Villámlátogatásra érkezett Székelykeresztúrra a magyarországi testvérváros, Ajka öttagú küldöttsége. A látogatás célja az volt, hogy megnevezzék azt a három diákot, akiket egyetemi tanulmányaik befejezéséig havi 10.000 forinttal kívánnak támogatni. A felajánlás azon diákoknak jár, akiknek családja hátrányos helyzetben van, és nehezen tudják támogatni gyermekeik továbbtanulását. /Balázs Árpád: Tanulmányi támogatás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 13./

1989 után tizenhat évvel az állami magyar egyetem kérdése még mindig nem rendeződött. A fordulat után az erdélyi magyarság azt hitte, hogy az egyetem visszaállítása minden további nélkül megvalósítható. Azonban nem történt meg, az 1990-ben az egyetem létrehozását támogató kétszázezer, 1994-ben ugyanezért összegyűlt mintegy félmillió aláírás ellenére. A fölcsillanó reményt a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnökhelyettese, Törzsök Erika igyekezett kifejezetten „jóindulattal” szertefoszlatni a Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban megjelent írásával („önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog, boldogtalan”, „de senki nem tudta, miből”), amit azután Cs. Gyimesi Éva is messzemenően támogatott („helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött”-nek, „egyfajta szellemi gettó”-nak, „nyelvi-nemzeti sajátosságba való bezárkózás”-nak minősítette az eljövendő Bolyait). Hasonló véleménye volt az akkor Kolozsvárra látogató Kende Péternek is. Azután jött a multikulturálisnak mondott elterelő művelet. A BBTE-n gyarapodott a magyar hallgatók száma (40 000-ből jelenleg 6000), de ezeknek csak egy része tanul majdnem mindent anyanyelvén, a székelyföldi részlegeken ugyanígy. A BBTE-n a mai napig nincsenek magyar feliratok, a folyosókon csak a román rektorok képmásai láthatók, mintha 1919 előtt és 1940–1945 között semmi sem létezett volna. A Bolyai sem 1945 és 1959 között. A többségiek felhozzák, hogy sehol a világon nincs olyan kisebbség, amelyik saját egyetemmel rendelkezne. Ez nem igaz, mert jónéhány van, számuk egyre gyarapodik, és nem másfél milliós, hanem másfél százezres kisebbségeknek is van saját egyetemük. Mások nagyon aggódnak, mi lesz a szegény magyar diákokkal, amikor végeznek, hiszen nem tudnak románul. Nos, a Bolyai természetrajz-földrajz karán ezt a „végzetes” veszélyt úgy hárították el, hogy román órán nem irodalmat, hanem szaknyelvet adott elő a tanár. Ez most is alkalmazható módszer. Másik aggodalom, hogy a magyarság, mint kisebbség, képtelen létrehozni különálló egyetemet, mert nincs megfelelő tanerő. A felmérések szerint az egyetem újralétesítésekor a jelenlegi magyar tanári kar 85 százaléka átmenne a Bolyaira. A Babes–Bolyai Egyetem két fiatal adjunktusa, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, szeptember végén részt vett az Európai Parlament egyik munkacsoportjának strasbourgi ülésén, amelyen ismertették a romániai magyar felsőoktatás helyzetét és hiányosságait. Jelenleg a 600 000 romániai egyetemi hallgatóból csak 26 000 a magyar, vagyis 4,4 százalék, miközben a romániai magyarság a lakosság 6,6 százaléka. Ebből a 26 ezerből is csak 10 ezer tanul anyanyelvén. Az október 11-én Kolozsváron tartott tanácskozáson felszólalók, egyetemi tanárok és diákok egyaránt kiálltak a Bolyai újralétesítése mellett. Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az újraindítandó Bolyait, jó hallani, hogy az EP is tud a magyar oktatás, benne a felsőoktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85 százaléka támogatja a Bolyai visszaállítását. /Asztalos Lajos: Napirenden a Bolyai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Önálló Bolyai Egyetemet, román állami támogatást a Sapientia Egyetemnek és a Partiumi Keresztény Egyetemnek – ezekkel a célkitűzésekkel szerveznek könyves tüntetést az erdélyi magyar diákok október 17-én öt magyar egyetemi városban /Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön/. Sok fontos szakon nincs magyar nyelvű állami felsőoktatás, a mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti, művészeti szakokra járók nem tanulhatnak magyarul. Sepsiszentgyörgyön a felvonulás 17 órakor a központi ’48-as emlékműtől indul, a Stadion utcában élő láncot alkotnak a Váradi József Általános Iskola melletti terület körül, ahol közel nyolc év ígérgetés után sem épült fel az egyetemi campus, épülethiány miatt a sepsiszentgyörgyi felsőoktatás pedig halálra van ítélve. Visszafelé a prefektúrán a szervezők átadják a román kormánynak, név szerint az oktatásért felelős Markó Béla államminiszternek címzett, követeléseket tartalmazó levelet. /Farkas Réka: Tüntetés a magyar egyetemért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Nem szavazta meg a kolozsvári városi tanács az RMDSZ által előterjesztett magyar utcaneveket. A kolozsvári építkezési láz eredményeképpen harminchat új utca keletkezett, a lakók közel másfél éve várják, hogy a hatóságok nevet adjanak ezeknek. A város 76 nevet tartalmazó jegyzéket juttatott el a megyéhez, ahol külön listán szerepelt a harminchat, még „nevetlen” utca. A polgármester kezdeményezésére a városi tanács elé terjesztették a jegyzéket. Molnos Lajos városi tanácsos elmondta: az említett jegyzék ugyanaz volt, amit még Funar polgármesterkedése idején akartak elfogadtatni, akkor sikertelenül. Olyan „személyiségek” neve szerepelt a listán, mint az ultranacionalista Eugen Barbu, Ion Lancranjean stb. Molnos kifogásolta, amiért az utcanevekben nem tükröződik az, hogy Kolozsvárott hozzávetőlegesen húsz százalékos a magyarság részaránya, az utcanevek húsz százalékának tehát magyar vonatkozásúnak kellene lennie. Molnos összeállított egy harminchat nevet tartalmazó listát és egy ötven nevet tartalmazó pótlistát. A múlt heti tanácsülésen viszont ugyanaz a lista került a tanácsosok elé, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva Molnos javaslatait, amelyek olyan személyiségek nevét tartalmazta mint János Zsigmond, Erkel Ferenc, Tamási Áron, Jókai Mór, Kelemen Lajos stb. Molnos újabb halasztást kért, de ezúttal nem járt sikerrel. Végül Molnos javaslatait is egyenként szavazásra bocsátották, de a hat RMDSZ-es tanácsos kivételével mindenki ellenük szavazott. Az egyetlen magyar személyiség, akiről utcát fognak nevezni, az Fadrusz János lesz. /Nagy-Hintós Diana: Magyar utcaneveket szavaztak le. Koalíciós „partnereink” sem támogattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Dabas önkormányzata Lengyel Brigitta személyében októbertől ún. ifjúsági nagykövetet nevezett ki testvérvárosába, Barótra. A program keretében az anyaországi kisváros képviselőinek, akik háromhavonta váltogatják egymást, a meglévő kapcsolatok ápolása és újabbak kiépítése lesz a feladata. Barót hasonló céllal novembertől küld megbízottat Dabasra. Dabas önkormányzata a nyár folyamán döntött úgy, hogy testvérvárosaiba – Szlovákiába Besztercebányára, Szlovéniába (Trizcbe), Olaszországba (Albengába), illetve Barótra – olyan fiatalokat küld, akiknek sikerül túllépniük az eddig kialakult protokolláris kapcsolatokon. Az itt töltött héten Lengyel Brigitta a városi művelődési házzal, a Csipike Óvodával és a Gaál Mózes Általános Iskolával vette fel a kapcsolatot, s adott át városa hasonló intézményeiről szórólapokat, bemutatkozó albumokat, a felsőbb tagozatos diákoknak pedig az angol nyelvű levelezés lehetőségét vetette fel. /(hecser): Megérkezett az ifjúsági nagykövet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Megkezdődött a közép-európai elnökök hagyományos éves csúcstalálkozója október 14-én reggel Zágrábban: a kétnapos tanácskozáson tizenhat államfő vesz részt. /Közép-európai államfők csúcstalálkozója Zágrábban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A közép-európai országok államfői egyöntetűen hitet tettek az Európai Unió (EU) bővítésének folytatása mellett. Sólyom László magyar köztársasági elnök a határon túl élő magyar közösségek, a velük való kapcsolattartás szempontjából is sorsdöntőnek mondta az EU-csatlakozást. /Hitet tettek az EU- bővítés folytatása mellett. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

Tavaly októberben Bukarestben átadták Ion Iliescu államfőnek az ún. Wiesel-jelentést. A holokausztot félig-meddig letagadó államelnöki kijelentések és a kormány felemás nyilatkozata (hogy ti. Románia területén nem történt holokauszt) nyomán 2002 nyarán Izrael vezetői erélyesen tiltakoztak. Iliescu elnöknek nem volt mit tennie, felkért egy nemzetközi szaktekintélyekből álló és a Nobel-díjas Elie Wiesel által vezetett történész-bizottságot, hogy készítsen jelentést a romániai holokausztról. Az elkészített dokumentumban a bizottság tagjai több ajánlást is megfogalmaztak Romániának. Egyebek mellett azt, hogy október 9-ét (1941-ben ezen a napon kezdődött a romániai zsidók deportálása Besszarábia és Transznisztria haláltáboraiba) jelöljék ki Románia Holokauszt Emléknapjává, a vészkorszak történéseit oktassák az iskolákban és az egyetemeken, hozzanak létre Bukarestben a holokauszt kutatásával és dokumentumainak összegyűjtésével foglalkozó intézetet, nyissanak holokauszt múzeumot, és emeljenek emlékművet az áldozatok tiszteletére. Idén első alkalommal rendeztek a Holokauszt Emléknapot. Bukarestben Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államelnökök jelenlétében felavatták az „Elie Wiesel” Romániai Holokausztkutató Országos Intézetet, amelynek irányítását a Wiesel-jelentés elkészítésében jelentős szerepet játszó Mihail E. Ionescu vezérigazgatóra bízták, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetemen Razvan Mihail Ungureanu külügyminiszter megnyitotta a Zsidó Történelmi és Judaisztikai Központot. Bukarestben bemutatták az első középiskolásoknak szánt holokauszt tankönyvet, a művelődési tárca holokauszt emlékkiállítást és kerekasztal-megbeszélést rendezett. Traian Basescu államfő leszögezte: „Nem a román népet, hanem azt a román államot ítéljük el, amelyik Romániát a zsidókat üldöző országok sorába helyezte.” Hangsúlyozta: Románia már nem akarja elrejteni történelmét, ma nyíltan elismeri, hogy „1942. október 9-től kezdve, amikor a transznisztriai deportálások megkezdődtek, részt vállalt a zsidóüldözésben”. Ennek nyomán „zsidók százezreit fosztották meg a legelemibb jogaiktól, az emberi léthez való jogtól”. Hozzátette: „Kötelességünk visszaszerezni saját történelmünket, az államelnökként a románok történelmének visszaszerzését magamra vállalom.” Hiszen „a holokauszt Románia területén történt, s nem az a megoldás, hogy ezt a tényt elrejtsük, hanem az, hogy a romániai holokauszt valóságát elismerjük, s ezt a valóságot az új generációknak is megtanítsuk”. Azonban minderről a másnapi román sajtóban szinte semmit nem lehetett olvasni. Kivételt a Gandul című napilap képezte. A Gardianul csak a koszorúzásról adott hírt, a Ziua pedig a magyarok által észak-erdélyi zsidók tragédiáját ecsetelte, anélkül, hogy a romániai holokausztról szót ejtett volna. A többi napilap meg sem említette a történteket. Teljesen őszinte szó csak a Realitatea TV-ben hangzott el. /Tibori Szabó Zoltán: A nagy hallgatás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájában a Nagy-Románia Párt hisztériát akar kelteni. Azzal jöttek elő, hogy ez a törvény veszélyezteti az EU-integrációt, továbbá etnikumközi feszültségek lesznek. A Szociáldemokrata Párt arra törekszik, hogy megfossza a törvényt az új és fontos elemektől. Ez a vita meglehetősen éles, és a szenátus jelenlegi munkálataira rányomja a bélyegét. Nagyon okosan kell politizálnia az RMDSZ-nek, hogy a hallgatag, nagyon vékony többség szenátorai kitartsanak a kisebbségi törvény mellett. Erős hangulatkeltés folyik a magyarok és az RMDSZ ellen. A sajtó részéről a kritikák, a fenntartások megszaporodtak, még az olyan lapokban is, mint a Ziua, a Cotidianul és az Academia Catavencu. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója megjegyezte, ehhez hozzájárul a kolozsvári fiatalok által kezdeményezett, az önálló magyar állami egyetem visszaállítását sürgető tüntetés. Milyen hatása lehet ennek az akciónak a vázolt körülmények közepette? – kérdezte. A tüntetés megszervezésének a jogosságához egyfelől nem fér kétség, válaszolta Eckstein-Kovács Péter. Hozzátette, „az önálló hungarológiai tanszéknek a létrehozása gyakorlatilag finisbe lépett, csakúgy mint az egyetemen a kétnyelvű feliratoknak az engedélyezése”. A szenátor szerint nem jó az időpont a tüntetésre. Végső soron az ifjúsági szervezetek kiállnak amellett, hogy legyen magyar egyetem, ez érthető. A szenátor hiányolta, hogy nem keresték meg az RMDSZ-t, és nem konzultáltak a román diákszervezetekkel sem. Hogyha ez az akció mindössze a magyar diákok, magyar fiatalok véleménynyilvánítása marad, az végeredményben elfogadható dolog. A tüntetést délután hatra, világosra tervezték, de a rendőrség csak este nyolcra engedélyezte. „Az éjszaka, a sötét általában a felelősséget nem vállaló, rendbontó elemeknek kedvez.” /Tibori Szabó Zoltán: A kulcsszó a hangulatkeltés. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Az utóbbi időszak parlamenti huzavonája, a házelnökök leváltási harca, illetve az RMDSZ alkotta kisebbségi statútumtörvény-tervezet körüli csatározás eszköztára meglepően zavaró „színfoltokkal” bővült. Szász Jenő, az MPSZ elnöke, „aki másodállásban polgármester“, minden eszközzel, például a román szélsőségesek malmára hajtva a vizet, igyekszik ellehetetleníteni a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény megszületését – jelentette ki Verestóy Attila szenátor. Egy kisebbség csak akkor nyilvánulhat meg igazából, ha autonómiája működik, a törvény pedig ezt a célt szolgálja. Furcsa módon az MPSZ nem társ ebben a kezdeményezésben – állapította meg Verestóy. Számos romániai és EU-s elöljárónak Szász Jenő aláírásával levelet juttattak el, melyben kérik a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és elfogadásának megakadályozását. A közreadott iratot a Nagy-Románia Párt és a román szélsőségesek az utóbbi időben érvrendszerként, eszközként használják fel a törvénytervezet és az RMDSZ ellen. Verestóy hangsúlyozta, az MPSZ lépése erkölcstelen, nem lett volna szabad a magyarság érdekei ellen cselekednie. Szász Jenő legfelsőbb ügyészségi beidézése kapcsán elmondta, „ha Szász biztos benne, hogy minden rendben van az aláírásgyűjtések körül, akkor álljon ki, vállalja a történteket, ám félő, hogy sok kisembert bevádol, akik bajba kerülhetnek“. /mlf: Kisebbségi törvény: zavaró „színfoltok”. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 17./

Idén is lesznek olyan tankönyvek, amelyek a legjobb esetben is csak január folyamán kerülnek a magyar diákok asztalára – derült ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) október 15-i elnökségi ülésén. Az RMPSZ szakemberei az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács, az RMDSZ, valamint több érdekelt kiadó vezetőivel Szovátán elemezték az idén kialakult újabb patthelyzetet. Bizonyos könyvek kiadása még mindig késik, a fordítások silánysága miatt. A tizedik osztályos diákok számára lefordított mintegy ötven könyvből mindössze 17 felelt meg az elvárásoknak. A legtöbb gond a szakiskolások számára fordított könyvek körül merült fel. /Magyar tankönyv januárban? = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

,,Nincs más fegyverünk, csak a könyv és a gyertya – a tanulás és a béke szimbólumai. Ezekkel szeretnénk egy magyar ajkú, európai színvonalú oktatási rendszer kialakítását elérni” – hangzott el október 17-én Sepsiszentgyörgyön, a magyar diákok tiltakozó gyűlésén. Körülbelül háromszázan gyűltek össze a 48-as emlékműnél. A tömeg felvonult a majdani sepsiszentgyörgyi campus helyszínére. Michael Ebner dél-tiroli európai parlamenti képviselő, az autonómiaharc egyik jeles támogatója levélben küldte el üdvözletét a Bolyai Egyetem újraindításáért tüntetőkhöz. ,,Erdély Európa kicsiben, egység a sokféleségben, sikere és jövőt formáló képessége attól függ, tud-e békés és konstruktív együttlétet megteremteni” – idézték Ebner levelét. A szervező ifjúsági szervezetek nevében Demeter László vázolta az álmot, a magyar egyetem megvalósulását, amely ,,könnyen elképzelhető”, de távol áll a valóságtól. Zsigmond József a Kovász­na megyei középiskolások nevében szólt. Kiemelte a román nyelv oktatásának elavult rendszerét, hangsúlyozta, a magyar fiataloknak érezniük kellene, azért kell az állam nyelvét megtanulniuk, mert szükségük van rá, nem azért, mert kötelező. Gazda Zoltán a Magyar Polgári Szövetség támogató üzenetét tolmácsolta, majd a tüntetők a prefektúra elé vonultak, ahol átadták Markó Béla oktatásért felelős államminiszternek és Traian Basescu államelnöknek címzett levelüket. Markótól azt kérik: ,,vesse latba befolyását, hogy a hamarosan sorra kerülő román–magyar kormányülésen azonnali döntés szülessen a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar természettudományi, bölcsésztudományi, társadalom- és gazdaságtudományi karainak létrehozásáról”. /Farkas Réka: A magyar egyetemért tüntettek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

Péntek János tanszékvezető professzor kifejtette, hogy önálló állami magyar egyetem igénye jogos, 1990 óta semmit nem vesztett aktualitásából. Jelenleg a BBTE magyar tagozatának hiányzik a fejlesztéshez és az elvárható szintű működéshez szükséges önállósága. Amennyiben megvalósul a Sapientia Egyetem állami támogatása, a magyar felsőoktatás teljesen más helyzetbe kerül, ugyanis ha a Sapientia lenne az önálló erdélyi magyar egyetem, a Bolyai önálló karainak létrehozása már nem lehetne téma, ez tovább gyengítené a „magyar vonalat”. Salat Levente rektor-helyettes elképzelése, hogy a három magyar tanszék összevonásával hozzanak létre magyar kart, nem új, és nem is olyan nagy lehetőség. Egy ilyen kar visszavezetne ahol 1990-ben voltak (amikor egy tanszéki egységben volt a mai három), ezen kívül pedig többletet nem jelentene sem a diákoknak, sem a tanároknak, tehát a képzésnek sem. A korábbi kezdeményezést támogatta a magyar oktatók többsége: két magyar kar létrehozása, amely a mai „magyar vonal” szétszórt egységeit fogná egybe. Péntek professzor szerint a Bolyai Kezdeményező Bizottsága önmagában nem hozhat eredményt, ha nem áll mögé a politikai érdekképviselet, az RMDSZ, amely mostanában a két önálló karról is megfeledkezett. Nagy László rektor-helyettes elismeri, hogy az erdélyi magyarságnak joga van az állami magyar egyetemhez, de szerinte kár lenne két részre osztani a Babes–Bolyait, túl nagy értéket képvisel ahhoz. Minden évben nő a magyar nyelven tanuló diákok száma. Fontosnak tartja a magyar nyelvű feliratokat. Fél éve alakult egy tanárokból álló bizottság, amely azt vizsgálja, hova, mit kell majd magyarul kiírni. A Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetősége nyilatkozatban ítélte el a tüntetés kezdeményezőit. A nyilatkozat hosszasan ecsetelte a multikulturalitás eredményeit és megbélyegezte a „szeparatista törekvéseket”. Erre az elítélő nyilatkozatra a magyar tanárok közül igennel szavazott Szamosközi István, Nagy László, Noda Mózes és Vincze Mária. Kása Zoltán nem szavazta meg, Magyari Tivadar pedig nem vett részt a szavazáson. A Bolyai Kezdeményező Bizottság szintén nyilatkozatban fejtette ki álláspontját, és megvédte „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket”. A nyilatkozat hiányolta az egyetem multikulturalitását bizonyító tényeket. /Bagoly Zsolt: Két egyetemi tanár a magyar egyetemről Két egyetemi tanár a magyar egyetemről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 18./

Beke György barangolókönyvei révén érdemelt ki előkelő helyet a jelenkori magyar irodalom legjelesebbjei között. Csak emlékeztetőül néhány cím ezek közül: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok, Boltívek teherbírása, Itt egymásra találnak az emberek. 1996-tól kezdődően a Barangolások Erdélyben sorozatban jelenteti meg újból ezeket az író, kiegészítve a cenzúra által korábban betiltott részletekkel. És elkészült székelyföldi szociográfiai riportköteteivel is. Beke György munkásságáról írta monográfiájában Somos Béla: „Beke György eddigi életműve olyan érték, amelyre a harmadik évezred magyarságának önmaga ismerete és megőrzése érdekében szükség van és lesz. A történelmi szemlélet, mely minden művét áthatja, az Orbán Balázs-i szándék megnyilatkozása: »a népeknek szükség visszapillantani múltjokra, hogy jövőjükkel tisztában lehessenek, s főként nekünk, hogy a jelen bizonytalanságának ködében tájékozhassuk magunkat«. A gondolat, miszerint Beke György életműve nélkül nemzeti önismeretünk hiányos, szétdaraboltságunk fájóbb, megmaradásunk bizonytalanabb lenne, ekképp is kimondható: Beke Györgynek köszönhetően önismeretünk erősebbé, együvé tartozásunk tudata biztosabbá, nemzeti megmaradásunk bizonyosabbá vált.” Amint lehetősége nyílt rá, Erdély-járó útjait a Kárpát-medence más tájain folytatta, hogy feltérképezze a kisebbségi sorsba kényszerített nemzetrészeink helyzetét. Élményeit, tapasztalatait a Kapu Könyvek sorozatban megjelent Megrokkant élet című kötet tartalmazza. /(Borbély László): Beke György kisebbségi utazásai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

Salat Levente rektor-helyettes kijelentette: az utcára vonulás nem sietteti, hanem késlelteti a célok elérésének esélyeit, veszélyeztetve az eddig elért eredményeket. Salat az egyetemi autonómiával kapcsolatban csupán annyit árult el, hogy egy idén júliusban kidolgozott tervezetről van szó, amely magyar nyelvű, reál és humán tagozat, karok létrehozását célozza. Salat Levente szerint a fiatalok összefogása alapjában véve dicséretes, de úgy véli, a tüntetéssorozat mögött rejtett szándékok állnak. Ezt a kérdést viszont újságírói unszolásra sem részletezte. Remélem a fiatalok nem engedik, hogy kihasználják őket – mondta Salat. /Antal Joós Erika: Válasz a tüntéssorozatra. Rejtett érdekeket sejtenek a BBTE magyar tagozatának vezetői a tüntetések hátterében. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikus és a szász evangélikus egyház képviselői Brüsszelbe látogattak, az egyházi javak romániai visszaszolgáltatásához kértek segítséget európai uniós tárgyalópartnereiktől. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkoztak. Tőkés László püspök elmondta, találkozóikon szolidaritást, egyetértést és nyitottságot tapasztaltak. Tárgyalópartnereik mindenütt határozott segítséget ígértek, és cserében folyamatos kapcsolattartásra, több információ nyújtására kérték az erdélyi küldöttséget. A megbeszéléseken szóltak a kisebbségi egyházakat – a román ortodox egyház javára – sújtó diszkriminációról, illetve a felekezeti oktatás korlátozott voltáról is. Kérték, hogy foglalják ezeket a kérdéseket a Romániáról szóló országjelentésbe, és érjék el, hogy Bukarest teljesítse az integrációs feltételeket. Reményüket fejezték ki, hogy még Románia tényleges csatlakozása előtt sikerül elérni követeléseik teljesítését. /Egyházi segítségkérés Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ A delegáció – amelyet Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Tőkés László református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, Friedrich Gunnes, a szász evangélikus egyház főtitkára, Nicolae Anusca, a görög katolikus metropolita első tanácsadója, továbbá a római katolikus egyházat képviselő Fejes Anzelm Rudolf püspök, premontrei prépost alkotott – az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkozott. A tizenöt éve halogatott egyhá­zivagyon-visszaszolgáltatás nem várathat többé magára – hangoztatták a mintegy kétmillió hívőt képviselő küldöttség tagjai. A román görög katolikus egyháznak még a templomait sem adják vissza. Nicolae Anusca kifejtette, több konkrét eset hozható fel arra is, hogy a román többségi egyház a kisebbségi egyházak ellen uszít. Fejes Anzelm Rudolf rámutatott, az állam megfosztotta az egyházakat a levéltáraktól, a bizonyítékoktól, ugyanakkor kéri a bizonyítékokat a szóban forgó tulajdonokkal kapcsolatban. /(MTI–L.): Segítséget kértek a visszaszolgáltatáshoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

Vizsgálat indult két budapesti diák ellen, akik egy erdélyi kiránduláson elloptak egy román zászlót egy nagyenyedi intézmény épületéről. A két fiatal osztálykirándulásra érkezett Romániába két nappal korábban, a diákokat egy nagyenyedi középiskola bentlakásában szállásolták el. A két diák, több társával együtt a kísérő tanárok tudta nélkül elhagyta a bentlakást és egy nagyenyedi bárban szeszesitalt fogyasztottak. Ezt követően a fiatalok megálltak a nagyenyedi rendőrség közelében lévő Liviu Rebreanu Könyvtár előtt, két diák felmászott az épületre és levette az egyik, több mint három méter magasan lévő román trikolórt. A két fiatalt tetten érte és őrizetbe vette egy rendőrjárőr. A 16 éves E. Máté és a 17 éves B. Marcell ellen vizsgálat indult, a két fiatal pénzbírságra vagy három évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. /Román zászló ellopásával vádolnak magyar diákokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

A Nevelési és Kutatási Minisztérium szervezésében két napon át Aradon tanácskoztak a romániai magyar főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, illetve azokból a megyékből, ahol nincs ilyen beosztásban magyar pedagógus, a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó tanfelügyelők. Az összejövetel október 18-án a Csiky Gergely Iskolacsoportban zárult. A tanácskozáson Görbe Péter, a szakoktatás minisztériumi tanácsosa az iskolahálózat- és a beiskolázási terv előkészítésének fontosságáról beszélt a kisebbségi oktatásban. Fodor Dóra Andrea, a minisztérium magyar szakos tanácsosa előbb a 2005–2006-os tanévben érvényes oktatási és tanterveket ismertette, majd a magyar nyelv és irodalom országos versenyek menetét. Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető elnökségének oktatási alelnöke arra kérte a magyar tanügyi vezetőket, támogassák az RMDSZ honlapján a magyar iskolahálózat adatbázisának a feltöltését, ugyanis erre kívánják alapozni a méltányos támogatási rendszer kidolgozását. /Kiss Károly: Folyamatos tájékoztatást! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./

Kolozsváron a Polgármesteri Hivatal és az Országos Régészeti Bizottság között megmásíthatatlan döntés született a főtéri régészeti ásatások nyomán keletkezett árkok betöméséről. A terület kis részét azonban meg akarják hagyni az utókornak. Az ásatási terület többi részét még ebben a hónapban betömik. /Ördög I. Béla: Még ebben a hónapban betömik a főtéri árkokat. Kis emléksarok marad az önkormányzati és régészeti döntés alapján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bölcsészkarán működő három magyar tanszék vezetői elutasítják az egyetem vezetősége által tervezett Hungarológia Kar létrehozásának ötletét, szerintük ez „csak felesleges falakat emelne az egyetem jelenlegi szétszabdalt struktúrájában”. A Gábor Csilla tagozatvezető dékán-helyettes, Egyed Emese, a magyar irodalomtudományi tanszék vezetője, Péntek János, a magyar és általános nyelvészeti tanszék vezetője, valamint Keszeg Vilmos, a magyar néprajz és antropológia tanszék vezetője kézjegyét viselő dokumentumban a szerzők emlékeztetettek, hogy a három tanszék összeolvadásából létrejövő kar ötlete nem új javaslat, mivel először több mint tíz évvel ezelőtt az akkori oktatási minisztertől, 1998-ban pedig az RMDSZ az önálló egyetem körüli vitában fogadtatott el az akkori kormánnyal egy ilyen lehetőséget. A közlemény szerint az elmúlt évben a három tanszék egyöntetűen a három önálló kar létesítése mellett foglalt állást, és ebben az aláírók véleménye nem változott. A bölcsészkari tanszékvezetők a továbblépést elengedhetetlenül fontosnak tartják a magyar tagozat erősítésében, fejlesztésében, ez az ajánlott lépés viszont csak látszateredményt hozhatna. Az önálló magyar tannyelvű állami egyetem jogos igény és a tüntetéshez való jogot senki nem vitathatja. Az elmúlt másfél évben azonban még az egyetem magyar tagozatának vezetősége sem mutatott kellő készséget a dialógusra, a folyamatos konzultációra. Egyszer sem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a magyar oktatók saját nyilvánossági körükben, az oktatók plénuma előtt véleményt mondhassanak az egyes munkaközösségek, szakok helyzetéről – áll a dokumentumban. Teljesen megengedhetetlennek és az akadémiai szellemmel összeférhetetlennek tekintik, hogy akár az intézmény vezetősége, akár egyes személyek a megfélemlítés, a fenyegetés eszközével éljenek. A bármiféle megtorlás kilátásba helyezése méltatlan az egyetemhez – állapítják meg. /B. T.: Nem értenek egyet a Hungarológia Kar létrehozásával. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Brassóban nem akarnak fizetni a bécsi döntés kárvallottjainak. Több mint száz Brassó megyei magyar személy a helyi nyugdíjpénztárnál az őket megillető kárpótlást igényelték a 2000. évi 189-es törvény alapján. Bukaresti utasítások szerint azonban az 1940-es bécsi döntés kárvallottjai csupán Észak-Erdélyben jogosultak kárpótlásra. A diszkriminatív eljárás érintettjei tárgyi bizonyítékokkal is rendelkeztek, ezért a Brassó megyei RMDSZ-szervezet hivatalosan javasolta a helyi Nyugdíjpénztár vezetőségének, hogy hagyja jóvá a kárpótlást. Nádudvary György jogász szerint a törvény nem tesz megkülönböztetést az Észak-Erdélyből elmenekült román és a Dél-Erdélyből elmenekült magyar kárvallottak között. Kovács Attila parlamenti képviselő, Brassó megyei RMDSZ-elnök a parlamentben is interpellált az ügyben. Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter az interpellációra adott válaszában azt hangsúlyozza, hogy az esetleges félreértelmezések elkerülésére a törvény módosítására van szükség. /Bartha Réka: Etnikai megkülönböztetés? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A romániai magyar kisebbség oktatásának helyzetéről tartottak tanácskozást október 17–18-án Aradon a magyar főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, valamint azok a tanfelügyelők, tanárok, akik a szórványmegyékben a magyar oktatásért felelnek. A tanácskozást Kötő József államtitkár és Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Osztályának főigazgatója szervezte, jelen volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lászlófy Pál, a minisztérium részéről pedig Görbe Péter szakoktatásért felelős tanácsos, Kacsó Bodó Gabriella, a tankönyvekért, valamint Fodor Dóra Andrea, a magyar nyelv és irodalom tanításáért felelős tanácsos. Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, hogy kiépül a kisebbségi oktatásról szóló adatbázis, amelynek alapján kidolgozzák a magyar oktatás stratégiáját. A szórvány gondja a szakemberhiány mellett a létszám alatti osztályok működése, illetve hiánya, valamint az új iskolarendszer kialakítása során veszélybe kerülő iskolák kérdése. Megoldásként a kistérségi iskolaközpontok létrehozása körvonalazódik a dévai szórványkollégium, illetve az aradi Csiky Gergely Iskolaközpont mintájára. – Régi kérés, hogy magyarul írott tankönyvekből tanulhassanak a diákok. /Takács Éva: Tanácskozás az anyanyelvű oktatásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./ Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a rendszeres találkozás nagyon fontos, mert az anyanyelvi oktatásnak vannak olyan sajátos problémái, amiket közösen kell megoldani. A tankönyvhelyzet idén is változatlan, a tanulók csak decemberben jutnak hozzá a magyar tankönyvekhez, akkor sem mindegyikhez. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint is szükség van szakmai találkozókra. Matekovits Mihály hangsúlyozta, a decentralizálásra nagyon oda kell figyelni, különös hangsúllyal a kisebbségi kérdésekre. /Kiss Károly: Minőségi anyanyelvi oktatást! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Egy elmaradt forradalom áldozatai címmel az 1956-os magyar forradalom romániai hatásairól vetít filmet a Magyar Televízió M2-es csatornája október 23-án. Az Ismertem a félelmet alcímű filmben „megrázó, igaz történeteket mesélnek el az egykori romániai diákok, akiket a magyarországi események tömörítettek egy sorba, és akik ezért kegyetlen büntetésben részesültek, megkínozták, börtönbe zárták” – olvasható Boros Zoltán és B. Nagy Veronika filmjéről. /Film a forradalom romániai hatásairól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A kisebbségi törvény a koalíció szakítópróbája – nyilatkozta Puskás Bálint szenátor azt követően, hogy a parlament felsőházában leszavazták a törvénytervezetet. A szenátusban a 72 kormánypárti szenátorból csak 68 jelent meg az ülésen, a Konzervatív Párt képviselőiről pedig tudni lehetett, hogy nem támogatják a kisebbségi törvényt. Corneliu Vadim Tudor felszólalásában a szenátusban Európa legveszélyesebb terrorista szervezetének nevezte a RMDSZ-t, a romániai magyarokról pedig kifejtette: román hullákon járják a csárdást. Felszólalását hatalmas taps kísérte. Az SZDP ,,csak” a kulturális autonómiáról szóló ötödik fejezet törlését kérte. Javaslatuk ellen 40-en szavaztak, 50-en mellette voksoltak, ketten pedig tartózkodtak. A koalíciós partnerek közül 26-an nem szavaztak, s ezzel megpecsételték a törvénytervezet sorsát. A Az RMDSZ szenátorai tiltakozásként kivonultak a teremből, és rövid egyeztetést tartottak a további teendőkről. ,,Eldöntöttük, hogy a kormány által elfogadott, eredeti formájában küldjük át a törvényt a képviselőházba” – ismertette az RMDSZ vezetőségének döntését Puskás Bálint szenátor. Elmondta, arról is határoztak, csúcstalálkozóra hívják a koalíciós pártelnököket, és leszögezik, csak abban az esetben hajlandóak támogatni a házelnökök leváltását, ha ezt megelőzően, 25 napon belül a képviselőház elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. /Farkas Réka: Megbukott a kisebbségi törvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Lakókat keresnek a négyfalusi kollégiumba. Az épület a Barcasági Csángó Alapítvány tulajdona, huszonöt évig azonban diákszállóként működtetné a Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség. A Barcasági Csángó Alapítványt a rendszerváltozás után alapították Hétfaluban azzal a céllal, hogy a vidék csángósága körében elősegítse a főként kulturális és oktatási összefogást. Az alapítvány nemcsak a barcasági csángó falvak magyar oktatási intézményeivel tervezett együttműködést, hanem a Négyfaluban működő magyar tannyelvű Zajzoni Rab István Középiskolával is. Az alapítvány által megvásárolt ingatlannak, a Csángó Háznak a helyi oktatási intézmény kollégiumaként kellett volna működnie. A középiskolával azonban nem alakult ki partnerségi viszony. Simon András, az alapítvány kezdeményezője, bácsfalusi evangélikus presbiter elmondotta: az ingatlant, az Illyés Alapítvány támogatásával vásárolta meg a 90-es években a Barcasági Csángó Alapítvány. Az épület rossz állapota miatt a tatarozás tetemes összeget igényelt, s emiatt lassan haladtak a munkálatok. A Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség főként egyházi támogatásokból felújította az épületet és 2005 január elsejétől huszonöt évre átvette az alapítványtól a működtetési jogot. A Csángó Házat mára kilencven százalékban felújították. Most azonban benépesítése okoz gondot. A 46 férőhelyes bentlakásban jelenleg négy diák lakik. Az egyházközség nevelőt is alkalmazott, Nagy János nyugalmazott tanár személyében. A működtetők abban reménykednek, hogy minél több, más vidékről származó, Négyfaluban és Brassóban tanuló középiskolás és egyetemista ide jön lakni, s az általuk fizetett bérből legalább az épület költségeit fedezni tudják. Tóth-Pál Dávid bácsfalusi evangélikus lelkész, a Barcasági Csángó Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a lakhatási körülmények igen vonzóak. „Négyfalu és Brassó mára már annyira összenőtt, hogy nem jelent különösebb problémát Brassóból ide kijutni, a busz pedig igen gyakran jár” – mondotta a lelkész. /Bartha Réka: Négyfalusi Csángó Ház ajtaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Temesvár szellemi életének kimagasló eseménye volt a Bánsági Írók Lexikonának ünnepélyes bemutatója. Alexandru Ruja irodalomkritikus, a lexikon tervének előkészítője több mint két esztendeje dolgozott népes csapattal. Írók, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, diákok bevonásával készült el a terjedelmes, 933 oldalnyi szöveget tartalmazó kötet, mely a Nyugati Egyetem filológiai tanszéke és a németországi Institut für Donauschwabische Geschichte und Landeskunde Tübingen közös kiadásában jelent meg az Editura Universitatii de Vest könyvkiadónál. Az első, román nyelvű kiadásban e vidék szellemi hagyományainak megfelelően a román írók mellett helyet kaptak a magyar, német, szerb, szlovák írók is, akik az elmúlt több mint ötszáz esztendő során maradandót alkottak e tájon. Így gyűlt össze az a valóságos kincsestár: A frissen megjelent lexikon német kiadása is készül, Horst Fassel német író és irodalomtörténész gondozásában. A lexikonban 41 magyar író nevével találkozik az olvasó Temesvári Pelbárttól a kortárs alkotókig. A gazdag névsorból néhány név: Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Bodor Pál, Böszörményi Zoltán, Csiky Gergely, Endre Károly, Franyó Zoltán, Gozsdu Elek, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Kós Károly, Mandics György, Ormós Zsigmond, Révai Miklós, Szabolcska Mihály, Szász János, Szombati Szabó István… A névsort bővíthető lenne, mert nem teljes, de ilyen rangos bemutatásban még nem volt része a magyar szerzőknek. A szerkesztő bizottságban Szekernyés János mellett (aki a legtöbb szócikk szerzője), Balázs Imre József és Pongrácz P. Mária vett részt. /Pongrácz P. Mária: “Kincstári” lexicon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Az adatvédelmi törvény megszegése ellen tiltakoznak Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium néhány végzős tanulójának szülei. Az elmúlt napokban az osztályfőnökök fejléc nélküli, gépelt kérdőívet adtak át kitöltésre a végzős gimnazistáknak. A diákok és szülők szerint még a tanárok sem tudták, hogy ki és milyen célból gyűjti a személyes adatokat. A 2001/677-es adatvédelmi törvény szerint tilos etnikai és vallási hovatartozásról faggatni valakit. A rendelkezés értelmében léteznek kivételek is, de ilyen esetben a kérdezőnek kötelessége tudatni, hogy a válaszadás nem kötelező. Kiderült, hogy a megyei sorozóközponttól kérték a személyi adatokat. „Ennek az országnak nincs szüksége adatvédelmi törvényre, ha a hadsereg most is azt tesz, amit akar. Az is szomorú, hogy az iskolaigazgatók gondolkodás nélkül bokáznak a katonatisztek előtt, ahelyett, hogy szót emelnének a törvénytelenség miatt” – adott hangot felháborodásának az egyik bolyais tanuló édesapja. Bálint István, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója elmondta: most érkezett haza külföldi útjáról, így a sorozóközpont kérdőíveiről nem tudott. A Bolyaiban történt visszaélésről Albertini Zoltán megyei főtanfelügyelő-helyettes is a Krónikától értesült. Elmondta: tájékoztatást fog kérni a sorozóközponttól és leállítja az adatszolgáltatást. Az eljárás ellen a Pro Europa Liga is tiltakozni készül. Cristian Cristea, az ombudsmani hivatal sajtóosztályának képviselője megrökönyödve szerzett tudomást a kérdőívekről. Cristea elmondta: Marosvásárhelyen már történt hasonló eset. A Pro Europa Liga jelezte idén nyáron, hogy a rendőrségen olyan formanyomtatványokat használnak, amelyeken nemzetiségi és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek. Akkor a nép ügyvédje felszólítása után kicserélték ezeket a nyomtatványokat. A Maros megyei sorozóközpont illetékesei nem tudtak érdemben válaszolni az ombudsman kifogásaira. /Szucher Ervin: Nemzetiséget firtató ívek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

Az elmúlt év október 10–12-e között avatták fel Nagyszebenben a Friedrich Teutsch Kulturális és Párbeszéd Központot (Centrul de Cultura si Dialog „Friedrich Teutsch”), valamint a Romániai Ágostai Hitvallású Szász-Evangélikus Egyház Központi Levéltárát. Ezt az ünnepséget Erdélyi levéltárak, mint a történeti kutatás modern forrásai című szimpóziummal kötötték egybe. A rendezvényen sok külföldi és hazai szakember vett részt. A szimpózium első estéjén, október 10-én sor került a Romániai Egyházi Levéltárosok Egyesületének (RELTE) megalapítására. Közel egy évbe telt az egyesület bejegyzése, most léptek a nyilvánosság elé, miután 2005. október 20-án megtartották első rendes közgyűlésüket. A Romániai Egyházi Levéltárosok Egyesülete az ökumenizmus jegyében keresi annak a lehetőségét, hogy az állami levéltári fiókokhoz hasonlóan, az egyházi levéltárak is nyilvánosak és hozzáférhetőek legyenek. A 2005. június 10-én bejegyzett egyesület alapszabálya értelmében elősegítik a különböző egyházak levéltárak fenntartói és munkatársai közötti kapcsolattartást. Kapcsolatot létesítenek a Román Országos Levéltárral, valamint a megyei levéltárakkal, a Romániai Levéltárosok Egyesületével. Azon munkálkodnak, hogy az egyházi levéltárak az országos vagy a megyei állami levéltárakkal szellemi és gazdasági jogegyenlőséget élvezzenek. A RELTE alapító tagjai: Bernád Rita Magdolna, levéltáros, Gyulafehérvár – Érseki és Főkáptalani Levéltár, Emődi András Gábor, levéltáros, Nagyvárad – Római Katolikus Egyházmegyei Levéltár, Fazakas Márta, levéltáros, Nagyvárad – Királyhágómelléki Református Egyházkerületi Levéltár, Molnár Bodrogi Lehel, levéltár, Kolozsvár – Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára, Sindilariu Thomas, levéltáros, Brassó – Ágostai Hitvallású Szász-Evangélikus Egyházközség Levél és Könyvtára, Dr. Sipos Gábor, levéltáros, Kolozsvár – Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Dr. Theilemann Wolfram, levéltáros, Nagyszeben – „Friedrich Teutsch” Kulturális és Párbeszéd Központ, Központi Levéltár, Vlaicu Monica, levéltáros, Nagyszeben – „Friedrich Teusch” Kulturális és Párbeszéd Központ, Központi Levéltár, Várady Lajos, levéltáros, Szatmárnémeti – Szatmári Püspöki és Káptalani Levéltár. Az egyesület választmánya: elnök: Molnár Bodrogi Lehel; titkár: Sindilariu Thomas. Az Egyesület székhelye: az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára, Kolozsváron, az Unitárius Püspökség keretében. /Megalakult a Romániai Egyházi Levéltárosok Egyesülete (RELTE). = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Ismert aradi magyar üzletemberek, politikusok, közéleti személyiségek anyagi támogatásával végre megalakulhatott az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi áldozatainak és meghurcoltjainak emlékét ápoló In memoriam 1956 elnevezésű civil szervezet. Még most sem történt meg az akkori romániai események feldolgozása, tisztázása, ez szakértők, történészek feladata elsősorban, de a civil szféra ezirányú igényének megfogalmazása sem kapott eddig kellő nyilvánosságot. Cikkek, tanulmányok, emlékiratok tömkelege látott már napvilágot, a mártírok, meghurcoltak emlékét azonban még nem tisztították meg a történelmi hamisításoktól. Az elnyomó rendszer meghurcolt, elítélt, kivégzett “ellenségeinek” családjai még most is szenvedik az idestova félévszázados megbélyegzés következményeit. A szervezet célja fölvállalni a dolgok tisztázására törekvő szakértők támogatását, a szenvedő családok bátorítását, a kivégzettek emlékének ápolását. Ezentúl minden év októberében emlékülést tartanak, összegyűjtenek minden olyan írást, könyvet, amely az 56-os magyarországi forradalom eseményeivel foglalkozik, hogy Aradon is létrehozhassanak egy ’56-os könyvtárat. A minorita kultúrházban márványtáblát szeretnének elhelyezni az ártatlanul elítélt Karácsonyi István minorita atyának, Pécskán emlékművet állítanának a Szoboszlay-ügyben kivégzett tíz személynek, Aradon egy ’56-os emlékműre is szükség lenne. Miért éppen Aradon? Azért, mert a több ezer erdélyi elítélt közül valószínűleg itt végezték ki a legtöbb “osztályellenséget”, akiknek a legfőbb bűnük elsősorban az volt, hogy arisztokraták, papok, “kulákok”, román történelmi pártok tagjai, de leginkább magyarok voltak. Egy ismert képzőművész már készített egy emlékmű-makettet, s valószínűleg több pályamű között kell majd dönteni. Szervezetük nyitott bárki számára, aki valamilyen módon támogatni akarja ügyüket. Az emlékművek felállításához a költségeket pályázatok útján, illetve adományokból szeretnék előteremteni. Első rendezvényük október 28-án lesz a Jelen Házban, amelyen bemutatják Zágoni Balázs Képzelt forradalom című, a Szoboszlay-perrel kapcsolatos filmjét. /Jámbor Ilona, a szervezet alapító tagjai által fölhatalmazott ügyvezető elnök: In memoriam ’56. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./