Minden jogi akadály elhárult (Nyirő József újratemetése)
A székelyudvarhelyi polgármester kiadta a temetkezési engedélyt, és úgy tudja, hogy az író hamvai már megérkeztek, ezt a szervezők nem erősítették meg, Szász Jenő alpolgármester azonban cáfolta. Nyirő József újratemetése ügyében tegnap is egymást követték a nyilatkozatok, és több egyeztetés történt.
Miközben az újratemetés kommunikációs vezetője, Lukács Csaba Budapesten azt jelentette be, hogy minden jogi akadály elhárult, Bukarestben Victor Ponta kormányfő úgy vélekedett, hogy Nyirő József a tevékenysége miatt nem részesülhet nyilvános tiszteletadásban Romániában. Az RMDSZ természetesnek tartja az újratemetést, de nem vesz részt az eseményen.
"A magyar parlament elnöke arra hivatkozott, hogy a korábbi román kormány egyet­értett Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésével. Nos, a tisztségben lévő kormány, a miniszterelnök, a külügyminiszter és a belügyminiszter nyilvánvalóan kifejezte ellenkezését ezzel kapcsolatban" – fogalmazott Victor Ponta. A külügyminisztérium kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy engedélyköteles-e Nyirő József hamvainak közúton történő szállítása Romániában. Lukács Csaba, az újratemetés kommunikációs vezetője azonban budapesti sajtótájékoztatóján felolvasta a román külügyminisztérium honlapján található ismertetést, miszerint emberi hamvak szállításához nincs szükség konzuli engedélyre.
Arra a kérdésre, hogy a hamvak megérkeztek-e Székelyföldre, megértést kérve nem válaszolt. Közölte: Nyirő József földi maradványainak elhamvasztása szabályosan és a kegyeleti szempontok messzemenő figyelembevételével, katolikus pap jelenlétében és katolikus szertartás szerint május 22-én Csömörön történt. Tegnap délben a székelyudvarhelyi polgármester is kiadta az anyakönyvi bizonylatot, s ezzel minden jogi akadály elhárult az újratemetés elől – vélekedett. Megjegyezte, hogy a bizonylatot kiállító személyeket ezt követően behívták a rendőrségre. A hamvak hollétéről civil és egyenruhás rendőrök csütörtökön ötször kérdezősködtek a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébánián. Lukács Csaba szerint politikai eszközökkel lehet gátolni az újratemetést, de nem értik, hogy miért kellett ilyen eszközöket egy kegyeleti esemény kapcsán elővenni és használni. Azt gondolják ugyanakkor, a két ország közötti kapcsolatok vannak olyan jók, hogy ez nem okozhat további feszültségeket. Mégis arra kérte a román hatóságokat, ne zaklassák a zarándokokat. A vasárnapi újratemetésre megfelelő számú szervezővel és biztosítással készülnek, és bíznak abban, hogy atrocitásra nem kerül sor. A temetésen részt vesz Kövér László házelnök, és beszédet mond Szőcs Géza kulturális államtitkár.
Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester emlékeztetett arra, hogy a romániai törvények szerint bármilyen temetéshez vagy újratemetéshez az illetékes polgármesteri hivatalnak kell temetkezési engedélyt kibocsátania, és a szervezők ezt csak tegnap kérték, az elhamvasztási iratot is csatolva. Azonnal meg is kapták, bár Bunta szerint az újratemetés nem képezheti egyes pártok választási kampányának részét, mert így "a kegyeletsértés veszélye is fennáll". Javasolta, hogy a hamvak átadása Székelyföld határában történjék meg, és a székelyek gondoskodjanak a kegyeletteljes újratemetésről, mert "Székelyföld a székelyeké".
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt tartotta volna természetesnek, hogy a romániai és a magyarországi írószövetség szervezze meg a ceremóniát, és tartsák azt távol a politikától. Cáfolta, hogy a szövetség akadályozná az újratemetést: nincs kifogásuk ellene, csak átpolitizáltsága miatt tartózkodnak a részvételtől. Azt is elmondta: április végén szóban hívta meg Kövér László házelnök az újratemetésre, írásos meghívót nem kapott. Ekkor még a szervezők abban gondolkoztak, hogy a két kormány kulturális minisztere mondjon beszédet az eseményen, őt is e minőségében keresték meg; a kormány bukása azonban átírta a terveket. Kelemen szerint a mostani ceremóniával a szervezők csúfot űznek Nyirőből.
A Mediafax hírügynökség tegnap este már úgy értesült, hogy az újratemetést szervezők a külügyi tárca tiltakozása nyomán több csatolt esemény megtartásáról lemondtak.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tenni kell a közösségi jogokért (Kampányban)
Háromszéki látogatásának első állomásán, Vargyason a Daniel-kastélyban az Országgyűlés elnöke, Kövér László úgy fogalmazott, nem állják meg helyüket azok a vádak, miszerint jelenlétével megosztaná a magyarságot – hiszen ő nem is buzdítani jött ide –, viszont kész a figyelmet azokra irányítani, akik vállalják és elviselik a rágalmakat, a gáncsoskodást, s nem a magyarságból akarnak megélni, hanem azért hajlandóak tenni.
Hogy ehhez hozzájárulhat, azt megtiszteltetésnek veszi. A választópolgároknak azt üzente, ne csak ahhoz legyen erejük, hogy jól válasszanak, hanem ahhoz is, hogy az elkövetkezendő esztendőben is álljanak tisztségviselőik mellé, s dolgozzanak a közösség érdekében, így nem csak négy évre biztosítják a magyarság megmaradását e tájakon.
A házelnök szerint a közösségi jogok meghonosítása kérdésében is van, mit tenni. Szerinte ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy politikai alapon akár a legelemibb jogaink is megkérdőjelezhetőek – utalt Nyirő József újratemetésére. Kifejtette: Nyirő József végső kegyeletének megadásából nem ők akartak politikai ügyet csinálni, de voltak, akik másként gondolták, s azzá tették, a kínálkozó alkalmon pedig kapott az új román kormány is, mely "ha nem tud több és jobb kenyeret biztosítani polgárainak", elővette a magyar kártyát.
A Daniel-kastély kertjében Kövér László és a polgári párt vargyasi polgármester-jelöltje, Szőcs Dénes közösen ültette el az összefogás fenyőfáját.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rendőrségre vitték a Nyirő-temetés szervezőjét
Feltartóztatták Korondon román rendőrök Lukács Csabát, a Nyirő József erdélyi író újratemetéséért felelős kommunikációs vezetőt, valamint a vele együtt utazó Kovács Tamást, az MTI fotóriporterét. Miután kiderült, hogy csak egy üres urnát vittek, elengedték őket.
Kovács Tamás elmondta, hogy a marosvásárhelyi repülőtérről taxival utaztak tovább a vasárnapra tervezett újratemetés helyszínére, Székelyudvarhelyre. Korond – a Székelyudvarhelytől mintegy 26 kilométerre északnyugatra fekvő, Hargita megyei falu – előtt magyar idő szerint délután két óra előtt pár perccel állították meg a taxit rendőrök. Ellenőrizték a taxis és a két utas személyazonossági iratait, majd azt kérték, hogy nyissák fel a kocsi csomagtartóját, mert ellenőrizni akarják a csomagokat.
Ezt Lukács Csaba megtagadta, ezért a rendőrök közölték, hogy kábítószer-csempészet gyanúja miatt bekísérik a rendőrségre, és ott megvárják a csomagok átvizsgálásához szükséges hivatalos engedélyt.
A korondi rendőrségen átkutatták Lukács Csaba, a Nyirő József erdélyi író újratemetéséért felelős kommunikációs vezető csomagjait és egy urnát találtak benne, közölte Filip Gheorghe, a Hargita megyei rendőrség szóvivője. A csomagok átkutatására a román főügyész adott engedélyt. A hírt megerősítve Kovács Tamás elmondta, hogy Lukács Csaba kegyeleti okokra hivatkozva nem engedélyezte az urna felnyitását.
Lukács Csaba később közölte, az urna üres, annak utaztatása "egy figyelemfelkeltő gesztus volt." Mint mondta, arra akarta felhívni a figyelmet, hogy nem illik hajtóvadászatot folytatni emberi hamvak után Romániában. Lukács Csaba úgy fogalmazott: "Nyirő Józsefet nem a csomagtartóban kell keresni, hanem az emberek szívében." Öt és fél óra után végül elengedték őket a rendőrségről.
Csak rutinellenőrzések voltak
Filip Gheorghe, a Hargita megyei rendőrség szóvivője azt mondta, a csíksomlyói búcsú miatt a megye több pontján rutinellenőrzéseket végeznek, hogy elejét vegyék mindenféle törvénysértésnek, hogy kiszűrjék az alkoholos befolyásoltság alatt vezető sofőröket, azokat, akik gyanús tárgyakat szállítanak. A szóvivő leszögezte: senkit nem vettek őrizetbe.
Mint ismert, Hargita megye prefektusa korábban közölte, felfüggesztették Nyirő József erdélyi magyar író újratemetési engedélyét, amelyet a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal bocsátott ki. Augusta Cristina Urzica szombaton közölte, hogy a prefektúra megtámadta az engedélyt a közigazgatási bíróságon. A prefektus, azaz a közigazgatási törvényesség ellenőrzésére hivatott kormánymegbízott kijelentette, hogy a prefektúra felfüggesztettnek tekinti az engedélyt, amíg a bíróság nem dönt a dokumentum törvényességéről. A Mediafax hírügynökség értesülései szerint a Hargita megyei törvényszék június 20-ára tűzte ki az első tárgyalást.
A prefektus szerint egy elírás történt, így nem teremthető jogi kapcsolat a kibocsátott engedély és Nyirő halotti bizonyítványa között. A prefektus szerint vélhetően emberi hibáról lehet szó, amelyet a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetője követett el. A prefektus szerint nem lenne semmi akadálya az újratemetésnek, ha a polgármesteri hivatal visszavonta volna az engedélyt és helyette újat bocsát ki.
Mircea Dusa parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter péntek este közölte: személyesen járt Székelyudvarhelyen, hogy áttanulmányozza azokat a dokumentumokat, amelyek alapján a polgármesteri hivatal kibocsátotta a temetkezési engedélyt Nyirő József nevére. Megállapította, "léteznek olyan elemek, amelyek azt bizonyítják, hogy a temetkezési engedély semmisnek minősül". Jelezte, hogy a Hargita megye prefektusi hivatal még pénteken kéri a temetkezési engedély semmisségének megállapítását.
Dusa kijelentette azt is, nem hiszi, hogy a magyar állam tovább feszíti a húrt Nyirő József újratemetésének ügyében anélkül, hogy a román állam beleegyezésével rendelkezne. A miniszter, aki pártja szászrégeni polgármesterjelöltjének kampányrendezvényén vett részt péntek este és ekkor nyilatkozott újságíróknak, rámutatott, hogy a kampányelemeket ki kell iktatni a probléma megoldásából, és az Európai Unió két tagállamához méltó módon diplomáciai úton kell megoldani a nézeteltéréseket.
Kijelentette azt is, számára világos, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke kampánykörúton vesz részt Erdélyben azzal a céllal, hogy szavazásra ösztönözze az autonómia híveit. "Én Hargita megyei vagyok, és tudom, hogy valamennyi választási kampányban előkerült egy-egy ilyen bomba, amely arra volt hivatott, hogy lázba hozza, és mozgósítsa a magyar választókat" – tette hozzá Mircea Dusa.
Kövér László a Magyar Polgári Párt politikusainak társaságában csütörtökön és pénteken a párt kampányrendezvényein vett részt Erdélyben, szombaton a csíksomlyói búcsún, vasárnap Nyirő József hamvainak újratemetésén vesz részt.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi. Nyirő hamvait szerdán ravatalozták fel a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. A tervek szerint a temetést vasárnap tartják Székelyudvarhelyen.
Az újratemetés szervezői szerint a hamvak időben megérkeznek majd vasárnap, azt nem árulták el, ki és hogyan viszi oda Székelyudvarhelyre Nyirő földi maradványait. Lukács Csaba, a Nyirő József újratemetéséért felelős kommunikációs vezető pénteken azt mondta, biztos abban, hogy Nyirő József hamvai időben megérkeznek a temetés színhelyére. Azt ugyanakkor nem volt hajlandó elmondani, hogy a hamvak jelenleg hol vannak, mert szerinte a román hatóságok részéről zaklatásnak lehetnek kitéve a hamvak őrzői.
Pénteken a székelyudvarhelyi önkormányzat kiadta az anyakönyvi kivonatot, ezzel Lukács szerint minden jogi akadály elhárult a temetés elől. Ugyanakkor Lukács úgy tudja, hogy a dokumentumot kiállító anyakönyvvezetőt behívatták a helyi rendőrségre. Index

Kövér: barbár módon viselkedik a román kormány
A Magyar Országgyűlés elnöke román-magyar kapcsolatokról és a Nyirő József újratemetése körüli problémákról nyilatkozott újságíróknak.
– Mit szól ehhez az egész történethez? Lehet ebből bármiféle diplomáciai kavarodás, bonyodalom? – Hát ez nem politikai ügy, nem kormányközi ügy, nem tekinthető diplomáciai bonyodalomnak, egész egyszerűen az történt, hogy hosszú-hosszú évtizedek adósságát teljesítve végre valakinek eszébe jutott, hogy Nyirő József hamvait haza kéne hozni, úgy, ahogy a végakaratában ez szerepelt.
Erre felkértek bennünket, a Magyar Országgyűlés Hivatalát: erre azért volt szükség, mert a madridi temetőben a sírgondnokság a magyar államé volt, a magyar államon kívül más nem tudta volna elindítani ezt a folyamatot. Hosszú hónapokon keresztül ment nyugodt, csöndes mederben a szervezés, informális és formális üzengetések, egyeztetések zajlottak, én még a korábbi román kormány kulturális miniszterét is szóban, személyesen felkértem arra, hogy valamilyen formában vegyen részt ebben az ünnepségben.
Ez nem csak egy kegyeleti szertartás, egy újratemetés lett volna, hanem valamilyen módon Nyirő József hazatértének a megünneplése is. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük, derült égből a villámcsapásként jött az új kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése, hogy egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy a saját szülőföldjében feküdhessen és mindenféle nemtelen, gyalázatos vádakkal illetnek bennünket, őt is személyesen. Az a hajtóvadászat, amit az urnák után folytatott a mai román kormány meg annak a belügyminisztériuma, az már a komikum határát is jócskán átlépte. Én egyik pillanatban majdnem sírtam, a másikban a térdemet csapkodtam a nevetéstől, ilyen abszurd komédiának még nem voltam a részese, kŹülönösen akaratlanul nem. – Ilyenkor mi a megoldás? Valamilyen jegyzéket, vagy levelet küld-e ezentúl? – Én annyit megtettem korábban, amikor elkezdődött ez a feszültségkeltés az új bukaresti kormány részéről, hogy Anastase házelnök asszonynak, akivel már volt személyes kapcsolatom, vendégül láthattam Magyarországon, illetve a román felsőház elnökének is írtam egy-egy levelet. Kértem jószolgálati közbenjárásukat az ügyben és úgy tudom, ezt természetesen nem tőlük, hivatalosan, hogy azért a román politikai elit, a román politikai pártok ebben nem egységesek, tehát nem mindenki érdekelt hál' Istennek a román politikusok közül a nemzeti feszültség újraélesztésében, abban, hogy itt minden áron konfrontációra törekedjék.
Én fölfogom agyilag, hogy így mondjam, az abszurditás ellenére is, hogy az új román kormánynak választások előtt kell az, hogy a magyar kártyát ismételten kijátssza. Kell neki a feszültségkeltés, mert mi mindent tudna ígérni a jövőre nézve a román embereknek. Az új román kormány pontosan ugyanazt az utat fogja folytatni, ami a megszorításokat, a gazdaság- és a szociálpolitikát illeti, mint az elődje, amibe belebukott.
Most, hogyha nem tudnak ígérni, akkor muszáj valamivel elterelni a figyelmet. Ez egy ezeréves trükk – sajnos bizonyos körökben mindig beválik, de mégis azt gondolom, hogy az Európai Unión belül, hiszen most már mind a két ország ezen kereten belül van, másfajta módozatokat kéne az egymással való bánás tekintetében eltanulnunk.
Mi, a magunk részéről nem vagyunk érdekeltek a feszültségkeltésben és én azt hiszem, meg vagyok győződve róla, hogy a magyar-román államközi, kormányközi és az emberek, népek közötti kapcsolatnak csak az együttműködés az egyetlen járható útja. Ennek nincs alternatívája.
Előbb-utóbb szerintem azok is be fogják látni, akik most hirtelen kormányra kerültek, vagy ha nem fogják belátni, akkor annak szerintem elsősorban ők fogják a kárát látni.
Együttműködésről beszél, de hát a jelen állás szerint erre szinte nincs is lehetőség.
– A jelen állás az most ilyen, amit látunk: egy hisztérikus, paranoid és ugyanakkor komikus reakciósorozat az új román kormány részéről. Ezt már hadd ne kommentáljam tovább, hiszen mindenki tapasztalhatta az elmúlt néhány napban. El fog múlni, ez az ünnepség szépen, méltóságteljesen lezajlik, talán még egy helikopter is néz bennünket fölülről, ahogy ez errefelé szokás évtizedek óta.
Mikor elmegyünk szépen haza, akkor úgy érzik, hogy diadalt arattak rajtunk, mert megakadályozták Nyirő József újratemetését. Én pedig azt mondom, hogy addig ameddig a román kormány nyíltan föl nem számolja a jogállamot Romániában, addig nincsen módja megakadályozni Nyirő József hamvainak újratemetését itt székelyföldön.
Az egy vízválasztó lesz, amikor minden olyan papírt beszerzünk, ami eddig is megvan, csak ők ezt vitatják és majd június 20-án a bíróság eldönti, hogy az a hiba, amit nem mi követtünk el, tehát ránk nézve semmilyen negatív következményekkel nem lenne szabad, hogy járjon, az a hiba az milyen súlyú és akkor hogyan és miképpen kell kiküszöbölni.
Zárójelben jegyzem meg, hogy a román törvények szerint maximum 40 eurós pénzbüntetéssel lehet súlytani, ha ezt a szabálysértést valaki elköveti és egy ilyen papírt nem ad ki a temetés előtt, és kettőlejes illetéki igazolást kellett benyújtani hozzá, tehát egy ekkora súlyú ügyről beszélünk.
Amikor majd mindent, annak rendje és módja szerint türelmesen teljesítünk, és a végén kifogynak az ellenérvekből, hogy most éppen még mi hiányzik, akkor el fogjuk temetni Nyirő Józsefet, akkor is, hogyha ez bizonyos román politikusoknak nem tetszik.
Arra szeretném őket is felhívni, hogy ugyanolyan tisztelettel viseltessenek a mi emberi és közösségi méltóságunk iránt, mint amilyen tisztelettel mi szeretnénk az ő emberi és közösségi méltóságuk iránt viseltetni.
Szasza
Uh.ro. Erdély.ma

Nyirő József-megemlékezés - Főhajtás az író emléke előtt
Méltóságteljesen emlékeztek Székelyudvarhelyen Nyirő József íróra, akinek a hamvait a kialakult jogi helyzet miatt végül nem temették el a rendezvény végén. Kövér László, az Országgyűlés elnöke a megemlékezésen elmondta, győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.
(MTI) - Az Országgyűlés elnöke elmondta, sokan szeretik Székelyföldet, de kevesen tudtak annyi lelki erőt adni a székelységnek, amennyit Nyirő József adott és ad. Kövér László megemlítette, halálra ítélteknek is kijár, hogy teljesítik az utolsó kívánságukat. Nyirő József végakaratában csupán annyit kért, hogy hamvait a szülőföldjén temessék el, ám az akarata teljesülésére még várni kell.
Kövér László megemlítette, Nyirő életművében mindig szét tudta választani az irodalmat és a politikát. Úgy vélte, ha neki sikerült, az utókor is megtehetné ezt. Mircea Eliade, Emil Cioran és Lucian Blaga román írók neveit említette, akik életművében úgyszintén fontos szétválasztani az írói és a politikai vonatkozásokat.
Az Országgyűlés elnöke arra biztatta a jelenlévőket, adjanak gyerekeik kezébe Nyirő-könyveket. "Nyirő József hazatért, velünk van, mert szívünkbe zártuk, és anyaföldje is magához fogja ölelni" - jelentette ki Kövér László.
A megemlékezők sorában Szőcs Géza, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkára feltette a kérdést: ki fél a halottaktól, ki reszket a halott író hamvaitól? Elmondta, a karhatalom azért fél, "mert a hamvakat nehéz gumibotozni, vagy népbíróság elé állítani". Hozzátette azonban, hogy egy kicsit a közösség is fél, hiszen vannak olyanok soraiban, akik azt gondolják, hogy Nyirő József hamvait nem kellene az író végakarata szerint helyezni örök nyugalomra. Szőcs Géza megállapította, az újratemetés ellenzői akaratlanul is fontos szívességet tettek: reklámozták Nyirő József műveit.
Szász Jenő, a szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke Nyirő Józsefnek az egységről szóló írására építette beszédét. Köszönetet mondott azért, hogy a történelmi magyar egyházak székelyudvarhelyi képviselői együtt emlékeztek az íróra.
A megemlékezésen áhítatot mondtak a magyar katolikus, református, evangélikus és unitárius egyház lelkészei, és az íróra emlékeztek élete fontos helyszíneinek szónokai, írásait színészek, és diákok elevenítették meg. A rendezvény kezdetén felolvasták a szervezők közleményét, amelyben tudatták, hogy a hamvak eltemetése elmarad. A mintegy kétezer fős hallgatóság a többször is eleredő esőben méltóságteljesen hallgatta a megemlékező beszédeket.
Ami a temetést illeti, a szertartásra egy későbbi időpontban kerül sor - közölte Fráter Olivér, az újratemetésért felelős Országgyűlési Hivatal megbízottja vasárnap délelőtt. Közleménye szerint 48 órával az újratemetés időpontja előtt a Hargita Megyei Prefektúra észlelte, hogy Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester egy hibás iktatószámú temetkezési igazolást írt alá és bocsátott ki a szervezők számára. A törvényességet felügyelő Hargita Megyei Prefektúra megállapította, hogy az újratemetésnek egyébként jogi akadálya nincs, és kérte Bunta Levente polgármestert, hogy bocsásson ki egy formailag hibátlan igazolást annak érdekében, hogy az újratemetés szabályosan megtartható legyen.
Mivel az újratemetés szervezői maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, az újratemetésre - a függő jogi helyzet megoldását követően - egy későbbi időpontban fog sor kerülni - ismerteti a közlemény.
A román hatóságok több ízben jelezték, hogy Nyirő 1940 és 1945 közötti politikai szerepvállalása miatt nem értenek egyet az író székelyudvarhelyi nyilvános újratemetésével. kultura.hu

Nyirő-megemlékezés: a román sajtó „bohóckodásról és radikalizálódásról" ír
A román sajtó intézményes „bohóckodásról és radikalizálódásról" ír a Nyirő József erdélyi író vasárnapi újratemetésére tett kísérlet kapcsán.
Az Adevarul című napilap hétfői számában külön kommentárt szentel az eseménynek. Az írásban Malin Bot főszerkesztő azt fejtegeti, hogy nincs különbség a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester, valamint Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke és Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere között.
A szerző ironikusan írja, hogy ha Székelyudvarhelyen a legégetőbb kérdés a „nácipárti" Nyirő újratemetése, akkor valamennyi román polgármesternek a székelyföldi városba kellene utaznia példát venni arról, hogy miként tömték be az összes gödröt a közutakon, hogyan hőszigetelték a lakóházakat, hogyan működik svájci óra pontossággal a tömegközlekedés.
Bot szerint a Nyirő újratemetését kitalálók manipulálni akarták Székelyudvarhely lakóit néhány plusz szavazat megszerzése érdekében, és ennek érdekében a csíksomlyói pünkösdi búcsút is megpróbálták felhasználni.
Az ellenzéki Evenimentul Zilei című napilap tudósítása szerint Nyirő újratemetési ceremóniája „komikussá" vált annak ellenére, hogy az esemény „nacionalizmustól duzzadt". A lap a Nyirő hamvainak keresése érdekében tett román hatósági erőfeszítésekről azt írja, hogy az újratemetés „intézményes bohóckodássá" vált, amely pénzpazarlást is eredményezett a román állami intézmények bevonása miatt. A lap megemlíti, hogy Hargita megye prefektusa pénteken éjfél után fél órával fordult a bírósághoz, és kérte a temetési engedély érvénytelenítését.
A román lapok idézik Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének Székelyudvarhelyen a sajtónak adott nyilatkozatát, amelyre a román külügyminisztérium és Victor Ponta román miniszterelnök is reagált. Ebben Kövér kifejti, hogy hosszú hónapokon keresztül ment nyugodt, csöndes mederben a szervezés, és „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése", miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy a saját szülőföldjében nyugodhasson. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat", amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében.
Szintén a román ellenzékkel szimpatizáló Romania libera című tekintélyes román napilap hasábjain Ovidiu Pecican kolozsvári történész Nemkívánatos radikalizálódás címmel írt Nyirő újratemetéséről. A történész „képmutatásnak, ideológiai ostobaságnak és következetlenségnek" nevezi azoknak a románoknak az álláspontját, akik saját szélsőségeseiket elfogadják, de másokéit elutasítják. A szerző utal arra, hogy zsidó emberek életének kioltása miatt felelős Corneliu Zelea Codreanu vasgárdista vezért és Ion Antonescu tábornokot sok román hazafinak tartja, és csodálattal tekintenek rájuk, ugyanakkor tiltakoznak Nyirő újratemetése ellen.
Pecican szerint Nyirő is pont ugyanolyan hazafi volt mint például Octavian Goga, Nechifor Crainic vagy Radu Gyr költők, csakhogy Nyirő számára a hazát Magyarország jelentette.
Pecican szerint Nyirő székelyföldi újratemetésének engedélyezése jóérzésről tanúskodó gesztus lett volna, emellett úgy véli, hogy a románoknak tisztelniük kell a székelyeknek Nyirő életművéről alkotott esztétikai véleményét, ami a magyarok iránti bizalom és tisztelet jele. Ugyanakkor úgy véli, hogy a székelyföldi hatóságoknak elővigyázatosabbaknak kellett volna lenniük. Nyirő írói tehetségét esetleg műveinek új kiadásával kellett volna megünnepelniük – írja a szerző -, és el kellett volna határolódniuk az író politikai múltjától. A szerző szerint azonban a romániai magyar pártok és magyarországi politikusok politikai érdekei határozták meg elsősorban a magyar fél viselkedését az újratemetés ügyében.
A szerző szerint a székelységnek sem szolgál hosszú távon, ha a világ előtt azt a képet alakítja ki magáról, hogy többnyire fasiszta múltú személyiségek kultuszát ápolja, mint ahogy a magyar állam sem nyer abból, ha egy homályos múlt nevében az ellenségeskedést helyezi előtérbe Romániával szemben, mint ahogy Romániának sem érdeke azt táplálni, hogy képtelen békét kötni az egyik nemzeti kisebbségével – olvasható a Romania liberaban.
MTI. Erdély.ma

Ponta üdvözli, hogy nem tartották meg Nyirő József újratemetését
A bukaresti vezetés üdvözli, hogy a „kezdeményezők egy része" úgy döntött: megvárja a bíróság döntését.
Victor Ponta román miniszterelnök vasárnap este közleményben ítélte el a kormánya által románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet, és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek" miatt.
A román kormány változatlanul ellenzi Nyirő József Románia területén való eltemetését, határozottan támogatja a Hargita megyei prefektus döntését, aki a temetési engedély ellen indított közigazgatási eljárást – áll a Agerpres hírügynökség által ismertetett közleményben.
Nyirő József emigrációban elhunyt erdélyi író vasárnapra tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a Hargita megyei prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a román hatóságok érvénytelennek tekintik a pénteken kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt. A szervezők – az Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány – közölték, maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, ezért a temetést elhalasztották és vasárnap csak egy megemlékezést tartottak Székelyudvarhelyen. Közleményükben a szervezők Bunta Leventét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott székelyudvarhelyi polgármestert teszik felelőssé a hibás temetkezési engedély kiadásáért.
A román kormány – a vasárnap este közzétett közlemény szerint – méltányolja a polgármester hozzáállását és az RMDSZ mérsékelt álláspontját, azt, hogy az RMDSZ nem csatlakozott a „szélsőségesek választási kampányakciójához". A bukaresti vezetés üdvözli azt is, hogy a „kezdeményezők egy része" úgy döntött: megvárja a bíróság döntését.
„Románia kormánya szükségesnek látja, hogy kiegyensúlyozottan és európai szellemben reagáljon arra a nyilvánvaló provokációra, amelyet a helyhatósági választási kampányban részt vevő szélsőséges politikai erők követtek el" – olvasható a Ponta-kabinet közleményében.
A román kormány ugyanakkor sajnálatosnak nevezi, hogy Kövér László házelnök és Vona Gábor, a – közlemény által szélsőjobboldalinak nevezett – Jobbik elnöke közvetlenül is szerepet vállalt a szélsőséges politikai erők ezen akcióján és választási kampányrendezvényein.
„Továbbra is tiszteletben tartjuk Romániában a kisebbségi jogokat és elkötelezettek vagyunk ilyen tekintetben, ami országaink kapcsolatát segíti. De ez nem jelenti azt, hogy eltűrjük a szélsőségesek gesztusait, amelyeket csak választási érdekek vezérelnek. A szélsőséges, provokáló jellegű cselekményekre Románia kormánya európai módon, a törvény és alkotmány szellemében reagál, ahogyan a kisebbségi jogokat is érvényesíti" – szögezte le Victor Ponta miniszterelnök.
A román kormányfő szerint a magyar politikusok, közöttük a magyar parlament elnökének nyilatkozatai „nem illeszthetők bele a román és a magyar állam jószomszédi viszonyába", és ezt szóvá kívánja tenni Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatandó első megbeszélése alkalmával – olvasható a bukaresti kormány közleményében.
MTI. Erdély.ma

A Nyirő Józsefről elnevezett utcák és iskolák névadásának törvényességét vizsgálják
Nyirő Józsefről elnevezett
iskola Máréfalván A Hargita megyei prefektúra vizsgálja azoknak az önkormányzati határozatoknak a törvényességét, amelyek szerint utcákat vagy iskolákat neveztek el Nyirő József íróról – jelentette be hétfőn Cristina Augusta Urzica prefektus.
A kormánymegbízott Victor Ponta román miniszterelnöktől kapott erre hétfőn utasítást. A prefektus szerint a vizsgálat tárgyát képezi valamennyi olyan önkormányzati határozat, amely szerint utcákat vagy iskolákat neveztek el Nyirőről.
Ponta hétfőn utasította Hargita megye prefektusát, hogy vizsgálja meg, nem sértik-e ezek a határozatok azt a jogszabályt, amely tiltja Romániában háborús bűnök miatt elítélt személyek kultuszának ápolását, valamint tiltja a fasiszta, a rasszista vagy az idegengyűlölő jelképek használatát.
A Mediafax hírügynökség megemlíti, hogy Székelyudvarhelyen egy utca viseli az író nevét, amelyben található az a ház, ahol Nyirő lakott. Hozzáteszi, hogy Hargita megyében Csíkszépvízen és Máréfalván nevezték el a helyi iskolát az íróról.
A román miniszterelnök szerint ez a jogszabály tiltja, hogy „elismerésben vagy tiszteletadásban részesüljenek a fasiszta és antiszemita személyek". Ponta elismerte, hogy Nyirőt soha nem ítélték el, és nem nyilvánították háborús bűnösnek, de ennek ellenére is kéri a vizsgálatot.
Szintén hétfőn Ioan Rus belügyminiszter bírálta Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének a kijelentéseit. Az Agerpres hírügynökség szerint a román tárcavezető elmondta: a minisztérium munkatársai alapos tájékoztató anyagot készítenek Nyirőről Victor Ponta miniszterelnöknek és Traian Basescu államfőnek. Mint mondta, azért készítik a tájékoztató anyagot, hogy Ponta jól alátámasztott állásponttal vegyen részt az Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel folytatandó megbeszélésen.
A múlt héten Mircea Dusa parlamenti kapcsolatokért felelős román miniszter jelentette be, hogy június elseje körül találkozik egymással Orbán Viktor magyar és Victor Ponta román miniszterelnök Bukarestben. Szijjártó Péter, a magyar miniszterelnök szóvivője viszont az MTI-t akkor arról tájékoztatta: Orbán Viktor ugyan részt vesz a kohéziós alapok jövőjéről szóló bukaresti tanácskozáson, de „kétoldalú találkozó a román miniszterelnökkel nem került szóba".
A román belügyminiszter a Nyirő hamvainak felkutatására indított akcióról elmondta: azt akarták bizonyítani, hogy a román rendőrség több millió jármű között is képes megtalálni akár egy konzerves dobozt is.
MTI. Erdély.ma

Tőkés: az RMDSZ olyan, mint a Napkirály
Tőkés Lászlót nem érdekli a róla szóló botránykönyv, Schmitt Pál távozását viszont a nemzeti ügy vereségének tartja. Az EP-képviselő szerint Romániában posztkommunista visszarendeződés van, erőteljes magyarellenességgel, ám magát nem tartja felelősnek a kialakult helyzetért. Interjú Strasbourgból.
A nemrég kinevezett új román kormány több, az erdélyi magyarságot kedvezőtlenül érintő intézkedést hozott. Leváltották a magyar prefektusokat, egy törvény szerint közigazgatási tisztséget csak románul tökéletesen tudók tölthetnek be. Ez mennyire értékelhető magyarellenességnek?
Különbséget kell tennünk az esetek között. A prefektusi kinevezések pártfüggők. Azt nem tudom igazán kifogásolni, hogy az egyes kormányzó pártok mindig a saját embereiket ültetik a kormányzati tisztségekbe. Amúgy sem sokat veszítettünk ezzel, hiszen az RMDSZ prefektusai, alprefektusai olykor szégyenletes intézkedéseket hoztak, nem egy esetben szembemenve a magyar érdekekkel. A román nyelvtudás, mint diszkriminatív tényező viszont már kisebbség- és nyelvpolitikai ügy. Ez egy tűrhetetlen állapot. A legfontosabb követeléseink egyike kerül előtérbe: a magyar nyelvnek a regionális hivatalos nyelvként való használata. De ezek csak a legfrissebb történések, az elmúlt hetekben az egyik magyarellenes megnyilatkozás a másikat érte. Gondolhatunk itt a közigazgatási átszervezésre, a kisebbségi törvény megcsonkítására, vagy a választási törvényre. Ezek mind egyértelmű jelzések a magyarellenesség fokozódására. Mindez persze a kibontakozó választási kampány összefüggésében értelmezendő. Idén helyhatósági és országgyűlési választás is lesz Romániában. Még mindig a magyar kártya kijátszásával gyűjtenek szavazatot.
Mit tehetnek, mit tesznek egy ilyen helyzetben a romániai magyar szervezetek?
Az RMDSZ közvetlenül felelős a kialakult helyzetért, hiszen kormányzati szerepet játszott és sajnos politikai alku tárgyává tette nem egy esetben a magyarság jogait. Jelenleg egy posztkommunista visszarendeződés megy végbe Romániában, 22 évvel a kommunista diktatúra bukása után egy posztkommunista hatalom tér vissza várhatóan ősszel az országos választáson. Ilyen helyzetben minden romba dől, amit az RMDSZ pártpolitikai alkukban elért.
Ön idén márciusban lépett csak ki az RMDSZ-ből. Magát is felelősnek tartja a kialakult helyzetért?
Engem 2003-ban vetettek ki az RMDSZ vezetőségéből. Én a magyar közképviselet iránti lojalitásomat fejeztem ki. Úgy, ahogy egy egyszerű egyháztag nem hibáztatható azért, amit az egyházkormányzat tesz, vagy, ahogy az egyszerű kommunista párttagok nem voltak hibáztathatók a Ceaucescu-diktatúráért, vagy a Kádár-rendszerért, ugyanúgy én magam is, mint egyszerű RMDSZ-tag nem vagyok felelős azért, amelyet az az RMDSZ-vezetőség követett el, amelyik lényegében Erdély MSZP-je lett egy idő után.
Az Orbán-kormány viszont a romániai magyarok közti összefogásra szólít fel. Az önök szervezete hajlandó lenne összefogni, együttműködni az RMDSZ-szel?
Az Erdélyi Magyar Néppárt azzal indult, hogy új egységet akarunk. Nem pártegységet, hanem nemzeti egységet, amelynek keretében egy irányba húzzák a lovak a szekeret. Ez a felhívás süket fülekre talált. Az RMDSZ úgy viselkedik, mint XIV. Lajos király: azt mondják, „a magyarság én vagyok”. Emiatt nem sikerült együttműködni például a helyhatósági választáson a polgármesteri posztért Marosvásárhelyen. Kolozsváron az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt megegyezett. Sepsiszentgyörgyön a Néppárt feltétel nélkül támogatja az RMDSZ-es polgármestert, mert jó városgazdának bizonyult. Tehát helyi kivételek vannak, ám az RMDSZ letiltotta országos szinten az összefogást.
A november 30-i parlamenti választáson milyen magyar eredményre számít?
Most fogadták el az új választójogi törvényt, amely a többségi elvet érvényesíti a választókörzetekben. Ez egészen új helyzetet teremt. Kötelező lesz összefogni, máskülönben egyszerűen elveszítjük azokat a helyeket is, amelyek magyar jelölteknek járnának. Fh.hir24.hu

Elhalasztották Nyirő József újratemetését
A székelyudvarhelyi polgármester nem adta át a szervezőknek az újratemetés megtartásához szükséges hibátlan tartalmú temetkezési igazolást – írja a szervezők közleménye. A függő jogi helyzet miatt a hamvak eltemetése helyett ökumenikus áhítatot tartottak vasárnap délután, a helyszínre érkezett Kövér László is, aki beszédében azt mondta, hogy Nyirőnek még a hamvaitól is félnek.
Mintegy kétezer megemlékező gyűlt össze a székelyudvarhelyi papkertbe, a Nyirő József újratemetésére meghirdetett rendezvényre. Többségük már értesült arról, hogy a szervezők csak ökumenikus áhítat keretében kívánnak megemlékezni az íróról, a hamvakat nem temetik el. A megemlékezés részeként különböző magyar vidékek előadói búcsúztak az írótól, és beszédet mondtak Nyirő József életének meghatározó helyszíneinek a szónokai is. A helyszínre érkezett Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke is.
Kövér a megemlékezésen arról beszélt, hogy győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek. Az Országgyűlés elnöke szerint sokan szeretik Székelyföldet, kevesen tudtak annyi lelki erőt adni a székelységnek, amennyit Nyirő József adott és ad. Kövér László arra biztatta a jelenlévőket, adjanak gyerekeik kezébe Nyirő-könyveket. "Nyirő József hazatért, velünk van, mert szívünkbe zártuk, és anyaföldje is magához fogja ölelni".
A Nyirő József író újratemetéséért felelős megbízott vasárnapi közleményében azt írta, 48 órával az újratemetés időpontja előtt derült ki, hogy Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester egy hibás iktatószámú temetkezési igazolást írt alá és bocsátott ki a szervezők számára. A törvényességet felügyelő Hargita Megyei Prefektúra megállapította, hogy az újratemetésnek egyébként jogi akadálya nincs, és kérte Bunta Levente polgármestert, hogy bocsásson ki egy formailag
hibátlan igazolást annak érdekében, hogy az újratemetés szabályosan megtartható legyen.
A megbízott emlékeztet rá, hogy annak ellenére, hogy a polgármester és pártja, az RMDSZ korábban arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy mindenben támogatják Nyirő újratemetését, annak időpontjáig Bunta Levente nem volt hajlandó egy hibátlan tartalmú új igazolást kiállítani. A fentiek miatt a Hargita Megyei Prefektúra a közigazgatási bíróságon támadta meg a hibás tartalmú okiratot, aminek következtében az újratemetés vonatkozásában függő jogi helyzet alakult ki.
Mivel az újratemetés szervezői maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, az újratemetésre – a függő jogi helyzet megoldása után – egy későbbi időpontban kerül sor. Vasárnap reggel a polgármester is közleményt bocsátott ki, amelyben tudatta, a hivatal által kibocsátott temetkezési okmány minden vonatkozásban megfelel minden követelménynek. "Az okmányt kibocsátó és aláíró Bunta Levente minden felelősséget vállal az igazolás törvényességéért" – áll a közleményben. Bunta sajnálatosnak tartotta, hogy a politika durván beleavatkozott Nyirő végakaratának a teljesítésébe. Népújság (Marosvásárhely)

Bukarest magyarázatot kér Kövér László nyilatkozatai miatt
A budapesti román nagyköveten keresztül kér tisztázást a bukaresti külügyminisztérium Kövér László, a magyar Országgyűlés elnökének a román hatóságokat bíráló nyilatkozatai miatt, ugyanakkor csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a magyar parlament elnöke szerepet vállalt a Nyirő-emlékszertartás megszervezésében. Victor Ponta miniszterelnök elítélte a Nyirő József vasárnapi újratemetésére irányuló kísérletet. Egyébként Fráter Olivér, az újratemetésért felelős budapesti illetékes szerint Nyirő József hamvai jelenleg Budapesten vannak, azokat csak akkor szállították volna Székelyudvarhelyre, ha minden jogi körülményt tisztáztak volna.
román külügyminisztérium hétfőre virradó éjszaka nyilvánosságra hozott sajtóközleménye szerint a román fél „meglepődve értesült” Kövér László házelnöknek a román hatóságokat bíráló sajtónyilatkozatairól, és ezek tisztázását igényli. Ennek érdekében Románia budapesti nagykövete megbízást kapott arra, hogy felvegye a kapcsolatot a magyar külügyminisztériummal.
A Mediafax hírügynökség szerint Kövér László vasárnap, Székelyudvarhelyre érkezése után azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „nagyon meglepő volt az új román kormány barátságtalan, civilizálatlan és barbár magatartása, amellyel megtagadta Nyirőtől, hogy a szülőföldjén nyugodjon”. Hozzátette: a román hatóságok „valóságos hajtóvadászatot folytattak” az író hamvait tartalmazó úrna megtaléálása reményében.
Vasárnap este a Duna Televíziónak nyilatkozva az Országgyűlés elnöke a többi között úgy fogalmazott: „Az történt, hogy a román hatóságok minden jogot félretéve, felrúgva, gyakorlatilag a Ceauşescu-időkre emlékeztető módon próbálták meg megakadályozni azt, amit az Európai Unióban egy átlagpolgár minden további nélkül, tulajdonképpen akadály nélkül megtehet, tehát, hogy a saját hozzátartozóinak a hamvait, akár holttestét hazahozza ide Erdélybe (...), és eltemesse annak rendje és módja szerint.”
A román külügyminisztérium nem ért egyet egyes budapesti politikusok nyilatkozataival, amelyek „mintha tudatosan járulnának hozzá a térség jószomszédi szabályainak megsértéséhez, és egy olyan személyiség dicsőítéséhez, aki minden nemzetközi értékelés szerint szélsőjobboldali, antiszemita tevékenységet folytatott” – fogalmaz a közlemény.
Nyirő hamvai Budapesten vannak Fráter Olivér, a Nyirő József újratemetéséért felelős magyar Országgyűlési Hivatal megbízottja az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorának azt nyilatkozta hétfőn, hogy az író hamvai jelenleg Budapesten vannak, azokat csak akkor szállították volna Székelyudvarhelyre, ha minden jogi körülményt tisztáztak volna. A történész méltatlan nevezte a román rendőrség hozzáállását, mivel – megítélése szerint – „politikai megrendelést hajtott végre” az ügyben. „Nyirő Józsefet nem a csomagtartókban, nem a kesztyűtartókban kell keresni, Nyirő József az emberek szívében van. Azt gondolom, tegnap hazajött a lelke, és hamarosan sor fog kerülni az újratemetésére is, itt Székelyudvarhelyen” – jelentette ki.
A külügyi tárca szerint ez mesterséges feszültséget szít a román-magyar kétoldalú kapcsolatokban, de a románok és magyarok közötti együttélésben is. A minisztérium úgy ítéli meg, hogy az etnikumközi kapcsolatok „román modellje” megfelel az európai szabványoknak, sőt túl is tesz rajtuk és ez egy nemzetközileg elismert tény.
A román külügyminisztérium azt reméli, hogy a magyar hatóságok figyelembe veszik a Románia által jelzett aggályokat és a gazdag kétoldalú együttműködés, az európai uniós érdekek alapján hasonló megnyilvánulásokra a jövőben nem kerül sor - áll a bukaresti külügyi tárca sajtóközleményében.
Ponta a hét végén, Bukarestben tárgyalna Orbán Viktorral
Victor Ponta miniszterelnök hétfőn elfogadhatatlannak nevezte Kövér László nyilatkozatait, szerinte ilyen kijelentéseket nem Romániában, hanem Budapesten lehet tenni.
„Nem lehetséges, hogy Románia területén mindenki azt tegyen, amit akar, és olyan személyek előtt rója le kegyeletét, akik hivatalosan is románellenes, antiszemita és fasiszta-barát tetteikről ismertek” – fogalmazott hétfőn Ponta.
A kormányfő elmondta, a hét végén Bukarestben találkozik Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, és hangsúlyozta: az ilyen szélsőséges provokációk, amelyek választási kampányban történnek egy szélsőséges politikai alakulat támogatására, ellentétesek a törvényes előírásokkal, a közrenddel és két európai ország jó kapcsolatainak szellemével.
„Megakadályoztuk – és jól tettük, hogy megakadályoztunk – egy rendezvényt, amelyet szélsőséges politikai erők kisajátítottak (…) Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy magas rangú magyar állami tisztségviselők részt vesznek egy ilyen, tisztán választási jellegű provokatív rendezvényen” – fogalmazott hétfőn Ponta.
A román kormányfő egyébként vasárnap este kiadott közleményében is elítélte a Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet, és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek” miatt.
A román kormány változatlanul ellenzi Nyirő József Románia területén való eltemetését, határozottan támogatja a Hargita megyei prefektus döntését, aki a temetési engedély ellen indított közigazgatási eljárást – áll a közleményben.
A bukaresti kormány méltányolja Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester hozzáállását és az RMDSZ mérsékelt álláspontját, azt, hogy az RMDSZ nem csatlakozott a „szélsőségesek választási kampányakciójához”. A bukaresti vezetés üdvözli azt is, hogy a „kezdeményezők egy része” úgy döntött: megvárja a bíróság döntését.
Kövér: a román állam nem akadályozhatja meg az újratemetést
Kövér László a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában vasárnap este közölte, ha a román állam betartja a saját jogszabályait, akkor egész egyszerűen nincsen módja arra, hogy megakadályozza az újratemetést. „Most el tudta halasztani, el tudta szabotálni”. Hozzátette: a hivatal hibáját egyetlen civilizált országban sem hárítják az ügyfélre, „tehát mi nyugodtan újratemethettük volna, nyugodt lelkiismerettel, akár még azt a néhány tíz eurós büntetést is vállalva”.
A házelnök szerint, „ha nem lett volna egyik oldalon gyáva, civil kurázsit nélkülöző hozzáállás, a másik oldalon pedig kifejezett kollaboráns hozzáállás a magyarok részéről a román kormány szabotőr szándékaival kapcsolatban, akkor megtörtént volna az újratemetés”. Hozzátette: ha az elmúlt húsz évben nem adták volna el aprópénzért a magyar nemzeti stratégiai érdekeket Erdélyben, például következetesen ragaszkodtak volna az autonómiához, az állami magyar egyetemhez, és ettől tették volna függővé, hogy miként segítik a mindenkori aktuális román kormányt, akkor már régen túl lennénk ezeken a kérdéseken – mondta Kövér László.
Szász Jenő, a szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a műsorban úgy fogalmazott, hogy egy „kétlejes” igazoláson bukott meg az újratemetés sorsa, a helyi polgármester azonban megtagadta a formai hiba kijavítását. Ezért döntöttek Kövér Lászlóval az újratemetés elhalasztásáról.
Arra a kérdésre, hogy mikor temetik el Nyirő József hamvait, Szász Jenő azt mondta, amikor megvan az igazolás, nem lesz akadálya az újratemetésnek.
Nyirő József vasárnapra tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a Hargita megyei prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a román hatóságok érvénytelennek tekintik a korábban kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt. A szervezők – az Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány – közölték, maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, ezért a temetést elhalasztották és vasárnap csak egy megemlékezést tartottak Székelyudvarhelyen. Közleményükben a szervezők Bunta Leventét, az RMDSZ színeiben megválasztott székelyudvarhelyi polgármestert tették felelőssé a hibás temetkezési engedély kiadásáért.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Neobarokk retró
Vanek úr X-ben ténfereg ki fizetné a sört neki sikátorokban szédeleg az istennek se nézne ki
egy némber sem az ablakon tangót hiába kornyikál a ház hallgat csak áll vakon szerelem kéne kortynyi bár....
jó ember vízen is megél ki tudja mit rejt a kalap szóban forgó nem oly személy akit az élet meghalad
elönti a várost a víz elönti a várost a szar vagy éppenséggel a szilvaíz
Vanek úr mindent megkavar (Orbán János Dénes: Vanek úr X-ben)
Kiismerhetetlen okoknál fogva csak most, rendszerváltozás után jó húsz évvel kezdődött el a kulturális kánonok állami kereteket használó direkt restaurációjának programja. A NAT jóvátételi eszközként való használata radikális lépés, de valóban nincs gyorsabb és olcsóbb módszer bárki elfogadtatására, mint művei kötelező olvasmánnyá tétele. Nyirő József, Wass Albert, Szabó Dezső, Tormay Cecile kiválasztása első pillantásra egyértelmű üzenet. A szándék az ellenforradalmi Horthy-korszak, illetve a Trianon sújtotta antikommunista erdélyi irodalom esztétikai-politikai rehabilitációja, azaz a jobboldallal identikus neobarokk nemzeti kultúra újradefiniálása.
Szabó Dezső amúgy nem szorult rá az utólagos jóvátételre, életműve minden politikai vita és ellenszél ellenére hosszú évtizedek óta komoly megbecsültségnek örvendett. (Nyilván apró részletnek tűnik, holott nem az, hogy a Kádár-korszakban Nagy Péter lehetett a monográfusa, aki Borisz néven komor besúgóként tevékenykedett, ami az akadémikusok között is ritka teljesítményt jelentett.) Szabó Dezső egy szűk csoport számára, de mindvégig kultikus író maradt, s komoly kérdés, hogy olvasói számát valóban tovább növeli-e új státusa. (Az az ember gyanúja, hogy a NAT kidolgozói szoros, közvetlen összefüggést remélnek a legitimitás és a popularitás között, illetve nem tesznek, nem látnak különbséget a kánon és a kötelező olvasmány szavak jelentése között.)
Nyirő József és Wass Albert esetében másként áll a dolog, mert egyikük sem jelenhetett meg az államszocializmus évtizedei alatt. De mindez nem jelenti azt, hogy mindkettejüket ugyanolyan módon és mértékben felejtették volna el. Az 1953-ban meghalt Nyirő olvasói nyilván kevesen voltak, de valamiként mégis megmaradtak. Ha kultusza láthatatlan is volt, mítosza túlélte halálát. Wass 1998-ig élt az Egyesült Államokban, az állampolgárságáról szóló vitától (nem) függetlenül, 1989 után egyszer sem jött haza, sem Magyarországra, sem Romániába.
Mindenesetre az 1934-es bemutatkozásával kezdődő, majd 1940–1944 közötti igazi népszerűségének az 1990-es évekig nyoma sem maradt. Wass hosszú évtizedekre eltűnt úgy az irodalmi kánonból, mint a szélesebb közönség homlokteréből. Az utóbbi időben, a Kairosz kiadó gondozásában Nyirő műveit ismét kiadták, de 1989 utáni népszerűsége nem érte el Wass Albert példátlan sikerét. Az ő karrierje alapos irodalomszociológiai és emlékezettörténeti összefüggéseket feltáró elemzéseket követel, de annyi azért könnyen belátható, hogy Wass Albert azoknak az antikommunista Erdély-nosztalgikusoknak pótolhatatlan olvasmánya, akik nem kívántak elmerülni az 1918/1920 és 1940, tehát Észak-Erdély visszacsatolása közti huszonkét év kultúr- és társadalomtörténetében, akiket nem érdekel a transzilvanizmus irodalma, a független kisebbségi kultúra azon kontextusa, amelyből Wass 1934-ben elindult.
Amúgy a mai magyar jobboldali politika élenjár ebben a szándékos nem tudásban. Erdély önálló szellemi alakzatként való megjelenítése csak akadálya annak az üzenetnek, amelynek Wass Albert megfelel. Adjátok vissza a hegyeimet – ez rímel arra a világos és valóban komoly szellemi erőfeszítésre valló nézetre, amely a „Mindent vissza” retorikai alakzatban került rögzítésre. Wass ideális neobarokk jelenség: katona, gróf, mezőségi földesúr, férfias vadász. Ugyan pályafutása elején ott volt a transzilvanizmus otthonában, Marosvécsett, az erdélyi Helikonban, de politikai-esztétikai programja aztán világos lett: a visszacsatolás maradt az egyetlen lényeges kérdés. Egyéni ízlés kérdése, hogy valaki Wasst antiszemitának véli-e, vagy ő csak, amúgy úriasan idegenkedett, azaz undorodott a zsidóktól, s persze a románoktól. Ami a háborús bűnösségét illeti, annak megítélése levéltári kutatások kérdése, civil olvasóként annyi belátható, hogy az 1940 és 1944 közötti korszaka – mint az Ágoston Vilmos A kisajátított tér című monográfiájából kiderül – finoman szólva homályos és zavaros volt, halálos végű történetekbe keveredett bele, magyarázkodott, rosszízűen konfabulált, úriembernek finoman szólva sem volt nevezhető.
De nyilván nem véletlen az sem, hogy a kormánynak a másik nagy emigránsra sincs már semmi szüksége. Márai ugyanis túl jó és bonyolult író ahhoz, hogy a neobarokk, államosított, restauratív Trianon-nosztalgia emblémája legyen. Hiába lett kultikus figura, hiába jelentek meg, talán túl sokszor is a kötetei, arra a szerepre, amire Wass Albertet szánják – szerencséjére – ő alkalmatlan. Gőgös és független (világ)polgárként semmi köze sem volt ahhoz a szűkös osztálytudathoz, amely Wass habitusát meghatározta, aki messze nem azt értette az arisztokrácia kötelességén, mint az 1945 után otthon maradt, végül hetvenévesen Budapestre áttelepülő Bánffy Miklós; az 1954-ig romániai börtönbe zárt, 1959-ben rehabilitált, majd munkásként dolgozó Bethlen Béla vagy az ugyancsak meghurcolt s ugyancsak panasz nélkül dolgozó, élő Kemény János.
Wass az irodalom határain túl is ismert lett, nincs olyan nemzeti rockkoncert, ahol műveit ne árusítanák nagy tételben, igaz, már leértékelve. Nyirő ellenben a terepet mégiscsak ismerni vágyó Erdély-fanatikusok írója maradt, miközben az egykori gyűjtők a halinakötéses kiadásokat máig féltve emlegetik és őrzik, az újabb nemzedékekből e köteteket nem sokan olvassák. Így aztán Nyirő politikai újrahasznosításához a NAT mellett szükség volt még valamire, s mi lenne alkalmasabb a kulturális érinthetetlenség, a politikai és emberi nagyság vitán felül álló mítoszának érzékeltetésére, mint az újratemetés militáris cirkusza.
A hamvak katonai fogadása Budapesten, a végül betiltott zarándokvonat (sic!), majd újratemetés Székelyudvarhelyen – ez azért félreérthetetlen üzenet. Igazság szerint, Nyirő nem érdemelt ilyen sorsot, de hát az ideológiai vákuumot betömendő, a kormánynak minden mitizálható halottra szüksége van. Wass Albert sírja ez ügyben használhatatlan. Ő ugyanis végakaratának megfelelően Marosvécsen, a kastély kertjében nyugszik, Kemény János sírja mellett. Mintha végül mégis az erdélyi irodalom világa fontosabb lett volna, mint az 1940 utáni egész élet maga. Az a kert a transzilvanizmus mitikus színtere, amelyre a kormánynak, illetve a Wass-rajongóknak sincs semmi szüksége, így aztán a holtak ott békén nyugszanak.
Ami Tormay Cecile rekanonizálását illeti, erős a gyanúm, hogy a döntéshozók nem olvasták el a nép és a Tanácsköztársaság eseményeit rögzítő Bujdosó könyvet, amelyben a szereplők ábrázolása elképzelhetetlen zsidó rasszjegyeik folyamatos leírása nélkül. Tormay Cecile-t kötelező olvasmányként ajánlani nem tűnik felvilágosult gondolatnak, mert az azt ajánlja a fiatal nemzedékek figyelmébe, hogy a zsidók antropológiai lenézése és kulturális megvetése magától értetődő. Hoffmann Rózsa úgy fogalmazott, hogy nem szerencsés ideológiai síkra terelni a NAT-ról szóló vitát. Az államtitkár vagy maga sem olvasta Tormay Cecile-t, vagy az ideológia szó jelentésével nincs tisztában.
Mindez a nemzeti kultúra jobboldali kisajátítására tett abszurd kísérlet, amelynek értelmében e fogalmon az antidemokratikus, antikommunista hagyományt, a tűrhető antiszemitizmust, a neobarokk tekintélyt értjük, centrumában egy kulturális tartalmaitól, társadalmi valóságától megfosztottan kanonizált Erdély-mítosszal, amelynek semmi, de semmi köze ahhoz, ami ott valaha történt. (Igaz, ez mindig így van, amikor a mítosz borítja el a történelmet.) A nemzeti kultúra jobboldali kormánypropaganda-eszközre lefordítása nemcsak veszélyes, precedens nélküli eljárás, hanem lehetetlen és reménytelen vállalkozás is.
Mert ha Wass Albert világában nincs is szerepe a radikális lázadásnak, az önkritikának, mindez nem igaz Szabó Dezsőre, Ady Endrére, Szabó eleget a neobarokk gőg és korlátoltság normáinak, annak, amit a jelenlegi kultúrpolitika megkövetel. És akkor még nem beszéltünk József Attiláról, nem beszéltünk a baloldali kultúráról, amely nem rárontott a nemzetére, hanem magától értetődően azonos azzal, és amely nélkül nemzeti kultúráról beszélni: lehetetlen. A jobboldali ideológiai szélhámos archetípusát, Wavra tanárt a kommunista Déry Tibor írta meg. Erdély Miklós Verzió című, Solymosi Eszterről szóló filmje vajon nem a magyar nemzeti kultúra része-e? Az avantgárd hol látható a jobboldali ideológusok térképein?
Sarkadi Imre, Kondor Béla vagy Hajas Tibor ugyan miféle szellemi égboltok alatt éltek? Nem pusztán a kisebbségi és szórványmagyarság irodalmaiból összeálló ötágú síp a nemzeti kultúra része. A futurizmus és a konstruktivizmus, a bécsi emigrációban élő Barta Sándor ugyanúgy az, mint a mindenhol magányban élő Kassák Lajos. A félmúlt s jelen nagy magyar zeneszerzői Nagyszentmiklóson, Dicsőszentmártonban, Temesvárott, Székelyudvarhelyt születtek, tehát mind Erdélyből származtak. Bartók, Ligeti, Kurtág, Eötvös életük jelentős részét végül emigrációban, illetve az ország mai határain kívül töltötték, töltik. Ha valaki a származásuk iránt érdeklődik, akkor mindössze arra kérhetjük, hogy olvasson Tormai Cecile-t.
A nemzeti kultúrának semmi köze sincsen a politikai váltógazdaság ideológiai szükségleteinek kielégítéséhez – ezt 1989 óta minden kormány tudomásul vette, bármilyen teljesítményt nyújtott egyébként. Az irodalmi kánon nem államosítható, még akkor sem, ha egyes írók – mint az épp Máraival, Nyirővel, Wass Alberttel is történt – betilthatóak voltak. A kánon ritka bonyolult, számtalan hatásmechanizmusnak engedő és hatást keltő gépezet, amely azonban lényege szerint köztulajdon, még akkor is, ha az irodalmi élet belső játékszabályai a kívülállók számára gyakran nehezen követhetőek.
A kormánynak lehetnek ideológiai szükségletei, kívánatosnak tarthatja a hazafias nevelést, a hagyományok, a család tiszteletét. Ezt nem vonom kétségbe. De mindehhez nem használhatja szépségtapaszként közös kultúránkat, amely jóval bonyolultabb és összetettebb – intertextuális hagyomány, utalási háló –, mint egy párt aktuálpolitikai igényrendszere. A nemzeti és kortárs kultúra ideológiai osztályzása a Kádár-rendszer programja volt. Az államszocializmus ideológusai folyamatosan azon gondolkoztak, hogy miként egyeztessék az írói szabadságot sajátos elvárásaikkal. A baloldali forradalmi kultúrának ugyanis soha nem volt köze a Kádár-rendszer normatív esztétikájának végtelen unalmához. (Vö. Magyar Dezső és Bódy Gábor filmjeit.) Ha tehát egy jobboldali ideológus azt hiszi, hogy a nemzeti kultúra illedelmes, lojális, tisztelettudó művekből áll, akkor annak sejtelme sincs ennek a hagyománynak a működéséről.
Pilinszky katolikus, és ennek megfelelően kozmopolita magyar író volt. Mit kezd a jobboldali neobarokk Weöres Sándorral, akit minden bizonnyal a múlt század legnagyobb költői között tart számon a kánon, s aki gondoskodott arról, hogy kisajátíthatatlan legyen. („Meg-nem születettek kiontott / magzatvízben fetrengenek, / születnek orcátlan porontyok, / fürgék, falánkok mint a pontyok, / ők lesznek a gázmesterek” – szól a Scherzo, amely 1964-ben, a Tűzkút című kötetben jelent meg. Ez a remekmű, mint a nemzeti kultúra oly sok nagy teljesítménye, épp kényelmetlen, kínos minden politikai ideológiának, mint amilyen felszabadító mindenkinek, aki nem az állam által definiált kultúra szerint éli életét.
Mert a kulturális identitás megformálása nem az engedelmességgel kezdődik, és nem a parancsteljesítésnél fejeződik be. Aki a kulturális identitást a tiszteletre és az engedelmességre építi, az nem olvasta az Iskola a határon-t, ellenben mindössze egy nyomorult katonaiskolába járt. A mai jobboldali nemzeti kultúra védelme nevében elhangzó fenyegető ostobaságok a Kádár-rendszer legrosszabb ideológusainak érveit szajkózzák: nehogy valaki is rossz színben tüntesse fel az országot, mert aztán még megüti a bokáját. Ami 1960-ban szimpla szamárság volt, az 2012-ben, egy szabad országban: ugyanolyan nevetséges, mint amilyen kultúraellenes, taníthatatlan ostobaság.
Orbán János Dénes Rejtő Jenő/Ady parafrázisa igen jó példa arra, hogy milyen mélységes a szakadék a neobarokk ideológia és az erdélyi – magyar irodalom egyik jeles szerzőjének, fenegyerekének szövegei között. Orbán Vanek ura X-ben semmi más, mint nyelvjáték az irodalomtörténet fogalmával, világos válasz azoknak, akik Erdélyt Móricz Zsigmondtól függetlenül, szerelmes földrajzként Tündérkertként látják, s akik a kisebbségi magyar irodalom nemzetfenntartó felelősségéről beszélnek.
A neobarokk retró: a nemzeti kultúra végleges elszegényítésére, azaz politikai álláspontok mentén való végleges megbontására tett durva kísérlet, amely a lehető legrosszabbkor történik. A nemzetállamok kora után, a globalizáció igazi gazdasági válsága idején, amikor semmire sem lenne nagyobb szükségünk, mint a demokratikus, kortárs és a nemzeti kultúra együttműködésére épülő, közös tapasztalatrendszerre. Arra az élményközösségre, amelyben a szabadság és a felelősség ugyanannak az éremnek a két oldala.
A fennálló kritikája és a fennálló igenlése ugyanúgy beletartozhat a kulturális világunkba, ha tehetséges emberek vallják, s ugyanolyan felesleges bármelyik, ha a művek képesség nélküli akarnokok ideológiai ismétlései. S persze egyikünk sem dönthet arról, hogy mi is az a nemzeti kultúra, amelyet mindannyian szolgálunk. Annyi bizonyos, hogy az nem egy sosem volt mitikus múlt hűséges megismétlése felé, hanem a történeti múltból vezet a mai nemzedékek – valóban sötét – jövője felé. Amely akkor is kétségbevonhatatlan realitás, ha kétségbeejtő.
György Péter. Népszabadság

Megint abszurd
Már megint olyan hétvége volt, amikor egész nap figyelni kellett a híreket: nem lesz-e valami beláthatatlan időre ránk telepedő nyomorúság abból, ami Nyirő József újratemetésével kapcsolatban történik? Le kell szögezni: illik teljesíteni minden utolsó kívánságot. Ha valaki a szülőföldjén akar nyugodni, akkor azt. Ez azonban családi ügy. A rajongóknak joguk van egy temetésen jelenlétükkel megtisztelni azt, aki nekik sokat jelent. Ez az olvasók és az írók dolga, akik vagy figyelembe veszik az író irodalmon kívüli "munkásságát", vagy nem. Magukkal kell elszámolni. Az országgyűlés elnöke mondhatja, hogy magánemberként vesz részt egy másik államban olyan dísztemetésen, amelyet a magyar országgyűlés alkalmazottai - abszurd kelet-európai tragikomédiába illő részletekkel - készítettek elő. Ám csak akkor magánember, ha csöndesen álldogál valahányadik sorban: a családtagok, az irodalmi élet, a helyi lakosság képviselői mögött. Ha politikusként van jelen, és úgy is beszél, akkor ezzel azt is kifejezheti, hogy a nyilas parlamentet, amelynek az író képviselője volt, jogelődnek tekinti. Lelke rajta.
A kérdés: a magyar állami részvétel nagyszabásúskodása és az erre adott román válaszok - szintén abszurd - kicsinyeskedése erősíthetik-e egymást olyan hullámmá, ami mindenkinek csak árthat? És kinek jó ez.
Andrassew Iván. Népszava

Nyirő József újratemetése - a román külügyminisztérium csalódott Kövér László részvétele miatt
A román külügyminisztérium - hétfőre virradó éjszaka nyilvánosságra hozott sajtóközleményében - csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a magyar parlament elnöke szerepet vállalt a Nyirő József emlékének szentelt, vasárnapi nyilvános szertartás megszervezésében, annak ellenére, hogy a korábbi nyilatkozatokban magánjellegű eseményről volt szó.
A román diplomácia ugyanakkor "meglepődve értesült" Kövér László házelnöknek a román hatóságokat bíráló sajtónyilatkozatairól, és ezek tisztázását igényli. Ennek érdekében Románia budapesti nagykövete megbízást kapott arra, hogy felvegye a kapcsolatot a magyar külügyminisztériummal.
A román külügyminisztérium nem ért egyet egyes budapesti politikusok nyilatkozataival, amelyek "mintha tudatosan járulnának hozzá a térség jószomszédi szabályainak megsértéséhez, és egy olyan személyiség dicsőítéséhez, aki minden nemzetközi értékelés szerint szélsőjobboldali, antiszemita tevékenységet folytatott" - fogalmaz a közlemény.
A román külügyi tárca szerint ez mesterséges feszültséget szít a román-magyar kétoldalú kapcsolatokban, de a románok és magyarok közötti együttélésben is.
A román külügyminisztérium úgy ítéli meg, hogy az etnikumközi kapcsolatok "román modellje" megfelel az európai szabványoknak, sőt túl is tesz rajtuk és ez egy nemzetközileg elismert tény.
A tárca a párbeszéd és bejáratott kommunikációs csatornák használatát szorgalmazza a kényes kérdés megoldására, emlékeztetve arra, hogy Románia és a Magyar Köztársaság tíz éve írta alá a 21. századi európai stratégiai partnerségről szóló dokumentumot.
A román külügyminisztérium azt reméli, hogy a magyar hatóságok figyelembe veszik a Románia által jelzett aggályokat és a gazdag kétoldalú együttműködés, az európai uniós érdekek alapján hasonló megnyilvánulásokra a jövőben nem kerül sor - áll a bukaresti külügyi tárca sajtóközleményében.
Nyirő József emigrációban elhunyt erdélyi író vasárnapra tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a Hargita megyei prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a román hatóságok érvénytelennek tekintik a korábban kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt. A szervezők - az Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány - közölték, maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, ezért a temetést elhalasztották és vasárnap csak egy megemlékezést tartottak Székelyudvarhelyen. Közleményükben a szervezők Bunta Leventét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott székelyudvarhelyi polgármestert tették felelőssé a hibás temetkezési engedély kiadásáért. A román hatóságok korábban több ízben jelezték, hogy Nyirő 1940 és 1945 közötti politikai szerepvállalása miatt nem értenek egyet az író székelyudvarhelyi nyilvános újratemetésével.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke a megemlékezésen hangsúlyozta, győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.
Az Országgyűlés elnöke kijelentette, sokan szeretik Székelyföldet, kevesen tudtak annyi lelki erőt adni a székelységnek, amennyit Nyirő József adott és ad. Kövér László megemlítette, halálra ítélteknek is kijár, hogy teljesítik az utolsó kívánságukat. Nyirő József végakaratában csupán annyit kért, hogy hamvait a szülőföldjén temessék el, ám az akarata teljesülésére még várni kell.
Kövér László megemlítette, Nyirő életművében mindig szét tudta választani az irodalmat és a politikát. Úgy vélte, ha neki sikerült, az utókor is megtehetné ezt. Mircea Eliade, Emil Cioran és Lucian Blaga román írók neveit említette, akik életművében úgyszintén fontos szétválasztani az írói és a politikai vonatkozásokat.
Vasárnap esre a Duna Televíziónak nyilatkozva az Országgyűlés elnöke a többi között úgy fogalmazott: "Az történt, hogy a román hatóságok minden jogot félretéve, felrúgva, gyakorlatilag a Ceausescu-időkre emlékeztető módon próbálták meg megakadályozni azt, amit az Európai Unióban egy átlagpolgár minden további nélkül, tulajdonképpen akadály nélkül megtehet, tehát, hogy a saját hozzátartozóinak a hamvait, akár holttestét hazahozza ide Erdélybe (...), és eltemesse annak rendje és módja szerint. MTI

Akik a halottaktól is félnek
Nagyot tévedett, aki azt gondolta, hogy pünkösdvasárnap lecseng a majd egy hónapja tartó és jó másfél hete egyre élesedő Nyirő-cirkusz, sor kerül az ünnepélyes búcsúztatóra, elföldelik hamvait, és végre hagyják békében nyugodni.
A román hatóságok mindent megtettek, hogy megakadályozzák a végtisztesség megadását. Csütörtökön még úgy tűnt, túljátszott buzgólkodásukkal (bohócot csináltak magukból, gépkocsikat állítottak meg, razziáztattak az író hamvait keresgélve; vajh, mit tettek volna, ha meg is találják?!) kielégítik a kampányban nacionalista hangokra éhezőket, valójában nem kívánnak nagyobb botrányt, hagyják békében lefutni az eseményeket, s hétfőn már feledik az egész hercehurcát. A XXI. századi európai Románia vezetői azonban felfedezték legnagyobb ellenségüket egy fél évszázada halott magyar íróban, s úgy döntöttek, ha fene fenét eszik sem engedik "ősi román földben nyugodni". A kegyeletsértésen dolgozott titkosszolgálat, rendőrség, politikum Bukarestben és vidéken, teljesítették "szent, hazafias" kötelességüket a televíziók, a szerző nevét sem ismerő elemzők, történészek beszéltek valami Józsefről és az ő testvéreiről. Magyarázták a népnek, lám, kit is akartak hazahozni, tiszteletadó pompával végső nyugalomra helyezni a fránya magyarok. Ha április végén nem kezdődik meg a magyar–magyar kampánycsörte Nyirő újratemetése körül, ha nem próbálják kisajátítani az ügyet némely politikusok, ha nem gyalázzák, döngölik földbe egymást néhány szavazatért, ha nem a pillanatnyi babérok, hanem az ügy maga a fontosabb, megtörténhet, a román közvélemény fel sem figyel a dologra, s minthogy köze sok nincs hozzá, nem is foglalkozik az egésszel. A napokon, heteken át zajló, határok fölött átívelő gyalázkodás azonban nem kerülte el figyelmüket, s lévén ők is kampányban, no meg a magyarellenesség amúgy is jócskán éledezett, bekapcsolódtak, s már egy hete gyalázzák, fasisztázzák Nyirőt, románok, zsidók kiirtásával vádolják – mondanunk sem kell, dokumentálhatóan alaptalanul, nevetségesen. Nemcsak műveit nem ismerik, de életét sem, no de e tények cseppet sem zavarják a hangadókat, s nagy szívességet tett nekik Frunda György, aki élő tévéadásban csatlakozott a román kórushoz, s kell-e ennél több, ha már a hírös magyar szenátor is – természetesen hazug mód – fasisztáz. Lehangoló, kártékony volt az elmúlt hetek gyalázkodása, ám a rombolásnak lehet hozadéka, hiszen az önző, magafitogtató politikum vitája s a holtaktól rettegő román hatalom heves fellépése előrángatta a feledésből az életművét. Talán százak, ezrek váltak ismét kíváncsivá, ki is az a Nyirő József, mit alkotott, hogy ekkora pünkösdi vihart keverített. Művei könyvesboltokban, könyvtárakban, s ha fellapozzuk, gyermekeink kezébe adjuk, akkor Nyirő valóban hazatér, függetlenül attól, hogy a hamvait rejtő urna éppen hol rejtőzik.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hajtóvadászat
Fehéren feketén kiderült az elmúlt napokban Romániában, mennyire törékeny eredmény az, amit a rendszerváltást követő húsz esztendőben a kisebbségvédelem területén elértek.
Nyirő József tervezett újratemetése kapcsán a román hatalom kimutatta a foga fehérjét: előbb amatőr felvételen láthattuk, amint a határőrök koporsókat nyittatnak ki, majd érkeztek hírek arról is, hogy a rendőrség zarándokok autóiban – és hivatalos személyek járműveiben is – kutat az elhunyt író hamvai után. Ezt persze a hatóságok cáfolták, ezért döntöttem úgy, hogy útnak indulok egy üres urnával. A kísérlet eredménye sok tanulsággal szolgált. Elgondolkodtató, hogy egy másik állam titkosszolgálata miként tudja lehallgatni egy magyar újságíró telefonját – hiszen a taxit megállító rendőr elszólta magát, hogy vártak engem, nyilván a marosvásárhelyi reptérre érkezésem pillanatától. Kiderült az is, hogy elvették volna a hamvakat, hiszen egészen addig, amíg nem ragaszkodtam az urna felnyitásához, Bukarestbe akarták szállítani vizsgálatra.
A feltartóztatásom öt és fél órája alatt feltételezett drogcsempészből irredenta és románellenes eszközök terjesztőjévé avanzsáltam (ez állt a főügyész által villámgyorsan kiadott átkutatási parancson – lám, a román hatóságok még szombaton is milyen flottul működnek!), és a bukaresti sajtó tényként közölte, hogy megtalálták a székely író hamvait. Az urna persze üres volt, és fontos azt is hangsúlyozni, még egy hamvakkal teli urnával is szabadon lehet utazni, ehhez semmiféle engedélyre nincs szükség, és nincs joga elkobozni a hatóságnak.
A Székelyföldön az elmúlt napokban azt tapasztaltam, visszatért a nyolcvanas évek Romániája. A megfélemlített vagy megzsarolt emberek és a kollaboránsok világa, ahol a titkosszolgálat emberei döntik el azt is, hogy ki lehet-e ásni egy szabályosan megváltott sírt, avagy sem. Nyirő József sírját nem lehetett, ráadásul a prefektus is megtámadta a talán szándékosan, talán véletlenül hibásan kiállított temetkezési engedélyt, így a szervezők nem tehettek mást, mint újratemetés helyett ökumenikus áhítatot szerveztek a székely apostolra emlékezve. Ez különben méltóságteljesen lezajlott, számtalan rendőr és sportos testalkatú bőrkabátos civil óvó tekintetétől kísérve.
Az újratemetés kapcsán kiváltott országos hisztéria pontosan jelzi a román hatalom és társadalom állapotát: húsz évvel a rendszerváltás után is elég egy szikra, hogy majdnem minden visszazuhanjon a múltba. Csak azért mondom, hogy majdnem minden, mert nem vertek meg a rendőrök – egy ilyen akció miatt a nyolcvanas években valószínűleg agyonütöttek volna. Vasárnap este egy román televízió bekapcsolt az élő műsorába, ahol öten habzó szájjal gond nélkül lefasisztáztak engem is, azt állítva, hogy provokáltam a román hatóságokat. Arra a válaszra nem voltak kíváncsiak, hogy szerintem az a provokáció, ha a hatóságok pünkösdkor hamvak után vadásznak, telefonokat hallgatnak le és autókat kutatnak át az emberek szabad mozgásáról szóló Európában. És persze említhetnék sok minden mást is: a Ponta-kormány az elmúlt két hétben egységnyi idő alatt több magyarellenes intézkedést hozott, mint amennyit a legsötétebb Ceausescu-időkben hoztak.
Győzelemre rendelt a nép, amelyiknek olyan fia van, akinek még a hamvaitól is félnek – mondta beszédében Kövér László, az újratemetés fővédnöke. Bár a mostani helyzetben nincs túl sok okunk az optimizmusra, bízom benne, hogy valóban így is lesz.
Lukács Csaba. Magyar Nemzet

/vezércikk/
Szomorú vasárnap
A nagy politikai leszámolósdi közben – így megy ez a kiforratlan demokráciákban: az újak írmagját is ki akarják irtani a régieknek; Romániában ennek külön megvan a történelmi hagyománya, Magyarország pedig napjainkban bizonyítja, hogy lehet újítani is, fokozni is – megvolt a mi rosszkedvű, esős pünkösdünk. Ismét, mint annyiszor az utóbbi időben, hogy már félünk az ünnepeinktől, belerondított a politika. Ezúttal is magyarországi segédlettel, az indulatok felkorbácsolásával, kegyeletsértéssel.
A nagy politikai leszámolósdi közben – így megy ez a kiforratlan demokráciákban: az újak írmagját is ki akarják irtani a régieknek; Romániában ennek külön megvan a történelmi hagyománya, Magyarország pedig napjainkban bizonyítja, hogy lehet újítani is, fokozni is – megvolt a mi rosszkedvű, esős pünkösdünk. Ismét, mint annyiszor az utóbbi időben, hogy már félünk az ünnepeinktől, belerondított a politika. Ezúttal is magyarországi segédlettel, az indulatok felkorbácsolásával, kegyeletsértéssel. („És amikor pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.” És nem korteskedni valának együtt, és nem a gyűlölet lelkének áradását befogadni jöttek, hanem a szeretetét.) Nem is csak az ünnep, benne a csíksomlyói búcsú kegyeletét, de még a Szász Jenő választási kampányának és RMDSZ elleni hadjáratának eszközévé választott szegény Nyirő József emlékét is megsértették. A huzavona, a bizonytalanság, a román rendőrséggel játszott „itt az urna – hol az urna” bizarr játéka (az egyik jól „becsapta” a másikat, a másik meg bebizonyította, hogy „egy konzervdobozt is meg tud találni”), mindez a groteszk színjáték a Magyar Országgyűlés elnökének „zárónyilatkozatában” csúcsosodott ki. Kövér László a történtek után „az egyik napról a másikra kormányra kerültek” eljárását az egész botrányban „egy sor hisztérikus, paranoid és komikus reakciónak” minősítette.
Mi itthon vagyunk, fejünk fölött váltakoznak a kormányok, van egy játékos államelnökünk is: nincs okunk imádni azt a társaságot, amely – bár demokratikusan, egy bizalmatlansági indítvány parlamenti megszavazásával – megbuktatta az előző kormányt, benne az RMDSZ-szel. De azt be kellett látnunk, hogy ebben az esetben a román hatóságok viszonylag józanul és mértéktartóan jártak el. Bár az USL is kampányban van, nem játszották ki a magyar kártyát, nem fokozták a román emberek felháborodását, elismerték az RMDSZ-nek is az ügyben tanúsított visszafogottságát. Ismételjük, viszonylag. (Annyi minden után mi el tudjuk képzelni, hogyan reagált volna ellenzékként a nacionalista balliberális oldal! Nem maradt volna kő a kövön! Ha korábban nem, ebbe biztosan belebukott volna a jobboldali kormány.) Nos, ez a helyzet – nem az, amit Kövér László mond. Ha jobban megnézzük, akkor bizony a Nyirő– Szász–Kövér oldalon volt a több „hisztérikus, paranoid és komikus reakció”.
De persze a fő baj nem a reakcióval volt. Hanem az akcióval. Kiváltképpen annak céljával. Hamis volt a kegyelet – kegyeletsértés lett belőle. Ha pedig Nyirő poraival Horthy szellemét is be akarták, akarják ide hozni, akinek a rehabilitálása Magyarországon, a civilizált világ rémületére, gőzerővel folyik, az sem sikerül!
És ha már hivatalos nyilatkozatban idézi lapunkat, persze elítélően, Kövér László, élünk az alkalommal, és üzenünk mi is a mélységesen tisztelt Országgyűlés kevésbé tisztelt urának: nálunk még van sajtószabadság, s bár tévedhetünk akár történelmi tények megítélésében, arra igényt tartunk, hogy minket ne manipuláljanak!
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Bukarest elítéli Nyirő újratemetésének kísérletét
Vizsgálják az íróról elnevezett utcák, iskolák törvényességét
Elítélte Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet, és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek” miatt Victor Ponta miniszterelnök vasárnap esti közleményében. Bukarest változatlanul ellenzi a románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő Románia területén való eltemetését, és támogatja a Hargita megyei prefektus döntését, aki a formai hibát tartalmazó temetési engedély ellen indított közigazgatási eljárást – áll az Agerpres által ismertetett dokumentumban.
Ponta méltányolja Bunta Levente székelyudvarhelyi RMDSZ-es polgármester hozzáállását és a szövetség mérsékelt álláspontját. Bukarest üdvözli azt is, hogy a „kezdeményezők egy része” úgy döntött: megvárja a bíróság döntését. A kormányfő szerint a magyar politikusok, közöttük a magyar parlament elnökének nyilatkozatai „nem illeszthetők bele a román és a magyar állam jószomszédi viszonyába”, és ezt szóvá kívánja tenni Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatandó, hétvégén esedékes megbeszélése alkalmával – olvasható a közleményben.
Hargita megye prefektusa vizsgálja azoknak az önkormányzati határozatoknak a törvényességét, amelyek szerint utcákat vagy iskolákat neveztek el Nyirő Józsefről. Victor Ponta hétfőn utasította Hargita megye prefektusát, hogy vizsgálja meg, nem sértik-e ezek a határozatok azt a jogszabályt, amely tiltja Romániában háborús bűnök miatt elítélt személyek kultuszának ápolását, valamint tiltja a fasiszta, a rasszista vagy az idegengyűlölő szimbólumok használatát.
Nyirő József emigrációban elhunyt erdélyi író vasárnapra tervezett székelyudvarhelyi újratemetése azért maradt el, mert a Hargita megyei prefektus bejelentette, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatásáig a román hatóságok érvénytelennek tekintik a pénteken kiadott, formai hibát tartalmazó temetési engedélyt. A szervezők – a magyar Országgyűlés Hivatala és a Székelyudvarhelyért Alapítvány – közölték, maradéktalanul eleget kívánnak tenni a hatályos romániai jogi szabályozásnak, ezért a temetést elhalasztották. A szervezők Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármesterét tették felelőssé a hibás temetkezési engedély kiadásáért.
A román külügyminisztérium is csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a magyar parlament elnöke szerepet vállalt a Nyirő József emlékének szentelt nyilvános szertartás megszervezésében. A román diplomácia ugyanakkor „meglepődve értesült” Kövér László házelnöknek a román hatóságokat bíráló sajtónyilatkozatairól, és ezek tisztázását igényli. A külügyminisztérium nem ért egyet egyes budapesti politikusok nyilatkozataival, amelyek „mintha tudatosan járulnának hozzá a térség jószomszédi szabályainak megsértéséhez, és egy olyan személyiség dicsőítéséhez, aki minden nemzetközi értékelés szerint szélsőjobboldali, antiszemita tevékenységet folytatott” – fogalmaz a közlemény.
Kövér László kegyeleti aktusnak tartja Nyirő József újratemetését, és nem kíván ideológiai vitába bocsátkozni a román féllel – mondta a magyar házelnök kabinetfőnöke hétfőn az MTI-nek. Veress László a román kormány, illetve a román külügyminisztérium által megfogalmazott bírálatokkal összefüggésben úgy fogalmazott: a magyar Országgyűlés elnöke sajnálatát fejezi ki, hogy a román hatóságok közigazgatási úton megakadályozták Nyirő József újratemetését. A pünkösd idején emberi hamvak után folytatott „hajtóvadászat” nem méltó a román kormányhoz – tette hozzá.
Budapesten a hamvak?
Fráter Olivér, a temetés megszervezéséért felelős magyar Országgyűlési Hivatal megbízottja a Duna tv-nek nyilatkozva hangsúlyozta: az újratemetést tökéletesen előkészítették, arra viszont nem számítottak, hogy a megfelelő dokumentáció alapján kérvényezett önkormányzati igazolást a hatóságok érvénytelennek tartják majd. Elmondta: pénteken személyesen próbálta meg beszerezni az új, formailag és alakilag is helyes iratokat a polgármesteri hivataltól, de miután az ügyintéző kitöltötte az új papírt, a polgármester azt közölte, hogy azt csak kedden tudja aláírni. Hangsúlyozta, hogy az elkövetkező napokban minden, a temetés jogszerűségéhez szükséges kritériumot teljesíteni akarnak.
Nyirő József hamvai jelenleg Budapesten vannak, azokat csak akkor szállították volna Székelyudvarhelyre, ha minden jogi körülményt tisztáztak volna – mondta Fráter. Egyúttal méltatlan nevezte a román rendőrség hozzáállását, mivel – megítélése szerint – „politikai megrendelést hajtott végre” az ügyben. „Nyirő Józsefet nem a csomagtartókban, nem a kesztyűtartókban kell keresni, Nyirő József az emberek szívében van. Azt gondolom, tegnap hazajött a lelke, és hamarosan sor fog kerülni az újratemetésére is, itt Székelyudvarhelyen” – jelentette ki.
Lukács Csaba, Nyirő József újratemetéséért felelős kommunikációs vezető tegnapi Facebook-bejegyzése szerint nem kizárt, hogy az író hamvai mégiscsak eljutottak a ravatalra. „Székelyudvarhelyen azt beszélik, ha temetés nem is volt-lehetett a hatóságok hibájából, de ravatalozás volt. Hamvakkal a Szőcs Géza táskájában” – írja a szerző, aki mindehhez fotót is mellékel. Ez Szőcs Gézát örökíti meg beszéd közben, a magyar államtitkár előzőleg egy bőrtáskát helyezett el a ravatalra.
Tiltakozik az Elie Wiesel Intézet
A Romániai Holokausztot Tanulmányozó Országos Elie Wiesel Intézet állásfoglalása szerint Nyirő József a magyarországi fasizmus képviselője volt, a romániai törvények szerint pedig tilos ilyen ideológiákat és jelképeket terjeszteni, vagy olyan hivatalos megnyilvánulásokat szervezni, amelyekhez szélsőséges ideológiák társulnak. – Nem értünk egyet azzal, hogy külön kell választani Nyirő József politikai és irodalmi munkásságát. Egy-egy személy irodalmi munkássága és intellektuális tevékenysége között szoros kapcsolat van, hiszen mindkettő a szerző életfelfogásának és értékítéletének eredménye. A román jogállam, mint a demokrácia értékeinek biztosítója nem támogathat a fasizmus jelképeit népszerűsítő semmilyen rendezvényt – nyilatkozta Alexandru Florian, az intézet vezérigazgatója.
Szabadság (Kolozsvár)

Európai fórumokon a romániai magyarság ügye
Victor Ponta még nem válaszolt a FUEN- határozatra
Az RMDSZ javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) nemrég Moszkvában megtartott kongresszusán határozatban ítélte el a román kormány közelmúltban született kisebbségellenes intézkedéseit. A FUEN ötvenhetedik kongresszusán az RMDSZ-t Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők, valamint Vincze Lóránt nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár képviselte.
Vincze Lórántot kérdeztük.
– Miről van szó pontosabban?
– Arról, hogy az RMDSZ az európai diplomáciában, a különböző szervezetekkel való kapcsolatában hogyan tudja bemutatni, hogy Romániában az új kormány hivatalba lépésével elindult a kisebbségi jogok megnyirbálásának konkrét folyamata. Ennek legelokvensebb példája a MOGYE-kormányhatározat leállítása. Mi megpróbáljuk elmondani, hogy egy kedvezőtlen folyamat indulhat el, ami a kisebbségi jogok megvonásával járhat. Az egyik ilyen fórum az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja, amely a múlt héten ülésezett Strasbourgban, és ahol Winkler Gyula és Sógor Csaba előterjesztésére döntés született, hogy június 14-én, a következő ülésen ennek teret szentelnek, bemutatásra kerülnek a romániai magyar kisebbség helyzetében bekövetkezett fejlemények. Ez azért is fontos, mert az Európai Parlamentben a kisebbségi intergroup tagjai befolyásos kisebbségi politikusok, illetve olyan többségi politikusok, akik érdeklődnek a kisebbségi kérdés iránt. Itt nyomatékosíthatjuk az erdélyi magyarság érdekeit.
– A másik fórum a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója…
– Moszkvában tartotta a kongresszusát, és határozatot hozott a Romániában bekövetkezett dolgok nyomán. Winkler Gyula beszámolója után ők maguk javasolták, hogy készítsünk elő egy határozatot. Ez mutatja, hogy az európaiak érzékenyek azzal kapcsolatban, ami Közép-Kelet- Európában és Romániában a magyarsággal történik. Most már mindenki tudja, és minden európai fórumon elhangzik, hogy a legnagyobb európai kisebbségről van szó, amely nagy számban él Erdélyben. És bár fokozatosan, 22 éve tart egy kisebbségjogi intézmény építése, most van egy pont, ahol ez a folyamat megtörhet, és retrográd irányba indulhat.
– A harmadik fórum az Európai Néppárt. Ez mit tehet?
– Az Európai Néppártnak nem volt olyan ülése, ahol ezt a kérdést fel lehetett volna vetni, de mi folyamatosan tájékoztatjuk a párt vezetőit, mi történik Romániában, és mi történik a romániai magyarsággal. Nemcsak arról tudnak, ami most, a kormány hivatalba lépése óta történt, de arról is, hogy a romániai magyar közösségen belül milyen folyamatok indultak el politikai értelemben, és amint Wilfried Martens bukaresti látogatása során elmondta, hogy ők nem értenek egyet azzal, hogy felaprózódjon a közösségi képviselet, politikai értelemben az sem érdekük, hogy a Néppárt tagja, az RMDSZ meggyengüljön. Tehát az EPP is figyel ránk. A párt októberben Bukarestben tarja kongresszusát, ahol elfogadja 20 év után megújított politikai alapprogramját, amelyben a kisebbségi kérdésnek szentel egy fejezetet. Ennek célja, hogy megteremtse az európai kisebbségi keretszabályozást.
– A moszkvai FUEN-kongresszus határozatának lesz-e jogi következménye?
– Határozat született, ami azt jelenti, hogy az európai kisebbségek úgy gondolják, nemet kell mondani a kisebbségi jogok megvonására. A határozatot levél kíséretében elküldték Victor Ponta miniszterelnöknek. Kíváncsian várjuk a választ.
Az RMDSZ európai szinten kifejtett diplomáciai tevékenysége kétirányú: az egyik tájékoztatni, ha valami történik, és konkrét ügyben lobbizni, a másik pedig az a cél, hogy megteremtsük az európai kisebbségi keretszabályozást, ami tulajdonképpen kihúzza a szőnyeget az alól, hogy a továbbiakban a kisebbségi jogok megvonása egyáltalán szóba kerüljön Európában. Ezért vittük be az Európai Néppártba ezt a kisebbségi fejezetet, ezért készül az európai állampolgári kezdeményezés, szintén a FUEN égisze alatt, az RMDSZ javaslatára, amelyhez most már nagyon sok európai kisebbségi szervezet kapcsolódott, és amelynek a szakértői munkája eléggé előrehaladott állapotban van, hogy a következő hónapokban véglegesíteni lehessen egy olyan európai kisebbségi állampolgári kezdeményezést, amit elfogad az Európai Bizottság is, és ami után elkezdődhet az egymillió aláírás összegyűjtése.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Kádár
Május 26-a, néhai Kádár János magyar pártvezető századik születésnapja alkalmából a Politikatörténeti Alapítvány szervezésében előadás-sorozatot rendeztek Budapesten. A nagy érdeklődés mellett megtartott előadásokat rangos magyar történészek (Romsics Ignác, Bárdi Nándor, Földes György, Rainer M. János és mások, köztük a marosvásárhelyi Novák Csaba Zoltán) és Robert Gough angol kutató tartották.
Miközben érdeklődéssel hallgattam az előadásokat, azon kaptam magam, hogy hiába keresek aktuálpolitikai utalásokat, célozgatásokat, netán propagandisztikus kijelentéseket, a történészek valamennyien megmaradtak a szakma által elfogadott és a kutatókra jellemző tárgyilagosságnál. A hiba természetesen bennem van, aki a napi hírözönben folyamatosan kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy minden vagy szinte minden híradás csak az éppen hatalmon levők dicsőítését, az eredmények felmagasztalását szolgálja. Tisztelet a tartásos média egyre szűkebb körének, amely még ellenáll ennek a "korparancsnak" itthon és otthon egyaránt.
Az élményszerű előadások sokféle párhuzamra adtak alkalmat számomra. Ennek egyik, nagyon is időszerű kérdése: miért van az, hogy a magyar társadalom máig sokkal elnézőbben viszonyul Horthy Miklós személyéhez, mint Kádár Jánoséhoz? Míg az egyiknél folyamatosan hivatkozik arra, hogy kénytelen volt a német szuperhatalom kottája szerint játszania, addig a másiknak nem nézi el, hogy a szovjet hatalom szolgáltatta "zenére" kellett "táncolnia"?! Holott a két világháború között Magyarország nem volt német megszállás alatt (1944. március 19-ig), míg Kádár idejében (1956–1989), de előtte és még utána is egy ideig végig jelen voltak a szovjet csapatok ("ideiglenesen", ugye…) anyaországunkban. Miért lehet szinte elnézően kezelni a köztudatban, hogy az egyik magyar állampolgárok százezreit küldte a halálba (Don-kanyar, holokauszt), a másikat viszont súlyosan elítélik (jogosan) azért, mert ugyancsak magyar állampolgárok ezreit küldte börtönbe, halálba, százezreit kényszerítette elmenekülni az országból?!
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti két kérdésre csak alapos, felkészült szakemberek által végzett közvélemény-kutatás tudna választ adni, de számomra enélkül is adódik a kézenfekvő válasz: azért, mert a magyar társadalomban továbbra sincs meg a komoly elhatározás a saját múlttal való őszinte szembenézésre! Ismétlem önmagam: a magyar ember nemcsak Petőfi (A magyar nemes) idejében nem szeretett olvasni, mostanság sem hajlik erre. Másként nem történhetne meg az, hogy a napokban lezajlott és nyugvópontra még mindig nem jutott hisztéria Nyirő József hamvai miatt immár diplomáciai hadakozáshoz vezetett Magyarország és Románia között, miközben egyszerű tény, hogy Kádár János hamvait öt évvel ezelőtt elrabolták, felesége maradványait szétszórták, a tetteseket máig nem sikerült azonosítani. Pedig azért annyi arányérzék lehetne végre bennünk, hogy (össze nem keverve művészetet és politikát!) Kádár Jánost a huszadik századi magyar történelem egyik meghatározó személyiségeként ismerjük el, míg Nyirő József irodalmi munkásságának megítélését bízzuk az olvasókra és az irodalomtörténészekre, közéleti szerepének megítélését pedig a történészekre. Nekem, anélkül, hogy akár a történészek, akár az irodalmárok táborába tartoznék, akárcsak olvasóim döntő hányada, azért lehet határozott véleményem arról, hogy az arányokat tekintve, szigorúan most a két, fent említett személyiséggel kapcsolatban, súlyos tévesztés akár csak egy lapon is emlegetni őket.
Természetesen nem szándékozom megkerülni azt sem, hogy a közeli választásokkal kapcsolatban szóljak néhány szót, megtettem eddig is, és igyekszem következetesen elmondani véleményemet arról, ami életem fővárosában, Marosvásárhelyen történik. Nem várom, hogy olvasóim többsége velem egy véleményen legyen, de azt kell mondanom, hogy személy szerint értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, amely a biztos kudarchoz vezet június 10-én: a megosztottság olyan foka, amelyről soha nem tudtam volna elképzelni, hogy bekövetkezhet. És a legfájóbb az, hogy általam egyébként nagyon tisztelt, értékes emberek nem képesek felülemelkedni egyéni sértettségen, vélt vagy valós mellőzöttségen, és olyan gyűlölettel viseltetnek nemzettársukkal szemben, ami immár fizikai erőszakra buzdító, megsemmisítésre törekvő cselekedeteket hív elő. Döbbenettel olvasom, hogy választott polgármestert, családját létében fenyegető üzenetek röpködnek oda- vissza Maros megyében. Vajon senkinek nem jut eszébe inkább, legalább egy perc erejéig, hogy például Nagy Győző mérnöknek bár megköszönje, amiért 1992-ben, nagyon nehéz előcsatározások után elvállalta (és megnyerte, mert egységesen szavaztunk mellette!) a polgármester- jelöltséget?! Miért nem jut legalább annyi időnk, hogy Csegzi Sándornak megköszönjük, őszintén, minden hátsó szándék vagy rosszul értelmezett tekintélytisztelet nélkül, amiért 12 év alpolgármesteri tevékenysége alatt számtalan rendezvénnyel, tudományos és művészeti eseménnyel, alkotással gazdagította Marosvásárhelyt, és minden alkalommal csupán a közösség érdekének elsőbbsége miatt lépett hátrább, elfeledve sértést, egyéni ambíciót?
Persze közben zajlanak a Marosvásárhelyi Napok, de azt nem kellene elfelejteni, hogy ennek a rendezvénysorozatnak a megteremtője Fodor Imre egykori (1996-2000) polgármester volt. Tudom, róla néha említést tesznek a Napok során, bár amit Ő megálmodott, arra már csak nyomaiban emlékeztetnek néhány éve a rendezvények, még az időpontot is megváltoztatta a Város fura ura. Mégis, illene elgondolkodni, hogy az itt említett három városvezetőnk mindegyike az RMDSZ támogatásával, döntő többségében a magyar nemzetiségű marosvásárhelyiek szavazatával jutott helyzetbe, alkalmi, jelentéktelen "magyar" konkurenciával szemben. Aki úgy gondolja, hogy elég volt az RMDSZ-ből, jöjjön valaki "más", az arra fog ébredni, hogy június 11-én ugyanazt fogja hallgatni munkába induláskor, amit 2000-ben hallott: "sa va fie clar, Florea-i primar!" Én már soha életemben nem fogom elfelejteni azt a 2000. június 19-i hajnalt, amikor a második fordulóban győztes csapata ezt skandálta az RMDSZ-székház Apolló- épületi ablakai alatt.
Virág György. Népújság (Marosvásárhely)

Borbély: Kövér László látogatásával feszültséget kelthet Magyarország és Románia között
Feszültté válhatnak a Románia és Magyarország közötti kapcsolatok, ha Kövér László, a magyar parlament elnöke még néhányszor Romániába látogat – nyilatkozta kedden Marosvásárhelyen Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke szerint jelenleg jók a két ország közötti kapcsolatok.
„Ha Kövér László még Romániába látogat néhányszor, nőhet a két ország közötti feszültség” - mondta Borbély. Hozzátette: jónak látja a Románia és Magyarország közötti kapcsolatot, megemlítve, hogy a két miniszterelnök péntekre tervezett találkozóját, ahol egyebek között a kétoldalú kapcsolatok kerülnek szóba.
Meglátása szerint Kövér László nagy hibát követett el a romániai kampányba való beavatkozásával, ez pedig diplomáciai téren rossz fényt vet Magyarországra. „Ő a magyar parlament elnöke, tehát magánszemélyként is azt képviseli” - nyilatkozta Borbély az Agerpres tudósítása szerint.
A szövetség politikai alelnöke azt mondta: a magyar kormány és a magyar külügyminisztérium korábban megígérte, hogy nem avatkoznak be a romániai választási kampányba, ennek az álláspontnak azonban maga Füzes Oszkár bukaresti nagykövet mondott ellent azzal, hogy Marosvásárhelyen a választási kampányról nyilatkozott, illetve a budapesti parlament elnöke is az elmúlt napokban tett látogatásával.
Borbély szerint Nyírő József újratemetését „civilizált körülmények között”, a politikum beavatkozása és a román állam ellenérzéseinek gerjesztése nélkül kellett volna megszervezni. Krónika (Kolozsvár)

Tízéves a Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központja
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) cigánymissziós központjának tizedik születésnapjára látogatott Nagyváradra Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának frissen kinevezett vezetője pénteken. A református lelkipásztorból lett minisztert először a Váradvelence negyedbeli Ioan Slavici Általános Iskolában fogadták, majd Tőkés László európai parlamenti képviselővel, a KRE korábbi püspökével tartott közös sajtótájékoztatót. A városnegyed lakosságának jó része roma, s az általános iskola román és magyar tagozatán is elsöprő többségben vannak a roma gyermekek. A KRE cigánymissziós központja az iskola mellett áll, a két intézmény közötti együttműködés már hagyományos. Kétnyelvű biblia a gyerekeknek A gyerekek és a vendégek számára Vincze Zoltán lelkipásztor tartott rövid igei áhítatot. A meghívottakat az iskola igazgatónője, Brânduşa Buzulică köszöntötte, aki reményét fejezte ki, hogy a missziós központ, illetve a magyarországi minisztérium továbbra is támogatást nyújt majd a tanintézetnek – mint rámutatott ugyanis, az iskola anyagilag nincs a legjobb helyzetben, a magasrangú vendégeket is egy tornateremnek kinevezett osztályban fogadták. A gyerekek verses-zenés műsora után Balog Zoltán miniszter közvetlen, kedves beszédet tartott a számukra, majd átadott nekik egy magyar és lovári nyelven írott bibliát.
A találkozót követő sajtótájékoztatón Tőkés László arról beszélt, hogy a magyarokéhoz képest szinte irigylésre méltó a romák ügye, hiszen európai üggyé vált az utóbbi időben. Kijelentette: tervei között szerepel egy romológia szak beindítása a Partiumi Keresztény Egyetemen – erről délután egyeztettek az egyetem vezetőségével. Balog Zoltán azt mondta, nem létezik Magyarországon olyan ügy, ami kizárólag belügy volna, és ne érintené a határon túliak, ezen belül a magyar identitású romák helyzetét.
Aláhúzta: a magyar romák éppolyan emberi erőforrást jelentenek a nemzet számára, mint a nem romák, ezért fontos, hogy ne csak népszámlálások, illetve választások idején értékeljük pluszként, nem pedig teherként jelenlétüket. Farkas Csaba, az E-amarodrom Romaidentitás, Kulturális, Hagyományőrző és Érdekvédő Közhasznú Egyesület vezetője azt emelte ki, hogy a hátrányos helyzetű emberek megsegítésének – legyen az roma vagy sem – a legjobb módja a munkahelyteremtés, hiszen a segély nem tarthat örökké.
„Ne Bukarestre, hanem Budapestre nézzünk!”
Délután Tőkés László Balogh Zoltán miniszterrel, Nagy József Barna cigánymissziós református lelkésszel, illetve a néppárt diószegi polgármesterjelöltjével, Loló Tiborral a diószegi romatelepre látogatott ki. Az összesereglett cigányok egymás szavába vágva adtak hangot elégedetlenségüknek. Ezt követően a politikusok átvonultak a termelőszövetkezet épületének gyűléstermébe – a kultúrotthont ugyanis nem sikerült lefoglalniuk, mivel amikor kiderült, hogy erre pályáznak, az RMDSZ gyermeknapi rendezvényt szervezett erre az időpontra –, ahol már várták őket a helyi és környékbeli lakosok. A fórumon Tőkés László és Balog Zoltán egyaránt beszámolt a romatelepen tapasztaltakról, s ígéretet tettek, hogy segítenek a cigányok felzárkóztatásában.
Az EMNT elnöke pedig a Diószegre tervezett református oktatási központ projektjének felgyorsítását is megígérte. Balog Zoltán felszólalásában arról értekezett, hogy mennyire fontos megtalálni a helyes irányt. „Van, aki Bukarestre néz és nem Budapestre. Ez rossz irány” – fogalmazott a miniszter, aki szerint Orbán Viktor és Tőkés László jó iránytűk. Beszélt továbbá az itthon való boldogulás megteremtésének fontosságáról, s ebben maximális segítséget ígért a magyar kormány részéről. Mintegy utalva a Balog Zoltán szavaira, Tőkés László is a helyes irányra hegyezte ki felszólalását.
„Mi arra a vonatra vagy repülőre akarunk felszállni, amely Budapestre megy. 1989-ben erre szálltunk fel, az irány Európa volt. Egyszer azonban azt vettük észre, hogy a Balkán fele halad. Valaki kicserélte a mozdonyt, eltérítette a repülőt” – hangsúlyozta az EP-képviselő. Tőkés László ugyanakkor leszögezte: a rendszerváltás még nem ment végbe, csak elkezdődött. „A kérdés az, hogy lesz-e erőnk befejezni” – fogalmazott meg Tőkés László.
Bálint Eszter, Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

„A magyarok mostanában telepedtek le Erdélyben”
A jelenkori román történetírás kritikusan viszonyul ugyan a kommunista időszakhoz, de a fanatikus etnocentrizmusból két évtized után sem enged – véli Gabriel Catalan román történész a Népszabadságnak adott interjúban. Nehezen képzelhető el, hogy francia–német mintára román–magyar történelemkönyv készüljön.
A 42 éves, jelenleg Peruban élő Gabriel Catalan korábban azzal szerzett magának hírnevet, hogy az egykori titkosszolgálat, a Securitate levéltárát vizsgáló szerv, majd a Román Állami Levéltár kutatójaként bizonyítékokat tett közzé arról, hogy az ortodox egyház volt feje, Teoctist pátriárka részt vett egy bukaresti zsinagóga szétverésében, majd együttműködött a kommunista rendszerrel. Nemrégiben cikksorozatot közölt, amelyben a rendszerváltás utáni tankönyveket hasonlította össze. – Az utóbbi öt évben történtek bizonyos változások, de ezek inkább a tananyag szerkezetét és a módszertant érintik, a tanulók elé kerülő tartalom jóformán érintetlen – állítja.
A történelemhamisító mítoszok elsősorban a román nemzet kialakulását, a magyarokkal szembeni elsőbbségét és Erdélyt érintik. A tankönyvek összemossák a mai Románia területén élők történetét a románok történetével. Például abból, hogy a történelmi források szerint Nagyszebenben már 1373-tól volt ágyúöntő, azt a következtetést vonják le, hogy „a mi harcosaink az elsők között voltak Európában, akik ilyen fegyvert használtak”. „Mi” alatt természetesen a románokat kell érteni.
2008-ban megjelent ugyan egy kisebbségi történelemkönyv, amelyből kiderül, hogy „a helyi történelmet a múltban nem egy nacionalista beállítottságú kutató a románok történelmeként mutatta be”, viszont a kisebbségek történelme opcionális tantárgy, miközben a történelemoktatás kihat a mindennapokra. A románság körében uralkodó vélemény például, hogy a magyarok „mostanában” telepedtek be Erdélybe, így akár „haza is mehetnek”, ha nem tetszik nekik, ahogy a románok bánnak velük.
Catalan értékelése szerint csak a jelenkori történelemmel kapcsolatban vannak újdonságok a tananyagban – például a kommunista időszak kritikai elemzése –, de „szakításról a marxista, materialista történelemfelfogással semmiképpen sem beszélhetünk”. Megmaradtak a nacionalista, xenofób, sovén hangsúlyok is, ezeket pedig csak fokozzák a politikusok és a sajtó által terjesztett előítéletek és sztereotípiák. Catalan nem ért egyet a nagyhírű Lucian Boia professzorral a történelmi mítoszok szerepének értékelésében. – Szerintem téved, amikor azt állítja, hogy a mítoszokat mindössze elemeznünk kell, anélkül, hogy megpróbálnánk „kiiktatni” vagy helyettesíteni őket. Persze nem minden mítosz egyformán veszélyes, de a politika által támogatott mítoszok például súlyos és hosszú távú kárt okozhatnak – mutatott rá.
Romániában éppen zajlik az iskolai tantervek és tananyag revíziója. Kérdésünkre, hogy mely mítoszokat száműzne a történelemkönyvekből, Gabriel Catalan azt válaszolta, hogy rengeteg ilyen van: a dákoromán (dák–római) kontinuitáselmélettől a román keletkezéselméleten át azokig, amelyek a középkori, úgynevezett román államokról és a románság elsőbbségéről szólnak. Azonban úgy véli, a felsoroltak közül egy sem fog eltűnni a történelemkönyvekből, mert a politikai, tudományos és tanügyi elit nem hajlandó semmisnek nyilvánítani a múltját, esetenként az életművét. – Legalább egy generációnak le kell cserélődnie ahhoz, hogy le tudjunk számolni a mítoszokkal – véli Catalan. – De szükség van még valamire: mindkét ország politikusainak le kellene mondaniuk a nemzetieskedő diskurzusról. Természetesen a civil szférának sem kell karba tett kézzel várnia: a két népet egymás ellen fordító mítoszokat bírálni kell, „kivesézni” vagy legalább helyettesíteni olyanokkal, amelyek jobban illenek a XXI. századhoz.
Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el egy, a francia–német kísérlethez hasonló, román–magyar történelemkönyv létrehozása. – Nem szabad elfelejteni, hogy ők is kihagyták az első világháború utáni időszakot, azaz elkerülték a XX. század magvas problémáit. Ami Magyarországot és Romániát illeti, nem látok lehetőséget ennyire sem, hiszen nincs olyan kor, amelynek az értelmezésében ne volnának nézeteltérések – mondta a történész.
Szőcs Levente, Bukarest. Történelemportál

Kelet-európai politikai bohózat
Ha korunk valamelyik írója politikai bohózathoz keresne témát magának, javasoljuk neki: látogasson el Romániába. A Nyirő József újratemetése körül kirobbant, immár államközivé terebélyesedett botrány ugyanis a műfaj minden ismérvét magában hordozza, ráadásul a kelet-európai valóság által diktált sztoriban olyan intenzitással váltakoznak a drámai és a komédiába illő elemek, hogy az felülmúl bármilyen kitalált forgatókönyvet.
Ha például a román rendőrség a bűnözők ellen folytat olyan hajtóvadászatot, mint az író hamvai után, máris biztonságosabb országban élnénk. Teljesen egyértelmű, hogy két héttel a helyhatósági választások előtt az új bukaresti hatalom mondhatni politikai kéjjel kapaszkodott bele az író vitatott politikai tevékenységébe, és rántotta elő a magyar kártyát, nem riadva vissza a saját magát is kiröhögtető intézkedésektől és megnyilvánulásoktól sem. Nagy urnakereső és Nyirő-üldöző igyekezetükben a román politikusok immár azt is az író fejére olvassák, amit el se követett, vagy nem is gondolt, közben viszont saját szélsőségeseiket tolerálják.
Ebben az iszonyatos hangzavarban és politikai nyilatkozatháborúban ráadásul az a legnagyobb baj, hogy a „vita” elsősorban arról szól: melyik nép történelmében fellelhető a legtöbb ellentmondásos személyiség, háborús bűnös – de hogy közülük is melyik volt a legelvetemültebb, Horthy, avagy Antonescu. Ugyanakkor ha őszinték akarunk lenni, a mi lelkiismeretünk sem lehet teljesen tiszta – többek között Nyirő emléke előtt – ebben a történetben, az újratemetés nemes ügyét semmiképpen sem lett volna szabad nyilvánvaló kampánycéloknak alárendelni.
Ettől függetlenül a román kormány és diplomácia hozzáállása, reakciója mindennek nevezhető, csak európai országhoz méltónak nem, e téren pedig hatványozottan aggodalomra ad okot, hogy a hatóságok a jelek szerint immár tűzzel-vassal fognak fellépni minden – iskolák, utcák – ellen, ami Nyirő nevét viseli. Még az hiányzik, hogy a könyveit kezdjék begyűjteni. Holott nem ártana, ha egyikbe-másikba beleolvasnának.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

/Vezércikk/
Végtisztesség?
Igaz történet, a legapróbb részleteiben. Közvetlenül a romániai rendszerváltozás után Magyarországra kitelepedett és tőszomszédjai által két évtizeden át románnak nevezett romániai magyar orvos hosszas szenvedés után, az egyik nyugat-magyarországi nagyváros melletti kis településen átadja lelkét teremtőjének. Utolsó szavaival kéri, hogy szülőföldjén, Székelyföldön temessék el.
A család a holttestet felíratja a krematórium várólistájára, majd hamvait az örökölt személygépkocsiban hazahozza a szülőföldre. A rég nem látott rokonokkal találkozva, a székelyföldi kisváros tömbházának negyedik emeletén puszi-puszi, majd kávézás után az özvegy egyszer csak a fejére csap és odaszól a fiának: nem hoztuk fel Apádat, ott maradt a csomagtartóban, a cipősdobozban. Már előtte beszéltek a helyi katolikus pappal, megérkezésük után apróhirdetést jelentetnek meg a megyei újságban, és kellő részvét mellett harmadnap koporsóban eltemetik a hamvakat. A fenti történetben nyilvánvalóan bárki észreveszi a kegyeletsértő tárgyat. A cipősdobozt. A Székelyföldön ugyanis a halott nem tárgy, akit kézitáskákban, dobozokban, csomagtartókban szoktak rejtegetni, hanem – személy. És a tisztesség a végtisztesség utolsó percei előtt is kijár neki. A Székelyföldön nem nagyon értik és soha nem is értették, hogy Magyarországon az elhunytat, írót, költőt, művészt, akit egyik vagy másik intézmény fennkölt szavakkal mindig a saját halottjának és pótolhatatlan veszteségének tekint, bevágják egy hűtőházba és a legjobb esetben napok, legrosszabb esetben pedig hónapok múlva temetik el. És teszik ugyanezt az elhunyt édesanyával, édesapával, hiszen a család ifjabb tagjai már befizettek arra a turistaútra, amit nem lehet elhalasztani. A Székelyföldön mindezt soha nem fogják megérteni, mint ahogyan azt sem, hogy a magyarországi televíziós csatornák valamiféle olyan romantikus kalandnak állították be Nyíró József újratemetését, amelyben néhány rettenthetetlen magyar harcos legyőzi a galád román állam cselszövéseit, hogy a végén majd dagadó kebellel, természetesen emelvényről és nagy közönség előtt kifújhassák magukat: lám csak, itt vannak az igazi hősök, akiken nem fog az ármány! Ez a temetés nélküli újratemetés ezért marad ilyen szívszorítóan fájdalmas. A nagy szavakban rejlő emberi kicsinyességért. A jelen politikai bajvívásának olyan durva és tolakodó érdekérvényesítéséért, amelyben semmi sem szent. Még a kegyelet és a halál szentsége sem. Többen írták és mondták: Nyirő József vasárnap lélekben hazatért a Székelyföldre. Hamis. Ő lélekben soha nem szakadt el. Ha pedig testében sem tette volna, akkor megelőzi mindazt, amiért most lándzsát törnek mellette vagy pálcát fölötte. Uz Bence ugyanis csak a hegyekben érzi magát otthon. Amiként Rózsa Sándor a síkságon.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

A holtak hatalma
A kisebbségi magyar végre kezdi magát újra otthonosan érezni. Úgy, ahogyan a mindenkori újkori Romániában: megkülönböztetve, garantált alkotmányos jogokkal és nyilatkozatokkal körülbástyázva, mely jogok csak és csupán akkor nem működnek, akkor veszítik érvényüket a jogalkalmazók előtt, amikor azokra égető napi szükség lenne. Így újra elő lehet szedni a sublód felső fiókjából – hogy azért kezünk ügyében legyen, minden eshetőségre, amiképpen Nyirő nyugati székelyei is mindig hangoztatták – a panaszokat, sérelmeket, a sérelmi politikát, levelet lehet küldeni Genfbe, Strasbourgba vagy Brüszszelbe, ahová annyi jogsértésről szóló levelet fogunk majd küldeni, hogy a szokott brüsszeli káposzta helyett ebből fogják gyártani az euro-káposztát. (Az eurozóna-pörkölt mellé.) Ugyanis a román kormány odapörkölt az újratemetőknek, avagy a székely vágta Nyirő-díjért kiírt futamát egyelőre törölték.
Kudarcnak azért nem nevezném, sőt, mondta Surgyelán néni a civilfórumon, azaz a szelektív hulladéktárolók alkotta kis téren, hiszen akár elfődelik Uz Bencét, akár nem, abból csak a Jenci fiú nyerhet. („Pentru uz intern”, tette hozzá ránk kacsintva, ezzel is jelezve felénk, hogy nem hiába járt román óvodába, mert megtanulta a kifejezést románul is, az óvó bácsi aranyérkenőcsének tubusáról.) Ha ugyanis a poétát, amint a román híradások nevezik Ny. J.-t, csöndben és mindenféle ceremókus nélkül hozták volna, s kör-esemessel mozgósítják a gyászoló gyülekezetet, mindazokat, akik még olvasnak Nyirőt, nem csupán hallottak harangozni a tévében a halinakötéses sibói bölényről, akkor lett volna egy tisztes méretű, vitézkötéses, busabajuszú temetés, s nyughelyet kapott volna Madrid után Székelyudvarhelyen is az, akinek a nevét most még Potyka mesternek is ki kellett ejtenie. (Legalább olyan nyelvtörő, mint a Sárközié.) Ennek kapcsán azt is megtudtuk, hogy nem nyughat az erdélyi földben az az író, aki ilyen-olyan volt. Valamint azt is, hogy Potyka mester a kisebbségi jogok elkötelezett tisztelője (egyre távolabbról a gyakorlat szerint), akárcsak pártja és ő személy szerint, mint kormánybafőtt.
Huszonkét év óta az újratemetések magyar korszakát éljük. Sőt korábban is, amikor a nemzetnek még jól ment dolga. Hamarjában nem is tudom, kit kellene még ilyen szép organizálással hazahozni, hasonló nagy hírveréssel a következő választásokra időzítve. Majd annak haló pora is azok malmára hajtja a vizet, akik nem kívánatosak, de a demokrácia szabályai szerint nem a kívánalmak alakítják a politikát. Úgy látszik viszont, hogy a holtak igen.
Sebestyén Mihály. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elveszejtett demokrácia
Szellemi bűzbombák robbannak körülöttünk. Mintha egyetlen központból vezérelnék az elterelő hadműveletet. Jól felépített taktika mentén először a lehetséges versenytársat nemzetárulóvá hazudták. Majd a Duna-parti nagy testvér segítségével médiaheccet kreáltak, egy bálványozott székely író vitatott közszereplését meglovagolva. S ha mindez nem lenne elég, kampánycsontokat szórnak a választók elé. Csenevész pankrációs módszerekhez folyamodva, műbalhék és elhagyott szeretői csetepaték látleleteivel etetik a médiát. Hát ennyire gügyének tekintik a választókat? Szappanoperát kreálnak a négyévente felbukkanó választási lehetőségből. A tervek, lehetőségek mérlegelése helyett a „kicsinálom a gaz ellenfelet, ha beledöglünk is” jelszóval demonstrálnak. Nem esik szó a kis közösségek gondjairól. Az élhető jövő mikéntjéről.
Csalódást okoztak a törpepártok. Hiába bástyázták körül magukat jobb sorsra érdemes egyetemalapítóval, szívgyógyásszal vagy lelkésszel, eddigi ténykedésük azt bizonyítja, hogy szétverni, rombolni akarnak. Talán jobb lett volna – kihasználva a lehetőséget és a kampánypénzeket – valódi ötletbörzévé változtatni ezt a négy hetet. Persze, erre is láttunk példát, de az eredmény felemás.
A több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkező magyar demokratikus szövetség – vajon hányan ismerik a számukra csak szitokszóként létező alakulat rövidítésének ilyen jelentését? – kampánykörútjai a szurkolótábor felrázására jók lehetnek, de a röptében elcsípett észrevételek kevésbé hasznosíthatók. Az is igaz, hogy a fent említett tapasztalat, az önkormányzatokban végzett munka megbízhatóbb adatokat szolgáltat, mint a látszatkérdőívezés, vagy a virtuális térben, az internet pókhálójába ragadva a jópofizás. Sőt, ez utóbbi ellenérzést is kiválthat.
A minap jelezte egy olvasónk – névét is vállalva –, hogy kéretlen levelekkel bombázzák elektronikus postafiókját. A magát magyar nemzetinek valló szervezet kampánylevele után most inkognitós címről hívták fel figyelmét egy vitriolos honlapra, ahol természetesen névtelenségbe burkolózva rágalmi orgiát ülnek.
Az antidemokrácia szelencéjéből kiszabadult kísértet járja be Erdélyt.
Karácsonyi Zsigmond
/főszerkesztő/ Népújság (Marosvásárhely)

Sepsiszentgyörgy polgármestere a kormány magyarellenességéről
- A legfrissebb hír, hogy a román miniszterelnök azt mondja, hogy vizsgálják felül az utcanévadás, illetve az intézménynévadás gyakorlatát Hargita megyében. Sepsiszentgyörgy Kovászna megyében van, de ez nyilvánvalóan a magyarságot érintő kérdés. Ön hogyan értékeli ezt az egész Nyíró-újratemetés körül kialakult helyzetet? - Azt tudnám mondani, amit Kövér László elnök úr mondott, hogy a román hatóságok reakciója barátságtalan, hisztérikus és magyarellenes volt, dehát ez nem lepett meg bennünket, hiszen az új román kormány egy magyarellenes lépéssel került kormányra. Ez az első olyan kormány,a melynek programjában egy szó nem esik a magyarokról, és pontosan tudjuk azt, hogy ez a szociálliberális román kormány nem arról híres, hogy szereti a magyarokat.
- Úgy tűnik, hogy Sepsiszentgyörgyön valami morzsáját az összefogásnak mégis meg lehet teremteni, merthogy önt támogatja az EMNP (Erdélyi Magyar Néppárt) is. Ezt hogy sikerült elérni? - Én egy integratív személyiség vagyok politikai értelemben. Erdélyben a politikai megosztottság mögött nem elsősorban ideológiai okok vannak, hanem sokkal inkább személyi jellegű konfliktusok, tehát én bízom benne, hogy egy új politikai generáció majd ezeket a személyi konfliktusokat fel tudja oldani és meg tudjuk teremteni azt az egységet, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy a magyar érdeket eredményesen tudjuk képviselni.
- Hogy tudják eredményesen képviselni, amikor a választási rendszer is változik és ez éppenséggel nem annak kedvez, hogy egyszerre, párhuzamosan több magyar párt is induljon? - Nagyon nehezen tudjuk képviselni, ez tény. Úgy fogunk viszonyulni ehhez a román kormányhoz, mint ahogy a román kormány viszonyul az erdélyi magyarokhoz és a magyar ügyekhez. Én csak azt tudom aláhúzni, hogy rá kell jöjjenek a románok is arra, hogy a legnagyobb veszélyt Románia számára az jelenti, ha az erdélyi magyarok és az erdélyi magyarok politikai vezetői elveszítik a hitüket abban, hogy demokratikus eszközökkel harcolhatnak a jogaikért.
-Hogyan értékeli ezeket a viszonylag frissen napvilágot látott intézkedéseket vagy terveket – munkaszerződés felbontása a közalkalmazottak esetében, hogyha nem, beszélnek románul? Van olyan közalkalmazott, aki nem akar, vagy nem tud megszólalni románul? - A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban nincs, de egyelőre ez csak egy törvénytervezet. Én bízom abban, hogy nem lesz törvény belőle. Mi folyamatosan azt mondjuk, hogy az etnikai arányosságot kéne alkalmazni minden közintézményben.
- Hogyan látja, ezek az intézkedések, ezek a bejelentések kizárólag a kampánycélokat szolgálják, vagy ez valamiféle változást jelez a magyar-román viszonyban? - Szerintem is-is. Láthattuk 2009-ben is, Sólyom Lászlót nem engedték be Romániába repülővel, gépkocsival kellett érkeznie. A 2009-es és a 2012-es helyzet között az az azonos, hogy mindkétszer a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellenzékben volt. Pontosan kell látni azt, hogy, ha mi ellenzékben vagyunk, akkor a román-magyar viszony Romániában is és Románia-Magyarország közti viszony is romlik.
- Marad polgármester?
- Eldöntik majd a sepsiszentgyörgyiek. Bízom benne, hogy értékelik azt a munkát, amit az elmúlt négy évben kifejtettem a városért.
Duna Tv. Erdély.ma

A nemzet hullái
Parászka Boróka
Temetni tudni és akarni kell. A hullákkal való játék halottgyalázás. Mit hoztak Nyirő urnájában a politikai csempészek? És hova dugták el a haló porokat?
A halál utastársa
Ötszáz pengőbe kerül a halottszállítás Kolozsvárról Rákosra, de a jószívű koporsós négyszázért is megszámítja az utolsó utat. Ennyi engedmény sem elég a szegény székelynek, aki a nagyvárosból, sikertelen orvosi kezelés után, minden áron otthoni sírba akarja temetni elhunyt szerelmét.
Az alkudozás eredménytelen, nincs elég pénz a szállításra, az élő a holttal mégis útra kel – ez az utazás a magyar filmtörténet egyik legmegrázóbb jelenete.
A történet szerint a férfinak csak harminc pengője van, élőknek járó – olcsó – jegyet vesz hát halott kedvesének is, s úgy ülnek fel ketten, az élő és a holt, a hazafelé vivő vonatra. A kegyeletből és szerelemből csaló férfi beszél a hullához a személyvonat padján, a testet az ablaknak támasztja, megigazítja a kendőjét. Mintha élne.
A szerelem örök, a halál pedig tilos a vonaton: rejt és szeret a férfi, simogató, becéző, hullának suttogott szavaival. Hiába az álca, oly korban ülnek együtt az utasok a fapadon, amikor a halált nem lehet elrejteni. Utastársai értik a férfit, a hullát, a nincstelenséget, az utaztatást és a hazai sír fontosságát.
„Sokat szenvedtünk, csak tetűnk vagy háromféle volt. Az udvarba kettős sorba parancsoltak bennünket, s a sorok közt egy zsákból leöntöttek valami régi, dohos puliszkalisztet, hogy aki éhes, az nyalja. Aztán bévágott közibénk a flektifusz, hullott az ember, mint az őszi légy. A katonák nagy meszes gödröt ástak, s lapáttal hengergették be a holtesteket, hogy a betegség ne terjedjen” – mondja, mintegy mellékesen, a rettenetes példázatot az egyik útitárs, válaszként a felesége hulláját becéző-bíztató férfinak.
Kint, a vonatablakon túl, hegyes-völgyes erdélyi táj, a szerelvényen az utastárs a halál. A bent ülők nem tiltakoznak, csak félnek. Furcsa, szolidaritás veszi körül a temetetlen holtat, a hulláját ölelő szerelmest, a hazafelé utazókat. Arcok egészen közelről, szemvillanások, fények, árnyak: háborús filmkockák egy békebeli filmen. Figyelmeztetés? Tiltakozás? A filmet 1942-ben Szőts István rendezte.
A forgatókönyv Nyirő József novellájából íródott.
Az Emberek a havason a velencei biennálé művészeti nagydíját nyerte el abban az évben. Szőts eljutott Viscontiig, de Sicáig, nélküle a neorelizmus sem lett volná azzá, ami.
Azért hatott, mert a kor populáris kultúrájától eltérően (erről lásd részletesen Margitházi Beja írását) „igazi volt”. Igazi emberek igazi nyomora igazi természetben hóval, fenyőkkel, farkasüvöltéssel.
Mit jelentett 1942-ben az igazság? Túl a műtermi műviség lebontásán, az igazi helyszíneken és farkashangon? Milyen viták, nézetkülönbségek, kompromisszumok árán jött létre az Emberek a havason? Kinek a filmje ez az erdei film?
Nyirő helyszínei, figurái, történetei.
Olyannyira a Nyirőé, hogy a saját birtokai közelében forgatták. De Szőts erejétől válik világhírű alkotássá: ő áll ellen, hogy ne lehessen propaganda belőle. Miközben Nyirő a Magyar Erő című hetilapot szerkeszti, aközben Szőts azért dolgozik, hogy ebben a történetben, az ő filmjében a tragédia valóban látható, követhető legyen, és kiszoruljon a korabeli kurzus.
Olyan kevés kellene ahhoz, hogy az Emberek a havason ne legyen több gyilkosságra, pogromra való felbujtásnál a Horthy-éra végén, a nyilas korszak előszobáján. De Szőts ellenáll: ebben a történetben nem lesz bűnös sem a zsidó, sem a román.
Nyirő nem áll ellen: a nyilas puccs idején Magyarországon, a háború után emigrációban tart ki a szélsőjobb, a hungarizmus mellett.
Szőts végül még egy játékfilmet rendezhetett hosszú élete során, 1948-ban Móra Ferenc műve alapján az Ének a búzamezőkrőlt. Emigrációban él ő is, akárcsak egykori munkatársa, forgatókönyvírója. Bár állami elismeréseket 1989 után kapott, életműve tulajdonképpen le nem forgatott filmek, remekmű-ígéretek sorozatából áll. Most azonban nem rá emlékezünk. Emlékeznek. Nyirőre sem.
Ha Nyirő szövegei lennének fontosak, különös, borzongató történetei, figurái, helyszínei, akkor ma is követhető lenne az a keskeny pászma a propaganda és az ellenállás között, a giccs és az esztétikai hitelesség között, amit Szőts – az író-pap és nyilas politikus mellett, azzal szemben – kijelölt. Érthető lenne, hogy mindaz, amit Nyirő szövegbe öntött, miért volt akkor, 1942-ben megkerülhetetlen és vállalhatatlan. Érthető lenne, hogy mitől törékeny, szegényen gazdag és önveszélyes a nemzeti kultúránk.
Van itt egy munka,
amit a magyar közélet, kultúra nem hajlandó türelemmel, önfegyelemmel, kritikával végigcsinálni. És ez az, amit Szőts felvállalt: szembenézett a félelmekkel, az előítéletekkel, a sémákkal, és megtalálta ezek számára a megtisztítás, megtisztulás módját. A közös nevezőt, nyelvet, képet, formát. Majdnem lehetetlen vállalkozás.
A forgatókönyvíró, akinek a filmjében elhangzik, hogyan lapátolják közös verembe az elhullottakat, két évvel a képes tiltakozás után így vall politikai hűséget:
„Most már tudom, hogy ki vagy! Németország szellemi életének vezére, a világégés kellős közepében, amikor hazája dicsőséges harcát vívja, édes anyanyelve tisztaságától borul el. Ez megmagyaráz mindent: azt is, hogy ki Josef Göbbels Reichsminister, és hogy miért ilyen nagy és legyőzhetetlen Németország!”. Ez így együtt Nyirő politikai-művészeti hagyatéka, bizonyítványa, valódi szándéka.
Hogyan lehetséges ez?
Hát így. Hogy minden benne van a magyar kultúrában, Göbbels is, és a penészes puliszkalisztet nyaló, tífusztól rettegő székelyek is. Nyirő, Tormay Cécile, Wass Albert is. Ady, József Attila, Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos is. Amit a magyar kormány csinál most, az az eddig eltitkolt, (joggal) elszégyellt kulturális örökség kanonizálása, más kánonok semmissé nyilvánítása, kiebrudalása, lejáratása. Ez a neobarokk retro kora, írja György Péter.
Nem az a baj, hogy a magyar kormány most kánonokat sajátít ki, hogy a magyar jobboldal két évtized alatt elhasználta Sütőt, Márait, Wass Albertet, eljutott Tormay Cécile-ig és most Nyirőt zabálja. Nem. A kultúra politikai kisajátítása – megint csak idézem György Pétert – olyan hagyomány, amelyet a Kádár rendszer is kedvvel gyakorolt. (És hány, meg hány korábbi rendszer, teszem hozzá.)
A hatalmi akaratra életművek mentek rá, jobb és rosszabb életművek egyaránt. Szövegek váltak egysíkúvá, formák váltak tarthatatlanná, tartalmak szegényedtek el. Vannak szövegek, amelyek túlélték az ilyen folyamatokat, és vannak művek, amelyek nem. Legyünk hálásak a hatalomnak, ami felfalja önmagát. Az sem baj, hogy a mai magyar kultúrpolitika büntet, mellőz és megaláz.
Most megtanuljuk, hogy mit jelent az ellenállás, a szellemi autonómia, a politikai részvétel. Kellett ez a tanulási folyamat, nagyon. Az sem baj, hogy előkerült mindaz, amiről eddig nem tudtunk, vagy nem akartunk tudni. Ha hamarabb, jobban ismerjük Nyirőt, Tormay Cécile-t, talán ma óvatosabbak, felkészültebbek, határozottabbak lennénk. Tisztábbak, tudóbbak.
A bűn az, hogy a magyar kormány a magyar nemzeti kultúra nevében felszámolja a kultúrát. A kisajátítás után kioltja a kánonokat, semmissé nyilvánítja azokat.
Nyirő József nem szerzőként érdemelte ki az újratemetést. Nem forgatókönyvíróként vált újra érdekessé, kérdésessé és kérdezhetővé. Nyirő József nyilas propagandistaként egy politikai árucsomag védjegyeként került forgalomba.
Így vált az idei önkormányzati választások egyik médiahack-eszközévé. Ezért volt az előre bejelentett és (a magyar szervezők által) szándékosan elszabotált temetésének „kommunikációs vezetője”, akinek egyetlen valódi feladata a provokáció, a figyelemfelkeltés volt. Semmiképpen sem az emlékezés és az emlékeztetés. Mert eladni akartak vele. Nyirő Szász Jenő csatolt áruja.
Miért pont Nyirő?
Azért, mert a jobboldal már mindent kiárusított, eladott, ami eladható. Még ő maradt a sublódban. Ma már az olvasó nem ingerelhető Wass Alberttel, mert könyvei túl sokáig vártak vevőre a ponyván. Mert felteltek a háztartások a köteteivel. Mert túl sokat idézték.
Ideológiai és nem kulturális verseny zajlik. Egyre egyszerűbb, egyre hatásosabb üzenetekre van szükség. Most a nyilasokig jutottunk. Még incselkedünk a már elszabadított, rettenetes szellemmel. „Nem is annyira nyilas”, „azért vannak jó mondatai” – mentegetik, akik mentegetik Nyirőt. Igen, vannak.
Szőts kell a mondatok mellé, munka és figyelem. Most azonban nem állt Nyirő mellé Szőcs Géza, és nem kapott szót Szőts István. Most maradt a propaganda, a provokáció, az értelmezésnek és az értelemnek való makacs ellenállás. A következő lépés már csak az lehet, hogy a kultúra ürügyként, mázként sem kell. Amikor nyíltan ki lehet mondani, hogy Szálasi, Sztójay a mi emberünk.
Ha a Fidesz a politikai versenyben lenyúlta a Horthy-korszakot, a Jobbiknak (Erdélyben utazó vetélytársának) tehát mi más maradt, mint a Szálasi-korszak? Ma Nyirő, holnap maga Szálasi, már nem válogatunk. Kipróbáltuk, mindent lehet.
Azért még emlékezzünk arra, hogy felnyaltuk a földről a puliszkát, és hulláinkat lapáttal hányták a gödörbe. Manna.ro

Megint Pime
"2012. május 31-én 17 órakor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Bp. V. Szalay u 10-14.) épülete előtt tiltakozunk a politikai antiszemitizmus megjelenése, az iskolás korú gyerekek megfertőzése ellen" - írja a Nagy Imre Társaság közleményében. És azt is, hogy "Wass Alberttel, Szabó Dezsővel és Nyirő Józseffel az antiszemitizmust tette kötelezővé a magyar iskolákban a kormány."
Aligha valószínű, hogy a kormányzat visszavonul egy ilyen tüntetés hatására, és átgondolja, mit cselekszik. Nekünk viszont ki kell dolgozni egy stratégiát: mit tanítunk szülői felelősséggel a saját gyerekeinknek ezekről a tananyagi emberekről a hatalom ellenében? Volt már ilyen a kádári időkben. Nekem Pime bácsikám mesélt a valóságról.
Várom, hogy mit lesz kötelező tanulniuk például Wass Albertről. Ha kiderül, írok pár mondatot arról, hogy szerintem mit kell tudni róla. Kicsi még a gyerekem ahhoz, hogy Ágoston Vilka könyvét a kezébe adjam. Persze megnézem, hogy tanulnak-e valamit a giccsről, és arra építem majd a mondanivalómat. Mert az tűrhetetlen, hogy egy giccsőrről a gyerekem ne tudja, mitől az. Szomorú, hogy a kormányzat arra kényszerít, hogy idő előtt beszélgessek vele arról a mágiáról, amelyik gyanútlan kiskölyköket fertőzhet politikai számításból. Az ilyen hatalomnak nem lehet jó vége.
Andrassew (Iván) Népszava