Az elnök elköszönt
„Az íróra Erdélyben 1989 előtt, akarta vagy nem akarta, egyfajta közéleti szerep is hárult. 1989 decemberében amikor összeomlott a diktatúra, az írók voltak azok, akiket a saját közösségük hiteles személynek tekintett, ezért természetes, hogy ők vállalták el, rájuk hárult, hogy egy érdekvédelmi szövetséget megalakítsanak. Az írók vezető szerepet vállaltak azokban a napokban, hetekben, hónapokban. Akkor nem években mérték minálunk az időt, hanem szinte napokban, rövid órákban. Később ki-ki visszatért eredeti hivatásához. Nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan. Ha ma körülnézek, kevesen vannak még, akik hozzám hasonlóan ragaszkodnak a politikához. Ma már én sem ragaszkodom hozzá. Tizennyolc évi RMDSZ elnökösködés után úgy döntöttem - és én döntöttem! -, hogy nem próbálkozom újabb mandátummal, viszont a politikából egyik napról a másikra nem léphetek ki. Egyelőre a román kormányból sem, mert azt gondolom, hogy kötelességem azt a tapasztalatot, azt a tudást, amivel rendelkezem nem csak megtartani, hanem tovább adni, és ez nem megy egyik napról a másikra. Husz-huszonegy esztendővel ezelőtt elég szokványos volt, az hogy íróember, alkotó értelmiségi politikussá vedlik át. Ma pedig éppen ez az, ami teljesen szokatlan, Nem tudom, hogy jó-e? Jó-e az hogy minálunk is ilyen gyorsan végbement egy munkamegosztás. Kitermeltük a hivatásos politikust, azt, akinek mestersége és szakmája a politika. Azt hiszem, hogy nem tudok hivatásos, megélhetési politikussá válni. Én még annak a romantikus vállalásnak vagyok a példája, amire két évtizeddel ezelőtt rákényszerültünk. Az az igazság, hogy a mi kultúránkban van ennek hagyománya is. Rögtön Petőfi Sándor jut eszünkbe, vagy Mikszáth Kálmán. Rá, Mikszáthra nem azért emlékezünk szeretettel, mert országgyűlési képviselő volt; más erényeit tudjuk, tartjuk számon. Ady Endre publicisztikai hevületére, haragjára és indulatára viszont örömmel gondolunk vissza. Mikszáth pedig jól kamatoztatta, amit az Országgyűlésben éles szemmel meglátott. (Salgótarján, Szerdatársaság, irodalmi párbeszélgetés, 2011. február 16.)
Nem tudom, volt-e elnök, magyar talán nem volt, aki lemondott, nem indult újra akkor, amikor a zászló (mellette a zászlónk is) neki lengedezett. Most már van, úgy hívják Markó Béla. A többi elnök, mind akkor is indulgatott, amikor még vagy már zászlója se volt, eztán mégis. Nem tudom, volt-e elnök, magyar, aki sikeres volt, és lemondott volna? Mondván, akkor mosat lemondok. Így! Na nem a sikerről, hanem arról az eszközről (tegyük idézőjelbe: „eszközről”), ami sikerre vitte. Nem volt ilyen.
Markó Béla, költő, visszajött, jövögetett már közben is, verseket, könyveket írt néhány éve megint; elege lett az értelmiségi felelősséget felülíró (alulíró) politizálásból, a politikusi létből. Ment és jött, jött és ment, hogy ember maradhasson, és maradt.
Igaz, csak tizennyolc év után, és még (mindig) nem egészen. Több ilyen politikus nincs, több ilyen értelmiségi sincs. Költő se, mind belepusztult ebbe> értelmiségi legyek, vagy politikus, őszinte ember legyek, vagy gazember? Esetleg őszinte és igaz gazember. Markó aztán egyik se lett. Nem is pusztulhatott bele egyikbe se. Jövögetett egy ideje kifelé ebből. Markó Béla eddig sem volt távol. Visszajött egy szonettben, egy haikuban, valamilyen (számára) zárt karakterben (karakterben, ha mondom), de mindig visszajött, és most itt van.
Nem olyan rég ezt mondta Budapesten: „Az utóbbi években rá kellett jönnöm arra, hogy az eredeti hivatásomat odahagyni elég nagy mulasztás volt. Ez az én személyes mulasztásom, nem biztos, hogy másoknak ugyanilyen hiányérzetük van. Azt is valamiféle, nem nosztalgiával, de szkepszissel kell konstatálnom, hogy a politikában lassan-lassan utolsó mohikán leszek, ami az írói, illetve általában az értelmiségi alapállást illeti. Szeretném magamról azt hinni, hogy értelmiségiként vagyok még mindig politikus.”
Nem isten, nem püspök, költő.
Kőrösi P. József, Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Alkotmányos garancia a határon túli magyarság védelmére
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az RMDSZ zuhanórepüléséről, a magyar-magyar párbeszédről, az anyaország védőhatalmi státusáról és a kereszténység szerepéről az Európai Unióban. – A nemrég lezajlott RMDSZ-kongresszusra önt nem hívták meg, noha 2009-ben az Összefogás Listáján, RMDSZ-színekben jutott be az Európai Parlamentbe. A kongresszuson a leköszönő elnök, Markó Béla keményen bírálta az EMNT-ét, utódja, Kelemen Hunor később párbeszédet ajánlott. 2011-ben milyen a viszony Tőkés László és az RMDSZ között?
– Hogy elkerüljek mindenfajta személyeskedést vagy önérzeteskedést, a kérdést nem az RMDSZ hozzám való viszonyából közelíteném meg, hanem az RMDSZ általános magatartása felől. Nézzük, hogyan viszonyul az RMDSZ a Fidesz Magyar Polgári Szövetséghez, és személyesen Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Látnivaló, hogy az RMDSZ magatartásában nagy baj van. Jól kijön a román versenypártokkal, ünnepelteti magát Emil Boc-cal, Crin Antonescuval, Victor Ponta szociáldemokrata pártelnökkel. Miközben felvonul az egész levitézlett szoclib képviselet, ők csak a fideszes Pelczné Gáll Ildikót hurrogják le, neki mondják azt, hogy ne szóljon bele az erdélyi magyarok politikájába. Kiderül: ők mindig függetlenek voltak, és nem tűrték, hogy kívülről diktáljanak nekik, miközben minden elképzelhető tisztátalan román és magyar politikai erővel összeszűrték a levet. Innen kell megítélni, hogy hozzám és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hogyan viszonyul az RMDSZ, vagy miként tekint a még meg sem lévő Erdélyi Magyar Néppártra? Bármit mondhat Kelemen Hunor, ez az általános viszonyulás nagy kételyeket ébreszt az emberben. Tény, hogy nagyon rászorulnak arra, hogy rendezzék viszonyukat az EMNT-vel, ezért ha fogcsikorgatva is, de belátják: valamit tenniük kell. Ezzel a kényszerhelyzettel magyarázható Kelemen Hunor békülékeny magatartása.
- Az RMDSZ új elnöke az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot szeretné újjáéleszteni. Újra indulhat-e egy ilyen körülmények között a párbeszéd?
– A kongresszus után telefonon felhívtam Kelemen Hunort és jókívánságaimat fejeztem ki neki. A politikusok nem önérzeteskedhetnek, pláne nem tehetik ezt a magyarság bőrére. Amint már utaltam erre, az RMDSZ részéről megegyezési kényszerhelyzet áll fenn. Az EMNT-nek és nekem is az a meggyőződésünk, hogy együttműködésre vagyunk ítélve. Erről egyetértés alakult ki Brüsszelben, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács kihelyezett tanácskozásán. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy egymással tusakodjunk, egymással viaskodjunk: jó volna, ha a másik fél is így gondolkodna. Látni való azonban, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon csak addig működött a párbeszéd, amíg az RMDSZ erre rászorult. Magyarán csak az EP-választások idejére sikerült működésbe hozni a párbeszéd intézményét. Utána megnyugodtak, hogy a választásokon az RMDSZ nem vallott kudarcot, igaz, nagymértékben az EMNT-nek is köszönhetően. Ezt követően már elfeledkeztek az erdélyi magyar összefogásról. Zuhanórepülésében az RMDSZ még mélyebbre süllyedt, és ezt volt hivatott elfedni a kongresszusi feszticizmus. Ma még inkább rákényszerülnek az egyezkedésre, ugyanakkor azt is látni, miként sorakoznak fel a Fidesszel szemben. Mindez azt mutatja, hogy saját kárukra és a magyar közösség kárára is képesek további baklövéseket elkövetni. – A 2012-es választások kopogtatnak az ajtón. Az Erdélyi Magyar Néppárt kezdeményező testülete teljes gőzzel hozzálátott a pártbejegyzéséhez szükséges aláírások összegyűjtéséhez, tehát indulni szeretnének a jövő évi választásokon. Az RMDSZ a parlamentből való kieséssel riogat, közben az is nyilvánvaló, hogy az EP- és a romániai parlamenti választásokon csak a közös lista lehet eredményes. Valamennyi fél részére kényszerré válik a megegyezés… – Kézdivásárhelyen nyitottuk meg nemrég a helyi Demokrácia Központot, ahol közösségi fórumot is szerveztünk. Nagy meglepetésemre néhány tisztességes kételkedő ember még mindig azt firtatta, hogy miért szövetkeztünk 2009-ben az RMDSZ-szel. Türelmetlen és bántóan megfogalmazott felvetésére azt mondtam: önök közül ki vállalta volna azt, hogy az RMDSZ-szel való szembenállás következtében az erdélyi magyarok közül ne jusson be senki az Európai Parlamentbe? Miben vétettem a magyar ügy ellen, hogy ott vagyok és Brüsszelben képviselem az autonómiát? És hellyel-közzel hárman képviseljük… Talán az sem volna tragédia, ha négy évre megszűnne a magyar parlamenti képviselet, ami tisztulást hozna maga után. Csakhogy ez olyan fegyvertény lenne az RMDSZ kezében, amit nem lehet vállalni. Valójában arról vagyok meggyőződve, hogy jobb ott lenni, mint kívül maradni. Ha ezt elfogadjuk egyik abszolút prioritásként, akkor együttműködésre vagyunk ítélve.
– Beszéljünk néhány gondolat erejéig a kormányzati szerepvállalásról. Az RMDSZ kormányzati részvételének sikerét a nemzeti oldalon sokan megkérdőjelezik: szüksége van az erdélyi magyarságnak arra, hogy képviselete mindig ott legyen a román kormányban, vagy annak holdudvarában? – Nehéz azt megállapítani, hogy az RMDSZ politikai prostitúciója nélkül mi lenne ma iskoláinkban, művelődési házainkban, sajtónkban, vagy hogyan élnének a székelyföldi magyarok, és hogyan boldogulna a szórványvilág? Egy nagyon beszédes ellenérvet hoznék fel az RMDSZ sikerpropagandájára. Vegyük az egyházi iskolákat és az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatását: e hivalkodó politika ellenére, húsz évvel Ceauşescu halála után, sehol nem állunk. Néhány egyházi iskolát szemszúrásból visszaadtak, de ezek zsákban táncolnak. Alkotmánymódosításkor azzal etették meg az erdélyi magyar választókat, hogy azért kell elmenni szavazni, mert lesz felekezeti oktatás. A mai napig nincs felekezeti oktatás! Egy ösztövér állami-egyházi vegyeskereskedésben mozgunk. Ennek megfelelően iskolaépületeinket úgy adták vissza, hogy visszabérelik számunkra, ami a lehető legrosszabb megoldás. Az állam kiskaput kínál, hogy a román törvényeket – amely nem szabályozza az egyházi oktatást –, látszatszerűen betartsuk. Az iskola, mint intézmény, és mint tulajdon sincs rendezve. A Mikó-kollégiummal, a zilahi református Wesselényi-kollégiummal, az erzsébetvárosi vagy a máramarosszigeti iskoláinkkal ugyanez a helyzet: csúfolkodnak velünk, megvárják, amíg kipusztulunk. Alapvetően rossz irányba megy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. – Brüsszelben, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács ülését követően megtartott sajtóértekezleten ön azt mondta, hogy Magyarországtól védőhatalmi státust, az utódállamok többségi politikusaitól tárgyalást, az Európai Uniótól az autonómia-törekvések támogatását kéri. Hol tartunk jelenleg autonómia ügyben? – Elvesztegettünk húsz évet, és ezért egyfelől a nacionalista, nemzeti-kommunista politika, a továbbélő titkosszolgálat tehető felelőssé, akik felőrölték, megosztották a magyarságot, beépültek sorainkba. Látom, hogy mi van az egyházamban! Ha az egyházamban ezt tapasztalom, mi lehet a politikai és a civil szférában? Ez a külső ok. A belső ok mi magunk vagyunk. Azzal áltattak bennünket és magukat egyes magyar politikusok, hogy a kis lépések opportunista politikájával nagy eredményt érünk el, és ráterelték a magyarságot az egyirányú útra. Hivatalos magyar politikusaink többé vagy kevésbé minden országban belementek ebbe. Magyarország nem tudott támogatni: ott is a posztkommunista politizálás uralkodott el. Európa meg azt szereti, ha itt csend van. Fájó szívvel várom, hogy mit hoz az idei népszámlálás? Nagyvárad magyarsága az első és a tizedik pártkongresszus között 30 ezerrel csökkent. A meglévő magyarságnak ugyanakkor olyan rossz a korfája, hogy ha valami csoda nem történik, borítékolni lehet végzetes megapadásunkat. De hasonló a helyzet Erdély más részeiben is. – Dél-Tirol autonómiatörekvését az mozdította előre, hogy Ausztria védőhatalmi státust gyakorolt egykori tartományának lakossága fölött. Mai körülmények között elvárható ez Magyarországtól? – Egyelőre megelégszünk Magyarország nem hivatalos védhatalmi politikájával: ez már meglévőnek tekinthető. Természetesen az volna a jobb, hogyha ez valamilyen politikai egyezség formájában is alakot öltene. Ezt most az alkotmányozás rendjén kellene rögzíteni. Az túl gyenge megfogalmazás, hogy Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarságért. A felelősségvállalás jobb változat lenne, de ez is csupán frazeológiai szinten mozog. A politikai elköteleztetés erősebb formáját kellene alkotmányos módon megtalálni, mint ahogy a Lisszaboni Szerződésben már egy gyenge kisebbségvédelmi megfogalmazás is nagy eredménynek számít. A tavalyi két neves törvény, a trianoni emléktörvény és a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvény feljogosít a reményre, hogy az elkezdődött folyamatban alkotmányos formát ölt a határon túliakkal szembeni anyaországi védőhatalmi státus. – Az Európai Uniótól milyen segítségre számíthatunk? – Erre a kérdésére nagyon nehéz választ adni. Gondoljunk a ciánügyben elért visszhangos eredményre. Elsöprő többséggel szavazta meg az Európai Parlament a ciántechnológiára vonatkozó tilalom ajánlását. Egyelőre úgy néz ki, hogy az illetékes biztos, és az Európai Bizottság semmibe veszi a kötelező erejű határozatot, és azt a tiltakozást, amit a világ globális elszennyeződése idején az egész világ követel, elvár Európától. Látni való, hogy mennyire erős, kőkemény ellenérdekek működnek: a kisebbségi és regionális nyelvek chartáját sem mindenki írta alá. És az emberjogi keretegyezményt sem! Itt már a szavazatoknál keményebb érvek érvényesülnek. Ezért fűztem hozzá az Európával szemben támasztott követelmények mellé, hogy le kell ülni a többségi nemzetek politikusaival, és kétfelől kell fúrni az alagutat. Itthon kell rákényszerítenünk a politikumot arra, hogy komolyan vegye követeléseinket, de ez nem fog menni ilyen kongresszusi light-menetben, a kormányban való részvételt öncélnak tekintő politizálással. Kacagnak rajtunk: még elélünk öt évig a kisebbségi törvény ígéretével. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban megállapodtunk arról, hogy a kisebbségi törvénytervezet egy kiinduló pont: az RMDSZ urai közben úgy adják el a törvénytervezetet, mintha már itt volna a Kánaán. És akkor még hol állunk az autonómiától. Addig nincs mit beszélni európai segítségről, amíg mi magunk nem vívjuk meg saját harcainkat. Ezért tartom a KMAT összejövetelét rendkívül fontosnak: eddig a legreprezentatívabb formában és mértékben voltunk együtt, de a nagy hiányzó megint az RMDSZ. Hívtuk őket, de nem jöttek el. Mit mondjunk a kongresszusra, ha két napra rá ilyen hamis színben tűnik fel a párbeszédről szóló fogadkozás. – Brüsszelben tárgyaltak a Lisszaboni Szerződés alapján elindítható állampolgársági kezdeményezésről is. Egymillió aláírást kellene összegyűjteni hét országból a székelyföldi autonómiatörekvések támogatására. Milyen hozománya lehet egy ilyen kezdeményezésnek? – Ebben a témában két szintről beszélhetünk. Egyrészt az aláírások puszta megléte óriási siker volna, és a jelképes politizálás szintjén hordozna nagy üzenetet, sőt politikai fegyver lenne az aláírások puszta összegyűjtése is. Ugyanakkor a másik szinten ez még távolról sem jelenti azt, hogy ez a fontosnak mutatkozó politikai eszköz működni fog. Annyi gát van beépítve, olyan sok akadály áll útjában az állampolgársági kezdeményezés érvényesülésének, hogy csupán egy szép politikatörténeti eseménnyé minősülhet. Még ha kedvező minden körülmény, és minden feltételnek eleget teszünk, sőt még ha egy parlamenti közvitán el is tudjuk fogadtatni az érveinket, akkor is azt mondhatja az Európai Bizottság, hogy nem indít törvénykezdeményezést. Ez jogában áll. Mégis el kell indítani a kezdeményezést optimizmussal: tegyük meg azt, ami rajtunk múlik, és a többit bízzuk a Jóistenre. Tudni kell azonban, hogy az állampolgári kezdeményezés ügye kockázatos pálya, eleve el lehet rontani. Óva intem azokat, akik egyeztetés nélkül előre sietnek, és szeretetre méltó voluntarizmust gyakorolnak: egy rosszul megfogalmazott, az európai országokban kételyeket ébresztő kezdeményezés eleve kudarcra van ítélve. Fokozott mértékben szükséges az, hogy a KMAT tagjai, a magyar közösségek egyeztessenek, és a közösségi politikai bölcsesség útján járjunk. Az aláírásokhoz szükséges hét országból öt itt van a Kárpát-medencében. – EP-alelnökként az utóbbi időben sokat foglalkozott az Európán kívüli országok keresztényüldözésével. Ha az Európai Unióban nem is üldözik a keresztényeket, látni kell, hogy minden lehetséges módon igyekeznek őket marginalizálni. Példa erre az Unió idei, 2011-es naptára, amiből szándékosan kihagyták a keresztény ünnepeket. Milyen jövője van a kereszténységnek az Európai Unióban? – Ma Nyugat-Európában nagyfokú képmutatás mutatkozik ezen a téren. Az emberi jogokat elvi szinten védi kiemelten az Európai Unió: ha egy homoszexuális vagy egy fogyatékos embert bármilyen bántódás ér, nagy valószínűséggel nyilatkozat lesz belőle, és tiltakozást vált ki. Ezzel szemben a kereszténység ellen kollektív módon elkövetett visszaélés, hátrányos megkülönböztetés legtöbbször nem éri el az európai törvénykészítők ingerküszöbét. Ha a koptoknak patakban folyik a vére, ez önmagában nem háborítja fel a liberális vagy szocialista képviselőket annyira, mint ha a hamburgi utcán elakasztanak egy mohamedán bevándorlót. Az Európai Parlamentnek kifejezetten van egy keresztényellenes, vagy a kereszténység iránt érzéketlen szárnya. A másik oldalhoz képest ez általában többséget képvisel. Hasonló a helyzet az Európai Bizottságban is. Január 31-én ülésezett Catherine Ashton asszony vezetésével a Külügyi Tanács: hiába szorgalmazták többen is az üldözött keresztények védelmét, a konkrét döntést elhalasztották. A támogatók egy része jó esetben azt mondta, hogy együtt ítéljük el a mohamedánok és más vallások üldözését. Ha világviszonylatban az üldözöttek 75 százaléka keresztény, és vér folyik az alexandriai utcákon, vagy szitává lövik az egyetlen iszlám országbeli keresztény minisztert, Shabhaz Bhattit Pakisztánban, aki egyébként közel állt hozzám, akkor mire várunk? Ha ezt még mindig partikuláris emberjogi kérdésként kezelik, akkor felteszem a kérdést: hogyan állunk a kereszténység védelmével Krisztus után 2000 esztendővel? 2011-ben Krisztus követői még mindig szabad prédává válhatnak, mint az őskereszténység idejében?
Makkay József
Erdélyi Napló. Erdély.ma

Szabad Sajtó-díjat kapott Markó Béla
Martin Schulz, az Európai Parlament szocialista frakciójának német vezetője, Markó Béla, az RMDSZ leköszönt elnöke, Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Porcsin Zsolt debreceni újságíró, a Basahalom boulevard blog szerzője és Hazafi Zsolt, az ATV reggeli műsorának szerkesztője kapta idén a Szabad Sajtó-díjat.
Az MSZP által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány díjátadó ünnepségén kedden a Pilvax kávéházban Mesterházy Attila, a szocialista párt elnöke arról beszélt, hogy a médiatörvény elfogadásával a sajtószabadság is áldozatául esett a kormány politikai rendszerváltásának, és ismét a jogszabály visszavonására szólította fel a kabinetet. Helyette egy szakmai szervezetek bevonásával készülő új médiaszabályozás megalkotását sürgette.
Markó Béláról – aki nem volt jelen a díjátadón, levélben köszönte meg az elismerést – szólva Földes György, az alapítvány elnöke azt emelte ki, hogy az elmúlt húsz évben a kisebbségi jogokért és a sajtószabadságért küzdött. Szabadság (Kolozsvár)

Semjén: az RMDSZ-nek változtatnia kell az egyenlő távolságtartás elvén
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) változtatnia kell a magyarországi pártokkal szemben alkalmazott egyenlő távolságtartás elvén a jobb együttműködés érdekében – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, aki a KDNP elnökeként nyilatkozott erről a kérdésről.
A magyar politikussal a Hargita Népe című csíkszeredai napilap közölt interjút szerdán. Arra a felvetésre, hogy az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor megígérte, rendezi a Fidesz és a romániai magyar szervezet kapcsolatát, és beindult-e már ez a folyamat, Semjén kijelentette: az új kezdet mindenkinek adott. “Mi mindenkivel nagyon szívesen együttműködünk annak érdekében, hogy a magyarság érdekei minél jobban képviselve legyenek” – mondta a politikus.
Ugyanakkor hozzátette – és hangsúlyozta, hogy a KDNP elnökeként mondja ezt -, azRMDSZ által vallott egyenlő távolságtartás elvével nem értenek egyet. Rámutatott: a Fidesz és a KDNP az Európai Néppárt tagja, Romániából pedig ennek a politikai családnak az RMDSZ, Tőkés László és a Demokrata Liberális Párt (PD-L) a tagjai. “Ha egy pártcsalád tagjai vagyunk, akkor miért tartana az RMDSZ tőlünk is és a szocialistáktól is egyenlő távolságot? Ezen az elven változtatni kell egy jobb együttműködés érdekében” – mondta Semjén Zsolt.
Kelemen Hunort február végén választották meg az RMDSZ élére, miután az RMDSZ elnöki posztját tizennyolc évig betöltő Markó Béla nem vállalt újabb mandátumot. Kelemen közvetlenül megválasztása után úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy szoros kapcsolatokra és partnerségre törekszik a magyar kormánnyal, a kormányzó pártokkal. Az RMDSZ elnöke kedden Semjén Zsolttal és Tőkés Lászlóval együtt vett részt a március tizenötödikei erdélyi központi ünnepségen, amelyet Csíkszeredában rendeztek meg. erdon.ro

Cirkusz a parlamentben
Úgy tűnt, az eddig megszokott módszerrel, a kormánypárti képviselők padhoz kötésével elbukik a bizalmatlansági indítvány, Emil Boc és társai a kormányzásban vagy folytatják országlásukat, vagy a nagy Kormányos kénye-kedve szerint lemondanak, és átadják a hatalmat egy új, független szakértőnek kikiáltott miniszterelnöknek.
De a nacionalizmus szent érzése fölülkerekedett a praktikus megoldáson, és Puiu Haşotti képében beütött az istennyila a parlamentbe. A liberális képviselő Crin Antonescu egész napos uszítása után, miszerint Kövér László után Orbán Viktor is Erdély anyaországhoz való csatolását serkentő kijelentéseket tett volna, tiltakozó nyilatkozat elfogadását javasolta, s ezzel felborult az ülés rendje. A kormánykoalíció zavartan kereste a kiutat, nem volt ínyére a napirend-módosítás. Roberta Anastase fenyegetőzött, távozik, ha nem vezetheti az ülést, az ellenzék diadalt ült, kéjesen élvezte a hatalmi körökben keltett zavart. Közben Borbély Károly, az RMDSZ egyik ifjú titánja egyik tévéstúdióban a szövetség, Orbán Viktor és kormánya közti feszültségeket ecsetelte, s megtette, amit mostanság okosabb társai nem szoktak, papagájként ismételgette Traian Băsescu emlékezetes mondatait, miszerint ők igazán nem akarnak több autonómiát a Székelyföldnek sem, mint Caracalnak. Markó Béla a parlament pulpitusáról hazaszeretetét bizonygatta, s Frunda okos ügyvédként mentette a menthetőt, Emil Boc szabályosan elmenekült, valószínű, telefonált, utasításokat várt a Cotroceni-palotából. Nagy későre elmondta, Orbán Viktor hivatalos üzenetében semmi elítélésre okot adó mondat nem szerepel. Valójában hatalmas blöff volt a liberálisok kavarta cirkusz, Kövér László annyit mondott: a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság autonómiaigényeit, beleértve a területi autonómiát is, Orbán meg azt üzente: ,,most tovább törlesztjük tartozásunkat a nemzet felé". Ami Haşotti és társai szemében Erdély Magyarországhoz való csatolását jelenti. A nacionalista kártya bejött. Két-három órán keresztül a parlamentben habzó szájjal szidhatták Magyarországot, Kövér Lászlót, Orbán Viktort. Cirkusz volt a javából, nevetséges, csak kacagni nem lehetett. Tovább villog a magyar kártya, melegedik tök ász, makk ász, rőzséjük füstje bármikor elfedi az ország bajait.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nacionalista botrány a parlamentben (Boc és kormánya marad)
Elutasították tegnap késő este a bukaresti parlamentben a munkatörvénykönyvvel kapcsolatos ellenzéki bizalmatlansági indítványt, így Emil Boc és kormánya tisztségben marad, illetve a jogszabály hatályossá válik.
A szavazás este tíz óra tájékán kezdődött, mivel a parlamenti vita elhúzódott, majd félbeszakadt, miután a kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt (DLP) egyeztetési szünetet kért. Ennek oka az volt, hogy az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (NLP) nevében Puiu Haşotti szenátor a napirend megváltoztatását kérte. Haşotti azt indítványozta, hogy a parlament fogadjon el nyilatkozatot, amelyben elítéli Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek március 15. alkalmából az erdélyi ünnepségeken felolvasott üzenetét, illetve azt állította, hogy a magyar kormányfő Erdély jövőjével kapcsolatos kijelentést tett volna. Ezt később maga Emil Boc is cáfolta a pulpitusról, mondván, hogy ünnepi üzenetében Orbán nem emlegetett olyasmit, amit az ellenzéki politikusok kifogásoltak. A kabinet kevesebb, mint egy év alatt immár az ötödik bizalmi szavazást élte túl tegnap. Az ellenzéknek 236 igen szavazatot kellett volna összegyűjtenie a kormány megbuktatásához, ám nemhogy ez nem sikerült, de még a voksoláson is csak 216 honatya vett részt. A kormánypártok törvényhozóinak többsége nem élt szavazati jogával, végül csak 211 igen gyűlt össze. Eredményhirdetést követően a kormányoldali honatyák kivonultak a teremből, így kvórum hiányában már nem szavaztak a tervezett elítélő nyilatkozatról. Közben azt is többen elmondták, hogy a kifogásolt mondatok nem a magyar miniszterelenöktől származnak, ahhoz hasonló megjegyzés Marosvásárhelyen hangzott el annak a szájából, aki felolvasta Orbán Viktor üzenetét. A szavazás után a liberális politikusok, mind Haşotti, mind Antonescu már elbizonytalanodva nyilatkoztak ebben az ügyben, mondván, nem tudnak magyarul, illetve sajtóhírekből vették a vélt kijelentést. A szavazást megelőző vitában Frunda György higgadtságra intett, Markó Béla kijelentette, büszke arra, hogy a teremben ülő képviselőtársaihoz hasonlóan állampolgára ennek az országnak, Adrian Năstase megjegyezte, Orbán Viktor kijelentése nemzeti büszkeség kérdése, míg Călin Popescu Tăriceanu úgy vélekedett, nem helyes emocionálisan megítélni Orbán nyilatkozatát, azt javasolva, előbb szavazzanak a bizalmatlansági inbdítványról, utána vitassák meg a románellenes kijelentéseket. A tegnapi nap folyamán több ezer ember tüntetett Bukarestben a parlament épülete előtt a kormány által elfogadásra javasolt, módosított munkatörvénykönyv ellen tiltakozva. A megmozduláson mintegy nyolcezer ember vett részt.
Mózes László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bekérette a magyar nagykövetet a külügyminisztérium az Orbán Viktornak tulajdonított mondatok miatt
A tévesen Orbán Viktornak tulajdonított mondatoktól való elhatárolódásra szólította fel Magyarország bukaresti nagykövetét a román külügyminisztérium. Teodor Baconschi tárcavezető csütörtökön bekérette Füzes Oszkár nagykövetet és csütörtök délutánra várja a nagykövet elhatárolódó gesztusát. Füzes szerint vélhetően az ünnepi üzenetet, egy Petőfi-verset illetve felesége beszédét kavarta össze a román sajtó.
Csütörtökön is hullámokat vetett az ellenzék által szerdán este, a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány vitája során indított magyarellenes hisztériakampány: bekérették a román külügyminisztériumba Füzes Oszkárt, Magyarország romániai nagykövetét. Mint arról beszámoltunk, a munkatörvénykönyv kormányzati felelősségvállalással történt beterjesztése nyomán kiírt bizalmi szavazáson a voksolás előtt Puiu Haşotti nemzeti liberális párti (PNL) honatya egy olyan nyilatkozat elfogadására tett javaslatot, amelyben a törvényhozás „megütközését” fejezi ki a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából magyar politikusok részéről elhangzott üzenetek kapcsán. Konkrétan Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét kifogásolták, mondván, abban utalás történt Erdély és Magyarország újraegyesítésére – a határon túli magyarokhoz intézett, és a március 15-i ünnepségeken a magyar kormány képviselői által felolvasott üzenetben ugyanakkor semmi ilyesmiről nem esik szó. Hosszas vita után szerdán késő este végül a kormányoldal – a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ – elutasította az elítélő nyilatkozat elfogadását, ugyanakkor Eugen Nicolăescu nemzeti liberális párti képviselő közölte: a Szociáldemokrata Pártból (PSD) és a PNL-ből álló ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) indítványozni fogja, hogy a képviselőház tűzze napirendjére egy ilyen határozat elfogadását.
Baconschi „elhatárolódást” vár
A botrány kapcsán csütörtökön délelőtt bekérették a román külügyminisztériumba Füzes Oszkár magyar nagykövetet. Teodor Baconschi külügyminiszter – akit egyébként Füzessel egy időben a szenátus ellenzéki vezetésű külügyi bizottsága idézett be meghallgatásra a két ház külügyi szaktestületeinek együttes ülésére az ügyben – közölte, a magyar nagykövetet felszólította, határolódjon el azoktól a „hozzátoldásoktól”, amelyeket az ünnepi szónoklatok során a miniszterelnöki üzenethez fűztek. Baconschi kifejtette, Füzes Oszkár ismertette az üzenet fordítását, amiből kiderül: abban valóban nem szerepelnek az ellenzék által Orbán Viktornak tulajdonított kijelentések, azokat csupán a sajtó tulajdonította a magyar kormányfőnek. Mindemellett felszólította, hogy még a nap folyamán határolódjon el a szöveghez hozzáfűzött egyéb kijelentésektől. „Ugyanakkor szükségesnek tartom, hogy a magyar-román viszonyban felmerülő bármely kérdést önmérséklettel, fölösleges nacionalista felhangok nélkül kezeljük” – hangoztatta a külügyminiszter. Leszögezte: Orbán Viktor nyilatkozata nem tartalmaz irredenta vagy revizionista elemeket, nem volt szó benne az autonómiáról vagy Erdélyről. Ugyanakkor az a személy – Füzes Oszkár nagykövet felesége, Bajtai Erzsébet –, aki Marosvásárhelyen felolvasta, a beszéd után néhány, „szívből szóló” mondatot is szólt.
Mint Baconschi kifejtette, Magyarországnak és Romániának sikerült regionális szinten megismételnie a francia-német megbékélést, és bár senki sem tagadja, hogy a múltban folyamatos volt a szembenállás a két ország között, az elmúlt húsz évben kétoldalú politikai erőfeszítés eredményeként sikerült biztosítani a régió stabilitását, és csatlakozni az EU-hoz valamint a NATO-hoz, amelyekben nagyszerű az együttműködés a két ország között. A külügyminiszter ezzel a szerda esti vita során Markó Béla miniszterelnök-helyettes által kifejtett érvekre is reagált, amelyek szerint az ellenzék fellépése veszélybe sodorja mindazt, amit az elmúlt húsz év során sikerült elérni a magyar-román megbékélés és a kisebbségi jogok terén. A vita során Emil Boc miniszterelnök is felhívta a figyelmet: az ellenzék által emlegetett mondatokból egyetlen egy sem található meg Orbán Viktor üzenetében, és felhívta a figyelmet, hogy felelős politikusi magatartásra és higgadtságra, valamint kiegyensúlyozottságra van szükség. Puiu Haşotti PNL-s honatya ugyanis az ülés végén – amikor a kormányoldal képviselői kivonultak a teremből, így a parlament határozatképtelenné vált – ezt úgy értelmezte, hogy a kormánypártok „nem értenek egyet a magyar irredentizmus elítélésével”. A nyilatkozat így csupán az ellenzéki USL nyilatkozatának minősül. Mircea Toader, a PDL képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor közölte: a PDL nem közömbös a témával szemben, ezért felszólította a nyilatkozat szerzőit, terjesszék azt a házbizottságok elé, amelyek elemzésre továbbküldik azt a külügyi bizottságoknak.
Füzes: alaptalanul vádol az ellenzék
Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a Krónika kérdésére leszögezte: a román ellenzéknek sem tárgyi, sem logikai alapja nincs arra, hogy bárkit is megvádoljon, hiszen semmi olyasmi nem hangzott el, amit a szerdai parlamenti vita során felróttak. Mint kifejtette, minden bizonnyal az történt, hogy a fordítás során összekeverték Orbán Viktor üzenetét egy szavalattal, amelynek során egy Petőfi-vers, a Nemzeti dal hangzott el. A román politikusok vélhetően az „A magyar név megint szép lesz / Méltó régi nagy híréhez” sorokon akadtak fenn, ugyanis sem az Orbán beszédében, sem Füzes feleségének beszédében nem hangzott el semmi olyasmi, ami ellen a román ellenzék kirohant.
Füzes Oszkár elmondta, a külügyminisztériumban nagyon baráti és nagyon korrekt hangnemben mondták el, hogy néhány, a március 15-i ünnepségek kapcsán elhangzott szónoklat miatt robbant ki a parlamenti vita, ugyanakkor azt is siettek leszögezni, hogy biztosak abban: ez nem ronthatja a magyar-román viszonyt. „A román kormánypártok részéről teljesen korrekt a hozzáállás a kérdéshez” – közölte Füzes. Hozzátette, a hibás fordítást a román parlamentben egyesek megpróbálták saját céljaikra felhasználni, de nem hangzott el semmi olyasmi, amivel a magyar politikusokat megvádolták. „Természetesen évek óta beszélünk az autonómiáról, és köztudott, hogy Magyarország támogatja az autonómia különböző formáit, amelyeket a Kárpát-medencében élő magyarok igényelnek. Azt szeretnénk, ha a többségi nemzetek biztosítanák az önrendelkezést, mivel úgy véljük, hogy ezáltal Románia is virágzóbb ország lenne” – fejtette ki a nagykövet. Füzes Oszkár leszögezte: a román külügyminisztérium kérése ellenére nincs kitől és nincs mitől elhatárolódni, mivel semmi olyan nem hangzott el, amit józan ésszel kifogásolni lehetne.
Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát
Az erdélyi magyarságnak nem szabad elfelejtenie 1990 márciusát: emlékeznünk kell az áldozatokra és az események kárvallottjaira, mindazokra, akik nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék, és szembefordultak a támadókkal.
Emlékeznünk kell azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, és hogy mindez többé soha ne ismétlődhessen meg.
Az RMDSZ ezévben is megemlékezik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatairól: Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szepessy László március 19-én, szombaton Marosvásárhelyen találkoznak az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, Szabadi Ferenccel, illetve Juhász Ilonával.
Az RMDSZ, Markó Béla javaslatára, létrehozta a Szolidaritási Alapot, amelyből 2000 óta minden évben támogatást nyújt az áldozatoknak, valamint hozzátartozóiknak. Ez a gesztus ugyanakkor nem csak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak.
Az esemény keretében megemlékeznek Sütő Andrásról, aki 1990-es események során a marosvásárhelyi RMDSZ-székház elleni támadásban maga is súlyos sérüléseket szenvedett: az RMDSZ vezetői szombat délelőtt koszorút helyeznek el Sütő András sírjánál a marosvásárhelyi református temetőben.
(RMDSZ)
Nyugati Jelen (Arad)

Kínos diplomáciai affér – Román–magyar feszültséget gerjesztett a nagykövet feleségének március 15-i beszéde
A Boc-kormány talpon maradt ugyan, ám a román–magyar diplomáciai kapcsolatokat megviselte a bizalmatlansági indítvány szerda esti vitája.
A Boc-kormány talpon maradt ugyan, ám a román–magyar diplomáciai kapcsolatokat megviselte a bizalmatlansági indítvány szerda esti vitája. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet tegnap bekérették a román külügyminisztériumba és a parlament külügyi bizottságához, miután az ellenzék azt állította: Orbán Viktor magyar miniszterelnök „irredenta és románellenes” üzenetet küldött Erdélybe március 15-én.
Az Agerpresből idéztek
Amint arról beszámoltunk, Puiu Haşotti liberális frakcióvezető szerda este napirenden kívül követelte, hogy a parlament hivatalos állásfoglalásban ítélje el a magyar kormányfő szavait. Szociáldemokrata képviselőtársa, Radu Moldovan fel is olvasta a honatyáknak az irredentának és románellenesnek ítélt mondatokat: „Legyen Erdély olyan, mint régen volt, legyen a magyar nemzet olyan, mint régen volt. (...) Más országok elvették tőlünk Erdélyt (...)”.
A képviselő az Agerpres március 15-i marosvásárhelyi híradásából merítette az idézetet. Mint utóbb kiderült, a román hírügynökség tudósítójának tévedéséből, illetve Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár nagykövet feleségének marosvásárhelyi beszédéből robbant ki a botrány.
„Lélek diktálta szavak”
Orbán Viktor üzenetét ugyanis a Magyar Polgári Párt által szervezett ünnepségen a magyar diplomata neje tolmácsolta. Az ÚMSZ tudósítójának hangfelvétele szerint miután felolvasta a magyar kormányfő szövegét, Bajtai Erzsébet saját beszédbe fogott. „Az én lelkem is azt diktálja, hogy én is szóljak pár szót” – kezdte mondandóját a nagykövet asszony.
Bajtai egy Petőfi verset idézett („a székely hősöknek minden csepp vére gyöngyöt ér”), Kossuthra is hivatkozott, majd kijelentette: „Más országok ármányos szövetségén múlott, hogy elbukott a szabadságharc. És ez az, ami elvette tőlünk Erdélyt. De most lehetőségünk van arra, hogy békésen és demokratikus úton egyesítsük nemzetünket”.
Beszédét a nagykövet asszony egy Wass Albert versre (Erdély Szabadságáért), illetve egy magyar dalra egyaránt emlékeztető mondattal zárta: „Legyen Erdély olyan, mint régen volt, legyen a magyar nemzet olyan, mint régen volt”. Az Agerpres marosvásárhelyi újságírója a parlamentben is idézett tudósításában Bajtai Erzsébet szavait Orbán Viktornak tulajdonította.
Wass-vers vagy régi nóta?
„Nem akarom az Agerpres újságíróját bírálni, tudtommal jó szakember, de a hírügynökség jobban tenné, ha Marosvásárhelyre magyarul értő tudósítót küldene” – kommentálta tegnap az ÚMSZ-nek Füzes Oszkár nagykövet a történteket. A diplomata tegnap a román külügynél, illetve a külügyi bizottság előtt is azt hangsúlyozta: Orbán Viktornak a határon túli magyarokhoz intézett üzenete fejezi ki Magyarország hivatalos álláspontját.
A parlamenti testület ülésén részt vett Teodor Baconschi román külügyminiszter is, aki azt kérte a magyar nagykövettől, határolódjon az Orbán Viktor üzenetét „kiegészítő”, román sajtóban megjelent szövegrészektől – azaz Bajtai Erzsébet beszédétől is.
„Nem vitatkozom a román külügyminiszterrel, de nem határolódom el semmitől. Szerintem a március 15-i erdélyi ünnepségeken elhangzott összes többi felszólalásban, szavalatokban és a feleségem beszédében sem hangzott el a román nemzet méltóságára vagy Románia szuverenitására nézve sértő megállapítás” – mondta az ÚMSZ-nek Füzes Oszkár. Felvetésünkre hozzátette: Bajtai Erzsébet nem Wass Albert-idézettel, hanem egy régi magyar nótára utaló mondattal zárta mondanivalóját.
Markó józanságra intett
A parlamentben egyébként a kormánypárti politikusok már szerda este tisztázni próbálták, hogy az ellenzék tévesen idézte a magyar kormányfő szavait. „Itt van a kezemben Orbán Viktor hivatalos üzenete, és semmi nincs benne abból, amit neki tulajdonítanak. Ezért arra kérem önöket, hogy gondolkozzanak el mielőtt a hivatalos román-magyar kapcsolatokra árnyat vető nyilatkozatot erőszakolnak ki” – jelentette ki Emil Boc miniszterelnök.
Hozzátette: ha az ellenzék valóban „komolyan gondolta” volna a parlamenti nyilatkozat elfogadását, akkor az ülés elején kellett volna azt jelezni, nem pedig a bizalmatlansági indítványról való szavazás előtti percekben. „Beszéljünk egyenesen: ezzel az aljas, választási célokat szolgáló diverzióval akarnak viszályt kelteni a PD-L és az RMDSZ között, hogy megbukjon a kormány. Olyan történelemleckét kaptak Markó Bélától, amilyenben sosem volt még részük” – fogalmazott a kormányfő.
„Nagyon féltem mindazt, amit az elmúlt húsz év alatt közösen sikerült felépítenünk, mert tudom, hogy a történelem nem visszafordíthatatlan. Ezért elutasítok minden olyan – legyen az romániai vagy magyarországi - nem helyénvaló, veszélyes nyilatkozatot, amely eredményeinket veszélybe sodorja” – szólította józanságra a honatyákat Markó Béla miniszterelnök-helyettes is.
Ismét Alkotmánybíróság
Az ellenzék javaslatát végül elvetették, és sikerült megtartani a szavazást a bizalmatlansági indítványról. Emil Boc kormánya talpon maradt és a munkatörvénykönyv elfogadottnak tekinthető, ugyanis az ellenzéknek csak 212 szavazatot sikerült összegyűjtenie a kabinet megbuktatásához szükséges 236-ból.
A Szociál-Liberális Szövetség (USL) azonban nem hagyja magát: tegnap beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerintük a munkatörvénykönyv az alaptörvénybe ütköző kitételeket tartalmaz. A taláros testület március 23-án tárgyalja meg az ellenzék beadványát
Új Magyar Szó (Bukarest)

Marosvásárhelyen emlékeztek a fekete márciusra
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes szombaton Marosvásárhelyen emlékezett meg az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események áldozatairól. A szövetség vezetői, valamint Nagy Zoltán, a Szövetségi Elnöki Hivatal vezetője és Szepessy László találkoztak az 1990-es események során elhunyt Kiss Zoltán hozzátartozójával, Kiss Zoltánnéval, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, Szabadi Ferenccel, Juhász Ilonával, akiknek átadták azt a támogatást, amelyet az RMDSZ a 2000-ben létrehozott Szolidaritási Alapból fedez minden évben. Ez a gesztus ugyanakkor nem csak a jelenlévőknek, hanem a számtalan névtelen áldozatnak is szól, mindazoknak, akiket a marosvásárhelyi események során bántalmaztak.
A 89-es forradalom után a romániai magyarok is hitték, hogy eljött az új, szabad élet, ellenben egyetlen magyar felirat miatt lángba borult minden Vásárhelyen, és szertefoszlott a szabadságba vetett hit, remény – mondta Kelemen Hunor. A fekete március a mi szabadságharcunknak a része, és erre minden évben emlékeznünk kell, hogy soha többé ne történhessen meg, hangsúlyozta a szövetségi elnök. Az RMDSZ által létrehozott Szolidaritási Alapból évente támogatást nyújtanak az akkori események áldozatainak és hozzátartozóinak.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes arra figyelmeztetett beszédében, hogy a nacionalista hangulatot egy pillanat alatt fel lehet fokozni, és lerombolható minden, amit eddig építettünk – jó példa erre az elmúlt napok parlamenti történései március 15-e kapcsán. Szabadság (Kolozsvár)

Feloszlatta magát az MPP Arad megyei szervezete
Több mint tíz évvel ezelőtt történt, a 2000-es önkormányzati választások hajrájában, hogy Markó Béla egy precedens és alapszabályzati felhatalmazottság nélküli lépéssel felfüggesztette Kincses Elődöt megyei elnöki tisztségéből és helyére Kelemen Atillát nevezte ki. Jellemző az ürügy is: Kincses nem a Markó-klikk által összeállított listát adta le a törvényszéken, hanem az előválasztásokon összeállított sokkal nagyobb legitimitású listát. A Markó Béla emberének számító Markó Attila által vezetett Alapszabályzatfelügyelő Bizottság sem tehetett mást: megállapította, hogy az elnök megsértette az alapszabályzatot. Az ügyet tárgyaló SZKT úgy szavazott a kérdésben, hogy az illetékes bizottság – az Alapszabályzatfelügyelő Bizottság- jelentését nem olvasták fel a döntés előtt, annak ellenére, hogy ezt többen kifejezetten kérték. Az SZKT leszavazta önmaga informálását abban az ügyben, ami épp napirenden volt. S utólag legitimálta Markó Béla szabályzatsértését.
Addig is történt több súlyos szabálytalanság és a küldöttek jóhiszeműségével való visszaélés az RMDSZ-en belül, gondoljunk csak a Hargita megyei Domokos-féle listahamisításra (1992), a kormányzati szerepvállalás puccsszerű levezénylésére (1996), amikor kész helyzet elé állították a döntésben illetékes belső szervet, az SZKT-t, vagy a Petőfi-Schilleres beetetésre, s a sor sajnos még hosszan folytatható. De az a cinizmus, amivel a Kincses–Markó konfliktust a győztesek levezényelték, példátlan volt, akárcsak a nemzetpolitikai következménye: akkor veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék a magyarság számára, néhány szavazaton. Bízvást kijelenthető, hogy ha akkor az RMDSZ egységet mutat kifelé és korrektséget befelé, miénk a győzelem. Eme eset sokaknak vízválasztó volt, közéjük tartozom magam is. Mekkora esély lehet egy szervezet demokratizálására, ha annak vezetői nem tartják be a saját maguk által alkotott játékszabályokat? A következtetést már akkor sokan levonták, de ahhoz, hogy a következtetésből adódó cselekvési imperatívusz jegyében konkrét lépésekre sor kerüljön, még várni kellett 2003-ig, amikoris megalakultak az RMDSZ politikai monopóliumát felszámoló szervezetek, az MPSZ, EMNT és az SZNT.
Az MPSZ-t a 2004-es önkormányzati választásokon az RMDSZ a román hatalommal karöltve elgáncsolta, be kellett jegyeztetni az MPP-t. 2008-ra ez meg is történt. Az MPP-nek óriási történelmi lehetősége volt: mindazt, ami az RMDSZ-en belül elviselhetetlen volt, a program be nem tartása, a kongresszusi határozatok figyelmen kívül hagyása (lásd a brassói, mindmáig nem teljesített határozatokat a nemzeti kataszterről, belső választásokról és autonómia-statutumokról), a saját szabályzat lábbal tiprása, azt másként csinálni. Megmutatni, hogy egy politikai szervezeten belül tisztességesen és következetesen is lehet játszani, ahogy azt az MPP elődszervezete, a Reform Tömörülés megfogalmazta.
A közírás nem alanyi költészet, de hadd szóljak néhány mondatot saját esetemről is, hiszen az jól példázza, hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek azok az MPP-sek, akik a nemzet és jogszerűség értékeit egyszerre szerették volna tisztelni és ezek szerint alakítani a közös pártot. Az MPP-be nem akartam belépni, mert Csúzi István és Sárközi Zoltán alapszabályzat-ellenes és hamis ürüggyel, konkrétan az MPP RMDSZ-platformmá alakítási szándékának politikai rágalmával való kizárása az MPSZ-ből igencsak kiábrándított, mint ahogy a kizárást megszavazók későbbi magyarázkodása is a szervezet belső listáján. Akkor már látszott: nem ilyen lovat akartunk. Mégis elmentem az MPP aradi alakuló ülésére azért, mert esélyét láttam annak, hogy valamelyik RMDSZ-es ágens elkezd provokálni, elindul az egységdemagógia jegyében a mellébeszélés és ez kerül ki a sajtóba. Ebben az esetben bőven lettek volna érvek a tarsolyomban. Támadás nem érkezett, viszont nem jött össze annyi aradi ember, konkrétan tíz, aki megalakíthatott volna egy alapszervezetet. Akkor félretéve averziómat, a kollektív nevetségessé válást elkerülendő beléptem a pártba, sőt a feleségemet is belépésre kértem. Így járt el az aradi MPP későbbi legaktívabb tagja, Murvai Miklós is.
2009-ben lezajlott a botrányos tisztújítás, amikor a meghívottaknak is szavazati jogot adtak, egy áttekinthetetlen és eleve szabálytalan szavazással, mert Szász Jenő veszélyben érezte – egyébként alaptalanul – az elnöki székét. A békéltetés nem járt sikerrel, Szász Jenő nem hívott össze újabb, törvényes gyűlést, hanem azt mondta: döntsön a bíróság. A bíróság döntött: elmarasztalta Szász Jenőt, aki újabb kongresszust hívott össze épp egy esztendővel ezelőtt és kizáratta azokat, akik a párt jogszerű működésének érdekében léptek fel és akiknek a bíróság igazat is adott. A hat kizárt MPP-tagból hárman is Arad megyeiek voltunk: Nagy István, Murvai Miklós és a sorok írója. A kizárást a kongresszus meggyőző többséggel fogadta el, ami felettébb sajnálatos, mert azt mutatja, hogy az MPP középgárdának fontosabb az elnök akarata, mint a méltányosság, igazságosság és jogszerűség. Épp mint az RMDSZ-ben…
Az aradiak, mint ahogy a többi, Szász Jenő irányában el nem kötelezett, és az MPP-n belül a példamutató program- és alapszabályzatszerűséget kívánatosnak tartó csoport kemény dilemma elé került: indítson újabb eljárást, vagy hagyja meg az MPP-t annak, amivé vált: Szász Jenő baráti illetve vazallusi körének. A választást megkönnyítette az EMNT azon döntése, hogy pártot jegyeztet be.
Az új párt, mint azt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már a szándék nyilvánosságra hozatalakor, a tavalyi tusnádfürdői tábor idején bejelentette, várja mind az MPP-ben, mind az RMDSZ-ben csalódottakat, akik egyszerre ragaszkodnak a nemzet és a belső demokrácia értékeihez. Ennek jegyében a minap az aradi megyei MPP szervezet, mely több mint száz tagot számlált, elsősorban a Szász Jenő által nemhogy ok, de ürügy nélkül kizárt Murvai Miklós szervező munkájának köszönhetően (Murvai sem a perindításban nem vett részt, se nem bírálta nyilvánosan a párt elnökét, „bűne” az volt, hogy a belső nyilvánosság előtt tett javaslatokat az MPP demokratizálására és érveket gyűjtött össze a jelenlegi politikai vonalvezetés tarthatatlansága mellett) feloszlatta magát.
Kíváncsian várjuk: mit lép erre a központ.
Alapítanak új aradi szervezetet, hogy megfeleljenek a párttörvény elvárásainak vagy bíznak a hanyag és elnéző jogalkalmazásban?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Román-magyar tapasztalatcsere
Kelemen Hunor és Markó Béla tegnap Bukarestben fogadta Szászfalvi Lászlót, a magyar kormány egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárát.
Kelemen javasolta annak a közös műemlékvédelmi programnak az újraindítását, amely csupán rövid ideig működött a két ország között a ’90-es évek végén, ugyanakkor felhívta az államtitkár figyelmét arra, hogy az elmúlt 21 esztendő tapasztalatát figyelembe véve a romániai magyar közösséget legjobban az identitás megőrzésére adott támogatással lehet segíteni. Markó Béla hangsúlyozta: a román kormány a továbbiakban is kiemelten kezeli az egyházi javak visszaszolgáltatásának a kérdését. Új Magyar Szó (Bukarest)

Húszon innen, húszon túl
Jubilált a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság
"Számomra Szászrégen nem a szem, hanem a szellem mértékével lehet méltán híres" – idézte a Kemény János Művelődési Társaság emlékkönyvéből a hétfő esti jubileumi összejövetelen egyik korábbi jeles vendégük, Fodor Sándor író gondolatát az alakulat elnöke és szíve-lelke, Böjte Lídia tanárnő. A KJMT húsz évéből még számos kiválóság emelkedett hangú vagy tréfás, komolykodó vagy meghatott, de mindenképpen elismerő szavait ragadhatnók ki, igazán van miből. Bármilyen kulturális tömörülés dicsőségére válna az a névsor, amely a társaság rendezvényeinek vendégeit fogja egybe, és nyilvánvaló, hogy nem csak a régeni közönség kapott tőlük rendkívüli élményt és értékeket, erősödött mindabból, amit jelenlétükkel, megszólalásaikkal képviseltek, ők is feltöltődtek egy-egy ilyen találkozón és szívesen tértek vissza megszólítani újra meg újra a város magyarságát. Írók, színművészek, zenészek, képzőművészek, tudományos kutatók, könyvkiadók, szerkesztők, tanárok kapcsolódtak be az 1991 februárjában létesült társaság tevékenységébe, és ezek a rendszeresen ismétlődő estek kialakították a törzsközönséget, amelyhez alkalmanként még csatlakoztak sokan mások. Nem a semmiből született a KJMT, irodalmi körként működő és elismerésnek örvendő elődje ugyancsak az író Kemény János nevét viselte. Megszorításokkal, megfélemlítésekkel teletűzdelt diktatórikus időkben is tette azt, amit felvállalt, a régeni magyarok szellemének, identitásának ápolását, tudásának gyarapítását, alkotókészségének fejlesztését. A rendszerváltozás után indult társaság tágabb kitekintésben és más lehetőségek között folytatta a munkát és szélesítette a pászmát, amit az irodalmi kör alakított sok ötlettel, energiával, kitartással, hozzáértéssel. A helyiek lelkesedése elháríthatatlan ajánlólevél volt a különféle feladatokkal elhalmozott meghívottaknak, akik amint tudtak, jöttek Vásárhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról, Budapestről, Bukarestből, Nagyenyedről.
Végére nem érnénk, ha mindenkit fel akarnánk sorolni, néhány nevet azért mégis említünk, amint Böjte Lídia is tette ünnepi visszatekintőjében: Oláh Tibor, Kötő József, Erdős Irma és férje, Bartha István Svédországból, Hencz József, Toró Tibor, Sebestyén Spielmann Mihály, Egyed Ákos, Tonk Sándor, Sombori Sándor, Nagy Olga, H. Szabó Gyula, Szekeres Gerő, Kemény Miklós, Adamovits Sándor, Király László, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Barabás László, Illyés Kinga, Kilyén Ilka, Farkas Ibolya, Lohinszky Loránd, Vitályos Ildikó, Bartis Ildikó, Nagy Dezső, Salat Lehel, Boér Ferenc, Albert Júlia, és még sok név szerepelhetne itt. Többen közülük már nem élnek. Hasonlóképpen végleg eltávoztak meghatározó egyéniségek a társaság vezetői, éltetői közül is. Török Béla, Darvas Ignác, Tamás Ibolya személyét, munkásságát méltán övezte elismerés Szászrégenben. Mindig akadtak olyanok, akik a helyükre álltak, hogy megpróbálják betölteni a kiesésük okozta űrt.
És nem is akárhogyan, hiszen a név kötelez. A Kemény János és helikonista barátai teremtette rendkívül gazdag szellemi örökség, amit megőrizni kívánnak, az az eszmeiség, amelynek jegyében tevékenykednek, magasra állította előttük a mércét. Természetesen az igényesség, a minőség mércéjére gondolunk, csakis ilyen magasságokban érdemes, kell folytatniuk a következő évtizedekben is a munkát. Nem könnyű, hiszen megállíthatatlannak tűnik a fogyatkozás folyamata. De hogy szól klasszikus költőnk, a 175 éve elhunyt Berzsenyi Dániel biztatása a Magyarokhoz II című versében? "... Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Ha fogyatkozik is, azért még elég népes Szászrégen és környékének magyarsága. Lélekben meg sohasem volt errefelé hiány. A Társaság és mozgatóinak lelkes csapata is meggyőzően bizonyította ezt az eltelt években. Erre a továbbiakban is alapozhatnak a jelenlegiek és azok is, akiknek átadják majd a stafétabotot. Ilyen szellemben járulhatnak maguk is hozzá, hogy ez a szabad nép még nagyon sokáig tehessen valóban csuda dolgokat.
Jó munkát, Kemény János Művelődési Társaság! Sok sikert, újabb léleképítő élményeket a következő évtizedekben! Népújság (Marosvásárhely)

MSZP-sajtódíj Markónak
„Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne, és kevésbé lenne szabad” – jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Földes György, az MSZP által alapított Szabad Sajtó Alapítvány elnöke azon a rendezvényen, amelyen átnyújtotta Markó Bélának az alapítvány Szabad Sajtó Díját.
A kitüntetést 1994 óta minden évben azoknak a közéleti személyiségeknek adják, akik munkásságuk révén jelentősen hozzájárultak a vélemény- és sajtószabadság fenntartásához, kiteljesítéséhez. Az RMDSZ volt elnöke mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője, Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Porcsin Zsolt debreceni újságíró, a Basahalom boulevard blog szerzője és Hazafi Zsolt, az ATV reggeli műsorának szerkesztője is Szabad Sajtó Díjban részesült.
Az alapítvány elnöke és Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus is egyaránt úgy értékelte, Markó Bélát nemcsak politikai tevékenysége, hanem évtizedes szerkesztői, irodalmi és közírói munkássága is külön érdemessé teszi a díjra.
„Nem elég deklarálni a vélemény- és sajtószabadságot, biztosítani is kell a véleménynyilvánítás eszközeit, hogy az valóban eljuthasson mindenkihez: e tekintetben sokat léptünk előre Erdélyben, de még nem eleget” – jelentette ki Markó Béla. Hozzátette: a sajtószabadság nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, hiszen a demokrácia alaptétele, hogy mindenki egyenlő módon megnyilvánulhat szabadon, vagy senki sem.
Krónika (Kolozsvár)

Védeni kell a kivívott sajtószabadságot
Formabontó díjátadás
Szombaton a marosvásárhelyi Bernády Házban rendhagyó sajtódíjátadásra került sor. A magyarországi Szabad Sajtó Alapítvány kitüntetését vehette át Markó Béla.
Földes György, az alapítvány elnöke két szempontból is rendhagyónak nevezte az idei díjátadást. A magyarországi médiatörvény generálta mostani helyzet késztette arra a szabad sajtó díj kurátorait, hogy három újságíró mellett két politikust is díjazzanak. Ezzel az önmaguk által felállított szabályt szegték meg, ugyanis a politikamentesség megőrzése érdekében eddig csak újságírókat, szerkesztőségeket díjaztak. Ez a két politikus pedig: Martin Schulz, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke, aki több alkalommal is kiállt a magyar médiatörvény vitája kapcsán a sajtószabadság érdekében, és Markó Béla, akinek több mint két évtizedes munkássága nélkül szegényebb lenne a magyar demokratikus nyilvánosság Erdélyben és Romániában. A kitüntetést minden évben március 15-én a budapesti Pilvax kávéházban adják át, de mivel Markó Béla nem lehetett jelen az ünnepségen, ezért a kitüntetés átadására Marosvásárhelyen került sor.
– Az elmúlt években kaptam díjat közéleti politikai munkásságomért – nyilatkozta Markó Béla. – Azok is nagyon megtisztelők voltak, de mivel az eredeti hivatásom mégiscsak az irodalom, beleértve a publicisztikát is, ezért a sajtószabadság díj számomra fontos jelzés. Mivel úgy gondolom, hogy a mi közös értékrendünkben első helyen mindenképpen a véleményszabadság, a sajtószabadság gondolata kell hogy legyen. Véleményszabadság, sajtószabadság nélkül nincs demokrácia. Mi ezt Erdélyben nagyon jól tudjuk. Az elmúlt húsz évben nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a véleménymondásra ne csak deklaratív módon legyen meg a lehetőség, hanem működjenek az intézményei is.
Arra a kérdésre, hogy veszélyben van-e a sajtószabadság, lapunknak azt válaszolta a politikus író:
– Óvatlanság az lenne azt hinni, hogy valamely demokratikus értéket egyszer és mindenkorra véglegesen ki lehet vívni. Sem a sajtószabadság, sem más demokratikus jog nem vívható ki véglegesen. Csak akkor nincsen veszélyben, ha mi vigyázunk rá. Ezt mi Romániában nagyon jól látjuk. Az utóbbi időben hajlamosak voltak nagyon sokan azt hinni, hogy például a román–magyar viszonyban minden rendben van, semmi vissza nem fordítható, és akkor egyik pillanatról a másikra láthatjuk, ha nem figyelünk oda, bizony visszafordíthatók a dolgok.
– A magyar médiatörvényről mi a véleménye?
– Egyet kell értenünk az európai uniós vélekedésekkel, azzal, hogy az EU-ban ennek kialakult egy kritikája, ennek nyomán módosították a médiatörvényt. A média ellenőrzésének a kérdése egész Európában probléma, mindenhol napirenden van, itt, Romániában is újból és újból fölmerül. Én korlátozásellenes vagyok. A korlátlan véleményszabadság még mindig kevesebb kárt okoz, mint hogyha kezdjük nyesegetni a sajtó, az újságírók szabadságát. Persze, az egyensúlyról, az egyéni jogok és véleménymondás közti egyensúlyról beszélni kell. De én a minél korlátlanabb véleménymondás mellett vagyok.
– A román parlament asztalára is kerül mindegyre egy-egy sajtótörvény-tervezet.
– Valóban, az elmúlt húsz évben újból és újból voltak próbálkozások, hogy valami módon körülhatárolják, korlátozzák, szabályozzák a sajtót. Bizonyos szabályzókra természetesen szükség van. De ezekre vannak a törvényes eszközök. A sajtó- és véleményszabadság szempontjából én egyet tartok fontosnak: azt, hogy vélemény és ellenvélemény egyként helyet kaphasson a sajtóban. Megszólalhasson az is, aki bírál, és az is, akit bírálnak. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban újabb törvénnyel kellene rendbe tenni Romániában a sajtót.
(karácsonyi) Népújság (Marosvásárhely)

„Magyarok, de erdélyiek is”
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján.
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján. Az író-politikus Kié itt a tér és Az erdélyi macska című, a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent könyveit ezúttal Csíkszeredában, valamint Csíkszentmártonban mutatták be.
„A címszavak vagy úgy írnak Markó Béláról, mint költőről, vagy úgy, mint politikusról. Az előbbi értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik, beszél vagy ír, ahogyan akar. A politikus ezt nem teheti meg” – emelte ki a Markó Bélát méltató Székedi Ferenc újságíró.
A Kié itt a tér (Válogatott közéleti cikkek és előadások 1991–2009) című kötet a szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatja be, a könyvbe válogatott megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak.
„A mi húszesztendős küzdelmünk gyakorlatilag az identitásról szól, arról az igényünkről, hogy szabadon kifejezhessük identitásunkat, ezt az identitást azonban nagyon pontosan meg kell fogalmaznunk” – mondta az író, aki szerint ez a sajátos identitás annak a kettősségnek a tudatos felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben illeszkedni kívánunk a magyar nemzetbe, azt is tudjuk, hogy önállóaknak kell maradnunk, hiszen csak önállóan vagyunk képesek szembenézni az itthoni kihívásokkal.
Átvette Marosvásárhelyen a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla
Szombaton Marosvásárhelyen a Bernády Házban vette át a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
A díjat Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke adta át, hangsúlyozva, hogy „Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne és kevésbé lenne szabad”.
Markó Béla mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője is Szabad Sajtó-díjban részesült. Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbély László az RMDSZ politikai alelnöke
Azzal kellene foglalkozni, ami a magyarság érdeke
A Szövetségi Képviselők Tanácsa a múlt hét végén igennel szavazott Kelemen Hunor elnök javaslatára, aki Borbély László környezetvédelmi minisztert jelölte az RMDSZ politikai alelnöki tisztségére. A testület 115 igen és 9 nem szavazattal fogadta el a javaslatot.
A szavazást követően kérdeztük a politikust.
– Nagy szavazattöbbséggel választották meg politikai alelnöknek. Tulajdonképpen miért is nem pályázott az elnökségre?
– Többször elmondtam, hogy már a tavaly nyáron, amikor felmerült, hogy Markó Béla esetleg nem vállal több mandátumot, és beszélgetni kezdtünk erről, eldöntöttem, hogy nem indulok azért a tisztségért. Azt hiszem, ez így jó, mert ismerem a korlátaimat, ismerem a habitusomat, és véleményem szerint egészséges kompromisszum született, és politikai alelnökként nagyjából azt fogom csinálni, amit eddig, hiszen eddig is ügyvezető alelnök voltam. Azért nem vállaltam, mert meggyőződésem, hogy Kelemen Hunor el tudja látni ezt a feladatot, s arról is meg vagyok győződve, hogy az a terület, ahol politikai alelnökként fogok mozogni, megfelelőbb nekem.
– A kérdésem nem teljesen ártatlan, akár tendenciózusnak is mondhatná, mert többen állítják, akár az itt jelen levő képviselők közül is, hogy úgyis ön fogja vezetni a szervezetet, Kelemen Hunor amolyan “zergetoll a kalapon”.
– Szó sincs róla. Megnyugtatónak találom, hogy az eltelt egy hónap bebizonyította, Kelemen Hunor képes jól ellátni ezt a feladatot, mikor keménynek kell lenni, akkor kemény, vannak elképzelései, tehát szó sincs olyasmiről, amit egyesek állítanak. Egy csapat vagyunk és – le kell kopogjam – már a választások előtti hónapokban is nagyon jó volt az együttműködés közöttünk, konzultáltunk egymással. De ez a csapat nemcsak két emberből áll, hanem nagyon sok emberből. Megnyugtató, hogy az elnökség nagyobb lesz, többen lesznek a döntéshozatalban, ez nem egy “one man” vagy “two men” csapat, ez egy szervezet, amelyet bizonyos dolgokban valóban újítani kell, jobb kommunikációra van szükség, el kell kezdeni az erdélyi konzultációt a magyarokkal. Nagyon nehéz időszak következik, fel kell készülni a jövő évi önkormányzati választásokra, ez jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra akkor, amikor egyesek azért munkálkodnak, hogy új magyar pártot jegyezzenek be. Ez véleményem szerint veszélyes, s erre fel kell készülnünk.
– A politikai alelnöki funkció és mellette a főtitkár, tulajdonképpen az ügyvezető elnök eddigi munkájának megosztását jelenti. Ugyanakkor azt is jelentheti – javítson ki, ha rosszul mondom –, hogy az RMDSZ a pártosodás felé halad.
– Ellenkezőleg. A főtitkári funkció és a főtitkárság szervezéssel fog foglalkozni. Eddig az ügyvezető elnöknek volt egy markánsabb politikai szerepe is, a főtitkárság pedig kiemelten a szervezéssel foglalkozik majd.
– És mi a politikai alelnök “kiemelt” feladata?
– A politikai alelnök a kormányzati problémákkal, a dekoncentrált intézményekkel, bizonyos külpolitikai problémákkal foglalkozik majd, nemcsak Bukarestben, de a területeken is.
– A nagyváradi kongresszus óta hogyan alakult az RMDSZ–Fidesz kapcsolat?
– Tárgyalunk. Nekem is volt egy-két találkozóm Németh Zsolttal, Kelemen Hunor jelezte szándékát, hogy az RMDSZ szeretne minél hamarabb asztalhoz ülni a Fidesszel. Meggyőződésem, hogy nincs más út, mint a partneri viszony és a konzultálás. Persze, problémák adódnak. Most például sok ezer magyar gyerek nem kapja meg az oktatási támogatást az Iskola Alapítványtól, mert késik a pénz átutalása a magyar kormány részéről, miközben Tőkés László jelentgeti fel az RMDSZ-t a magyar kormánynál. Tőkés Lászlónak mással kellene foglalkoznia, nem ezzel. Az Iskola Alapítvány jól működött, nem szólt másról a dolog, mint hogy támogassuk azokat, akik magyarul tanulnak. Megengedhetetlen, hogy hónapok óta nem kapunk érdemleges választ a magyar kormánytól, hogy mikor kapja meg az alapítvány a pénzt. Ezt ki kell mondani. Azt hiszem, meg kell értenie a magyar kormánynak, a Fidesznek és Tőkés Lászlónak is, hogy ezekben a kérdésekben össze kell fogni. Nem hiszem, hogy Tőkés Lászlónak érdeke lenne, hogy a magyarul tanuló gyerekek ne kapják meg az iskolapénzt.
– Ahhoz, hogy ez a tárgyalás létrejöjjön, a politikai alelnök megteszi az első lépést?
– Mi már megtettük az első lépést. Tőkés Lászlónak is üzentünk, hogy minél hamarabb hívjuk össze az EMEF-et. És úgy néz ki, hogy valamikor április-májusban összeül. De mindenekelőtt azzal kellene foglalkozni, ami a magyarság érdeke, és nem azzal, hogy feljelentgetjük egymást.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Hibából erényt
„Szabad sajtó díjat kapott Markó Béla. Az egymondatos hír úgy hat, mint egy Hócipős álhír. Persze, ha jobban utánaolvasunk a díjnak, akkor világossá válik a háttér és érthetővé az első látásra abszurd tartalmú mondat. A Szabad Sajtó díjat az azonos nevű alapítvány ítéli oda, melyet az MSZP alapított 1994-ben. Az MSZP, melynek értékrendje, figyelembe véve a párt történetét, jogelődjeit is ideértve, nem egyszerűen párhuzamos a szabad sajtó s általában a közösségi és egyéni szabadság gondolatával, hanem éppenséggel ellentétes azzal – …mindenki azt teszi, amit természete diktál, a kutya ugat és kergeti a macskát, a macska megfogja az egeret, a kaméleon idomul, az ízig-vérig antidemokratikus és nemzetellenes MSZP pedig a Nemzet és Demokrácia jelszavai alatt menetel”
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elszámoltatás szerepzavarral fűzserezve
Tőkés László kérésére a szomszédos országok magyar szervezeteire és intézményeire is kiterjeszti vizsgálódását az elszámoltatási kormánybiztos. Az RMDSZ brüsszeli listavezetője, aki épp az új pártja bejegyzésén dolgozik, már hónapok óta hangoztatja az elszámoltatás kiterjesztésének szükségességét a határon túli területekre.
A mikéntről egyelőre semmit sem tudni, csak annyit, hogy a vizsgálódás kizárólag a 2002-2010-es időszakot ölelné fel, holott az utolsó nagy magyarországi támogatási botrányok az első Orbán-kormány utolsó heteihez fűződnek. Az összmagyar elszámoltatási szándék azonban nem csupán ezért érdekes és tanulságos. A külhoni elszámoltatás szerepzavart tükröz - a Tőkés Lászlóét és a magyar kormányét.
A kormánybiztosnak egyszerűen nincs hatásköre külföldön, és ennek az akciónak politikai haszna sincs a hazai választók körében. Ahhoz, hogy idehaza is nagy vihart kavarjon, Markó Bélát kellene bilincsben kísérni a Markó utcába és gyorsan kideríteni, hogy már az utca névadása sem volt véletlen.
Pusztán Tőkés kívánságának teljesítéséről lenne szó? Aligha. Tőkés kérése nyilvánvalóan Erdélyt és az RMDSZ-t célozza. A magyar támogatáspolitika illetékesei pontosan tudják, hogy sem az RMDSZ, sem más határon túli magyar párt nem “kezelt és nem osztott” magyar költségvetési pénzeket; nem is kért, nem is kapott direkt támogatást egyetlen magyar kormánytól sem. Ez ugyanis államközi konfliktust, illetve a támogatott párt felszámolását eredményezhette volna. A támogatások címzettjei alapítványok, civil szervezetek voltak, és remélhetőleg maradtak mindmáig. A hazai nagy csontvázkereső buzgalomban ezen a területen egyetlen kis csontocska sem esett ki a szekrényből. Miről beszél akkor Tőkés, mit fog vizsgálni Budai Gyula? És miért épp most, hiszen Tőkés hónapok óta követeli az RMDSZ elszámoltatását?
Érdekes módon akkor került mindez terítékre, amikor a határon túli média egyre intenzívebben arról kezdett érdeklődni, miért késik az oktatási-nevelési támogatási pályázat kiírása? A válasz egyszerű. Kétségtelenül ez a státustörvény által előírt, személyre szóló támogatási forma a legnagyobb határon túlra kimenő tétel, amelyet egy-egy, az adott régióban működő alapítvány bonyolít le. Románia és Szlovákia esetében például államközi egyezmény rögzíti a lebonyolító szervezet kilétét, az adott állam szakhatóságai is ellenőrzik azok működését. Romániában egy “RMDSZ-közeli” alapítvány a lebonyolító. A haszon nem annyira anyagi, mint politikai. Tőkésék megkapták az állampolgársággal kapcsolatos ügyintézést, de szeretnék ha az oktatási-nevelési támogatások politikai és anyagi haszna is az ő szerveződő pártjukhoz folyhatna be. Ám ez az államközi egyezmény miatt lehetetlen.
Az Orbán-kormánynak is jól jön mindez, mert amíg az új gumicsonton rágódnak az érintettek, addig sem kell számot adni arról, hogy a felszámolt régi támogatási struktúra helyett miért nem jött még létre az új, miért nem működik az oly régen beharangozott Bethlen Gábor Alap, miért álltak le teljesen a határon túli támogatások? Az érdek mellett a bosszú is munkál, úgy tűnik az RMDSZ-nek ideje komolyan vennie a Pelczné által tolmácsolt kongresszusi üzenetet. Nem tudták budapesti kézi vezérlésre állítani a legerősebb külhoni magyar szervezetét, hát ráküldik a kivizsgálási kormánybiztost.
Csakhogy ez olyan kockázat, amelyet felelős magyar kormány nem vállalhat fel. Nem a kivizsgálás veszélyes, hanem annak a tévhitnek a sulykolása, hogy Magyarország más államok politikai formációinak bármikor is anyagi támogatást nyújtott volna. Ezért az adott állam nyugodtan felszámolhatja a bűnös magyar pártot. És bár az RMDSZ ellen megy ki ez a játék, elsősorban nem rá nézve a legveszélyesebb, hanem a felvidéki és kárpátaljai magyar formációkra. Szlovákiában és Ukrajnában sokkal rosszabb a belső hangulat, mint Romániában, az ottani magyar szervezetek ereje és helyzete nem hasonlítható az RMDSZ pillanatnyi erejéhez, könnyen arra ébredhet a magyar kormány, hogy nem annak ártott, akinek akart.
Gál Mária (Nagyvárad) írása a Népszavának
Népszava

Tantervreform: elodázva
A korábbi optimista politikusi nyilatkozatok ellenére mégsem tanulhatják idegen nyelvként ősztől a román nyelv és irodalmat a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok, és az új tanévig nem készül el a Románia földrajza és történelme tankönyvek fordítása sem.
Előkészítik az előkészítést
„Senki se álmodjon arról, hogy a 2012–2013-as tanév előtt lesz új kerettanterv és tankönyv” – nyilatkozta lapunknak Szőcs Domokos. Az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója kijelentését azzal magyarázza, hogy az új tantervek – köztük a kisebbségek számára készülő román nyelv és irodalom tanterv – előkészítése csupán a hazai oktatási rendszerről szóló helyzetjelentés közvitára bocsátása után kezdődhet el.
„A tanterveknek illeszkedniük kell a jelentés megállapításaihoz, ezért is lassúbb a folyamat a vártnál” – érvelt a szakember. A közoktatás állapotát és perspektíváit ötven évre visszatekintve összegző dokumentumot ezen a héten bocsátja közvitára az Országos Értékelő és Felmérő Központ. Így Szőcs jóslata szerint várhatóan május második felében kezdődik el az új tantervek előkészítése.
A kisebbségek számára készülő tantervek lényege az lenne, hogy a román nyelvet a kisebbségi diákok nyelvi készségeinek megfelelően oktatják, a földrajz- és a történelemoktatást kiegészítik a kisebbségi nemzetközösségek kulturális igényeinek és örökségének megfelelően, de speciális programot kap a kisebbségi zeneoktatás
Januári optimizmus
A kisebbségi főosztály igazgatója január közepén még jóval derűlátóbban nyilatkozott arról, mikortól léphetnek életbe az új tanügyi törvény „kisebbségbarát” előírásai. Szőcs akkor még abban bízott, hogy január második felében lezajlik a szakmai egyeztetés és háttérmunka, februártól pedig megkezdődhet a tantervek előkészítése.
Az eredeti elképzelések szerint az első negyedévben konzultáltak volna a minisztérium munkatársai a változtatásokról a pedagógusokkal, tanfelügyelőségekkel, hogy a szakemberek javaslatai is bekerülhessenek az előkészítés alatt álló dokumentumokba. Szőcs Domokos tegnap beszámolt arról, hogy már találkozott a tanfelügyelőségek munkatársaival, de az új tantervről még nem esett szó, egyelőre a tanügyi törvény alkalmazását vitatták meg.
Az új tantervekkel kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke január végén foglalt állást. A politikus hangsúlyozta: a cél az, hogy az új tanév kezdetén már magyar nyelvű történelem- és földrajzkönyvet kapjanak a diákok. Markó akkor úgy vélte, ez könnyebb feladat, hiszen a jelenlegi kiadványok lefordításával rövid idő alatt lehet biztosítani a magyar tankönyveket.
Optimista volt korábban Király András oktatásügyi államtitkár is, aki januárban még úgy fogalmazott: „erőltetett menetben” dolgoznak az év első felében az új tantervek kialakításán.
Király: az erőltetett menet nem vált be
Tegnapi megkeresésünkkor Király már nem látott reális esélyt az „erőltetett menet” teljesítésére, ám azt nyilatkozta, a késés nem okoz problémát, mert „bevárják” a reformnemzedékek a nekik szánt új tankönyveket.
„Valóban csúszik egy évet a tanterv- és tankönyvreform, de ez nem jelent áthidalhatatlan megoldást, az új tantervekkel fokozatosan ismerkednek majd a diákok” – hangsúlyozta az államtitkár, aki örvendetesnek nevezte, hogy 2015-től már az új tanügyi törvénynek megfelelően érettségiznek majd a maturandusok, és felvételiznek líceumba az általános iskola végzősei. „Ez azért fontos, mert nem kell majd kivárni egy teljes oktatási ciklust, hanem menet közben bevezethetjük a változásokat, felgyorsul így a folyamat” – vélekedett.
A tanárok nyitottak
Szőcs Domokostól azt is megtudtuk: még mindig nagyon kevés információ jut el az oktatásügyben dolgozókhoz a reformintézkedésekről, ezért az utóbbi hónapokban tájékoztató kampányt folytattak, hogy felkészítsék a tanárokat a változásra. Szavai szerint új tantervek és tankönyvek ugyan nem lesznek a jövő tanévtől, de az oktatás átszervezése megkezdődik. Így például az általános iskola felső tagozata egy évvel hosszabb, a középiskolai képzés egy évvel rövidebb lesz.
A következő tanév ötödikesei kilencedik osztályig az általános iskolákban tanulnak. Elvileg ennek a beosztásnak megfelelően változik majd a tanrend is, gyakorlatilag azonban nem tudni, hogyan oszlik el jövő tanévtől a tananyag. A tankönyvek és a tanterv csúszása nem érinti az új beosztás szerint tanuló „reformosztályokat” – nyilatkozta Szőcs Domokos.
Király András az elmúlt hónapokban folytatott „reformkampány” tanulságait úgy összegezte: a tanárok nyitottak, és a tanügyminisztérium is mindent megtesz azért, hogy meggyőzze őket a változások fontosságáról.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kampánymagyar
Nem hiszek a néphülyítésben.
Meggyőződésem, hogy minden felnőttnek megvan a magához való józan paraszti esze, és ha döntéshelyzetbe kerül, akkor tudja, hogy mi áll reményeihez legközelebb.
Három évtizede látom, hogy az élőhelyünk mindennapjait adólejeinkből alakítgatók mindig szerveznek valami figyelemelterelőt, ha nincs megoldásuk a nyomasztó gondokra.
Az átkosban havonta, kéthavonta volt egy-egy bukaresti csődület, amelyek között olykor kiszállt a vezír egy-egy kukorica vagy búzaföldre, vagy elment egy-egy frissen felmosott és festett, eladhatatlan portékát gyártó helyre, hogy utána az újságok tollnokai a világszínvonal megtervezéséről vagy a nyugatiak által megközelíthetetlen terméshozamokról cikkezzenek.
Napjainkban sincs ez másként. De a csábítás sokkal nagyobb és szerteágazóbb.
A népámításra rárakódik a pénzimádat, a disznófejű Nagyúr csábítása, amely már Adyt is reménytelenül sanyargatta.
2012. áprilisának elején teszik le a választásokon induló romániai pártok a jelöltjeik neveit tartalmazó lajstromokat. A nyüzsgés már megkezdődött.
A nagyok kongresszusokkal, elnökválasztásokkal hangolnak.
A romániai magyaroknak is jut belőlük.
Az 1989 karácsonyán kihajtott, már akkor négyszögesített tulipán Déva várát építve Kelement talált magának.
Az induláskor nagy volt a lelkesedés, és szinte minden magyar a tulipánra pecsételt.
Hittük, hogy jobb lesz, és végre a közülünk választottakkal az élen kiegyenesedve jobbra fordul sorsunk.
Huszonegy év után láthatjuk, hogy reményeink nem teljesültek. Olykor az az érzésünk, hogy fikarcnyit sem haladtunk az álmodott úton.
Közösségi összezárás helyett bezárkózunk, magunkba roskadva morzsolgatjuk egyre apróbb búzaszemeinket, zöldség és gyümölcstermesztés helyett pedig a Nagyúr boltjaiban vásároljuk a spenótot és az avokádót.
Nekünk még azt mondták szüleink, hogy tanulj gyermek, legyen belőled valaki, ne kelljen annyit gürcölnöd, mint nekem.
Ma arról ír az újság, hogy a gyermekek a betonkalitka kulcsával a nyakukban lődörögnek az utcán, iskola helyett vendéglőkben töltik a délelőttjeiket, tanulás helyett hajnalig verik a számítógép billentyűzetét, hogy minél több képernyőre festett szörnyet, álkatonát öljenek halomra. Közben a szülők éhbérért melltartópántot varnak, autókormány-kereket vesznek ki az automatából, majd hullafáradtan átalusszák a csomagolt uzsonna helyett pénzzel feltarisznyázott, ízes-színes műeledelt evő egykéjük éjszakai tévézését, aki van, hogy reggel föl sem ébred, így az iskolába el se megy.
Ilyen körülmények között kell, hogy az elöljáróságot fölvállalók hihető jövőt fölvázolva reményt sugározzanak.
Vannak, akik vállalják, és uniós – tehát nem saját – pénzből épített járdákkal, parkokkal ámítanak.
Mások az új oktatási törvény ál jótéteményeit szajkózzák, de annak lényegéről szót sem ejtenek. Ez a törvény ugyanis a helyi pártkatonákra bízza iskoláink sorsát, miközben azok működési feltételeibe a helyi közösség azért sem szólhat bele, mert a kormány nem hagy nekik annyi pénzt, amennyiből megtehetnék. Mindezt – minden romániai magyar közérzetét javítandó – az örökös pártelnök, helyettes miniszterelnök, Markó Béla vezényli. Ha a romániai magyar oktatásért székfényezők továbbra sem a cselekvést részesítik előnybe, akkor tíz év múlva már csak Aradon lesz magyar oktatás, főgimnáziumi besorolású, amely az ötvenes évek Magyar Vegyesének vagy a hatvanas-hetvenes évek Hármasának már árnyékába se lép.
Naponta halljuk, olvassuk a romániai magyar jogászból lett egészségügyi miniszter érdemeit, aki jövőre úgy fog kiszállni székéből, hogy az élet forgatagában a rendszere ellátására szorulók hozzátartozóitól csak szidás, és pénztárca-ürítés a része.
Környezetvédelmi miniszterünket a hajdan kukoricacsövekért bezártak ihlethették, amikor börtönt ígért a nagyok által letarolt fenyvesek fatolvajainak. Közben gőzerővel készíti elő a verespataki aranykitermelést.
Mindeközben Kelemen Hunor nem jut be Orbán Viktorhoz, már nem siet találkozni Tőkés Lászlóval, de a polgári pártos polgármester visszakapta hivatalát, bár pártjuk kongresszusát megfúrta egy tulipános vállalkozó, és fogynak a romániai magyaroknak járó bukaresti lejek az RMDSZ-kasszából.
Mert nekik mi már csak kampánymagyaroknak kellünk, és vagyunk.
Nagy István
Nyugati Jelen (Arad)

Bolondítás
Bolondítják az erdélyi magyarságot! S ez még enyhe kifejezés. Hallgatom az MR1-Kossuth Rádiót, amint a határon túli magyarok műsorát ismétli. Elsőnek a Mátyás-szobor (újra)avatásáról készült összeállítást adják le. Heten beszélnek. A legelején, látszólag a legfontosabb, Tőkés László, az EMNT titkos szavazással meg nem méretett elnöke, utoljára Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Holott a valóságban, mint a tévében is láthattuk, éppen fordítva volt. Istenem, hát ennyire megmásítja a tényeket a magyar nemzeti rádió, amely minden másnál hitelesebb kellene hogy legyen?! – füstölgök magamban. Lám, a politika irányította média fittyet hány a valóságra, azt helyezi előtérbe, ami gazdája számára fontosabb. Pedig közismert: a volt püspöknek semmi, de semmi köze a szoborcsoport felújításához, annál több Markónak és Kelemennek!
A pesti kormány gyeplőjével működő közszolgálati média el akarja hitetni velünk, hogy ennek a fordítottja igaz. Vagyis mi, akik itt élünk, vakok vagyunk, nem az történik, ami szemünk előtt zajlik és aminek részesei vagyunk, hanem az, amit ők Budapestről láttatni akarnak.
Számos ilyen esetet idézhetnénk, amikor nem a cselekvőket nyomják előre, hanem azokat, akik szép magyar köpenyt öltenek és Pest szája íze szerint szólnak! Akaratlanul is eszünkbe juttatva a Széchenyi mondást: mert valaki magyar, még nem erényes ember!
Az erdélyi magyarság ügyeibe való nyílt pesti beavatkozást (vele azt a játékot, hogy az ő kedveltjeiken kívül a többi magyar véleménye nulla) immár a szélsőjobboldaliak is kezdik unni. Pár napja idéztük az ÚMSZ-ben Vitus Örsöt, a marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör frissen lemondott elnökét: „Elegem van abból, hogy a magyarországi politikusok megpróbálnak beleszólni a mi sorsunkba!”. Említette Markó Béla kongresszusi beszédét: „Ritka jó, higgadt beszéd volt, okosan érvelt amellett: mi jobban tudjuk, mi van velünk”.
Az a pesti illúziókeltés, amely szerint ők megoldják a határon túli magyarok problémáit, például a kettős állampolgársággal, különösen az egyoldalúan tájékozódó egyszerű embereket bolondítja.
Vannak, akik csakugyan elhiszik, hogy most már minden jó lesz, mert hát Pesthez tartozunk, s nem veszik észre: a politika eszközei vagyunk. De még azt sem, hogy Pestnek sem kellő pénze, sem jogi lehetősége nincs ahhoz, hogy bennünket érezhetően támogasson. Ideje józanodni: tetszik, nem tetszik, a mi sorsunk továbbra is itt dől el, ahol élünk és adót fizetünk! Sajnos, de továbbra is sokkal inkább Bukarestben, mint Budapesten.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nem tetszett a tanácsadó nyilatkozata
Markó Béla RMDSZ-es szenátor csütörtökön leszögezte: egyáltalán nem tetszett neki Sebastian Lăzăroiu államfői tanácsadó nyilatkozata, mely szerint a Szövetség megtűrt alakulat.
„Egyáltalán nem tetszett nekem ez a nyilatkozat, és remélem nem valamiféle burkolt üzenet vagy közvetett fenyegetés, mert az RMDSZ nem mások jóakarata vagy sajnálata, nem más politikai alakulatok sajnálata révén van jelen a romániai parlamenti életben és a román parlamentben, hanem a romániai magyarok szavazatai révén, meglehetősen nagyszámú szavazat révén, a magyar közösségnek a parlamenti képviselet iránt egyértelműen kifejezett akarata révén”, szögezte le Markó.
Hangsúlyozta: Lăzăroiu nyilatkozatai nem alapulhatnak sem a jelenlegi törvénykezésen, sem az alkotmányon, mert a nemzeti kisebbségek szervezeteit társítják a politikai pártokkal a választásokon való részvétel vagy a parlamenti jelenlét tekintetében.
Arra a kérdésre, mely szerint Sebastian Lăzăroiu kijelentései jelenthetik-e Traian Băsescu államfő burkolt üzenetét, Markó leszögezte: nem szereti találgatni, „hogy mi állhat egy-egy nyilatkozat hátterében”.
Egy nemrég megjelent interjúban Sebastian Lăzăroiu államfői tanácsadó kijelentette: idővel az RMDSZ megszűnik létezni, a szövetségen belüli irányzatokat pedig 10-15 éven belül bekebelezik a román pártok.
Lăzăroiu szerint az RMDSZ-nek „nincs egységes ideológiai vonala, ott vannak keresztény-demokraták is, szociáldemokraták is, liberálisok is”. 
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Rosszul járnak a szülők
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A vajdaságiak, a délvidékiek vagy kárpátaljaiak ettől a héttől ismét pályázhatnak a magyar osztályokban tanuló gyerekeiknek járó oktatási-nevelési támogatásra, ám a romániai szülőknek továbbra sincs erre lehetőségük. Nem tisztázott ugyanis, hogy Romániában melyik szervezeten keresztül bonyolítja le a magyar kormány a pályáztatást.
A nemzetpolitikai államtitkárság vasárnap este közölte, hogy a határon túliaknak szánt összegek fölött rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a lebonyolító szervezetek segítségével a hét folyamán megjelenteti a pályázati kiírásokat.
Az oktatási-nevelési támogatások romániai kezelése eddig az Iskola Alapítvány feladata volt, ám a szervezetet Budapest nem értesítette a pályázati kiírásokról. „Hetek óta sürgetjük a nemzetpolitikai államtitkárságot, hogy megtudjuk, mi történik az oktatási-nevelési támogatásokkal, de nem kaptunk választ” – jelentette ki lapunknak Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója. Tájékoztatása szerint ezen a héten tisztázzák az államtitkárság illetékeseivel, mi történik a romániai pályázatokkal, addig a kiírások biztos, hogy nem jelennek meg.
Budapest hallgatásának oka vélhetően az, hogy a magyar kormány az Iskola Alapítvány helyett a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízná meg a támogatási program lebonyolításával. Ezt Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke, Veress László erősítette meg a hét végén a Szatmári Magyar Hírlapnak. Csakhogy erről a magyar kormány hivatalosan a pedagógusszövetséget sem értesítette.
„Informálisan valóban volt már arról szó, hogy idén átvegyük a támogatási program lebonyolítását. Ám szerződést nem kötöttünk, sőt Budapestről hivatalosan nem is kerestek meg ebben az ügyben” – nyilatkozta lapunknak az RMPSZ elnöke. Burus Siklódi Botond így kizártnak tartja, hogy a pedagógusszövetség ezen a héten kiírja a pályázatokat.
Felvetésünkre elmondta: az RMPSZ rendelkezik a program lebonyolításához szükséges infrastruktúrával. „Minden erdélyi megyében van irodánk” – magyarázta. Burus emlékeztetett, hogy az első Orbán-kormány megbízásából az RMPSZ 2002–2003-ban már foglalkozott a támogatási program lebonyolításával.
Ha Budapest valóban az RMPSZ-re akarja átruházni a pályázati program lebonyolítását, ahhoz a román kormány beleegyezését is kell kérnie. Nagy Zoltán – aki államtanácsosként Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjének is tagja – emlékeztetett arra, hogy 2003. szeptember 23-án kormányközi megállapodást írt alá Medgyessy Péter magyar és Adrian Năstase román miniszterelnök a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáról.
A megállapodás 6. cikkelye az Iskola Alapítványt nevesíti az oktatástámogatási pályázatok lebonyolító szervezetként. Nagy Zoltán hangsúlyozta: eszerint a nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. „Tudtommal még nem keresték meg a román kormányt azzal a kéréssel, hogy módosítsák az egyezményt. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani” – magyarázta az államtanácsos.
Nagy Zoltán szerint az Orbán-kormány nem is teheti meg, hogy egyoldalúan felrúgja a megállapodást. Az államtanácsos a kormányközi szerződésekről szóló 1969-es bécsi egyezményre hivatkozott, amelynek értelmében egy szerződés „valamennyi részes fél egyetértésével, a többi szerződő állammal történt tanácskozás után” szűnhet meg, hacsak erről másképp nem rendelkezik. „Mivel a 2003. szeptember 23-i megállapodás nem tartalmaz a felmondásra/kilépésre vonatkozó rendelkezéseket, ez csakis mindkét fél egyezségével szüntethető meg” – mondta Nagy Zoltán.
Lapunk tegnap megkereste az ügyben a budapesti illetékeseket is, ám sem a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét, Répás Zsuzsannát, sem a határon túli támogatások ügyével megbízott miniszteri biztost, Ulicsák Szilárdot nem sikerült elérnünk.
Cseke Péter Tamás
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az RMPSZ váltja az Iskola Alapítványt?
Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a magyarul (is) tanuló diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke úgy tudja, a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Erre azért is van szükség, mivel az RMDSZ számos esetben és sok helyütt saját népszerűsítésére, kampányfogásként használta a magyarországi támogatás folyósítását. Az igénylő űrlapokat a párt székházaiban lehetett beszerezni vagy a párt aktivistái osztogatták, a magyarok lakta vidékeken – különösen a szórványban és az eldugottabb településeken – az emberek úgy tudták, hogy ezek a többnyire jelképes összegek „az RMDSZ-től jönnek”. Az új magyar kormányzat nem kívánja egyik vagy másik romániai politikai szervezetet előnybe hozni azáltal, hogy a magyar adófizetők pénze fölött diszponálhat.
Az RMDSZ sajtója és az Iskola Alapítvány nyilatkozatháborút indított az Orbán-kormány ellen e támogatás ürügyén is, mondván, nincs semmi ok arra, hogy elvegyék a párt alapítványától ezen összegek folyósításának lehetőségét. Ráadásul szerintük kormányközi egyezmény kötelezi Budapestet arra, hogy az ebben nevesített Iskola Alapítványnak adja ezt a jogosultságot. A nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani ezt – szögezte le a pártsajtónak Nagy Zoltán alapítványi igazgató, aki nem mellékesen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett államtanácsosként van fizetve. Ez alig burkolt utalás arra, hogy diplomáciai vita származhat abból, ha Budapest elveszi az RMDSZ-től a forintmilliók kezelését.
A kormánypárti magyar média úgy tudja, hogy a kabinet berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a diáktámogatás bevezetése is annak köszönhető, az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülése után bízta meg a Medgyessy-kabinet az RMDSZ Iskola Alapítványát a program lebonyolításával.
A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is. A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő közleménye szerint már ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az alapvetés
A romániai Iskola Alapítvány nem érti, hogy a magyar kormány miért nem tájékoztat az egyetlen olyan sikeres erdélyi támogatási rendszerről, amely gyakorlatilag minden magyar családhoz eljutott.
A romániai Progress Alapítvány csodálkozik, hogy miért szünteti meg a magyar kormány a státusztörvény alapján beindított működtetést, illetve miért számolja fel az intézményrendszert. Pedig sem az értetlenségre, sem a csodálkozásra semmi ok. Mindkét alapítványt különböző államközi egyezmények alapján az RMDSZ működtette, a jelenlegi magyar kormány pedig le akar számolni azzal a szervezettel, amely még Markó Béla után sem vágja magát hasra előtte, és a romániai magyarságot érintő kérdésekben saját véleménye van.
Egy erőteljesen központosított vezetésben viszont önálló gondolkodás nem létezhet, mivel nem vág össze az éppen uralkodó ideológiával. Az alapvetés, amint azt manapság Budapesten mondani szokás, a következőképpen nézhet ki: létre kell hozni egy tizenötmilliós, erőteljesen központosított nemzetet, amely kellő súllyal részt tud venni a világ újrafelosztásában. Ehhez szükséges a kettős állampolgárság, amellyel a Magyarországon apadó születésszám és kivándorlás ellenére is el lehet érni ezt a számot.
A magyarok lakta, jelenleg még mindig határon túliaknak mondott területek magyar jellegű megőrzése csupán annyira érdekes, hogy előőrsei lehessenek egy magyarországi gazdasági terjeszkedésnek. Következésképpen a szóban forgó országokban a nemzetiségi jogokért folytatott küzdelemnek semmi értelme, hiszen nemzeti összefüggésekben a magyarországi kézi vezérlés majd mindent elintéz.
Hasonló logika alapján a bukaresti parlamenti jelenlét is teljesen fölösleges, a kettős állampolgárok majd megtalálják a maguk képviseletét az Országgyűlésben. Mivel a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai magyar nemzetiségek sajátosságait, az illető országok jog- és intézményrendszeréhez, gazdasági-társadalmi valóságához igazodó mindennapi életét nem lehet egyetlen tollvonással vagy üzenettel eltörölni, és valamennyiüket beterelni az egyazon irányba tartó közös nemzeti országútra, a fenti ideológia szempontjából olyan eljárásokra van szükség, amelyek kommunikációs szempontból is eladhatóak, magyarázhatóak.
Demokráciáról beszélve például Erdélyben olyan politikai erőt kell létrehozni, amely alá tud fűrészelni az RMDSZ-nek, pénzügyi szempontból pedig azokat az intézményeket, szervezeteket vagy magánszemélyeket kell előnyhöz juttatni, akik a nemzeti ideológiai gépezet csavarjai.
Csakhogy ebben a logikában van azért egy olyan tényező, amely felboríthatja a művet. Ez pedig nem más, mint az erdélyi magyarok sok évszázados önállósága. Gondolkodásban, lelkiségben, életvitelben, a szülőföld megőrzésének a méltóságában. Jórészt ugyanis az életnek más iskoláit járták ki. Akár iskolaalapítvány nélkül is.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az Erdély Tv feljelentette a Krónikát a MÚRE becsületbíróságánál
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) becsületbíróságánál tett panaszt a Krónika és annak vezető szerkesztője ellen Szepessy Előd, az Erdélyi Magyar Televízió ügyvezető igazgatója.
marosvásárhelyi székhelyű csatorna ügyvezetője annak megállapítására kéri fel az etikai bizottságot, hogy összeegyeztethetők-e az Újságírói Etikai Kódex előírásaival Rostás Szabolcs március 31-én megjelent vezércikkében, valamint április 8-án a Szepessy közleményére írt válaszában a televízióval kapcsolatban „megfogalmazott állítások és sugalmazások”.
Mint ismeretes, Monopolpénzek című írásában lapunk vezető szerkesztője az Orbán-kormány elszámoltatási biztosának bejelentéséről fejtette ki véleményét, miszerint a magyar állam által a határon túli magyar szervezeteknek nyújtott támogatások ügyében is beindul a kivizsgálás. Ennek keretében a szerző megállapította: „tanulságos volna megtudni azt is, pontosan hány százmillió forint vándorolt át a határon az elmúlt években az RMDSZ által gründolt, a profizmus és a nézettség tekintetében ugyanvalóst nem a szakma csúcsát hódítgató Erdély Tv alapítására, működtetésére”.
Április 8-i Szempont mellékletünkben megjelentetett közleményéhez hasonlóan Szepessy a MÚRE-hoz intézett beadványában is valótlanságnak nevezi a megállapítást, miszerint az Erdély Tv-t az RMDSZ gründolta, azaz hozta létre, megjegyezve: a csatornát a marosvásárhelyi Janovics Jenő Alapítvány mőködteti, amelyet öt magánszemély hozott létre, alapító tagjai között pedig nem szerepel az RMDSZ. (Az alapítvány alapítói: Csép Sándor, Gálfalvi Zsolt, Gáspárik Attila, Markó Béla, Takács Csaba – szerk. megj.)
Az ügyvezető sérelmezi a csatorna nézettségéről közölt véleményt is, mondván: az Erdély Tv nézettségi mutatóit hivatalosan mindeddig nem mérték, viszont „országos, regionális és helyi kábelszolgáltatókkal megkötött egyezményei alapján adása több mint 100 ezer magyar háztartásba jut el országszerte”.
Szepessy Előd annak megállapítására kéri a MÚRE-t, hogy Rostás Szabolcs írásai vétettek-e az etikai kódexben foglaltak ellen, mely szerint „Az újságíró (…) írásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a munkájához felhasznált adatokat, tényeket az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni”.
Krónika (Kolozsvár)

“Szórványban működhetnének sikeresen az egyházi népiskolák”
Az erdélyi magyar történelmi egyházak és az RMDSZ képviselői az új oktatási törvényről, annak a felekezeti oktatásra vonatkozó vetületeiről tanácskoztak pénteken délelőtt, Kolozsvárott.
A szakmai beszélgetés résztvevőit a házigazda Bálint Benczédi József unitárius püspök köszöntötte, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a közös ügyek megbeszélése, az egyeztetés, a közös álláspont kialakítása rendkívül fontos az erdélyi magyar történelmi egyházak számára.
Kelemen Hunor szövetségi elnök üdvözölte a kezdeményezést, mint mondta, a szándékok találkoztak, hiszen az RMDSZ számára is rendkívül fontos a tanácskozás, az egyeztetés.
„2010-ben a kisebbségi jogok területén végzett munkánk egyik legnagyobb eredménye az oktatási törvény elfogadása volt. A jogszabály kidolgozásakor is egyeztetett a Szövetség az egyházak képviselőivel, most, amikor ennek konkrét alkalmazásáról van szó, ismét szükségessé vált a párbeszéd, az egyeztetés. Én azt szeretném, ha nem csak a felekezeti oktatás kérdésében ülnénk egy asztalhoz, hanem azt javaslom, hogy rögzítsünk rendszeres találkozókat, amelyeken az erdélyi magyar közösség minden életterületét érintő kérdést megbeszélhetünk” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta, az Oktatási Minisztérium hamarosan létrehoz egy bizottságot, amely minden püspökséggel külön-külön tárgyal a felekezeti oktatásról. Ennek a bizottságnak a tagjai lesznek Pásztor Gabriella államtanácsos és Király András államtitkár is. Markó Béla szerint ennek az egyeztetésnek az a legfontosabb célja, hogy a felekezeti oktatás kapcsán egységes álláspontot fogalmazzanak meg annak érdekében, hogy a törvény alkalmazásakor mindenki pontosan tudja, milyen cselekvési terv mentén halad a munka.
Az erdélyi magyar egyházak képviselői elsősorban üdvözölték az oktatási törvény azon előírását, hogy a vallásóra bekerült a kötelező törzsanyagba, ugyanakkor számos kérdést fogalmaztak meg a felekezeti, egyházi iskolák és óvodák létrehozásáról, felmerült továbbá az egyházi népiskolák létrehozásának szükségessége is, amelyek leginkább a szórványvidéken működhetnének sikeresen.
A tanácskozáson jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Király András oktatásügyi államtitkár, Nagy Zoltán államtitkár, Pásztor Gabriella államtanácsos, Kötő József parlamenti képviselő és Lakatos András, az RMDSZ oktatási főosztályának vezetője. Az erdélyi magyar történelmi egyházak részéről jelen volt dr. Jakubinyi György római-katolikus érsek, Papp Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke, Bálint Benczédi József unitárius püspök valamint egyháztanácsosok, képviselők. (hírszerk.)
Transindex.ro

Párt, szövetség
Ha megtörténik az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzése, az aktus azt is jelzi, az állam-modellt immár mindenki eltemette. A Markó Bélát elnökké választó 1993-as brassói kongresszuson született ugyanis az a döntés, hogy az RMDSZ az állam modellje szerint építse ki belső szerkezetét. Legyen neki köztársasági elnöke (a szövetségi elnök), legyen kormánya (az ügyvezető elnökség), legyenek pártjai (a platformok) és legyen parlamentje (a Szövetségi Képviselők Tanácsa), melyben csatázhatnak egymással a pártok.
Az erdélyi magyar parlamentbe pedig belső választásokon megméretkezve jussanak a képviselők. Ez a modell biztosíthatta volna, hogy a közösség önálló entitásként integrálódjék a román politikai életbe, hogy Bukarestben egységesnek mutatkozzék, de belülről mégse tűnjön afféle avítt egypártrendszernek. Ezt a keretet a Markó Béla nevével fémjelzett korban kellett volna tartalommal megtölteni. Az RMDSZ azonban párttá karcsúsodott, az egyként gondolkozók gyülekezőhelyévé vált. Akinek más erdélyi magyar jövőkép lebegett a szeme előtt, annak nem volt már helye a keretei között. Törvénnyel biztosította azt is, hogy a magyar kisebbség képviseletében más szervezet ne törhessen a pozícióira. A Magyar Polgári Szövetség számára 2004-ben letett taposóaknákon a ma jelentkező szervezetek sem juthatnak át.
Úgy is tekinthetjük, az RMDSZ magának csinálta, hogy a magyar pártosodás átlépte a kereteit. A másfél évtizedes gőg, a könyörtelen kiszorítósdi következménye, hogy immár a romániai pártok versenyében találja szemben magát más magyar pártokkal. A pártalapítást választók a román jogállamban is jobban bíznak, mint a romániai magyar jogépítményben.
Az RMDSZ-t mégsem kell leírni. A szövetség megtépázottan is versenyelőnyt élvez. Az elmúlt 15 évet ugyanis kormányon vagy kormányközelben töltötte, és a román állam kisebbségekre, választásokra vonatkozó törvényeit a saját képére formálta. Immár törvényes gazdája annak a támogatásnak, amelyet a román költségvetés a magyar közösség kulturális, identitásmegőrző programjaira szán. Ennek évről évre csak harmadrészét osztja ki nyílt pályázati úton, kétharmadát talán magára költi. Nem tudhatjuk, mert soha nem számolt el a közösség felé. Erejét a megszerzett jogosítványokra és a pénzre alapozhatja.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

A világ közepe
Megtartották a magyar középiskolák tantárgyversenyét
A szervező Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai nyerték meg az idén is a magyar tannyelvű középiskolák VI. országos tantárgyversenyének fődíját, a Bolyai-kupát, amely a legtöbb pontszámot elért iskolának jár. A második helyen a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum, a harmadikon a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum diákjai végeztek.
A színes és érdekes programokkal megtartott Bolyai Napok zárórendezvényeként zajlott szombaton a Nyárádi Erasmus Gyula biológia-, a Teleki Sámuel földrajz-, a Kalkulusz informatika-, a Historia Nostra történelem- és a Societas Humana társadalomtudomány-verseny a romániai magyar tannyelvű középiskolák számára. Ahogy Bálint István igazgató és Láday Zoltán moderátor elmondta, 28 középiskola 174 diákja szállt versenybe az idén, bizonyítva, hogy a tehetségkutatás, a minőségi oktatásra való törekvés jó úton jár.
A reggeli nyitóünnepségen Markó Béla kormányfőhelyettes örömmel nyugtázta, hogy “sikerült hagyománnyá tenni ezt a mi külön tantárgyversenyünket”, amelyen évről évre, ha lassan is, egyre több középiskolából vannak jelen versenyzők. Többségükben önálló magyar tannyelvű középiskolákból, amelyek nevéből kikerekedik Erdély történelme, szellemisége, s arra kell törekednünk, hogy számuk tovább növekedjen. Az iskoláknak nevet adó elődeink a világ pereméről próbáltak meg versenybe szállni, sikerrel. Ma a világ közepe ott van, azokban az erdélyi helységekben, ahol versenybe szállunk, és ahol teljes tudásunkat, minden képességünket megmozdítjuk annak érdekében, hogy felmutassunk valamit, amire más nem képes. Ez azonban csak kitartással, sok munkával lehetséges – biztatta a résztvevőket Markó Béla. Kelemen Hunor szövetségi elnök pedig arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy azok az erdélyi tudósok, művészek, akik világszinten jegyzett teljesítményt tudtak elérni, soha nem felejtették el, hogy Erdélyből indultak egy többletérték, a magyar nyelv és kultúra birtokában, amely bennünket erdélyi magyarokként meghatároz, s amelyet a tudás mellett tovább kell adni.
A hozzászólók, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyelő- helyettes, Szabó Csilla, a tanügyi tárca képviselője és Jeszenszky Attila, a szervező iskola szülői bizottságának elnöke a versenyszellem, az önként vállalt többletmunka, a részvétel fontosságát hangsúlyozták.
A délutáni eredményhirdetés során a javítóbizottságok vezetésével megbízott egyetemi tanárok elismeréssel szóltak a diákok teljesítményéről, a kérdéseket összeállító és a versenyzőket felkészítő tanárok munkájáról. Többen elmondták, hogy nehéz volt dönteni, s kis különbségek vonnak a díjazottak között. Dr. Sipos Gábor egyetemi docens bejelentette, hogy az első három helyezettet felveszik a Babes-Bolyai Egyetem történelem szakára, ösztöndíjasként. A támogatók jóvoltából a nyertesek 120, 90, 65 és 50 lejes pénzjutalomban részesültek. A Bolyai-kupát József Éva felkészítő tanárok vették át.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)