Az egyik legsikeresebb előadást a kassai Thália Színháztól láthatta Szatmárnémetiben a május 31-én zárult Sorompók nélkül elnevezésű nemzetközi színházi fesztivál közönsége. A felvidéki együttes Presser Gábor ismert zenés darabját, A padlást mutatta be. Kolár Péter, a Thália igazgatója elégedetten nyugtázhatta, hogy A padlás a 25. alkalommal is nagy sikert aratott. /Sike Lajos: Kassai siker Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Vígh István festőművész állandó kiállítását szülőhelyén, a Szatmár megyei Halmi új épületben avatták fel. Az eseményen Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök úgy vélte, Vígh István fáradhatatlanul osztogatja azt az ajándékot, amelyet Istentől kapott. Az épület bejáratánál lévő táblán ez olvasható: „Halmitől Debrecenig, Suceaván, New Yorkon és Quelanbeyanen át. A művész szülőföldjének adományozott munkáiból”. A helységnevek jelzik az utat, amelyen festőnk odajutott, hogy a művészetpártoló Incze Lajos polgármester vezette nagyközség állandó kiállítást biztosított neves fiának. Vígh István 1960-ban végzett Bukarestben a monumentális festészeti szakon, utána Suceavára hívták, ő elfogadta a meghívást. Gyakorlatilag ő szervezte meg Suceava tartomány képzőművészeti életét. Egy brassói freskórestaurálási tanulmánya során Sylvester Lajos kereste meg, aki akkor megyei kultúrfőnök volt. Király Károly küldte azzal, hogy pályázza meg Sepsiszentgyörgy tervezett négy városkapujának egyikét. A 13 méter magas vörösrézkapu ma is áll. Közben díszlet- és jelmeztervezőnek hívták a színházhoz, melynek akkor a Nagyváradról odahelyezett primadonna, Dukász Anna volt az igazgatója. Már első este beleszeretett, és megkérte a kezét. Igent mondott! 1975-ben feleségével Amerikába települtek. Dukász Anna nekifogott a New-York-i magyar színház újraélesztéséhez. Több erdélyi író, így Kocsis István színpadi művét is bemutatták. Közben évekig működtették az Irodalmi Kávéházat, Vígh Istvánnak sok kiállítása volt. A sikerek ellenére hazavágytak. Debrecenben béreltek lakást, amit 1996-ban megvettek, hogy közel legyenek a szülőföldhöz. Vígh István egyik monumentális freskója a nagykárolyi katolikus gimnázium, a Kalazanczy lépcsőházában van Vígh István (Halmi,1936) festő, szobrász 1973–75-ben a sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője, 1976 és 1996 között az Egyesült Államokban, New Yorkban, 1996 óta Debrecenben él. /Sike Lajos: Akire „rászállt” egy elvtárs. Vígh István festő azonosult a földi gyökereihez ragaszkodó tölgyember figurájával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Folynak Erdődön Bakócz Tamás szobra felállításának munkálatai. Bakócz Tamás (1442–1521) dominikánus pap, egri majd esztergomi érsek, bíboros és konstantinápolyi pátriárka volt. Tiszteletére állítanak szobrot szülővárosában, Erdődön. Leleplezése június 21-én, a Jézus szíve búcsú napján lesz. Bakócz Tamást volt az egyetlen magyar pap, akinek komoly esélye volt rá, hogy pápává válasszák. A szobor megalkotója Gergely Zoltán készítette a Szatmárnémetiben levő Szent Erzsébet-szobrot is. /Sike Lajos: Csütörtökön kihelyezik Bakócz Tamás szobrát. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

A szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb búcsújára, a Jézus Szíve búcsúra sokan jöttek el Szatmárnémetibe, június 21-én, szinte betöltve a régi főteret. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek mondott szentbeszédet. „Aki nem szereti testvérét, nem szereti az Istent sem” – hangsúlyozta a bíboros, majd felidézte a jilavai börtönben mártírhalált halt szatmári püspök, Scheffler János alakját. Előtte a reggeli órákban a Kálvária templomban Böcskei László nagyváradi püspök német, Ioan Robu bukaresti érsek pedig román nyelven tartott szentmisét. A háromnyelvűség már hosszú évek óta része a Jézus Szíve búcsúnak. A búcsú végén sokan kilátogattak Erdődre, ahol az itteni magyarok utóbbi időben megélénkült aktivitásának köszönhetően egy éven belül a harmadik magyar személyiség szobrát avatták fel. Károlyi Sándor-szobor és a Petőfi–Júlia-páros után most a mind ez ideig egyetlen magyar pápajelölt, az erdődi jobbágysorból felemelkedő Bakócz Tamás míves bronzszobrát leplezték le a helyi római katolikus templom kertjében. Erdődön a június 21-én tartott szoboravatáson jelen volt Erdő Péter bíboros, Szabó Vilmos budapesti államtitkár, Csehi Árpád megyei tanácselnök, Gergely Zoltán szobrászművész, Füzes Oszkár magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is. /Sike Lajos: Búcsú és szoboravatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

A hét végén Szatmárnémetiben Móricz Zsigmond születésének százharmincadik évfordulóján Kárpát-medencei irodalmi tanácskozást rendeztek. A Móricz-emlékkiállítás megnyitóján ízelítőt adtak ebből. Előkerült Móricz A kommunizmus után című naplója, amelyet 1919-ben írt. Igazi szenzációként hatott kamaszkori naplója, benne első kéziratai. Az előadók újabb tényekkel, adatokkal támasztották alá, hogy még mindig nem tudunk eleget Móriczról. Cseke Péter kolozsvári egyetemi tanár többek között Móricz (kevésbé ismert) székely kapcsolatairól beszélt. /Sike Lajos: Az ismeretlen Móricz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Az anyaországi pártok ügyködtek, hogy a pluralizmus jegyében az egységes érdekvédelmet kettőbe szakítsák, az őszi parlamenti választásokon nyíltan az RMDSZ ellen kampányoltak. A lap munkatársa szerint számukra kudarc volt a magyar összefogás. „Örülhetünk, hogy maga Tőkés László” keresztényi álláspontra helyezkedett, minősített a cikkíró. Az EP-választás előtt Tőkés Lászlóval Szatmárban járva, Orbán Viktor a magyar összefogásról többek között azt mondta: „Bizonyos dolgokat ideiglenesen zárójelbe tettünk. ” Az újságíró intette a magyarországiakat, jó volna végleges zárójelbe tenni az említett dolgokat is. /Sike Lajos: Zárójel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az ifjúság körében szeretnék népszerűsíteni gróf Széchenyi István életét és munkásságát – fogalmazta meg szándékát az Országos Széchenyi Kör a jövő évre vonatkozó tevékenységét illetően Veszprémben a hétvégén. Erre jó alkalmat kínál a jövő esztendő, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Széchenyi nevével jelzett szervezetek Széchenyi-évnek nyilvánítottak, hangsúlyozta Péchy Mária, az Országos Széchenyi Kör elnöke a szervezet Veszprémben tartott éves közgyűlésén. Erre a határon túli „széchenyiseket” is meghívták, az Országos Széchenyi Kör ugyanis tevékenységét a rendszerváltás után az egész Kárpát-medencére kiterjesztette. /Sike Lajos: Erdélynek meg kell ismernie gróf Széchenyi Istvánt. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere bejelentette, csak azért járult hozzá az iskolai rendelők önkormányzati átvételéhez, hogy biztosítsa az alkalmazottak folyamatos foglalkoztatását. Ilyés szerint az átadás-átvétel nem volt előkészítve, nincs jogilag szabályozva és nem biztosított a minőségi orvosi ellátás. „A kormány úgy akar elmenekülni az egyre nyilvánvaló költségvetési deficit elől, hogy amit csak lehet az önkormányzatokra hárít” – sérelmezte Ilyés Gyula. /Sike Lajos: Kényszerdecentralizálás. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Nem követte tiltakozás azt, hogy Czintos Józsefet, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatóját egy évvel nyugdíjazása előtt lecserélték. Sike Lajos újságíró szerint az a három év, amíg (ideiglenes megbízatással) vezető volt, a nagynevű társulat leggyengébb időszakai közé sorolható. Annak ellenére, hogy Czintos József a drámairodalom olyan nagy szerepeinek kiváló alakításával vált ismert színésszé, mint Csehov Platonovja (Platonov szerelmei), Mrozek Edekje (Tangó) vagy Sütő András Kohlhaas Mihálya (Egy lócsiszár virágvasárnapja), igazgatóként a könnyű szórakoztató műfajt részesítette előnyben. Ezzel a színház közönsége megnőtt, de az igényesebb nézőket távol tartotta a színháztól. Elerjedt az, hogy Czintos színháza röhögős. /Sike Lajos: Röhögős. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Sike Lajos, a lap munkatársa számára a színház idegen világ. Egyszer megpróbálták rábeszélni, hogy nézze meg egyik készülő előadásukat Szatmárnémetiben. Nem jön el, mert ezt a darabot már látta, egy másik társulattól. Ez a válasza azóta a színházi anekdoták örökzöldje. Ennek ellenére most az Új Magyar Szó július 23-i számában közölt Röhögős című jegyzetében Czintos Józsefet, a szatmárnémeti Harag György Társulat leköszönő igazgatóját ostorozta. Eddig nem tette, mint írta, mert Muzsnaí Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke lebeszélte erről. Példás etikai magatartás: a pozícióba helyezett embert nem bántjuk, de ha már pusztán magánember, ütjük, ahol érjük, (sajtó)hatalmi pozícióból. Egyszer ugyanis Czintos igazgató kiutasította a színházból Sike Lajost, felemlegetve annak nagyon is megkérdőjelezhető viszonyulását a kultúrintézményhez. Most, hogy Czintos már nem igazgató, eljött a sértett újságíró ideje, lapjában jól odarittyentett a nyugdíjba vonulás krízisét élő színésznek. Sike Lajos tizenegy évvel ezelőtt azt firtatta, lehet-e színházra költeni az utak minőségének rovására? Már akkor sem tudta, hogy a kettő nem kizárja, hanem feltételezi egymást. Idén tavasszal Czintos József egyik évfolyamtársát, Csíky Ibolyát ünnepelte Nagyvárad. Negyven év alkotómunkájáért taps és virágözön! Czintosnak is kijárna, mert ritka tehetség. Ő is kaphatna ünneplést, továbbá menedéket minden személyeskedő, kicsinyes újságírói támadástól. /Parászka Miklós: Pirulós. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

A helyi decentralizáció első számú felelősévé lép elő Gáti István volt Szatmár megyei alprefektus, miután megjelent a Hivatalos Közlönyben a Belügyi és Közigazgatási Minisztérium közigazgatási-reformügyi igazgatói tisztségébe való kinevezése. A kinevezés hat hónapra szól, és Emil Boc kormányfő jóváhagyta. A korábbi RMDSZ-es tisztségviselő annak az – RMDSZ és a kormánykoalíció egyik pártja között létrejött – egyezségnek a nyomán kerül a központi kormányzati kulcspozícióba, amelynek részeként többek közt Szatmár, Maros és Bihar megyékben a napokban magyar tanfelügyelő-helyetteseket neveztek ki. „Szakemberként, de egy politikai alku nyomán kerültem a tisztségbe, és képesítésem, valamint a közigazgatásban szerzett eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, alkalmas is vagyok rá” – fogalmazott Gáti kinevezésével kapcsolatban. Előzőleg néhány hónapig alprefektusként dolgozott. Günthner Tibor szenátor jelen volt azon a bukaresti beszélgetésen, amelyet az RMDSZ felső vezetői ebben az ügyben a kormánykoalíció felét adó Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytattak. Sikerült kialkudni, hogy visszakerüljön Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettesnek Kónya László, s így lett a megyei pénzügyőrség aligazgatója Solcz Béla. Az RMDSZ a másik kormánypárttal is tárgyalt a napokban: az RMDSZ a kormánykoalíciós partnerek közt egyre inkább megromló viszonyok kapcsán „került ismét képbe”. Sorin Rosca Stanescu újságíró, a Ziua publicistája szerint az RMDSZ és a demokrata–liberálisok, néhány „dezertőr” szociáldemokrata miniszterrel együtt, új PD-L– RMDSZ kisebbségi kormány alakításáról tárgyalt. Napok kérdése a nagykoalíció felbomlása, állítja több elemző, miután újabb nyilatkozatháború robbant ki a két kormánypárt között. /Sike Lajos, Moldován Árpád Zsolt: Gáti a fő decentralizáló. Magyar belügyis igazgatót nevezett ki a szakadás előtt álló kormánykoalíció. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Szatmár megyei tanácselnök-helyettesi pozícióval „fizetett” az RMDSZ a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) azokért a kormányzati tisztségekért, amelyeket az RMDSZ és a kormánykoalíciót alkotó egyik párt között létrejött egyezség nyomán a magyar érdekvédelmi szervezet a napokban kapott meg. Gáti István központi kormányzati kulcspozícióba – a Belügyi és Közigazgatási Minisztérium közigazgatási-reformügyi igazgatói tisztségébe – került, továbbá Szatmár, Maros és Bihar megyékben magyar tanfelügyelő-helyetteseket neveztek ki. /Sike Lajos: „Fizetett” az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

Szatmárnémetiben augusztus 6-án nyitják meg azt a képzőművészeti kiállítást, amelyik az idei nyár egyik legjelentősebb kulturális eseményének ígérkezik. A Szatmári Alkotóház Képzőművészek Egyesületének (SZAKE) húsz tagja mintegy százhúsz festményt, grafikát és kisplasztikát mutat be a nagyközönségnek. Az alkotások egészen frissek, a SZAKE tagjai a júliusi, hadadi és monói nyári táborokban festették, faragták, rajzolták, s a közönség most láthatja először őket. Az egyesület elnöke, Gergely Csaba festőművész úgy véli, hogy Tillinger István, Bakos Károly, Bakos Livia és a többi helybeli mellett a más vidékekről érkezett tagok, például a nagybányai Deák János vagy a Tolna megyei Reisz Tamás és Könyv Katalin is színvonalas munkákkal jelentkeztek. Az anyaországi Simontornyán élő Reisz Tamás három éve tagja a szatmári egyesületnek. /Sike Lajos: Tárlat a városházán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

Kovács László volt magyar külügyminiszter és éveken át az MSZP elnöke figyelmeztetett: „Tanuljunk meg kicsik lenni!” Széchenyi István ennek éppen az ellenkezőjét mondta: „Merjünk nagyok lenni!”. Magyarország valóban a kicsinél is kisebb lett a szocialisták kormányzása alatt. Ellenben a kicsi Szlovákia nagy lett. Elsősorban gazdasági teljesítményében és nacionalizmusában. Az anyaország elaludt, nem tudta kezelni a szlovák nacionalizmus élét, a magyarellenességet. Még az enyhébb románra se talált választ. A téma szakértője mondta: Brüsszelben messze nem található annyi világnyelveken megjelent kiadvány a magyar történelemről, a nemzet helyzetéről, mint szlovákul és románul. /Sike Lajos: Merjünk! = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./ Előzmény: Oborocea Mónika: Kik támogatnak bennünket? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 12.

Szatmárnémeti egyik leglátogatottabb műemlék épülete a város jelképe, a Tűzoltótorony: a múzeumi gyűjtemények, a képtár, a neoreneszánsz jegyeket viselő püspöki palota és a klasszicista székesegyház után leginkább erre az épületre kíváncsiak a városba érkező turisták A 45 méter magas tornyot 1905-ben, vagyis 105 éve építtette Meszlényi Gyula megyéspüspök, hogy a székesegyház legfelső erkélye helyett ezután innen figyeljék a tűzeseteket. /Sike Lajos: Kedvenc a Tűzoltótorony. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Egyre több színház ismerteti éves tervezetét, valamint a társulat átszervezését. Augusztus 28-án a Csávási balladával indítja évadját a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. Az előadásban szereplő világhírű szászcsávási zenészek révén a nézők eljutnak egy magyar lakodalomba, egy román keresztelőbe és egy cigánybálba, majd bemutatnak egy városi táncházat és egy fényes nyugati koncertet is. Az előadás egyedi kísérlet arra, hogy az egymás mellett élő három különböző nemzetiségnek egyszerre legyen kulturális követe a nagyvilágban, magyarázta az előadás lényegét Czilli Balázs. A táncjátékot nagy sikerrel játszották Erdély és Magyarország városaiban, a sepsiszentgyörgyi premier után teltház előtt mutatták be Budapesten a Nemzeti Színházban is. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Sínház első bemutatóját szeptember 29-re tervezik, tájékoztatott Nagy B. Sándor, a színház irodalmi titkára: J. B. P. Moliére Mizantróp című darabját mutatják be, Bocsárdi László rendezésében. Azt követően a Karnebál című produkciót, melyet Caragiale Farsang című darabja alapján Alexandru Dabija rendezett. A sepsiszentgyörgyi társulat hat év után újítja fel Tadeusz Slobodzianek – Ilja prófétáját. Szilveszterkor operett és szimfonikus zene gálaestet terveznek Selmeczi György szerkesztésében. A jövő esztendő első felében Gorkij A fény gyermekei című darabját Zakariás Zalán rendezi. Ezek mellett egyéni előadásokat terveznek a színészek, lesz egy vendégjáték, az elmúlt évad több produkcióját műsoron tartják. Váta Lóránt 14 év után a kolozsvári színházhoz igazol, Váta helyét a Sepsiszentgyörgyre nyolc év után visszatérő Szakács László tölti be. A színész 1994-ben szerződött a Tamási Áron Színházhoz, majd 2001-ben a veszprémi társulathoz igazolt át, onnan a zalaegerszegi színházhoz került. Keresztes Attila, a szatmárnémeti Harag György Társulat nemrég kinevezett fiatal igazgatója, állítja színre a Csehov-darabot, a Három nővért. Az október 3-án tartandó bemutató előadáson a helyi társulat mellett fellép Bíró József kolozsvári színművész is. A következő hónapokban további nyolc nagybemutatót ígér az új társulatvezető, mellette két gyermekdarabot is színpadra visznek. Csehov után Tóth Ede népszínművét, a Falu rosszát láthatja a nagyérdemű, Csurulya Csongor rendezésében. Kálmán Imre operettje, a Csárdáskirálynő lesz Keresztes Attila igazgató második rendezése. A további tervezett bemutatók: Malacbefőtt című szociobörleszk, melynek szerzője Tasnádi István a nyíregyházi színház igazgatója, rendezője Tasnádi Csaba, az anyaországi Kiss Csaba Hazatérés Dániába című drámája, a Veszett fejsze nyele című vígjáték, a Bohóc kerestetik című stúdió-előadás. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban első ízben osztották ki a színészek által alapított Kulissza-díjat, amelyet a múlt évadban végzett háttérmunkájáért Szűcs-Olcsváry Gellért műszaki vezető kapott. Elkezdődtek Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című drámájának és Matei Visniec És a csellóval mi legyen? című előadásának próbái. /Kovács Zsolt, Sike Lajos: Új évadra készülőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./

A Új Magyar Szó munkatársa nem ért egyet Sólyom László köztársasági elnök kisebbségvédő módszereivel, néha úgy tűnik, mintha az adott körülményeket rosszul mérné fel, „a határon túli magyarok rokonszenvének elnyerése mintha a célnál is fontosabb volna számára”. A páneurópai piknik huszadik évfordulója alkalmából tartott beszédében viszont nem szólt arról, hogy az Európai Unióban fontos lenne a kisebbségvédelem. Abban egyetértett a cikkíró Sólyom Lászlóval, hogy forduljon a magyarság jobban a jövő felé, ne rágódjon annyit a múlton, beleértve Trianont, mert az nem vezet sehová. A lap hozzátette: „túl sok az önjelölt magyarságkutató, a regös, táltos, sámán”. Azok fordulnak a múltba, akik a jövőért képtelenek tenni valamit. /Sike Lajos: Botlunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Jóval alacsonyabb áron lehet a határ menti településeken, Magyarországon házat venni, ezért a válság ellenére még mindig sok romániai lakos költözik át. Legtöbbjük azonban visszajár Romániába dolgozni, ugyanis Kelet-Magyarországon nincs munkalehetőség. Növekszik a romániai beköltözők száma, de nincs feszültség a helyi lakosok és a jövevények között. A csengeri „Szatmári utcából” (amely arról kapta nevét, hogy mutatós családi házai többségét már megvették a szatmáriak: orvosok, mérnökök, tanárok, közgazdászok) naponta tömegek járnak vissza a városba, ahol a munkanélküliség a gazdasági világválság hatására sem emelkedett öt százalék fölé. /Sike Lajos: Visszajárnak az áttelepülők. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

A lap munkatársa, Sike Lajos várta a nyári vakáció végét, hogy megszabaduljon az anyaországi akarnokoktól. Azoktól az áttelepültektől, akik néhány évi ottlét után sokkal jobban tudják, hogy mi jó az erdélyi magyaroknak, mint az otthon maradottak. Valaki azt mondta, azért települt át anyahonba, mert Medgyessy Péter akkori miniszterelnök együtt ünnepelte Adrian Nastaseval a pesti Kempinski szállóban Erdély „eladását”. Az ilyen beszédet „már nem lehetett bírni”, fakadt ki az újságíró. /Sike Lajos: Akarnokok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

Fennállásának hatvanadik évfordulóját ünnepli az új évadban a Szatmárnémeti Filharmónia. Fátyol Rudolf hegedűművész, a filharmónia igazgatója elmondta, az évfordulót koncertekkel fogják megünnepelni. A Duffek Mihály zongoraművész-professzor vezette debreceni zeneművészeti kar közreműködésével folytatják a múlt években is nagy sikernek örvendő ifjúsági leckehangversenyeket, a közönség összetétele szerint magyar és román magyarázattal. Az 1949 őszén megalakult Szatmári Filharmónia első igazgatója Sugár Kálmán nagybőgős, majd őt az ismert grafikusművész, Erdős I. Pál követte a zeneintézmény élén. /Sike Lajos: Ünnepel a filharmónia. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

Kőszegremetén a Széchenyi-ünnepségen Csehi Árpád a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke tartott beszédet. Kubik József tanár, az Országos Széchenyi Kör nyíregyházi elnöke Széchenyi személyes példamutatását emelte ki. Erdei D. István parlamenti képviselő ezt azzal egészítette ki, hogy a tiszta erkölcs és a szerénység, ami napjainkban sok politikusból hiányzik, csak még magasabbra emeli Széchenyit, ezért is kell újra és újra megidéznünk. Az ünnepség a falu fölött lévő Domokos-dombon folytatódott, ahol 1861 óta áll a hat méter magas Széchenyi-emlékoszlop, amelyet a legnagyobb veszélyben is meg tudott őrizni a remetei magyarság. A nyolcvanéves Dohi Károly felidézte, hogy tízéves fiúcska volt, amikor a visszavonuló román határőrök le akarták dönteni, hogy helyébe őket dicsőítő emléket állítsanak, de hat lóval sem tudták megmozdítani, mert az „egész falu fogta”. Évente itt rendezik a március 15-i ünnepséget is, lánckerítéssel vették körül, és 2001 óta Zagyva László magyarországi szobrászművész rézdomborítással készült Széchenyi-portréja díszíti az oszlopot. /Sike Lajos: „Tettmagyarok kellenek!” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

„Úgy érzem, találkozónk kezdi visszanyerni azt az eredeti szerepét, amelyet feledhetetlen alapítója, a kiváló tanár és néprajzkutató, Sipos László szabott meg neki. Az eredeti cél az volt, hogy minél jobban felmutassuk a vidék, elsősorban a szatmári és szilágysági magyar és más nemzetiségi népi tánckultúra értékeit. ” – kezdte értékelőjét Mészáros Lőrinc tanár, a helyi művelődési élet meghatározó egyénisége, a most zárult Bogdándi Nemzetiségi Folklórfesztivál kapcsán. Pár éve a jelentős közpénzeken rendezett találkozón a helyi igénnyel szemben a román folklórt részesítették előnyben, jóllehet a román együttesek bemutatkozásának több fóruma is van Szatmár megyében. Most megváltozott a helyzet. Hajdani legjobb formáját hozta a két bogdándi csoport, a Nagyrozsmalint és a Kisrozsmalint Bozsán Éva tanárnő szerint egyre vonzóbb lesz a néptánc a községben. A környékről most sem hiányoztak a krasznai, szilágycsehi, ilosvai táncosok, s hosszú kihagyás után helyi népviseletben, ismét eljött a nemrég újjáalakult szilágysámsoni együttes is. /Sike Lajos: Bogdánd magára talált. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Rövid időn belül már a harmadik tájházat avatták az Avasban, Szatmár megye népművészetéről és népi építkezéséről legismertebb tájegységében. Turc és Lajoshuta után a múlt hét végén a vidék egykori központjában, a magyar lakosságú Avasújvárosban is megnyitották a helybeliek hajdani életmódját bemutató régi tornácos házat, amelynek utolsó szülöttje, a hetvenéves Ida néni még jelen lehetett a szalag elvágásnál. /Sike Lajos: Tájházavató Avasújvárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

„Meggyőződésem, hogy néhány moldovai csángó faluban, ahol ezt a hívők kérik, még a közeli jövőben tarthatnak magyar nyelvű miséket!” – jelentette ki Ioan Robu bukaresti érsek azon a sajtóértekezleten, amelyet a romániai katolikus püspökök szatmárnémeti konferenciáját követően rendeztek. Nyisztor Tinka, a Pusztinai Szent István Egyesület elnöke korábban Ioan Robu érseket nevezte a magyar nyelvű szentmisék egyik fő akadályának. /Sike Lajos: Magyar mise Csángóföldön? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./

A közösség megoldatlan gondjai között van a moldovai csángó-magyarok anyanyelvi miséjének kérdése. Egy-két alkalomszerű esettől eltekintve, a magyar igehirdetés mindmáig nem lett valóság, hiába a sok ígéret, köztük a pápa által is megerősített. A Szatmárnémetiben megtartott katolikus püspöki konferencia sajtóértekezletén, az újságíró erről kérdezte Ioan Robu bukaresti érseket. Robu érsek idegesnek látszott, amiért úgymond már Szatmárnémetiben sem hagyják békén a magyar-csángó üggyel. Kiselőadást rögtönzött a csángók nyelvéről, amit azzal zárt le, hogy nem volna helyénvaló ezt az archaikus nyelvjárást a magyarral megmásítani. Arra a kérdésre viszont már kevésbé tudott válaszolni, hogy a románnal miért volna helyénvaló. Majd azt hozta fel, hogy a mise-ügy, nem az ő, hanem a iasi-i püspök, Petru Gherghel kompetenciája. A lap munkatársa megjegyezte: úgy látszik az államhatalom lojálisabb, mint a helyi katolikus egyház, mert huszonkét moldovai csángó faluban már tanítják az iskolásoknak a magyar nyelvet, miközben rendszeres magyar mise még nincs! „Hogy mondhatja: a hatalom lojálisabb, mint az egyház?! Kérem, vonja vissza!”- szólt erélyesen. Sike Lajos nem vonta vissza. Megismételte. Ekkor az érsek csöndesebb lett és azt mondta: „Néhány (unele) csángó faluban a közeli jövőben lesz magyar mise!” – Volt már ilyen ígéret. /Sike Lajos: Csángós. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./

Igazi közép-kelet-európai életút tárul fel Szécsi Antal nemrégiben Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett pedagógus könyveiből. A 71 éves Szécsi Antal a Regátban munkát kereső székely emberek gyermekeként Galacon született, ahol hamarabb megtanult románul, mint magyarul. A háború idején családja Budapestre menekült, de azután visszatértek Székelyföldre, ahonnan az 1946. évi szárazság miatt megint a román fővárosba mentek. Innen apja szülőhelye, Betfalva jött, majd Rugonfalva és az áhított székelykeresztúri tanítóképző. Itt formálódott közösségi emberré. Vargyason sokáig volt iskolaigazgató. 1975 tavaszán, a híres vargyasi népművészetre alapozva, beindították az iskola bútorfestő és faragó műhelyét, ahol a még élő utolsó mesterek Sütő Béla és Máthé Ferenc tanították a mesteri fogásokat. Szécsi Antal három könyve (Falu a Látóhegy alatt, Kapuállítók hitével, Maga-felejtő sorsunk halk tudója) jórészt Vargyasról és a vargyasi emberekről szól. /Sike Lajos: Ezüstgyopár-díj fél évszázadért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Tavasszal elkezdődhet a bioetanolgyár építése Nagykárolyban. Az üzem évi 300 ezer tonna kukoricát használna fel a környezetkímélő benzin gyártásában. A beruházást szervező cég képviselője, Kerekes Ferenc szerint mindenképpen jól döntöttek, hogy éppen Nagykárolyt választották, mert ezen a vidéken könnyűszerrel megtermelik azt az évi háromszázezer tonna kukoricát. /Sike Lajos: Tenger(ny)i üzlet. Jövő tavasszal elkezdődhet a bioetanolgyár építése Nagykárolyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

Elkezdik Erdély egyik legszebb lovagvárát, a magyar történelemben nagy szerepet játszó Károlyiak várkastélyát restaurálni. A tervek szerint két év múlva lesz kész, jelezte Kovács Jenő Nagykároly polgármestere. Az átadást 2011. december 6-ra tervezik, ekkor emlékeznek a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke megkötésének háromszázadik évfordulójára, s vele a svábok idetelepítésére is. Sikeres uniós pályázat révén 5,1 millió eurót kaptak a munkálatokra, ekkora összeget magyar vonatkozású műemlékre eddig még nem adtak Romániában. /Sike Lajos: Megszépül a várkastély. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Székelyföld után Szatmár megyében is kezdik felfedezni a fűtésre alkalmas energiafűz termesztésében rejlő lehetőségeket. /Sike Lajos: Kóstolják az energiafűzt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Csapody Miklós MDF-es országgyűlési képviselő szerint a romániai elnökválasztás bebizonyította, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke nemcsak a határon innen, de a határon túl is a magyarság megosztására „játszik”. /MDF: Orbán Viktor megosztásra „játszik” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ Csapody Miklóshoz hasonlóan Bíró Béla is elítélte Orbán Viktort és a Basescura szavazó magyarokat. Gyulafehérvár magyarfaló románjai és a székelyföld románfaló magyarjai példás egyetértésben adták szavazataikat Traian Basescu volt és leendő államfőre, írta Bíró Béla, az elnök állíthatja majd, hogy állama tökéletesen megoldotta a nemzetiségi kérdést. Romániának most a magyarok által tisztelt és szeretett elnöke van, akit nemcsak Orbán Viktorhoz fűz baráti viszony. Bíró azt állította, hogy a romániai magyarok jelentős része szerint minél rosszabb, annál jobb. Basescu a székelység területi autonómiáját határozottan elutasította. Basescu manipulatív szándékait sem Tőkés László, sem Orbán Viktor nem sietett leleplezni. Bíró Béla a Háromszék című napilapot is elítélte, amiért heti műsormelléklet hátoldalán Orbán Viktort és Traian Basescut közös fotón szerepeltette. /Bíró Béla: Orbán Viktor és Gigi Becali. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./ Az Új Magyar Szó egy további cikke szintén Orbán Viktorral foglalkozott: Erdélyben létrehoznák az erdélyi magyar egyesült jobb oldalt, annak tiszteletbeli elnöke, Basescu titokban tett javaslatára Orbán Viktor lenne. /Sike Lajos: Vox dei. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./