Megszabadulnának Avram Iancuéktól
Európa leggiccsesebb szobrának tartja a kolozsvári Avram Iancu-szobrot, ezért eltávolítását kérte az önkormányzattól Alexandru Păsat szobrászművész, a Művészeti és Formatervezési Egyetem (UAD) szobrászat tanszékének tanára.
A Ziardecluj.ro portálnak nyilatkozó szobrász ugyanakkor a Fellegvár tetején található óriáskeresztet, valamint a főtéri forradalmárok emlékművét is eltávolítaná, ugyanis úgy véli, hogy az 1989 decemberében elhunyt hősök emlékére állított kőtömbök a kommunista stílust tükrözik.
Alexandru Păsat egyébként nincs egyedül véleményével: Ioan Sbârciu festőművész, szintén az UAD tanára, valamint Radu Moraru, a felsőoktatási intézmény rektorhelyettese is bírálta a Kolozsvár közterein található szobrok, emlékművek esztétikai minőségét.
„Valamennyi alkotás rendkívül gyenge munka, amelyeknek semmihez semmi közük, a román katona szobra vagy a Hófehérke és a hét törpe is borzalmasak. Valamennyit le kellene cserélni” – jelentette ki Alexandru Păsat. A szobrászművész szerint Avram Iancu szobra csúfot űz a történelmi személyből, ezért egy jól elkészített alkotásra kellene cserélni.
Kolozsi Tibor kolozsvári szobrászművész, a Mátyás-szoborcsoport restaurátora a Krónikának elmondta: nem új keletű a képzőművészek kezdeményezése, az Avram Iancu-szobrot Gheorghe Funar egykori polgármester ugyanis önkényesen, a szakma megkérdezése nélkül készíttette el.
„Egyelőre semmilyen előrelépés nem látható, nem hiszem, hogy komolyan veszik majd a képzőművészek kezdeményezését. A szakértők szemét már régóta szúrja a szobor, azonban politikai súlya is van a dolognak, ezért nem hiszem, hogy érdemben bármi is történne ez ügyben” – értékelt lapunknak Kolozsi Tibor.
A szobrászművész által mondottakat támasztja alá Emil Boc kolozsvári polgármester nyilatkozata is, az elöljáró ugyanis újságírói kérdésre kijelentette: amíg ő a kincses város polgármestere, addig senki sem nyúlhat az Avram Iancu-szoborhoz.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Funar és az ősdákok
Gheorghe Funar újra hasít, mint a penge. Az egykori kolozsvári polgármester, aki egyetemi tanár lehetne a kreatív magyargyűlölet tudományágában, ha lenne ilyen, még mindig képes olyanokat mondani, hogy ha a kijelentései megdöbbentőségfaktorát elektromos energiává lehetne alakítani, egy évig az hajtaná a kincses város villamos- és trolibuszállományát.
Funar most, tíz évvel azt követően, hogy három mandátum után búcsúzni kényszerült a polgármesteri tisztségtől, elárulta, miért festette a román zászló színeire, piros-sárga-kékre a kolozsvári padokat és szemeteskukákat.
Nos mint kiderült, nem arról van szó, hogy a magyarokat akarta volna hergelni. Egyszerűen csak saját, román nemzettársainak történelmi tudását próbálta pallérozni, mert hogy – mint kifejtette – olyan adatokra bukkant, miszerint a mai Erdély területén egykor élt dákok már tízezer évvel ezelőtt is itt voltak, sőt valójában ők az emberiség első, legősibb civilizációjának képviselői. És mivel a zászlajuk, illetve az egyenruhájuk is piros-sárga-kék volt, az egykori elöljáró, akinek minden ezzel ellenkező történelmi és régészeti bizonyíték ellenére szent meggyőződése, hogy a románok a dákok leszármazottai, a kukák és a padok trikolórra festésével csak arra akarta felhívni honfitársai figyelmét, hogy eddig hamis történelmet tanítottak nekik az iskolában.
Hozzátette: Budapest korábbi zászlaja is azért volt piros, sárga és kék, mert a Duna jobb oldalán elterülő városrész helyén egy Buda nevű dák vár állt, amiből a település mai neve is származik. Meg kell vallanunk, még mindig nehezen térünk magunkhoz Funar mester értékes felfedezései nyomán. Hiszen amúgy tisztában vagyunk vele, hogy a dákok művelt és bátor nép voltak, de hogy a világ összes fejlett civilizációja tőlük származott, ez valóban meglepő fordulat.
Mint ahogy a Buda helynév dák eredete is, én Funar helyében ezen a vonalon továbbmennék egy kicsit, hiszen innen már csak egy lépés, hogy kiderüljön: maga a nagy vallásalapító, Buddha is dák volt, hiszen neve ugyanúgy hangzik, mint az egykori dák váré. Kérdéses ugyanakkor, hogy Andorra és az afrikai Csád zászlaja miért ugyanúgy piros-sárga-kék, mint a román, de lehet, már bennük is tudatosult dák eredetük, és így tisztelegnek őseik előtt.
A továbbiakban nem csodálkoznánk, ha hamarosan kiderítené, hogy voltaképpen a dinoszauruszok is egy fejlett dák civilizáció képviselői voltak. A pusztulásukat okozó aszteroidát pedig a betolakodó magyarok ősei küldték a Földre.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár),

A dáciai feliratok két százaléka tartalmaz dák nevet
A Magyar Tudományos Akadémia doktora, TÓTH ENDRE régész, egyetemi tanár A dáko-román kontinuitás elmélete címmel tartott előadást Nagyváradon. A jeles archeológus Szilágyi Aladár interjújában a téma néhány kevésbé ismert aspektusára is kitért.
Mit gondol, pontosabb volna a „dák-római kontinuitás” elméletéről beszélni a „dáko-román kontinuitás” helyett, hiszen a román történetírásban is a „daco-romană”, nem a „daco-română” jelzős szerkezet használatos?
Valóban, ez egy félresikerült fordítás, ami szinte kitörölhetetlenül meghonosodott a magyar közbeszédben.
Ismerjük a leckét, mely szerint miután 106-ban a rómaiak meghódították Daciát, elkezdődött a dák őslakosság romanizálása, ennek eredményeként kialakult egy latin nyelvű és kultúrájú népcsoport, mely a rómaiak kivonulása után is itt maradt a mai napig. E feltételezés első változatát nálunk Mátyás király krónikásánál, Antonio Bonfininél fedezhetjük fel. A teória búvópatakként bukkant elő a 19. század első felében, az Erdélyi Iskola két tagja, Gheorghe Șincai és Petru Maior Budán kinyomtatott könyvében. A derék írástudók viszont csak római eredetről tudnak. Szerintük „a későbbi románok tisztán római eredetűek, keveretlen fajták.” Azóta sokat változott a román szemlélet a kontinuitásról…
Kétségtelen, Dácia különleges tartománya volt a Római Birodalomnak. Dáciára nem mindig alkalmazhatóak azok az ismérvek, amelyek a Római Impérium európai tartományainak a kutatása során előkerültek. A többi tartomány esetenként több mint 400 évig volt római fennhatóság alatt. Dácia viszont csupán 160-170 esztendeig volt a birodalom része, s már 130 év múltán elkezdődött a fokozatos kivonulás. A Római Birodalom egy globalizált impérium volt minden tekintetben. Ugyanolyan volt az építészete, a művészete, az intézményrendszere az Atlanti-óceántól Kis-Ázsiáig. Az európai tartományok mindegyikében azonos módon zajlott le a romanizáció. Ma már tudjuk, ahhoz, hogy a meghódított kelta vagy germán népek rómaivá váljanak, azaz átvegyék a római kultúrát, a latin nyelvet, ahhoz legalább háromszáz év kellett. Ahol ez az időszak nem állt rendelkezésre, ott valami más zajlott le. Ez az egyik dolog, ami megkülönbözteti Dáciát a Római Birodalom többi részétől. A másik az, hogy a rómaiakkal – bármennyire is erőszakos bandaként jelennek meg a filmekben, akik állandóan háborúztak, gyilkoltak, kegyetlenkedtek – nem egészen így zajlottak le a dolgok. Nem szociális érzékenységből voltak kíméletesek, hanem megtanulták azok alatt az évszázadok alatt, amíg a birodalmat kialakították, hogy hogyan kell bánni a népekkel. Hogy azok „önként és dalolva” fogadják el a romanizációt, azaz vegyék át a római kultúrát.
A hódítók bizonyos dolgokba nem avatkoztak bele. Nem nyúltak a valláshoz, a hitvilághoz, a meghódított népek a maguk köreiben továbbra is azt csináltak, amit akartak, csak „meg kellett adni a császárnak, ami a császáré”.
Aztán szépen lassan a meghódítottak elkezdték használni a római eszközöket, tárgyakat, utakat, éppen azért, mert egy több száz éves tapasztalat, kulturális fejlődés révén jöttek létre. Ahogy a meghódított kelták, germánok átvették a rómaiak tárgyi kultúráját, ugyanúgy megkezdődött a szellemi kultúrának is az átvétele, a nyelvvel együtt. Nyilván voltak háborúk, de ezek közel sem jártak annyi áldozattal, mint Dácia meghódítása idején. Dácia elfoglalása egy hosszú, majdnem száz éves háborúskodás végeredménye volt. A rómaiak és a helyi lakosság között rossz viszony alakult ki. Meggyűlölték őket, egyszerűen azért, mert a dákok két esetben, amikor előbb Burebista, majd Decebal alatt egyesítették az erőiket, állandóan támadólag léptek fel a birodalommal szemben, és a Dunától délre fekvő gazdag római városokat fosztogatták. „A dák veszély” állandó fenyegetettséget jelentett, szimbolikus töltetet is kapott a rómaiak számára. Ezt próbálta aztán Traianus megszűntetni, amikor büntető hadjáratot indítottak a dákok ellen. Első menetben nem is gondoltak arra, hogy Dáciában tartományt hozzanak létre, hiszen a Római Birodalom határait Európában a nagy folyók, a Rajna és a Duna képezték. Dácia esetében egy bizonytalan határvonal alakult volna ki, nem olyan jól védhető, mint Európában máshol. A korszak kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a háború első menetében Traianus csak Decebalt akarta legyőzni, de nem akart provinciát alapítani. Azután „a héják”, a római szenátus harcias vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy tartománnyá alakuljon át a meghódított terület. Ez még Traianus uralkodása alatt meg is történt. Elkezdték kialakítani a szokásos közigazgatást, mint bárhol a Római Birodalomban, utakat építettek, táborokat, telephelyeket jelöltek ki. És… keresték a lakosságot. A háború sok véráldozattal járt a dákok részéről, a túlélők az évszázados háborúskodás után sok jóra nem számíthattak, biztos, hogy nagyon sokan elmenekültek a rómaiak elől. Harmadsorban meg aki maradt, azt elvitték katonának. Bárhová máshová. Azok a feltételezések, hogy csak néhány ember maradt életben, az túlzás, ilyet sehol nem írtak le más néppel kapcsolatban, de mutatja, hogy az emberveszteség rendkívül erős volt.
És mi a helyzet a régészeti leletekkel?
A régészeti leletek egyértelműen beszélnek. Azokból következtetni lehet, hogy a dák kultúrának mennyire maradtak nyomai, mennyire éltek tovább a dákok a római korban. A földrajzi neveknek, a vízneveknek a továbbélése nem jelent semmi különöset, mert
a rómaiak ebben is toleránsak voltak, mindenütt meghagyták a régi városneveket, földrajzi neveket, tehát ez nem bizonyíték arra, hogy a helyi lakosság tovább élt volna bármeddig.
Ha valakik helyben maradtak, azok rendkívül kis számban lehettek, nem mutathatók ki régészetileg. Vannak leletek, amelyekből egyértelműen lehet következtetni nem csak a lakosság továbbélésére, hanem arra is, hogy mennyire vették át a római kultúrát. Ezek a római feliratok, amelyek egyértelműen elárulják azt, hogy az állítója római polgár volt, hogy eredetére nézvést dák volt, vagy máshonnan került ide. Körülbelül háromezer felirat került elő Dácia területén, ezek két százaléka tráko-dák. Trák vagy dák, nem lehet igazán megkülönböztetni a személynevek alapján. Ez is azt bizonyítja, hogy a dák lakosság megfogyatkozott. Nem lehet azt sem feltételezni, hogy azért, mert „felmenekültek a hegyekbe”, és nem közösködtek, nem kereskedtek a rómaiakkal. Mert ha így történt, akkor nem romanizálódhattak, nem tanulhattak meg latinul.
Nem beszélve arról, hogy Dácia provincia messze nem fedte le a dákok lakta területeket…
A császárkorra vonatkozó kutatásnak két fontos alapkérdése van, ami mindenhol a birodalomban fölmerül. Az egyik a romanizáció, a másik a kontinuitás kérdése. Hogy mi történt az őslakossággal a római uralom alatt, és mi történt a birodalom felbomlás után? A rómaiak kivonulása után a Germániában, Galliában maradt népeknek maguknak kellett a sorsukról gondoskodniuk. Ha mások nem, az egyháziak, a 4. század végén kiépült püspöki szervezetek, a püspökök voltak azok, akik valamilyen formában megpróbáltak védelmet biztosítani a lakosság részére. Dáciában nem így volt. Dáciában már 118-ban is volt egy olyan háború, amikor fölmerült, hogy a rómaiak elhagyják a területét. Szarmaták és a roxolánok törtek be, s lefűzték Dáciát a birodalom testéről. A drobetai hídnak a faszerkezetét le is bontották, mert attól tartottak, hogy ott törnek be. Kiderült, a birodalom védelme szempontjából Dáciának nincs nagy jelentősége. Nyilván, a 2. század végén az aranybányászatnak köszönhetően vált fontossá, ez ideig-óráig meghosszabbította az ittlétet. A rómaiak nem voltak olyanok, hogy csak úgy, simán átadjanak egy területet. Ezt a császárság korában kétszer tették meg, az egyik Dácia volt, onnan kivonták a katonaságot, a lakosság meg elmenekült. Miért maradtak volna itt? A romanizált rómaiak, akiket a birodalom minden részéből telepítettek ide, nem maradtak itt, hanem átmenekültek a Dunától délre. Számukra külön tartományt alakítottak ki, a Dacia Mediterraniát, amely aztán különféle neveken szerepelt. Ez nagyjából a mai Macedónia, Szerbia, illetve Bulgária nyugati része, az a terület, ahová a menekült lakosság letelepedett. Ez jobbára már görög nyelvterületnek számított, mégis a 4. század végén viszonylag gyakoriak a latin feliratok, tehát latinul beszélő népességet telepítettek ide.
Meggondolkodtató, hogy a germán népek, majd az avarok legalább kétszer több ideig tartózkodtak Erdély területén, mint a rómaiak, mégis ennek nyoma sincs a mai román nyelvben, kultúrában. Ennek egyetlen magyarázata lehet: akkor a románok elei nem éltek abban a térségben, amelyet ezek a germán, illetve avar törzsek elfoglaltak.
Az egyik kulcsszó, ami a román történelemkutatásban a leggyakrabban szerepel, az „autochtónia” fogalma. Az, hogy ahol, amelyik földön most a románok élnek, ők onnan is származnak. A Ceușescu-érában egészen az őskorig visszamerészkedtek egyesek, a neolit korszakban is „megtalálták” a románok őseit. Kétségtelen, hogy a rómaiak 150 éves ittléte nem volt elegendő a romanizációra. Érdekes dolog, s fontossá válhat tudományos szempontból – ugyan még sok nyomát nem láttam –, a késő római, a 3. századi dáciai temetők feltárása. A 200-as évektől a rómaiak átálltak a csontvázas temetkezésre, tehát nem égették el a halottaikat, hanem eltemették. Ilyen temetőket eddig Dácia területén nem tártak föl. Ez világosan mutatná, hogy egy bizonyos idő után, a 3. század végére itt minden megszűnt. Olyan lelet nem került elő, ami 271 utánra keltezhető. Túllépve a dák-római kontinuitás kérdésén, ezeknek a síroknak a föltárása fontos lenne a birodalom szempontjából is, mert ez egy teljesen fix időhatárt mutatna a leletekre, arra, hogy bizonyos tárgyakat, eszközöket használtak-e 271 után is. A kronológia tekintetében az ember mindig keresi a támpontokat, fölállítja az egyes tárgyaknak a tipológiáját, mozgásait…
A kontinuitás-elméleten belül is több változat van. Már említettük, voltak, akik a tiszta római származásra esküdtek, olyanok még többen, akik a dákok és a rómaiak keveredésére, de akadtak olyanok is, akik a tiszta dák származás hívei voltak.
Amikor a dák-római kontinuitás kérdése beindult, Bonfiniék felfedezték, hogy „jé… itt a hegyekben parasztok élnek, akik valamilyen, a latinhoz hasonló nyelven beszélnek, majdnem olaszul”. Aztán az 1800-as években a nyelvújítások során ez be is következett: olasz, francia szavak garmadáját vették át, az addigi bővebb szláv eredetű szókincsük mellé. A 19. század legvégéig, sőt, a 20. század elejéig tartotta magát az a teória, miszerint a románok Dácia provincia római lakóinak a leszármazottai. S ez a motívum már a 18-19. században is erőre kapott, olyan vonatkozásban, hogy „mi előbb éltünk itt, Erdélyben, mint akár a szászok vagy akár a magyarok”. A 20. század 30-as, 40-es éveiben jött a dákokhoz való csatlakoztatás. Ez elsősorban Daicoviciu nevéhez kötődik, a táborával együtt azt próbálta bizonyítani, hogy ezek a „rómaiak”, akikből a románság kialakult, az egykori dák lakosság leszármazottai, romanizált, latinul megtanult dákok, akik aztán helyben maradtak, és belőlük alakult ki a románság.
Hadd térjünk át a másik elméletre, ez a bevándorlás elmélete. Többféle teória született arról, hogy mikor érkeztek, hány hullámban stb. Erre vonatkozóan találtam egy talán ma már nem annyira megalapozott tanulmányt. De úgy éreztem, amikor elolvastam, hogy korához képest racionális érveket tud felvonultatni. Szerzője 1899-ben jelentetett meg egy írást az Erdélyi Múzeum oldalain, Moldován Gergelynek hívták.
Igen Grigore Moldovan ő, akit a románok renegátnak tartottak…
Ez „a renegát” írástudó a saját népét sokra becsülte, szépeket írt róla, de azt is, hogy: „Hazánkban (értsd: Magyarországon) a román nép által lakott bármely kis területet vegyünk, a nép nyelvében, erkölcseiben, hitvilágában, mindenütt megkapjuk a balkáni ízt.” Moldován főleg Alsó-Fehér megyét, a Mócvidéket tanulmányozta. Pontról pontra, konkrét példák segítségével állapítja meg, hogy viseletben, szokásokban, babonákban, tradíciókban, a hétköznapi élet megnyilvánulásaiban, az önszervezésben is az egész Balkánra jellemző dolgokat fedezett fel. A hivatalos román történetírás hogyan viszonyul ehhez?
A román történetkutatás az eredet kérdésében sosem volt egységes. Általánosabb az a nézet, amelyik Dácia területén kialakultnak tartja a románságot, viszont a jászvárosi egyetem történeti iskolája egészen az 1950-es évekig még azt feltételezte, hogy a románság kialakulásának a helye az Észak-Balkán, a Dunától délre, a délszláv, makedón, Albániával határos terület. Ezért vannak például illíriai, albán eredetű szavak a román nyelvben. Azt nem lehet kétségbe vonni, hogy a román egy neolatin nyelv. Vitathatatlanul a rómaiak leszármazottai bizonyos tekintetben, csak náluk nagyobb volt a keveredés, több az etnikai hatás, mint akár az olasz, vagy spanyol területen, a többi neolatin országban. Ez a két történeti iskola évtizedekig vitatkozott egymással. A források, a leletek azt mutatják, hogy a 12. század vége előtt itt, a Kárpát-medencében nem éltek románok.
Névjegy
Tóth Endre (Szombathely, 1944) római korral és középkorral foglalkozó régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának nyugalmazott főosztályvezetője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán régész és történelem szakos oklevelet szerzett (1969), 1971-ben egyetemi doktorátust. Előbb a szombathelyi Savaria Múzeumban, majd 1971-től a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán dolgozik. 1975-ben az ELTE Régészeti Tanszékén tanársegéd, 1983-tól a Nemzeti Múzeum Régészeti Könyvtárának főosztályvezetője. 1999-ben a történelemtudomány kanditátusa lesz, 2010-ben az MTA doktora. 2012-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense. Kutatási területei: Pannonia római kori régészete és története; a tartomány késő antik anyagi kultúrája, római epigráfia; Savaria ókori és kora középkori régészete; a magyar koronázási jelvények; a Seuso kincs.
Tóth Endre
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Kihallgatják a Nyírő-megemlékezés szervezőit
Március 12-én, szerdán reggel a művelődési ház igazgatóját házigazdaként, délben Kisné Portik Irént szervezőként hallgatta ki a rendőrség. A január 15-én megszervezett Nyírő-megemlékezésről érdeklődtek ügyészségi utasításra.
Rendőrségre hívatják a szervezőket
Pál Levente szerdán reggel volt hivatalos a gyergyószentmiklósi rendőrségre. Arról kérdezték, mikor volt és hogyan zajlott a Nyírő Józsefre való megemlékezés. „A január 15-ei rendezvénynek a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ adott otthont, ezt belefoglaltam a rendőrségen írt nyilatkozatomba is, nyomatékosítva, hogy Nyírőre, illetve Tompa Lászlóra irodalmi munkásságuk méltatásával emlékeztünk, az eseménynek nem volt olyan eleme, ami xenofób, rasszista, fasiszta lehetne” – közölte kérdésünkre a művelődési ház igazgatója.
„Számítottam rá”
Éppen kokárdakészítésre tanította az iskolásokat Kisné Portik Irén, amikor értesítették: mint szervezőt felkeresné a rendőrség képviselője a Nyírő-rendezvényről érdeklődve. A januári megemlékezés kezdeményezője az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Rákóczi Szövetség volt, az önkormányzat pedig beemelte a város rendezvényeinek sorába. Ugyancsak e két civil szervezet emlékezett meg 2013-ban Wass Albertről, melynek szintén ügyészségi kivizsgálás lett a következménye.
Kisné Portik Irén elmondta, számított rá, hogy hívatni fogják, hisz már a rendezvényt megelőzően is nyilvánosságra kerültek megemlékezést ellenző kijelentések, az eseményen is számítottak – épp ezért – a „megfigyelők” jelenlétére.
Selyem Antónia, a Rákóczi Szövetség elöljárója, bár társszervezője volt az eseménynek, még nem kapott semmiféle értesítést a rendőrségről. „Ha hívnak is, csak az időmet rabolják. Lenne jobb dolgom is, a március 15-ei rendezvényeket szervezzük éppen. Egyébként annyi minden történt velem életemben, hogy gondot ilyesmivel nekem okozni nem tudnak”.
Az ügyészség vizsgálódik
Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője tájékoztatott a folyamatról: a rendőrség ügyészségi megbízásnak tesz eleget e kihallgatásokkal. Részletekkel nem szolgálhatott. Irinel Valeriu Crudu, a gyergyószentmiklósi ügyészség főügyésze megkeresésünkre elmondta: feljelentés alapján láttak kivizsgáláshoz. Bizonyítékokat gyűjtenek, és a nyilatkozatok alapján hoznak döntést arról, hogy a rendezvény szervezői mellett másokat, esetleg résztvevőket is kihallgatnak-e. A főügyész elmondta: Dan Tănasă és Aurel Vainer aláírásával, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tett feljelentést az ügyészségre még a rendezvény időpontját megelőzően. Ezt vizsgálják ki, majd tájékoztatnak az eredményről.
Bűn Nyírőre emlékezni?
A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében Aurel Vainer, parlamenti képviselő, a szövetség elnöke a megemlékezést megelőzően több helyre is levelet intézett. Kérte a belügyminisztériumot, a Hargita Megyei Prefektusi Hivatalt és Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében. A zsidó szervezet a magyarországi fasiszta kormány közismert támogatójának nevezte az erdélyi írót, éppen ezért úgy véli: még Nyírő írói munkásságának a méltatása is a fasiszta jelképek és személyek népszerűsítését tiltó, 2006/107-es számú törvény hatálya alá esik.
„Bár nem volt tagja az 1944. októberi hatalomra kerülése után budapesti zsidók ezreit halálba küldő szélsőséges és fasiszta Nyilaskeresztes Pártnak, Nyírő József a rezsim ideológiája propagandistájának számított, horthysta és nyilas kiadványokat szerkesztett, és éppen Szálasi-kormány által végrehajtott deportálások idején volt a budapesti parlament képviselője” – szerepelt az Aurel Vainer által aláírt közleményben.
A zsidó szervezet a továbbiakban a „hitleri rezsim nagy csodálójának”, mindemellett „meggyőződéses románellenesnek” nevezte az írót, aki Vainer elnök szerint a múlt század negyvenes éveiben „a kolozsvári Tűzharcosok magyar félkatonai alakulat tagjaként részt vett a kincses város környéki román lakosság terrorizálásában”.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

A neptuni sugárút fényei
Ismét kormányon az RMDSZ. Amint azt már leírták előttem, feltűnő volt, mennyire igyekezett minden felszólaló a döntő tárgyalást megelőző SZKT-n, hogy véletlenül se riassza el a „kérőt”, mennyire kerülték a testület tagjai az erdélyi magyarság távlati fennmaradása szempontjából elengedhetetlen területi autonómiának még csak a felvetését is. Az RMDSZ újbóli kormányzati szerepvállalásának témára rárepült a román sajtó is, a világhálón gúnyos karikatúrák tömkelege kering, mely az RMDSZ-t illetve Kelemen Hunort villázza e politikai lépésért.
Egy szempontból, ha tárgyszerűek akarunk maradni, megvédhetjük az RMDSZ-t. A román politikum és sajtó nagy része elvárná a Szövetségtől, hogy úgy viselkedjen, mint egy ideológia-kötött román párt, azaz az Európai Néppárt tagjaként ne paktáljon a kommunista utódszervezetekkel. Ez az elvárás, bár első látásra jogosnak tűnik, több szempontból is teljességgel illegitim.
Elsősorban azért, mert a Nemzeti Parasztpárt letűntével nem maradt akárha jóindulattal is, de hitelesnek mondható antikommunista erő a bukaresti politikai porondon, minden politikai aktor örököse valamilyen fokon a múlt rendszernek.
Másrészt az RMDSZ feladata nem az, hogy betagozódjon a román politikai rendszerbe és ideológiaelkötelezett versenypártként viselkedjen. A szervezet létrejöttének értelme az volt, hogy az erdélyi magyarság fennmaradásáért és gyarapodásáért küzdjön minden alkotmányos eszközzel. Amibe beleértendő a társadalomszervezés a lehető legmagasabb fokon, optimális esetben az „állam az államban”-modell szerint, hiszen egy nemzeti közösség fennmaradásának első számú garanciája, ha az anyagi- és humánreprodukció mellett, a kulturális-erkölcsi önreprodukció folyamatait is az adott közösség tagjai ellenőrzik. Aligha tudunk az önazonosságához ragaszkodó, nemzethű, magyarul gondolkodó nemzedékeket felnevelni addig, amíg Bukarestben határoznak arról, hogy mi tanítható a magyar iskolákban.
Egy nemzeti közösség sikeressége pedig nagymértékben azon múlik, hogy ki tud e alakítani olyan mechanizmusokat, melyek az adott közösség minél elkötelezettebb, minél felkészültebb s a szóban forgó kollektívum kulturális-történelmi örökségét minél inkább magáénak érző elitet juttatja a döntő pozíciókba. (Az erdélyi magyarság ebben a tekintetben igen rossz helyzetben van, a szavazatok nagy részét magáénak tudó mamutszervezet vezető elitjében a karrieristák és a román hatalom mozgatottjai dúsultak fel 1995-től errefelé.)
Ebből világosan következik, hogy a magyarság irányában totálisan empátianélküli román elit, mely képes lenne az elnyomottól az elnyomó irányában érvényesülő, belső meggyőződésen alapuló lojalitást elvárni, közösségünk szisztematikus megrablása, kifosztása, megalázása, hátrányos helyzetbe kényszerítése után, egyszerűen figyelmen kívül hagyja a realitást, amikor egyfajta politikai táborhűséget vár el az RMDSZ-től, és elvtelenséggel vádolja azt, azért, mert mindkét politikai tömb irányában rendelkezik kapcsolódási pontokkal. Más lenne a helyzet, ha a román politikában lenne egy olyan megoszlás, mint 1990 és 1996 között, amikor a szerepek egyértelműek voltak, annak dacára, hogy a magyarság sorsrendezésének kérdésében irányában egyik politikai tömb sem volt valódi partner. De legalább lehetett tudni, hogy kik a múlt örökösei, a felvállalhatatlanok, a tényleges rendszerváltás akadályozói, s kik azok, akik ha a nemzeti kérdésben nem is, de legalább a demokratikus játékszabályok megteremtésében partnerek.
A fő probléma tehát nem az, hogy az RMDSZ elárulná a következetes, antikommunista konzervatív oldalt, mert ilyen oldal egyszerűen nincs. A probléma az, hogy a Markó Béla által a kormányzati szerepvállalásról első ízben döntő 1996. november 28-i, Bukarestben megtartott SZKT ülésen emlegetett libának az árát az RMDSZ szisztematikusan nem kéri meg. Túlzás nélkül leszögezhető, hogy kifejezetten rátukmálja a vásári állatot a vevőre, mert az az érdeke, hogy a liba elkeljen, bármi áron, mert akkora a részesedése a puszta vásár megkötéséből. Magyarán a lényeg a klientúra pozícióba juttatása, mint általában a zsákmányorientált versenypártok esetében, melyek a programot csak szükséges rossznak tartják. A programban rögzített elvi sarokpontok nélkülözhetetlenek választók mobilizálásában, de e pártok egy percig sem gondolják komolyan azok képviseletét és megvalósítását. (A legcinikusabban erről a kérdésről Torgyán József beszélt egy rádióinterjúban, amikor szembesítették a kilencvenes évek közepén, az MSZP-s győzelem után a választások előtti nyilatkozataival. Válaszának lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy az még a választások előtt volt és minden pártelnök mond olyan dolgokat a kampányban, melyet maga sem gondol komolyan.)
Most azt halljuk a kormányzati szerepvállalás indoklásaként, hogy csökken a magyarellenesség, ha az RMDSZ kormányon van (ami egyáltalán nem evidencia, és egyébként, ha igaz is lenne, indoknak kevés, nem mellesleg az államelnöknek épp az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról felröppenő hírek adtak ürügyet egy újabb magyarellenes fröcsögésre, melyet egyébként karteziánus alapon ízekre lehetne szedni, mint a magyarellenes felszólalások zömét), hogy ragaszkodni fognak az Észak-erdélyi autópálya megépítéséhez, ami ugye nem par excellence magyar érdek, a kifejezetten nemzeti jellegű jogsérelmek ügyében sokkal visszafogottabb a magát szövetségnek nevező magyar párt. Azzal a retorikával egyébként, hogy azért megyünk kormányra, mert akkor csökken a román közéletben a magyarellenes uszítás, bármilyen abszurd szövetséget indokolni lehet, akár legyen szó akár Vadim Tudorról, Gheorghe Funarról vagy a tőlük nem sokban különböző Dorin Florearól. Nincs az az elvetemült, magyarellenes, uszító politika, amit ne lehetne legitimálni ezzel a logikával, s ne lehetne azzal példálózni, amivel az RMDSZ a kilencvenes évek elején már előjött, tételesen, hogy az RMDSZ politika legfőbb sikere, hogy mi minden nem történt meg, annak köszönhetően, hogy a szervezet képviselői ott ültek a parlamentben.
Előkerült a sufniból a kisebbségi törvénytervezetnek nevezett jogi rettenet is, ami egyik oldalról az RMDSZ önbebetonozását szolgálja az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének szintjén, másik oldalról pedig a kulturális autonómia szólamszintű említésével lehetőséget ad ismét egy botrányos szemfényvesztésre. Amikor ugyanis a kisebbségi törvény elfogadása napirenden volt a kétezres évek közepén, a jogi dokumentumokban elmélyedni nemigen hajlamos különböző nemzetiségű politikusok – köztük a magyar nemzeti oldal képviselői is – átvették az RMDSZ retorikáját, azt állítva, törvénytervezet elfogadása esetén biztosítaná az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját, holott a törvénytervezet a lényeget, a kulturális autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolja a beláthatatlan jövőbe. Magyarán nem teremtene tényleges autonómiát, hanem csak látszatautonómiát.
Toró T. Tibor józan javaslata, miszerint az autonómia legyen a kormányzati szerepvállalás ára, süket fülekre talált. Folytatódik tehát a neptuni logikára alapozott politika: a magyar szervezet továbbra is legitimálja a hivatalos román kurzust sorsunk rendezését érdemben nem érintő apró-cseprő engedmények fejében. E politika „eredményességét” jelzi, hogy két évtized alatt kb. 400.000 lélekkel lettünk kevesebben, ami közösség kb. egy negyedét jelenti. Békeidőben ez példátlan veszteség.
De mindez nem számít: fő, hogy ismét lehet a bukaresti zavarosban halászni, a bársonyszékeket megkaparintani s a klientúrát jóllakatni.
Az RMDSZ vezetésének sugárútja neptuni fényárban úszik ismét.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Ráduly a rendőrparancsnok lemondását követeli
Tisztségéből való távozásra szólította fel Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere hétfő reggel Radu Sandu Moldovant, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság parancsnokát a szombati tragédia miatt.
A csíkszeredai városházán tartott rendkívüli sajtótájékoztató keretében a városvezető elmondta, 48 órát adott a rendőrparancsnoknak arra, hogy „önként, becsületből” beadja lemondását – mivel ez nem történt meg, a sajtón keresztül felszólítja, hogy azonnal távozzon.
Ráduly Róbert Kálmán négy pontba szedett tájékoztatójában hangsúlyozta, „mindenek előtt a legfontosabb, hogy osztozunk a gyászoló családok fájdalmában, és arra kérjük Istent, hogy adjon erőt nekik feldolgozni a történteket”. Hozzátette, „a balesetetet követően 48 órát vártunk, hogy becsületből lemondjon az, akinek ilyenkor le kell mondania. Ez nem történt meg, így felszólítom Radu Sandu Moldovan megyei parancsnokot, hogy azonnal adja be lemondását”.
A polgármester beszámolója szerint közvetlenül a baleset után kijárt a helyszínre, végighallgatva az ott lévőket. „Akikkel szóba álltam, megfogalmazták azon félelmüket, hogy megpróbálják majd eltussolni a baleset okozó valós tényeket és az azt megelőző felelőtlen cselekedeteket” – közölte.
„Azt kérem, hogy a kivizsgálás minden fázisában legyen jelen a Hargita Megye Tanácsa mellett működő Hargita Megyei Területi Közrendi Hatóság (ATOP) egy tagja – gondolok annak elnökére például –, hogy kizárva legyen minden eltussolási lehetőség” – tette hozzá Ráduly.
Végül a városvezető azt üzente, „keresztényileg kötelez bennünket és a rendőrállományt, hogy az idei Román Rendőrség Napjának megünneplése helyett a csíkszeredai rendőrség tartson önvizsgálatot, hiszen nagy szükség lenne erre. A szokásos italozással egybekötött díszebéd és a városban való parádézás költségeit fordítsák a bajba került, gyászoló családok megsegítésére”.
A román nyelvű sajtó egyik újságírójának azon kérdésére, hogy miért kellene a parancsnoknak lemondania, Ráduly úgy válaszolt, hogy „aki ilyet kérdez, az maga sem tudja, mi az a becsület”.
A további részletekkel hamarosan jelentkezünk.
Pinti Attila
Előzmény: Székelyhon.ro, 2014.március 16.
Halálos autóbaleset Csíkszeredában
Hárman meghaltak, egy személy pedig megsérült a csíkszeredai Brassói út és a Jégpálya utcák kereszteződésében szombaton a reggeli órákban bekövetkezett közúti balesetben. A szerencsétlenségben két rendőr és egy vétlen gyalogos vesztette életét. A történtek után napvilágot látott feltételezéseket a törvényszéki orvostani intézet laborvizsgálatainak eredményei igazolhatják vagy cáfolhatják.
Egy BMW típusú gépjármű a csíkszeredai Brassói úton, a vasútállomás irányából – a szemtanúk beszámolója szerint egy kikerülő manővert követően – a túlzott sebesség miatt megcsúszott, áttért a szembejövő sávra, felhajtott a járdára, átgázolt egy zöldövezeti részen, majd elütött egy nőt, végül nekicsapódott egy villanyoszlopnak. A balesetről 8 óra 22 perckor értesítették a készenléti felügyelőséget a 112-es egységes sürgősségi hívószámon, a helyszínre kiérkező mentőegységek pedig rögtön elkezdték a mentést.
Túlélte a hátsó ülésen tartózkodó
A szerencsétlenség során elhunyt az autó 35 éves vezetője és a mellette ülő 38 éves személy, valamint az elgázolt gyalogos, Sz.K., 53 éves szentegyházi asszony. A BMW hátsó ülésén lévő 24 éves utast a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházba szállították. Állapota stabil, nem szenvedett súlyosabb sérüléseket, de megfigyelés alatt tartják – nyilatkozta vasárnap délután Demeter Ferenc, a kórház menedzsere annak kapcsán, hogy elterjedt, belső sérülései miatt a fiatal férfi is elhunyt. Utóbbit a helyszínre érkezést követően a műszaki mentők azonnal kiszabadították az autóroncsból, amelynek szétvágását és a holttestek kiemelését 9 óra 35 perckor kezdték el.
A Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, Gheorghe Filip a helyszínen elmondta, az autóban ülők mindhárman rendőrök voltak. A járművet vezető férfi a közlekedésrendészeti, a másik a közbiztonsági egységnél szolgált, a sérüléseket szenvedett társával együtt. A szóvivő tájékoztatása szerint a hajnali órákig szolgálatban voltak, a baleset az éjszakai műszak lejárta után mintegy két órával következett be. A felismerhetetlenségig összeroncsolódott civil járműben valamennyien egyenruhát viseltek.
A szentegyházi nő a villanyoszlop mellett, a gyalogátkelő előtt, a járdán állt, amikor nekicsapódott az autó. A vétlen gyalogost a hatalmas erejű ütközés a szemközti, mintegy húsz méterre lévő autókereskedés udvarára repítette, azonnal szörnyethalt. „Az ügy pontos körülményeinek az ügyész közvetlen irányításával zajló kivizsgálása folyamatban van” – nyilatkozta Gheorghe Filip.
A helyszínelést végző hatóságok és a közlekedésrendészek szerint a BMW vélhetően a megengedett sebességnél jóval gyorsabban haladt, ezért történhetett a baleset. A tragédia közelében mindössze kicsúszásra utaló nyomokat találtak, féknyomot azonban nem.
„Legalább százharminccal száguldott a BMW”
A hatóságokat riasztó, közelben lakó tanú érdeklődésünkre elmondta, negyed kilenckor hallotta a hatalmas robajt, és azonnal az autóhoz rohant, megpróbálva segíteni a hátsó ülésen beszorult rendőrtisztnek, azonban a deformálódott karosszéria miatt nem tudta az ajtót kinyitni. Tájékoztatása szerint a sofőr közvetlenül a baleset után még életben volt. Hozzátette, a mentési kísérlet során alkoholszag terjengett az utastérből. Ugyanakkor a felröppent hírt, miszerint százhatvannál akadt ki a sebességet jelző műszer, cáfolta, hangsúlyozva, hogy a mutató alaphelyzetben állt.
Egy másik, a Mol benzinkút irányából érkező szemtanú arról számolt be, hogy a BMW a Brassói úton a belső sávon, „legalább százharminccal” közlekedett, amikor jobbról kikerült egy előtte haladó gépkocsit, majd a vezető a külső sávról történt újabb irányváltás közben veszítette el uralmát a jármű felett.
A törvényszéki orvostani jelentésre várnak
Az üggyel kapcsolatos spekulációkat a törvényszéki orvostan által elvégzendő laborvizsgálat igazolhatja, illetve cáfolhatja, ennek eredményére vár az ügyész. Rögtön a tragédia bekövetkezte után ugyanis a nézelődők tudni vélték, hogy a három rendőr a szolgálatot követően egy kocsmában alkoholt fogyasztott. A feltételezésnek megpróbáltunk utána járni, a szóban forgó italozó kiszolgálója viszont idegesen elutasított, a kocsmatulajdonost pedig nem tudtuk elérni telefonon. Amikor a törvényszéki orvostani vizsgálatok eredményét kértük, az illetékes hatóságok azt közölték, azokat csak az ügyészség jóváhagyásával kaphatjuk kézhez, miután elkészült a jelentés.
Székelyhon.ro,

Március 15-i ünnepség Aradon
Magyarnak lenni egyet jelent a bátorsággal
Az RMDSZ Arad megyei szervezete idén első alkalommal majdnem egész napos programsorozattal készült az ünnepelni akaró magyar közösség számára.
A március 15-i rendezvények már 13 órakor elkezdődtek a Megbékélés Parkjában felállított sátrakban: a kézműves sátorban gyerekfoglalkozások zajlottak, a Máltai Szeretetszolgálat palacsintát kínált, volt mézeskalács kiállítás és könyvvásár is. A jó idő ellenére kevés érdeklődőt vonzottak a programok, a jelenlévők között kérdezősködve megtudtuk, az emberek értékelik ezt a fajta megmozdulást, és jó kezdeményezésnek tartják, hogy e jeles napon nem csupán a hivatalos, megszokott koszorúzás van programon, hanem újdonsággal is előrukkoltak a szervezők.
Fél háromtól Arad megyei magyar néptánc és népzene találkozó címszó alatt a téren felállított színpadon egymást váltották a környékbeli gyermek néptánc együttesek, a színpad előtt pedig látványosan gyűlt a tömeg.
A 4 éve alakult zimándújfalui Kankalin néptánc együttes tagjai somogyi táncokat adtak elő, a 15. születésnapját idén ünneplő simonyifalvi Leveles 11 pár táncosa kalotaszegi és magyarlapádi táncokkal készült. Fellépett még a kisiratosi Rónasági citerazenekar Csongrád megyei népdalokkal, katonadalokkal, őket a 7 éve alakult nagyiratosi Rozmaring néptánc együttes követte, majd az ünnepi folklórműsort a pécskai Búzavirág Néptánccsoport összeállítása zárta.
Időközben a tömeg is nagyobb lett, a felhők is gyülekeztek, a szél is felerősödött, és megérkeztek a hagyományos koszorúzási ünnepségre a meghívottak is: Takács Péter kolozsvári magyar konzul, Király András oktatási államtitkár, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Ilyés Gyula RMDSZ főtitkár-helyettes, Gheorghe Falcă polgármester, Radu Stoian alprefektus és Adrian Ţolea megyei tanácsi alelnök.
Az aradi magyar ünneplő közönségen és meghívottakon kívül jelen voltak az egyházak, valamint az aradi magyar intézmények és civilszervezetek képviselői.
„Március 15. a magyar nép, az egymást követő nemzedékek szimbólumává vált, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelem jelképe. Hatásköre óriási. Körülöleli földgolyónkat és elér minden magyarhoz. Több mint 160 éves kisugárzása máig sem veszített erejéből, eszméi és céljai ma is korszerűek, követelik, hogy együtt kiálljunk értük, önmagunkért. Azért vagyunk itt ma, hogy megfeleljünk ennek a követelésnek” – hangzott el Szabó Mihály szervező felvezető beszédben.
Gheorghe Falcă felszólalását ezúttal is – mint minden évben – nagy siker övezte, mondanivalóját folyamatos tapssal szakították meg.
„Arad ma ismét ünneplőbe öltözött. A mi szokásaink, barátságunk követendő példa lehetne bárhol a világban. Nemzetiségtől függetlenül, amikor valamelyik szomszédunk ünnepel, az a mi számunkra is ünnep kell legyen. (…) Mi hozzátehetjük közös istenhitünkhöz azt, hogy hiszünk a demokratikus lehetőségekben, az igazi együttélés szabályaiban” – hangsúlyozta Arad polgármestere.
Takács Péter köszöntő beszédében a 166 évvel ezelőtti március 15-re emlékezett, majd kihangsúlyozta, hogy „él a magyarok istene, a mi feladatunk pedig az, hogy ne szűnjünk meg bízni benne soha, egy pillanatra sem”. Ezek után felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének üzenetét.
„Ez a nap a magyarok napja. A magyar nemzet 1848. március 15-én kinyilvánította összetartozását, kinyilvánította, hogy a saját útját akarja járni, irányítani akarja saját életét, szabadságot akar, hogy maga dönthessen saját ügyeiben. Ma már van saját nemzeti alaptörvényünk, gazdaságpolitikánk, amely révén a magunk lábán állunk, egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket, és vannak saját erőből megvalósított eredményeink, amelyeket senki sem kérdőjelez meg” – üzente Orbán Viktor, majd beszédének további részében az áprilisi anyaországi választásokon való részvételre buzdította azokat, akiknek ezt jogukban áll megtenni.
„Bárhova is helyezte a történelem az idők folyamán a román és magyar közösséget, a történelemnek köszönhetjük, hogy a jelenben a racionálisan gondolkodó ember számára nincs a békénél, a toleranciánál, az együttműködésnél fontosabb. Románia olyan ország, ahol békében és harmóniában él nagyon sok magyar, ez leginkább abbéli törekvéseinknek tulajdonítható, hogy a nemzeti kisebbségek hagyományai, kultúrája, nyelve megőrzésének kereteit biztosítsuk. (…) Végezetül biztosítom Önöket afelől, hogy a román állami intézmények etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkoron támogatják a román állam polgárait” – ezek voltak Victor Ponta miniszterelnök szavait, melyeket Radu Stoian alprefektus tolmácsolt.
Az ünnepi beszédek sorát Bognár Levente alpolgármester, Arad megyei RMDSZ-elnök zárta az egyre erősödő szélben.
„Számunkra a márciusi ifjak példája örök példa és nemes hagyaték. Az, ami győzelemre segítette őket az összefogás és egységes fellépés a közösség érdekében, a szabadságszeretet és a szabadságért való bátor kiállás. Ez a szeretet él bennünk ma is, amikor 25. alkalommal ünnepeljük szabadon városunkban együtt ezt a napot. Több emberöltőn keresztül próbálták, de nem tudták elfojtani bennünk a szabadság eszméjét. Sajnos, ma is vannak olyanok, akik rendre megkísérlik megzavarni ünnepünk méltóságát. Ezt sérelmezzük, mert a szélsőséges hozzáállás sosem szolgálta a nemzetek közötti egyetértést. Az Arad megyei RMDSZ közösségünk jogának tekinti, hogy Aradon a magyarság szabadon megtarthassa nemzeti ünnepeit. (…) Nekünk jogunk van közösségi értékeinkhez, és ez a jogunk nem csorbítja a másokét. Akik ezt nem akarják elfogadni, azok nem értik a népek tavaszának üzenetét. 2014-ben Európában nem létezhet kétféle szabadság, ez nem lehet korlátozott és nem irányulhat más szabadsága ellen. Hogy mi most itt vagyunk, megmaradtunk, ez azt jelenti, hogy bátrak vagyunk és bátrak maradunk, mert merünk hinni egy olyan városban, országban, egy olyan Európában, ahol a kölcsönös tisztelet jegyében a szabadság az egyéni és közösségi jogok egyformán járnak mindenkinek” – hangzott el Bognár Levente beszédében.
Az alpolgármester a szélsőséges hozzáállást említve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szélsőséges román szervezet folyamatos támadásaira, magyarellenes megmozdulásaira, megnyilvánulásaira utalt. Az Új jobboldal egyébként március 15-én délelőtt újból magyarellenes tüntetést szervezett, melyet az Avram Iancu téren kezdtek, majd felvonultak a központon a Hegyalja térig, miközben az alig húszfős társaság a régi, elkopott bekiabálásokat szajkózta (Börtönbe Tőkéssel!, Székelyföld nem létezik, Hargita és Kovászna is román föld stb.)
Az Arad megyei RMDSZ által szervezett március 15-i ünnepségen is megjelentek, ezúttal már csupán ötre csökkent számuk, de ott voltak, hogy a román zászlót lobogtatva felhívják magukra a figyelmet, ami nem okozott fennakadást a magyarság békés megemlékezésében.
A Szabadság-szobor talapzatán a meghívottak, valamint civil szervezetek, pártok, egyházak és intézmények képviselői, megyei községek és települések képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Az aradi magyarság számára ezzel nem ért véget a március 15-i ünnepi rendezvénysorozat, ugyanis az idén 20. születésnapját ünneplő békéscsabai Tabán Néptáncegyüttes nagyszerű, igen nagy közönségsikert aratott ünnepi műsorát tekinthették meg 18 órától a nagyszínházban, majd este táncházban rophatták a népzenekedvelők a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Incidens nélküli ünnep Kolozsváron
Pár bekiabálást leszámítva incidensek nélkül, méltósággal emlékezett meg a kolozsvári magyarság szombaton az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról.
Igaz ugyan, hogy a magyar ünnepséggel párhuzamosan a szélsőséges román szervezet, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) felvonulására is sor került a kincses városban, azonban a hatóságok betartották ígéretüket, és a két rendezvény résztvevői nem találkoztak.
A hagyományokhoz híven a kolozsvári magyarok idén is a Protestáns Teológiai Intézet előtt gyülekeztek, ahonnan a Főtérre vonultak, majd a Szent Mihály- templomban megtartott ünnepi ökumenikus istentiszteleten vettek részt. A szertartást követően a tömeg az egykori Biasini Szálloda elé vonult, Petőfi Sándor emléktáblájánál 2–3 ezer ünneplő gyűlt össze. A rendezvényen számos magyar és román elöljáró felszólalt.
Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beszédében kifejtette: március 15-e az az ünnep, amelylyel a legtöbb korosztály azonosulni tud. A nemzeti összefogásra szükség van, és akárcsak 1848-ban, ma is a kishitűséggel kell megküzdenie a közösségnek, vélte a honatya. Magdó János kolozsvári főkonzul előbb Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét olvasta fel, majd saját gondolatait is megosztotta a résztvevőkkel. Az 1848-as forradalom és szabadságharc a magyar polgári nemzet megszületésének pillanata, fogalmazott a diplomata.
A megemlékezésen a román megyei és helyi elöljárók, Gheorghe Vușcan Kolozs megyei prefektus, Horea Uioreanu, a megyei önkormányzat elnöke és Emil Boc kolozsvári polgármester is felszólaltak. A legnagyobb tapsot utóbbi kapta, mivel nem restellt magyarul jó napot kívánni az ünneplőknek.
A rendőrség egyébként úgy oldotta meg, hogy a román szélsőségesek ne találkozzanak az ünneplő magyarokkal, hogy az Új Jobboldal felvonulására a templombeli szertartás ideje alatt került sor. A Széchenyi (Mihai Viteazul) téren gyülekező ultranacionalista román fiatalok rigmusai közül ezúttal kimaradt a „Ki a magyarokkal az országból”, de annál inkább hangoztatták azt, hogy Hargita és Kovászna megye román föld.
Egy négy-öt fős csoport leszakadt a tömegtől, és a Főtéren maradt, hogy bekiabálhasson a templomból épp kijövő magyar ünneplőknek, a Biasini Szálló felé vonuló tömeg azonban ügyet sem vetett rájuk.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár),

Szélsőségesek
Amikor a román hatóságok úgy döntöttek március tizenötödike után, hogy kiutasítanak az országból négy radikális magyarországi személyt, akik úgymond Románia nemzetbiztonságát és területi épségét veszélyeztetik, nem gondoltak arra, hogy ezzel a túlméretezett lépésükkel beavatkoznak a választási kampányba, a magyar szélsőjobbot erősítik, még akkor is, ha az érintett két jobbikos képviselő, a magyar gárda és a rongyos gárda tagjai aligha jelentenek valamit a magyar politikában.
Így viszont valóságos hősökké váltak, Romániában is, Magyarországon is nem várt ingyen reklámhoz jutottak, ami égi mannának számíthat számukra.
Persze, a politikában nem egyedüli eset ez, a más szemében megtalált szálka gerendává minősítése igencsak bejön, gondoskodnak róla nemcsak a hordószónokok, pártagitátorok és bizonyos sajtóorgánumok zugzsurnalisztái, még akkor is, ha minden csoda csak három napig tart, ahogy a március tizenötödike utáni bukaresti primitív hisztériázás sem tartott tovább.
Nem tarthatott, hiszen látva a józanabb hangokat, ez utóbbiakat volt nehezebb megállítani, azokét a megszólalókét, akiket Erdélyből kérdeztek a fővárosi moderátorok.
És főleg azért, mert a témát, amely így is kibújt a zsákból, a hazai szélső-nacionalistákkal, idegengyűlölőkkel, magyarfalókkal, újfasisztákkal, xenofóbokkal kellett volna folytatni, ami pedig, ugye, kellemetlen lett volna.
A tévékben meg kellett volna mutatni azt is például, miként randalíroztak Kolozsváron márciusi ünnepünkön az ellentüntető romániai új-jobbikosok, miket kiabáltak be a bukaresti új-rongyosfarmerű Dinamo-szurkolók az egyetemisták meccsén, s miként viselkedtek ugyanezekben a napokban bukaresti tüntetéseken bizonyos izgága zsebpártvezérek.
Az sem semmi, hogy a múlt hét végén Funar úr bejelentette: a Nagy Románia Párt új EP-jelöltje Ilie Năstase úr lesz, az egykori legendás sportolóra vár az a szerep, hogy a Nagy-Románia Párt választási zászlóvivője legyen, mivel jó patrióta, jó román.
Aki el is fogadta az ajánlatot, de csak azért, hogy elmenjen egyszer Brüsszelbe, hogy valami szépet mondjon hazájáról, ne úgy beszéljen róla az európai törvényhozásban, mint Ladislau Tőkés, s ha ezt megtette, vissza is fog vonulni a politikából.
Ami pedig Kolozsvár egykori fura urát illeti, aki e javaslatot tette, s aki nemrég úgymond elrabolta a Nagy-Románia Pártot Corneliu Vadim Tudortól, a levitézlett vezér a következő címmel írt cikket róla saját újságocskájában: „Gheorghe Funar, a veszett magyar kolozsvári cigány”.
Elnézést a fenti szavakért, csak idéztük azokat.
Hát, ennyit a szélsőségesekről.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),

A „román tűzhelyet” félti a Vatra Românească
Marosvásárhely főterének felső részében, az Avram Iancu-szobor előtti kis téren tartott rendezvényt szerda délután a Vatra Românească Szövetség, valamint társszervezői. Az „egy ország, egy nép, egy nyelv” jelszóval összefoglalható beszédeket mintegy 250-en hallgatták.
Az 1990. márciusi, azaz a Fekete március eseményeinek évfordulóján, szerdán délután mintegy tíz erdélyi román nacionalista szervezet Marosvásárhely főterére szólította híveit, hogy a román nép egysége, a román nyelv és jelképek kizárólagos használata, az ország oszthatatlansága mellett, valamint a MOGYE magyar főtanszékének létrehozása és Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen álljanak ki. 16 órakor megszólalt a felső ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló 250-300 fős csoport pópák imáját hallgathatták, majd 44 percig román hazafias nóták hallatszottak a hangszórókból.20 martie 1990 – Ne învaţă să fim uniţi în gând, vorbă și faptă; Limba română unica stăpână; Nu prefect UDMR; Un singur popor, o singură limbă – ilyen feliratok szerepeltek a táblákon. „Ez a rendezvény senki ellen nem irányul, nem magyarellenes. Nem pártpolitikát folytatunk, hanem egyetlen ruhánk van: román. Azt akarjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét” – monta a Vatra Românească elnöke, Florin Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlevőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott Ioan Șandru, Ioan Berca, a hírhedt Lazăr Lădariu, Ioan Sabău-Pop ügyvéd, és a Nagy-Románia Párt elnöke, Gheorghe Funar is.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,

A kormány ellen (is) tüntetett a Vatra
A rossz idő ellenére pár százan összegyűltek tegnap délután Avram Iancu szobra előtt, hogy felhívják a hatalom figyelmét, ne hagyja figyelmen kívül a Vatra Româneascat, és ne hozzon románellenes döntéseket. Bár a főszervező, Oproiescu Florin, a VR országos elnöke többször is hangsúlyozta, hogy nem magyarellenes megmozdulásról van szó, a felszólalók beszédei, a transzparensek, illetve a bekiabálások, skandálások azonban ellentmondtak ennek a kijelentésnek. "Hargita, Kovászna román föld!", "Nem a magyar prefektusra!" "Nemet mondunk Románia szétdarabolására!", A VR mi vagyunk!" "A román nyelv az egyetlen uralkodó!", "A román föld nemzeti vagyon!", és igaz halványabban, de néhányan többször bekiabálták, hogy "Magyarok, kifelé az országból!".
A rendezvényen jelen volt Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt elnöke, illetve társszervezőként számos román hazafias szervezet képviselője. Többek között a felszólalt Mircea Dogaru, Lazar Ladariu, Ilie Sandru. A tüntetésre tucatnyi pap mondott áldást. A rendezvény kultúrműsorral ért véget.
Florin Oproiescu, a Vatra Româneasca elnöke a rendezvény végén kijelentette: – Nem magyarellenes mítingről van szó, azért gyűltünk össze, hogy figyelmeztessük a kormányt, vegyen bennünket figyelembe, és ne hozzon döntéseket azok ellen, akik megszavazták őket. Mi egyetlen dolgot kérünk: alkalmazzák a törvényt és az alkotmányt! A gazdasági, politikai és erkölcsi válság közepette kötelességünk újraéleszteni a Vatra Româneasca Egyesületet, amelyre Romániának nagy szüksége van.
– Ennek ellenére egyesek azt kiabálták, hogy magyarok, kifelé az országból!
Ha valakik ezt kiabálták, azzal csak az idegen ügynökségek malmára hajtották a vizet.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),

Gyülekeztek a magyarellenesek
Mintegy 250 résztvevő jelenlétében zajlott már 19-én, szerda délután Marosvásárhelyen az a demonstráció, amelyet a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használata és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozásul hirdetett meg a Vatra Românească szövetség (UVR) az 1990. március 20-ai események évfordulóján.
A román nemzeti színű sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu-szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és „A román nyelv az egyedüli úr" feliratú óriás-transzparenst emeltek a magasba. A felszólalók a „székelyföldi románok elnyomása", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozása és a Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen emeltek szót.
Pontosan 16 órakor megszólalt az ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló, mintegy 250 fős csoport pedig közösen imádkozott, ezt követően több mint 40 percig román hazafias nóták szóltak a főtéri a hangszórókból.
Florin Oproiescu, az UVR elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, és egyetlen zászlaja van: a piros-sárga-kék.
Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. „Nem akarunk politizálni, de elvárjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét" – monta Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlévőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott többek között a szélsőséges, magyarellenességéről elhíresült költő-újságíró, Lazăr Lădariu és a nyíltan magyarellenes Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke is.
Az UVR által meghirdetett esemény hírére további tíz szervezet hirdetett meg a marosvásárhelyi rendezvényhez hasonló demonstrációkat az ország 35 településén. Nagyváradon a meghirdetett időpontban alig négyen ácsorogtak értetlenül a szemerkélő esőben a főtéri Mihai Viteazul-szobor előtt. Egyikük egy román zászlót szorongatva telefonálgatott, míg egy másik tüntető tanácstalanságában fel sem emelte a tábláját. A helyszínen rendfenntartók sem tartózkodtak.
Szatmárnémetiben mindössze öten vettek részt a Székelyföldön élő románokat támogató akcióként meghirdetett tüntetésen, a prefektúra előtt. A rendezvényt egyébként bejelentették a hatóságoknál, így csendőri biztosítás mellett zajlott az esemény. A tüntetők román zászlókat lengettek, és táblákon hirdették, hogy nem kérnek az etnikai alapú autonómiából.
Babos Krisztina, Gáspár Botond, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Ponta: Romániában nincs szélsőséges párt
Romániában nincs szélsőséges párt – dicsekedett a közelmúltban Victor Ponta miniszterelnök a Zsidó Világkongresszus Bukarestben tartózkodó küldöttségének, de arról már hallgatott, hogy szélsőségesek azért vannak.
Például az ő pártjában is. Hogy mást ne említsünk, csak Bogdan Diaconut, aki az egyik legszélsőségesebb magyarellenes politikus. De ha kisebbségi kérdésről esik szó, szívesen hívják a kamerák elé Vadim Tudort vagy Gheorghe Funart.
Különben a Szociáldemokrata Párt – hasonlóan az összes többi román párthoz – kettős játékot játszik. Miközben kifelé igyekszik európainak mutatkozni, alakulatként olyan politikusokat is futtat, akiknek a magyarellenesség a fő „szakterületük”.
Erdély.ma,

Új magyar nyelvű könyvek a Șincai-ban
Közel kétezer új könyvvel bővült a Gheorghe Șincai Bihar Megyei Könyvtár magyar nyelvű könyvállománya.
A nagyváradi székhelyű Gheorghe Șincai Bihar Megyei Könyvtár két pénzforrásból is vásárolt magyar nyelvű könyveket ebben az évben. Tavaszi Hajnal, a könyvtár aligazgatója tájékoztatott arról, hogy a könyvvásárlás a könyvtárban sajnos meglehetősen esetleges, mert sosem lehet pontosan tudni, mikor érkeznek meg azok a pénzösszegek, amelyekből könyveket lehet vásárolni. Ez alól kivételt jelent a Márai-program, mely immár két éve az egyetlen biztos könyvvásárlási forrása az intézménynek. Tavaszi Hajnal elárulta, hogy a program keretében a könyvtár az idén négyszázezer forintnyi összeget kapott, ebből a pénzből 217 könyvet vásároltak, amelyek már hozzáférhetők a magyar, illetve magyarul tudó olvasók számára. Tavaszi Hajnal a továbbiakban elárulta, hogy a Bihar Megyei Tanácstól egy akkora összeget kapott könyvvásárlásra a könyvtár, amire már évtizedek óta nem volt példa. A kapott összegből hatvanezer lej értékben magyar nyelvű könyveket vettek, összesen ezerhétszáz darabot. Ezeknek a könyveknek a bevezetése jelenleg zajlik, és május végére az összes új kötet hozzáférhető lesz az érdeklődők számára.
Bővülő szakirodalom
„Mivel a magyar nyelvű könyvállomány eléggé hiányos volt, ezért megpróbáltuk meghozatni azokat a könyveket, amelyekkel a törzsállományunkat is építenénk, de valamelyest formálnák az olvasóközönség ízlését is. A szépirodalmi és gyermekkönyvek mellett a háttérbibliográfiákat próbáltuk beszerezni főleg a szociológia, a történelem, a magyarságtudomány, a pszichológia, a filozófia stb. szakterületekről, hogy a magyarul kutatni vágyókat is fogadni tudjuk itt a könyvtárban.” Kérdéseinkre válaszolva Tavaszi Hajnal elmondta, hogy a beszerzett kiadványok nem csak olvasóteremben lesznek hozzáférhetők, hanem kikölcsönözhetők is lesznek. Megtudtuk, hogy ezzel a vásárlással együtt jelenleg mintegy kétszázezer magyar nyelvű kiadvánnyal rendelkezik a Gheorghe Șincai megyei könyvtár.
Pap István
erdon.ro,

Teret kap a gyűlölet
A március közepén ismét előtérbe kerülő székely autonómiaigény meghaladja a társadalom ingerküszöbét, ez okozza a szociológusok szerint a magyar nemzeti ünnep tájékán a román nacionalizmus újjáéledését. A gond az, hogy ez a szélsőség újratermelődik. Cseke Péter Tamás és Kustán Magyari Attila írása.
Elfeledettnek tűnt román nacionalista szervezetet támasztott fel és újból magyarellenes indulatokat gerjesztett a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés és a március 15-i nemzeti ünnep az országban. A négy szélsőségesnek ítélt magyar állampolgár kormány általi kitiltása Romániából mintha vezényszó lett volna: tüntetést szervezett Marosvásárhelyen a Vatra Româneasca, kétnyelvű helységnévtáblákat mázoltak be több erdélyi megyében, a magyarokat gyalázták a Bukaresti Steaua csapat szurkolói, továbbá újból nemzeti hős lett egy háromszéki román fiatalból, aki trikolórral pózolt az ünneplők közelében március 15-én. Az indulatokat – akárcsak az elmúlt évek márciusaiban – ismét a román sajtó gerjeszti, elsősorban a hírtelevíziók. A jelenséget pedig nem képes ellensúlyozni az a néhány román közéleti személyiség vagy magyarbarát blogger, akik – elsősorban a közösségi médián keresztül – toleranciára szólítják nemzettársaikat. A szociológusok szerint a jelenség elsősorban azért aggasztó, mert a nacionalizmus újratermelődik a román társadalomban.
Reaktivált Vatra Româneasca A román nacionalizmus fellángolása akár a március 10-i autonómiatüntetésre adott válaszreakciónak is tekinthető. Tény, hogy a marosvásárhelyi demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képtelen volt megszabadulni a szélsőséges elemektől. A csendőrökkel dulakodó, uniós zászlót égető és „Vesszen Trianon!”-t skandáló hatvannégy vármegyés magyar fiatalokról készült képek és tudósítások bejárták a román sajtót. Olaj volt a tűzre, hogy rá öt napra a magyarok lakta nagyobb településeken idén is megünnepelték március 15-ét. Ez már meghaladta a román nacionalista szervezetek ingerküszöbét. A szélsőjobbos Noua Dreapta éppen a magyar nemzeti ünnepen tartott – incidensek nélkül záruló – demonstrációt „a haza védelmében”, rá négy napra pedig a Vatra Româneasca Szövetség tüntetett Marosvásárhelyen. Az utóbbi szervezet éppen 25 éve, Marosvásárhely fekete márciusa előtt alakult meg. Március 19-i demonstrációjukat össze is kötötték a tragédiába torkolló román-magyar összecsapások gyászos évfordulójával. Az eltelt negyedszázad azonban érezhetően megkoptatta a Vatra tekintélyét: alig 350-en – jobbára idős román emberek – vettek részt a demonstráción, amelyet a közigazgatásbeli magyar nyelvhasználat és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozásul hirdettek meg. A résztvevők a kormányba belépett RMDSZ „aberráns” követelései ellen tüntettek. Azt is követelték a miniszterelnöktől, hogy ne nevezzen ki RMDSZ-es prefektust a Maros megyei kormányhivatal élére. A román nemzeti színű sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és „A román nyelv az egyedüli úr” feliratú transzparenst emeltek a magasba. Florin Oproiescu, az UVR elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, zászlaja pedig a piros-sárga-kék. Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. Ilie Șandru, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának elnöke úgy vélekedett, az RMDSZ szélsőséges szervezet, amelynek Románia szétdarabolása a célja.
A beszédek alatt többször a „Hargita, Kovászna: román föld”, és „Székelyföld nem létezik” rigmusokat skandálta a tömeg, Victor Ponta miniszterelnök lemondását követelve, amiért bevette a magyar érdekképviseletet kormányába. A demonstráción petíciót fogadtak el, amelyben az UVR az alkotmány és a törvényesség érvényesítését kéri, valamint azt, hogy tiltsák meg a román föld idegeneknek való eladását. A demonstráción Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt elnöke is részt vett. Ugyanazon a napon hat személy gyűlt össze a Közigazgatási palota előtt Szatmárnémetiben, s szintén magyarellenes szlogeneket skandáltak. Azt hangoztatták, hogy Erdély soha nem volt Magyarország része, és a romániai magyarságnak túl széleskörűek a jogai.
Helységnévtáblákat mázoltak be A magyarellenes indulatokat kétnyelvű helységnévtáblák is bánták Maros és Szatmár megyében. Március 16-án éjjel ismeretlenek festékkel fújták le Ákosfalván, Göcsön és Székelyvaján a magyar feliratokat. „Sajnálatos, hogy visszatértünk a kétezres évek elejére, de úgy gondolom, ez többé nem fog nálunk sem és máshol sem megismétlődni” – mondta az ügy kapcsán Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere. A községháza átiratban jelezte az útügynek, hogy mielőbb cseréljék ki az elcsúfított táblákat és a rendőrségen ismeretlen elkövető ellen feljelentést tettek. Szatmár megyében 18-án délután négy magyar település helységnévtábláját festették le: Batiz, Gombáspuszta, Sárközújlak és Avasújváros határában. A négy táblát másnap reggelre az elöljárók letakaríttatták, Sárközújlak alpolgármestere, Szabó Ignác saját kezűleg tisztította le a festéktől a táblát. Szabó Elek, Egri község polgármestere feljelentést készül tenni ismeretlen tettesek ellen. Kereskényi Gábor RMDSZ-es parlamenti képviselő azt mondta: „Hasonló esetek eddig nem voltak jellemzőek Szatmár megye közösségére. Úgy gondolom, inkább a március 15-i megemlékezésen tapasztalt békés együttélés jellemzi Szatmárt. Meggyőződésem, hogy néhány, szellemileg visszamaradott egyén követte el, mindez nem jelenti azt, hogy mentesülniük kell a felelősségrevonás alól. Erre azért is szükség van, hogy a hasonló eseteket megakadályozzuk és a békés együttélést ne veszélyeztessük” – fogalmazott a szatmárnémeti RMDSZ elnöke.
Bírságok a tüntetés szervezőinek
Megbírságolták a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés szervezőit és egyes résztvevőit: 11 kihágásért összesen 36 ezer lej értékben szabtak ki bírságot. Izsák Balázsra, a demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökére 12 ezer lejes bírságot szabtak ki a gyülekezési törvény három különböző cikkelyének megsértésére hivatkozva. Izsák elmondta: a bírság legnagyobb, 8000 lejes tételét a be nem jelentett vagy betiltott rendezvény megtartásáért kapták, holott a menetelés betiltásáról nem született hivatalos közigazgatási határozat. További háromezer lejes bírságot szabtak ki arra hivatkozva, hogy a szervezők nem tették meg a szükséges intézkedéseket az incidensek megelőzésére, és további ezer lejt az úttest elfoglalásáért – tette hozzá. Az SZNT elnöke közölte, hogy az intézkedést megalapozatlannak tartja és közigazgatási bíróságtól fogja kérni a szervezőkre kirótt bírság megsemmisítését. A hivatalos személy elleni erőszakot egytől öt évig, a veszélyes eszközök birtoklását (jelen esetben egy hagyományőrző kard) fél évtől két évig, a robbanószer birtoklását (jelen esetben petárda) kettőtől hét évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja az új büntetőtörvénykönyv. Mint ismert, a Székely vértanúk emlékművénél március 10-én rendezett autonómiatüntetés végén a résztvevők – a polgármester tiltása ellenére – Marosvásárhely főterére vonultak, néhányan a csendőrökkel dulakodtak.
„Takarodjatok az országból!” A magyarellenes indulatok újra begyűrűztek a stadionokba is. A Hivatásos Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága összesen 50 ezer lej bírsággal sújtotta a Bukaresti Steauát, amelynek szurkolói két egymást követő bajnoki mérkőzésen magyarellenes szólamokat („Takarodjatok az országból!”) skandáltak. A klubot 30 ezer lejre büntették, miután drukkerei a Medgyesi Gaz Metan elleni bajnokin gyalázták a magyarokat, a bíró félbe is szakította a játékot. Ugyanez történt az ezt megelőző fordulóban, a kolozsvári CFR stadionjában, a játékvezető a Fellegváron is kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést. A kolozsvári incidens miatt a bukaresti klub 20 ezer lejes bírságot kapott. Gino Iorgulescu, a Hivatásos Labdarúgó Liga elnöke felhívást intézett a szurkolókhoz, hogy tartózkodjanak az ilyen megnyilvánulásoktól, mert az általa vezetett intézményt és a román klubokat az Európai (UEFA) és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) is megbüntetheti. „Belföldön meg lehet ezt úszni bírsággal vagy eltiltással, de arra ébredhetünk, hogy az UEFA és a FIFA is közbelép, és akkor nagyobb meglepetésekre számíthatunk" – mondta Iorgulescu. Justin Ștefan, a liga főtitkára közölte, hogy a legutóbbi fordulóban három találkozón is „a romániai magyar nemzeti kisebbség elleni” szólamokat skandáltak.
Román hős: a trikolóros fiú
Lázadoztak március 15-én a székelyföldi románok is. Legalábbis így értelmezte a román sajtó annak a tizenévesnek az esetét, aki trikolórral pózolt Sepsiszentgyörgyön, majd a fényképet kiposztolta Facebook-oldalára. A történtek után a fiú fenyegető üzeneteket kapott, amelyek miatt feljelentést tett a rendőrségen. Kovászna megye rendőrparancsnoka, Ion Popa közölte, elkezdik a nyomozást az ügyben, beazonosítják azokat a kommentelőket, akik megfenyegették a román trikolórral pózoló kiskorút. Tény, hogy a fiúból napokon belül nemzeti hős lett a román médiában, akárcsak a kovásznai diáklányból, aki egy éve román nemzeti színű fejpántot viselve ment iskolába a magyar nemzeti ünnepen.
Megtalálni magunkban Mândruţát A nacionalista indulatok feléledése ellen mindössze néhány ismertebb román publicista emelt szót. Közéjük tartozik Lucian Mândruţa televíziós személyiség, aki Facebook-oldalán jókívánságokat fogalmazott meg a magyar nemzeti ünnepen. És közéjük tartozik Sever Miu „Olahus”, a MaghiaRomânia blog alapítója is, aki ezekben a napokban több írásában is fékezni próbálta az indulatokat. Sever Miu az Erdélyi Riportnak elmondta, akkor lehet hatékony a tolerancia tudatosítása a román közvéleményben, ha az összes román és magyar állampolgár „megtalálja önmagában a Mândruţat”, tehát a kritikus álláspontot a politikával és a médiával szemben, pontosabban az etnikai kérdésekben való félrevezetésükkel szemben. Az interetnikus frusztrációk szerinte személyes frusztrációk következményei, ha pedig nem egyezünk ki saját „démonainkkal”, mindig a „másikban”, a tőlünk eltérőben fogjuk őket viszontlátni, legyen szó világnézeti, etnikai vagy szociális kérdésekről. Sever Miu úgy véli, hosszas folyamat a tolerencia tudatosítása, mert az egymásnak okozott sebek is évszázadok alatt mélyültek el. Szerinte az elmúlt húsz évben sokat fejlődött a magyarok és románok közti viszony. Egyrészt közel sincsenek olyan botrányok, mint a marosvásárhelyi fekete március, másrészt az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy az RMDSZ kormányon is lehet, és ha elégedetlenek a koalícióval, akkor annak elsősorban nem etnikai okai vannak, hanem rájöttek, hogy a Szövetség politikusai sem különböznek román társaiktól. „Sokan közülük falaznak a korruptaknak, vagy maguk is korruptak, illetve azt a látszatot keltik, hogy a mézesbödönre fenik a foguk” – magyarázta. Miu szerint fölényben vannak ugyan a sovén megnyilvánulások, de sok román felszólal a tolerancia jegyében, azért, hogy árnyaltabban tekintsenek a magyarokra, és két magyar közt is különbséget tudjanak tenni: azaz el lehessen választani a szélsőséges jobbikost vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagját az átlagmagyartól, illetve a politikust az egyszerű székely embertől. Mint mondta, a kilencvenes években is léteztek ezek a hangok, de nem váltak hallhatóvá. „Az internet, a Facebook nem csak az elképesztő méreteket öltő nyomorúsággal szembesít minket, de sok pozitív elképzeléssel is, és segít abban, hogy ezek az emberek egymásra találjanak. Ahogyan ez például a MaghiaRomânia esetén is történt” – jelentette ki a blogger.
Újratermelődik a nacionalizmus
Veres Valér, a kolozsvári BBTE szociológiai intézetének vezetője szerint a magyar közösség autonómigénye az, ami rendszeresen kiveri a biztosítékot a román többségi társadalomban. „A románok a magyarság bizonyos célkitűzéseivel szemben nagyobb ellenszenvet éreznek. Az autonómiaigény például sokkal jobban ingerli őket, mint a magyar állampolgárság igénylése – magyarázta az Erdélyi Riportnak egy 2013-as közvéleménykutatásra hivatkozva. – Ha tehát egy ilyen ügy érdekében szerveznek felvonulást a magyarok, akkor azt nagyon sok román negatív megnyilvánulásnak tekinti, úgy gondolják, ez ellenük irányul”. A szociológus szerint sokkal több kommunikációra volna szükség annak érdekében, hogy ezeket az akciókat elfogadják. Kérdésünkre, hogy növekszik-e a magyarellenesség, vagy csak rövidtávú fellángolásokról van szó, Veres Valér elmondta: egy 2008-ban végzett, az ifjúságot érintő országos szintű kutatás magas magyarellenességet mutatott ki a románok körében, ami azt jelenti, újratermelődik a nacionalizmus a román társadalomban. „Nehéz kitalálni, merre alakul a tendencia. Az persze igaz, hogy a fiatalok világképe ideologikusan alakul, bizonyos eszmék megismerése által, és a mindennapi tapasztalatok által át nem szűrve. A tapasztalatok később jelentkeznek, akkor pedig általában árnyalják a véleményeket, és ez látszik is Erdélyben, ahol a felnőtt népesség esetében megfigyelhető, hogy toleránsabb, ellentétben Románia más régióinak lakóival” – mondta Veres. A szociológus a magyarországi kampánnyal magyarázza azt, hogy a román kormány drasztikus intézkedéssel négy magyar állampolgárt kitiltott Romániából. Mint mondta, az Erdélyben is jelenlévő Jobbik is részese a magyarországi kampányban, másrészt a marosvásárhelyi felvonuláskor incidensekre is sor került, amelyek meghaladhattak egy olyan szimbolikus ingerküszöböt, amelyre eddig nem volt példa. „A marosvásárhelyi autonómiatüntetésen ugyanakkor sértő és provokatív
megszólalások is elhangzottak, és ha a tömeg heterogén is volt, ezek az aspektusok felnagyítódtak a román közönség előtt, a nacionalista pártok, mozgalmak, vagy éppen polgárok reagáltak erre” – magyarázta. Veres szerint az RMDSZ kormányra lépése jó hatással van a román-magyar viszonyra. Ennek a magyarázata, hogy a magyar népesség azonosul azzal a politikai szervezettel, amely kormányra kerül, ilyenkor az együttműködést vallják a magukénak, megértik, hogy együtt lehet dolgozni a román féllel, meg lehet oldani a problémákat. „A román népesség esetében összetettebb jelenségről van szó, nem könnyű kitalálni, mit jelent számukra az RMDSZ kormányra lépése, mert más tényezők is hozzájárulnak a megítéléshez” – tette hozzá.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

A STS átszervezéséről szóló törvénytervezetet hallgatólagosan fogadta el a képviselőházban
A Speciális Távközlési Szolgálat (STS) átszervezéséről szóló törvénytervezetet, amely előírja, hogy a szolgálat speciális távközlési osztály lesz a belügyminisztérium keretében, március 25-én hallgatólagosan fogadta el a képviselőház.
A PSD által kezdeményezett, a STS működését szabályozó törvénytervezet az 1996/92-ös, a szolgálat működésére vonatkozó törvényt, illetve a 2007/30-as, a belügyminisztérium működését szabályozó sürgősségi kormányrendeletet módosítja, és előírja, hogy a Speciális Távközlési Szolgálat a belügyminisztérium fennhatósága alá kerüljön, osztályként annak keretében működjön.
Az ügyben a képviselőház az első megkeresett fórum, és az alsóház hallgatólagosan elfogadta a törvénytervezetet, mivel lejárt annak megvitatására kijelölt határidő, 2014. március 20-a.
Gheorghe Tinel, a PDL képviselőházi frakciójának vezetője a plénum előtt elmarasztalta a törvénytervezet hallgatólagos elfogadását.
[Az STS az egyik titkosszolgálat]
Szabadság (Kolozsvár),

C. V. Tudor indulhat az EP-választáson
Helyt adott szerdán a Bukaresti Táblabíróság Corneliu Vadim Tudor óvásának és úgy döntött, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) volt elnöke indulhat a május 25-i európai parlamenti választáson.
Az ítélet jogerős. A központi választási iroda (BEC) korábban elutasította a nacionalista és magyarellenes alakulatnak az EP-megmérettetésre benyújtott jelöltlistáit, miután a párt nevében két külön listát is iktattak.
Az egyiket Gheorghe Funar, Kolozsvár expolgármestere nyújtotta be, a másikat C. V. Tudor, a PRM volt elnöke és jelenlegi EP-képviselője; a két szélsőséges politikus hónapok óta vitázik, hogy melyikük képviseli törvényesen a bukaresti parlamentből 2008-ban kiesett pártot.
Vadim Tudor esetében a BEC arra hivatkozott, hogy az általa beterjesztett lista nem teljesítette az elfogadáshoz szükséges valamennyi feltételt. Krónika (Kolozsvár)

Sikeres Gazdafórum volt Aradon
Gyümölcsöztetni az együttgondolkodást
Pénteken 17 órától Aradon a Jelen Ház nagytermében nagy számú érdeklődő jelenlétében került sor az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete által szervezett, Magyarország Vidékfejlesztési Minisztériuma által támogatott Gazdafórumra, ahol programvezetőként Horváth Imre AMMGE-alelnök, majd Kocsik József AMMGE-elnök mellett a társszervező, Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket, név szerint megemlítve Winkler Gyula EP-képviselő, Kerekes Melinda, a Mezőgazdasági és Intervenciós Kifizetési Ügynökség (APIA) országos igazgatóhelyettese, valamint dr. Szabó Balázs, Magyarország Kormánya, Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya főosztályvezetőjének a neveit. Bognár Levente felvezetőjében azokról a kihívásokról beszélt, amelyek a következő hétéves EU-költségvetés idején a gazdálkodókra várnak, éppen ezért, hasznos együtt gondolkodást, bort, búzát, békességet kívánt a Gazdafórum résztvevőinek.
Az időközben megérkezett Gheorghe Brad, az Aradi Agrárkamara elnöke és dr. Dan Bogoşel alelnök mellé tolmácsolásra felkérték Hegedűs Zoltánt.
Köszöntőjében Kocsik József AMMGE-elnök azt kívánta a gazdálkodóknak, hogy találják meg önmagukat, vagyis a gazdasági érvényesülés módozatait, amelyeket csakis együtt, összefogva lehet elképzelni. Miután köszönetet mondott a részvételért a fent említett személyiségeknek és a nagyszámú gazdálkodónak, megköszönte a gazdafórum támogatását Magyarország Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumának.
Előadások
Az előadásokat Kerekes Melinda, az APIA országos igazgató helyettese kezdte, méghozzá a támogatások ismertetésével. Ezek szerint, Románia 2007-ben történt EU-csatlakozása óta a Hivatal 6,7 milliárd euró területalapú támogatást fizetett ki, ebből 292 millió eurót az Arad megyei gazdálkodóknak. A továbbiakban a területalapú támogatás-igénylés folyamatban lévő munkájáról, illetve a különféle támogatási formáknak az igénylési lehetőségeiről beszélt. A közös agrárpolitikát érintve elmondta: országos szinten a támogatásigénylések 30%-a, míg Arad megyei szinten 18%-a volt hibás. Legtöbbször a terület megművelésének a jogosultsága sántított. Az igazgató-helyettes szerint, a jelenleg hektáronkénti 136 euró támogatás a következő 7 évben 15-20%-kal fog emelkedni, de 2015-től kiemelt támogatást kapnak a fiatal gazdák, a hátrányos vidékeken gazdálkodók, sőt az ott nem mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozók is.
Winkler Gyula EP-képviselő brüsszeli szemszögből beszélt a támogatásokról, miszerint Románia a támogatások lehívása tekintetében elért 32%-kal a 28 tagállam között az utolsó helyen áll, noha a mezőgazdaság tekintetében a lehívási arány sokkal jobb volt. Az idei három hónap alatt az EU-pályázatok lehívási aránya 40%-ra nőtt, de még ezzel az eredménnyel is az utolsó helyen állunk, tehát még bőven van tennivaló. A jövő stratégiának az emberekről kell szólnia, mert egy működőképes, zöld gazdaságot kell utódainkra hagynunk. A dolgok még nincsenek eldőlve, hiszen a kormányok most kötik meg a partneri szerződéseket az EB-vel. Előadásában kitért a Cioloş-reformként emlegetett új, közösségi agrárpolitikára, ami az EP története legnagyobb harcának az eredménye, 7400 módosító, a kompromisszumos indítványokkal együtt 8000 indítvány áttanulmányozását jelenti. E harc során a régi ütközött meg az újjal, Közép-Kelet Európa ütközött meg a Nyugattal. A régi, ahol a lakosság 2-3%-a foglalkozik mezőgazdasággal, az újjal, ahol példának okáért, Romániában a lakosság 46%-a foglalkozik mezőgazdasággal. Az a Nyugat, ahol az EP-repülőterek mezőgazdasági területeire és golfpályákra fizetett igen magas támogatást. A továbbiakban viszont csak az kap támogatást, aki mezőgazdasági célokra használja a termőföldet. Az a Nyugat, ahol legkevesebb 50 hektáros farmok vannak, azzal a Közép-kelettel, ahol legtöbb a nadrágszíj-gazdaság. A reform keresztülvitelében elévülhetetlen érdemei vannak Dacian Cioloş mezőgazdasági biztosnak. Az új szemléletben elemi fontosságú a társulás fogalma, ami meglehet, nálunk nem népszerű, de több kisgazda vagy jogi személy társulva sokkal hatékonyabban pályázhat támogatásokért. Ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a túlzott román bürokratikus berendezkedés egyszerűsítése is.
Dr. Szabó Balázs főosztályvezető a határon túli kapcsolatokkal foglalkozik. Bevezetőjében köszönetet mondott mindazoknak, akik éltek az anyaországban lezajlott országgyűlési választásokon való részvétel lehetőségével. Annak az eredménye biztosítja a határon túli gazdálkodókkal kiépített kapcsolatok továbbfejlesztését, az anyagi támogatásukkal együtt. A továbbiakban kivetített képekkel illusztrálva, a nemzetpolitikának a vidékfejlesztési vetületeit, az uniós támogatások hatékony felhasználásának a tükrében vette számba. Ennek határköve volt a 2012 februárjában aláírt Kárpát-medencei vidékfejlesztés kidolgozást célzó megállapodás. Ebben az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete kezdettől fogva részt vett. Fő cél a szülőföldön való boldogulás megteremtése, aminek gazdaságfejlesztési vetülete is van, hiszen a vidék megtartó erejét kívánják növelni. Éppen ezért, továbbra is kiemelten kívánják támogatni a mezőgazdasági szakképzést minden szinten. A tavaly megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon külön standot biztosítottak a határon túli magyar gazdálkodóknak és vállalkozóknak. A határon túli magyarság számára megpróbáltak anyanyelvű tanácsadói hálózatot beindítani, ami tavaly fél évig működött, remélhetően idén is működni fog. Tavaly decemberben szervezték meg a II. Összefogás Fórumot, ahol eldöntötték, hogy külön forrásokat biztosítanak a határon túli gazdálkodók oktatása, továbbképzése céljára, terveik között szerepel egy közös adatbázis létrehozása is. Ugyancsak tavaly, Kárpát-medencei agrártanácsadó stratégiát is készítettek, a határon túli területek adataira alapozva, ami a 2020-ig terjedő uniós, egyben a nemzeti stratégia alapjait is ötvözi – összegezte mondanivalóját dr. Szabó Balázs.
A továbbiakban Gheorghe Brad, az Aradi Agrárkamara elnöke ismertette az intézmény működésének alapelveit, kiemelve: az AMMGE-vel kiépített igen jó kapcsolatok következtében a képviselőjük, ifj. Zágoni Szabó András is tagja a Kamara vezetőtanácsának.
Kérdések, válaszok
A fórum további részében a résztvevők közül elsőnek Horváth Imre a romániai gazdák alacsony területalapú támogatását sérelmezte, amire Kerekes Melinda elmondta: az ország uniós csatlakozása előtt nem közölték a mezőgazdasági területekre vonatkozó valós adatokat, vagyis, hogy 14 millió hektárral rendelkezünk. Mivel nem voltak megfelelő statisztikai adatok, 8,2 millió hektár mezőgazdasági terület – amiből 6 millió hektár volt megművelve – került az EB elé. Tehát eddig ekkora területre kapott az ország támogatást, miközben a megművelt terület 9 millió hektár fölött van. 2015-től azonban változik a helyzet, mert az Unió információs rendszerében megjelenik az összes megművelt terület, ezért a visszaosztási ráta is változik. Ez még mindig nem reális, mert a támogatható földterület 14 millió hektárnál több, de az Unió csak a rendszerében intézményesen szereplő területeket támogatja. A részt vevők közül a majláthfalvi Sipos György az elektronikus terület-meghatározás bizonytalanságát; a zimándközi Kreitler Mária az életjáradék öröklésének a lehetetlenségét; a vadászi Jakab Károly a Körösközben lévő parlagföldek után igényelt támogatásokat; a simonyifalvi Molnár Imre a túlzott bürokráciát sérelmezte.
Winkler Gyula frappáns válaszával mindnyájukat megpróbálta kielégíteni, mondván: igaz ugyan, hogy az eltelt 7 év Románia számára tanulóidő volt, csakhogy nyugati politikusok véleménye szerint, az országot felkészületlenül fogadták az Unióba. Mert magunk fanyaloghatunk azon, hogy az akkori kormánynak sokkal jobban kellett volna tárgyalnia az uniós csatlakozás előtt, de hát nem álltak rendelkezésre megfelelő információk az Unió belső működéséről, a rendelkezésre álló támogatási lehetőségekről. Véleménye szerint, nem igaz, hogy rosszul tárgyaltak volna, mert egyes területeken igen jó eredményeket értek el. Hiába hivatkozunk a lengyel modellre, mert ahhoz a lengyelek, az ő adottságaik, a hozzáállásuk is kellett volna, a német érdekek érvényesülésével együtt.
A mi adottságainkról elég annyit mondani, hogy Románia Kárpátokon túli részében 2000-ben vezették be a telekkönyvet, miközben az erdélyi részben az 230 éves múltra tekint vissza, bizonyítható tulajdonviszonyokkal. Arról nem is szólva, hogy az EU tagállamai között háromféle ország van: olyan, amit az EU ülésein a miniszterelnök, olyan amelyiket az államfő, illetve Románia, ahol az Alkotmányban nincs rögzítve, hogy az államfő vagy a miniszterelnök képviseli-e az országot. Emiatt viszont komoly nézeteltérések vannak.
Végszóként Bognár Levente köszönte meg az együtt gondolkodáson való részvétel lehetőségét. Az ülésvezető zárszavában minden résztvevőt az előcsarnokban adott állófogadásra hívott.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Elvetélt merényletek Ceauşescu ellen
A diktatúra idején hallgattak róla, de Ceauşescu uralkodásának csaknem 25 esztendeje alatt több merényletet is megkíséreltek a nemzeti kommunista diktátor ellen.
Túlélte a repülőbalesetet
Az első merényletre állítólag még 1957-ben került sor, amikor az ország Gheorghe Gheorghiu-Dej kezében volt, bár a történteket a hatalom igyekezett repülőgép-balesetnek feltüntetni. 1957. november 4-én román pártküldöttség utazott Moszkvába, november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére. A román küldöttek közül betegségére hivatkozva hiányzott a Gheorghe Gheorghiu-Dej, így a delegációt Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke vezette, rangban a második Nicolae Ceauşescu volt, aki akkor a párt központi bizottságának szervezési titkára volt.
Az orosz pilóták által vezetett gép a vnukovói röptér előtt a rossz látási viszonyok miatt beleütközött a fákba és lezuhant, majd kigyulladt. Az utasoknak sikerült még időben elhagyhatták a gépet, csupán Grigore Preoteasa, a központi bizottság propagandatitkára, külügyminiszter, illetve a személyzet egyik orosz tagja veszítette életét. Nicolae Ceauşescu megúszta mellkas- és lábszárzúzódással.
A baleset kapcsán több kérdés is felmerül. Mindenekelőtt az, hogy az orosz röptéri hatóságok miért engedték meg a leszállást a gépnek, miután a magyar küldöttséggel érkező repülőgépet visszafordították. Mennyire voltak kiképezve az orosz pilóták az IL-14-es gép kezelésére, mivel korábban a szovjet kormány által Romániának adományozott IL-12-es gépet vezették. A pilóták egyébként Bukarest protokollnegyedében laktak, a balesetet követően családtagjaikat azonnal kihozatták Romániából. A pilóták a szovjet védelmi minisztériumhoz tartoztak, ám főnökeik ellenőrzése nélkül Bukarestben gyakran megszegték a rendszabályokat. Így például az IL-14-es gép november 2-án végzett próbarepülésnél nem volt jelen sem a másodpilóta, sem a navigátor. A hibák ellenére a moszkvai hatóságok engedélyezték a november 4-i felszállást. A szovjet kormánybizottság jelentése szerint a balesetért a pilóták voltak a felelősök. Ezzel az ügy lezárult.
Két géppisztoly, 500 töltény
Ceauşescu ellen 1973-ban Bukarestben kíséreltek meg állítólag merényletet. Erről Dumitru Burlan tartalékos ezredes, a diktátor hasonmása számolt be – aki éppen azért kapta a fizetését, mert kísértetiesen hasonlított a pártfőtitkárhoz. Burlannal felettesei csak annyit közöltek, hogy a pártfőtitkár elleni merényletről kaptak információt.
Az ezredes azt a parancsot kapta, üljön be a Ceauşescut szállító gépkocsiba, a pártfőtitkár helyére. A gépkocsi pontosan olyan kíséretet kapott, mintha Ceauşescu ült volna benne: elől két rendőrkocsi haladt, kettő oldalt, hátul pedig egy mentőkocsi. Burlannak 10 napon át kellett játszania Ceauşescu szerepét, ugyanolyan ruhákat viselt, mint a diktátor, minden reggel fodrász bodorította a haját „ceauşescusra” – merényletre azonban nem került sor. Azt már nem lehet pontosan tudni, hogy elkapták-e a merénylet tervezőit, vagy pedig csak hamis hír volt az egész.
1983-ban azonban már valóban megtervezték Ceauşescu és felesége meggyilkolását. Az 1981-ben szerveződött, három értelmiségiből álló merénylőcsoportot a kolozsvári Raul Volcinschi, volt politikai fogoly vezette, akinek sikerült még három hivatásos sofőrt, Petre Nastasét, Viorel Rovenţiut és Nicolae Stanciut is bevonnia az akcióba.
Az eredeti terv szerint az akcióra 1983. szeptember 17-én került volna sor, amikor is a diktátor a Giurgiu megyei Gostinu község mezőgazdasági termelőszövetkezetébe tervezett munkalátogatást. Az akcióhoz fegyverre volt szükségük, ezért szeptember elején feltörték az Olt megyei Osica de Sus milícia őrsét, ahonnan két géppisztolyt és 500 töltényt loptak el.
A Securitate megrémült a fegyverlopástól, ezért rábeszélték Ceauşescut, a fegyverek megtalálásáig halassza el a munkalátogatást.
Három hetes nyomozás után megtalálták a merénylőket. Egyiküket halálra ítélték, a csoport többi tagja 20 év börtönbüntetést kapott minősített lopás, rablás, a fegyvertartási szabályok be nem tartása miatt. A börtönbüntetéseket később enyhítették.
Magyar puccsista
Egy évvel később ugyan nem merényletet, de puccsot terveztek Ceauşescu ellen. A terv szerint akkor távolították volna el a hatalomból a pátfőtitkárt, amikor hivatalos látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban.
Az akciót vezető Ion Ioniţă tábornok Kostyál István tábornokkal és több, más katonával együtt azt tervezte, hogy a diktátor távollétét felhasználva páncélosokkal körbeveszik a párt központi bizottságának épületet és letartóztatják a Nicolae Ceauşescuhoz hű pártvezetőket.
Az akciót végül egy évvel későbbre halasztották, akkorra, amikor Ceauşescu 1985 áprilisában Kanadába látogat. A merénylőket azonban leleplezték. Jóllehet nem sikerült bebizonyítani vétkességüket, néhányan közülük börtönbe kerültek, így Kostyál István is, akit mondvacsinált vádak alapján – valuta tartásért és villamosáram lopásáért – ítéltek el.
Elena is veszélyben volt
A rendszerváltás előtt utolsó merényletre 1988-ban került sor – ekkor a Ceauşescu rossz szellemének tartott Elena Ceauşescut akarták megölni.
Az esetről a diktátor feleségét megmentő Eugen Arsenie tartalékos őrnagy számolt be, aki a kérdéses napon gépkocsijával Elena Ceauşescu autója mögött haladt. A Szovjetunió akkori volt nagykövetsége előtt hirtelen feltűnt egy hatalmas sebességgel száguldó fekete Mercedes, amely Elena Ceauşescu autójának tartott. Arsenie gépkocsijával nyomban a célbavett autó mellé hajtott, így a Mercedes őt találta el. Az őrnagy megsérült, de Elena Ceauşescu is kisebb sérülést szenvedett.
A diktáror pár ellen a végső ítélet 1989. karácsonyán született meg, amikor sorsukról a hatalom új birtokosai döntöttek – a Honvédelmi Minisztérium mellékhelyiségében.
Bogdán Tibor. maszol.ro

A nagy példakép
Nem csodálkoznánk, ha Székelyudvarhelyen hamarosan komoly hatósági zaklatásra számíthatnának mindazok, akik kitűzik a székely zászlót.
Sőt még azon sem, ha jóval nehezebb lenne magyar rendezvényeket tartani a közterületeken. Ezúttal nem a prefektúra kellemetlenkedései jelenthetnek problémát, hanem a helyi rendőrség lehet az új mumus.
Azt történt ugyanis, hogy a hírek szerint a székely város önkormányzata által létrehozott helyi rendőrség vezetője úgy döntött: a Marosvásárhelyen már régebb óta működő helyi rendőrség vezetőjétől kíván tanulni, az ő példájából kívánnak inspirálódni a rendvédelmi intézmény fejlesztése során.
Ha valaki nem tudná, miről ismert a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, akkor emlékeztetnénk: arról a Valentin Bretfeleanról van szó, aki reklámzászlónak titulálta a székely zászlót, és erre hivatkozva akarta leszedetni. Ő volt az is, aki azzal fokozta robbanásig a magyar-román feszültséget, hogy az idei, a székely autonómia érdekében szervezett felvonulást mondvacsinált ürügyekre hivatkozva – azt hányta a szervezők szemére, hogy a tavalyi rendezvényen volt olyan, aki románellenes jelszavakat skandált, bár erről akkor egy szóval sem tett említést – betiltotta.
Ami természetesen azt eredményezte, hogy a feszült hangulatban, a természetesen csakazértis megtartott felvonuláson egy csoportnyi szélsőséges kisebb dulakodásba keveredett a rendfenntartókkal. De hogy azért ne panaszkodjon mindenki rá, a román szélsőségesek tüntetését, amelyen a magyar jogkövetelések és a magyar nemzetiségű prefektus ellen demonstráltak, engedélyezte, bizonyára a kulturált együttélés jegyében.
Úgyhogy kíváncsian várjuk, milyen értékes tanácsokkal tudja majd ellátni a székely helyi rendőröket. Ha ugyanis az udvarhelyi kollégák híven követik a nagy példakép útmutatásait, akkor az a meggyőződés alakulhat ki bennük, hogy szép hazánkban a közrend védelmének szerves részét képezi a nem román nemzeti közösségek jelképei elleni hajsza, valamint a magyar politikai rendezvények betiltása.
Persze most talán kissé gonoszak vagyunk, mert hát meríteni mindig csak tiszta forrásból, tanulni pedig csak az igazi profiktól érdemes. Úgyhogy kíváncsian várjuk, mely magyar illetékesnek jut majd eszébe a kisebbségi kérdés rendezése érdekében Corneliu Vadim Tudortól vagy Gheorghe Funartól értékes tanácsokat kérni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kiss Sándor nagy bajban: bűnvádi eljárás indult ellene
Csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnöke ellen – jelentette be csütörtökön a román korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Egymillió eurónyi megvesztegetés ügyében indult bűnvádi eljárás Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzat alelnöke ellen, aki egyúttal az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke.
Mint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi ügyészeinek csütörtöki közleményéből kiderül, Kiss ellen a csúszópénz elfogadása mellett hivatali visszaélés és pénzmosás gyanújával indult bűnvádi eljárás.
A hivatalos közlés szerint az ügyben a gyanúsítottak között szerepel még Mudura Sándor, Bojtor Vilmos László, Gheorghe-Ioan Roatiș, Beneamin Rus, Miklóssy Ferenc, valamint Miklóssy Ferenc-László is.
Mint a bűnvádi eljárás megkezdésére vonatkozó rendeletből kiderül, Kiss, Bojtor és Rus kiterjedt pénzügyi konstrukciót dolgozott ki és működtetett: romániai (a Rus által vezetett váradi Selina és a Trameco Rt.) és egyesült államokbeli (a Bojtor által irányított Wasleys Worldwide LLC Washington) cégek közvetítésével 2005-2006-ban 600 ezer eurónyi pénzt mostak tisztára.
A DNA közlése szerint az történt, hogy bár a Selina közvetlenül tárgyalt bizonyos gépek és berendezések megvásárlásáról németországi és hollandiai beszállítókkal, a tranzakciót végül a Trameco ütötte nyélbe a Wasleys Worldwide LLC Washington nevű fedőcég közvetítésével, a tranzakciót pedig az eredeti megállapodáshoz képest magasabb áron bonyolították le.
Az így tisztára mosott 600 ezer eurónyi, jogosulatlanul szerzett hasznot pedig Rus a DNA rendelkezésére álló információk szerint nem tartotta meg, hanem a Bihar megyei közgyűlés akkori elnökének, Kiss Sándornak adta át, hogy az előnyben részesítse a Selinát egyes váradi területek értékesítése során. A korrupcióellenes ügyészek úgy számolnak, hogy két ilyen tranzakcióval a Bihar megyei önkormányzatnak mintegy 8,6 millió eurós kárt okoztak.
Korábban egy másik összetett pénzügyi kondtrukciót is tető alá hoztak a felek 2003-2004-ben, ebben már hármukon kívül Roatiș, Miklóssy Ferenc és Miklóssy László is érintett volt. Ennek keretében a Miklóssy Ferenc által irányított debreceni Keviép KFT a Bojtor által vezetett londoni Ariston Distribution Corporation LTD-nek 187 ezer euró értékben szállított gépeket és anyagokat, amelyeket azonban néhány nap múlva 500 ezer euróért visszavásárolt a nagyváradi East Bau Construct KFT révén, amelyet Miklóssy László vezetett.
Az így „kifehérített" 300 ezer eurót a gyanú szerint Miklóssy Ferenc, a Keviép többségi tulajdonosa Kissnek és Mudurának adta át, hogy gyakoroljanak befolyást a nagyváradi városháza által kijelölt tárgyalóbizottságra, hogy az önkormányzat a debreceni céggel kössön PPP-szerződést a város szeméttározójának kivitelezésére és üzemeltetésére.
Egy másik hasonló akciót is gyanít a DNA. Ebben Kiss, Mudura, Bojtor és Rus érintett. Az ügylet során a Trameco Rt. az Ariston Distribution Corporation LTD közvetítésével hozott be árut Romániába a Selina által korábban kialkudottnál mintegy 50 százalékkal magasabb áron 2003-2004-ben. Az így tisztára mosott 100 ezer euró a korrupcióellenes ügyészek gyanúja szerint szintén Kisshez és Mudurához vándorolt, hogy egyes közbeszerzési versenytárgyalások során a Selina kerüljön ki győztesként.
Az ügy felgöngyölítésében egyébként a DNA-t a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a nagyváradi rendőrség szervezettbűnözés-ellenes osztálya, valamint a magyarországi, németországi és hollandiai hatóságok segítették.
Kiss igazságot vár
„Lassan közel két évtizede vagyok a közéletben, már mindennek lefestettek ez idő alatt. Azokat az ügyeket, amelyeket most 9–10 év után előszednek, már vagy 3-szor, 4-szer vizsgálták. Sorban le is zárták. Most ötödször is nekifutnak” – fejtette ki a történtek kapcsán csütörtöki sajtónyilatkozatában Kiss Sándor. Mint fogalmazott, igazából nem ismeri az újabb vádakat, de ha megkérdezik, válaszol.
„Az, hogy egy ilyen időszakban, amikor az egész ország vizsgálat alatt van, az államelnököt, a miniszterelnököt és egy sor embert vizsgálnak, és engem ki akartak hagyni, ez már szinte sértésnek tűnt egy ilyen fontos választási évben. A viccet félretéve, abban reménykedem, mint bármilyen normális ember, hogy az ország Nyugatra és nem Keletre tart, és így az igazság valóban igazság lesz” – szögezte le a megyei közgyűlés alelnöke.
Ioan Mang, a Bihar megyei közgyűlés alelnöke az Agerpres hírügynökség megkeresésére úgy nyilatkozott, meglepődött a Kiss Sándor ellen felhozott gyanú hallatán, mivel – mint mondta – 2005–2006-ban az RMDSZ-es megyei közgyűléselnök tevékenységét több ízben is ellenőrizték. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus szerint „valószínűleg ez azoknak az akciója, akik nem szeretik Kisst, vagy inkább rosszat akarnak neki”.
A Selina esthajnalcsillaga
A 2005-2006-os telekvásárlási visszaélések egyébként az Aradi úti, a helyiek által Kiss-féle tömbházakként emlegetett lakónegyedhez kapcsolódnak, ahol a Selina ma is építi a Luceafărul elnevezésű lakónegyedét.
Mint csütörtökön az Informația de Bihor portál is emlékeztetett, a helyi sajtó már 2006-ban gyanúsnak tartotta az ügyletet. Kiss Sándor, a megyei közgyűlés elnökeként még 2005-ben bejelentette ugyanis, hogy több ezer „szociális" lakást készülnek felépíteni, azaz olcsón, előnyös hitelkonstrukcióval juthattak volna ezrek lakrészhez a tervezett tömbházakban. A várólistára több ezren is feliratkoztak.
Azonban a történet hirtelen új fordulatot vett. A megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett Aradi úti telekre, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett Rulikowsky (Egyetem) úti telekre. Előbbi esetben a kiindulási ár 58,52 euró/négyzetméter, utóbbinál 47,88 euró/négyzetméter volt.
Az Informația de Bihor portál újságírója szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina jól jöjjön ki belőle – meg is nyerték mindkét kiírást. Az Aradi úti telekhez négyzetméterenként 59,72 euróért, a másikért 48,12 euró/négyzetméterért jutottak hozzá.
A szociálisnak tervezett lakásokat pedig végül a Selina építette fel, a lakónegyed azonban inkább a luxus kategóriába tartozik, az árak pedig váradi viszonylatban csillagászatinak mondhatóak. Ennek oka a portál szerint az, hogy nem sikerült a szerződésben rögzített ütemben haladni az építkezéssel, s Rus úgy gondolta, hogy ha drágán kínálja a lakásokat, akkor azok nem találnak vevőre, így nem kell gyorsabb ütemben haladnia.
Együtt az Ady-központért
Amint arról több ízben is írtunk, Mudura Sándor és Kiss Sándor is alapítói annak a Mecénás Alapítványnak, amely a hírhedt nagyváradi Ady-központra úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő, 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amellyel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, miközben a támogatás mai értéken is eléri az egymillió eurót. Bár a Mecénás nevében Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke korábban lapunknak azt mondta, a Magyar kormány felé maradéktalanul elszámoltak, az EMNT többszöri felszólítására sem mutatták be a nyilvánosságnak, hogy mire fordították a magyar adófizetők pénzét. A központot időközben ugyanakkor az alapítvány elcserélte a Léda-házra, az ingatlanok a városi önkormányzat tulajdonába kerültek.
Mudura és a Kulcsár-ügy
A Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök barátjaként ismert Mudura Sándor egyébként korábban a nagyváradi Lotus Plaza bevásárlóközpont megépítése kapcsán került a figyelem középpontjába, miután kiderült, hogy a beruházást részben a magyarországi brókerbotrány főszereplőjeként elhíresült Kulcsár Attila pénzéből valósították meg.
A Kulcsár-ügyben zajló tárgyalások keretében 2003-ban tanúként hallgatták ki Mudura Sándor nagyváradi nagyvállalkozót, mivel a másodrendű vádlott, Kerék Csaba egyik cége, a Britton Kft. 2,5 millió euróval, a teljes összeg felével szállt be a Sebes-Körös-parti város első plázájának, a Lotus Marketnek az alapításába.
A nagyváradi üzletember 2003-ban Budapesten tett tanúvallomásában az áll, hogy miután 2000-ben megvásárolta a Szőllős negyedbeli elhagyatott sörgyárat, nem kapott megfelelő hitelt arra, hogy felépítse a bevásárlóközpontot. 2001 második felében Kerék – akit Mudura távolról ismert – azt mondta neki: egy amerikai befektetőcsoport áll mögötte, amely valószínűleg beszállna az üzletbe, ráadásul hitelt is szerezne.
Kerék valóban szert tett a 11,8 millió dolláros bankkölcsönre, mégpedig a magyar Eximbanktól. Mudura Sándor azt vallja, a hitel igen előnytelen volt számára, és emiatt a teljes beruházás a tervezett 9 millió euró helyett 12 millióba került.
A vállalkozó akkoriban azt is elmondta a magyar nyomozó hatóságoknak tanúvallomásában, hogy Kulcsár Attila jó ötletekkel rukkolt elő az üzlethez, ezért választotta be a plázát működtető Lotus Rt. felügyelőbizottságába, de arról vallomása szerint nem volt tudomása, hogy a pénz kétes forrásokból származik, és Kulcsár sötét ügyleteket bonyolít.
Bálint Eszter. Krónika (Kolozsvár)

Zala György Szabadságszobra 10 éve áll a Tűzoltó téren, Aradon
Április 25-én volt tíz éve, hogy az aradi Tűzoltó téren 1890 után másodszorra is leleplezhették Zala György monumentális alkotását, a Szabadság-szobrot, amely a 13 aradi vértanúnak állít emléket. Az évfordulót az Aradi Szabadság-szobor Egyesület és az RMDSZ szabású rendezvénnyel emlékezett. Az emlékezés része az a kisfilm is, amelyen Bognár Levente, Arad alpolgármestere, és Király András, az Egyesület elnöke, oktatási államtitkár eleveníti föl a szobor újraállításának történetét Varjasi Krisztián mikrofonja és kamerája előtt.
A rendezvénysorozat a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében kezdődött, ahol telt ház előtt mutatták be a „Gondozzák, őrizzék” című albumot, amelyet a Szabadság-szobor Egyesület készített a szobor újraállításának 10. évfordulójára.
Az eseményen jelen volt, és beszélt a szobor újraállításáról, ennek fontosságáról, és emlékcserepeket idézett fel többek között Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Király András, Bognár Levente, Cziszter Kálmán városi képviselő, Horváth Levente, az album szerkesztője, Kocsis Rudolf képzőművész, az újraállított szobor restaurátora, és a szobor újraállításának kivitelezését végző cég nyugalmazott műszaki igazgatója, Bálint György.
A Szabadság-szobor Egyesület hetvennél több díszokleveleket adott át azoknak, akik hozzájárultak a szobor újraállításához, és ápolják ennek hagyományait. Közöttük volt az Aradi Nap, az Aradi Hírek, a Nyugati Jelen, és több Arad megyei magyar civilszervezet is.
Az album bemutatását követően a Szabadság-szobornál beszédek hangzottak el, majd koszorúztak. Habár az idő kedvező volt, nem esett az eső, mégis csak mintegy 300 aradi jött ki a térre. A szónokok – Bognár Levente, Gheorghe Falcă, Kelemen Hunor, Király András – elsősorban a szabadság eszméjének fontosságát emelték ki, de felelevenítették a szobor kiszabadításának néhány mozzanatát is, és a mondatok között kivehető volt a közelgő EP-választáson való részvételre buzdítás is.
Zárásként, este az aradi színházban fergeteges sikerű, ingyenes operettesten vehettek részt az emlékezők, ahol a budapesti Tihanyi Színpad vendégszerepelt.
A műsor előtt tartott rövid, EP-választási kampányindító keretében mutatták be a Szabadság-szobor kiszabadításáról, újraállításáról készült alábbi filmetűdöt, amelyet – archív felvételekből – Varjasi Krisztián és Tapasztó Ernő készített „Miénk itt a tér” címmel.
Az első világháború után, Arad Romániához csatolásakor szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták az emlékművet. 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány 1512/925 számú rendeletére eltávolították, utána különböző helyeken tárolták, legutoljára az aradi vár árkában őrizték.
Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök 1999. augusztusi, marosvásárhelyi megállapodása után 1999. október 6-án a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás.
2004-ben Adrian Năstase kormánya, több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. Az volt a feltétel, hogy a téren legyen egy 1848-at jelképező román köztéri emlékmű is. A téren egy 9 m magas győzelmi kaput állítottak föl, és a Szabadság-szobor már épülő talapzatát vele szembe kellett fordítani. A fordítás – nem minden szándék nélkül – végül kevesebb, mint 45 fokos lett, így Hunnia alakja nem néz pontosan szembe a diadalívvel. A Tűzoltó tér a Megbékélés Parkja nevet kapta és a szobor leleplezése 2004. április 25-én történt. Ioan Bolborea bukaresti szobrász alkotása, a diadalív alatt román felkelők állnak. A téren egy szökőkút található, mellette három zászlórúddal, amelyeken a magyar, a román és az európai unió zászlaja leng folyamatosan. 2011. április 13-án felfedezték, hogy lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A szobor helyreállítása megtörtént. Irházi János, Nagy István
http://www.aradinap.ro. Erdély.ma

Emlékalbum-bemutató és koszorúzás a Szabadság-szobor újraállításának a 10. évfordulója alkalmából
Gondozzák, őrizzék!
A címnek választott szavakkal kezdődött az aradi Szabadság-szobor története, melyek Salacz Gyula egykori polgármester szájából hangozottak el 1890-ben, amikor átadta a szobrot az aradiaknak.
Több mint 70 évnyi száműzetés után 15 éve szabadították ki az aradi várbörtönből Zala György szoborcsoportját, majd restaurálás után sikerült ismét felállítani: tíz éve immár, hogy újból köztérre került a 13 aradi vértanú emlékműve.
A mai napot eme jeles és emlékezetes évfordulónak szentelték, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete és a Szabadság-szobor Egyesület egész napos rendezvénysorozattal emlékezett a 2004. áprilisi eseményre.
A Csiky Gergely Főgimnázium zsúfolásig telt dísztermében 16 órakor mutatták be az alkalomra készült jubileumi emlékalbumot Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök jelenlétében. Az országos szervezet elnökén kívül jelen voltak még: Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke, Bognár Levente alpolgármester, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, Cziszter Kálmán városi tanácsos és még sokan mások, akik a tíz évvel ezelőtti esemény részesei voltak.
„Az aradiak, Arad megtette magáét, gondozták, őrizték a szobrot mindig úgy, ahogy lehetett, és úgy érezzük, hogy ezt az üzenetet kell továbbadnunk, a szobrot továbbra is gondozni, őrizni kell. Ez a sikertörténet nem egy emberé, ez a közösségünk sikertörténete” – hangzott el Király András beszédében, akinek felkérésére egyfajta spontán emlékalbum bemutatóra került sor. Felszólaltak és emlékeket elevenítettek fel Cziszter Kálmán, Bálint György, valamint Kocsis Rudolf is megosztotta gondolatait a teremben lévőkkel. Horváth Levente, a kiadvány egyik szerkesztője az album megalkotásához vezető vezérelvekről beszélt. Nagyon sokan vannak még, akik valamilyen formában hozzájárultak a szobor létrejöttéhez, ám időhiány miatt nem volt lehetőség mindenkinek felszólalni.
A jelenlegi emlékalbum a harmadik kiadvány, mely a Szabadság-szoborról szól, ezt megelőzték a Kiszabadítottuk! majd Az aradi Szabadság-szobor címet viselő kiadványok.
A Szabadság-szobor Egyesület kiadásában napvilágot látott album egy képes krónika, amely bemutatja, hogyan is valósult meg a magyarság számára oly fontos ereklye, a Szabadság-szobor.
Sokan állnak mögötte, ez valójában egy sikertörténet, ami csak közös erővel jöhetett létre, amint azt Bognár Levente kihangsúlyozta: „ezt csak összefogva, együtt tudtuk megvalósítani”.
Az emlékalbum bemutatóján jelen volt még Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője, valamint Erdei Dolóczki István az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője, valamint egyházi méltóságaink.
A Szabadság-szobor Egyesület nevében Király András elnök több mint 70 emléklapot osztott ki olyan magánszemélyeknek, intézményeknek, akiknek szerepük volt, hogy a Szabadság-szobor létrejöjjön, végleges helyére kerüljön.
17 órakor a főgimnázium díszterméből testületileg kivonult a tömeg a már benépesült Megbékélés Parkjába, ahol köszöntő beszédek sorai után elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Az eseményen Gheorghe Falcă aradi polgármester is tiszteletét tette, aki a szabadság fontosságáról beszélt az egybegyűlteknek.
„Ha a szabadság szimbólumai el vannak rejtve, a szabadság nem létezik, vagy korlátozva van. Városunknak volt egy szimbóluma, mely sokáig rejtve volt, éppen azért becsülnünk kell azokat, akik közreműködésének, munkájuknak köszönhetően ez a szimbólum most itt áll, és méltó jelképe városunknak” – zárta beszédét a polgármester.
„Ma ismét összehozott bennünket a Szabadság-szobor. Nyolc évtized álma valósult meg, amikor 10 évvel ezelőtt a 13 aradi vértanú oltárát sikerült újra köztérre állítani. Sikerült, mert hittünk benne, és hittek benne azok is, akikkel együtt dolgoztunk. (…) Mindvégig hittünk, még akkor is, amikor 2003 szeptemberében leállították a visszaállítás folyamatát. Azok az emberek most nincsenek szabadon, a szobor azonban itt áll szabadon velünk együtt, mert 2004-ben városunk bebizonyította, hogy európai szellemben gondolkodik. (…) Számunkra a szobor nem csak a szabadság, hanem az összetartozás szimbóluma is, mert csak összefogással tudtuk megvalósítani. Köszönet mindenkinek, aki ebből a munkából kivette a részét, kezdve a csákányozástól egészen a felavatásig. Zala György munkája gazdagítja városunkat, és hirdeti a szabadságot, a megértést és az együttműködést” – hangzott el Bognár Leventétől a Megbékélés Parkjában.
Kelemen Hunor néhány szóban visszaemlékezett a 10 évvel ezelőtt történtekre, az akkori aradi eseményekre, majd – akárcsak az előtte szólók – a szabadság fontosságáról beszélt.
„Ez a szobor 124 éves, ebből először 35 évet volt köztéren, 74 évet volt rabságban, míg kemény erőfeszítéssel sikerült kiszabadítani és öt évet a minoriták gondozásában volt, majd 10 éve ismét köztéren van. Ez a szobor a 124 évéből mindössze 45 évet töltött köztéren, szabadságban, és 74 évet rabságban. Ez is azt mutatja, hogy a rabság lehet hosszabb, mint a szabadság esztendői, el lehet zárni a szabadságot, meg lehet próbálni rabságban tartani, de amikor olyan eszméről van szó, amely összeköti az embereket, sorsközösséggé formálja, akkor előbb-utóbb győzedelmeskedni fog a szabadság eszméje. (…)
Azok a kezdeményezések, melyek a szabadság eszméjének a jelképét, ezt a szobrot támadják, nem győzedelmeskedhetnek még egyszer. Nem jöhet el az a pillanat, amikor ez a szoborcsoport ismét fogságba kerül, amikor a gyűlölet kerekedik fölül, és valakik megpróbálják eltüntetni, bezárni. Nem jöhet el az az idő, amikor bennünket megfosztanak a szabadságtól. (…) Hiszünk abban, hogy ez a szoborcsoport, és minden, ami a szabadságot jelképezi, nem kerül többé fogságba, nem engedhetjük” – zárta szavait Kelemen Hunor, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hittek abban, hogy a szobor egyszer ismét a köztéren lesz.
„Tíz év elteltével Zala György remekműve mindennapjaink része lett, bizonyítékként, hogy a jól előkészített, bölcs döntések megteremtik annak a lehetőségét, hogy a többség és a kisebbség elfogadja és tisztelje egymás múltját, hagyományait. (…) A Szabadság-szobor sikertörténet – szoktuk mondani, sikertörténet lett, mert mindenki elvégezte a rá bízott feladatot, senki sem kételkedett abban, hogy a helyi vagy az országos RMDSZ vezetés nem fog keményen, következetesen kiállni az ügy mellett a cél érdekében. Így volt ez az elmúlt 25 évben, így volt 10 évvel ezelőtt is, és így van mind a mai napig. Amennyiben további sikertörténetek tanúi, szereplői szeretnénk lenni, akkor azt az egységet kell megőriznünk, amelyet közösségünk felmutatott, és lehetővé tette, hogy ez a szobor ismét köztérre kerüljön. Mivel az egység a feltétele annak, hogy közösségünknek ereje legyen, az RMDSZ meg tudja valósítani azt, amit közösségünk elvár. Ha ezeket teljesítjük, akkor maradunk őrzői múltunknak, gondozói jelenünknek és építői jövőnknek” – Király András beszéde zárta az ünnepi felszólalások sorát, melyet a koszorúzás követett.
A Megbékélés Parkjából az ünneplő tömeg a színházba vonult, ahol az ünnepi műsor előtt sor került az RMDSZ EP-kampányindítójára is.
Takáts D. Ágnes. Nyugati Jelen (Arad)

Hősrobbanás a Függőlegesen
A hétköznapi hősök, a nagyravágyók, de a tévés celebek is szóba kerültek a hétvégi Függőleges keresztyén ifjúsági konferencián. A vándorkonferenciának idén a marosvásárhelyi kövesdombi református egyházközség adott otthont, amelynek templomát még spenóttal is feldiszítették a hétvégére.
Csaknem másfél száz 14 és 19 év közötti hős érkezett Marosvásárhelyre a hétvégén, hogy részt vegyen a Függőleges elnevezésű konferencián, amely idén a Hősrobbanás címet kapta. A szervezők szerint a résztvevők száma idén kisebb a megszokottnál, ez azonban nem az érdektelenségre vezethető vissza, éppen ellenkezőleg: annyian érdeklődnek az ország minden pontjáról, hogy idén először két helyen is megtartják. Míg a hétvégén Marosvásárhelyen volt Függőleges, két hét múlva Székelyhídon lesz, ugyanebben a témában, ugyanezzel a programmal.
Függőleges viszony, ami hat a vízszintesre
A Függőleges, mint neve is mutatja, az ember és Jóisten kapcsolatát boncolgatja. Amint azt a programkoordinátortól, Adorján Zsuzsától megtudtuk: „csak akkor lehetnek rendben a vízszintes, vagyis emberközi kapcsolataink, ha rendben van a függőleges viszonyunk a Jóistennel”. Erről szól a tizenéveseknek szóló vándorkonferencia évről évre, de változó tematikában. „Idén az, hogy mit is jelent hősnek lenni. Helyes-e egyáltalán, hogy nagyobbat akarunk? Mitől hős valaki?” – magyarázza a programkoordinátor. A témához találóan olyan programpontok is társultak, mint a nagyravágyók viadala, hősök csarnoka vagy épp a Celeb vagyok, ments ki innen!. A tizenévesek előadásokat hallgathattak, kiscsoportokban műhelymunkákon vehettek részt, drámás, játékos, élménypedagógiás feladatokat kaptak, a teaházban egyszerűen csak ücsörögni és barátkozni is lehetett, valamint különböző szabadidős sporttevékenységeken is részt vehettek, de a kövesdombi református templom udvarán egy imasátorban is elcsendesedhettek.
Barátkozni az imádsággal
„Az imasátrat különböző színes képekkel, igeversekkel díszítettük. Itt el lehet csendesedni, s ez egy olyan hely, ahol a fiatalok, remélhetőleg megbarátkoznak az imádsággal, próbáljuk számukra színesíteni azt” – mondta Adorján Zsuzsa.
Az előadások s a programpontok jó része a református templomban, annak az udvarán, valamint a gyülekezeti teremben zajlottak, a kiscsoportos műhelymunkák az unitárius templom egyik termében, valamint a Gheorghe Şincai Iskolaközpontban, utóbbi sporttermeiben zajlottak a sporttevékenységek is. A templom udvarán ugyanakkor egy vásár is fogadta a résztvevőket, amelyen a Koinónia Könyvkiadó termékeiből lehetett válogatni, valamint a Dorcas otthon kézműves termékeiből.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Két éve kormányozza az országot Victor Ponta
Két évvel ezelőtt lépett hivatalba a Victor Ponta-kormány, miután az ellenzék sikerre vitte a Mihai Răzvan Ungureanu kabinetje ellen benyújtott bizalmatlansági indítványát. A miniszterelnök ért el ugyan gazdasági eredményeket, de eddigi mandátumában sok a kudarc is.
A Ponta-kormány mindenképpen ballábbal indult, hiszen jelölt és kinevezett minisztereivel igen sok gond támadt, elsősorban plágium és összeférhetetlenség vádja miatt. A kormánystratégiákért felelős megbízott miniszter jelöltje, Victor Alistar például éppen ez utóbbi ok miatt nem foglalhatta el tisztségét, az oktatási tárca két minisztere, Corina Dumitrescu és Ioan Mang ellen pedig a plágium vádja merült fel. Igaz, doktorátusi disszertációja kapcsán plágiummal gyanúsították magát a kormányfőt is, alig néhány héttel azt követően, hogy átvette a kabinet vezetését.
A 2012. évi parlamenti választások után – ahol a Szociál-Liberális Szövetség 60 százalékot szerzett – létrejött a második Ponta-kormány, amelybe a miniszterelnök az RMDSZ-t is szerette volna bevenni. Ezt a szándékát azonban a Konzervatív Pártot megalakító Dan Voiculescu és a nemzeti liberálisok vezetője, Crin Antonescu ellenszegülése miatt nem tudta végrehajtani, így a kabinet a szociáldemokratákból, a nemzeti liberálisokból, a Konzervatív Pártból és a Románia Haladásáért Országos Szövetségből jött létre.
A gondok azonban folytatódtak. A kabinet közlekedési miniszterét, Relu Fenechiut öt év letöltendő börtönre ítélték. Így ő lett a legelső, hivatalában lévő miniszter, aki a bársonyszékből egyenesen a börtönbe távozott. A kormány belügyminisztere, Radu Stroe pedig lemondásra kényszerült a Nyugati Kárpátokban bekövetkezett repülőszerencsétlenség nyomán tett, meggondolatlan kijelentéséért.
A fő gondot azonban a kormánykoalíció legfontosabb két politikai tömörülése, a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok közötti, egyre mélyülő ellentétek jelentették, amelyek következtében a liberálisok idén február végén kiléptek a kormányból. Nem sokkal később a parlament bizalmi szavazatot adott a harmadik Ponta-kormánynak, amelyben immár helyet kapott az RMDSZ is.
Személycserék, „fekete kedd”
A Szociál-Liberális Szövetség hatalomra kerülésével megindultak a személycserék is. 2012 júliusában menesztették a népügyvédet, Gheorghe Iancut, a demokrata liberális Vasile Blagát pedig leváltották a szenátus éléről – helyébe Crin Antonescut nevezték ki. A képviselőház éléről ugyanakkor leváltották a demokrata liberális Roberta Anastasét, helyébe az elnöki tisztséget jelenleg is elfoglaló szociáldemokrata Valeriu Zgonea került.
A Szociál-Liberális Szövetség kormánya nyílt ellentétbe került Traian Basescu államfővel – a viszony azt követően sem változott, hogy a 2012. évi parlamenti választásokat követően Victor Ponta „békés egymás mellett élési” paktumot írt alá az államfővel. Igaz, a dokumentumnak szerepe volt abban, hogy Laura Codruta Kövesit kinevezték a korrupcióelleni igazgatóság, Tiberiu Nitut pedig Románia főügyészsége élére.
„Fekete keddként” maradt fenn az a nap, amikor a korrupt kiskirályok, miniszterek, párttisztségviselők védelmében a parlament megpróbálta titokban módosítani a Büntető Törvénykönyvet, illetve megszavaztatni a kegyelemről és az amnesztiáról szóló törvénytervezetet.
Megvalósulatlan elképzelések
A kormánynak több jelentős elképzeléseit nem sikerült megvalósítania. Közéjük tartozik az alkotmánymódosítás, a regionalizálás, a decentralizáció. Ezek az elképzelések pillanatnyilag a parlament munkaasztalának valamelyik fiókjában hevernek.
Az alkotmánymódosító parlamenti bizottságot vezető Crin Antonescu elképzelése szerint az alaptörvény módosításáról 2013 őszén kellett volna kiírni népszavazást. A parlamenti bizottság által elfogadott változások jelentős részével azonban a Velencei Bizottság nem értett egyet. A bírálatok alapján három napon át ülésezett a parlamenti bizottság, de a módosított változtatások ugyancsak nem nyerték el az Európai Tanács tanácsadói testületének tetszését. A jelenlegi helyzetben az alkotmánymódosításra 2015 előtt feltehetően nem kerül sor.
Románia regionalizálásának tervét a szociáldemokraták ügyvezető elnöke, miniszterelnök-helyettes, regionális fejlesztési és közigazgatási miniszter, Liviu Dragnea vállalta magára, aki tavaly ősszel ismertette a decentralizációs elképzelést. Ez azonban teljes egészében alkotmányellenesnek bizonyult. A terv egyelőre elakadt, a szociáldemokraták még a régiók számában sem tudnak megegyezni.
Csökkenő életszínvonal
Gazdasági vonatkozásban a kormány ért el sikereket, elsősorban a makrogazdaság területén, de a mikrogazdaság vonatkozásában is születettek eredmények. Az infláció 1989 óta a legalacsonyabb szintet érte el, a sorozatos drágulások azonban meggyengítették a lakossági vásárlóerőt. A nettó átlagfizetés nominálisan 4,6 százalékkal, 1533 lejről 1626 lejre nőtt, az árak azonban átlagosan 6 százalékkal emelkedtek, így tehát a reálbér 1,4 százalékkal csökkent a Ponta-kormányok ideje alatt.
Az átlagnyugdíj 769 lejről 811 lejre nőtt, ami 5,4 százalékos emelkedést jelent, de még ez is elmarad az árdrágítások mellett. A jelenleg 850 lejes minimálbér júliustól eléri a 900 lejt – ez viszont kevés a megélhetéshez.
A legtöbb vitát talán az adózást szabályozó jogszabályok váltották ki, elsősorban a jövedéki adó kiszámítási módja, valamint az üzemanyagok árára kirótt 7 eurócentes illeték. Ellenintézkedés gyanánt a kormány 24 százalékról 9 százalékra csökkentette a kenyér hozzáadott értékadóját. Gazdasági szakértők szerint utóbbi intézkedésnek nem lesz semmi hatása, a termelők megtalálják majd a módját annak, hogy a kenyér árát visszavigyék a korábbi szintre.
Kudarcok
A kormány nem valósította meg az autópályák építésével kapcsolatos elképzeléseit sem. A Brassó-Comarnic sztráda építését tavasszal kellene elkezdeni, egyelőre azonban gondot okoz a finanszírozás. Az országutak és autópályák építésére kidolgozott mesterterv sem sikerült igazán „mesterivé”, szakemberek vitatják a szakminisztérium elképzeléseit.
Nem sikerült magánvezetőket kinevezni az állami vállalatok élére, holott erre már több alkalommal is ígéretet tettek, egyebek között a Nemzetközi Valutaalapnak. A magánszektorból kinevezett vezetők a rájuk nehezedő politikai nyomás miatt később lemondtak tisztségükről, sok esetben pedig a vállalatok élére pártkliensek kerültek, akik vigyáztak rá, hogy még a reformok érdekében se hozzanak a részvényeseket negatívan érintő intézkedéseket. Így aztán miközben az állami vállalatok továbbra is veszteségesek, újabb adósságokat halmoznak fel, a „magánvezetők” az őket kinevező politikai erők vagy személyek szolgálatába álltak.
Kudarccal végződött az állami vállalatok privatizációja: nem sikerült magánkézre adni sem az Oltchim vállalatot, sem a román államvasutak áruszállítási részlegét, de a CupruMin vállalatra sem akadt jelentkező.
A kabinet eredményt ért el viszont a Nuclearelectrica és a Transgaz esetében, amelynek 15 százalékos részvénycsomagja felkerült a börzére, a Romgaz részvényeit pedig mind a bukaresti, mind pedig a londoni tőzsdén jegyzik.
Nem született továbbra sem döntés viszont sem a palagázakat sem pedig a verespataki aranybányát illetően. Utóbbiban a kormányfő azzal szolgáltatott csemegét a sajtónak, hogy kijelentette: miniszterelnökként egyetért a bánya megnyitásával, parlamenti képviselőként pedig nem.
Bogdán Tibor. maszol.ro

13 magyar szakiskolai osztály indul Maros megyében
Mint már pénteki lapszámunkban jeleztük, azok a nyolcadik osztályt végzett diákok, akik a továbbiakban hároméves szakiskolai képzésen szeretnék folytatni tanulmányaikat, május 26-án és 27-én adhatják be beiratkozási íveiket az általuk kiválasztott tanintézményben. A megyében összesen 44 szakiskolai osztályt indítanak – tájékoztatott a felvételi lebonyolításával megbízott Nadia Rata helyettes főtanfelügyelő. Ebből 13 magyar tannyelvű, azaz a tervezett osztályoknak még az egyharmada sem.
A tanfelügyelőség honlapján található felvételi útmutató szerint Marosvásárhelyen magyar szakiskolai osztály indul az Avram Iancu Szaklíceumban szabás-varrás szakon 28 hellyel, a Constantin Brâncusi Építészeti Szakközépiskolában kőműves-kőrakó-vakoló szakon, az Elektromaros Technológiai Líceumban elektromechanika szakon, a Gheorghe Sincai Technológiai Líceumban autószerelői osztályban, a Ioan Vlasiu Szakközépiskolában egy fél, azaz 14-es létszámú asztalosképző osztályban, és egy fél, szintén 14-es létszámú vegyészoperatőr-képző osztályban, a Traian Vuia szakközépiskolában teljes osztályban fodrászképző szakon.
Dicsőszentmártonban a Constantin Brâncusi Technológiai Líceumban kereskedő-eladó szakképzésre lehet beiratkozni, itt teljes osztályt indítanak.
A szovátai Domokos Kázmér Szakközépiskolában egy asztalosképző és egy kereskedő-eladóképző osztályt indítanak.
Nyárádszeredában a Bocskai István Elméleti Líceumban egy autószerelői és egy kereskedői szakosztályt indítanak, 28-28 hellyel.
Az Erdőszentgyörgyi Technológiai Líceumban egy fodrász-manikűrös-pedikűrösképző osztályba várják a jelentkezőket.
Sáromberkén a Technológiai Líceumban élelmiszeripari szakképzés lesz, pékeket, pékárukészítőket képeznek majd.
Az útmutatóból kiderül, hogy sem a Transilvania Gazdasági Szakközépiskolában (ahol egyébként román nyelven pincéreket és közétkeztetési eladókat képeznek majd), sem a Traian Savulescu Mezőgazdasági Szakközépiskolában (ahol román nyelven agroturisztikai osztályban lesz képzés), sem az Aurel Persu sofőriskolában nem lesz magyar nyelvű szakiskolai képzés. A gazdasági, mezőgazdasági és gépkocsivezetői szakiskolai képzésből a magyar gyermekek teljesen kiszorulnak.
Sajnálatos, hogy teljesen kimarad a szakiskolai képzés palettájáról Segesvár, Szászrégen, Marosludas és Radnót, ahol egyáltalán nem indítanak magyar tannyelvű szakiskolai osztályokat. De nem találunk magyar nyelvű szakképzési lehetőséget a mezőbándi mezőgazdasági szakközépiskolában sem, hogy a görgény-szentimrei erdészeti szakközépiskoláról ne is beszéljünk, ahol csak román nyelvű oktatás folyik.
Hogy az idén újraindított szakiskolai képzésre lesz-e valós igény, a beiratkozás lezárta után derül ki. Kíváncsian várjuk, hány osztályt töltenek be és hány osztályt sikerül indítani.
Bartók és Brăiloiu nyomában a népzenegyűjtésben
„Folklóróra” Szenik Ilona professzorral a Györkös-házban
Szenik Ilona népzenekutató, a Gheorghe Dima Zeneakadémia konzulens tanára válaszolt Halmos Katalin nyugalmazott zenetanár kérdéseire a Györkös-emlékház május 21-i ZeneSzó rendezvényén. Kolozsvári zenészberkekben mindenki felsőfokon emlegeti Szenik Ilona professzor asszonyt: volt tanítványait, doktoranduszait lenyűgözte hatalmas szakmai tudása, szerénysége, következetessége és a népzene iránti tisztelete. Ebből kaphattunk mi is egy kis ízelítőt a rendezvényen. Közel húsz eredeti hangfelvételt hallgattunk meg: kezdve a katonabúcsúztatóktól, a siratóénekektől a karácsonyi kolindákig. A szerdai rendezvény kép- és hanganyagát Mann Gabriella nyugalmazott zenetanár, volt Szenik-tanítvány készítette elő és tárta a hallgatóság elé.
Mezey Sarolta. Népújság (Marosvásárhely)

Baloldali siker az időközi választásokon is
Hét újabb parlamenti képviselői mandátumot sikerült megszereznie a baloldali pártszövetségnek (PSD–UNPR–PC) a vasárnapi EP-választásokkal egyidőben rendezett időközi parlamenti választásokon.
rendezett időközi parlamenti választásokon.
Victor Ponta elmondta, jelöltjeik közül csupán Gabriela Szabónak nem sikerült mandátumot szereznie Ilfovban, a másik sportikon, Ilie Năstase ellenben bukaresti kerületben győzött. A polgármesteri mandátumokért folyó versenyből is a baloldali pártszövetség került ki győztesen: a 17 önkormányzatból 13-nak a vezetését sikerült megszereznie, közölte Ponta, az erdélyi megyékben elért jó eredményt hangsúlyozva.
A baloldali pártszövetség jelöltje, Ovidiu Sliaghi volt közlekedési miniszter győzött a Szatmár megyei 2-es választókerületben, ahol az érvényes voksok közel 36 százalékát szerezte meg. Az RMDSZ jelöltje, Nagy Szabolcs mindössze a szavazatok 28 százalékát tudhatta magáénak.
„Nyerhettünk volna, ha a magyarság nagyobb arányban vesz részt a választáson” – fejtette ki Pataki Csaba megyei RMDSZ-elnök, aki szerint a szövetség táborának kishitűsége vezetett ehhez az eredményhez. Úgy vélte, ha minden második magyar megjelenik az urnáknál, és az RMDSZ jelöltjére szavaz, első helyen végezhetett volna jelöltjük.
A kettes körzet a közel 30 százalékos magyar lakossággal hagyományosan az úgynevezett billegő körzetek közé tartozik, ahol az első körben általában egyik jelölt sem lépi át az 50 százalékot, így országos visszaosztással dől el a képviselői tisztség sorsa.
A 2008-as voksoláson az RMDSZ-es színekben induló Kovács Máté végzett az első helyen 30 százalék körüli eredménnyel, azonban akkor külön jelöltet állított a Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Az elhagyott körzetében újfent induló Ovidiu Silaghi most a PSD–UNPR–PC jelöltjeként szállt ringbe, jelölt nélkül hagyva a PNL-t.
A riválisok között egyébként felbukkant Dan Diaconescu, a PPDD elnöke is, aki mindössze paraszthajszállal (11,8%) maradt le a 12 százalékkal végzett demokrata-liberális párti induló, Ileana Blidar mögött. A kettes körzetben a Polgári Erő (FC) jelöltje 7, míg a Népi Mozgalom Pártja (PMP) közel 5 százalékot szerzett.
Bár Szatmár megyében nem, a Brassó megyei Apácán sikerült nyernie az RMDSZ-nek, ahol Bölöni Lászlót választották polgármesternek. A hírt Kovács Péter adta hírül Facebook bejegyzésében.
„A Brassó megyei Apáca községben megnyertük az időközi polgármester-választásokat. Bölöni László, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 53%-át szerezte meg egy olyan településen, ahol a magyarok aránya csupán 36,8%” – fogalmazott a szövetség főtitkára.
Apácán azért kellett kiírni időközi választásokat, mert tavaly áprilisban, 53 évesen elhunyt Bölöni Gyula polgármester. Az elöljáró három mandátumot szerzett az RMDSZ színeiben, 2000 óta állt a település élén. A tisztséget utána ideiglenes jelleggel Bölöni László töltötte be.
Apáca jelenlegi polgármestere korábban alpolgármesterként és településmenedzserként dolgozott. A vasárnapi időközi választáson rajta kívül még hárman indultak: Corneliu Morar, a Polgári Erő (FC) színeiben méretkezett meg, Gheorghe Dorin Ganeát a szociáldemokraták, míg Gheorghe Drăgant a demokrata-liberálisok indították.
Babos Krisztina, Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

"Egy ez a tábor…"
Kirepültek a tizenkettedikesek
Maros megye közel 1300 magyar diákja vett búcsút ezekben a napokban a középiskolától. Marosvásárhelyen elsőként a Pedagógiai Líceum végzősei számára szólt a csengő, csütörtökön az Egyesülés középiskola, az Elektromaros, Gheorghe Sincai, Avram Iancu, Aurel Persu, Ion Vlasiu, Traian Vuia, Traian Savulescu szakközépiskolák, illetve a Gazdasági Szakközépiskola ballagási ünnepsége zajlott. Péntek délelőtt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közös kicsengetési ünnepségére és a művészetis végzősök búcsúztatására került sor.
A Bolyai líceumból 8 osztály 226 diákja, a Református Kollégiumból 99 diák búcsúzott az alma matertől, a Művészeti Líceum 65 – közülük 37 magyar – diákot bocsátott útjára. A művészeti évfolyamelsői Chetrari Olga és Szathmári Edina lettek.
Tegnap délelőtt a Gaudeamus dallamára vonult ki az iskolaudvarra a 457 éves Bolyai líceum legújabb nemzedéke – elsőként az évfolyamelső osztály, a természettudomány – intenzív angol szakos XII. A –, a bolyaisok után pedig a Református Kollégium ballagói. Bálint István igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy az egyik legjobb évfolyamot indítják útra, melynek tanulmányi átlaga 8,82.
– A világ összes kontinensén bolyais maradsz – üzente az igazgató a diákoknak, akik kilencedikben gyerekként, ezen a délelőttön pedig már- már felnőtté cseperedve élték meg a büszkeség és szorongás kettős érzését. A polgármesteri hivatal részéről Claudiu Maior üdvözölte elsőként a diákokat, az alpolgármester magyarul is szólt az egybegyűltekhez.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója az ismert Edda-dallal búcsúzott diákjaitól: "Egy ez a tábor, és egy ez a szív/ Egyetlen érzés, és egy ami hív…"
Dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő a bolyais létbe beleszületett egykori diákként szólt a tanintézet szelleméről, amely Amerikától Ausztráliáig egyfajta minőséget jelent, nemcsak tudásban, de munkaképességben is.
Borbély László parlamenti képviselő 1990 februárját, a Bolyai iskolától a sportcsarnokig érő embertömeg könyves, gyertyás tüntetését idézte fel. Peti András alpolgármester a legutóbbi városi tanácsülés azon határozatára hívta fel a figyelmet, amely szerint egy marosvásárhelyi utca dr. Kozma Béla nevét veheti fel, azét a bolyais tanárét, akinek közbenjárására az iskola és a tanintézet a nagy matematikus nevét viselheti, és akit a régi rendszer "hálából" egy másik iskolába helyezett, úgy, hogy csak szépkorában és csak versenyvizsgával kerülhetett vissza a Bolyai líceumba.
– A Bolyai szellem "az önmagadhoz való hűség parancsa" – idézte az alpolgármester dr. Kozma Béla emlékiratban őrzött gondolatát.
A továbbiakban Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Nagy Botond, a Maros megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke, majd Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Körének elnöke, illetve Jeszenszky Attila, a szülői bizottság elnöke osztotta meg az ünnepi pillanathoz illő gondolatait az egybegyűltekkel. A végzősök részéről Gál Anna és Szántó Júlia bolyais diákok, illetve Vass Márton, a Református Kollégium ballagója szólt a maradókhoz. A tizenegyedikesek üzenetét Pap Tímea adta át a távozóknak.
Ezt követően Horváth Gabriella, a Bolyai líceum aligazgatónője irányításával kezdetét vette a kiváló tanulmányi eredményeket elért, különféle tantárgyversenyeken, kulturális és sporttevékenységeken jeleskedő diákok, illetve a bolyais és "refis"diákéletet lapszerkesztéssel, az iskolarádió műsoraival vagy más módon színesító tanulók díjazása. Ekkor került sor a különféle alapítványok, szervezetek és cégek által felajánlott – több esetben hagyományosnak számító – díjak átadására is. A kitüntetettek sorát a két évfolyamelső, Csegzi Gergely bolyais és Buksa Sándor Botond, a Református Kollégium diákja nyitotta meg. A jutalmak és elismerések kiosztása után a Ballag már a vén diák… dallamára léptek ki a főbejáraton az ünnepeltek, majd a Bolyaiak szobrát megkerülve visszatértek az iskolaudvarra, ahol a tizenegyedikeseket képviselő tanulók átvették a Bolyai líceum zászlaját és kulcsát, illetve a Református Kollégium zászlaját. Az ünnepség záró-mozzanataként Hajlák Attila és Gál József iskolalelkészek közös imára hívták az egybegyűlteket, majd megáldották a tarisznyás diáksereget. Az indulás hangulatát Nemes Nagy Ágnes megzenésített verse tette még emelkedettebbé: "…tanulni kell magyarul és világul/ tanulni kell mindazt, ami kitárul/ ami világít, ami jel:/ tanulni kell, szeretni kell."
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Nyílt támadások – háttérből
Romániában nincsenek szélsőséges pártok – dicsekszik a román kormány, és erről értekezik szinte irigykedve a magyarországi jeles szoclib publicista, arra a következtetésre jutva, hogy az a tény, miszerint nincs szélsőjobboldali párt e tájakon, azt jelenti, hogy rég az ideje, még a kilencvenes években világossá vált mindenki számára, hogy ezek zsákutcába vezetnek.
A helyzet korántsem ilyen rózsás. Igaz, Vadim Tudor már annyit hőbörgött, hogy mindenki unja, Gheorghe Funar meg olyan korlátolt, fafejű, olyan átlátszóan hazug adatokkal próbál gyűlöletet szítani, hogy még megfogyatkozott számú hívei is tamáskodva fogadják nagyotmondásait. Ám óriási tévedés azt hinni, hogy a nemzetféltő, szélsőséges nacionalizmus vagy a magyarellenesség eltűnt a román politikából. Igaz, a válogatás nélkül mindent magába szívó Ponta-féle Szociáldemokrata Párt nyíltan és programszerűen nem vállalja fel a magyarellenességet – hogy is tehetné, mikor törékeny többségét épp az RMDSZ támogatja –, de számos olyan szószólója van, ki ezzel tartja felszínen magát, s kimondja, amit a párt vezetői nem tehetnek. Jellemző példa: Tőkés László kitüntetésének megvonását például egyetlen ellenszavazat nélkül javasolták az államelnöknek. De az a cirkusz, amit a Sütő-szobor felállítása vagy a MOGYE magyar tagozatának újraalakítása ellen vívnak a román civil szervezetek, jól mutatja, ha pártjuk nincs is, léteznek, dolgoznak, bomlasztanak.
A szocdemeknek van egy képviselőjük, bizonyos Bogdan Diaconu, aki – a román tolerancia legnagyobb dicsőségére – épp tegnap mutatta be törvénytervezetét, mely még az autonómia szó kiejtését is börtönnel sújtaná, s egytől öt évig rács mögé dugná azokat, kik kiállnak az önrendelkezés mellett. Feloszlatna minden olyan szervezetet, mely e cél érdekében küzd, s melyeket – állítja – természetesen Budapestről támogatnak. Pénzzel és paripával. Ha Diaconu törvényjavaslatát elfogadnák, nem lehetnének autonómiatüntetések, e témáról szervezett nyilvános viták, konferenciák, tudományos értekezletek, tilos lenne az ilyen jellegű plakátok, zászlók, reklámanyagok használata. A jeles férfiú azt sem átallja kijelenteni: Orbán Viktor és az RMDSZ egyre javuló kapcsolata valójában az egységes és oszthatatlan román nemzetállamot veszélyezteti, hisz a magyar miniszterelnök beiktató beszédében vállalta a határon túli közösségek autonómiaigényeinek támogatását.
Ritkán beszélünk a Spanyol honban kóborlovagló Dan Tănaséról, aki szinte napi rendszerességgel törne rá Székelyföldre, koholt információkkal, mérgezett csemegékkel látva el a román hírtelevíziókat s az egyébként Hargita aljáról származó, magyarellenességét véka alá nem rejtő nemzetvédelmi minisztert.
Kár tehát arról értekezni, hogy Románia a kilencvenes években kinőtte az agresszív nacionalizmust. Él és virágzik az ma is, jó esetben néhányan, kik ebből éltek, levitézlettek. De itt dübörögnek a legújabb nagyhangúak.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dózsa nem Gheorghe Doja! – „Magyarítanák” a csendőrséget
Dózsa György neve helyes, vagyis magyar változatának használatát kéri a belügyminisztériumtól Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács elnöke a parasztvezér kivégzésének ötszázadik évfordulója alkalmából tartott dálnoki megemlékezésen bejelentette, az emlékévben levélben fordul a belügyminisztériumhoz, kérve, hogy a Kovászna megyei csendőrség nevét Gheorghe Dojáról változtassák Dózsa Györgyre.
„Az elmúlt ötszáz évben sokat vitatták Dózsa György eredetét, nevét, társadalmi szerepét. Egy viszont biztos: Dózsa György a miénk! Székely magyar ember volt, nemesi család sarja. Ragaszkodunk az egykori dálnoki szülött magyar nevéhez” – szögezte le a megyei közgyűlés elnöke.
A Kovászna megyei önkormányzat, az Erdélyi Múzeum- Egyesület csíkszeredai fiókja, a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Dálnok község polgármesteri hivatala közös szervezésében megtartott eseményen leleplezték és megkoszorúzták a Hosszú Zoltán képzőművész által készített, Dózsa Györgyöt ábrázoló bronz emléktáblát.
„Dózsa György történelmi szerepe is vitatott volt, sőt a szocializmusban osztályharcosként emlegették, amelynek egyik alaptézise volt a munkásosztály harca a nemességgel szemben. Úgy gondolom, hogy 500 év után a ma élő történészgenerációknak jutott az a feladat, hogy Dózsa helyes megítélését dokumentálják és tanítsák. A dálnokiak szerepe pedig, hogy vigyék tovább Dózsa György hitét, és ápolják emlékét szülőfalujában” – fogalmazott felszólalásában Tamás Sándor.
Az emléknapon rendhagyó, interaktív történelemóra keretén belül tartottak előadást Dózsa György életéről, fennmaradt emlékéről dr. Balázs Lajos néprajzkutató, dr. Tóth István történész-muzeológus és dr. Oláh-Gál Róbert matematikatörténész. Bartók Ede Ottó, Dálnok polgármestere Dózsa György szellemi hagyatékáról beszélt. „Remélem, hogy lesznek olyan vezetőink, akikre majd 500 év múlva is olyan büszkék lesznek leszármazottaink, mint amilyenek mi vagyunk Dózsa Györgyre” – hangsúlyozta az elöljáró.
Mint ismeretes, Romániában nemcsak a Kovászna megyei csendőrség, hanem több intézmény és utca viseli Dózsa György nevét, és ezt sok esetben románosan Gheorghe Dojának írják. Markó Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat kezdeményezője a Krónika kérdésére kifejtette, a névhasználat kérdését nem lehet központi szinten rendezni, tehát minden esetben külön döntésre van szükség.
„A Kovászna megyei csendőrség nevét a belügyminisztériumnak kell megváltoztatnia, de például egy utca, egy iskola nevéről helyi szinten kell dönteni. Azt viszont egyértelművé kell tenni, hogy a helyes írásmód a Dózsa György, a Gheorghe Doja pedig a fordítás” – szögezte le Markó Attila.
A Kovászna megyei csendőralakulat egyébként 2005-ben kapta meg a belügyminisztériumi engedélyt arra, hogy a Gheorghe Doja nevet viselhesse. Egy évvel később szerették volna elkérni a textilgyár egykori klubja előtt 1957-ben felállított Dózsa-mellszobrot, hogy költöztethessék a kaszárnya elé, végül a szoborköltöztetésből nem lett semmi.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)