Kettős évfordulót ünnepeltek június 28-án Nyárádszeredában: 140 éves a nyárádszeredai kórusmozgalom és 20 éves a Bocskai István Dalkör női kara. Ebből az alkalomból kórustalálkozót szerveztek, amelyen nyolc kórus mutatta be műsorát. A műsorok bemutatása után a meghívott csoportoknak ajándékokat adtak át: emléklapot, virágcsokrot, szalagot a zászlókra és a Bocskai István Dalkör CD-re rögzített karácsonyi énekeit. /(kilyén): Kóruszászlók Nyárádszereda főterén. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke meghívót küldött a Magyar Polgári Párt (MPP) kilenc tanácsosának, amelyben felkérte őket, hogy a következő tanácsülésen tegyék le az esküt. Amennyiben nem teszik meg, elveszítik tanácsosi mandátumukat. Az MPP kilenc tanácsosa, Szász Jenő pártelnökkel június 25-én kivonult a testület alakuló üléséről, mondván, távozásukkal a közgyűlés nem felel meg a törvényi előírásoknak. A teremben maradt RMDSZ-es és PSD-s tanácsosok azonban folytatták az ülést, és megválasztották az alelnököket. A Hargita Megyei Tanácsban az RMDSZ-nek 18, az MPP-nek 10, a PSD-nek két tanácsosa van. /Papp Melinda: Meghívó az MPP-seknek Csíkszereda. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa június 28-án tartott ülésén Markó Béla szövetségi elnök kritikusan és önkritikusan elemezte az önkormányzati választások eredményeit, kijelentetve, azokban a szervezetekben, amelyek gyengén szerepeltek a júniusi választásokon, meg kell vizsgálni az okokat és tisztújítást kell kiírni. Kovács Péter felszólalásában élesen támadta a gyergyószentmiklósi és a marosvásárhelyi RMDSZ-t. Szerinte a gyergyószentmiklósi polgármester képtelen volt kihasználni a kormánytámogatásokat, a helyi RMDSZ pedig "nem volt képes vagy nem akart a város érdekében dolgozni". Azt állította, hogy Borbély László marosvásárhelyi polgármesterjelölt kampányában "több száz önkéntest bevonva sok ezer marosvásárhelyi lakoshoz eljutott", ezzel szemben a városi szervezet "egyedüli eredményeként azt említhetném, hogy a kampány ideje alatt nem tettek keresztbe a polgármesterjelöltnek". Kovács Péter szerint a marosvásárhelyi RMDSZ szervezetek vezetőinek félre kell állniuk, fiatal embereknek kell átadniuk a szervezetet. Dr. Kelemen Atilla visszautasította a vádakat, olyanok oktatják ki arról, hogy mit kell tenni Maros megyében, akik nem ismerik a helyi viszonyokat. Dr. Benedek Imre megyei tanácsos szerint Kovács Péter megosztja a közösséget. Markó Béla azzal a Kovács Péter-féle állásponttal, hogy kuss az idősebbeknek, nem értett egyet, de ezt stílusbéli különbségnek nevezte. /Mózes Edith: Nemcsak "stílusbeli" különbségek az SZKT ülésén. Nemcsak "stílusbeli" különbségek az SZKT ülésén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./

– Jó minőségű, távlatokban gondolkodó intézményt működtetünk, amely előbb-utóbb román állami támogatásra is jogosult lesz, hiszen erre adófizető állampolgárokként joga van az erdélyi magyarságnak – nyilatkozta Dávid László, az Orbán-kormány idején alapított Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. A professzor szerint növelni kell a folyamatosan csökkenő magyar állami finanszírozást. A Sapientia az elmúlt években elfogadott lett a román akadémiai körökben. Amikor a bukaresti akkreditációs ellenőrző bizottság tagjait arra kérték, a román nyelvet anyanyelvi szinten nem beszélő kollégákra tekintettel beszéljenek angolul, akkor odavágták: Romániában élünk, csak románul állnak szóba velük. Az alapítás óta eltelt nyolc év az építkezés évei voltak, tartalmi építkezés folyt. A Sapientia nemcsak a klasszikusnak vett, jól bevált tudományterületeket vállalta fel, hanem többet tett ennél: olyan területek felé nyitott, amelyek jobb megélhetést és kitörést nyújtanak az erdélyi fiataloknak. Például a biotechnológia, informatika felé, amelyek nagyon keresett ágazatok, és ösztönzik a fiatalok szülőföldön maradását, sőt hazatérését. A magyar nyelven tanuló erdélyi hallgatók negyedével büszkélkedő nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának már csak azért is helye van a felsőoktatási piacon, mert ha ezt a két intézményt most kivennénk a jelenlegi erdélyi felsőoktatási rendszerből, akkor kiderülne, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar hallgatói számarányának növekedésén kívül az elmúlt 18 évben semmit nem léptek előre. Sokszor azzal vádolják a Sapientiát, hogy szegregált oktatást nyújt, nem biztosítanak kellő felkészültséget a többségi nyelven, ami kivándorlásra ösztönzi a fiatalokat. Ezzel szemben eddigi három végzős évfolyamuk 773 diákja közül 750-en államvizsgázott sikeresen, és pár kivételtől eltekintve valamennyien itthon maradtak. Külföldi cégek romániai fiókintézetei előszeretettel alkalmazzák a Sapientia végzőseit, egy marosvásárhelyi társaság alkalmazottainak mintegy nyolcvan százaléka például sapientiás hallgató volt. Az idei év mérföldkő a magyar állami költségvetésből fenntartott EMTE életében, mert három szakát akkreditálták, ami megnyitotta az utat a román állami támogatás igénylésére is feljogosító intézményi akkreditáció előtt. A Sapientia Románia legfiatalabb egyeteme: 178 főállású oktatójuk 67 százaléka, 120 tanár életkora negyven év alatti. Mutasson valaki a Sapientiához hasonló intézményt, ahol az elmúlt években 23 kolléga szerezte meg professzori vagy docensi kinevezését. Elsőként sikerült főállású oktatókat alkalmazni az Európai Unióból, amikor a romániai egyetemi modell sokáig nem ismerte a vendégprofesszori státust, és tiltotta, hogy nem román állampolgár főállású oktatóként taníthasson az országban. Oxfordban kutató fiatalok vállalták, hogy főállású oktatóként hazatérnek Erdélybe. A magyar kormány részéről számtalan vád érte az egyetemet, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára például rossz szocialista nagyüzemnek nevezte az EMTE-t, amelyet szerinte elhibázott menedzseri koncepció irányít, emlékeztetett a Krónika. Az a megalapozott véleményük, fejtette ki a rektor, hogy a kritikák mögött hátsó szándék is lapult, a diákoknak azt sugallva: nem érdemes a Sapientián tanulni. Ezek a vélemények éppen a sikeres akkreditáció közben hangzottak el, amikor nemzetközi versenyeken az egyetem diákjai nagy sikereket érnek el, amikor tudományos eredmények tekintetében a 142 romániai egyetem között tavaly bekerültek a mezőny első negyedébe. Ha a Sapientia a romániai állami egyetemi finanszírozási rendszer alapján kapna támogatást, akkor ez a beiskolázott hallgatók alapján meghaladná a 2007-ben kapott 1,28 milliárd forintos budapesti támogatást, és 1,7–1,9 milliárd forintot jelentene. Az évről évre csökkenő támogatást meg kell fordítani, hozzá kell igazítani akár a magyar vagy román állami támogatási rendszerhez. /Nem diplomagyár az egyetem. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Több javaslatot is továbbított az Egészségügyi Minisztériumhoz az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) válaszul a tárca felkérésére, amelyben a nemzeti kisebbségeknek a betegellátó intézményekben való anyanyelvhasználatáról kért véleményezést. A szaktárca az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egy beadványa kapcsán kérte ki az Asztalos Csaba vezette testület véleményét. Az EMI szerint a magyar, illetve magyarul tudó orvosok kis száma miatt a román nyelvet rosszul vagy egyáltalán nem beszélő magyar anyanyelvű lakosokat hátrányos megkülönböztetés éri. Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke javaslatokat is megfogalmazott levelében. Ezek szerint a magyar nyelv oktatását kötelezővé kellene tenni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint az erdélyi egészségügyi oktatásban, illetve az erdélyi egészségügyi dolgozók számára nyelvtanfolyamokat kellene indítani, vagy a nagyobb városok kórházaiban magyar gondozócsoportokat kellene kialakítani. A diszkriminációellenes testület véleményezése szerint azokon a területeken, ahol jelentős a kisebbségek létszáma, biztosított az anyanyelv használatának a jogi háttere. A testület szerint ennek a jognak a gyakorlása vagy az állam nyelvének hiányos ismerete nem jelenthet okot a betegellátás elutasítására. A testület szerint az egészségügyi hatóságok a magyar tannyelvű egészségügyi oktatási intézményeken kívül az egyéb szakoktatási intézmények hallgatóit nem kötelezhetik a magyar nyelv elsajátítására, mint ahogyan a magyar nyelv ismeretét sem tüntethetik fel feltételként egy állás meghirdetésekor. A testület megállapította: az államnak kötelessége megtenni a szükséges lépéseket a kisebbség nyelvének az egészségügyben való használatához azokon a területeken, ahol jelentősebb az adott kisebbség létszáma. A CNCD javasolja a minisztériumnak, hogy a betegellátó intézményekben végezzenek felmérést a kisebbségi nyelvek használatának szükségéről, és arról, hogy az adott intézmény mennyiben tudja ezt biztosítani. Emellett egy útmutató (ghid de bune practici) kidolgozását is javasolják a diszkriminatívnak minősíthető esetek elkerülése érdekében. Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke azt nyilatkozta: a testület konkrét esetek híján nem tárgyalt diszkriminációs ügyekről. Hozzátette: személy szerint nem ért egyet azzal, hogy az álláshirdetésben nem szabad feltételként megszabni a kisebbség nyelvének az ismeretét. „Diszkriminációhoz vezet azonban az EMI azon javaslata, hogy a kórházakban külön magyar gondozócsoportokat szervezzenek” – állította. /Lázár Lehel: Javaslatokat tesz a CNCD. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Július 2-án Marosvásárhelyen megállapodást írnak alá a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a budapesti Semmelweis Egyetem képviselői a posztgraduális képzésről és a tanárcseréről, a rezindenscseréről és a doktorátusi dolgozatok vezetéséről. A posztgraduális képzés során 3–6 hónapos időtartamú részképzésekről lehet szó. A MOGYE-n a diákok fele magyar anyanyelvű, a tanári karnak azonban csak 30 százaléka magyar, nagy szükség van felkészült magyar oktatókra, vendégtanárokra. /Máthé Éva: Számítanak a magyarországi tanárokra. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

A Dr. Verestóy Attila Alapítvány alapítója Verestóy Attila üzletember, szenátor. A februárban bejegyzett alapítvány pályázati rendszerének három kiemelt támogatási területe van: az oktatás, az egészségügy, valamint a szociális támogatások. Az oktatási pályázatok által Hargita megyei lakhellyel rendelkező diákokat támogatnak: 20 középiskolás diákot havi 250 lejjel szeptembertől júliusig, és 10 egyetemistát havi 400 lejjel októbertől augusztusig. Erre várják az igénylőket. A támogatások elbírálásánál elsődleges szempontok a tanulmányi eredmények és a szociális helyzet. Egészségügyi vonatkozásban Hargita megyei lakhellyel rendelkező betegek kezelését támogatja az alapítvány, szociális területen az alapítvány hasonló szakterületekkel rendelkező szervezetekkel akar együttműködni, mint például a fogyatékos gyerekeket segítő székelyudvarhelyi Orbán Alapítvány. A kuratóriumi tagok köztiszteletben álló személyek: dr. Lőrincz Csaba, orvos, Hermann Gusztáv történész, Hajdó István nyugalmazott főesperes. Az alapítvány egymillió új lej alaptőkével indul, mely az alapító reményei szerint évente kétszázezer lej plusz jövedelmet is teremt. Amennyiben nem sikerül az alapítványon keresztül ezt az összeget kigazdálkodni, ennek biztosítását az alapító vállalja. /(Bágyi Bencze Jakab): Alapítvány három pilléren. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./ Emlékeztető: 2006-ban 53-54 millió dollár volt Verestóy vagyona. /Krónika (Kolozsvár), 2006. nov. 15./

Potom pénzért vásárolják fel a román állampolgárok – akik között egyre több a román nemzetiségű – a Magyarország keleti, határ menti sávjában fekvő falvakban, mezővárosokban található házakat, telkeket. Egyre több nagyváradi fedezi fel, hogyan juthat előnyös áron minden igényt kielégítő saját házhoz. A magyar oldalon a legapróbb faluban is gázzal, csatornázással, vezetékes hideg-meleg vízzel rendelkező, csendes, ugyanakkor kulturált környezetben levő házak várnak vásárlóra, a romániaiaknál sokkal olcsóbb áron. „A nagyváradiak eladják a tömbházlakást, és kiköltöznek Magyarországra. Hatalmas a kereslet. Idén közel száz ingatlant adtunk el, csak az elmúlt héten nyolc kelt el” – nyilatkozta Lukács Imre, aki az interneten keresztül toborozza ügyfeleit. Az eladó házak, lakások többsége Hajdúszoboszlón, Biharkeresztesen és Berettyóújfaluban található, de a kínálatban debreceni ingatlan is szerepel. Akik nem rendelkeznek elég pénzzel, hitelt vehetnek fel magyarországi bankoktól, és megilleti őket a magyar állam által garantált, a fiatalok lakáshoz jutását elősegítő, vissza nem térítendő támogatás. Sok vásárló román nemzetiségű, nem beszél magyarul. A Máramaros megyeiek főleg hétvégi háznak vagy befektetés céljából vesznek magyarországi ingatlant. /Pengő Zoltán: Román honfoglalás magyar földön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./

Több tucatnyi egyforma dolgozat, másolás miatt vizsgáról kidobott diákok – ilyen esetektől volt hangos az idei romániai érettségi vizsga. Gheorghe Radulescu, a közoktatás minőségének ellenőrzésére hivatott állami intézmény vezetője az Oktatási Minisztérium teljes vezérkarának menesztését kérte. /Botrány tömeges másolás miatt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

Megjelent Dr. Nagy Lajos: Életünk kórtörténete. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. 1956–1959 /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című munkája. Dr. Nagy Lajos és sorstársai elmesélik a nagynevű intézetnek és a diákoknak, tanároknak a történetét azokról az évekről, amikor a félelem uralta a lelkeket. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

Országszerte sikeresen vizsgázott az érettségizők 77 százaléka, Kolozs megyében 75,6 százalékos volt az átmeneteli arány. Kolozs megyében 6780-an iratkoztak be, 6587-en (97,15 százalék) vettek részt, öt tanulót kellett kizárni másolás miatt. 4980 tanuló, azaz 75,6 százalék vizsgázott sikeresen. Beszterce megyében 71 százalék alatti volt a sikeres érettségizők száma. „A besztercei A. Muresanu Líceumban magyar végzősei a megyei átlaghoz hasonló eredményeket értek el”, közölték Balázs Dénes főtanfelügyelő-helyettes és Székely Dávid, a kisebbségekért felelős tanfelügyelő. Szilágy megyében az országos átlag felett volt a sikeres érettségizők aránya: 83,46 százalék. Szeben megyében 68,63 százalék volt a sikeresen érettségiző diákok aránya, közel tíz százalékkal az országos átlag alatt. /N. -H. D. : Gyengébb érettségi eredmények a tavalyinál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Többtucatnyi, az egykori kommunista erőszakszervezetek alkalmazásában álló személy ellen készül keresetet benyújtani a Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete egy munkás megkínzása miatt. Az intézet összesen 67 személy, a Szekuritáté, a milícia és a korabeli ügyészség alkalmazottai, valamint pártaktivisták és pszichiáterek ellen július 8-án nyújtja be a keresetet. A vádak szerint 67 személy bűnös egy Vasile Paraschiv nevű munkás elrablásában és rendszeres kínzásában. Az intézet szerint pszichiátriai módszerekkel próbálták megtörni, kemény, embertelen és megalázó eljárás során próbálták szóra bírni, csupán azért, mert kommunistaellenes meggyőződésének adott hangot. Az intézet – amely egy 2005-ös kormányrendelet nyomán jött létre – feladata az, hogy nyomozást folytasson a kommunista rendszer teljes egésze alatt elkövetett bűncselekmények, visszaélések és emberjogsértések ügyében. A mostani ügyet rendkívül súlyosnak minősítették. Az intézet szerint Vasile Paraschiv ellen több mint 25 éven keresztül alkalmazták a fenti intézkedéseket csupán azért, mert politikai meggyőződése eltért a hivatalos kurzustól. A Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete megalakulása óta több ízben is panaszt tett különböző jogsértések ügyében. Többek között olyan szekus tiszteket lepleztek le, akik kiskorúakat szerveztek be a besúgói hálózatba, de pellengérre állítottak 210 egykori börtönparancsnokot is, akik alaposan gyanúsíthatók népirtásban való közreműködéssel. Feltárták az emberiesség elleni bűnöket elkövető egykori szekus ezredes, Gheorghe Enoiu ügyét, Nicolae Plesita és öt terrorizmussal vádolt román diplomatáéval együtt, de ők rántották le a leplet Radu Sandu Moldovan egykori Hargita megyei rendőrfőkapitányról is, aki a vádak szerint számos személy, főleg kiskorúak ellen folytatott jogellenes nyomozást, amely során számos alkalommal megkínozta őket, embertelenül bánt velük. Az intézet több olyan személy ügyében is vizsgálódik, akiket politikai okokból gyilkoltak meg. /Balogh Levente: Per volt szekusok ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Az erdélyi származású Péterffy Gyöngyi 1995-ben írt levelet Wass Albert írónak, ezzel kezdődött két erdélyi magyar lélek barátsága, derül ki az megemlékező kötetből (Péterffy Gyöngyi: Vezérlő csillag. Dr. Gróf Czegei Wass Albert emlékezetére, Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008). A védnökök, támogatók jegyzéke mutatja, milyen sokan szeretik Wass Albertet. Neves személyiségek írnak kedvező méltatásokat: Nagy Pál irodalmár Marosvásárhelyről, Simó József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke Budapestről, dr. Lukácsy Éva Miamiból. Péterffy Gyöngyi kronológiai sorrendben és tematikus egységben ismertette a Wass Alberthez írott versei világát. /Kajcsa Jenő: Személyes emlékkönyv Wass Albertről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

Az erdélyi írott sajtó munkaerőhiánnyal küszködik, miközben az egyetemek újságíró szakán folyamatosan végeznek a diákok. Három városban, négy tanszéken folyik újságíróképzés – az ott „termelt” emberanyag azonban minőségileg nem megfelelő. „Valósággal újságíróiskolát kell végezni az elvileg képzett új emberekkel, mert alapfogalmakat sem sajátítanak el az egyetemek, főiskolák padjaiban. Ez olyan plusz munka, amire nincs kapacitás” – vélte az egyik erdélyi magyar napilap főszerkesztője. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen idén két évfolyam is végzett újságírás szakon. Huszonhárman a bolognai egyetemi rendszerben, hároméves képzésben és tizenhatan a régi rendszer szerint, négyéves képzésben. Cseke Péter, az újságíró szak oktatója dicsérte a végzőseit. Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégiumban az utóbbi években évente 15-20 hallgató jelentkezik záróvizsgára. A sajtókollégium 1994-ben alakult, és kétéves látogatás nélküli képzést biztosít a hallgatóknak. Kinde Annamária, az egyetem kommunikációt oktató tanára közölte, több százan végezték már el a tanfolyamot. A Sapientia Tudományegyetemen Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működik kommunikáció szak. Sokan dolgoznak a sajtóban a hallgatók közül – nyilatkozta Gáspár Sándor, rádiós ismereteket oktató tanár. Virginás Andrea, a kolozsvári Sapientia egyetem fotóművészet, filmművészet, média szakának egyetemi adjunktusa szerint a tavalyi és egyben első végzős évfolyam nagyon jó arányban helyezkedett el a szakmában. A szakon évente húsz hallgató kezdi el a tanulmányait, közülük nagyjából tizennégy végez. /Antal Erika, Ilyés István, Varga Melinda: Média, a mostohagyerek. A végzős újságírók képzetlenségére panaszkodnak a szerkesztőségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

A kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté emberei lőttek 1989. december 16. és 22. között a tüntetőkre Temesváron – derül ki a védelmi minisztérium bevetési naplójából, amelyet nyilvánosságra hozott a Legfelsőbb Bíróság. A dokumentum titkosságát Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ügyvédeinek kérésére oldották fel. Ellenük azzal a váddal indult eljárás, hogy ők adtak parancsot a forradalom kitörésének napjaiban a rendfenntartóknak arra, hogy lőjenek a tömegbe. A dokumentum órára lebontva rögzíti, mi történt a szóban forgó időszakban Temesváron. A napló szerint a Szekuritáté, a milícia és a terrorellenes különleges alakulat fegyveresei álruhában beszivárogtak a hadsereg egységei közé, és ők nyitottak tüzet a tömegre, többnyire akkor, amikor a hadsereg alakulatai figyelmeztető lövésekkel próbálták helyreállítani a rendet. A bevetési naplóból az is kiderül, hogy a mindmáig azonosítatlan személyek a katonákra is lőttek. A dokumentumok szerint a hadsereg alakulatai egyszer sem támadtak a tömegre, feladatuk ugyanis egyes objektumok védelmére korlátozódott. /Balogh Levente: A Szekuritáté lőtt a tömegbe Temesváron. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

A Marosvásárhelyen július 11-én ülésező Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) meghozza a javaslatot az RMDSZ-ben az őszi parlamenti választásokon induló jelöltek kiválasztásának módozatairól, hogy minél hamarabb elkezdhessék a kampányt – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A javaslatról ugyanaznap a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) határoz. Kovács Péter irányelvei: ne legyenek urnás előválasztások, továbbá az erdélyi megyékben ne legyen kötelező, hogy az egyéni jelölt saját választási körzetében lakjon. Mindezt azzal indokolta, hogy ahol alacsony a magyarság aránya, például Arad megyében, ott a szövetség képviselője nem engedheti meg magának, hogy csak azzal a körzetével foglalkozzék, amelyben jelölték. /Benedek Sándor: TEKT: a jelöltállításról döntenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Idén tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Annak ellenére, hogy 1997 óta Tusnádfürdő ad otthont a tábornak, a név nem változott, mert elsősorban egy értékrendhez kötődik. Tusványos szabad eszmék szabad tereként (Toró T. Tibor megfogalmazása) kelt életre az 1989-es forradalmat követően. És szabad eszmék szabad tere volt akkor is, amikor elhangzott, hogy az RMDSZ már köszönő viszonyban sincs a belső demokráciával (Tőkés László, 2002, 2005), és az is, hogy nincs szükség olyan pártokra, amelyek soha nem jutnak be a parlamentbe (Markó Béla, 2005). Talán éppen Tusványos lesz az a hely, ahol a szintézis is létrejöhet. Az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort 1990. július 21-30-a között Bálványosfürdőn szervezte meg a romániai Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet (MADISZ) és a magyarországi Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel. A tizenkilenc év során magyarországi magyar, romániai magyar és romániai román politikusok, társadalomtudósok, közírók, művészek és újságírók találkozóhelyévé, a magyar–magyar és magyar– román kapcsolatok fórumává vált. Hosszú időn keresztül román egyetemisták csoportjai is ott voltak a résztvevők között. A tusványosi folyamat a magyar–román és a magyar–magyar párbeszéd folyamatát, a közösségépítés folyamatát jelenti. Tusványos programja legtöbbször egy-egy téma köré szerveződött: Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997), Közép-Kelet-Európából Európába (1998), Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? Regionalizmus és integráció (1999), Kényszerek és lehetőségek (2001), A polgári kibontakozás Európában (2002), Együtt vagy külön utakon. Integráció és nemzeti érdek (2003), Közép- és Kelet-Európa az Európai Unió bővítése után (2004), Európai kihívás – Értékek és érdekek az Európai Unióban (2005), Egy másik Magyarország – Egy másik Románia (2006). Octavian Buracu, az interetnikai párbeszéd szorgalmazója elmondta, a volt nómenklatúra sikeresen konvertálta politikai hatalmát gazdasági tőkére, és ennek révén az új rendszerben is ők lesznek azok, akik irányítani fogják a társadalmat. Renate Weber, a Romániai Helsinki Csoport tagja 1996-ban előadásában úgy fogalmazott, hogy a félrevezetett és manipulált román közvélemény az RMDSZ által indítványozott autonómiát úgy utasítja el, hogy azt sem tudja, a kifejezés mit jelent. Orbán Viktor elmondta: „a magam részéről teljesen legitim igénynek tartom azt, ha bármely ország területén élő nagyszámú kisebbség azzal lép elő, hogy neki az óvódától a legmagasabb szintű képzésig önálló, saját nyelvű oktatási rendszerre van szüksége. Ez Európában mindenhol legitim igény. ”Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterként 1999-ben annak a véleményének adott hangot, hogy az egyetemkérdés nem a multikulturalitásról szól, nem történt más, mint hogy a tanügyminiszter politikai okokból vezette be a fogalmat, mert az egyetem attól multikulturális, hogy olyan szellemiség hatja át, amely arra neveli a hallgatókat, hogy más kultúrákat is értelmezni tudjanak, ne elutasítsák, hanem kíváncsiak legyenek a másságra – ez azonban semmi esetre sem az oktatási nyelv függvénye. A 2005-ös szabadegyetemen került sor Markó Béla és Tőkés László találkozójára, melyhez sokan nagy reményeket fűztek. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor túlzás nélkül tekinthető nemzetközi hírű rendezvénynek. Politikai jelentősége vitathatatlan. /Bognár Zoltán, a Tusványos Press szerkesztője: Szabad eszmék szabad tere. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Dávid Lászlónak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának és Tonk Márton kolozsvári dékánnak július 10-i sajtótájékoztatóján az egyetemre való, júliusban esedékes beiratkozástól, az államvizsgák eredményeiről és az intézmény akkreditációjáról volt szó. Az egyetem már három szakot akkreditált, ezért kérvényezhetik az intézmény teljes körű akkreditálását, amit ősszel kívánnak megtenni. Kormányhatározat szerint külföldi állampolgárokat is lehet főállásban alkalmazni az intézménybe. A Sapientiára nem csak romániai, illetve erdélyi magyar fiatalokat várnak, hanem az Európai Unió tagállamaiból, így Magyarországról is. Nincs változás az idei nyári felvételit illetően: Csíkszeredában kilenc, Marosvásárhelyen hét, Kolozsváron három szakra lehet felvételizni. Összesen 830 helyet hirdettek meg, ebből 371-es tandíjmentes, a többi, azaz 459 tandíj-hozzájárulásos hely. Korábban arról volt szó, hogy a Sapientia – EMTE idén ősztől két új tandíjas szakot indít – Kolozsváron jogász-, Marosvásárhelyen pedig tolmács-fordítóképzést – ez azonban ősszel nem valósulhat meg. E két szak kérvényezési eljárását elindították. A Sapientia – EMTE három szaka végleges akkreditációval rendelkezik – Marosvásárhelyen az informatika, Csíkszeredában pedig a román nyelv és irodalom, illetve az angol nyelv és irodalom, valamint a szociológia szak. További három szak akkreditálását kérték, de két esetben nem tárgyalták meg az ügyet, egy esetben pedig a romániai jogszabályok miatt – amely nem engedélyezte külföldi állampolgárok főállású alkalmazását – csúszott a dolog. Dávid László örömmel nyugtázta, hogy most már kormányrendelet biztosítja a külföldi állampolgárok főállású alkalmazását Romániában. Kolozsváron a beiratkozás július 14–20-a között zajlik. Környezetföldrajz szakon összesen harminc (tizenöt tandíjmentes, tizenöt tandíj-hozzájárulásos) helyet, fotó-, filmművészet és média szakon összesen húsz (tíz tandíjmentes, tíz tandíj-hozzájárulásos) helyet, míg a nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakon összesen negyven (húsz tandíjmentes és húsz tandíjköteles) helyet hirdetnek meg. A Sapientia végzősei idén kolozsvári, bukaresti, marosvásárhelyi, brassói és temesvári állami, akkreditált egyetemeken államvizsgáznak, a végzősök közel 90 százaléka sikeresen vizsgázott. Az elhelyezkedési arány 80–90 százalék körüli; a szakmában pedig a végzősök közel 70–80 százaléka helyezkedik el. Tonk Márton, a Sapientia – EMTE kolozsvári dékánja kifejtette: nem csak ők, hanem minden egyetem küszködik azzal, hogyan tarthatnák itthon végzőseiket. Az 5–10 százalékos lemorzsolódás a leggyakoribb. A Sapientián kötelező módon négy félévben tanítják a diákoknak a magyarságtudatot, így próbálják a hallgatók alapvető identitás-elemeinek hiányát pótolni. /Nagy-Hintós Diana: EU-tagországbeliek is jelentkezhetnek a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem az eddig ismert szakok mellett az idén három újdonságot kínál– tájékoztatott dr. Branzaniuc Klara a tudományos munkáért felelős rektor-helyettes. Az Általános Orvosi Karra kétszer 135 tandíjmentes helyet (magyar és román tannyelvű oktatás) hirdettek meg, ezenkívül 100 hallgatót fogadnak a tandíjas helyekre. A bábaképzésre kétszer 20 (magyar és román tagozat) hallgatót vesznek fel, ugyanennyit a tandíjköteles helyekre. A Fogászati Karon kétszer 35 (magyar, román nyelven) helyet hirdettek meg, 40 hallgatót tandíjas helyekre fogadnak. 60 fogtechnikusi és 40 fogászati asszisztensi hely van, mindkét esetben tandíjat kell fizetni. A Gyógyszerészeti Karon 30-30 hely van, ezen kívül 40 hallgatót tandíj ellenében fogadnak. A gyógyszerészasszisztensi képzés (40 hely) tandíjköteles. A MOGYE-n hároméves fizioterápia és rehabilitáció szakot (50 hely) valamint táplálkozási és diétás szakértői képzést (50 hely) indít, a helyek felére román tannyelven a másik felére magyar nyelven tanuló hallgatókat vesznek fel. Mindkét szak egyelőre tandíjköteles. A másik újdonság az angol nyelvű általános orvosi képzés, amelyre szintén 50 helyet hirdettek meg. /b. gy. : Új szakok a MOGYE- n. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Elnapolta a szatmárnémeti törvényszék a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Bátori Gyula volt gencsi lelkész között folyó perek egyikét, bejelentve, hogy a bírói tanácsban kötelező módon jelen lévő ülnökök mandátuma június 30-án lejárt. Az egyházkerület egyházi vagyon hűtlen kezelése miatt felfüggesztette Bátorit, majd egy zsinati határozattal megfosztotta palástjától, és bírósági úton kilakoltatta a parókiáról. A volt pap világi bíróságon támadta meg a zsinati határozatot, a szatmárnémeti bíróság döntése alapján pedig őt jogilag „visszaköltöztették” a papi lakba, azonban nem foglalta el egykori lakását, ahol jelenleg a hivatalban levő lelkész, Szomor Attila él. Az egyház emiatt ismét kilakoltatási pert kezdeményezett ellene a nagykárolyi bíróságon. /Babos Krisztina: Különös elnapolás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Dr. Pongrácz Antal kiváló fogorvos, élsportoló, edző és tanár emlékére a Dr. Pongrácz Antal Egyesületet hivatalosan is bejegyezték, tájékoztatott az özvegye, dr. Pongrácz Mária családorvos. Az egyesület célja továbbvinni azt az eszményt, amelyet a köztiszteletnek örvendő orvos és élsportoló vallott. Vállalta élete utolsó évében, hogy a kamarai elnökség helyett, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület fogorvosi szakosztályának működtetésére összpontosítson. Lelkesedéssel végezte munkáját, majd ereje teljében, 60. születésnapján szólította el a halál. Az egyesület azokat a diákokat, orvostanhallgatókat, fiatal orvosokat, sportolókat szeretné támogatni, akik odaadással végzik munkájukat. Az alapító tagok – dr. Kovács Dezső elnök, Tamási András alelnök, Szepessy László, Petelei Attila és dr. Pongrácz Mária titkár – azoknak a támogatására számítanak, akik egyetértenek ezekkel a célkitűzésekkel. /(bodolai): Bejegyezték a Dr. Pongrácz Antal Egyesületet. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

Az RMDSZ megyei szervezeteinek szeptember 8-áig ki kell alakítaniuk a parlamenti jelöltlistákat, az erre vonatkozó jelöltállítási szabályzat-tervezetet – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök július 11-én Marosvásárhelyen, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülését követően. /RMDSZ-start a parlamenti jelöltlisták kialakítására. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./ Markó Béla szerint tisztességes ajánlatot tettek az MPP-nek, amikor 85%-15%-os arányú RMDSZ-MPP közös jelöltlistát javasoltak az őszi parlamenti választásokra. Markó Fodor Gáborral, a magyarországi Szabad Demokrata Párt elnökével való találkozóról úgy vélekedett, tárgyalhatnak arról, hogy az SZDSZ új elnöke és vezetősége, hogyan látja ennek a pártnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját. /Mózes Edith: Markó Béla: Mi nagyon tisztességes ajánlatot tettünk az MPP-nek nem az RMDSZ, hanem az erdélyi magyarság érdekében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

A Temesváron élő neves orvosnak, a Romániai Máltai Segélyszolgálat országos alelnökének, Bárányi Ferencnek a Boldogság délibábja /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című új regényét mutatták be július 10-én Nagyváradon. A szerző mesélt életútjáról, első regényéről, az Égig érő kockakövekről. Az Égig érő kockakövekben kimondott jó néhány igazságot a közelmúlt történéseivel, az 1956-os eseményekkel kapcsolatban, amelyek Marosvásárhelyen, az Orvostudományi Egyetemen zajlottak. A forradalom Budapesten tört ki, de akár Marosvásárhelyen is lehetett volna. Bárányi doktor elmondta, kölyökkorában bízott a kommunizmusban. Azonban 1956-ban ráeszmélt: a kommunizmus nem ideológia, hanem betegség, mint a rák. Első regényében leírta, milyen szörnyűségek történtek 1956-1959 között, s hogy mennyit szenvedett a proligyerek az emberellenes proletárdiktatúrában. Az 1974-ben megjelent regényt 12 nap alatt szétkapkodták, aztán illegális lett, bezúzták. Feketén árusították a könyvet, ronggyá olvasták. Később, amikor már lehetett, kiadták még egyszer. Bárányi Ferenc egészségügyi miniszterként is tevékenykedett: az ebben az időszakban született egészségügyi törvények a legnagyobb szociális hatású fordulatokat hozták. Új orvosregénye szociális regénynek is nevezhető, amely egyúttal roppant olvasmányos, érdekes irodalmi mű. A két főszereplőt politikai okokból kizárják az egyetemről. A két főhős küzd, dolgozik, hogy bizonyítsa: becsületes, és hagyják őket gyógyítani. A regény az ország két pólusát is bemutatja. Az egyik hely Moldva, a szovjet határ mellett, ahol nagyon nagy a nyomor. A másik a szerb határ mellett, ahol magas az életszínvonal, kemény, büszke emberek lakják a települést. /Tóth Hajnal: Boldogság délibábja. A kommunizmus olyan, mint egy betegség. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 12./

Az RMDSZ idén először indul úgy parlamenti választásokra, hogy számolnia kell a Magyar Polgári Párt (MPP) jelentette konkurenciával. Az önkormányzati választások előtti jelöltállításnál most nem alkalmazzák a korábban elsősorban a tömbmagyarság körében végzett közvetlen, titkos, állóurnás előválasztásokat, a jelölteket a megyei küldöttgyűlések rangsorolják, tájékoztatott Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hozzátéve, a területi elnökök kérésére történt ez a módosítás. A tapasztalat szerint a közvetlen, titkos előválasztás nem járt a remélt mozgósító erővel. A Szövetségi Állandó Tanács fenntartja magának a jogot, hogy a megyei szervezetek által tett javaslatokat felülbírálja. Arra a kérdésre, hogy ezt az RMDSZ-ben eddig nem gyakorolt központosító törekvést mi indokolja, Kovács Péter elmondta: testület beleszólása arra korlátozódik, hogy a különböző befutó helyekre kerülő jelöltek milyen választókerületben induljanak. Szintén a SZÁT dönt akkor is, ha sikerült létrehozni a szövetség és az RMDSZ-en kívüli szervezetek közti belső koalíciót. /Sz. K. : Módosította az RMDSZ a parlamenti jelöltállítás szabályait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Az RMDSZ tisztességes javaslatot tett és újból megismétli azt az MPP-vel szemben” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Markó rendkívül rossznak nevezte a jelenlegi, egyéni körzetes választási rendszert. /Antal Erika: Határidőt kapott az MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

A választási kampány volt a hétvégén zárult tusnádfürdői V. EU-tábor utolsó előtti, július 12-i, szombati napjának fő témája. Az egyik sátorban Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője, Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője, Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője és Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökének Választások újságírói szemmel című beszélgetését Miklósi Ildikó, az RMDSZ ügyvezető elnökségének sajtóreferense moderálta. A társszervező Sapientia–EMTE titkára, Szenkovics Dezső értékelte, hogy az idei táborban a diákok olyan sikertörténetekkel ismerkedhettek meg, amelyek, lehet, ösztönzően hatnak majd a résztvevők későbbi szakmai fejlődésére. A tusnádfürdői rendőrség sorra járta mindazon panziókat, ahova az EU-tábor meghívottait, illetve a rendezvényre akkredidált újságírókat szállásolták el, és gondosan begyűjtötte a vendégek személyi adatait. A helyi rendőrség az EU-tábor és a Tusványos idején minden évben sorra járja a szálláshelyeket, elkéri a benne lakók személyi adatait. A rendőrök arra hivatkoznak, hogy a pénzügyi csalást megelőzendő ellenőrzik az elszállásolt vendégek kilétét. Továbbra is táborozóktól lesz hangos Tusnádfürdő, ugyanis július 15-én kezdődik Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. /Horváth István: Felszedte a sátorfát az EU-tábor Tusnádfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő Tusnádfürdőn kijelentette, a romániai munkaerő legértékesebb része inkább azt választja, hogy külföldre megy dolgozni. A hivatalos statisztikák szerint 1,8 millió román állampolgár dolgozik az ország határain kívül, Romániában a munkaerőhiány pedig százezer embert jelent. Véleménye szerint több mint kétmillióan dolgoznak kint. Winkler szerint a munkaerő-kivándorlás a magyar közösséget is érinti, mivel az 1,5 millió magyar mintegy tíz százaléka dolgozik külföldön. /Külföldön dolgozó romániaiak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Becslések szerint legalább ötezer véndiák töltötte meg a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarát a véndiák-találkozón, az udvar szűknek bizonyult a világ minden tájáról érkező öreg diákok számára, így a szomszédban lévő református esperesi hivatal kertjét is meg kellett nyitni. A Gönczy Gábor vezette Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség kitett magáért és változatos programot kínált a hazalátogatóknak: Fátyol Rudolf hegedűművész és Duffek Mihály zongoraművész hangversenye, Boér Ferenc színművész versműsora, majd a székesegyház vegyes karának fellépése. Megnyitották Paulovics László festészeti kiállítását, bemutatták Csirák Csaba új könyvét a szatmári színjátszásról, majd a Harag György Társulat kabarét adott elő, amelyet a Kölcsey népi tánccsoportja követett. /Sike Lajos: Ötezer kölcseys véndiák. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen működő 21 karon a 2008/2009-es tanévben 4834 költségtérítéses, illetve 10 506 tandíjas helyet hirdettek meg. Az egyetem vezetősége úgy döntött, idén a kihelyezett, Sepsiszentgyörgyön, Máramarosszigeten, Besztercén és Zilahon működő karokon is be lehet iratkozni, így a jelentkezőknek nem kell felutazniuk Kolozsvárra. A magyar tagozaton szintén nőtt a helyek száma, a 60 szakon – ahol magyar nyelven is lehet tanulni – tavalyhoz képest mintegy százzal több, 1140 költségtérítéses helyet hirdettek meg, és körülbelül ugyanennyi tandíjas hely áll a felvételizők rendelkezésére, közölte Magyari Tivadar rektor-helyettes. A magyar tagozaton új szakok is találhatók. Az elmúlt években indult mérnöki szakok sora idén a mérnöki geológia szakkal egészül ki, de új szaknak számít a színház és televízió karon induló tévészak is. Az egyetemen a legtöbb szakon nincs felvételi vizsga, a felvételi átlagot a középiskolai átlag, az érettségi eredmények alapján számolják ki. /Pap Melinda: Több hely, új szakok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

Állami ösztöndíjat nem kaphat a romániai diák, ezért egyre több partiumi magyar hozza vissza gyerekét Magyarországról, ahová általános vagy középiskolába ment tanulni. Korábban nagy divat volt a nyugati határ mentén, hogy a nyolc általános vagy a középiskola befejezése után sokan Magyarországra mentek tanulni, legtöbben a közeli városokba – Nyírbátorba, Mátészalkára, Debrecenbe, Nyíregyházára, Miskolcra. Magyarország ma már nem annyira vonzó a továbbtanuló fiatalok számára. Egyes diákok arra panaszkodtak, hogy „kinézik őket” anyaországi társaik. Szatmár megye legnagyobb magyarnyelvű oktatási intézményében, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban idén 160 fiatal érettségizett, s közülük nyolc-tíz tanul tovább az anyaországban. Elek Imre igazgató szerint ez alig fele a három-négy évvel ezelőttinek. /Fleischer Hilda, Sike Lajos: Nem kifizetődő már a vendégdiákság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Elhunyt Letanovszky István (Máramarossziget, 1944. ápr. 11. – Nagyenyed, 2008. júl. 13.), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára 1968-tól, majd 1990–92 között igazgatója. Franciaszakos tanárként órái élményszámba mentek, támogatott minden olyan kezdeményezést, ami a tehetséges diákokat felemelte. Hegyi túrákon vezette diákjait. A nehéz időkben kollégáival együtt, diákszínjátszókkal járta a szórványt, életet vitt a lehangolt közösségekbe. Igazgatóként elsőként szerezte vissza az iskola számára a kollégiumi státust. Részt vett a tanítóképző újraindításában. Azután érdemeit mellőzve leváltották tisztségéből. A meg nem értés áldozata lett. Mindez kiváltotta gyógyíthatatlan betegségét. Többször tett kísérletet arra, hogy visszatérjen a katedra mellé, de idegileg már nem bírta. /Bakó Botond: Letanovszky István emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./ Halálhíre mindenkit megrázott. Letanovszky István 1968-ban került Nagyenyedre, rá egy évre osztályfőnök, 1990-ben a kollégium igazgatója. Támogatott minden kezdeményezést a tehetséges diákokat illetően. Betegsége kettétörte tanári pályáját, de ha tehette, mindig ott volt a kollégium rendezvényein, érdekelte az iskola sorsa, jövője. „Letanovszky Pistit mindenki imádta, kitűnő francia szakos tanárként ismerték és becsülték nagyra” – hangzott el Kónya Mária aligazgatónő végbúcsú-beszédében. Temetése július 15-én lesz, Máramarosszigeten. /Marosi Júlia: Búcsú a Kollégium tanárától, egykori igazgatójától. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./