Kié itt a tér Erdélyben?
Közel kétszáz fős hallgatóság előtt mutatta be a Kié itt a tér, valamint Az Erdélyi macska című köteteit Markó Béla író-politikus hétvégén a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal dísztermében. Dr. Verestóy Attila, az író–olvasó találkozó házigazdája megnyitó beszédében fontosnak nevezte az eseményt, hiszen ezen a napon „az írott szó mögött itt van az élő ember, akiről nem kell elmesélni, mit tett azért a közösségért, melyben élünk.”
A Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola diákjainak tartalmas zenei műsorával folytatódott a rendezvény, majd Tőzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója beszélt az idén kiadott művekről. A köteteket bemutató Székedi Ferenc úgy látja, gyakran beszélnek ma a Markó-doktrínáról, ám ezt sokan sokféleképpen értelmezik.
Az ő olvasatában a Markó-doktrína lényege a szülőföldön való boldogulás parancsában, a Magyarországgal való mellé- és nem alárendelt viszonyban, a román többségi nemzettel való konstruktív együttműködésben, a harsogó kinyilatkoztatások helyett a hatékony és következetes munkában és az alulról jövő céltudatos intézményépítésben keresendő.
Markó Béla az író–olvasó találkozón elmondta: szerinte a napokban kibontakozott vita a megyerendszer átszervezéséről rég nem érzékelt hevességű magyarellenességet hozott a felszínre, amelynek hátterében kétségtelenül az a szándék is húzódik, hogy megtörjék a magyar többségű régiók erejét.
„A román politikum láthatóan felismerte azt, hogy egy ilyen átszervezéssel gyakorlatilag pillanatok alatt meg lehet változtatni, át lehet rajzolni a térképet. Ezt megakadályozni csak úgy lehet, ha nekünk, erdélyi magyaroknak, a rendelkezésünkre álló politikai eszközökkel van erőnk ennek gátat vetni” – figyelmeztetett a politikus.
Szerinte mindaddig, amíg mi azt a vitát folytatjuk, hogy kié itt a tér Erdélyben, románoké vagy magyaroké, addig nem fogunk semmilyen eredményt elérni: de ha rá tudunk állni egy másik szemléletre, hogy Erdély végülis egy vagyonközösség, egy olyan közös tulajdon, amelyet ha meg tudjuk úgy osztani, hogy kinek-kinek meglegyen benne a saját része, tulajdona, autonómiája, akkor talán kialakítható tartósan ez a közös tér – mutatott rá Markó Béla.
„Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Segíts magadon, és megsegít Brüsszel, megsegít Magyarország, segíts magadon, és akkor Bukarestben is tudsz kicsikarni támogatást, eredményt. Ez a Markó-doktrína lényege” – mondta a szerző a találkozón.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Băsescu javaslata: a nyolc nagymegye mellett Hargita és Kovászna megmaradhatna
A nyolc nagyrégió mellett Hargita és Kovászna megye is megmaradhatna – ilyen kompromisszumos megoldást vázolt a Krónika értesülései szerint Traian Băsescu államfő a kormánykoalíció pártjaival összehívott tegnap délutáni, zárt ajtók mögött lezajlott egyeztetésen. A tárgyalásra ő hívta meg a parlamenti pártok vezetőit, és ezen az általa kezdeményezett alkotmányreformról, valamint a szintén általa szükségesnek tartott közigazgatási átszervezésről fejtették ki álláspontjukat a résztvevők. Lapunk tegnap este úgy értesült: a két székely megye megmaradása az egyetlen kompromisszum, amelybe az államfő hajlandó belemenni.
Mint arról beszámoltunk, az államfő nyolc mamutmegyét szeretne a jelenlegi 42 helyett, mivel indoklása szerint így csökken a bürokrácia, és az európai uniós alapokhoz való hozzáférés is könnyebbé válik. Az eredeti felvetés szerint a három székely megye Brassó, Szeben és Fehér megyével kerülne egy „megamegyébe”, míg Bihar, Szatmár és Szilágy Máramarossal, Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal alkotna egy nagymegyét, azaz ez a felosztás követné a jelenlegi fejlesztési régiók határait. Az RMDSZ ugyanakkor korábban jelezte: ez számára elfogadhatatlan, és továbbra is a saját, tizenhat régióval számoló változatát tekinti kiindulópontnak, amelynek értelmében Hargita, Kovászna és Maros megye egy székelyföldi, Bihar, Szatmár és Szilágy pedig egy partiumi régiót alkotna.
Az államfő mostani kompromisszumos javaslat értelmében a két székely megye megmaradna ugyan, de „elveszne” Maros, valamint a jelentős magyar lakossággal rendelkező partiumi megyék. Értesüléseink szerint az RMDSZ a szövetség miniparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati ülésén vitatja meg, hogy elfogadja-e az államfő javaslatát, vagy sem. Amennyiben nem, úgy a koalíció felbomlása sem elképzelhetetlen. Az egyeztetés után közvetlenül szokatlan módon az RMDSZ-es delegáció tagjai – Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Máté András, a képviselőházi és Fekete Szabó András, a szenátusi frakció vezetője, illetve Seres Dénes képviselő – nem nyilatkoztak a tárgyalásokon elhangzottakról. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke később mégis megszólalt, és kijelentette: az RMDSZ továbbra sem fogadja el a nyolcmegyés tervezetet, de ezen túlmenően semmilyen egyéb tervről nem esett szó az egyeztetésen. Leszögezte: keresik a kompromisszumos megoldást, és még hétfőn is egyeztetnek a koalíciós partnerekkel. Lapunk értesülését támaszthatja alá viszont az a tény is, hogy az egyeztetést követően tartott sajtótájékoztatóján Traian Băsescu arról beszélt: hétfőn folytatódhatnak a koalíciós egyeztetések az átszervezésről, akkor alakítják ki a tervet eddig ellenző alakulatok álláspontjukat a tegnap elhangzott javaslatokról. Az államfő szerint minden megoldás jobb, mint az, ami jelenleg van. Mint kifejtette, a közigazgatási átszervezésről hajlandó kompromisszumos megoldást elfogadni, és tovább kell tárgyalni a kérdésről. „Megértem a kisebbségek azon óhaját, miszerint ragaszkodnak a helyi, regionális hagyományaikhoz, kultúrájukhoz. Nem tartozom azon politikusok közé, akik attól félnek, hogy az ott lakók a hátukon viszik ki Hargita és Kovászna megyét Magyarországra” – fejtette ki az államfő.
Boc: nem kell majd sokat utazni
Emil Boc kormányfő is azt közölte: jövő hét elején folytatják a koalíciós egyeztetést a közigazgatási átszervezésről. A régióátalakítás kapcsán ő is a PDL által javasolt, nyolc mamutmegyés változatot vette védelmébe. Szerinte ez azért szükséges, mert így a nagymegyék közvetlenül, könnyebben jutnak majd hozzá az uniós forrásokhoz. Az átszervezéssel kapcsolatos félelmek kapcsán kijelentette, a PDL tervezete nem jelenti azt, hogy a polgároknak azonnal le kell cserélniük okmányaikat, azok a lejártukig megőriznék érvényességüket. Emellett azt is elmondta, hogy a nagyobbik kormánypárt tervei nyomán a mai megyeközpontok megőriznék közigazgatási szerepüket, azaz nem kellene az új régióközpontokba utazni a hivatalos ügyintézés miatt. Az alkotmánymódosításról kifejtette: a PDL azt szükségesnek tartja, hogy gyakorlatba ültessék a parlamenti létszám csökkentésére vonatkozó népszavazás eredményét, emellett a jogtalanul szerzett vagyon elkobzásával kacsolatos eljárást is megkönnyítenék. Az államfő felvetéseit támogatja a dezertőr ellenzéki képviselők alapította UNPR is, a nemzeti kiebbségek frakciója ugyanakkor nem nyilvánított véleményt. Varujan Pambuccian frakcióvezető szerint konszenzusos megoldás körvonalazódik, ám a végső megoldás megtalálásáig nem kívánt részleteket elárulni. Annyit elmondott, hogy szóba került a kisebbségi törvény tervezete is, amelynek több cikkelye kapcsán is nézeteltérések vannak.
A régiók kapcsán Frunda György RMDSZ-es szenátor már korábban kemény álláspontot fogalmazott meg: a Realitatea hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette, ha a PDL nem áll el a régióátszervezés ötletétől, akkor az RMDSZ-nek nincs más választása, mint az, hogy új kormányfőt, illetve előrehozott választásokat javasoljon.
Még Frundánál is vehemensebben fogalmazott tegnap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, aki a Mediafax hírügynökségnek kijelentette: új kormányra van szükség Romániában, mivel a lakosság már nem bízik a jelenlegi kabinetben, ha pedig a változás az RMDSZ közreműködésével valósulhat meg, akkor a szövetségnek segítenie kell ebben. Szerinte a közös kormányzás időtartama alatt az RMDSZ megpróbálta kieszközölni, hogy a kormány bizonyos gazdasági intézkedések révén visszaszerezze a lakosság támogatását, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. „Ezért az új kormánynak más felállásban kell létrejönnie, nem a PDL-vel és nem egy új Bockal” – hangoztatta Kiss Sándor, aki egyébként még néhány hónappal ezelőtt hivatalos, megyei szintű együttműködési megállapodást kötött az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) két pártjával.
USL: előrehozott választásokat idén!
A kormány menesztését, szakértői kabinet felállítását és idén novemberben előrehozott választások megtartását javasolta az ellenzék is az államfőnek a koalíciós pártokkal folytatott megbeszélés előtt megtartott kora délutáni egyeztetésen. Az USL-t csupán a két társelnök, Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) első embere képviselte a Traian Băsescuval lezajlott, mindössze félórás egyeztetésen, amely rendhagyó módon a sajtó nyilvánossága előtt és néha feszült, ingerült hangnemben zajlott. Az USL javaslata szerint július 15-éig fel kellene állítani egy válságellenes gazdasági bizottságot a kormánypártok, az ellenzék és a jegybank képviselőinek részvételével. Ennek kellene azon gazdasági intézkedésterveket kidolgoznia, amelyeket a szakértői kormánynak gyakorlatba kell ültetnie. Az ideiglenes kabinet másik feladata az előrehozott választások megszervezése lenne. Ponta szerint a szakértői kormánynak legkésőbb augusztus elsejéig kellene megalakulnia, az előrehozott választásokat pedig legkésőbb november 30-éig meg kellene tartani.
Az ellenzéki pártelnökök felvetésére az államfő úgy reagált: az politikai instabilitásba taszítaná az országot. Egyúttal kompromiszszumkészséget kért az ellenzéktől, támogatásukat kérve az alkotmánymódosításhoz és az ország közigazgatási átszervezéséhez. Szerinte a PDL és az ellenzéki pártok ezen ügyekkel kapcsolatos álláspontja között számos átfedés van, így lehetséges a kompromisszum kialakítása. Az államfő konkrétan arra utalt, hogy a parlamenti képviselők számának 300 főre történő csökkentését az ellenzék is elfogadja, ugyanakkor az egykamarás parlament bevezetésével nem értenek egyet. Így Băsescu szerint a régiók egy második kamarában juthatnának képviselethez, ehhez azonban az általa javasolt módon, azaz a nyolc mamutmegye létrehozásával kellene módosítani az ország közigazgatási felosztását.
Victor Ponta erre reagálva kijelentette: nincs amiről kompromisszumot kötni. Az ellenzéki pártelnökök leszögezték: mind az alkotmánymódosításról, mind a közigazgatási átalakításról csupán a következő választások után felálló parlamentnek szabadna döntenie, és azt is közölték, hogy nem fogadják el a megyék megszüntetését. Az új régiók kapcsán elmondták: álláspontjuk szerint a téma felvetőjének, Băsescunak le kellene állnia, mivel kezdeményezése veszélyes következményekkel járhat. Mindemellett az alkotmánymódosításról és a közigazgatási átszervezésről még 2012. április 15-éig döntenie kellene az új parlamentnek, hogy a jövő év nyarán megtartandó önkormányzati választáson az alkotmánymódosításról is szavazhassanak a polgárok. Az államfő az alkotmánymódosítás kapcsán leszögezte: ragaszkodik ahhoz, hogy az alaptörvényből kikerüljön az a cikkely, amely szerint az ellenkező értelmű bizonyíték felbukkanásáig minden közszereplői vagyon jogosan szerzettnek tekintendő. Ez ugyanis szerinte megkönnyíti a jogtalanul szerzett vagyonok elkobzását. Az alkotmánybíróság, amely vélhetően ma fejezi be az új alaptörvény tervezetének véleményezését, még a múlt héten döntött úgy, hogy a cikkely törlésére vonatkozó államfői kezdeményezés alkotmányellenes. (Nagyköveti aggályok. Aggodalmának adott hangot tegnap Mark Gitenstein, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete annak kapcsán, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az államfő azon módosítási javaslatát, amelynek értelmében kikerülne az alaptörvényből az a cikkely, amely szerint az ellenkező értelmű bizonyíték felbukkanásáig minden közszereplői vagyon jogosan szerzettnek tekintendő. „Dicséretesek a hatóságok erőfeszítései, amelyek révén meg kívánják erősíteni az igazságügyi rendszer korrupcióellenes harcát. Ezen erőfeszítések sikere szempontjából létfontosságúak azon alkotmányos kitételek, amelyek lehetővé teszik a jogtalanul szerzett vagyonok lefoglalását és elkobzását” – mutat rá a nagykövet közleményében, amelyben leszögezi: az alkotmánybíróság döntése szerinte nem csupán akadályozza ezen erőfeszítéseket, hanem az alapjogok védelmének nevében eltávolítja a döntéseket a néptől.)
 Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Megmaradhat Hargita és Kovászna megyei státusza
A román pártok még ragaszkodnak az óriásmegyék kialakításához, de külön megoldást találhatnak Székelyföld számára.
Bár a Demokrata Liberális Párt változatlanul ragaszkodik az „óriásmegyék” gondolatához, e pillatanban már hajlandó lenne elfogadni egy külön megoldást Székelyföld számára, eszerint a két székely megye, Hargita és Kovászna továbbra is megőrizné státusát – mondta Markó Béla kedd este az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV).
Az RMDSZ volt elnöke – közölte: a kormánykoalíciót alkotó pártok keddi találkozóján elhangzott javaslatot a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén vitatják meg, ezt megelőzően az RMDSZ parlamenti frakciói is egyeztetnek az ügyben.
Markó Béla érdekesnek nevezte a javaslatot, de jelezte: további pontosításokra van szükség a kérdésben. „Ennek a megoldásnak amennyi előnye, legalább annyi hátránya lenne, ugyanis nem ad választ Maros megye, illetve a partiumi megyék helyzetére. De abban a pillanatban, hogy elhangzott egy javaslat, nyilvánvaló, hogy azt elemeznünk kell” – mondta.
Mint ismeretes, a kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt, valamint a függetleneket tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) támogatja a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió megyékké való átalakítását. Az RMDSZ, akárcsak a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azonban nem ért egyet ezzel a tervvel. Élesen szembehelyezkedik a Basescu által szorgalmazott területi felosztási elképzeléssel az ellenzéki szociáldemokrata és liberális párt is.
Az RMDSZ azért ellenzi az nyolc óriásmegye kialakítását, mert a magyarok által többségben lakott vidékek jelentős román többségű közigazgatási egységhez tartoznának. A romániai magyarság csaknem felét tömörítő Hargita, Kovászna és Maros megyét Brassó, Szeben és Fehér megyékhez csatolnák, így az új közigazgatási egységen belül a magyarok számaránya a 30 százalékot sem érné el.
A szintén jelentős magyar lakosságú Szatmár, Bihar és Szilágy megye Kolozs, Máramaros és Beszterce-Naszód megyével alkotna új közigazgatási egységet, amelyben a magyar lakosság számaránya a 20 százalékot sem érné el.
Erdély.ma

Kormányon, de nem bármi áron (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Az RMDSZ nemet mond Traian Băsescu megyésítési javaslatára, sem a nyolc nagy megyét, sem a nyolc plusz kettőt nem fogadja el, de kormányon marad, “amíg lehet”, s megpróbál eredményeket kicsikarni partnereiből – ez a döntés született a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén. Sokan heves vitára, éles párbeszédre számítottak, ám meglehetősen egyszólamúan zengtek a hozzászólók, hisz pénteken estére a megoldás már megszületett a szűkebb döntéshozó testületekben.
Szombaton tíz óra előtt úgy sorakoztak a román televíziós közvetítőkocsik a marosvásárhelyi kultúrpalota előtt, mintha a teremben Románia sorsáról születne döntés, az előtérben berendezték kis stúdióikat, és folyamatosan vadászták a “fontos embereket”. Új SZKT gyülekezett, de kevés új arccal, a legtöbb területi szervezet jól ismert vezető személyiségeit delegálta. 169 mandátumot igazoltak, és a jelenlevők egyhangú igennel választották újra a testület elnökének Bíró Rozáliát. Megszavazták a főtitkárhelyetteseket, akiket már néhány hete nevesített a szövetségi elnök, és megalakult a tíz frakció.
Erősödő magyarellenesség
Az ülés izgalmasabb része Kelemen Hunor szövetségi elnök beszámolójával kezdődött, aki az elmúlt fél év mérlegét vonta meg. Amikor kormányra léptek, tudták, mire vállalkoznak, és kivel, 2010-ben, 2011 elején ígéreteik egy részét teljesítették, kiemelkedő (s egyetlen) eredményként említette az új tanügyi törvényt. Kelemen Hunor felhívta a figyelmet arra, hogy március eleje-közepe óta jelentős nacionalista, magyarellenes retorika uralta el a közbeszédet, és ennek előidézői a jelenlegi ellenzéki pártok. Nehéz visszazárni a palackba a kieresztett szellemet – a társadalom normális fejlődését veszélyezteti a magyarellenesség, elronthatja az itthoni magyar közösség és a románság közti viszonyt, de veszélyezteti a román–magyar államközi kapcsolatokat is – hangsúlyozta. A régiók átalakításáról, a közigazgatási átszervezésről elmondta, ezek szükségességét az RMDSZ is elismeri, ám a DLP-vel korábbi egyezségük másról szólt, az ország új felosztását 2011 második felében, 2012 elején kellett volna megvitatniuk. Teljesen váratlanul érte a szövetséget, amikor néhány hete koalíciós partnereik jelezték, fel akarják gyorsítani a közigazgatási reformot, még a mostani parlamenti ülésszak végéig módosítanák az 1968-as megyésítési törvényt, nyolc nagy megyét létesítve, majd decemberig megváltoztatják azt a 170–180 törvényt, amely az új megyék, intézményeik működését tenné lehetővé, és 2012-ben már az új felosztás szerint tartanák a választásokat – ismertette Kelemen Hunor a demokrata-liberális javaslatot. Erről próbálták meggyőzni az RMDSZ-t, írott formában eddig semmit sem mutattak be, és erről alakult ki az az egyöntetű vélemény: ezt a szövetség nem tudja elfogadni, nemcsak a magyarság számára hátrányos volta miatt, de azért sem, mert Románia nemzetközi egyezményeket szegne meg, és mert tudatában vannak, egy előkészítetlen közigazgatási reform több bajt okozhat, mint amennyi nyereséget.
Csapdaajánlat Ezt követően érkezett kedden a cotroceni-i találkozón Traian Băsescu új javaslata a nyolc nagy megyéről, melyek mellett megmaradna jelenlegi formájában külön Hargita és Kovászna megye. Ez az első látásra érdekes ajánlat azonban csapda, nem oldja meg sem a Székelyföld, sem a Partium, sem az erdélyi magyarság többi részének problémáit, ha elfogadják, megosztják a magyar közösséget, olyan helyzetet teremtenek, amelyet utóbb nem lehet kezelni – fejtette ki Kelemen Hunor. Éppen ezért az RMDSZ azt javasolja, tárgyaljanak a felosztásról az RMDSZ tizenhat régiós javaslata alapján, vagy vegyék le napirendről a kérdést, és folytassák a decentralizációt. Ha a DLP nem hajlandó erre, és erőlteti a nyolc nagy megyét, az szakadáshoz vezet, márpedig Romániát pár hetes politikai válság is igen nehéz helyzetbe sodorná, a nemzetközi pénzintézetek előtt elveszítené hitelképességét. Felszólalásai során Kelemen Hunor többször megismételte, az RMDSZ nem akar kormányválságot előidézni, marad a kabinetben, de nem bármi áron.
Esélytelen a kisebbségi törvény
A szövetségi elnök a kisebbségi törvényről és a június 30-ig adott határidőről, no meg ultimátumáról szólva elmondta: a jelenlegi politikai helyzetben nem látja esélyét annak, hogy a hónap végéig egy, a magyarság számára megfelelő kisebbségi törvényt sikerüljön elfogadtatni, más jogszabály megszavazásába belemenni nem érdemes, nem szabad – hangsúlyozta. Június 30-ig mindennap ezen dolgoznak, de ha nem sikerül megfelelő jelentést elfogadtatniuk, akkor halasztani kényszerülnek, mint az elmúlt húsz év során sok más kérdést. Az RMDSZ-nek türelmesnek kell lennie, kivárásra játszania, és volt ugyan egy ultimátum, de a politikai kontextus azt felülírta, mérlegelniük kell, hogy egy esetleges kormányból való távozással zöld út nyílna magyarellenes jogszabályok elfogadása előtt, már megszerzett jogokat is elveszíthetünk. Kelemen Hunor Szlovákia példáját említette, ahol az ellenzékbe került magyar párt nem tudta megakadályozni, hogy a kormány úgy ossza fel az országot, hogy a magyarság mindenütt kisebbségbe kerüljön. Lehet, most az a látszat, hogy nem történt egyéb, csak behozták a kecskét a házba, és az RMDSZ kivitte – fejtette ki Kelemen Hunor, de megítélése szerint gyakorlatilag huszonegy éve ugyanez történik, mindegyre kiviszik az úja és újra betelepített kecskéket. “Ebben a helyzetben nekünk nagyon határozottan arra kell koncentrálnunk, amit eddig elértünk, ne veszítsük el, és hogy ahhoz valamit hozzá tudjunk tenni” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
A 22-es csapdája
A hozzászólók többsége egyetértett a szövetségi elnök álláspontjával, néhányan azonban árnyalták, új információkkal egészítették ki a helyzetismertetőt, s mások, például a Bihar megyeiek egyértelműen az ellenzékkel való tárgyalások megkezdésében látják a kiutat, Lakatos Péter a 22-es csapdáját emlegette, no meg azt, Traian Băsescu és a DLP nem sértődhet meg, ha leülnek egyeztetni az ellenzékkel, a megállapodást nem az RMDSZ szegte meg először. Márton Árpád háromszéki képviselő szerint határozott döntést kell hoznia az SZKT-nak arról, melyek a kisebbségi törvény, a közigazgatási átszervezés és az alkotmánymódosítás “elfogadhatatlansági feltételei”, “ha pedig több kettőnél, akkor ki kell lépni”. Szomorú helyzetet vázolt Varga Attila képviselő, a képviselőház emberi jogi bizottságának tagja a kisebbségi törvény jelenlegi helyzetéről: úgy látja, bármelyik pillanatban kialakítható a kétharmados többség – de a jogszabály ellen. Ha kilépnének a kormányból, akkor sem találnának olyan pártot, amely támogatná elfogadását, márpedig értelme csak akkor lenne ennek a döntésnek. Varga Attila szerint rosszul áll a kisebbségi törvény vitája, és az a groteszk helyzet alakulhat ki, erőiket, energiájukat arra kell fordítaniuk, hogy kivédjék egy, a magyarság számára rossz törvény elfogadását. Markó Béla szerint tévednek azok, akik a Székelyföld nyereségeként próbálják beállítani az elmúlt napok történéseit. Lehet, hogy végre beszélnek rólunk, de vegyük figyelembe azt is, hogyan és milyen szándékkal – hívta fel a figyelmet. Van egy hatalmas nettó veszteségünk: a kisebbségi törvény – mondotta, s elismerte, pár hete még neki is meggyőződése volt, el lehet fogadtatni. Kiemelte, jelen pillanatban a kormányzásnak egyetlen alternatívája van: az ellenzékbe vonulás, a következő választások előtt elképzelhetetlen, hogy a másik oldallal kössenek szövetséget, és nem szabad elfeledni azt sem, a magyarellenes hangulatot éppen azok fokozták ily mértékig “akikkel egyesek szövetséget kötnének”. Markó szerint hozadéka is van az elmúlt időszaknak: bebizonyosodott, “rajtunk, és csakis rajtunk múlik, ami az elkövetkezőkben itt lesz”, nem járható út, amit az erdélyi magyar ellenzék hangoztat, azazhogy nem kell kormányon lenni, és nem oldja meg gondjainkat a magyar kormány vagy Brüsszel sem. A vita végén Kelemen Hunor elmondta: nehéz a helyzet, de nem reménytelen, majd összegezte az RMDSZ állaspontját: maradnak a kormányon, de nem bármi áron. “A mai ülésen azt láttam, hogy a szövetség egységes, a bizalom egymás iránt megerősödött. Nekünk továbbra is úgy kell politizálnunk, hogy mindig hozzáépítsünk valamit ahhoz az építményhez, amelyen az elmúlt huszonegy évben dolgoztunk. Következetesen, céljainkat szem előtt tartva nem szabad feladnunk semmit az eredményeinkből” – összegezte a szövetségi elnök.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Markó Béla: Pártcsinálók
Otthon, Háromszéken, apám szűkebb pátriájában, Erdővidéken már kisgyerekkoromban megtanultam, hogy nemcsak az emberektől, hanem a tárgyaktól is lehet bocsánatot kérni. Ha elhamarkodva félredobtak egy sokat használt eszközt, és a helyette vásárolt újról kiderült, hogy nem a legjobban fungál, gyakran elsóhajtották: bocsánatot kérünk mi még a régitől. De a gazdaember óvatos volt az ilyesmiben természetesen, nem hajította el a megdrótozott vizeskorsót vagy az agyoncinezett fazekat sem, hanem gondosan félretette, így aztán egy tréfás bocsánatkéréssel valóban orvosolható volt a baj, ha valami felmondta a szolgálatot. Legtöbbször inkább a nekünk, gyermekeknek szóló figyelmeztetésként hallottam ezt a bocsánatkéréses szólásmondást, amikor az alig kopott, de éppen megunt játékot szemétre vetettük. A kenyeret az utolsó morzsáig meg kellett enni, a használható szerszámot használni kellett, és ami elromlott, azt meg kellett javítani. Egyszerű, világos, működő törvénye volt ez egy olyan közösségnek, amely még elképzelni sem tudta a fogyasztói társadalmat. Elsüllyedt világ ez természetesen, de azon gondolkodom mostanában, hogy nem kérünk-e hamarosan bocsánatot azoktól a politikai-erkölcsi értékektől, amelyeket, mielőtt felocsúdnánk, szemétre dobatnak velünk, és ráadásul nincs is helyettük semmi vadonatúj, semmi más, ami kihúzhatna a pácból.
Huszonegy esztendeje vitázom-vitázunk Romániában egymással mi, magyarok, és újabban már nem is annyira egymással, hanem magyarországi politikusokkal elsősorban, hogy kell-e közös politikai szervezet nekünk, ér-e valamit az időnként kétségtelenül Prokrusztész-ágyhoz hasonlító egységpolitika, és érdemes-e egyáltalán a bukaresti parlamentben vagy kormányban toldozgatnunk-foldozgatnunk a szakadt jövőt, vagy pedig hajítsuk el ezt az egész retyerutyát, és tegyünk helyette valami újat, kényeset-fényeset, radikálisat, forradalmit, lélegzetállítót. Nem értek egyet, persze, azokkal, akik nyűtt szerszámnak látják az RMDSZ-t, én egy számos koloncot cipelő, de mégis mindig megújulni képes, kemény politikai gépezetnek látom ezt a szövetséget, sőt, azt gondolom, hogy a térség legstabilabb magyar szervezete volt 1989 után. Igaz, nem mindenkinek érdem ez, vannak, akik unják a változatlant, új arcokra, új pártjelvényekre, új tisztségekre vágynak. Csakhogy! Csakhogy vissza szoktam kérdezni ilyenkor: ha szétverjük a régit, mit is teszünk a helyébe? Óvatos székely parasztemberek és parasztasszonyok – na jó, legyenek lófők! – unokájaként szeretném látni ugyanis a következő lépést. Az RMDSZ megfontolt előrehaladását lassúnak tartó opponensek általában érzelmes, de semmitmondó válaszokat adnak az ilyen kérdésekre, bár ezekből is kitapintható valamiféle eszközrendszer. Kezdetben, különösen a kilencvenes években a gazdag örökséget „tál lencséért” eladó, mérsékelt bukaresti politizálás hatékony alternatívájaként elsősorban a nemzetközi fórumok és szervezetek, a „nyugat” beavatkozását, illetve az országon belüli radikális fellépést, polgári engedetlenséget, passzív vagy akár aktív rezisztenciát emlegették, az utóbbit nyilván félszájjal. Emellett természetesen mindig ott volt a heves illúzió, hogy Magyarország képes gátat vetni a szomszédos országok többségi nacionalizmusainak, és megfelelő európai háttérrel kikényszeríteni a helyzetünk rendezését. Én magam sem gondoltam soha, hogy nincsen szükség nemzetközi támogatásra és Magyarország mellénk állására, sőt, az erdélyi magyarok „erődemonstrációit”, tüntetéseket, tömeggyűléseket is eszköztárunk szerves részének tekintettem, viszont eltérően a velünk szembeforduló, valamikor az RMDSZ-ben politizáló, de ott véleményüket érvényesíteni nem tudó mostani pártcsinálóktól mindezt az eredményes parlamenti politizálás kiegészítőjeként szemléltem. Tudatában voltam annak, hogy a román parlamentben vagy kormányban ránk nemcsak szavazatainkért, hanem a jó nemzetközi megítélésért, a Magyarországgal való gazdasági-politikai együttműködésért, illetve a Romániában élő másfél millió magyar egységes erejéért, az ország érdekében végzett munkájáért van szükség. Ez a gondolat az itteni magyarok előrevivő vagy visszahúzó szerepéről egyébként már Kós Károly kiáltványában, a Kiáltó Szóban jelen van. Mi az RMDSZ-ben önálló romániai magyar politikában gondolkodtunk, tudtuk, hogy nekünk kell dönteni és cselekedni, mert más nem teszi meg helyettünk, de számítottunk ebben a magyarországi pártok, a mindenkori magyar kormány segítségére folyamatosan. Volt pártütés, volt pártalakítás ebben a két évtizedben többször is, de alapvető egységünket máig megtartottuk. Máig, de még meddig, kérdezhetném, és nem véletlenül éppen most, amikor ismét pártcsinálók járják Erdélyt, és úgy tűnik, minden eddiginél nagyobb magyarországi támogatással.
Lehetne ugyan, de fölösleges, netán félrevezető lenne ezt a pártcsinálási szándékot erkölcsi kérdésként kezelni, és morális kifogásokat támasztani vele szemben. A dolog ennél súlyosabb: megítélésem szerint egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni, és azok a magyarországi politikusok – még mindig remélem, hogy nem pártokról, csak politikusokról kell beszélnem -, akik ezt a pártcsinálást propagálják, sőt, úgy hírlik, a sebtében létrehozott demokrácia-központokon keresztül közvetve pénzelik is, hiába járják be keresztül-kasul Erdélyt, mert a lényegből nem sokat vesznek észre. Ők csak annyit látnak, hogy a renitens, megbízhatatlan, önállóskodó RMDSZ helyett kellene egy engedelmes magyar párt, amely megszoríthatja, vagy „jó” esetben akár ki is ütheti a szövetséget a választásokon. Nem úgy, hogy ez az új párt jusson be helyette, hiszen ekkora naivságot azért nem kell feltételeznünk az alapítókról. Nekik már az is elégtétel lenne, ha a gyűlölt ellenfelet elüthetnék a parlamentbe jutástól. Hogy ezáltal a magyarokat is elütik a parlamenti képviselettől? Sebaj! Legalább nem kell Bukarestben tárgyalni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, végre jöhetnek a tiszta, erős, hatékony eszközök, jöhet a részegítő szabadság, a nagy lépések politikája. És egy ilyen politika mellé már teljes mellszélességgel odaállhat Magyarország, a magyar kormány is. Így nézhet ki valahogy az erdélyi pártcsinálók eufóriája, és körülbelül eddig a pontig tart a koncepció is, mert a többi érzésem szerint sűrű homály, olyasmi, mint a novemberi köd az erdélyi utakon, elgázolt kutyák és macskák tetemével szegélyezve. Végül is jól ismerem pártcsinálóinkat, ott voltak az RMDSZ-ben, egyikük-másikuk művelt, kulturált ember, de szerintem kívül vagy belül ennyire képesek a politikában. Megpróbálni lebontani egy várat, és építeni helyette egy kulipintyót!
A magyarországi támogatókat viszont már nem vagyok hajlandó megértéssel nézni, hallgatni. Még akkor sem, ha a morális kifogásoktól eltekintünk, hiszen amint azt mondani szokás, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Két elv, két eszme, két koncepció ütközik ma már élesen egymással a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzelésekben, és ezt nem először ugyan, de most, egy általam drámainak ítélt pillanatban szeretném ismét nyomatékosan kimondani: az önálló erdélyi – felvidéki, vajdasági, kárpátaljai? -, de Magyarország által partnerként támogatott politika eszméje áll szemben egy távirányított, zsinóron mozgatott, és saját országában emiatt korlátozott cselekvőképességű határon túli elit koncepciójával. A kettős állampolgárság lehetőségét meg kellett adni, ez fontos jóvátétel, és rendben van. De amikor a román parlamentben arról folyik a vita, hogy a nemrég törvénybe foglalt anyanyelvű oktatási jogokat miképpen lehetne visszavenni, és a többségi székely megyéket hogyan lehetne egy Szlovénia-méretű óriásmegyébe olvasztani, közben pedig egyesek rá se hederítenek erre, hanem azon lelkendeznek, hogy szavazati joguk lesz a magyar országgyűlési választásokon, akkor ez bizony nincs rendben. Kivéve, ha.... Ha ott, a budapesti Országházban, abban az épületben, ahol az én szívem is nagyobbat dobban, amikor belépek, szóval ha ott dőlnek el majd ezek a dolgok. De nem ott dőlnek el. Sajnos, rólunk, határon túli magyarokról ma, többek közt egy rossz XX. századi magyar politika következményeként is, más államok fővárosaiban döntenek. Ott, ahol keserves dolog magyarként politizálni, de időnként elégtétellel is jár: nyelvhasználati törvényt, anyanyelvű oktatást, alkotmánymódosítást, önkormányzatiságot, erdők, földek, ingatlanok restitúcióját csikartuk ki az elmúlt években. Hogy egy számot is mondjak példaként: több mint hatvan önálló magyar középiskolát indítottunk újra ebben a két évtizedben.
És végig tudtuk: mindez elrontható, visszafordítható, lebontható. Egyetlen garancia van rá, hogy nem lesz baj: csakis mi magunk, erdélyi magyarok. Akik tudjuk, hogy még Magyarország kolozsvári és csíkszeredai főkonzulátusa sem nyílhatott volna meg a mi következetes politikánk nélkül – aki nem hiszi, járjon utána! -, és azt is tudjuk, hogy soha semmi nem ér véget: íme, fogunkat csikorgatva látjuk, hogy megint nem hagyják békén a kolozsvári Mátyás-szobrot.
De mondom, most ennél is nagyobb lehet a baj, és ha ezt ki-ki felismeri, talán előbb-utóbb megjön a kijózanodás is. Hátha sikerül végre helyes válaszokat találni arra, ami Szlovákiában történt, és ami Romániában is akármikor megtörténhet. Hátha valamikor sikerül feloldani azt az ordító paradoxont, hogy a jelenlegi jobbközép kormányt Romániában az RMDSZ tartja össze, nélkülünk nem lenne többsége, de a magyarországi jobbközép egy része mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ-t a nyeregből kiüsse, miközben ugyanez a jobbközép büszke arra, hogy néppárti alapon baráti viszonyt ápolhat a román kormánykoalícióval és magával az államfővel, akik az RMDSZ jóvoltából kormányoznak immár másfél éve.
Ugye hogy még mondatnak is képtelenség, amit itt leírtam? Pedig ez maga a képtelen igazság. Nem kellene-e vajon elgondolkozni ezen? Nem kellene-e végiggondolni azt, hogy mi lesz, ha egy legyengített, körbeharapdált RMDSZ nem képes majd kivédeni egy olyan javaslatot, mint ami ezekben a napokban lázban tartja Romániát. Ha a tervezett közigazgatási reformot végrehajtják, megszűnik a 74 százalékos magyar többségű Kovászna megye (223 750 lakos) és a 85 százalékos magyar többségű Hargita megye (326 347 lakos), ahol magyar az önkormányzati vezetés, illetve Maros megye (38 százalék, összesen 583 210 lakos), amelyet szintén mi vezetünk (egyfordulósan, relatív többséggel közvetlenül választanak Romániában megyei elnököt), és beolvadnak abba a tervezett Közép-régióba (Brassó, Szeben és Fehér megyével együtt), amelyben attól kezdve 28-29 százalékos aránya lesz a magyarságnak (összesen 2 638 809 lakos, 34 100 négyzetkilométer). Mindezt, ismétlem, akkor kell elképzelni, amikor Erdélyben négy megyének (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár) magyar, RMDSZ-es önkormányzati elnöke van.
Egy ilyen egyébként sem funkcionális, megvalósítása esetén valószínűleg az egész országban komoly közigazgatási zavarokat okozó tervet, sajnos, meg lehet ma pillanatok alatt szavazni Romániában. Nem kell hozzá más, csak törvénymódosítás a parlamentben. Megakadályozni pedig nem fogja Brüsszel, miért is tenné, hiszen az etnikai szempontok nem érdeklik, más normákat pedig nem sért egy ilyen átszervezés, és nem fogja elakasztani más sem.
Tudom, vannak, akik kétkedve csóválják a fejüket, hát kíváncsian várom tőlük: ki fogja ezt a szándékot eredményesen vétózni? A NATO? Magyarország? Az ENSZ? A szlovákiai közigazgatási átszervezést ki akadályozta meg néhány éve? Senki. Nálunk is ez történne, ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.
Ezt nem értik a pártcsinálók. De legalább a támogatóik értenék! Mert az a kisebb gond, hogy az esetleg félrehajított RMDSZ-től kér-e jó székely szokás szerint valaki később bocsánatot. Az igazi kérdés: ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?
Markó Béla
Élet és Irodalom, jún. 24. – újraközölte: Népújság (Marosvásárhely), 2011. június 30.
(A Népújság csak Markó Béla írását közölte, Demeter Szilárd reagálását /Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának, Erdély.ma, jún. 28./ nem.)
Erdély.ma

Pártkicsinálók – Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ÉS-ben jelentkezett egy dolgozattal, és – nem gondoltam volna – ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-főtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter főtitkár egy vonásában emlékeztet Petőfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendő erény, cikke elején a lírai felvezető egészen megkapó. Lófő őseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszerető székelyekből éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tőlük, ami az övék volt, ők meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerős férfiak mennek seregszám idő előtt betegnyugdíjba, majd világgá – régebb Magyarba’ – dolgozni, fiatalok várják a „sommert”, nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az „életbe”.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelőre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentől eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az Ész felkent papjaként – a nagybötűs Igazság kizárólagos birtokosaként – formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem győzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelő módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, „egy tragikusan szűk látókörű politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencéből, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldről sem képes kitekinteni”, hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, „mucsai”, mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselőkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselőkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselőkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselőinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselőinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselők, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielőtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentből való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebből 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-ről, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért – mert ez a legmagasabb szám – a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségű Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. És így tovább…
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életemből huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t „félrehajítsák”. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tőkés László EP-alelnöknek – a Néppárt védnökének – a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében előválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. És bár egyre valószínűbbnek tűnik, hogy nem ugyanazt értjük az „összefogás” szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az „összefogás” lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ÉS-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértő bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintről nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: „Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és – igen! – önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erős, cselekvő bukaresti politikai jelenlét segítségével is.” Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzőkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni – és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendőr – már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör –, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója – márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van –, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
Én például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselőjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtől valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukénak éreznek (gyakorlatilag a központ segítségégével alkotnak meg), mint ahogy az ellen sem tiltakoznék, ha a magyar vagy magyarok lakta településeinknek lenne kulturális stratégiája – egy sajátosan erdélyi kulturális stratégia integráns részeként. És bár lehet, hogy a bukaresti minisztertárs morogna, de több pénzt feccölnék az erdélyi vállalkozásfejlesztésbe, és az is egészségesebb környezetet teremtene, ha nem a helyesen írni sem tudó politikus elnökölne a szakmai kuratóriumban.
És bíznék az emberekben. Nem hülyék. Kis segítséggel óriási dolgokra képesek, tessék csak megnézni az izmosodó civil szférát.
És bíznék a magyarokban is. Nem csupán Erdélyből vagy Magyarországról, hanem szerte a világból. Van magyar tudástőke, egészen egyszerűen nyitottnak kell lenni, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy egymást megtaláljuk – és tanuljunk egymástól. Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, azok a mucsai politikusok megcsinálták azt, amire a romániai politikum két évtized alatt nem volt képes: önálló magyar egyetem-hálózatot hoztak létre és tartanak fenn a magyarországi adófizetők pénzén. Adóforintokból képezünk magyar szakembereket Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – azt azért illene legalább elismerni és megköszönni. Önök helyett dolgoztunk, bizony, a Sapientia–EMTE és a PKE rendszere nem csupán abban különbözik a Petőfi–Schiller Egyetemtől, hogy nem a hamis multikulturalitás égisze alatt szerveződött, hanem abban is, hogy létezik.
Kedves miniszterelnök-helyettes úr, elhiszem, hogy Bukarestben nem olyan könnyű, ha hiszi, ha nem, szurkolok Önöknek, ha másért nem is, de az én pénzemet is költik, és nekem nagyon nem mindegy, hogy mire, keményen megdolgozom érte.
Minden normális román állampolgárnak az az érdeke, hogy ez az ország fejlődjön, és ha Önök ennek az ígéretét hordoznák, akkor nem veszítettek volna annyit a népszerűségükből. De Önöknek részük és felelősségük van abban, hogy ott tart Románia, ahol, hiszen a kormánydöntéseket Önök ellenében aligha tudták volna meghozni. És a rossz kormányzást minden normális demokráciában büntetik a választók – nemzetiségi kérdéstől függetlenül.
És Ön sértődötten nekiáll védeni a védhetetlent. Saját kormánytársait csuklóból benyomja a sötét nacionalista – ellenség! – skatulyájába, ugyanakkor ugyanazzal a mozdulattal felülírja a demokrácia lényegét – a szabad társulás és a politikai véleményformálás jogát –, ráadásul mindezt belehelyezi valamiféle mucsai magyar összeesküvés-elméletbe.
Ennél azért többet várnék egy, a rajongói szerint a legnagyobb erdélyi magyar államférfitól. Például bíznék Erdélyben, ha már megidézte Kós Károlyt. Ki lehet lépni a görcsös Bukarest-paradigmából, és ki is kell – ami nem azt jelenti, hogy nem kellene ott lennünk; de nekünk Erdély az otthonunk, nem a Regát, hát helyezzük Erdélyt minden politikánk középpontjába.
Tudja, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, engem egyre inkább zavar, nem is zavar, kísért egy gyanú, főként, amikor ilyeneket olvasok Önöktől, szóval fel-felsejlik, hogy 1989-ben nagy nehezen megszabadultunk a Román Kommunista Párttól, és helyette mintha hosszú és következetes munkával megcsináltuk volna magunknak ugyanazt kicsiben, rommagyarban.
Kicsi, savanyú, de a miénk, vagy hogy is van ez.
És nagyon nem szeretem ezt az érzést.
Demeter Szilárd 
Erdély.ma

Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
– Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
– A SZNT létrejöttének előzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztető Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselők részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsőként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak előítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerűségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauşescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetűzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan működött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggő. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer működik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy időben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselőkből megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
– Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
– Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Később megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely népről beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövőkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz – az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát –, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelőtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idők, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetően már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez – a sajtó és a közvélemény elsősorban ezzel foglalkozott –, félidőben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyűjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdő borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
– Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? – Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós műsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttműködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erők részéről semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyűlésünk határozatait megkapta a román államfő, a kormányfő, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
– Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? – Elsőként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létező törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmű, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok működését.
– Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? – Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban működő autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhető. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét – a Székelyföldön a magyar nyelvet –, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
– A nyelvi jogok terén azért történt némi előrelépés Erdélyben, a létező törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
– A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvű román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthető jogállást, hanem a magyar anyanyelvű román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
– Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
– Az autonómia-statútummal egy időben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történő kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelőtt Marosszéken – ahol a székelység egyharmada él – egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitűzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert ő azonnal le szeretné vetetni, be akarja tiltatni, folyamatosan fenyeget, így fölkelti a közfigyelmet. Pascan prefektus akarata ellenére partnerünkké vált a székely jelképek terjesztésében. Az ő ellenkezése nélkül nehéz lett volna kitűzetni nyolc önkormányzatra zászlónkat. Nemrég törvényt javasolt a székely szimbólumok betiltására. Meggyőződésem, hogy ez újabb lendületet fog adni a székely zászló minél több helyen történő kitűzéséhez. Ma már nem csak a Magyar Polgári Párt székházain lehet látni, hanem több RMDSZ székházra is felkerült. Ez jelzi, hogy pártoktól független jelképről van szó. A székely zászló ma már minden, Székelyfölddel kapcsolatos eseménynek része. Legutóbb a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitásán került közelképbe. Az évek során mindenhol ott szerepelt, ahol Székelyföldről szó esett. Tőkés László székelyföldi kampánya, székelyföldi plakátjai elképzelhetetlenek voltak a székelyföldi zászló nélkül. A kronológiai felsorolást a székelyudvarhelyi nagygyűléssel folytatnám, ahol tömegrendezvényen sikerült fölmutatni közösségünk akaratát, és ennek igen jelentős médiavisszhangja volt. Az ott elfogadott határozatok ma is időtállóak. A soron következő gyergyóditrói nemzetgyűlés a népszavazás-kezdeményezés elindítója és legitimálója lett.
– A székelyföldi népszavazást sokan az SZNT legfontosabb kezdeményezésének tartják. Mekkora volt ennek a hatása?
– Az akció 2006 és 2008 februárja között zajlott, és 250 ezer székelyföldi polgárt sikerült megszólítani: a megkérdezettek több mint 90 százaléka mondott igen Székelyföld területi autonómiájára! Ez ma és a jövőben is igen fontos hivatkozási alap a nemzetközi fórumok előtt. A népszavazás jegyzőkönyveit beköttettük, ezek bekerültek az SZNT archívumába. Ennek egy másolatát átadtuk a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatalának, személyesen Sólyom Lászlónak, és felkértük, hogy a legmagasabb állami magyar közméltóságként erkölcsi és politikai védnökséget vállaljon fölötte. A köztársasági elnök úr, Sólyom László nagy empátiával fogadta munkánk eredményét. A Sándor-palota volt a legfontosabb hely, ahova jegyzőkönyveink másolatát eljuttattuk. A népszavazás végeredményéről részletesen tájékoztattuk az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, de eljuttattuk a román állami hatóságokhoz is. Úgy gondolom, hogy az SZNT kezdeményezése a Trianon utáni nemzettörténet egyik kiemelkedően fontos eseménye: a trianoni határokon túl, magyar közösségek még soha nem szerveztek önrendelkezési kérdésről népszavazást. A nemzetközi figyelemfelkeltés másik fontos példájaként említhetem az SZNT tavalyi, budapesti gyűlését, amely elsősorban a magyarországi közvélemény figyelmét hívta fel a székelyföldi autonómia-törekvésre. Sikerként könyvelem el, hogy a magyar pártokkal sikerült megértetni: ez pártpolitika fölött álló törekvés. Elmagyaráztuk, hogy Székelyföld autonómiája közjogi megoldást, és nem ideológiát jelent. Az ellenzéki pártok is elfogadták törekvésünket. A Magyar Szocialista Párt ígéretet tett, hogy ha a magyar kormány a székely autonómia irányába bármilyen lépést tesz, törekvésében támogatni fogják. A Lehet Más a Politika (LMP) szintén támogatásáról biztosított. Nagy előrelépésnek tartom, hogy magyarországi önkormányzatokkal gyümölcsöző együttműködést tudtunk kialakítani, elsősorban olyan önkormányzatokkal, melyek területén székelyek élnek. A Kerepesi Székely Köröknek például 500 tagja van, de sok más települést is felsorolhatnék, amelyekkel jó kapcsolatot építettünk ki. Bízom benne, hogy amennyiben megteremtjük Székelyföld autonóm intézményeit, nagy számban fognak hazatérni a szülőföldjüket elhagyott székelyek.
– Az anyaországból és általában a Kárpát-medencéből többször fogalmaztak meg olyan véleményt az erdélyi magyar közélet felé, hogy alakítsunk ki egységes álláspontot az autonómia-statútumok ügyében, így azokat nem csak az anyaországban, hanem az európai intézményekben lobbizó magyar diplomácia könnyebben támogathatná. Kialakítható-e konszenzus ebben az ügyben? – 2004-ben, amikor az SZNT megszavazta saját törvénytervezetét, és azt Románia parlamentje elé terjesztette, RMDSZ-politikusok szájából ígéretként hangzott el, hogy az RMDSZ is ki fogja dolgozni saját, Székelyföldre vonatkozó autonómia-tervezetét. Ez azóta sem történt meg. Sokáig vártam rá, mert kíváncsi voltam arra, hogy az autonómia általánosan elfogadott intézményei az RMDSZ koncepciójában helyettesíthetők-e mással? Nem tudtam eldönteni, hogy mit takarhat az RMDSZ más fajta autonómia-koncepciója? Nos, hét esztendővel az elhangzott ígéret óta, sem az RMDSZ-nek, sem más politikai alakulatnak nincs az SZNT-től eltérő koncepciója. A Bakk Miklós-féle törvénytervezetről szokás még alternatívaként beszélni, de aki ezt elolvassa és összeveti a Csapó-féle tervezettel, rájön, hogy a Csapó-féle tervezetből indult ki, arra építette a sajátját, és ezt a szerző is elismeri. Lényeges, elvi különbség tehát nincs a két törvénytervezet között! Egy másik törvénytervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács személyi elvű autonómia-statútuma az egész erdélyi magyarságra kiterjedő autonómia-statútum részként magába foglalja a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájának lehetőségét, illetve a tömbben élő magyarság, Székelyföld területi autonómiáját is. A törvénytervezet a romániai magyar nemzeti közösséget egységes jogalanynak tekinti, és kiragadja a kisebbségi kérdéskörből. Az EMNT két törvénytervezete azokat a jogköröket fogalmazza meg, amellyel minden erdélyi magyar rendelkezhet, azonban a sajátságos helyzetekre nem tér ki, amellyel például egy magyar többségű önkormányzatnak lehetősége és joga lenne élni. Megfogalmazása szerint a személyi elvű autonómia-statútum által szavatolt jogok gyakorlója, képviselője, megjelenítője a magyar többségű önkormányzat területén maga a választott önkormányzat. Az EMNT törvénytervezetei az RMDSZ programjában is megtalálható háromszintű autonómia-koncepcióra épülnek. Az általános szint kiterjed egész Erdélyre: ez a romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiája. Ebben a megfogalmazásban lehetőség van a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiájára, és Székelyföld területi autonómiájára is. Minden olyan jogkört, amit a személyi elvű autonómia intézményei biztosítanak, Székelyföld esetében a regionális parlamentre és a regionális kormányra ruház. A Székelyföldön kívül lévő, magyar többségű települések esetében ez a feladatkör a helyi önkormányzatokra tartozik.
– Ehhez képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete messze áll mind az SZNT, mind az EMNT elképzeléseitől... – Az RMDSZ törvénytervezetével az a legnagyobb baj, hogy megtéveszti az embereket: sokan azt gondolják, hogyha itt-ott javítanának rajta, akkor talán elfogadható lenne a romániai magyarság számára. Ez nem igaz! Rossz maga az alapkoncepció: az erdélyi magyar nemzeti közösség és a többi romániai kisebbség egy szinten van kezelve. Az erdélyi magyar nemzeti közösség nem tartozik a romániai kisebbségek közé! Érdekességként mondom el, hogy 1988-ban jelent meg a magyar és román értelmiségiek közös nyilatkozata, a Budapesti Nyilatkozat, amely egy jövőképet vetített elénk. Lényege az volt, hogy Erdély a komplementaritás tere, az egymást kiegészítő kultúráké. Ezen belül a román és a magyar kultúra egyenrangú. Ehhez a felfogáshoz képest az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hátrébb lép, és azt mondja, hogy van román többség és 18 kisebbség, amelynek egyike mi lennénk. Ez nem igaz! Katalónia kormánya, Katalónia parlamentje nagyon korrekt kisebbségügyi politikát folytat. Védi például az aráni nyelvet, és hivatalos rangra emeli azon a tíz katalóniai településen, ahol jelentős számban élnek. Vagyis a katalánok a maguk területén nem alanyai a kisebbség-politikának, hanem ők alkotják a kisebbség-politikát. Székelyföldön mi nem vagyunk kisebbség, 75 százalékos többséget alkotunk. A skótok nem tekintik magukat kisebbségnek, hiszen Skócia az ő hazájuk, ahol ők többségben vannak. Mi székelyek saját hazánkban, a Székelyföldön többségben vagyunk. Jobb kisebbségpolitikát folytatnánk, mint amit a román kormány jelenleg folytat. Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetét nem lehet javítani, mert az eleve rossz. Erről közleményt adtunk ki több erdélyi magyar szervezettel közösen. Amennyiben a román kormány elfogadná a törvénytervezetet, többet ártana a magyar nemzeti közösségnek, mint amennyit használna.
– A rendszerváltás óta eltelt több mint két évtized. Traian Băsescu román államfő magyar- és autonómia-ellenes vehemenciája a kilencvenes évek elejére emlékeztet. Úgy tűnik, az autonómia területén tapodtat sem haladtunk előre, hiszen az SZNT és az EMNT autonómiatervezeteit, a több évig tartó műhelymunkát az egymást követő román törvényhozások olvasatlanul seperték le az asztalról. Még az RMDSZ által benyújtott, vérszegény kisebbségi törvénytervezet minimális jogköreit is kiiktatná a román többség. Miben látja az autonómia teljeskörű elutasításának okait? – Romániában a központosítás gondolata sokkal erőteljesebben, markánsabban élte túl a rendszerváltást, mint bármelyik más kelet-európai országban. A központi hatalom decentralizációjával a román hatalom képtelen megbirkózni. Amikor 1989 decembere után az Iliescu-rendszer a megyei elsőtitkárok funkcióját átalakította, és bevezette a prefektusok intézményét, az ellenzéki pártok, a későbbi Demokratikus Konvenció pártjai igen keményen kritizálták. Rámutattak arra, hogy az Iliescu-rendszer fenntartja a Román Kommunista Párt egykori struktúráját. Az indítvány motivációja az volt, hogy ahol Iliescu pártja nem nyerte meg a helyhatósági választásokat, ott a kihelyezett kormánybiztos érvényesítse a helyi népakarattal szemben a központi kormányzat akaratát. Az 1996-os váltással hatalomra került a Demokratikus Konvencióba tömörült ellenzék, de a prefektusi intézményt ők sem törölték el, hanem megerősítették saját klientúrájuk számára. Az 1968-as Ceauşescu-féle alkotmányba bekerült a nemzetállam gondolata, amit a háború előtti régi román alkotmányból élesztettek újjá, és ezzel folytonossá vált az egységes román nemzetállam szintagmája. Ez voltaképpen a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egyidejűleg következett be, és nem véletlenül. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam doktrínája Európában egyedülálló partikularitás: nem tudok még egy olyan alkotmányt, amelyben ez a doktrína így szerepelne. Ez a román politikai osztály fejében mindennél fontosabb! Ma Romániában az egy főre eső nemzeti össztermék kisebb, mint a gaboni. Ez már nem annyira fontos a románok számára. A románság el tudja fogadni azt, hogy az életszínvonal még alacsonyabb legyen, csak az egységes román nemzetállam doktrínája érvényesüljön továbbra is. Az autonómia-elképzelések útjában ez a legfontosabb akadály.
– Ha a romániai magyarság közképviselete az utóbbi másfél évtizedben nem alkudott volna meg a román állami vezetéssel, vajon előbbre állnánk autonómiaügyben?
– A román hatalom mindenkori érdeke az volt, hogy az RMDSZ-szel valamiféle szövetséget alkosson. Romániában nincs vertikális, csak horizontális hatalommegosztás, így nyilván román érdek volt az RMDSZ-t szervesen beépíteni a rendszerbe. A két-három RMDSZ-es miniszter hatásköre az egységes román nemzetállam jegyében terjed ki az ország egész területére. Miközben lemondunk arról, hogy saját ügyeinkről döntsük, cserébe néhány magyar politikusnak megadják azt a lehetőséget, hogy országos ügyekben legyen befolyása. Az RMDSZ részéről ez teljesen elhibázott felfogás volt. Ma már az autonómiát nem csak a románok ellenzik, hanem nincs markáns magyar képviselet sem, amely az autonómiáért és a vertikális hatalommegosztásért fellépne. Az autonómiához kell egy központi hatalom, amely átad, és kell egy regionális akarat, regionális képződmény, amely hatalmi központtá válva a központi hatalomtól jogosítványokat kap. Nálunk hiányzik ez a regionális képződmény, amely követelni tudná a közösségi jogok képviseletét a Székelyföldön. A két fél nélkül nincs hatalomátadás, és hatalomátvétel.
– Ön szerint milyen szerepe volt az utóbbi két évtizedben az anyaország gyenge, vagy hosszú évekig hiányzó autonómia-támogatásának?
– Az SZNT budapesti gyűlésén, egyik határozatában azt kérte az anyaországtól, hogy a székelyföldi autonómia-törekvést, az erdélyi magyarság autonómia-törekvéseit tegye az államközi megbeszélések tárgyává, hiszen a román-magyar alapszerződés értelmében ezt megteheti. Az alapszerződés szerint jogaink védelme az államközi együttműködés tárgya, összhangban a nemzetközi joggal. Az autonómia nem más, mint ezeknek a jogoknak az intézményi garanciája. Mi elmondtuk, hogy nem a nyomásgyakorlás eszközét látjuk ebben, hanem éppenséggel a bizalomépítését. A dél-tiroli autonómia példája nem csak arról szól, hogy Ausztria lobbizott és nyomást gyakorolt, hanem hármas együttműködéssel jött létre: a dél-tiroli helyi közösség, Olaszország és Ausztria egyezett ki. Ebből Ausztria nem maradhatott ki: kimaradása gyengíti a bizalmat, hiszen nem világos, hogyan viszonyul az autonómia ügyéhez. Magyarországnak világos álláspontot kell kialakítania a székelyföldi autonómiáról, kormányközi együttműködés tárgyává kell tennie. Ebben a kérdésben a magyar politikát átláthatóvá kell tenni.
– Úgy tűnik, Brüsszelben is megtört a jég, hiszen a székelyföldi iroda megnyitása elmozdulás a holtpontról… – Bármennyire is sikeresnek tartom és üdvözlöm, néhány dolgot hiányolok belőle. Először is hiányzik a tartalom: önmagában a Székelyföldet jeleníti meg, de a nyilatkozók szerint Romániának akarnak pénzt szerezni. Ez Székelyföldnek kevés, de a román politikumnak túl soknak tűnt. Hiányzott az előzetes egyeztetés is. Az lett volna a természetes, hogy az iroda megnyitására a román külügyminisztérium is meghívást kapjon. Utána neki kellett volna megmagyaráznia, hogy miért nem ment el. Az autonómiatörekvés arról szól, hogy ezeket a törvényeket Bukarestben akarjuk elfogadtatni. Az SZNT budapesti nagygyűlésére Románia budapesti nagykövete is kapott meghívót. Ha nem jött el, az már nem a mi felelősségünk. Mi mindig nyitottak vagyunk a párbeszédre: rendezvényeinkre meghívjuk a román hivatalosságokat is. Ha nem reagálnak, minket felelősség nem terhel.
– A jövő évi választások fő témája ismét az erdélyi magyar autonómia-törekvés lesz. Az alakulóban levő Erdélyi Magyar Néppárt a közbeszéd tárgyává tenné a témát, ugyanakkor a választások előtt valószínűleg létrejövő erdélyi magyar politikai öszszefogás akár fordulópontot is jelenthet az autonómiaküzdelemben. Lát-e reményt az áttörésre?
– Az a kérdés, hogy egységesek tudunk-e lenni az autonómia kérdésében? Az összefogás lényege az volna, hogy egy világos autonómia-elképzelés mögé sorakozzunk fel mindannyian. A múlt keserű tapasztalatait csak így tudjuk megváltoztatni. Mondanék erre egy példát: 2009-ben a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést az SZNT azért kezdeményezte, mert a román politikum diplomatikusan teszteli az erdélyi magyar közösséget, a magyar kormányt, hogyan fogadna egy maihoz hasonló közigazgatási reformot. Akkor is felvetődött Székelyföld beolvasztása, felszámolása. Elképzelésünk az volt, hogy az önkormányzatokat vigyük szembe ezzel az akarattal. Ha ők tesztelnek, akkor legyen világos üzenet, hogy ez nem fog menni. Az önkormányzati nagygyűlésre előkészített dokumentumokban az első és legfontosabb határozat címe ez volt: Állásfoglalás a romániai közigazgatási reformról. A szöveg kulcsmondata így szól: Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható. Székelyföldnek egyben, önálló fejlesztési régióvá is kell válnia. Az egységes fellépés lett volna kívánatos. Ezzel szemben az történt, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összehívott egy ellen rendezvényt Csíkszeredában, ahol úgynevezett Autonómia-memorandumot fogadtak el. Ebben a közigazgatási reformról nem vettek tudomást, ráadásul egy rendkívüli balsikerű mondattal spékelték meg a szöveget: Romániában jelenleg nincs olyan központi politikai akarat, amely a nemzetiségi arányok megváltoztatását célozná ott, ahol magyarok élnek. Ez döbbenetes kijelentés volt! Ha teszteltek Bukarestből, azt láthatták, hogy a székelyföldi önkormányzatoknak mindössze az egyharmada mondja ki, hogy szembe kell menni a veszéllyel, miközben a kétharmada ország-világ előtt arról beszél, hogy ilyen veszély nincs! Ez nagyon súlyos tévedés volt! Beszélhetünk egységről, de az egységnek az a feltétele, hogy amikor ilyen veszélyek vannak, senki ne szervezzen ellen rendezvényt a közös akarat gyengítésére. Természetesen elképzelhető az egységes fellépés, de csakis az autonómiának elkötelezett, koherens és világos álláspont körül. Ha ez az egység nem valósul meg, a közvéleménynek, sajtónak meg kell értenie, hogy e mögött nem személyi hiúságokat kell keresni.
– Ezt az egységet meg lehet-e teremteni immár három erdélyi magyar párt összefogásával?
– Én szkeptikus vagyok abban, hogy politikai versenypártokkal teremthető-e egység…A Székely Nemzeti Tanács azért nem alakul párttá, és nem határozta meg magát soha pártként, hogy az autonómiáért való együttműködésnek kerete, háttere lehessen. Ha a székelyföldi választásokon három versenypárt indul, azok mindent meg fognak tenni, hogy a létező helyeket megszerezzék. A választásokig nincs esélye az egységnek: a következő egy év a kampányról fog szólni, sőt a közéletben már be is indult a kampány. Persze van ennek pozitív hozadéka is, hiszen annyian beszélnek székelyföldi autonómiáról, mint az előző években még soha. Igaz, e mögött rendszerint az a szándék áll, hogy mindenki tőkét kovácsoljon magának az autonómiával. Mégis jó dolog, mert ez befolyásolja a közgondolkodást. Hogy a választások után sikerül-e egységet kialakítani, nem tudom megjósolni.
Magyarországon ma a nemzetpolitikában erős egység alakult ki, de ez nem úgy működik, hogy a választások előtti pártok valamiben megegyeztek volna, hanem a politikai palettáról egy párt eltűnt, és egy liliputivá zsugorodott. A nemzet egysége egy kétharmados többség égisze alatt valósul meg. Nálunk például az lenne a természetes, hogy a magyar politikai közszereplők a székelyföldi megyei tanácsok tagjaiként közös határozatokkal hozzák létre Székelyföld autonóm regionális parlamentjét, ahol lehetne vitatkozni közös dolgainkról.
– A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés utoljára tavaly márciusban ülésezett. Lesz-e folytatás? – Ez az önkormányzati résztvevőkön és a házbizottság akaratán múlik. Most, hogy Székelyföld fölött lebeg az országos közigazgatási reform veszélye, szükség lenne a nagygyűlés újbóli összehívására. A Székelyföldön 150 községi és városi önkormányzat működik. Ha a 150 polgármester, és helyi tanács a központi hatalomtól markánsan követelné hatáskörök átadását, eleve előrelépnénk. Akkor nem csak az SZNT követelné mindezt, hanem egység alakulna ki az önkormányzatok részéről is. Ezért van nagy szükség a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés újbóli összehívására.
– Önök is tiltakoztak az új román régió-elképzelések ellen. Úgy tűnik, végül is nem lesz belőle semmi, hiszen a kormánykoalíció tagja, az RMDSZ ezt nem szavazza meg. Vajon elkerülhető az ilyenszerű régiós átszervezés jövőbeli veszélye?
– Ha a románságban tudatosodik, hogy ez egy magyarellenes lépés, és a román pártok a következő választási kampányt is a magyarellenességre akarják építeni, akkor keveset számít, hogy az RMDSZ mit akar. Az RMDSZ által támogatott három megyés Székelyföld szintén elfogadhatatlan: Kovászna, Maros és Hargita megye nem Székelyföld! Ebbe a régióba a két megye mellett csak Marosszék tartozik. Maros megye megalakításakor 290 ezer románt csatoltak Marosszékhez. Maros megyét a Ceauşescu-rendszer kényszerítette ránk. Az a súlyos, hogy immár mi magunk kérjük a három megyét, holott tudvalevő, hogy azok nem képezik le a történelmi Székelyföldet. Azt akarjuk szentesíteni, amit Ceauşescu 1968-ban ellenünk megtett. Miközben mindenki azt mondja, hogy rossz a Ceauşescu-féle megyerendszer, úgy tűnik, az RMDSZ mégis erre építené a fejlesztési régiókat. Kérdés az is, hogy a mezőségi románság akarja-e ezt a régiót? Őket megkérdezték? A cseléd-mentalitás érhető tetten az RMDSZ viselkedésében: ők eleve a kompromisszumból indulnak ki. Azt mondják, a románság számára elfogadhatatlan a Székelyföldet kérni, akkor meg ne is kérjük. Az eleve kompromisszumos magyar kérést a többség nem érzékeli, nem látja az RMDSZ szolgai mentalitását. Nem tudja, hogy ez nem a helyi magyar közösség kérése, hanem a párté. Ezt a megfelelési kényszert senki nem kérte az RMDSZ-től. A három megye iránti igényhez a többség éppen úgy viszonyul, mintha az RMDSZ eleve a történelmi Székelyföldet igényelné vissza.
Makkay József
Erdélyi Napló
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A Communitas esete a magyar sajtóval
Szinte észrevétlenül jelent meg a napokban a Communitas Alapítvány tavaszi kiírásának az eredményhirdetése. A kuratóriumok hozták formájukat, különösebb meglepetést nem okoztak. Az RMDSZ holdudvarához tartozó, vagy hozzájuk közel álló szervezetek idén is taroltak. Az alapítvány által kezelt lejmilliók kis hányadát nyilvános pályázati úton elosztó kuratóriumok hűek maradtak önmagukhoz: ahogyan eddig is, tették „kötelességüket”, és kirostálták a nem oda való, a más magyar pártok irányába elcsángáló delikvenseket.
Lévén, hogy idén egy-két ellenzéki napilapnak is hullattak némi morzsát, nagy felhajtás nem volt a Communitas örökös visszaéléseinek ügyében. Az meg bizonyára sokaknak nem tűnt fel, hogy a százszázalék RMDSZ-ellenőrzés alatt álló heti- és havilapok, vagy más időszakos periodikák kuratóriumában az RMDSZ-monopóliumot legkeményebben bíráló Erdélyi Napló, Polgári Élet vagy Erdélyi Gazda idén sem kapott egy banit sem.
Érdemes néhány szót szólnom a sajtótámogatások ügyéről, már csak azért is, mert a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsi tagjaként az előző években nekem is szerepem volt abban, hogy a napilapok által megpályázható nyilvános sajtótámogatások megítélésében az újságírószakmának is beleszólása legyen. Elértük, hogy hosszas kirekesztés után nem csak a Krónika, hanem a két, ellenzéki hangvételű megyei napilap, a Háromszék és a Reggeli Újság is támogatásban részesülhessen.
Ha jól számolom, a MÚRE képviseletében összesen három ilyen kuratóriumi ülésen vettem részt. Ha már a jobboldali sajtó részéről egymagamban voltam ott, valamit mozdítani próbáltam. Napilap számára jelképes összeg a megítélt évi 10 000-20 000 lej, mégis jó volt tudni, hogy a Reggeli Újság vagy Krónika részére nem volt kis siker keresztülvinni ezeket a döntéseket.
A párhuzamos sajtókuratóriumban viszont ez a fajta szakmai egyeztetés már nem működött. Itt a Communitas Alapítvány hozta hagyományos formáját: mindig hithű RMDSZ-katonák osztották az erdélyi magyarság pénzét, így természetesen szóba sem jöhetett, hogy az RMDSZ-vonaltól eltérő lapok részesüljenek támogatásban. Persze, mindig akadt egy-két kuratóriumi tag, aki azért rákérdezett, hogy az Erdélyi Napló például kaphat-e pénzt? A kétezres évek végéig ez úgy működött, hogy Markó Béla tudatta a nagyérdemű kuratóriummal, kik vannak tiltólistán. Az Erdélyi Napló néhány más lappal együtt hosszú éveken át a lista oszlopos tagja volt. Aztán kis erdélyi világunk változott, és az RMDSZ egyezkedésre kényszerült Tőkés Lászlóval. Ettől persze az RMDSZ-csúcs nem változott meg, de hirtelen, szemszúrásból eltűnt a virtuális lista. Tíz év után így eshetett meg, hogy az Erdélyi Napló 2009-ben egyszer csak kereken 5 000 lejt kapott, nagyjából annyit, mint egy községi polgármesteri hivatal faliújságja. Összehasonlításként írom, hogy az RMDSZ egyik szócsöveként elhíresült Erdélyi Riport hetilap abban az évben az általunk kapott összeg több mint hatszorosához jutott hozzá.
Amikor RMDSZ-tisztségviselőknek panaszkodtunk a méltánytalan pénzosztásról, válaszuk rendszerint az volt: miért nem megyünk Tőkés Lászlóhoz vagy Szász Jenőhöz pénzt kérni? Az természetesen egyikük fejében sem fordult meg, hogy a szétosztásra kerülő pénz nem valamiféle RMDSZ-mágnás személyes vagyona, hanem a romániai magyarság adólejeiből megítélt támogatás.
Az RMDSZ pénzosztó kuratóriuma semmit nem hajlandó saját hibáiból tanulni. Úgy tűnik, idén a kuratóriumokban ismét „listás szavazás” folyt. A Communitas ismétli önmagát, akár a történelem. Miközben a magyarországi kormányváltás rendre mindent kihúzott az RMDSZ alól, a figyelmeztetés nem elegendő. Ugyanott folytatják, mintha mi sem történt volna.
átvette Makkay József blogjából, 2011. május 23
Erdélyi Polgár /Az MPP Kolozs megyei lapja.

Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)

Táltosok
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetőjét, a leendő Néppárt főgondozóját kérdik az ország új közigazgatási átrendezése kapcsán kipattant botrányról. A pesti közszolgálati médiák új súlypontozásával magyarázható, hogy miért éppen őt szólaltatják meg, aki csak statiszta ebben az ügyben is, és miért nem Kelemen Hunort, Markó Bélát, Korodi Attilát, Lakatos Pétert vagy másvalakit, akik sokkal többet tudnak erről a kérdésről, hisz az RMDSZ-szel ott vannak a tűzben, a parlamentben és a kormányban, kapják a pofonokat jobbról is meg balról is. De nem, nekik inkább Toró kell, mert ő egyeseknek, akik jó távolságból nézik dolgainkat, most statisztaként is bárkinél hitelesebb. Kívülről nézve, az EMNT ügyvezetője aránylag reálisan értékeli a helyzetet. De a végén rendíthetetlen bátorsággal odamar ellenfelének, az RMDSZ-nek. Például felrója, hogy Kelemen Hunor csak végső eszköznek tekinti az utcára vonulást! Vagyis nem kell betojni, legyünk keményebbek a románokkal, és nem kell annyit tárgyalni, majd az utca úgyis a mi javunkra dönt. Mert ugye, mi vagyunk az erősebbek! De hol és miben? Vízilabdában, halászléfőzésben vagy békaugratásban mindenképpen.
Ám a politikában kisinasai sem lehetünk a románoknak. Bizonyíték rá a kettős állampolgárság ügye. Băsescuék szép csendben, egy belügyminiszteri rendelettel megadták a moldovánoknak, s nem ordították világgá a tévében, hogy most már minden román együvé tartozik. Mi pedig annyit szájalunk, nagymagyarkodunk vele, hogy sikerült felhergelnünk a szomszédokat!
Na, mondom, azért se teszem le a libatollat, kivárom, hogy Toróék ne csak az erdélyi magyarságot, de a román parlamentet is meghódítsák! Lelki szemeimmel már látom is, amint Geoană, Antonescu, Boc és a többiek leborulnak az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői előtt, és nemcsak a Székelyföld területi autonómiáját, de a moldovai csángók önállóságát is megadják. Mert azok, akik korábban az RMDSZ képviseletében alig szólaltak meg a bukaresti parlamentben, s mert nem választották őket újra, durcásan félreálltak, most a Népbárt bűvös erejével (és a Pestről kapott pénzekkel!) valósággal megtáltosodnak és akaratukat átviszik a románokra!
Ezért is rémálmot látnak azok, akik azt gondolják, hogy az eddig kivívott jogaink is elúsznak...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az RMDSZ célja a stabilitás
Markó Béla szerint a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. "A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint az RMDSZ attól tart, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz.
Mindenki védeni próbálja a döntéshozási hatalmát. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk, ha befolyásunk lenne, és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy" – nyilatkozta a miniszterelnök-helyettes egy tegnapi zilahi sajtótájékoztatón.
Markó azt mondta, az RMDSZ érdeke és célja a jelenlegi koalíció stabilitásának fenntartása, a szövetség szeretné megőrizni a jelenlegi koalíciót a kitűzött időpontig, azaz a jövő évi választásokig. "Ter­mészetesen ez csak közös érdekek esetében lehetséges, ha minden partnerünk hasonlóan gondolkodik, és ők is meg akarják őrizni ezt a koalíciót. Mi így viszonyulunk a koalíció kérdéséhez, szeretnénk folytatni a választásokig, egyrészt szeretnénk végigvinni mandátumunkat, másrészt a stabilitás elsődleges ebben a pillanatban a romániai politikai életben" – mondta az RMDSZ volt elnöke. A kérdésre, hogy 2012-ig a koalícióban maradva az RMDSZ nem kockáztatja-e, hogy nem lesz tagja a következő kormánynak, Markó azt válaszolta: "A belépés egy koalícióba vagy kormányba sok feltételtől, kritériumtól függ. Ha ezek teljesülnek, akkor tagjai lehetünk egy eljövendő kormánynak, ha nem, nem. Ne­künk eb­ben a pillanatban nem a következő kormányon kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy egy koalíció, kormány tagja légy, be kell jutnod a parlamentbe, a közvélemény-kutatások szerint jelenleg megvan a szükséges öt-hat százalékos támogatottságunk." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A nyolc javasolt megye túl nagy
Markó Béla, miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon azt nyilatkozta, hogy ki kell gondolni egy közigazgatási átszervezést Romániának, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz.
„Az RMDSZ véleménye szerint is gondolkodnunk kell a közigazgatási átszervezésen. A jelenlegi megyék túl kicsik, hogy stratégiát érvényesítsenek, emiatt még nem kötelező a felszámolásuk, de megoldást kell keresni. Amit javasoltak, a nyolc nagy megyével, elfogadhatatlan volt. Mi azt mondtuk, komoly elemzésekre, tanulmányokra van szükség, mert a javasolt megyék túl nagyok, a terület hatékony közigazgatása szempontjából. Ha a jelenlegi megyék, vagy közülük egyesek túl kicsik, hogy végigvigyék elképzeléseiket, akkor a nyolc javasolt túl nagy”, nyilatkozta egy sajtótájékoztatón Markó Béla.
Az idézett forrás szerint, azt mondták, az RMDSZ azért találta elfogadhatatlannak a nyolc megyés változatot, mert így elveszítheti befolyását bizonyos térségbe, „ami igaz”.
„A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint mi attól tartottunk, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz- és természetes, hogy védeni próbálod döntéshozási hatalmadat. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk ha befolyásunk lenne és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy”, nyilatkozta Markó Béla, miniszterelnök-helyettes.
Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást és elkerüljék az olyan megoldást, „amely nem volt eléggé előkészítve, megemésztve”.
A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását, nyilatkozta a Mediafax tudósítójának az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor.
Roberta Anastase, a PDL első alelnöke hétfőn azt nyilatkozta, hogy a koalíció képviselőinek egy bizottsága őszig elemzi a regionalizáció kérdését és ezzel párhuzamosan a kormány folytatja a decentralizációt.
Mediafax. Nyugati Jelen (Arad)

Markó megtartaná a koalíciót a következő választásig
Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon tartott sajtótájékoztatón elmondta, az RMDSZ azt szeretné, hogy a jelenlegi koalíció egészen a következő választásokig stabil maradjon. Markó szerint ehhez elengedhetetlen a másik kormányzófél ilyen irányú elkötelezettsége. Ez csak akkor lehetséges, ha a partnereink is hasonló módon gondolkodnak. Végig szeretnénk vinni ezt a mandátumot, a politikai stabilitás nagyon fontos Romániában, idézi Markót a Mediafax hírügynökség. Arra a kérdésre, hogy akkor is kitart-e az RMDSZ a koalíció mellett, ha fennáll annak a veszélye, hogy a következő ciklusban nem kerülnek kormányra, Markó azt válaszolta, hogy úgy kell cselekedniük, hogy az RMDSZ jövőre is a jelenlegi arányban képviselhesse a magyarságot a parlamentben. Emellett Markó Béla elmondta, hogy ki kell gondolni Románia közigazgatási átszervezését, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást. A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását. (mediafax, paprikaradio) Transindex.ro

Boldoggá avatták Scheffler Jánost, Szatmár vértanú püspökét
Mintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmármémeti székesegyház előtti téren vasárnap.
A Szatmári Egyházmegye 1942-ben felszentelt megyéspüspökének életét szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme kísérte végig. Szembeszegült a katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, ezért előbb kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án.
Schönberger Jenő római katolikus szatmári megyéspüspök köszöntője után Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel a boldoggá avató határozatot, majd leleplezték Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életének ismertetetése után Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.
A katolikusság fontos eseményén számos vallási vezető, többek között Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, valamint Románia és Magyarország római és görög katolikus egyházmegyéinek mintegy kétszáz papja és több mint harminc, püspöki rangot elért főméltósága vett részt. A világi vezetők közül többek között Semjén Zsolt és Markó Béla miniszterelnök-helyettesek, Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanács elnöke, valamint Habsburg György, Habsburg Kristina és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg tette tiszteletét az eseményen.
A Szatmárnémeti régi főterét zsúfolásig megtöltő hívek előtt megtartott prédikációjában Erdő Péter rámutatott, hogy Scheffler János tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkihez, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól. "Ez pedig azért van így, mert bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója" – hangoztatta.
Életét felidézve elmondta: 1910. július 6- án szentelték pappá, kánonjogból és teológiából szerzett doktorátust, volt káplán, plébános, teológia- és hittanár, gimnáziumi igazgató. Számos kánonjogi tanulmányt tett közzé, de nem tért ki az állam és az egyház viszonyának komoly és aktuális jogi kérdései elől sem.
Kiemelte: a szatmárnémeti székesegyházban felszentelt püspök megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozást, magyarra fordította Spirago felnőtt katekizmusának harmadik kötetét és más fontos műveket. "De nem csak a betű és a szó embere volt – hangsúlyozta Erdő Péter –, hanem végigkísérte életét a szegények, az elnyomottak és az üldözöttek iránti szeretet." A háború idején közbenjárt a magyar hatóságoknál nagybányai román püspöktestvére szabadon bocsátása végett, megpróbálta segíteni a gyűjtőtáborba hurcolt zsidókat, s személyesen járt közben sváb származású hívei deportálásának megakadályozása érdekében. Igazi apostolutódként nyitott volt a szíve mindenki felé, közben pedig mély, szinte misztikus lelki életet élt. "Szíve készteti, hogy állandóan mondjon az Atyának valamit. Atyám, végtelenül szeretlek, egész emberi életemet feláldozom dicsőségedre. Fogadd el egészen elégő áldozatomat: földi életemet" – idézte Erdő Péter Scheffler János sorait az általa írt lelkigyakorlatos könyvéből, amelyet a püspök 1950-ben, száműzetése alatt írt meg. Népújság (Marosvásárhely)

Markó megtartaná 2012-ig a koalíciót
Markó Béla szerint az RMDSZ nem csupán etnikai jellegű megfontolásból utasította el az ország regionális átszervezésének tervezetét, a szövetség fő kifogása az volt, hogy behatóan elemezni kell a kérdést, mivel a javasolt szupermegyék túl nagyok lettek volna ahhoz, hogy hatékony igazgatásuk biztosítható legyen.
A kormányfőhelyettes pénteken Zilahon hangsúlyozta: a jelenlegi fejlesztési régiók nem működnek megfelelően, az RMDSZ pedig 8 helyett 16 régióra osztaná az országot, de ez nem jelenti feltétlenül a megyék megszüntetését is. Markó közölte azt is, az RMDSZ szeretné, ha a jelenlegi kormánykoalíció 2012-ig megmaradna, hogy teljesíthesse ígéreteit, és hogy biztosítsa az ország politikai stabilitását.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/belfold/marko-megtartana-2012-ig-a-koaliciot) Krónika (Kolozsvár)

Bocsánat?
„Ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?” – mereng vagy inkább szomorkodik mindnyájunk helyett Markó Béla az Élet és Irodalomban megjelent s az UMSZ által átvett cikkében, amelyben a harmadik erdélyi magyar párt körüli pesti és hazai tüsténkedést, s a nyomában létrejövő helyzetet próbálja felmérni.
A válasz kézenfekvő: senki nem fog bocsánatot kérni! Ki kért bocsánatot a felvidéki magyaroktól, hogy fele annyi képviselőjük sem jutott be a szlovák parlamentbe, mint korábban, mert a Fidesz támogatta MKP tárgyalni sem akart a Bugár Béla vezette Hid-Most vegyes párttal? Jól emlékszünk Csáky Pál lekezelő szavaira: szóra sem érdemes pártnak nevezte Bugárékat! Hát megfizettek érte, s fizet bőven a felvidéki magyarság (lásd az ottani állapotokat, a nyelvtörvény és a honosítás körüli botrányokat!), mert az MKP Orbánék fáradozásával sem érte el a parlamenti küszöböt, a mellőzött Híd viszont nyolc százalék fölött teljesített!
Nem jártak jobban a kárpátaljai magyarok sem: három- négy hellyel kevesebb képviselőjük lett a megyei tanácsban (az egymásnak feszülés nyomán a kijevi parlamentből már korábban kihulltak). A Fidesz ott is csak az egyik, az „igazi” magyarként nyilvántartott Kovács Miklós pártját, az UMDSZ- t támogatta, a Gajdos Miklós vezette formáció ellenében. S láss csodát: a választáson mégis Gajdosék szerepeltek jobban! A széthúzás okozta eredménytelenség miatt az ottani magyarság is sebezhetőbb lett. Gondoljunk csak a magyarnyelvű oktatás visszaszorítására és a magyar állampolgárságot kérők titkosszolgálati megfigyelésére és behívatására!
S még nincs vége. Az egyoldalú pesti támogatásnak is köszönhető, hogy a múlt évben nem csak Szabadkán, de a 68 százalékban magyar Révkomáromban sem sikerült magyar polgármestert választani. Először! Fennáll a veszély, hogy a tavaszon nemcsak a negyven százalékban magyar Szatmárnémetinek, de a hetvenkét százalékos Sepsiszentgyörgynek sem lehet újfent magyar előljárója, mert három civakodó magyar párt közt könnyen a negyedik román győzhet.
Mások mellett Kövér László biztos nem fog az erdélyi magyarságtól a lehetséges kudarcért bocsánatot kérni. Ezt onnan tudom, hogy a tavaszon, Szatmárnémetiben járva, megkérdeztem tőle: az új párt hangsúlyos támogatása és az RMDSZ mellőzése okán nem lesz lelkiismeret-furdalása, ha nem jutunk be a román parlamentbe? Válasza: nem lesz, mert ők csak a legjobbat akarják nekünk! Már bocsánat: mi olyan hülyék lennénk, hogy Pest nélkül képtelenek vagyunk eldönteni, mi a legjobb nekünk?
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbély Melinda: szakmai ügyről van szó, nem az autonómiáról – interjú
Mint ismeretes a napokban Biró Zsolt, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa egy sajtótájékoztató keretén belül számolt be arról, hogy a rádió Igazgatótanácsa alkotmányellenes tevékenységgel vádolja. Borbély Melinda, a Román Rádió kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztője nyilatkozott az ügy részleteiről.
– A Marosvásárhelyi Rádió keretén belül senki semmire nem szólította fel Biró Zsoltot. Egy erdőszentgyörgyi szervezet elnöke juttatta el a Román Rádióhoz azt a levelet, melyben felhívja a rádió vezetősége figyelmét arra, hogy Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács (MSZT) elnöke a rádión keresztül autonómia-törekvéseinek ad hangot. Ilyen esetben kötelességünk kivizsgálni az ügyet, ezért is hívatták be kollegámat a Marosvásárhelyi Rádió Igazgatótanácsa elé.
– Ön miért nem vett részt ezeken a kihallgatásokon? – Mint főszerkesztő-helyettes én is tagja vagyok az Igazgatótanácsnak, de ez esetben éppen azért nem vettem részt, mert nem akartam nyomást gyakorolni. Szakmailag sem tudtam volna megvédeni őt, mert Biró Zsolt elfogult ember, néha arrogáns, sok interjúalany nem szeret és nem akar vele szóba állni. A rádiónak elsődleges érdeke, hogy kedvesen, fondorlatosan jusson el azon információk tulajdonába amire szüksége van, a maximumot kell kiszedje az interjúalanyból.
– Ön szerint az SZNT besorolható a politikai szervezetek sorába? – Nem. Az SZNT sehol nincs bejegyezve, se nem politika párt, se nem alapítvány. Itt teljes mértékben szakmai ügyről van szó. Hangsúlyoznám, hogy szó sincs arról, hogy Biró Zsoltot elbocsássák a Marosvásárhelyi Rádiótól. Morális dologról beszélünk: nem lehet egyszerre az MSZT elnöke és egyben rádiós műsorvezető. Biró Zsoltnak el kell dönteni, hogy a mikrofon melyik oldalán foglal helyet. Nem lehet azt megtenni, hogy valaki valamiről nyilatkozik, mint marosszéki elnök, majd utána a rádióban híreket közöl. A kettőt nem lehet egyszerre végezni.
– Biró Zsolt önt azzal vádolja, hogy Borbély László feleségeként nem lehet elfogulatlan, pártatlan, mint szerkesztő, valamint hogy nyomást gyakorol a szerkesztőség munkatársaira. – Én a ’90-es években hírszerkesztőként kezdtem pályafutásom a közszolgálati rádiónál. Ha bárhol szerepelne, egy olyan törvény, hogy a tisztségviselőnek férje/felesége nem tölthet be vezetői pozíciót a közszolgálati szférában, akkor én lennék az első aki visszalép. Azokat a vádakat amelyeket a kollegám állít be kell bizonyítani. A cenzúra azt jelenti, hogy én nem engedek valamit adásba. Ilyenről szó sincs. Adás után szoktam véleményezni a hallottakat, és ha valami szakmailag nem felel meg az előírásoknak, akkor felhívom az illető kollega figyelmét, hogy legközelebb ha X véleményt formál Y-ról, akkor Y álláspontját is kérje ki. Aki azt mondja, hogy a Marosvásárhelyi Rádió RMDSZ-es, mert én Borbély Lászlónak vagyok a felesége, az hazudik. Nagyon szeretném, ha valaki ellenőrizné az adásainkat és meghallgatná, hogy hányszor szerepel Borbély László, Markó Béla és hányszor az SZNT. Elmondhatom, hogy az utóbbi folyik ki a rádióból.
Fodor Tekla. Erdély.ma

Késik a végleges akkreditáció (Tízéves a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem)
Csaknem egy évvel ezelőtt, 2010. július 22-én a Tusványosi Szabadegyetemen jelentette be dr. Dávid László rektor Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Kató Béla, a Sapientia kuratóriumának elnöke jelenlétében, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, s a végleges döntés már csak a politikától függ.
Előrelépés azóta sem történt. Nemrégiben Dávid László rektor elmondta: csalódott a politikumban, az érdekvédelmi képviseletben. Az üggyel kapcsolatosan és a magánegyetem tízéves történetéről Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, a Sapientia kuratóriumának elnökét kérdeztük. – Milyennek értékeli a Sapientia tízéves működését?
– Tízéves a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, de a gondolattól számítva tizenegy, hiszen mindannyian tudjuk, megannyi kérés, könyörgés és gyertyás tüntetés után a román többség nem akarta, hogy létrejöjjön az önálló erdélyi magyar tudományegyetem. A mi kérésünkre az akkori magyar kormány 2000-ben – nagyon bölcsen – úgy döntött, hogy nem várunk tovább. Akkor döntötték el, hogy létrehozzák a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet magánegyetemi státusban, s a magyar történelmi egyházak püspökeit kérték fel arra, hogy alapítóként vállaljanak részt ebben. Ez legitim, az összerdélyi magyarságot képviseli, hiszen nagyon kevés ember mondhatja el magáról Erdélyben, hogy nem tartozik valamelyik történelmi magyar egyházhoz. Az indulás nagyon nehéz volt, hiszen úgy kellett egyetemet alapítani, hogy nem volt épületünk, tanári karunk és diákságunk. Nagyon merész tett volt ez, és az elmúlt tíz esztendő is az egyetemalapításról szólt, hiszen először épületeket kellett vásárolni, aztán tanárokat és diákokat toborozni. Tíz év után jutottunk el oda, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában kiépült az egyetemi rendszer, és közel húsz szakon zajlik az oktatás, háromezer egyetemi hallgató tanul nálunk. – Miért késik az akkreditáció?
– A szabály szerint három végzős évfolyamnak be kell fejeznie tanulmányait, illetve államvizsgáznia kell egy állami egyetemen, és csak utána lehet kérni a végleges akkreditációt. Tavaly ez is megtörtént, a szakma elismerte és nagyon jó minősítéssel jóváhagyta azt a munkát, amit végeztünk. Már csak a politikumnak kellene a döntést meghoznia. Számunkra teljesen érthetetlen, hogy egy európai uniós tagállamban, miután olyan jó kapcsolatokról beszélnek a magyar és a román kormány részéről, és amikor Schmitt Pál magyar köztársasági elnöknek Traian Băsescu államfő és a parlament elnöke is megígérte, hogy a Sapientia akkreditációját minél rövidebb időn belül megoldják, mégsem halad az ügy. A szakmai akkreditáció óta lassan egy esztendő telt el. Szakmailag minden rendben, senki nem mondja azt, hogy a Sapientiának nincs létjogosultsága, de érthetetlen, hogy miért kell ilyen hosszú ideig várni a végleges akkreditációig. Olyan értelemben is, hogy azt halljuk, az RMDSZ-től függ a koalíció megmaradása. Mi úgy gondoljuk, hogy egy nagyon egyszerű, rövid politikai procedúra után ezt rendezni lehetne.
– Mi lehet a következménye a késlekedésnek?
– Amennyiben nem történik meg sürgősen, a megkezdett munka nagyon sokat fog sérülni, hiszen az akkreditáció elmaradása akadályozza a mesteri szakok indítását, esetleg a doktori képzéseket, és abban a versenyben, amelyben vagyunk, alulmaradunk. Az sem megoldás, hogy a Sapientián csupán magyarországi egyetemek mesteri képzői létezzenek, nekünk az az érdekünk, hogy itteni tanárokkal működjék és fejlődjék az egyetem. Nagyon furcsának találjuk, hogy a parlamenti döntés késik, elképzelni sem tudjuk, kinek milyen politikai szándékai vannak, hogy ezt az ügyet húzza, nyúzza. Egyértelmű, hogy nincs meg a politikai akarat, mindenki egyetért velünk, mindent megígér, és aztán nem történik semmi. Legutóbb egy hónappal ezelőtt a magyar történelmi egyházak püspökei előtt kérdeztük meg Markó Bélától, hogy mit gondol erről, mire ő azt felelte, hogy az őszi parlamenti ülésszakban kerül sor a Sapientia akkreditációjára. Sajnos, a politikában sokféle okból kifolyólag nagyon gyakran megtörténik, hogy ígérünk valamit, és utána az nem teljesül. Majd meg lehet magyarázni, hogy miért nem. Mi egyelőre úgy érezzük, hogy ebben az ügyben nem történik haladás, és ezt végső soron az erdélyi magyarság fogja megsínyleni, a közösség kárára történik a halogatás.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem ért egyet a határon túli magyarok szavazati jogával Markó Béla
Rossz döntésnek tartom, hogy szavazati jog is jár a kettős állampolgársággal a külhoni magyarok számára. Ha ezzel letudjuk állampolgári kötelezettségeinket, és csinálunk az RMDSZ mellé egy új pártot, akkor félő, hogy a jövőben nem lesz parlamenti képviseletünk – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes Marosfőn.
Erdélyi múlt, erdélyi jövő címmel tartott előadást Markó Béla miniszterelnök helyettes szombaton délelőtt, a 8. EU táborban, Marosfőn. Az RMDSZ volt elnöke egyfajta magyarázkodással kezdte beszédét, arról, hogy miért van ma még mindig kormányon az RMDSZ. „Nem árt szembesíteni magunkat azzal, amit egy évvel ezelőtt gondoltunk, mondtunk szintén a marosfői táborban” – mondta bevezetőjében Markó Béla, utalva arra, hogy akkor más közérzettel ültek itt és beszélgettek az RMDSZ politikusai, mert közvetlenül a megszorító intézkedésekkel kapcsolatos kormányzati döntések után vettek részt a tavalyi fórumon. Markó felidézte, hogy a népszerűtlen döntések miatt sokan megkérdőjelezték és bírálták az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, és egyáltalán a szövetség szerepét, helyét a romániai érdekképviselet terén. „Ezért mindennapi dilemma volt az RMDSZ számára, hogy ilyen körülmények között szabad-e kormányon maradnia" -- mondta Markó, majd hozzátette: „A viszonylag idejében meghozott megszorító intézkedések miatt tartunk ma ott, hogy nem kell egy a görögországihoz hasonló helyzettel szembe nézni Romániában is.”
Markó Béla jó döntésnek tartja az RMDSZ-nek a közigazgatási átszervezés elhalasztásával kapcsolatos lépését is. Felhívta a figyelmet arra, hogy Traian Basescu államfő legutóbbi javaslata, miszerint az óriás megyék árnyékában önálló megye legyen Hargita és Kovászna, szintén elfogadhatatlan, ám ennek a javaslatnak van egy pozitív üzenet is: „Benne van, hogy a Székelyföldet másként kell kezelni, mint az ország többi régióját, de szerintem egész Erdélyt külön kell kezelni. A fő szempont pedig az etnikai kérdés kell legyen, hiszen elsőrendű, hogy pl. az egyes megyéket érintő döntésekben milyen mértékben vannak jelen a magyarok, a nyelvhasználatot hogyan szabályozzuk” – fogalmazott Markó. Szerinte ebben a kérdésben csak Bukarestben születhet megállapodás, s bár fontos, hogy mit gondolnak Brüsszelben vagy mit mondanak Magyarországon, a megyék átszervezésének kérdésében „magunkra vagyunk utalva”.
Markó Béla felelőtlen döntésnek tartja, hogy az RMDSZ ellenében újabb pártot hoznak létre Erdélyben magyarországi politikusok segítségével. Úgy véli, az elmúlt húsz évben is voltak próbálkozások, de eddig mindig elporladtak, ma viszont magyarországi támogatással, erővel akarják szétverni a romániai magyarság politikai egységét. „Aki azt hiszi, hogy erdélyi magyarságnak az a problémája, hogy szavazhat-e a magyarországi választásokon, az óriási hibát követ el, és hibás lesz, ha nem tudunk majd olyan pozícióban lenni, hogy a saját sorsunkról mi dönthessünk.”
Rossz döntés, hogy szavazati joggal is jár a kettős állampolgárság a külhoni magyarok számára. Ha ezzel letudjuk állampolgári kötelezettségeinket és csinálunk az RMDSZ mellé egy új pártot, akkor félő, hogy a jövőben nem lesz parlamenti képviseletünk – összegezte Markó.
hircentrum.ro. Erdély.ma

Markó: a multikulturalitás fenntartása Erdély jövőjének záloga
A multikulturalitás fenntartásában látja Erdély jövőjének zálogát Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke. A marosfői EU-táborban elhangzott előadásában fontosnak nevezte az autonómiát, ugyanakkor ellenezte egy új romániai magyar párt létrehozásának szándékát.
"Erdély jövőbeni multietnikus jellege attól függ, hogy sikerül-e kialakítanunk további olyan szabályokat, normákat, intézményeket, amelyek biztosítanák az itt élő nemzetiségek, kultúrák egyenrangú viszonyát, és amelyek ugyanakkor biztosítják a közösségek számára etnikai különbözőségeik, különlétük megélését is" - mondta Markó Béla az előadásról kiadott közlemény szerint.
Kifejtette: a román politikum által kezdetben felvázolt, nyolc nagymegyéből álló megyerendszer megvalósítása súlyos következményekkel járt volna a magyarság további sorsára és lehetőségeire nézve, hiszen a közösség ezáltal elveszítette volna a jelenlegi magyar többségű megyékben gyakorolt önkormányzati döntési jogköreit. Olyan viszonyrendszert kell kialakítani, amelyben a közösségeknek lehetőségük van beleszólni az őket is érintő kérdésekbe, és amely révén csakis ők dönthetnek olyan kérdések kapcsán, amelyek kizárólag az adott közösséget érintik mondta a politikus, hozzátéve: ez az autonómia.
Szerinte kizárólag az RMDSZ volt képes megakadályozni a magyarság szempontjából katasztrofális következményekkel járó átszervezést, és szétoszlatott egy sokak által táplált illúziót is, azt, hogy "futunk Budapestre, Brüsszelbe, akik majd megoldják a problémáinkat".
Markó Béla felelőtlen döntésnek tartja, hogy egyesek az RMDSZ ellenében újabb romániai magyar pártot akarnak létrehozni. "Az, hogy magyarországi politikusok támogatásával erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát, teljességgel érthetetlen" - mondta.
Azt is rossz döntésnek nevezte, hogy a határon túli magyarságnak megadott állampolgárság mellé szavazati jogot is adna a magyar állam. Úgy vélte: az erdélyi magyarságnak ma nem az a legfontosabb problémája, hogy szavazhat-e Magyarországon vagy sem. "Ha mi letudjuk állampolgári kötelezettségeinket azzal, hogy szavazunk a magyarországi parlamenti választásokon, amely választásoknak ránk nézve szinte semmilyen következményük nincsen..., és emellé létrehozunk még egy pártot is, nos arra ébredhetünk, hogy nem lesz képviseletünk a román parlamentben" - hangsúlyozta Markó Béla. Bumm.sk

Markó: Lassan ki akarok vonulni a politikai életből
Markó Béla kormányfő-helyettes szombaton a marosfői nyári egyetemen elmondta, készül arra, hogy „lassan” kivonuljon a politikai életből, mert más hivatása is van, az irodalom, ennek szeretne élni.
Marosfőn Az ifjúság és az Európai Unió elnevezésű nyári egyetemen azt kérdezték Markó Bélától, milyen az élet, miután visszalépett az RMDSZ elnökségéből, amire ő azt válaszolta: „van élet az RMDSZ-en kívül is”.
„Van élet az RMDSZ-en kívül is, van élet az RMDSZ-elnökség után is. Ne gondolják, hogy csak politikai karrier létezik, még ha az szép, és sok elégtétellel is jár” – mondta az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
Markó elmondta a fiataloknak, úgy gondolta, esélyt kell adnia az RMDSZ-nek a változásra, akkor is, ha szerinte ez nem jelenti az elfordulást attól az iránytól, amelyet a Szövetség az utóbbi 20 évben követett.
Az RMDSZ leköszönt elnöke dicsérte utódját, Kelemen Hunort, akiről azt mondta, sikeresen állta a sarat az első nagy kihívásban, vagyis a területi átszervezéssel kapcsolatos álláspontja fenntartásában.
„Csak jót mondhatok Kelemen Hunorról, nem kell háromhavonta érdemdiplomával jutalmazni, de, úgy vélem, jól teljesít. Nehéz problémákkal is szembe kellett néznie, a területi átszervezésével, például, ezzel a kihívással megbirkózott, és rendben van” – mondta Markó.
Bár már nem elnöke az RMDSZ-nek – jegyezte meg Markó –, azért még politikus, de „lassan” szeretne kivonulni a politikai életből.
„Meg kell szoknom, hogy nem csak RMDSZ-elnökség van a világon, még politikus vagyok, és el kell mondanom, hogy lassan ki akarok vonulni a politikai életből, mert van más elhivatottságom is, az irodalom, és ennek a hivatásomnak szeretnék élni” – fejtette ki Markó. Nyugati Jelen (Arada)

Markó: felelőtlen döntés egy új pártot létrehozni
Erdély jövőbeni multietnikus jellege attól függ, hogy sikerül-e kialakítanunk további olyan szabályokat, normákat, intézményeket, amelyek biztosítanák az itt élő nemzetiségek, kultúrák egyenrangú viszonyát, és amelyek ugyanakkor biztosítják a közösségek számára etnikai különbözőségeik, különlétük megélését is. Ennek megvalósulása azonban a jövőbeni jó vagy rossz döntéseinktől függ” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes szombaton, Marosfőn, a 8. EU tábor utolsó szakmai napján tartott előadásában.
Az RMDSZ volt elnöke arra hívta fel a figyelmet, az Erdélyben élő nemzetiségek, együttélése a múltban sem spontánul, sorsszerűen alakult ki, hanem az adott nemzetiségek által meghozott döntésekre, az általuk kiküzdött olyan jogokra, szabályrendszerekre épült, mint a székely és a szász autonómia, vagy a vallásszabadságot kimondó 1568-as tordai törvény.
Nem Budapest vagy Brüsszel oldja meg a problémáinkat
A miniszterelnök-helyettes szerint az ország adminisztratív átszervezésének kérdése is egy hasonló horderejű döntést rejt, amely hosszú távon meghatározhatja az erdélyi magyarság helyzetét. Úgy látja, a román politikum által kezdetben felvázolt, nyolc nagy megyéből álló megyerendszer megvalósítása súlyos következményekkel járt volna a magyarság további sorsára és lehetőségeire, hiszen a közösség ezáltal elveszítette volna a jelenlegi magyar többségű megyékben gyakorolt önkormányzati döntési jogköreit. A közigazgatási átszervezést övező politikai viták nagy konklúziójának tartja azt, hogy kizárólag az RMDSZ volt képes megakadályozni a magyarság szempontjából katasztrófális következményekkel járó átszervezést, és szétoszlatott egy sokak által táplált illúziót is: azt, hogy „futunk Budapestre, Brüsszelbe, akik majd megoldják a problémáinkat”. 
Magyarországi politikusok támogatásával akarják szétverni az erdélyi magyar politikát
Markó rendkívül felelőtlen döntésnek tartja, hogy egyesek az RMDSZ ellenében egy újabb pártot akarnak létrehozni. Azt mondta: ilyen kudarcos kísérletek eddig is voltak, azonban érthetetlen, hogy magyarországi politikusok támogatásával erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát. Markó szerint az RMDSZ és a magyarországi vezetés közötti minden konfliktus erre az alapvető szemléletbeli ellentétre vezethető vissza. Rossz döntésnek tartja ugyanakkor azt is, hogy a határon túli magyarságnak megadott állampolgárság mellé szavazati jogot is adna a magyar állam. „Ezt nem sokan merik kimondani, mert félnek az érzelmi nyomástól, de ki kell mondanom: aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarságnak ma az a legfontosabb problémája, hogy szavazhat-e Magyarországon, az óriási hibát követ el, és vétkes lesz, ha a jövőképünket nem tudjuk úgy alakítani, ahogyan azt alakítanunk kell. Az fontos döntés, hogy a kettős állampolgárságra van lehetőség, de rossz döntés lesz, ha ez szavazati joggal is jár azok számára, akik itt élnek Erdélyben. Ha mi letudjuk állampolgári kötelezettségeinket azzal, hogy szavazunk a magyarországi parlamenti választásokon, amely választásoknak ránk nézve szinte semmilyen következményük nincsen , és e mellé létrehozunk még egy pártot is, arra ébredhetünk, hogy nem lesz képviseletünk a román parlamentben, és az olyan kezdeményezések, mint a területi átszervezés vagy a többi magyarellenes kezdeményezés úgy mehet át rajtunk, mint a mozdony” – hangsúlyozta előadásában Markó Béla. Hozzátette: ,szerinte ez nem fog bekövetkezni, mivel az erdélyi magyarság továbbra is kiáll az egységes érdekvédelmi politizálás mellett. Krónika (Kolozsvár)

Megmarad Erdélyben a multikulturális közeg
Markó: rossz döntés, ha a magyar állampolgárság szavazati joggal is jár
Fajsúlyos politikai és közéleti kérdésekről tartott előadást szombaton a Marosfőn lezajlott EU-táborban Markó Béla. Erdélyi múlt, erdélyi jövő című előadásában az RMDSZ volt elnöke vázolta az elmúlt egy év történéseit, érintette a kormánykoalíciós harcokat, a megszorító intézkedések kérdését, az oktatási törvénynek az anyanyelvi oktatással kapcsolatos vonatkozásait, a közigazgatási átszervezést, az Erdélyi Magyar Néppárt alapítási folyamatát, illetve a kettős állampolgárság veszélyes elemeit. Ugyanakkor szólt arról is, hogy szerinte nincs szükség újabb összefogásra, mivel „beteg ugyan az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, de formálisan nem szűnt meg”. A politikus éles és kemény bírálatot fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy tervek szerint szavazati jogot is kapnának azok, akik felveszik a magyar állampolgárságot.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Főtitkársága és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara szervezésében, valamint az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság és a Hargita Megye Tanácsának társszervezésében Marosfőn zajló rendezvényen tartott szombati előadásában Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke a szokásosnál keményebb szavakat használt az általa negatívnak ítélt folyamatok leírásában. A miniszterelnök-helyettes élesen bírálta a budapesti kormány azon szándékát, hogy erdélyi közösségünk számára a magyar állampolgárság mellett a szavazati jogot is biztosítsák, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumról (EMEF) pedig azt mondta: „megbetegedett, formálisan nem szűnt meg ugyan, de nem működik”.
Előadásának kezdetén a táborlakókhoz szólva megjegyezte: a politikai utánpótlást jelenthetik azok, akit most részt vesznek az EU-táborban. Az egy évvel ezelőtti helyzetről beszélve elmondta: akkor „egészen más közérzettel” érkezett a rendezvényre, ugyanis nem sokkal a tábor előtt „fájdalmas és sokak által ellenzett” intézkedéseket hozott az a kormány, amelynek az RMDSZ akkor is tagja volt. Úgy vélekedett, ezeket már a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) kormányzása idején meg kellett volna hozni.
– A kormánykoalíciós jelenlétünket rendkívül vehemensen bírálták. Sokakban felmerült a kérdés: szabad-e, érdemes-e így vállalni a kormányzati szerepet. Tavaly itt, az EU-táborban az oktatási törvényről is beszéltem. Egyesek azt mondták, egyfajta maszlag, amellyel próbálom elterelni a figyelmet, s az oktatási reformmal, illetve az anyanyelvi oktatás szavatolásával áltatom magam. A jogszabályt a kormány felelősségvállalással elfogadtatta, így most korlátozás nélkül biztosított az anyanyelvi oktatás. Ennek alá kellett rendelni más kérdéseket, mint például a megszorító intézkedéseket, amelyeket szerencsére viszonylag időben sikerült meghoznunk, s így nem jutottunk Görögország helyzetébe – mondta Markó. Hozzáfűzte: a magyar nyelvű új földrajz és történelem könyveket már lassan nyomtatják, s a nyolcadikosok és tizenkettedikesek számára szeptembertől hozzáférhetők lesznek.
Úgy vélte, szívósság és következetesség volt az RMDSZ részéről az, hogy a kormány a felelősségvállalás segítségével fogadtatta el az új oktatási törvényt. – Dönthettünk volna az ellenzékiség mellett, de meggyőződésem, hogy jelenleg az ország rosszabb helyzetben lenne – fogalmazott a politikus.
Erdély jövőjéről szólva kifejtette: szerinte mindenképpen megmarad a multikulturális közeg, amely – értelmezése szerint – nem a kultúráknak az egybeolvadását, hanem ezeknek önálló létezését jelenti ebben a régióban. – Új szabályokra, struktúrákra, intézményekre lesz szükség, hogy a külön létet egyenlő módon élhessük meg – mondta.
Az államhatalomnak egy egész ország, régió, etnikai közösség jövőjére kiható döntéseivel kapcsolatban Markó két beszédes példát említett: egyrészt szólt a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és Románia Szocialista Köztársaság (RSZK) által 1968-ban hozott döntéséről, amely értelmében a kapitalista ország fejpénzért megvásárolta az erdélyi németeket. – Hátborzongató adatsorok birtokába jutottam: a polgárokat kategóriákra osztották, ennek függvényében állapították meg a fizetendő összeget. Ugyanakkor évekre lebontva egyeztek meg, hány németet engednek ki Romániából. A szerződést nem az államok kötötték: német részről egy ügyvéd, román részről pedig rendszerint a Szekuritáté tábornoka írta alá a dokumentumokat. Húsz év alatt 236 ezer németet vásárolt meg az NSZK, így jelenleg csak 59 ezren vannak Erdélyben. Ez a döntés alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy csak a magyarról beszélhessünk úgy, mint jelentős más romániai közösségről. Az ilyen döntések jó vagy rossz irányba vihetik el a jövőképet – mondta. Másrészt szóba hozta a tervezett közigazgatási átszervezést, amely véleménye szerint egy ugyanilyen rossz határozat lett volna. – Rendkívül hátrányosan érintett volna bennünket, ezért elleneztük. Volt viszont egy olyan hozadéka ennek az egésznek, amit a jövőben felhasználhatunk: Székelyföld kérdését másképp kell kezelni. Ha elfogadják a közigazgatási átszervezést, egyik pillanatról a másikra megváltoztathatták volna a jövőképünket – fogalmazott Markó. Leszögezte: az RMDSZ-nek köszönhetően hiúsult meg a kísérlet. Szerinte szertefoszlott az az ábránd, hogy ilyen kérdésekben segít Budapest vagy Brüsszel.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapításával kapcsolatban Markó éles bírálatot fogalmazott meg: úgy vélte, „rendkívül felelőtlen” az, hogy az RMDSZ ellenében új politikai alakulatot hoznak létre. – A magyarországi politikusok erőnek erejével szét akarják verni az egységes erdélyi magyar politikát. Súlyos szemléleti ellentétek vannak közöttünk. Óriási hibát követ el az, aki azt hiszi, hogy a legfontosabb problémánk a magyar állampolgárság megszerzése és a magyarországi szavazati jog biztosítása. Valaki vétkes lesz, hogy a jövőképünket nem tudjuk megfelelőképpen alakítani. Sokan fognak bírálni, de kimondom: rossz döntés, ha a magyar állampolgárság szavazati joggal is jár. Itt kell szavazzunk és annyian, hogy befolyásolni tudjuk sorsunk alakítását. Máshol is voksolhatunk, de annak ránk nincs sok és annyi befolyása – mondta.
Kérdésre válaszolva kifejtette: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) „megbetegedett, formálisan nem szűnt meg ugyan, de nem működik”. – Innen-onnan mondják, hogy fogjunk össze. Össze vagyunk fogva, ott az EMEF. Miért jegyeznek be új pártot, ha így sikerülhet kialakítani a párbeszédet? A pártalapítás megtorpedózta az EMEF-et – fejtette ki Markó Béla.
Szintén résztvevői kérdésre elmondta, hogy Kelemen Hunorról, az RMDSZ új elnökéről „csak jót tud mondani”. – Jól teljesített, jól helytállt a nehéz helyzetekben. Nagy próbatétel volt például a közigazgatási átszervezés – mondta. Kilátásba helyezte, hogy jövőre szinte teljesen visszavonul a politikai életből. – Lejár a szenátori mandátumom, s aztán az irodalomnak akarok élni – mondta Markó Béla
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Tervezet a Sapientia akkreditációjáról
Elkészült a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet – tájékoztatott tegnapi közleményében az RMDSZ.
Az Oktatási Minisztérium jóváhagyta, Markó Béla miniszterelnök-helyettes pedig aláírta az akkreditálásra vonatkozó törvénytervezetet, amely hamarosan a kormány elé kerül. Az elmúlt időszakban a Sapientia vezetői sérelmezték, és a magyar politikai képviselet szemére vetették, hogy késik az egyetem akkreditációja, jóllehet, a szakmai jóváhagyás már tavaly megszületett. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Építkezhet Kolozsváron a Sapientia
Jelentős beruházásokba kezd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE). A nyár végén Kolozsváron egy modern épület felhúzásának látnak neki, Csíkszeredában pedig a jelenlegi épület szigetelését kezdik el. Kedden ugyanakkor kiderült: elkészült a felsőoktatási intézmény akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet, amely remélhetőleg hamarosan a kormány elé kerül. A tervezetet már jóváhagyta az oktatási tárca, és Markó Béla miniszterelnök-helyettes is aláírta.
Várhatóan augusztus végén, szeptember elején kezdődik el a Sapientia kolozsvári épületének a megépítése. „Zajlik a versenytárgyalás során a legjobb árajánlatot adó konzorcium pályázatának az átvilágítása, s hamarosan szerződéskötésre is sor kerül, ezt követően el is kezdődhet az építkezés” – mondta el lapunknak Dávid László rektor. Amennyiben az idén elkészül a kétszintes mélygarázs, és be tudják födni, a beruházó elégedettnek mondhatja magát – jegyezte meg. Dávid László egyelőre nem akarta elárulni a pályázaton nyertes cég nevét, azt azonban elmondta, a legalacsonyabb árral dolgozó cégcsoportot választották ki. Felvetésünkre, hogy Romániában divattá vált az alullicitálás, amit hónapok múltán az árak a felek között aláírt különböző függelékkel való feltornászása követ, a rektor annyit mondott, hogy a Sapientia már tanult a marosvásárhelyi építkezésből. „Ezúttal úgy kötünk szerződést, hogy utólagos árnövelésre ne biztosítsunk kiskapukat” – szögezte le.
A Tordai úton lévő telken mintegy ötezer négyzetméteres alapterületű épület felépítését tervezik. A föld alatti két szint fölé további öt fog emelkedni. Az építkezés anyagi fedezetével kapcsolatban a rektor elmondta, az összeg egy részét a Kálvária-dombon elterülő egyhektáros terület eladása biztosítaná. Némi gondot jelent, hogy egy ideje jelentősen csökkentek a telekárak, és a potenciális vevők száma is megcsappant. „Mégis szerencsénk van, mivel az idéntől visszaállt a kétmilliárd forintos magyar állami támogatás, amiből 330 milliót fejlesztésre fordíthatunk. Az összeg tíz százaléka illetné Kolozsvárt, de az egyetemet működtető kuratórium úgy döntött, hogy a többi helyszín kölcsönével megelőlegezi az építkezést” – mutatta be a finanszírozás mechanizmusát a rektor. Dávid László fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az épület átadása után a rektori hivatal és a Sapientia Alapítvány továbbra is a városközpont egyik reprezentatív épületének számító Bocskai-házban marad.
Marosvásárhelyen jelenleg még keresik annak a módját, hogyan lehetne az első, 240 férőhelyes campust két-három év alatt befejezni. „Ha évi százmillió forint áll rendelkezésünkre, akkor akár hét-nyolc évig is elhúzódna az építkezés. Ezt szeretnénk elkerülni, és mielőbb tető alá hozni az egyre szükségesebbnek tűnő bentlakást” – fejtette ki az egyetem vezetője. Az egyetemet működtető alapítvány kuratóriuma több változatot is kigondolt a bevételek növelésére. A legkézenfekvőbb egy költségvetés-kiegészítés igénylése volna, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a magyar kormány, miután megduplázta a Gyurcsány-kabinet által megtépázott büdzsét, képes-e átvállalni egy újabb megterhelést. Felmerült egy banki kölcsön felvételének a lehetősége is, ehhez a koronkai telek egy részét kellene elzálogosítani. A harmadik változat a hajdanán oly népszerű téglajegyek kibocsátása.
„Meggyőződésem, hogy amennyiben ez utóbbit megfelelőképpen tudnánk tálalni, nagyon sokan mellénk állnának” – vélekedett Dávid. A koronkai campus első épületét további kettő követné, ezek megépítése azonban még távoli tervnek tűnik, akárcsak a sportcsarnok felhúzása, de a kutatóközpont megépítésére is várni kell. Ez utóbbi esetében még némi bonyodalmak vannak az egyetem és a marosvásárhelyi, elektronikai rendszerek fejlesztésével foglalkozó cég közötti szerződés körül. „Kiderült, hogy nem felelt meg az uniós pályázati rendszereknek, ezért módosításra szorul. Csakhogy e tekintetben nincs teljes konszenzus az egyetem és a finanszírozó magyar kormány között” – mutatott rá a pillanatnyi akadályra Dávid László. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Borbély László: alaptalanok a DNA vádjai, nem vagyok érintett az ügyben
Semmilyen módon nem érintett az állítólagos befolyásszerzési ügyben, amelyről a médiából értesült – jelentette ki Borbély László környezetvédelmi miniszter szerdán. Borbély azt követően mondta ezt, hogy hazaérkezett Lengyelországból, a repülőtérről pedig egyenesen a kormány székházába, a bukaresti Victoria-palotába hajtott, ahol megbeszélést folytatott Markó Béla kormányfőhelyettessel, és Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. „Nem vagyok érintett ebben a történetben, alaptalanok a Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) közleményében szereplő állítások. Az igazságszolgáltatás szabadon teljesítheti kötelességét” – fogalmazott Borbély.
Borbély László szerdán érkezett a lengyelországi Sopotból, ahol július 10. és 12. között az Európai Unió környezetvédelmi minisztereinek informális találkozóján vett részt.
„Nem az a fajta ember vagyok, aki elbújik a sajtó elől. Nem tartózkodtam az országban, külföldön értesültem a történtekről” – mondta a miniszter.
Borbély a repülőtérről egyesen a Victoria-palotába ment, ahol megbeszélést folytatott Markó Béla miniszterelnök-helyettessel és Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, Emi Boc kormányfővel azonban nem találkozott.
Kelemen Hunor szövetségi elnök egyébként július 14-re, csütörtökre, 16 órára Kolozsvárra, a Szövetségi Elnöki Hivatal gyűléstermébe összehívta a Szövetségi Állandó Tanácsot. Az RMDSZ közlése szerint a tanácskozás zártkörű.
Mint arról tájékoztattunk, Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke, valamint Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos neve is felbukkan egy korrupciós ügyben, amelyet az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vizsgál. A DNA két személy ellen indított büntetőjogi vizsgálatot: Ioan Ciocan, egy avasfelsőfalui cég ügyvezetője ellen, aki az ügyészek szerint egy 20 ezer euró értékű lakásfelújítással megvásárolta Borbély László befolyását, amelynek köszönhetően a cég szerződéseket köthetett a Vízgazdálkodási Hivatallal. A másik gyanúsított Szepessy Szabolcs miniszteri tanácsos, aki a DNA szerint a közvetítő volt az ügyben.
A DNA szerdán házkutatást tartott egy bukaresti lakásban, amely hírforrások szerint Borbély László egyik rokonának tulajdonában van. Krónika (Kolozsvár)

Hamarosan akkreditált lehet a Sapientia EMTE
Elkészült a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjára vonatkozó törvénytervezet.
Az Oktatási Minisztérium jóváhagyta, és Markó Béla miniszterelnök-helyettes aláírta a Sapientia Tudományegyetem akkreditálására vonatkozó törvénytervezetet, amely remélhetőleg hamarosan a kormány elé kerül.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)

Gyors eljárást sürget a Sapientia
Szükség van a gyors döntésre a Sapientia akkreditációjával kapcsolatban, mert félő, hogy politikai viták tárgyává válhat az intézmény jövőjét meghatározó folyamat – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek Dávid László, az intézmény rektora
Szükség van a gyors döntésre a Sapientia akkreditációjával kapcsolatban, mert félő, hogy politikai viták tárgyává válhat az intézmény jövőjét meghatározó folyamat – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek Dávid László, az intézmény rektora. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden írta alá az akkreditációról szóló törvénytervezetet, az oktatási minisztérium által kedvezően értékelt jogszabály várhatóan hamarosan a kormány elé kerül.
Beláthatatlan érdekek
A romániai felsőoktatás minőségét biztosító intézmény az ARACIS már tavaly zöld utat adott az akkreditációhoz, az ehhez szükséges törvényalkotási folyamat azonban elhúzódott. Király András, a szaktárca államtitkára korábban úgy nyilatkozott, valóban hosszadalmas eljárásról van szó, de az eltelt idő megfelel az ilyenkor szokásos ügymenet tartamának. A tanügyminisztérium munkatársa úgy vélte, az év végén, a következő év elején megszülethet a várva várt jogszabály.
Dávid László emlékeztetett: a Sapientia hosszú ideje vár erre a törvénytervezetre, tapasztalatai szerint más egyetemek sokkal rövidebb idő alatt elérték ezt a státuszt. „A Sapientia esetében sem azért nehéz ez a folyamat, mert nincsenek meg a feltételek, vagy valami egyéb – az intézmény működését érintő – gond lenne, hanem azért, mert a parlamenti döntések mögött olyan érdekek vannak, amelyeket nehéz belátni. Nem az a kérdés, hogy megkapjuk-e az akkreditációt, hanem, hogy mikor?” – hangsúlyozta az egyetemvezető, aki abszurdnak nevezte a jogalkotási folyamatot, és hozzátette: a hosszadalmas eljárás oka valószínűleg az, hogy az illetékesek ellenőrizni tudják az egyetemeken folyó valódi munkát.
Nem mindegy, hogy mikor
„Számunkra azért fontos a gyors döntés, hogy ne vesszen ködbe a jó minősítés, amit az akkreditáció folyamán kapott a Sapientia. Azt szeretném, hogy ennek tudatában döntsön a parlament. Nem volna jó, ha senki sem emlékezne egy tíz évvel korábbi értékelésre. Tartok attól, hogy politikai kérdéssé válik az egyetem ügye, és nem arról fog szólni, hogy szakmailag kiváló teljesítmény van az intézmény mögött” – figyelmeztetett Dávid László.
Az egyetemen folyó munka szakmai hitelét bizonyítja az a felmérés – hangsúlyozzák a Sapientia munkatársai –, amelyet a bukaresti Ad Astra Egyesület a napokban tette közzé. A dokumentum a hazai egyetemeket értékeli, és az adatsor szerint a romániai magántulajdonban lévő felsőoktatási intézmények közül a legjobb eredményt a Sapientia érte el. Az egyesület 2002 óta követi az állami és magánegyetemek, valamint tudományos társaságok oktatóinak nemzetközileg jegyzett tudományos kiadványokban publikált tanulmányait.
A szakmunka 263 állami és magánegyetemet, illetve tudományos társaságot vizsgált: a legjobb minősítést az eltelt években a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Egyetem és a Bukaresti Műszaki Egyetem érte el. Idén a Sapientiát a magánegyetemek között az első, a teljes mezőnyben pedig a 38. helyen jegyzik.
Az akkreditációjára váró intézmény ebben az évben Kolozsváron jelentős volumenű beruházásba is kezd: a Tordai úton hétszintes épület felépítését tervezik. A Marosvásárhelyre tervezett campus felépítésére azonban – amelynek alapkövét tavaly Schmitt Pál köztársasági elnök rakta le – a magyar kormány ígéretei ellenére sincs fedezet. Új Magyar Szó (Bukarest)

Jó úton halad Nyirő hamvainak hazahozatala?
Nem tudni mikor kerülnek itthoni földbe Nyirő József hamvai, és nincs megegyezés a végső nyughely felől sem. Az érintettek nyugtatgatnak: az ügy napirenden van és jó úton halad.
Jó úton halad a hamvak hazahozatala, napirenden van az ügy, az örökösökkel meg van beszélve és folyamatosan egyeztetünk a Nyirő József Kulturális Alapítvánnyal is" – nyilatkozott szűkszavúan a fejleményekről Balázs Árpád, az MPP önkormányzati képviselője, aki Nyirő hamvainak hazahozatalát, Pál Gyula néhai ügyész kezdeményezésének nyomán, 1995 óta folyamatosan, ma már többekkel együtt szorgalmazza.
Balázs Árpád nem kívánt beavatni a részletekbe, mondván, hogy a hamvak hazahozatalával kapcsolatosan vannak még tennivalók. A pontos dátum egyelőre még nincs leszögezve, mint ahogy az író földi maradványainak végső nyughelye is vitatott. Utóbbival kapcsolatosan két variáns is felmerült: egyes vélemények szerint az egykori lakhely, a Nyirő-villa, mások szerint pedig a katolikus temető lenne megfelelő helyszín. A kérdésben végső döntés csak a későbbiekben várható.
A tanácsos egy újdonsággal is szolgált: „Nem csak Nyirő József hamvait hozzuk haza Székelyudvarhelyre, de, a család beleegyezésével, a marosvásárhelyi temetőben nyugvó feleségéét, Ilona asszonyét is. Szeretnénk az eseményt ünnepivé tenni, a temetést megelőzően egy Nyirő-emlékhetet rendezünk, de ennek pontos programjáról majd a megfelelő időben nyilatkozunk" – közölte Balázs.
Az 1953. október 16-án elhunyt és a madridi Almudena temetőben nyugalomba helyezett Nyirő József hamvainak hazahozatala legutóbb tavaly szeptemberben volt terítéken. Akkor kisebb vitát szült az, hogy a néhai író végső akaratának beteljesítését (azt, hogy szülőföldjén nyugodjék) ki kezdeményezte elsőként, illetve ki az ügyben az illetékesebb: a Szász Jenő képviselte Székelyudvarhelyért Alapítvány, vagy az ügyet szintén felkaroló városvezetés, és az önkormányzatot képviselő Bunta Levente polgármester.
A polgármesteri hivatalnál érdeklődve Bálint Attila sajtószóvivőtől megtudtuk: a madridi városvezetéssel ez ügyben több hivatalos levélváltás is történt, a hazahozatal időpontjával kapcsolatosan konkrétumok egyelőre nincsenek, de az ügy napirenden van.
Bár a Nyirő-hamvak hazahozatalát felkaroló két fél egymástól függetlenül dolgozik, remélhetően nem vész el a sok bába közt a gyermek. Remény a megvalósulásra van, hiszen a hazahozatalt nem csak az író leszármazottai, a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány, a Nyirő József Kulturális Alapítvány támogatja, de olyan neves politikusok is, mint az ügy fővédnöke, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke illetve Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság kultúráért felelős államtitkára.
Lázár Emese. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Markó-vizit az ÚMSZ-nél
Szerkesztőségünkbe látogatott tegnap a miniszterelnök-helyettes
Többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük Markó Béla miniszterelnökhelyettest, aki tegnap az Új Magyar Szó szerkesztőségébe látogatott.
„Bár azt nem állítom, hogy az Új Magyar Szó minden lapszámát átforgatom, a miniszterelnök-helyettesi kabinetben készülő lapszemle révén naponta látom, hogy mi jelenik meg a lapban, mire reagál az Új Magyar Szó, mi az aznapi sajtótéma” – fejtette ki a tegnap lapunk szerkesztőségébe látogató Markó Béla miniszterelnökhelyettes. Markót többek közt újságolvasási szokásairól kérdeztük. Mint elárulta, ő maga ilyen szempontból „konzervatív”, minthogy az internet előretörése ellenére továbbra is a nyomtatott betű híve.
„A hagyományos sajtótermékek híve vagyok” – mondta Markó Béla szerkesztőségünkben
„Online nem nagyon szeretek olvasni, néha-néha elolvasok ezt-azt, főleg magyarországi dolgokat, olyasmit, amit nem tudok a kezembe venni. Az Új Magyar Szóból főleg a hétvégi számokat veszem kézbe, papíron, a csütörtöki-pénteki számot, otthon, Marosvásárhelyen. Tartalmas és jó a lap, ezt még azok a politikus kollégák is elismerik, akik néha indulatoskodnak, attól függően, hogy szereti őket az Új Magyar Szó, vagy nem szereti, hogy nekik tetsző vagy kevésbé tetsző dolgok jelennek meg róluk a lapban” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerkesztőségünkben az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról, a romániai kormánykoalíció várható sorsáról, a „Borbély-ügyről”, illetve arról beszélgetett az Új Magyar Szó újságíróival, hogy lehet-e kormányüléseken szonetteket írni. A Markó Bélával készült interjút következő lapszámunkban közöljük. Új Magyar Szó (Bukarest)