Az udvarhelyszéki Zetelakán a héten zajlik a Mesefalu Székelyföldön elnevezésű népművészeti alkotótábor. A szervező székelyudvarhelyi Artera Alapítvány 2003-ban szervezett először Mesefalut. Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző mesterséget: bútorfestést, fafaragást, csuhészobrászatot, lószőr-ékszerkészítést, mézeskalács-készítést, szövés-fonást, tojásírást, gyermekjátékok készítését. /Szász Emese: Mesefalu kezdődött Zetelakán. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./

Magyari Tivadar rektor-helyettes közleményben válaszolt arra az akcióra, amit az RMDSZ európarlamenti képviselői kezdeményeztek a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel (BBTE) és a Bolyai Egyetem újraindításával kapcsolatosan. Szerinte a kampány nem kedvez az egyeztetéseknek, a megoldási formák kidolgozásának. Belátja, hogy a multikulturalizmus megjelenítése, a feliratozás vitatható. Azt kéri, hogy a meglévő, valós magyar egyetemi közösséget ne nyilvánítsák gyakorlatilag nem létezőnek. Arra kéri a romániai magyar közvéleményt, a sajtót és a politikusokat, hogy az egyetemről, annak magyar tagozatáról egyoldalú képet ne mutassanak, mert az Magyari szerint megmosolyognivaló. Az europarlamenti képviselők álláspontjára utalva kijelentette: nem igaz, hogy „maga az egyetem megtévesztő információt nyújt a saját maga által biztosított anyanyelvi oktatásra vonatkozóan. ” Nem igaz, hogy „nem állnak a magyar diákok rendelkezésére szakorientációs lehetőségek, önállósult profilok. ” Az egyetemen majdnem hatvan szak van magyar nyelven és huszonhat mesteri program. Csak részben igaz az, hogy nem biztosított „a teljes felsőoktatási anyanyelvi oktatási ciklus”. /Magyari Tivadar válaszol egyetem-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

E hét végén Marosvásárhelyen is elkezdődik a belső népszavazás a Székelyföld önrendelkezéséről, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség és az RMDSZ összefogásával. Az RMDSZ városi szervezetének vezetői és a körzeti elnökök támogatásukról biztosították a népszavazás kezdeményezőit, ami a megyei vezetés nemtetszését váltotta ki. A közös összefogástól 40 ezer szavazat begyűjtését várja az SZNT elnöke, Fodor Imre. Fodor örvendetesnek tartja, hogy az RMDSZ helyi vezetőit nem kellett sokat győzködni az ügy felvállalása érdekében. Brassai Zsombor megyei ügyvezető alelnök kifejtette, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet nem konzultált a megyei vezetőséggel. Pokorny László, a marosvásárhelyi választmány elnöke viszont cáfolta Brassai kijelentését, mondván, hogy időben a megyei vezetőség tudtára adták a városi szervezet álláspontját. Gál Éva, az RMDSZ városi ügyvezetője emlékeztetett, a szervezet három évvel ezelőtti, választási jelszava ez volt: Együtt az autonómiáért! Marosvásárhely román politikai alakulatainak vezetői nem örülnek a fejleményeknek. Dorin Florea, a város polgármestere, aki egyben a Demokrata Párt megyei szervezetét vezeti, alkotmányellenesnek tartja a referendumot, amely szerinte „a hagyományos román–magyar barátság” megmérgezéséhez vezethet. „Őszintén szólva undorral tekintek erre a provokációra” – jelentette ki Florea. /Szucher Ervin: SZNT–MPSZ–RMDSZ: együtt az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

Basescu államfő kicsinyes és bosszúálló, nem akarja megbocsátani a 322 képviselőnek, hogy a felfüggesztésére szavazott. Ismét oligarchákat, maffiákat és maffiózókat emlegetett, pocskondiázta a kormányt és a miniszterelnököt. Mózes Edith, a Népújság munkatársa örül, hogy az RMDSZ által szorgalmazott módon szavazott, vagyis Basescu ellen, így neki nincs szégyellnivalója, azokkal ellentétben, akik haszonlesők módjára mindig a „győztesre” voksolnak, mert az elvekkel hadilábon állnak. Most szégyellhetik magukat Szász Jenőtől Gazda Zoltánig azok, „akik a magyar szavazókat megosztva, Traian Basescu köpönyege alatt véltek maguknak tartós menedéket lelni. S ebben az ügyben az RMDSZ-en belüli Basescu-pártiakról sem feledkezhetünk meg, hiszen éppen ezek kétszínű magatartása miatt volt olyan felemás vagy inkább semmilyen a kampány, amiért aztán – jellembajnokokként – újra csak Markó Bélán verték el a port. ” – kelt Markó védelmére a lap munkatársa. Azok a „független” és „kritikus” szemleírók, akik a Szász Jenő meg Gazda Zoltán szája íze szerint ostorozták Markó Bélát, nem látják be tévedésüket. Már csak a legostobábbak emlegetik fel vádként az RMDSZ-szel szemben, hogy nem Traian Basescu mellett tette le a voksát. /Mózes Edith: Megnyugodtam. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Bűnügyi panaszt tett az ügyészségen Nagy Zsolt felfüggesztett informatikai és távközlési miniszter, miután befejezte az állítólag ellene szóló bizonyítékokat tartalmazó iratcsomó átolvasását, mert szerinte a nyomozók nem teljesítették a büntetőjogi vizsgálat elindításához szükséges jogi feltételeket. Az egyik ilyen feltétel az, hogy megalapozott gyanújelek léteznek a gyanúsított bűnösségéről. Az elnöki hivatalban működő különleges bizottság ezt nem tudta megerősíteni. A másik feltétel Nagy Zsolt szerint az, hogy az ellene megfogalmazott vádat nem tartalmazza a büntetőjog. /B. T. : Bűnügyi panaszt tett Nagy Zsolt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Beérett a csíkszeredai biomérnökképzés gyümölcse – fogalmazott dr. Lányi Szabolcs, a Sapientia–EMTE Műszaki és Természettudományi tanszékének vezetője. Az öt évvel ezelőtt indult 88 élelmiszeripari- és környezetmérnök-jelölt közül 22-en fejezték be tanulmányaikat, azaz államvizsgáztak le. A szám csalóka, mert a közel kilencven hallgatóból 48-an befejezték az ötödik évet, viszont a végső megmérettetésre csak a későbbiekben vállalkoznak. Az államvizsgán minden maturandus kilenc vagy tízes osztályzatot kapott. A biomérnökképzésben Európában is elsők között vannak, szögezte le Lányi. A 22 friss diplomás egy része már elhelyezkedett, a többire is ez a „sors vár”. Az egyetem laboratóriuma egyike a legjobban felszerelteknek az országban. Az előadók jelentős hányada beiratkozott valamelyik doktori iskolába. A könyvtáruk szintén jó. /Kozán István: A végzetteket elkapkodják, az újakat várják. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ A Sapientia rövid távú fejlesztési tervei között két új szak beindítása szerepel: biotechnológia, illetve élelmiszer-minősítés mérnöki szakokra várják a fiatalokat. /Negyedük végzett, de jól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

Gördülékeny volt az idei nyári érettségi vizsga – összegezte a tapasztalatokat Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelő-helyettes. Idén első alkalommal kapták meg a magyarul vizsgázó diákok a készen lefordított tételeket a román diákokkal egy időben, ráadásul a fordítás minőségével sem volt gond. A magyar nyelv és irodalomvizsgára 2411 diák iratkozott be, 2361 jelent meg, közülük pedig 2359-en (99,92%) kaptak átmenőjegyet. /Gördülékeny volt az érettségi. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

Kisvárdán a határon túli magyar színházak fesztiválján életműdíjjal tüntették ki a Marosvásárhelyen élő Kincses Elemér rendezőt. Kincses Elemér elmondta, örül a díjnak, de nem tartja életművét befejezettnek. Nagy szerencséje van, a Színművészeti Egyetemen tanít, a diákok nem hagyják megöregedni. 2006-ban írta első regényét, ekkor készítette első filmjét és 2006-ban került sor az első operarendezésére is. /N. M. K. : A folytonos újrakezdés reményében. Interjú az életműdíjas Kincses Elemérrel. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

Hatvankét végzős diák ballagott június 9-én a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceumban. Az iskola újraindítása óta immár a 13. végzős csoport a gimnázium parkjában lévő szobroknál tisztelegett az iskolaalapító Majláth püspök és Márton Áron püspök emléke előtt. A diákokat többek között Tamás Levente igazgató és Bartolf Hedwig, Hargita megye főtanfelügyelő-helyettese köszöntötte. /Csúcs Mária: Tudásban és erkölcsben Isten arcát tükrözni. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Pappá szentelésének 50. jubileumát ünnepelte június 29-én a nagybecskereki egyházmegye püspöke, Huzsvár László, aki 1988. február 14. óta áll az egyházmegye élén. Az ünnepség a nagybecskereki székesegyházban bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmise homíliájában Gyulai Endre nyugalmazott szeged-csanádi és Pénzes János szabadkai püspökök méltatták a papi szolgálatának 50 jubileumát ünneplő főpásztort. Huzsvár Lászlót 1957-ben Szabadkán szentelte pappá Budánovics Lajos püspök, hogy megkezdje lelkipásztori szolgálatát Szelencsán, Topolyán, Szabadkán, Verbászon és Újvidéken. Nevéhez fűződik a Hitélet katolikus folyóirat és a Kincses Kalendárium elindítása, s számos ifjúsági rendezvény, nemzetközi zarándokút szervezése. Püspökké szentelését követően átszervezte az egyházmegye esperességeit, véglegesítette a plébániák és leányegyházak számát, újjászervezte a papi tanácsot, közzétette az Egyházközségek Szabályzata és Ügyrendje rendelkezést, hivatalát teljes mértékben átalakította, templomokat építtetett és újíttatott fel. A főpásztor fél évszázados lelkipásztori szolgálata ideje alatt megfordult Bácska és Bánát szinte minden egyházközségében. XVI. Benedek pápa elfogadta a 75. életévét betöltött Huzsvár László nagybecskereki püspök hivataláról való lemondását. /Huzsvár László püspök aranymiséje. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Kulturális és szórakoztató rendezvények zajlottak három napig a nagyváradi vár minden sarkában a Várnapok alkalmával. Az eseménysorozat részeként többek között román és magyar nyelvű várismertető túrákat szerveztek, történészek vezetésével. A július 7-i események egyik fénypontja a vártemplom 46 püspökének állított emléktábla felavatása volt: a réztáblára azon római katolikus egyházfők neve került fel, akik a város és a vár virágzása idején – 1102 és 1556 között – tevékenykedtek Nagyváradon. Jakabbfy László vártörténész elmondta, a várban 1342–1370 között épült a gótikus katedrális, amelyet később négyszer építettek újjá. „A 15. században élt Vitéz János és Berényi Miklós tudós püspök, akik Közép-Kelet-Európa kultúrközpontjává emelték Nagyváradot. Vitéz János idejében csillagvizsgáló is működött a várudvarban, itt dolgozták ki a ma is használt nap- és holdfogyatkozást mutató Tabula Varadienses táblázatokat” – magyarázta Jakabbfy. Az emléktábla 1556-ig követi a római katolikus egyház történelmét, akkor ugyanis a reformáció „elseperte” a történelmi püspökséget. Az ünnepségen az emléktáblával együtt a templomot is újraszentelték; a szentélyt Tempfli József megyés püspökön kívül a református és az ortodox egyház képviselői is megáldották. Tempfli József elmondta, a rendszerváltást követően szokatlan körülmények között sikerült visszaszerezni a vártemplomot. A szentélyt 1989-ig a Szekuritáté lőszerraktárnak használta, felújításával azonban nem törődtek. A rendszerváltás után a szekusok kiköltöztek a templomból, amelyet egy vállalkozónak akartak bérbe adni. „Megkeresett egy román nemzetiségű hölgy, aki elmondta: bérbe adták neki a templomot, hogy gabonaraktárt és pékséget rendezzen be ott. Ám ő előbb megkérdezte, mit szól mindehhez a katolikus egyház – idézte fel a püspök. – Együtt elmentünk a városházára, én elvettem a kulcsokat, és kijelentettem, hogy a templomból nem lesz pékség. ” A romjaiban álló épületet átvették a katolikusok, ám hosszú évtizedekbe telt, amíg sikerült felújítaniuk – az orgonát például a német evangélikus egyház kivándorló képviselőitől sikerült beszerezniük. A szentély értékét emeli, hogy a keresztút stációit Morvay László képzőművész tűzzománcai ábrázolják. „A vár és a templom több magyar király temetkezési helye. A táblaavatás csak a kezdet, mert rövidesen királyainknak is emléket kell állítanunk” – hangsúlyozta Tempfli. /Gergely Gizella: Tudós püspökökre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ A hét végén tartották Nagyváradon a Várnapokat, ahol rengeteg színvonalas rendezvény, koncert között válogathattak az érdeklődők. Nem reklámozták kellőképpen a Várnapokat, s ezen belül a fellépőket sem. A legtöbb váradi csak az utolsó napon értesülhetett a médiából, hogy jön a Ghymes is. /Both Abigél: A vár három szabadnapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Szatmár megyében az érettségin az átmeneti arány 81,97 százalékos volt, az óvások benyújtása előtt. A magyar anyanyelven tanuló diákok zöme Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban érettségizett. A főgimnázium diákjai mellett itt bizonyították felkészültségüket a Református Gimnázium és a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont végzősei is, összesen 304–en, közülük mindössze 38 diák bukott meg, a 38-ból 36-an román nyelv és irodalomból. /Bodnár Gyöngyi: Nyolcvanegy százalékos az átmeneti arány. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 9./

,,A jó izéjét... a nénikéjét!” – fakadt ki Horn Gyula a 75. születésnapja alkalmából a budai Várban, a Nemzeti Galériában rendezett ünnepségen, arra utalva, hogy Sólyom László államfő megtagadta tőle a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Előzőleg Horn nevek említése nélkül bírálta az ellenzéket. Kétszínű alakoknak tartja őket, főleg azokat, akikből a párt csinált embert. Majd kijavította magát: nem is embert, mert azt nem sikerült. Horn Gyula azt mondta: ezek a renegátok azoknak az életútját kérdőjelezik meg, akik nem forgattak köpönyeget, akik a rendszerváltáson átívelően megmaradtak baloldaliaknak. Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, ‘56-os halálraítélt hangsúlyozta: Horn Gyulának természetesen joga, hogy születésnapját megünnepelje barátaival, ,,a volt elvtársaival együtt”, de azon nem kell felháborodni, hogy egy demokratikus rendszerben alapított kitüntetést nem kap meg, mert nem méltó rá. A kitüntetést az államfő Horn karhatalmista múltja, az ‘56-os forradalom megtorlásában való részvétele miatt tagadta meg. /Az államfő nénikéjét emlegette Horn Gyula. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

Másodfokon is pert nyert a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ellen Bodó Barna politológus, egyetemi oktató, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, a temesvári táblabíróságon. 2006. július 14-én hamis adatok terjesztése és az egyetem lejáratása vádjával a rektor Bodó Barnát írásos figyelmeztetésben, Hantz Péter alelnököt írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig fegyelmi úton bontotta fel Hantz Péter és Kovács Lehel BKB-alelnökök munkaszerződését. Valamennyi döntés ügyében az érintettek bírósághoz fordultak. A perekben a Bodó Barna keresete nyomán született az első jogerős ítélet. Cristina Nistor, a BBTE szóvivője nem kívánta kommentálni a bíróság döntését. A Kolozs Megyei Törvényszékhez folyamodó Hantz Péter és Kovács Lehel egyelőre sikertelenül pereskedett, az elmúlt héten kapták meg az elutasító ítéletet. „Az indoklás szövege rendkívüli módon hasonlít az egyetemi fegyelmi bizottság érvelésére – jegyezte meg Kovács Lehel. – Úgy látszik, Temesváron meg lehet nyerni egy ilyen pert, Kolozsváron ez nehezebb. ” Hozzátette, máris fellebbeztek a döntés ellen, és ha kell, készek a strasbourgi emberjogi bíróságig vinni ügyüket. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese megjegyezte, a BKB-s vezetők pereiről soha nem esett szó a rektorral folytatott megbeszélésein. /Gazda Árpád: Bodó nyert, Hantzék vesztenek? = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

Az idén először a Babes–Bolyai Tudományegyetemen nemcsak a kolozsvári központban, hanem régióközpontokban is be lehet a tanintézmény összes szakára iratkozni. Ilyen régióközpontnak számít a szatmári kihelyezett tagozat is, amelynek igazgatója, Végh Balázs Béla a beiratkozás körülményeit részletezte. A Babes–Bolyai Tudományegyetemnek 21 kara, ezen belül pedig 117 román, 60 magyar, valamint 18 német nyelven induló szaka van. A Magyarországon végzett diákok is jelentkezhetnek, mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a magyar Oktatásügyi Minisztérium között megkötött egyezmény értelmében, elfogadják a magyarországi érettségit. Szatmárnémetiben idén is két szak indul. A pszichológiai és neveléstudományok kar óvónők és tanítóképző szakának kihelyezett tagozatán mindössze tíz államilag finanszírozott helyet biztosítanak, emellett 60 költségtérítéses hely lesz. Ötven helyet tartanak fenn a távoktatásra, amely ugyancsak költségtérítéses. A főiskolát végzettek számára kiegészítő képzés is indul, itt hatvan hely lesz. A politikatudományi, közigazgatási és kommunikációs kar helyi közigazgatási szakának szatmári kihelyezett tagozatán román nyelvű képzési vonalon 23 állami és 30 fizetéses, magyar vonalon 20 állami és 30 fizetéses, német vonalon pedig 9 állami és 10 fizetéses hely lesz. A távoktatás kizárólag román nyelven zajlik. /Bodnár Gyöngyi: A szatmári kihelyezett tagozaton is. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 10./

Július 8-án, vasárnap a Dicsőszentmárton közelében, Küküllődombón az Alsó-Küküllő Menti Ifjak Szövetsége (ALKISZ) és Ádámos község önkormányzata szervezte a vízmelléki hagyományőrzők találkozóját. A két Küküllő közének falvai a Balavásár – Kiskend – Nagykend vonaltól le Balázsfalváig, ritkán jutnak megmutatkozási lehetőséghez. Az ALKISZ Kökényes nevű tánccsoportja Varró Huba és Miklós Mónika vezetésével bemutatta az alsó-küküllői táncrendet, majd több csoport fellépett, eljöttek a dicsőszentmártoni Traian Gimnázium tanulói is. /B. D. : Táncostalálkozó Küküllődombón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Május 7-én Marosjára hazahívta fiait a második alkalommal megszervezett falutalálkozóra. A református templomban pótüléseken fért csak el az a népes gyülekezet, amelynek tagjai az ország különböző vidékeiről, illetve a határokon túlról érkeztek haza. Az ökumenikus istentiszteleten Bálint Csaba helybeli református lelkész és Kopácsi Ferenc helybeli katolikus plébános szólt az együttlét öröméről. A két gyülekezet együttesen valamikor 1500 lelket tett ki, s amely napjainkra az ötödrészére apadt. A Bandi Kati által készített új faluzászlón a két templom tornya, a két egyház címere, a csillag és a hold, valamint a szilva és búzakalász mint a helybeli mesterségek alapja látható. A résztvevők a helyi iskolában megtekinthették a járai kötődésű Albert Olga és Bak Sára kiállítását, préseltvirág-kompozíciókat, grafikákat, ötletes gyermekjátékokat, valamint a falu életének neves eseményeit megörökítő fényképeket. A falumúzeumban a jellegzetes tárgyak, kézimunkák mellett a híres, szilvaízfőző asszonyok remekművéből kóstolhattak a jelenlevők. Megjelent egy füzet, amely Marosjára történetét tartalmazza. Az ünnepség a második világháború elesettjeinek emlékére a templom falán emelt emléktábla megkoszorúzásával folytatódott. /Bodolai Gyöngyi: Öröm sokan lenni. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Kolozsváron a Brassai Sámuel Elméleti Líceum idei Brassai-hete azzal tűnt ki, hogy hat évkönyv-, illetve folyóiratszám bemutatójára került sor. Az évkönyv (Az 1557-ben alapított Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyve a 2005–2006-os tanévre. Szerkesztette dr. Gaal György) a maga 182 oldalával az eddigieknél jóval terjedelmesebb. Az évkönyv szerint az iskolában nappali tagozaton 717, az estin 329 diák tanult, összesen az iskolában 80 tanerő 1046 fiatalt oktatott. Háromévi szünetelés után újraéledt a Védett Burok című diáklap. Az angol nyelv népszerűségére jellemző, hogy a School Nyúúz című diáklap már a 13. számát jelenteti meg. A Brassai az egyetlen megyebeli magyar tannyelvű iskola, ahol román diáklap is megjelenik. Az idén már a 3. számához érkezett az „ALTFEL (Másként). Revista Liceului Sámuel Brassai”. A Brassai kereteiből már kilépő Közmag közgazdasági lap a VI. évfolyamánál tart. Főszerkesztője Plesa Róbert egyetemista. Egy búcsúszám is van, az Utolsó Szó. A Brassai esti tagozatának egyetlen kiadványa. – Ultimul cuvant. Unica revista a seralului Liceului „Brassai Sámuel. A 24 oldalas, kétnyelvű kiadványt Fejér Ákos földrajztanár állította össze. Román és magyar estis diákok vallanak benne, hogyan is kerültek az estibe. Ez a szám az 1949-től megszakítás nélkül működő esti tagozat búcsúja akar lenni. A Brassaiban ugyanis megszűnik az esti tagozat. /G. Gy. : Sajtóélet a Brassaiban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Borbély Tamás cikkében (Buktató mulasztás, Szabadság, július 9.) felsorolta azokat a gondokat, amelyek a BBTE magyar tagozatának megosztottságát okozzák. A rendszerváltás előtt az egyetemi oktató számára kötelező tulajdonságokhoz egy további is társult: a politikai megbízhatóság, amely gyakran döntő mértékben pótolta az egyéb hiányosságokat. Az 1990-ben újra beindult magyar tagozatra meghirdetett posztokról a túlnyomó részben vagy egészében román nemzetiségű oktatókból álló tanszéki, kari, szenátusi tanácsok döntöttek. Az újrainduló magyar nyelvű szakokon sokkal fontosabb lett volna a jó előadó készség és pedagógiai gyakorlat, azonban a létszám feltöltése elsősorban a kutatói területekről történt. A magyar tisztségviselők (dékán-helyettes, tudományos titkár, szenátusi tagok) kijelölésénél az egyetem vezetőségével szemben túlzottan lojális magyar tanárok kerültek túlsúlyba, s ez megmutatkozott az önállóságra való törekvések elutasításánál. A professzori cím elérése egyre nehezebb a magyar oktatók számára, mivel nem elég hozzá a feltételek teljesítése, a poszt létesítése is szenátusi román többség kezében van. A magyar tagozati professzori státus létesítésére nincs akarat. Emiatt a doktori iskolák vezetése csak egyes professzorok jogosultsága, és nagyon kevés magyar egyetemi tanár jogosult doktori iskola vezetésére. Megoldás csak a magyar anyanyelvű témavezetésben rejlik. Jelenleg a legtöbb karon/tanszéken egy-egy magyarul tudó vizsgabizottság kijelölése is komoly nehézségekbe ütközne. A fentieket összefoglalva Kessler Jenő professzor más következtetésekre jutott, mint Borbély Tamás a magyar tagozat oktatóinak megosztottságának tekintetében: 1. nem megfelelő a kiválasztási feltételrendszer a magyar oktatói gárda tekintetében; 2. túlzott a lojalitás tanúsítása sokuk részéről a román vezetőség irányában; 3. a karokra, tagozatokra, tanszékekre lebontott konkrét elképzelések hiánya, illetve a meglévők összehangolatlansága. Ugyanis lényegesen mások az elvárások és lehetőségek a természettudományi és a bölcsészeti vagy társadalomtudományi szakokon. Ezeknek pontos definiálása, elfogadása, együttes követelése vezethet eredményre. /Dr. Kessler Jenő, a BBTE nyugalmazott professzora: Kívülről – belülről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Az érettségin a legtöbben a román írásbeli miatt kényszerülnek majd újravizsgázni, az idén is leginkább a magyar diákok kerültek hátrányba. „A tanterv egyenlőséget von a román és más anyanyelvű gyerekek között, ez pedig helytelen” – szögezte le az Balázs Lajos, a Sapientia Egyetem román tanszékének vezetője. Hátrányos helyzetbe kerül a magyar gyerek úgy a vizsgán, mint később, az elhelyezkedésnél. Országosan 5000 óvást jelentettek be, s ezeknek a nagy része is a román írásbelit érintette. /Bakó Zoltán: Diákgyilkos” volt a román érettségi vizsga. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

A következő tanévtől megszűnik a köpecbányai I–IV. osztályos iskola és az óvoda. A baróti Gaál Mózes Általános Iskola arra a következtetésre jutott, hogy a köpecbányai oktatás a legnagyobb jóindulat mellett sem tartható fenn, hiszen a négy évfolyamra csak húsz diák iratkozott be. Megoldható, hogy egy tanító párhuzamosan négy osztályt is oktat, de ez a minőség rovására megy. Nemcsak a gyermeklétszám alacsony, hanem az óralátogatás is. A diákokat jövő esztendőtől a köpeci iskola fogadja be, szállításuk a minisztérium által megígért iskolabusszal történik. /Hecser László: Bezárják a köpecbányai iskolát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

A volt kommunista tábor sajátosságai, valamint a kormányváltások miatt lehetetlenné vált, hogy az átvilágítás az igazság feltárása és a nemzeti megbékélés jegyében történjék. A lezáratlan folyamatot valamennyi országban időről időre kisajátítja magának a napi politika – vélte július 10-i elemzésében a Le Monde francia napilap. A lap szerint az egyesülést követően Németországban 1990-ben elfogadták az átvilágítási törvényt, megalakult a ,,Gauck-hivatal”, amely évi százmillió eurós költségvetéssel működik. A dossziék 1992 óta hozzáférhetőek, a berlini fal leomlásakor a Stasi-ügynökök által fecnikre szabdalt dokumentumokat tizenöt kutató próbálja helyreállítani az állam által finanszírozott különleges logisztikai eszközökkel. Csehország eleinte a német példát kívánta követni az 1991-es átvilágítási törvénnyel, de a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) anyagaihoz való szabad hozzáférés egészen 2007-ig nem volt lehetséges. A Le Monde szerint a megtisztulási folyamatban Bulgária és Románia maradt le a leginkább. Magyarországon ,,az exkommunisták visszatértével a hatalomba” az emlékezés munkája háttérbe szorult. Horn Gyula miniszterelnökként ellenezte, hogy Magyarország a német példát kövesse. Az archívumokat 1997-ig nem lehetett kutatni, és azóta is nagy részük államtitoknak minősül. Lengyelországban a kerekasztal-tárgyalásokon 1989 áprilisában a pártok a nemzeti megbékélés politikája mellett kötelezték el magukat. A balti államokban a folyamat azért sajátos, mert Litvánia, Észtország és Lettország a Szovjetunió részei voltak, így az ő titkosrendőrségük maga a KGB volt. A függetlenségük kikiáltása után a dokumentumok jelentős része Oroszországba került, miközben az országokban jelentős orosz kisebbségek maradtak. Ezért a balti államok esetében sem megbékélésről, sem szakításról nem lehet beszélni: a baltiak és az oroszok között mindennaposak a feszültségek. Az átvilágítási törvényeket ugyanakkor megszavazták, s az emigrációból hazatért államfőknek köszönhetően a folyamat ott békésebb módon zajlik, mint a többi kelet-európai országban. /A kommunista múlt a napi politika szolgálatában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

Ciklusokból építkező nagyobb egységek, versfejezetek és poémák alkotják a Bogdán László 2000 utáni költészetéből építkező kötetét (Szindbád a taligán, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007). Bölöni Domokos teli van történetekkel. Legutóbbi rövidprózakötete (Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2006) ezt mutatja. Debreczeni Éva az internet révén lépett az irodalomba, kezdetben egy-egy szóba göngyölt „bogánccsal”. Megjelent könyve Vakondsirálya (Hírlap Könyvek, Szatmárnémeti, 2007) gúnyba, nevetésbe, csipkelődésbe oltott rekviem. „Az egész könyv anyám haláláról szól, még a vidám írások is. Az ő emlékére jelent meg, amit ugyan nem tüntettem fel benne hivalkodóan, ahogy szokás, az első oldalon” – vallja a szerző. /(csg): Közjátékok, versfejezetek, szóbogáncsok. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Jogos volt Sólyom László elutasítása Horn Gyula kitüntetésével kapcsolatban. 1956-ban a pufajkások, a munkásőrök nemcsak a kinn lévő fegyvereket gyűjtötték be, hanem leszámoltak a még ellenállni merészelő csoportokkal. Az orosz tankok árnyékába a vérszomjas gárdisták ártatlan diákokat kínoztak félholtra, ha úgy adódott. Közben teltek az évek, Magyarország a szocialista tábor legvidámabb barakkjává nőtte ki magát. Pozsgay Imre kimondta, hogy 1956-ban népfölkelés volt, Szűrös Mátyás pedig azt, hogy a határokon túl élő magyarokért is felelősséggel tartozik az anyaország. 1987-ben megalakult a Magyar Demokrata Fórum (Lakitelek). Az MDF 1988. június 27-én a Hősök terén százezer ember jelenlétében tüntetett a romániai faluromboló programterv ellen. A kommunista rendszer összeomlása gyors és látványos volt. Magyarországon a rendszer ,,önként” mondott le hatalmáról. A vezérkar tisztában volt azzal, hogy a világpolitika Közép- és Kelet-Európa sorsát alapvetően megváltoztatta. Magyarország 1989. szeptember 13-án megnyitotta a kelet-német menekültek előttük nyugati határait. A magyar gesztus nemzetközi elismerést hozott Horn Gyula külügyérnek. Megérett az idő a változásra, az éber kakas ezt tudta, várta a pillanatot, hogy kukorékolásba kezdjen. /Márkó Imre: Nem a kakas szavára kezd virradni... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Az erdélyi, elsősorban mezőségi magyar diákok oktatását felkaroló Kallós Zoltán Alapítvány támogatásáért rendeznek keresztszülőnapot július 14-én Esztergomban, ahol a népi játékok és néptánc várja az érdeklődőket. A látogatók filmvetítés keretében, illetve a névadó Kallós Zoltánnal, Balázs Bécsi Gyöngyivel beszélgetve ismerkedhetnek meg a Kallós Zoltán Alapítvánnyal, Válaszúttal, és a Keresztszülő programmal, a magyar nyelvű oktatás támogatásának talán leghatékonyabb formájával. A Kallós Zoltán Alapítvány 1992-ben jött létre, kezdetben fő tevékenysége a népzenei és a néptánctáborok szervezése volt. Ma már szívügyüknek tartják a mezőségi szórvány magyar oktatás megszervezését is: az alapítvány munkatársai végigjárták a Mezőség legszegényebb területeit, s száz olyan magyar gyermeket kutattak fel, akiknek biztosítani tudják a magyar nyelvű oktatást. Az alapítvány 1999-ben beindította a magyar óvodát és az 1-4 osztályos iskolát. 2001-ben elkezdődött és mára befejeződött egy új, 80 férőhelyes szórványkollégium építése, a működési költségeket a különféle pályázatokon nyert pénzekből, határon inneni és túli magánszemélyek és cégek, alapítványok támogatásából fedezték. Mostanra már a mindennapi megélhetésért küzdenek. Hosszabb távon biztonságot csak a Keresztszülő program nyújthat. /Keresztszülőnap Kallós-ügyért. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Megjelent Mihály Gábor szárazajtai nyugalmazott tanító Monológ a múltról – Szárazajta monográfiája /Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című, munkája melyet június 11-én bemutattak a baróti Erdővidék Múzeumában. Monográfiájával Mihály Gábor azoknak az erdővidéki szerzőknek a sorába lépett, akik az évszázadok során önszorgalomból igyekeztek rögzíteni egy-egy helység történetét. Veszely Károly római katolikus plébános – az 1849-ben Bem József által alapított Brassói Lapok első főszerkesztője – a 19. század második felében írt monográfiát Barótról. A város történetéhez az 1960-as évek végén néhai Kese Jenő református lelkész gyűjtött kéziratban őrzött adalékokat, néhai Lázár Antal tanár is hozzáadott egy kisebb kötetre valót, ugyanakkor Demeter László szerkesztésében Adalékok Barót történetéhez címmel 1999-ben jelent meg több szerzőtől származó, hasonló kiegészítéseket tartalmazó kötet. Az erdővidéki falvak közül Magyarhermányról néhai Máthé János történetkutató az 1970-es években írt, nemrég nyomtatásban is megjelent kiváló monográfiát, amelyet a jelenkori adalékokkal Boér Imre nyugalmazott tanár egészített ki. Erdőfüléről Karácson Béla írt monográfiát, amelyhez Hermann Rozália tanár írt adalékokat. Néhai Gáspár József tanító Köpecről készített monográfiája kéziratban vár kiadásra. /Benkő Levente: Monográfia Szárazajtáról. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

A Magyarok Székelyföldi Társasága által szervezett Lármafa-találkozó sorozat célkitűzései révén fontos szerepet tölt be a magyar kultúra ápolásában. Fő feladatának a Szent László-kultusz megőrzését tekinti. Ezt a Szent László nevéhez fűződő Kárpát-medencei helységek felkeresésével, megismertetésével és tartós kapcsolatok kiépítésével valósítja meg. A találkozó résztvevői felkeresik a cserhalmi ütközethez kapcsolódó kultúrtörténeti értékekkel rendelkező és ezt templomi freskókban megörökítő 48 települést (Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon, Ausztriában és Szlovéniában). A 8. Lármafa-találkozó útiránya: Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Székelyudvarhely-Marosvásárhely-Cegőtelke-Sárospatak-Borsi-Margonya-Eperjes-Kassa-Rozsnyó-Kakaslomnic-Késmárk-Lőcse-Krasznahorka-Pelsőc-Tállya- Sepsiszentgyörgy. A Lármafa-találkozó székelyföldi csoportját Cegőtelkén fogadta Székely Pál és dr. Szántó Árpád, a Cserhalom Művelődési Egyesület elnöke és alelnöke. Cegőtelki fiatalok eljátszották a cserhalmi ütközet azon mozzanatát, amely templomi freskókban meg van örökítve. Ezután a székelyföldiekhez csatlakoztak a cegőtelkiek és a beszterceiek, és a csoport továbbindult a Felvidékre. A lármafások Borsiba emlékeztek arra, hogy a községben álló ősi kastélyban született 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A lármafások tapasztalták, hogy a többségében magyarok lakta Borsiban nem működik magyar óvoda és magyar iskola, a magyar anyanyelvű gyerekek szlovák nyelven tanulnak. A találkozó résztvevői Margonyán megkoszorúzták Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, aradi vértanú sírját. A debrődi sírkertben koszorút helyeztek el Papp Anna volt polgármester asszony sírjánál, aki lelkes támogatója volt a Lármafa-találkozóknak, éltetője a Szent László-kultusznak. Kassán meglátogatták a Szent Erzsébet püspöki székesegyházat, a kassai dómot; a Rodostó-házat, II. Rákóczi Ferenc rodostói ebédlőházának másolatát, a Szent Mihály-kápolnát, melyben létezett egy Szent Lászlót ábrázoló freskó, amelyet lemeszeltek. Kakaslomnicon megtekintettek egy Szent László-faliképet, majd Késmárk és Lőcse nevezetességei következtek. A 8. Lármafa-találkozó felvidéki záró-mozzanata a pelsőci református templomban tartott ünnepi istentisztelet volt. A 8. Lármafa-találkozó állásfoglalásában felszólított: építsünk közös jövőt. Van megoldás a megbékélésre, ehhez a múltat be kell vallani. Szükség van az autonómiára, az anyanyelvi oktatás biztosítására minden szinten, Borsitól Cserhalomig, akár Szabadkáig. /Trufán József tanár, a találkozó résztvevője: 8. Lármafa-találkozó. 2007. június 20-25. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Első fokon pert vesztett az Erdélyi Református Egyházkerület, amely decemberben visszakapta Kolozsváron az egykor tulajdonát képező Horea út 51. szám alatt található ingatlant. Az egyházkerület bízik abban, hogy a másodfokú döntés számukra kedvez majd, hiszen valamikor ők építtették az ingatlant. Tanfelügyelőségi források szerint azt tervezték, hogy ebben az épületben indítják be a magyar nyelvű szakoktatást, de erre csak akkor kerülhet sor, ha az épületet valóban visszakapja az egyházkerület. /Pert vesztettek a reformátusok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Idén összesen 609 végzős volt a magyar tagozaton Szatmár megyében, akik közül 590 idén fejezte be az iskolát. A tizenkettedikes magyar anyanyelvű diákok közül 606–an iratkoztak be az érettségire, s 589–en jelentek meg a vizsgákon, s közülük 484–nek /79,9 százalék/ sikerült az érettségije. Román nyelv és irodalom szóbelinél heten, írásbelinél 99–en, egyéb tantárgynál pedig 16–an buktak meg. Kónya László főtanfelügyelő–helyettes szerint kicsi a különbség az összesített és a magyar tagozat átmeneti aránya között, s ez mindenképpen jónak számít. /(gyb): Jól érettségiztek a magyar tagozatos diákok. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

A nyolcadikos diákok és egyetemisták hátrányos helyzete mellett köztudott az, hogy a magyar diákok az érettségin egy tantárggyal többől, román irodalomból és nyelvtanból is vizsgáznak. Romániában a szakképzés minden fokon román nyelven folyik – még akkor is, ha nem hivatalosan a tananyagot több helyen magyarul oktatják –, és a diákok tudásukról csak román nyelven adhatnak számot. Országos szinten a magyar gyerekek egyharmada nem magyar tannyelvű iskolákba jár. Közben nemzetközi konferenciákon az államelnök azzal kérkedik, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása modellértékű. Az 1880-as évekig a magyar nyelvet a román iskolákban még tantárgyként sem oktatták, a román tanítók ezrei nem ismerték az állam nyelvét. Az ezeréves magyar uralom végén a románság alig 12 százaléka beszélte az állam nyelvét, de a korabeli román propaganda, hasonlóan az 1989 utáni Harkov (Hargita-Kovászna)-jelentéshez, a magyar elnyomás rémképeivel riogatta a világot. Ma az iskola nagyon sok magyar diáknak keseríti meg az életét. /Kádár Gyula: Az iskola éltető édesanya? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./