A Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak bibliai vers volt az üzenete az egykori barcaföldvári fogolytábor helyén álló emlékműnél tartott nyolcadik megemlékezésnek. Ungvári Barna András, a Sepsi Református Egyházmegye főjegyzője még hídvégi lelkipásztorsága idején járta ki nagy harcok árán az emlékhely létesítését, s azóta ő a fő szónoka a megemlékezéseknek. Utódja, Nagy János köszöntötte a megjelenteket. Szász Ferenc, Brassó-Újváros unitárius lelkipásztora a tömegsírok borzalmáról beszélt. Elmondta, várta, hogy a székely népet is megköveti valaki, de ez nem történt meg. Ungvári Barna András ezúttal a fogolytábor lelkipásztoraira emlékezett, azokra, akik ,,Isten segítségével fényt próbáltak vinni a sötétségbe”. Elsőként futásfalvi Bardocz Mózesre, Mezősámsond plébánosára, a fogolytábor első halottai fölött ő mondta el a vigasztalás igéjét. Másodszor Lőrinczi Árpádra, aki Hídvég és a szórványként hozzá tartozó Barcaföldvár református lelkipásztora volt. Ő volt az, aki 184 halottat temetett el, s sokszor veszélyes körülmények között feljegyezte adataikat. Kisvári Tamás alezredes, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attaséja köszönetet mondott a történelmi egyházaknak, hisz a második világháborúban elesett kétszázezer katona igen kevés hányadának állítottak emléket, s ahol igen, azt főleg az egyházak tették, mint Földváron is. /A földvári áldozatokra emlékeztünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

A Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács és az Országos Ifjúsági Hatóság szervezésében Temesváron november 2-án kezdődött meg a második Szórványkaraván, a zenés, szórakoztató vándorműsor. Eljöttek érdeklődők Újszentesről és Zsombolyáról is. A vendégelőadókat és a közönséget az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjei közül ketten köszöntötték: Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke és Winkler Gyula távközlési és informatikai miniszter. A Kolozsvári Állami Magyar Opera művészei operettbetétekkel és dalokkal szórakoztatták a nézőket, a kisbácsi hagyományőrző csoport szatmári és kalotaszegi néptáncokat mutatott be. A Szórványkaraván a következő napokon Arad, illetve Lugos közönséget szórakoztatta. /P. L. Zs. : A Szórványkaraván halad. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

Épeszű ember nem nézheti jó szemmel azt, ha két nagystílű hazárdjátékos dönt a sorsát illető kérdésekről. Főleg akkor nem, ha egyiküket már elkapták, amint blöffölt. Ezért nem rajong a lap munkatársa a november 14-én nagy csinnadrattával levezényelt román–magyar együttes kormányülésért. Az esemény deklarált céljai között számos nagy horderejűnek ható gazdasági egyezmény szerepelt. A magyarországi munkapiac megnyitása román állampolgárok előtt kétélű fegyver. Egyrészt, szélesebb választási lehetőséget nyújt az egyénnek, másrészt fokozza a kivándorlást. Bukarestben bizonyára ezért gondolták úgy, hogy a növekvő hazai munkaerőhiány nem túl nagy ár. Más sarkalatos pontja a tárgyalásnak a két ország közötti úthálózat bővítésével kapcsolatos. Balkáni szinten is kevés az olyan térség, ahol annyira csapnivaló lenne a közlekedés, mint Erdélyben. Moldvában négysávos országutak vannak a nyomorgó falvak mellett. Másfél évtizeden keresztül politikai színezettől függetlenül valamennyi román kormány ezt erősítette. Ezért elsősorban az erdélyi úthálózatot kellene fejleszteni. Vannak olyan dolgok, amelyek miatt egy tisztességes magyar kormány nem ült volna egy asztalhoz a bukaresti miniszterekkel. Ilyen a tanügyi törvény magyar közösséget érintő része. A román miniszterelnök magyar kollégájához méltót hazudott a magyar sajtónak: azt állította, hogy Romániában a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek évek óta (sic!) idegen nyelvként tanítják a román nyelvet. Valójában nagy nehezen eljutott oda a román törvénykezés, hogy legalább az elemi osztályokban tesz némi különbséget a román anyanyelvűek és a többi tanuló között, de ez még nagyon kevés. Az állami finanszírozású magyar egyetem ügyéről szintén nem tárgyaltak. A mostani tárgyaláson cinkosok ültek össze, utakat és egyebeket egyeztetni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Utak és cinkosok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

Markó Béla nem szokott butaságokat nyilatkozni. Most viszont azt tette, mondván, ha Tőkés László nem jelölteti magát, az általa kapott több mint három százaléknyi szavazat is az RMDSZ-nek jutott volna. Ha nincs a konkurencia, a veszély, hogy a romániai magyarság képviselet nélkül marad, még a tradicionális RMDSZ-szavazók sem mozdultak volna meg ekkora arányban. Magyarán: az egymagában versengő RMDSZ nem érte volna el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Amennyiben Tőkés László elfogadta volna a felkínált helyet a szövetség listáján, a szavazatok aránya sokkal kevésbé növekedett volna, a radikális Tőkés-pártiak ugyanis a kiegyezésben árulást láttak volna. Az érvényesülni képes ellenzék létrejöttével az RMDSZ a többség számára hitelképesebb lett. A Fidesz Szász Jenő minden törekvése ellenére sem került olyan pozícióba, hogy hatalmi tényezőként megvethesse a lábát a térségben. Az europarlamenti választások egyik nagy győztese kétségkívül Tőkés László püspök. Fennáll annak a lehetősége, hogy az uniós parlamentben zajló heves gazdasági, politikai viták rövid időn belül ledarálják a parlamenti politizálásra alkalmatlan püspököt. Az újságíró szeretné, ha személyében méltó képviselőre lelne az erdélyi magyarság. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Strasbourgi perspektívák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Jelentősen csökkenti romániai jelenlétét a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat, amely Verespatakon akart ciántechnológiás aranybányát nyitni. Az alkalmazottak kétharmadát elbocsátják, a befektetéseket csökkentik, mintegy fokozatosan kivonulnak az országból. Az aranybánya terve kezdettől fogva megosztotta a társadalmat. Működik az elköltözni nem hajlandó helybéliek civil szervezete, az Alburnus Maior. A szakvélemények nyomán sorra dőltek meg az RMGC állításai. Kiderült, hogy nem várható annyi haszon, mint amennyit ígértek, a környezetvédelmi intézkedések nem megbízhatóak. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Verespatak: vége? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) mostani, 2004-ben megválasztott vezetőségének mandátuma lejárt, és az egyetem beindította a választásokat. Jelenleg a közepén tart a folyamat, amely Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint alulról felfele történik. Többen súlyos vádakkal illetik a jelenlegi rektort, Nicolae Bocsant, a legmagasabb tisztségre szintén pályázó Simion Simon volt dékán körül szintén viták zajlanak, és Magyari Tivadar is támadások célpontja lett. A román tagozaton igen heves viták vannak. A magyar kollégák megpróbálnak ebből a „román-román” vitából kimaradni. Magyari kijelentette, a róla szóló véleményeket, akár pozitívak, akár negatívak, tiszteletben tartja. A jelenlegi csapat teljesítményéről szólva a rektor-helyettes szerint az egyetem sokat fejlődött az elmúlt négy évben, beleértve a magyar tagozatot is. A magyar diákok aránya elérte a 27 százalékot, a kezdeti öt mesteri program huszonhatra nőtt még Salat Levente rektor-helyettes idejében, a szakok száma a magyar tagozaton megközelíti a hatvanat, javult a magyar tagozat kommunikációja, növekedett a tanári kar, a doktori fokozattal rendelkezők aránya elérte a román tagozatbeli arányokat. Ezzel szemben Kötő József volt oktatásügyi államtitkár szerint az egyetem jelenlegi fejlettségi szintje úgyszólván a konfliktusok áldozata. A közösség által elfogadott és egyértelműen támogatott célkitűzéseket ugyanis a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) kemény eszközökkel próbálta kiharcolni, egy másik csapat viszont pragmatikusabb módszerekkel küzdött, lényegében ugyanazért. A kettő ütközése nyomán a nevető harmadik nyert – véli Kötő, aki szerint az egyetem egykor elfogadott, multikulturalitásra épülő chartája lenne a megfelelő kiindulópont. Az ugyanis leszögezi, hogy a kultúrák egyenlő súlyt kapnak, a kari tanácsokon belül a magyar oktatást képviselő tanárnak joga van megfellebbezni a kedvezőtlen döntéseket. Amikor az autonóm magyar szerkezeti egységeket létrehozó kormányhatározat készült, az egyetem azt a feltételt szabta, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok kapjanak kiemelt támogatást. Ez teljesült, a 2006–2007-es tanévtől kezdődően, de ezzel kellene tudni élni, érvelni – hangsúlyozta Kötő. Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint tárgytalanok azok a – nem csak a BKB-től származó – vádak, amelyek szerint ő kollaboracionista, együttműködik a rektorral: a világon minden rektor-helyettes együttműködik a rektorral, mert annak a helyettese. Magyari a visszajelzésekből úgy érzékeli, hogy a magyar oktatók támogatják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kimaradna a negatív kampányból a BBTE magyar tagozata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

A felmérések szerint az évszázad legnépszerűbb román politikusa Nicolae Ceausescu. A román társadalmat – sőt, az egész kelet-európai társadalmat is felkészületlenül érte a szabadság. A nosztalgia, a diktátor sírjára hordott virágok a nagy romániai irányvesztés tanúi. A diktatúra nyújtotta viszonylagos biztonság emléke félelmetes erővel hat most, amikor gond a megélhetés, a munkahely, a közköltségek kifizetése, a nyugdíj. Néhány generáció úgyszólván a teljes életét egy olyan rendszerben élte le, amikor ezek – a lojalitás és a kellő időben való hallgatás, illetve tapsolás ellenében biztosítva voltak. A rendszer feltételeit elfogadták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Elkínzott generációk hangja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Az 1989-es temesvári népfelkelés véres megtorlása során a legtöbb áldozatot követelő napot, december 17-ét nyilvánították gyásznappá Temesváron. Ilyenkor a közintézmények előtt félárbocra kellene ereszteni a lobogókat, de ez nem történt meg mindenütt; a városszerte található forradalmi emlékműveknél is évről évre kevesebben koszorúznak. Ezen a napon halt mártírhalált a temesvári kórusmozgalom lelkes vezetője, a Bartók Béla Vegyeskar egykori karnagya, Csizmarik László is. Idén maroknyi kórustag koszorúzta meg emléktábláját. A helyi hatóság és a különböző forradalmárszervezetek megemlékezési programjában nem szerepelnek a magyar érdekeltségű emlékhelyek, holott a magyarságnak Tőkés László volt temesvári lelkész és hívei révén elvitathatatlan érdemei vannak a rendszerváltozásban. A “forradalom bölcsőjének” is nevezhető Belvárosi Református Egyházközségben a vasárnapi istentisztelet után koszorúzták meg a bérpalota falán lévő emléktáblákat. Sem az RMDSZ, sem a Civil Tanács, sem valamelyik magyar civilszervezet – a Bartók-kóruson kívül – nem szervezett megemlékezést. Halász Ferenc megyei RDMSZ-elnök azt mondta: soha nem szerveztek önálló megemlékezést, mindig a református egyházzal közösen koszorúztak, amikor hívták őket. Idén nem hívták. /(pataky): Gyászos gyásznap. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./ December 17-én, Temesvár gyásznapján, a Bartók Béla Kórus tagjai megkoszorúzták az 1989. december 17-én meggyilkolt Csizmarik László zenetanár emléktábláját, az egykori zeneiskola falán. Tizennyolc esztendeje ezen a napon szedték első áldozataikat a gyilkos golyók Temesváron. /Az emléktáblán a neve így szerepel: Csizmarik Ladislau/ /Pataki Zoltán: Temesvár magyar mártírja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Az RMDSZ Temes megyei szervezetének évzáró sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor parlamenti képviselő, Halász Ferenc megyei elnök és Szabadai Zoltán szervezési alelnök vonták meg a 2007-es esztendő teljesítményének mérlegét. Toró pozitívan értékelte a magyarság EP-választási részvételét, amely 40%-kal felülmúlta a román választókét, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarságnak meg kell egyeznie a közös listákról a következő választások előtt. A képviselő kudarcként könyvelte el a független Ótelek ügyének megtorpanását, a kisebbségi törvény vitájának elakadását és az RMDSZ Basescu-ellenes kampányát. Halász Ferenc kifejtette, helyi szinten remélhetőleg nem lesznek magyar–magyar ellentétek. /Pataki Z. : A Temes megyei RMDSZ évértékelője. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

Augusztus vége felé jelentős változás állt be Kolozsvár közéletében: a magyar katolikusság egyik legmeghatározóbb személyisége – dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök búcsút vett főesperesi hivatalától. A megürült tisztséget Kovács Sándor főesperes vette át. Kovács Sándor elmondta, a középiskolát Marosvásárhelyen végezte, akkor született meg a papi hivatása. Életében nagy szerepe volt Márton Áron püspöknek, aki személyesen vette fel őt a teológiára. A püspök szociológus volt, a teológián szociológiát is tanított. Marosvásárhelyre. Kovács Sándort Marosvásárhelyre helyezték. Székelyudvarhelyen nehéz volt a munkát elkezdenie, mert elődjéről, Pálffy Gézáról elterjedt a hír, hogy a Szekuritáté tette el láb alól. A Szekuritáté sokszor küldött hozzá provokátorokat. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szeresd a népet, és a nép is szeretni fog téged. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az RMDSZ helyi szervezetei elkezdték a szövetség színeiben mandátumot nyert megyei és helyi tanácsosok, polgármesterek, alpolgármesterek és más választott tisztségviselők munkájának kiértékelését. Az RMDSZ ezúttal nem teszi kötelezővé az előválasztásokat, mindegyik területi szervezet szabadon dönthet a jelöltállítás módozatáról. /Ercsey-Ravasz Ferenc: RMDSZ: Nem kötelező az előválasztás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

A múlt évben 18 új iskolabuszt kapott Temes megye, ami majdnem a fele a tanfelügyelőség által kért 39-nek. Erre az évre közel harminc szerepel az igénylistán. Újdonság: a kisebbségi oktatási intézményeknek, valamint a kisegítő iskoláknak külön kértek járműveket, mondta Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes. Négyet kértek a Bartók Béla Elméleti Líceumnak, a Lenau német és az Obradovics szerb tannyelvű iskolának, valamint a lugosi ukrán tagozatnak, további hármat a kisegítő iskoláknak. Mind olyan intézmények, amelyeknek nemcsak szűk vonzáskörzetükből, hanem távolabbi településekről is vannak diákjai. Az olyan települések közül, ahol létezik magyar oktatás, Lugos, Újvár, Igazfalva és Zsombolya kapott már új iskolabuszt az elmúlt két évben. /P. L. Zs. : Külön kértek buszokat a kisebbségi iskoláknak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Vajon miért a magyar az egyedüli olyan nyelv a világon, amely Kolozsváron (és általában Erdélyben) bicskát nyit, vért forral? Száz és száz angol, német, francia, olasz, spanyol, kínai és egyéb felirat díszeleg mindenütt, turisták és más kisebbségekhez tartozók a legkülönfélébb nyelveken szólnak a kincses város utcáin, anélkül, hogy bajuk esne. Amikor magyarul hangzik fel a beszéd, nem csak hogy felmordulnak, de még most, 2008-ban, az Európai Unióhoz való csatlakozás után egy évvel is öklök csattognak. Nagy bátran hat fiú nekiesett két lánynak, egy biztonsági őrjelenlétében. Ez páratlan hősiesség... Meg kell nézni, hogy mit is tanítanak manapság (és immár vagy ötven éve...) történelem, illetve román irodalom órán egy román gyereknek. A mítoszoktól hemzsegő román történelemben egymást érik a magyarokat szebbnél szebb tulajdonságokkal felruházó részek. Daicoviciu nem sajnálta a fáradtságot, gyárakba járt, hogy a dolgozó nép előtt is népszerűsítse hivatalos történelmi rangra emelt fantáziaművét. Egyik ilyen előadásán valaki felcsattant: de professzor úr, én láttam az eseményeket, hogy nem úgy történt...! Daicoviviu „akadémiai” fölénnyel ültette le: nem számít, most mi vagyunk az urak itt, és minden úgy volt, ahogy mi mondjuk! Az ellenség szerepe mindenféle szempontból a magyaroknak jutott. Ennek a hamis történelemoktatásnak viselik a következményeit a magyarok. A mostani fiatalság szülei is abban a tudatban nőttek fel, hogy a magyarok a román népet leigázó, kirabló barbár népség. A román irodalom is ott kezdődik, hogy egy magyar és egy moldvai pásztor meggyilkolja a románt. Közben Magyarországon vita folyt arról, hogy Az egri csillagokat ki kellene venni a középiskolai tananyagból, mert Sárközit (a regény roma szereplőjét) nem túl hízelgő színekben tünteti fel. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Tényleg hihetetlen? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Nemrég a Transindex internetes portálon jelent meg Selyem Zsuzsa egyetemi tanárnő cikke az irodalomoktatás, pontosabban a kortárs irodalomoktatás gondjairól, melyre több hozzászólás érkezett, ezekhez szólt hozzá a lap munkatársa. Miért szemlélik a fiatalok idegenkedve a kortárs irodalmat? Több középiskolai tanár kitart a harcos-nemzeties irodalomszemlélet mellett. A 19. századi irodalmat sulykolták nemzeti dogmaként a fiatalokba. Ercsey-Ravasz Ferenc szerint a középiskolai oktatást kellene radikálisan megváltoztatni, az ottani irodalomoktatást kellene mítosztalanítani. Nem a nemzeti gondolatot kifogásolja, és azt sem, hogy az megjelenjen az irodalomban. Azt kifogásolja, hogy a magyar irodalom és a magyar nemzeti öntudat közé egyenlőségjelet tesznek. Az irodalomnak nem ismérve, hogy nemzeti-hazafias-hősies. A mítoszok betörése és rémuralma nem csak az irodalomra jellemző, a zenére is, sőt, ott jelenleg még súlyosabbak a hatások: a romániai felsőfokú zeneoktatás például semmit sem tud kezdeni azzal a zenével, ami a nyugati keresztény Európa 300 évnyi termését jelenti. Az újságíró szerint lényeges, hogy a diáknak legyen saját gondolata a műről, nem elég, hogy bemagoljon néhány kritikát. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Irodalom és kokárda. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A kincses városban olyan kincsek rejtőznek, amelyeket tárgyi értékük mellett megalkotójuk szelleme tett felbecsülhetetlenné. Ilyen kincsek bemutatására vállalkozik Sas Péter magyarországi művelődéstörténész rendhagyó kötete: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára /Kriterion Kiadó/. A könyv bemutatása alkalmával a kincstár négy jelentős darabját kiállították. A könyvet a szerző jelenlétében Kállay Emil piarista főiskolai tanár mutatta be. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rejtőzködő kincsek a piarista templom kincstárában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

A keresztény hitet és az ateizmust szembeállítva sokan próbáltak vitatkozni, de egyikük sem jutott sehova. Ennek az az oka, hogy az ateizmus bizonyos értelemben vallás, ugyanúgy, mint mondjuk a lutheranizmus, vagy akár az iszlám. Czika Tihamér, ahogy mondja, tudományos tényekre épít egy világszemléletet ebben Isten számára nincs hely. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa viszont úgy véli: a világ bonyolult szerkezete és működése egyenesen követeli egy ilyen entitás, Isten létezését. Czika Tihamér eszménye a humanizmus, amellyel egyet lehet érteni, egyetlen dolgot leszámítva: az ember, mint erkölcsi standard túlságosan hajlékony, a lelkiismeret túl könnyen idomul szinte bármihez. A 20. század eseményei pontosan kimutatták, milyen következményekkel jár az, ha az embert tesszük meg minden dolgok mércéjévé, sem Hitlert, sem Eichmant, vagy Mengelét, de még Sztálint sem kínozta a lelkiismerete. Czika felhozhatná ellenérvként az inkvizíciót, a boszorkányüldözést, a keresztes hadjáratokat stb. Egyikük állítására sincs egyértelmű bizonyíték. A gond az érveléseddel ott kezdődik, hogy rengeteg meg nem értett, vagy félreértett dologból kiindulva Czika tagadja a vallás létjogosultságát, kifogásolja az egyházak a működését. A vallásos iskolák a hitetleneket nem tették hívővé. Egyvalamit viszont nyújtottak ezek az iskolák: tartást, kitartást, azt, amit jobb szó híján hátgerincnek neveznek. A romániai magyar sajtóban vita kezdődött az iskolai vallásoktatásról, az egyházi iskolák szerepéről. A vitaindítót Czika Tihamér jegyzi. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs ok aggodalomra... = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ Előzmény: Czika Tihamér: Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Czika Tihamér válaszolt Ercsey-Ravasz Ferenc újságírónak. Egyet ért abban, hogy nincs értelme a keresztény hitet és az ateizmust szembeállítva vitába szállni, mert annak vége nem lesz. Czika csak az erdélyi magyar oktatás legjavának egyházi kézre kerülését kifogásolta. Mégis válaszol az ateizmus-kritikára: az ateizmus nem vallás. A humanizmus fényévekre áll mindentől, ami egy vallást jellemez. Czika szerint „konkrét tudományos bizonyítékok sorozata támaszt alá olyan általánosan elfogadott elméleteket, amelyek megcáfolnak mindent, amit Isten létezéséhez kötnek”. „A tudomány mai állása szerint kijelenthető: szinte bizonyos, hogy Isten nem létezik. ” Ez válaszolja Adorján Jánosnak is. Czika visszatért vitatémájára, helyteleníti az egyházi oktatás térnyerését, mert értékrendjükben „csatolt csomagként ott vannak a szokásos problémák bizonyos területeken, ahol az általuk szorgalmazott értékrend mégis időből kiesett: egyház és állam el(nem)választása, homofóbia, szabad szexualitás-ellenesség, modernizáció-ellenesség, a közhelyesnek számító »materialista világ«-ellenesség (külön vita lenne, hogy ez mit is jelent), állandó nacionalista beütések. ”Czika nem fogadja el azt, hogy ne bízzák magukat a román államra, mert nincs garancia, hogy nem fordítnak minden törvényt vissza, mondván: „szinte biztosak lehetünk benne, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni. ” Nem lenne jobb a helyzet, ha az egyházaké maradnának az iskolák. Czika fenntartja: az egyházi ingatlanok elsősorban a közösségek, nem az egyház céljait kell hogy szolgálják. /Czika Tihamér: Az egyházak tevékenységét egyszerűen nem kritizálod. Hogy miért? Mert nem. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Előzmény: Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs ok aggodalomra... = Szabadság, febr. 6. Adorján János, mérnök: Oktatás, Egyház és a személyi szabadság, Szabadság, febr. 6.

Érdekes és hasznos is lehetne a Szabadság február 5-i számában Czika Tihamér és Ercsey-Ravasz Ferenc között kibontakozott vita az iskolák állami vagy egyházi tulajdonáról és felügyeletéről. Ugyanakkor Ercsey-Ravasz válaszában az ateizmusról és vallásosságról is értekezik. Két dolgot nem lehet tenni: tudományos érvekkel megpróbálni bizonyítani Isten nemlétét, illetve teológiai érvekkel kétségbe vonni a tudomány eredményeit, szögezte le Nagy László, hozzátéve, nem ért egyet azzal, hogy a kreacionizmust az evolúcióelmélettel egyenrangú tudományos elméletként mutassák be. /Nagy László, fizikus, egyetemi tanár: Oktassuk-e a kreacionizmust? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Románia nem nyugati típusú demokratikus jogállam. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak /CNSAS/ a jövőben nem kell folyton a kollaborálás árnyalatairól döntenie, ez bíróságok feladata lesz. Azonban a bíróságok egyrészt túlzsúfoltak, másrészt pártatlanságuk is kétségbe vonható. Húsz évvel ezelőtt korábban komoly ára volt annak, hogy valaki feljebb léphessen az igazságügy szamárlétráján, és a szakma zöme ma is az akkor pozícióba került emberekből áll. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lesz ez még így sem. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Az önkormányzati választások előkészítése volt a fő napirendi pontja az RMDSZ Temes megyei szervezete február 9-én tartott választmányi ülésének Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A Területi Képviselők Tanácsa és a Civil Tanács 29 tagja vett részt a tanácskozáson. Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke ez alkalommal átadta az Ezüstfenyő díjat Fazakas Csaba lugosi református esperesnek, aki objektív okokból nem vehetett részt a marosvásárhelyi díjkiosztáson. /Pataki Zoltán: Tőkés László híveire is számít a Temes Megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

Czika Tihamér és Ercsey-Ravasz Ferenc vitájában Czika Tihamér kioktató, fennhéjázó hangneme zavaró. Czika szerint a „tudomány mai állása szerint kijelenthető: szinte bizonyos, hogy Isten nem létezik”. Valójában ezt senki nem tudná bizonyítani, ez nem tény, ez állítás. /Sikó Csaba: Czika–Ercsey vita margójára. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Bogdán Tibor csökkenő érdeklődéssel olvasta a Szabadság hasábjain a világi és az egyházi oktatás viszonyáról, szerepéről kibontakozott vitát. A vitázó felek egyik vagy másik oktatási forma elsőbbsége mellett törnek lándzsát. Czika Tihamér attól tart, hogy a romániai magyar oktatás az egyházak kezére kerül, a kisebbségi oktatás egyházi oktatássá válik. Válaszában Ercsey-Ravasz Ferenc indulatosan védelmezte az egyházi iskolákat. Azonban jelenleg az anyanyelvű oktatást még mindig nem természetszerű jogként biztosítják, az is-is jegyében kellene a helyes választ keresni. A kétfajta iskolának adott a maga egyformán fontos helye, szerepe, rendeltetése a nemzetiségi oktatásban. Az egyházi és a világi oktatásnak nem szabad tehát szembekerülnie egymással. Az egyházi és a világi kultúra ma már aligha lehetnének meg egymás nélkül. Einstein fogalmazásában, a tudományból az első korty az ateizmus, de a pohár mélyén ott van Isten; Heisenberget megvallotta: őt ugyan nem érdekelte Isten léte, ám a munkája során találkozott vele. /Bogdán Tibor: Nem lehetne inkább is-is? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Mindenkinek össze kell fogni, mert csak együtt állhatjuk meg a helyünket, ha széthúzunk, pártoskodunk, akkor elveszünk. Fölösleges emberünk nincs! – mondta február 17-én, vasárnap Jegenye plébánosa, Gergely István „Tiszti”, azon az ökumenikus szentmisén, amelynek meghívott igehirdetője Tőkés László királyhágómelléki református püspök és független európarlamenti képviselő volt, és amelyen a helybélieken kívül magyarországi meghívottak is részt vettek. A püspök európarlamenti tevékenységéről is szólt. Elmondta: jelenleg ugartöréssel foglalkozik, hiszen mostanig az erdélyi magyar kisebbség kérdésköre gyakorlatilag nem volt beszédtéma az uniós fórumokon. Gergely István plébános eredeti ajándékkal lepte meg a református főpásztort, egy szépen faragott pásztorbottal, arra kérve Tőkést, hogy Mózeshez hasonlóan, azzal járuljon az uniós hatóságok elé, hátha a kígyóvá váló bot jele ezúttal is hatásos lesz. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Jegenye – Tiszti: „Nincs felesleges emberünk!” = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

Nagy-Románia-párti temesvári fiatalok csoportja február 19-én nemzeti zászlóval, Románia és Szerbia térképével felfegyverkezve „megrohamozták” az egykori Magyar Házban működő RMDSZ irodát. Nem mulasztották el kihívni a román médiát. Az irodában Nagy Lídia titkárnőt találták, akit megdöbbentett, amikor a „kommandó”, tévésekkel, rádiósokkal és újságírókkal a sarkában ellepte a helyiséget. A helyszínre érkező Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ elnök átvette a fiataloktól a nagy-romániás „ajándékokat”: egy „Domunule Marko Bella”-nak címzett nyílt levelet, Románia földrajzi térképét, Szerbia politikai térképét és egy román nemzeti lobogót, azzal a humoros megjegyzéssel, hogy „jól jönnek az ember házánál”. „Ártatlan gyerekek lelkes kezdeményezésének tartom ezt az akciót, ugyanakkor tudomásomra jutott, hogy országos kampány folyik az RMDSZ ellen. A fiatalok átadták ‘ajándékaikat’, én megköszöntem nekik és ők azonnal elmentek” – mondta el Halász. A Marko Bella-nak címzett levélben a Nagy-Románia Párt Temes megyei Ifjúsági Szervezete felszólítja az RMDSZ-t, hogy önként lépjen ki a kormányból. /Pataki Zoltán: Nagyromániás „gerillaakció. ” Markó megint Bella lett. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./

Tamás Sándor parlamenti képviselő sajtótájékoztatón számolt be az Agache-ügy újabb fejleményeiről. Elmondta: a perújrafelvételi tárgyalásokra az érintettek Szász Ferenc fiatal csíkszeredai ügyvédet fogadták fel. A strasbourgi döntés 2007. december 27-én vált hatályossá, ehhez megszületésétől számítva három hónapnak kell eltelnie. A strasbourgi döntés értelmében 4050 eurót kap Paizs Ottó, 3000 eurót Reiner Antal örököse, 1050 eurót Héjja Dezső és 2000 eurót ifj. Konrád János, további 1500 eurót pedig négyen együtt kapnak. /Iochom István: Perújrafelvétel (Az Agache-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, az EMNT alelnöke a vele készült beszélgetésben rámutatott, két okra vezethető vissza Traian Basescu államfő székelyföldi látogatása. Közvetlenül Koszovó függetlenségének kikiáltása utáni nyilatkozatában székelyföldi etnikai tisztogatásról beszélt Basescu, szerinte a magyarok diszkriminálják az ott élő románokat. Ezért találkozott azzal a székelyföldi románokat tömörítő civil szervezettel, amely köztudottan az egykori szekusok, pártaktivisták gyülekezete. Szóba állt velük, az egyféle üzenet a választók felé, hogy azért jó román, védelmébe veszi a magyar többségű megyékben kisebbségben élő románokat. Az államfő ugyanakkor azt akarta kideríteni, milyen súlyú az autonómia-követelés. Toró szerint ez a legnagyobb eredmény, hogy a legmagasabb közjogi méltóság kezdi komolyan venni az autonómiatörekvéseket. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ki kell használni a Koszovó-ügy teremtette új helyzetet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Az ország kilenc megyéjéből érkezett, közel 100 polgármester és alpolgármester részvételével Zsombolyán március 7-én kezdődött az RMDSZ Regionális Önkormányzati Konferenciája. A házigazda Kaba Gábor és Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke köszöntötte a vendégeket. A tanácskozást Markó Béla RMDSZ-elnök nyitotta meg. A konferencia két legfontosabb célját Cseke Attila önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök fogalmazta meg: a most hozzáférhetővé vált európai pályázati lehetőségekkel, vidékfejlesztési programokkal kapcsolatos információk átadása, illetve olyan önkormányzatok tevékenységének ismertetése, tapasztalatainak átadása, amelyeknek példája tanulságos lehet a többi önkormányzat számára is. /Pataki Zoltán: RMDSZ-es polgármesterek konferenciája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Egy héten belül felállítják a rangsort a Temes megyei RMDSZ temesvári és megyei tanácsos-jelöltjei között. A temesvári városi tanácsosi listán öten pályáznának: Bárányi Ferenc volt parlamenti képviselő, ex-egészségügyi miniszter, Dukász Péter színművész, aki az 1990-es években volt már képviselőtestületi tag, Köles János, a megyei RMDSZ volt gazdasági alelnöke, Kiss András ornitológus, muzeológus és Szabó Ferenc tanító, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője. A megyei tanácsosi listán szintén öten pályáznak, Köles János ide is beadta a jelentkezését. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnököt az alapszabályzat értelmében megilleti a listavezetői hely. A többiek: Fazakas Csaba, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, Kaba Gábor zsombolyai polgármester és Szász Enikő, a Csiky Gergely színház ex-igazgatója, volt megyei tanácsos. /Pataky Lehel Zsolt: Helyezkedés Temes RMDSZ-es jelöltlistáján. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

A győrödi 1848-49-es szabadságharcosok emlékművénél megtartott ünnepség nyitotta meg március 14-én a Temes megyei megemlékezések sorát. A főszervező 1-es számú Általános Iskola nevében Pál Krisztina, a magyar tagozatért felelős aligazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke mondott beszédet, majd iskolások verses-zenés műsorral tisztelegtek a 48-as szabadságharcosok emléke előtt. /Pataki Zoltán: Tisztelgés a győrödi 1848-as obeliszknél. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

A március 15-i emlékrendezvények sora Gyertyámoson kezdődött, a temetőben álló honvédemlékmű megkoszorúzásával. A megviselt obeliszk helyén 2002-ben sikerült emlékművet állítaniuk. Innen Zsombolyára tartott a küldöttség, a Petőfi-szobornál emlékeztek. Temesváron a megemlékezések Eftimie Murgu szobrának megkoszorúzásával kezdődtek, majd a Klapka György-emléktáblánál folytatódtak. Itt megjelentek a Nemzeti Liberális Párt és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselői is. Szabadfalun Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök a Szórvány Alapítványnak mondott köszönetet a Petőfi-emlékmű helyrehozásáért. A magyar történelmi egyházak képviselői után a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet nevében Ilonczai Zsolt elnök mondott beszédet. Újszentesen a református templomban ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg ’48-ról, utána megkoszorúzták a templomkertben álló Petőfi-emlékművet. Dettán az RMDSZ a városházára hívta a megemlékezőket, Lugoson a megemlékezés hagyományosan az esti fáklyás felvonulással zárult. /Pataky Lehel Zsolt: Kampányévben több a figyelmesség. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./