Elhunyt Balogh József költő, műfordító /sz. Bukarest, 1931. júl. 18./, akinek a bökversei naponta jelentek meg az Új Magyar Szóban. A 75 éves szerző decemberben kapta meg a Kisebbségi Díjat a Román Írószövetségtől, az Erdélyi lórum, bökversek és öltemények című kötetéért. Balogh József temetése április 1-jén lesz a bukaresti református temetőben. /Cseke Gábor: Az utolsó interjú... = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Egyelőre nincs megoldás a kolozsvári BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának égetően sürgős tanteremszükségletére. Jelenleg több mint ezer fiatal ingázik naponta négy iskola között, ősztől 1400-1500 diák kezdené meg tanulmányait az intézmény két – közgazdasági és közigazgatási karán, jelezte Fazakas József professzor, a tagozat igazgatója. Megkapja a tagozat a vele egy épületben működő Mezőgazdasági Szakiskola tantermeit, de még bizonytalan a bentlakás, az étkezde, valamint a melléképületek sorsa. A statisztikák szerint a diáklétszám 70 százalékát kitevő közgazdasági kar végzőseinek 95 százaléka helyben boldogul, álláshoz jut. /Domokos Péter: Helyhiánnyal küzd a BBTE Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./

Gyurcsány Ferenc mindent, mindenkinél jobban tud. És kezd „értékes útmutatásokat” is adni! Budapesten egy sok emeletes toronyházat tetőtől talpig beborították arcképével. Amikor a lengyel államfő Magyarországra látogatott azt is megengedte magának, Szili Katalinnal karöltve, hogy ne fogadják a vendéget. Naponta hányszor látható Gyurcsány a TV-ben? Lassan többször, mint Ceausescu. Az 1700 négyzetméteres óriás pannó ott díszeleg most is. /Dr. Sasi Nagy Béla: Jegenyefák nem nőnek az égig. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 7./

Az Előretolt Helyőrség alkotói műhely vezéregyéniségét, Orbán János Dénes Kolozsváron élő József Attila-díjas, Herder-ösztöndíjas költőt választotta közgyűlésén elnökéül az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/. Az új elnök a közgyűlésen legfontosabb feladatokként alkotói ösztöndíjak létrehozását, vidéki irodalmi rendezvények szervezését, valamint az Európai Írók Kongresszusa (European Writers' Congress) tagsági státusával járó lehetőségek kihasználását jelölte meg. Márkus-Barbarossa János, az előző elnök lemondott. Elmondta, hogy aktívabb tagságot kívánt. Sok ötlete volt, de azokat nem tudta megvalósítani. Botrányosnak tartja az E-MIL-honlap helyzetét: fizettek a honlapért az Erdélyi Terasznak, ennek ellenére nem voltak hajlandók feltölteni azt. Az irodalom.org honlap feltöltésére partnerséget vállaló Erdélyi Terasz főszerkesztője, Szabó Géza úgy magyarázta, hogy a honlapnak bizonyos technikai hibái voltak, ezért nem lehetett rá adatokat feltölteni. Az utóbbi időben az Erdélyi Terasz szerkesztősége más honlapon /erte.freeblog.hu/ frissül naponta. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) 2002. február 9-én alakult meg. Az alakuló ülés jegyzőkönyvét 21 szerző írta alá, azóta a tagok száma 150 fölé duzzadt – az erdélyi magyar írótársadalmat az E-MIL alakulásakor 170-180 főre becsülték. Az E-MIL az egyetlen erdélyi magyar írószervezet. A Liga első elnöke Fodor Sándor volt, akit Sántha Attila váltott fel e feladatkörben. Visszavonulása után Fodor Sándort az E-MIL tiszteletbeli elnökévé választották. Márkus Barbarossa János – Bécsben élő E-MIL-alapító és korábbi mecénás – harmadik elnökként a Fekete Vince, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Sántha Attila alkotta választmánnyal dolgozott együtt. /Debreczeni Hajnal: „Botrányos az E-MIL honlapja”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

A Maros Megyei Könyvtár jelentős vállalkozása, a Maros megyei bibliográfiák könyvsorozat 7., kétkötetes darabja, a Maros megye retrospektív helyismereti könyvészete a közelmúltban jelent meg. A közel 900 oldalas kiadvány egyedülálló a maga nemében. A két szerző, Fülöp Mária és Ferencz Klára hat évet dolgozott rajta. Nyugdíjazásuk óta naponta rendszeresen bejártak a könyvtárba, gyűjtötték az anyagot, szakszerűen feldolgozták, számítógépes adatbázissá, majd könyvvé alakították. Fülöp Mária főkönyvtáros rámutatott, a könyv anyaga jelentőségében túlmutat a megye határain. Munkájuk az 1944-ig megjelent könyveket vette számba: hat év alatt mintegy három-négyszázezer kötetet néztek át, ezekből választották ki a Maros megyei szerzők műveit, a megyei kiadású könyveket, mindent, amiről feltételezték, hogy Maros megyei vonatkozásai lehetnek. Végül 4141 címet gyűjtöttek össze és közöltek róluk minden szükségeset. A kötet kétnyelvű, a bibliográfia pedig a magyar, román, német, latin nyelven írt munkákat és néhány világnyelven kiadott művet tartalmaz. Tiltások és egyéb akadályok miatt nehezen ment a feldolgozásuk. A most feldolgozott rész is zárt anyag volt, csak engedéllyel lehetett tanulmányozni, és nem készült szakkatalógusa. Kiadványsorozatuk előző hat kötete kiterjed az időszaki kiadványok bibliográfiájára, a megyében kiadott könyvek, albumok, térképek könyvészetére, a megye tudományos szakembereinek, íróinak a bibliográfiájára. Fülöp Máriának még több terve van. El kellene készíteni a Maros megyei életrajzi lexikont. Jelenleg a könyvtár számítógépes ellátottsága sem kellőképpen megoldott. Vannak olyan lelkes kollégák, akik bekapcsolódtak ebbe a munkába, így például a fiatal Vintila Anna. /N.M.K.: Könyvtár és helyismeret. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

A húsvéti békesség van Cs. Gyimesi Évában, nem lesz dühös, amikor leveri az asztalról az edényt és kiömlik a spenótfőzelék. Még a galambokra sem haragszik, „amelyek naponta oda szarnak a folyosóra”. Egyedül a templomban lesz ideges, amikor a pap hirtelen politikai szónokká válik, „valamely pártot képviselve ellenségképző gyűlölködésbe kezd”. /Cs. Gyimesi Éva: Emeljük fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Gombos András, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára április 13-án Budapesten megbeszéléseket folytatott Korodi Attilával, a román Környezetvédelmi Minisztérium államtitkárával. Megállapították, hogy sűrűbb információcserére van szükség. Megállapodtak abban, hogy a Dunán kialakult árvízi helyzetről Magyarország naponta akár kétszer is szolgáltat adatokat a román félnek. A magyar környezetvédelmi tárca felajánlotta, hogy amennyiben a Duna-deltában várható árvízi eseményekhez technikai segítségre szükség van, számíthatnak közreműködésükre, legyen szivattyúkról, vagy más technikai eszközökről szó. Gombos közlése szerint áttekintették a két nagybányai aranybánya ügyét is, amelyek környezeti károkat jelentettek Magyarország számára, illetve a verespataki bányaberuházás kérdését. A verespataki aranybánya-beruházással kapcsolatban Korodi Attila közölte, hogy a beruházó cégnek nincsenek meg a szükséges engedélyei. /Guther M. Ilona: Korodi-Gombos: együtt az ár ellen. Magyar-román szakminisztériumi egyeztetés az árvízvédelemről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte.   Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland.  A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész.       Dr. Hermán M. János  szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott.    – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést.   Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./

Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./

A Rara Avis Természetvédő Egyesület által Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet-parkban felállított madárbarát kertben naponta több óvodás csoport és elemis osztály tanulja Kelemen Lászlótól, hogyan kell gipszből és ágacskából fecskefészket építeni. /(fekete): Fecsketan a parkban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szóvivője határozottan cáfolta hogy az RMDSZ kilépett volna az önálló magyar egyetemért akciózó lobbicsoport mögül. Markó Béla RMDSZ-elnökkel heti kapcsolatban állnak, illetve Kötő József oktatási államtitkárral is pár naponta informálják egymást a fejleményekről. Hantz Péter elmondta, hogy személyesen juttatta el az ENSZ emberjogi főbiztosának genfi irodájába a BKB petícióját, melyben a romániai magyarokat a felső- és a közoktatásban érő diszkriminációra hívja fel a figyelmet. A szóvivő Dobolyi Alexandra szocialista EP-képviselő nyilatkozata kapcsán azt közölte, a politikus Info Rádiónak adott nyilatkozata alapján úgy értékeli: a képviselő gyakorlatilag már nem tarja fent a BBTE magyar oktatási vonaláról korábban tett, túlságosan is optimista nyilatkozatát. Hantz Péter közölte: még a Dobolyi-affér előtt úgy döntött a BKB, hogy a politikust a több EP-képviselővel együtt konferenciára hívja meg, melynek témája a romániai magyar felsőoktatás és a Bolyai-ügy. Hantz Péter arról is nyilatkozott, a Duna Tv Közbeszéd című műsorának felvételén megakadályozták abban, hogy kommentálja Dobolyi képviselő véleményét. Mikor Hantz interjúalanyként magyarázatot követelt erre, a stáb azt válaszolta: költségvetési retorzióktól tartanak, ezért nem veszik fel a válaszát. /Cáfolja Hantz, hogy az RMDSZ kilépett volna a Bolyai-ügy mögül. = Transindex.ro, máj. 11./

Tíz napon át a színház játszotta a főszerepet Kolozsváron, május 13-án zárul a másodszorra megszervezett Harag György Emléknapok rendezvénysorozat. A fesztiválon bemutatott kolozsvári produkciók, vendégjátékok műsorát naponta közölte a lap. /(köllő): Harag György Emléknapok – Színházi marathon Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Június 1-jén lemondott miniszterelnök-helyettesi tisztségéről George Copos. A konzervatívok miniszterelnök-helyettese ezt azzal indokolta, hogy a kormány nem vette figyelembe kifogásait a kis- és középvállalkozások megadózásával kapcsolatban. Kommentátorok szerint azonban nem ez áll Copos lemondása mögött, hanem az, hogy hamarosan bíróságra kerül a lottó-ügy, amelyben közpénzekkel való visszaéléssel vádolják a leköszönő államminisztert. Copos és társai állítólag 40 milliárd lejjel károsították meg az államot. Mielőtt belépett volna a Konzervatív Pártba, George Copost az egyik legismertebb üzletemberként tartották számon, akinek vagyonát jelenleg 240 millió euróra becsülik. Dan Voiculescu, Konzervatív Párt (KP) végképp visszavonul az üzleti életből – ígérte. Ezzel Voiculescu az SZDP-s Victor Ponta vádjaira válaszol, aki szerint vannak olyan cégek, köztük Voiculescu Grivco-ja, amelyek kedvezményesen vásárolnak villanyáramot az államtól, majd drágábban adják el ismét az államnak. /Sz. K.: Lemondott George Copos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

Kevés a pénz Sepsiszentgyörgyön mind az ingyenkonyhára, mind a szociális segélyekre, ezért – akár a korábbi években – két hónapra bezár az ingyenkonyha, és a két-három nyári hónap alatt nem folyósítják a szociális segélyt a rászorulóknak, közölte Tankó Vilmos, a városháza közösségfejlesztési igazgatóságának vezetője. Az ingyenkonyhára egy év során egymilliárd régi lejt költhet a város, ebből az év tíz hónapjában átlagban naponta 210 embert látnak el. Zömük hazaviszi az ételt, ami annak a jele, hogy többen étkeznek belőle.  Megvonják a nyári hónapokra a szociális segélyt is a rászorulóktól, a nyolcmilliárd lej, melyet 450 családnak folyósítanak, csak kilenc hónapra elég, ezért inkább nyáron állnak le, amikor idénymunkát könnyebb találni, mint év végén, mikor beáll már a hideg. /(s): Nyáron se ingyenkonyha, se szociális segély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Visszavonta a képviselőház Állandó Bizottsága (ÁB) a szakbizottságokból a kisebbségi törvénytervezetet, amelyet jövő héttől a plénum kezd el tárgyalni. Lehetőség van arra, hogy egy törvénytervezet szakbizottsági véleményezés nélkül kerüljön a plénum elé, de erre a román parlamentben azért még nem volt példa. Az ÁB precedens értékű döntését az immár fél éves huzavona indokolja, a bizottságok minden határidőt meghaladtak. A javaslat az RMDSZ-től származik, az előterjesztő, Márton Árpád képviselő azzal érvelt: a három bizottság, amely együttes ülésén vitatta a tervezetet, hónapok óta döntésképtelen, és kevés a valószínűsége annak, hogy ez a továbbiakban másként lesz. Victor Ponta, az ÁB szociáldemokrata tagja cinikusan megjegyezte: a plénumban gyakorlatilag elölről kell kezdeni mind a 800 módosító indítványnak a megvitatását, ami első ránézésre is legalább 8 év. /Székely Kriszta: Visszavonták a szakbizottságokból a kisebbségi törvényt. Folytatódik az időhúzás a képviselőház plénumában? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Markó Béla RMDSZ-elnök a Gyergyóditróban lezajlott Székely Nemzetgyűlés kapcsán megjegyezte: nevetséges, hogy egyesek ezentúl negyedévente ki kívánják kiáltani a területi autonómiát. Markó politikai célzattal csúsztat. A Székely Nemzeti Tanács az általa szervezett gyűléseken még egyetlenegyszer sem kívánta kikiáltani a területi autonómiát, mindig csak a területi autonómia iránti igényét nyilvánította ki, írta Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. Nincs abban semmi nevetséges, hogy az, aki valaminek a hiányát érzi – akár naponta, akár negyedévente -, kinyilvánítja igényét a hiány pótlására. /Dénes László: A nevünkben. Nem értünk? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 22./

Június 28-án a parlament két háza elutasította a Szociáldemokrata Párt (SZDP) által benyújtott, „Tariceanu-kormány – Tettek és Hazugságok” című bizalmatlansági indítványt. A fő ellenzéki párt elégedetlen azzal, ahogyan a kormány kezeli a mezőgazdasági, egészségügyi, pénzügyi, oktatási és környezetvédelmi problémákat. Puskás Bálint, az RMDSZ szenátora úgy értékelte: az SZDP által benyújtott indítvány demagóg, pontatlan és becsületsértő megfogalmazásokkal telített. /Megbukott az SZDP bizalmatlansági indítványa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A magyar honfoglalást a Kárpát-medencében kisszámú idegen történeti forrás említi, s ezek is időrendi pontatlansággal.   Lehet-e biztosan a honfoglalás időpontjának a 895-ös vagy a 896-os évet tekinteni? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a legújabb történeti kutatás állapítja meg, hogy ,,895–900 között szállták meg a magyarok a Kárpát-medencét egy vagy két fázisban” (Tóth Sándor László: A honfoglalás időpontja, Acta Universitatis Szege­diensis de Attila József Nominatae Acta Historica, Tomus. CII. Szeged, 1995.). Történeti tény, hogy a Bizánccal szövetséges magyarok 894-ben megtámadták Simeon bolgár kánt, aki a Bizánc ellen indított hadjáratának irányát megváltoztatva a magyarok ellen fordult, de vereséget szenvedett. A Bizánccal kibékült bolgárok megverték az Árpád fia, Levente által vezetett magyar sereget, s ugyanakkor a bolgárok új szövetségesei, a besenyők is megtámadták a magyarok etelközi szállásait. Emiatt az etelközi magyarok s Levente seregének maradványai a Keleti-Kárpátok szorosain ke­resztül Erdélybe jöttek.  A honfoglalásnak ezt az útvonalát a honfoglalás kori régészeti leletek is bizonyítják. Ezek a Tusnádi- és az Ojtozi-szoroson keresztül vezető utak mentén kerültek elő Háromszék területén. A legjelentősebb honfoglalás kori lovas sírt Sepsiszentgyörgyön, az Olt bal oldali partján, az Epres­tetőn 1943-ban találták meg. A csontváz mellett egy kard, egy lándzsacsúcs, vasdarabok, (valószínű, vaskengyel maradványai), lóko­ponya s lólábszárcsontok voltak.   Egy másik lovas sír Köpecen, ugyancsak az Olt völgyében került felszínre, s leletei a budapesti Földtani Intézetbe kerültek. Egy lovas sírt pedig Kőcsukkon a két világháború között, kőrobbantás alkalmával találtak.  A Feketeügy völgyéből ismeretes a Réty–Eresztevény közelében – jelenleg Maksa községhez tartozik – levő Zádogostető nevű magaslaton egy lovas sírból előkerült vaskengyel és vaslándzsa­csúcs. Ugyancsak lovas sír melléklete lehet az a szablya is, amelyet magyar honfoglalás kori edénnyel együtt találtak 1907-ben Kézdi­vásárhely és Bereck között. Feltehetőleg lovas sír tartozékai Za­lánban a Sasos-völgyben, valamint Kézdi­már­kos­falván a Kismart nevű helyen előkerült vaszablák is. A Gesta Hungaro­rum a magyarok útvonalát jelöli meg, mégpedig a Kárpátok szorosain keresztül, s megpihenésüket, vagyis letelepedésüket Erdélyben. Az Olt, valamint a Feketeügy völgyében talált honfoglalás kori régészeti leletek alátámasztják a Gesta Hungaro­rum adatait. Nem hihető el, hogy a tusnádi Olt-szorost, valamint az ojtozit a magyarok őrizetlenül hagyták volna. Ezt bizonyítja, hogy a megszilárdult magyar királyi hatalom már a XII. században a Keleti-Kárpátok külső lejtőjére helyezi a magyar állam határát, amit a Piatra Neamt melletti Batca Doamnei-en feltárt magyar erődítmény, település és temető bizonyít. /Székely Zsolt: A honfoglalás Délkelet-Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

Július 1-jén tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülését Marosvásárhelyen. – Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére – jelentette ki Markó Béla az ülésen, melyen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett. A fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt. Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta. Óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet – tette hozzá. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus próbálkozásaival. Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértek. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásával. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. Az RMDSZ a 1,5 milliós magyar közösség képviselője. Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni. A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a gyergyóditrói székely népgyűlés paródia volt. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki. Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő hiányolta, hogy Markó nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik. Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak magyar emberek voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Toró T. Tibor képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, s az RMDSZ vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta. Borbély László képviselő szerint az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a magyarságot. Takács Csaba ügyvezető elnök kifejtette: az RMDSZ-t önállósága miatt, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. Az RMDSZ nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért. Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. „Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe” – jelezte. /Tibori Szabó Zoltán: Közös érdek a nacionalizmus visszaszorítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./ Markó Béla azt szeretné, ha a magyar tanítók több fizetést kapnának, mint a románok. Markó elmondta, hogy ezek az elemi osztályokban oktató pedagógusok több tanórát tartanak mind románból, mind anyanyelvből, ezért természetes lenne, hogy magasabb bért kapjanak. Frunda György, RMDSZ szenátor a mellett érvelt, hogy a magyar iskolákban csak magyar nyelven oktassanak, kivéve a földrajzi megnevezéseket, ugyanis azzal ő is egyetértett, hogy ezek román megnevezésének ismerete fontos. Frunda szerint szükséges, hogy a magyar lakosság aránya a rendőrségi állományban is tükröződjék; példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a magyar lakosság aránya 50 százalék, de a rendőrségen alig 10 százalék a magyar anyanyelvűek száma. Az RMDSZ-szenátor sürgette, hogy azokban a megyei tanácsokban, ahol az RMDSZ többségben van, beszéljenek magyarul. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./

Mintegy 15–20 méter hosszúságban károsodott a XV. századi csíksomlyói templom cinteremfala az ott zajló vízvezetési munkálatok miatt. Kosza Antal, a régészeti felügyelet vezetője naponta végzett terepszemlét a helyszínen. Két ilyen látogatás között tették tönkre a régészeti leletet a kivitelező munkásai. A somlyói kegytemplom helyén valamikor egy XV. században épült templom állt, aminek udvarát két fal vette körül. Ezek később, becslések szerint a XVII–XVIII. században épültek – tájékoztatott Darvas Lóránt régész. A fal körülbelül 80–100 centiméter széles, és a teteje közvetlenül az aszfaltszőnyeg és annak 8 centiméteres alapozórétegéig ér. A leletet egyelőre letisztítják, és mentik, ami menthető. /Orbán Ferenc: Megrongált régészeti leletek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./

Nem tudom, hogyan reagáltak volna az MSZP választói, ha még a kampány előtt vagy közben megmondják nekik, mi vár a magyar társadalomra, ha ennyire megkésetten és ekkora – minden polgár életére kiható – megszorításokkal kell majd rendbehozni a hatalmas adósságokkal terhelt államháztartást, írta Cs. Gyimesi Éva. Ehelyett a kampány utolsó heteiben felpörgött a baloldal ígéretdömpingje is, az addig minden szavát már-már túlzóan megfontoló Gyurcsány Ferenc kormányfő átváltott követhetetlen sebességű pesti dialektusra, ahogyan egykor a pártfőtitkár tette. Cs. Gyimesi Éva hozzátette, nem nyugtatja meg az a hatalmas különbség, amivel a jobboldali kampány üres ígéretmennyisége meghaladja az előbbieket. A kormányfő blogja most naponta olvasható, a hibáit is beismeri. „De vajon hány ezer oldal lesz még szükséges ahhoz, hogy a politikai és a közerkölcs közötti űrt kiiktassa, és újratermelje szavainak elveszett hitelét?” /Cs. Gyimesi Éva: Hézag van. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

„A kisebbségi sajtóra nézve sértő az, amit a közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatója, Tudor Giurgiu által aláírt levélben a TVR a médiafelügyeletnek válaszként megfogalmazott. Eszerint az elmúlt 16 évben nem létezett egyetlen magyar nyelvű cikk sem, amely méltó lett volna arra, hogy bekerüljön a román sajtószemlékbe. Micsoda cinizmus” – méltatlankodott Gáspárik Attila alelnök az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) július 20-án tartott ülésén. A CNA most tárgyalta a TVR által adott választ a médiafelügyelet körlevelére, amelyben felszólítja a televízió- és rádióadókat: magyar és német lapokat is szemlézzenek sajtószemle-műsoraikban. A CNA az ÚMSZ igénylése nyomán hozta ezt a döntését, július 13-i ülésén; az ÚMSZ tartalomkivonatát naponta a maszol.ro internetes honlapon románul is megjeleníti, továbbá októberi indulásától elektronikus hírlevélben is közli a román médiával. Gáspárik Attila hangsúlyozta, elfogadhatatlan a TVR médiafelügyelethez intézett levelének azon érvelése is, miszerint a magyar és német lapok szemléjére „ott van vannak a kisebbségi műsorok”. Ralu Filip CNA-elnök szerint ennek a lapszemlének éppen azt kell szolgálnia, hogy a románok is megismerjék a magyar sajtó témáit. „A magyarok el tudják olvasni, mi van a román sajtóban, fordítva viszont nem. Ezen változtatni kell” – fejtette ki Filip. A médiafelügyelet ülését követően a CNA újabb felszólítást küldött a TVR-nek, amelyben ragaszkodott ahhoz, hogy a közszolgálati televízió belefoglalja szemleműsoraiba a kisebbségi lapokat. /Gáspárik: cinikus a TVR. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A visszajelzések alapján úgy érezzük, hogy a legfontosabb Maros megyei médiaként tartanak számon – nyilatkozta a Krónikának Mircea Munteanu, a Marosvásárhelyi Televízió igazgatója. A vásárhelyi tévé január 23-án indult egy építkezési magánvállalkozó pénzéből, napi ötórás műsoridővel. Ma már naponta kilenc órát sugároz. A magyar nemzetiségű nézőtábor kérésére a magyar nyelvű műsorok arányát ötven százalékra emelik. Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt (PRM) megyei elnöke „a túl sok magyar adást” és az élő adások feliratozásának hiányát kifogásolta. /Antal Erika: Féléves a Marosvásárhelyi Televízió: nőtt a magyar nyelvű műsorok aránya. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

A poznani felkelés 50. évfordulójára emlékeztek június 28-án Lengyelországban, amelynek során a rendőri erőszaknak ötvennyolc ember esett áldozatul, hétszáz további résztvevőt pedig letartóztattak. Lech Kaczynski államelnök meghívására részt vett az ünnepségen a német, a cseh, a szlovák és a magyar elnök is. XVI. Benedek pápának az alkalomra küldött üzenetét Stanislaw Gadecki poznani érsek olvasta fel a szabadtéri szentmisén. „A munkások az utcára mentek, hogy tiltakozzanak a hazugság, a jogtalanság, a sztálini rendszer igazságtalanságai ellen” – áll a pápa üzenetében. „A tüntetés spontán szerveződött, és mindaddig békés volt, amíg a rendőrség nem lőtt a felvonulókra… A poznani munkások, asszonyok és gyermekek vére nem hullott hiába: elvetette a szabadság magját, amely azután évekkel később szárba szökkent, és véget vetett a sztálini rendszernek” – fogalmazott üzenetében a pápa. Sólyom László magyar köztársasági elnök hangsúlyozta: „Mi, magyarok, Poznanban saját októberi forradalmunk és szabadságharcunk előfutárát tiszteljük. Nagyon jól emlékszem, hogy 1956-ban azzal a szlogennel vonultunk az utcára, hogy Poznan–Varsó–Budapest.” (Zenit/Magyar Kurír) /A poznani áldozatok vére nem hullott hiába. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 23./

A sorok megszüntetését remélik a Csíkszeredán a magyar konzulátuson dolgozók számának bővítésétől – jelezte Vágó Ferenc konzul, a székelyföldi magyar külképviselet vezetője. A konzulátus előtt naponta, hajnaltól délutánig vízumra várakozó emberek – olykor akár száz személy – látványa a rendszerváltás előtti időszakot idézi, az alkalmazottak létszámnövelésével kapcsolatos részletek tisztázása csak augusztus végére várható. Sorszámot azért nem ad a konzulátus, mert amint a sorszám-automata megjelenne a helyszínen, rögtön felütné a fejét a cédulákkal való kufárkodás is – véli Vágó Ferenc. Szép számmal akadnak olyan erdélyi munkavállalók, akik ahelyett, hogy Magyarországon rendeznék a tartózkodási és munkavállalási engedély meghosszabbítását, annak lejárta után inkább újabb vízumkérelmet adnak be. Sokan, állítólag, ezt csak azért teszik, hogy kibújjanak adóbevallási kötelezettségük alól. /Horváth István: Növelik a konzulátus létszámát. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke augusztus 4-i sajtótájékoztatóján közölte, hogy az RMDSZ 2007-ben kongresszust tart, arról is dönteni kell, milyen RMDSZ-t akarnak a továbbiakban. A következő hónapokban széles körű konzultációkat tartanak a területi szervezetekkel, a civil társadalommal, az egyházakkal, a szakmai szervezetekkel. A konzultációkba bevonják azokat is, akik keményen bírálják az RMDSZ-t: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Székely Nemzeti Tanácsot és másokat is. Október 16-án van az 1848-as agyagfalvi székely népgyűlés évfordulója, az RMDSZ ünnepséget szervez 15-én, vasárnap. Meghívják az EMNT-t, az SZNT-t és más civil vagy szakmai szervezetek képviselőit, az egyházakat, hiszen az 500 évvel ezelőtti székely nemzetgyűlésnek, de az 1848-as népgyűlésnek is elsősorban a székely egység volt az üzenete. A kormányátalakításról Markó véleménye az volt, hogy csökkenteni kell az államtitkárok számát, a minisztériumok munkáját kell racionálisabbá tenni, a decentralizációra koncentrálva. Frattini EU-biztos szerint nem agresszív törvényekre van szükség, hanem olyanokra, amelyek visszaadják az állampolgároknak a hatalomba vetett bizalmát. Frattini felhívta a román hatóságok figyelmét arra, hogy naponta érkeznek a panaszok, jelzések Brüsszelbe, az igazságszolgáltatás, rendőrség, ügyészség tevékenységét illetően. /Mózes Edith: Markó Béla: Hatékony, egységes, nyitott RMDSZ-re van szükség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ 1990-ben Gyergyószárhegyen alakult újra. Célja a turizmus művelése és népszerűsítése. Honismereti, néprajzi kirándulásokat rendeznek, de a természetvédelem is fontos része tevékenységüknek. Az erdélyi egyesületet önálló osztályok alkotják: Bánsági, Bihari, Gutin (Nagybánya), Szatmárnémeti, Gyergyói, Marosvásárhelyi, Háromszéki, Udvarhelyi, Brassói, Hétfalui, Zilahi, Besztercei, Kolozsvári és Tordai EKE Osztályok működnek, és van négy társszervezetük, a CSTTE, a Genciána, a Czárán Gyula és a Brassói Turista Egyesület. A nyaranta megrendezésre kerülő Országos EKE Vándortábort minden évben más-más osztály vállalja fel, helyszínül Erdély kevésbé ismert vidékeit választják, melyről útikalauz is készül. Az idei XV. Vándortábort a Kolozsvári és a Tordai Osztály szervezte Torockón. Kardos Zsuzsa, az EKE országos alelnöke rámutatott, eredetileg az Aranyos völgyébe tervezték a tábort. A völgyben azonban nem találtak megfelelő kiterjedésű táborhelyet. A mostani vándortábornak 1138 résztvevője van, közülük 448-an tagjai az EKÉ-nek, 654-en pedig bejelentkeztek, közülük 605 magyarországi. – Augusztus 1-jén nyílt meg a tábor. Naponta több kirándulás, túra közül választhatnak a résztvevők. Este vetítések, előadások szórakoztatják a táborozókat. A vándortábor feloszlik, de megmarad az új útikönyv: Lukács József Aranyos-völgyi útikalauza. A természetbarátoknak pedig a következő vándortáborig az EKE kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/ folyóirata szolgáltat friss híreket. /Takács Ildikó: Torockón a XV. Országos EKE Vándortábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

Hetvenöt éves lenne Gherasim Emil /Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szept. 12./, ha tavaly el nem ragadja a halál. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzése után 1954-ben Temesváron a magyar újságírás szolgálatába szegődött. Lapszerkesztőként, évtizedekig a Szabad Szó főszerkesztője volt. Gherasim Emil Áron a diktatúra fojtó légkörében naponta megvívta küzdelmét az egyetlen temesvári magyar napilap, a Szabad Szó sokezres példányszámának megőrzéséért, az olvasóért. Helye volt a lapban irodalomnak, versnek, szépprózának. Gherasim a mai temesvári újságírás számos tehetségét bocsátotta útjára. Pongrácz P. Mária, Sipos János és Erzsébet, Mandics György, Bodó Barna, Graur János és mások ma az ő nyomdokain haladva munkálkodnak. Életműve – szerkesztői munkája mellett – 8 megjelent kötet, versek, műfordítások, elbeszélések és életfilozófiáját tömörítő aforizmái. A mintegy 1500-ra tehető teljes aforizmagyűjteményét a román és német nyelvű kiadása mellett, nem sikerült magyarul is megjelentetnie. 1989 után a temesvári Új Szó hasábjain és a magyarországi Délvilág és Új Szó közös kiadványaiban közölt publicisztikájával tűnt ki. /Egykori kollégái: Emlékezzünk Gherasim Emil Áronra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./

Vitéz Salamon László mondhatni véletlenül keveredett az 1956-os októberi forradalomba. Látogatóba ment nővéréhez a magyar fővárosba, amikor október 23-án kirobbant a tüntetés. A gyergyói Salamon is egyetértett az elnyomás elleni harccal, így ott vonult a nagy tömegben. Két nappal később már dúltak a harcok is, a Köztársaság téren, Szabadság téren. Október 31-én a politikai foglyok szabadulásakor ő is segített nekik átöltözni. Ezt fényképen megörökítették. Azután jelen volt egy letartóztatásnál, az is megvan fényképen. E két fénykép alapján tartóztatták le, és a kolozsvári katonai törvényszék elé került. Ezekért e fényképekért 10 év nehéz börtönre, öt év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Következett a börtönélet, Szamosújváron. „A börtönben az ember kapott 10 deka kenyeret, egy tányér tercset, ami olyan mint, a híg puliszka, csorog ki a kanálból, délre zöldséglevest de zöldség nélkül, estére pedig zsírtalan árpakását meg egy darab málét. Napi 1400 kalória.” Elvitték a Duna-csatornához, Brailára. Naponta térdig érő vízben ültették a rizspalántákat, aztán vitték őket a hideg hajóba, a szállásra. Hat hónapon keresztül. Azután más munka következett. Ha nem volt meg a norma, este megverték őket. Vitéz Salamon László 1963-ban, az amnesztiával került haza Gyergyószentmiklósra. Azt mondják, Romániában semmi nem történt 1956-ban, de ez nem igaz. Diákok és tanárok százai voltak bezárva ’56 miatt. Magyarországon létezik egy külön '56-os Vitézi Lovagrend. A Lovagrendek Nemzetközi Uniója három esztendeje döntötte el, hogy 1956 hősei lovagok, ennél fogva befogadja őket a lovagság közösségébe. Azóta az 1956-os Vitézi Lovagrend nemcsak nevében, hanem nemzetközileg elismerten és erre méltóan lovagrend. Vitéz Salamon László erdélyi törzskapitány mellett az '56-os Vitézi Lovagrend Gyergyó két szülöttjét, a napjainkban Csíkszeredában élő Szilágyi Árpádot és a tekerőpataki születésű, ma Gyergyószentmiklóson élő Antal Jánost felvette soraiba, és vitézzé avatta, 2005 november 6-án. /Barabás Márti: Két budapesti fénykép buktatta le. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./