcsa mód jól kiigazodnak e kettős időszámításban. "A vonat természetesen a kijevi idő szerint indul, az iskolánkban a tanítás viszont az európai idő szerint kezdődik" - magyarázza Forgon László, a viski Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója. A szovjet birodalom felbomlása után hivatalossá tett ukrán nyelvet még a tanárok sem tudják. A magyar gyermekek magyarul tanulhatják Ukrajna földrajzát, történelmét, és a magyar történelem oktatásában is csak a tankönyvhiány okoz nehézséget. Az ukrán kormányzat 185 hrivnyában (1,2 millió lej vagy 8100 forint) állapította meg a minimálbért, és amint Horváth Sándor, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese elmondja, a fizetések zöme alig haladja meg ezt az összeget. A tanári bér 220 hrivnya (9680 Ft, 1,4 millió lej), ami vásárlóértéke szerint is szánalmasan alacsony. A megélhetés alapvető feltétele a mellékkereset. Forgon László matematikatanár csak azzal a kikötéssel vállalta el a viski magyar iskola igazgatását, ha mellette folytathatja a lakodalmi zenélést. A kárpátaljai régiókban a magyarországi feketemunkából vagy a határ menti üzletelésből lehet megélni. Az ukrán benzin magyarországi eladása különösen jól jövedelmező "iparág". Az ukrán költségvetésből idén csak 40 ezer hrivnyát szántak a nemzeti kisebbségek támogatására. A 260 millió lejnek vagy 1,7 millió forintnak megfelelő összeg nagyobb része a legnagyobb kisebbségként számon tartott orosz közösségnek jutott. A 195 ezer fősre becsült magyar közösség Kárpátalján a lakosság 16 százalékát teszi ki. A magyar kultúra ápolásának legfontosabb forrása az anyaországi támogatás. "Az Illyés Közalapítvány tavalyi, Kárpátaljának szánt keretének 60 százalékát a Beregszászi Tanárképző Főiskola emésztette fel, a megmaradó 18 millió forintra mintegy 300 pályázatot nyújtottak be" - világosított fel Horváth Sándor, aki az elmúlt négy évben a kárpátaljai alkuratórium tagjaként vett részt a pályázatok elbírálásában.Nem véletlen, hogy az Illyés-alkuratórium összetétele az egyik legkényesebb politikai kérdés a magyar közösség számára. Noha az egyházak vállaltak közvetítő szerepet az egymással szemben álló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) között, a május eleji, Beregszászra összehívott alakuló ülést dolgavégezetlenül kellett felfüggeszteni. "A felek már megállapodtak abban, hogy paritásos alapon lesznek jelen az alkuratóriumban - magyarázza Sari József, a KMKSZ Felső- Tisza-vidéki régióelnöke -, a közalapítvány budapesti képviselői azonban külön-külön tárgyaltak valamennyi kurátorjelölttel, és felborult az egyezség." Horváth Sándor - aki az UMDSZ jelöltjeként vett részt az ülésen - elmondta, tulajdonképpen az elnök és az alkuratóriumi titkár személyében nem sikerült megállapodni. Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha az Illyés budapesti kuratóriuma vállalná a kárpátaljai pályázatok elbírálásának felelősségét, és kivenné a feladatot a helyiek kezéből. Csak így lehetne elkerülni, hogy ne a saját programjaik támogatásáról döntsenek a kurátorok. Erős az KMKSZ-UMDSZ szembenállás. A kárpátaljai magyarság autonómiáját zászlajára tűző KMKSZ alulmaradt a magyarok által megszerezhető egyetlen képviselői helyért folyó választási küzdelemben. A kijevi parlamentben immár nem Kovács Miklós KMKSZ-elnök, hanem Gajdos István képviseli a kárpátaljai magyarságot. Utóbbit az Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt jelölte a beregszászi járásban, amely korábban együttműködési megállapodást kötött az UMDSZ-szel. "A kárpátaljai magyarságnak nincs parlamenti képviselője - értelmezi a helyzetet Sari József Felső-Tisza-vidéki KMKSZ-elnök. - Gajdos Istvánt az ukrán hatalom juttatta parlamenti székhez. Ukrán szavazatokkal győzte le a magyarság jelöltjét, Kovács Miklós KMKSZ-elnököt, és a parlamentben is egy ukrán párt frakciójában tevékenykedik." "Arra a lóra tettünk, amelyik a mi ügyünket viszi - jelentette ki Dupka György, az UMDSZ alelnöke. "A két magyar szervezet politikai programja nagyjából ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Csupán annyi a különbség, hogy a Fidesz a KMKSZ-t, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége pedig az UMDSZ-t fogadja el partnerének" - magyarázza a helyzetet Horváth Sándor. Az UMDSZ az autonómiaformák közül csak a kulturális önrendelkezésnek a híve, míg a KMKSZ a területi autonómiát is hangoztatja. /Gazda Árpád: Szegény gazdagok Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./"

"A világ szabadkőművességének több vezéralakja is részt vett a hét végén azon az ünnepségen, melyet az Elfogadott Óskót Rítus (RSAA) romániai újraélesztésének tizedik évfordulója alkalmából tartottak. A vendégeket Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök is fogadta. Az esemény legrangosabb vendégének Fred Kleinknecht, a skót rítusú szabadkőművesek Washingtonban székelő szuverén főparancsnoka számított, akit máj. 30-án Ion Iliescu államfő, máj. 31-én pedig Adrian Nastase miniszterelnök is fogadott. A titokban tartott államfői fogadáson Fred Kleinknecht a legmagasabb román állami kitüntetést, Costel Iancu romániai szuverén nagymester, a Legfelsőbb Tanács vezetője pedig az állami kitüntetések egy alsóbb fokozatát vehette át. Az eseményen Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke is részt vett.A Ziua értelmezése szerint a szabadkőműves vezetők és az állami vezetők egyértelműen Costel Iancu mellett tették le a garast abban a legitimitási vitában, melyet Iancu a Franciaországban élő, magyar származású André Szákváryval folytat. Utóbbi a kommunizmus idején külföldön életben tartott hagyományos román szabadkőművesség, Marcel Saphira és Dan Amadeo-Lazarescu vonalát követő Legfelsőbb Tanács vezetőjének tekinti magát. A vita lezárását jelzi az a tény, hogy a tavaly elhunyt Dan Amadeo-Lazarescu halála előtt megvonta a támogatást Szákvárytól, a hét végi bukaresti ünnepségen pedig Costel Iancu a Franciaországban élő Marcel Saphira jobbján jelent meg. A román szabadkőművesek között tovább létező törésvonalakat jelzi, hogy a kétnapos ünnepségnek csak az első napján vett részt Gheorghe Comanescu, a Román Nemzeti Nagypáholy (MLNR) nagymestere. Rosszallását az is kiválthatta, hogy az általa vezetett nagypáholy megalakulásának - néhány hónappal ezelőtti - tizedik évfordulóját lényegesen szerényebb külsőségek közepette ünnepelték. /Gazda Árpád: Kitüntették a szabadkőműveseket ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./ A szabadkőművesség megőrizte erejét és befolyását a világ nagy folyamatainak menetére, néha megmutatja magát. A szabadkőművesek befolyásukkal kétségtelenül meghatározó szerepet játszottak és játszanak az új világrend kialakulásában. A szabadkőműves világelit bukaresti rendezvénye, a bukaresti parlamentben megrendezett színpompás évfordulós ünnepség, az egyik legfontosabb rítus szuverén főparancsnokának, tehát világelsőjének részvétele jelzi, elvált, hogy ki az úr a páholyban. Az elfogadott, immár egyedüli és legitim román szabadkőműves vezető Costel Iancu, nem pedig a magyar származású, négy különböző nemzetiségű nagyszülőtől származó, francia állampolgár André Szákváry. A szabadkőműves vezetőket az államelnök és a kormányfő a nyilvánosság teljes kizárásával fogadta. Titkosak voltak a tárgyalások is. /Ágoston Hugó: A titokzatosság ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./"

"A Szabadság-szobor helyreállításán dolgozó fiatal kolozsvári szobrászok /Pokornyi Attila és Szilágyi László/ Bogdan atya kérésére felmásztak a belvárosi minorita templom bejárata fölötti piétához. és megtisztították azt a hosszú évek óta rárakódott szennyeződéstől. - Nem volt könnyű - mesélte Szilágyi László -, hiszen deréktól védőkötéllel biztosítottuk be magunkat, de olyan szűk a hely, hogy ha a feljebb dolgozó Attila megbillent volna, mindketten a mélybe zuhanunk. /(puskel): Restaurátori bravúr. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./"

"Jún. 6-án Kolozsváron ünnepélyes keretek között felavatták a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) új székházát. Bocskai István erdélyi fejedelem egykori szülőházában a kuratórium és a rektori hivatal mellett helyet kaptak a kolozsvári egyetemi karok és az egyetem kutatóintézete. Dr. Tonk Sándor, az EMTE megbízott rektora elmondta: Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában 1600 diák tanul és mintegy 300 tanár tanít. Az elkövetkező két évben megkétszereződik a diákok létszáma, meg kell teremteni tehát azt az infrastruktúrát, amely alkalmas az egyetem működéséhez. Az egyetem Kolozsváron eddig egyetlen szakot indított, a környezettudományit, de az intézmény vezetősége reméli, hogy megkapják az ősszel indítandó médiaszakhoz is az ideiglenes működési engedélyt. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa határozatot hozott arról, hogy tanárai nem vállalhatnak oktatói állást más egyetemeken, a két intézmény között létezik azonban létezik egy együttműködési szerződés, amelynek alapján a BBTE tanárai taníthatnak az EMTE-n is. A megjelentek Orbán Viktor nevét skandálta nagy taps kíséretében, amint Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz - MPSZ elnöke megjelent a helyszínen. Az ünnepséget Tonk Sándor, az EMTE megbízott rektora nyitotta meg, aki hangsúlyozta: a Kolozsvárt ért 1944. június 2-i bombázás és az 1920. június 4-i trianoni évfordulók után 2003. június 4. örömünnepet jelent. A magyar kormányt képviselő Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke Medgyessy Péter kormányfő üzenetét tolmácsolta, aki az eseménnyel egyidőben zajló Csanálos-Vállaji határállomás felavatásán vett részt Adrian Nastase román kormányfővel. Üzenetében Medgyessy Péter rámutatott: szívügyének tekint minden olyan törekvést, amely hozzásegíti a romániai magyarságot kulturális és nyelvi identitásának megőrzéséhez és a szülőföldön való megmaradáshoz. Mint fogalmazott, az EMTE meghatározó értékteremtő pillére a romániai magyar nyelvű oktatásnak, és lehetőséget ad a fiataloknak, hogy jövőjüket e falak mögött elsajátított tudással alapozzák meg. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke szintén elküldte üzenetét az ünneplőkhöz. Beszédében az RMDSZ elnöke, Markó Béla kifejtette: a maradandóság rendkívül fontos emlékművei között állunk itt, és a jövő maradandóságát építjük közösen. Példás együttműködés és összefogás az EMTE is, hiszen ez a magyar kormány, az egyházak, a szakma és az RMDSZ együttműködése által született meg. A szövetségi elnök ugyanakkor rámutatott: mindemellett nem mondhatunk le az önálló magyar állami egyetem létrehozásáról, és kifejezte reményét, hogy a BBTE-n zárós határidőn belül létre jönnek az önálló magyar karok. A BBTE rektorának, Andrei Margának az üdvözletét Kása Zoltán rektor-helyettes tolmácsolta. Hangsúlyozta: szimbolikus értéknek tartja azt, hogy az EMTE rektori hivatala éppen ebben az épületben székel, ahol ezelőtt 446 évvel Bocskai István fejedelem született. A BBTE tanárai az egyetemben nem a versenytársat látják, hanem az új lehetőségeket, s közös feladat, hogy úgy hangolják össze az oktatási tevékenységeket, hogy azok az egész magyar közösségnek a hasznára váljanak. A megyei tanács nevében Kerekes Sándor alelnök szólt a jelenlévőkhöz, aki elmondta: nagy ünnep a mai, nemcsak a kolozsvári, hanem az egész erdélyi magyarság számára. A helyi önkormányzatot képviselő Boros János, Kolozsvár alpolgármestere elmondotta. szerencsét és kitartást kíván az EMTE-nek. Végül Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök mondta el ünnepi beszédét. Mint fogalmazott, jó és biztos helye van az EMTE-nek Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Az új szándékot a régi alapra építették, az új reményt a régi erőbe, országépítők erejébe vetették, Kolozsváron pedig egyenesen Bocskai István örökségébe, mindennel ami korszerű és megőrizve benne mindent, ami időtlen. Nekünk magyaroknak a történelem során mindig akkor volt jó világ, amikor az építők voltak többen. Az ő alkotásaikból épül fel történelmünk, mert az óvatoskodók, az alábecsülők nem építenek semmit, kihullnak az emlékezetből - hangsúlyozta Orbán Viktor. A volt miniszterelnök szerint a nemzet felemelkedése érdekében tenni, építeni, beruházni kell. A magyar nemzeti kormány azért tartotta fontosnak, hogy a magyar adófizetők pénzéből egy más ország területén épüljön egyetem, mert ezzel nem csak Kolozsvár tért vissza a történelmi magyar egyetemi városok közé, hanem a közös, 15 milliós magyar nemzet és nemzetgazdaság jövőjébe történő beruházás valósul meg. Végül dr. Marton József pápai káplán teológiai kanonok, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Pap Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád evangélikus püspök megáldották az épületet. Ezt követően Orbán Viktor elvágta a piros-fehér-zöld avatószalagot, miközben a tömeg a Szózatot énekelte. /Köllő Katalin, Papp Annamária: Bocskai szülőházában az EMTE. Régi alapra épített új remény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./ "

"Teljes titoktartás közepette látogatott el Nagyváradra Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Viorel Hrebenciuc, az SZDP alelnöke, hogy megvizsgálják: a Barokk-palotában kaphatna-e helyet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, amíg sikerül elköltöztetni onnan a Kőrösvidéki Múzeumot. Markó és Hrebenciuc a helyszínen akart meggyőződni arról, hogy mivel járna a püspökség beköltözése az ominózus szárnyba, ahol többnyire raktárak és restauráló műhelyek vannak. Valószínűleg a hónap második hetében megérkezik a szakemberekből álló minisztériumi csoport, hogy megvizsgálja hová volna alkalmas átköltöztetni a múzeumot. /(Balla Tünde): Markó és Hrebenciuc személyesen tájékozódtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./"

"Temesváron 95. életévében elhunyt Boros Béla címzetes római katolikus érsek, a kommunista hatalom által bebörtönzött katolikus főpapok csoportjának utolsó nagy alakja. Életének 95., papságának 70., püspökségének 55., érsekségének 13. évében - így fogalmaz a temesvári római katolikus püspökség közleménye Boros Béla címzetes érsek haláláról. Az érsek hosszas betegeskedés után jún. 6-án éjjel hunyt el. Boros Béla 1908-ban az Arad megyei Erdőhegyen született, 1932-ben Rómában szentelték pappá, és a római Gergely Egyetemen szerzett teológiai és filozófiai doktori címet. 1934-től a temesvári római katolikus papneveldében a bölcsészet és a dogmatika tanára, később az intézmény rektora. 1948 decemberében titokban szentelték a bukaresti nunciatúrán ressianai püspökké, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatta a kommunista hatalom. Azért kellett az akkor már nem működő spanyolországi Ressiana püspökévé szentelni, mert a Vatikán az erdélyi egyházmegyékben továbbra is a bebörtönzött egyházfőket tekintette püspöknek. Boros Béla felszenteléséről később tudomást szereztek, 1951 márc. 10-én őt is letartóztatták, aztán néhány hónap múlva egy koncepciós perben kémkedés vádjával ítélték életfogytiglani fegyházra. A máramarosszigeti börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt, ők ketten a vécék tisztán tartásáért feleltek. 1956-tól két és fél évet magánzárkában töltött a Ramnicul Sarat-i börtönben. Ebben az időszakban a folytonos hangos imádkozás mentette meg a tébolyodástól. A magyarul egy szót sem tudó börtönőr is megtanulta a magyar imádságokat - annyiszor hallotta azokat. Több mint 13 évi rabság után 1964-ben szabadult. Első útja a radnai kegytemplomba vezetett. A déli harangozáskor rongyosan, szakállasan érkezett a templomba, másfél óra múlva azonban már misét celebrált Mária oltáránál. Amint egykor felidézte, ez volt élete egyik legboldogabb pillanata. Boros Béla isteni kegyelemnek tekintette megpróbáltatásait. Kínzóiról is szeretettel beszélt. Mint egy interjúban elmondta: "Megbocsátottam nekik. Annak is, aki összeállította a periratokat. Akkor is és minden nap. Esténként értük is imádkozom." Noha felszentelt püspök volt, és 1990-ben II. János Pál pápa címzetes érseki rangot is adományozott neki, 1992-es nyugdíjazásáig a temesvári erzsébetvárosi plébánián segédlelkészként szolgált. Helytállását 1994-ben a magyar állam a köztársasági érdemrend középkeresztjének adományozásával ismerte el. 1990 után Boros Béla több rendben is kérvényezte rehabilitációját, ez ügyben Ion Iliescu államfőhöz is fordult, az erkölcsi jóvátétel azonban eddig nem történt meg. /Gazda Árpád: Egyházfőként káplánkodott. Temesváron elhunyt Boros Béla címzetes érsek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"

"A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "

"Bukarestben alig telik el nap, hogy falakon, aszfalton, hídkorlátokon ne tűnjenek fel festékszóróval, krétával készült feliratok, néha egy-egy horogkereszt, továbbá "Afara cu jidanii!", "Afara cu ungurii" (Ki a zsidókkal, ki a magyarokkal!). Másnap a felirat vagy rajz eltűnik, anélkül, hogy rendőrség, csendőrség, kormány, SRI, RMDSZ, izraelita hitközösség az esetet felfújná. De mi a helyzet a Székelyföldön, ahol nem a magyar és a zsidó az uszítás vizuális agitációjának témája, hanem - Isten bocsássa meg - a román? Ez már szentségtörésnél is súlyosabb merénylet, ezért nem is marad visszhang nélkül. Június 12-én és 13-án a Hargita Népe hasábjain Szondy Zoltán mutatott be egy ilyen esetet, majd ennek fonákját: "A romániai sajtó egy része szenzációként tálalta, valakik ákombákomokat festettek - többek között - a csíkszeredai ortodox templom falára is. A Hargita-Kovászna megyei ortodox püspökség fellépésének köszönhetően az incidensből ügy lett: a tettest a rendőrség azonosította, lakásán házkutatást tartott (?!?), tízmillió lejes büntetést rótt ki rá." A kézre került tettest a Nagy István Művészeti Líceum buzgó tanári kara kizárta az iskolából. Néhány nap múlva csíkszeredai gyermekek sárral kenték be egy magyar vállalkozó üzletének kirakatát, ajtaját, falait. Ez alkalommal nem történt házkutatás, pénzbüntetés, a tetteseket nem csapták ki az iskolából. Szondy cikkét helyesbíteni kell. A bukaresti román sajtó híradásaiban, Ioan Selejan püspök tévényilatkozataiban nem fordult elő az "is" szócska. Nem fogalmaztak úgy, hogy "ismeretlen tettesek firkáltak az otodox templom falára is." Következetesen csak az ortodox székesegyházat emlegették. Ezt az is szócskát tehát el kellett hallgatni. Mert ha a teljes igazságnak megfelelően tálalják a hírt, miszerint ugyanazon éjjel az ortodox templom és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szomszédos épülete esett áldozatul a profanizálásnak, akkor az újságírói etika szerint dr. Ioan Selejan ortodox püspök mellett meg kellett volna szólaltatni dr. Lányi Szabolcs dékánt is, mert egyformán voltak szenvedő kárvallottak. Ha pedig így történt, akkor az ügynek eleve ki van húzva a nemzeti méregfoga: Selejan püspök fájdalomtól el-elcsukló hangon nem siránkozhatja végig a román médiát, hogy Hargita és Kovászna megyében az ortodox üldözésének újabb tanúbizonyságával van dolgunk, ahogy történik már 700 éve. Hogy milyen ortodox mártírium kezdődött 700 évvel ezelőtt, az megtudható a románul és öt világnyelven 1995-ben megjelent könyvből: Romanii din Sfanta Episcopie a Covasnei si Harghitei (A románok Kovászna és Hargita szent Püspökségéből), kiadta a Vacaroiu-kormány tájékoztatási főosztálya. Ugyanezen kormány Vocea Romaniei című hivatalos napilapja (később megszűnt, mert nem volt olvasója) 1995. dec. 7-i száma azzal ajánlotta olvasói figyelmébe a kiadványt, hogy megismerhetik belőle "az itteni ortodoxia felszámolásának 700 éve módszeresen zajló kampányát." Mesélt a könyv a románok kemény ellenállásáról, amellyel útját állták az erőszakos elmagyarosításnak, a vallásuk megsemmisítésére irányuló "szüntelen hadjáratnak", felrobbantott ortodox templomokról, szétdúlt temetőkről. "A könyv célja bemutatni, milyen körülmények között működik az egy évvel előbb, 1994 őszén létesült Hargita-Kovászna Ortodox Püspökség" - olvasható az ismertetésben. Ennek a 700 éves, szakadatlan pusztítóhadjáratnak újabb fejleménye a csíkszeredai ortodox templom falára 2003 nyáréjszakáján a magyar gyermek kezemunkájával felkent, nem igazán azonosítható, nonfiguratív zagyvaság. Selejan püspök Csíkszeredában még nem érzi az Észak-atlanti Szövetség, az Európai Unió felől lengedező új szellőket, ő még a 700 éves múltban él, mert csak így tetszeleghet a nemzetmentő védangyal szerepében. A román ortodox püspök Oláh-Gál Elvirának adott interjújában (Erdélyi Napló, 2003. máj. 7.) büszkén említette: "2001-ben 700 óvodásgyereknek adtunk kalácsot és kiflit." Ugyanitt elmondta, hogy a magyaroktól lerombolt templomaikat helyreállítatta, vagy újakat épített s megjegyezte: "Ebben az évben 700 millió lejt adtam az épülő templomokra. Azt hiszi, a román államtól van? Nem." Selejan püspök bevallott 700 millió leje mellé a román kormány 1997-ben 802-es határozatával 1,5 milliárd lejt ajándékozott a püspökségnek. Más kormányhatározatok újabb milliárdokat és ingatlanokat utaltak ki kolostorok építésére, és talán marad még az óvodások kalácsára, kiflijére is. Az interjúban árva szó sem esett a bukaresti Adevarul szerkesztősége által 1997. november 19-én beindított országos gyűjtés eredményéről. Márpedig, e jótékonysági keresztény akció kifejezett célja a Hargita-Kovászna megyei ortodox templomok "megmentése" volt. A begyűlt összeg sorsáról a csíkszeredai püspöki könyvelőség azóta sem tett közzé elszámolást. /Barabás István: Firkálni veszélyes. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "

"Kolozsváron a magyarság aránya nem éri el a húsz százalékot. Egyelőre titokban tartják a települések szintjére lebontott nemzetiségi adatokat, pontosabban Bukarestből még nem küldték le ezeket a regionális statisztikai hivatalokhoz. Jól tájékozott, bukaresti statisztikai hivatali források szerint: a néhány nap múlva nyilvánosságra hozandó adatok Kolozsvár vonatkozásában azt mutatják, hogy a magyarság aránya nem éri el a 20 százalékot, mindössze 18,86 százalék. Emiatt Kolozsváron nem élhetnek a kétnyelvű helységnévtábla kifüggesztésével, az anyanyelvhasználat jogával a közigazgatásban, illetve az igazságszolgáltatásban. A végleges népszámlálási adatok szerint Kolozs megyének összesen 702 755 lakosa van, ebből 557 891 román, illetve 122 301, azaz - a tíz évvel ezelőtt több mint 20 százalékhoz képest - csak 17,40 százalék magyar. Ugyanakkor a megyében több mint 570 ezer személy anyanyelve a román, 120 ezer viszont magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Valamivel több mint 507 ezren ortodoxok, majdnem 26 ezren római katolikusok, 30 ezren görög katolikusok, több mint 86 ezren pedig reformátusnak vallották magukat. Közel 10%-kal csökkent a magyarság Szilágy megyében. A nemzetiségi adatok érdekessége, hogy míg a megyében 57 167 lélek vallotta magát magyar nemzetiségűnek, addig 57 246-an vallották magukat magyar anyanyelvűnek. Tíz év alatt 8,3%-kal csökkent a románok száma, míg 9,5%-kal csökkent a magyarok, 15,1%-kal a szlovákok száma. A roma lakosság aránya viszont 36%-kal emelkedett. A megye magyar lakossága mintegy 23,1%, a roma lakosság aránya 5,1%. /Kiss Olivér és J. L.: Kolozsváron húsz százalék alatt a magyarság aránya. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./"

"A szlovák kormányfő tegnap minden eddiginél határozottabban leszögezte: ha a magyar kedvezménytörvényt Szlovákiában is alkalmazni akarják, a pozsonyi vezetés ezt mindenképpen meggátolja. Bugár Béla, az MKP elnöke felháborítónak tartja a nyilatkozatot. Ha Szlovákia területén a magyar kedvezménytörvénynek ne adj isten valamilyen hatálya mutatkozna, akkor nekünk kötelességünk annak gátat vetni, és ezt meg is tesszük - jelentette ki tegnap Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. Eljárását Bugár Béla felháborítónak tartja. A kormánypártok koalíciós tanácsának tegnapi ülésén senki sem cáfolta, hogy a szlovák kormány három - külügyi, belügyi és pénzügyi - tárcája az elmúlt hetek, hónapok során titokban a szlovák ellentörvény előkészítésén dolgozott. Bugár, a Magyar Koalíció Pártja elnöke, a parlament alelnöke tiltakozott az ilyen eljárás ellen, és megengedhetetlennek nevezte, hogy egy vagy több koalíciós partner az MKP háta mögött cselekszik. A kedvezménytörvény ellen fellépő Dzurinda egyszersmind azt is mondta: "A dolgok rendezésére és a megnyugvásra még bőséges alkalom kínálkozik. Cselekedni és arról beszélni azonban csak a megfelelő időben kell." Bugár a koalíciós tanács után az MTI-nek nyilatkozott. "Egyelőre nem az ellentörvény adja az okot a felháborodásunkra, hanem a módszer. Az, hogy a hátunk mögött - de a jelek szerint a másik két kormánypárt háta mögött is - törvény vagy valami készül. Ezt a kormányt tehát egyetlenegy ember irányítja, a kormánynak egyetlenegy domináns pártja van ?" - fogalmazott az MKP elnöke. /Dzurinda: nem kell a jogszabály. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./"

"Hetedik alkalommal került sor a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az Erdélyi Közművelődési Egyesület és a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében a Szilágyi Domokos Napokra. Az irodalmi tanácskozások, megemlékezések, koszorúzások Szatmárnémetiben, Nagysomkúton és Batizon zajlottak. Szilágyi Domokosnak Szatmárnémeti iskoláinak városa, Nagysomkút születésének helye, míg Batizon 1955 és 1960 között a református parókia nyújtott számára otthont. Az idei Szilágyi Napokon koszorúztak többek között: Szabó Vilmos államtitkár, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Kötő József, az EMKE országos elnöke, Ilyés Gyula és Ludescher István Szatmárnémeti, illetve Nagybánya polgármestere. Szatmárnémetiben irodalmi tanácskozás zajlott Sajtóértekezlet II. címmel Szilágyi Domokosról és költészetéről az ezredfordulón. Fátyol Rudolf hegedűművész, a Filharmónia igazgatója, Bartók Béla Hat magyar népdalát és Hat román népi táncát adta elő. A háromnapos program meghitt, családias hangulatban zárult a Szatmárnémetitől alig néhány kilométerre fekvő Batizon. /S. Muzsnay Magda: Szilágyi Domokosra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./"

"Mádl Ferenc köztársasági elnök igent mondott arra a felkérésre, hogy fővédnöke legyen a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium udvarára tervezett, I. György angol királynak emléket állító mellszobor avatóünepségének. Mádl Ferenc "szívén viseli a szórványmagyarság ügyét, és megtiszteltetésnek érzi a felkérést, melynek örömmel tesz eleget" - ismertette a levelet Simon János, az enyedi iskola igazgatója. A szobor felállításának időszerűségét az adja, hogy 2004-ben történelmi dátumot ünnepel az iskola, ugyanis 300 éve, 1704 virágvasárnapján a labanc hadak által elpusztított kollégium újjáépítésére I. György angol uralkodó tekintélyes összeget adományozott. A magyarországi születésű, érzelmileg Erdélyhez kötődő Mikó Diána Enyeden alkotta meg jórészt saját erejéből a szobrot. /Pataky Lehel Zsolt: A fővédnök Mádl Ferenc. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./"

"Júl. 12-én Beregszászon megtartotta első kongresszusát az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/. A közel 500 küldött előtt elmondott beszédében Gajdos István UMDSZ-elnök kiemelte: a 12 év óta ernyőszervezetként működő UMDSZ tavaly decemberben váltott, amikor az alapszabályt módosítva lehetővé tette az egyéni tagságot. Ez után viharos gyorsasággal épült ki az új struktúra, 135 alapszervezet jött létre közel 120 településen, 15 ezer főt meghaladó tagsággal, lefedve a kárpátaljai magyarlakta települések 99 százalékát. " Kiemelt feladatként jelölte meg a közvetítő szerepet az ukrán-magyar államközi, így a határ menti regionális kapcsolatok erősítésében, különös tekintettel a vízumrendszer minél fájdalommentesebb bevezetésére. Szabó Vilmos, a budapesti MeH határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó politikai államtitkára felolvasta Medgyessy Péter miniszterelnök levelét, és hangsúlyozta: a magyar kormány nem avatkozik bele a kárpátaljai magyar szervezetek vitájába. /Megtartotta első kongresszusát az UMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ "

"A hazai kormánypártnak, akárcsak a többi kelet-európai, magát szocialistának, szociáldemokratának valló pártnak a gyökerei mélyen visszanyúlnak az egykori kommunista pártokba. Ennek ékes tanúbizonysága az a káderállomány. A Moldova Köztársaságban az egykori kommunista párti, KGB-és elit a "rendszerváltás" óta éli zavartalan életét. Úgy tűnik, Románia egyre inkább Moldova Köztársaság teljes visszarendeződésének útját járja. Nyílt titok, hogy a volt pártapparátus, az egykori Szekuritáté bennfentesei, a besúgók, a kommunista rezsim alsó, közép és felső szintű gazdasági vezetői lettek az ország leggazdagabb üzletemberei. Kapcsolatrendszerüket a kilencvenes évek törvény nélküli, zavaros időszakában tökéletesen kihasználhatták. Keveset tud róluk a közvélemény, és a helyzet mai állása szerint többé senki nem fogja őket elszámoltatni. Múltbeli tevékenységükért már nem megvetés, hanem nyilvános dicséret is jár, ahogyan az történt Temesváron is. A forradalom mártírjainak emlékét őrző civil szervezetek megrökönyödésére a kormánypárt megyei korifeusai a volt megyei és városi titkárokat, propagandistákat emléklappal, plakettel tüntették ki. Temesvár még létező lelkiismerete felháborodott. Mindez a kormánypártot Bukarestben és Temesváron sem zavarta. /Makkay József: A kommunista elit elismert érdemei. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17/"

"Gyergyóremetén a Fráter György nevét viselő általános iskola és a Balás Gábor nevét viselő könyvtár előterében levő Cseres Tibor emlékmű a község neves szülötteire hívja fel a figyelmet. Cseres Tibor Hideg napok című munkája 1964-ben megjelent, amelyben a magyar csapatok bácskai véres cselekedeteit írta le. Várta a szerb írók részéről az 50 ezer magyar életet elpusztító szerb vérbosszú hasonlóan őszinte feltárását. Ez nem történt meg, ezért ezt elvégezte Cseres Tibor az 1991-ben megjelent Vérbosszú Bácskában című művében. Haláláig, 1993-ig hét regénye és elbeszéléskötete jelent meg. Emlékét a Gyergyóremetén 1995-ben alakult Cseres Tibor Közművelődési Egyesület őrzi. Az emlékművet 1995. ápr. 1-jén, az író születésének 80. évfordulóján leplezték le. Balás Gábor történész, író Gyergyószentmiklóson született, de a család remetei származású. Budapesten, Párizsban és Berlinben tanult, ügyvédi diplomát szerzett, de legjelentősebb munkája, A székelyek nyomában /Budapest, 1984/ történelmi jellegű. Társszerzője a Panoráma sorozatban megjelent Utazások Erdélyben útikönyvnek. Könyvtárát a községi könyvtárra hagyta, ezért viseli a nevét. Remete kirajzása Csutakfalva, neve arra utal, hogy kiirtott erdő helyén települt. Az általános iskola Balás Jenő bányamérnök nevét viseli. Balás Jenő elemi iskoláit Remetén végezte, Budapesten és Selmecbányán mérnöki diplomát szerzett. A bauxit kutatásával foglalkozott. 1919-ben a román hatóságok kiutasították Erdélyből. Magyarországon ő indította el a bauxit bányászatát. Emlékét a magyarországi Gant községben emlékszoba és emléktábla, Csutakfalván az iskola épületén elhelyezett emléktábla őrzi. /Pomjánek Béla: Gyergyóremete Cseres Tibor emlékműve. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./ Balás Gábor jelentős összegzése Erdély jókora jogtörténete című háromkötetes munkája, az egyes kötetek 1977-ben, 1979-bn és 1982-ben jelen meg Budapesten. Ennek rövidített összefoglalója Balás Gábor-Domokos Andrea: Erdély rövid jogtörténete 1947-ig /Budapest, 1991/"