„Mi nem pereskedést, nem kártérítést akarunk, hanem azt a diplomát kérjük, amelyre szerződtünk az egyetemmel” – fakadt ki egy diáklány annak a tisztázó szándékú március 6-i beszélgetésnek a végén, amelyre a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói és tanárai hívták Magyari Tivadar rektor-helyettest. Többen bemutatták az év elején kötött szerződést, melyből kiderült, az egyetem azt vállalta, hogy néprajz–magyar diplomát ad a diákoknak, ha átmenőjegyet szereznek a két szakon tanított tárgyak vizsgáin, és tanulmányaik végén sikeresen államvizsgáznak. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a néprajz–magyar szak már 2002 óta nem szerepel a meghirdethető egyetemi szakok jegyzékén, és a BBTE egy nem létező szakra hirdetett évről évre felvételit. Mintegy száz olyan diák, és volt diák került most kilátástalan helyzetbe, akik ezen a nem létező szakon tanultak. A szakok körüli zűrzavart az egységes európai felsőoktatási rendszerre való áttérés okozta. A bolognai rendszer szerint ugyanis – melynek elemeit Romániában is törvénybe iktatták – a néprajz szak csak a szociológiával, a magyar nyelv és irodalom szak pedig csakis más nyelv szakokkal párosítható. Magyari Tivadar, a magyar oktatási vonalért felelős rektor elfogadtatta a diákokkal, hogy a beszélgetés a sajtó kizárásával folyjék. Azonban a tanácskozás utáni beszélgetés – amelyre immár a Krónika újságírói is bebocsáttatást nyertek – sem volt kevésbé indulatos, mint maga a tanácskozás. Nem egy rektor-helyettesi kijelentésre kórusban szisszentek fel a diákok cinizmust emlegetve. Számon kérő kérdéseiket a tanáraik is helyeselték. Könczei Csilla antropológus megjegyezte, örvend, hogy egy olyan generáció került ki az egyetem padsoraiból, amelyik nem hagyja annyiban, amelyik fellép érdekei érvényesítéséért. Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetője pedig azt hozta szóba, hogy nagyobb megértést tanúsítottak a diákok helyzete iránt a minisztériumi illetékesek, mint a BBTE rektorátusa, és arra kérte a rektor-helyettest, hogy hatékonyabban lépjenek fel az ügy megoldásáért. Magyari Tivadar a rektorral folytatott egyeztetések alapján csak azt tudta ajánlani, hogy kapjanak csak néprajz diplomát a diákok, és egy másik papíron az egyetem tanúsítsa számukra, hogy a magyar szakot is elvégezték. „Tudja-e biztosítani az egyetem, hogy ezt a papírt elfogadják a különböző intézményekben magyar diploma helyett?” – hangzott a kérdés a diákok oldaláról. A válasz nemleges volt. /Gazda Árpád: Egyetemi szerződésszegés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Az összes határon túli magyar színházat szeretné vendégül látni a következő két évben a Pécsi Harmadik Színház, amely arra készül, hogy 2010-ben, az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) program évében megrendezze a Határon Túli Magyar Színházak Monodráma és Stúdiószínházi Fesztiválját – közölte a teátrum igazgatója. A vendégjátékokra tavasszal és ősszel kerül sor. Elsőként, március 10. és 12. között a Szatmárnémeti Északi Színház mutatkozik be, melynek Harag György Társulata Csáth Géza A Janika című tragikomédiáját adja elő három alkalommal. Emellett Karády Katalin-, Edith Piaf- és Marlene Dietrich-estjükre is várják az érdeklődőket. A következő vendégük egy hónap múlva a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház lesz. /Határon túli magyar színházak vendégszereplése Pécsett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Közel félszáz „mesemondó-palánta”gyűlt össze Déván a Téglás Gábor Iskolacsoport dísztermében az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett Mátyás király mesemondó verseny Hunyad megyei szakaszára. A Lupényból, Petrozsényból, Vajdahunyadról, Csernakresztúrról érkező, valamint a helybeli diákok változatos repertoárral álltak a zsűri elé. /Gáspár-Barra Réka: Mese a Téglásban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Nem idén tartja hatvanadik születésnapját a Tamási Áron Színház, de az ünnep még belefér a társulat hatvanadik évadába. Eredetileg a teátrum alapításának hat évtizedes évfordulóját fesztivállal ünnepelte volna idén ősszel, elképzeléseik szerint különleges színházi seregszemlét alapítottak volna. Bocsárdi László igazgató közölte, az első fesztivál gyakorlati okok miatt csúszik jövő év márciusára, a Deutsches Theater és a cseh nemzeti színház csak ekkor vállalhatja a vendégszereplést. /Váry O. Péter: Születésnap kis késéssel (Hatvanéves a Tamási Áron Színház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./

A felmérés szerint jövőre átlagban 29-re nőhet a hiányzó munkaerő egy kis- és középvállalatra lebontott mennyisége. Az építkezés területén lehet a legnehezebben szakképzett munkást találni. A munkaerőpiacon hiány van a középfokú végzettséggel rendelkezőkből, illetve az olyan felsőfokú szakképesítést birtokló szakemberekből, mint villamosmérnökök, építészek, tervezők és kohászmérnökök. Jelenleg négy cégvezető közül három gondolkodik külföldiek alkalmazásán. Azért nagy a munkaerőhiány, mert az elmúlt években hivatalos adatok szerint 2 millió, nem hivatalos kimutatások szerint pedig 3–4 millió munkás is külföldre távozott. /Hiányzik a munkaerő a romániai kis- és középvállalkozásokból. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Alternatív irodalmi vetélkedőt tartottak Gyergyószentmiklóson. Erdély neves gimnáziumainak negyven irodalomkedvelő tanulója mérte össze tudását Gyergyószentmiklóson, a kilencedik Hermészkedő vetélkedőn. A diákok elemzési készségét fejlesztő, önálló olvasatra-értelmezésre ösztönző alternatív verseny kezdeményezői Orbán Gyöngyi és Fóris-Ferenczi Rita kolozsvári egyetemi oktatók. Írásbeli pályamunkával jelentkezhettek a diákok. A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban zajló második szakaszon újabb írásbeli és szóbeli próbán vettek részt a versenyzők. /Jánossy Alíz: Hermész gimnáziumban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Civil és közéleti iskola rendezvénysorozat utolsó állomásához érkezett a hét végén. A program 2007 októberében indult, keretében 12 erdélyi városban 12 konferenciát tartottak. A rendezvény célja az volt, hogy az erdélyi magyar középiskolás diákok, valamint az első és másodéves egyetemi hallgatók érdeklődését felkeltsék a civil szféra és közéleti kérdések iránt. A csíkszeredai rendezvényt a Sapientia Egyetem épületében tartották március 10-11-én. Potozky László, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítávány elnöke után Kolumbán Gábor egyetemi tanár tartott előadást, illetve Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke beszélt a készülő tanügyi törvényről. Előadást tartott még Zsigmond Csilla egyetemi előadó Székelyföld – számokban címmel. Sándor Krisztina MIT-elnök kiemelte, hogy mind a 12 konferenciára sikerült a leghozzáértőbb személyeket felkérni az előadások megtartására. Az elhangzott előadások hanganyagai a www.civilsuli.ro honlapról letölthetők. /Szabó Katalin Noémi: Véget ért a Civilsuli. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

Március 8-án zajlott Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében a Zrínyi Ilona Matematikaverseny díjkiosztója. A magyarországi döntőbe minden évfolyamból kizárólag az első helyezettek juthattak be. A Matematikában Tehetséges Gyermekekért (MATEGYE) Alapítvány által meghirdetett vetélkedő célja elsősorban a logikus gondolkodás felmérése. Csoportban a harmadik és negyedik osztályos évfolyamban a Hám János Iskolacsoport /Szatmárnémeti/, az ötödik és hatodik osztályos évfolyamban pedig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a hetedik és nyolcadik osztályban pedig ismét a Hám János csapata vitte el a pálmát és lett első. /Bodnár Gyöngyi: A kölcseys és a hámos diákok hozták el a legtöbb díjat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 10./

Hatalmas volt az érdeklődés a marosvásárhelyi statisztatoborzás iránt, ahol Hajdu Szabolcs magyarországi rendező új filmjéhez kerestek embereket: A román-magyar koprodukcióban készülő nagyjátékfilm munkacíme Bibliotheque Pascal. A történet egy erdélyi magyar bábjátékosról, egy fiatal lányanya életéről szól. /Király K. László: Vásárhelyi bábfilmtitkok. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Március 10-én a Kolozsváron megtartott Sapientia-EMTE sajtótájékoztatón Tonk Márton kolozsvári, valamint Hollanda Dénes marosvásárhelyi dékán válaszolt a sajtó kérdéseire. A felsőoktatási tanintézet tavaly hat szak akkreditálását kezdeményezte. Már akkreditálták a marosvásárhelyi karon az informatika szakot, s rövid időn belül sor kerül a csíkszeredai román-angol, valamint az agrár- és élelmiszerbiztonsági szak akkreditálására. A 370 végzős hallgató döntő többsége – 92 százalék – sikeresen államvizsgázott februárban. „Idén a július 10–30. között megrendezendő felvételi vizsgára 1040 helyet hirdet meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem” – kezdte beszámolóját Tonk Márton dékán. Ezek ötven százaléka tandíjmentes. A fennmaradó ötven százalék nagy része (hozzávetőlegesen negyven százalék) költségtérítéses hely, ami azt jelenti, hogy az évi 550–750 eurós összegű tandíjból a hallgatóknak csak 200–350 euró közötti összeget kell fizetniük. A maradék közel tíz százalék pedig teljes tandíjas hely. Új szakokat indítanak tandíjas helyeken, amennyiben a felvételi időpontjáig megérkezik a bukaresti jóváhagyás. Kolozsváron negyven tandíjas helyet hirdetnének meg leendő jogászoknak, Marosvásárhelyen pedig fordító-tolmács szakra gondoltak. A magyar nyelvű jogászképzés még gyerekcipőben jár, a fordító-tolmács szak szinkrontolmácsokat is képezne. Angol, német és román műszaki fordítókat is képeznek majd. A már akkreditált egyetemeken államvizsgázó Sapientia-hallgatók elé nem várt akadályok gördültek, de a legtöbben nagyon jó eredményt értek el. Hátrányos helyzetben van a Sapientia: míg a román állami egyetemek 10–20 millió eurós nagyságrendű EU-s támogatásra pályázhatnak, a Sapientia magánegyetemként ezt nem teheti meg. A kutatásprogramokat beépítették az egyetem Tudományos Kutatási Osztályába, a testület élére pedig Kása Zoltán egyetemi tanár került. A kuratórium döntött a távközlés, valamint számítógépes művelettervezés és gyártásbeállítás szakok majdani indításáról is. Az infrastrukturális beruházások értéke idén Kolozsváron eléri a négymillió eurót, Marosvásárhelyen pedig meghaladja a hárommilliót. Ezeket az összegeket újabb ingatlanok építésére, felszerelésére szánják. /Nagy-Hintós Diana: Végső szakaszához érkezett a Sapientia akkreditálása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Saját koalíciós partnere sem hiszi el Gyurcsány Ferenc értelmezését az elbukott népszavazásról. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár és egyben az SZDSZ kampányfőnöke egyértelműen utalt arra, hogy a választók a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésével leváltották Gyurcsány Ferencet. Kóka János és Horn Gábor az SZDSZ kampánysátrában nézte Gyurcsány Ferenc beszédét. Gyurcsány éppen annál a résznél járt, amikor a választók motivációit elemezte. Mint mondta, voltak, akik azt mondták, hogy nem akarják a 300 forintos vizitdíjat fizetni, s ezért voksoltak. Horn Gábor erre megjegyezte:„Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p... csába! Valljuk be!” (hírTV) /Horn: Feri, azt mondták, hogy menj a p... csába! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Budapestnek két arca volt a népszavazás napján: az egyik vaskordonos, diktatórikusnak tűnő szoldateszka vasas-fegyveres, csikorgó erőfitogtatása, s ezt felerősítette a Parlament felé vezető utakat elzáró, az Országházat duplázva körbeálló Nagybudapesti Vasfal. Máshol pedig volt egy riadt, más alkalmakkor cinikus és éles hangú társaság, amely Gyurcsány kormányfő szánalmas traktáját szürke arccal állta végig. A balliberálisok székházában Kóka János miniszter azt bizonygatta, hogy pártja számára bekövetkezett a Nagy Diadal: félmillió ember szavazott az országot mentő Nagy Nemmel. Ezután a miniszterelnök bejelentette, hogy az övék a diadal. Hiszen kérdésenként ,,csak” hárommilliónyian szavaztak Igennel, s az a négymillió, aki otthon maradt, az mind az övék. /Sylvester Lajos: A Nagybudapesti Vasfal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Barabás János reagált Kuszálik Péter Némely dolgokról című „írására”. Ez a cikk bosszantó, lehangoló. Nem Basescu elnök az oka az erdélyi magyarság megosztottságának, ő csak kihasználja a meglévő helyzetet. Az úgynevezett neptunos politika még az államelnökkel való kokettálásnál is rosszabb volt, sőt máig rontja az erdélyi magyarság helyzetét. A magyarság rákfenéjét a hamis egységre való felhívás körül kell keresni. Ha valaki egységre szólít azzal a céllal, hogy aztán szép csendben a magyarság helyzetét hagyja romlani, az nem jó szándékú cél. Úgy nem lehet megbékélni, hogy abból ismét a magyarság kerüljön ki vesztesként. A megbékélés Székelyföld területi autonómiája és az egész Erdélyre érvényes kulturális autonómia nélkül elképzelhetetlen. /Barabás János: Hozzászólás a „Némely dolgokhoz”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./ Előzmény: Kuszálik Péter: Némely dolgokról. = Népújság (Marosvásárhely), 2008. febr. 26.

Legalább húsz osztályra való háromszéki elemista ingázik naponta faluról városra vagy a községközpontba, holott minden településen működik I–IV. osztályos iskola. De nem csak a diákok utaznak, hanem a tanítók, tanárok is, ráadásul az sem ritka, hogy olyan faluba érkezik meg minden reggel egy városi pedagógus, ahonnan naponta jár be a városba tanítani a helyi oktató. Az I–IV. osztályosok utaztatása legalább ötven faluban befolyásolja vagy éppen veszélyezteti az elemi tagozat működését. Jelenleg háromszázhatvannyolc 6–10 év közötti gyermeket hordanak szüleik a községközpontba vagy a közeli városi iskolába, ami azzal egyenlő, mintha ötven faluból évfolyamonként két-két I–IV. osztályos tanulót vinnének el. S mivel sok kis településen alig van összesen húsz elemistakorú gyermek, ha onnan nyolc ingázik, az ott maradóknak egyetlen összevont osztályban kell tanulniuk. /Fekete Réka: Ingázási láz már elemiben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Március 9-én, vasárnapi istentisztelettel és az azt követő ünnepi műsorral emlékeztek Désaknán a református templomban az 1848–49-es szabadságharcra. Az istentiszteletet követő megemlékező műsor mottójául a tiszteletes a dési 1. sz. Általános iskola irodalomszakos tanárával, Tárkány Margittal közösen Wass Albert hazaszeretetét, a szülőföldhöz, a Mezőséghez való ragaszkodást jelölte meg. A mintegy 60 gyermek által bemutatott zenés-verses összeállítás során forradalmi dalok is elhangzottak – a diákok a fellépést mintegy főpróbának szánták a dési megemlékező ünnepség előtt. Végül Faragó István lelkész a Communitas Alapítvány támogatásával vásárolt, valamint a Heltai Alapítvány adományából származó könyvekkel köszönte meg minden tanulónak a fellépést. /Désakna. A szabadságharcra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12/

Szőcs Géza 1987-ben felkereste Amerikában Wass Albertet. Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy a rendszerváltás után a magyar közvélemény egy része még mindig azt a román vádat fogja szajkózni ellene, hogy háborús bűnös, tehát fasiszta, akkor így válaszolt volna: no, akkor az a rendszerváltás sem sikerült a legjobban. A magyar kohéziós erők megroppantak, mutatott rá Szőcs Géza. Wass Albert írásaiban, közéleti szerepléseinek dokumentumaiban nem találjuk nyomát idegengyűlöletnek, nemzetiszocialista ideológiának, más népek vagy nemzetek megsemmisítését célzó szándékoknak. A funtineli boszorkány, az erdélyi román nép életének olyan szeretettel történő ábrázolása, hogy az csak a legnagyobb román prózaírók műveihez hasonlítható. „Ahogyan Esterházy János Szlovákiában, ahogyan Bethlen Béla kormánybiztos Erdélyben történelmileg vitathatatlanul nemes és bátor fellépésének emlékét elhomályosította a „magyar gróf” mint szimbolikus figura ellen primitív panelekkel operáló gyűlöletkeltés, úgy Wass Albertnek is bűnhődnie kellett a származása miatt” – emelte ki Szőcs Géza. Az Egyesült Államokban letelepedő Wass Albert múltját az akkor rendelkezésre álló eszközökkel, a bevándorlási hatóságok és a titkosszolgálatok alaposan és mindenre kiterjedően ellenőrizték, ezt hangsúlyozni kell. Számos próbálkozás történt Wass Albert írói helyének meghatározására, életművének elhelyezésére a magyar irodalom történetében. Ezeket azonban mindig lesöpörte „a mi antiszemita grófunk” fantomjának sztereotípiája. /(Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. = Erdélyi Napló, 2008. febr. 20., folyt. : febr. 27., márc. 5., márc. 12./

Az RMDSZ kezdeményezésére március 12-én a kormány elfogadta az 1999/105-ös kormányrendelet módosításait, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött romániai állampolgárok kárpótlásának kérdésében folyó következetlen jogalkalmazási gyakorlat egységesítését szolgálja. Hosszú éveken át egyes nyugdíjosztályok és egyes bíróságok visszautasították a kárpótlási kérést azon magyar kérelmezők esetében, akik a román fennhatóság alatt lévő Dél-Erdélyből etnikai okok miatt Észak-Erdélybe menekültek. Emiatt az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, amelynek döntése következtében a főügyész jogegységesítési folyamodással fordult a Legfelsőbb Bírósághoz. /Egyenlő bánásmód az etnikai alapon üldözöttek kárpótlásában. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./

Közhasznú szervezetté nyilvánította a kormány az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítványt. A rendelet lehetővé teszi többek között, hogy a közhasznú civil szervezetek ingyenesen vegyenek használatba köztulajdonban levő javakat. Takács Csaba, az alapítvány elnöke nem válaszolt a Krónika hívásaira, Markó Béla RMDSZ-elnök nem ért rá, Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke későbbre ígérte válaszait a Krónika kérdéseire. Takács a Transindex portálnak elmondta, az intézkedés lehetővé teszi, hogy a Communitas a közeljövőben többletfinanszírozásban részesüljön. Pályázhat ugyanis a kormány által meghirdetett különböző programokon keresztül megszerezhető pénzösszegekre is. Az új státus nem változtatja meg a szervezet pénzügyi ellenőrzésének a szabályait. A módosuló jogszabály tiltja, hogy a közhasznú szervezetek „politikailag elkötelezett” tevékenységet folytassanak, politikai pártokat, politikai vagy választási szövetségeket, valamint köztisztségeket viselő vagy ezekre pályázó személyeket támogassanak. A Communitas Alapítvány és az RMDSZ összefonódásaira korábban a Számvevőszék is felfigyelt. Egy ellenőrzés során megállapította, hogy a Communitas nem tett eleget a kisebbségi alapok elosztásáról szóló jogszabályi előírásoknak. E kormányhatározatok rögzítették, hogy nem részesülhetnek a kisebbségeknek szánt pénzekből olyan szervezetek, amelyek parlamenti pártként is költségvetési támogatáshoz jutnak. A Krónika korábban közölte, az RMDSZ a Communitas tulajdonaként telekkönyveztette azt a kolozsvári ingatlant, amelyben a szövetség ügyvezető elnöksége működik, és az alapítványra terhelte az ügyvezető elnökség működési költségeit. Amikor a Krónika ezt megírta, azt a hivatalnokot büntették megrovással, aki az adatokat kiszolgáltatta. A Krónika arra is felhívta a figyelmet, hogy a Communitas a költségvetésből kapott összegeknek csupán harmadrészét osztja ki nyilvános pályázatokon. A fennmaradó kétharmaddal még soha nem számoltak el a romániai magyar közösség előtt. A Krónika tényfeltárásai nyomán az alapítvány honlapot hozott létre, amelyen immár a nyilvános pályázatokon megítélt támogatások visszakereshetők. A kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996-os párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. 1997-től az RMDSZ-nek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, különben elesett volna a politikai alakulatként kapott támogatástól. Az EMKE kuratóriuma az RMDSZ vezérkarából állt. A kuratóriumot ma Takács Csaba, az RMDSZ tavaly leköszönt ügyvezető elnöke vezeti, tagjai: Kelemen Hunor jelenlegi ügyvezető elnök, Szép Gyula, Lakatos András és Kovács Péter ügyvezető alelnökök, Lakatos Péter és Seres Dénes képviselők és Verestóy Attila szenátor. /Gazda Árpád: Több pénz, több kockázat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

Erőteljes nacionalista kampány folyik Ukrajnában a magyar szimbólumok helyreállítása kapcsán, amely már kisebb diplomáciai súrlódást is okozott Kijev és Budapest között. Ukrán szélsőségesek elsősorban a vereckei honfoglalási emlékmű tervezett felavatása, valamint a munkácsi turulmadaras alkotás visszaállítása miatt tiltakoznak. Emiatt Sólyom László köztársasági elnök a napokban lemondta ukrajnai útját, sőt a magyarok bejövetelének emléket állító alkotás március 14-ére tervezett avatóünnepsége is későbbi időpontra csúszik. Ungváron március 12-én mintegy félszázan tüntettek a szélsőjobboldali Ukrán Nacionalista Kongresszus és más szélsőséges szervezetek felhívására a vereckei emlékmű és a Kárpátalján szerintük erősödő ruszin szeparatizmus ellen „Kifelé Ukrajnából a magyar imperializmussal!” és „Nemet mondunk a külföldi provokációkra” feliratokkal. Válaszként a kárpátaljai megyei tanács visszautasította az ukrán nacionalista szervezetek vádjait. A 150 ezres lélekszámú kárpátaljai magyar közösség 1996 óta szorgalmazza emlékmű felállítását annak a 2,5 méter magas, régi obeliszknek a helyére, amelyet a Kárpát-medencébe bevonuló honfoglaló magyarok tiszteletére emeltek a Vereckei-hágón, és amelyet 1964-ben lebontottak. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) több mint tíz évvel ezelőtt már kísérletet tett az emlékmű felállítására – felkérésére Matl Péter szobrászművész neki is látott az alkotásnak –, de az ukrán hatóságok „megfelelő engedélyek hiányában” megakadályozták a tervet. Az emlékmű felállítását korábban támogatásáról biztosította Viktor Juscsenko ukrán államfő is. Idén januárban a probléma rendezésére létrehozott szakértői bizottság úgy határozott, hogy Matl Péter fejezheti be a szoborkompozíciót, amelynek költségét a magyar állam vállalta fel. Az épülő emlékművet a Szvoboda Összukrajnai Szövetség Voliny megyei szervezete a napokban a magyar állam jelképének nevezte, és a Vereckei-hágón kialakítandó park szerinte Magyarország egykori határát állítja vissza. A munkácsi turulmadaras emlékmű egy héttel ezelőtti visszaállítását a zakarpat.info ungvári internetes hírújság bírálta élesen. Erdélyben Aradon az 1890-ben felavatott Szabadság-szobrot 1925-ben a Ion. I. C. Bratianu vezette román kormány eltávolíttatta, a szoboregyüttes darabjait 1999-ig az aradi várban őrizték, amikor Radu Vasile kormánya átadta az aradi minorita rendnek. A restaurált alkotást 2004. április 25-én avatták fel újra, az aradi Tűzoltó téren román nacionalisták füttykoncertje közepette. Mátyás király 1902-ben felavatott kolozsvári lovas szobrának talapzatáról az 1918-as impériumváltást követően a román hatóságok eltávolíttatták a magyar címert, 1945-ben pedig a Mátyás király feliratot a semleges Mathias Rex szövegre cserélték. 1992. december elsején Gheorghe Funar akkori polgármester az 1932-ben egyszer már elhelyezett, „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Baiánál, mikor a győzhetetlen Moldva ellen indult” – feliratú táblát illesztetett a talapzatra Mátyás román eredét, illetve Stefan cel Mare moldvai vajda elleni sikertelen portyáját bizonygatva. A Maros megyei Fehéregyháza melletti Ispánkútnál Petőfi Sándor feltételezett elestének helyén álló, 1969-ben leleplezett emlékművén a kőbe faragott Petőfi-arcképet az 1990-es évek elején ismeretlenek kalapáccsal rongálták meg, emiatt 2005-ben bronz féldomborműre cserélték ki, majd az emlékművet restaurálták. Az 1911-ben felavatott pozsonyi Petőfi-szobrot többször meggyalázták, legutóbb 2007 tavaszán levágták a költő és a múzsáját jelképező szoboralakok kezét, az alkotás sérülékenyebb részét „lefaragták”. /B. E. L. : Kárpátaljai emlékművita. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./

A magyar identitásvesztés leghangsúlyosabb a szórványfalvakban és nagyvárosokban. Enyhítése érdekében perspektívabővítésre lenne szükség a szórványpolitikában – mutatott rá Kiss Tamás szociológus. A Fehér megyei Tür nevű falucskában a lakók családneve: Szabó, Tarkó, Nemes, de a magyarul elhangzó köszönést románul viszonozzák. Ádámos az utolsó település, amelynek a neve magyarul is szerepel a helységnévtáblán. Tür falucska még jelzőtáblával sincs ellátva: se magyarul, se románul. Kémenes Lóránt gyergyószentmiklósi római katolikus plébános, amikor tavaly megkapta kihelyezését az érsekségtől, nehezen akadt a falura. Magyarul beszélők alig vannak. A plébános két nyelven prédikál. Türben már régen nincs magyar iskola. Balázsfalván is csak nehezen lehetett megmenteni az iskola magyar tagozatát: Kémenes plébános elvállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását, hogy megmenthessék az iskolát. A balázsfalvi általános iskola magyar tagozatán jelenleg I–IV. osztályba nyolc gyerek jár, az általános iskolába összesen 28. „Leginkább románul beszélünk már a családban és a barátaimmal is. Az iskolában jó, mert gyakrabban hallom a magyart, mint otthon” – mondja az egyik gyerek. „Minden évben újra kell vívni a harcot a magyar oktatásért” – vallja a tanító néni, Marginean Adél. Balázsfalva 13 ezer lakosának öt százaléka magyar, legtöbbjük vegyes házasságban él. Az asszimiláció súlypontjai nem a dél-erdélyi szórványfalvak, hanem a nagyvárosok, Brassó, Temesvár, Arad, Kolozsvár vagy Nagyvárad lakótelepei – magyarázta Kiss Tamás. /Barabás Márti: Az asszimiláció színterei. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Időseknek és gyerekeknek segítséget nyújt, hasznos, szórakoztató programot kínál a csíkszeredai több mint 15 éve működő Riehen Egyesület. A Riehen Egyesület nonprofit, apolitikus és humanitárius célok szolgál, tevékenységében a karitatív projektek és szociális szolgáltatások foglalják el a legfontosabb helyet. Ilyen az idősek számára szervezett rendszeres segítségnyújtás havi pótnyugdíjak, névnapi, húsvéti és karácsonyi élelmiszercsomagok formájában, valamint az ünnepek idején kisiskolás gyerekek köszöntő műsorával. Az egyesület munkatársai az ajándékok mellett lelki támaszt is igyekeznek nyújtani. A Xantusz János Általános Iskolában napközis foglalkozást és meleg ebédet biztosítanak mintegy 30 gyereknek. A Riehen Egyesület részt vállal a gyulafehérvári Caritas otthoni betegápoló és szociális központjának költségeiből: ingyenesen biztosítja a székhelyet, az elmúlt évben fizette a közköltséget, továbbá biztosította két ápoló szakember fizetését. A Providentia Idősek Klubjában programokat, valamint étkeztetést kínálnak. A klub működtetési költségeit Csíkszereda önkormányzata, valamint a testvérváros, Riehen biztosítja. A pottyondi Erdei Iskola vendégház elsősorban gyerekeknek kínál oktató-nevelő-szórakoztató programokat. /Takács Éva: Mérleget von a Riehen Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke szerint az RMDSZ mocskos kampányt folytat az MPP ellen, az RMDSZ megbízottjai több személyt felkerestek a Kárpátokon túli megyékben, akiket anyagi juttatás fejében megpróbáltak meggyőzni, hogy tegyenek bűnvádi feljelentést az ügyészségen, amelyben azt nyilatkozzák: az alakulat beleegyezésük nélkül használta fel személyi adataikat. A politikus úgy tudja, a rivális politikai szervezet előre megszerkesztett formanyomtatványokat bocsátott az MPP Neamt és Galac megyei, valamint bukaresti támogatóinak rendelkezésére, az akciót pedig Fekete Emőke, az RMDSZ államtanácsosi rangú jogásza irányítja. „Hangfelvétel megvásárlására kaptam ajánlatot, amely bizonyítja, hogy Fekete Emőke utasításokat adott az aláírások hitelességének ellenőrzésére. Erkölcsi okokból visszautasítottam a vásárt, mert nem kívánok leereszkedni az RMDSZ mocskos módszereinek színvonalára” – nyilatkozta Szász. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke visszautasította az MPP-elnök vádjait. Fekete Emőke államtanácsos azt nyilatkozta, értetlenül szemléli Szász állítását. „Mi kizárólag korrekt eszközökkel ütköztetjük elképzelésünket az MPP-ével” – mondotta az RMDSZ-tisztviselő. Fekete Emőke a bukaresti törvényszékhez fordult az MPP bejegyzési dossziéjának tanulmányozása végett. Elismerte: a dosszié áttanulmányozásakor betekintést nyert az MPP-támogatók aláírását tartalmazó ívekbe is. /R. Sz. : Manipulált aláírók? = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Az RMDSZ-t vádolja Szász Jenő MPP-elnök amiatt, hogy az MPP bejegyzése húzódik. Szerinte az RMDSZ nyomást gyakorol MPP-listákat aláíró személyekre: ne ismerjék el aláírásuk hitelességét. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke elutasította Szász vádjait, mondván: „az MPP bejegyzése nem az RMDSZ dolga”. „Szász alighanem valami disznóságot művelt, és most az RMDSZ-re keni” – tette hozzá. /Az RMDSZ-t támadja Szász. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./

,,Székelyföld nem létezik. Esetleg az itt lakók lelkében, de valójában nincs is, irányíthatóság, fejleszthetőség szempontjából a mai politikai, közjogi helyzetben Székelyföld nem létezik” – jelentette ki Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke. Fazakas Tibor, az MPP sepsiszentgyörgyi alelnöke úgy véli, a Demeter által mondottak híven tükrözik a megyei tanács vezetőségének és az RMDSZ többségének álláspontját. Ilyen körülmények között természetesnek tekinthető, hogy kudarcra ítéltettek eddigi akcióik. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások (Csutak István vitaindító cikkét említette) Székelyföld megbüntetéseként is felfoghatók. Demeter János megismételte álláspontját: ,,Autonómiát csak jól fejlett gazdasági struktúrára lehet építeni”, és elmondta, nem a megyei tanács feladata gazdasági fejlődést produkálni. /Farkas Réka: Nem létező Székelyföld? (Fazakas Tibor vitatja Demeter János állításait) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

Március 11-én a Tricolorul című román lap fő helyen, színesben közölte le a magyar kokárda fényképét, ráadásnak melléje a meghívó szövegét: az 1848-as forradalom 160. évfordulója alkalmából az RMDSZ március 15-én Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél szervezi meg országos központi ünnepségét, hogy általa újra demonstrálja minden magyar összetartozását. A Tricolorul a szélsőségesen sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt napilapja, ilyen minőségében a kokárdát és meghívót bűnjelnek szánta. A szalagcím: A magyar soviniszták románellenes kiáltványokkal árasztották el Erdélyt. Ezt a vészjósló leleplezést hivatott bizonyítani a piros-fehér-zöld kokárda és a mellékelt meghívó, noha ezekben nyoma sincs magyar sovinizmusnak, románellenességnek. A Romania Mare (a Tricolorul testvérlapja) március 14-i számának egyik öles címe: Figyeljünk oda, mi készül március 15-re; ne mondjátok, hogy nem szóltunk idejében. Még nagyobb veszélyt jósol egy másik cím: A magyar soviniszták készülnek szétdarabolni Romániát. A cikk szerint az RMDSZ, a Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács „veszett kutyái” Hargita, Kovászna és Maros megyét ismét ki akarják szakítani az ország testéből. Népgyűlést hívnak össze Marosvásárhelyre, de a Nagy-Románia Párt és elnöke, Corneliu Vadim Tudor leleplezi a „barbárok” szándékait, akiket már rég be kellett volna vetni a Balatonba, hogy ott kiáltsák ki az autonómiájukat. Hasonló tartalmú eligazítást tartalmazott a Romania Mare hetilap március 7-én: Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatás folyik, minek következtében az itteni románok türelme elérte a végső határt. Mi a megoldás? A lapszám Unguri rovatának szalagcíme így hangzik: Március 15-én a magyarok ismét kiviselik magukat. Románok, vessétek magatokat rájuk, rájuk, rájuk, az édesanyjukra is! A cikk közli: mivel Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar résen áll, Hargita és Kovászna megye nem kerül a „fasiszta Magyarország” tulajdonába. A román extrémizmus évről évre ugyanígy próbálkozott március 15. megünneplésének betiltásával. Fő érve mindannyiszor az volt, ami ma is: a népgyűlések ki akarják mondani Erdély Magyarországhoz csatolását. A Vatra Romaneasca 1995. június 1-jei nyilatkozata leszögezte, hogy ezek az ünnepségek „az RMDSZ hungarista, szecesszionista, irredenta politikájának megnyilvánulásai”, amelyek polgárháborút robbanthatnak ki. 1998. március 14-én a Nagy-Románia Párt is közleményt adott ki: március 15. megünneplése a románság megalázása, ezért be kell tiltani. Gheorghe Funar, akkor még a Román Nemzeti Egységpárt és Vatra Romaneasca élharcosa jelezte: „magyar invázió készül, hogy kiszakítsa Erdélyt Románia szívéből. ” /Barabás István: Kinek veszélyes? = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

Egész napos rendezvény keretén belül emlékeztek meg március 14-én Nagyenyeden 1848 március 15-re a Bethlen Gábor Kollégiumban. A diákok történelmi jellegű képkiállításon vettek részt, ahol Kónya Mária történelem szakos tanár a Szent Koronáról tartott előadást. Az ünnepség a díszteremben folytatódott ahol a Kónya Tibor iskolalelkész irányítása alatt cserkészcsoport zenés irodalmi összeállítással elevenítette fel március 15-ét. Az esemény fénypontja az elemisták ének- és táncbemutatója volt. A várudvaron megkoszorúzták a Széchenyi István emléktáblát. /Szakács Bálint: Ünnep a Bethlenben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Mikolában is megemlékeznek az 1848–1849–es forradalomról és szabadságharcról. Március 15-én az iskola épülete előtt található hősök emlékművénél a helyi diákok kulturális műsorral fognak szerepelni. /(fi): Emlékünnepség Mikolában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 15./

Ki mennyire elégedett az iskolai vallásoktatással, erre keresték a választ a riportban. Arad megyében különösebb gondok, panaszok nincsenek a vallásoktatásra, legalábbis hozzánk nem érkeztek el – mondta Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Szerinte nem fogadható el, hogy a vallásoktatás tantárgyszerűen folyik. A megye magyar nyelven (is) oktató iskoláiban a diákok általában református, katolikus vagy evangélikus vallási nevelésben részesülnek, attól függően, hogy az illető településen milyen felekezet erősebb, melyiknek van több híve. Az aradi magyar baptisták még nem próbálkoztak hitoktatással az iskolákban. A szórványban más a helyzet. Erre jellemzőbb példa Borossebes, ahol évtizedekkel ezelőtt sokkal erősebb, nagyobb létszámú katolikus és református közösség élt, mára viszont szinte teljesen elfogytak a hívek. A borossebesi magyar gyerekek ma már kénytelenek román iskolába járni, így a vallásoktatás kérdése is megpecsételődött. Sajgó Katalin egy ideig még az iskolában tartotta egy szűk csoportnak a vallásórákat, ma viszont már saját otthonában gyűlnek össze a megmaradt katolikus vallású diákok. A reformátusoknál rosszabb a helyzet. Balla Sándor lelkész elmondta, felkereste a három református gyermek szüleit, hogy az iskolában, vagy nála, a parókián szívesen oktatná őket, de a szülők elzárkóztak, mondván, hogy nem engedik egyedül el csemetéiket. Inkább ortodox vallásórára járnak. Temes megyében kiemelten vallásos nevelést biztosít a Gerhardinum Római Katolikus Líceum, a megye valamennyi iskolájában folyik hitoktatás. Valamennyi felekezethez tartozó gyereknek van rá lehetősége, hogy az iskolában vagy a templomban, anyanyelvén vallásos nevelésben részesüljön. Temes megyében a katolikus hitoktatás hét nyelven folyik: magyarul, németül, románul, horvátul, bolgárul, szlovákul és csehül is. Fazakas Csaba református esperes elmondta: megyeszerte minden református felekezethez tartozó gyereknek biztosítják a lehetőséget, hogy anyanyelvén részesüljön vallásos nevelésben. A vallásoktatás kérdése Fehér megyében a magyar nyelvű iskolákban, nem szült vitákat. Magyarlapádon iskolában a gyerekek egytől egyig reformátusok. Hunyad megyében akad néhány olyan gond, ami sokakat érint, de kevesen beszélnek róla nyíltan. A szórványközösségekben a szülők nyíltan nem vállalják, hogy ellenszegüljenek az iskolai vallásoktatásnak. Jelenleg a többségi, ortodox vallású diákok mellett saját vallásoktatókkal rendelkeznek a római katolikus, református, baptista és pünkösdi vallású gyermekek. A vallásoktatónak számtalan kritériumnak kell megfelelnie. Rendelkeznie kell megfelelő iskolai (teológiai vagy vallástanári) végzettséggel. A szórványvidéken kevés a magyar gyermek, a legtöbb tagozatos iskolában a vallástanórákat nem lehet kellőképpen megfizetni. Ezért kevés a szakképzett vallástanár is, szakképzetlen személy végzi az oktatást, vagy az ezerféle gyülekezeti gonddal leterhelt lelkipásztor. /Irházi János, Pataki Zoltán, Szakács Bálint, Gáspár-Barra Réka: Vallásoktatás az iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Székelykeresztúron számos hely idézi az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc történéseit, valamint a forradalom költője, Petőfi Sándor emlékét. Az 1990 utáni években a Petőfi Sándor Általános Iskola előterében talapzatra került Márkos András 1948-ban mintázott és a szentkeresztbányai gyárban kiöntött, majd sokáig múzeumi raktáron tartott vas-Petőfije. Ezekben az években Demeter István helyi, fiatal szobrász elkészítette Orbán Balázs, Berde Mózes (1848-as kormánybiztos) bronzszobrát és Zeyk Domokos (Pefőfi honvéd-százados bajtársa) kőszobrát. A három személyiség nevét egy helyi iskola viseli, a szobrok az iskolák előtti parkokban állnak. Dunakeszi testvérváros 1998-ban, a szabadságharc 150. évfordulóján Petőfit és Bem tábornokot ábrázoló bronz kompozíciót állított fel a Gyárfás-kúria udvarán, majd 2005. március 15-én a Dunakeszin élő lengyel kisebbség helyezett el Bem József-emléktáblát a kúria falán és az épület előszobájában megnyílt a Petőfi-emlékszoba. Most pedig március 15-én a Csekefalvi utca sarkán álló épületre újabb Petőfi-emléktábla kerül a következő felirattal: „E ház helyén állt az egykori Szakál János-féle vendéglő, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte. ” /Fodor S. Sándor: Székelykeresztúr. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

Ötödik alkalommal adták át március 14-én Kalotaszentkirály-Zentelkén az Okos Márton és Kiss B. Attila által alapított Gyarmathy Zsigmond-ösztöndíjakat és a Pécsi L. Dániel budapesti heraldikus által készített okleveleket. A helyi Ady Endre Általános Iskola diákjainak Talpra magyar című összeállítása után a történelem vetélkedő díjait is kiosztották Winkler Gyula az EP-képviselő gratulált az ösztöndíjat elnyerő diákoknak. Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor parlamenti képviselő, Máthé András parlamenti képviselő is szólt az egybegyűltekhez. Mihály Erzsébet a Gyarmathy-ösztöndíj kuratóriumának elnöke elmondta: idén öt tanuló részesült a 600 lejes Gyarmathy Zsigmond-ösztöndíjban. /D. I. : Kalotaszentkirály-Zentelke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Kolozsváron a napokban előfordult, hogy magyarul beszélő fiatalokat nem szolgáltak ki az üzletben, március 15-én pedig a Magyar (1989. december 21.) utcai rendőrőrs előtt kegyetlenül megvertek egy kokárdát viselő tizenhét éves magyar fiatalembert, aki a Szent Mihály-templomban sorra kerülő március 15-i ünnepségre igyekezett. A rendőrségnek sikerült azonosítania a tetteseket. Őrizetbe vették őket, a bíróság úgy döntött: a két román fiatalt rablótámadás és más erőszakos cselekedetek gyanújával szabadlábon vizsgálják. Március 15-én zajlott Kolozsváron az Új Jobboldal és a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület ellentüntetése, amely során magyarellenes jelszavakat skandáltak. Mintegy ötven-hatvan tüntető jelent meg Kolozsváron a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren az ellenrendezvényen. A szónokok hangoztatták, hogy ezután a világ összes magyarjának ünnepnapján nyilvánosan ki fogják fejezni véleményüket Románia területi elidegeníthetetlenségéről. A felszólalók /egyikük a városháza protokollosztályának munkatársa/ az ország ellenségeinek nevezték a március 15-ét ünneplő magyarokat, és megígérték: ha a hatóságok nem képesek rendet teremteni a székelyföldi autonómiát követelők soraiban, majd ők és más nemkormányzati szervek megteszik azt. Ugyanakkor a Legfelső Védelmi Tanács összehívását és az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelték. Transzparenseken ez is szerepelt „Székelyföld román föld!”, „Ki a magyarokkal az országból!”, „Cluj nem Kolozsvár!”. Lészai Lehel, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tizedikes diákja a Szent Mihály-templomban megrendezendő ünnepségre igyekezett. „Bűne” csupán az volt, hogy kokárdát viselt, és kezében gondosan felcsavart magyar zászlót tartott. Egy csoport ismeretlen suhanc szó nélkül nekiesett, és az első ütések után még a járdára zuhanva is kegyetlenül ütötték-rúgták. Az áldozatot végül a rendőrőrs emberei vették pártfogásba, miután a tettesek elfutottak. Közel ezer személy vett részt március 15-én a főtéri Szent Mihály templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul felolvasta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét. László Attila, megyei RMDSZ-elnök szerint „emlékezve vállaljuk közös múltunkat, jelenünket, de itt munkálkodik a jövő. Tíz évvel ezelőtt ezt a szép ünnepet nem lehetett így megülni a nacionalista acsarkodások miatt, Azóta megváltozott a világ, de most is léteznek ebben a városban olyanok, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsenek. Ám vannak olyanok is, akik felnéznek ránk, magyarokra és tisztelnek minket” – közölte. Az egykori Biasini-szálló épülete előtt már több mint ezer ember gyűlt össze. Jancsó Miklós színművész Petőfi verset szavalt, majd a református kollégium énekkara elénekelte a Szózatot. „A Széchenyi téren a Vasgárda utódszervezete tartott gyűlést. Ugyanezek a szélsőséges egyének megvertek egy fiatalembert, mivel kokárdát viselt, és kezében egy felcsavart magyar zászló volt” közölte Eckstein-Kovács, hangsúlyozva: a törvény lehetővé teszi nemzeti szimbólumainknak a használatát. „De a parlamentben is létezik épp elég nacionalista törekvés. Voiculescu szenátor dupla fizetést adna a Székelyföldön tanító románoknak, Funar pedig költségvetési pénzből ezer eurót adna minden romániai magyarnak, aki áttelepül Magyarországra” – mondta Eckstein-Kovács. A román kormányfő üzenetét Calin Platon prefektus tolmácsolta, majd elítélendőnek minősítette a kolozsvári magyarveréses esetet. Erdély nem kizárólagosan román, és nem is kizárólagosan magyar, Erdély a románok és a magyarok közös hazája, ez természetesnek tekintendő a határok nélküli Európában – hangsúlyozta március 15-én Marosvásárhelyen a nemzeti ünnep alkalmából Markó Béla, a RMDSZ elnöke. /N. -H. D, Ö. I. B. : Véres megemlékezés Kolozsváron a március 15-i eseményekre. Kokárdás magyar fiatalembert vertek meg egy belvárosi rendőrőrs előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Lészai Lehel teológiai professzor, az áldozat édesapja elmondta: fiát kiengedték az idegsebészeti klinikáról. A fiatalember testén zúzódások találhatóak, s ajka felhasadt. Az orvosok azt javasolták, hogy hazaérve szülei még huszonnégy órán keresztül állandó megfigyelés alatt tartsák. Március 15-én Kolozsváron a rendőrség közleménye szerint két személynek obszcén megnyilvánulásai voltak a román tüntetőkkel szemben. A 23 éves csíkszeredai A. Istvánt és a vele egykorú, de segesvári illetőségű B. Attila Mihályt bekísérték a rendőrőrsre, ahol mindkettőjüket fejenként 200 lejre bírságolták. Ezzel szemben A. István azt állította, hogy a tüntetők provokálták őket. Annak ellenére, hogy erről beszámoltak a rendőröknek, ezek nem akartak tudomást venni a magyar fiatalokat ért provokációról. /Szabadlábon vizsgálják a két tettest. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./