Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. február 26.
Markó Béla szövetségi elnök beszámolója az RMDSZ 10. Kongresszusán
Nagyvárad – Tisztelt Kongresszus! Nem először állok egy RMDSZ-kongresszuson a mikrofon előtt, és nem először próbálom összefoglalni egy szövetségi elnöki mandátum eredményeit, beváltott vagy beváltatlan ígéreteit, és legfőképpen tanulságait.
Van mégis egy alapvető különbség az eddigi alkalmakhoz képest, ugyanis ezek a beszámolók nyilvánvalóan esélyt kínáltak arra is, hogy a közelmúltat felleltározva, a közelebbi vagy távolabbi jövőről beszéljek. Sőt, számomra a múltbanézésnek, a krónikaírásnak és mindenfajta elszámolásnak ez a legnagyobb értelme: lehetőség a távlatnyitásra. Nos, a mostani visszatekintés látszólag egészen más jelentést hordoz, nincsen benne a személyes politikai perspektíva, nem lappang a szöveg mögött egy programbeszéd, hanem valamiféle korszakzárásról lehet szó. És valóban nem a kolozsvári kongresszusunk óta eltelt két évről akarok szólni csupán, pedig formailag ez lenne a helyes, esetleg még a legutóbbi tisztújításig, az aradi kongresszusig visszanézve, hanem engedjék meg nekem, hogy nagyobb nekirugaszkodással, de szabott időmbe természetesen beilleszkedve, tizennyolc esztendő elvi-eszmei konklúzióit kíséreljem meg felmutatni. Azzal a kiegészítéssel, hogy végül is ez szintén a perspektíva-keresés szándékával történik, továbbra is csak ennek látom értelmét, hiszen nem a személyes sorsunkról szól az RMDSZ története, hanem a közös jövőnkről, mint ahogy kollektív alkotásnak, sőt, egyik legnagyobb értékünknek tekintem azt is, hogy megalakulása után több mint két évtizeddel ma is a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszköze ez a szövetség. Próbáltak ugyan mást, jobbat kitalálni helyette, de nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert nem is lehet jobb, hatékonyabb, eredményesebb eszköze a mi erdélyi magyar céljainknak, mint egy szövetség. Hiszen az elmúlt hetekben először meghökkentem, aztán tulajdonképpen megnyugodva láttam, hogy az RMDSZ hivatásos tagadói, előreszaladók vagy hátramaradók, nagyálmúak vagy kishitűek, sértettek, vajákosok, különutasok, mind az RMDSZ kongresszusára figyelnek, latolgatnak és elemeznek, önkéntelenül is elárulva, hogy ennél fontosabb politikai esemény számukra sincsen, beleértve saját rendezvényeiket is. Aki az RMDSZ elnökválasztási kampányába így-úgy beleszólt, mind lelepleződött, hogy ismeri ennek a szövetségnek nemcsak az eddigi, hanem az ezutáni értékét is. Miért foglalkozna velünk valaki is, aki úgy gondolja, hogy fogy a jövőnk?
Ezért nyugtattak meg engem valójában ezek a beleszólások, miközben egyikük-másikuk fel is háborított, persze. De aztán arra gondoltam, hogy amíg a lelkünkért versengenek mások, addig nincsen baj, mert ezek szerint ér valamit ez a lélek. Csakhogy nem volt eladó eddig sem, és bízom benne, hogy ezután sem lesz az. Az erdélyi lélek önállósága, ez a Kós Károly-i eszme tartott meg minket a politikában az elmúlt évtizedekben, és meggyőződésem szerint ez fog megtartani a jövőben is.
Ez egyébként az én tizennyolc esztendei munkám egyik nagy tanulsága is. Bethlen Gábortól Kós Károlyig vagy Márton Áronig tudták ezt nagyjaink, miért kellene hát nekünk más elvet vallani?
Tisztelt Kongresszus!
Az együtt megtett út természetesen hosszú volt, de az a kérdés, hogy közben mennyit változott körülöttünk a táj, és hogy egyáltalán jó irányba haladtunk-e. Állítom, hogy igen. Van összehasonlítási alapunk, van pontos mércénk, hiszen elolvashatjuk az 1990-es évek elején megfogalmazott programunkat, mellétehetjük a menetközben elfogadott cselekvési programokat, fellapozhatjuk az 1993-ban általam és Takács Csaba által aláírt, az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumot, és számbavehetjük, mi teljesült, mi nem. Ha ezt valaki megteszi, meg fog lepődni: azoknak a dokumentumoknak legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk, hiszen ehhez mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben, iskoláinkról túlnyomórészt mi tudunk majd dönteni.
Ám az autonómia nyilvánvalóan a következő évek nagy prioritása lehet, ha annak előfeltételei már megvannak. Márpedig ezeket az előfeltételeket véleményem szerint megteremtettük. Hozzátéve azt, hogy ilyen célokat, ahogy eddig is, csakis teljes politikai egységben lehet kivívni.
A kilencvenes évek elején, amikor az RMDSZ elnökségét elvállaltam, még messze voltunk ettől. Akkor két alapvető feladat állt előttünk. Egyrészt helyre kellett állítani az RMDSZ egységét, vagyis ismét hatékony politikai eszközzé kellett tenni ezt a gyakorlatilag kettészakadt szövetséget, és valamiképpen el kellett kezdeni programunk megvalósítását. Évek teltek el azután, amíg az első eredmények megszülettek. De addig még sok megpróbáltatáson mentünk keresztül.
1991. október 4-én Aradon döntöttük el, hogy rendkívüli, tisztújító kongresszust kell tartanunk, és majdnem másfél évbe került, amire ez sikerült is. Igaz, közben egy Egyeztető Kerekasztalnál kidolgoztuk a szervezet új alapszabályzatát, amely kisebb-nagyobb módosításokkal máig életképesnek bizonyult, sőt, megkockáztatnám, hogy ez biztosította együttmaradásunkat. Két táborról beszéltem az imént. De kevesen tudják, hogy akkor még magyar pártok is voltak körülöttünk, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, Romániai Magyar Kisgazdapárt és Független Magyar Párt. Az utóbbi választásról választásra felbukkant ugyan, de nem tudott jelentős szavazatszámot szerezni, a kereszténydemokraták mozgalomként beépültek az RMDSZ-be, a kisgazdák pedig fokozatosan civil szerveződéssé alakultak.
Az alapvető szembenállás viszont az volt, amit mérsékeltek és radikálisok küzdelmeként szoktak említeni. Ebben a felosztásban végül is sok igazság van, hiszen azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét. A passzív vagy aktív rezisztencia, a parlamenten kívüli – pontosan meg nem nevezett – eszközök hívei voltak ők. Már 1993-ban, elnökségem első hónapjaiban szembe kellett néznem azzal az éles konfliktussal, amelyet Neptun-ügynek neveztek, és végül is ez volt mérsékeltek és radikálisok hosszú időre mindent eldöntő vitája, ahol ugyan egyik tábornak sem lett igaza, de együtt maradtunk. Az én első próbatételem is ez volt. Akkor tisztáztuk, hogy milyen körülmények között folytatható párbeszéd a román pártokkal, és akkor indult el az a folyamat, amely a történelmi fontosságú 1996-os döntéshez, a kormányzati szerepvállaláshoz vezetett.
Nem akarom most felidézni minden vitánkat, minden fontos döntésünket, de azt gondolom, hogy azokban az években dőlt el mai helyzetünk. Mi, akik Marosvásárhely márciusát megéltük, tudtuk, hogy van alternatíva: láttuk a polgárháború rémét Erdélyben, a Székelyföldön, amikor még a volt Jugoszláviában béke volt. Akkor hatalmas tétje volt annak, hogy ki milyen utat választ, és utólag visszatekintve, nem is tudom, miért gondoltunk időnként már-már szégyenkezve arra, hogy céljainkban ugyan radikálisok, de eszközeinkben mérsékeltek vagyunk. Hiszen a tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Ezért is lehetett megegyezni egy adott pillanatban. Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik. Ezek szerint vagy megalkudott az is, aki minket annyi éven át megalkuvással vádolt, vagy egyszerűen kezdettől fogva nekünk volt igazunk. Meggyőződésem, hogy erről van szó: a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket. Ez talán egyik legnagyobb politikai eredményünk. Persze, egyesek végül is az RMDSZ-től elfordulva, az RMDSZ-en kívül jutottak erre a felismerésre, de éppen ez jogosít fel arra, hogy feltegyem a kérdést: végül is mi az akadálya, hogy összefogjunk? Hogy nem mindenben és nem mindenkiről gondolkozunk egyformán? Miért baj ez? Erdélyi embernek tudnia kellene, hogy a mi történelmünk lényege: a tolerancia. Hogyan akarunk másokkal szemben toleránsak lenni, ha egymás közt sem vagyunk azok?
Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget.
Az én visszatekintésem most talán nagyívűbb a kelleténél. De ismétlem, nem a múlt, a jövő kedvéért teszem. 1993-ban léptünk be, Antall József támogatásával az Európai Demokrata Unióba, az EDU-ba. Nem sokkal azelőtt lettem csak az RMDSZ elnöke, és az EDU budapesti kongresszusán, Jacques Chirac és Helmut Kohl jelenlétében köszönhettem meg felvételünket. Aztán annak az évnek az őszén az Európa Tanács az RMDSZ Memorandumát figyelembe véve, a Romániáról szóló felvételi határozatba beiktatta egyes követeléseinket. Azóta folyamatosan jelen vagyunk a nemzetközi kisebbségi szervezetekben, elsősorban a FUEN-ben, és tagjai vagyunk az Európai Néppártnak. Itthon Romániában pedig partneri viszonyt alakítottunk ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikus gárdánk van, amelyet megkerülni nem lehet. Több kormányban is bizonyítottuk ezt, amit ugyan sokan szemünkre vetnek, de éppen ez az erényünk: mi az egyezségeket betartjuk, akivel megegyezünk, azt nem csapjuk be, de örök szövetségesünk csak egy van, saját magyar közösségünk, azok, akik képviseletükkel megbíztak minket.
Tisztelt Kongresszus!
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az RMDSZ máig a Kárpát-medence legnagyobb és legtartósabb magyar érdekvédelmi szervezete, és szeretném hinni, hogy ebben Önökkel együtt részem volt nekem is. Együtt féltettük és éltettük ezt a szövetséget, miközben minden választás előtt felerősödtek a sötét jóslatok, hangoskodtak az ellendrukkerek, hogy veszíteni fogunk, nem jutunk be a parlamentbe. Tizennyolc esztendő alatt 14 választást küzdöttünk végig, 4 önkormányzati választást, 4 parlamenti választást, 4 államelnök-választást és 2 európai parlamenti választást. Minden ökormányzati, parlamenti és európai parlamenti választást megnyertünk, minden államelnök-választáson jól szerepeltünk, egy alkalommal, 2004-ben én magam vállaltam az államelnök-jelöltséget. Hiába számolgatnak egyesek, hogy veszítettünk-e szavazókat, mert részvételi arányunkat végig megtartottuk mi magyarok, és nagyjából ugyanolyan arányban vagyunk jelen most is a román parlamentben, mint 1993-ban. Ez pedig azt jelenti, hogy a választásokon lemért támogatottságunk az összes leadott szavazathoz képest ma is akkora, mint két évtizeddel ezelőtt. Mi több, legutóbb a jóval problematikusabb önkormányzati választásokon is megkaptuk a magyar választók nyolcvanöt százalékának szavazatait, 184 polgármesterünk van, 2284 helyi és megyei tanácsosunk és 4 megyei tanácselnökünk, miközben egy másik magyar politikai szervezet, a helyi magyar közösségek megosztottságát, illetve egyik-másik RMDSZ-szervezet gyengeségét kihasználva is csak tizenöt százalékot tudott felmutatni. Persze, ez a tizenöt százalék is komoly figyelmeztetés volt számunkra, ezért is tettünk meg mindent, hogy ne kockáztassuk az európai parlamenti képviseletünket, és így sikerült megvalósítani a Magyar Összefogást. Mi voltunk az erősek ebben az egyezségben, és mi voltunk az engedékenyebbek is, mert tudtuk, hogy az RMDSZ-érdeknél egyetlenegy érdek lehet fontosabb: amiért ez a szövetség egykor létrejött, a romániai magyar közösség összérdeke. Bízom benne, hogy ezt ezután is így fogja szemlélni szövetségünk.
Tisztelt Kongresszus!
Számomra egyértelmű, hogy a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben levő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek. De mégis az a döntő kérdés, hogy ezzel az időnként megroppant, ám soha szét nem tört egységgel mire jutottunk. Mire volt jó ez a romániai magyarságnak? Egyáltalán jó volt-e valamire? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, természetesen ismét összehasonlítással kell élnünk: milyen jogaink és intézményeink voltak ezelőtt két évtizeddel, és milyen jogaink meg intézményeink vannak ma. Végül is az eltelt idő ezzel mérhető elsősorban.
1990 márciusában a román tüntetés, amely végül is rá két napra több halottal és száz meg száz sebesülttel járó véres pogromkísérletbe torkollott Marosvásárhelyen, egy Tudor-negyedbeli gyógyszertártól indult el. Az váltotta ki a román tömeg felháborodását, hogy a kirakatüvegre a gyógyszerész a román felirat mellé magyarul is felírta: Gyógyszertár. Gondoljuk végig: ma magyar, RMDSZ-es miniszter vezeti az egészségügyet, az ő gondja és felelőssége az is, hogy a szűkös költségvetésből hogyan lehet minél több költségtértérítéses gyógyszert biztosítani a rászoruló románoknak, magyaroknak, minden állampolgárnak. S miután a kilencvenes évek azzal teltek Marosvásárhelyen és másutt is sok helyen Erdélyben, hogy mi kitettük a kétnyelvű feliratot, és mások levették vagy bemázolták, kitettük, levették, kitettük, levették és így tovább, 2001-től törvény biztosítja 20% fölött a magyar nyelv nyilvános használatát írásban és szóban. 2003-ban ezt az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezést az alkotmányba is bevittük, kiterjesztve a dekoncentrált intézményekre és az igazságszolgáltatásra is a nyelvhasználati jogot. Azóta Erdély számos településén hivatalosan is otthon van ismét a magyar nyelv és kétnyelvű helységnévtáblák fogadják az odaérkezőt.
Ki emlékszik már a hajdani gyógyszertárra?
Mi emlékszünk, tisztelt Kongresszus, mi, akik már felelős politikusokként éltük meg azt a kort, és tudjuk, hogy a történelem csak akkor nem ismétlődik, ha mi eléggé bölcsek, eléggé elővigyázatosak vagyunk.
A magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír,az elvet elfogadtattuk, a gyakorlat létezik, ezt kell tovább bővíteni a jövőben. Azt gondolom, hatalmas változás ez tíz év alatt, 2001-től 2011-ig.
Vagy ki emlékszik még a szórványvidékek himnusztalan, kokárdátlan, félős, fázós március tizenötödikéire?
Mi emlékszünk, tisztelt Kongresszus, mi, akik elértük, hogy ma nemzeti ünnepünket minden évben a román államelnök és miniszterelnök köszönti, és szimbólumaink használatát kormányhatározat szavatolja.
És kinek jut eszébe az aradi Szabadság-szobor körüli keserves állóháború, a kétségbeesett küzdelem ennek a remekműnek a kiszabadításáért? Nekünk juthat eszünkbe természetesen, mindannyiunknak, akik bíztunk ebben a szabadulásban, tettünk is érte, és íme, ma már mindez semmiségnek tűnik.
Végül is erre kell törekednünk: hogy nagy céljaink utólag semmiségnek tűnjenek, mivel megvalósulnak, épüljenek be az életünkbe, váljanak szinte észrevétlenné.
Beszámolómat hallgatva, vagy utólag beleolvasva, lesznek, akik azt fogják mondani, hogy megint afféle vívmánylistát készítettem, ismét az eredményekkel állok úgymond elé. Hát mit tehetnék? Mindenki azzal áll elé, amije van. Nekünk, tisztelt Kongresszus, mi tagadás, vannak eredményeink, ez a helyzet, nem tudjuk letagadni őket, ki kell menni itt Nagyvárad határába, megnézni a kétnyelvű táblát, utána pedig lehet gratulálni szintén a nagyváradi RMDSZ-nek például a magyar színház önállósításához, de átmehetünk innen százvalahány kilométerre, Aradra, a Tűzoltó-térre, higgyék el, tényleg ott van a Szabadság-szobor. Ismétlem, mindenki azzal dicsekszik, amije van. Ha pédául nem lennének ilyen eredményeink, akkor most minden bizonnyal demokrácia-központokat hoztunk volna létre, ott ülnénk bent, és várnánk, hátha bejön a demokrácia. Vagy pedig elméláznánk azon, hogy milyen szép nevet is találtunk ennek a pártirodának:demokrácia-központ.
De ezek, mondom, nem mi vagyunk. Mi inkább arról beszélünk most, hogy két évtizedes küzdelmünket a teljes körű anyanyelvű oktatásért végre siker koronázta. S ha lehet látványos előrehaladást fölmutatni ebben az emberöltőnyi időszakban, akkor talán a leginkábba magyar nyelvű oktatás helyzete bizonyítja, hogy van valós és mélyreható változás. Hiszen 1995-ben, amikor 500 000 aláírást gyűjtöttünk össze az általunk elkészített tanügyi törvénytervezet támogatására, és beiktattuk a román szenátusban, még törvény tiltotta az anyanyelvű felvételi vizsgát, az anyanyelvű szakoktatást, az anyanyelvű felsőoktatást, kivéve a tanár-, orvos-és színészképzést. Nem engedte a törvény egyetemi tanszékek, karok létrehozását sem, és nem biztosította az arányos képviseletet. Innen indultunk. Ellenzékben voltunk, hiába volt az Európa Tanács-i felvételi határozat, hiába a félmillió aláírás, az akkor, 1995-ben elfogadott oktatási törvény szinte semmit nem engedett a szorításból.
Aztán 1996-ban győzött a Demokratikus Konvenció, és kormányra léptünk. Akkor még történelmileg teljesen előzménytelen volt ez a lépés, sem nálunk, sem a Kárpát-medencében máshol nem volt rá példa, hogy egy nemzetállamnak tekintett, és eladdig úgy is viselkedő ország kormányában ott legyen egy másik etnikai közösség képviselete. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy olyan precedenst teremtettünk akkor, amely máig kihat az egész térségre, de ehhez bátorság – szinte vakmerőség – kellett részünkről is, és a demokratikus román pártok részéről is.
Így sikerült áttörni az anyanyelvű oktatással szembeni ellenállást is, bár a közös kormányzásnak ennél nyilván sokszorosan nagyobb volt a jelentősége. 1999-ben hosszú, majdnemegyéves vita után elfogadtunk egy sokkal jobb oktatási törvényt, a magyar nyelvű felvételi, szakoktatás, felsőoktatás lehetőségével. Erre alapozva beindulhatott a magyar nyelvű szakoktatás, létrejöhetett a Sapientia magánegyetem, 2003-tól Csángóföldön, az RMDSZ és az akkori kormánypárt egyezségének köszönhetően, az iskolákban kezdték tanítani a magyar nyelvet először 19, ma már több mint 1000 gyerek számára, új önálló magyar iskolák sora indult be Erdélyben a következő években, Brassóban az Áprily Lajos, Nagybányán a Németh László, Déván a Téglás Gábor, Máramarosszigeten a Leöwey Klára, Maroshévizen a Kemény János, Tordán a Jósika Miklós középiskola.
Ma 68 magyar középiskola működik Romániában, és 7113 diák tanul magyarul csak a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 1606 a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, 1940 a Sapientián, 955 a Partium Keresztény Egyetemen, és 365 a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
A nemrég elfogadott oktatási törvény pedig kiiktatja a még meglevő diszkriminatív rendelkezéseket, kivétel nélkül minden tantárgy tanítható magyarul, az ország történelme és földrajza is, a román nyelvet idegen nyelvként lehet tanítani, tehát könnyebben elsajátítható. Ami viszont mindezeknél is fontosabb, hogy a törvény a helyi közösségek kezébe adja az iskolákkal kapcsolatos döntést, és ezek szerint számos helyzetben mi döntünk az iskoláinkról.
Ugyanakkor a szórványhelyzetben levő iskolák vagy osztályok védelmét, illetve a magyar oktatóknaka vezetésben való arányos részvételét is több rendelkezés biztosítja.
De nem szándékszom most cikkelyről cikkelyre végigvenni ezt a számunkra bizonyos értelemben sorsdöntő törvényt, hiszen részletes elemzések vannak és lesznek még erről. Érzékeltetni próbáltam csupán, hogy milyen jelentős utat tettünk meg a kilencvenes évek elejétől-közepétől. Ugyanezt a különbséget egyébként ki lehetne mutatni az önkormányzatiság fejlődésében vagy a kultúrában, de a magyar nyelvű audiovizuális média működésében is, akár a közszolgálati, akár a kereskedelmi rádiózásról és televíziózásról van szó. Adottak már az egész napos magyar közszolgálati rádiózás feltételei, adásidőbenez már meg is valósult, csak valamilyen formában össze kell rakni, és a magyar közszolgálati televíziózással is ebbe az irányba kell menni. Egyébként európai szinten is kivételes, hogy ma már van nálunk anyanyelven közszolgálati, kereskedelmi és egyházi rádió is például.
Magyar művelődési életünk is lényegesen változott, hiszen az állami vagy önkormányzati támogatást élvező színházak, kulturális kiadványok köre jelentősen bővült, és emellett sikerült több szórványközpontot, úgynevezett ,,magyar házat” is beindítani. Mint ahogy a Communitas Alapítvány segítségével olyan nyilvános kultúra-, művészet- és sajtótámogatási rendszert alakítottunk ki, amely modellértékű lehetne mások számára is.
Tisztelt Kongresszus!
Ismétlem, nem akarok és nem is tudnék most minden változást felsorolni. Azt a látszatot sem akarom kelteni, hogy immár minden rendben van, mert ettől még messze vagyunk. Egyébként az elmondottakban nyilván benne van a legutóbbi négy esztendő is. Erre az időszakra esik természetesen a már említett oktatási törvény, de a Magyar Összefogás megvalósítása is. Voltunk ezalatt egy évig ellenzékben, bebizonyítottuk, hogy tudunk szolidaritást ébreszteni, és együtt mozdulnak velünk a magyar emberek tízezrei, amikor tiltakozni kell az etnikai diszkrimináció ellen. Kiálltuk ismét az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával, és az oktatási törvény elfogadásával kiálltuk, minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére, a reformkormányzás próbáját is.
Ma szerintem két, egymással összefüggő kérdést kellene befejezésül megválaszolnom: milyen politikai utat járt végig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt tizennyolc évben, és milyen politikát kellene folytatnia a jövőben.
Amint az ebből a némiképpen rendhagyó beszámolóból is kihallható, nem szívesen fogalmazok egyes szám első személyben, hiszen a politika meggyőződésem szerint közös munkát jelent, és egyéni érdemünk legfennebb annyi lehet, hogy ébren tudjuk-e tartani ezt a szolidaritást, és válságos pillanatokban esetleg irányt tudunk-e szabni neki.
Néha el-elhangzik ironikusan egyik-másik kritikusunk szájából, hogy az RMDSZ-ben már hosszú ideje az úgynevezett Markó-doktrina érvényesül. Én nem hiszek abban, hogy az erdélyi magyarok által meghozott jelentős politikai döntéseket egy-két ember nevéhez kellene kötni. Politikai vezetőknek, ismétlem, legfennebb az lehet az érdemük, hogy felismerik az amúgy is létező, de kellőképpen ki nem nyilvánított közakaratot, és felerősítik azt. Ezúttal viszont, irónia ide vagy oda, én elégtétellel vállalom azt a politikai krédót, azt a politikai eszköztárat, amelyet nekem tulajdonítanak, hiszen nyilvánvalóan én magam is hozzájárultam a kialakításához, és ma is azt vallom, hogy ez a helyes út. Viszont szó sincs arról, hogy ez az egyébként általunkközösen többször is egészen pontosan meghatározott cselekvési program kizárólag egyikünkhöz vagy másikunkhoz lenne köthető.
Említettem már, erdélyi eleink nehéz helyzetekben mindig hasonló konklúziókra jutottak. Vajon nem az önálló erdélyi magyar politika eszméjét fogalmazta-e meg Kós Károly is a Kiáltó szóban? És vajon volt-e ellentmondás Kós Károly és kortársai esetében az önálló erdélyi magyar politika eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között?
Nyilvánvaló, hogy nem volt ilyen ellentmondás. Éppen ellenkezőleg, kezdettől fogva csakis a saját fejünkkel gondolkodva, a magunk helyzetismeretéből kiindulva nézhettünk szembe Trianon utáni szellemi és politikai számkivetettségünkkel.
Államiságunkat elveszítve, nem volt más út, mint egy önálló erdélyi magyar közélet megszevezése. 1989 decembere után ezt a feladatot kellett újból vállalnunk és továbbvinnünk, nemcsak a politikában, hanem a kultúrában is. Nem állítom, hogy egy ilyen nemzetszemlélettel és nemzetpolitikával kapcsolatosan nem kellene újból és újból vitát nyitnunk, hiszen mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg. Nem tudom, tisztáztuk-e mindannyian a magunkszámára, hogy tulajdonképpen ez az autonómia. Nem gondolom azt sem, hogy ebben a két évtizedben mindent jól csináltunk volna, hiszen tapasztalat nélkül, hosszú megszakítás után kapott lehetőséget a romániai magyar közösség, hogy saját sorsának alakulásába beleszóljon. Ám a kilencvenes évek közepén fordulat állt be a romániai magyarok életében, hiszen addig, szinte nyolcvan esztendőn át csak elvettek tőlünk, megfosztottak minket sorra jogainktól és intézményeinktől, viszont 1996-tól ez megfordult, fokozatosan kezdtük visszaszerezni, amit elvesztettünk. Hibáztunk is minden bizonnyal, egy-két fontos elvi mulasztást is fel tudnék sorolni. Igazuk van például azoknak, akik azt mondják, hogy külpolitikánk esetleges volt, kapkodó, sokszor erőtlen az utóbbi években. De alapvetően mégis a helyes úton jártunk szerintem, és ilyen szempontból itthon is, Magyarországon is sokak haragját magamra vontam – ebben az esetben vállalom az egyes szám első személyt, éppen azért, hogy a következő szövetségi elnökre ne háruljon ez az állítólagos vétség –, tehát haragudtak rám azért, hogy makacsul kitartottam az egyenjogú, partneri viszony elvénél. Sőt, egyesek számára, akár arroganciának, provinciális gőgnek is tűnhetett, hogy állandóan azt bizonygatjuk: mi jobban tudjuk, mi van velünk. Pedig ez az igazság! Nekem, tisztelt Kongresszus, nincsen túlságosan jó véleményem a huszadik századi magyar politikáról. Sőt, ha megengedik, nagyon rossz véleményem van róla. Az első világháború után a nagyhatalmak olyan kilátástalan helyzetbe taszították ezt a nemzetet, olyan mélységesen igazságtalanul bántak vele, hogy érzelmileg minden indulatunk, fogcsikorgatásunk, vitézkötéses nosztalgiánk, önemésztő vádaskodásunk, ökölbeszorított készülődésünk a változásra, csodavárásunk, a pragmatikus politikával szembeni ellenszenvünk érthető. De éppen azért, mert egy igazságtalan döntéssel minket vesztessé tettek, és velünk szemben minden szomszédos nemzetet nyertessé, csakis teljes szolidaritással, minden tehetségünket megmozgatva tudhatunk ezen a helyzeten változtatni. A racionálisan gondolkodók, az akár kislépésekkel is, de szívósan előrehaladók árulózása, vagy megalkuvónak titulálása éppúgy nem segít ebben, mint az örökösen forrongók leostobázása. Ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk. Például abban a kérdésben, hogy még mindig itthon, Erdélyben látjuk-e mindannyian az itt születtett magyarok jövőjét, még mindig a szülőföldön, magyarként való akadálytalan boldogulás-e legfőbb célunk? Ha igen, akkor beszéljük meg, hogyan tudjuk ezt a továbbiakban is megvalósítani. Mert lehet az RMDSZ által követett doktrinát vagy ideológiát bírálni, korrigálni is kell időnként, de egyvalami tagadhatatlan: eleink akarva-akaratlanul eltékozolták az örökségünket, mi pedig ebből már valamennyit mégis visszaszereztünk, és nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is, millió hektárnyi magán- és közbirtokossági erdőt, termőföldet, ingatlanokat magánszemélyeknek, közösségeknek, egyházaknak. Nem annyit, amennyit elvettek? Igaz. De máris sokat! És ezt a küzdelmet folytatni kell. Én hiszek abban, hogy minden huszadik századi nyomorúságunk ellenére lépésről lépésre, mint egy mozaikot, vagy mint egy puzzle-t, fel lehet építeni a jövőnket, de azt is tudom, hogy egyetlen rossz mozdulattal össze lehet törni vagy le lehet seperni azt is, amit eddig összeraktunk.
Tisztelt Kongresszus!
Hosszú idő után döntöttem úgy, hogy nem kérem ismét az Önök bizalmát egy újabb elnöki mandátumhoz, és visszavonulok ebből a tisztségből. Számomra nehéz dilemma volt ez, hiszen huszonegy éven át életem a politika jegyében zajlott, és ebből immár több mint tizennyolcat a szövetség elnökeként töltöttem el. Ismerjük egymást, így vagy úgy összefonódott a sorsunk. A közéletből nem akarok és nem is tudnék kilépni, sőt, egyelőre a szó szoros értelmében vett politikából sem. Azt gondolom ugyanis, hogy egy magyar értelmiséginek kötelessége beleszólni abba, ami vele és övéivel történik, és nincsen joga tudását, tapasztalatát, véleményét véka alá rejteni. De úgy véltem, hogy ennyi idő után változásra van szükség a Romániai Magyar Demokrata Szövetség élén, és miközben természetesen köszönöm azoknak a véleményét, akik sajnálták visszalépésemet, meggyőződésem, hogy lelkük mélyén ők is tudják, időről időre szükség van a változásra. Köszönöm azoknak, akik maradásra akartak bírni, köszönöm Önöknek, akik itt vannak, és annak a sok-sok erdélyi magyarnak, akikhez számtalanszor szólhattam, és akikkel mindvégig együtt dolgozhattam, a kollégáknak és barátoknak, akikkel 1989 decembere óta együtt vagyunk emberpróbáló helyzetekben is. Köszönöm az 1989 után indult fiataloknak, hogy figyeltek ránk, és mára már felnőttek mellénk, sorra-szerre majd átvehetik tőlünk a stafétabotot. Itt az ideje, hogy ők is megerősítsék azt a szövetséget, amelyet mi ezelőtt huszonegy évvel megkötöttünk, és amelyet mindvégig megőriztünk változó körülmények között is.
Köszönöm egyébként azoknak a román politikusoknak is az együttműködést, akikkel sok nehéz tárgyaláson vitáztunk, és akik megértették, hogy lehet és kell partneri viszonyt kialakítani, mert ez a két közösség, a két nép érdeke.
És köszönöm számos magyarországi politikusnak, hogy segítettek nekünk, és ha nem is mindig gondolkodtunk egyformán, de velünk együtt azon munkálkodtak, hogy ismét együtt lehessen ez a nemzet.
Arra kérem a Kongresszust, hogy soron levő elvi és személyi döntéseivel szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt kialakítottunk, és amelynek lényege, hogy szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk.
erdon.ro
Nagyvárad – Tisztelt Kongresszus! Nem először állok egy RMDSZ-kongresszuson a mikrofon előtt, és nem először próbálom összefoglalni egy szövetségi elnöki mandátum eredményeit, beváltott vagy beváltatlan ígéreteit, és legfőképpen tanulságait.
Van mégis egy alapvető különbség az eddigi alkalmakhoz képest, ugyanis ezek a beszámolók nyilvánvalóan esélyt kínáltak arra is, hogy a közelmúltat felleltározva, a közelebbi vagy távolabbi jövőről beszéljek. Sőt, számomra a múltbanézésnek, a krónikaírásnak és mindenfajta elszámolásnak ez a legnagyobb értelme: lehetőség a távlatnyitásra. Nos, a mostani visszatekintés látszólag egészen más jelentést hordoz, nincsen benne a személyes politikai perspektíva, nem lappang a szöveg mögött egy programbeszéd, hanem valamiféle korszakzárásról lehet szó. És valóban nem a kolozsvári kongresszusunk óta eltelt két évről akarok szólni csupán, pedig formailag ez lenne a helyes, esetleg még a legutóbbi tisztújításig, az aradi kongresszusig visszanézve, hanem engedjék meg nekem, hogy nagyobb nekirugaszkodással, de szabott időmbe természetesen beilleszkedve, tizennyolc esztendő elvi-eszmei konklúzióit kíséreljem meg felmutatni. Azzal a kiegészítéssel, hogy végül is ez szintén a perspektíva-keresés szándékával történik, továbbra is csak ennek látom értelmét, hiszen nem a személyes sorsunkról szól az RMDSZ története, hanem a közös jövőnkről, mint ahogy kollektív alkotásnak, sőt, egyik legnagyobb értékünknek tekintem azt is, hogy megalakulása után több mint két évtizeddel ma is a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszköze ez a szövetség. Próbáltak ugyan mást, jobbat kitalálni helyette, de nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert nem is lehet jobb, hatékonyabb, eredményesebb eszköze a mi erdélyi magyar céljainknak, mint egy szövetség. Hiszen az elmúlt hetekben először meghökkentem, aztán tulajdonképpen megnyugodva láttam, hogy az RMDSZ hivatásos tagadói, előreszaladók vagy hátramaradók, nagyálmúak vagy kishitűek, sértettek, vajákosok, különutasok, mind az RMDSZ kongresszusára figyelnek, latolgatnak és elemeznek, önkéntelenül is elárulva, hogy ennél fontosabb politikai esemény számukra sincsen, beleértve saját rendezvényeiket is. Aki az RMDSZ elnökválasztási kampányába így-úgy beleszólt, mind lelepleződött, hogy ismeri ennek a szövetségnek nemcsak az eddigi, hanem az ezutáni értékét is. Miért foglalkozna velünk valaki is, aki úgy gondolja, hogy fogy a jövőnk?
Ezért nyugtattak meg engem valójában ezek a beleszólások, miközben egyikük-másikuk fel is háborított, persze. De aztán arra gondoltam, hogy amíg a lelkünkért versengenek mások, addig nincsen baj, mert ezek szerint ér valamit ez a lélek. Csakhogy nem volt eladó eddig sem, és bízom benne, hogy ezután sem lesz az. Az erdélyi lélek önállósága, ez a Kós Károly-i eszme tartott meg minket a politikában az elmúlt évtizedekben, és meggyőződésem szerint ez fog megtartani a jövőben is.
Ez egyébként az én tizennyolc esztendei munkám egyik nagy tanulsága is. Bethlen Gábortól Kós Károlyig vagy Márton Áronig tudták ezt nagyjaink, miért kellene hát nekünk más elvet vallani?
Tisztelt Kongresszus!
Az együtt megtett út természetesen hosszú volt, de az a kérdés, hogy közben mennyit változott körülöttünk a táj, és hogy egyáltalán jó irányba haladtunk-e. Állítom, hogy igen. Van összehasonlítási alapunk, van pontos mércénk, hiszen elolvashatjuk az 1990-es évek elején megfogalmazott programunkat, mellétehetjük a menetközben elfogadott cselekvési programokat, fellapozhatjuk az 1993-ban általam és Takács Csaba által aláírt, az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumot, és számbavehetjük, mi teljesült, mi nem. Ha ezt valaki megteszi, meg fog lepődni: azoknak a dokumentumoknak legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk, hiszen ehhez mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben, iskoláinkról túlnyomórészt mi tudunk majd dönteni.
Ám az autonómia nyilvánvalóan a következő évek nagy prioritása lehet, ha annak előfeltételei már megvannak. Márpedig ezeket az előfeltételeket véleményem szerint megteremtettük. Hozzátéve azt, hogy ilyen célokat, ahogy eddig is, csakis teljes politikai egységben lehet kivívni.
A kilencvenes évek elején, amikor az RMDSZ elnökségét elvállaltam, még messze voltunk ettől. Akkor két alapvető feladat állt előttünk. Egyrészt helyre kellett állítani az RMDSZ egységét, vagyis ismét hatékony politikai eszközzé kellett tenni ezt a gyakorlatilag kettészakadt szövetséget, és valamiképpen el kellett kezdeni programunk megvalósítását. Évek teltek el azután, amíg az első eredmények megszülettek. De addig még sok megpróbáltatáson mentünk keresztül.
1991. október 4-én Aradon döntöttük el, hogy rendkívüli, tisztújító kongresszust kell tartanunk, és majdnem másfél évbe került, amire ez sikerült is. Igaz, közben egy Egyeztető Kerekasztalnál kidolgoztuk a szervezet új alapszabályzatát, amely kisebb-nagyobb módosításokkal máig életképesnek bizonyult, sőt, megkockáztatnám, hogy ez biztosította együttmaradásunkat. Két táborról beszéltem az imént. De kevesen tudják, hogy akkor még magyar pártok is voltak körülöttünk, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, Romániai Magyar Kisgazdapárt és Független Magyar Párt. Az utóbbi választásról választásra felbukkant ugyan, de nem tudott jelentős szavazatszámot szerezni, a kereszténydemokraták mozgalomként beépültek az RMDSZ-be, a kisgazdák pedig fokozatosan civil szerveződéssé alakultak.
Az alapvető szembenállás viszont az volt, amit mérsékeltek és radikálisok küzdelmeként szoktak említeni. Ebben a felosztásban végül is sok igazság van, hiszen azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét. A passzív vagy aktív rezisztencia, a parlamenten kívüli – pontosan meg nem nevezett – eszközök hívei voltak ők. Már 1993-ban, elnökségem első hónapjaiban szembe kellett néznem azzal az éles konfliktussal, amelyet Neptun-ügynek neveztek, és végül is ez volt mérsékeltek és radikálisok hosszú időre mindent eldöntő vitája, ahol ugyan egyik tábornak sem lett igaza, de együtt maradtunk. Az én első próbatételem is ez volt. Akkor tisztáztuk, hogy milyen körülmények között folytatható párbeszéd a román pártokkal, és akkor indult el az a folyamat, amely a történelmi fontosságú 1996-os döntéshez, a kormányzati szerepvállaláshoz vezetett.
Nem akarom most felidézni minden vitánkat, minden fontos döntésünket, de azt gondolom, hogy azokban az években dőlt el mai helyzetünk. Mi, akik Marosvásárhely márciusát megéltük, tudtuk, hogy van alternatíva: láttuk a polgárháború rémét Erdélyben, a Székelyföldön, amikor még a volt Jugoszláviában béke volt. Akkor hatalmas tétje volt annak, hogy ki milyen utat választ, és utólag visszatekintve, nem is tudom, miért gondoltunk időnként már-már szégyenkezve arra, hogy céljainkban ugyan radikálisok, de eszközeinkben mérsékeltek vagyunk. Hiszen a tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Ezért is lehetett megegyezni egy adott pillanatban. Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik. Ezek szerint vagy megalkudott az is, aki minket annyi éven át megalkuvással vádolt, vagy egyszerűen kezdettől fogva nekünk volt igazunk. Meggyőződésem, hogy erről van szó: a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket. Ez talán egyik legnagyobb politikai eredményünk. Persze, egyesek végül is az RMDSZ-től elfordulva, az RMDSZ-en kívül jutottak erre a felismerésre, de éppen ez jogosít fel arra, hogy feltegyem a kérdést: végül is mi az akadálya, hogy összefogjunk? Hogy nem mindenben és nem mindenkiről gondolkozunk egyformán? Miért baj ez? Erdélyi embernek tudnia kellene, hogy a mi történelmünk lényege: a tolerancia. Hogyan akarunk másokkal szemben toleránsak lenni, ha egymás közt sem vagyunk azok?
Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget.
Az én visszatekintésem most talán nagyívűbb a kelleténél. De ismétlem, nem a múlt, a jövő kedvéért teszem. 1993-ban léptünk be, Antall József támogatásával az Európai Demokrata Unióba, az EDU-ba. Nem sokkal azelőtt lettem csak az RMDSZ elnöke, és az EDU budapesti kongresszusán, Jacques Chirac és Helmut Kohl jelenlétében köszönhettem meg felvételünket. Aztán annak az évnek az őszén az Európa Tanács az RMDSZ Memorandumát figyelembe véve, a Romániáról szóló felvételi határozatba beiktatta egyes követeléseinket. Azóta folyamatosan jelen vagyunk a nemzetközi kisebbségi szervezetekben, elsősorban a FUEN-ben, és tagjai vagyunk az Európai Néppártnak. Itthon Romániában pedig partneri viszonyt alakítottunk ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikus gárdánk van, amelyet megkerülni nem lehet. Több kormányban is bizonyítottuk ezt, amit ugyan sokan szemünkre vetnek, de éppen ez az erényünk: mi az egyezségeket betartjuk, akivel megegyezünk, azt nem csapjuk be, de örök szövetségesünk csak egy van, saját magyar közösségünk, azok, akik képviseletükkel megbíztak minket.
Tisztelt Kongresszus!
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy az RMDSZ máig a Kárpát-medence legnagyobb és legtartósabb magyar érdekvédelmi szervezete, és szeretném hinni, hogy ebben Önökkel együtt részem volt nekem is. Együtt féltettük és éltettük ezt a szövetséget, miközben minden választás előtt felerősödtek a sötét jóslatok, hangoskodtak az ellendrukkerek, hogy veszíteni fogunk, nem jutunk be a parlamentbe. Tizennyolc esztendő alatt 14 választást küzdöttünk végig, 4 önkormányzati választást, 4 parlamenti választást, 4 államelnök-választást és 2 európai parlamenti választást. Minden ökormányzati, parlamenti és európai parlamenti választást megnyertünk, minden államelnök-választáson jól szerepeltünk, egy alkalommal, 2004-ben én magam vállaltam az államelnök-jelöltséget. Hiába számolgatnak egyesek, hogy veszítettünk-e szavazókat, mert részvételi arányunkat végig megtartottuk mi magyarok, és nagyjából ugyanolyan arányban vagyunk jelen most is a román parlamentben, mint 1993-ban. Ez pedig azt jelenti, hogy a választásokon lemért támogatottságunk az összes leadott szavazathoz képest ma is akkora, mint két évtizeddel ezelőtt. Mi több, legutóbb a jóval problematikusabb önkormányzati választásokon is megkaptuk a magyar választók nyolcvanöt százalékának szavazatait, 184 polgármesterünk van, 2284 helyi és megyei tanácsosunk és 4 megyei tanácselnökünk, miközben egy másik magyar politikai szervezet, a helyi magyar közösségek megosztottságát, illetve egyik-másik RMDSZ-szervezet gyengeségét kihasználva is csak tizenöt százalékot tudott felmutatni. Persze, ez a tizenöt százalék is komoly figyelmeztetés volt számunkra, ezért is tettünk meg mindent, hogy ne kockáztassuk az európai parlamenti képviseletünket, és így sikerült megvalósítani a Magyar Összefogást. Mi voltunk az erősek ebben az egyezségben, és mi voltunk az engedékenyebbek is, mert tudtuk, hogy az RMDSZ-érdeknél egyetlenegy érdek lehet fontosabb: amiért ez a szövetség egykor létrejött, a romániai magyar közösség összérdeke. Bízom benne, hogy ezt ezután is így fogja szemlélni szövetségünk.
Tisztelt Kongresszus!
Számomra egyértelmű, hogy a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben levő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek. De mégis az a döntő kérdés, hogy ezzel az időnként megroppant, ám soha szét nem tört egységgel mire jutottunk. Mire volt jó ez a romániai magyarságnak? Egyáltalán jó volt-e valamire? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, természetesen ismét összehasonlítással kell élnünk: milyen jogaink és intézményeink voltak ezelőtt két évtizeddel, és milyen jogaink meg intézményeink vannak ma. Végül is az eltelt idő ezzel mérhető elsősorban.
1990 márciusában a román tüntetés, amely végül is rá két napra több halottal és száz meg száz sebesülttel járó véres pogromkísérletbe torkollott Marosvásárhelyen, egy Tudor-negyedbeli gyógyszertártól indult el. Az váltotta ki a román tömeg felháborodását, hogy a kirakatüvegre a gyógyszerész a román felirat mellé magyarul is felírta: Gyógyszertár. Gondoljuk végig: ma magyar, RMDSZ-es miniszter vezeti az egészségügyet, az ő gondja és felelőssége az is, hogy a szűkös költségvetésből hogyan lehet minél több költségtértérítéses gyógyszert biztosítani a rászoruló románoknak, magyaroknak, minden állampolgárnak. S miután a kilencvenes évek azzal teltek Marosvásárhelyen és másutt is sok helyen Erdélyben, hogy mi kitettük a kétnyelvű feliratot, és mások levették vagy bemázolták, kitettük, levették, kitettük, levették és így tovább, 2001-től törvény biztosítja 20% fölött a magyar nyelv nyilvános használatát írásban és szóban. 2003-ban ezt az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezést az alkotmányba is bevittük, kiterjesztve a dekoncentrált intézményekre és az igazságszolgáltatásra is a nyelvhasználati jogot. Azóta Erdély számos településén hivatalosan is otthon van ismét a magyar nyelv és kétnyelvű helységnévtáblák fogadják az odaérkezőt.
Ki emlékszik már a hajdani gyógyszertárra?
Mi emlékszünk, tisztelt Kongresszus, mi, akik már felelős politikusokként éltük meg azt a kort, és tudjuk, hogy a történelem csak akkor nem ismétlődik, ha mi eléggé bölcsek, eléggé elővigyázatosak vagyunk.
A magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír,az elvet elfogadtattuk, a gyakorlat létezik, ezt kell tovább bővíteni a jövőben. Azt gondolom, hatalmas változás ez tíz év alatt, 2001-től 2011-ig.
Vagy ki emlékszik még a szórványvidékek himnusztalan, kokárdátlan, félős, fázós március tizenötödikéire?
Mi emlékszünk, tisztelt Kongresszus, mi, akik elértük, hogy ma nemzeti ünnepünket minden évben a román államelnök és miniszterelnök köszönti, és szimbólumaink használatát kormányhatározat szavatolja.
És kinek jut eszébe az aradi Szabadság-szobor körüli keserves állóháború, a kétségbeesett küzdelem ennek a remekműnek a kiszabadításáért? Nekünk juthat eszünkbe természetesen, mindannyiunknak, akik bíztunk ebben a szabadulásban, tettünk is érte, és íme, ma már mindez semmiségnek tűnik.
Végül is erre kell törekednünk: hogy nagy céljaink utólag semmiségnek tűnjenek, mivel megvalósulnak, épüljenek be az életünkbe, váljanak szinte észrevétlenné.
Beszámolómat hallgatva, vagy utólag beleolvasva, lesznek, akik azt fogják mondani, hogy megint afféle vívmánylistát készítettem, ismét az eredményekkel állok úgymond elé. Hát mit tehetnék? Mindenki azzal áll elé, amije van. Nekünk, tisztelt Kongresszus, mi tagadás, vannak eredményeink, ez a helyzet, nem tudjuk letagadni őket, ki kell menni itt Nagyvárad határába, megnézni a kétnyelvű táblát, utána pedig lehet gratulálni szintén a nagyváradi RMDSZ-nek például a magyar színház önállósításához, de átmehetünk innen százvalahány kilométerre, Aradra, a Tűzoltó-térre, higgyék el, tényleg ott van a Szabadság-szobor. Ismétlem, mindenki azzal dicsekszik, amije van. Ha pédául nem lennének ilyen eredményeink, akkor most minden bizonnyal demokrácia-központokat hoztunk volna létre, ott ülnénk bent, és várnánk, hátha bejön a demokrácia. Vagy pedig elméláznánk azon, hogy milyen szép nevet is találtunk ennek a pártirodának:demokrácia-központ.
De ezek, mondom, nem mi vagyunk. Mi inkább arról beszélünk most, hogy két évtizedes küzdelmünket a teljes körű anyanyelvű oktatásért végre siker koronázta. S ha lehet látványos előrehaladást fölmutatni ebben az emberöltőnyi időszakban, akkor talán a leginkábba magyar nyelvű oktatás helyzete bizonyítja, hogy van valós és mélyreható változás. Hiszen 1995-ben, amikor 500 000 aláírást gyűjtöttünk össze az általunk elkészített tanügyi törvénytervezet támogatására, és beiktattuk a román szenátusban, még törvény tiltotta az anyanyelvű felvételi vizsgát, az anyanyelvű szakoktatást, az anyanyelvű felsőoktatást, kivéve a tanár-, orvos-és színészképzést. Nem engedte a törvény egyetemi tanszékek, karok létrehozását sem, és nem biztosította az arányos képviseletet. Innen indultunk. Ellenzékben voltunk, hiába volt az Európa Tanács-i felvételi határozat, hiába a félmillió aláírás, az akkor, 1995-ben elfogadott oktatási törvény szinte semmit nem engedett a szorításból.
Aztán 1996-ban győzött a Demokratikus Konvenció, és kormányra léptünk. Akkor még történelmileg teljesen előzménytelen volt ez a lépés, sem nálunk, sem a Kárpát-medencében máshol nem volt rá példa, hogy egy nemzetállamnak tekintett, és eladdig úgy is viselkedő ország kormányában ott legyen egy másik etnikai közösség képviselete. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy olyan precedenst teremtettünk akkor, amely máig kihat az egész térségre, de ehhez bátorság – szinte vakmerőség – kellett részünkről is, és a demokratikus román pártok részéről is.
Így sikerült áttörni az anyanyelvű oktatással szembeni ellenállást is, bár a közös kormányzásnak ennél nyilván sokszorosan nagyobb volt a jelentősége. 1999-ben hosszú, majdnemegyéves vita után elfogadtunk egy sokkal jobb oktatási törvényt, a magyar nyelvű felvételi, szakoktatás, felsőoktatás lehetőségével. Erre alapozva beindulhatott a magyar nyelvű szakoktatás, létrejöhetett a Sapientia magánegyetem, 2003-tól Csángóföldön, az RMDSZ és az akkori kormánypárt egyezségének köszönhetően, az iskolákban kezdték tanítani a magyar nyelvet először 19, ma már több mint 1000 gyerek számára, új önálló magyar iskolák sora indult be Erdélyben a következő években, Brassóban az Áprily Lajos, Nagybányán a Németh László, Déván a Téglás Gábor, Máramarosszigeten a Leöwey Klára, Maroshévizen a Kemény János, Tordán a Jósika Miklós középiskola.
Ma 68 magyar középiskola működik Romániában, és 7113 diák tanul magyarul csak a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 1606 a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, 1940 a Sapientián, 955 a Partium Keresztény Egyetemen, és 365 a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
A nemrég elfogadott oktatási törvény pedig kiiktatja a még meglevő diszkriminatív rendelkezéseket, kivétel nélkül minden tantárgy tanítható magyarul, az ország történelme és földrajza is, a román nyelvet idegen nyelvként lehet tanítani, tehát könnyebben elsajátítható. Ami viszont mindezeknél is fontosabb, hogy a törvény a helyi közösségek kezébe adja az iskolákkal kapcsolatos döntést, és ezek szerint számos helyzetben mi döntünk az iskoláinkról.
Ugyanakkor a szórványhelyzetben levő iskolák vagy osztályok védelmét, illetve a magyar oktatóknaka vezetésben való arányos részvételét is több rendelkezés biztosítja.
De nem szándékszom most cikkelyről cikkelyre végigvenni ezt a számunkra bizonyos értelemben sorsdöntő törvényt, hiszen részletes elemzések vannak és lesznek még erről. Érzékeltetni próbáltam csupán, hogy milyen jelentős utat tettünk meg a kilencvenes évek elejétől-közepétől. Ugyanezt a különbséget egyébként ki lehetne mutatni az önkormányzatiság fejlődésében vagy a kultúrában, de a magyar nyelvű audiovizuális média működésében is, akár a közszolgálati, akár a kereskedelmi rádiózásról és televíziózásról van szó. Adottak már az egész napos magyar közszolgálati rádiózás feltételei, adásidőbenez már meg is valósult, csak valamilyen formában össze kell rakni, és a magyar közszolgálati televíziózással is ebbe az irányba kell menni. Egyébként európai szinten is kivételes, hogy ma már van nálunk anyanyelven közszolgálati, kereskedelmi és egyházi rádió is például.
Magyar művelődési életünk is lényegesen változott, hiszen az állami vagy önkormányzati támogatást élvező színházak, kulturális kiadványok köre jelentősen bővült, és emellett sikerült több szórványközpontot, úgynevezett ,,magyar házat” is beindítani. Mint ahogy a Communitas Alapítvány segítségével olyan nyilvános kultúra-, művészet- és sajtótámogatási rendszert alakítottunk ki, amely modellértékű lehetne mások számára is.
Tisztelt Kongresszus!
Ismétlem, nem akarok és nem is tudnék most minden változást felsorolni. Azt a látszatot sem akarom kelteni, hogy immár minden rendben van, mert ettől még messze vagyunk. Egyébként az elmondottakban nyilván benne van a legutóbbi négy esztendő is. Erre az időszakra esik természetesen a már említett oktatási törvény, de a Magyar Összefogás megvalósítása is. Voltunk ezalatt egy évig ellenzékben, bebizonyítottuk, hogy tudunk szolidaritást ébreszteni, és együtt mozdulnak velünk a magyar emberek tízezrei, amikor tiltakozni kell az etnikai diszkrimináció ellen. Kiálltuk ismét az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával, és az oktatási törvény elfogadásával kiálltuk, minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére, a reformkormányzás próbáját is.
Ma szerintem két, egymással összefüggő kérdést kellene befejezésül megválaszolnom: milyen politikai utat járt végig a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt tizennyolc évben, és milyen politikát kellene folytatnia a jövőben.
Amint az ebből a némiképpen rendhagyó beszámolóból is kihallható, nem szívesen fogalmazok egyes szám első személyben, hiszen a politika meggyőződésem szerint közös munkát jelent, és egyéni érdemünk legfennebb annyi lehet, hogy ébren tudjuk-e tartani ezt a szolidaritást, és válságos pillanatokban esetleg irányt tudunk-e szabni neki.
Néha el-elhangzik ironikusan egyik-másik kritikusunk szájából, hogy az RMDSZ-ben már hosszú ideje az úgynevezett Markó-doktrina érvényesül. Én nem hiszek abban, hogy az erdélyi magyarok által meghozott jelentős politikai döntéseket egy-két ember nevéhez kellene kötni. Politikai vezetőknek, ismétlem, legfennebb az lehet az érdemük, hogy felismerik az amúgy is létező, de kellőképpen ki nem nyilvánított közakaratot, és felerősítik azt. Ezúttal viszont, irónia ide vagy oda, én elégtétellel vállalom azt a politikai krédót, azt a politikai eszköztárat, amelyet nekem tulajdonítanak, hiszen nyilvánvalóan én magam is hozzájárultam a kialakításához, és ma is azt vallom, hogy ez a helyes út. Viszont szó sincs arról, hogy ez az egyébként általunkközösen többször is egészen pontosan meghatározott cselekvési program kizárólag egyikünkhöz vagy másikunkhoz lenne köthető.
Említettem már, erdélyi eleink nehéz helyzetekben mindig hasonló konklúziókra jutottak. Vajon nem az önálló erdélyi magyar politika eszméjét fogalmazta-e meg Kós Károly is a Kiáltó szóban? És vajon volt-e ellentmondás Kós Károly és kortársai esetében az önálló erdélyi magyar politika eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között?
Nyilvánvaló, hogy nem volt ilyen ellentmondás. Éppen ellenkezőleg, kezdettől fogva csakis a saját fejünkkel gondolkodva, a magunk helyzetismeretéből kiindulva nézhettünk szembe Trianon utáni szellemi és politikai számkivetettségünkkel.
Államiságunkat elveszítve, nem volt más út, mint egy önálló erdélyi magyar közélet megszevezése. 1989 decembere után ezt a feladatot kellett újból vállalnunk és továbbvinnünk, nemcsak a politikában, hanem a kultúrában is. Nem állítom, hogy egy ilyen nemzetszemlélettel és nemzetpolitikával kapcsolatosan nem kellene újból és újból vitát nyitnunk, hiszen mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg. Nem tudom, tisztáztuk-e mindannyian a magunkszámára, hogy tulajdonképpen ez az autonómia. Nem gondolom azt sem, hogy ebben a két évtizedben mindent jól csináltunk volna, hiszen tapasztalat nélkül, hosszú megszakítás után kapott lehetőséget a romániai magyar közösség, hogy saját sorsának alakulásába beleszóljon. Ám a kilencvenes évek közepén fordulat állt be a romániai magyarok életében, hiszen addig, szinte nyolcvan esztendőn át csak elvettek tőlünk, megfosztottak minket sorra jogainktól és intézményeinktől, viszont 1996-tól ez megfordult, fokozatosan kezdtük visszaszerezni, amit elvesztettünk. Hibáztunk is minden bizonnyal, egy-két fontos elvi mulasztást is fel tudnék sorolni. Igazuk van például azoknak, akik azt mondják, hogy külpolitikánk esetleges volt, kapkodó, sokszor erőtlen az utóbbi években. De alapvetően mégis a helyes úton jártunk szerintem, és ilyen szempontból itthon is, Magyarországon is sokak haragját magamra vontam – ebben az esetben vállalom az egyes szám első személyt, éppen azért, hogy a következő szövetségi elnökre ne háruljon ez az állítólagos vétség –, tehát haragudtak rám azért, hogy makacsul kitartottam az egyenjogú, partneri viszony elvénél. Sőt, egyesek számára, akár arroganciának, provinciális gőgnek is tűnhetett, hogy állandóan azt bizonygatjuk: mi jobban tudjuk, mi van velünk. Pedig ez az igazság! Nekem, tisztelt Kongresszus, nincsen túlságosan jó véleményem a huszadik századi magyar politikáról. Sőt, ha megengedik, nagyon rossz véleményem van róla. Az első világháború után a nagyhatalmak olyan kilátástalan helyzetbe taszították ezt a nemzetet, olyan mélységesen igazságtalanul bántak vele, hogy érzelmileg minden indulatunk, fogcsikorgatásunk, vitézkötéses nosztalgiánk, önemésztő vádaskodásunk, ökölbeszorított készülődésünk a változásra, csodavárásunk, a pragmatikus politikával szembeni ellenszenvünk érthető. De éppen azért, mert egy igazságtalan döntéssel minket vesztessé tettek, és velünk szemben minden szomszédos nemzetet nyertessé, csakis teljes szolidaritással, minden tehetségünket megmozgatva tudhatunk ezen a helyzeten változtatni. A racionálisan gondolkodók, az akár kislépésekkel is, de szívósan előrehaladók árulózása, vagy megalkuvónak titulálása éppúgy nem segít ebben, mint az örökösen forrongók leostobázása. Ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk. Például abban a kérdésben, hogy még mindig itthon, Erdélyben látjuk-e mindannyian az itt születtett magyarok jövőjét, még mindig a szülőföldön, magyarként való akadálytalan boldogulás-e legfőbb célunk? Ha igen, akkor beszéljük meg, hogyan tudjuk ezt a továbbiakban is megvalósítani. Mert lehet az RMDSZ által követett doktrinát vagy ideológiát bírálni, korrigálni is kell időnként, de egyvalami tagadhatatlan: eleink akarva-akaratlanul eltékozolták az örökségünket, mi pedig ebből már valamennyit mégis visszaszereztünk, és nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is, millió hektárnyi magán- és közbirtokossági erdőt, termőföldet, ingatlanokat magánszemélyeknek, közösségeknek, egyházaknak. Nem annyit, amennyit elvettek? Igaz. De máris sokat! És ezt a küzdelmet folytatni kell. Én hiszek abban, hogy minden huszadik századi nyomorúságunk ellenére lépésről lépésre, mint egy mozaikot, vagy mint egy puzzle-t, fel lehet építeni a jövőnket, de azt is tudom, hogy egyetlen rossz mozdulattal össze lehet törni vagy le lehet seperni azt is, amit eddig összeraktunk.
Tisztelt Kongresszus!
Hosszú idő után döntöttem úgy, hogy nem kérem ismét az Önök bizalmát egy újabb elnöki mandátumhoz, és visszavonulok ebből a tisztségből. Számomra nehéz dilemma volt ez, hiszen huszonegy éven át életem a politika jegyében zajlott, és ebből immár több mint tizennyolcat a szövetség elnökeként töltöttem el. Ismerjük egymást, így vagy úgy összefonódott a sorsunk. A közéletből nem akarok és nem is tudnék kilépni, sőt, egyelőre a szó szoros értelmében vett politikából sem. Azt gondolom ugyanis, hogy egy magyar értelmiséginek kötelessége beleszólni abba, ami vele és övéivel történik, és nincsen joga tudását, tapasztalatát, véleményét véka alá rejteni. De úgy véltem, hogy ennyi idő után változásra van szükség a Romániai Magyar Demokrata Szövetség élén, és miközben természetesen köszönöm azoknak a véleményét, akik sajnálták visszalépésemet, meggyőződésem, hogy lelkük mélyén ők is tudják, időről időre szükség van a változásra. Köszönöm azoknak, akik maradásra akartak bírni, köszönöm Önöknek, akik itt vannak, és annak a sok-sok erdélyi magyarnak, akikhez számtalanszor szólhattam, és akikkel mindvégig együtt dolgozhattam, a kollégáknak és barátoknak, akikkel 1989 decembere óta együtt vagyunk emberpróbáló helyzetekben is. Köszönöm az 1989 után indult fiataloknak, hogy figyeltek ránk, és mára már felnőttek mellénk, sorra-szerre majd átvehetik tőlünk a stafétabotot. Itt az ideje, hogy ők is megerősítsék azt a szövetséget, amelyet mi ezelőtt huszonegy évvel megkötöttünk, és amelyet mindvégig megőriztünk változó körülmények között is.
Köszönöm egyébként azoknak a román politikusoknak is az együttműködést, akikkel sok nehéz tárgyaláson vitáztunk, és akik megértették, hogy lehet és kell partneri viszonyt kialakítani, mert ez a két közösség, a két nép érdeke.
És köszönöm számos magyarországi politikusnak, hogy segítettek nekünk, és ha nem is mindig gondolkodtunk egyformán, de velünk együtt azon munkálkodtak, hogy ismét együtt lehessen ez a nemzet.
Arra kérem a Kongresszust, hogy soron levő elvi és személyi döntéseivel szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt kialakítottunk, és amelynek lényege, hogy szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk.
erdon.ro
2011. február 26.
Kongresszus – Biharban az ellenzékkel szövetkezett az RMDSZ
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete együttműködési megállapodást írt alá az ellenzéki pártokkal arról, hogy helyi szinten, az önkormányzatokban közösen fognak fellépni. Az RMDSZ szerint nem újkeletű az együttműködés, hiszen pusztán szentesíti a már jó ideje gyakorlatban létező Bihar megyei tényállást.
Az együttműködési megállapodás szerint az egyezség 2016-ig érvényes, és a felek vállalják, hogy valamennyi Bihar megyei városi és községi önkormányzatban szorgalmazni fogják a Szociál-Liberális Szövetség (USL) és az RMDSZ önkormányzati képviselők együttműködését a többség kialakítása érdekében. Bihar megyében a helyi RMDSZ évek óta jó viszonyt ápol a liberálisokkal, és a felek a csütörtöki aláíráson elismerték, hogy a Călin Popescu Tăriceanu volt liberális miniszterelnök kormányzása idejéről fennmaradt jó viszony képezi a most megkötött együttműködés alapját.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetői szerint a megállapodás nem áll ellentétben azzal, hogy az RMDSZ országos szinten a Demokrata Liberális Párttal (PD-L) együtt kormányoz. Ez a központi együttműködés ugyanis szerintük csak országosan érvényes, és nem vonatkozik az önkormányzatokra.
Emil Boc miniszterelnök – aki egyben a PD-L elnöke – csütörtökön késő este a közszolgálati televízióban elmondta: beszélt Markó Bélával, az RMDSZ elnökével a Bihar megyei megállapodásról, aki arról biztosította – mondta Boc –, hogy az RMDSZ és a PD-L jelenlegi országos szintű viszonyát nem befolyásolja a Bihar megyei megállapodás.
Markó maga is megerősítette ezt. Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a szövetségben nincs többségi támogatottságuk azoknak, akik a kormánykoalícióból való kilépést szorgalmazzák. Markó szerint kívánatos lenne, hogy minden megyében a kormányzó partnerükkel, a PD-L-el alkossanak koalíciót, de ez nem mindenütt sikerült. Markó szerint Bihar megyén kívül Szatmár és Maros megyében is akadozik helyi szinten az RMDSZ és a PD-L együttműködése. Leszögezte, hogy az RMDSZ kongresszusának napirendjén nem szerepel a kormányzati szerepvállalás esetleges felülvizsgálata, így – mint mondta – az RMDSZ politikájában nem várható lényegi irányváltás. Hangsúlyozta, hogy jövő héten várhatóan aláírják azt az egyezményt, amely a koalíció egy-másfél év törvényhozási prioritásait tartalmazza.
Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete együttműködési megállapodást írt alá az ellenzéki pártokkal arról, hogy helyi szinten, az önkormányzatokban közösen fognak fellépni. Az RMDSZ szerint nem újkeletű az együttműködés, hiszen pusztán szentesíti a már jó ideje gyakorlatban létező Bihar megyei tényállást.
Az együttműködési megállapodás szerint az egyezség 2016-ig érvényes, és a felek vállalják, hogy valamennyi Bihar megyei városi és községi önkormányzatban szorgalmazni fogják a Szociál-Liberális Szövetség (USL) és az RMDSZ önkormányzati képviselők együttműködését a többség kialakítása érdekében. Bihar megyében a helyi RMDSZ évek óta jó viszonyt ápol a liberálisokkal, és a felek a csütörtöki aláíráson elismerték, hogy a Călin Popescu Tăriceanu volt liberális miniszterelnök kormányzása idejéről fennmaradt jó viszony képezi a most megkötött együttműködés alapját.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetői szerint a megállapodás nem áll ellentétben azzal, hogy az RMDSZ országos szinten a Demokrata Liberális Párttal (PD-L) együtt kormányoz. Ez a központi együttműködés ugyanis szerintük csak országosan érvényes, és nem vonatkozik az önkormányzatokra.
Emil Boc miniszterelnök – aki egyben a PD-L elnöke – csütörtökön késő este a közszolgálati televízióban elmondta: beszélt Markó Bélával, az RMDSZ elnökével a Bihar megyei megállapodásról, aki arról biztosította – mondta Boc –, hogy az RMDSZ és a PD-L jelenlegi országos szintű viszonyát nem befolyásolja a Bihar megyei megállapodás.
Markó maga is megerősítette ezt. Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy a szövetségben nincs többségi támogatottságuk azoknak, akik a kormánykoalícióból való kilépést szorgalmazzák. Markó szerint kívánatos lenne, hogy minden megyében a kormányzó partnerükkel, a PD-L-el alkossanak koalíciót, de ez nem mindenütt sikerült. Markó szerint Bihar megyén kívül Szatmár és Maros megyében is akadozik helyi szinten az RMDSZ és a PD-L együttműködése. Leszögezte, hogy az RMDSZ kongresszusának napirendjén nem szerepel a kormányzati szerepvállalás esetleges felülvizsgálata, így – mint mondta – az RMDSZ politikájában nem várható lényegi irányváltás. Hangsúlyozta, hogy jövő héten várhatóan aláírják azt az egyezményt, amely a koalíció egy-másfél év törvényhozási prioritásait tartalmazza.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. február 26.
Kongresszus – Bakk Miklós: Az RMDSZ-nek kamatoztatnia kell azt, ami eddigi politikájának pozitív hozadéka
Mindenképpen történeti léptékkel mérhető korszaka volt az RMDSZ-nek ez a közel húsz esztendő, amelyet Markó Béla neve fémjelez. Ami e korszak mérlegén sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ állandó politikai partnerré és koalíciós tényezővé vált a román pártpolitikai palettán. Ezáltal folyamatosan megjelenítette a román politikában a magyar érdeket, azt viszonyítási ponttá avatta nagyon sok döntési folyamatban. Viszont a történelmi mérleg másik serpenyőjében látni kell annak a felemásságnak a konzekvenciáit is, hogy az RMDSZ politikai integrációja nem jelentette és nem sokkal vitte előbbre a magyarság egészének a kollektív-közjogi integrációját. Mi több, az RMDSZ politikai integráltságának, koalíciós működésének az volt az ára, hogy a napi, taktikai viták és a kompromisszumok okán a nyilvánosságból kikoptak, illetve onnan eltűntek a távlatosabb kollektív tervek vitái. Amire az erdélyi magyarságnak szüksége van, hiszen helyzete, belső adottságai sokat változtak a kilencvenes évek eleje óta.
A nagyobb korszakokat meghatározó politikusok habituálisan is kifejezik az illető korszak rejtett kényszereit, kompromisszumait. Így van ez Markó Bélával is. Az RMDSZ koalíciós potenciáljával ügyesen taktikázó pártvezér az erdélyi nyilvánosságban egyre inkább az elsinkófált társadalmi viták jelképévé kezdett válni. Politikusként mindig ügyesen kerülte az élesebb magyar vitaközeget, s ha vitát vállalt, azt mindig olyan helyzetben tette, amelyben megszólalásai inkább kinyilatkoztatások voltak, s nem vitára bocsátott vagy legalábbis vitatható tézisek. Jól megformált beszédei, helyzetértelmezései az SZKT-én kulturáltan autoriter lezárásai voltak olyan vitáknak, amelyek tulajdonképpen ki sem bontakozhattak.
Az RMDSZ-nek kétségtelenül kamatoztatnia kell azt, ami eddigi politikájának pozitív hozadéka: a kormányzati tapasztalatot és a koalíciós nyitottságot, partneri elismertséget. De távolról sem úgy, mint eddig! Jóval több programpártiságot kell vinnie ezekbe a koalíciókba, s nem a megszerzett kormányzati és közigazgatási pozíciókon, hanem a programon keresztül kellene értékelnie a kormányzati együttműködések eredményességét. Úgy vélem, két kérdésben is alapvető szemléleti váltásra van szüksége. Az egyik: a többi magyar politikai szervezethez való viszonya. Ezt eddig az RMDSZ hegemóniájának megőrzése nézőpontjából alakította, azonban hosszabb távon ez nem lesz tartható. Érdemes előre menekülnie, és valamilyen stratégiai tartalmú partneri viszony kialakításával kísérleteznie. Bár úgy tűnik, az EMNT-vel döcögősre sikeredett partnerség ebbe az irányba mutatott, mégis az elmúlt hetekben kiderült, e mögött is inkább megakadályozási szándék rejlett, hogy a Tőkés László körüli csoportosulásból intézményesült politikai erő váljon. A másik: a Székelyföld-kérdéshez való viszonya. Immár több politikai elemzés is napvilágot látott arról, hogy az alapvetően kulturális és nyelvi jogokra hangszerelt RMDSZ-stratégia ma már nem elégíti a székelyföldi választókat. Itt a területi érdek és a kulturális identitás fejlesztésének olyan összekapcsolása szükséges, amire a nyugati etnoregionális mozgalmak adnak jó példát. Persze, ez előrevetíti a különbséget, sőt az ellentétet, amely a székelyföldi és a nem székelyföld, valamint szórványhelyzetben élő magyarok politikai megszólíthatósága között feszül. De egy politika akkor kreatív, ha sikerül neki látszólag ellentmondásos helyzeteket és törekvéseket is egységben láttatni.
Szabadság (Kolozsvár)
Mindenképpen történeti léptékkel mérhető korszaka volt az RMDSZ-nek ez a közel húsz esztendő, amelyet Markó Béla neve fémjelez. Ami e korszak mérlegén sikerként könyvelhető el az, hogy az RMDSZ állandó politikai partnerré és koalíciós tényezővé vált a román pártpolitikai palettán. Ezáltal folyamatosan megjelenítette a román politikában a magyar érdeket, azt viszonyítási ponttá avatta nagyon sok döntési folyamatban. Viszont a történelmi mérleg másik serpenyőjében látni kell annak a felemásságnak a konzekvenciáit is, hogy az RMDSZ politikai integrációja nem jelentette és nem sokkal vitte előbbre a magyarság egészének a kollektív-közjogi integrációját. Mi több, az RMDSZ politikai integráltságának, koalíciós működésének az volt az ára, hogy a napi, taktikai viták és a kompromisszumok okán a nyilvánosságból kikoptak, illetve onnan eltűntek a távlatosabb kollektív tervek vitái. Amire az erdélyi magyarságnak szüksége van, hiszen helyzete, belső adottságai sokat változtak a kilencvenes évek eleje óta.
A nagyobb korszakokat meghatározó politikusok habituálisan is kifejezik az illető korszak rejtett kényszereit, kompromisszumait. Így van ez Markó Bélával is. Az RMDSZ koalíciós potenciáljával ügyesen taktikázó pártvezér az erdélyi nyilvánosságban egyre inkább az elsinkófált társadalmi viták jelképévé kezdett válni. Politikusként mindig ügyesen kerülte az élesebb magyar vitaközeget, s ha vitát vállalt, azt mindig olyan helyzetben tette, amelyben megszólalásai inkább kinyilatkoztatások voltak, s nem vitára bocsátott vagy legalábbis vitatható tézisek. Jól megformált beszédei, helyzetértelmezései az SZKT-én kulturáltan autoriter lezárásai voltak olyan vitáknak, amelyek tulajdonképpen ki sem bontakozhattak.
Az RMDSZ-nek kétségtelenül kamatoztatnia kell azt, ami eddigi politikájának pozitív hozadéka: a kormányzati tapasztalatot és a koalíciós nyitottságot, partneri elismertséget. De távolról sem úgy, mint eddig! Jóval több programpártiságot kell vinnie ezekbe a koalíciókba, s nem a megszerzett kormányzati és közigazgatási pozíciókon, hanem a programon keresztül kellene értékelnie a kormányzati együttműködések eredményességét. Úgy vélem, két kérdésben is alapvető szemléleti váltásra van szüksége. Az egyik: a többi magyar politikai szervezethez való viszonya. Ezt eddig az RMDSZ hegemóniájának megőrzése nézőpontjából alakította, azonban hosszabb távon ez nem lesz tartható. Érdemes előre menekülnie, és valamilyen stratégiai tartalmú partneri viszony kialakításával kísérleteznie. Bár úgy tűnik, az EMNT-vel döcögősre sikeredett partnerség ebbe az irányba mutatott, mégis az elmúlt hetekben kiderült, e mögött is inkább megakadályozási szándék rejlett, hogy a Tőkés László körüli csoportosulásból intézményesült politikai erő váljon. A másik: a Székelyföld-kérdéshez való viszonya. Immár több politikai elemzés is napvilágot látott arról, hogy az alapvetően kulturális és nyelvi jogokra hangszerelt RMDSZ-stratégia ma már nem elégíti a székelyföldi választókat. Itt a területi érdek és a kulturális identitás fejlesztésének olyan összekapcsolása szükséges, amire a nyugati etnoregionális mozgalmak adnak jó példát. Persze, ez előrevetíti a különbséget, sőt az ellentétet, amely a székelyföldi és a nem székelyföld, valamint szórványhelyzetben élő magyarok politikai megszólíthatósága között feszül. De egy politika akkor kreatív, ha sikerül neki látszólag ellentmondásos helyzeteket és törekvéseket is egységben láttatni.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. február 27.
Nyitottságot kínál és vár az RMDSZ új elnöke
Nagyvárad – Szombat este, a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában zajló 10. RMDSZ kongresszuson kétharmados többséggel Kelemen Hunor kulturális minisztert választották az RMDSZ új elnökévé.
A megválasztását követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor megköszönte a küldötteknek, a megyei szervezeteknek és mindenkinek, akik őt támogatták, valamint Takács Csabának és Markó Bélának azt a lehetőséget, hogy 1997-től együtt tudtak dolgozni. Hangsúlyozta: a megnyugtató többség, illetve a kétharmados győzelem arra kötelezi őt, hogy egy erős szövetségnek legyen az erős elnöke, és az elkövetkező időszakban „reggeltől estig dolgozva egy hiteles, nyitott RMDSZ-t építsünk tovább”, melyre büszkék lehetnek az erdélyi magyarok, illetve mindazok, akik négyévente őket bízzák meg a képviseletükkel. „Részemről, illetve a Szövetség részéről a kinyújtott kéz várja a kinyújtott kezet a többi erdélyi magyar politikai szervezet részéről és irányába, és ezt a nyitottságot várom én is. Azt gondolom, hogy rövid időn belül az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot is tető alá hozzuk, mert a mi felelősségünk az, hogy 2012-ben erős politikai képviselete legyen a magyar közösségnek. A szervezeteink, illetve az RMDSZ ugyanis csupán eszköz arra, hogy ezt az érdekképviseletet meg tudjuk erősíteni”, fogalmazott. Úgy vélte: szoros partneri kapcsolatra kell törekedniük egyrészt a magyar kormánnyal, másrészt a kormányzó pártokkal, valamint mindazokkal a magyarországi politikai erőkkel, akik az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. „A román politikai pártokkal hasonlóképpen a párbeszédet látom a játható útnak, hisz huszonegy esztendőn keresztül a mi általunk elért eredményeket is párbeszéddel, partnerségen keresztül tudtuk elérni, és továbbra is erre van szükség. Egy jó szövetségnek akarok jó elnöke, egy erős szövetségnek akarok erős elnöke lenni”, közölte.
Nem haragtartóak
Pelczné dr. Gáll Ildikó FIDESZ-alelnök azon kijelentésére, miszerint a FIDESZ akkor támogatja az RMDSZ-t, ha a változásra szavaz, illetve Crin Antonescu PNL-elnök azon mondatára: ha az RMDSZ idén nem csatlakozik a Szociálliberális Unióhoz, akkor jövőre már erre nem lesz lehetőség, Kelemen Hunor úgy reagált: „Már el is felejtettem az alelnök asszony mondatait, túltettük magunkat rajta. Nem vagyok egy haragtartó ember. Építkezésre van szükség, és én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös érdeke. Crin Antonescu üzenetét megértettük, partnerek voltunk és lehetünk, ultimátumszerű felkéréseknek azonban nehezen tudunk eleget tenni. Nekünk az az érdekünk, hogy a romániai magyar közösségnek a képviseletét biztosítsuk”.
Az RMDSZ új elnöke leszögezte: amíg a PDL-vel kötött együttműködési megállapodás működik, a koalíciós partner betartja a szavát, és gyakorlatba van ültetve a kormányprogram, addig nincs oka annak, hogy az RMDSZ a koalícióból való kilépésen gondolkodjék. Fontosak ugyan az elemzések, de jelen pillanatban nem keresnek más koalíciós partnereket, inkább előkészítik a következő kormányzati lépéseket.
Kelemen Hunor ugyanakkor kiemelte: a jövő felé szeretné irányítani a tekintetét és a cselekvéseit, nem hiszi, hogy azzal kellene foglalkoznia, hogy ki volt jelen a kongresszuson és ki nem. Hozzátette: Tőkés László az RMDSZ listáján jutott be az Európai Parlamentbe, így nem kellett külön meghívni, ahogy egyetlen küldött sem kapott külön meghívót.
Helyi együttműködések
Kelemen Hunor arra hívta fel a figyelmet: Bihar megyében 2008 óta működik a Nemzeti Liberális Párttal az egyezség, Szatmár megyében 2008 óta RMDSZ-liberális-szociáldemokrata többség vezeti a megyei önkormányzatot, illetve RMDSZ-liberális többség a várost. Nagybányán szintén RMDSZ-liberális többség van, tehát semmi újdonság nincs ezekben, a helyi egyezségek soha nem befolyásolták az országos szövetséget. Egyébként pedig nem az RMDSZ kezdeményezte a technokrata miniszterelnökről szóló vitát. Személy szerint úgy gondolja: csak egy politikus képes arra, hogy biztosítsa a parlamenti többséget. De amíg a PDL nem dönt a kormányfővel kapcsolatban, addig RMDSZ nem fog spekulációkba bocsátkozni.
Nem költözik Vásárhelyre
Kelemen Hunor úgy vélte: Nem az a prioritás, hogy marad-e miniszter vagy sem, hanem hogy az RMDSZ felkészüljön a 2012-es választásokra, egyébként pedig marad tárcavezető. A Csíki képviselőirodáját megerősíti, de nem kell neki az eddigieknél több hivatal, mert van elegendő. Kolozsváron van az ügyvezető elnökség, ahol szoros együttműködésben fog dolgozni a főtitkársággal, illetve Bukarestbe is van hivatala, nem áll szándékában tehát Marosvásárhelyre költözni. „Ezzel együtt gyakran leszek ott, tekintettel lesz arra, hogy a város egy fontos települése a romániai magyarságnak”, tette hozzá.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
Nagyvárad – Szombat este, a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában zajló 10. RMDSZ kongresszuson kétharmados többséggel Kelemen Hunor kulturális minisztert választották az RMDSZ új elnökévé.
A megválasztását követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor megköszönte a küldötteknek, a megyei szervezeteknek és mindenkinek, akik őt támogatták, valamint Takács Csabának és Markó Bélának azt a lehetőséget, hogy 1997-től együtt tudtak dolgozni. Hangsúlyozta: a megnyugtató többség, illetve a kétharmados győzelem arra kötelezi őt, hogy egy erős szövetségnek legyen az erős elnöke, és az elkövetkező időszakban „reggeltől estig dolgozva egy hiteles, nyitott RMDSZ-t építsünk tovább”, melyre büszkék lehetnek az erdélyi magyarok, illetve mindazok, akik négyévente őket bízzák meg a képviseletükkel. „Részemről, illetve a Szövetség részéről a kinyújtott kéz várja a kinyújtott kezet a többi erdélyi magyar politikai szervezet részéről és irányába, és ezt a nyitottságot várom én is. Azt gondolom, hogy rövid időn belül az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot is tető alá hozzuk, mert a mi felelősségünk az, hogy 2012-ben erős politikai képviselete legyen a magyar közösségnek. A szervezeteink, illetve az RMDSZ ugyanis csupán eszköz arra, hogy ezt az érdekképviseletet meg tudjuk erősíteni”, fogalmazott. Úgy vélte: szoros partneri kapcsolatra kell törekedniük egyrészt a magyar kormánnyal, másrészt a kormányzó pártokkal, valamint mindazokkal a magyarországi politikai erőkkel, akik az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. „A román politikai pártokkal hasonlóképpen a párbeszédet látom a játható útnak, hisz huszonegy esztendőn keresztül a mi általunk elért eredményeket is párbeszéddel, partnerségen keresztül tudtuk elérni, és továbbra is erre van szükség. Egy jó szövetségnek akarok jó elnöke, egy erős szövetségnek akarok erős elnöke lenni”, közölte.
Nem haragtartóak
Pelczné dr. Gáll Ildikó FIDESZ-alelnök azon kijelentésére, miszerint a FIDESZ akkor támogatja az RMDSZ-t, ha a változásra szavaz, illetve Crin Antonescu PNL-elnök azon mondatára: ha az RMDSZ idén nem csatlakozik a Szociálliberális Unióhoz, akkor jövőre már erre nem lesz lehetőség, Kelemen Hunor úgy reagált: „Már el is felejtettem az alelnök asszony mondatait, túltettük magunkat rajta. Nem vagyok egy haragtartó ember. Építkezésre van szükség, és én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös érdeke. Crin Antonescu üzenetét megértettük, partnerek voltunk és lehetünk, ultimátumszerű felkéréseknek azonban nehezen tudunk eleget tenni. Nekünk az az érdekünk, hogy a romániai magyar közösségnek a képviseletét biztosítsuk”.
Az RMDSZ új elnöke leszögezte: amíg a PDL-vel kötött együttműködési megállapodás működik, a koalíciós partner betartja a szavát, és gyakorlatba van ültetve a kormányprogram, addig nincs oka annak, hogy az RMDSZ a koalícióból való kilépésen gondolkodjék. Fontosak ugyan az elemzések, de jelen pillanatban nem keresnek más koalíciós partnereket, inkább előkészítik a következő kormányzati lépéseket.
Kelemen Hunor ugyanakkor kiemelte: a jövő felé szeretné irányítani a tekintetét és a cselekvéseit, nem hiszi, hogy azzal kellene foglalkoznia, hogy ki volt jelen a kongresszuson és ki nem. Hozzátette: Tőkés László az RMDSZ listáján jutott be az Európai Parlamentbe, így nem kellett külön meghívni, ahogy egyetlen küldött sem kapott külön meghívót.
Helyi együttműködések
Kelemen Hunor arra hívta fel a figyelmet: Bihar megyében 2008 óta működik a Nemzeti Liberális Párttal az egyezség, Szatmár megyében 2008 óta RMDSZ-liberális-szociáldemokrata többség vezeti a megyei önkormányzatot, illetve RMDSZ-liberális többség a várost. Nagybányán szintén RMDSZ-liberális többség van, tehát semmi újdonság nincs ezekben, a helyi egyezségek soha nem befolyásolták az országos szövetséget. Egyébként pedig nem az RMDSZ kezdeményezte a technokrata miniszterelnökről szóló vitát. Személy szerint úgy gondolja: csak egy politikus képes arra, hogy biztosítsa a parlamenti többséget. De amíg a PDL nem dönt a kormányfővel kapcsolatban, addig RMDSZ nem fog spekulációkba bocsátkozni.
Nem költözik Vásárhelyre
Kelemen Hunor úgy vélte: Nem az a prioritás, hogy marad-e miniszter vagy sem, hanem hogy az RMDSZ felkészüljön a 2012-es választásokra, egyébként pedig marad tárcavezető. A Csíki képviselőirodáját megerősíti, de nem kell neki az eddigieknél több hivatal, mert van elegendő. Kolozsváron van az ügyvezető elnökség, ahol szoros együttműködésben fog dolgozni a főtitkársággal, illetve Bukarestbe is van hivatala, nem áll szándékában tehát Marosvásárhelyre költözni. „Ezzel együtt gyakran leszek ott, tekintettel lesz arra, hogy a város egy fontos települése a romániai magyarságnak”, tette hozzá.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
2011. február 27.
Bemutatkoztak a jelöltek
Nagyvárad – Az elmúlt hétvégén a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában tartották az RMDSZ 10. kongresszusát. Szombat délután 6 órától került sor a három elnökjelöltnek a bemutatkozására.
Sorshúzással dőlt el, hogy a három elnökjelölt milyen sorrendben tartsa a bemutatkozó beszédét. Ennek megfelelően először Olosz Gergely parlamenti képviselő kapott lehetőséget, aki a mélyreható változást és a megújulást emelte ki a programjából, melyek szerinte biztonságot és békességet eredményeznének. Felszólalásában többször is idézte Széchenyi azon gondolatát, mely szerint tőlünk függ minden, csak akarnunk kell. Ugyanakkor azon meggyőződésének adott hangot: „a temesvári csoda pillanatában alakult meg az RMDSZ”, a szervezet keretében pedig széleskörű demokráciára van szükség.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter hangsúlyozta: a kampányát a közvetlen találkozásokra építette, és nem foglalkozott a versenytársaival, mert úgy véli, hogy az RMDSZ nem egy játékszer, és káros, illetve romboló hatású „a személyeskedésre és az egymás lejáratására alapozó politikai üzenet”. Ezzel szemben ő inkább azzal is törődött, hogy az elképzeléseit papírra vesse, melyből dokumentumból kitűnik, hogy a szolidaritás, az arányosság és a kiegyensúlyozott döntéshozatal híve. Meglátásában ugyanakkor új fejezet nyílik az identitásukért való küzdelemben, és folytonosságra, illetve összefogásra van szükség az elkövetkezendő időszakban is, mert csak saját erőnkből érhetünk el eredményeket.
Ellenzéki hang
Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsadó úgy ajánlotta önmagát a küldöttek figyelmébe, mint egy „lehetőséget a sikeres RMDSZ-re”. Úgy vélte: egy barátságos és befogadó RMDSZ-re van szükség, mely meghallgatja azt, hogy mit akarnak az emberek. Hangsúlyozta: három alapelvet- a demokráciát, az autonómiát és a szolidaritást- tarja fontosnak, és nem támogatja a további megszorító intézkedéseket. Viccesen megjegyezte: élvezi a vitát, sajnos azonban az utóbbi időben az SZKT ülésein nem pezseg az élet, „épphogy nem fizetnek neki, hogy legyen egy ellenzéki hang is”. Hozzátette: tiszteli Markó Bélát, de Kelemen Hunorral az a legnagyobb probléma, hogy nem hiszik el róla az emberek azt, hogy erős elnök tud lenni, amíg ott áll a háttérben Markó Béla és Borbély László.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
Nagyvárad – Az elmúlt hétvégén a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában tartották az RMDSZ 10. kongresszusát. Szombat délután 6 órától került sor a három elnökjelöltnek a bemutatkozására.
Sorshúzással dőlt el, hogy a három elnökjelölt milyen sorrendben tartsa a bemutatkozó beszédét. Ennek megfelelően először Olosz Gergely parlamenti képviselő kapott lehetőséget, aki a mélyreható változást és a megújulást emelte ki a programjából, melyek szerinte biztonságot és békességet eredményeznének. Felszólalásában többször is idézte Széchenyi azon gondolatát, mely szerint tőlünk függ minden, csak akarnunk kell. Ugyanakkor azon meggyőződésének adott hangot: „a temesvári csoda pillanatában alakult meg az RMDSZ”, a szervezet keretében pedig széleskörű demokráciára van szükség.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter hangsúlyozta: a kampányát a közvetlen találkozásokra építette, és nem foglalkozott a versenytársaival, mert úgy véli, hogy az RMDSZ nem egy játékszer, és káros, illetve romboló hatású „a személyeskedésre és az egymás lejáratására alapozó politikai üzenet”. Ezzel szemben ő inkább azzal is törődött, hogy az elképzeléseit papírra vesse, melyből dokumentumból kitűnik, hogy a szolidaritás, az arányosság és a kiegyensúlyozott döntéshozatal híve. Meglátásában ugyanakkor új fejezet nyílik az identitásukért való küzdelemben, és folytonosságra, illetve összefogásra van szükség az elkövetkezendő időszakban is, mert csak saját erőnkből érhetünk el eredményeket.
Ellenzéki hang
Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsadó úgy ajánlotta önmagát a küldöttek figyelmébe, mint egy „lehetőséget a sikeres RMDSZ-re”. Úgy vélte: egy barátságos és befogadó RMDSZ-re van szükség, mely meghallgatja azt, hogy mit akarnak az emberek. Hangsúlyozta: három alapelvet- a demokráciát, az autonómiát és a szolidaritást- tarja fontosnak, és nem támogatja a további megszorító intézkedéseket. Viccesen megjegyezte: élvezi a vitát, sajnos azonban az utóbbi időben az SZKT ülésein nem pezseg az élet, „épphogy nem fizetnek neki, hogy legyen egy ellenzéki hang is”. Hozzátette: tiszteli Markó Bélát, de Kelemen Hunorral az a legnagyobb probléma, hogy nem hiszik el róla az emberek azt, hogy erős elnök tud lenni, amíg ott áll a háttérben Markó Béla és Borbély László.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
2011. február 28.
Toró Tibor: Kelemen Hunor megválasztása várható eredmény volt
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke szombaton Csíkszeredán elmondta: Kelemen Hunor megválasztása az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségére várható eredmény volt, de ezután derül még ki, hogy Kelemen folytatja-e Markó Béla politikáját, vagy új elgondolások mentén vezeti majd a pártot.
„Kelemen Hunor megválasztása várható eredmény volt, számítottunk erre. Markó Béla utódjaként, örököseként és politikájának folytatójaként megválasztott személy. Még ezután derül ki, hogy Kelemen személyében ez valósul meg, vagy új ötleteket megvalósító elnök lesz. Az RMDSZ-en belüli változás vagy folytonosság szempontjából egyelőre Kelemen Hunornak sem kijelentései, sem az általa bemutatott program nem releváns” – állította Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Mint mondta, az EMNT számításai szerint is a kongresszusi küldöttek szavazatainak 70 százalékát kapta volna Kelemen, a többi 30 százalék megoszlott volna két ellenjelöltje, Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely között.
„A Kelemen Hunor ellen szóló szavazatoknak nagy része Markó Béla elleni tiltakozó szavazat volt. Kelemennek nem volt elegendő ideje támogatókat vagy ellenségeket szereznie magának” – vélekedett Toró.
Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta, az általa vezetett alakulat együttműködési ajánlatot vár az RMDSZ új szövetségei elnöke részéről, mivel úgy gondolja, teljesen világos, hogy „a magyar közösségek legnagyobb célkitűzéseit csakis úgy lehet elérni, ha a politikai erők és a teljes magyar közösség együtt lép fel”.
nyugatijelen.com
Erdély.ma
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke szombaton Csíkszeredán elmondta: Kelemen Hunor megválasztása az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségére várható eredmény volt, de ezután derül még ki, hogy Kelemen folytatja-e Markó Béla politikáját, vagy új elgondolások mentén vezeti majd a pártot.
„Kelemen Hunor megválasztása várható eredmény volt, számítottunk erre. Markó Béla utódjaként, örököseként és politikájának folytatójaként megválasztott személy. Még ezután derül ki, hogy Kelemen személyében ez valósul meg, vagy új ötleteket megvalósító elnök lesz. Az RMDSZ-en belüli változás vagy folytonosság szempontjából egyelőre Kelemen Hunornak sem kijelentései, sem az általa bemutatott program nem releváns” – állította Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Mint mondta, az EMNT számításai szerint is a kongresszusi küldöttek szavazatainak 70 százalékát kapta volna Kelemen, a többi 30 százalék megoszlott volna két ellenjelöltje, Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely között.
„A Kelemen Hunor ellen szóló szavazatoknak nagy része Markó Béla elleni tiltakozó szavazat volt. Kelemennek nem volt elegendő ideje támogatókat vagy ellenségeket szereznie magának” – vélekedett Toró.
Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta, az általa vezetett alakulat együttműködési ajánlatot vár az RMDSZ új szövetségei elnöke részéről, mivel úgy gondolja, teljesen világos, hogy „a magyar közösségek legnagyobb célkitűzéseit csakis úgy lehet elérni, ha a politikai erők és a teljes magyar közösség együtt lép fel”.
nyugatijelen.com
Erdély.ma
2011. február 28.
Ki írja majd a történetet?
Mintha csak egy aprólékosan kidolgozott forgatókönyv alapján zajlott volna az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusa: az óriási érdeklődést kiváltó eseményen meglepetés nem történt, a szavazógépezetbe hiba nem csúszott, így aztán a főhős fölényes győzelmet aratott vetélytársai felett.
Nem maradtak el a kötelező kellékek, például a román pártok menetrendszerű hajbókolása, csak úgy dagadt a magyar vezetők mája a sok hízelgő szó hallatán, következett Markó Béla visszatekintése, a megvalósítások felsorolása, majd a leköszönő elnök méltatása, dicséretek, taps, könnyek. A három elnökjelölt versenye sem dobta fel különösebben a cselekményt, a szavazás eredménye pedig szintén a papírforma szerint alakult, némi kellemetlenséget csak a Fidesz képviselőjének üzenete okozott, aki változást, megújulást sürgetett, de ezen is hamar túlléptek a résztvevők. Jól játszotta szerepét Kelemen Hunor, megválasztása utáni sajtóértekezletén a kíváncsi riporterek hada előtt leszögezte: folytatják a koalíciós kormányzást mindaddig, amíg partnereik állják szavukat, változást, megújulást ígért az RMDSZ-en belül, de még egy homályos együttműködési ajánlatfélét is megfogalmazott a többi magyar szervezet irányába. Szavainak azonban ellentmondani látszik, hogy a Bihar megyei szervezet éppen a kongresszus előtt két nappal lépett szövetségre a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, mintegy jelezve: az ellenzéki szirénhangok nem hagyják teljesen érzéketlenül a szövetség politikusait. A változás, megújulás várható mértékéről sokat elárul Markó Béla és az RMDSZ eddigi politikájának hosszas méltatása a kongresszuson, a csúcsvezetés tagjainak felsorakozása Kelemen Hunor mellé, az alapszabályzatnak a hatalom átmentését célzó módosítása, valamint a volt szövetségi elnök többször megismételt kijelentése, mely szerint semmilyen radikális fordulatra nem kell számítani a következő időszakban. A magyar—magyar kapcsolatok vonatkozásában akár nyitásnak is minősíthetnénk az új elnök kéznyújtását a többi magyar szervezet felé, de a kijelentést tetteknek kellene követniük, Markó Béla kongresszuson elhangzott, Tőkés Lászlót bíráló szavai pedig egyelőre nem sok jót sejtetnek. Nincsen tehát könnyű helyzetben a frissen megválasztott szövetségi elnök, mozgástere ugyanis korlátozott, az RMDSZ-en belüli különféle csoportosulások a maguk útját járnák, a régi vezetők hatalmukat erősítenék. Mandátumának sikere egyebek mellett éppen azon múlik, hogy marad-e mások által rendezett darabok főszereplője, vagy pedig maga írja a történetet a továbbiakban.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Mintha csak egy aprólékosan kidolgozott forgatókönyv alapján zajlott volna az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusa: az óriási érdeklődést kiváltó eseményen meglepetés nem történt, a szavazógépezetbe hiba nem csúszott, így aztán a főhős fölényes győzelmet aratott vetélytársai felett.
Nem maradtak el a kötelező kellékek, például a román pártok menetrendszerű hajbókolása, csak úgy dagadt a magyar vezetők mája a sok hízelgő szó hallatán, következett Markó Béla visszatekintése, a megvalósítások felsorolása, majd a leköszönő elnök méltatása, dicséretek, taps, könnyek. A három elnökjelölt versenye sem dobta fel különösebben a cselekményt, a szavazás eredménye pedig szintén a papírforma szerint alakult, némi kellemetlenséget csak a Fidesz képviselőjének üzenete okozott, aki változást, megújulást sürgetett, de ezen is hamar túlléptek a résztvevők. Jól játszotta szerepét Kelemen Hunor, megválasztása utáni sajtóértekezletén a kíváncsi riporterek hada előtt leszögezte: folytatják a koalíciós kormányzást mindaddig, amíg partnereik állják szavukat, változást, megújulást ígért az RMDSZ-en belül, de még egy homályos együttműködési ajánlatfélét is megfogalmazott a többi magyar szervezet irányába. Szavainak azonban ellentmondani látszik, hogy a Bihar megyei szervezet éppen a kongresszus előtt két nappal lépett szövetségre a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, mintegy jelezve: az ellenzéki szirénhangok nem hagyják teljesen érzéketlenül a szövetség politikusait. A változás, megújulás várható mértékéről sokat elárul Markó Béla és az RMDSZ eddigi politikájának hosszas méltatása a kongresszuson, a csúcsvezetés tagjainak felsorakozása Kelemen Hunor mellé, az alapszabályzatnak a hatalom átmentését célzó módosítása, valamint a volt szövetségi elnök többször megismételt kijelentése, mely szerint semmilyen radikális fordulatra nem kell számítani a következő időszakban. A magyar—magyar kapcsolatok vonatkozásában akár nyitásnak is minősíthetnénk az új elnök kéznyújtását a többi magyar szervezet felé, de a kijelentést tetteknek kellene követniük, Markó Béla kongresszuson elhangzott, Tőkés Lászlót bíráló szavai pedig egyelőre nem sok jót sejtetnek. Nincsen tehát könnyű helyzetben a frissen megválasztott szövetségi elnök, mozgástere ugyanis korlátozott, az RMDSZ-en belüli különféle csoportosulások a maguk útját járnák, a régi vezetők hatalmukat erősítenék. Mandátumának sikere egyebek mellett éppen azon múlik, hogy marad-e mások által rendezett darabok főszereplője, vagy pedig maga írja a történetet a továbbiakban.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. február 28.
Új elnök, régi szövetség (RMDSZ-kongresszus)
Kelemen Hunor, az új elnök
Fölényes győzelmet aratott Kelemen Hunor az RMDSZ tizedik kongresszusán, a küldöttek kétharmadának szavazatával ő lesz a szövetség elnöke a következő négy esztendőben. Kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé, és azt, hogy szoros, de korrekt partnerségre törekszik a magyar kormánypártokkal.
Román koalíciós partnereikkel nincs, amiért felrúgniuk a szövetséget, amíg betartják a megállapodást — mondotta, és a liberális pártelnök szavaira válaszolva kiemelte azt is, ultimátumot senkitől nem fogadnak el. A nagyváradi kongresszus fegyelmezetten, rendben, a várakozásoknak megfelelően zajlott, feszültséget inkább a háttérben lehetett érzékelni, no meg a meghívottak nyilatkozatai közül néhány kavart kisebb botrányt.
Olosz Gergely fogadta a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra érkezőket. Bármilyen irányból közelítették a várost, az elnöki tisztségre pályázó háromszéki képviselő óriásplakátja köszöntötte őket. Intenzív kampány zajlott az elmúlt napokban, s ha Eckstein és Kelemen elsősorban a hivatalos nyilatkozatokra, sajtótájékoztatókra, no meg a baráti, kollegiális háttérbeszélgetésekre korlátozta a meggyőzést, Olosz telefonos üzenetekkel, e-maillel, közvélemény-kutatásoknak álcázott hívásokkal igyekezett meggyőzni a küldötteket. Sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálta.
Húsz év után, ugyanott
Szombaton délelőtt már jó egy órával a kezdet előtt nagy volt a nyüzsgés a szakszervezetek művelődési házában, ugyanott, ahol húsz évvel ezelőtt az RMDSZ hivatalos alakuló ülését tartották. Érkeztek, regisztráltak a küldöttek, és helyet, teret foglalt a sajtó, a román hírtévék berendezték stúdióikat, kamerák sora szegeződött ,,lövésre készen" a bejáratra, lesték az érkező fontos román és magyar politikusokat. A tizedik kongresszust ezúttal a megszokottnál kisebb, alig negyedórás késéssel kezdték. A Bihar megyei elnök, Kiss Sándor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, az RMDSZ súlyát érzékeltetve, no meg céljait jellemezve mondotta: bízik benne, a huszadik kongresszuson ,,Barack Obama, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ül a padsorokban Emil Boc, Victor Ponta és Crin Antonescu helyett". Markó Béla szerint ,,az RMDSZ stabil, nemzetközileg is megkerülhetetlen szervezetté vált" az elmúlt két évtizedben, cáfolta azokat, akik azt mondják, ,,nem haladtunk az általunk választott úton, vagy nem volt helyes az általunk választott út". A magyar és román hozzászólók majd mindenike az RMDSZ és a leköszönő elnök, Markó Béla érdemeit emelte ki, hangsúlyozták mindazt, amit a szövetségnek köszönhet a magyarság, Románia.
Román és magyar üzenetek
Traian Băsescu államelnök üzenetében külön üdvözölte a ,,komoly és jó gazda" magyarokat, és az RMDSZ-tagokat, ,,akik partnerek voltak a nehéz időben", Emil Boc miniszterelnök, a DLP elnöke szintén a nehéz időkben való kiállásért hálálkodott, és a válság végét, a jobb jövőt ígérte, elhangzott, csökkentik a társadalombiztosítási hozzájárulást, és a következő évben románok és magyarok egyaránt jobban élnek majd. Nem véletlenül emelte ki több ízben a magyarok szavatartását, tisztességét, hisz a két ellenzéki párt elnöke, Victor Ponta és Crin Antonescu igen egyértelműen fogalmazott: a magyarokkal, az RMDSZ-szel gyorsabban, nélkülük lassabban, csak a 2012-es választás után következhet be a nagy többség által (a lakosság 90 százalékát említették) igényelt változás, de velük vagy nélkülük megteszik a szükséges lépéseket, a szövetség döntése, melyik oldalra áll. A liberális pártelnök megfogalmazása ultimátumszerű volt, ha most nem csatlakozik hozzájuk a magyar érdekvédelmi szövetség, jövőre már nem kérnek belőle.
A magyarországi politikusok közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a magyar—magyar, a román—magyar viszony, illetve az erdélyi magyarság szempontjából világította meg az RMDSZ szerepét, az összefogás szükségességét emelte ki, Pál apostol szavait idézte: ,,ha marjátok és rágjátok is, fel ne faljátok egymást". A Fidesz nevében felszólaló Pelczné Gáll Ildikó beszéde sokakban ellenérzést váltott ki, úgy értékelték, a magyar kormánypárt akaratát próbálja rákényszeríteni a szövetségre. A Fideszes alelnök felidézte, az elmúlt két évtizednek voltak sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásban sem, kifejtette: megújulásra van szükség, megfelelő politikai válaszokkal, de feltette a kérdést: ,,megvan-e az értékrend, amelyre építeni lehet, elég stabil-e, s megvan-e az irány, a célok?". Véleménye szerint újra kell értelmezni, kik a szövetségesek, és a hozzájuk fűződő viszonyt, és elmondta, az számíthat a Fidesz támogatására, aki nem a könnyebb de kompromisszumoktól terhes utat választja. A határon túli magyar szervezetek képviselői, helyzetükből adódóan, a negatív (Szlovákia) és pozitív (Vajdaság) példákat, ezek tanulságait idézték, az LMP elnöke, Schiffer András pedig azokat bírálta, akik ,,Budapestről osztják az észt".
Múlt és jövendő — Markó szemszögéből
Markó Béla beszámolójában az elmúlt 21, illetve 18 év mérlegét vonta meg, ,,az RMDSZ az erdélyi magyarság közös szellemi-politikai vagyona" — mondotta. Majd két évtizedes politizálása legnagyobb tanulságaként fogalmazta meg: a Kós Károly-i eszme, az erdélyi lélek önállósága tartotta meg a szövetséget a politikában, és hogy továbbra is a függetlenség megőrzése a záloga megmaradásuknak. Számba vette, hogy az 1990-ben, 1993-ban megfogalmazott programok majd minden pontja teljesült, ,,egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk" — mondotta, s kiemelte, ennek kell majd a következő évek nagy prioritásának lennie, az előfeltételeket sikerült megteremteniük. A leköszönő elnök felidézte a szembenállást a mérsékeltek és radikálisok között. ,,Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét" — emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az — vélte a szónok —, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Egyértelműen Tőkés Lászlóra utalt, aki korábban bírálta az RMDSZ kompromisszumkészségét, de ,,most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik".
Felidézte, elnöksége 18 éve alatt 14 választást küzdöttek végig, s bár a szavazatok száma valóban fogyott, az arány maradt, a román parlamentben például ma is ugyanolyan, mint 1993-ban. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni. ,,Mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg" — mondotta Markó, aki szerint tulajdonképpen ez az autonómia. Együttműködésre, összefogásra azonban szükség van, ,,ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk" — fejtette ki. Nem elvitatható, hogy az RMDSZ-nek sikerült az elődök által eltékozolt javak egy részét visszaszereznie ,,nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is", de azt is tudni kell, hogy egyetlen rossz döntés elsöpörheti ezek jelentős részét — fejtette ki. Markó Béla beszéde végén arra kérte a kongresszust: szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt alakítottak ki, és amelynek lényege, hogy ,,szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk".
Elnökjelöltek a porondon
Markó Béla búcsúja végén ezúttal sem maradt el a hosszan tartó vastaps, és akárcsak az SZKT-n, Takács Csaba ezúttal is könnyekkel küszködve köszönte meg munkáját, ,,nagyrabecsülésük jeleként" átadta a Bethlen Gábor-emlékplakettet. A felszólalások hosszú sora következett, több mint harmincan méltatták Markó elnöki tevékenységét, szóltak a célokról, elképzelésekről, a jövőről. A szombati nap legizgalmasabb momentumára késő délután, hat óra körül került sor, a három elnökjelölt: Olosz Gergely, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter ismertette programját, elképzeléseit. Sok újat egyikük sem mondott, Olosz egy korszak lezárulásáról beszélt, és arról, hogy tőlük függ, minek a megvalósítására képesek, Kelemen kiemelte, a következő esztendők a regionális politikáról és a kollektív jogokról szólnak, de hangsúlyozta azt is, új fejezetet nyitnak a szövetség történetében. Eckstein elmondta, az emberek változást, stílusváltást akarnak, ő alkalmas sikeressé tenni a szövetséget a következő esztendőkben.
Háromnegyed kilencre lett eredmény, és ezúttal csak alig néhány perccel a hivatalos bejelentés előtt szivárgott ki a végleges változat: az érvényes 536 voksból Kelemen Hunor szerzett meg 371-et, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen Hunor megválasztása után bejelentette, a kétharmados többség kötelezi, egy erős szövetség erős elnöke kíván lenni. S bár eredetileg vasárnap délelőttre tervezték, már a szavazatszámlálás alatt elkezdték az alapszabályzat módosítását, és hatott a figyelmeztetés, ha kell, késő éjszakáig maradnak, gyorsan, a tervezett formában fogadták el a változásokat. Néhány erőtlen módosításpróbálkozás volt, ám eredménnyel egyik sem járt. Ennél is hatékonyabbak voltak vasárnap délelőtt, szűk egy óra alatt megszavazták a szövetség új programját, és elfogadtak hat határozatot, az RMDSZ tizedik kongresszusa délelőtt fél tizenegykor kezdődött és fél tizenkettőkor be is zárta munkálatait.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kelemen Hunor, az új elnök
Fölényes győzelmet aratott Kelemen Hunor az RMDSZ tizedik kongresszusán, a küldöttek kétharmadának szavazatával ő lesz a szövetség elnöke a következő négy esztendőben. Kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé, és azt, hogy szoros, de korrekt partnerségre törekszik a magyar kormánypártokkal.
Román koalíciós partnereikkel nincs, amiért felrúgniuk a szövetséget, amíg betartják a megállapodást — mondotta, és a liberális pártelnök szavaira válaszolva kiemelte azt is, ultimátumot senkitől nem fogadnak el. A nagyváradi kongresszus fegyelmezetten, rendben, a várakozásoknak megfelelően zajlott, feszültséget inkább a háttérben lehetett érzékelni, no meg a meghívottak nyilatkozatai közül néhány kavart kisebb botrányt.
Olosz Gergely fogadta a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra érkezőket. Bármilyen irányból közelítették a várost, az elnöki tisztségre pályázó háromszéki képviselő óriásplakátja köszöntötte őket. Intenzív kampány zajlott az elmúlt napokban, s ha Eckstein és Kelemen elsősorban a hivatalos nyilatkozatokra, sajtótájékoztatókra, no meg a baráti, kollegiális háttérbeszélgetésekre korlátozta a meggyőzést, Olosz telefonos üzenetekkel, e-maillel, közvélemény-kutatásoknak álcázott hívásokkal igyekezett meggyőzni a küldötteket. Sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálta.
Húsz év után, ugyanott
Szombaton délelőtt már jó egy órával a kezdet előtt nagy volt a nyüzsgés a szakszervezetek művelődési házában, ugyanott, ahol húsz évvel ezelőtt az RMDSZ hivatalos alakuló ülését tartották. Érkeztek, regisztráltak a küldöttek, és helyet, teret foglalt a sajtó, a román hírtévék berendezték stúdióikat, kamerák sora szegeződött ,,lövésre készen" a bejáratra, lesték az érkező fontos román és magyar politikusokat. A tizedik kongresszust ezúttal a megszokottnál kisebb, alig negyedórás késéssel kezdték. A Bihar megyei elnök, Kiss Sándor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, az RMDSZ súlyát érzékeltetve, no meg céljait jellemezve mondotta: bízik benne, a huszadik kongresszuson ,,Barack Obama, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ül a padsorokban Emil Boc, Victor Ponta és Crin Antonescu helyett". Markó Béla szerint ,,az RMDSZ stabil, nemzetközileg is megkerülhetetlen szervezetté vált" az elmúlt két évtizedben, cáfolta azokat, akik azt mondják, ,,nem haladtunk az általunk választott úton, vagy nem volt helyes az általunk választott út". A magyar és román hozzászólók majd mindenike az RMDSZ és a leköszönő elnök, Markó Béla érdemeit emelte ki, hangsúlyozták mindazt, amit a szövetségnek köszönhet a magyarság, Románia.
Román és magyar üzenetek
Traian Băsescu államelnök üzenetében külön üdvözölte a ,,komoly és jó gazda" magyarokat, és az RMDSZ-tagokat, ,,akik partnerek voltak a nehéz időben", Emil Boc miniszterelnök, a DLP elnöke szintén a nehéz időkben való kiállásért hálálkodott, és a válság végét, a jobb jövőt ígérte, elhangzott, csökkentik a társadalombiztosítási hozzájárulást, és a következő évben románok és magyarok egyaránt jobban élnek majd. Nem véletlenül emelte ki több ízben a magyarok szavatartását, tisztességét, hisz a két ellenzéki párt elnöke, Victor Ponta és Crin Antonescu igen egyértelműen fogalmazott: a magyarokkal, az RMDSZ-szel gyorsabban, nélkülük lassabban, csak a 2012-es választás után következhet be a nagy többség által (a lakosság 90 százalékát említették) igényelt változás, de velük vagy nélkülük megteszik a szükséges lépéseket, a szövetség döntése, melyik oldalra áll. A liberális pártelnök megfogalmazása ultimátumszerű volt, ha most nem csatlakozik hozzájuk a magyar érdekvédelmi szövetség, jövőre már nem kérnek belőle.
A magyarországi politikusok közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a magyar—magyar, a román—magyar viszony, illetve az erdélyi magyarság szempontjából világította meg az RMDSZ szerepét, az összefogás szükségességét emelte ki, Pál apostol szavait idézte: ,,ha marjátok és rágjátok is, fel ne faljátok egymást". A Fidesz nevében felszólaló Pelczné Gáll Ildikó beszéde sokakban ellenérzést váltott ki, úgy értékelték, a magyar kormánypárt akaratát próbálja rákényszeríteni a szövetségre. A Fideszes alelnök felidézte, az elmúlt két évtizednek voltak sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásban sem, kifejtette: megújulásra van szükség, megfelelő politikai válaszokkal, de feltette a kérdést: ,,megvan-e az értékrend, amelyre építeni lehet, elég stabil-e, s megvan-e az irány, a célok?". Véleménye szerint újra kell értelmezni, kik a szövetségesek, és a hozzájuk fűződő viszonyt, és elmondta, az számíthat a Fidesz támogatására, aki nem a könnyebb de kompromisszumoktól terhes utat választja. A határon túli magyar szervezetek képviselői, helyzetükből adódóan, a negatív (Szlovákia) és pozitív (Vajdaság) példákat, ezek tanulságait idézték, az LMP elnöke, Schiffer András pedig azokat bírálta, akik ,,Budapestről osztják az észt".
Múlt és jövendő — Markó szemszögéből
Markó Béla beszámolójában az elmúlt 21, illetve 18 év mérlegét vonta meg, ,,az RMDSZ az erdélyi magyarság közös szellemi-politikai vagyona" — mondotta. Majd két évtizedes politizálása legnagyobb tanulságaként fogalmazta meg: a Kós Károly-i eszme, az erdélyi lélek önállósága tartotta meg a szövetséget a politikában, és hogy továbbra is a függetlenség megőrzése a záloga megmaradásuknak. Számba vette, hogy az 1990-ben, 1993-ban megfogalmazott programok majd minden pontja teljesült, ,,egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk" — mondotta, s kiemelte, ennek kell majd a következő évek nagy prioritásának lennie, az előfeltételeket sikerült megteremteniük. A leköszönő elnök felidézte a szembenállást a mérsékeltek és radikálisok között. ,,Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét" — emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az — vélte a szónok —, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Egyértelműen Tőkés Lászlóra utalt, aki korábban bírálta az RMDSZ kompromisszumkészségét, de ,,most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik".
Felidézte, elnöksége 18 éve alatt 14 választást küzdöttek végig, s bár a szavazatok száma valóban fogyott, az arány maradt, a román parlamentben például ma is ugyanolyan, mint 1993-ban. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni. ,,Mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg" — mondotta Markó, aki szerint tulajdonképpen ez az autonómia. Együttműködésre, összefogásra azonban szükség van, ,,ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk" — fejtette ki. Nem elvitatható, hogy az RMDSZ-nek sikerült az elődök által eltékozolt javak egy részét visszaszereznie ,,nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is", de azt is tudni kell, hogy egyetlen rossz döntés elsöpörheti ezek jelentős részét — fejtette ki. Markó Béla beszéde végén arra kérte a kongresszust: szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt alakítottak ki, és amelynek lényege, hogy ,,szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk".
Elnökjelöltek a porondon
Markó Béla búcsúja végén ezúttal sem maradt el a hosszan tartó vastaps, és akárcsak az SZKT-n, Takács Csaba ezúttal is könnyekkel küszködve köszönte meg munkáját, ,,nagyrabecsülésük jeleként" átadta a Bethlen Gábor-emlékplakettet. A felszólalások hosszú sora következett, több mint harmincan méltatták Markó elnöki tevékenységét, szóltak a célokról, elképzelésekről, a jövőről. A szombati nap legizgalmasabb momentumára késő délután, hat óra körül került sor, a három elnökjelölt: Olosz Gergely, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter ismertette programját, elképzeléseit. Sok újat egyikük sem mondott, Olosz egy korszak lezárulásáról beszélt, és arról, hogy tőlük függ, minek a megvalósítására képesek, Kelemen kiemelte, a következő esztendők a regionális politikáról és a kollektív jogokról szólnak, de hangsúlyozta azt is, új fejezetet nyitnak a szövetség történetében. Eckstein elmondta, az emberek változást, stílusváltást akarnak, ő alkalmas sikeressé tenni a szövetséget a következő esztendőkben.
Háromnegyed kilencre lett eredmény, és ezúttal csak alig néhány perccel a hivatalos bejelentés előtt szivárgott ki a végleges változat: az érvényes 536 voksból Kelemen Hunor szerzett meg 371-et, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen Hunor megválasztása után bejelentette, a kétharmados többség kötelezi, egy erős szövetség erős elnöke kíván lenni. S bár eredetileg vasárnap délelőttre tervezték, már a szavazatszámlálás alatt elkezdték az alapszabályzat módosítását, és hatott a figyelmeztetés, ha kell, késő éjszakáig maradnak, gyorsan, a tervezett formában fogadták el a változásokat. Néhány erőtlen módosításpróbálkozás volt, ám eredménnyel egyik sem járt. Ennél is hatékonyabbak voltak vasárnap délelőtt, szűk egy óra alatt megszavazták a szövetség új programját, és elfogadtak hat határozatot, az RMDSZ tizedik kongresszusa délelőtt fél tizenegykor kezdődött és fél tizenkettőkor be is zárta munkálatait.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. február 28.
Kelemen Hunor az RMDSZ új elnöke
Kelemen Hunor nyerte az RMDSZ elnöki tisztségéért folytatott versenyt szombaton, a szervezet Nagyváradon tartott tisztújító kongresszusán. A szavazáskor az 538 leadott szavazatból Kelemen Hunor 371-et kapott, Eckstein-Kovács Péter 118, Olosz Gergely pedig 47 voksot tudhat magáénak. Összesen két érvénytelen szavazatot regisztráltak. Kelemen a szavazatszámlálás után úgy fogalmazott: az RMDSZ nyitott, befogadó szervezet lesz, amely odafigyel minden óhajra. „Kinyújtom a kezem minden olyan szervezet fele amely a politikában szerepet akar vállalni” - mondta. Hangsúlyozta: szoros partneri kapcsolatra törekszik a magyar kormánnyal, a Fidesszel, a KDNP-vel és azokkal a politikai erőkkel, akik az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. A román politikai pártokkal való kapcsolatot illetően leszögezte: a párbeszéd a járható út.
„Hétfőtől újabb fejezetet nyitunk, készülünk a 2012 önkormányzati választásokra. Egy napot sem hagyhatunk ki. Ki kell elemezni hol kell korrigálni és miként fogunk felkészülni” - mondta az új elnök. Hozzátette: mindenkinek jó elnöke szeretne lenni, egy erős szövetség vezetője.
Kelemen Hunor megbízható, hiteles szövetséget építene
Kelemen a szavazás előtti kortesbeszédében úgy fogalmazott: egy új fejezetet nyitnak a szövetség életében. Mint mondta: programja a megújulás, a változás programja. Ő személy szerint a kiszámítható, megtervezett változás, az ésszerű megújulás híve. Nincs szükség kiszámíthatatlanságra, káoszra és kapkodásra, elég erejük és bátorságuk van, hogy a szükséges változásokat életbe ültessék.
Szövetségi elnöki programját említve három elvről beszélt: szolidaritás, arányosság és egyensúly a döntéshozásban. Ezek szerint ki kell szélesíteni a döntéshozatalt, beleszólást kell biztosítani a napi munkába a megyei és területi szervezeteknek, a platformoknak és az ifjúsági szervezeteknek. Az önkormányzatok szerepe felértékelődött, ami maga után vonja a helyi választottak súlyának növekedését a döntéshozatali testületekben.
Kelemen szerint az identitásért folytatott küzdelemben is új fejezetet kell nyitni. Nem mondhatnak le a szélesebb anyanyelv-használati jogokról, kulturális és területi autonómiáról vagy a fejlesztési régiók átszervezéséről. Mindezek mellett a kormányzati munkánkban a hangsúlyt munkahelyteremtésre, stabil és fenntartható gazdasági növekedésre, illetve a versenyképességé növelésére kell helyezni.
"Úgy fogjuk tovább építeni ezt a szövetséget, hogy benne helye legyen minden jóakaratú embernek" - hangsúlyozta. Úgy építjük tovább a mi szövetségünket, hogy megbízható és hiteles, ugyanakkor sikeres szervezete legyen a romániai magyar nemzeti közösségnek.
Azt is elmondta, hogy nem fogadja el a szövetségnek, illetve a romániai magyaroknak gyarmatként való kezelését. Azt mondta: erős és kiegyensúlyozott vezetője leszek annak a csapatnak, amely az elkövetkező időszakban sikerre viszi az RMDSZ-t és a romániai magyarokat.
Eckstein-Kovács Péter: nem támogatom a pártosodást
Nem támogatja a Kelemen Hunor felvázolta, az RMDSZ-nek a pártosodás felé vezető elképzeléseket Eckstein-Kovács Péter. „Nagyon nem szeretném, hogy politikailag Borbély László kötelezze el az RMDSZ-t” - mondta Eckstein a szavazás előtt, utalva Kelemen Hunor azon elképzelésére, hogy a szövetség politikai alelnöki tisztségét Borbély László töltse be. „Nem vagyok Basescu vagy Markó embere, de a Tőkésé sem és az Orbáné sem – hangsúlyozta - én az erdélyi magyar választók embere vagyok.” Eckstein-Kovács kifogásolja, hogy a tervezett alapszabály módosítás szerint a volt elnöknek és a politikai elnöknek is külön irodákat tartanak fenn, szerinte a forrásokat inkább a megyei és területi szervezetekre kell költeni, hiszen Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek és Borbély László miniszternek is van már irodája.
„Az emberek nem hiszik Kelemen Hunornak hogy erős elnök lesz – nekem ezt elhihetik” - szögezte le. Úgy fogalmazott: demokráciára van szükség vagyis a választók érdekeit kell képviselni. A területi és kulturális autonómia iránti elkötelezettségét azzal példázta, hogy „már akkor híve voltam, amikor a területi autonómia még szitokszó volt”.
Az elnökjelölt figyelmeztetett: nagyon nehéz lesz a következő két esztendő, mivel önkormányzati és parlamenti választásokon kell megmérkőzniük. „Ez a választás arról szól, hogy bejutunk-e a parlamentbe, eredményesen szerepelünk-e a helyhatósági választásokon” - mondta. Úgy vélte, meg tud egyezni azokkal is, akik már nem bíznak a szervezetben és képes lesz visszahozni az RMDSZ-be a megszorító intézkedések melletti kiállás miatt kiábrándult embereket.
Olosz Gergely: a magyarság kell vezesse az RMDSZ-t
Olosz Gergely kortesbeszédében a legfontosabb kérdéseknek azt tartja, hogy a magyarság milyen jövőt teremt magának. Képes lesz-e a szövetség megerősödni és szélesre nyitni kapuit vagy pedig kicsinyes belső csatározások közepette meggyengül, ezzel pedig az egész magyarságnak kárt okoz. Felhívta a figyelmet, hogy miközben a szövetséget bővítik, nem kell megfeledkezni azokról akik a mindennapi nehézségek között őrzik magyarságuk a Székelyföldön vagy a szórványban. „A magyarság kell vezesse az RMDSZ-t és nem fordítva” – mondta
Krónika (Kolozsvár)
Kelemen Hunor nyerte az RMDSZ elnöki tisztségéért folytatott versenyt szombaton, a szervezet Nagyváradon tartott tisztújító kongresszusán. A szavazáskor az 538 leadott szavazatból Kelemen Hunor 371-et kapott, Eckstein-Kovács Péter 118, Olosz Gergely pedig 47 voksot tudhat magáénak. Összesen két érvénytelen szavazatot regisztráltak. Kelemen a szavazatszámlálás után úgy fogalmazott: az RMDSZ nyitott, befogadó szervezet lesz, amely odafigyel minden óhajra. „Kinyújtom a kezem minden olyan szervezet fele amely a politikában szerepet akar vállalni” - mondta. Hangsúlyozta: szoros partneri kapcsolatra törekszik a magyar kormánnyal, a Fidesszel, a KDNP-vel és azokkal a politikai erőkkel, akik az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. A román politikai pártokkal való kapcsolatot illetően leszögezte: a párbeszéd a járható út.
„Hétfőtől újabb fejezetet nyitunk, készülünk a 2012 önkormányzati választásokra. Egy napot sem hagyhatunk ki. Ki kell elemezni hol kell korrigálni és miként fogunk felkészülni” - mondta az új elnök. Hozzátette: mindenkinek jó elnöke szeretne lenni, egy erős szövetség vezetője.
Kelemen Hunor megbízható, hiteles szövetséget építene
Kelemen a szavazás előtti kortesbeszédében úgy fogalmazott: egy új fejezetet nyitnak a szövetség életében. Mint mondta: programja a megújulás, a változás programja. Ő személy szerint a kiszámítható, megtervezett változás, az ésszerű megújulás híve. Nincs szükség kiszámíthatatlanságra, káoszra és kapkodásra, elég erejük és bátorságuk van, hogy a szükséges változásokat életbe ültessék.
Szövetségi elnöki programját említve három elvről beszélt: szolidaritás, arányosság és egyensúly a döntéshozásban. Ezek szerint ki kell szélesíteni a döntéshozatalt, beleszólást kell biztosítani a napi munkába a megyei és területi szervezeteknek, a platformoknak és az ifjúsági szervezeteknek. Az önkormányzatok szerepe felértékelődött, ami maga után vonja a helyi választottak súlyának növekedését a döntéshozatali testületekben.
Kelemen szerint az identitásért folytatott küzdelemben is új fejezetet kell nyitni. Nem mondhatnak le a szélesebb anyanyelv-használati jogokról, kulturális és területi autonómiáról vagy a fejlesztési régiók átszervezéséről. Mindezek mellett a kormányzati munkánkban a hangsúlyt munkahelyteremtésre, stabil és fenntartható gazdasági növekedésre, illetve a versenyképességé növelésére kell helyezni.
"Úgy fogjuk tovább építeni ezt a szövetséget, hogy benne helye legyen minden jóakaratú embernek" - hangsúlyozta. Úgy építjük tovább a mi szövetségünket, hogy megbízható és hiteles, ugyanakkor sikeres szervezete legyen a romániai magyar nemzeti közösségnek.
Azt is elmondta, hogy nem fogadja el a szövetségnek, illetve a romániai magyaroknak gyarmatként való kezelését. Azt mondta: erős és kiegyensúlyozott vezetője leszek annak a csapatnak, amely az elkövetkező időszakban sikerre viszi az RMDSZ-t és a romániai magyarokat.
Eckstein-Kovács Péter: nem támogatom a pártosodást
Nem támogatja a Kelemen Hunor felvázolta, az RMDSZ-nek a pártosodás felé vezető elképzeléseket Eckstein-Kovács Péter. „Nagyon nem szeretném, hogy politikailag Borbély László kötelezze el az RMDSZ-t” - mondta Eckstein a szavazás előtt, utalva Kelemen Hunor azon elképzelésére, hogy a szövetség politikai alelnöki tisztségét Borbély László töltse be. „Nem vagyok Basescu vagy Markó embere, de a Tőkésé sem és az Orbáné sem – hangsúlyozta - én az erdélyi magyar választók embere vagyok.” Eckstein-Kovács kifogásolja, hogy a tervezett alapszabály módosítás szerint a volt elnöknek és a politikai elnöknek is külön irodákat tartanak fenn, szerinte a forrásokat inkább a megyei és területi szervezetekre kell költeni, hiszen Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek és Borbély László miniszternek is van már irodája.
„Az emberek nem hiszik Kelemen Hunornak hogy erős elnök lesz – nekem ezt elhihetik” - szögezte le. Úgy fogalmazott: demokráciára van szükség vagyis a választók érdekeit kell képviselni. A területi és kulturális autonómia iránti elkötelezettségét azzal példázta, hogy „már akkor híve voltam, amikor a területi autonómia még szitokszó volt”.
Az elnökjelölt figyelmeztetett: nagyon nehéz lesz a következő két esztendő, mivel önkormányzati és parlamenti választásokon kell megmérkőzniük. „Ez a választás arról szól, hogy bejutunk-e a parlamentbe, eredményesen szerepelünk-e a helyhatósági választásokon” - mondta. Úgy vélte, meg tud egyezni azokkal is, akik már nem bíznak a szervezetben és képes lesz visszahozni az RMDSZ-be a megszorító intézkedések melletti kiállás miatt kiábrándult embereket.
Olosz Gergely: a magyarság kell vezesse az RMDSZ-t
Olosz Gergely kortesbeszédében a legfontosabb kérdéseknek azt tartja, hogy a magyarság milyen jövőt teremt magának. Képes lesz-e a szövetség megerősödni és szélesre nyitni kapuit vagy pedig kicsinyes belső csatározások közepette meggyengül, ezzel pedig az egész magyarságnak kárt okoz. Felhívta a figyelmet, hogy miközben a szövetséget bővítik, nem kell megfeledkezni azokról akik a mindennapi nehézségek között őrzik magyarságuk a Székelyföldön vagy a szórványban. „A magyarság kell vezesse az RMDSZ-t és nem fordítva” – mondta
Krónika (Kolozsvár)
2011. február 28.
Mérleget vont Markó Béla
Megfelelőnek értékelte az RMDSZ eddigi politizálását Markó Béla szövetségi elnök a nagyváradi tisztújító kongresszuson elmondott beszámolójában. A 18 év után újabb elnöki tisztséget nem vállaló Markó a szervezet további útjáról úgy vélekedett: „szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk”.
Markó a szervezet eddigi életének fontosabb állomásait vázolta fel beszédében. Értékelése szerint a a tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az, hogy ma már mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. „Ezért is lehetett megegyezni egy adott pillanatban” - mondta. Tőkés Lászlóra utalva elégtétellel veszi tudomásul hogy aki leghangosabban támadta a szervezetet a parlamenti politizálásáért, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik. „Ezek szerint vagy megalkudott az is, aki minket annyi éven át megalkuvással vádolt, vagy egyszerűen kezdettől fogva nekünk volt igazunk” - jelentette ki. Egyik legnagyobb politikai eredménynek azt tartja, hogy „a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” - mondta, felvetve ugyanakkor az újabb összefogás lehetőségét is.
Markó hangsúlyozta a szolidaritás fontosságát. A racionálisan gondolkodók, az akár kislépésekkel is, de szívósan előrehaladók árulózása, vagy megalkuvónak titulálása éppúgy nem segít, mint az örökösen forrongók leostobázása. „Ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk” - jelentette ki.
Beszéde szerint lehet az RMDSZ által követett doktrinát vagy ideológiát bírálni, korrigálni is kell időnként, de egyvalami tagadhatatlan: eleink akarva-akaratlanul eltékozolták az örökségünket, mi pedig ebből már valamennyit mégis visszaszereztünk, és nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is, millió hektárnyi magán- és közbirtokossági erdőt, termőföldet, ingatlanokat magánszemélyeknek, közösségeknek, egyházaknak. „Ezt a küzdelmet folytatni kell” - hangsúlyozta Markó.
Krónika (Kolozsvár)
Megfelelőnek értékelte az RMDSZ eddigi politizálását Markó Béla szövetségi elnök a nagyváradi tisztújító kongresszuson elmondott beszámolójában. A 18 év után újabb elnöki tisztséget nem vállaló Markó a szervezet további útjáról úgy vélekedett: „szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk”.
Markó a szervezet eddigi életének fontosabb állomásait vázolta fel beszédében. Értékelése szerint a a tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az, hogy ma már mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. „Ezért is lehetett megegyezni egy adott pillanatban” - mondta. Tőkés Lászlóra utalva elégtétellel veszi tudomásul hogy aki leghangosabban támadta a szervezetet a parlamenti politizálásáért, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik. „Ezek szerint vagy megalkudott az is, aki minket annyi éven át megalkuvással vádolt, vagy egyszerűen kezdettől fogva nekünk volt igazunk” - jelentette ki. Egyik legnagyobb politikai eredménynek azt tartja, hogy „a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” - mondta, felvetve ugyanakkor az újabb összefogás lehetőségét is.
Markó hangsúlyozta a szolidaritás fontosságát. A racionálisan gondolkodók, az akár kislépésekkel is, de szívósan előrehaladók árulózása, vagy megalkuvónak titulálása éppúgy nem segít, mint az örökösen forrongók leostobázása. „Ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk” - jelentette ki.
Beszéde szerint lehet az RMDSZ által követett doktrinát vagy ideológiát bírálni, korrigálni is kell időnként, de egyvalami tagadhatatlan: eleink akarva-akaratlanul eltékozolták az örökségünket, mi pedig ebből már valamennyit mégis visszaszereztünk, és nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is, millió hektárnyi magán- és közbirtokossági erdőt, termőföldet, ingatlanokat magánszemélyeknek, közösségeknek, egyházaknak. „Ezt a küzdelmet folytatni kell” - hangsúlyozta Markó.
Krónika (Kolozsvár)
2011. február 28.
Tabajdi Csaba az RMDSZ kongresszusról: Elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – tette fel közleményében a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán vett részt.
Tabajdi úgy értékelte, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit.
Úgy fogalmaz: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök „kioktató és arrogáns beszéde”. „Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban” - írja, hangsúlyozva, hogy egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat.
Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. „A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét” – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke szombaton a szövetség kongresszusán elmondott beszédében úgy fogalmazott: az RMDSZ előtt álló változás nem csak a fiatalításról szól hanem a helyes út megtalálásáról is, azaz a jövő együttműködéséről, amely lezárhatja a sikereket is tartalmazó, de ellentmondásokban sem szűkölködő két évtizedes korszakot. Mint mondta: a szervezetnek a sodródás és alkalmazkodás, illetve a tudatos jövőépítés között kell választani. Kiemelte: rögzíteni kell kik a szövetségesek és a hozzájuk főződő viszonyt is, közöttük az RMDSZ-nek a Fideszhez fűződő viszonyát, amit szükség esetén újra lehet értelmezni. Ha az RMDSZ a hosszú távú építkezést választja, a Fideszben biztos partnerre talál. „Biztosítom önöket: ha ma a változás mellett döntenek mi segítő kezet nyújtunk” - a magyar kormánypárti politikus.
Krónika (Kolozsvár)
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – tette fel közleményében a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán vett részt.
Tabajdi úgy értékelte, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit.
Úgy fogalmaz: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök „kioktató és arrogáns beszéde”. „Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban” - írja, hangsúlyozva, hogy egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat.
Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. „A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét” – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke szombaton a szövetség kongresszusán elmondott beszédében úgy fogalmazott: az RMDSZ előtt álló változás nem csak a fiatalításról szól hanem a helyes út megtalálásáról is, azaz a jövő együttműködéséről, amely lezárhatja a sikereket is tartalmazó, de ellentmondásokban sem szűkölködő két évtizedes korszakot. Mint mondta: a szervezetnek a sodródás és alkalmazkodás, illetve a tudatos jövőépítés között kell választani. Kiemelte: rögzíteni kell kik a szövetségesek és a hozzájuk főződő viszonyt is, közöttük az RMDSZ-nek a Fideszhez fűződő viszonyát, amit szükség esetén újra lehet értelmezni. Ha az RMDSZ a hosszú távú építkezést választja, a Fideszben biztos partnerre talál. „Biztosítom önöket: ha ma a változás mellett döntenek mi segítő kezet nyújtunk” - a magyar kormánypárti politikus.
Krónika (Kolozsvár)
2011. február 28.
Nyitottnak ígért RMDSZ kezd új fejezetet a 10. kongresszus után
Csapatban kíván dolgozni Kelemen Hunor, a szövetség új elnöke
A forgatókönyv szerint lezajlott tizedik RMDSZ-kongresszust a változás, változtatás (felszólalók által hangoztatott) igénye jellemezte, „mérföldkőnek” pedig mindenekelőtt az új szövetségi elnök megválasztása nevezhető. A kongresszuson részt vett, meghívott politikusok értékelték a szövetség eddigi munkáját, külön kiemelték Markó Béla tizennyolc éves tevékenységét, de a köszöntők egyben üzeneteket és elvárásokat is tartalmaztak a folytatást illetően. Kelemen Hunor a megválasztását követően elmondott beszédében rámutatott: hétfőtől nem egyszerűen folytatniuk kell a munkát, hanem újabb fejezet kezdődik a szövetség életében: a múlt elemzésének, a szükséges javításoknak és a felkészülésnek az időszaka. Az új elnök nyitott és erős szervezetet ígért, korrekt kapcsolatok és egyenlő felek közötti partnerség kiépítésével. A kongresszuson módosították az alapszabályt és programot is.
Kiss Olivér, Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán, Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)
Csapatban kíván dolgozni Kelemen Hunor, a szövetség új elnöke
A forgatókönyv szerint lezajlott tizedik RMDSZ-kongresszust a változás, változtatás (felszólalók által hangoztatott) igénye jellemezte, „mérföldkőnek” pedig mindenekelőtt az új szövetségi elnök megválasztása nevezhető. A kongresszuson részt vett, meghívott politikusok értékelték a szövetség eddigi munkáját, külön kiemelték Markó Béla tizennyolc éves tevékenységét, de a köszöntők egyben üzeneteket és elvárásokat is tartalmaztak a folytatást illetően. Kelemen Hunor a megválasztását követően elmondott beszédében rámutatott: hétfőtől nem egyszerűen folytatniuk kell a munkát, hanem újabb fejezet kezdődik a szövetség életében: a múlt elemzésének, a szükséges javításoknak és a felkészülésnek az időszaka. Az új elnök nyitott és erős szervezetet ígért, korrekt kapcsolatok és egyenlő felek közötti partnerség kiépítésével. A kongresszuson módosították az alapszabályt és programot is.
Kiss Olivér, Papp Annamária, Tibori Szabó Zoltán, Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)
2011. február 28.
Markó Béla: az RMDSZ közös szellemi vagyonunk
A kongresszuson az 555 igazolt mandátumú küldött közül 533 jelent meg, ami 97 százalékos részvételi arányt jelent. A napirend elfogadása után Markó Béla leköszönő elnök tartott beszámolót, amelyben hangsúlyozta: a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben lévő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek.
Markó emlékeztetett: a szervezet partneri viszonyt alakított ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikusi gárdája van. A pártelnök emlékeztetett a szövetség a kilencvenes évek elején megfogalmazott programjára, a menet közben elfogadott cselekvési programokra, az 1993-ban az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumra. Azoknak a dokumentumoknak a legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelés, hiszen ahhoz mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség – mondta a szónok. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben – fűzte hozzá.
A romániai magyarság egységének gondolata alkotta a leköszönő elnök beszédének gerincét. Felidézte, hogy az alapvető szembenállás az elmúlt két évtizedben a „mérsékeltek és radikálisok” között volt tapasztalható. „Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét” – emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az – vélte a szónok –, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel.
„Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik... a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” – állapította meg az elnök. „Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget” – mondta Markó. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét az államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni.
Felidézte, hogy az RMDSZ az elmúlt négy évben kiállta az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával és az oktatási törvény elfogadásával minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére kiállta a „reformkormányzás” próbáját is.
Markó beszélt az önálló erdélyi magyar politika eszméjéről, hangsúlyozva: szerinte nem volt ellentmondás az önálló erdélyi magyar politika Kós Károly és kortársai által vallott eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között. „Mindennapos dilemmánk – mondta –, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg”. Markó megállapította: Magyarországon is sokak haragját magára vonta amiatt, hogy makacsul kitartott az egyenjogú, partneri viszony elvénél.
Takács Csaba köszönetet mondott Markó Béla szövetségi elnöknek a 18 éves elnöksége alatt kifejtett munkájáért. Az RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke könnyekig meghatottan fejtette ki: Markó Béla a közelmúltban bejelentette, hogy nem kíván indulni még egy elnöki mandátumért. Ezért az RMDSZ X. kongresszusa nem csak négy évet értékel és zár le, ennél sokkal többre hivatott: egy korszakra, pontosabban 18 évre tekint vissza. Leszögezte: ez a 18 év nem volt más, mint egy örökös küzdelem az erdélyi magyarság felemelkedéséért. „Ha a visszatekintést az elmúlt 18, vagy az RMDSZ 21 éves múltjára irányítjuk, elmondhatjuk azt, hogy ebben a történetben nincs semmi újszerűség. Hiszen a szülőföldön való megmaradás ezeréves dilemmáját éltük át újra Erdélyben, miszerint mindent vagy semmit, mindent, amit lehet, avagy valamit valamiért elv határozza meg a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmet a honfoglalástól napjainkig” – mondta.
Takács szerint ami húsz évvel ezelőtt elkezdődött, az egy álom, amit mindannyian RMDSZ-nek hívtunk. Minden magyart átölelt ez a szervezet, védett, bátorított, büszkeséget, dacot és konokságot, elismerést és megbecsülést, időnként csalódást, de mindig biztonságot talált benne az erdélyi magyar. „Nem csak talpra álltunk általa, hanem emelt fővel tehetjük azt magyarként Romániában” – mondta. Hozzátette: az elmúlt 18 évben ezen az úton vezette Markó Béla, az RMDSZ elnökeként a szövetséget olyan politikusként, aki tudott választani az elmúlt századok történelmi tapasztalataiból.
Takács Csaba beszédét követően a színpadra hívta Markó Bélát, és köszönetképpen Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázoló domborművet adott át nagy taps közepette a leköszönő elnöknek.
A szövetségi elnök beszámolójának értékelése késő délutánig elhúzódott, a hozzászólások után Markó Béla megköszönte az elhangzott méltatásokat, azokét is, akik az elmúlt években inkább kritikusai voltak. Visszautalt azokra a személyekre, akikkel a szövetségben együtt dolgozott, de akik azóta eltávoztak az élők sorából, s a kapott köszönetek egy részét rájuk hárította: elsősorban Domokos Gézára, Sütő Andrásra, Demény Lajosra, Szabó Károlyra, Pálfalvi Attilára, Csiha Kálmánra, Szabó Árpádra és másokra emlékezett. A többi köszönetet az RMDSZ-ben jelenleg is dolgozó személyeknek adta tovább, akik minden nyűg és baj dacára szolidárisan dolgoznak a közösség érdekében.
„Nem a jó elnök teszi a jó szövetséget, hanem a jó szövetség teszi a jó elnököt” – mondta. Hozzátette: arra bíztatja a következő elnököt, hogy szeresse a szövetséget.
A küldöttek a szövetségi elnök beszámolóját egyhangúlag elfogadták
Szabadság (Kolozsvár)
A kongresszuson az 555 igazolt mandátumú küldött közül 533 jelent meg, ami 97 százalékos részvételi arányt jelent. A napirend elfogadása után Markó Béla leköszönő elnök tartott beszámolót, amelyben hangsúlyozta: a politikai egység önmagában is érték egy kisebbségi helyzetben lévő közösség esetében, mert azt mutatja, hogy abban a közösségben erősebb az összetartozás szándéka, mint a széthúzás, erősebbek a közös érdekek, mint a véleménykülönbségek.
Markó emlékeztetett: a szervezet partneri viszonyt alakított ki a különböző demokratikus pártokkal, ma már közigazgatáshoz, kormányzáshoz értő, felkészült politikusi gárdája van. A pártelnök emlékeztetett a szövetség a kilencvenes évek elején megfogalmazott programjára, a menet közben elfogadott cselekvési programokra, az 1993-ban az Európa Tanácsnak benyújtott Memorandumra. Azoknak a dokumentumoknak a legtöbb pontja megvalósult, egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelés, hiszen ahhoz mélyreható államszervezési, közigazgatási reformra van továbbra is szükség – mondta a szónok. A kulturális autonómia bizonyos feltételei viszont már ott vannak a most elfogadott oktatási törvényben – fűzte hozzá.
A romániai magyarság egységének gondolata alkotta a leköszönő elnök beszédének gerincét. Felidézte, hogy az alapvető szembenállás az elmúlt két évtizedben a „mérsékeltek és radikálisok” között volt tapasztalható. „Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét” – emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az – vélte a szónok –, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel.
„Elégtétellel látom, hogy aki leghangosabban támadott minket azért, hogy bízunk a parlamenti politikában, most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik... a mi igazunkat ma már azok is vallják, akik egyébként bíráltak minket” – állapította meg az elnök. „Az RMDSZ közös szellemi-politikai vagyonunk. Még azoké is, akik úgy tudják magukról, hogy nem szeretik ezt a szövetséget” – mondta Markó. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét az államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni.
Felidézte, hogy az RMDSZ az elmúlt négy évben kiállta az ellenzékiség próbáját, majd az egészségügyi reform elindításával és az oktatási törvény elfogadásával minden gazdasági nehézség és elkerülhetetlen népszerűségvesztés ellenére kiállta a „reformkormányzás” próbáját is.
Markó beszélt az önálló erdélyi magyar politika eszméjéről, hangsúlyozva: szerinte nem volt ellentmondás az önálló erdélyi magyar politika Kós Károly és kortársai által vallott eszméje és az egész magyar nemzet ügye iránti erős elkötelezettség között. „Mindennapos dilemmánk – mondta –, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg”. Markó megállapította: Magyarországon is sokak haragját magára vonta amiatt, hogy makacsul kitartott az egyenjogú, partneri viszony elvénél.
Takács Csaba köszönetet mondott Markó Béla szövetségi elnöknek a 18 éves elnöksége alatt kifejtett munkájáért. Az RMDSZ megbízott ügyvezető elnöke könnyekig meghatottan fejtette ki: Markó Béla a közelmúltban bejelentette, hogy nem kíván indulni még egy elnöki mandátumért. Ezért az RMDSZ X. kongresszusa nem csak négy évet értékel és zár le, ennél sokkal többre hivatott: egy korszakra, pontosabban 18 évre tekint vissza. Leszögezte: ez a 18 év nem volt más, mint egy örökös küzdelem az erdélyi magyarság felemelkedéséért. „Ha a visszatekintést az elmúlt 18, vagy az RMDSZ 21 éves múltjára irányítjuk, elmondhatjuk azt, hogy ebben a történetben nincs semmi újszerűség. Hiszen a szülőföldön való megmaradás ezeréves dilemmáját éltük át újra Erdélyben, miszerint mindent vagy semmit, mindent, amit lehet, avagy valamit valamiért elv határozza meg a magyarság fennmaradásáért folytatott küzdelmet a honfoglalástól napjainkig” – mondta.
Takács szerint ami húsz évvel ezelőtt elkezdődött, az egy álom, amit mindannyian RMDSZ-nek hívtunk. Minden magyart átölelt ez a szervezet, védett, bátorított, büszkeséget, dacot és konokságot, elismerést és megbecsülést, időnként csalódást, de mindig biztonságot talált benne az erdélyi magyar. „Nem csak talpra álltunk általa, hanem emelt fővel tehetjük azt magyarként Romániában” – mondta. Hozzátette: az elmúlt 18 évben ezen az úton vezette Markó Béla, az RMDSZ elnökeként a szövetséget olyan politikusként, aki tudott választani az elmúlt századok történelmi tapasztalataiból.
Takács Csaba beszédét követően a színpadra hívta Markó Bélát, és köszönetképpen Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázoló domborművet adott át nagy taps közepette a leköszönő elnöknek.
A szövetségi elnök beszámolójának értékelése késő délutánig elhúzódott, a hozzászólások után Markó Béla megköszönte az elhangzott méltatásokat, azokét is, akik az elmúlt években inkább kritikusai voltak. Visszautalt azokra a személyekre, akikkel a szövetségben együtt dolgozott, de akik azóta eltávoztak az élők sorából, s a kapott köszönetek egy részét rájuk hárította: elsősorban Domokos Gézára, Sütő Andrásra, Demény Lajosra, Szabó Károlyra, Pálfalvi Attilára, Csiha Kálmánra, Szabó Árpádra és másokra emlékezett. A többi köszönetet az RMDSZ-ben jelenleg is dolgozó személyeknek adta tovább, akik minden nyűg és baj dacára szolidárisan dolgoznak a közösség érdekében.
„Nem a jó elnök teszi a jó szövetséget, hanem a jó szövetség teszi a jó elnököt” – mondta. Hozzátette: arra bíztatja a következő elnököt, hogy szeresse a szövetséget.
A küldöttek a szövetségi elnök beszámolóját egyhangúlag elfogadták
Szabadság (Kolozsvár)
2011. február 28.
Elnököt váltott a körüludvarolt RMDSZ
Egy napra Nagyvárad került a romániai média fókuszába, itt tartották ugyanis a Romániai Demokrata Szövetség tizedik kongresszusát, amelyen új elnököt választottak a tizennyolc év után leköszönő Markó Béla helyére, és jelentősen átszervezték a párt döntéshozó, irányító testületeit.
A kormányon lévő RMDSZ nagy fegyvertényként könyvelheti el, hogy az összes romániai parlamenti párt elnöki szinten képviseltette magát a rendezvényen, és a felszólalók egybehangzóan elismeréssel nyilatkoztak a szövetségről, így tett levelében a Kuvaitban tartózkodó Traian Băsescu államfő és videóüzenetében Wilfred Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is. Ezért keltett meglepetést, sőt megütközést, amikor Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök sokakat sértő, kioktató beszédében mintegy utasította a küldötteket, hogy melyik elnökjelöltre szavazzanak, hogy elnyerjék a magyar kormánypárt támogatását. A küldöttek jó része viszont hurrogással fejezte ki nemtetszését, majd a hozzászólások rendjén számosan szögezték le: az RMDSZ-nek ne diktáljanak se Brüsszelből, se Bukarestből, de Budapestről se. A voksoláskor is eszerint jártak el, így a területi szervezetek többségének és a leköszönt Markó Béla támogatását élvező Kelemen Hunort több mint kétharmados többséggel választották elnöknek. Az eredményhirdetés utáni sajtóértekezletén utóbbi úgy reagált: már el is felejtette az ominózus beszédet, amelyben a Fidesz-alelnök például lomha, beteg szervezetnek nevezte a szövetséget.
Megnyugodhat egyelőre az RMDSZ-szel együtt kormányzó Demokrata–Liberális Párt, mert Markóval egybehangzóan az új szövetségi elnök is kijelentette: nincs okuk más partnert keresni, amíg a mostani tartja magát a megállapodáshoz. Emil Boc pártelnök-kormányfő ezt igyekezett bizonygatni kongresszusi üdvözlőbeszédében, amikor az elmúlt évek megszorító intézkedéseit követő, szerinte már hónapokon belül a polgárok zsebén is érezhető gazdasági fellendülést emlegette. A közös, stabil kormányzás fenntartására buzdított az (EPP) elnöke és Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Utóbbi emlékeztetett a „ Traian Băsescu vezette D–LP” és a Fidesz–KDNP közötti jó viszonyra, ugyanakkor leszögezte, hogy kulcsfontosságú számukra az „etnikai párt” jelenléte a román parlamentben.
A bukaresti ellenzék vezérei a maguk oldalára igyekeztek csábítani a döntéshozó testületet. A Szociáldemokrata Párt elnöke, Victor Ponta nyílt színi tapsot kapott, amikor azt ígérte, hogy hatalomra kerülésük esetén sosem fognak politikai okból árulással vádolni egy magyar minisztert, amit ez megesett Nagy Zsolt volt informatikai tárcavezetőjével, és sosem fog megesküdni a Bibliára, hogy nem lép koalícióra az RMDSZ-szel. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu által felvázolt forgatókönyv szerint a Szociál-Liberális Szövetség kerül hatalomra 2012-ben az RMDSZ nélkül is, de megtörténhet ez hamarosan is az RMDSZ-szel együtt, a szövetségé a döntés. A politikus hosszan méltatta a szervezet szerepét és Markó érdemeit a román–magyar viszonyok átalakításában, a magyarok hozzáértését, megbízhatóságát, kötelességtudatát és szabadságszereteté, amiért ő tiszteli, becsüli és szereti e közösség tagjait. A tisztelet és szeretet hangján szólt a tisztségből távozó szövetségi elnökről Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök is, aki könnyeivel küszködve olvasta fel a méltatást, majd a szervezet nevében egy Bethlen Gábor fejedelmet ábrázoló domborművet adott át neki.
Markó utolsó szövetségi elnöki beszámolójában az irányítása alatt eltelt tizennyolc év lényeges momentumairól emlékezett meg, a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszközeként, +közös szellemi-politikai vagyonunkként” láttatta az RMDSZ-t. A számos hozzászólás után – az eredeti programhoz képest közel háromnegyed órás késéssel – kezdődött az új szövetségi elnök megválasztása titkos szavazással. Amíg számolták a voksokat, a kongresszus az alapszabályzat módosító javaslatairól döntött, és végére is ért még szombaton este. A számláló bizottság elnöke 21 óra előtt pár perccel közölte az eredményt: az 536 érvényes voksból (2 volt érvénytelen) 371-et kapott Kelemen Hunor, 118-at Eckstein-Kovács Péter, aki hiába jelentette ki, hogy ő nem Băsescu embere, és mindössze 47-et az Orbán Viktor támogatását élvező Olosz Gergely.
Az alapszabályzat változtatásán több hónapig dolgozott egy különbizottság, és a kongresszuson lényegében csak megerősítették a legutóbbi SZKT-n már előterjesztett javaslatokat. Így létrehozták a politikai alelnöki státust, betöltőjét a legközelebbi SZKT választja meg, de nyílt titok, hogy Borbély Lászlónak szánják a külpolitikáért, kormányzati kapcsolattartásért felelős tisztséget. Az eddigi Ügyvezető Elnökség feladatait két testület veszi át: a Főtitkárság (fizetett alkalmazottakkal) az adminisztratív szervezésért felel, a 18 tagú Szövetségi Elnökségben (SZE) pedig a politikai irányításért a parlamenti frakcióvezetők és azon területi elnökök részvételével, amely megyékben a magyarság részaránya meghaladja a 15 százalékot. Ezzel teljesült a Bihar megyei és partiumi területi szervezetek óhaja, nagyobb beleszólást kapnak az RMDSZ irányításába. A szórvány-megyék szervezeteit éves váltással összesen két személy képviseli. Az eddig 14 fős Szövetségi Állandó Tanácsban is helyet kap az SZE minden tagja, továbbá a megalakuló három Regionális Önkormányzati Tanács elnöke, a szórványt és a platformokat ebben is két-két személy reprezentálja. Az alapszabályzat az idénre ígéri a Kulturális Autonómia Tanács megalakítását.
Tegnap a programmódosítással – nagyobb hangsúlyt kapott a székelyföldi önrendelkezés, az oktatás meg a szórvány – és néhány kongresszusi határozat elfogadásával, a tervezettnél másfél órával hamarabb zárult le a kongresszus. Fellélegezhetett a több mint százfős helyi rendezőcsapat, amelynek tagjai fáradhatatlan figyelemmel őrködtek azon, hogy a félezernél több küldött, a több tucatnyi meghívott, a közel másfélszáz sajtós semmiben se szenvedjen hiányt. Dicséretre méltó a profi módon felszerelt és berendezett sajtószoba, a Szakszervezetek Művelődési Házának összes székére rákerült új, a tulipán emblémájával ellátott huzat, az egész épület dekorációja, amelyből az élővirág-kompozíciókat sem felejtették ki.
Máté Zsófia, Reggeli Újság (Nagyvárad)
Egy napra Nagyvárad került a romániai média fókuszába, itt tartották ugyanis a Romániai Demokrata Szövetség tizedik kongresszusát, amelyen új elnököt választottak a tizennyolc év után leköszönő Markó Béla helyére, és jelentősen átszervezték a párt döntéshozó, irányító testületeit.
A kormányon lévő RMDSZ nagy fegyvertényként könyvelheti el, hogy az összes romániai parlamenti párt elnöki szinten képviseltette magát a rendezvényen, és a felszólalók egybehangzóan elismeréssel nyilatkoztak a szövetségről, így tett levelében a Kuvaitban tartózkodó Traian Băsescu államfő és videóüzenetében Wilfred Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is. Ezért keltett meglepetést, sőt megütközést, amikor Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök sokakat sértő, kioktató beszédében mintegy utasította a küldötteket, hogy melyik elnökjelöltre szavazzanak, hogy elnyerjék a magyar kormánypárt támogatását. A küldöttek jó része viszont hurrogással fejezte ki nemtetszését, majd a hozzászólások rendjén számosan szögezték le: az RMDSZ-nek ne diktáljanak se Brüsszelből, se Bukarestből, de Budapestről se. A voksoláskor is eszerint jártak el, így a területi szervezetek többségének és a leköszönt Markó Béla támogatását élvező Kelemen Hunort több mint kétharmados többséggel választották elnöknek. Az eredményhirdetés utáni sajtóértekezletén utóbbi úgy reagált: már el is felejtette az ominózus beszédet, amelyben a Fidesz-alelnök például lomha, beteg szervezetnek nevezte a szövetséget.
Megnyugodhat egyelőre az RMDSZ-szel együtt kormányzó Demokrata–Liberális Párt, mert Markóval egybehangzóan az új szövetségi elnök is kijelentette: nincs okuk más partnert keresni, amíg a mostani tartja magát a megállapodáshoz. Emil Boc pártelnök-kormányfő ezt igyekezett bizonygatni kongresszusi üdvözlőbeszédében, amikor az elmúlt évek megszorító intézkedéseit követő, szerinte már hónapokon belül a polgárok zsebén is érezhető gazdasági fellendülést emlegette. A közös, stabil kormányzás fenntartására buzdított az (EPP) elnöke és Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Utóbbi emlékeztetett a „ Traian Băsescu vezette D–LP” és a Fidesz–KDNP közötti jó viszonyra, ugyanakkor leszögezte, hogy kulcsfontosságú számukra az „etnikai párt” jelenléte a román parlamentben.
A bukaresti ellenzék vezérei a maguk oldalára igyekeztek csábítani a döntéshozó testületet. A Szociáldemokrata Párt elnöke, Victor Ponta nyílt színi tapsot kapott, amikor azt ígérte, hogy hatalomra kerülésük esetén sosem fognak politikai okból árulással vádolni egy magyar minisztert, amit ez megesett Nagy Zsolt volt informatikai tárcavezetőjével, és sosem fog megesküdni a Bibliára, hogy nem lép koalícióra az RMDSZ-szel. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu által felvázolt forgatókönyv szerint a Szociál-Liberális Szövetség kerül hatalomra 2012-ben az RMDSZ nélkül is, de megtörténhet ez hamarosan is az RMDSZ-szel együtt, a szövetségé a döntés. A politikus hosszan méltatta a szervezet szerepét és Markó érdemeit a román–magyar viszonyok átalakításában, a magyarok hozzáértését, megbízhatóságát, kötelességtudatát és szabadságszereteté, amiért ő tiszteli, becsüli és szereti e közösség tagjait. A tisztelet és szeretet hangján szólt a tisztségből távozó szövetségi elnökről Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök is, aki könnyeivel küszködve olvasta fel a méltatást, majd a szervezet nevében egy Bethlen Gábor fejedelmet ábrázoló domborművet adott át neki.
Markó utolsó szövetségi elnöki beszámolójában az irányítása alatt eltelt tizennyolc év lényeges momentumairól emlékezett meg, a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszközeként, +közös szellemi-politikai vagyonunkként” láttatta az RMDSZ-t. A számos hozzászólás után – az eredeti programhoz képest közel háromnegyed órás késéssel – kezdődött az új szövetségi elnök megválasztása titkos szavazással. Amíg számolták a voksokat, a kongresszus az alapszabályzat módosító javaslatairól döntött, és végére is ért még szombaton este. A számláló bizottság elnöke 21 óra előtt pár perccel közölte az eredményt: az 536 érvényes voksból (2 volt érvénytelen) 371-et kapott Kelemen Hunor, 118-at Eckstein-Kovács Péter, aki hiába jelentette ki, hogy ő nem Băsescu embere, és mindössze 47-et az Orbán Viktor támogatását élvező Olosz Gergely.
Az alapszabályzat változtatásán több hónapig dolgozott egy különbizottság, és a kongresszuson lényegében csak megerősítették a legutóbbi SZKT-n már előterjesztett javaslatokat. Így létrehozták a politikai alelnöki státust, betöltőjét a legközelebbi SZKT választja meg, de nyílt titok, hogy Borbély Lászlónak szánják a külpolitikáért, kormányzati kapcsolattartásért felelős tisztséget. Az eddigi Ügyvezető Elnökség feladatait két testület veszi át: a Főtitkárság (fizetett alkalmazottakkal) az adminisztratív szervezésért felel, a 18 tagú Szövetségi Elnökségben (SZE) pedig a politikai irányításért a parlamenti frakcióvezetők és azon területi elnökök részvételével, amely megyékben a magyarság részaránya meghaladja a 15 százalékot. Ezzel teljesült a Bihar megyei és partiumi területi szervezetek óhaja, nagyobb beleszólást kapnak az RMDSZ irányításába. A szórvány-megyék szervezeteit éves váltással összesen két személy képviseli. Az eddig 14 fős Szövetségi Állandó Tanácsban is helyet kap az SZE minden tagja, továbbá a megalakuló három Regionális Önkormányzati Tanács elnöke, a szórványt és a platformokat ebben is két-két személy reprezentálja. Az alapszabályzat az idénre ígéri a Kulturális Autonómia Tanács megalakítását.
Tegnap a programmódosítással – nagyobb hangsúlyt kapott a székelyföldi önrendelkezés, az oktatás meg a szórvány – és néhány kongresszusi határozat elfogadásával, a tervezettnél másfél órával hamarabb zárult le a kongresszus. Fellélegezhetett a több mint százfős helyi rendezőcsapat, amelynek tagjai fáradhatatlan figyelemmel őrködtek azon, hogy a félezernél több küldött, a több tucatnyi meghívott, a közel másfélszáz sajtós semmiben se szenvedjen hiányt. Dicséretre méltó a profi módon felszerelt és berendezett sajtószoba, a Szakszervezetek Művelődési Házának összes székére rákerült új, a tulipán emblémájával ellátott huzat, az egész épület dekorációja, amelyből az élővirág-kompozíciókat sem felejtették ki.
Máté Zsófia, Reggeli Újság (Nagyvárad)
2011. február 28.
Szakértők a magyar kormánypártok és az RMDSZ viszonyáról
Természetes, hogy minden magyarországi kormányváltás után hangsúlyeltolódás tapasztalható a határon túli magyar politikai mozgalmakkal ápolt viszonyban, ugyanakkor folytatódhat a párbeszéd a magyar kormánypártok és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megválasztott új vezetője között - állapította meg a romániai politikával foglalkozó két magyarországi szakértő az MTI-nek nyilatkozva hétfőn.
Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa úgy fogalmazott: kulcskérdés a határon túli magyar politikai szervezetek számára, hogy a kisebbségi magyar közösségek érdekképviseleti stratégiáiról Budapesten vagy helyben döntenek-e. Szerinte a magyar identitáspolitika vonatkozásában pedig az alapkérdés az, hogy a magyarországi politikai elit legitimnek tartja-e a szomszédos országok magyar közéleti elitjeit, elismeri-e külön, önálló politikai közösségi voltukat.
A magát önálló politikai közösségnek tekintő, Romániában a kormányban koalíciós partneri szerepet vállaló RMDSZ részéről a szövetség hétvégi kongresszusán Borbély László romániai környezetvédelmi és erdészeti miniszter egyértelműen visszautasította a Magyarországról érkező beavatkozásokat - hangsúlyozta Bárdi Nándor. Hozzátette: Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnöknek "a teremben rossz visszhangot kiváltó beszéde mögött inkább felkészületlenséget" lehet feltételezni, és szerinte az a figyelemreméltó, hogy "erre a kényes feladatra más nem vállalkozott a Fidesz elnökségéből".
A szombaton megválasztott új elnök, Kelemen Hunor ugyanakkor nyitva hagyta a tárgyalások lehetőségét a Fidesszel, amely az RMDSZ-hez hasonlóan az Európai Néppárt tagja - mondta Bárdi Nándor, megjegyezte azt is, hogy Kelemen Hunor és a szövetség alelnöki tisztségére esélyes Borbély László kész nyitni az éppen pártot alapítani szándékozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és annak elnöke, Tőkés László felé.
Kántor Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) Romániával és kisebbségkutatással foglalkozó munkatársa azt hangsúlyozta, hogy az Európai Néppártban, amelynek az RMDSZ és a magyar kormánypártok egyaránt tagjai, folyamatos az egyeztetés a határon túli magyarokat is érintő kisebbségi ügyekről.
A szakértő természetesnek nevezte, hogy minden magyarországi kormányváltás után hangsúlyeltolódás tapasztalható a határon túli magyar politikai mozgalmakkal ápolt viszonyban. Ez így van Románia esetében is - mondta.
Szerinte az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor nagy vonalakban folytatja az RMDSZ eddigi kompromisszumkereső és a romániai kormányzásban aktív szerepet vállalni kész politikáját, jelentős hangsúlyeltolódásra vagy meglepő fordulatra nem lehet számítani.
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, amelyen a leköszönő Markó Béla után nagy többséggel Kelemen Hunor lett a szövetség elnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a magyar kormány együttműködik Románia kormányával, amelynek az RMDSZ is tagja. Összefogást sürgetett annak érdekében, hogy "a magyar etnikai alapú pártok ott legyenek a környező országok törvényhozásában". A magyar összefogás alapvető fundamentum, megkerülhetetlen - jelentette ki Semjén Zsolt, hozzátéve, az RMDSZ kongresszusa arról dönt, hogy Markó Béla után milyen úton haladjon a párt, milyen lesz az ország stabilitása, a magyar-magyar kapcsolat.
A kongresszuson felszólaló Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: "Ha ma a változás mellett döntenek, akkor segítő kezet nyújtunk a jövőben (...) a Kárpát-medencei összmagyarság érdekében". Az RMDSZ tisztújításával kapcsolatban Pelczné Gáll Ildikó kijelentette: "itt elsősorban nem személyekről döntenek, hanem utak közül választanak", s nem mindegy, hogy a rövidebb, könnyebb utat, vagy a hosszú távú építkezést választják. Hosszú távon építkezve a Fidesznél és Európa-szerte biztos partnereket találnak - mondta a Fidesz alelnöke.
erdon.ro
Természetes, hogy minden magyarországi kormányváltás után hangsúlyeltolódás tapasztalható a határon túli magyar politikai mozgalmakkal ápolt viszonyban, ugyanakkor folytatódhat a párbeszéd a magyar kormánypártok és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megválasztott új vezetője között - állapította meg a romániai politikával foglalkozó két magyarországi szakértő az MTI-nek nyilatkozva hétfőn.
Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa úgy fogalmazott: kulcskérdés a határon túli magyar politikai szervezetek számára, hogy a kisebbségi magyar közösségek érdekképviseleti stratégiáiról Budapesten vagy helyben döntenek-e. Szerinte a magyar identitáspolitika vonatkozásában pedig az alapkérdés az, hogy a magyarországi politikai elit legitimnek tartja-e a szomszédos országok magyar közéleti elitjeit, elismeri-e külön, önálló politikai közösségi voltukat.
A magát önálló politikai közösségnek tekintő, Romániában a kormányban koalíciós partneri szerepet vállaló RMDSZ részéről a szövetség hétvégi kongresszusán Borbély László romániai környezetvédelmi és erdészeti miniszter egyértelműen visszautasította a Magyarországról érkező beavatkozásokat - hangsúlyozta Bárdi Nándor. Hozzátette: Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnöknek "a teremben rossz visszhangot kiváltó beszéde mögött inkább felkészületlenséget" lehet feltételezni, és szerinte az a figyelemreméltó, hogy "erre a kényes feladatra más nem vállalkozott a Fidesz elnökségéből".
A szombaton megválasztott új elnök, Kelemen Hunor ugyanakkor nyitva hagyta a tárgyalások lehetőségét a Fidesszel, amely az RMDSZ-hez hasonlóan az Európai Néppárt tagja - mondta Bárdi Nándor, megjegyezte azt is, hogy Kelemen Hunor és a szövetség alelnöki tisztségére esélyes Borbély László kész nyitni az éppen pártot alapítani szándékozó Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és annak elnöke, Tőkés László felé.
Kántor Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) Romániával és kisebbségkutatással foglalkozó munkatársa azt hangsúlyozta, hogy az Európai Néppártban, amelynek az RMDSZ és a magyar kormánypártok egyaránt tagjai, folyamatos az egyeztetés a határon túli magyarokat is érintő kisebbségi ügyekről.
A szakértő természetesnek nevezte, hogy minden magyarországi kormányváltás után hangsúlyeltolódás tapasztalható a határon túli magyar politikai mozgalmakkal ápolt viszonyban. Ez így van Románia esetében is - mondta.
Szerinte az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor nagy vonalakban folytatja az RMDSZ eddigi kompromisszumkereső és a romániai kormányzásban aktív szerepet vállalni kész politikáját, jelentős hangsúlyeltolódásra vagy meglepő fordulatra nem lehet számítani.
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, amelyen a leköszönő Markó Béla után nagy többséggel Kelemen Hunor lett a szövetség elnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a magyar kormány együttműködik Románia kormányával, amelynek az RMDSZ is tagja. Összefogást sürgetett annak érdekében, hogy "a magyar etnikai alapú pártok ott legyenek a környező országok törvényhozásában". A magyar összefogás alapvető fundamentum, megkerülhetetlen - jelentette ki Semjén Zsolt, hozzátéve, az RMDSZ kongresszusa arról dönt, hogy Markó Béla után milyen úton haladjon a párt, milyen lesz az ország stabilitása, a magyar-magyar kapcsolat.
A kongresszuson felszólaló Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: "Ha ma a változás mellett döntenek, akkor segítő kezet nyújtunk a jövőben (...) a Kárpát-medencei összmagyarság érdekében". Az RMDSZ tisztújításával kapcsolatban Pelczné Gáll Ildikó kijelentette: "itt elsősorban nem személyekről döntenek, hanem utak közül választanak", s nem mindegy, hogy a rövidebb, könnyebb utat, vagy a hosszú távú építkezést választják. Hosszú távon építkezve a Fidesznél és Európa-szerte biztos partnereket találnak - mondta a Fidesz alelnöke.
erdon.ro
2011. február 28.
A 1989-es események után újonnan megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első kongresszusát, nem éppen véletlenül, Nagyváradon tartották meg. A X. alkalommal megtartott tisztújító kongresszust szintén Nagyváradon tartották meg. A két kongresszus között sok víz lefolyt a Körösön.
A hajdani RMDSZ mára sok mindenben átalakult, korszerűbbé vált. Politikusai mára már rég elsajátították a politika mesterség fogásait. Tevékenységük jelentősen hozzájárult az ország imázs jelenlegi arculatának kialakulásához.
A mai RMDSZ, az elmúlt idők tevékenységét számba véve, igazán meg lehetne elégedve önmaga teljesítményével.
Mégis a 18 éve tartó „Markó uralomnak” pontosan az elnök elhatározása következtében vége lett. Feltehetnénk a kérdést, miért érezte úgy Markó Béla, jöjjön helyette más, akit valahogy bevallottan ő is támogatott, és az vigye tovább azt a nehéz örökséget, amit rá hagyott?
A kérdést az eljövendők fogják megválaszolni. Mert az eljövendő, megjósolható, semmiképp sem lesz egy nyugodt diadalmenet.
Köztudott dolog a siker nemcsak barátot, de nagyon sok rosszindulatot is kivált.
Az RMDSZ- re sokan irigykednek, és sokan örülnének annak, ha a kormányból, a politikai életből eltűnne. Éppen ezért, és az országban emberi életet élni vágyó magyarságnak volna annyi önfenntartó ösztöne, hogy a szirénhangokból ki tudja szűrni mindazt, amire neki nincs szüksége, és nézve a saját érdekeit, olyan egységet tudna alakítani, amely pont az országban élő magyarság közös érdekeit tudja továbbra is eredményesen védeni.
Sok jó tanács. Baráti szó. Sok megbecsülést tükröző mondat hangzott el, de a szó és a tett, a taps és a cselekedet között óriási a különbség. Ne felejtsék, egységben az erő. Az egységet kell megőrizni, és akkor az RMDSZ nem vesztheti el parlamenti szereplésének lehetőségeit.
Én, mint a sajtó embere lehettem a kongresszuson jelen. A teremben ülve, figyelhettem az eseményeket, melyek számomra világosan jelezték, mennyire érték mind az, amit az RMDSZ fennállása óta megvalósított. De jelzést érezhettem abban is, mennyi kísértésnek tehető ki az RMDSZ.
A mindenkori RMDSZ vezetők legnagyobb feladata az országban élő magyarság igényeinek a kielégítése. Amíg ez sikerül, addig van létjogosultsága a szervezetnek.
Szombaton, Nagyváradon az RMDSZ X. Kongresszusa 371 igen szavazattal Kelemen Hunort választotta elnökévé.
– Az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke saját bevallása szerint, mivel kicsit meg volt hűlve, nem álmodott semmit, vagyis nem emlékszik semmire abból, amit álmodott. Reggel mégis, amint mondja, riadtan ébredt fel.
– Mitől féltél?
Nem féltem, de sorjáztam, mi a legfontosabb, amit már most el kell kezdeni és megoldani. Amikor az ember túl van egy ilyen hajszán, akkor a következő napon a ráváró felelősségre gondol. Nagyon nagy munka vár rám. Markó Béla 18 esztendeje után, a léc olyan magasra van állítva, mely azt jelzi, nem könnyű az örökség. Sok munka vár ránk.
Az elkövetkező napokban sok megbeszélés vár, mivel mindenkivel nyitottan akarunk tárgyalni. Nagyon át kell gondolnunk a tevékenységünket.
– Az újonnan létrejött koalíció elég világosan értésére adta az RMDSZ- nek a tárgyalási szándékát.
– Ezt normálisnak is tartom. De a tárgyalástól a megegyezésig azért van egy út is.
Eckstein Kovács Péter 118 szavazatot kapott.
– Nem vagy az ember, aki azt vallod, az élet megáll. Az élet megy tovább.
– Én úgy indultam ebben a versenyben, hogy meg akartam nyerni. De a küldöttek többsége a folytonosságot, a biztonságot választotta. Az én ajánlatom a változás volt. A változással szemben általában van egy kis óvatosság.
– De mégis a küldöttek negyede jelezte, van miben újítani és kell is, újítani.
– Én nagyon remélem, az új elnök, akinek ezúton is gratulálok, lesz füle meghallani ezeket az üzeneteket.
– Az eljövendőkben mindazokat, melyeket eddig vallottál, nem akarod feladni, felülvizsgálni?
Én 20 éve dolgozom az RMDSZ – nek, fel sem merül annak a lehetősége, hogy én elhagynám a szervezetet, ugyanakkor felújításra van szüksége, még az új elnökkel is.
Végezetül befejezném két gondolatsorral: A politikai mesterség egyik nagy erénye, ha kellemetlennek tűnő dolgot is úgy tudsz közölni, hogy az ne sértsen egyetlen értelmes embert sem. Valamint a három szerző: Paál Árpád, Kós Károly, Zágoni István által írt „Kiáltó szó”-ból vett idézettel: „Amit ma a magunk számára kérünk, amiért holnap harcba szállunk, és holnapután talán már szenvedünk is, de amit hitünk szerint végre is kivívunk, azt fogják kérni, azért fognak harcolni, szenvedni és azt fogják végül, kivívni magunknak szász és román erdélyi nemzettestvéreink is.”
Csomafáy Ferenc, erdon.ro
A hajdani RMDSZ mára sok mindenben átalakult, korszerűbbé vált. Politikusai mára már rég elsajátították a politika mesterség fogásait. Tevékenységük jelentősen hozzájárult az ország imázs jelenlegi arculatának kialakulásához.
A mai RMDSZ, az elmúlt idők tevékenységét számba véve, igazán meg lehetne elégedve önmaga teljesítményével.
Mégis a 18 éve tartó „Markó uralomnak” pontosan az elnök elhatározása következtében vége lett. Feltehetnénk a kérdést, miért érezte úgy Markó Béla, jöjjön helyette más, akit valahogy bevallottan ő is támogatott, és az vigye tovább azt a nehéz örökséget, amit rá hagyott?
A kérdést az eljövendők fogják megválaszolni. Mert az eljövendő, megjósolható, semmiképp sem lesz egy nyugodt diadalmenet.
Köztudott dolog a siker nemcsak barátot, de nagyon sok rosszindulatot is kivált.
Az RMDSZ- re sokan irigykednek, és sokan örülnének annak, ha a kormányból, a politikai életből eltűnne. Éppen ezért, és az országban emberi életet élni vágyó magyarságnak volna annyi önfenntartó ösztöne, hogy a szirénhangokból ki tudja szűrni mindazt, amire neki nincs szüksége, és nézve a saját érdekeit, olyan egységet tudna alakítani, amely pont az országban élő magyarság közös érdekeit tudja továbbra is eredményesen védeni.
Sok jó tanács. Baráti szó. Sok megbecsülést tükröző mondat hangzott el, de a szó és a tett, a taps és a cselekedet között óriási a különbség. Ne felejtsék, egységben az erő. Az egységet kell megőrizni, és akkor az RMDSZ nem vesztheti el parlamenti szereplésének lehetőségeit.
Én, mint a sajtó embere lehettem a kongresszuson jelen. A teremben ülve, figyelhettem az eseményeket, melyek számomra világosan jelezték, mennyire érték mind az, amit az RMDSZ fennállása óta megvalósított. De jelzést érezhettem abban is, mennyi kísértésnek tehető ki az RMDSZ.
A mindenkori RMDSZ vezetők legnagyobb feladata az országban élő magyarság igényeinek a kielégítése. Amíg ez sikerül, addig van létjogosultsága a szervezetnek.
Szombaton, Nagyváradon az RMDSZ X. Kongresszusa 371 igen szavazattal Kelemen Hunort választotta elnökévé.
– Az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke saját bevallása szerint, mivel kicsit meg volt hűlve, nem álmodott semmit, vagyis nem emlékszik semmire abból, amit álmodott. Reggel mégis, amint mondja, riadtan ébredt fel.
– Mitől féltél?
Nem féltem, de sorjáztam, mi a legfontosabb, amit már most el kell kezdeni és megoldani. Amikor az ember túl van egy ilyen hajszán, akkor a következő napon a ráváró felelősségre gondol. Nagyon nagy munka vár rám. Markó Béla 18 esztendeje után, a léc olyan magasra van állítva, mely azt jelzi, nem könnyű az örökség. Sok munka vár ránk.
Az elkövetkező napokban sok megbeszélés vár, mivel mindenkivel nyitottan akarunk tárgyalni. Nagyon át kell gondolnunk a tevékenységünket.
– Az újonnan létrejött koalíció elég világosan értésére adta az RMDSZ- nek a tárgyalási szándékát.
– Ezt normálisnak is tartom. De a tárgyalástól a megegyezésig azért van egy út is.
Eckstein Kovács Péter 118 szavazatot kapott.
– Nem vagy az ember, aki azt vallod, az élet megáll. Az élet megy tovább.
– Én úgy indultam ebben a versenyben, hogy meg akartam nyerni. De a küldöttek többsége a folytonosságot, a biztonságot választotta. Az én ajánlatom a változás volt. A változással szemben általában van egy kis óvatosság.
– De mégis a küldöttek negyede jelezte, van miben újítani és kell is, újítani.
– Én nagyon remélem, az új elnök, akinek ezúton is gratulálok, lesz füle meghallani ezeket az üzeneteket.
– Az eljövendőkben mindazokat, melyeket eddig vallottál, nem akarod feladni, felülvizsgálni?
Én 20 éve dolgozom az RMDSZ – nek, fel sem merül annak a lehetősége, hogy én elhagynám a szervezetet, ugyanakkor felújításra van szüksége, még az új elnökkel is.
Végezetül befejezném két gondolatsorral: A politikai mesterség egyik nagy erénye, ha kellemetlennek tűnő dolgot is úgy tudsz közölni, hogy az ne sértsen egyetlen értelmes embert sem. Valamint a három szerző: Paál Árpád, Kós Károly, Zágoni István által írt „Kiáltó szó”-ból vett idézettel: „Amit ma a magunk számára kérünk, amiért holnap harcba szállunk, és holnapután talán már szenvedünk is, de amit hitünk szerint végre is kivívunk, azt fogják kérni, azért fognak harcolni, szenvedni és azt fogják végül, kivívni magunknak szász és román erdélyi nemzettestvéreink is.”
Csomafáy Ferenc, erdon.ro
2011. március 1.
Újságírók az RMDSZ „hogyantovábbjáról" az m1-en
Az RMDSZ kongresszusa ahhoz képest, hogy történelmiként volt beharangozva és a média is nagy figyelmet szentelt neki, a vélemények szerint nem hozott változást a párt életében. Kelemen Hunor Markó Béla 18 éves elnökségét folytatja, tehát továbbra és részt vesz a román kormányban és a mindenkori magyar kormánnyal igyekszik jó kapcsolatot ápolni.
Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője szerint a média és a többségi hatalom számára azért volt történelmi jelentőségű ez a kongresszus, mert azt próbálták kideríteni, hogy a most regnáló kormány bukik, vagy nem bukik. A kormány sorsa az RMDSZ-en múlik, ezért udvarolják körül a román pártok.
Gál Mária, a Népszava újságírója szerint az RMDSZ most olyan helyzetben van, amikor nem igazán látunk előre. Eddig tudni lehetett, hogy bármi van, az 5%-os küszöböt átlépi. Most nem lehet tudni, ezért azt sem, hogy érdemes-e ezt a másfél évet kormányon kihúzni vagy ellenzékbe kell vonulni, és onnan könnyebb lesz elérni a küszöböt. Mindez azért is bizonytalan, mert a népszámlálás még ezután következik, nem lehet tudni, hány magyar van Romániában, ahogy azt sem, hogy a megszorító intézkedések és a másik két párt miatt mennyire csappan meg a szavazótábor.
Erdély.ma
Az RMDSZ kongresszusa ahhoz képest, hogy történelmiként volt beharangozva és a média is nagy figyelmet szentelt neki, a vélemények szerint nem hozott változást a párt életében. Kelemen Hunor Markó Béla 18 éves elnökségét folytatja, tehát továbbra és részt vesz a román kormányban és a mindenkori magyar kormánnyal igyekszik jó kapcsolatot ápolni.
Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője szerint a média és a többségi hatalom számára azért volt történelmi jelentőségű ez a kongresszus, mert azt próbálták kideríteni, hogy a most regnáló kormány bukik, vagy nem bukik. A kormány sorsa az RMDSZ-en múlik, ezért udvarolják körül a román pártok.
Gál Mária, a Népszava újságírója szerint az RMDSZ most olyan helyzetben van, amikor nem igazán látunk előre. Eddig tudni lehetett, hogy bármi van, az 5%-os küszöböt átlépi. Most nem lehet tudni, ezért azt sem, hogy érdemes-e ezt a másfél évet kormányon kihúzni vagy ellenzékbe kell vonulni, és onnan könnyebb lesz elérni a küszöböt. Mindez azért is bizonytalan, mert a népszámlálás még ezután következik, nem lehet tudni, hány magyar van Romániában, ahogy azt sem, hogy a megszorító intézkedések és a másik két párt miatt mennyire csappan meg a szavazótábor.
Erdély.ma
2011. március 1.
Módosították az RMDSZ alapszabályzatát
Néhány apróbb módosítással, de valójában az SZKT által is jóváhagyott formában fogadta el az RMDSZ kongresszusa a szövetség alapszabályzatát. A leglényegesebb változás: átalakítják az ügyvezető elnökséget, főtitkárságot hoznak létre helyette, és egy politikai alelnöki funkcióval is kiegészítik a csúcsvezetést.
A főtitkárt és a politikai alelnököt egyaránt a szövetségi elnök javasolja, és az SZKT szavazza meg. Az egyezségek szerint Kelemen Hunor Kovács Pétert nevesíti főtitkárként, aki több kampányban s most a kongresszus megszervezésével is bizonyította elkötelezettségét. A politikai alelnök Borbély László lesz. A vita során Eckstein-Kovács Péter kifogásolta az új felépítést: erős elnöknek nincs szüksége politikai alelnökre, magának kell meghoznia a fontos döntéseket — érvelt. Kelemen Hunor válaszában elmondta, a főtitkár szervezési kérdésekkel foglalkozik, a politikai alelnök azokat a feladatokat teljesíti, melyeket az elnök rábíz, nem helyette hoz döntéseket. Az alapszabályzat létrehoz még egy új vezetői tisztséget, a volt szövetségi elnökét, azzal a pontosítással, hogy a kiváltságok azokat illetik meg, akik legalább két mandátum során vezették az RMDSZ-t. A Markó Bélára szabott tisztséggel iroda jár, helye lesz a legfontosabb és legmagasabb szintű döntéshozó testületekben, és befutó helyet biztosítanak számára a majdani parlamenti választásokon. Eckstein az újabb iroda kialakítását is kifogásolta, szenátorról, miniszterelnök-helyettesről van szó, akinek van irodája és „fél emelet áll rendelkezésére a Victoria-palotában", az anyagi gondokkal küszködő helyi és megyei szervezetekre kellene inkább pénzt fordítani, hogy ne kényszerüljenek leépíteni munkatársaikat. A legtöbb támogató szavazatot egyébként ez a két Ecksetein-féle módosítás kapta, ám egyik sem elegendőt a megszavazáshoz. Bővült a legfelsőbb döntéshozó testületek sora, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) 26 tagja lesz, helyet kapnak benne a regionális önkormányzati tanácsok vezetői, a platformok képviselői rotációval, a szórványmegyék ugyancsak egymást váltva, és legalább kéthavonta ülésezik majd, de létrehozzák a 18 tagú Szövetségi Elnökséget (SZE), amely a tulajdonképpeni döntéseket hozza két SZÁT-ülés között. Az új alapszabályzatba bekerült a székelyföldi javaslat: két vagy több megyei szervezet regionális szervezetet hozhat létre, és a jövőben három külön regionális önkormányzati tanács működik: egy a Székelyföldön, egy Közép-Erdélyben és egy a Partiumban.
Az alapszabályzat-módosítás eredetileg a vasárnapi programban szerepelt, ám az operatív ülésvezetés Bíró Rozália SZKT-elnök vezényletével már az elnökválasztási szavazatszámlálás idején napirendre tűzte. Gyorsan, pergőn zajlott a statútum elfogadása, melyet megzavart az eredmény megszületése, és a bejelentést halogatni sem lehetett, mert a hírtévék már a pontos arányokat is világgá kiáltották. Kelemen Hunor győzelmének kihirdetése után azonban már jócskán megfogyatkoztak a küldöttek, az alapszabályzat végleges változatát igencsak szellős teremben hagyták jóvá.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Néhány apróbb módosítással, de valójában az SZKT által is jóváhagyott formában fogadta el az RMDSZ kongresszusa a szövetség alapszabályzatát. A leglényegesebb változás: átalakítják az ügyvezető elnökséget, főtitkárságot hoznak létre helyette, és egy politikai alelnöki funkcióval is kiegészítik a csúcsvezetést.
A főtitkárt és a politikai alelnököt egyaránt a szövetségi elnök javasolja, és az SZKT szavazza meg. Az egyezségek szerint Kelemen Hunor Kovács Pétert nevesíti főtitkárként, aki több kampányban s most a kongresszus megszervezésével is bizonyította elkötelezettségét. A politikai alelnök Borbély László lesz. A vita során Eckstein-Kovács Péter kifogásolta az új felépítést: erős elnöknek nincs szüksége politikai alelnökre, magának kell meghoznia a fontos döntéseket — érvelt. Kelemen Hunor válaszában elmondta, a főtitkár szervezési kérdésekkel foglalkozik, a politikai alelnök azokat a feladatokat teljesíti, melyeket az elnök rábíz, nem helyette hoz döntéseket. Az alapszabályzat létrehoz még egy új vezetői tisztséget, a volt szövetségi elnökét, azzal a pontosítással, hogy a kiváltságok azokat illetik meg, akik legalább két mandátum során vezették az RMDSZ-t. A Markó Bélára szabott tisztséggel iroda jár, helye lesz a legfontosabb és legmagasabb szintű döntéshozó testületekben, és befutó helyet biztosítanak számára a majdani parlamenti választásokon. Eckstein az újabb iroda kialakítását is kifogásolta, szenátorról, miniszterelnök-helyettesről van szó, akinek van irodája és „fél emelet áll rendelkezésére a Victoria-palotában", az anyagi gondokkal küszködő helyi és megyei szervezetekre kellene inkább pénzt fordítani, hogy ne kényszerüljenek leépíteni munkatársaikat. A legtöbb támogató szavazatot egyébként ez a két Ecksetein-féle módosítás kapta, ám egyik sem elegendőt a megszavazáshoz. Bővült a legfelsőbb döntéshozó testületek sora, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) 26 tagja lesz, helyet kapnak benne a regionális önkormányzati tanácsok vezetői, a platformok képviselői rotációval, a szórványmegyék ugyancsak egymást váltva, és legalább kéthavonta ülésezik majd, de létrehozzák a 18 tagú Szövetségi Elnökséget (SZE), amely a tulajdonképpeni döntéseket hozza két SZÁT-ülés között. Az új alapszabályzatba bekerült a székelyföldi javaslat: két vagy több megyei szervezet regionális szervezetet hozhat létre, és a jövőben három külön regionális önkormányzati tanács működik: egy a Székelyföldön, egy Közép-Erdélyben és egy a Partiumban.
Az alapszabályzat-módosítás eredetileg a vasárnapi programban szerepelt, ám az operatív ülésvezetés Bíró Rozália SZKT-elnök vezényletével már az elnökválasztási szavazatszámlálás idején napirendre tűzte. Gyorsan, pergőn zajlott a statútum elfogadása, melyet megzavart az eredmény megszületése, és a bejelentést halogatni sem lehetett, mert a hírtévék már a pontos arányokat is világgá kiáltották. Kelemen Hunor győzelmének kihirdetése után azonban már jócskán megfogyatkoztak a küldöttek, az alapszabályzat végleges változatát igencsak szellős teremben hagyták jóvá.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 1.
Kelemen Hunor öröksége
Bár a politikai életből nem kíván visszavonulni, leköszönve elnöki tisztéről, Markó Béla több rendben is megvonta az RMDSZ élén eltöltött 18 esztendeje mérlegét. Az alkalomból született interjúiban, beszédeiben, sajtótájékoztatókon elhangzott állásfoglalásaiban a számadás és az önigazolás elegyét nyújtja.
Számvetése egy ilyen fontos történelmi korszak kihívásaival, legyen az mégoly részleges és töredékes bár, a fokozott figyelmet már csak azért is megérdemli, mert kétségtelen, huszonegy-huszonkét év egyik legjobban informált közéleti szereplőjéről van szó. Hogy emlékirataiban majd mit ír meg a mai napig nem kellőképpen megvilágított események és döntések okairól, arról még korai találgatásokba bocsátkozni. Kelemen Hunor nagyobb örömére azonban a feladatoknak az utódra való egyfajta áttestálása jól kirajzolódik az eddigi megnyilatkozásokból. Ezek szerint a folytatást is felvállaló új elnök politikai hozománya nem akármilyen súlyú teendők köré csoportosítható. Markó még a román pártokkal kialakított együttműködés jól kitaposott ösvényének használatát is feltételesen említi egy helyen. Közismert, hogy a neki miniszterelnök-helyettesi tisztséget termő kompromisszumos politizálás hozadékairól sokszor dicsérően vélekedett. Azt, hogy mindezért milyen árat kellett fizetnie neki és közösségének, történészek fogják megítélni. Amibe belejátszik majd az is, ha a deklarált folytatás a szándéknak ellentmondva mégis az újítás ösvényére tér, miként az a politikában szinte végzetszerűen be szokott következni. Kelemen Hunor nyilvánvalóan szembesülni fog annak megoldást kérő kényszerével, amit politikai mentora is nyitott kérdésnek nevez: a többi magyar párt létével és a hozzájuk fűződő kapcsolattal. Kezdené belátni, hogy a harmadik magyar pártalapítási kísérlet visszavonhatatlanná, felszámolhatatlanná teszi a magyar közélet pluralizálódását? A szövetségnek eddigi inadekvát válaszai helyett a többpártrendszer elismeréséből kiindulva kell alighanem a dologhoz viszonyulnia az elkövetkezőkben. Végül idézzük a jövőbe leginkább bevilágító markói megállapítást: ,,Hogy nem vállaltam újabb mandátumot (abban), az is benne van, érzek egy korszakhatárt: a nyelvi, anyanyelvi oktatási jogok kerete megvan, a következő időszak a kollektív jogokért folytatott küzdelemé kell legyen." Magyarán a munka dandárja most következik, a tulajdonképpeni magyar társadalomépítésnek Erdélyben ezentúl kellene kezdetét vennie.
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Bár a politikai életből nem kíván visszavonulni, leköszönve elnöki tisztéről, Markó Béla több rendben is megvonta az RMDSZ élén eltöltött 18 esztendeje mérlegét. Az alkalomból született interjúiban, beszédeiben, sajtótájékoztatókon elhangzott állásfoglalásaiban a számadás és az önigazolás elegyét nyújtja.
Számvetése egy ilyen fontos történelmi korszak kihívásaival, legyen az mégoly részleges és töredékes bár, a fokozott figyelmet már csak azért is megérdemli, mert kétségtelen, huszonegy-huszonkét év egyik legjobban informált közéleti szereplőjéről van szó. Hogy emlékirataiban majd mit ír meg a mai napig nem kellőképpen megvilágított események és döntések okairól, arról még korai találgatásokba bocsátkozni. Kelemen Hunor nagyobb örömére azonban a feladatoknak az utódra való egyfajta áttestálása jól kirajzolódik az eddigi megnyilatkozásokból. Ezek szerint a folytatást is felvállaló új elnök politikai hozománya nem akármilyen súlyú teendők köré csoportosítható. Markó még a román pártokkal kialakított együttműködés jól kitaposott ösvényének használatát is feltételesen említi egy helyen. Közismert, hogy a neki miniszterelnök-helyettesi tisztséget termő kompromisszumos politizálás hozadékairól sokszor dicsérően vélekedett. Azt, hogy mindezért milyen árat kellett fizetnie neki és közösségének, történészek fogják megítélni. Amibe belejátszik majd az is, ha a deklarált folytatás a szándéknak ellentmondva mégis az újítás ösvényére tér, miként az a politikában szinte végzetszerűen be szokott következni. Kelemen Hunor nyilvánvalóan szembesülni fog annak megoldást kérő kényszerével, amit politikai mentora is nyitott kérdésnek nevez: a többi magyar párt létével és a hozzájuk fűződő kapcsolattal. Kezdené belátni, hogy a harmadik magyar pártalapítási kísérlet visszavonhatatlanná, felszámolhatatlanná teszi a magyar közélet pluralizálódását? A szövetségnek eddigi inadekvát válaszai helyett a többpártrendszer elismeréséből kiindulva kell alighanem a dologhoz viszonyulnia az elkövetkezőkben. Végül idézzük a jövőbe leginkább bevilágító markói megállapítást: ,,Hogy nem vállaltam újabb mandátumot (abban), az is benne van, érzek egy korszakhatárt: a nyelvi, anyanyelvi oktatási jogok kerete megvan, a következő időszak a kollektív jogokért folytatott küzdelemé kell legyen." Magyarán a munka dandárja most következik, a tulajdonképpeni magyar társadalomépítésnek Erdélyben ezentúl kellene kezdetét vennie.
B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 1.
Tettekre vár az EMNT (RMDSZ-kongresszus után)
Jó néven veszik az RMDSZ új elnökétől, hogy együtt kíván működni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, de Kelemen Hunor neve mégsem a változás üzenetét hordozza — jelentette ki tegnap reggel a Duna Televízióban Tőkés László. Hasonló szellemben nyilatkozott lapunknak Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint a nyilatkozatok után tetteket várnak az új elnöktől a magyar összefogás ügyében.
Tőkés László jelezte: felhívta Kelemen Hunort, és gratulált neki megválasztásáért, azt is értékelik, hogy az erdélyi összefogás jegyében együtt kíván működni az EMNT-vel, illetve a leendő Erdélyi Magyar Néppárttal, de bizalomépítő gesztusokat várnak tőle, mert az RMDSZ eddigi magatartása mindig a kizárólagosság irányába haladt, és a szervezet sok esetben úgy viselkedett, mint egyik a többi román versenypárt közül. Az EMNT elnöke szerint nem az a kérdés, hogy Kelemen Hunor erős elnöke lehet-e az RMDSZ-nek, hanem hogy erős lehet-e még a szövetség. Szomorúnak nevezte, hogy Kelemen Hunor a neptuni politika következetes hordozóját, azaz Markó Bélát a századforduló egyik legnagyobb politikusának nevezte. Bírálta továbbá az ,,etnobiznisz-politikát", azt a felfogást, hogy jó, ha a szövetség mindig kormányon van, és az egyenlő távolságtartás elvét. Ennek kapcsán beszédesnek minősítette az RMDSZ-kongresszus nagyváradi helyszínét is, hiszen korábban ott járt Gyurcsány, Medgyessy, majd megjegyezte: kár, hogy a kongresszus olyan mostohán fogadta Pelczné Gáll Ilidkó Fidesz-alelnök üzenetét. Szerinte nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükség, ennek jegyében az RMDSZ-nek revideálnia kellene neptuni politikáját is. Az RMDSZ-kongresszust értékelve Toró T. Tibor leszögezte: papírforma szerint alakult a tisztújítás, számítottak arra, hogy Kelemen Hunor kerül ki győztesként, az ellenjelöltekre adott voksok szerinte a Markó Béla politikája elleni szavazatok. Két koloncot visz a nyakában Kelemen Hunor, a volt szövetségi elnök intézményét és a politikai alelnöki hivatalt, ezek között kell megtalálnia saját útját — vélekedett. Mint mondta, a következő időszakban derül ki, hogy komolyan gondolja-e az együttműködésről szóló nyilatkozatait Kelemen Hunor, mert az eddig sem az EMNT-n múlott, hogy kiürült az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, elhalt a magyar összefogás, az új párt bejegyzésének kezdeményezése óta pedig szinte ellenségessé vált a viszony. Kérdésünkre, mely szerint az EMNT az RMDSZ együttműködési ajánlatát vagy pedig Szász Jenő MPP-elnök jobboldali összefogást célzó felvetését támogatja inkább, Toró leszögezte: az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt saját útját szeretné járni, amely az autonómia útja lenne, és mindenkivel együttműködnek, aki ebben partner. Nyitottak vagyunk a párbeszédre, de várjuk, hogy az együttműködést tettekkel bizonyítsák — hangsúlyozta.
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Jó néven veszik az RMDSZ új elnökétől, hogy együtt kíván működni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, de Kelemen Hunor neve mégsem a változás üzenetét hordozza — jelentette ki tegnap reggel a Duna Televízióban Tőkés László. Hasonló szellemben nyilatkozott lapunknak Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, aki szerint a nyilatkozatok után tetteket várnak az új elnöktől a magyar összefogás ügyében.
Tőkés László jelezte: felhívta Kelemen Hunort, és gratulált neki megválasztásáért, azt is értékelik, hogy az erdélyi összefogás jegyében együtt kíván működni az EMNT-vel, illetve a leendő Erdélyi Magyar Néppárttal, de bizalomépítő gesztusokat várnak tőle, mert az RMDSZ eddigi magatartása mindig a kizárólagosság irányába haladt, és a szervezet sok esetben úgy viselkedett, mint egyik a többi román versenypárt közül. Az EMNT elnöke szerint nem az a kérdés, hogy Kelemen Hunor erős elnöke lehet-e az RMDSZ-nek, hanem hogy erős lehet-e még a szövetség. Szomorúnak nevezte, hogy Kelemen Hunor a neptuni politika következetes hordozóját, azaz Markó Bélát a századforduló egyik legnagyobb politikusának nevezte. Bírálta továbbá az ,,etnobiznisz-politikát", azt a felfogást, hogy jó, ha a szövetség mindig kormányon van, és az egyenlő távolságtartás elvét. Ennek kapcsán beszédesnek minősítette az RMDSZ-kongresszus nagyváradi helyszínét is, hiszen korábban ott járt Gyurcsány, Medgyessy, majd megjegyezte: kár, hogy a kongresszus olyan mostohán fogadta Pelczné Gáll Ilidkó Fidesz-alelnök üzenetét. Szerinte nemzetpolitikai rendszerváltozásra van szükség, ennek jegyében az RMDSZ-nek revideálnia kellene neptuni politikáját is. Az RMDSZ-kongresszust értékelve Toró T. Tibor leszögezte: papírforma szerint alakult a tisztújítás, számítottak arra, hogy Kelemen Hunor kerül ki győztesként, az ellenjelöltekre adott voksok szerinte a Markó Béla politikája elleni szavazatok. Két koloncot visz a nyakában Kelemen Hunor, a volt szövetségi elnök intézményét és a politikai alelnöki hivatalt, ezek között kell megtalálnia saját útját — vélekedett. Mint mondta, a következő időszakban derül ki, hogy komolyan gondolja-e az együttműködésről szóló nyilatkozatait Kelemen Hunor, mert az eddig sem az EMNT-n múlott, hogy kiürült az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, elhalt a magyar összefogás, az új párt bejegyzésének kezdeményezése óta pedig szinte ellenségessé vált a viszony. Kérdésünkre, mely szerint az EMNT az RMDSZ együttműködési ajánlatát vagy pedig Szász Jenő MPP-elnök jobboldali összefogást célzó felvetését támogatja inkább, Toró leszögezte: az EMNT által kezdeményezett Erdélyi Magyar Néppárt saját útját szeretné járni, amely az autonómia útja lenne, és mindenkivel együttműködnek, aki ebben partner. Nyitottak vagyunk a párbeszédre, de várjuk, hogy az együttműködést tettekkel bizonyítsák — hangsúlyozta.
Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 1.
Tőkés László: Kelemen Hunor neve nem a változást üzeni
Bár jó néven veszik az RMDSZ új elnökétől, hogy együtt kíván működni velük az erdélyi magyar összefogás keretében, de Kelemen Hunor neve mégsem a változás üzenetét hordozza – nyilatkozta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában hétfőn reggel.
„Azt mondta valamelyik héten, hogy Markó Béla a századforduló egyik legnagyobb politikusa. Ez egy értékítélet. Márpedig nagyon szomorú, ha úgy látjuk, hogy a neptuni politika következetes hordozója a századforduló legnagyobb politikusa”.
Jelezte: felhívta Kelemen Hunort és gratulált neki megválasztása alkalmából. Azt jó néven veszik az új vezetőtől, hogy az erdélyi összefogás jegyében együtt kíván működni az EMNT-vel vagy a jövőbeli Erdélyi Magyar Néppárttal. „De egyelőre bizalomépítő gesztusokat várunk tőle, mert az RMDSZ eddigi magatartása mindig a kizárólagosság irányába haladt” – mondta Tőkés.
Az EMNT vezetője bírálta az RMDSZ eddig követett doktrínái közül azt, hogy az a jó, ha a párt mindig kormányon van. „Sajnos, sokszor az elnyomóinkkal együtt haladva nem tudjuk a mi sajátos érdekeinket képviselni”– hangoztatta. Ugyancsak kritizálta az úgymond egyenlő távolságtartás elvét, miszerint a romániai magyarság „éppoly távol lenne a Fidesz-kormánytól, mint a Gyurcsány-kormánytól”. Hozzátette: Bukarest fontos a romániai magyaroknak, de Budapest legalább olyan fontos, hiszen az a nemzet fővárosa. „Ezért Semjén Zsolt jövetele üzenetet hordoz. Az egység és a pluralitás együtt fontos. Kár, hogy az RMDSZ-kongresszus olyan mostohán fogadta Pelczné Gáll Ildikó alelnök asszonyt”.
Ahogy Magyarországon „nyolc nehéz esztendő után” végbement a nemzetpolitikai rendszerváltozás, ugyanerre van szükség Erdélyben is – mondta. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács brüsszeli tanácskozása elé kijelentette: szeretnék, ha az Orbán Viktorhoz köthető nemzeti politika jegyében olyan rendszerváltozás menne végbe az egész Kárpát-medencében, amely más irányt szab a magyar nemzeti politikának.
Szabadság (Kolozsvár)
Bár jó néven veszik az RMDSZ új elnökétől, hogy együtt kíván működni velük az erdélyi magyar összefogás keretében, de Kelemen Hunor neve mégsem a változás üzenetét hordozza – nyilatkozta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában hétfőn reggel.
„Azt mondta valamelyik héten, hogy Markó Béla a századforduló egyik legnagyobb politikusa. Ez egy értékítélet. Márpedig nagyon szomorú, ha úgy látjuk, hogy a neptuni politika következetes hordozója a századforduló legnagyobb politikusa”.
Jelezte: felhívta Kelemen Hunort és gratulált neki megválasztása alkalmából. Azt jó néven veszik az új vezetőtől, hogy az erdélyi összefogás jegyében együtt kíván működni az EMNT-vel vagy a jövőbeli Erdélyi Magyar Néppárttal. „De egyelőre bizalomépítő gesztusokat várunk tőle, mert az RMDSZ eddigi magatartása mindig a kizárólagosság irányába haladt” – mondta Tőkés.
Az EMNT vezetője bírálta az RMDSZ eddig követett doktrínái közül azt, hogy az a jó, ha a párt mindig kormányon van. „Sajnos, sokszor az elnyomóinkkal együtt haladva nem tudjuk a mi sajátos érdekeinket képviselni”– hangoztatta. Ugyancsak kritizálta az úgymond egyenlő távolságtartás elvét, miszerint a romániai magyarság „éppoly távol lenne a Fidesz-kormánytól, mint a Gyurcsány-kormánytól”. Hozzátette: Bukarest fontos a romániai magyaroknak, de Budapest legalább olyan fontos, hiszen az a nemzet fővárosa. „Ezért Semjén Zsolt jövetele üzenetet hordoz. Az egység és a pluralitás együtt fontos. Kár, hogy az RMDSZ-kongresszus olyan mostohán fogadta Pelczné Gáll Ildikó alelnök asszonyt”.
Ahogy Magyarországon „nyolc nehéz esztendő után” végbement a nemzetpolitikai rendszerváltozás, ugyanerre van szükség Erdélyben is – mondta. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács brüsszeli tanácskozása elé kijelentette: szeretnék, ha az Orbán Viktorhoz köthető nemzeti politika jegyében olyan rendszerváltozás menne végbe az egész Kárpát-medencében, amely más irányt szab a magyar nemzeti politikának.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 1.
Új korszak határán
A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek.
A Gândul című napilap közismert publicistája, Cristian Tudor Popescu naponta „találós kérdéssel” lepi meg olvasóit. Egyik legutóbbi kérdése így hangzik: „Lehetséges-e Romániában olyan elnököt választani, aki nem bunkó, nem műveletlen és agresszív, nem korlátolt, mint egy öszvér, hanem egy méltóságteljes, művelt és értelmes ember, aki képes tisztelettel viseltetni elődje és ellenjelöltjei iránt, aki nem válik az európai udvarok ostobájává, aki nem a Kreml hátsó bejáratán kér bebocsáttatást? A válasz: Igen, lehetséges, de nem Románia elnöki hivatala, hanem az RMDSZ élére.”
A szöveg az ország egyik mérvadó napilapjában jelenik meg, és a román újságíró-társadalom talán legtekintélyesebb tagja, a Román Sajtóklub volt elnöke jegyzi. A tény már önmagában is jelentős, s nem csak Kelemen Hunornak szól, hanem az RMDSZ-nek és átvitt értelemben a romániai magyarságnak is. Sok mindent felróhatunk az RMDSZ-nek, Markó Béláéknak, de kétségtelen tény, hogy efféle elismerésről 1990-ben a marosvásárhelyi összecsapások napjaiban még a legelvetemültebb optimisták sem álmodhattak.
Amint az az idézett sorokból is kiviláglik, bár a román közvéleményt – főként a frusztráltak, a sikertelenek, a megélhetési nacionalisták szintjén – továbbra is keresztül-kasul átszövik a kisebbségellenes előítéletek, a közvélemény irányítói és a politikusok zöme már túlléptek rajtuk, a magyarellenes gyanakvás helyébe fokozatosan a bizalom, sőt a rokonszenv került. Ennek a ténynek azonban nagy horderejű és ma még az RMDSZ-vezetés legfelsőbb körei által sem mindig tudatosított (Markó gyaníthatóan ebben is kivétel) következményei lehetnek. A magyar érdekvédelmi szövetséget – épp húsz esztendő sikerességének, harcainak és a tévedésekből levont tanulságainak köszönhetően – többé már nem tarthatja össze a nacionalizmussal szembeni küzdelem, a puszta dac. A magyar politikai közösséget a jövőben nem valami ellen, egészen pontosan nem főként valami ellen, hanem valamiért lehet csak mozgósítani. Valamiért, ami részben a magyarság sajátos érdeke, de részben – sőt, egyre inkább nagyobbik részben – a románsággal közös állampolgári érdek.
Azaz a szövetség egységét a továbbiakban csakis a kulturális nemzet és a politikai nemzet egységére, egészen pontosan a szűkebb, illetve a tágabb nemzeti közösség érintkezési pontjaira lehet majd alapozni. Ez nem egyéb, mint maga a demokrácia! Egy demokráciában a politikai közösség egysége csakis a politikai vélemények, a korporatisztikus érdekek, a hatalmi ágak szétválasztásának és szélesebb összefogásban való egyesítésének elvén alapulhat. A modern politikaelmélet a társadalmi kohézió egyik legfontosabb elemének a társadalmi csoportok, intézmények, hatalmi vetélkedését, esetenként törvényes keretek közt lejátszódó konfliktusait tekinti. Semmi nem képes hatékonyabban egymáshoz láncolni az embereket és az emberi közösségeket, mint a vetélkedés, az érdekellentét vagy éppenséggel a konfliktus. A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek, olyan esetekben, amikor a vitatott kérdések megoldásának egyetlen elfogadott eszköze a másik fél kiszorítása, félreállítása, elhallgattatása. Ilyen körülmények közt a társadalmi konfliktusok élethalálharccá fajulnak. Demokráciában a felek arra kényszerülnek, hogy kerek asztalnál vitassák meg ellentéteiket, hogy megpróbálják meggyőzni egymást és választóikat, s ha ez nem sikerül, kölcsönös engedményekkel próbálják elejét venni a másik fél radikalizálódásának. Demokráciában a szemben álló felek nem lehetnek meg egymás nélkül. Az, ha egymással nem lehetnek meg, olyan jel, amelynek működésbe kell hoznia a vészcsengőket: vesztünkbe rohanunk. S ez természetesen nem csak a román politikai közösség egészére, a politikai nemzetre, hanem komponenseire, a kulturális nemzetekre is maradéktalanul érvényes. Egy demokratikusan szerveződött államban ugyanis a kulturális nemzetek is területileg szerveződő politikai közösségekként, azaz – névvel vagy név nélkül – kulturális-politikai autonómiákként érvényesülnek. Mert csak úgy érvényesülhetnek.
Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest)
A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek.
A Gândul című napilap közismert publicistája, Cristian Tudor Popescu naponta „találós kérdéssel” lepi meg olvasóit. Egyik legutóbbi kérdése így hangzik: „Lehetséges-e Romániában olyan elnököt választani, aki nem bunkó, nem műveletlen és agresszív, nem korlátolt, mint egy öszvér, hanem egy méltóságteljes, művelt és értelmes ember, aki képes tisztelettel viseltetni elődje és ellenjelöltjei iránt, aki nem válik az európai udvarok ostobájává, aki nem a Kreml hátsó bejáratán kér bebocsáttatást? A válasz: Igen, lehetséges, de nem Románia elnöki hivatala, hanem az RMDSZ élére.”
A szöveg az ország egyik mérvadó napilapjában jelenik meg, és a román újságíró-társadalom talán legtekintélyesebb tagja, a Román Sajtóklub volt elnöke jegyzi. A tény már önmagában is jelentős, s nem csak Kelemen Hunornak szól, hanem az RMDSZ-nek és átvitt értelemben a romániai magyarságnak is. Sok mindent felróhatunk az RMDSZ-nek, Markó Béláéknak, de kétségtelen tény, hogy efféle elismerésről 1990-ben a marosvásárhelyi összecsapások napjaiban még a legelvetemültebb optimisták sem álmodhattak.
Amint az az idézett sorokból is kiviláglik, bár a román közvéleményt – főként a frusztráltak, a sikertelenek, a megélhetési nacionalisták szintjén – továbbra is keresztül-kasul átszövik a kisebbségellenes előítéletek, a közvélemény irányítói és a politikusok zöme már túlléptek rajtuk, a magyarellenes gyanakvás helyébe fokozatosan a bizalom, sőt a rokonszenv került. Ennek a ténynek azonban nagy horderejű és ma még az RMDSZ-vezetés legfelsőbb körei által sem mindig tudatosított (Markó gyaníthatóan ebben is kivétel) következményei lehetnek. A magyar érdekvédelmi szövetséget – épp húsz esztendő sikerességének, harcainak és a tévedésekből levont tanulságainak köszönhetően – többé már nem tarthatja össze a nacionalizmussal szembeni küzdelem, a puszta dac. A magyar politikai közösséget a jövőben nem valami ellen, egészen pontosan nem főként valami ellen, hanem valamiért lehet csak mozgósítani. Valamiért, ami részben a magyarság sajátos érdeke, de részben – sőt, egyre inkább nagyobbik részben – a románsággal közös állampolgári érdek.
Azaz a szövetség egységét a továbbiakban csakis a kulturális nemzet és a politikai nemzet egységére, egészen pontosan a szűkebb, illetve a tágabb nemzeti közösség érintkezési pontjaira lehet majd alapozni. Ez nem egyéb, mint maga a demokrácia! Egy demokráciában a politikai közösség egysége csakis a politikai vélemények, a korporatisztikus érdekek, a hatalmi ágak szétválasztásának és szélesebb összefogásban való egyesítésének elvén alapulhat. A modern politikaelmélet a társadalmi kohézió egyik legfontosabb elemének a társadalmi csoportok, intézmények, hatalmi vetélkedését, esetenként törvényes keretek közt lejátszódó konfliktusait tekinti. Semmi nem képes hatékonyabban egymáshoz láncolni az embereket és az emberi közösségeket, mint a vetélkedés, az érdekellentét vagy éppenséggel a konfliktus. A konfliktusok csak antidemokratikus struktúrákban tekinthetők destruktív tényezőknek, olyan esetekben, amikor a vitatott kérdések megoldásának egyetlen elfogadott eszköze a másik fél kiszorítása, félreállítása, elhallgattatása. Ilyen körülmények közt a társadalmi konfliktusok élethalálharccá fajulnak. Demokráciában a felek arra kényszerülnek, hogy kerek asztalnál vitassák meg ellentéteiket, hogy megpróbálják meggyőzni egymást és választóikat, s ha ez nem sikerül, kölcsönös engedményekkel próbálják elejét venni a másik fél radikalizálódásának. Demokráciában a szemben álló felek nem lehetnek meg egymás nélkül. Az, ha egymással nem lehetnek meg, olyan jel, amelynek működésbe kell hoznia a vészcsengőket: vesztünkbe rohanunk. S ez természetesen nem csak a román politikai közösség egészére, a politikai nemzetre, hanem komponenseire, a kulturális nemzetekre is maradéktalanul érvényes. Egy demokratikusan szerveződött államban ugyanis a kulturális nemzetek is területileg szerveződő politikai közösségekként, azaz – névvel vagy név nélkül – kulturális-politikai autonómiákként érvényesülnek. Mert csak úgy érvényesülhetnek.
Bíró Béla, Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 1.
Betámadott az Új Magyar Szó
"Kéretik nem hülyének nézni bennünket" - üzente rövid úton a bukaresti lap
Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusán elmondott beszédéről cikkezett hétfőn a romániai magyar sajtó, amely az új szövetségi elnök, Kelemen Hunor megválasztásának körülményeire és a Markó Béla utódja előtt álló kihívásokra is kitért.
„A buta semmitmondás és kisstílű fenyegetőzés, amit a »kétharmados forradalom« letéteményes pártjának képviselője politikushoz méltatlan szókincsbeli és gondolati szegénységgel, kicsinyes demagógiával felvezetett, (…) méltán váltotta ki a jelenlévők hangos rosszallását. (…) Röviden csak annyit üzenünk: kéretik nem hülyének nézni bennünket!” – írta a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) hétfői vezércikkében. Mint ismert, a Fidesz alelnöke az RMDSZ kongresszusán kijelentette, az RMDSZ előtt álló változás nemcsak a fiatalításról szól, hanem a helyes út megtalálásáról is. Megjegyezte azt is: ha az RMDSZ a változás mellett dönt, a Fidesz segítő kezet nyújt neki. A kolozsvári Krónika szerint Kelemen Hunornak, az új elnöknek kell majd döntenie arról, merre halad tovább a parlamenti küszöb alá csúszott szövetség, ráadásul a Fidesszel fennálló fagyos kapcsolattal is kezdenie kell valamit. „A kongresszuson elhangzott, a kelleténél nyersebb, de őszinte üzenet – amelynek hangnemével a budapesti kormánypárt azért talán kissé elvetette sulykot – egyértelmű: ha nem áll mellé, az RMDSZ a továbbiakban még kevésbé számít majd partnernek” – fogalmazott a Krónika. És arra is figyelmeztetett, hogy Kelemennek a Fidesz bizalmát élvező, hamarosan létrejövő új párttal is le kell ülnie tárgyalni. Toró T. Tibor, az új alakulat létrehozásának egyik kezdeményezője közölte, együttműködési ajánlatot vár az RMDSZ új elnöke részéről, mivel szerinte „a magyar közösségek legnagyobb célkitűzéseit csakis úgy lehet elérni, ha a politikai erők és a teljes magyar közösség együtt lép fel”. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke elmondta, nyitottságot vár a párbeszédre a magyarság többi reprezentatív alakulatával, „amint azt Kelemen Hunor megígérte”. 2 perces interjú: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, művelődési miniszter
– Újdonsült RMDSZ-elnökként tett első kijelentései a magyar kormánnyal kialakítandó korrekt kapcsolatokra vonatkoztak. Miért tartotta fontosnak ezt hangsúlyozni közvetlenül a megválasztása után? – Mindannyiunk érdeke a magyar kormánnyal, a magyar kormányzó pártokkal az együttműködés, mert közös célokat, közös értékeket képviselünk az Európai Néppárttól kezdődően a nemzetpolitika különböző aspektusaiig. Én szoros partneri kapcsolat ápolásában vagyok érdekelt, ezért fogok teljes nyitottsággal, jóhiszeműséggel és a legnagyobb bizalommal fordulni a kormányzó párt vezetői felé. – Eddig is ezt kellett volna tennie az RMDSZ-nek. Elég hűvös volt a két alakulat viszonya. – Én arról beszélek, ami ezután lesz.
– Az erdélyi magyar politikai riválisok felé való nyitást is hangsúlyozta. Tart attól, hogy valóban szüksége lesz rájuk?
– A kinyújtott kéz, a jó szándék a mi részünkről megvan. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal már kötöttünk jó egyezséget. Mivel mindketten abban vagyunk érdekeltek, hogy a romániai magyarság erős politikai képviseletét megőrizzük, biztosan megtaláljuk ennek a módját is. Parlamenti képviselet nélkül nem lehet megtartani azt, ami huszonegy év alatt felépült. Ez a térség nem arról szól, hogy vívmányaink ötszáz évig érintetlenek maradnak.
– Fél attól, hogy az új erdélyi magyar párt elviszi önök elől az RMDSZ-től eltávolodottak több mint félmilliós szavazótáborát?
– Én attól tartok, hogy esetleg nem leszünk elég bölcsek. Mi azonban eddig megőriztük a magyarok arányát a parlamentben, és nem hiszem, hogy óriási problémáink lennének. Inkább az a kérdés, miként mozgósítjuk az elfásultakat, a politikától elidegenedetteket. Őszintén, nyitottan kell szembenézni az emberekkel a közösségi problémákról beszélve – ennél jobb módszer nem létezik.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap
"Kéretik nem hülyének nézni bennünket" - üzente rövid úton a bukaresti lap
Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök az RMDSZ nagyváradi tisztújító kongresszusán elmondott beszédéről cikkezett hétfőn a romániai magyar sajtó, amely az új szövetségi elnök, Kelemen Hunor megválasztásának körülményeire és a Markó Béla utódja előtt álló kihívásokra is kitért.
„A buta semmitmondás és kisstílű fenyegetőzés, amit a »kétharmados forradalom« letéteményes pártjának képviselője politikushoz méltatlan szókincsbeli és gondolati szegénységgel, kicsinyes demagógiával felvezetett, (…) méltán váltotta ki a jelenlévők hangos rosszallását. (…) Röviden csak annyit üzenünk: kéretik nem hülyének nézni bennünket!” – írta a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) hétfői vezércikkében. Mint ismert, a Fidesz alelnöke az RMDSZ kongresszusán kijelentette, az RMDSZ előtt álló változás nemcsak a fiatalításról szól, hanem a helyes út megtalálásáról is. Megjegyezte azt is: ha az RMDSZ a változás mellett dönt, a Fidesz segítő kezet nyújt neki. A kolozsvári Krónika szerint Kelemen Hunornak, az új elnöknek kell majd döntenie arról, merre halad tovább a parlamenti küszöb alá csúszott szövetség, ráadásul a Fidesszel fennálló fagyos kapcsolattal is kezdenie kell valamit. „A kongresszuson elhangzott, a kelleténél nyersebb, de őszinte üzenet – amelynek hangnemével a budapesti kormánypárt azért talán kissé elvetette sulykot – egyértelmű: ha nem áll mellé, az RMDSZ a továbbiakban még kevésbé számít majd partnernek” – fogalmazott a Krónika. És arra is figyelmeztetett, hogy Kelemennek a Fidesz bizalmát élvező, hamarosan létrejövő új párttal is le kell ülnie tárgyalni. Toró T. Tibor, az új alakulat létrehozásának egyik kezdeményezője közölte, együttműködési ajánlatot vár az RMDSZ új elnöke részéről, mivel szerinte „a magyar közösségek legnagyobb célkitűzéseit csakis úgy lehet elérni, ha a politikai erők és a teljes magyar közösség együtt lép fel”. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke elmondta, nyitottságot vár a párbeszédre a magyarság többi reprezentatív alakulatával, „amint azt Kelemen Hunor megígérte”. 2 perces interjú: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, művelődési miniszter
– Újdonsült RMDSZ-elnökként tett első kijelentései a magyar kormánnyal kialakítandó korrekt kapcsolatokra vonatkoztak. Miért tartotta fontosnak ezt hangsúlyozni közvetlenül a megválasztása után? – Mindannyiunk érdeke a magyar kormánnyal, a magyar kormányzó pártokkal az együttműködés, mert közös célokat, közös értékeket képviselünk az Európai Néppárttól kezdődően a nemzetpolitika különböző aspektusaiig. Én szoros partneri kapcsolat ápolásában vagyok érdekelt, ezért fogok teljes nyitottsággal, jóhiszeműséggel és a legnagyobb bizalommal fordulni a kormányzó párt vezetői felé. – Eddig is ezt kellett volna tennie az RMDSZ-nek. Elég hűvös volt a két alakulat viszonya. – Én arról beszélek, ami ezután lesz.
– Az erdélyi magyar politikai riválisok felé való nyitást is hangsúlyozta. Tart attól, hogy valóban szüksége lesz rájuk?
– A kinyújtott kéz, a jó szándék a mi részünkről megvan. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal már kötöttünk jó egyezséget. Mivel mindketten abban vagyunk érdekeltek, hogy a romániai magyarság erős politikai képviseletét megőrizzük, biztosan megtaláljuk ennek a módját is. Parlamenti képviselet nélkül nem lehet megtartani azt, ami huszonegy év alatt felépült. Ez a térség nem arról szól, hogy vívmányaink ötszáz évig érintetlenek maradnak.
– Fél attól, hogy az új erdélyi magyar párt elviszi önök elől az RMDSZ-től eltávolodottak több mint félmilliós szavazótáborát?
– Én attól tartok, hogy esetleg nem leszünk elég bölcsek. Mi azonban eddig megőriztük a magyarok arányát a parlamentben, és nem hiszem, hogy óriási problémáink lennének. Inkább az a kérdés, miként mozgósítjuk az elfásultakat, a politikától elidegenedetteket. Őszintén, nyitottan kell szembenézni az emberekkel a közösségi problémákról beszélve – ennél jobb módszer nem létezik.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap
2011. március 2.
Lesz-e váltás a magyar-magyar viszonyban?
A magyar sajtó java része szemérmesen és udvariasan elengedte a füle mellett, vagy utalássá szelídítette azokat az incidensnek is nevezhető jeleneteket a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson, amikor például dr. Pelczné Gáll Ildikónak, a Fidesz alelnökének támogató tartalmú felszólalását lehurrogva visszautasították, mert a szövetség képviseletére felkent önérzetes küldöttek véleménye szerint a Fidesz "észosztó" szerepben jelent meg egy öntörvényei szerint élő és működő szövetség legmagasabb fóruma előtt, és az alelnökasszony arra utalt, hogy a Fidesz abban az esetben támogatja a szövetséget, ha ez jószolgálati viszonnyal honorálja azt.
Az RMDSZ-es véleményt haragossá erősítette Borbély László RMDSZ-alelnök Fideszhez csapott bárdolatlan mondata: "(...) kétharmados többsége sem jogosítja fel a magyar kormányt, hogy tanácsokat osztogasson Erdélyben".
Olyan jelzések ezek, amelyek a Fidesz és az RMDSZ közti viszony elkoszolódására utalnak. A jóhiszemű erdélyiek azt hitték, a 10. kongresszus alkalmat teremt arra, hogy az RMDSZ politikai ide-oda sasszézása után a magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása következtében, az európai néppárti együttműködés révén felhőtlenebbé válik, és Markó Béla egyenlő távolságtartásról szóló kijelentései csupán elszólások — Kelemen Hunor ezt a mondatot próbálta is szelídíteni —, de nem ez történt. Tőkés Lászlót meg sem hívták a kongresszusra. Nagyon sántít az erre adott magyarázat is: EP-képviselőként joga lett volna a magas fórum színe előtt megjelenni. Az RMDSZ sokat hangoztatott és a román potentátok által is körbeudvarolt egyenes gerincességében vannak azért nyilalló ízületek. A nagyváradi RMDSZ-csapat a kormány ellenzékével kötött öt évre érvényes paktumot. Ugyancsak a nagyváradiak és kolozsváriak sétáltatták azokat a balliberális és szocialista magyarhoni személyiségeket, akik az erdélyi magyarság kitaszításának és megalázásának prominensei voltak. Frunda György a kongresszus után jelentette ki, hogy a mostani kormánykoalícióból ki kell lépni. Szóval a bukaresti-váradi negédes politikai puszilózás közben — vagy éppen ezért? — nem sok jót ígér a magyar—magyar viszony alakulása.
Vagy segít majd ezen az új Tőkés-párt? Képes lesz a magyar—magyar viszony kirojtosodott nadrágját újrafoltozni, vagy az egész ruházatot kicserélni?
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A magyar sajtó java része szemérmesen és udvariasan elengedte a füle mellett, vagy utalássá szelídítette azokat az incidensnek is nevezhető jeleneteket a nagyváradi RMDSZ-kongresszuson, amikor például dr. Pelczné Gáll Ildikónak, a Fidesz alelnökének támogató tartalmú felszólalását lehurrogva visszautasították, mert a szövetség képviseletére felkent önérzetes küldöttek véleménye szerint a Fidesz "észosztó" szerepben jelent meg egy öntörvényei szerint élő és működő szövetség legmagasabb fóruma előtt, és az alelnökasszony arra utalt, hogy a Fidesz abban az esetben támogatja a szövetséget, ha ez jószolgálati viszonnyal honorálja azt.
Az RMDSZ-es véleményt haragossá erősítette Borbély László RMDSZ-alelnök Fideszhez csapott bárdolatlan mondata: "(...) kétharmados többsége sem jogosítja fel a magyar kormányt, hogy tanácsokat osztogasson Erdélyben".
Olyan jelzések ezek, amelyek a Fidesz és az RMDSZ közti viszony elkoszolódására utalnak. A jóhiszemű erdélyiek azt hitték, a 10. kongresszus alkalmat teremt arra, hogy az RMDSZ politikai ide-oda sasszézása után a magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása következtében, az európai néppárti együttműködés révén felhőtlenebbé válik, és Markó Béla egyenlő távolságtartásról szóló kijelentései csupán elszólások — Kelemen Hunor ezt a mondatot próbálta is szelídíteni —, de nem ez történt. Tőkés Lászlót meg sem hívták a kongresszusra. Nagyon sántít az erre adott magyarázat is: EP-képviselőként joga lett volna a magas fórum színe előtt megjelenni. Az RMDSZ sokat hangoztatott és a román potentátok által is körbeudvarolt egyenes gerincességében vannak azért nyilalló ízületek. A nagyváradi RMDSZ-csapat a kormány ellenzékével kötött öt évre érvényes paktumot. Ugyancsak a nagyváradiak és kolozsváriak sétáltatták azokat a balliberális és szocialista magyarhoni személyiségeket, akik az erdélyi magyarság kitaszításának és megalázásának prominensei voltak. Frunda György a kongresszus után jelentette ki, hogy a mostani kormánykoalícióból ki kell lépni. Szóval a bukaresti-váradi negédes politikai puszilózás közben — vagy éppen ezért? — nem sok jót ígér a magyar—magyar viszony alakulása.
Vagy segít majd ezen az új Tőkés-párt? Képes lesz a magyar—magyar viszony kirojtosodott nadrágját újrafoltozni, vagy az egész ruházatot kicserélni?
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 3.
Markó Béla szerit a koalíciós megállapodás nem kötelezi az RMDSZ-t
Képmutatás lenne kijelenteni, hogy az RMDSZ többé nem lép koalícióra a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül más párttal is, ugyanakkor jelenleg nincs ok arra, hogy a szövetség kilépjen a kormányból – jelentette ki csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szombaton leköszönt elnöke.
A politikus a Radio France Internationale-nak nyilatkozva a szerdán aláírt koalíciós szerződés kapcsán elmondta, nem lehetetlen annak felmondása, de nem azért kötötték meg, hogy máris a felmondásán gondolkodjanak. Markó kifejtette: az RMDSZ minden parlamenti párttal megpróbál párbeszédet folytatni, azonban jelenleg nem indokolt a kormányból való kilépés. „Jelenleg a kormánytöbbséggel van érvényes szövetségünk” – mutatott rá a politikus. Kijelentette ugyanakkor: a 2012-es választásokra nem kívánnak választási szövetséget kötni senkivel, sem a jelenlegi partnerekkel, sem mással, mivel ezt korábban sem tették.
Annak eshetősége kapcsán, hogy hajlandó lenne-e az RMDSZ koalícióra lépni a jelenlegi ellenzékkel, kifejtette: képmutatás lenne azt mondani, hogy nem, hiszen már korábban is szerepelt egy koalícióban a mostani ellenzéki pártokkal, így ez a jövőben sem kizárt.
Lakatos elégedetlen
Lakatos Péter Bihar megyei parlamenti képviselő ugyanakkor csütörtökön Nagyváradon kijelentette: elégedetlen a szerdán aláírt paktummal. A honatya azt mondja, semmire nem nyújt biztosítékot a megegyezés, mivel annak szövegében nem szerepelnek a gazdaságélénkítés lépéseire vonatkozó határidők. Azt javasolja, juttassák el a szerződést a felek a Nemzetközi Valutaalaphoz vagy az Európai Bizottsághoz, hogy azok jelöljék ki a határidőket, mert szerinte ez az egyetlen módja azok betartatásának. „Ebben az országban csak azt viszik véghez időre, amit onnan kapnak házi feladatként” – jelentette ki a képviselő.
Geoană: az RMDSZ még idén döntsön az átállásról
A koalíciós szerződés témájához Mircea Geoană, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) volt első embere, a szenátus elnöke is hozzászólt. A politikus blogján arról írt: a paktum aláírásával az RMDSZ megmutatta, milyen fontos a magyarok számára, hogy hatalmon maradjanak.
„Főleg egy olyan időszakban, amelyben húszéves álmaik teljesedhetnek be. Most úgy tűnik, az RMDSZ véglegesen a PDL-vel való szövetségre ítéltetett” – írta a politikus. Geoană szerint politikai eredményei azt jelzik, a szövetség a romániai politikai paletta talán legpragmatikusabb pártja, ezért javaslatot tett arra, hogy kellene a PSD-nek az RMDSZ-szel szemben viselkednie.
„Bármilyen fontos is a jelenlegi rendszer megdöntése, vannak dolgok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Nagyváradon elhangzott dicséretek és házassági ajánlatok közül hiányzott egy alapvető elem: nem lehet mindenben megalkudni, a területi autonómia szóba sem kerülhet. Vannak fontosabb dolgok is a hatalomnál” – szögezte le Geoană. Szerinte a Szociálliberális Uniónak (USL) világosan ki kell jelentenie: ha az RMDSZ továbbra is támogatja a jelenlegi kormányt, nem lehet tagja az USL által megalakított többségi koalíciónak.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy amennyiben az USL 50 százalékosnál jobb eredményt ér el a jövő évi választásokon, akkor úgysem lesz szükség az RMDSZ-re. Mindemellett leszögezte: az RMDSZ-nek még idén el kellene döntenie, hogy csatlakozik-e az ellenzéki oldalhoz.
Mint arról beszámoltunk, a koalíciós tagok, a PDL, az RMDSZ, az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a kisebbségek képviselői szerdán látták el kézjegyükkel a 2012-ig érvényes koalíciós paktumot, amely egyéb prioritások mellett a kisebbségi törvény elfogadását, a gazdasági fejlesztési régiók határinak átrajzolását, a választási törvény módosítását és a gazdaság fellendítését szolgáló célokat is tartalmazza. A kisebbségi törvény kapcsán egyébként szerdán a képviselőház házbizottsága úgy döntött, azt az eddigi három szaktestület helyett csupán egyben, az emberjogi bizottságban kell majd megvitatni. Ez elvileg felgyorsíthatja a jogszabály elfogadásának menetét.
Balogh Levente, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Képmutatás lenne kijelenteni, hogy az RMDSZ többé nem lép koalícióra a Demokrata-Liberális Párton (PDL) kívül más párttal is, ugyanakkor jelenleg nincs ok arra, hogy a szövetség kilépjen a kormányból – jelentette ki csütörtökön Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szombaton leköszönt elnöke.
A politikus a Radio France Internationale-nak nyilatkozva a szerdán aláírt koalíciós szerződés kapcsán elmondta, nem lehetetlen annak felmondása, de nem azért kötötték meg, hogy máris a felmondásán gondolkodjanak. Markó kifejtette: az RMDSZ minden parlamenti párttal megpróbál párbeszédet folytatni, azonban jelenleg nem indokolt a kormányból való kilépés. „Jelenleg a kormánytöbbséggel van érvényes szövetségünk” – mutatott rá a politikus. Kijelentette ugyanakkor: a 2012-es választásokra nem kívánnak választási szövetséget kötni senkivel, sem a jelenlegi partnerekkel, sem mással, mivel ezt korábban sem tették.
Annak eshetősége kapcsán, hogy hajlandó lenne-e az RMDSZ koalícióra lépni a jelenlegi ellenzékkel, kifejtette: képmutatás lenne azt mondani, hogy nem, hiszen már korábban is szerepelt egy koalícióban a mostani ellenzéki pártokkal, így ez a jövőben sem kizárt.
Lakatos elégedetlen
Lakatos Péter Bihar megyei parlamenti képviselő ugyanakkor csütörtökön Nagyváradon kijelentette: elégedetlen a szerdán aláírt paktummal. A honatya azt mondja, semmire nem nyújt biztosítékot a megegyezés, mivel annak szövegében nem szerepelnek a gazdaságélénkítés lépéseire vonatkozó határidők. Azt javasolja, juttassák el a szerződést a felek a Nemzetközi Valutaalaphoz vagy az Európai Bizottsághoz, hogy azok jelöljék ki a határidőket, mert szerinte ez az egyetlen módja azok betartatásának. „Ebben az országban csak azt viszik véghez időre, amit onnan kapnak házi feladatként” – jelentette ki a képviselő.
Geoană: az RMDSZ még idén döntsön az átállásról
A koalíciós szerződés témájához Mircea Geoană, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) volt első embere, a szenátus elnöke is hozzászólt. A politikus blogján arról írt: a paktum aláírásával az RMDSZ megmutatta, milyen fontos a magyarok számára, hogy hatalmon maradjanak.
„Főleg egy olyan időszakban, amelyben húszéves álmaik teljesedhetnek be. Most úgy tűnik, az RMDSZ véglegesen a PDL-vel való szövetségre ítéltetett” – írta a politikus. Geoană szerint politikai eredményei azt jelzik, a szövetség a romániai politikai paletta talán legpragmatikusabb pártja, ezért javaslatot tett arra, hogy kellene a PSD-nek az RMDSZ-szel szemben viselkednie.
„Bármilyen fontos is a jelenlegi rendszer megdöntése, vannak dolgok, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Nagyváradon elhangzott dicséretek és házassági ajánlatok közül hiányzott egy alapvető elem: nem lehet mindenben megalkudni, a területi autonómia szóba sem kerülhet. Vannak fontosabb dolgok is a hatalomnál” – szögezte le Geoană. Szerinte a Szociálliberális Uniónak (USL) világosan ki kell jelentenie: ha az RMDSZ továbbra is támogatja a jelenlegi kormányt, nem lehet tagja az USL által megalakított többségi koalíciónak.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy amennyiben az USL 50 százalékosnál jobb eredményt ér el a jövő évi választásokon, akkor úgysem lesz szükség az RMDSZ-re. Mindemellett leszögezte: az RMDSZ-nek még idén el kellene döntenie, hogy csatlakozik-e az ellenzéki oldalhoz.
Mint arról beszámoltunk, a koalíciós tagok, a PDL, az RMDSZ, az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a kisebbségek képviselői szerdán látták el kézjegyükkel a 2012-ig érvényes koalíciós paktumot, amely egyéb prioritások mellett a kisebbségi törvény elfogadását, a gazdasági fejlesztési régiók határinak átrajzolását, a választási törvény módosítását és a gazdaság fellendítését szolgáló célokat is tartalmazza. A kisebbségi törvény kapcsán egyébként szerdán a képviselőház házbizottsága úgy döntött, azt az eddigi három szaktestület helyett csupán egyben, az emberjogi bizottságban kell majd megvitatni. Ez elvileg felgyorsíthatja a jogszabály elfogadásának menetét.
Balogh Levente, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2011. március 3.
Ásó, kapa, nagyharang? – Hosszú távra szóló koalíciós együttműködési szerződést írtak alá a kormánypártok
Kisebbségi törvény, régióátalakítási törvény, választási törvény módosítása – mindezek a törvényhozási prioritások szerepelnek abban az együttműködési szerződésben, amelyet tegnap írtak alá a kormánykoalíciót alkotó Demokrata-Liberális Párt (PD-L), az RMDSZ, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja.
Az RMDSZ részéről új szövetségi elnökként Kelemen Hunor látta el kézjegyével a dokumentumot, Markó Béla miniszterelnök-helyettes ezúttal a háttérből „asszisztálta” utódját, a szövetség több képviselőjével és szenátorával együtt.
A parlamentben megtartott ünnepélyes eseményen elsőként Emil Boc miniszterelnök, a PD-L elnöke méltatta az egyezmény jelentőségét. Boc kifejtette, a protokollum céljaként fogalmazták meg a gazdasági növekedés tartóssá tétele érdekében történő további közös kormányzást. A kormányfő úgy vélte, a koalíció együtt vészelte át a legnehezebb időszakot, és az utóbbi időszakban sikerült enyhe gazdasági növekedést is produkálnia, miután tavaly az összeomlás elkerülése volt a cél.
„A fontos, bár fájdalmas reformintézkedéseket meghoztuk, most csak a gyümölcsöket kell learatni” – fogalmazott Boc. Részletezte a dokumentumban lefektetett közös gazdasági célokat, köztük a makrogazdasági stabilizációt az egységes adókulcs megtartásával, a tőkepiac konszolidációját, infrastrukturális befektetések eszközlését, az európai uniós alapok lehívási arányának javítását. A gazdasági növekedés céladatait 1,5-2 százalékban határozta meg az idei évre, és 4-4,5 százalékban a jövő évre.
Boc az adóterhek csökkentéséről, munkahelyteremtésről, valamint nyugdíjak növekedéséről is beszélt. Kifejtette, a nyugdíjak az infláció növekedésével párhuzamosan, illetve a reálbérek 50 százalékos növekedésének megfelelően emelkedhetnek.
Kelemen Hunor az RMDSZ által megfogalmazott törvényhozási és kormányzási prioritásokról beszélt. „A kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére vonatkozó rendelkezések szerepelnek a protokollumban. Ilyen a kisebbségi törvény, amely már 2005 óta a parlamentben várja sorsát; a másik fontos törvény a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozik” – részletezte a szövetségi elnök.
Nem publikusak a határidők
Korábban az RMDSZ politikusai hangsúlyozták, a koalíciós egyezség hatékonyságát az biztosítja, hogy határidőkhöz kötik a közös kormányzás ütemtervébe foglalt törvények és intézkedések elfogadását. A megállapodás tegnapi ismertetésekor azonban nem hangzottak el határidők; dátumok a sajtóhoz eljuttatott dokumentumban sem szerepelnek.
„Az volt a koalíciós egyezség, hogy a határidők a megállapodás egyik mellékletét képezik. Ez azonban nem nyilvános, nem kívántuk a sajtó elé tárni” – mondta lapunknak Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető. A politikus nem kívánta részletezni, miért volt szükség a határidők titkosítására.
A határidők kapcsán lapunk érdeklődésére Kelemen Hunor a helyszínen elmondta, a kisebbségi törvényt már az idei a tavaszi törvényhozási ciklusban fogadnák el, a régióátszervezési törvényt pedig az őszi parlamenti ciklusban kezdik el megvitatni, hogy aztán jövőre, a tavaszi ülésszak ideje alatt elfogadják. „Ugyanakkor javasoljuk a választási törvények módosítását: mind az önkormányzati, mind a parlamenti választásokat szabályozó jogszabály esetében arra törekszünk, hogy erős és arányos képviseletet biztosítsunk a romániai magyarságnak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Mint ismeretes, a helyhatósági választási törvény esetében az RMDSZ a választási küszöb 5-ről 3 százalékra való csökkentését szorgalmazza, míg a parlamenti választási törvény esetében az arányos képviselet megőrzése a cél. Ennek kapcsán kérdésünkre kifejtette: az RMDSZ szempontjából lehetséges a vegyes rendszer támogatása, vagy az egyéni választókerületes rendszer leegyszerűsítése egyszerű többséges rendszerre.
Felvetésünkre, miszerint nem túlzott-e Emil Boc optimizmusa, amikor egy trimeszter egyetlen százalékos növekedése alapján már a gazdasági növekedésre építi a kormány teljes stratégiáját, Kelemen Hunor tagadólag válaszolt. „Azt látjuk, hogy az elmúlt év utolsó két hónapja már gazdasági kiegyensúlyozottságot hozott, ezt kell megerősítenünk. Olyan intézkedéseket vezetünk be, amelyeknek hatásait már az idei év második felétől a mindennapjaikban, életszínvonaluk növekedésében érezhetik a polgárok” – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
Mi lesz 2012 után?
A dokumentum egyébként a következő mondattal zárul: „A koalíció politikai célja (...) a közös kormányzás 2012 után is.” Az RMDSZ politikusai korábban többször is hangsúlyozták: nincs „örök hűség”, a koalíciós megállapodás csak a Boc-kormány mandátuma végéig, 2012-ig szól. Fekete Szabó András nem lát ellentmondást a fenti megfogalmazás és a korábbi nyilatkozatok között. „Ez a zárómondat nem jelent semmiféle elkötelezettséget az RMDSZ részéről: csupán egy célt, szándékot fogalmaz meg. Valamennyi koalíciós tárgyaláson részt vettem, és a nagyobbik kormánypártnak sohasem ígértük azt, hogy 2012 után is együtt folytatjuk” – magyarázta a szenátor.
Bírál az ellenzék
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) „mindent feláldoz annak érdekében, hogy hatalmon maradhasson”. Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke is úgy vélte, hogy a koalíciós pártok számára öncél, hogy a kormányrúdnál maradjanak
Új Magyar Szó (Bukarest)
Kisebbségi törvény, régióátalakítási törvény, választási törvény módosítása – mindezek a törvényhozási prioritások szerepelnek abban az együttműködési szerződésben, amelyet tegnap írtak alá a kormánykoalíciót alkotó Demokrata-Liberális Párt (PD-L), az RMDSZ, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja.
Az RMDSZ részéről új szövetségi elnökként Kelemen Hunor látta el kézjegyével a dokumentumot, Markó Béla miniszterelnök-helyettes ezúttal a háttérből „asszisztálta” utódját, a szövetség több képviselőjével és szenátorával együtt.
A parlamentben megtartott ünnepélyes eseményen elsőként Emil Boc miniszterelnök, a PD-L elnöke méltatta az egyezmény jelentőségét. Boc kifejtette, a protokollum céljaként fogalmazták meg a gazdasági növekedés tartóssá tétele érdekében történő további közös kormányzást. A kormányfő úgy vélte, a koalíció együtt vészelte át a legnehezebb időszakot, és az utóbbi időszakban sikerült enyhe gazdasági növekedést is produkálnia, miután tavaly az összeomlás elkerülése volt a cél.
„A fontos, bár fájdalmas reformintézkedéseket meghoztuk, most csak a gyümölcsöket kell learatni” – fogalmazott Boc. Részletezte a dokumentumban lefektetett közös gazdasági célokat, köztük a makrogazdasági stabilizációt az egységes adókulcs megtartásával, a tőkepiac konszolidációját, infrastrukturális befektetések eszközlését, az európai uniós alapok lehívási arányának javítását. A gazdasági növekedés céladatait 1,5-2 százalékban határozta meg az idei évre, és 4-4,5 százalékban a jövő évre.
Boc az adóterhek csökkentéséről, munkahelyteremtésről, valamint nyugdíjak növekedéséről is beszélt. Kifejtette, a nyugdíjak az infláció növekedésével párhuzamosan, illetve a reálbérek 50 százalékos növekedésének megfelelően emelkedhetnek.
Kelemen Hunor az RMDSZ által megfogalmazott törvényhozási és kormányzási prioritásokról beszélt. „A kisebbségi jogok megerősítésére és kibővítésére vonatkozó rendelkezések szerepelnek a protokollumban. Ilyen a kisebbségi törvény, amely már 2005 óta a parlamentben várja sorsát; a másik fontos törvény a fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozik” – részletezte a szövetségi elnök.
Nem publikusak a határidők
Korábban az RMDSZ politikusai hangsúlyozták, a koalíciós egyezség hatékonyságát az biztosítja, hogy határidőkhöz kötik a közös kormányzás ütemtervébe foglalt törvények és intézkedések elfogadását. A megállapodás tegnapi ismertetésekor azonban nem hangzottak el határidők; dátumok a sajtóhoz eljuttatott dokumentumban sem szerepelnek.
„Az volt a koalíciós egyezség, hogy a határidők a megállapodás egyik mellékletét képezik. Ez azonban nem nyilvános, nem kívántuk a sajtó elé tárni” – mondta lapunknak Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető. A politikus nem kívánta részletezni, miért volt szükség a határidők titkosítására.
A határidők kapcsán lapunk érdeklődésére Kelemen Hunor a helyszínen elmondta, a kisebbségi törvényt már az idei a tavaszi törvényhozási ciklusban fogadnák el, a régióátszervezési törvényt pedig az őszi parlamenti ciklusban kezdik el megvitatni, hogy aztán jövőre, a tavaszi ülésszak ideje alatt elfogadják. „Ugyanakkor javasoljuk a választási törvények módosítását: mind az önkormányzati, mind a parlamenti választásokat szabályozó jogszabály esetében arra törekszünk, hogy erős és arányos képviseletet biztosítsunk a romániai magyarságnak” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Mint ismeretes, a helyhatósági választási törvény esetében az RMDSZ a választási küszöb 5-ről 3 százalékra való csökkentését szorgalmazza, míg a parlamenti választási törvény esetében az arányos képviselet megőrzése a cél. Ennek kapcsán kérdésünkre kifejtette: az RMDSZ szempontjából lehetséges a vegyes rendszer támogatása, vagy az egyéni választókerületes rendszer leegyszerűsítése egyszerű többséges rendszerre.
Felvetésünkre, miszerint nem túlzott-e Emil Boc optimizmusa, amikor egy trimeszter egyetlen százalékos növekedése alapján már a gazdasági növekedésre építi a kormány teljes stratégiáját, Kelemen Hunor tagadólag válaszolt. „Azt látjuk, hogy az elmúlt év utolsó két hónapja már gazdasági kiegyensúlyozottságot hozott, ezt kell megerősítenünk. Olyan intézkedéseket vezetünk be, amelyeknek hatásait már az idei év második felétől a mindennapjaikban, életszínvonaluk növekedésében érezhetik a polgárok” – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
Mi lesz 2012 után?
A dokumentum egyébként a következő mondattal zárul: „A koalíció politikai célja (...) a közös kormányzás 2012 után is.” Az RMDSZ politikusai korábban többször is hangsúlyozták: nincs „örök hűség”, a koalíciós megállapodás csak a Boc-kormány mandátuma végéig, 2012-ig szól. Fekete Szabó András nem lát ellentmondást a fenti megfogalmazás és a korábbi nyilatkozatok között. „Ez a zárómondat nem jelent semmiféle elkötelezettséget az RMDSZ részéről: csupán egy célt, szándékot fogalmaz meg. Valamennyi koalíciós tárgyaláson részt vettem, és a nagyobbik kormánypártnak sohasem ígértük azt, hogy 2012 után is együtt folytatjuk” – magyarázta a szenátor.
Bírál az ellenzék
Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke szerint a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) „mindent feláldoz annak érdekében, hogy hatalmon maradhasson”. Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke is úgy vélte, hogy a koalíciós pártok számára öncél, hogy a kormányrúdnál maradjanak
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. március 4.
Kongresszus után
Kelemen Hunor elnökké választása borítékolható volt, hiszen az 555 küldöttet nagyon körültekintően választották ki azok közül, akik az RMDSZ-nek haszonélvezői voltak, személyes érdekeik fűződnek a Markó-féle diktátori vezetéshez (miniszterek, államtitkárok, igazgatók, polgármesterek stb.).
Úgy képzelem el ezt a kongresszust, mint az átkosban a pártkongresszusokat. Markó úr igyekezett kizárólag az eredményekről beszélni — holott szerintem több volt az eredménytelenség, vagyis a kis, jelentéktelen megvalósítás —, de nem említette a magyarság megmaradása szempontjából legfontosabb tényezőket: területi autonómia, kisebbségi törvény elfogadása, önálló magyar egyetem létesítése, az anyanyelv szélesebb körű alkalmazása, és a nagyon rossz demográfiai adatok javítása, mivel vészesen fogy a magyarság, nemcsak a természetes szaporulat csökkenésével, hanem a kivándorlással is, ami annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ Markó uralma alatt nagyon keveset tett a magyar többségű megyék gazdasági fellendítésére (a javadalmazási átlag javítására, a munkanélküliség csökkentésére és a munkahelyek teremtésére). Jól mondta viszont, hogy az elkobzott javaknak csak kis hányadát sikerült visszaszerezni. Nem tért ki a magyarországi pártokkal létesített kapcsolatokra, amelyek egyáltalán nem voltak felhőtlenek, különösképpen a Fidesszel, aminek tanújelét adták újfent a jelenlegi kongresszuson. Az 555 küldött lehurrogta a Fidesz üzenethozóját. Elítélendő, megbotránkoztató, felháborító volt részükről. Annak a pártnak a képviselőjét, alelnökének beszédét hurrogták le, amely a nemzeti identitás megerősítése és a magyar nemzet egyesítése érdekében az anyaországon kívüli magyarok magyar állampolgárságát megadta. A kongresszus végén ilyen hangulat után az Internacionálét kellett volna énekelniük. Kelemen Hunor megválasztása tovább viszi a Markó-féle "ideológiát". Továbbra is maradnak a felső vezetésben a régi nagyágyúk. Nem hívták meg erre a kongresszusra Tőkés Lászlót. A Markó—Tőkés összefogás csődöt mondott. E kongresszus semmi újat nem hozott. Tovább folytathatják bólogató-hízelgő politikájukat a kormányzásban.
Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kelemen Hunor elnökké választása borítékolható volt, hiszen az 555 küldöttet nagyon körültekintően választották ki azok közül, akik az RMDSZ-nek haszonélvezői voltak, személyes érdekeik fűződnek a Markó-féle diktátori vezetéshez (miniszterek, államtitkárok, igazgatók, polgármesterek stb.).
Úgy képzelem el ezt a kongresszust, mint az átkosban a pártkongresszusokat. Markó úr igyekezett kizárólag az eredményekről beszélni — holott szerintem több volt az eredménytelenség, vagyis a kis, jelentéktelen megvalósítás —, de nem említette a magyarság megmaradása szempontjából legfontosabb tényezőket: területi autonómia, kisebbségi törvény elfogadása, önálló magyar egyetem létesítése, az anyanyelv szélesebb körű alkalmazása, és a nagyon rossz demográfiai adatok javítása, mivel vészesen fogy a magyarság, nemcsak a természetes szaporulat csökkenésével, hanem a kivándorlással is, ami annak tulajdonítható, hogy az RMDSZ Markó uralma alatt nagyon keveset tett a magyar többségű megyék gazdasági fellendítésére (a javadalmazási átlag javítására, a munkanélküliség csökkentésére és a munkahelyek teremtésére). Jól mondta viszont, hogy az elkobzott javaknak csak kis hányadát sikerült visszaszerezni. Nem tért ki a magyarországi pártokkal létesített kapcsolatokra, amelyek egyáltalán nem voltak felhőtlenek, különösképpen a Fidesszel, aminek tanújelét adták újfent a jelenlegi kongresszuson. Az 555 küldött lehurrogta a Fidesz üzenethozóját. Elítélendő, megbotránkoztató, felháborító volt részükről. Annak a pártnak a képviselőjét, alelnökének beszédét hurrogták le, amely a nemzeti identitás megerősítése és a magyar nemzet egyesítése érdekében az anyaországon kívüli magyarok magyar állampolgárságát megadta. A kongresszus végén ilyen hangulat után az Internacionálét kellett volna énekelniük. Kelemen Hunor megválasztása tovább viszi a Markó-féle "ideológiát". Továbbra is maradnak a felső vezetésben a régi nagyágyúk. Nem hívták meg erre a kongresszusra Tőkés Lászlót. A Markó—Tőkés összefogás csődöt mondott. E kongresszus semmi újat nem hozott. Tovább folytathatják bólogató-hízelgő politikájukat a kormányzásban.
Kovács Gyula, Sepsiszentgyörgy
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. március 4.
Toró: Tőkést nem kellett meghívni az RMDSZ kongresszusára, neki alanyi jogon járt a küldötti státus
Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke nem kapott meghívót a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusára, bár EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, de nem állt szándékában részt venni a „jóelőre megírt forgatókönyv szerinti” elnökválasztáson – olvasható Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökének pénteki közleményében.
Mint arról beszámoltunk, Kovács Péter kongresszusi biztos korábban azt nyilatkozta a Krónikának: Tőkés Lászlót – az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökét, aki 2009-ben a szövetség színeiben, listavezetőként szerzett európai parlamenti mandátumot – azért nem hívták meg az alakulat nagyváradi kongresszusára, mert az EMNT elnöke új magyar párt létrehozásán dolgozik.
„Valóban az RMDSZ színeiben szerzett brüsszeli mandátumot két évvel ezelőtt, ám ő nem a szövetség, hanem a magyar összefogás képviselőjének tekinti magát, ennek következtében nem láttuk indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét” – hangzott az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnökének indoklása.
Mivel a romániai magyar sajtó a továbbiakban sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, Toró T. Tibor szükségesnek látta tisztázni: Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke nem kapott meghívót a kongresszusra. „Tudomásunk szerint mivel EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, ezért formailag nem is kellett volna kapnia, vagyis ha szükségesnek tartotta volna a jelenlétét a rendezvényen, akkor – ismételjük: formailag – az alapszabályzat értelmében senkinek nem lehetett volna kifogása ez ellen” – olvasható a nyilatkozatban.
Az EMNT elnöke azonban egyáltalán nem szándékozott részt venni a jóelőre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett – írja közleményében Toró.
Hangsúlyozza: Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott abbéli véleményének, hogy különösképpen egyik RMDSZ-elnökjelöltet sem támogatja, mivel véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta2, egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a rendezvény végkimenetelét – áll Toró T. Tibor nyilatkozatában.
Krónika (Kolozsvár)
Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke nem kapott meghívót a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusára, bár EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, de nem állt szándékában részt venni a „jóelőre megírt forgatókönyv szerinti” elnökválasztáson – olvasható Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökének pénteki közleményében.
Mint arról beszámoltunk, Kovács Péter kongresszusi biztos korábban azt nyilatkozta a Krónikának: Tőkés Lászlót – az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnökét, aki 2009-ben a szövetség színeiben, listavezetőként szerzett európai parlamenti mandátumot – azért nem hívták meg az alakulat nagyváradi kongresszusára, mert az EMNT elnöke új magyar párt létrehozásán dolgozik.
„Valóban az RMDSZ színeiben szerzett brüsszeli mandátumot két évvel ezelőtt, ám ő nem a szövetség, hanem a magyar összefogás képviselőjének tekinti magát, ennek következtében nem láttuk indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét” – hangzott az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnökének indoklása.
Mivel a romániai magyar sajtó a továbbiakban sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, Toró T. Tibor szükségesnek látta tisztázni: Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke nem kapott meghívót a kongresszusra. „Tudomásunk szerint mivel EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, ezért formailag nem is kellett volna kapnia, vagyis ha szükségesnek tartotta volna a jelenlétét a rendezvényen, akkor – ismételjük: formailag – az alapszabályzat értelmében senkinek nem lehetett volna kifogása ez ellen” – olvasható a nyilatkozatban.
Az EMNT elnöke azonban egyáltalán nem szándékozott részt venni a jóelőre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett – írja közleményében Toró.
Hangsúlyozza: Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott abbéli véleményének, hogy különösképpen egyik RMDSZ-elnökjelöltet sem támogatja, mivel véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta2, egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a rendezvény végkimenetelét – áll Toró T. Tibor nyilatkozatában.
Krónika (Kolozsvár)
2011. március 5.
Tőkés szándékosan maradt távol
Az utólagos értelmezések és félreértések tisztázásának szándékával az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor nyilatkozatban összegezte Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, EMNT-elnöknek az RMDSZ-kongresszusról való távolmaradásának okait.
A politikus nem kapott meghívót a rendezvényre, de az EMNT tudomása szerint EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, így formailag nem is kellett volna kapnia, illetőleg formailag senkinek nem lehetett volna kifogása jelenléte ellen, ha azt adott esetben szükségesnek tartotta volna – derül ki a közleményből.
Toró T. Tibor hangsúlyozza: Tőkés László egyáltalán nem szándékozott részt venni az előre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett.
Az EMNT számára ugyanakkor értelmetlen és érthetetlen Kovács Péter kongresszusi biztos nyilatkozata, – a félreértések esetleges forrása – amely szerint a „magyar összefogás képviselőjeként” nem látták „indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét”.
Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott álláspontjának, miszerint különösképpen egyik jelöltet sem támogatja, ugyanis véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Ilyenképpen a kérdés mindössze az, hogy a szövetség volt elnöke mennyire képes megszüntetve-megőrzött hatalmának (ön)korlátozására. Ebből következően az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta”, és egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a „korszakkoronázó” rendezvény végkimenetelét – részletezi a nyilatkozat.
A versenypárttá alakult volt összerdélyi érdekvédelmi szövetség szervezeti döntései továbbra is kihatással bírnak a nemzeti közösség egészére – közli az EMNT, feladatainak felelősségteljes teljesítéséhez sok bölcsességet kívánva az RMDSZ újonnan választott elnökének.
Szabadság (Kolozsvár)
Az utólagos értelmezések és félreértések tisztázásának szándékával az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor nyilatkozatban összegezte Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, EMNT-elnöknek az RMDSZ-kongresszusról való távolmaradásának okait.
A politikus nem kapott meghívót a rendezvényre, de az EMNT tudomása szerint EP-képviselőként alanyi jogon járt neki a küldötti státus, így formailag nem is kellett volna kapnia, illetőleg formailag senkinek nem lehetett volna kifogása jelenléte ellen, ha azt adott esetben szükségesnek tartotta volna – derül ki a közleményből.
Toró T. Tibor hangsúlyozza: Tőkés László egyáltalán nem szándékozott részt venni az előre megírt forgatókönyv szerinti elnökválasztáson, másrészt már korábban elfogadta a meghívást Magyarország bakui nagykövetségének felavatására, amely kötelezettségének éppen azokban a napokban eleget is tett.
Az EMNT számára ugyanakkor értelmetlen és érthetetlen Kovács Péter kongresszusi biztos nyilatkozata, – a félreértések esetleges forrása – amely szerint a „magyar összefogás képviselőjeként” nem látták „indokoltnak a kongresszuson való jelenlétét”.
Tőkés László a választást megelőzően többször is hangot adott álláspontjának, miszerint különösképpen egyik jelöltet sem támogatja, ugyanis véleménye szerint az RMDSZ-en belüli változás lehetősége még mindig Markó Béla kezében van. Ilyenképpen a kérdés mindössze az, hogy a szövetség volt elnöke mennyire képes megszüntetve-megőrzött hatalmának (ön)korlátozására. Ebből következően az EMNT elnöke senki által nem „üzent”, senki beszédét nem „diktálta”, és egyáltalán semmilyen módon nem kívánta befolyásolni a „korszakkoronázó” rendezvény végkimenetelét – részletezi a nyilatkozat.
A versenypárttá alakult volt összerdélyi érdekvédelmi szövetség szervezeti döntései továbbra is kihatással bírnak a nemzeti közösség egészére – közli az EMNT, feladatainak felelősségteljes teljesítéséhez sok bölcsességet kívánva az RMDSZ újonnan választott elnökének.
Szabadság (Kolozsvár)
2011. március 6.
Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet
Jövő év végéig szóló koalíciós megállapodást kötött. Ez volt Kelemen Hunor első hivatalos aktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első embereként. Noha a ceremónia két nappal megválasztása utánra esett, szó sincs ölbe hullott ajándékról, hiszen az új elnök régóta tagja az RMDSZ csúcsvezetésének. Igaz, ehhez – és a várakozásokhoz – képest sok változtatást sejtet a vele készített interjúnkban.
Az első benyomás a megválasztása után az volt, hogy rendkívül tettre kész. Mihez fogott először?
Az első feladat az volt, hogy véglegesítsük a Demokrata-Liberális Párttal a 2011. és a 2012. évre szóló együttműködési megállapodásunkat. Persze ezen túl a szövetség a fontosabb. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy az új alapszabályzat szerint minél hamarabb meg tudjuk alakítani az új elnökséget. Föl kell készülnünk a Szövetségi Képviselők Tanácsára, amelyen főtitkárt és alelnököt választ a szövetség. A gazdasági tanácsot is szeretném március folyamán megalakítani, hisz ha van égető problémája a romániai magyarságnak, és így nyilván az RMDSZ-nek is, az a gazdaság.
- A gazdaság fellendítése nem éppen új feladat, tavaly ősz óta készül egy intézkedéscsomag.
- A kormány a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodások miatt kényszerpályán van. A szerződés április végén jár le. Ebben az időszakban nekünk az volt a fontos, hogy megteremtsük a költségvetési egyensúlyt, elindítsuk a nagy ágazatok reformját, és hogy egészséges alapokra helyezzük – egészen 2016-ig – azt a költségvetési politikát, amely 2009 végén teljesen felborulni látszott.
- És látszik a kényszerpálya vége?
- A stabilizáció jelen pillanatban lezárultnak tekinthető. Viszont a gazdaságélénkítő csomagot csak akkor lehet elővenni, ha van tartalék. Nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy még idén csökkentsük a munkáltatói adóterhet. Az első hónapokban biztosan kisebbek lesznek a bevételek, és a kiesést valahonnan pótolni kell. Korábban is mindig az volt a kérdés, hogy az átmeneti időszakot hogyan vészeljük át. Úgy látom, a most készülő, újabb valutaalapi egyezmény biztosítani tudja ehhez a tartalékot.
- Az egyensúlyteremtés része a munkatörvénykönyv elfogadása is? Miért erőlteti a kormány ezt a népszerűtlen intézkedést?
- Nem tudom, mennyire népszerűtlen, hiszen a szakszervezetek alig tudnak összegyűjteni ezerötszáz embert tüntetni. A mostani munkatörvénykönyv a legmerevebb Európában, rugalmasabbá kell tenni, ellenkező esetben lemaradunk. Természetesen, aki hozzászokott ahhoz, hogy elkötelezi a szakszervezeteket és a munkaadói oldalt négy-tíz évre, az zavartan nézi a tevékenykedésünket. Másfelől a munkáltatói oldalon azt látom, hogy ennek a módosításnak igenis örvendenek.
- Azért nem mindenki: a nagyvállalatok például a szakszervezetek oldalára álltak.
- Teljesen elégedett nem lehet mindenki. Ha a munkaadói és a munkavállalói oldalon egyaránt van elégedetlenség, az azt jelenti, hogy egyiknek sem kedvezel túlságosan, megtaláltad a helyes középutat, ami egy társadalomban az egyensúlyt jelenti. Nem szabad a munkavállalót sem kiszolgáltatni, sőt védeni kell, de a munkaadót sem kell olyan helyzetbe hozni, hogy akarja, nem akarja, meg kell tartania a munkást. Legalább ennyire fontos, hogy a feketén dolgozókat vissza kell hozni a reálgazdaságba.
- A gazdaság az azonnali kihívás, hosszabb távon az RDMSZ a társadalomépítésre összpontosít. Hogyan teszi ezt?
- Az erdélyi magyarság igényli, hogy azokon a területeken, amelyek az identitásunkhoz kapcsolódnak – az oktatás és a kultúra egyes területein – társadalomépítéssel is foglalkozzunk. Ez számunkra nem újdonság, de sok minden megváltozott húsz év alatt. Ezért tartom fontosnak, hogy egy kicsit újragondolva ismét belevágjunk. Ez nem azt jelenti, hogy az alapítványi, egyesületi szférát ellenőrizni akarja bárki. Ahol viszont kezdeményező szerepet kell vállalni, ott kezdeményező szerepet vállalunk, ahol csupán partneri viszonyra van szükség, ott partneri viszonyt alakítunk ki.
- Ez az a bizonyos kinyújtott kéz, amiről megválasztása után beszélt?
- Ami a magyarságot illeti, inkább nyitott kapuról beszélnék: befogadóbbá tesszük az RMDSZ-t. A kinyújtott kézzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) gondoltam, mindazokra, akikkel 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében kialakítottuk a Magyar Összefogást. És természetesen mindazokra a politikai partnereinkre, akikkel határon belül, határon kívül együttműködni kívánunk.
- Markó Béla leköszönő elnök a kongresszuson azt mondta, „újra kell kötni a szövetséget". Elég lesz ehhez tágra nyitni a kaput?
- A szervezetben minden magyar embernek meg lehet találni a helyet, amelyet tudása, tapasztalata szerint el tud foglalni. Ugyanakkor tudatosítani kell minden egyes politikusban: nagyon fontos megismerni az emberek problémáit, de ugyanolyan fontos ezekre megvalósítható válaszokat adni. Ha hitelesek tudunk maradni egyenként, akkor a befogadó szervezet, a sokszínűséget értékelő és erősítő szervezet – a nyitott kapu, amiről beszéltem – megvalósulhat. Készül egy erdélyi konzultáció, nagyon pontos képet szeretnénk kapni a közösség elvárásairól. De a konzultáció arra is jó, hogy az emberek lássák, a szövetség velük foglalkozik, az ő problémáik a fontosak. Ezt időről-időre meg is kell majd ismételni. Azt a bizonyos szövetséget mindig újra kell kötni. Tévedés, hogy az egyszer megkötött szövetség elegendő egy egész életre.
- Érvényes ez a bukaresti partnerekre is?
- Más logika szerint, de érvényes. Az RDMSZ egyik erőssége az, hogy nyitott tud maradni – tárgyalóképes. Másfelől az ellenzéknek meg kell értenie, hogy az RMDSZ, amely most a másik oldalon áll, később ugyanolyan szavatartó lesz, ha átalakulnak a belpolitikai viszonyok és szövetségek.
- Kormány vagy ellenzék, mindkettőhöz parlamenti képviselet kell. Ha budapesti hátszéllel megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ a parlamenti küszöb alá szorulhat. Az EMNT nem zárkózik el az összefogástól, ellenkezőleg. Megtörtént a kapcsolatfelvétel?
- Ahogy ígértem, a kongresszus után kapcsolatba léptem mindazokkal, akik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban jelen voltak. Tőkés Lászlóval már a megválasztásom másnapján beszéltem. Abban állapodtunk meg, hogy folytatjuk a beszélgetéseinket.
- A Magyar Polgári Párttal keresik a kapcsolatot?
- Ahogy ők viselkednek velünk és az EMNT-vel, nem hiszem, hogy ott kellene keresnünk a párbeszéd csíráit. Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet.
- A nagyváradi kongresszus egyik meghatározó pillanata volt a Fidesz képviselőjének sokak szerint fenyegető beszéde. Ehhez képest a kongresszus végén ön békülékeny hangot ütött meg.
- Nem hiszem, hogy nekünk egy új fejezetet hadüzenettel kell megnyitni.
- Gratuláltak önnek a Fidesz részéről?
- Többen is felhívtak, illetve küldtek üzenetet.
- Rendezhető a nem éppen felhőtlen viszony?
- Türelemmel, bölcsességgel, nyitottsággal igen. Közös érdekeink, de elsősorban közös értékeink vannak. Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek érdeke, hogy ez a viszony szoros és partneri legyen. Ez a magyar-magyar és a magyar-román kapcsolatokat is erősíti. Ebben a térségben nagyon fontos, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendezve legyenek, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból is új fejezetet kezdünk. Természetesen türelem is kell hozzá, mert mi tagadás, lehetett érezni, hogy van egyfajta bizalmatlanság mindkét irányból.
- Bizalmatlanság vagy érdekütközés?
- Utóbbi is lehet, de nem akarok belemenni. Egyfajta bizalmatlanság érezhető volt az elmúlt években. Márpedig a bizalom minden partneri viszonyban nagyon fontos.
- Marad akkor az egyenlő közelség keresése?
- Nem fogalmaztam így.
- Markó Béla elnökségének ez volt az egyik vezérelve.
- Nyilván ezt a kérdést vele kell megbeszélni, nem velem.
- Mi lesz az, amin még változtat elődje politikájához képest?
- Az értékeket illetően semmiben, hiszen ezek az erdélyi magyarság értékei. Az út, amelyen elindultunk, a parlamentáris politika marad, nem keresünk más politikai eszközöket. Az alapvető célok – autonómia, kollektív jogok – tekintetében nem történik változás. Ilyen szempontból folytonosságra van szükség. A munkamódszereket illetően lesznek változások. Minden ember magával hoz egyfajta szemléletet, minden vezető másként közelíti meg a döntéshozatalt. Szemléletváltásról is lehet beszélni, nemzedékváltásról is. A lényeg az, hogy ne ott változtassunk, ahol nincs rá szükség, és az értékeket, célokat illetően nincs szükség változtatásra.
- Ha a fontos célkitűzéseket nézzük, a mínuszok közé kell sorolni az autonómiát és az önálló állami egyetemet. Milyen időtávlatban látja ezeket megvalósíthatónak?
- Nem szabad pontos napot és órát adni. Ha parlamentáris eszközökben gondolkodunk, a hét százalékunkhoz mindig kell 43 százalékot találni, hogy valamit el tudjunk érni. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség, de a mentalitásnak is változnia kell. 1990-ben egy magyar felirat miatt borult lángba Marosvásárhely, ma a magyar feliratokat a társadalom nagy többsége elfogadja. A dél-tiroliaktól megtanultuk, hogy újabb és újabb határidők kitűzésénél sokkal fontosabb a következetes politizálás, a partnerkeresés.
- Mintha az állami egyetem már nem volna annyira fontos.
- Kérdés, hogy az egyetemalapítást önmagában értéknek tekintjük, vagy nem. Szerintem csak akkor lehet értéknek tekinteni, ha ezzel minőségi oktatást is tudsz biztosítani, és a meglévő intézményes kereteket nem vered szét. Az egyetem nem népdalcsoport, nem lehet alapítani egyet egyik napról a másikra, és főleg nem az oktatók ellenében. Amíg nincs egyetértés a magyar oktatók között, a politikusok nem tehetnek mást, minthogy megpróbáljanak nyitottak lenni, érvelni, konszenzust teremteni.
Szőcs Levente
nol.hu, Erdély.ma
Jövő év végéig szóló koalíciós megállapodást kötött. Ez volt Kelemen Hunor első hivatalos aktusa a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) első embereként. Noha a ceremónia két nappal megválasztása utánra esett, szó sincs ölbe hullott ajándékról, hiszen az új elnök régóta tagja az RMDSZ csúcsvezetésének. Igaz, ehhez – és a várakozásokhoz – képest sok változtatást sejtet a vele készített interjúnkban.
Az első benyomás a megválasztása után az volt, hogy rendkívül tettre kész. Mihez fogott először?
Az első feladat az volt, hogy véglegesítsük a Demokrata-Liberális Párttal a 2011. és a 2012. évre szóló együttműködési megállapodásunkat. Persze ezen túl a szövetség a fontosabb. Elkezdtünk dolgozni azon, hogy az új alapszabályzat szerint minél hamarabb meg tudjuk alakítani az új elnökséget. Föl kell készülnünk a Szövetségi Képviselők Tanácsára, amelyen főtitkárt és alelnököt választ a szövetség. A gazdasági tanácsot is szeretném március folyamán megalakítani, hisz ha van égető problémája a romániai magyarságnak, és így nyilván az RMDSZ-nek is, az a gazdaság.
- A gazdaság fellendítése nem éppen új feladat, tavaly ősz óta készül egy intézkedéscsomag.
- A kormány a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodások miatt kényszerpályán van. A szerződés április végén jár le. Ebben az időszakban nekünk az volt a fontos, hogy megteremtsük a költségvetési egyensúlyt, elindítsuk a nagy ágazatok reformját, és hogy egészséges alapokra helyezzük – egészen 2016-ig – azt a költségvetési politikát, amely 2009 végén teljesen felborulni látszott.
- És látszik a kényszerpálya vége?
- A stabilizáció jelen pillanatban lezárultnak tekinthető. Viszont a gazdaságélénkítő csomagot csak akkor lehet elővenni, ha van tartalék. Nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy még idén csökkentsük a munkáltatói adóterhet. Az első hónapokban biztosan kisebbek lesznek a bevételek, és a kiesést valahonnan pótolni kell. Korábban is mindig az volt a kérdés, hogy az átmeneti időszakot hogyan vészeljük át. Úgy látom, a most készülő, újabb valutaalapi egyezmény biztosítani tudja ehhez a tartalékot.
- Az egyensúlyteremtés része a munkatörvénykönyv elfogadása is? Miért erőlteti a kormány ezt a népszerűtlen intézkedést?
- Nem tudom, mennyire népszerűtlen, hiszen a szakszervezetek alig tudnak összegyűjteni ezerötszáz embert tüntetni. A mostani munkatörvénykönyv a legmerevebb Európában, rugalmasabbá kell tenni, ellenkező esetben lemaradunk. Természetesen, aki hozzászokott ahhoz, hogy elkötelezi a szakszervezeteket és a munkaadói oldalt négy-tíz évre, az zavartan nézi a tevékenykedésünket. Másfelől a munkáltatói oldalon azt látom, hogy ennek a módosításnak igenis örvendenek.
- Azért nem mindenki: a nagyvállalatok például a szakszervezetek oldalára álltak.
- Teljesen elégedett nem lehet mindenki. Ha a munkaadói és a munkavállalói oldalon egyaránt van elégedetlenség, az azt jelenti, hogy egyiknek sem kedvezel túlságosan, megtaláltad a helyes középutat, ami egy társadalomban az egyensúlyt jelenti. Nem szabad a munkavállalót sem kiszolgáltatni, sőt védeni kell, de a munkaadót sem kell olyan helyzetbe hozni, hogy akarja, nem akarja, meg kell tartania a munkást. Legalább ennyire fontos, hogy a feketén dolgozókat vissza kell hozni a reálgazdaságba.
- A gazdaság az azonnali kihívás, hosszabb távon az RDMSZ a társadalomépítésre összpontosít. Hogyan teszi ezt?
- Az erdélyi magyarság igényli, hogy azokon a területeken, amelyek az identitásunkhoz kapcsolódnak – az oktatás és a kultúra egyes területein – társadalomépítéssel is foglalkozzunk. Ez számunkra nem újdonság, de sok minden megváltozott húsz év alatt. Ezért tartom fontosnak, hogy egy kicsit újragondolva ismét belevágjunk. Ez nem azt jelenti, hogy az alapítványi, egyesületi szférát ellenőrizni akarja bárki. Ahol viszont kezdeményező szerepet kell vállalni, ott kezdeményező szerepet vállalunk, ahol csupán partneri viszonyra van szükség, ott partneri viszonyt alakítunk ki.
- Ez az a bizonyos kinyújtott kéz, amiről megválasztása után beszélt?
- Ami a magyarságot illeti, inkább nyitott kapuról beszélnék: befogadóbbá tesszük az RMDSZ-t. A kinyújtott kézzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) gondoltam, mindazokra, akikkel 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében kialakítottuk a Magyar Összefogást. És természetesen mindazokra a politikai partnereinkre, akikkel határon belül, határon kívül együttműködni kívánunk.
- Markó Béla leköszönő elnök a kongresszuson azt mondta, „újra kell kötni a szövetséget". Elég lesz ehhez tágra nyitni a kaput?
- A szervezetben minden magyar embernek meg lehet találni a helyet, amelyet tudása, tapasztalata szerint el tud foglalni. Ugyanakkor tudatosítani kell minden egyes politikusban: nagyon fontos megismerni az emberek problémáit, de ugyanolyan fontos ezekre megvalósítható válaszokat adni. Ha hitelesek tudunk maradni egyenként, akkor a befogadó szervezet, a sokszínűséget értékelő és erősítő szervezet – a nyitott kapu, amiről beszéltem – megvalósulhat. Készül egy erdélyi konzultáció, nagyon pontos képet szeretnénk kapni a közösség elvárásairól. De a konzultáció arra is jó, hogy az emberek lássák, a szövetség velük foglalkozik, az ő problémáik a fontosak. Ezt időről-időre meg is kell majd ismételni. Azt a bizonyos szövetséget mindig újra kell kötni. Tévedés, hogy az egyszer megkötött szövetség elegendő egy egész életre.
- Érvényes ez a bukaresti partnerekre is?
- Más logika szerint, de érvényes. Az RDMSZ egyik erőssége az, hogy nyitott tud maradni – tárgyalóképes. Másfelől az ellenzéknek meg kell értenie, hogy az RMDSZ, amely most a másik oldalon áll, később ugyanolyan szavatartó lesz, ha átalakulnak a belpolitikai viszonyok és szövetségek.
- Kormány vagy ellenzék, mindkettőhöz parlamenti képviselet kell. Ha budapesti hátszéllel megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt, az RMDSZ a parlamenti küszöb alá szorulhat. Az EMNT nem zárkózik el az összefogástól, ellenkezőleg. Megtörtént a kapcsolatfelvétel?
- Ahogy ígértem, a kongresszus után kapcsolatba léptem mindazokkal, akik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumban jelen voltak. Tőkés Lászlóval már a megválasztásom másnapján beszéltem. Abban állapodtunk meg, hogy folytatjuk a beszélgetéseinket.
- A Magyar Polgári Párttal keresik a kapcsolatot?
- Ahogy ők viselkednek velünk és az EMNT-vel, nem hiszem, hogy ott kellene keresnünk a párbeszéd csíráit. Ahol mérget kevernek az RMDSZ-nek, ott nincs miért keresni a párbeszédet.
- A nagyváradi kongresszus egyik meghatározó pillanata volt a Fidesz képviselőjének sokak szerint fenyegető beszéde. Ehhez képest a kongresszus végén ön békülékeny hangot ütött meg.
- Nem hiszem, hogy nekünk egy új fejezetet hadüzenettel kell megnyitni.
- Gratuláltak önnek a Fidesz részéről?
- Többen is felhívtak, illetve küldtek üzenetet.
- Rendezhető a nem éppen felhőtlen viszony?
- Türelemmel, bölcsességgel, nyitottsággal igen. Közös érdekeink, de elsősorban közös értékeink vannak. Mind a Fidesznek, mind az RMDSZ-nek érdeke, hogy ez a viszony szoros és partneri legyen. Ez a magyar-magyar és a magyar-román kapcsolatokat is erősíti. Ebben a térségben nagyon fontos, hogy ezek a kérdések megnyugtatóan rendezve legyenek, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból is új fejezetet kezdünk. Természetesen türelem is kell hozzá, mert mi tagadás, lehetett érezni, hogy van egyfajta bizalmatlanság mindkét irányból.
- Bizalmatlanság vagy érdekütközés?
- Utóbbi is lehet, de nem akarok belemenni. Egyfajta bizalmatlanság érezhető volt az elmúlt években. Márpedig a bizalom minden partneri viszonyban nagyon fontos.
- Marad akkor az egyenlő közelség keresése?
- Nem fogalmaztam így.
- Markó Béla elnökségének ez volt az egyik vezérelve.
- Nyilván ezt a kérdést vele kell megbeszélni, nem velem.
- Mi lesz az, amin még változtat elődje politikájához képest?
- Az értékeket illetően semmiben, hiszen ezek az erdélyi magyarság értékei. Az út, amelyen elindultunk, a parlamentáris politika marad, nem keresünk más politikai eszközöket. Az alapvető célok – autonómia, kollektív jogok – tekintetében nem történik változás. Ilyen szempontból folytonosságra van szükség. A munkamódszereket illetően lesznek változások. Minden ember magával hoz egyfajta szemléletet, minden vezető másként közelíti meg a döntéshozatalt. Szemléletváltásról is lehet beszélni, nemzedékváltásról is. A lényeg az, hogy ne ott változtassunk, ahol nincs rá szükség, és az értékeket, célokat illetően nincs szükség változtatásra.
- Ha a fontos célkitűzéseket nézzük, a mínuszok közé kell sorolni az autonómiát és az önálló állami egyetemet. Milyen időtávlatban látja ezeket megvalósíthatónak?
- Nem szabad pontos napot és órát adni. Ha parlamentáris eszközökben gondolkodunk, a hét százalékunkhoz mindig kell 43 százalékot találni, hogy valamit el tudjunk érni. Ehhez folyamatos párbeszédre van szükség, de a mentalitásnak is változnia kell. 1990-ben egy magyar felirat miatt borult lángba Marosvásárhely, ma a magyar feliratokat a társadalom nagy többsége elfogadja. A dél-tiroliaktól megtanultuk, hogy újabb és újabb határidők kitűzésénél sokkal fontosabb a következetes politizálás, a partnerkeresés.
- Mintha az állami egyetem már nem volna annyira fontos.
- Kérdés, hogy az egyetemalapítást önmagában értéknek tekintjük, vagy nem. Szerintem csak akkor lehet értéknek tekinteni, ha ezzel minőségi oktatást is tudsz biztosítani, és a meglévő intézményes kereteket nem vered szét. Az egyetem nem népdalcsoport, nem lehet alapítani egyet egyik napról a másikra, és főleg nem az oktatók ellenében. Amíg nincs egyetértés a magyar oktatók között, a politikusok nem tehetnek mást, minthogy megpróbáljanak nyitottak lenni, érvelni, konszenzust teremteni.
Szőcs Levente
nol.hu, Erdély.ma