Adrian Paunescu, Ceausescu udvari költője a romániai kulturális élet legismertebb személyisége, Nadia Comaneci-t csodálják legtöbben a tornában elért páratlan teljesítményéért, az újságírásban hasonló népszerűségnek örvend Cristian Tudor Popescu. A politikában továbbra is Traian Basescu vezeti a népszerűségi listát a Demokrata Párttal vállvetve, a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint. Az újságírók körében a legnépszerűbb Cristian Tudor Popescu, a lakosság 23,4 százaléka csodálja a Gandul című napilap igazgatóját. Őt a Jurnalul Nationalban naponta állandó rovattal jelentkező Ion Cristoiu követi (14,9 százalék), Marius Tuca, a Jurnalul National főszerkesztője a harmadik 6,7 százalékkal. A negyedik helyen az Europa Fm-en és a Realitatea TV-n vitaműsort vezető Robert Turcescu (4,4 százalék) áll. /(borbély): Paunescu a legismertebb személyiség a kultúrában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

Augusztus 23-án a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Rácz Sándor szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok”-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait. Az utókor az anyaországban meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni, fejtette ki. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat. – Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. A barikádon őt „úr”-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzése volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére. Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el. Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadon bocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Ottmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta. 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, de ott is zaklatták. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett. A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette őt a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották. /Ördög I. Béla: Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher. Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

Négy évtizedes pályája során a hetvenedik életévét nemrég betöltő Sigmond István írt ugyan kisregényt (Valaki csenget, 1971), drámát (Vétó. Egy mai Szókrátész, 1980), regényt (Egy panaszgyűjtő panaszai, 1971, Szerelemeső, 1979), a regény színpadi változata is ismert (Félrevert harangok, 1987), de indulásától a novella számított kitüntetett műfajának, ahogyan ez legutóbbi könyveiből (És markukba röhögtek az égiek, Csókavész) is világosan látszik. Elbeszélései összefüggenek, színterük egy elképzelt erdélyi falu. Az idő, a háború és nagyjából az ezt követő esztendők hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak. Új könyvének /Csókavész. Novellák. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006/ címadó elbeszélése nem ismeretlen az olvasó előtt, néhány esztendeje olvasható volt a Helikonban, s nagy feltűnést keltve megjelent az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában is. /Bogdán László Sigmond Istvánról pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

A ferences rend mindig a segítségre szorulókhoz állt közel. Az alapító Szent Ferenc a leprásokat ápolta, nekünk a ma legelesettebbjeit, a magukra hagyott gyerekeket kell gondoznunk. Akkor is, ha nem vagyunk tanító rend – mondta Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, Böjte Csaba szerzetes. Mintegy kétszáz gyermek jött el az iskolaévkezdés előtt a Böjte Csaba atya által életre hívott intézményekből Szovátára, a találkozóra. A dévai, parajdi, torockói, petrozsényi és szászvárosi gyerekek mutatták be műsorukat a színpadon. Böjte Csaba elmondta: az általa vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz naponta érkeznek félő, szorongó gyermekek, akik képtelenek tanulni, az elvárások szerint teljesíteni. Az atya szerint felöltöztetni, jóllakatni, megnyugtatni, szeretni kell őket, és így az öröm és az eredmény sem marad el. Az erdélyi ferences tartomány provinciálisa, Leó atya szerint Csaba atya munkáját bűn lenne meggátolni csak azért, mert nem fér bele a forma szerinti rendi regulába. Csaba atya esetében az előírt kolostori közösség a gyermekekből áll. – Nélküle, az ő személyisége, varázsa nélkül nem lenne tető a fejük fölött és leves a tányérjukban – mondta Leó atya. Szent Ferenc regulája alapján több, önálló jogi személyiséggel működő szerzetesrend létezik. Erdélyben a ferences rendet a kisebb testvérek Szent Istvánról nevezett tartománya jelenti, saját szervezettel. A minoritáknak vagy más néven konventuálisoknak Aradon van egy rendháza, ők kevesen lévén, a miskolci rendtartományhoz tartoznak. A ferences nővéreket a millesdorfi apácák képviselik, rendházuk Székelyudvarhelyen van, a világi vagy harmadik rendként ismert laikus ferenceseknek még nincs Romániában önálló szervezetük. A moldvai román ferencesek létszámban meghaladják az erdélyi rendtartományét. Leó atya elmondása szerint a két rendtartomány között nem teljesen felhőtlen a viszony: volt eset, hogy a lujzikalagori plébános, aki ferences szerzetes is, halálos bűnné nyilvánította a csíksomlyói búcsújárást. /Kovács Csaba: A ma rászorulói: az elhagyott gyerekek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az MSZP-frakció zárt ülésén május végén elhangzott kormányfői beszéde most nyilvánosságra került. Szőcs László újságíró nem háborodott fel, hanem sorolta, kik követelik, hogy mondjon le a közterekre spontán szervezettséggel kivonuló hőzöngőkkel együtt. Lehet, hogy maga Gyurcsány Ferenc hozta nyilvánosságra a hanganyagot. /Szőcs László: Sokkterápia. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

A III. Gyergyói Ifinapok rendezvényeként Gyergyószentmiklóson a fiatalok élőláncában kézről kézre adogatták a város főterén összegyűlt élelmiszercsomagokat. A célj római katolikus plébánia mellett működő, naponta mintegy száz személy meleg ebédjét biztosító étkezde ellátása volt. Az Ifitéka nevű ifjúsági iroda immár második alkalommal tartott „élőlánc-adakozást”, amelyet idén helybéli vállalkozók és önkormányzati képviselők is támogatnak. Szeptember 23-án, vasárnap dr. Czeizel Endrét látták vendégül az ifjak, a neves orvos genetikus szexről, szerelemről és gyermekáldásról tartott előadást. /Jánossy Alíz: Czeizel Endre volt a gyergyószentmiklósi ifinapok díszvendége. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

„Dübörög a gazdaság”, „Lendületben az ország” – hangzott el az MSZP választási kampányában. Aztán kemény megszorítások lettek belőle. Budapesten a Kossuth téren naponta összegyűlt a tömeg, a „csőcselék”. Mert ugye ő minden, a fennálló hatalommal szembeni megmozdulás főszereplője. Párizsban 1789-ben, Magyarországon 1848-ban, nemkülönben 1956-ban – írta Asztalos Lajos. A „csőcselék” békés, derék polgárokból, egyetemi tanárokból, tisztviselőkből, kétkezi dolgozókból, vidékről érkezett gazdákból, erdélyiekből állt. A szónoki emelvényre lépők Gyurcsány miniszterelnök és a kormány lemondását követelték, de volt, aki arról szólt, hogy a külföldi, bizonytalan minőségű élelmiszertermékek helyett vásároljon mindenki hazai terméket, hogy a mindenkori kormány a nagy nemzetközi cégek helyett a hazai vállalkozásokat, a kis vállalkozókat támogassa. Tekintélyes közéleti személyeknek a köztársasági elnökhöz, az országgyűlés elnökéhez intézett levelét olvasták fel, amelyben a kialakult erkölcsi, politikai válság megoldását sürgetik. Időnként népi együttesek is felléptek. Többen különböző szövetségek, szervezetek, magán személyek, személyiségek felhívását, üzenetét tartalmazó röpcédulákat osztogattak. A gazdák sátrainál díjmentesen ásványvizet, gyümölcslét, hagymás zsíros kenyeret osztogattak. Rákóczi lovas szobra alatt felállított koporsó figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy erkölcsi hullaként nincs mit keresnie bársonyszékében. Eközben a tévében Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke arról beszélt, hogy a Fidesz vezetőibe szorult „féktelen hatalomvágy” juttatta az országot a jelenlegi helyzetbe, Hiller István, az MSZP elnöke a „Vádolom a Fideszt!” kezdetű szövegét ismételte. Éppen ők voltak azok, akik hazugságözönt zúdítottak a választókra, sátáni képet festettek a Fideszről. „Másfél, két évig hazudtunk”, „négy évig semmit sem tettünk”, mondta Gyurcsány, de ezt most újabb hazugsággal tizenhat évre bővítik. A beszéd nem az országnak szólt, csak zárt körnek, nem ők tárták fel, csak kiszivárgott, most mégis nagyszerű tettnek állítják be. A most már megbízható miniszterelnök berlini látogatásáról hazatérve szemrebbenés nélkül azt állította, hogy a német kancellár megdicsérte bátor kiállásáért. Amit a kancellár szóvivője azonnal cáfolt. /Asztalos Lajos: Helyszíni tudósítás a Kossuth térről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Megjelent románul és külön angolul egy könyv a Babes-Bolyai Tudományegyetemről. A román változat címe Cultura, multiculturalitate, interculturalitate la Universitatea Babes–Bolyai¸ szerkesztői Nicolae Paun és Gabriel Troc, kiadója Editura Fundatiei pentru Studii Europene, megjelenési éve 2006. A kiadás támogatója az egyetem Imázs-központja (magyarán propagandaosztálya). Az angol változat címében, tartalmában ugyanaz, tehát fordítás, de ezt az angol változat nem jelzi. Így a szerkesztők és szerzők külön könyvként kezelhetik szakmai életrajzukban, ami a mai eredményorientált egyetemi világban nagy nyereség. Nem tudni, hogy a tizenegy szerző hogyan osztozik a kötet nyolc írásán, hisz erre semmi utalás sincs. A szövegek átfedik egymást, a szerkesztők még azt a fáradságot sem vették, hogy az ismétlődő részeket kihagyják. A szövegben azon karok száma, ahol magyarul is tanítanak, hol 15, hol 16. A kiadvány tele van olyan mondatokkal, amelyeket szó szerint átvettek különböző rektori nyilatkozatokból. Sokszor hivatkoznak az egyetem Chartájára, elhallgatva azt, hogy 2000-ben ezt a szenátus egyetlen magyar tagja sem szavazta meg. Az egyetem ún. multikulturalitását bemutató írásban egyetlen szó sincs arról, hogy a magyar oktatók önálló karokra vonatkozó kérését a szenátus nyolc év alatt ötször utasította el. A könyv hemzseg olyan valótlanságoktól, hogy a magyar tagozat teljes önállósággal rendelkezik, hogy Max van Stoel minden ajánlatát belefoglalták a Chartába, és meg is valósították stb. A könyv végén található könyvészet hiányos és pontatlan. Összesen három magyar nyelvű cím szerepel itt, de egyetlen egy sem, amelyben a multikulturalitás valamilyen bírálata lenne. Pedig voltak ilyenek, például a Korunk, a Magyar Kisebbség számaiban, valamint a Romániai Magyar Évkönyvben. Ez a könyv tiszta propaganda tudományos köntösbe öltöztetve. Ma már nyugaton is szép számban vannak olyan értelmiségiek, akiket könnyű félrevezetni. Nekik készült ez a könyv. /Kása Zoltán: Propaganda – tudományos köntösben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Hat évig raboskodott román fegyházakban Jancsó Csaba, amiért sepsiszentgyörgyi társaival együtt szolidarizált a budapesti ötvenhatos eseményekkel. Bukását a Székely Ifjak Társasága szervezésében történt negyvennyolcas obeliszk megkoszorúzása hozta. Tizenöt éves, nyolcadik osztályos diákja volt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak, amikor Budapesten kitört a forradalom. Október 24-én tizennegyedmagával együtt létrehozták a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A szervezet célja volt a felkészülés arra a pillanatra, amikor a magyarországi forradalom eléri Erdélyt, Székelyföldet. 1956 novemberében elbukott a szabadságharc Magyarországon, a szervezet tagjai azonban úgy döntöttek, hogy tenniük kell valamit. 1957. március 15-re virradóan megkoszorúzták titokban Sepsiszentgyörgyön a negyvennyolcas obeliszket. A következő évben, az 1848-as szabadságharc 110. évfordulója alkalmából ismét koszorúzásra készült a SZIT. A szekusok előre megjelentek, számítva arra, hogy a koszorúzás megismétlődik. Amikor Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba és Jancsó Sándor elhelyezte a koszorút, váratlanul több helyről származó rendőrsíp füttye hallatszott. Csak Bordást tudták elkapni, a másik két fiatal elfutott. Bár nem vett részt az éjjeli akcióban, Jancsó Csabáért az iskolába jöttek el a szekusok, a másik két fiatalt is bevitték. Júniusban volt a tárgyalás, Macskássi Pál kolozsvári katonai törvényszéki bíró vezetésével. Jancsó Csabát 10 évre, a 29 éves Szalai Attila 18 évre, Molnár Bélát 6 évre ítélték, a többiek 7 és 15 év közötti elzárásra. Zsilaván a börtönben megverték Jancsó Csabát, mert megcsókolta az őt meglátogató édesanyját. Később Brailától 75 kilométerre lévő munkatelepre vitték, több száz társával együtt, ahol gátat építettek. Egy főnek naponta 3,2 köbméter földet kellett kiásnia. A kosz, a hiányos táplálkozás miatti legyengülés, a fertőzött, Dunából származó ivóvíz miatt 1960-ban kitört a tífuszjárvány, s ennek áldozata volt Jancsó Csaba is. Könnyebb munkára vitték, répát szedni Gradinára, ahol Páskándi Gézával együtt dolgozott. Jancsó Csaba 1964. augusztusában szabadult. Munka után esti líceumba járt, elvégezte a X. és XI. osztályt, majd érettségi után beiratkozott a faipari technikumba. A szekusok az évek során egy percig sem hagyták alább megfigyelését. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. Tíz év koszorúzásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Budapesten a közakarat kifejezésére gyűlnek-gyülekeznek naponta a Kossuth téren, a vidéki városokban, mert úgy érzik az emberek, hogy Gyurcsány Ferenc és holdudvara alaposan rászedte őket, dübörgő gazdaságról, jóléti állam perspektívájáról papoltak a parlamenti választások kampányában. S aztán jött a hideg zuhany: megszorítások, elvonások, elbocsátások sorozata Gyurcsány-csomagokba csomagolva. Magyarország ma végzetesen kettészakadt, nemzeti és nemzetellenes táborok állnak szemben egymással. Az előbbieknek az utca maradt akaratuk kinyilvánítására, az utóbbiak a hatalom sáncain belül és annak eszközeivel ágálnak, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Az utca és a politika. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 10./

Micsoda szégyen, írta Cs. Gyimesi Éva, hogy Budapest a botrányok okán kerül naponta a világsajtó címoldalaira. Szerinte a magyar nép mai urainak méltatlan felelőtlensége miatt – „az utca szégyenének” érezheti magát. Egyetlen gesztust sem tesz senki a megbékélés irányában. Cs. Gyimesi Éva véleménye: „Ilyen volt minden nagy gyászunk előzménye: a mindenkori magyar honurak énközpontú, messianisztikus megszállottsága.” /Cs. Gyimesi Éva: Milyen ország? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Nyári színiiskolát tervez indítani az árkosi Szentkereszty-kastélyban – egy több évet felölelő program keretében – Victor Ioan Frunza bukaresti rendező, volt egyetemi előadótanár. Meg akarja tanítani a színészeket szabadnak érezni magukat, kreatívnak, spontánnak lenni. /Domokos Péter: Frunza színiiskolája Árkoson. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Már a magyar rendőrség vezetői között sem egyértelmű az állomány tagjai október 23-i fellépésének megítélése. Korábban Gergényi Péter, Budapest rendőrfőkapitánya úgy nyilatkozott, hogy a tömegoszlatás során minden jogszerűen zajlott, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnoka, Dobozi József rendőr-dandártábornok elismerte: voltak kifogásolható rendőri intézkedések az október 23-ai tömegoszlatásban, ezért belső tényfeltáró vizsgálatot rendelt el. Több fotó és tévéfelvétel is bizonyítja a rendőri visszaéléseket. Kérdéses, hogy hogyan lehet azonosítani a törvénysértő rendőröket, mivel arcukat maszk takarta, és azonosítószámot sem viseltek. A tüntetések a rendőri készenlét ellenére is folytatódnak Budapesten, illetve több magyarországi városban. A Kossuth tér helyett a Batthyány örökmécses és környéke lesz október 30-tól a tüntetések helyszíne. Nem engedélyezi a rendőrség azt sem, hogy a gazdák traktorokkal vonuljanak a Parlamenthez. A budapesti Fővárosi Közgyűlés megszigorította a közterületek használatát. Ezentúl politikai rendezvényeknél is a főváros szakbizottsága ad engedélyt a kapcsolódó építmények, színpad, hangosítás, kivetítő elhelyezéséhez, bizonyos területek lezárásához. Előreláthatólag decemberben kerül az Országgyűlés elé a gyülekezési törvény módosítása, amely tartalmazza többek között azt is, hogy a rendőrség ne oszlasson fel egy spontán tüntetést csak azért, mert azt nem jelentették be. A tervezet egyértelművé tenné, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának célja a közügyek szabad, békés megvitatása. Franco Frattini, az Európai Bizottság jogi és igazságügyi biztosa magyar képviselők kérései nyomán a budapesti kormányhoz fordult, hogy információkat kérjen a tüntetők elleni esetleges rendőri túlkapásokról. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az EPP európai parlamenti frakciójának ülésén Hans-Gert Pöttering frakcióvezető és José Manuel Barroso, a brüsszeli EU-bizottság vezetője előtt beszélt arról, hogy Magyarországon a hatalom október 23-án átlépte a jogállamiság határait. „Európai parlamenti képviselőkként pártállástól és politikai hovatartozástól függetlenül Magyarország érdekeinek képviselete a feladatunk. A hazugságok és a félrevezető tájékoztatás felbecsülhetetlen mértékű kárt okoz hazánknak” – reagált a tájékoztatásra Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője. /A Batthyány örökmécsesnél folytatódnak a budapesti tüntetések. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Részlegesen szabadnak minősítette a román sajtót a 2005-ös évről készült jelentésében a Freedom House. Azok, akik a romániai magyar sajtó szabadságát kétségbe vonják, mindenekelőtt a sajtó és a politikai osztály viszonyát boncolgatják. A romániai magyar média ma jóval differenciáltabb, így gyakorlatilag a politikai életben, illetve a közéletben szereplő valamennyi érdekcsoport közlési lehetőséghez jut. Az erdélyi magyar médiafogyasztó hozzáférhet a rivális politikai csoportok álláspontjához. A sajtószabadság korlátja, hogy egyik országos napilap sem igazán piacvezető, a megyei napilapokat pedig nem terjesztik a megyehatárokon túl. Az erdélyi magyar sajtó sokszínűsége így azok számára válik elérhetővé, akik a világhálón naponta több lapot is olvasnak. Kevesen vannak. Pár százan. A terjesztés szabadsága épp olyan fontos, mint a kinyomtatás szabadsága. /Ambrus Attila: Szabad, nem szabad? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Az Európai Unió elvárásainak megfelelő, a korábbihoz képest duplájára nőtt férőhellyel, 35 ezer kötettel, valamint tíz új számítógéppel várja hallgatóit a Sapientia – EMTE csíkszeredai campusának könyvtára. November 8-án volt az ünnepélyes megnyitó. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke szerint az elkészült épülettel Székelyföld kincses házát nyitották meg. Szilágyi Pál, a Sapientia – EMTE rektora beszédében győzelemként értékelte a megvalósult beruházást. Balog László könyvtárigazgató elmondta: a régi könyvtárat naponta a hallgatók 8–10 százaléka látogatta, az új – több mint száz férőhelyes – létesítményt reményeik szerint a hallgatók legalább 15–20 százaléka fogja használni. /Kozán István: Felavatták a Sapientia Egyetem könyvtárát. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 9./

Hosszú várakozási idő után végre megkezdhette tevékenységét Sepsiszentgyörgyön a magyar kulturális fiókintézet. Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára indította útjára a központ programsorozatát. Bár a sepsiszentgyörgyi intézmény hivatalosan a bukaresti Magyar Kulturális Intézet „fiókja”, valójában tevékenységének jellege jelentősen különbözik a román fővárosban működőétől, s emiatt nagy önállósága van. Míg a bukaresti intézet román közegben igyekszik megismertetni a magyar kultúrát, addig a sepsiszentgyörgyi központ eleve magyar többségű környezetben végzi dolgát. Az intézmény magyar-magyar viszonylatban, Kárpát-medencei szinten kívánja összehangolni a különböző határon túli régiókról és a Magyarországról szóló ismeretek terjesztését, egyszersmind az erdélyi magyar kultúra külföldi „kiközvetítésével” is foglalkozna. /Magyar kulturális koordinációs központ nyílt Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./ A magyar államtitkár méltatta Sebestyén Márta népdalénekes tevékenységét is, aki hitelesen képviseli a magyar, román, Kárpát-medencei népzene kapcsolódási pontjait. Gyulai Líviusz erdővidéki születésű grafikusművész munkáiból álló kiállításának megnyitójával folytatódott az avatóünnepség. Markó Béla kormányfő-helyettes az épület homlokzatán lengő piros-fehér-zöld zászló kapcsán megjegyezte: „Itt van az erkélyen egy kis darab Magyarország, ez nekünk fontos, mert hosszú évtizedekig távol volt ez az ország, melynek nyelve, történelme, kultúrája, nemzeti érzelme közös a miénkével”. Demeter János megyei tanácselnök beszédében ismertette, hogy a központavatóval Sepsiszentgyörgy kulturális fővárosnak számít nemcsak Háromszéknek, hanem Székelyföldnek és Erdélynek is. „Az épületben Háromszék vármegyeháza volt, mostantól nemcsak annak az országnak a lobogója látható, melynek polgárai vagyunk, hanem az anyanemzet zászlója is. Legyünk büszkék erre, s töltődjünk fel erővel és hittel” – zárta mondanivalóját. A rendezvény végén Gazda Zoltán, a Tamási Áron Társulat színművésze, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezetének elnöke Hiller Istvánnak – az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjének – címzett levelet adott át Bogyay Katalinnak. Ebben arra kéri a minisztert, hogy a továbbiakban is kerülje Háromszéket. „Talán csak Kun Béláék bolsevik uralma idején volt olyan vezetése Magyarországnak, amelyik ilyen erőteljes nemzetrombolást teljesített volna” – olvasható a levélben. Két évvel ezelőtt Vas Lajos akkori államtitkár hivatalosan már megnyitotta a sepsiszentgyörgyi intézményt. A román parlament azonban a kétoldalú egyezményt sokáig nem ratifikálta, és az intézmény nem kezdhette meg tényleges működését. /Domokos Péter: Magyarország Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

Resicabánya Govondár negyedének római katolikus plébániáján Gajdos Viktória tanárnő végzi a magyar és román nyelvű hitoktatást. A magyar származású gyermekek kezdetben nem ismerték anyanyelvüket, a tanárnő ösztönzésére azonban beiratkoztak a magyar nyelvű fakultatív oktatásra is. Eleinte beszédfejlesztést, írást, olvasást gyakoroltak, meséket hallgattak, énekeltek, később azonban az irodalomba is belekóstoltak. Manapság már folyékonyan beszélnek magyarul, a tanult verseket különféle rendezvényeken szavalják, énekelik. Gajdos Viktória Resicabánya egyetlen magyar nyelvű elemije és óvodai csoportja mellett a fakultatív csoport is vezet. Ciubotaru Simon plébános messzemenően támogatja a hittan oktatása mellett a magyar nyelvű képzést is; évekig a parókia adott otthont a magyar nyelvű óvodai csoportnak. Ugyancsak a plébános ösztönzésére az egyházközség bekapcsolódott a Háló katolikus mozgalomba, tagjaik részt vettek a nagybecskereki, illetve a dévai találkozókon. A Böjte Csaba atyával folytatott megbeszélések eredményeként a Govondár negyedbeli katolikus parókián is beindult a szociális program, naponta 20 magyar anyanyelvű roma gyermek kap ingyen ebédet. /Menteni a menthetőt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Jancsó Elemér szerkesztette az Erdélyi Ritkaságok könyvsorozatot, hogy egyrészt megmentse a feledéstől az Erdély múltjára vonatkozó ismeretlen vagy alig ismert kéziratokat, másrészt hogy a nagyközönség elé példaként állítsa az erdélyi művelődés egykori munkásainak erőfeszítéseit. A sorozatban 13 mű látott napvilágot. 18 kötetben olyan művek láttak nyomdafestéket, mint Az erdélyi magyar színészet hőskora, Kibédi Péterfi Károly Esztétikája, Ruzitska György emlékezései, Bod Péter önéletírása, Román élet (Oroszhegyi Józsa), Székelyudvarhely legrégibb leírása, Udvarhely megye leírása, Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (Jánosfalvi Sándor), Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusa, Bölöni Farkas Sándor Nyugat-európai utazása és Naplótöredékei (Az új Erdély hajnalán), Wesselényi Szózata a magyar és szláv nemzetiség ügyében, Kazinczy Ferenc Erdélyi levelei, Kolozsvár leírása 1734-ből (Füzéri György). A kötetek hatékonyságát emelte a bevezető tanulmány és a szakszerű jegyzetapparátus. Az utolsó kötetek fülszövege szerint 1944-ben további öt mű volt előkészületben, Bölöni Farkas angliai útinaplója, Bolyai János Appendixe, Fogarasi Sámuel naplója és Bisztray Károly visszaemlékezései két-két kötetben. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó újraindította az Erdélyi Ritkaságok sorozatot. Húsz kötetre tervezi, az utolsó 2010-ben jelenne meg. Az új sorozat első darabja Bölöni Farkas Sándor Erdély történetei című munkája. A kézirat másolatát és a beköttetett kefelevonatot Izsák József otthonában őrizte, politikai indíttatású meghurcolása idején is, amikor a házkutatás veszélye naponta fenyegette. 1989 után ismét foglalkoztatta a kiadás gondolata, végül a feladat, 2004-ben bekövetkezett halála után, a családjára öröklődött. Bölöni Farkas Sándorban /Bölön, 1795. dec. 14. – Kolozsvár, 1842. febr. 3./ Jancsó Elemér „a gondolat és eszmék emberét” látta. Bölöni Farkas Sándor az önálló Erdély történetét szándékozott papírra vetni, de csak az 1566-os esztendőig jutott el. Nem adathalmaz és nem forrásérték, hanem egy nagyon szubjektív történetszemléletet valló reformer munkája. /Bölöni Domokos: Erdély történetei. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

Románia január elsejei uniós csatlakozásával egy időben vezetett be vízumkényszert a 4,5 millió lélekszámú Moldovai Köztársaság állampolgáraival szemben. A bukaresti külügyminisztérium már korábban megígérte a Moldovai Köztársaságban élőknek, hogy az okmány ingyenes lesz, megszerzésére pedig mindössze néhány napot kell várni. Az új év beköszöntével moldovaiak százai özönlik el naponta a chisinaui román nagykövetség épületét, amelynek személyzete képtelen rövid idő alatt kielégíteni valamennyi ügyfél igényét. /Rostás Szabolcs: Moldvai vízumroham. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Tavaly különböző befektetésekből közel 13 millió euró nettó jövedelme származott Verestóy Attila RMDSZ-es szenátornak – derül ki vagyonnyilatkozatából. A szenátor egyike a leggazdagabb parlamenti képviselőknek, illetve az ország 300 legvagyonosabb személyének a listáján szerepel. /Verestóy a leggazdagabb erdélyi magyar politikus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője nyolcmillió euróért adta el Hungastro-részvényei egy részét. A Bukaresti Értéktőzsdére helyezte át gazdasági tevékenysége súlypontját. Verestóynak tavaly 2,91 millió lejes bevétele származott tőzsdei részvényeladásból, a birtokában lévő értékpapírok pedig 4,1 millió euróval érnek többet, mint amennyiért vásárolta azokat. A súlypontáthelyezést a szenátor maga is megerősítette a Krónikának. „Ebbe már sem Gazda Árpád, sem más nem tud belekötni – magyarázta a szenátor. – Nem lehet azt mondani, hogy valamiféle manipuláció révén, privatizációs ügyeskedéssel szereztem a vagyont. Ennél tisztább gazdasági ügylet nincs. Aki ezt megkérdőjelezi, az vagy nem ért hozzá, vagy ott maradt szellemileg valahol 1989 előtt. Szeretném, ha azt is leírná, hogy a vagyonbevallásomban szereplő összegek leadózott jövedelmek, tisztességes forrásból származnak, és többszörösen ellenőrizték ezeket” – tette hozzá enyhén ingerülten a szenátor. Mégsem a tőzsde hozta a legjelentősebb bevételt 2006-ban a vállalkozó politikusnak. Verestóy 8,256 millió euró bevételt könyvelhetett el Hungastro-részvényei egy részének az eladásából. A Hungastróban való részesedés csökkenése ellenére sem csappant meg az a haszon, amelyet Verestóy osztalékként vett ki a cégből. Ennek értéke a 2005-ös vagyonbevallásban 2,45 millió eurót, a 2006-osban 1,82 millió eurót, az ideiben pedig 1,71 millió eurót tesz ki. Verestóy tavalyi jövedelme jelentős része bankszámláira került. Ezeken jelenleg a szenátor 9,5 millió eurója kamatozik. A rejtélyes Societatea Civila Aleea Modrogan egyesületben továbbra is 13,6 százalékos a részesedése, ennek értéke azonban több mint háromszorosára nőtt, és bevallása szerint immár meghaladja az egymillió eurót. Tovább nőtt a Scripta Kiadónak kölcsönadott összeg nagysága is, mely immár meghaladta az 1,53 millió lejt. Az Új Magyar Szó bukaresti napilapot és az Erdélyi Riport nagyváradi hetilapot megjelentető kiadóban Verestóynak továbbra is 84,6 százalékos a részesedése. Winkler Gyula kereskedelmi miniszternek a kormánytisztség viseléséért kapott 46953 lejes éves fizetés csupán kiegészítette azt a 78946 lejes összeget, amelyet a miniszter az Eximbankban viselt elnökhelyettesi tisztségéért kapott. /Gazda Árpád: Verestóy a tőzsdére igazol. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Visszaállították eredeti állapotába a múlt hét végén ismeretlen tettes által feltört Kovászna megyei prefektúra honlapját. A www.prefectura. cv látogatói ismét az intézmény épületét ábrázoló indulólapot láthatják. Előzőleg ugyanis a nyitóoldalon a következő angol és román nyelvű keverékszöveg jelent meg: „Az összes Erdélyben élő magyar megszégyenülve borul majd térdre a románok előtt”. Az ismeretlenek ezt módosították, csak egy angol szöveg maradt: „Az összes magyar, aki azt hiszi, hogy Erdély az ő földje, térdre borul majd a románok előtt”. György Ervin prefektus elmondta, hogy naponta történnek hasonló próbálkozások, de csak most sikerült a hackereknek feltörniük a lapot. Másfél éve a kézdivásárhelyi tanács www.kezdi. ro lapján jelent meg a múlt hetihez hasonló, de román nyelvű szöveg, öt évvel ezelőtt pedig ismeretlen tettesek cserélték ki a www.sepsiszentgyorgy. info. ro indexállományát. Corneliu Campeanu városi rendőrkapitány magánvéleménye szerint nem történt fenyegetés, tehát az eset elvileg nem tekinthető bűnténynek. /Domokos Péter: Helyreállt a feltört kormányhonlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

A diákok szállítására szánt járműveket országszerte december közepén osztották szét, Nagyváradra azonban csak január 16-án érkeztek meg az iskolabuszok. Az átadáshoz szükséges iratokat a szállító cég később mellékelte a szállítmányhoz, így a Bihar megyei tanfelügyelőség vezetői most adhatták át a 13 kisbuszt az igénylő önkormányzatoknak. A kisbuszokkal gazdagodott települések között csak Székelyhídon él magyar lakosság. Naponta 5 településről hozzák Székelyhidra a diákokat, akik korábban a környező falvak iskoláinak román tagozatán az 5-8. osztályban tanultak, de létszámhiány miatt ezeket az osztályokat felszámolták. A Szociáldemokrata Párt (PSD) az Országos Korrupcióellenes Bizottságtól kérte a tanügyminisztériumi mikrobusz-vásárlás kivizsgálását, szerintük ugyanis korrupciógyanús a Mihail Hardau miniszter vezette tárca járművásárlása. A minisztérium 500 iskolabuszt vásárolt. A PSD szerint a minisztérium 3–4 ezer euróval többet fizetett egy buszért annak piaci áránál, ezzel mintegy másfél millió eurós kárt okozva az államnak /Gergely Gizella: Késve és drágán érkező iskolabuszok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./

Az Új Magyar Szó napilap kiadójának jóvoltából a következő fél évben ingyenesen terjesztenek Csángóföldön 100 példányt az országos napilapból. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által összeállított „előfizetői“ lista értelmében február 1-jétől több mint húsz csángóföldi településre viszi majd a postás naponta az Új Magyar Szót. Csángóföldön napjainkban nem elérhető a magyar média. Gondot jelent, hogy a csángóföldi felnőttek többsége gyakorlatilag nem tud írni-olvasni magyarul, ugyanis az 1950-es években néhány évig működő magyar oktatástól eltekintve csak a hét éve elindított oktatási programban tudtak (elsősorban gyerekeket) megtanítani a magyar betűvetésre, kis hányadát annak a mintegy 60 ezer embernek, aki Csángóföldön él és beszél vagy ért magyarul. /Magyar szó Csángóföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Polgári engedetlenségi mozgalom indult a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium ügyében. Sándor Lajos nagyváradi református lelkész január 31-én reggel elkezdte a Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályájának visszaszerzése céljából meghirdetett éhségsztrájkját. A lelkész átvonult a gimnázium egyik termébe, amelyet a sztrájk idejére az iskola biztosított számára. A nagyváradi templom tornyában január 31-től óránként megkondítják a harangot, és addig harangoznak, míg az akció tart. Az éhségsztrájkot folytató Sándor Lajoshoz Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese is csatlakozni akart, de hosszabb ideje súlyos betegséggel küszködik, és jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll, orvosa nem engedte meg neki. A demonstrálóhoz csatlakoztak az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének tagjai is, ők személyenként 24 órás éhségsztrájkra vállalkoztak, naponta váltják egymást, jelezte Nagy Barna, a nagyváradi szervezet elnöke. Az ortodox Szentháromság nevű egyházközség a terület újbóli lezárásán kívül nem reagált sem a reformátusok hónapok óta zajló vasárnapi imatüntetésére, sem a január 31-én elkezdett ima- és éhségsztrájkra. A mostani tiltakozó akcióhoz a római katolikus püspökség eddig nem csatlakozott, de támogatásukra és a többi magyar egyház segítségére is számítanak az akcióban a reformátusok. Markó Béla RMDSZ-elnök is támogatást ígért az ügyben. /Gergely Gizella: Éhségsztrájk a pályáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

Folytatja a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájáért január 31-én elkezdett éhségsztrájkját Sándor Lajos református lelkész, akihez továbbra is csatlakozik az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének egy-egy tagja, naponta váltva egymást. A nagyváradi tanács RMDSZ-frakciója nevében Pásztor Sándor frakcióvezető bejelentette, a februári tanácsülésen újra napirendre tűzik a sportpálya ügyét. Pásztor szerint azonban az éhségsztrájk és a hasonló radikális lépések nem hoznak megoldást az ügyben, ehelyett kompromisszumra kell törekedni. A pálya tulajdonosa, az ortodox Szentháromság egyházközség munkásai megduplázták a sportpályát körülvevő kerítést. Tőkés László püspök ugyanakkor Tolnay István és Antal János előadó tanácsosok társaságában látogatást tett Virgil Bercea görög katolikus püspöknél és Fejes Rudolf Anzelm premontrei főapátnál. Bercea jogosnak ismerte el a református egyház küzdelmét a sportpálya visszaszerzéséért. Fejes Anzelm főapát szintén támogatásáról biztosította az egyházkerületet, és közölte, szívesen rendelkezésükre bocsátaná a premontrei rend egykori iskolájának sportpályáját. Ezt azonban nem teheti meg, hiszen a rend nem kapta még vissza kolostorát, iskoláját és a templom udvarát, amelyeket a Vointa Sportegyesület használ. Tőkés Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, valamint Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnökhöz fordult segítségért, akik többször is támogatásukat ígérték a sportpálya visszaszerzése ügyében. A nagyvárad-ősi református egyházközség presbitériuma közleményében „mélységesen elítéli a nagyváradi bíróság részrehajló határozatát a sportpálya ügyében” és bejelentette csatlakozását a polgári engedetlenségi mozgalomhoz. A Lorántffy-gimnázium diákjai szolidaritásuk jeléül lemondtak a hét végére tervezett farsangi bál megtartásáról. /Gergely Gizella: Szolidaritás a sztrájkoló lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

A Nyugati Jelen munkatársai Nagyvarjason, majd Nagyiratoson találkoztak olvasóikkal. Mint cseppben a tenger, úgy nyilvánult meg az ugyanazon községhez tartozó két településen a hazai magyar nagypolitika: az összefogás igénye és a naponta tapasztalható széthúzás. Nagyvarjason jó hír, hogy elkezdődött a 2,5 kilométeres bekötőút korszerűsítése, majd a települések valamennyi utcáját kikövezése. Megszavaztak támogatást a nagyvarjasi római katolikus templom javítására, újjáépülnek az iskolák és az óvodák. Többen panaszkodtak arra, hogy a hivatalnokok a törvényes előírások ellenére sem szólalnak meg magyarul – bár tudnak –, a hivatalos hirdetményeket nem fordítják magyarra. Amikor végre szakképzett tanárok vannak az iskolában, megszűnhet a magyar nyelvű felső tagozat. A csökkenő gyermeklétszám megoldása lehetne a gyermekotthon, azonban ezt lehetetlenné teszik a személyes torzsalkodások. /Kiss Károly: Nagyvarjason és Nagyiratoson találkoztunk olvasóinkkal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 13./

Február 24-én Kisiratoson a Máltai Házban tartotta évzáró közgyűlését a Máltai Segélyszolgálat helyi szervezete. Az ülést dr. Gállfy Gyula, a főtitkárság képviselője vezette. A Kisiratosi Máltai Segélyszolgálat elnöke, dr. Almási Béla beszámolójában kitért a 40 beutalt ellátására, a naponta 50 személynek hazaszállított ebéd ismertetésére, a napközi tevékenységben rendszeresen résztvevő több mint 20 helybeli idős munkájára. /(balta): Máltai zárszámadó közgyűlés. Karitatív munka Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Csiszér Albert Beke Györgyre emlékezett, akivel 1988-ban találkozott. Beke György elmondta, hogy naponta elimádkozza a szentolvasót. Zsebéből elővette a rózsafüzért, s azt mondta: örökség édesanyjától. Amikor anyja meghalt, keze lehanyatlott, kiesett belőle a rózsafüzér. Beke felvette, őrzi. Beke György a diktatúra idején is kimondta a fájdalmas igazságot. Ugyancsak ő volt, aki bátor volt írni Márton Áron püspökről, mint a romániai magyarság szellemi vezéréről akkor, amikor a nagy püspök nevét sem említették. /Csiszér Albert: Beke György író emlékére. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 18./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./