Kizárólag önmagát okolhatja a budapesti balliberális oldal amiatt, hogy nem örvend nagy népszerűségnek a határon túli magyarok körében. Utóbbiak a rendszerváltást követően azt tapasztalhatták, hogy még a Horn Gyula, majd a Medgyessy Péter vezette szocialista-liberális kormánykoalíció is rendelkezett az elcsatolt területeken, valamint Nyugaton élő honfitársaik iránti empátiával. A Gyurcsány-kormány, valamint a mögötte álló MSZP–SZDSZ-koalíció nemzetpolitikai viszonylatban olyan lépéseket tett, amely nemhogy a külhoni magyarokat, de a két pártban az előremutató határon túli magyar politikát képviselő személyiségeket is elborzasztotta. Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke ama kevés anyaországi baloldali politikus egyike volt, aki határozottan rosszallotta, hogy pártja a 23 millió román vendégmunkás várható inváziójára hivatkozva buzdította a nemmel való szavazásra a polgárokat a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazáson. A második Gyurcsány-kabinet szétrombolta a határon túli magyarság támogatását ellátó intézményrendszert, reálértékben évről évre kevesebbet szán külhoni nemzettársaira, a határon túli magyar szervezetekkel történő kapcsolattartásra hivatott MÁÉRT-et pedig megszüntette. A jelenkori balliberális „nemzetpolitikába” az is belefér, hogy elutasítja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Ráadásul a gyurcsányi, kókai retorika – „az autonómiát össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával; Magyarország támogatása nem használ, hanem árt” – kísértetiesen hasonlít a magyarországi gulyáskommunizmus gyakorlatára, amely határon túli magyar ügyekben a bele nem szólás elvét alkalmazta. Ezt aztán Kádár elvtárs sem mondhatta volna találóbban. /Rostás Szabolcs: Kádári idők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Gyurcsány Ferenc kormányfő szerint Budapestnek nem ajánlott támogatnia az önrendelkezési törekvéseket. Értetlenségre és elutasításra talált az erdélyi magyar szervezetek körében Gyurcsány Ferenc kormányfő kijelentése, miszerint nem használ, hanem árt a határon túli magyar közösségek által megfogalmazott autonómiatörekvéseknek, ha Magyarország támogatja ezeket. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöki tisztségét is betöltő miniszterelnök Mircea Geoana, a román Szociáldemokrata Párt elnökének budapesti látogatása alkalmából, közös sajtótájékoztatón mutatott rá az autonómiatörekvések esetleges veszélyére, ezáltal mintegy azonosulva a kisebbik magyarországi kormánypárt vezetőjének álláspontjával. Néhány nappal ezelőtt Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) elnöke az Új Magyar Szó napilapnak úgy nyilatkozott: az erdélyi magyarság számára az autonómia és a kollektív jogok nem igazán időszerűek. Gyurcsány Ferenc a székelyföldi önrendelkezési törekvésekről nyilatkozva úgy fogalmazott: az anyaországi kormány a minél szélesebb egyéni és közösségi autonómia pártján áll, de ezt össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával. A kormányfő felhívta a figyelmet arra, hogy sokak számára „az elszakadási törekvések előszobáját jelenti” a közösségi autonómiatörekvés. Gyurcsány kijelentette: ha Magyarországról támogatnak határon túli magyar közösségek által megfogalmazott autonómiatörekvéseket, akkor az annak nem használ, hanem árt. A Kereszténydemokrata Néppárt vehemensen támadta Kóka Jánosnsk, az SZDSZ elnökének kijelentéseit, felszólítva Gyurcsány Ferencet, a kormány tagjait, a szabad demokrata politikusokat, hogy határolódjanak el ettől. „Kóka János segítette azokat a romániai nacionalista, soviniszta politikai tényezőket, amelyek minden módszerrel megpróbálják megakadályozni a magyarság jogos igényeinek érvényesítését” – jelentette ki Simicskó István, a KDNP országgyűlési képviselője. Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Kóka János és Gyurcsány Ferenc kijelentései kapcsán a Krónikának elmondta, nyolcvan éve alig volt olyan állítás, amely jobban bizonyítaná: a magyarországi hivatalos vezetés mennyire hozzá nem értő módon kezeli a határon túli magyarság problémáit. „Mindkét politikus nyilatkozata minősíthetetlen, káros és rossz, ráadásul tudatlanságról és rosszindulatról árulkodik” – vélekedett Marosvásárhely volt polgármestere. Fodor szerint riasztóan negatív hozzáállást sugall a magyar kormány képviselőinek az erdélyi autonómiatörekvésekkel kapcsolatos álláspontja. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke szerint a 2004. december 5-én a kettős állampolgárság tárgyában rendezett népszavazás során kifejtett állásfoglalás után nem meglepő, hogy Kóka János és Gyurcsány Ferenc az autonómia ellen foglal állást. Szilágyi úgy véli, mindez az erdélyi magyarság megmaradásáért meghirdetett program feladásaként minősíthető. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke pozitívnak értékelte, hogy a Geoana–Gyurcsány találkozón kisebbségi jogokról, autonómiáról szó esett, illetve mindketten reagáltak az ehhez kapcsolódó kérdésre. Ami a magyar miniszterelnök álláspontját illeti, Markó fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ álláspontját az autonómia kérdésében mérvadónak tartják. A szövetségi elnök ugyanakkor rámutatott: elvárják, hogy a magyar kabinet támogassa az RMDSZ törekvéseit. /Nagy B. István: Gyurcsány nem autonómiapárti. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Augusztus 26-án, vasárnap ért véget az ötödik bolyais világtalálkozó Marosvásárhelyen. Az augusztus 24-i ünnepélyes megnyitót és címerleleplezést programok sokasága követte Volt tablókiállítás, emlékezés, a képzőművésszé, gyűjtőkké vált volt diákok tárlatnyitója (címerekkel Novák József, fotókkal Molnár Zoltán, képeslapokkal Csepreghy András, textilmunkákkal Lukács Katalin Judit, természetfotókkal Puskás György jelentkezett), Bolyai-kutatók előadásai is elhangzottak, kerekasztal-beszélgetés és emléktábla-avatás is szerepelt a programban. A Nemzeti Színház nagytermében Kincses Elemér rendező, öregdiák egymás után szólította színpadra öregdiák-társait: színésznőket és színészeket, rendezőket egyaránt. Többek között fellépett Csíky Csengele, Bodolai Balázs, Kilyén Ilka, Szalma Hajnalka, Kárp György, de szólt a közönséghez Kincses Réka, Bocsárdi László és Tompa Gábor is. /Nagy Botond: Véget ért a bolyais világtalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./

„Ősi szokás szerint” emlékeznek Széken az 1717 augusztus 24-i pusztító tatárjárásra, amely alig száz lelket hagyott életben a virágzó városban. A háromszori istentisztelet a megemlékezés gerince, amelyen lelkiismeretesen részt vesz a falu apraja, nagyja, és amely alkalomra a széki viselet is előkerül. Tőkés László püspök, az ünnepség állandó vendége beszédében a hagyományok fontosságára hívta fel a figyelmet. – Örökölt hagyományaink a rend és érték hordozói, amelyek hiányában elsodor az idő – fogalmazott a püspök. Elmondta azt is: a manapság gyakorolt kirakatpolitika nagy károkat okozott a magyarságnak, pedig mi most olyan veszélyhelyzetben vagyunk, amilyenen Szék ment át 1717-ben. – Döntenünk kell, választanunk, hogy milyen utat fogunk követni, ha élni akarunk. Ma a nagyhatalmak diktálta divatok irányítják életünket, idegen szokásokkal akarnak hagyományainktól, kultúránktól elszakítani, álértékeket tukmálnak ránk nehéz pénzekért. Szék az építő hagyományőrzés népe, de résen kell lennie, ha eddig meg tudott maradni ilyennek, önazonossága ne váljon az új irányzatok, a globalizáció áldozatául. Nagy szolgálatot tesz mindenki, aki a hagyományokat élteti – zárta gondolatait Tőkés László. Vekov Károly a Nemzetépítő Platform részéről köszöntötte az egybegyűlteket: „búcsús” nap itteniek és elszármazottak számára, az a nap, amikor hátratekintünk, hogy honnan jövünk, és előre, hogy hová tartunk – mondta a Bertalan-napról. /F. I. : „Örökölt hagyományaink a rend és érték hordozói” Bertalan-napi megemlékezés Széken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./ „Nem érthetek egyet Kóka Jánossal, amikor azt mondja, menjenek az erdélyi magyar fiatalok Budapestre vállalkozni, mert ez a szabad választás joga. A magyar fiataloknak az a választás szabad joga, hogy Erdélyben élhetnek, és itt vállalkozhatnak, itt kereshetik meg a kenyerüket” – jelentette ki Tőkés László református püspök a széki Bertalan-napi megemlékezésen. /Lepedus Péter: Itthon maradásra szólított Tőkés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Vihart kavart a magyarországi jobboldalon Kóka János SZDSZ-elnöknek az ÚMSZ-nak adott interjúja. Kóka János kijelentette, Románia és Magyarország európai uniós csatlakozása után „már nem igazán időszerűek” az autonómiával kapcsolatos kérdések. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) arra kéri Gyurcsány Ferencet, a kormány tagjait, a szabaddemokrata politikusokat, hogy határolódjanak el Kóka János kijelentésétől, miszerint ma már nem aktuális a határon túli magyarok autonómiára törekvése. Simicskó István közölte: a KDNP úgy látja, “Kóka János elárulta a határon túli magyarok ügyét, (...) elárulta az összmagyarság nemzeti érdekeit”. Nyakó István, az MSZP szóvivője az MTI kérdésére, hogy elhatárolódnak-e Kóka Jánostól, közölte: a határon túli magyaroknak kell eldönteniük azt, hogy megelégszenek-e az újraegyesítéssel, vagy autonómiát kérnek. Kifejtette: a magyarság békés újraegyesítésének egyetlen egy útja van, az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) augusztus 27-én kiadott közleménye szerint: „maradéktalanul kimeríti a nemzetárulás fogalmát az, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak ráerősít Kóka János szavaira, hanem azt az erdélyi magyarságot elnyomó román politikum jelenlétében teszi”. Az EMI szerint a két politikus kijelentése „mérföldkő a politikai képviseletet kisajátító kárpát-medencei magyar politikai erők önfeladási folyamatában, hiszen vezető magyar politikusok első alkalommal vetemedtek arra, hogy kétségbe vonják az elszakított területeken élő magyarság egyetlen túlélési eszközének, az autonómiának a szükségességét, illetve kormányfői szinten megtagadják a kivívásához szükséges segítséget”. /Sz. L. : „Gyurcsány határolódjon el!” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./ Nemrégen Kóka János, a budapesti kormány liberális tagja, az SZDSZ elnöke állapította meg, hogy az erdélyi magyarság gondolkodásában nem jelent prioritást az autonómia, legutóbb pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vélekedett úgy, hogy jobb, ha az anyaország nem nyilvánít véleményt ebben az ügyben, tehát nem is támogatja azt. Gyurcsány kijelentése annak a gondolkodásmódnak az ismételt megjelenése, amely annak idején a kettős állampolgárságról tartott népszavazási kampányban oly markánsan jelent meg mindkét koalíciós párt részéről. Gyurcsány elvtársa, Kovács László akkor attól féltette Magyarországot, hogy huszonhárom millió román munkavállaló özönli el. Az erdélyi magyar szervezetek elítélően nyilatkoztak Gyurcsány megjegyzéséről. Az önrendelkezés valamilyen formáját ugyanis a megmaradásuk biztosítékának tekintik. /Veres István: Gyurcsányék jobban tudják? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./

Az autonómia az erdélyi magyarság megmaradásának záloga, ehhez egységes belső akarat, erős anyaország, a román állam és az Európai Unió támogatása szükséges. Az anyaországnak az autonómiához való viszonyát illetően Kóka, majd Gyurcsány Ferenc kormányfő megnyilatkozásai után nem sok jó remélhető. A pénzvilágból érkezett két anyaországi politikusnak halvány fogalma sincs a kisebbségi létről, a határon túl rekedt nemzetrészek gondjairól, törekvéseiről, céljairól. Gyurcsány Ferenc képes még román testvérpártja, a megtépázott tekintélyű Mircea Geoana kedvéért is autonómiaellenes kijelentésekre. Képes kijelenteni: az autonómiatörekvés árt a magyar szomszédságpolitikának, s miként a legszélsőségesebb román nacionalista politikusok, ő is azt vizionálja, hogy az ,,autonómia az elszakadás előszobája”. Hányaveti kijelentései azt tudatosítják, az az erős anyaország, mely az autonómiatörekvéseket felvállalná, Románia és a nemzetközi fórumok előtt képviselné (mint egykor Ausztria Dél-Tirol ügyét), egyelőre nem létezik. Gyurcsány és társai fogadatlan prókátorok. /Simó Erzsébet: Fogadatlan prókátorok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A Székely Nemzeti Tanács állandó bizottsága Fodor Imre elnök aláírásával közleményben reagált Kóka János, az SZDSZ elnöke, valamint Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke, magyar miniszterelnök kijelentéseire:„Az autonómia nem időszerűtlen kérdés, hanem különféle formáinak alkalmazása éppen a székelység és az egész határon túli magyarság megmaradásának egyetlen lehetősége. Példa erre a számos EU-tagországban létező autonóm régió, melyek elérésében partner volt az anyaország és nem ellenség. Közhely az, hogy a határon túli magyarok tudják a legjobban, hogy számukra mi a jó. A magyar miniszterelnöknek meg az SZDSZ elnökének ismernie kell, hogy Székelyföld lakói népszavazáson nyilvánították ki az autonómia iránti igényüket. Felelős, az alkotmányt tisztelő politikusoknak ilyen esetben tudniuk kell, hogy ez számukra is milyen kötelezettségekkel jár. Ne tévesszen meg senkit, hogy Magyarország mellett ma már Románia is az EU és a NATO tagja. Mindezen tények ellenére a székelység asszimilálása, életterének ellehetetlenítése napjainkban is folyik. Éppen ezért a székelyek azt várják el Magyarország mindenkori kormányától, hogy valódi anyaországként gyakorolja az őt megillető védőhatalmi státust” – olvasható a közleményben. /Az autonómia nem időszerűtlen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) augusztus 28-i ülésén bejelentette, hogy Nicolae Corneanu bánsági metropolita és Constantin Balaceanu-Stolnici akadémikus együttműködött az egykori Szekuritátéval, és politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. Korábban mindketten nyilvánosan elismerték, hogy közük volt a Szekuritátéhoz. Nicolae Corneanu tagja az ortodox egyház zsinatának, Constantin Balaceanu-Stolnici pedig a pátriárkát megválasztó egyházi testületnek. A CNSAS Bartolomeu Anania (Kolozs), Andrei Andreicut (Fehér), Gherasim (Vîlcea) és Teodosie (Tomis) ortodox egyházi vezetők politikai múltját is vizsgálja, akik korábban elismerték, hogy együttműködtek a volt titkosszolgálattal. Az átvilágító bizottság napirendjén szerepel a suceavai püspök-helyettes, Pimen dossziéja is, akit azzal gyanúsítanak, hogy szintén kiszolgálta a múlt rendszert. Mircea Dinescu, a CNSAS képviselője még az átvilágító testület ülése előtt a sajtónak kijelentette: az ortodox egyház vezetésére pályázók között többen vannak, akik együttműködtek a volt Szekuritátéval. Az ortodox egyháznak mintegy húsz képviselője esetében merül fel a gyanú, hogy közük volt az egykori titkosszolgálathoz, három-négy esetben egyértelmű bizonyítékokkal rendelkeznek. Dan Zamfirescu, a Nagy-Románia Párt (PRM) képviselője politikai rendőrségi tevékenységet folytatott, döntött a CNSAS. Zamfirescu 1990 és 2000 között SRI-s tiszt volt. 2002-től a PRM tagja. /CNSAS: Corneanu és Balaceanu-Stolnici együttműködtek a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./ Mindez azonban csak a kezdet. Mircea Dinescu, a CNSAS tagja szerint további 16, fontos egyházi tisztséget betöltő személy esetében merült fel a gyanú, közülük néhányan a pátriárka tisztségére is jelöltették magukat. Ügycsomóikat azonban 1989 december 23-án elégették, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) pedig 1990-ben újabb szekuskollaboránsok dossziéinak megsemmisítésére tett kísérletet. Dinescu azt állítja, hogy számos ortodox pap a kommunista rendszer idején a Külföldi Hírszerzési Igazgatóság keretében tevékenykedett. A jövő hétre a CNSAS elé kérették Arges püspökét, Calinic Argatut, Arad püspökét, Timoteit, Suceava püspökét, Piment és Andreicut püspököt. Kiszivárgott értesülés szerint Pimen püspöknek van szekusdossziéja. Ő a hetvenes években Nyugaton folytatta tanulmányait, 1977-ben az egyesült államokbeli és kanadai román ortodox érsekségen szolgált. Dinescu felpanaszolta azt is, hogy a román ortodox egyház minden eszközzel igyekszik megakadályozni a papság átvilágítását, így megpróbálták módosítani a napirendet. /B. T. : Lelepleződnek a szekus főpapok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

Várja a beiratkozókat az új tanévre a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium. Szűcs László igazgató elmondta: az előadói gárda viszonylag stabil, és sok a magyarországi tanár is. A diákok választhatnak: olvasószerkesztést, laptördelést, médiamenedzsmentet is. Olyan elméleti tudományokba kaphatnak betekintést, mint: műfajismeret, internetes sajtó, szociológia, jogi, gazdasági ismeretek, médiaetika, sajtótörténet, világkultúra, kommunikációelmélet és, sajtónyelv. A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumot (AESK) 1994 őszén hozták létre. 2002. augusztusától Szűcs László, az Erdélyi Riport hetilap és a Várad folyóirat főszerkesztője végzi az igazgatói teendőket. Részleteket az intézmény honlapja, a www.aesk.ro tartalmaz. /O. A. M. : Ahol mindenki megtalálja a kedvére valót. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

Bár egy tankönyvnek négy évig is használhatónak kellene maradnia, sok esetben a tanulók annyira megrongálják a tankönyveket, hogy azokat idő előtt ki kell cserélni. Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő az elmúlt napokban több iskolában meglepődve vette tudomásul a diákok számára előkészített tankönyvek elhasznált állapotát. Idén első alakalommal volt arra lehetőség, hogy minden megye maga rendelhesse meg a szükséges tankönyveket, nem pedig a minisztérium. Így lehetőség nyílt a magyar nyelvű tankönyvekből két évre elegendő mennyiséget rendelni, mivel így olcsóbban be lehet szerezni azokat. A háromszéki diákoknak a hamarosan kezdődő tanévben közel 85 ezer vadonatúj tankönyvet oszt szét a tanfelügyelőség. A tervek szerint a szeptember 17-i iskolakezdésig minden diák megkapja a román nyelvű tankönyveket, és szeptember 30-áig kiosztják a magyar nyelvűeket is. /Kovács Zsolt: Megrongált tankönyvek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./

Idén a kolozsvári Filmtett folyóirat és a Duna Műhely szervezte alkotótábor visszatért a tavalyi helyszínre: a Csíkszeredától 12 km-re lévő Csíkszépvízre. Eddig minden évben más-más erdélyi helységben rendezték meg a tábort. Hatvan ember, tíz nap, tizenhárom kisfilm: ez lenne röviden a leírása a Filmtett-Duna Műhely augusztusi alkotótáborának. A Romániából és Magyarországról érkezett táborlakók a filmkészítés csínját-bínját jöttek elsajátítani-tökéletesíteni. A táborban egy másik csoport is volt, a filmológusok. Ők filmtörténeti előadásokon vettek részt, és naponta több klasszikus filmet néztek meg. /Laslavic Tímea: VI. Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./

Cs. Gyimesi Éva előző jegyzeteiben is azt állította: „erdélyi körökben az egyetem fogalma politikafüggően alakult olyanná, hogy az eredetileg benne foglalt tágabb testületből mintegy kizárja a közvetlen tudáskeresők, a diákok társadalmát, a tanári kart pedig – tisztelet a kivételeknek – politikailag színezett szimbolikus térfoglalásra készteti. Ezen a jelképes téren a nemzeti autonómiát oktatási szinten szavatoló, legfontosabbként kanonizált intézményt – az egyetemet – értem”. Erdélyben mindenki egyből egyetemi tanárnak nevezteti magát. Cs. Gyimesi Éva szerint „a tanszemélyzet gyors szaporodásában az igazi elkötelezettség és az ezt mérni hivatott versenyvizsga feltételrendszerének érvényesülése helyett jobbára a státusszimbólum megcélzásának ambíciója és a döntési helyzetben, hatalmon levők preferenciái döntenek. ” Azt azért nem vitatja, „hogy a magyar jelölt bizonyos esetekben etnikai hátrányt szenved”. Ha „lenne önálló magyar egyetemünk, akkor sem tanácsos mellőzni a román kollégákkal történő közvetlen kommunikációt”. A cikkíró szerint az új magyar egyetemi struktúrák „vészesen hasonlítani kezdtek az egykori, diktatúra korabeli intézmény kontraszelektív személyzeti politikájának eredményeire. ” /Cs. Gyimesi Éva: Egyetemi státus. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható többek között Borcsa János: Tendenciák a romániai magyar irodalomban avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig; Olosz Katalin: Folklórgyűjtő diákok a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban a XIX. század végén és a XX század elején; Ile Erzsébet: Arany János széljegyzetei a nagyszalontai Emlékmúzeum könyvtárába. Az Adattárban Kovách Géza Berde Mária Veres Endréhez írt leveleit, Csomortáni Magdolna öt alcsíki település helyneveit közölte. /Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények – XLIX. évfolyam. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az RMDSZ keretében működő Nemzetépítő Platform megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy felelős tisztségeket betöltő magyar politikusok (Gyurcsány Ferenc és Kóka János) úgy nyilatkoztak a határon túli magyarság autonómia törekvéseiről, mint nemkívánatos, Magyarország és a szomszédos államok jószomszédi viszonyát veszélyeztető célkitűzésekről. A platform nyilatkozata szerint ez az állásfoglalás elfogadhatatlan, mert ellenkezik a magyarság nemzeti érdekeivel, másrészt az erdélyi, nemkülönben a többi utódállamban élő magyarság érdekeivel. Ellenkezik magának a magyar alkotmánynak az előírásaival, valamint azzal a politikai elvvel, hogy az utódállamok magyarsága maga hivatott eldönteni, milyen politikai cél megvalósítást tűz ki maga elé és ehhez milyen eszközöket kíván felhasználni. Felkérik Magyarország elnökét, minden felelős magyarországi politikai és társadalmi szervezetet, hogy foglaljon állást e kérdésben és hasson oda, hogy az ország kormánya támogassa ezután is a jogos autonómia törekvéseket, „ne induljon el egy olyan úton, amely a nemzeti nihilbe, azaz önfelszámolódáshoz vezet, és egyben felkérjük az RMDSZ országos vezetőségét, s a közeljövőben összeülő SZKT tagjait, foglaljanak állást és emeljék fel tiltakozó hangjukat ezzel a kirekesztő, romániai magyarságot, a nemzeti érdeket, a nemzeti szolidaritást semmibe vevő politikával szemben”. /Tiltakozás Gyurcsány és Kóka kijelentései ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Komoly politikai vitát eredményezett Kóka János, a magyarországi Szabad Demokrata Szövetség elnökének kijelentése, miszerint a határon túli magyarság autonómia törekvései időszerűségüket vesztették az EU-tagság jelentette új realitásban. Magyarországon az ellenzék követelte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől – hiába –, hogy határolódjon el liberális szövetségese álláspontjától, Erdélyben pedig Tőkés László vetette az RMDSZ szemére ennek hiányát. A kádári agymosás beidegződéseitől sokan nem tudnak megszabadulni, Gyurcsányék 2004. december 5-i “szuperprodukciója” is ennek “köszönhető”. Budapesten Kádár szellemi örökösei vannak hatalmon. /Chirmiciu András: Beidegződés. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

Sylvester Lajost megdöbbentette Gyurcsány Ferenc kormányfőnek az autonómiával kapcsolatos, valamint a Szent Korona parlamenti elhelyezéséről elhangzott kijelentése. A határokon kívüli magyarokat az első téma szó életbe vágóan érinti, a most felújított koronavita pedig a történelmi tudatot, a nemzeti érzelmeket bántja. Az autonómia ,,kókás” badarsága nem szégyen, hanem szégyenletes és példátlan nemzetárulás. Orvosért kell kiáltani, még ha vizitdíjat kell is fizetni érte. /Sylvester Lajos: A romlás pörsenései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

Vőfélynek lenni eredeti foglalkozás, bár kihalófélben van már a szakma. Ezt a következtetést vonhatta le az, aki a felső-háromszéki, hagyományt ápoló vőfélyek első ízben megrendezett találkozóján megjelent. Ágoston József, a csernátoni kultúrotthon vezetője és Bara Kádár Imre gelencei vőfély fejében a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját követően fogalmazódott meg a gondolat, hogy találkozót szervezzenek a kézdiszéki, „régivágású” vőfélyek számára is. Niczuly Ödön csernátoni vőfély mind a 17, Felső-Háromszéken aktívként számon tartott vőfélyt meghívta a találkozóra. Heten objektív okok miatt távol maradtak, de így is tíz, „eskető mesterember” jelent meg a mulatságon. /Bartos Lóránt: Vőfélyek, ha összegyűlnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Az Erdélyi Magyar Ifjak idén is megszervezi hagyományos székelycsókai nyári táborát. A sátorverés augusztus 30-án volt, levetítették az István, a király rockoperát. A táborlakók megismerkednek a település múltjával, jelenével, majd a Kopasz kutya című magyar filmet láthatják. /EMI-tábor Székelycsókán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, valamint az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szervezetek közti tárgyalások eredménye szerepelt az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) augusztus 31-én Kolozsváron tartott ülésének napirendjén. A jelenlévők egyet értettek abban, hogy nagyon erőteljes kampányra van szükség. /P. A. M. : TEKT: Erőteljes kampányra van szükség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

Az RMDSZ korábbi magatartását figyelembe véve erkölcsi szempontból nemhogy a megegyezést, de még a tárgyalásokat sem tartják indokoltnak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) vezetői – áll az egyházkerület igazgatótanácsának és esperesi kollégiumának közleményében. Ennek ellenére elfogadják, hogy “nemzeti érdekeink, illetve európai képviseletünk megteremtése megérdemlik a tárgyalások folytatását”. Az egyházkerület támogatásáról biztosítja Tőkés László püspököt abban, hogy a megkívánt feltételek és biztosítékok teljesülése esetén “amennyiben ez lehetséges” megegyezzen az RMDSZ-szel a közös jelöltlistában. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

Azért javasolták, hogy az EP-jelöltlistán Markó Béla és Tőkés László is befutó helyen szerepeljen, hogy jövőre való tekintettel is pozitív üzenetet továbbítsanak a választóknak, magyarázta a sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A megállapodás szerint az RMDSZ és az ellenzéki szervezetek képviselői fele-fele arányban alkotják majd a leendő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF). A kerekasztal feladata lesz annak kivitelezése, miszerint a helyhatósági választásokon a tömbmagyarságban ki-ki saját jelöltlistát indíthat, de ahol az önkormányzati képviseletet a magyar részarány alacsony volta veszélyezteti, a politikai sokszínűséget megjelenítő közös listát indítanak. A tárgyalás az ellenzék biztosítékokat tartalmazó cselekvési tervének vitáján elakadt. „Tőkés Lászlóval nem vagyunk összeveszve, de nem is vagyunk állandó kapcsolatban. A viták nem két személyről szólnak, és nagyon remélem, hogy lesz erdélyi magyar szolidaritási jelöltlista” – fogalmazott Markó Béla. /Benkő Levente: Csúcsra járatott tárgyalás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 3./

Az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogatói közötti viták a Szövetség kezdetéig nyúlnak vissza. Akkor ugyan még az RMDSZ politikáját megkérdőjelezők nem alakítottak szervezeteket, csak csoportosultak a püspök köré. Simon Judit, a lap főmunkatársa szerint a Fidesz kormányra kerülése után jutottak addig az ellentétek, hogy különböző RMDSZ-en kívüli alakulatok jelentek meg. Az RMDSZ megalakulásakor természetes volt, hogy a temesvári forradalom hőse, Tőkés László legyen a szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-ben Egységben a jövő volt az RMDSZ első kongresszusának jelszava, de Tőkés László és az alelnökké választott Szőcs Géza már akkor radikálisabb politizálást sürgettek. Az RMDSZ II. kongresszusán újraválasztották Domokos Gézát, az elnökségben szép számban helyet kaptak a későbbi úgynevezett radikálisok: Szőcs Géza és Kolumbán Gábor alelnökök, Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba elnökségi tagok. /Az újságíró Tokay Györgyöt is a radikálisok közé sorolta. / A brassói III. kongresszuson Markó Bélát választották meg szövetségi elnöknek. Akkor döntöttek az autonómiastatútumok kidolgozásáról is. Az erdélyi magyar autonómia kérdését azóta folyamatosan felvállalja az RMDSZ – írta Simon Judit. A kongresszus után Markó visszautasította, hogy megválasztásával a „mérsékeltek” kerültek hatalomra. A 90-es évek elején három vezető politikus – Frunda György, Tokay György és Borbély László – a PER meghívására Neptunon tárgyalt nem hivatalosan a román hatalom képviselőivel. Hosszú éveken keresztül, szinte minden RMDSZ-ülésen a tiszteletbeli elnök a „neptunosok megalkuvásáról” beszélt. A Tőkés Lászlóhoz tartozók azt akarták, hogy az RMDSZ mondjon le a kompromisszumos politikáról. A hivatkozás alap az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozat néven ismertté vált dokumentum, amelyben az RMDSZ szenátorai, képviselői és tisztségviselői vállalják az autonómia megvalósítását. A Neptun-ügyel kapcsolatban Tőkés László a hatalommal való egyezkedés módját tartotta elhibázottnak. Szerinte a „kis lépések taktikája” legfeljebb jóhiszemű megalkuvás; a román hatalom kis amerikai besegítéssel megtalálta a kedvére való „partnereket” a diszkriminatív politika fenntartására. A Tőkés és Markó közötti viszony egyre feszültebb lett. 1994 után Tőkés László és az SZKT-ban platformokat alkotó – a legnagyobb a Reform Tömörülés – csoportok hevesen támadták a magyarországi szocialista–liberális kormányt, és elvárták, hogy az RMDSZ se tartson fenn jó viszonyt a Horn-kabinettel. 1996-ban Tőkés már azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ kommunista jellegű párt. Markó Béla egy interjúban elmondta: „Tőkés László tiszteletbeli elnök érveiben és ellenem felhozott vádjaiban szem elől tévesztette az RMDSZ egészét és annak sokszínűségét, és az RMDSZ egy bizonyos csoportosulása, illetve szárnya szempontjából közelítette meg a kérdéseket”. 2000-ben tartotta a Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformja harmadik, rendkívüli kongresszusát Székelyudvarhelyen. Kérték az RMDSZ stratégiájának felülvizsgálását a parlamenti választások előtt. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bátrabb politizálásra ösztönözte az RT-t. Nem sokkal később az RT kivált az RMDSZ-ből, majd csendben kimúlt. Megalakult viszont az Magyar Polgári Szövetség, később létrejött a Székely Nemzeti Tanács /SZNT/. A 2000-es választások után az RMDSZ évente megállapodást kötött a kormánypárttal, a PSD-vel. Az RMDSZ nem szorgalmazta az autonómiát. Ezért Tőkés és támogatói megalkuvást, árulást emlegettek. 2002-ben Tőkés László beperelte az RMDSZ-t a bukaresti bíróságon, mert az RMDSZ vezetősége és az SZKT a kongresszus korábbi elhatározását figyelmen kívül hagyva „elszabotálta a belső választások kiírását”. 2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a püspököt megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől. Tőkés László a szatmárnémeti Láncos templomban létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amely a különböző autonómiaformák elérését tűzte ki céljául, és meghívta az RMDSZ-t mint a politikum képviselőjét, hogy a civil szervezetekkel és egyházakkal együtt vegyen részt a Nemzeti Tanács munkájában. A 2004-es választások előtt Tőkés László az RMDSZ ellen emelt szót. /Simon Judit: RMDSZ-Tőkés: vonzások, taszítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

A határon túli magyar szervezetek immár három esztendeje a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok hiányában kénytelenek megszervezni a Kis-Máértnak elkeresztelt találkozójukat. Azért kicsi ez a Máért, mert Gyurcsány Ferencék, mióta megtapasztalták, hogy a határon túli szervezeteket nem tudják ujjuk köré csavarni, egyszerűen feladták az évi rendszerességgel megtartott magyar–magyar tárgyalásokat. A Párkányban tartott kis Máérton a két magyar népcsoportról volt szó, mely kiesik a schengeni rendszerből, Délvidék és Kárpátalja. Ők, hacsak a magyar állam nem vezet be olcsó, könnyen megszerezhető nemzeti vízumot, vagy nem ad magyar állampolgárságot, újabb vasfüggöny mögé kerülnek. Kárpátalján rettenetes a szegénység, az ukrán állam sem túl nagylelkű kisebbségi állampolgáraival, Délvidéken meg a koszovói helyzet alakulásának függvényében újabb masszív szerb betelepítésekre lehet számítani. Nem rózsás a helyzete az uniótagsággal rendelkező Szlovákia vagy Románia magyarságának sem. A megmaradás egyetlen záloga az autonómia, melyet nemcsak a szlovákok vagy románok támadnak, de maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János is ellenzi. /Simó Erzsébet: Párkány és a magyar kormány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./

Két szak akkreditációs dossziéját nyújtja be ősszel a Sapientia – Erdélyi Tudományegyetem marosvásárhelyi kara. A feltételeket csaknem maradéktalanul teljesítik, jövő évtől pedig két újabb szak indítását is tervezik. Idén már a harmadik évfolyam záróvizsgázott sikeresen a pedagógia és informatika szakon, így elindulhat az egyetem akkreditációs folyamata. Hollanda Dénes dékán szerint majdnem minden feltételnek eleget tettek. Az egyik követelmény, miszerint a tanári kar 70 százalékának főállású tanárnak kell lennie, 25 százaléka pedig professzor vagy docens, nehezebben teljesíthető, de mindkét szakon versenyvizsgát hirdettek ezekre az állásokra. A következő előírásnak – miszerint az egyetemnek megfelelő előadó- és szemináriumi termekkel kell rendelkeznie, illetve jól felszerelt laboratóriumokkal – viszont megfelel a korszerű létesítmény, és a könyvtárnak is bővül mind a műszaki, mind a humán részlege. „A legfontosabb feltétel azonban az, hogy minél több diáknak sikerüljön az államvizsgája, és ezen a téren sem panaszkodhatunk. A törvény azt írja elő, hogy az első három évfolyam diákjainak 51 százaléka sikeresen záróvizsgázzon. Mi ezt már rég túlteljesítettük: tavaly és tavalyelőtt mindkét akkreditálandó szakon sikerült mindenkinek az államvizsgája. Idén a pedagógián 70 százalékos volt az átmenési arány, az informatikát végzettek közül pedig csak egyvalaki bukott el. Az eredmények bizonyítják, hogy az ország élvonalába tartozunk. Ebből is kitűnik, hogy a tanári kar jó, és komoly oktatói munka folyik az egyetemen” – mondta Hollanda Dénes. Az akkreditációs folyamat elindítása után új szakokat akarnak létesíteni. Jövő nyáron indítják a tolmács-fordító képzést a humán, valamint a tereprendezést a kertészeti tanszéken. Ugyanakkor tervezik a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a telekommunikáció és a gazdasági informatika szakok beindítása is. /Akkreditációhoz érkezett a Sapientia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./

Az iskolák, óvodák közel 35 százaléka kezdi úgy a tanévet, hogy nem kapja meg a működéshez szükséges egészségügyi jóváhagyást, ráadásul sok helyen beázott épületek fogadják a diákokat. A tanintézetek tatarozására a kormány idén összesen 1,56 millió lejt utalt ki, ennek azonban csupán 17,96 százalékát költötték el az érintettek. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint van ahol lassan készültek el a kivitelezési tervek, máshol a versenytárgyalások csúsztak el, de arra is akad példa, hogy a beígért pénz mégsem állt időben rendelkezésre. Maros megyében több mint száz iskola nem rendelkezik érvényes egészségügyi működési engedéllyel, a legtöbb engedély nélküli iskola vidéken található, nagy részükben nincs vezetékes víz. Keresztély Irma, a Kovászna megyei tanfelügyelőség vezetője arról számolt be, hogy a megyében az iskoláknak több mint 60 százaléka nem használta fel a kiutalt alapokat. A tanfelügyelő a polgármesterek hanyagságával magyarázza a mulasztást. Halász Ferenc, Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte: a Temes megye számára idén kiutalt 43,6 millió lejből 8,2 millió jutott magyar oktatási nyelvű, illetve magyar tagozatos iskoláknak. Temesváron megújult a 12-es napközis óvoda és 10-es számú óvoda, ahol magyar csoportok is működnek. A többi megyéhez képest Hargita megye jól áll, sikerült az összeg 40 százalékát felhasználniuk, jelezte Bondor István főtanfelügyelő. „Folyamatosan javításokat végzünk, mert a több száz éves épületek állagát fenn kell tartani” – tájékoztatott Tőkés, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatója. hét éve vezeti az intézményt, azóta kívül-belül felújították a Báthory két épületét. „A várostól mindig kevés pénzt kaptunk, idén 60 ezer lejt, ami még a kis épület felújítására sem elég. Önerőből tizenegy tantermet festettünk ki. A földszinti folyosót minden évben kifestjük” – részletezte az igazgató. /Tatarozás: nem látszik a pénz az iskolákon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

Sólyom László köztársasági elnök az MSZP elnökének és más vezetőinek explicit követelésére sem hajlandó személyesen elhatárolódni a Magyar Gárdától, mert tudja, hogy ezzel a társadalom veszélyérzetét gyengítené. Az elhatárolódáshoz konkrét bizonyítékra volna szüksége arra vonatkozóan, hogy az alapítókat valóban a demokratikus államrendet fenyegető szándékok vezérlik. A demokratikus társadalmak stabilitását jóval kisebb mértékben veszélyeztetik a szélsőjobboldali (vagy szélsőbaloldali) csoportok, mint az a hisztériakeltés, amelyet az MSZP és az SZDSZ (s ellentétes előjellel a FIDESZ) jó évtizede gyakorol, írta Bíró Béla. A kisközösségek tagjai akkor válnak közömbösekké a szélsőséges eszmékkel szemben, ha meginog a hitük a demokratikus értékekben, ha a politikusok gátlástalanul becsapják őket. Ha irreális veszedelmekkel riogatják a lakosságot (lásd 22 millió román), ha fasizmusnak vagy kommunizmusnak titulálnak jóformán mindent, ami politikai hatalmukat fenyegetheti. Sólyom László köztársasági elnök nem a kirohanások, hanem a demokratikus értékekhez való ragaszkodás útját választja. Ahhoz, hogy megtagadja a hisztériakeltőkkel való együttműködést, nem kevés emberi bátorságra is szüksége van. Erre a bátorságra a társadalomnak is nagy szüksége lehet, a szélsőségesek terrorjával csak egy bátor emberekből álló közösség képes megbirkózni. /Bíró Béla: Az erkölcs bátorsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Akár hónapokat is várni kell, amíg visszakerül a helyére, a Kovászna megyei Kökös határába a Székelyföld bejáratát jelző tábla. Az eltávolított pannó kitételének újraengedélyezésére vár a kezdeményező Kovászna megyei önkormányzat. Demeter János háromszéki tanácselnök augusztus 24-én bejelentette, leadták a kéréseket a tábla újraengedélyezése érdekében, ki kell várniuk az elbíráláshoz szükséges 15 napos határidőt. Silviu Stoenescu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnokhelyettese szerint a háromszéki önkormányzat nem nyújtott be semmiféle kérést. Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke közölte, a kérést benyújtották a Kovászna Megyei Kataszteri Hivatalhoz. „A kérés elbírálására viszont 30 nap áll a kataszteri hivatal rendelkezésére. Miután megkaptuk engedélyüket, a megyei önkormányzat urbanisztikai irodája kiállítja az építkezési engedélyt, és csak azután nyújtjuk be kéréseinket az Országos Útügyi Igazgatósághoz, a Kovászna megyei rendőrséghez és a CFR vasúttársasághoz” – fejtette ki Vajda Lajos. Közben röplapokon szólított fel a „szeparatizmus” elleni harcra a nyíltan nacionalista Új Jobboldal (Noua Dreapta) mozgalom. /Kovács Zsolt: Késik a Székelyföld-tábla. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

A napokban előbb az SZDSZ-es Kóka János, majd maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a kormány nem támogatja az erdélyi magyarság autonómiaköveteléseit, mert „ez egy ország számára egy szomszédos állam politikai igényeként értelmezhető”. Hozzátette, hogy mindenfajta autonómia követelést „össze kell egyeztetni a nemzeti szuverenitás szempontjával”. A magyar kormányfő felhívta a figyelmet arra is, hogy sokak számára „az autonómia az elszakadási törekvések előszobáját jelenti”. – Ha az osztrák kormány így viszonyult volna a dél-tiroliak autonómiaigényéhez, soha nem kapták volna meg azt. Gyurcsányék a szocialista együttműködés oltárán feláldozták – ki tudja már hányadszorra – a külhoni magyarságot. /Román Győző: Gyurcsány, a sírásó. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 5./

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) az idei tanévtől kezdődően egyedülálló kezdeményezést indít útjára, amellyel megkönnyíti az egyszerre két szakra beiratkozott diákok helyzetét: a második szakot végző diákok évi tandíja 50–85 százalékkal csökkenhet attól függően, hogy az első szakot hol végzik. Ugyanakkor a diákok bizonyos tantárgyak kreditpontjait is elismertethetik a második szakon. Előterjesztették az opcionális órák összevonását is, ez főleg a testnevelés és az angolnyelv órákra vonatkozna, hiszen e két tantárgy minden szak tanrendjében szerepel. Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozat-vezető rektor-helyettese hozzátette, hogy az anyagi könnyítés akkor is érvényes, ha a diák az egyik szakot románul, a másikat pedig magyarul végzi. A kettős szakosodást illetően nem ritka, ha a BBTE és a Sapientia egy-egy szakját „párosítják” az egyetemisták. A könnyítés erre az esetre nem vonatkozik, mivel a Sapientia nem akkreditált és nem állami egyetem, ennek ellenére egyre több diák próbálkozik fél lábbal a Sapientia karain, fél lábbal pedig a BBTE-n tanulni. /Tötszegi Orsolya: Előnyös körülményeket biztosít a BBTE a kettős szakosodásra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./