Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Egyelőre csak Maros megyében, de november 10-étől már „kábelen” foghatók az Erdélyi Magyar Televízió adásai; az adás kísérleti műsorai az UHF 46 földi csatornán már egy hónapja nézhetők. Az adó egyelőre a vásárhelyi RDS kábelszolgáltatóval kötött szerződést. Szepessy Előd ügyvezető igazgató elmondta, további kábeltársaságokkal is felveszik a kapcsolatot, hogy a televízió Erdély-szerte nézhető legyen. Az Erdélyi Magyar Televízió szeptember végén minden engedéllyel rendelkezett ahhoz, hogy elkezdhesse a sugárzást. A hat szerkesztő-riporterrel és nyolc operatőrrel dolgozó Erdély-tévé naponta 18:30 órakor jelentkezik majd híradóval. /Fleischer Hilda: „Kábelen” az Erdély tévé. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

Az RMDSZ meghirdette, hogy önkéntes fiatalokat keres kampánymunkára. A fiatalokat elviszik három-négy napos látogatásra Brüsszelbe az Európai Parlamentbe is. Megszületett a Dévai Magyar Kampánycsapat (DMK), velük párhuzamosan további három csapat alakult Vajdahunyadon, Petrozsényban, illetve Lupényban. Valamennyi csapat rendszeresen e-mailban kapja a feladatait az RMDSZ fiatal munkatársaitól, akik az egész akciót koordinálják. Az első feladatuk bemutatkozó klipp készítése volt. A dévaiaké olyan jól sikerült, hogy a You tube-ról átvette az RMDSZ hivatalos honlapja is. Azután mélyinterjút kellett készíteniük a szórványban élő magyar emberekkel. A kampány alatt a dévaiak naponta 45 családot keresnek fel, ketten-hárman mennek, egy-egy felnőtt kíséretében. A legügyesebbnek bizonyuló fiatal egyhónapos brüsszeli gyakornokságra mehet majd Winkler Gyula EP képviselő mellé. /Gáspár-Barra Réka: DMK – azaz a kampány ragyogó oldala. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Magyar diákújságok és -rádiók képviselőinek országos szakmai találkozója kezdődött november 14-én Sepsiszentgyörgyön. A KOVAKÖ (Kovászna Megyei Középiskolások Szövetsége) szervezésében zajló képzésen nem csak az előadóktól – ismert újságírók és rádiós szakemberek – tanulnak a résztvevők, hanem egymástól is, a programban lapbemutató, ismerkedési játék, közös szerkesztés, műsorkészítés is szerepel, vasárnapig pedig elkészül a médiatalálkozó Spontán nevű újságja és rádióműsora. A KOVAKÖ kezdeményezésére 2007-ben újraindított országos diákmédia-képzést második alkalommal tartják Sepsiszentgyörgyön. /Fekete Réka: Diákújságírók Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

Csigatészta-készítésből és diótörésből szerzett pénzzel újította fel az imaházat a börvelyi református egyházközség nőszövetsége. A négy éve újjáalakult nőegylet tagjai naponta találkoznak. A Szatmár megyei Börvelyben a nőegyleti tevékenységet a helyi református lelkipásztor neje, Pályi Kiss Zsigmondné Réman Aranka élesztette újra. A csigatésztára lassan terjesztői hálózat is kiépült. Mára már az egész megyéből annyi rendelést kapnak, hogy nem tudják mindet teljesíteni. Az eladásból összegyűjtött, úgynevezett „csigapénzt” az egyház javára fordítják. A nőszövetség tagjai más munkát is vállalnak, legutóbb a templom és a paplak körüli díszkertet parkosították. /Végh Balázs: Csigapénz az egyháznak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./

Egy bukaresti cég vette meg a nagyváradi TVS helyi televízió stúdióját Teszári Zoltántól, az RDS tulajdonosától. „Januártól már semmi nem biztos. Új vezetőséggel, új tervekkel kezdünk, igaz új műsorszerkezetet egyelőre nem mutattak be nekünk” – nyilatkozta Szomoru Edina, a TVS magyar nyelvű műsorainak szerkesztője, akinek informálisan annyit jelentettek be: az új program nem megy majd a magyar nyelvű műsorok adásidejének a rovására. A stúdiónak az utóbbi időben már nem volt különálló magyar szerkesztősége, személyzete, az anyagokon a román kollégákkal együtt dolgozva naponta jelentkeztek magyar nyelvű híradóval, illetve hetente három alkalommal magyar adásokkal. /Totka László: Bizonytalan a TVS jövője. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Vitatott módon jutott magyarországi támogatáshoz egy Markó Béláról készülő portréfilm. Ezt ugyanis a Nyugat 100. évfordulója alkalmából meghirdetett Országos Rádió és Televízió Testület /ORTT/-pályázat keretéből támogatták. A dokumentumfilm Markó Bélát, a költőt mutatja be. A produkciót várhatóan a Duna Tv tűzi majd műsorára, mondta a film producere, a Szentendrén élő Nagy Gábor. Az erdélyi macska című produkció azért került az érdeklődés középpontjába, mert magyarországi sajtóforrások szerint a film készítői politikai mérlegelés nyomán jutottak az ORTT támogatásához. A testületben működő döntési mechanizmusokról a Magyar Narancs hetilap közölt terjedelmes írást szeptemberben, példaként a Markó-film támogatásának a történetét említve. A cikkíró felidézte, hogy az ORTT élére márciusban került Majtényi László megválasztásakor azt ígérte, megszünteti a testület döntéshozatalának túlzott átpolitizáltságát. Ezért a Nyugat-pályázat bírálóbizottságának az élére is – a korábbi hagyományoktól eltérően – nem egy hozzá közel álló személyt nevezett ki, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetéből kért a témában jártas szakértőt. Így lett Angyalosi Gergely irodalomtörténész a bizottság elnöke. Angyalosi elmondta, a Markó-portré nyilvánvalóan ellenkezett a pályázat szellemiségével, de a meglehetősen pontatlan pályázati kiírás miatt nehéz lett volna kizárni. A közleményben ugyanis az állt: az ORTT „pályázati felhívást bocsátott ki a Nyugat megjelenésének 100. évfordulója alkalmából tévés portréműsorok készítésének támogatására. ” „Nem szerencsés pártpolitikai kötődésű személyeket támogatni – nyilatkozta Angyalosi – még akkor se, ha nekem magával Markóval nincs bajom. ” A bizottság többsége úgy vélte, Markó valamilyen módon kapcsolódik a Nyugat hagyományához. „Valamilyen módon persze nincs olyan író, aki ne kapcsolódna” – állapította meg Angyalosi. Mind a bírálóbizottság elnöke, mind Majtényi László ORTT-elnök a Markó-film támogatása ellen érvelt, a testületek mégis a film támogatásáról döntöttek. A filmben Markó Béla maga mond el részleteket Az erdélyi macska című esszékötetéből. Az erdélyi macska elkészítését hárommillió forinttal támogatta az ORTT testület. /Gazda Árpád: Markó és a Nyugat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./ Erdélyben is vitát váltott ki a költészet és a politika választási összekapcsolása. A Transindex portálon Selyem Zsuzsa kifogásolta, hogy négy nappal a választások előtt szerveztek Kolozsváron Markó Béla költői estet. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom előadótanára úgy vélte, az RMDSZ elnökével a választási kampány hajrájában a politikáról: oktatási reformról, felsőoktatásról, kultúrpolitikáról, annak modernizációjáról kellene beszélgetni. Az est szervezője, Orbán János Dénes válaszában arra utalt, hogy fontos a politikummal való együttműködés. „Ha nincs mozgás a fiatal irodalmi prérin, én vagyok a felelős, ha nincsenek kötetek, én vagyok a felelős. Ehhez pedig segítség kell” – tárta fel motivációit az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. /Vers és politika. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

Szomoru Edina, a nagyváradi TVS magyar nyelvű műsorainak szerkesztője, illetve Gigi Becali milliárdos sajtószóvivője egyaránt cáfolta azt a hírt, miszerint a televíziót Teszári Zoltán a Steaua labdarúgóklub tulajdonosának, Becalinak adta volna el. Az egész televíziót átszervezik, de a magyar adások, illetve a naponta jelentkező magyar nyelvű híradók megmaradnak. /F. H. : Rejtélyes TVS-tulajdonos. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

Naponta frissülő, a Partium kulturális életével foglalkozó portál indult a varad.ro címen, ahol korábban a Várad című folyóirat tartalma volt elérhető. A havilap anyagait ezután a varadlap.ro weboldalon olvashatják. Szűcs László maradt az új portál és a havilap főszerkesztője is. Némi átfedésekkel ugyan, de két egymással párhuzamosan működő csapat készíti a folyóiratot, és frissíti az új portált, ugyanis az irodalommal, művészettel, társadalommal és tudománnyal foglalkozó havilap néhány munkatársa más újságírókkal és a váradi színháznál dramaturgként dolgozó fiatalokkal együttműködve teszi naprakésszé az új kulturális weboldalt. „A tervezett tíz rovat között vannak már aktívan működő rovataink, és vannak még fejlesztés alatt lévők is. Néhány anyag esetében már megvan a lehetőség a hozzászólásra, ugyanakkor egyfajta fórum létrehozásán is dolgozunk” – mondta el Szűcs László. /Boncidai Éva: Kultúra kattintásra. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Az RMDSZ, mint mindig, azt az egy dolgot veszi figyelembe, hogy a romániai magyarság ügyét könnyebb kormányban képviselni, mint csak a parlamentben – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Elmondta, hogy két-három héttel ezelőtt Mircea Geoana PSD-elnök és kollégái naponta hívták az RMDSZ-es politikusokat, és különböző változatokat ajánlottak a kormányzásra. Azóta gyorsan meggondolták magukat. Basescu államfő viszont hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-t is a koalícióban szeretné látni. Kelemen Hunor úgy látja, hogy a választáson az RMDSZ hozta a négy évvel ezelőtti formáját, a kormányzás nem koptatta el olyan mértékben, hogy a választók elpártoltak volna tőle. Az RMDSZ-t vádolják legtöbbet azzal, hogy bármilyen koalícióban megpróbál benne lenni, hatalomközelben akar maradni. Kelemen ezt a vádat butaságnak tartja, mert az RMDSZ kipróbálta az ellenzéki szerepet is. /Vincze Lóránt: Nagyon nehéz lesz együtt dolgozni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

Incze László történész, a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum létrehozója és egykori vezetője december 14-én töltené 80. évét. 2007. április 2-án elhunyt. Pályája kezdetén tizennyolc évig a tanügyben, majd élete végéig, több mint 37 évig a múzeum kötelékében dolgozott. A múzeumi munka mellett is megmaradt pedagógusnak. Kézdivásárhely tárgyi és szellemi hagyatéka elsősorban Incze László pedagógiai ismereteinek és a történelem iránti elkötelezettségének köszönhetően vált népszerűvé. 2003-ban vonult nyugdíjba, de nem szakította meg kapcsolatát az intézménnyel. Amíg egészsége engedte, naponta bejárt, és segítette a féltve őrzött hagyatékban való eligazodást. Dimény Attila szerencsés, mert közel tizennégy évig dolgozhatott mellette. Tőle tanulta meg a múzeumi munka alapjait. A jövő évben kötetbe szerkesztik Incze László eddig megjelent írásait. /Dimény Attila muzeológus: Incze Lászlóra emlékezünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Spontán sztrájkba léptek Nagyváradon a villamos- és autóbuszvezetők, béremelést követelnek. Biró Rozália alpolgármester közölte, a vállalat alkalmazottait a napokban év végi prémiummal jutalmazzák, béremelésről leghamarabb januárban tárgyalnának. /Fried Noémi Lujza: Leállt a tömegközlekedés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

„Az etnikai arányosságot törvényben kellene garantálni” – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Szerinte fel kell oldani az ellentmondást, hogy amikor kormányon van a szövetség, a magyarok jelen vannak minden fontos intézményben, de ha ellenzékbe kerül, mindez megszűnik. Az RMDSZ kiszorult a kormányból, Markó Béka úgy látja, hogy ez alapvetően az államfőn múlt, továbbá a Demokrata-Liberális Párton és – leginkább – a Szociáldemokrata Párton. A kormánykoalíciós tárgyalások idején volt úgy, hogy Basescu elnök naponta kétszer is felhívta Markót és biztosította arról: mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban. Az első negatív jelzés az, hogy kormányprogram-tervezetben a kisebbségi törvényről állítólag egy szó sincs, miközben a határon túli románokról igen. Arra a kérdésre, tart-e attól, hogy az RMDSZ különböző helyi tisztségviselőit is leváltják, Markó kifejtette, nem tud úgy rájuk tekinteni, mint politikai alapon kinevezett tisztségviselőkre. Az RMDSZ volt már ellenzékben, 1990 és 1996 között. Markó hozzátette, csak a román parlamentben lesznek ellenzékben, több önkormányzatban kormányon vannak, és ezekre most nagyobb súllyal fognak támaszkodni. /Salamon Márton László: Markó: halálos csókot kap a PSD. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Másfél napos szünet után ismét elindult a villamos- és autóbusz-közlekedés Nagyváradon. Ilie Bolojan polgármester kétszer is tárgyalt a spontán sztrájkot kirobbantó alkalmazottakkal. /Fried Noémi Lujza: Helyreállt a váradi tömegközlekedés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Csuzi Istvánt, az RMDSZ volt képviselőjelöltet nevezték ki a nagyváradi Helyi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) élére. Csuzi azt követően ülhet az igazgatói székbe, hogy az alkalmazottak spontán sztrájkja miatt az eddigi igazgatót menesztették tisztségéből. /Lázár Lehel: Csuzi a nagyváradi tömegközlekedés élén. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Az advent hangulatához nem illően, a kincses belváros egyes középületeinek falain festett jelmondat jelent meg, azt hirdetve, hogy „A harc folytatódik!”. A felirat mellett Avram Iancu portréja található. Hogy kikkel és miért, milyen eszközökkel akarják folytatni harcukat, pillanatnyilag csak találgatni lehet. Ugyanebben az időszakban, az adventi szabadtéri vásár idején, amelyet Mátyás király szülőházának közvetlen közelében rendeztek, az egyik kolozsvári magyar könyvkereskedés standjának elárusítóját fiatal járókelők naponta szitokkal árasztották el. Az évek óta osztatlan népszerűségnek örvendő Wass Albert-kötetek szolgáltak célpontul e szitkozódásoknak. Botrányosan viselkedtek, szidalmaztak, fényképezték a „terhelő bizonyítékokat”, majd zajosan távoztak. Nyomukban hamarosan megjelentek a pénzügyőrök, akik kifejezetten a Wass-művek forgalmazási feltételeit ellenőrizték. A hatóság emberei nem találtak semmi kivetni valót. Mindenesetre a gáncsoskodók elérték céljukat, sikerült nyugtalanságot kelteniük. /Ördög I. Béla: A harc folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének meghívására Ojtozon egyeztettek a Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok és városok vezetői: Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda, Bunta Levente, Székelyudvarhely, Rácz Károly, Kézdivásárhely és Lőrincz Zsigmond, Kovászna polgármestere január 10-én és 11-én tárgyalt a közös gondok megoldásáról. A két megye önkormányzati vezetői eldöntötték, hogy Székelyföldet hálózati rendszerben fejlesztik. Összeállították azt a tevékenység- és eseménylistát, amelyet az elkövetkező időszakban közösen kívánnak megvalósítani: A területi autonómia megvalósítása érdekében háttéranyagokat és felméréseket készítenek, ezeket Memorandum formájában összefoglalják. Közös fellépés az energetikai ellátás és a közbeszerzések terén. Székely monográfia kiadása, hogy ez alapján elkészíthető legyen a Székelyföldi honismereti tankönyv. Székelyföldet ismertető kiadványok megjelentetése. Szorgalmazzák egy olyan kiadvány létrehozását, amely rendszeresen és ingyenesen eljut minden székelyföldi háztartásba, amely a közösségi identitás-erősítését szolgálja. Székelyföldi gyűjtőhonlap létrehozása, Székelyföld hírügynökség megalapítása, amely naponta összegyűjti a híreket és továbbítja angol és német nyelven is. Egységesíteni és ésszerűsíteni a mezőgazdaság és vidékfejlesztési terveket. A székelyföldi termékek közös népszerűsítése – szekelytermek.ro. Székelyföldi értékek megjelenítése. Események közös szervezése. Rendszeres tapasztalatcsere, a magyar- és kétnyelvű formanyomtatványok használatának elterjesztése a hivatalokban. Az egyeztetések körét bővítik, további székelyföldi városok képviselői kapnak majd meghívást, elsőként Szováta, Maros megyéből. /Közös feladatlistát állítottak össze a székelyföldi önkormányzati vezetők. = Erdely. ma, jan. 12./

A szlovákiai helyzet, a Szerbiában történtek, na meg romániai sunyi technikák melyekkel a magyarság ellen dolgoznak, mind arra utalnak, hogy a kisantant feltámad a magyarsággal szemben. – Folyik a Kárpát-medencében a magyar ingatlanok felvásárlása idegnek által. Székely autonómia legyen, de kiknek, ha a székely adja el a földjét a románoknak. Miért engedjük át földjeinket idegeneknek? Ezt csak egy olyan nép teszi, amelynek a vitalitásával, élni akarásával gondok vannak, írta Nagy Attila. Nekünk vannak időközönkénti szabadságharcaink, amikre büszkék vagyunk, de a folyamatos vitalitásunkkal vannak gondok. Mi magyarok, kisebbségiek, megmaradásunk zálogát, a megtartó erőt az intézményeinkben látjuk. Ebben van is igazság meg nincs is. A kisebbségi intézmények is csak formák, ami nem tartalom. A megtartó erő nem az intézmények, hanem a bennünk lévő láthatatlan belső, amiből a vitalitás forrásozik. Egy nép autonómiája abban nyilvánul meg, hogy az ellene irányuló, létét fenyegető támadásokra spontán önvédelmi reflexekkel képes válaszolni. Ahol a megtartó erő a belső, ott az értékek is belül vannak és nem egy olyan Európában, amelyet Hamvas Béla tévútnak nevezett. „Ameddig a nép megtűr nemzetet károsító gyurcsányokat és markóbélákat, addig nincs megújulás, de az csak a kezdet lenne, mert sokat kéne még sepregetni. ”Amikor szétszedték Nagy-Magyarországot a nemzetiségiek, akkor a jogaikra hivatkoztak. A cikkíró szerint követelnünk kell Trianon revízióját és a többségében, meg a szórványban élő magyarságnak a jogát, hogy önálló államban éljen, vagy Erdély esetében egy több nemzetiségű államban, vagyis egy független Erdélyben, egy Székely Köztársasággal a szélében. Azonban ezt csak egy olyan nép tudja kiharcolni, melynek a megtartó ereje a belső. És a belső megtartó ereje nélkül egy nép a saját államában is elveszhet, lásd a mai Magyarország. /Nagy Attila, Puli: Székely autonómia – Trianon revíziója. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

A kolozsvári gyógyszertárak nem tudják pótolni a rák- és cukorbetegek gyógyszereit, mert a forgalmazók az euró magas árfolyama miatt vagy nem importálják ezeket a készítményeket, vagy inkább raktározzák őket. A gyógyszerészek naponta hívják a forgalmazókat, de azok mindig az euró–lej árfolyamára hivatkozva utasítják vissza őket. /Gyógyszer-krízis Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Romániában a magyaroknak a kommunizmus éveiben naponta meg kellett küzdeniük az anyanyelvhasználatért, miközben csak Oradeáként írhatták le Nagyváradot, és akiknek gyakran még ma is az orra alá dörgölik, hogy beszéljen az állam nyelvén. Manapság akadnak olyan ügybuzgó szervezetek és polgárok, amik-akik hol az ügyészségen, hol a Diszkriminációellenes Tanácsnál tesznek feljelentést amiatt, hogy egy túlnyomó többségében magyarok lakta romániai település közintézménye a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabja, amikor versenyvizsgát hirdet egy köztisztviselői állás betöltésére. Azonban előfordult, hogy a magyar nyelvhasználatot egy olyan román–magyar konzorcium kifogásolta, amelynek egyik tagja budapesti székhelyű társaság, amely többek között arra hivatkozva óvta meg egy székelyföldi útszakasz felújítását célzó pályázat eredményét, mert az ajánlatok elbírálásakor nem az ország hivatalos nyelvét használták a magyarlakta megye magyar képviselői. Majd amikor a történet nyilvánosságra kerül, a budapesti társaság többségi tulajdonosa bocsánatot kér mindazoktól, „akiket cégének munkatársai megsértettek volna”, sőt közölt, hogy az érintett dolgozókat elbocsátotta. Óvását azonban fenntartja. /Rostás Szabolcs: Nyelv és beton. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

Árpád-csúcs kirándulásra mentek február 7-én az Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891 tagjai. Jubileumi rendezvényre készülődtek, megemlékeztek arról, hogy 110 évvel ezelőtt, 1899-ben készült el az EKE első, kék színjelzésű ösvénye, amely a turistákat a vezette Kolozsvár környékének legmagasabb pontjára, az Árpád-csúcsra (Peana – 833 m). Vekov Károly elnök spontán ötleteként a rendezvény végül csendes tüntetéssé alakult az Árpád-csúcs megmentésének érdekében. Szakács Éva EKE-tag önzetlen segítségével a kétnyelvű plakátok elkészültek. /Tóthpál Tamás: Adjátok vissza hegyünket, az Árpád-csúcsot! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Böszörményi Zoltán több évvel ezelőtt megvette a csődbe jutott aradi Jelen napilapot, s az akkori társtulajdonosoknak kifizette a részük ellenértékét, ami ugyan nem járt egy tönkrement vállalat esetében, de a jó érzés diktálta, hogy megtegye. Azután jöttek a nehéz évek, amikor fel kellett fejleszteni a lapot, lelkes és fáradhatatlan munkatársaival. Elsőnek Temes megyét vették célba, mert ott megszűnt a magyar napi újság, csak hetilap maradt. Meglepetésre Böszörményi betonfalba ütközött. Nem akarták a naponta megjelenő magyar újságot, mert a hetilap tulajdonosa félt a konkurenciától, s attól, hogy elesik a különböző támogatásoktól. Közben a „nyomorgó” temesvári hetilap tulajdonosa házat épített, új kocsit vett, gyarapodott. Ennek ellenére Böszörményi küldetésnek érezte megtartani és naponta eljuttatni a Temes megyei magyarság asztalára a lapot, áldozott rá néhány százezernyi eurót. Közben Hunyad, Fehér és Krassó-Szörény megyékben is fészket raktak ugyanazzal a céllal: magyarul hirdetni az igét. Böszörményi új kocsikat vett, naponta hétszáz kilométert is bejártak a járművek, vitték a magyarul nyomtatott napilapot Végvártól Torockóig. Keserű volt hallani, amikor itt is, ott is azt vágták az arcukba: „nem fizetünk elő a lapra, mert nem akarjuk Böszörményit meggazdagítani”. Az illetők nem tudják, milyen áldozatot követelt és követel a nemzetszolgálat. „Értették-e igazán, mit jelent húst és vért, ideget és akaratot, nem utolsósorban pénzt a semmibe szórni csak egyetlen eszméért: a magyarságért? A fennmaradásáért? A magyar szó szeretetéért? Átgondolták-e azok, akik rám és csapatomra ítélő szóval szóltak, hogy mit jelent az igazi áldozat? Például egy temesvári költő kollégánk, akinek versköteteit saját pénzemen kiadtam, vajon gondolt-e arra, amikor lemondta a Nyugati Jelen előfizetését, mit vétett a magyarság ellen?” Az elmúlt hét végén, magyarságküldetésének teljesítése közben, tragikus közúti balesetben elhunyt egyik kollégája, Zabán János. Arad és Temesvár között a Nyugati Jelen lapszámát szállította a hóviharban, amikor az egyik kanyarban kocsija megcsúszott, s nekicsapódott az utat takarító hóekének. /Böszörményi Zoltán: GYÁSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

A templomba járás helyett a munkát választják vasárnaponként a csekelaki reformátusok, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítását sem tartják fontosnak. Így fennáll a veszély, hogy a Maros megyei falu lakossága hamarosan nem ért majd saját anyanyelvén. Csekelaka 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista. Ambrus András református lelkész elmondta, a templomlátogatók aránya tíz százalék körüli. „A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak” – panaszolja a lelkész. Ambrus András meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, de csak egy-két személy jelentkezett. „Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni” – mondta. Az elemiben az anyanyelvi oktatás biztosított, ötödik osztálytól azonban csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása. Ehelyett naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra. /Szucher Ervin: Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

800 ezer euró kártérítést kap a román államtól Réman Domokos, a Mezőgazdasági Minisztérium volt államtitkára, egy bebizonyítatlan korrupciós vád miatt. Réman peres úton nyerte a kártérítést, azok után, hogy két hónapi letartóztatás és háromévi nyomozás után bebizonyosodott az ártatlansága. A bukaresti törvényszék 2008 novemberében ítélkezett Réman javára, ezt a Pénzügyminisztérium sikertelenül fellebbezte meg. Rémant 2004-ben tartóztatták le, állítólagos 180 ezer dollárnyi kenőpénz elfogadása miatt. Három év múlva a Korrupcióellenes Ügyészég lezárta a dossziét bizonyítékok hiányában, és Réman beperelte az államot. Réman Domokos, aki ma igazgató a Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatalban, elmondta, hogy letartóztatása és ügyének a sajtó elé való tárása politikai és tanári karrierjét törték derékba, felesége a letartóztatása hírére egy spontán abortusz miatt elveszítette gyerekét, ráadásul munkát kellett keresnie, hogy ügyvédeit fizetni tudja. /800 ezer euró kártérítést kap a korrupcióval megvádolt Rémán Domokos. = Erdély.ma, márc. 1./

Március 21-ét az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a költészet világnapjává nyilvánította. Arra a felvetésre, hogy manapság a költészet kissé háttérbe szorult, Balázs Imre József költő, egyetemi oktató, a Korunk főszerkesztője kifejtette, inkább úgy mondaná, hogy a költészet keresi a helyét. Vannak azért az emberek életében olyan alkalmak, amikor teljesen természetesnek veszik, hogy versekkel találkoznak, a szülők, nagyszülők verseket, mondókákat mondogatnak a gyermekeknek. Az emberek önmagukra szánt ideje alakult át az utóbbi húsz évben. A költészet elmélyülést igényel, és erre nem mindig jut idő. Ugyanakkor újfajta jelenség, hogy az olvasók megosztják egymással az olvasmányélményeiket az interneten, szöveges üzenetekben. A költészet össze tud hozni embereket, képes spontán közösségeket teremteni. A költészet folyamatosan újra születik, a kortárs költészetben felbukkannak azok a szófordulatok, azok a technikai eszközök, amelyeket a huszonegyedik századi Kolozsváron használnak. Azáltal, hogy a vers ezeket áthelyezi a költészetbe, kiemeli őket hétköznapiságukból. /Köllő Katalin: „Érdemes keresgélni a nekem tetsző versek után” = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Hatodik éve szólal meg naponta Kolozsvár közösségi rádiója, az Agnus Rádió, a 88,3-as frekvencián. A hatodik születésnapot a rádió munkatársai hallgatóikkal együtt ünnepelték meg március 21-én a Báthory István Líceum dísztermében. Bemutatták az Agnus Rádió új honlapját. A rádiót online is lehet hallgatni, a www.agnusradio.ro címen. /Hatodik születésnapját ünnepelte az Agnus Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban március 24-én megnyílt a Kolozsváron élő Székely Géza kiállítása, ugyanakkor bemutatták a Pallas-Akadémia Kiadó Műterem sorozatában megjelent Székely Gézáról szóló könyvet is. „Egy eltűnőfélben lévő tárgyi kultúra átírására és átmentésére vállalkozik anélkül, hogy a néprajzi és történelmi relikviák puszta katalógusát állítaná össze. Székely Géza tanárként dolgozik, művészete ezáltal nem válhat megközelíthetetlenül elvonttá, hiszen művészetszemléletét, technikai tudását naponta próbára kell tennie” – olvasható a könyvajánlóban. Székely Géza a Feszt László, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc nevével fémjelzett, ún. „kolozsvári grafikai iskola” méltó folytatója, írta róla Szücs György művészettörténész. /Bágyi Bencze Jakab: A lélek vetülései Udvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

Majdnem minden negyedik háromszéki pedagógus naponta ingázik városról falura, illetve fordítva. A 869 ingázó többsége falun tanít, de olyan eset is van, például Bodokon, hogy az odavaló pedagógus Sepsiszentgyörgyre jár naponta, a megyeközponti pedig Bodokra kocsikázik minden reggel. Délben kettőkor pedig sem itt, sem ott nincs ingázó a tanáriban, órák után mindenki indul haza – sérelmezi a megyei főtanfelügyelő, aki szerint az önkormányzatoknak kellene marasztalnia a tanítókat, tanárokat azzal, hogy többek között szolgálati lakást ajánlanak fel számukra. Közben az is előfordul, hogy az önkormányzat hónapokig nem fizeti ki az utazási költségeket. /(fekete): Buszon a tantestület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Szilágynagyfalu fejlődő, kulturális szempontból is viruló településsé vált. Amióta négy évvel ezelőtt Szilágybagos és Borzás kivívta függetlenségét és levált Nagyfaluról, már csak Bürgezd, egy kb. 370 lakosú kis magyar falu tartozik hozzá. Szilágynagyfalu 3440 fős lakosságának a 72 százaléka magyar anyanyelvű. Itt van Románia legnagyobb gombatelepe is, ahol naponta több tonna gombát termelnek, és az egész országot ellátják. Munkalehetőség bőven van, több cég is működik. Befejezték az ivóvízhálózat kiépítését. A falu egyik legfontosabb jellegzetessége az Arany János-kultusz. Állítólag léteznek dokumentumok annak bizonyítására, hogy a legnagyobb magyar epikus költő szülei Nagyfaluból származnának. A faluban áll a költő mellszobra, Lőrincz Lehel kolozsvári szobrász alkotása. A település három néptánccsoporttal és egy mandolin zenekarral is büszkélkedhet. A nagyfalusi elemi és általános iskolában mintegy 470 gyermek tanul, az óvodában kb. 150, középiskolába nagyrészt Szilágysomlyóra járnak a gyerekek, de maradhatnak a helyi szakiskolában is. A falu egyházi szempontból heterogén közösség, öt felekezet él itt (református, római katolikus, ortodox, baptista, szabad keresztény). A református gyülekezet 820 családot számlál. A falu 68 százaléka református. A falu határában álló ifjúsági házban nyaranta táborokat szerveznek a gyermekeknek. /Sándor Boglárka Ágnes: Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Szinte naponta lehet hallani elszomorító tényekről: a magyarság az egész Kárpát-medencében fogy, erodálódik, föladja korábbi szállásterületeit, hagyja szétzülleni százados kompakt közösségeit, mintha mindegy lenne minden. Az anyaországban a sok évtizedes kommunista és ,,internacionalista” agymosás tette meg romboló hatását, a határokon túl az önfeladás, a reményvesztettség, az elöregedés, az identitástudat fokozatos elvesztése. Megdöbbentő például, hogy a Nagyvárad környékén lévő, nemrég még színmagyar településekre tucatjával költöznek be az idegen családok, s most már szemet vetettek a környékre is, a nagyváros és a határ között sokáig színmagyarnak megmaradt településekre, Újszántóra, Borsra, Szentjobbra, Szentjánosra... A két világháború között az akkori román hatalom úgy ,,lazította” fel az Érmellék tömbmagyarságát, hogy úgynevezett telepes falvakat hozott létre a határ közelében, s a kisajátított birtokokra, tanyákra és majorságokba ezrével verbuválta az ingyért földhöz juttatott mócokat, oltyánokat, más vidékekről származókat. Azt a látszatot akarták kelteni ezzel, hogy az erőszakosan megvont politikai határ egybeesik az etnikai határral. Amit nem sikerült az erőltetett iparosítással megvalósítani, az most a közigazgatás álságos manipulációival, az erőszakszervek felduzzasztásával, az ortodoxia nyomakodó térhódításával valósul meg. A magyarság, a székelység önvédelmi reflexei pedig ellankadtak. A térhódításra számbeli és közösségi gyarapodással, a nemzeti tudat szívós erősítésével, az értékek, az örökség megőrzésével kell válaszolni. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./