"Gazda László országgyűlési képviselő, akit pár hete a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnökévé választottak, az elmúlt napokban Szatmárnémetiben járt. Mindkét félnek fontos a Vállaj - Csanálos határátkelő mielőbbi megnyitása, a Csengersima - Pete határátkelő felé vezető út mielőbbi korszerűsítése, a vasúti forgalom újraindítása (akár Ágerdőmajornál, akár Csengernél). Lehetőséget lát a közös vizek szabályozása és hasznosítása, kisrégiók közös vízellátása és szennyvíztisztítása, a termálvizek és más természeti, valamint néprajzi értékek, népi hagyományok hasznosítása, valamint az erre épülő kerékpáros és lovas turizmus területén. A jól felszerelt nyíregyházi felsőoktatásnak lehetősége volna mezőgazdasági, környezetgazdálkodási vagy más kihelyezett tagozatot létesíteni Szatmárnémetiben, ám ehhez a befogadási igénynek nyilvánvalóbbnak kellene lenni az itteni magyarság részéről. /Sike Lajos: A Szabolcs-Szatmár Megyei Közgyűlés elnöke szerint: Nyíregyháza támogatná a szatmárnémeti magyar felsőoktatást! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./ "

"Nagyon sok magyar fiatalnak a katonaságot büntető munkatáborban kellett töltenie a kommunista rendszerben. Jáger Sándort sokadmagával Resicabányára vitték lapátos munkaszolgálatra. Ősztől tavaszig nem száradt meg rajtuk a pufajka, a hajszától állandóan gőzölgött rajtuk. A rossz munkakörülmények miatt gyakoriak voltak a balesetek, volt olyan időszak, amikor hetente meghalt vagy súlyos sérülést szenvedett egy-két ember. Egyszer lezuhant egy tartógerenda, hatan maradtak alatta. Amíg nem teljesítették a normát, nem kaptak ebédet vagy vacsorát. Elsősorban partiumi és székelyföldi magyar fiatalok voltak ebben a táborban, mintegy háromezren lehettek. Az 56-os forradalom után újból feltöltötték a tábort magyarokkal. Jáger Sándor hazatérése után gyógykezeltette a hátgerincét, emellett reumás lett. Egyszer találkozott egy resicai munka- és szenvedőtársával, aki már tolókocsiban volt. Megszületett a munkaszolgálatosok kárpótlására hozott törvény, ebben lényes az ingyengyógyszer. Jáger Sándor több hónapja leadta a kérvényt a szükséges bizonylatokkal. Eddig nem kapott választ. /Sike Lajos: Egy munkaszolgálatos emlékezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./ "

"A 2000-2001-es tanévben a 12 052 szlovákiai magyar nemzetiségű óvodásból 9480 (78,66%) járt magyar nevelésű állami óvodába, az 51 802 magyar iskolaköteles fiatalból 41 957 tanult anyanyelvén. Korábbi évekből (Bauer Edit és Bauer Győző tanulmányából) származnak az alábbi adatok: a szlovák nemzetiségű 19-22 éves fiatalok 15,8 százaléka tanul egyetemen vagy főiskolán, a magyar népesség azonos korcsoportjából csupán 7,8 százalék. A felvidéki magyarság ugyanakkor az országosnál jelentősebb gazdasági hátrányokat is kénytelen elviselni: elég, ha csak a munkanélküliséget említjük, mely a hivatalos adatok szerint 2001-ben országosan 20,7 % volt, a magyarok lakta területeken ennél jóval nagyobb, s számos esetben 30, sőt 35-40 százalék. Rimaszombaton 39,13, Tőketerebesen 35,09, Rozsnyón 34,36, Nagymihályban 33,58, Érsekújváron 27,19, Komáromban 27,64, de még Kassa vidékén is 30,88 %. Etr a hátrányt a kedvezménytörvény biztosította támogatás (az évi 20 ezer forint, ami a havi szlovák átlagfizetés felével sem egyelő) még 100 év alatt sem egyenlíthetné ki. Többé- kevésbé ugyanez érvényes a romániai magyarság viszonylatában is. Van tehát mivel érveljen a magyar fél, amikor a szlovák, illetve a román partnerrel tárgyalva a mostanában oly sokat hangoztatott diszkrimináció kerül szóba. Az elmúlt napokban Tokajban megtartott Dialógus 2003 régiós konferencián indítványozták a magyar külügyminisztérium jelen lévő képviselőjének, próbálják már ezt is bevenni érvrendszerükbe. Többen úgy látták Tokajban, hogy említett hátrányokat a magyar diplomácia nem tudta az eddigi tárgyalásokon kellően felmutatni. A szlovák és román partner aztán ki is használja, a régi kisantantos ösztönök alapján. /Sike Lajos: Nem diszkriminál, a hátrányt csökkenti! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ "

"Végveszélybe került az erdélyi magyar nép. "Szórványainkat főleg az asszimiláció, a tömbmagyarság sorait a kivándorlás tizedeli vészesen, amit a soha nem látott gazdasági nyomor csak ösztönöz"- olvasható a lapokban. Az utóbbi időben divat lett a negatív életszemlélet, a vészharangkongatás, írta Sike Lajos. Szerinte nem szabad ezt túlzásba vinni. Együtt kell élni a többségiekkel, szerinte a problémákat velük együttműködve lehet megoldani. /Sike Lajos: Ne tessék zokogni! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./ "

"Szatmár megye sok szállal kötődik a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz, melynek 300. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségek lesznek. Legutóbb a Scheffler János Lelkipásztori Központban /Szatmárnémeti/ a helyi katolikus és református nőszövetség ünnepelte együtt Rákóczit. Febr. 26-án a Lorántffy Zsuzsanna Református Nőszövetség a Calvineumban farsangi vacsorán viszonozta a vendégséget. /(Sike Lajos): Rákóczi-nótákat énekeltek az asszonyok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./ "

"Lupu mérnök a rendszerváltás előtt egy jelentős állami vállalat igazgatója volt, és semmi pénzért nem szólalt volna meg magyarul, most újra magyar lett és elmondta: immár egy éve Magyarországról kapja a nyugdíjat. Az itteni 3,5 millió lej helyett ott 93 ezer forintot kap. Vagyis négyszer többet. Aránylag könnyen elintézte. Egyik lánya pesti fiúhoz ment férjhez. Gyömrőn van egy kis nyaralótelkük, ahová bejelentették a romániai szülőket. Amint megkapták a letelepedési engedélyt (lakást és megélhetési forrást, esetünkben a nyugdíjat igazolva), kérték a nyugdíj ottani folyósítását. Persze, eszük ágában sincs átköltözni. A magyar nyugdíjat az ott nyitott bankszámlára utalják, s mikor átmegy néha, vesz ki belőle, amennyi kell. Egyre többen élnek az adott lehetőséggel, köztük immár volt szekusok is. Az utóbbi időben olyanok is mind nagyobb számban igénylik ezt, akiknek senkijük sincs odaát. Vesznek egy éppen még lakható, rozoga házacskát, lehetőleg valamelyik határ közeli magyarországi faluban, aztán bejelentik, hogy ott laknak. Két-három hónap múlva megkapják a letelepedési engedélyt, majd átrendezik a nyugdíjat, aminek folyósítása nincs kötve a magyar állampolgársághoz. Mondjuk a házat megvették 600-800 ezer forintért, amit alig egy-két esztendő plusz magyarországi nyugdíjából kifizetnek. A többi már nyereség, s ráadásul az utódok örökölnek egy telket odaát. A határ menti megyékben (Temesvártól Szatmárnémetiig) havonta 70-100 személy kéri ki magyarországi "áttelepedés" indokával nyugdíjazási ügycsomóját. Durván számítva ez évi ezer nyugdíjváltást jelent. Három-négyezer eset már biztosan előfordult, de lehet több. A magyar nyugdíj élvezőinek mintegy 70 százaléka valójában továbbra is Romániában él. /Sike Lajos: Magyar nyugdíj- biznisz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"A romániai katolikus elöljárók egyhetes vatikáni látogatása alkalmával a hivatalos fogadáson, illetve a négyszemközti beszélgetéseken nem esett szó a csángókérdésről. A moldvai magyarságot ért jogfosztásokra egy hét alatt Rómában csupán a Vatikáni Rádió Európa határok nélkül című adásának horvát szerkesztője volt kíváncsi, akinek válasz helyett két kérdést tett fel Robu érsek: Mi az a csángó? Mi az a kérdés? Arra a kérdésre, hogy a II. János Pál pápával folytatott négyszemközti beszélgetésen mit kért a Vatikánban, dr. Jakubinyi György érsek azt válaszolta, ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Annyit elmondott az érsek, hogy a csángókról nem esett szó. Elmondta, hogy erről a kérdésről jelenlétében a Vatikáni Rádió munkatársa készített olasz nyelvű interjút Ioan Robu bukaresti metropolita-érsekkel, majd a riporter őt is megkérdezte. Robu előbb visszakérdezett, hogy mi az a csángó?, majd a riporter kitartó faggatózására és megjegyzésére, hogy márpedig csángókérdés szerinte mégiscsak létezik, hisz liturgikus kiszolgálásuk és anyanyelvhasználatuk terén sok sérelem éri őket, Ioan Robu elmondta, a csángó nem irodalmi nyelv, azon nem lehet misézni. Jakubinyi érsek pedig kitartott amellett, hogy a csángók a magyar nyelv egy archaikus nyelvjárását beszélik, az irodalmi magyar nyelvet nem teljesen értik, ezt meg kell tanulniuk. Jakubinyi elmondta, tízezer római katolikus vándorolt Moldvából Erdélybe, a gyulafehérvári főegyházmegye 451 plébániája közül jelenleg huszonkettőben románul is miséznek azok számára, akik tizenöt évvel ezelőtt még magyar misékre jártak, de ma már nem ezt választják, mint például Sepsiszentgyörgyön, ahol a katolikusok számára 1991. óta tartanak román nyelvű misét. Fekete Réka, a lap munkatársa jelezte, nincs információja arról, hogy 1991-ben, az ad limina vatikáni látogatáson az erdélyi római katolikus püspökök kérték-e a csángókérdés rendezését, a moldvai magyarság képviselői viszont számtalanszor fordultak beadványokkal, személyes megkereséssel a mindenkori bukaresti érsekhez, így az utóbbi években Ioan Robuhoz is, valamint Jean Claude Perisset pápai nunciushoz, hogy csupán két dologban megértésre találjanak. Magyar nyelvű misét és az anyanyelven tanulás lehetőségét kérték mindannyiszor, mindig azt követően, hogy a iasi-i püspökség alaptalannak tartotta kérésüket, azzal érvelve, csángó nyelv nincs, amit ők beszélnek, az az ördög nyelve. /Fekete Réka: Katolikus püspökök a pápánál. A csángókról nem esett szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./Megjegyzés:1991-ben a moldvai csángók ügyét Bálint Lajos gyulafehérvári megyéspüspök terjesztette elő részletesen, a többiek csatlakoztak hozzá. A segélykérés lényege: ne tiltsák a csángómagyarok templomaiban az anyanyelv használatát. A pápa megértéssel reagált a felvetésekre. /Sike Lajos: Négy erdélyi magyar püspök a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. ápr. 23./"

"Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ Szatmár megyei szervezetének alelnöke arról tájékoztatott, hogy a víz világnapja alkalmából a szatmárnémeti EKE megszervezte a Tiszta Szamosért akciót. Ennek keretében a Szamos jobb partja két híd közötti szakaszát megtisztították. Partnerük volt a városi polgármesteri hivatal. Az iskolák tanulói is eljöttek segíteni. Ugyancsak a helyi EKE akciója volt Luna-forrás és környéke megtisztítása. A Túr folyó védelmével kapcsolatos programjuk EU-s támogatásokat nyert. /Sike Lajos: Megint az EKE mutatott példát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./"

"Szatmárnémetiben a katolikus egyház hivatalosan is visszaigényelte a Zárda épületegyüttesért, melyet a kommunizmus idején elvettek. Ennek ellenére az egykori katolikus lánygimnázium egyik termét ortodox kápolnává alakították. Ez megdöbbentette az ötvenezres szatmári magyarságot. A törvény szerint azok az épületek, melyeket egyházi célra is használnak, nem adhatók vissza. Az épületben levő román kollégium igazgatónője a pénzügyi botrány miatt nyugdíjaztatott helyi SRI-főnök felesége. A kápolnát Iustin Sigheteanu, Máramaros és Szatmár püspöke szenteli fel április 3-án. Ilyés Csaba, a szatmári római katolikus egyházmegye püspökségi titkára csak ennyit tehetett, hogy írásos emlékeztetőt küldött a prefektusnak és a polgármesternek. Az ortodoxoknak a mai szegénységben is kerül pénz az építkezésekre. A reformátusok viszont tíz éve gyűjtik a Rákóczi Kollégium tégláit, mégis messze állnak a befejezéstől. Szatmárnémetiben jelenleg 9 ortodox templom épül. Folyik a hagymakupolás hódítás Szatmáron is. /Sike Lajos: Hagymakupolás hódítás Szatmáron is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./"

"Szatmárnémetiben azokat az épületeket, melyeket a Slavici Főgimnázium használ, 1998-ban államosították, amennyiben akkor írták át a város tulajdonába az épületet. Ardai Attila püspöki kormányzó az egyháza elleni intézkedésnek nevezte az átírást, hisz az egész város és megyevezetés tudta, hogy a püspökség visszaigényli törvénytelenül elkobzott vagyonát, s a Zárda épületegyüttes minden ezzel kapcsolatban beadott hivatalos papíron az elsők közt szerepelt. Elkeserítő, hogy az EU-felé igyekvő Romániában ilyen trükkökkel játsszák ki ma is ki a kisebbségeket. A Slavici igazgatónője, Angela Negreanu kioktatta a püspökséget: "Egyetlen tulajdonos sem köteles tanácskozni a volt tulajdonossal, ha a tulajdonában lévő épületen valamilyen változtatást szándékozik végezni" /(Sike Lajos): 1998-ban államosítottak egy szatmári katolikus iskolát!? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./"

"Pusztadaróc a hozzá tartozó három faluval - Dara, Pete, Atya - együtt közel négyezer lakost számlál. Pusztadarócnak már lapja is van, megjelent az "esetenként megjelenő" Községi Hírlap első száma. Ebben többek között bemutatták a község új katolikus papját, Biró Norbertet. /Sike Lajos: Itt a daróci hírlap! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./"

"Szatmárnémetiben a hét végén 125 személy jelent meg a városi RMDSZ közgyűlésén. Kabai István elnök beszámolójában az anyanyelvi oktatás kapcsán szólt arról, hogy miközben egyesek bírálják a vezetést, a szatmári magyarok 10 magyar szakközépiskolai osztályt üresen hagynak. A beszámoló elismerte, hogy a magyar utcanevek és feliratok kérdésében nem tettek meg mindent.A legkritikusabb az ismert vállalkozó, Bódi Attila, a Partiumi Magyar Napok és a színházi mecénás társaság kezdeményezője és szervezője volt. Véleménye szerint a szervezet vezetői közül többen féltik posztjukat, ezért nem állnak kellően a civil kezdeményezések mellé. Ezért félő, hogy az idén elmaradhatnak a tavaly oly nagysikerű Partiumi Magyar Napok. Varga Attila parlamenti képviselő reményét fejezte ki, hogy az idén is együtt tudnak dolgozni. Az összefogást hangsúlyozta Kereskényi Sándor szenátor is. Általában a nyugodtság, a mértéktartás jellemezte az RMDSZ-vezetők válaszait. Erdei D. István parlamenti képviselő egyes új törvényekről adott tájékoztatót. A városi RMDSZ választmányának megválasztásában mindössze öten voksoltak ellene. Tagja lett a választmánynak Koncz Andrea, a magyar igazolvány információs irodájának vezetője és Uglár Zsolt köztisztviselő, mindketten a MIK ifjúsági szervezet tagjai. /Sike Lajos: Közgyűlés Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./ "

"Emlékszik, írta Sike Lajos, mennyire haragudott, amikor hírül vette, hogy Kocsis István író kolozsvári lakását budapestire cserélte. Éppen ő, akinek legtöbb műve a helyállásról, a felelősségről szólt. Most megértette és még jobban felnéz rá, mint amikor itthon ünnepelt erdélyi magyar író volt, amikor a szatmárnémeti színház sorozatban mutatta be drámáit, többségüket Gyöngyösi Gábor rendezésében. Az anyaországban írt új könyvei (pl. Történészek a kereszten, A Szent Korona tana, A Szent Korona misztériuma, A szakrális fejedelem, Széchenyi avagy a magyarságtudat regénye), de nem utolsósorban az itthoni meghívások nyomán tartott előadásai megváltoztatták véleményét. Amíg számos áttelepült erdélyi tollforgató nem tudta túlszárnyalni itthoni teljesítményét, Kocsisnak ez egyértelműen sikerült, még akkor is, ha az anyaországi kultúrpolitika elismerése ezt nem tükrözi egyértelműen. Az a hatalmas tudás- többlet, ami mind műveiből, mind élő beszédéből kiérződik, csak az anyaországban, pontosabban Budapesten szerezhető meg, hisz ott működik az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s megannyi rangos gyűjtemény, kutatóintézet. A napokban a szatmárnémeti Kölcsey Főgimnáziumban Kocsis István volt iskolájának mai diákjaival találkozott. Nagy szó ma, ha akár 20-25 diák figyelmét rövidebb időre is le tudja kötni a történelem, hisz sokkal inkább érdekli őket az informatika, az angol nyelv. Kocsis István rájött arra, hogy a budapesti történészek sem ismerik nem ismeri a magyarság történelmét. Nagyon frappáns példákat hozott fel erre. Az első mindjárt a Lex Apponyi esete a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Hallgatta a tévében az MTA vezetőjének magyarázatát a gróf Apponyi Albert (1906-tól 1910-ig vallás és közoktatásügyi miniszter) nevéhez fűződő iskolatörvényről és nem hisz a fülének: az elnök úr a magyarországi nemzetiségek további elnyomása eszközének minősíti! Másnap legfontosabb dolga, hogy maga is elolvassa a Lex Apponyit. Két változatot is talál. Az egyikről mindjárt kiderül, hogy hamisítvány, amit Trianon után Constantin Angelescu román oktatásügyi miniszter fabrikált és terjesztett a Népszövetségben annak bizonyítására, hogy lám, a háború előtti Magyarországon még a román történelmet is magyarul kellett tanulják a románok! S az akadémia elnöke erről beszélt a tévében, de úgy mintha. az eredetiről szólna. Ez terjedt el Kádár János Magyarországán, olyannyira, hogy már csak kevesen tudták: nem ez az eredeti Lex Apponyi. Kocsis István véleménye: a történészek nem szeretnek forrásokat olvasni. /Sike Lajos: Hóna alatt Széchenyivel és a Szent Koronával: Kocsis István jóval többet hozott, mint amennyit elvitt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./"

"Elmúlt már egy éve, hogy elhunyt Reizer Pál szatmári megyéspüspök, akit méltán neveztek építő püspöknek. Az évforduló alkalmából emlékmisét tartottak tiszteletére a székesegyházban. Még egy év elteltével sem nevezték ki az utódját. A szatmári (s egyúttal a váradi és a temesvári) megyéspüspökség a bukaresti érsekséghez tartozik. Megmagyarázhatatlan, miért egyezett bele a Szentszék ilyen alárendeltségnek, miért lett (akár akaratlanul is) az elrománosítás eszköze. Reizer Pálnak is az a csángó származású, de a nagyromániás álmokat kiszolgáló Ioan Robu érsek volt a feljebbvalója, aki oly keményen ellenzi, hogy a magyar csángóknak anyanyelvükön misézzenek.Komoly lobbizás folyik (vagy csak folyt?) annak érdekébe, hogy román ajkú (esetleg magyarul nem is tudó!) papot tegyenek Reizer Pál utódjául! Csaknem biztosra vesszük, hogy Robu érseknek volt, illetve lehetett ilyen szándéka. Vajon, milyen más sugallatra küldött volna 80 (más forrás szerint 200) magyar templomot használó szatmári román római katolikus (volt görög katolikusok) külön levelet a Szentszékhez román püspök kinevezését kérve? Amíg nincs egy teljes autoritással, mindenben kellő hatáskörrel és egyben döntési joggal rendelkező vezetője a szatmári egyházmegyének, addig könnyebben lehet bomlasztani, románosítani. Aligha véletlen, hogy az eltelt püspök nélküli évben rendeztek be ortodox kápolnát egy évek óta visszakért (de még vissza nem adott) római katolikus iskolaépületben, vagy használják román nyelvű evangelizációra a székesegyházat és a Scheffler János Lelkigondozó Központot. /(Sike Lajos): Új püspökre várva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./"

"A Szatmári Friss Újságban folytatásokban közölte Gúzs Imre önéletírását. Most könyvalakban is megjelent az emlékezés: Elsüllyedt évek hordaléka (alcíme: Egy nemzedék vesszőfutása), Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti). A memoárt a hét mutatták be Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban. Varga Attila parlamenti képviselő kiemelte, hogy a könyv az emberi magatartás tapasztalt végleteiről, az elembertelenedés, az elaljasulás, a morális megsemmisülés folyamatairól, de egyben a megmaradás, az erkölcsi tartás példázatairól is szól. /(Sike Lajos): Elsüllyedt évek hordaléka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./"

"Még a téli fagyokban, a nemzetközi forgalom zavarására hivatkozva, kitiltották a bicikliseket a Pete-Csengersima határátkelő román oldalán. A tilalom elsősorban a közeli falvak lakosait érintette érzékenyen, hisz nemcsak bevásárolni pedáloztak át sokan, hanem dolgozni is, a téli hónapokban például fát metszeni és gallyat összeszedni a gyümölcsösökben. Hazafelé jövet két-három csomag lisztet, fagyasztott csirkét, öt-tíz kiló almát hoztak magukkal, a könnyebb megélhetés végett. Jóllehet azt ígérték nekik, hogy tavasz beálltával ismét elővehetik a kétkerekűt, a naptári nyár beköszöntéséig sem kaptak zöld utat. Illetve a helyi lapok szerint hét elején ez megtörtént. Gáman Mihály daróci polgármester azonban határozottan cáfolta ezt a hírt, és kérte a lapot, csináljon már belőle országos ügyet, hadd tudjanak róla minél többen: Szatmárnémeti alatt durván megsértik az emberi jogokat. Gáman Mihály az elmúlt napokban Szabó Károly szenátorral is beszélt, s a visszajelzés szerint közbejárt illetékeseknél, ám a gyakorlatban mi sem történt. /(Sike Lajos): Peténél durván megsértik az emberi jogokat. A szenátornak se volt sikere? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./"

"Az EMKE és a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ rendezésében Dsida Jenő költőre emlékeztek jún. 5-én Szatmárnémetiben, szülővárosában. A költő Deák téri szobránál Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke után Nagy Gyula, a Kölcsey Főgimnázium magyar irodalom tanára méltatta Dsida Jenő munkásságát. Ezt követően a város magyar középiskoláinak diákjai szavaltak, miközben a Dsida Jenőről elnevezett cserkészcsapat tagjai díszőrséget álltak a szobornál. Az emlékezés jelszava: "Hozzon egy szál virágot" ezúttal is eredményes volt, rengeteg virágot kapott Dsida Jenő. /(Sike Lajos): Virágok Dsida Jenőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./"

"Dr. Bura László neves szatmári nyelvész és közíró, a Babes-Bolyai Egyetem kihelyezett tagozataként működő Tanítóképző Főiskola igazgatója közölte, mostani végzősei közül sokan választották a néprajzot, népismeretet, helytörténetet államvizsga dolgozatuk témájául. A 89 dolgozatból 20 ebből a témakörből íródott. Krasznadobráról például nem kevesebb, mint négy dolgozat készült: Rádi Edita pintérmesterséget, Kállay Éva az állatnév- és a helynév adatokat dolgozta fel. Suhó Zoltán 858 (!) helyi köz- és szólásmondást vonultat fel tanulmányában. /Sike Lajos: 20 főiskolás írt nép- és helytörténeti témájú államvizsga dolgozatot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./"

"Várható volt, a helyi többségi sajtó nem tűri sokáig, hogy Szatmár megyében a magyarok által létrehozott, illetve a magyar személyek által vezetett civil szervezetek működnek a legjobban és legeredményesebben. Elég csak az CRES-re (Nem Kormányzati Szervek Forrásközpontja), az EKE-re vagy a Pro Europa Liga itteni szervezetére gondolni. Ám arról dr. Héjja Botond, Szabó László vagy Kónya László nem tehet, hogy másoknál hamarabb jutottak a civil szerveződések társadalmi szükségességével kapcsolatos információkhoz, többek között a hazai magyar sajtóból. A Szatmárnémetiben megjelenő Gazeta de Nord-Vest szerint a román többséget hátrányosan érinti a már említett és egyéb civil szervezetek tevékenysége. Mert miért lenne csak magyar ügy az, ha az Erdélyi Kárpát Egylet EU-s pályázatokat nyer a Túr vize tisztaságának megóvására? /(Sike Lajos): Támadás a magyar civil szervezetek ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"

"Sajtóértekezletet tartott a hét végén az RMDSZ szatmári képviselőcsoportja és megyei elnöke, Ilyés Gyula. Ilyés Gyula beszámolt a szervezet tevékenységéről, az új SZKT megalakulásáról és a most felálló új megyei választmányról. Az elmúlt hónapokban 275 törvényt fogadtak el a honatyák. A legtöbb megfelel az EU elvárásainak, s ebben nagy szerepe van az RMDSZ parlamenti csoportjának. Az ipari bizottság, melynek ő is tagja, nem kevesebb, mint 1332 módosítási javaslatot nyújtott be, ezek közül több százat az RMDSZ képviselője. A román sajtót érdekelte, mi a véleményük Pécsi Ferenc egy nappal korábban tartott sajtóértekezletéről, amelyen a képviselő több dolgot felrótt az RMDSZ-nek, például azt, hogy az alkotmány módosításával kapcsolatos tárgyalásokon nem vette követelései közé Andreas Gross-nak az EU-ban előterjesztett autonómiával kapcsolatos ajánlását. Varga Attila szerint az utolsó pillanatban ez már nem volt lehetséges, másrészt a Gross-javaslat sem teljesen egyértelmű. Ilyés Gyula megyei elnök a közelgő választásokkal hozta kapcsolatba Pécsi Ferenc mind harciasabb RMDSZ-ellenességét. Attól sem riadt vissza, hogy hazug vádakkal megrágalmazza és feljelentse a megyei szervezet vezetését. /Sike Lajos: Sajtóértekezlet Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./"

"Az erdélyi újságíró Székelykevére, az aldunai székelyek központjába érkezett. A Székelykevei Igaz Szó (havi kiadvány) legfrissebb, júliusi száma tudósított arról, hogy Szentháromság vasárnapján 31 fiatal volt első áldozó, a helyi általános iskolában 31 nyolcadikos végzett, közülük legtöbben sikerrel felvételiztek a középiskolákba, ez tehát nem elhaló település. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke vállalta, hogy az aldunai székelyek idetelepítésének 120. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat fővédnöke legyen. Több mint százhuszan zarándokoltak el a térségből a csíksomlyói búcsúra, közülük 30 székelykevei Bukovinába is ellátogatott, azokra a helyekre, ahonnan egykor őseik idejöttek. /(Sike Lajos): Vendégségben az aldunai székelyeknél. Székelykeve nyitott szívvel fogadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"

"Csak a nagy múltú Kölcsey Főgimnázium /Szatmárnémeti/ diákjai remekeltek az érettségin (a kétszázból mindössze hatan buktak meg), a megye többi magyar líceumának és középiskolai magyar tagozatának végzősei bukdácsoltak. Volt, ahol a vizsgára jelentkezők 60 százaléka nem kapott átmenő jegyet. Mintegy 400-500 nyolcadikos sem ment át a kisérettségin. A líceumokban még 132, a szakiskolákban nem kevesebb, mint 438 hely vár betöltésre. Félő, hogy sok hely üresen marad, hiába harcolt, lobbizott érte az RMDSZ. /(Sike Lajos): Még 560 betöltetlen hely várja a magyar fiatalokat! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./"

"Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./"

"Sikeres volt Pusztadaróc Napja júl. 26-án, volt tésztasütő verseny a sportrendezvények mellett. szombati falunapon. A rajzversenyt két korosztályban bonyolították le. A kaplonyi fúvószenekar végigvonult a település összes utcáján, majd az iskolaudvaron került sor a kulturális műsorra. Felléptek: a szamosdarai mazsorettek, a helyi RMDSZ kultúrcsoportja, a pusztadaróci citerazenekar, a szamosdarai, mikolai és pusztadaróci teleház. A falunap alkalmából bemutatták a település kismonográfiáját, amelyet Sike Lajos készített. /Fodor István: Pusztadaróc. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 28./"

"Avasújvároson a falunapon Avasfelsőfaluból és Ráksáról jött fiatalok leparancsolták a színpadról a magyar zenét játszó együttest, jóllehet korábban több román számot is játszottak, s a magukkal hozott bandát tolták a helyükre. Egyik tábor sem hagyta magát. Az újvárosiak joggal hangoztatták, hogy ez mégis az ő falujuk napja, mindent ők állnak, mindent ők szerveztek. A szervezők a rendőrség segítségével véget vetettek a bulinak, berekesztették az ünnepet. A többségiek agresszivitása még mindig eléggé gyakori. Alig két hónapja a Szatmárnémeti városnapon fellépő híres pesti zenekart, a Republic-ot űzte el a színpadról a többségiek füttykoncertje és erőszakossága. A múlt év őszén a kőszegremetei falunapon esett meg pontosan az, ami most Avasújvárosban. Más hasonló esetek is voltak. Olyan nem volt, hogy magyar fiatalok megzavarták volna egy román település ünnepét. /Sike Lajos: A tolerancia mindenkire kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./"

"Szatmárnémetiben becslések szerint több száz moldáviai él. Legtöbben az elmúlt években szivárogtak be, s elsősorban a piaci kereskedelemben dolgoznak, a környező országokból feketén behozott árukkal csencselnek. A hatóság máig elég toleráns velük szemben, elvégre a Pruton túlról jött testvérekről van szó. A rendszerváltás óta nem hallottak szervezett betelepítésekről, most viszont napok óta azzal van tele a város, hogy a svéd Electrolux helyi üzeme moldáviai fiatalok nagyobb csoportját alkalmazta. Egyesek szerint 30, mások szerint legalább 50, Kisinyovban frissen végzett informatikusról, közgazdászról és más szakmabeliről van szó. A szatmári magyarság viszont úgy éli meg az eseményt, mint Ceausescu idejében a fentről irányított román betelepítéseket, amikor egyértelműen az volt a cél, hogy látványosan megváltoztassák a város nemzetiségi arányait, s erőteljes román jelleget adjanak a magyar határnál lévő Szatmárnémetinek. Több ezer regáti jóval hamarabb kapott lakást és másféle szociális kedvezményt, mint a tősgyökeres szatmáriak. Lehet, hogy az Electroluxba hozott csoport csak egy nagyobb betelepítés nyitánya. /Sike Lajos: Moldáviaikat telepítenek Szatmárnémetibe? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./"

"Szatmárnémetiben nem halad a Rákóczi Kollégium építése, vagy nyolc-tíz esztendeje kezdték építeni. A kollégiumot a kiváló tanár, Ligeti Zoltán kezdeményezte. A tervezésre a világhírű építészt, Makovecz Imrét kérték fel. Közben a katolikusok Szent Alajos Konviktusa már évek óta működik. 1995. márciusában kezdték az alapozást, 1997 őszén már 70 diák beköltözhetett, szépen berendezett szobák, ebédlő, konyha, fürdő várta őket. Egy év múlva, 1998 szeptemberében már 120 fiatal kapott szállást a konviktusban, s immár az új könyvtár, tornaterem, informatikai terem és kápolna is rendelkezésükre állt. A Németi templom mellett épül az ifjúsági központ. A Rákóczi Kollégiumról Sípos Miklós esperes elmondta, hogy az U alakúra tervezett épületegyüttesnek csak az egyik szárnya a félbemaradt épületrész. Jó, ha jövőre tető alá kerül ez az egy épületrész. Talán egy emeletnyi diákszállást is használatba adnak 2004 szeptemberében. Sietni kellene az építkezéssel, mert félő, mire elkészül, nem lesz elég lakója. Újabban divatba jött, hogy a szülők nem csak egyetemre, de már középiskolába is a közelebbi magyarországi városokba irányítják csemetéiket. /Sike Lajos: Hovatovább a tehetetlenség szimbóluma lesz a Rákóczi kollégium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./"

"Dr. Szakály Sándor budapesti történész, a Duna Televízió alelnöke aug. 19-én Szatmárnémetibe érkezett a Szent István Kör meghívására és Nemzet, határokon innen és túl címen tartott előadást. Ott volt Schönberger Jenő megyéspüspök, Riedl Rudolf alprefektus, Kabai István, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és a helyi magyarság több ismert képviselője. A vendég rámutatott, hogy Trianon után szétesett ugyan az ország, de az egységes nemzet szelleme tovább élt a templomokban, az elszakított részek magyarságának lelkében és kultúrájában. "Hiszem, hogy egységes a magyar nemzet még akkor is, ha gazdaságilag és politikailag nem ezt mutatja, hiszem, hogy egy megosztott nemzet is egységesnek tekintheti magát, hisz az elválasztó határoknál fontosabb az összetartó nyelv, a közös kultúra és a közösségi érzés. A közösség-megtartó cselekedetek, amiből mind nagyobb szükség van, különösen a szórványban, csak erősítik ezt az érzést!" - hangsúlyozta a vendég. /(Sike Lajos): Nemzet, határokon innen és túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./"

"Néhány éve Szatmárnémetiben egy tömbházba illegálisan több száz roma fészkelte be magát. A hát rendbetételéhez hiányzott a pénz. A Hans Lindner Alapítvány ezúttal is segített: felújította a blokkot, és a mai igényeknek megfelelő 80 garzonlakást alakított ki benne. A városvezetés - Ilyés Gyula alpolgármester és a tanács - külön házi ünnepségen köszönte meg a Hans Lindner Alapítványnak a jól végzett munkát. Hans Lindner német nagyvállalkozó feleségét s négy lányát is elhozta a kis ünnepségre. Elmondta, hogy már egy évtizede együttműködik a szatmáriakkal. Az ún. Mária-háznál tizenöt-húsz fiatallal találkozott, legtöbben megfelelő szakmát tanultak. Néhány éve, mikor a Mária-házba kerültek, magukba zárkózott, közömbös gyerekek voltak. Hans Lindner hasonló segítő alapítványai működnek Ugandában is. Linder csupán Szatmár megyében több száz szociális lakást épített. /Sike Lajos: A siker úgy tartós, ha gyümölcseiből másokat is részesítünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./"

"1605 januárjában Szatmár vármegye nemessége Szárazbereken találkozott Bocskai István fejedelemmel, s ajánlotta fel neki szolgálatait. Az eseményt a helyi református templom szószéke alatt latin nyelvű tábla jelzi. Ilyés István, a Bocskai Szövetség Szatmár megyei elnöke kezdeményezte, hogy a templomkertben szobrot állítsanak Bocskai Istvánnak. Szilágyi Tibor szatmári szobrász készítette a szobrot. A bronz megvásárlásában segített az Illyés Közalapítvány és az RMDSZ megyei szervezete. A márvány talapzat Kovács Albert lázári vállalkozó jóvoltából készül el. Az életnagyságú mellszobor várja az október végi, a reformáció ünnepéhez kapcsolódó avatást. /(Sike Lajos): Szárazberken szobrot állítanak Bocskai Istvánnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./"