A 2008–2009-es tanévre már késő az Arad megyei magyar oktatás életképes stratégiát kidolgozni, amiből az a tanulság, hogy a 2009 őszén kezdődő tanév előkészítését nem szabad a jövő nyárra hagyni. Többek között ez volt a konklúziója az Arad megyei RMDSZ oktatási bizottsága gyűlésének. A tanácskozást Nagy Gizella, az RMDSZ oktatási alelnöke vezette, és részt vett Király András elnök, parlamenti képviselő, Matekovits Mihály kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgató az Oktatási Minisztériumból, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei elnöke, Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes, Sipos György megyei tanácsos, Kiss Anna RMPSZ-titkár, Jakab Károly vadászi mérnök, Hadnagy Dénes kisiratosi, Bányai Eliza majláthfalvi és Kocsik Imre kisperegi iskolaigazgató. „1990 óta folyton fejlesztjük a magyar oktatást, de mind kevesebben vagyunk. Ez diákra és szakképzett tanárra egyaránt vonatkozik. Egyre több diák bukik meg, aztán szidjuk az iskolát, a rendszert, majd az RMDSZ-t, mert ez a divat” – jelentette ki Király András. A gyerekhiánnyal és az asszimilációval a továbbiakban is számolni kell. Még mindig tartja magát a tévhit a szülők többségének körében, hogy a gyerek csak akkor érvényesülhet, ha románul végzi tanulmányait. Ennek eloszlatásában Matekovits Mihály nagyobb segítséget vár az RMDSZ-től. Negyzerinden évek óta az volt a kifogás, hogy Arad drága, messze van, ezért inkább a kisjenői román szakmunkásképzőbe mentek a diákok az általános befejezése után. Idén lett volna magyar tagozat Kisjenőben, mégsem telt meg. Kisiratoson a 11 nyolcadikosból mindössze 2-en választották az aradi Csikyt, a végzősök zöme a kürtösi román szakmunkásképzőbe ment. /Pataki Lehel Zsolt: Tanácskozás az aradi magyar oktatásról. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Elmaradt a várt felsőoktatási roham a szomszédos országok EU-csatlakozása után, bár korábban szakértők arra számítottak, hogy az uniós átjárhatóság megnöveli a nálunk tanuló határon túli magyar fiatalok létszámát – írta a Népszabadság augusztus 18-i számában. A szakértők egy része úgy véli, a tandíj bevezetésének híre is visszafogta az érdeklődést. A megalapozottabbnak tűnnek azok a vélemények, amelyek a megszilárduló határon túli magyar nyelvű egyetemi és főiskolai hálózatot sejtik a háttérben. Általában közel nyolcezer külföldi diák tanul a magyarországi felsőoktatásban, főként a szomszédos országok állampolgárai. A minisztérium határon túli magyarokkal foglalkozó titkárságának becslése szerint a külföldi diákok 92–95 százaléka magyar nemzetiségű. /Népszabadság. Kevesebben tanulnának az anyaországban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Huszonöt éve, 1983-ban mutatták be Budapesten, a Városligetben az István, a király című, mára klasszikussá lett rockoperát. A szerzőket – Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost – már a hetvenes évektől foglalkoztatta a magyar államalapítás kora. A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. Mivel augusztus 20. akkoriban hivatalosan az új kenyér ünnepe és az alkotmány napja volt, a darab rendezőjének, Koltay Gábornak kellett közbenjárnia Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy engedélyezzék az előadásokat. Végül 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Az István, a király a magyarországi színházi gyakorlatban is áttörést jelentett, hiszen a színészek – Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter és Balázsovits Lajos – mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula, közülük akkor többen „lázadónak” számítottak. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, és ma már hivatalosan is így nevezik. A rockoperát egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren játszották, majd 1986-tól a Nemzeti Színházban, Kerényi Imre rendezésében került színre. Ez a változat 1989-ig 224 előadást ért meg és mintegy 180 ezer nézőt vonzott. A rendszerváltást követően, 1990-ben a Népstadionban mutatták be (a létesítményben ez volt az első magyar koncert), a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet. A darabot 1992-ben a sevillai Expón, majd Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában is játszották, húsz évvel az ősbemutató után, 2003-ban Erdélyben, Csíksomlyón 350 ezer néző előtt adták elő. A műből 1984-ben készült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták, a hanganyag megjelent bakelit lemezen, kazettán és CD-n is, a film jubileumi, kétlemezes kiadása idén látott napvilágot. A bemutató negyedszázados évfordulóján a Magyar Televízió tehetségkutató műsorban válogatta ki a jubileumi előadás szereplőit, az újrafogalmazott produkciót júniusban mutatták be a Papp László Budapest Sportarénában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a közönség. /25 éves az István, a király. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

A fenntartó Maros Megyei Tanács segítségével teljes mértékben a Teleki Téka használatába került a könyvtárnak mindeddig otthont adó ódon épület. Az épület lassan megújul, megszépül. Spielmann Mihály, a Teleki Téka vezetője elmondta, hogy a Tékát bérlők sorra elköltöztek innen. A földszinti rész kétszáz éven keresztül lakott volt, az ottlakók összevissza furkálták a falakat. Az emeleten, a kiköltözött Ion Vlasiu Galéria helyén olvasótermet és raktárat alakítanak ki. Ezzel felszabadul a könyvtár egyik legnagyobb terme, az úgynevezett Bolyai-raktár, amelyben a Református Kollégium könyveit tárolták. Azokat átviszik az új raktárba és a jelenlegi helyük lesz a könyvtár reprezentációs és konferenciaterme. Keresztes Géza műépítész tervei szerint folyik a restauráció és renoválás. A Teleki család segítségével folyik a munka. Ők alapítványt hoztak létre, erkölcsi támogatást és könyvadományokat is adtak, elsősorban a család Svájcban és Belgiumban élő ágai. /Nagy Botond: Megújul a Teleki Téka. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

Augusztus 16-tól zajlott Budapesten a Magyarok VII. Világkongresszusa, amely az erkölcsi és szellemi fordulat témakörével foglalkozott. A találkozó öt napja alatt tizenkét konferenciát rendeztek zömmel a magyar fővárosban, de Székesfehérváron és Kolozsváron is tartottak előadásokat, amelyeken nagyrészt a magyarság őstörténetét merítették ki. Az idei találkozónak „A fordulat” alcímet adták, jelezve, hogy erkölcsi és szellemi fordulatra van szükség. Az MVSZ elnöke korábban úgy fogalmazott: súlyos erkölcsi válság van, életellenes a magyarok szellemisége, ebben akarnak fordulatot elérni. A világtalálkozó keretében két könyvet is bemutattak, ezekkel a magyarságról a világban kialakult kép megváltoztatását tűzték ki célul – mondta Patrubány Miklós. „Május 30-án jelentettem be, hogy aspirálok a tisztségre. A jelenlegi elnök erre június 23-án mondvacsinált indokokkal menesztett a vagyonkezelőtől, ráadásul jogsértő módon nem volt hajlandó tudomásul venni a jelöltségemet sem” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Kvacskay. A Magyarok VII. Világkongresszusának rendezésére Patrubány százmillió forintos kölcsönt akart felvenni, ezt meg is szavaztatta a közgyűléssel. „Én már akkor figyelmeztettem, hogy a szervezet ezt nem tudja visszafizetni. Illetve mégis: ha eladja a Benczúr utcai ingatlanját. Ezt mostanáig a kínai nagykövetség bérelte, de máshova költözött. A tagdíjakból és a felajánlásokból befolyó pénzre korlátozódott az MVSZ jövedelme, amely igencsak csekély összeg. Ilyen helyzetben öngyilkosság ekkora kölcsönt felvenni” – mondta el Kvacskay. /MVSZ: gondok kívül, gondok belül. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Testvérmegyei kapcsolatok révén építenek mesefalvakat Kovászna megyében, illetve a magyarországi Heves és a svédországi Varmland megyékben, tájékoztatott Giliga Márta, a háromszéki önkormányzat külkapcsolatokért felelős referense. A három testvérmegye ugyanis pályázatot nyert egy közösen létrehozandó mesefalu tervének elkészítésére. „Mindhárom megyének megvan a maga nagy mesemondója: Háromszéknek Benedek Elek, Hevesnek Gárdonyi Géza, míg Varmland megyének Selma Lagerlöf, innen jött a mesefalvak létrehozásának ötlete” – mondta Giliga Márta. A házikók szobáin adott sorrendben haladva, mesedramaturgiába ágyazott feladatok – fejtörők, ügyességi és logikai feladványok, kifestős könyvek, kézügyességi gyakorlatok, találós kérdések révén – a gyerekek átélhetik a meséket, maguk válhatnak azok főszereplőivé. A jövő hónapban Sepsiszentgyörgyön találkoznak az érintett megyék szakemberei, és elkészítik a terveket. A háromszéki mesefalu természetesen Benedek Elek szülőfalujában, a kisbaconi emlékház közelében épülne fel, a másik kettő pedig Egerben, illetve Marbackaban létesülne. /Kovács Zsolt: Mesefalvak, mesemondóknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek fogadta a Szatmári Egyházmegyéből érkezett román anyanyelvű római katolikus zarándokokat és az egyházközség vezető lelkészét Budapesten. A küldöttség részt vett az augusztus 20-i ünnepi szentmisén és az azt követő Szent Jobb-körmeneten. Erdő Péter a találkozást követően újságírói kérdésre elmondta, a román lelkész által vezetett hívek a látogatás során megismerkednek a magyar katolikus egyház életével, és "átélik Szent István ünnepét Budapesten". Erdő Péter közölte: ahogyan Budapesten, úgy Erdélyben is lehetővé teszi az egyházi vezetés, hogy a hívők csoportjai a saját nyelvükön vehessenek részt a liturgiában, így jusson el hozzájuk a keresztény tanítás. Felhívta a figyelmet arra, hogy szeptemberben Budapestre látogat a román püspöki konferencia küldöttsége, hogy közös ügyeikről, így például az anyanyelvi lelkipásztori szolgálatról tárgyaljanak. A bíboros elmondta, hogy az idén több olyan romániai településen mutattak be magyar nyelvű szentmisét, ahol erre korábban huzamosabb ideig, több évtizeden át nem volt példa. A iasi-i püspök két teológushallgatót küld Budapestre, hogy tanulmányaikat magyar nyelven végezzék, jobban megismerjék a magyar vallási nyelvet. Ez lehetővé teszi, hogy később saját egyházmegyéjükben románul és magyarul is ellássák a lelkipásztori szolgálatot. /Erdő Péter romániai katolikus delegációt fogadott. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./

Fokozott biztonsági intézkedéseket helyezett kilátásba Temesváron a megyei rendőrfőkapitány, miután helyi romák egy csoportja halálosan megfenyegette Ovidiu Draganescu prefektust. A prefektus inkognitóban látogatott el egy társasházhoz, miután a lakók arra panaszkodtak, hogy az itt élő roma család rendszeresen zaklatja őket. Amikor a romák megtudták, hogy Draganescu lakást kíván vásárolni az ingatlanban, szitkok és fenyegetőzések közepette közölték vele, hogy oda csak cigányoknak áll jogában beköltözni. A felbőszült romák akkor sem szeppentek meg, amikor a kilétét feltáró prefektus riasztotta a rendőröket: megfenyegették, hogy jatagánnal végeznek vele. Draganescu a történtek miatt hivatalos személy elleni fenyegetés vádjával feljelentést tett a rendőrségen, ugyanakkor beadványt terjeszt az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé is, szerinte ugyanis a Brassó utcai romák hozzá hasonlóan korábban másokat is hátrányos megkülönböztetésben részesítettek azáltal, hogy kikötötték: kizárólag cigányok vásárolhatnak lakást az épületben. /Rostás Szabolcs: Lincsveszélyben a prefektus. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

Idén a tízeurós vizsgákra beiratkozó sapientiás diákok száma meghaladja az ötszázat. Azok az egyetemi hallgatók, akik elmulasztották vagy sikertelenül tették le vizsgáikat a rendelkezésükre álló két alkalommal, megtehetik szeptember első hetében. 523 jelentkezője van az őszi fizetéses vizsgaidőszaknak. "Ennyi diák még sosem fizetett, amióta itt vagyok a Sapientián" – jelentette ki Debreczeni Edit, az egyetem könyvelőnője. A Sapientia Egyetemen a tandíj változatlan marad, kétszáz euró egy évre. /Lázár-Erdélyi Judit: Startol a sapientiás őszi "olimpia". Több mint ötszáz pótvizsgázó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./

Nagykároly múzeumának múltját, valamint a hajdani járási székhelyen folytatott kutató- és gyűjtőtevékenységet dr. Németi János régész vázolta fel. A múzeumot 1958-ban adták át a közönségnek, de Nagykárolyban már a század elején is nyitottak történelmi kiállítást. – A széles körben meghirdetett gyűjtőtevékenység eredményeképpen 1906-ban Történelmi Múzeum nyílt Nagykárolyban. Ennek anyagát azonban 1926-ban elszállították, amikor a megye székhelyét Szatmárnémetibe helyezték át. A jelenlegi múzeum tárgyait a második világháború után kezdték el gyűjteni. Az ötven éve alapított múzeum jelenlegi régészeti illetve természetrajzi alapkiállításai a 70-es évek közepére készültek el. A felújításra megérett alapkiállításokat a közeljövőben újjászervezik, emellett pedig tervezik a gazdag múltú kisvárost bemutató helytörténeti tárlat összeállítását is. Kovács Jenő polgármester kitüntette az elmúlt ötven év három, gazdag tevékenységet kifejtő szakemberét. Az okleveleket dr. Németi János régész és Karácsonyi Károly botanikus vehették át. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával beszerezett, közel szász darabot számláló néprajzi gyűjteményben a sokféle varsa, tapogató, a különböző nagyságú és rendeltetésű hálók, tutajok és csónakok mellett sok más használati tárgy is helyet kapott. A debreceni Déry Múzeumtól kölcsönzött irodalmi kiállítás a Szent László Közösségi Házban tekinthető meg. A Mit látott Nyilas Misi Debrecenben? címet viselő tárlat a regény helyszíneit és szereplőit mutatja be. /Babos Krisztina: Tárlat készül Nagykároly múltjáról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 22./

Naponta félezer turista fordul meg Gyimesbükkön, az ezeréves határnál, a felújított vámház környékén, melynek hátterében lépcsőfokok vezetnek a Rákóczi-vár romjaihoz. A viszonylag még tiszta vízű Tatros folyó medréből emlékkavicsokat gyűjtögetnek a turisták. Az őrházban berendezett vasúttörténeti múzeum is sokakat érdekel. Olyan zarándokhellyé válik az ezeréves határ, akár a zsidók számára Izraelben a panaszfal. Ha nem is kétszer, de legalább egyszer az életben illendő ellátogatnia ide annak, aki magyarnak vallja magát – tartják többen is a turisták közül. /Kristó Tibor: Turistaözön az ezeréves határon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

A jövőre százötven éves sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium lesz a házigazdája 2009-ben a Kárpát-medencei Magyar Református Középiskolák XIV. Találkozójának. Huszonhat magyarországi és tizenöt határon túli református iskola diákjai és tanárai számolnak majd be közösségük sikereiről. Ezen túl azonban legfontosabb a személyes találkozás, a magyarországi és az elcsatolt területekről érkező diákok és pedagógusok ismerkedése. Papp Kornél, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának oktatási irodavezetője, a halásztelki Bocskai István Református Középiskola igazgatója emlékeztetett: 1996-ban, tizenkét évvel ezelőtt, a millecentenárium esztendejében Kecskeméten tartották a Kárpát-medencében működő református középiskolák első találkozóját. Az 1989-es változások után feléledő nagy múltú intézmények egymást keresték, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. Évente változó helyszínen, kétévenként Magyarországon, a közbeeső esztendőben határon túl tartották a találkozókat, Erdélyben mindeddig három városban, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen és Szatmárnémetiben. Minden ilyen találkozó egyben közösségépítés is. A mai világban egyre kevesebb figyelem övezi a határon túli magyarságot, a találkozón a diákok felfedeznek egy számukra új világot, jelesen azt, hogy 700 km-re Budapesttől a magyar kultúra sokkal virágzóbb, mint Magyarországon. Magyarországon 1997-től a támogatást tanulóhoz telepítik, és ha a szülő egyházi iskolát választ a gyermeke számára, akkor az ő oktatásához szükséges támogatás eljut az egyházi fenntartóhoz, az egyházi intézményhez. Ez jól működött 2005-ig. Azóta az egész elszámolási rendszert manipulálták, és jóval alacsonyabb támogatást kapnak az egyházi iskolák, mint az államiak. Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy diszkrimináció történik. Megszűnt az azonos s mértékű támogatás, nem tartják be a vonatkozó törvényt. /Fekete Réka: Az egyházi oktatás felette szükséges voltáról (Beszélgetés Papp Kornéllal, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának oktatási irodavezetőjével) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

A marosvásárhelyi bolyaisok 1990-ben, Budapesten létesítették a Marosvásárhelyi Baráti Társaságot, melynek most Marosvásárhely-Európa a neve. A társaságnak van saját Bolyai Alapítványa, amellyel támogatni tudja az otthoni alma matert. Honlapot is működtetnek, arról el lehet érni a marosvásárhelyi Népújságot és még néhány fontos erdélyi internetes portált. Évente három nagyobb összejövetelt szoktak tartani. Eseményszámba megy az évente megjelenő Címtár, a külföldön élő marosvásárhelyiek telefon- és információs könyve, ezt Tőkés Béla magyartanár szerkeszti, és 2007-ben a tizenegyedik jelent meg. Aki belelapoz a füzetbe, rögtön észreveszi, hogy hemzseg benne a sok doktor, mintha a marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzettek mind disszidáltak volna. Tőkés Béla huszonöt éve oktatja magyar nyelvre a Budapestre érkező ázsiai és afrikai diákok seregét, egyetemi éveik elkezdése előtt. 1991-től minden március 19-én a Budapesten és környékén élő marosvásárhelyiek a margitszigeti Bodor-kútnál találkoznak. A baráti társaság Bolyai Alapítványa a jövedelemadó felkínálható egy százalékából négy és fél millió forintot gyűjtött össze, amelyet átadtak a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemnek. (Részlet a Magyarország felfedezése sorozat számára készült Menekültek című szociográfiából.) /Kibédi Varga Sándor: Széteső fény. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Színpompás záróünnepéllyel véget értek a XXIX. nyári olimpiai játékok, a pekingi rendezők a befejezésre is számos pazar látványelemmel szolgáltak. Magyar és román szempontból felejthető volt az olimpia, rég nem szerzett a két küldöttség ilyen kevés elsőséget ilyen nagyméretű világversenyen. Magyarország három aranyérmet szerzett, Románia négyet. /Véget ért a „különleges” olimpia, viszlát Londonban, 2012-ben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

„Az ország sorsát irányító Nicolae Ceausescunak köszönhetően Románia olyan erkölcsi magaslatra emelkedett, ami példátlan egész évezredes történetében. ” E sorokat az Olaszországban élő, évtizedeken át a leggazdagabb románnak számító vasgárdista, Ion Antonescu feltétetlen tisztelője, Iosif Constantin Dragan írta. A lugosi születésű, múlt héten, 91 éves korában elhunyt eurómilliárdos valóban csodálta a diktátort, akinek eszméi kiválóan beilleszkedtek a szélsőjobboldali üzletember gondolatvilágába. Dragan idegengyűlölő és antiszemita Noi, tracii /Mi, trákok/ című folyóirata a Szekuritáté támogatásával jelent meg. A negyvenes évek végén Ana Pauker kitiltotta Romániából, később azonban a trákok civilizációjával foglalkozó alapítványa, valamint a római székhelyű Európai Trákkutató Központ révén belopta magát a 2500 éves történelemről álmodozó Ceausescu szívébe. Dragan 1990 után Lugoson egyetemet, tévé- és rádióadót, illetve heti- és napilapot alapított, Corneliu Vadim Tudorral közösen pedig megalakította a Ion Antonescu Marsall Ligát. /Bogdán Tibor: Iosif Constantin Dragan halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Szülővárosában, Lugoson augusztus 25-én helyezik örök nyugalomra Josif Constantin Dragant, az egyik leggazdagabb román üzletembert. A 91 éves Dragant a spanyolországi Palma de Mallorcában, otthonában érte a halál. „Ma e nemes románnak a lelke felszáll azokéhoz, akiket oly nagyra tartott” – jelentette ki az elhunytat méltató Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke. A nagyok között pedig Mihai Eminescut, a nemzeti költőt, Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját és Stefan Gusa tábornokot említette. Utóbbi az 1989-es forradalom idején a Ceausescu főparancsnoksága alatt működő hadsereg vezérkarának volt a főnöke. Dragan 1995-ben 78 évesen éppen Gusa tábornok lányát, az akkor 22 éves Daniela Veronicát vette feleségül, aki azóta három gyermeket szült neki. Feltehetően ők lesznek az 1,6 milliárd dollárosra becsült vagyon örökösei. Dragan a második világháború elején a legionárius mozgalom tagjaként vált ismertté. Dragan később a Ceausescu házaspár kiszolgálójává vált. Ceausescu könyvei a Nagard (Dragan neve fordítva) kiadó gondozásában jelentek meg világnyelvekre lefordítva a nyugat-európai könyvpiacokon. A mindenkori román államfőhöz kötődő kiváló személyes kapcsolata túlélte a ’89-es forradalmat. Dragan Ion Iliescuval is gyakran fényképezkedett. Főként pénzadományaival érdemelte ki, hogy mind a Ion Antonescu Marsall Liga, mind a Vatra Romaneasca Egyesület tiszteletbeli elnökének választotta. 1993. október 22-én ő maga leplezte le Ion Antonescu sloboziai mellszobrát, melyet később a háborús bűnösök kultuszát tiltó jogszabály értelmében kellett eltávolítani a talapzatáról. Az üzletembert professzorként tisztelték a hívei. A második világháború előtt még Bukarestben szerzett jogászdiplomáját Olaszországban jogi doktorátussal toldotta meg. Mesés vagyonát még a negyvenes években alapozta meg a Romániában kitermelt kőolaj nyugat-európai forgalmazásával. Josif Constantin Dragan 1999-ben személyesen kérte Lugos önkormányzatától, hogy nevezzék el róla a város főterét, és engedélyezzék mellszobra felállítását a nevét viselő egyetem épülete előtti téren. Az önkormányzat ellenszavazat nélkül fogadta el a határozatot annak a támogatásnak az igézetében, amelyet a professzor a gesztusért cserében ígért. A főtér ma is az üzletember nevét viseli, a szoborállításról azonban egyelőre lemondott az üzletember nevét viselő alapítvány. Josif Constantin Dragan alakját így is megannyi műalkotás őrzi Lugoson. Az üzletembert templomalapítóként ábrázolja egy mozaik a város központi ortodox templomának a belső falán. Mozaik őrzi az alapító arcvonásait a Dragan Európai Egyetem lugosi székházának belső csarnokában is. /Gazda Árpád: Egy román krőzus arcai. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Az 1948 utáni időszakban a magyar jellegű gyűjteményeket, illetve a meglévő gyűjtemények magyar anyagát jelentős károsodás érte. Tehetetlenül kellett szemlélniük, mint estek szét és semmisültek meg fontos írói hagyatékok, emlékezett a nyolcvanéves Dávid Gyula. A 60-as, 70-es években történt kísérlet egy romániai magyar irodalmi múzeum megteremtésére, ez azonban megtört a hatalom ellenállásán. A nyolcvanas években sok magyar értelmiségi hagyta el Erdélyt, s hátrahagyott folyóirataikat Dávid Gyula Szabó Zsolttal hordta össze a Kriterionhoz, ahol kialakítottak egy komoly folyóirat-gyűjteményt. 1992-ben, amikor a Kriterionnak jóval kisebb irodába kellett átköltöznie, önként kínálkozott, hogy az EMKE-Szabédi Emlékház keretein belül romániai magyar irodalomtörténeti gyűjtemény kialakuljon. Szabédi László hagyatéka mellé oda került a Méliusz-könyvtár, a Balogh Edgár-, a Nagy István-, az Engel Károly-hagyaték, s legújabban Domokos Géza irathagyatéka. Az egyetem magyar tanszéke, a Sapientia–EMTE és az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett, a modernizált épületben ma már nemcsak újabb anyagok gyűjtése, tárolása válik lehetővé, hanem komoly irodalomtörténeti műhelymunka is, amint ezt a nemrég megjelent Szabédi-kötet is bizonyítja. Dávid Gyula a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztését folytatja, reméli, hogy jövőre megjelenhet. Tervezi még Gáll Ernő levelezésének sajtó alá rendezését, az ’56-os életrajzi adattár /1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. Polis Kiadó, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006/ bővített kiadását, kiegészítve az ’56-nál korábbi és az 1964-nél későbbi perekkel. /Bartha Katalin Ágnes: Pályakép – még mindig oldalnézetből – Beszélgetés a nyolcvanéves Dávid Gyulával. = Helikon (Kolozsvár), augusztus 25./

Fájdalmas a végvárak pusztulásáról, a haldoklásáról értesülni. Augusztus 24-én, vasárnap Tornyán a Nemzetiségek találkozója kapcsán előadások hangzottak el magyarul, románul és szerbül a település, illetve a régió történetéről, eltűnt magyar kulturális rendezvényeket szemléltető fotókiállítást lehetett látni, falumúzeumba illő régi szerszámok, használati eszközök, dísztárgyak, gyöngybetűkkel magyarul rótt okiratok gyűjteményén keresztül mutatták be az elődök életét. A tudósítást író Balta János újságíró egykori tornyai diákként emlékezett a néhány évtizede lezajlott közelmúltra, amiről egyetlen előadó sem szólt, mégis meghatározója volt nem csak a tornyai, de a környékbeli magyarság életének is. A magyar nyelvű, bentlakással működött általános iskoláról van szó, ahol nem csak a helybeli magyar, román és szerb, de a szederháti, a kis- és nagyvarjasi diákok is együtt tanultak, két nyelven. Manapság elképzelhetetlen, hogy egy osztályközösségben, ahol a létszám kétharmada magyar, egyharmada román és szerb nemzetiségű, minden tantárgyat, ugyanazon az órán magyarul és románul tanuljanak, egymást váltva, mindenki a maga nyelvén feleljen. A diákok a kifejezéseket mindkét nyelven ismerték, beszélték egymás nyelvét. A nemzetiségek közötti harmóniáról a kántor-tanító, igazgató, Péter Antal gondoskodott. A közművelődési élet az ő idejében élte utolsó virágkorát. Hanyatlása, az ország 1968-ban bekövetkezett adminisztrációs átszervezésével, Tornyának faluvá történt degradálásával vette kezdetét. Néhány éve nagy összefogással sikerült újraéleszteni a magyar oktatást, csakhogy az új tanévtől gyermekhiány miatt kilátástalan helyzetbe kerül az elemi és az óvodai csoport. Nemzetmentő stratégia nélkül a néhány évig pislákolt elemi és az óvodai csoport nem csak itt, máshol is végleg eltűnik. A cikkíró húzza a tornyai példa vészharangját. Hátha meghallják az egymásra acsarkodó politikusok is. /Balta János: Vészharang. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Szeptember 3-4-e között lehet iratkozni a Sapientia marosvásárhelyi karának fordítói szakára – tájékoztatott Hollanda Dénes dékán és Murvai Olga dékán-helyettes. Az egyetem vezetői elmondták, sikerült megszerezni a szak indításához szükséges engedélyeket. Az összesen ötven helyet kínáló angol–magyar, német –magyar és román–magyar szakokra évi 750 euró a tandíj. A végzettek szakfordítói minősítést kapnak. /Antal Erika: Fordítói szak indul a marosvásárhelyi Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

„Mivel Moldvában igencsak felgyorsult az asszimiláció, szeretnénk minél hamarabb a lehető legtöbb községben jelen lenni. Ma már évek kérdése, hogy megőrződik-e egy moldvai faluban a magyarság kultúrája” – foglalta össze legfontosabb céljukat a 39 éves Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) tavaly megválasztott elnöke. A Bákó melletti Lujzikalagorban él Solomon Adrian, aki tizenhárom évi külföldi tanulás és munka után, három éve jött haza. Bákóban érettségizett, 1991-ben, ösztöndíjasként került Budapesten a Külkereskedelmi Főiskolára. Végzettként Magyarországon helyezkedett el, majd rövidebb-hosszabb időszakot töltött Olaszországban. Felesége Külsőrekecsinből származik, és a főiskolára előkészítő, budapesti tanévben ismerkedtek meg. Solomon egyszer Böjte Csaba testvérrel elbeszélgetett, és ez megérlelte a döntést: ideje hazajönni. A Moldvában élő 240 ezer római katolikus közül alig 60 ezren tudnak magyarul. Jelenleg tizennyolc faluban van magyar oktatás, Bákóban is sikerült elindítani az oktatást, ahol sok magyar származású csángó család él, de egy 200 ezer lakosú városban nehéz meggyőzni a szülőket. Még további 25 településen lenne indokolt a magyar tanítás. Elsősorban fiatal tanárok, tanítók jelentkeznek, elsősorban Erdélyből, de érkeznek Magyarországról is. Csángóföldön, a román tannyelvű iskolákban csak heti három vagy négy órában nyílik lehetőség a magyar nyelv tanulására, ezért szükséges iskolán kívüli foglalkozásokon többletet nyújtani a diákoknak. Sok helyen sikerült megszervezni a moldvai csángók hagyományos táncainak, énekeinek, muzsikájának az oktatását is. Iskolán kívül válik lehetségessé a magyar nyelvű imádságok, egyházi szövegek és énekek tanítása is. Egyes helyeken ma is küzdenek a hatóságok gáncsoskodásával, némelyik iskolában találkoznak nyíltan magyarellenes megnyilvánulásokkal is. Az elmúlt tanév elején 1050 diák kezdte tanulni állami iskolában a magyar nyelvet. Azonban minden évben sokan lemorzsolódnak év közben. Sok iskolában igyekeznek kiközösíteni a magyarul tanítókat a tantestületből, több faluban az iskolaigazgatók is akadályozzák újabb magyar csoportok indulását. Előfordul, hogy egyes tanárok megszégyenítik a magyarórára járó diákokat. Az egyház egyes képviselői is gyakran igyekeznek akadályozni a tevékenységet. A magyar kormány az utóbbi két évben 30-32 millió forintot bocsátott rendelkezésükre. Ennél többet kapnak magántámogatóktól, illetve az úgynevezett keresztszülőprogram segítségével. Egy általános iskolás tanuló éves taníttatási költsége 40 ezer forint. Középiskolásoknak a bentlakás térítéséhez évente 150 ezer forint szükséges. A költségvetés nagyobbik részét a keresztszülőprogram révén, Magyarországról biztosítják magánszemélyek, közösségek. /Bajai Ernő: Iskolán kívüli többletek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Elképzelhető, hogy Szatmárnémetiben a 10-es Számú Általános Iskolában két ötödik osztály helyett csupán egy indul a mostani tanévtől, tájékoztatott Reszler István igazgató. Ez nemcsak egy osztály megszűnését jelentené, hanem a tanárok helyzetén is változtatna, hiszen így nem mindenkinek lenne meg a kellő óraszáma. Az igazgató azt is hozzátette, hogy nemcsak ők vannak ilyen gondban, hiszen a középiskolák által indított ötödik osztályok vonzóbbak, s „elszívják” az általános iskolákból a tanulókat. /(ilonczai): Elszívják a középiskolák az általános iskolák elől a diákokat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 27./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium bentlakásába még lehet iratkozni, a Hám János Iskolaközpont Szent Alajos Konviktusába már lezárult a beiratkozás. A bentlakások népszerűsége nem csökken, hiszen itt a diákok a szállás mellett háromszori étkezést is kapnak. A Kölcseyben 102 férőhely van, 62 lány és 40 fiú számára. A Szent Alajos Konviktusba a 120 férőhelyre sokkal többen jelentkeztek, mondta el Ádámkó István, az iskola igazgatója. /Bodnár Gyöngyi: Néhány nap alatt elfogynak a helyek a bentlakásokban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 27./

Az Erdélyi Református Egyházkerület három éve indította el azt a kisdiákok megsegítését célzó programot, amely az Iskolatáska elnevezést kapta. A fő cél a szórványban élő, iskoláskorú gyermekek anyagi és szociális támogatása, akik Erdély olyan régióiban élnek, ahol nincs lehetőségük az anyanyelvükön való tanuláshoz. A beolvadás veszélye fenyegeti az ott élőket. A tanulás lehetőségéhez juttatják a diákokat, s így egy erősebb magyar közösségbe illeszkedhetnek. A 2007–2008-as iskolai évben a program segítségével kétszáznégy támogatott diák tanulhatott valamelyik erdélyi város magyar iskolájában. Az Erdélyi Református Egyházkerület csak a közvetítő szerepét kívánja vállalni: felkutatja a támogatásra szoruló gyermekeket és a segítőkész támogatókat; bemutatják őket egymásnak, amennyiben a felek igénylik, a továbbiakban is készen állnak a segítségnyújtásra. A háttérintézmény kizárásával a támogatás útját kívánják lerövidíteni. Sok szép történet született már ez alatt a rövid idő alatt is ebből a próbálkozásból. Vannak családok, akik rendszeresen tartják egymással a személyes, baráti kapcsolatot. Az Iskolatáska-program másik, igen fontos alapelve, hogy csak erdélyi támogatókra számít. /Balázs Attila programfelelős: Iskolatáska – diáktámogató program. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

Ötödik alkalommal indultak el kéthetes kerekpáros túrára a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai és tanárai. Ez alkalommal az ezeréves határig, a gyimesi csángókhoz látogatnak el, mintegy 1000 kilométeres táv megtételével. Visszafelé a Békási szoroson karikáznak át. Régi diákok is társulnak a csoporthoz. /Kopacz Eszter: Pusztuló kövek nyomdokában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

A Krónika napilap megszüntette saját terjesztői hálózatát, a terjesztést az UH Kiadó Kft. -re bízta szeptember elsejétől, jelezte Deák Attila, a Krónika Kiadó Rt. vezérigazgatója. Eszerint a székelyudvarhelyi cég Hargita, Maros és Kovászna megyében terjeszti majd nemcsak a Krónikát, hanem néhány magyarországi lapot is. Deák Attila tájékoztatása szerint gazdasági okokból saját terjesztőjüket, a Mapress Kft. -t kénytelenek voltak felszámolni, közel kétszáz alkalmazottját szélnek ereszteni. Köllő Bálint, az UH Kiadó Kft. ügyvezetője közölte, jól működő terjesztői hálózatuk van Hargita és Maros megyében, ez Háromszékkel és Gyergyószékkel fog bővülni. /Bágyi Bencze Jakab: Teret nyert az UH Kiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

Az RMDSZ-t tette felelőssé a közös jelöltállítás elmaradásáért Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, a pártlogika győzelmeként jellemezve a tárgyalássorozat kudarcát. Kelemen Hunor, RMDSZ-ügyvezető elnök szerint tíz nappal ezelőtt még elviekben egyetértettek, azóta csak helyekről egyezkedtek. /Benedek Sándor, D. Mészáros Elek: Kútba estek a jó szándékok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora sajtótájékoztatón számolt be a nyári felvételiről, illetve az egyetem infrastruktúrájának bővítését célzó több millió euró értékű európai uniós grant-projektekről. Ami a bentlakás-igényléseket illeti, a kereslet kétszerese a kínálatnak, de a közeljövőben új, 500 férőhelyes bentlakást adnak át a közgazdasági szak hallgatóinak, s más tanintézetek bentlakásaiban is helyet kapnak az egyetem diákjai. „A demográfiai csökkenés ellenére közel 13 ezer első évest köszönthetünk majd az ősszel” –, jelentette ki. A nyári felvételin 4375 térítésmentes helyet foglaltak el, de további 4069 helyet hirdetnek meg a napokban kezdődő felvételire. A fizetéses helyekre 6707 maturandust várnak, de számuk tovább nő, mivel a második – augusztus végén megejtett – érettségi sikeres vizsgázói is jelentkeznek. Hamarosan kezdődik a mesteri fokozatra is a felvételi: itt 3293 térítésmentes helyet hirdetnek meg. Jövő héten kezdődnek a beiratkozások a doktori képzésre: 293 térítésmentes és 413 fizetéses helyre várják végzőseiket. „Szeretnénk elérni, hogy a színház- és filmművészet, valamint a testnevelési karon is lehessen jelentkezni doktori képzésre” – mondta a rektor. Egy európai uniós ötmillió euró értékű grant-projektnek köszönhetően három évig akár havi 8 000 lejes ösztöndíjat biztosítanak 300 doktorandusznak. A könyvtárak az első félévben este tízig, a második félévben éjfélig tartanak majd nyitva, mert Marga szerint a diákokat vissza kell szoktatni a könyvtárakba. Marga szerint nagyon fontos lenne, hogy az országban működő 98 akkreditált felsőoktatási intézményt rangsorolnák. A tudományos kutatás finanszírozásának kutatáspolitikával kellene társulnia. /Nagy-Hintós Diana: Tizenháromezer gólya kezd ősszel a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Több évtizedes kihagyás után Máramarossziget, Szilágysomlyó és Brassó mellett szeptember 15-étől Tordán is önálló gimnáziumban tanulhatnak a magyar diákok. A Jósika Miklósról elnevezett oktatási intézmény a Teodor Murasan Általános Iskolával osztozik majd az épületen, és összesen három tordai iskola magyar osztályait fogadja magába. Az új magyar iskola létrehozását a helyi magyar közösség kezdeményezte, és mintegy tízéves politikai vita és jogi hercehurca előzte meg. A Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt helyi tanácsosai rendre elutasították az RMDSZ helyi szervezete, a magyar egyházak, valamint a Petőfi Társaság iskolaalapító szándékát. Fodor Dóra igazgatónő szerint a cikluskezdő osztályokban nagy az érdeklődés, két-két első, harmadik és hetedik osztály indul, és van remény arra, hogy két ötödik osztály kezdjen. Kiss Tamás szociológus szerint az önálló magyar iskolák nem csupán azáltal hatásos ellenszerei az asszimilációnak, hogy anyanyelvű oktatást biztosítanak. /Varga Réka: A tordai iskolahasadék. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Szlovákiában a gyűlöletlistákon a magyar van az első helyen a tizenöt éves korosztály reprezentatív statisztikai mintájában, másodikon a romák, a harmadik az iszlám terroristák szorultak. A magyar hajlamos arra, hogy saját szerepét kicsinyítse, másra hárítsa a dicsőséget, mondván: mi csak itten élünk ezeregyszáz éve, nekünk semmit se kell tennünk a népszerűségért. Előfordul, hogy kiebrudalnak a szülőföldünkről, betiltanak intézményeket, a történelmi igazságtétel nevében. A romák szinte minden posztszocialista országban szilárdan tartják az első helyet a gyűlöletlistákon, nem akarnak integrálódni, asszimilálódni, dolgozni. Valószínűleg így van ez a magyarokkal is. Csak ezek szobrokat meg emlékműveket állítgatnak ősi szlovák földön, összevissza beszélnek az utcán azon a barbár nyelvükön, iskolát meg tankönyvet akarnak, ahelyett, hogy jó szlovákokká válnának, vagy átköltöznének a Duna másik oldalára. Nem szabad föladnunk a nemes küzdelmet, írta Krebsz János, jól állunk Szerbiában és Romániában is. „Alig kell tennünk valamit, s máris gyűlölnek, megvernek, betiltanak, pedig nemigen járunk népviseletben, modernizáltságunk hasonló fokozatú, alig különbözünk. ” /Krebsz János: Megelőztük a romákat. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Az augusztus 20-án átadott Kisebbségekért-díj egyik kitüntetettje az 1993-ban alapított segesvári Gaudeamus Alapítvány, amely eddig több mint 300 diákot részesített anyagi támogatásban. A Segesváron létesült civil szervezet fő célja a magyar nyelvű oktatás fejlesztése, ösztöndíjakkal támogatja azokat a diákokat, akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem részesülhetnének anyanyelvű oktatásban. Emellett a kiváló tanulmányi eredményeket elérő fiatalokat is megjutalmazzák. Az alapítvány magyarországi támogatással kollégiumot létesített, ahol a távolabbi szórványvidékekről származó diákok kapnak helyet. Lőrincz Éva, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: az alig néhány ezer fős magyar közösséget számláló dél-erdélyi Brassó és Szeben megyéből is érkeznek hozzájuk diákok. A civil szervezet által támogatott diákok a helyi vegyes tannyelvű Mircea Eliade Gimnázium magyar tagozatán tanulnak. Az alapítvány Segesváron művelődési központot is létrehozott a helyi szórványközösség számára, ahol méltó székhelyre találhat a diákokból alapított Kikerics Néptáncegyüttes is. A csángómagyar gyerekeknek nyári tábort, de számítógép-kezelői, matematikai és idegen nyelvi tanfolyamokat is szervező alapítvány vezetői abban bíznak, hogy az épületrész befejezésével újabb kollégiumi férőhelyeket létesítenek. /A jó munka meghozta gyümölcsét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./

Az Elisa Zamfirescu Szakközépiskola /Szatmárnémeti/ közösen a magyarországi II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakiskolával /Kisvárda/ nyert EU-s pályázatot, amelynek célja a két tanintézmény diákjai közötti kapcsolat. A projekt lefutási ideje 12 hónap volt, s ez alatt az idő alatt két alkalommal látogattak diákok a magyarországi iskolába, s ugyancsak két alkalommal fogadtak onnan tanulókat. Emellett két szimpóziumot rendeztek a demokratikus oktatás témakörében. Két alkalommal „A művészet egyesít” címmel előadásokat rendeztek a két ország diákjainak a részvételével. A projekt lezárult, a jó viszony megmaradt a két iskola között. /(ilonczai): Lezárult egy EU-s projekt román és magyar iskolák együttműködésében. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 29./