Tizenöt éves a Német Demokrata Fórum szatmárnémeti alapítványa, a Sathmarer Stiftung. Induláskor, meg a következő években összesen 1,3 millió eurót, illetve ennek megfelelő márkát kapott az alapítvány Németországtól. Ebből a pénzből 15 év alatt 650 kisvállalkozót segítettek, ami a gyakorlatban ötezer új munkahely létrehozásában öltött testet. Az említett 1,3 millió euróból, pályázati úton, 3-tól 5 éves futamidejű kamatmentes kölcsönöket adnak a kisvállalkozóknak. A visszafizetett kölcsönökből 200 ezer eurót tudnak ismét kihelyezni a sikeres pályázóknak. /Sike Lajos: Német eurómillió a diaszpóráért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

„Most már nem csak az adott országok kormányzatai, de a civil szervezetek is felügyelnek rá, hogy gondozottabb legyen az élővizek környezete” – mondta Márk Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) szatmári osztályának elnöke a hét végén azon a szatmárnémeti találkozón, amelyen öt ország érintett civil szervezetei mutatták be – egy európai uniós környezetvédelmi pályázat nyomán létrejött – együttműködésük eredményeit. Az öt ország civil szervezeteiből létrejött Folyókoalíció az önkormányzatok mellett az iskolákat és a gazdasági egységeket is igyekszik bevonni az élővizek környezetének gondozásába. Az EKE a Túr mentén 10 önkormányzat összefogásával létesítette az ECO-TÚR kistérségi egyesületet, melynek tevékenysége kiterjed nem csak a folyó völgyének karbantartására és a természeti értékek védelmére, de a mezőgazdasági hulladékok összegyűjtésére és komposztálással való hasznosítására is. /Sike Lajos: Civil koalíció a folyókért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

„Magyar lobbival” vádolt Szatmárnémetiben George Vulturescu megyei művelődési igazgató. Etnikai megkülönböztetés érte a többséget, a románokat, amikor a megyei tanács nem szavazta meg a Poesis által igényelt 50 ezer lej támogatást” – nyilatkozta George Vulturescu költő, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója. Valójában a jelentős román (párt)többséggel rendelkező megyei tanács szavazta le a tervezetet, nem „a magyarok”. „Magukra vessenek azok, akik ellenőrizhetetlen dolgokra kértek pénzt, vagy elvetették a sulykot, és olyan összeget igényeltek, amivel eleve nem lehetett egyetérteni. Ilyen túlzás a Poesis félmilliárdja is” – kommentálta a botrányt Muzsnay Árpád, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke. „George Vulturescu költőként megengedheti magának, hogy az olyan román népszokások ünnepét, mint az avasi Simbra Oiilor vagy a bükkvidéki folklórfesztivál »multikulturális rendezvénynek« nevezze, de művelődési igazgatóként már aligha. Legyünk komolyak, ezek célja a többségi és nem a kisebbségi kultúra támogatása!” – méltatlankodott Muzsnay. Megkérdezték Vulturescu igazgatót, hogy intézményénél hány magyar dolgozik. Egy a tíz-tizenkét alkalmazottból, ez elenyésző Szatmár megye 35 vagy Szatmárnémeti 39 százaléknyi magyar lakosságához képest. Arra a kérdésre, hogy az igazgatóság évi költségvetéséből mennyit fordítanak a magyar lakosság művelődésére, legalább 40 százalékot jelölt meg. Mikor arra kérték, hogy nevezzen meg néhány támogatást, ígérte: ennek majd utánanéz. /Sike Lajos: Etnikai diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./

Tizenöt éves a Nagy István-Gáspárik Attila népszerű kabarépáros. A szatmárnémeti City Rádió egyéves születésnapja alkalmából rendezett ünnepségek keretében a duó a Szakszervezetek Művelődési Házát megtöltő ezerfőnyi közönségnek az általuk művelt közéleti humorból válogatott. /Sike Lajos: Kokojzás kabaré Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

Június 1-jén felavatták a Szatmár megyei Nagykolcs községben azt a világbanki kölcsönből épült iskolát, amely három régi magyar település, Szamoskóród, Dodrácsapáti és Kiskolcs kisiskolásait szolgálja majd ki. Az új iskola öt tanterme közül hármat magyar, kettőt román tanulók népesítenek be. Az iskolát Kiskolcs végén építették, mert így az iskolabusszal a másik két faluból is percek alatt el lehet érni. „A három falu eddig is összekapaszkodott, az új iskola még inkább összefogja őket” – jegyezte meg az avatón Rákosi Réka tanítónő. /Sike Lajos: Új magyar iskola Kiskolcson. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Bár érvényes törvények szerint városi zöldövezetben tilos építkezni, mind több jele van annak, hogy az ortodoxok mégis templomot emelnek Szatmárnémeti történelmi belvárosának valamelyik tenyérnyi parkjában. Jelenleg hat (!) templomuk épül a városban, tehát nem a szükség, mint inkább a tekintélyelvűség sarkallja őket. Uralni a városközpontot is, miként ezt Temesváron, Aradon, Gyulafehérvárt, Nagykárolyban és annyi más erdélyi városban teszik. Szatmárnémetiben, a határszélen különös stratégiai jelentősége volna annak, ha a hagymakupola a római katolikus székesegyház vagy a református Láncos templom tornya fölé emelkedne. Az általuk megjelölt főtéri park helyett a városi tanács három más területet ajánlott nekik, de ők a központhoz ragaszkodnak. Ilyés Gyula polgármesterre és az RMDSZ-többségű tanácsra is nagy nyomás nehezedik az ügyben. Valamit valamiért, ajánlotta a cikkíró. Például egyetlen magyar történelmi személyiségnek sincs egész alakos szobra Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Valamit valamiért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Nagyszabású átépítések foglalkoztatják a szatmárnémeti katolikus egyházat, a terv a székesegyház melletti Nyári Színházat és a környező területeket érinti. A templomra törvénytelenül „ráépült” Nyári Színház a szertartásokat félbeszakította hangzavarával. „A román törvények szerint egy templomhoz közelebb, mint 300 méterre semmiféle nyilvános szórakoztató intézmény nem működhet, ezt a törvényt a katolikus egyházzal kapcsolatban mégis semmibe vették: meg lehet nézni, a szatmárnémeti Nyári Színház nemhogy ennél jóval kisebb távolságot sem tart, de egyenesen ráépült a püspöki székesegyházra!” – mondta Schupler Tibor atya, a szatmári római katolikus püspökség gazdasági igazgatója. Idén a már lekötött koncerteket még megtarthatják. Schupler szerint kidolgozott tervük van a hasznosításra. Lesznek lakások, irodák, üzletek és konferenciaterem, ahol esetenként még koncerteket is tarthatnak. Ilyés Gyula polgármester közölte, a városvezetés az ilyen kulturált, minden körülményt figyelembe vevő megoldásokat támogatja. Az építkezést már a jövő tavaszon megkezdenék. /Sike Lajos: „Megtér” a Nyári Színház. Irodát, üzleteket, konferenciatermet épít Szatmáron a katolikus egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Provokáció zavarta meg június 25-én, vasárnap a szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Mikor a sok ezer hívőből – köztük avasi román katolikusokból – álló körmenet a Dacia (volt Pannónia) szálló közelébe ért, mit sem törődve a vallási szertartással, népesebb csoportok jelentek, hangoskodva, sőt kurjongatva adták hírül, hogy megérkeztek Avram Iancu fiai, miközben a hangosbeszélőt is mind sűrűbben próbálgatták. Szándékosságról volt szó, a polgármesteri hivatal egy későbbi időpontra adott engedélyt az Avram Iancu Társaságnak a rendezvény megtartására. Mindez pár percig tartott, aztán a rend fenntartói közbeléptek. Pallai Kristóf, a búcsú főszervezője ugyanis azonnal megkereste a rendőrséget. Valószínűleg az ilyen esetek nem tűnnek el Románia EU-s csatlakozásával sem. Amit korábban a Vatra Romaneasca művelt, most az Avam Iancu Társaság csinálja. Ők az utóbbi években egyre aktívabbak Szatmárnémetiben, szokásos nyári összejövetelükön mind több a kirekesztő és megbélyegző hangos ordítozás. /Sike Lajos: Új tűzhelyesek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Szatmárnémetiben az egyik helyi román lap nemrég azt írta Szabó Istvánról, a Szatmár megyei tanács elnökéről, hogy két év alatt ezerszer utazott külföldre, legtöbbet Magyarországra utazott, ahol ki tudja mit csinált, kivel találkozott, miket mondott. Szabó István az egyik utóbbi tanácsülésen nyilvánosan tisztázta, képtelenség volna két év alatt ezerszer külföldre utazni, hisz a két esztendőnek együtt nincs ennyi napja. A határrendészeket felkérte: adják meg, hány ki- és beutazást lehet pecsételni egy útlevélbe. A válasz: 150-et. Erre a ROMÁN lapban már nem tértek vissza. /Sike Lajos: Út és útlevél. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Előterjeszteni kész a szatmárnémeti helyi tanács RMDSZ-frakciója azt a kezdeményezést, mely szerint az erdődi magyarság szobrot kíván állítani Petőfi Sándornak. „Egyszerűen nem engedheti meg a városvezetés, hogy más mércét használjon a románoknál és mást a magyaroknál” – véli Szakács Imre alpolgármester, helyi RMDSZ-elnök. Kikötik: a szobornak a városka központjában kell állnia, ott, ahol a helyi román lakosság is szobrot emel a sváb- és magyarellenes múltú Augustin Mircea főjegyzőnek. Az erdődi sváb és magyar lakók tiltakoztak a D.A. Szövetség-többségű tanács döntése ellen, miszerint a főutcán lévő parkban, a református templom előtt állítanák fel a jegyző szobrát – ezt a magyar közösség Petőfi-szoborral ellensúlyozná. /Sike Lajos: Szoborharc indul Erdődön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Az utóbbi években négy nagyobb magyar település (Kálmánd, Csomaköz, Egri és Kökényesd) önállósult Szatmár megyében. Közülük a legifjabb közigazgatási egység, a kökényesdi alig egy éve jött létre. A helybeliek egy fiatal újságírót választottak polgármesternek. Simon Levente, a Szatmári Friss Újság munkatársa még a 25. évet sem töltötte be. A fiatal elöljáró Kökényesden született és nőtt fel. Elmondta, hogy Kökényesd gyakorlatilag egybeépült a térség központjával, Halmival, csupán a vasút választja el tőle. Az elválást gazdasági okok indokolták. A több településből mesterségesen összegyúrt községek székhelyei mindent maguknak hordanak össze, ott fejlesztenek. 1968 óta semmit nem építettek, a meglévő dolgokat is hagyták tönkremenni. Kökényesd és a hozzá tartozó Csedreg a sárban fuldokol. Kökényesdnek 1600, Csedregnek 1200 lakosa van, együtt közel 3000 ezer, ami nagy közösség ahhoz, hogy kezébe vegye sorsát. Él a néptánc és a népdal, sok a fiatal. Az első osztályt mind Kökényesden, mind pedig Csedregen 20-25 gyermek kezdi. Alig egy év alatt négy-ötmilliárd régi lejt költöttek fejlesztésre (ötször annyit, mint mások 40 év alatt!), minden utcát leköveztek. Tervezik Kökényesd és Csedreg között egy szép új iskola építését, a jelenlegi öt elavult iskolát pedig megszüntetnék. Jók az adottságaik itt, az ukrán-román-magyar határ közelében. Vám, nemzetközi vasúti átrakó, nemzetközi műút. Megkezdték a művelődési ház felújítását. Újra akarják alakítani a felnőttek régi kórusát és táncegyüttesét. Felavatják a kultúrház mellett létesülő tájházat, melynek sok száz kiállítási tárgyát a kiváló pedagógus, Fazekas Loránd gyűjtötte össze. /Sike Lajos: Interjú Simon Leventével, az ország legfiatalabb polgármesterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Ma már csak egy mester, Istvánfi Géza műveli Vámfaluban a fazekasságot. Néhány tehetséges fiatalnak átadja a szakma titkait. Száz éve az avasi Vámfaluban a lakosság nagyobb része még a fazekasságból élt. Még három-négy évtizede is legalább tizenöt-húsz portán forgott Vámfaluban a korong. Ekhós szekerekkel hordták a „cserepet” a szatmári, szigeti, nagybányai, de nemegyszer a debreceni vásárra is. Sokfelé szerették sajátos színhatású (mélyzöld, sötétbarna, fehér, téglaszín) s főleg magyaros tulipán és violás motívummal díszített tányérjaikat, csecses korsóikat. Ma már csak Pál Géza unokája hajtja a korongot. /Sike Lajos: Az utolsó vámfalui fazekas? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

1956-nak számos névtelen katonája van Erdélyben. Közéjük tartozik az avasi Kőszegremetéről származó Dohi György is, aki azokban az években az egyik nagybányai fémipari üzemben dolgozott. Ott került kapcsolatba az ellenállókkal, s hosszabb előzetes letartóztatást követően tucatnyi társával onnan hurcolták el a Duna-deltába. A ma 64 éves nyugdíjas géplakatos megrokkant egészséggel, visszavonultan él szülőfalujában. Alig 19 évesen került kapcsolatba Dudás Lajos csoportjával, amelynek az ő tapasztalata szerint akkor tíz-tizenkét tagja volt. Megbeszélték a tennivalókat, döntöttek a végrehajtandó akcióról. Felvették a kapcsolatot az Avasfelsőfaluban működő, Nagy István vezette csoporttal, és megpróbálták összehangolni tevékenységüket. „Hogy őszinte legyek, nem értettem mindent abból, ami körülöttünk zajlott, mert nem volt meg hozzá még a kellő élettapasztalatom, de azt tudtam, hogy cselekedni kell, mert a hatalom teljesen megnyomorít bennünket, s a Bolyai Egyetem után rendre felszámolja a többi magyar oktatási intézményt is. S ha a pesti srácoknak volt bátorságuk szembeszállni az orosz tankokkal, akkor mi is csinálhatunk egy-két akciót, hogy figyelmeztessük a hatóságot: ez így nem mehet tovább! Sajnos, nem voltunk eléggé elővigyázatosak, és lefüleltek bennünket, idejekorán lebuktunk, még mielőtt valami érdemlegeset cselekedhettünk volna.” Már az előzetes letartóztatásban töltött 11 hónap, a kivizsgálási fogság maga volt a pokol. A Szekuritáté pincéjében meggyötörték a fiatalokat. Betonfal, betonasztal, betonágy, de erre is csak az esti takarodó után lehetett ledőlni, addig állni kellett. Mindenkinek átfagyott a csontja, mindenki reumát és egyéb ízületi betegséget kapott. A vallatással járó napi verések elviseléséhez már nem mindenki volt elég erős. Volt, amikor úgy elverték őket, hogy napokig nem tudtak lábra állni. Dohi Gyurkát öt évre ítélték, jóllehet a szervezkedésen és a találkozásokon kívül semmit sem tudtak rábizonyítani. „Mindenkinek nagyon nehéz volt ott, de leginkább az időseknek. Ki-ki a napi túlélésre összpontosított, de azért működött a szolidaritás. Fagyban, vízben, télen is málét szedtünk, s amennyiben erőnkből telt, igyekeztünk segíteni a cipelésben az öregeknek, vagy átvállaltuk tőlük a sor egy részét. Néha akadt egy-egy finom falat, amit megosztottunk velük. Például egy-két sündisznó, amit csutkatűzön megsütöttünk, vagy egy végelgyengülésben kimúlt gebe, amiből olykor kedvünkre lakmározhattunk. Mármint a lábából, mert a javát felzabálták a tisztek.”. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

A Duna TV megpróbál segíteni a partiumi magyarságnak, hogy létrehozza a határokon átnyúló régiós tévéadását, de a kezdeményezésnek mindenképpen a Partiumból kell jönnie – mondta Balogh Júlia a Duna TV Autonómia csatornájának főigazgatója. Mint elmondta, immár csak január elsejéig lehet támogatást igényelni az EU felzárkózási alapjából, szerinte százmillió forintból megoldható egy ilyen régiós adás elindítása. Azzal kapcsolatban, hogy miért nincs Szatmárnémetiben még ma sem – ebben a 250 ezer magyart számláló észak-nyugati régióban – külön tudósítója vagy helyi stúdiója a Duna TV-nek, mint például a csupán 36 ezer lakosú Székelyudvarhelynek, a főigazgatónő elismerte: jogos igényről van szó. /Sike Lajos: Régiós tévé-esély. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Irodalom és hagyományőrzés címmel több napos irodalmi tábor nyílt szeptember 4-én Szatmárnémetiben, a Liter Art Egyesület, a tanfelügyelőség és több civil szervezet rendezésében. Többek között Láng Gusztáv, Cs. Gyimesi Éva, Kereskényi Sándor, Kónya László, Csirák Csaba, Stier Gyula, Thoroczkay Sándor tart előadást a jobbára magyar szakos tanárokból álló táborozóknak. Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő, főszervező elmondta: a találkozó elsődleges célja, választ keresni azokra a kihívásokra, amelyek a globalizációval az erdélyi magyarok számára is jelentkeznek. Ez a válasz az anyanyelvi oktatás, ezen belül a magyar nyelv és irodalom tanítási színvonalának emelése, a hagyományőrzés és a közösségi szellem erősítése. Végh Balázs Béla, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmári kihelyezett karának igazgatója Fényi István /1919-1994/ nagykárolyi költő, munkásságán át bizonyította, hogy a regionális értékek is szerves részei az európai értékrendnek. Szilágyi Éva magyar irodalom tanár, a szatmári Református Gimnázium igazgatója az írástudók, a tanárok felelősségét hangsúlyozta a globalizáció negatív hatásainak kivédésében. „Tanáraink feladata, jobban mint eddig, az identitástudat erősítése.” – hangsúlyozta. /Sike Lajos: EU és az irodalmi félelmek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Mintegy 400 vállalkozó kapott különböző támogatást az utóbbi tíz évben a tevékenységében három megyére (Szatmárra, Máramarosra és a Szilágyságra) kiterjedő Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjától, pontosabban azon keresztül az Új Kézfogás Alapítványtól. Elsősorban kamatmentes (másfél millió forintos) mikrohitelekre, a vásárokra való kijutás támogatására és az ISO-minősítés megszerzése közben felmerülő költségek 50 százalékának megtérítésére van nagy igény, nyilatkozta Pécsi Ferenc közgazdász, a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának elnöke, amely az Új Kézfogás Közalapítvány partnereként három megye vállalkozói számára nyújt segítséget. A vállalkozásfejlesztési központon keresztül ebben az évben külön lehetett pályázni a Szülőföld Programra. Talán a hiányos tájékoztatással függ össze, hogy Szatmár, Szilágy és Máramaros megyéből az első kiírásra, a fiatal vállalkozók sikeres indulását segítő pályázatra mindössze négyen jelentkeztek. Mind a négyen sikeresen pályáztak: két-két millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A második kiírásra tízen küldtek be pályázatot. Pécsi Ferenc szerint azért nem jelentkeztek még többen, mert a feltételek közt szerepel egy magyarországi céggel való partneri kapcsolat kiépítése is. Méghozzá azzal a konkrét megállapodással, hogy az ottani partner 10 százalékkal beszáll az itteni vállalkozásba. Ez nehezen kivitelezhető, mert egy ismeretlen szatmári, vagy bányai fiatal még az oly kecsegtető ötletre sem kap könnyen pénzt egy nyíregyházi, vagy miskolci cégtől. Pécsi Ferenc arról tájékoztatott, hogy a magyarországi gazdasági megszorítások az Új Kézfogás által finanszírozott programokat egyelőre nem érintik, és azok továbbra is működnek, kivéve a korábbi mikrohiteleket. A szatmárihoz hasonló központ működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és még néhány erdélyi városban. /Sike Lajos: A finanszírozási program megmarad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Szinérváralján élt Fábián Elemér technikus, verseket írogatott egy füzetbe. Ez a füzet lett a veszte, mert corpus delictiként mutatták fel: íme, el akarja szakítani Erdélyt Romániától! Nem volt abban ilyesmi, sokkal inkább szerelmes versek és a magyar szabadságharcok dicsérete. Azonban Zrínyi, Bercsényi, Rákóczi, Kossuth neve a szekusoknak egyet jelentett a román haza elárulásával. Egy bizonyos Strempel Öcsi nevű emberről sokan tudták, hogy a szekusokkal barátkozik. Strempel látta szobatársa füzetét. Egy napon aztán eltűnt a füzet. Fábián Elemért ezért letartóztatták a szekusok. Hat vagy hét hónapig tartották a betonpincében, a napi verésektől nagyon szenvedett. Egy nap megmutatták a füzetet. Megvárták, hogy betöltse a 18. évét, akkor ítélték el. Az egész tárgyalás mindössze 15-20 percig tartott. Négy évet kapott, hazaárulással, hazagyalázással vádolták. Először Szamosújvárra, azután Nagyenyedre vitték, majd Jilava földalatti kazamatái következtek. Ott találkozott volt házigazdájával, Muzsai Pállal, akit szintén elhurcoltak, méghozzá Fábián versei miatt. Házkutatást tartottak nála és találtak egy lemezt, amelyen rajta volt a magyar himnusz. Ez volt a „bűne”. A brailai nagy sziget, Balta Brailei, a politikai foglyok nagy gyűjtőhelye lett a végállomás. Preliprava, Gradinari, Salcea neve sok ezer romániai ellenálló számára a szenvedéssel, a kínok kínjával volt egyenlő. Fábián Elemér itt találkozott Páskándi Gézával és Corneliu Coposuval. Coposuról, azaz Kornel bácsiról azt hitte, hogy magyar tanár vagy ügyvéd, mert mindig magyarul beszélt vele. S kitartásra biztatta, ilyeneket mondva: „Vigyázz nagyon magadra, mert még szükség lesz ránk!” Páskándi arra serkentette: ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a magány, mert kikezdi az ember eszét, olvasson, amennyit csak tud. Fábián Elemér két év múlva, 1963-ban amnesztiával szabadult. Alig töltötte be a 21. életévét, de már többet megélt, mint mások egy hosszú élet során. Egy ideig eredeti szakmájában dolgozott, majd a szatmári színházhoz került közönségszervezőnek. Itt dolgozott 25 éven át, mégis Fábián Elemér egyik nagy színházi élménye a moldvai csángókhoz kötődik. 1970 után a színház frissen alakult román társulatát fel kellett futtatni, s mivel Szatmárnémetiben nem volt nagyobb közönsége, Moldvába küldték turnézni. Bákó megyében jártak, s az egyik nagy községben zsúfolásig megtelt a kultúrház. Elkezdődött az előadás, majd tíz perc múlva két markos legény felpattant a színpadra: „Ez most már elég lesz, a többit mondják magyarul!” Hiába magyarázták, hogy román társulat és csak románul tarthat előadást, nem tágítottak. „Hallottuk mi, amikor próbálták a zongorát, hogy milyen szép magyar nótákat énekeltek!” Ami igaz is volt, mert a műszaki személyzet jobbára magyarokból állt, s ráérős idejükben nótázgattak. Nem volt más választásuk, mint az, hogy átálljanak a magyar nótára. Ami azért se ment olyan nehezen, mert több román színész ismert magyar dalokat. Hatalmas sikerük volt. Mindez még további négy-öt Bakó környéki községben megismétlődött. Hazafelé tartva megesküdtek egymásnak, hogy Szatmáron egy szót nem szólnak az elvtársaknak a „sikeres turné” hátteréről. Nagy baj lett volna, ha kiderül: a szatmári román társulat magyar nótával turnézott Moldvában! Fábián Elemér megkapta a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) Hazáért kitüntetését. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. Szobatársa jelentette fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Megszokott kereskedelmi ügyletnek nevezte Szabó István, a Szatmár megyei tanács elnöke a szatmárnémeti Dacia Szálloda többségi részvényének eladását. Az elöljáró azt követően nyilatkozott, hogy a hotel többségi részvényeinek eladása kapcsán bepanaszoltak őt az Országos Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA). Szabó István elmondta, korábban a részvények öt százalékát birtokolta, de az igazgatótanács ezt is soknak tartotta, ezért 2000-ben felét elvették tőle, s maradt 2585 értékpapírja. Szabó István megyei tanácselnök idén februárban 8,54 millió lejért felvásárolta a részvénycsomag 52 százalékát. A panaszosok azt állítják, hogy az elöljáró törvénytelen úton szerezte meg a többségi részesedést. /Sike Lajos: Szabó: nem szegtem törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Megkezdi tevékenységét Pálfalván Szatmár megye első községi lakossági nyilvántartó irodája, ahol a településen és a környező falvakban élők személyi iratait helyben állítják ki. Cornelia Bota, a megye főjegyzője szerint nem csak a helyhatóságokon múlik, hogy vidéken egyelőre csak Pálfalván nyílhatott meg ilyen iroda, hanem az országos hatóságon, amely nem egyszer alig teljesíthető igényt támaszt velük kapcsolatban. Szerinte a belügyi tárca nem szívesen válik meg ettől a szolgáltatástól, egyrészt azért, mert így jobban „figyelhette” a lakosságot, másrészt csökken a költségvetése. /Sike Lajos: Lakossági nyilvántartó irodák községekben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Tizenhetedik alkalommal ünnepelt együtt a Kárpát-medence magyarsága Érmindszenten Ady Endre születésének (1877. november 22.) évfordulója alkalmából, ahová elzarándokoltak a Mindszent nevű települések küldöttei határon innenről és túlról. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Múzeum-Egyesület partiumi alelnöke, a rendezvény főszervezője bejelentette: indítványozzák egy érmelléki néprajzi múzeum létrehozását, arra a kiállításra és kezdeményezésre építve, amely most a szülőház közelében van. Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere az összetartás, a félelem nélküli összetartozás szükségességéről szólt. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész mai helyzetünket Ady koráéhoz hasonlította. Mint mondta, az összefogás és kölcsönös türelem sohasem volt magyar erény. Az érmindszenti zarándoklatot megelőzően Szatmárnémetiben kilenc csapat részvételével zajlott az Ifjú szívekben élek hagyományos Kárpát-medencei Ady Endre versmondó verseny. /Sike Lajos: Ady-zarándokok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

A kormányhoz fordult segítségért Szatmár megye prefektusa, miután a hétvégén utcára került Piskolt település polgármesteri hivatala. A községházának helyet adó ingatlant a református egyház kapta vissza. Csáki Gedeon helyi református lelkész elmondta, az egyház visszaigénylési kérelmet nyújtott be, a végleges bírósági döntés már 2001. októberében megszületett. Ezután megkereste Dobos József polgármestert, mutatva a hivatalos végzést, azonban Dobos nem intézkedett. Dobos József úgy próbált nyomást gyakorolni a sajtóra, hogy egy alkalommal egy traktor vontatta pótkocsit „nevezett ki” községházának. Rátette a táblát, és meghívta a sajtót azzal, hogy a reformátusok kitették őket az utcára. Ez nem volt igaz. Végül mégis törvényszéki kilakoltatást kértek, Riedl Rudolf Szatmár megye alprefektusa is elismerte, a piskolti polgármesternek lett volna lehetősége elköltöznie, de ő nem élt vele. Az egyház ifjúsági központot és református óvodát szeretne létrehozni a községháza épületében. /Sike Lajos: Utcára került a községháza. Visszakapta az egyház a piskolti polgármesteri hivatalt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Borozgató emberek elkezdtek „nagyszájúan magyarkodni.” Azt akarták, hogy mindenki énekelje el a székely himnuszt. Sike Lajos, az ÚMSZ munkatársa próbálta magyarázni, hogy a himnusz nem ilyen alkalmakra való. Erre bolsinak és komcsinak nevezték. Az újságíró szerint ez az anyaországban (utcán) zajló lázas események hatása, ahol a zászlóval is hadonásztak, „s unos-untalan énekelték a Székely Himnuszt”. /Sike Lajos: Porlik. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Szatmárnémeti legújabb térképe román és angol nyelvű. Történelmi szövege inkább Ceausescu országát, mint az EU-s Romániát idézi: kirekesztő. Említi a teuton lovagokat, a németeket, törököket, olaszokat, osztrákokat, de egy szóval sem a magyarokat. Pedig hányan vannak köztük, akik nélkül Szatmárnémeti nem az lenne, aminek ismerjük. Például Hám János, a városépítő püspök, aki a történelmi városrész ma is legszebb, legmeghatározóbb palotáit emelte, Vécsey Miklós főispán, Kiss Gedeon, aki a parkosításban jeleskedett, dr. Lükő Béla európai szintű sebész, Csipler Sándor, a világhírű vívóiskola megteremtője, Erdős I. Pál grafikus, s annyi más. Helyettük viszont arról lehet olvasni, hogy Sztálin elvette Romániától Hercát, Bukovinát, Besszarábiát, s Bulgária is gazdagodott a román földből. /Sike Lajos: Nem tudnak szabadulni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

Sike Lajos, a lap munkatársa nevetségesnek tartja a Magyarok Világszövetsége kezdeményezését, a „egyetemes személyi okmány”, a Honlevél terjesztését, népszerűsítését. „Az útlevél elereszt, a honlevél összeköt!” – hirdeti az MVSZ, azokat köti össze, akik igennel szavaztak 2004. december 5-én, a kettős állampolgárság megadásával kapcsolatban. /Sike Lajos: Honlevél és honderű. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Tavaly Scholtz Béla közgazdász, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ igazgatója a kisebbségek jogainak gyakorlati érvényesítéséért nyerte el az Ezüstfenyő Díjat. Scholtz Béla az intézmény addig egynyelvű szakkiadványát, a Curier Agricolt (Mezőgazdasági Futárt) nem is két-, hanem háromnyelvűvé tette. Emellett a központ által szervezett szaktanfolyamok nyelvét is a hallgatók igényeihez igazította. Az utóbbi időben azért is nagyon népszerűek lettek Szatmár megyében a szaktanácsadó központ szervezésében rendezett több hónapos tanfolyamok, mert a kapott diplomát az EU is elismeri, tulajdonosa az Unió bármely országában munkát vállalhat. /Sike Lajos: Szakmai képzés, anyanyelven. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

A róla elnevezett téren még az idén szobrot emelnek Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, Szatmárnémetiben – határozta el a Bethlen Gábor Társaság kezdeményező bizottsága. Kónya László tanárral, megyei főtanfelügyelő-helyettessel az élen a társaságot és vele a szoborállító alapítványt azon szatmári értelmiségieknek az indítványára hozzák létre, akik az enyedi Bethlen Kollégiumban tanultak. A mellszobor Erdei István szatmári művész alkotása lesz. A végleges bronzváltozathoz szükséges összeget jórészt közadakozásból kívánják előteremteni. /Sike Lajos: Bronz-Bethlen Szatmárra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Aránylag kevesen tudják, hogy nemcsak román, hanem magyar görög katolikusok is élnek Erdélyben. Legnagyobb közösségük Szatmár megyében (az Ugocsával, Kárpátaljával határos részeken) van, ahol számuk meghaladja a 11 ezret. Csupán a szatmárnémeti Szent Miklós egyházközséghez közel háromezren tartoznak, de több száz fős gyülekezetük van Sárközújlakon, Kökényesden, Csedregen, Nagypeleskén, Lázáriban, Mikolában, Túrterebesen és még számos településen. Tíz parókiájukon ugyanennyi pap és egy segédlelkész szolgál, további két teológiát végzett fiatal felszentelésére két éve várnak. Templomaik száma meghaladja a húszat, köztük vannak olyanok, amelyek mind építészetileg, mind pedig egyház-művészetileg igen jelentős értéket képviselnek. Minderről többet lehet megtudni abból a könyvsorozatból, amely az új esztendővel együtt indult útjára, Romániai magyar görög katolikus templomok címmel. Az első kötetben Terdik Szilveszter és ifjabb Pallai Béla a nagypeleskei templomot mutatja be. /Sike Lajos: Magyar görög katolikus templomok Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai Karinthy Frigyes híres paródiáját, Az emberke tragédiáját adták elő. A rendező, egy XI. osztályos diáklány, Kardos Kinga. Lényegében felújításról van szó, mert két éve már játszották Az emberke tragédiáját. A jövőben folytatják a Karinthy bemutatókat, Nagy Gyula tanár irányításával már készül a Visszakérem az iskolapénzt paródia. /Sike Lajos: Emberke tragédiája Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Egyre több romániai vásárol olcsóbb magyarországi ingatlant. – Magyarországon tíz-tizenkét millió forintért már emeletes négyszobás házat is lehet vásárolni. Eldugodtabb, nem a főút mentén fekvő magyarországi településeken, egyhektáros beltelekkel rendelkező házért csak 2,5 millió forintot (10 ezer eurót) kér a magyar eladó. Ugyanezért a házért a romániai oldalon 50-70 ezer eurót is elkérnek. Biharkeresztesen, a 4200 fős határ menti magyar kisvárosban tavaly 28 ingatlant vásároltak meg román állampolgárságú magánszemélyek. /Králik Lóránd, Sike Lajos: Egyre több romániai vásárol olcsóbb magyarországi ingatlant. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./