Nagy várakozás előzi meg a két székely megyében az RMDSZ-es megyei tanácselnök-jelölt megnevezését. Hargita megyében három politikus közül kell kiválasztani a legmegfelelőbb személyt. A csíkszéki és a gyergyószéki után ugyanis az udvarhelyszéki szervezet is jelezte, hogy igényt tart a tisztségre. Az udvarhelyszékiek jelöltje Bunta Levente volt, aki azonban inkább a székelyudvarhelyi polgármesteri széket pályázza meg. Az új jelölt személyéről a napokban döntenek. Csíkszék jelöltje Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács egyik alelnöke, Gyergyószéké pedig várhatóan Petres Sándor, a másik alelnök lesz. A három jelölt közül a három területi szervezet közötti egyeztető tanács választja ki, az RMDSZ Hargita megyei tanácselnök-jelöltjét. Kovászna megyében mindkét területi szervezet nevezne jelöltet: az alsó-háromszéki Demeter János jelenlegi megyei tanács-elnököt, a felső-háromszéki pedig Tamás Sándor parlamenti képviselőt. Maros megyében gyakorlatilag eldőlt, hogy Lokodi Editet indítja jelöltként az RMDSZ a megyei önkormányzati testület elnöki tisztségéért. Szatmár megyében hárman iratkoztak fel az RMDSZ megyei tanácselnök-jelölt listájára. Csehi Árpád közgazdász-jogász, megyei elnök, Günthner Tibor műépítész, a megyei önkormányzat alelnöke és Kovács Máté közigazgatási szakember, a megyei ifjúsági igazgatóság igazgatója. A hivatalos jelölt személyéről a jövő héten dönt a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT). Kolozs megyében szintén hárman mérkőznek meg a jelöltségért: Máté András Levente képviselő, Boros János kolozsvári alpolgármester és Mátis Jenő megyei tanácsos. A hivatalos jelöltről az MKT dönt, titkos szavazással. Szilágy megyében egyetlen politikus jelentkezett a jelöltségre. Csóka Tibor jelenlegi megyei tanácsi alelnök indítására várhatóan rábólint a 31-én ülésező MKT, jelezte Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-elnök. Bihar megyében szintén egyetlen jelölt van, Kiss Sándor jelenlegi megyei tanácselnök. Kovács Péter úgy tudja, a szórványmegyék is indítanak jelölteket: Máramaros megye Bónis István képviselőt, Temes megye pedig várhatóan Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnököt. /Kelendő elnöki tisztség. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Teljes őrségváltás lesz az RMDSZ Arad városi önkormányzati frakciójában, mert a hivatalból első helyre rangsorolt Bognár Leventén kívül egyetlen jelenlegi tanácsosnak sem sikerült bejutó helyre kerülnie. Bognár Levente tartotta a város önkormányzati csoportjának beszámolóját. Nem minden esetben sikerült pénzt szerezni a magyarság identitásának megőrzése. „A négy éve kitűzött célokat nagyjából megvalósítottuk, de van még mit tenni a következő négy évben is” – sommázott. Király András képviselő, megyei elnök szerint „sokkal többet tett ez a csapat, mint amennyi most elhangzott”. A küldöttek szavaztak, ennek eredménye teljes gárdacserét hozott. Itt a listavezető hivatalból Bognár Levente, őt követi Tóth Csaba, Pénzes Gyula, Faragó Péter, Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Tusz Ferenc Jelenleg Bognár alpolgármester mellett három RMDSZ-es tanácsos (Cziszter, Nagy, Tusz) ül az önkormányzatban, őket a szavazás eredményeképpen várhatóan a Tóth–Pénzes–Faragó trió válthatja. /Irházi János: RMDSZ rangsorolás a városi önkormányzatba. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

Létszámhiány miatt nem volt döntőképes a Temes megyei RMDSZ március 29-i választmányi ülése, de a részvevők egy áthidaló megoldást találtak. A szavazásra bocsátott kérdésekben utólagosan a hiányzók véleményét is kikérik, így a hozott határozatok még nem véglegesek. A jelenlévők végül nagy többséggel elfogadták a közös lista állítását, és megszavazták, hogy az RMDSZ Halász Ferenc személyében jelöltet indít a megyei tanácselnöki tisztségre, viszont polgármesterjelöltje nem lesz Temesváron. Jóváhagyták a megyei, valamint a temesvári tanácsos-jelöltek rangsorát: Halász Ferenc, Fazakas Csaba, Szász Enikő, Kaba Gábor, Köles János (megyei lista), illetve Szabó Ferenc, Bárányi Ferenc, Kiss András, Schwarz Dukász Péter, Köles János. /Pataky Lehel Zsolt: „Elhúzódó” választmányi ülés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter az RMDSZ jelöltje a Hunyad megyei tanácselnöki tisztségre, döntött a Hunyad Megyei Képviselők Bővített Tanácsa. A Hunyad megyei tanácsosjelöltek listáját Burján Gergely, a dévai szervezet képviselője vezeti, őt Széll Lőrincz, a lupényi, Naszódi Andrea, a vajdahunyadi és Kacsó Roland, a petrozsényi szervezet képviselője követi. Hunyad megyében a 2002-es népszámlálási adatok szerint 4,8 százalékos a magyarság számaránya, azonban becslések szerint az elmúlt hat évben tovább csökkent a magyarság lélekszáma. A Hunyad Megyei Tanácsban csupán 2004-ig volt a magyarságnak képviselete, a négy évvel ezelőtti választásokon az RMDSZ-nek nem sikerült mandátumot szereznie. Vajdahunyadon Győrfi Jenő, Horváth Zoltán és Naszódi Géza, Petrozsényben pedig Wersánszki Eduárd, Tóth János és Varga Éva pályázik helyi tanácsosi mandátumra. Lupényban Széll Lőrincz a polgármesterjelölt, míg Benedekfi Dávid és Antal Amália a helyi döntéshozó testületbe szeretne bejutni. Déván Pogocsán Ferdinánd polgármesterjelöltet Karda Róbert és Makkai István követi a helyi tanácsosjelöltek listáján. Rangsorolták a megyei, illetve helyi tanácsosjelölteket Máramaros megyében is. Az RMDSZ Nagybánya területi szervezetének közgyűlésén a megyei tanácsosjelöltek között a következő sorrend alakult ki: Capusan Edit, Szentgyörgyi Sándor, Hitter Ferenc, Miklós Csaba, Dávid Erzsébet és Valdman István. A történelmi Máramaros területi szervezetének küldöttgyűlése Béres Ildikót és Debrovszky Károlyt jelölte megyei tanácselnökjelöltnek. Máramarosszigeten az RMDSZ színeiben Béres István László indul a polgármester-választáson, Sebestyén Magdolna. Aradon Bognár Levente polgármesterjelölt mellett Tóth Csaba, Pénzes Gyula, Faragó Péter, Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Túsz Ferenc szeretne bejutni a helyi tanácsba. Az aradi önkormányzatban jelenleg Bognár Levente alpolgármester mellett három tanácsos képviseli az RMDSZ-t. Pécskán a négy polgármesterjelölt közül Csepella Jánosnak sikerült megszerezni a legtöbb szavazatot. Fehér megyében Komáromi Attila az RMDSZ tanácselnökjelöltje, azonban a megyei tanácsosjelölt-listán csak második helyen szerepel, őt Köble Csaba előzi meg. /A szórványban is mandátumokat szerezne az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Az RMDSZ központi vezetőségére, az április 8-án ülésező Szövetségi Állandó Tanácsra hárul annak eldöntése, ki legyen a szövetség jelöltje a Kovászna megyei tanács élére. Ez az egyetlen jelentősebb megválaszolatlan kérdés a jelöltállítás folyamatában, miután április 6-án országszerte lezárultak az előválasztások. Kovászna és Hargita megyében azért okozott gondot a jelöltállítás a megyei önkormányzat élére, mert a székelyföldi területi RMDSZ-szervezetek mindegyike igényt tartott volna a tisztségre. Kovászna megyében a felső-háromszéki szervezet Tamás Sándor képviselőt, az alsó-háromszéki Demeter János jelenlegi tanácselnököt indította volna a választásokon. Eredetileg közvélemény-kutatással kellett volna eldönteni, melyikük legyen a jelölt, azonban a felmérés igen szoros eredményt hozott, ezért a két szervezet alkotta Kovászna Megyei Egyeztető Tanácsra hárult ez a feladat. A testület azonban nem tudott dönteni a kérdésben, így a végső szó a SZÁT-é lesz. Megyeitanácselnök-jelöltek: Arad – Király András; Bihar – Kiss Sándor; Fehér – Komáromi Attila; Hargita – Borboly Csaba; Hunyad – Borbély Károly; Kolozs – Máté András Levente; Maros – Lokodi Edit; Szatmár – Csehi Árpád; Szilágy – Csóka Tibor; Temes – Halász Ferenc. Hargita megyében Csíkszék Borboly Csabát, Udvarhelyszék Benedek Árpád Csabát, Gyergyószék Petres Istvánt jelölte volna. Az RMDSZ Hargita Megyei Egyeztető Tanácsa végül Borboly Csabát, a Hargita Megye Tanács jelenlegi alelnökét jelölte a tisztségbe. Polgármesterjelöltek: Arad – Bognár Levente; Csíkszereda – Ráduly Róbert; Kolozsvár – László Attila; Marosvásárhely – Borbély László; Nagyvárad – Biró Rozália; Sepsiszentgyörgy – Antal Árpád; Szatmárnémeti – Ilyés Gyula. /Sojka Attila János: Egyetlen kérdőjel. Országszerte lezárult az RMDSZ-jelöltállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

A lap munkatársai számba vették, hogy kik az RMDSZ rangsoroló küldöttgyűléseinek vesztesei és nyertesei. Arad megyében a polgármester-jelöléseknél nem hoztak meglepetést küldöttgyűlések. Arad tanácsos-jelöltjeinél viszont egyetlen jelenlegi önkormányzati tanácsos sem került befutó helyre, így Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Túsz Ferenc nem folytatja a megkezdett munkát, hacsak időközben, felfele buktatással nem fogynak el majd az előttük lévők. Búza Gábor meglepetésre mindössze az ötödik helyet szerezte meg, nagyon fáj neki ez az eredmény, mondta a megyei alelnök. Nagy Istvánnak sem a pécskai, sem az Arad megyei önkormányzati listán nem sikerült helyezést elérnie. Nagyenyeden a tanácsosi listán maradt a régi gárda. Hunyad megyében a magyarság politikai súlya nagyobb, mint a helyi tanácsosok száma, ez Winkler Gyulának, az RMDSZ megyei elnökének, illetve Dézsi Attila alprefektusnak köszönhető. A magyarság Hunyad megye lakosságának 4,8%-át teszi ki, az 5%-os küszöb elérése nehéz feladatnak ígérkezik. Az RMDSZ saját jelöltet állít a tanácselnöki tisztség egyéni versenyében Borbély Károly távközlési miniszter személyében. Temes megyében 2004-ben négy-négy polgármesteri és alpolgármesteri tisztséget szerzett az RMDSZ, emellett 43 helyi tanácsosi mandátumot, Zsombolyán és Újszentesen abszolút többséget. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke megyei tanácselnökjelöltként indul. Főtanfelügyelő-helyettesként a megye szinte valamennyi településén megfordult, segített a tanintézmények felújításában. /Irházi János, Szakács Bálint, Chirmiciu András, Pataky Lehel Zsolt: Régi-új arcok az RMDSZ-listákon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Látszólag végkifejletéhez érkezett Kolozsváron a több éve tartó konfliktus, amely a Belvárosi Református Egyházközség és Balogh Béla lelkész között. A kolozsvári bíróság döntése érvénytelenítette a 2000. július 12-én megkötött bérleti szerződést és a Farkas utcai szolgálati lakás elhagyására kötelezte Balogh Bélát. A házasságtörés és egyéb vádak alapján büntetésből áthelyezett lelkész nem ismerte el a felette ítélkező testületek illetékességét, azok döntését egyházi és világi fórumokon megtámadta. Szerinte azért lehetetlenítették el, mert állást foglalt Tőkés László újraválasztása ellen. Ezt az egyházi források tagadták. Balogh a felkínált vidéki gyülekezeteket nem fogadta el, továbbra is belvárosi parókus lelkipásztornak tartja magát. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kilakoltatják Balogh Bélát. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

Az RMDSZ Temes megyei szervezetei 12 polgármester-jelöltet és 463 helyi tanácsos-jelöltet indítanak a június elsejei helyhatósági választásokon, jelezte Vetési Zoltán szervezési alelnök. A jelenleg hivatalban levő négy magyar polgármester – Ihász János (Igazfalva), Kaba Gábor (Zsombolya), Szilágyi Géza (Újszentes) és Vajda Pál (Újvár) – újabb négyéves mandátumért száll versenybe. Az RMDSZ-nek a 98-ból 40 településen lesznek tanácsos-jelöltjei, ebből mintegy 25 településen teljes vagy megközelítőleg teljes tanácsosi listával indulnak. Teljes listát indítanak a megyei önkormányzati választásokon és megyei tanácselnök-jelöltje is lesz Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő személyében. /Pataki Zoltán: Tizenkét magyar polgármesterjelölt Temesben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 29./

Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia–EMTE rektora kifejtette, két párhuzamos folyamat zajlik. Az egyik a szakok akkreditációja, amely idén várhatóan lezárul. A másik szakasz az intézményes akkreditáció. A követelmények szerint a tanárok legalább 70 százalékának főállásúnak kell lennie. Vannak olyan szakok, ahol nincs megfelelő, fiatal oktatói gárda. Marosvásárhelyen kedvező a helyzet a műszaki szakoknál, több tucat fiatal doktorált. Csíkszeredában ez még nem sikerült. Van-e minden szakra kiterjedő kutatási stratégia. Csíkszeredában elkészült a könyvtár, Marosvásárhelyen megvan a bentlakás terve. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem voltunk elég bölcsek. Interjú Dávid László egyetemi tanárral, a Sapientia–EMTE rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Mától hatnyelvű (magyar, román, olasz, szerb, bolgár, ukrán) választási plakátokat ragaszt ki az RMDSZ Temes megyei szervezete, miután egy magánszemély panaszára leszedette a választási iroda az egynyelvű kampányanyagokat – közölte Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök. „Bárkinek joga van óvni. Mi azon ütköztünk meg, hogy a két bírónő és a PD-L küldötte kivételével valamennyi párt képviselője elfogadta az óvást” – mondta Halász Ferenc, aki szerint a rendszerváltás óta nem volt rá példa, hogy egy plakát szövegének nyelve miatt valaki óvást nyújtott volna be. Az RMDSZ a Központi Választási Irodához fellebbezést juttatott el a temesvári választási iroda határozata ellen. /Óvást nyújtott be az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa nem rajongója Wass Albertnek, de sajnálja, hogy a román igazságszolgáltatás nem adott helyt a per-újrafelvételi kérelemnek, amelynek során lehetőség nyílt volna az író rehabilitálására. Miközben Wass Albert politikai szimbólummá minősült, életművét a közízlés megtette a transzszilvanizmus, a kitartás, a Trianon utáni Erdély sorsának jelképévé, nagyon ritkán esett szó irodalmi értékéről. Az újságíró szerint két regényén kívül (Farkasverem, A funtineli boszorkány) nemigen van valódi értéket felmutató műve. Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt is jellemzi, olvasható a cikkben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Wass Albertről, még egyszer. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

A DKMT Eurorégió – a kisebbségek eurorégiója című rendezvény keretében a Temes megyei RMDSZ közös reggelire invitálta a romániai és a szerbiai Bánságban élő kisebbségek képviselőit. Megjelent többek között a vajdasági Tóthfalu küldöttsége is Bata Ferenc polgármester vezetésével. „A Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió Napjai alkalmából szervezett rendezvényünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a határokon átnyúló együttműködés létrejöttében és működtetésében kiemelkedő szerep jutott a három országban élő kisebbségeknek. ” – hangsúlyozta Halász Ferenc RMDSZ-elnök. /Pataki Zoltán: A Magyar Házban reggeliztek a bánsági kisebbségek. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./

Szeptembertől megnyitja kapuit a több mint tíz éve épülő Kiskanyar negyedbeli új iskola Lugoson. A 16 tanteremmel, kémia, fizika, biológia, informatika, idegen-nyelv laboratóriumokkal, könyvtárral, sportteremmel és orvosi rendelővel ellátott új iskolába költözik ősztől az 5-ös Számú Általános Iskolában működött magyar I-VIII. osztályos tagozat is. A magyar tagozat továbbra is napközis rendszerben működik majd, a gyerekek az iskola étkezdéjében ebédelhetnek és a következő napi leckéjüket is elkészíthetik, tanári felügyelet mellett. Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő azt nyilatkozta, hogy a helyi polgármesteri hivatal anyagi megfontolások alapján lemondott az 5-ös számú Általános Iskola megvásárlásáról, ezért jelenleg a Kiskanyar negyedbeli új iskola a legjobb alternatíva a magyar tagozat számára. A magyar gyerekek egy részét iskolabusz szállítja be Lugosra a környező településekről. /Pataki Zoltán: A Kiskanyarba költözik a lugosi magyar iskolai tagozat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./

Kessler Jenő Ercsey-Ravasz Ferenc cikkéhez /Wass Albertről, még egyszer, Szabadság, máj. 23./ szólt hozzá. Szemforgató farizeusság a román „igazságszolgáltatás” (?) csökönyössége a Wass-per tekintetében. Abban az országban, amelyben nyíltan követelhetik Antonescu rehabilitálását, ahol a vasgárdisták szellemiségét felvállalók törvényesen tevékenykedhetnek, ott feltűnő ez az elzárkózás egy egykori népbírósági per felújításától. Kessler Jenő nem Wass Albert-rajongó, az ő kedvencei Karácsony Benő, Molnár Gábor, Somogyvári Gyula, éppen tragikus sorsuk miatt. Karácsony Benő kolozsvári ügyvédként elpusztult egy náci haláltáborban, Somogyvári Gyula Matthausenbe való hurcolása után, jellemzően a korra, a recski rabkórházban, míg Molnár Gábor természetbúvár-állatgyűjtő egy amazóniai baleset következtében fiatalon mindkét szemére megvakultan diktálta le utólag műveit. Kesslert megdöbbentette Ercsey meglepő kijelentése: „hogy megítéljem: háborús bűnös-e vagy sem, még csak nem is ismerem az ügy hátterét”, mert naivitás kétkedés nélkül elfogadni egy akkori népbíróság ítélet jogszerűségét. Akik támadják, amiatt teszik, mert létező kultusza alakult ki a társadalom jobboldalinak tekintett részében. Nem kellene felvállalni a megmondó ember szerepét, továbbá ellentmondást nem tűrően ítélkezni. /Kessler Jenő: Már megint… = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

„A legnagyobb pozitívum kétségkívül a temesvári választási siker – nyilatkozta Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök – a leadott szavazatok 5,1%-ával az RMDSZ-nek négyéves szünet után sikerült visszajuttatnia képviselőit a megyeszékhely önkormányzatába. Az RMDSZ listán két képviselő jutott be a városi tanácsba: az első helyről Szabó Ferenc tanító, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője, a második helyről a választási egyezség szerint a szerb érdekvédelmi szervezet képviselője. Újszentesen Szilágyi Géza RMDSZ-es polgármestert újraválasztották és sikerült a hat tanácsost is megőrizni. Nem ismétlődött meg a „zsombolyai csoda”, Kaba Gábor polgármesternek ezúttal nem sikerült az első körben nyernie és a kilenc RMDSZ tanácsos helyett csupán hatan kerültek be a helyi önkormányzatba. Pozitív eredmény született Nagybodófalván (3 RMDSZ-tanácsos 1 helyett), Újváron (6 tanácsos 4 helyett), Igazfalván (3 tanácsos), Csanádon és Csenén, ahol sikerült egy-egy tanácsost bejuttatni a helyi képviselői testületbe. Végváron megmaradt a 4 tanácsos, Dettán a 2, Pusztakeresztúron és Torontálkeresztesen 1-1, Szapáryfalván és Újmosnicán akár kettő is lehet, de még nincs végeredmény. Nagyszentmiklóson és Temesrékáson ismét kudarcot vallott az RMDSZ, akárcsak 4 évvel ezelőtt. /Pataki Zoltán: Képviselő a temesvári önkormányzatban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./

A Temes Megyei Választási Iroda elutasította a helyi RMDSZ szervezet óvását, amelyben az érvénytelenített szavazatok újbóli ellenőrzését és újraszámlálását kérték négy település (Újszentes, Óbesenyő, Óbéb és Temesrékás) hét szavazókörzetében. „A Temes Megyei Választási Bizottság – ugyanaz, amelyik választási plakátügyben is elmarasztalta az RMDSZ-t – elutasította az óvásunkat” – nyilatkozta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke. Bejelentette, hogy fellebbeztek a megyei választási bizottság döntése ellen a Központi Választási Irodánál. Ezúttal azt kérik, hogy a megyei tanácsosi listákra leadott valamennyi érvénytelen szavazatot ellenőrizzék és számlálják újra, mert Temes megyében feltűnően sok, 15387 érvénytelen szavazat volt. /Pataki Zoltán: Fellebbez az RMDSZ Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Miután a Legfelső Bíróság elutasította a Wass Albert-ügyre vonatkozó perújítási kérelmet, arra számított, írta Vekov Károly, hogy ennek az ítéletnek a kapcsán a magyar sajtóban felháborodott kommentárok fognak megjelenni. Ehelyett Wass Albertet elmarasztaló cikk jelent meg Ercsey-Ravasz Ferenc tollából (Szabadság, máj. 23.). Akarva-akaratlanul a cikk a bíróság álláspontját védi. A Wass Albert-ügy politikai eszközzé vált, főleg a politikailag megosztott Magyarországon, ahol szinte kampányszerűen havonta-másfél havonta jelenik meg egy-egy Wass Albert-ellenes cikk. Mivel magyarázható mindez? A válasz egyszerű: Wass Albert példátlan irodalmi sikerével. Miközben a mai magyar olvasók tömegei igénylik és élvezik Wass Albert műveinek üzenetét, ellenzői – egy-két regényét kivéve – továbbra is tagadják műveinek irodalmi értékét. Számukra sem az egykori irodalomkritikusok véleménye, sem a Babits nevével fémjelzett Baumgarten-díj, sem Wass Albert meghívása a marosvécsi Helikon-találkozókra, sem mai irodalomkritikusok pozitív véleménye nem számít. Ercsey-Ravasz Ferenc ugyanazokat a címkéket használja és ugyanazokat a módszereket, mint pesti társai, elhallgat tényeket, nevezetesen, hogy Wass Albert nem háborús bűnös, ugyanis éppen a romániai semmitőszék mellett működő főügyészség illetékese mondta ki még 2004-ben, hogy a mai törvények szerint az író nem háborús bűnös. Vekov több tanulmányában bemutatta érveit arra vonatkozóan, miért nem tartja Wass Albertet bűnösnek. Wass Albert élete végéig és újabb és újabb regényeket írt; a legkeményebben kiállt a kommunista rendszer és bűnei ellen, ugyanakkor kiállt az erdélyi magyarság érdekei mellett. E célból megpróbálta összefogni az emigrációban élő magyarságot az Erdélyi Szövetségben és a Magyar Szövetségben. Ercsey-Ravasz vádaskodásai sértőek. („Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt jellemzi. ”) Az újságíró szerint az erdélyi magyarság előtt két út áll: 1. „vagy beépül a román többségi közösségbe, asszimilálódik, alkalmazkodik és magyarságát nem tartja fontos szempontnak” 2. „vagy... elzárkózik, nemzeti érzelmeit táplálja és – sajnos – kiszolgáltatja magát azoknak a tisztességtelen politikai erőknek, akik pontosan ebből kovácsolnak tőkét” Ezek a sorok a cikkíró pesszimizmusáról tanúskodnak. /Vekov Károly: Miről beszélünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa reagált Vekov Károly cikkére, aki az újságírói etika megsértésével vádolta őt. Végső soron az újságíró is azt akarja, hogy politikai töltet nélkül lehessen vitázni Wass Albert irodalmi munkásságáról. Nem jogász, így legfeljebb elhiszi Vekovnak, hogy az írót alaptalanul ítélték el, de ez még nem elég ahhoz hogy szobrot állítsanak neki. Az újságíró kötelessége, hogy eltüntesse a hamis mérleget. Elismerésre méltó mindazt, amit antikommunistaként és az összmagyarság érdekében kifejtett, de ez nem menti szélsőjobbos elkötelezettségét. Aki szereti Wass Albert műveit, olvassa tovább, végső soron nála sokkal rosszabb ponyvák is vezetik olykor az eladási listákat. Azonban a mai helyzetben nála jobb, példaképeket, szobormodelleket is lehetne találhatni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs jobb példaképünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ Előzmény: Vekov Károly: Miről beszélünk? – Szabadság, jún. 5./

Temesváron a Magyar Házban megtartott RMDSZ sajtótájékoztatón bemutatkoztak az RMDSZ új temesvári tanácsosai, Szabó Ferenc és Perinac Steva. A magyar érdekvédelmi szervezet négy bánsági kisebbséggel, a szerbekkel, ukránokkal, olaszokkal és bolgárokkal közös listát állított, az első helyen indított Szabó Ferenc tanító, a Bartók Béla Líceum volt aligazgatója mellett így került be a második helyről Perinac Steva, a Dositej Obradovic Líceum igazgatója a tanácsba. Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke pozitívnak értékelte a választási eredményeket: a magyarság képviselői visszakerültek a temesvári tanácsba, egy polgármesterük és három „második fordulós” polgármester-jelöltjük van, a helyi tanácsosok számát sikerült 43-ról 46-ra emelni a megyében. Az RMDSZ két új tanácsosa, Szabó Ferenc és Perinac Steva tanárember, mindketten a tanács tanügyi-kulturális-egészségügyi szakbizottságát választották. Szabó Ferenc oktatói és városi tanácsosi munkája mellett folytatni kívánja a Bokréta hagyományőrző csoport vezetőjeként végzett munkáját is. /Pataki Zoltán: Bemutatkoztak az RMDSZ városi tanácsosai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

A „Nincs jobb példaképünk?” című, Ercsey-Ravasz Ferenc cikkét olvasva arra gondoltam, hogy vajon hol is kezdődik a gyűlölet keltése és a magyarság megosztása? – írta Ferenczy Anna-Mária. Ott és annak a lelkében, aki úgy próbál igazságot tenni, hogy véleményével az olvasók lelkébe tipor. Megtévesztett nemzedékről van szó. Felháborító, hogy Wass Albert műveit a rossz ponyvákhoz hasonlítja Ercsey-Ravasz Ferenc. Az írónak kétszáz év múlva is lesz olvasótábora, függetlenül a Szabadság napilap újságírójának véleményétől, politikai helyzetektől és divatoktól. /Ferenczy Anna-Mária: „Hogy példák is lehessünk”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Az újság beszámolt arról, hogy a megyeszékhelyeken, magyarlakta településeken a politikából kiszorultak hogyan folytatják életüket. Aradon a megyei önkormányzatában eddig ott ülő három tanácsos – Nagy Gizella, Cziszter Kálmán és Túsz Ferenc – kikerült onnan. Nagy Gizella 2005 januárjában került be az önkormányzatába. Visszatér a katedrához. Cziszter Kálmán a 2004-es helyhatósági választásoktól tagja volt a városi önkormányzatnak. Tovább fog dolgozni szakmájában, mint tervező, mint szakértő. A jövőben több időt tud majd szentelni a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságra, a Pro Urbe Társaságra és a Szabadság-szobor Egyesületre. Túsz Ferenc 2005-től a nagykövetté kinevezett Tokay György helyét foglalta el. Nyugdíjas, de van egy cége is. – Búza Gábor, az Arad megyei önkormányzat alelnöke volt 2004-től. Amikor a megválasztották, lemondott ügyvédi praxisáról. Most folytatni fogja ügyvédi munkáját. Pécskán Nagy István tanácsos volt. Visszamegy tanárnak. Wersánszki Eduárd felajánlotta lemondását a petrozsényi RMDSZ-szervezet elnöki tisztségéből, miután június elsején az általa vezetett lista nem érte el az 5%-os küszöböt. A választmány azonban nem fogadta el az 1996 és 2008 között folyamatosan helyi tanácsos Wersánszki lemondását. /Kiszorított politikusok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Vekov Károly továbbra sem tud egyetérteni Ercsey-Ravasz Ferenccel, aki szerint Wass Albert szélsőjobboldali „elkötelezettségű”. (Nincs jobb példaképünk?”, Szabadság, jún. 9.) A vád súlyos, főleg egy olyan társadalomban, amelynek többsége nincs tisztában a fogalom tartalmával. A népbírósági per előtt és után a fasisztának, majd jobboldalinak nevezett polgári kormányzati szereplőket seperték ki mindenünnen, majd küldték börtönbe. A kommunista rendszer képviselői minősítettek másokat fasisztának, szélsőjobboldalinak, rendszerellenesnek csak azért, mert másmilyen elveket vallottak. Most Ercsey-Ravasz Ferenc kijelenti Wass Albertről, hogy szélsőjobboldali. Másodkézből vett idézetekkel ezt nehéz bizonyítani. Wass Albert fő célkitűzése az erdélyi magyarság helyzetének a megváltoztatása volt. E célból hozta létre a „Magyar Szépmíves Céhet”, a „Duna-menti Kutató és Információs Központot, a „Danubian Press” kiadóvállalatot. Wass Albert mondta: „szívügyemnek tekintettem a Románia Szocialista Köztársaságban élő elnyomott kisebbségek helyzetének bemutatását” és – teszi hozzá ugyanő – „a velük szemben megnyilvánuló brutális bánásmódra világszerte felfigyeltek az utóbbi években. ” Ezért is kívántak végezni vele egyesek. Aki tudja, milyen heterogén az amerikai magyar emigráció, amelyet azonban Wass Albert mozgósítani akart az erdélyi magyarok érdekében, az megérti, miért üdvözölte az író az egyik olyan magyar lapot, amelyik megérte 500. lapszámának a megjelenését. Nem a hungarista elveket, hanem a magyar érdekek melletti kiállást honorálta Wass Albert. Sokan próbálták nyilassá átfesteni Wass Albertet, voltak, akik még nyilas párti tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére, holott az író sosem volt szélsőjobboldali. /Vekov Károly: A boszorkányüldözés folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

A boszorkányüldözés folytatódik – állapítja meg Vekov Károly Ercsey-Ravasz Ferenccel perelő vitacikkének már a címében (Szabadság, jún. 18.), a Wass Albert írói-emberi-politikusi habitusát érő bírálatok kapcsán. Még éveken át lehetne érvelni Wass Albert mellett és ellen, anélkül, hogy a szembenálló felek meggyőznék egymást. Az esztétikai, emberi és politikai értékek viszonylagosak. A vitához hozzászóló Bogdán Tibor újságíró szerint Wass Albert regényeit nem tartja többre példás előmenetelű tíz-tizenkettedikes tanuló hazáról ír önképzőköri dolgozatánál. Az újságíró szerint Wass valóságos keresztünk, Wasskeresztünk lett. Vekov Károly cikkében megírta, hogy Wass Albert soha nem volt szélsőjobboldali, továbbá nyilas tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére. Bogdán Tibor véleménye: Wass Albert nemzeti-szocialista, a hungarista mozgalom elkötelezett harcosa, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának főmunkatársa volt, nyilas kiadványoknak is dolgozott. Wass hívei felhozhatják, hogy Antall József miniszterelnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta neki. Ez igaz, aminthogy Bogdán Tibor állítja: „az is tény, hogy az 1989 utáni demokratikus Magyarországon a beregszászi zsidók deportálását levezénylő Kecskési-Tollas Tibor csendőr-főhadnagy emléktáblát kapott, az újnáci Porubszky István ugyancsak köztársasági érdemrendben részesült, a fehérterrorista vérengzések vezetőjét, Francia Kiss Mihályt a Nemzeti Pantheonban, a hungarista mivoltára még a kilencvenes években is büszke, volt nyilaspárt-tag Bosnyák Imrét pedig parlamenti képviselők díszsorfala között temették Budapesten. ” /Bogdán Tibor: Wasskereszt(ünk) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Emlékeztető: Tollas Tibor nem vezényelte a zsidók deportálását, költő volt, a Nemzetőr főszerkesztője. A róla terjesztett rágalmat már többen megcáfolták, köztük Juhász László a Kortárs folyóirat 2006/4-es számában, ugyancsak Juhász László az Új Horizont 2005/1-es számában Áruló írástudók címen.

Június 23-án ülésezett a Temes megyei RMDSZ választmánya Temesváron, kiértékelték a helyhatósági választásokon elért eredményeket. Halász Ferenc, a megyei szervezet elnöke összességében pozitívnak értékelte a választási szereplést: Temes megyében sikerült megőrizni a 4 polgármestert és a 4 alpolgármestert, a tanácsosok száma pedig 44-ről 46-ra nőtt. Magyar alpolgármester nélkül maradt Lugos és Végvár, sikerült azonban alpolgármesteri tisztséget szerezni Újmosnicán és Gyéren. Az eddigi 19 helyett 21 helyi tanácsban ott vannak az RMDSZ képviselői, köztük, négy éves kiesés után, a temesvári önkormányzatban is. Kudarc, hogy nem sikerült visszakerülni a Temes megyei önkormányzatba. /Temes. Önmérlegen az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke sajtótájékoztatót beszélt a szervezet választási előkészületeiről. „Nehéz feladat elé állított bennünket az új választási törvény – jelentette ki Halász Ferenc –, mert a magyarság részaránya a Temes megyei választási kerületek egyikében sem haladja meg a 8–9%-ot. ” Szeretnének legalább egy képviselőt bejuttatni a parlamentbe és minél több szavazatot gyűjteni az RMDSZ-nek. A jelöltlistákat szeptember 3-án véglegesítik és a szeptember 13-ára összehívott, mintegy 150 fős küldöttgyűlés hagyja jóvá. Halász Ferenc a más pártokkal való választási együttműködést sem zárta ki. /Pataki Zoltán: Választási előkészületek az RMDSZ háza táján. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./

Szeretem olvasni Wass Albert könyveit, írta Plesa Vass Magda. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa írta: „Aki szereti Wass Albert műveit, olvassa nyugodtan tovább azokat, végső soron nála rosszabb ponyvák is vezetik olykor az eladási listákat”. A „leponyvázás” érzékenyen érinti a Wass Albertet szerető, könyveit olvasó, szobrai mellett kiálló magyarságot. Megengedhetetlen, hogy Bogdán Tibor újságíró a Wass Albertről szóló vitában Vekov Károly professzort „pókerjátékosnak” meg blöffölőnek állítja be. Nagy szükség van Wass Alberthez hasonló írókra, mert kimondták az igazat. „Minket feldaraboltak, elnyomtak, a kommunizmus vérbe köpülte népünket, és ezek után érzékenynek sem szabad lennünk, mert mindig mások érzékenységét kell pátyolgatnunk. Így van ez a csonka Hazában, és az elszakított területeken élőkkel egyaránt”. /Plesa Vass Magda: Szeretem Wass Albert műveit. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

„Nehéz feladat elé állított bennünket az új választási törvény – nyilatkozta Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke –, mert a magyarság részaránya a Temes megyei választási kerületek egyikében sem haladja meg a 8–9 százalékot. ” Legalább egy képviselőt szeretnének bejuttatni a parlamentbe. A szenátorjelöltek támogatására elképzelhető kisebbségi koalíció létrehozása vagy más pártokkal való választási együttműködés. /Pataki Zoltán: Halvány Temes megyei remény. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Szeptember 13-án az RMDSZ Temes megyei szervezete küldöttgyűlésén újraválasztották Halász Ferenc elnököt, majd az új TKT felállását is megszavazták. /László Árpád: Halász maradt az elnök, Ördög nem lesz szenátorjelölt! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

Féléves „száműzetés” után Temesváron ismét a Bartók Béla Gimnázium falai között folytathatják a tanulást a megye legnagyobb magyar iskolájának diákjai. A belülről már szinte teljesen megújult épület dísztermében Virginás Tar Judit igazgatónő köszöntötte a tanévnyitó ünnepség résztvevőit. Elmondta, hogy megújult a lépcsőház, az osztálytermek, az ajtók–ablakok, a fűtéscsövek, a villanyhálózat és a lámpatestek, kibővült az internethálózat. A most kezdődő iskolaév során folytatódik az iskolafejlesztés, beépítik a tetőteret és megépül a második lépcsőház. „A példátlan méretű iskolafejlesztés egyrészt a Római Katolikus Püspökségnek köszönhető, akik 30 éves bérleti szerződés aláírásával utat nyitottak a kormányzati és önkormányzati pénzek előtt, másrészt Halász Ferenc főtanfelügyelő helyettesnek, aki közbenjárt a pénzforrások felkutatásában és biztosításában” – mondta a magyar líceum igazgatónője, majd külön köszöntötte a 26 első osztályost. /Pataki Zoltán: Iskolafejlesztés éve a Bartók Bélában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 16./