Jelentős magyar siker született július 13-án az Európai Parlamentben: a testület környezetvédelmi, egészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottsága második olvasatban is megszavazta a bányászati hulladékokról rendelkező közösségi irányelv tervezetét, amelyet a magyar képviselőknek sikerült a korábbinál szigorúbbá tenniük, s így lehetőséget nyújt arra, hogy a Verespatakra tervezett bányaberuházás ne okozhasson majd a 2000-es tiszai ciánszennyezéshez hasonló környezeti katasztrófát. Az újonnan csatlakozó országoknak, azaz Romániának és Bulgáriának már EU-belépésük előtt, a felkészülési szakaszban figyelembe kell venniük a jogszabályt. /Magyar siker Verespatak ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Július 12–23. között hagyományőrző tábor nyílt diákoknak Homoródalmás községben, a helyi Művelődési Házban. A gyermekek megismerkednek a népi mesterségekkel. Eljött egy anyaországi csoport is. A népi mesterségek oktatója a gyergyószentmiklósi Tölgyesi Béla népművész. /Fekete B. Zoltán: Hagyományőrző tábor Almáson. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 14./

A Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok keretében július 15-én kezdődik az Artera Alapítvány legrangosabb nyári rendezvénye, a Míves Emberek Sokadalma. A mesteremberek kirakodóvására és a mesterségek bemutatója mellett népzenei és színművészeti produkciók is lesznek. Az Artera Alapítvány az idei évtől a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetségének tagja. /Szász Emese: Holnaptól benépesül a Székely Támadt Vár. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányához újabb hozzászólások érkeztek: a/ Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint pontokba szedett bizonyítékok sorolásával tüsténkednek többen Sütő András írói-emberi teljesítményét (félévszázaddal ezelőtti megnyilvánulásait alapul véve) kisebbíteni vagy meghazudtolni. A posztmodern elméletek többé nemigen tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget az olyan levéltári vagy egyéb adatbogarászásnak, amelynek módszereit bárki elég könnyen elsajátíthatja. Sütő már nem népszerű, hatása szűnőben van, életműve vegyes értékű, remekművet nem vagy alig írt – hangzanak a minősítések. Minden irodalomelméleti konferencia az imaginárius múltat konstituáló fikciókról szokott elmélkedni manapság, jegyzete meg Bertha Zoltán. Az irodalomtörténetben általában nem szokott sikerülni az idők során korszakos jelentőségűnek bizonyuló életművek életrajzi alapon történő devalválása – Villontól Adyig és tovább. Tény, hogy százezrek számára jelentettek és jelentenek ma is Sütő művei hiteles helyzettudósítást és helyzettudatosítást a magyarság nemzeti és kisebbségi sorsát illetően. Százezrek nemzeti öntudata és lélekjelenléte erősödött általuk, s a megmaradásba vethető reményt táplálták évtizedeken át, hangsúlyozta Bertha. Erőteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütő-művek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzőkéi. A vita során valaki a Wass Albert-kultuszt megsokalló véleményét is kifejezte. Ezek szerint korlátozni kellene az olvasói szabadságot, s felfüggeszteni a nemes liberális eszmét, hogy mindenki azt olvas, amit akar és amit szeret? Mindig csak a sajátos, markáns nemzeti (nemzetféltő) tematika váltja ki az ellenérzést, egyfolytában csak az szúr szemet? A régi dokumentumok vizsgálatából miért kell Sütő András írói teljesítményére vonatkozó negatív ítéletekhez jutni? /Bertha Zoltán: Nem lehetnénk tényleg legalább posztmodernek (bokaharapdálás helyett). = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ b/ A Hét június 30-i számában Parászka Boróka Sikeres kudarc című cikkében sajnálkozással állapította meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László–Sütő András ügy”-ről szól, „hallgatott a hazai irodalom”. Miért lett a vitából „Földes László–Sütő András ügy” Sütőt Andrást lejárató, rágalmazó célzattal? – kérdezte Nagy Pál hozzászólásában. Amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat egyik-másik vita-cikkben, állapította meg. Parászka Boróka azt írta, hogy vállaltak minden véleményt, cenzúra nélkül. Valójában az A Hét szerkesztősége durván megcenzúrázott hozzászólásokat: Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára című cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. Mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Nagy Pál június 10-én írt az A Hét-nek: fontos lenne Hajdu Győző terjedelmes feljelentésének közlése. Hajdu ugyanis leírta, illetékes pártfórumoknak jelentette mindazt, amit Földessel kapcsolatban észlelt, és később információs anyagát benyújtotta a helyi állambiztonsági szerveknek is. Hajdu Győző beismerte tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ez mutatja, hogy ki is volt a Földes-ügy főszereplője. Miért csak az Sütő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét? A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta. Parászka Boróka szerint Hajdu Győző ebben „a vitában (s általában) nem jelentős személy; nem „releváns”. Eszerint a hetilap csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akik súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Ez szelektív eljárás. Nem igaz, hogy Parászka Boróka felajánlotta volna: írásban „foglaljam össze álláspontomat Hajdu Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésüket a szerkesztőségben „rögzítették”. Így ellenőrizni lehet: semmiféle fenyegetésről nem volt szó. /Nagy Pál: Egyoldalú „helyzetértékelés” = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ c/ Szerkesztőségi választ közöltek: „Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít.” Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúrázták a szövegeket. Két esetben tekintettek el a teljes szöveg közlésétől: amikor olvasói levelet közöltek (Róna Éváét). Ilyenkor éltek a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Sylvester Lajos lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát, ezért a rövidített változatban közölték. Szerintük Nagy Pál telefonálásánál elhangzottak sértések és fenyegetések. /A Szerk.: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./

Sepsiillyefalván zajlik az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által szervezett Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor. Vajdasági, magyarországi és erdélyi, anyanyelvi vetélkedőkön díjazott diákok vesznek részt a táborban. A diáktáborral párhuzamosan nyelvészeti szeminárium is zajlik Illyefalván, a délelőtti szakmai programokon a szótárírási munka sajátos nehézségeiről, kihívásairól, feladatairól értekeznek, illetve a nyelvészeti kutatások legfrissebb eredményeivel ismerkedhetnek a résztvevők. /(vop): Anyanyelvi tábor Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./ Péntek János, az AESZ elnöke megnyitóbeszédében az anyanyelv megőrzésének jelentőségére, illetve arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a Kárpát-medencében szétszóródott magyarok megismerjék az erdélyi kultúrát, hagyományokat. /Bíró Blanka: Anyanyelvi tábor Illyefalván. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

A Magyarországért Alapítvány kuratóriuma június 25-én a 425 éves kolozsvári Báthory István Kollégiumot Magyar Örökségnek nyilvánította, és bejegyezte az aranykönyvbe. Ennek kezdeményezői a Magyarországon élő öregdiákok, az iskola anyaországi állampolgárokká vált tanítványai voltak. Természetes, hogy a magyar szellemi örökség hordozói és továbbvivői vagyunk, szögezte le Tőkés Elek igazgató. Hogy mit jelent ez, elég az iskola első híres tanítványára, Pázmány Péterre gondolni. Ma is érvényes az iskolát alapító Báthory István mondása: „Most volna ideje a megmaradásnak.” A Báthory Kollégiumnak szóló elismerés a jelenbeli Báthory István Gimnáziumot és a Római Katolikus Teológiai Líceumot illeti. /Tőkés Elek, a kolozsvári Báthory István Líceum igazgatója: A kolozsvári Báthory István Kollégium magyar örökség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Július 16-én ér véget a Kárpát-medence hét iskolája diákjainak tanulmányi tábora a Benedek-mezőn. A szabadkai, füleki, beregszászi, budaörsi, miskolci és hajdúnánási tanulók házigazdája a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, amely említett iskolákkal közösen indította 2000-ben a Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében elnevezésű programot. Az iskolák évente létrehoznak egy nemzetközi osztályt, amelynek X. osztályos tanulói tavasszal és ősszel együtt tanulnak néhány napot, nyáron pedig közösen táboroznak. Keresztes László programirányító szerint az eddigi találkozók azt bizonyítják, a részt vevő diákok a középiskola hátralévő két évében képesek önszervező módon ápolni a kialakult barátságokat, a közös tanév alatt sikerül felkelteni az érdeklődést egymás értékei, törekvései iránt. Az idei tábort a hagyományőrzés jegyében tartották. /(fekete): Egy osztályban öt ország diákjai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

Legalább négyszáz cserkész táborozik a Gelence fölé emelkedő Zernye lábánál. Az erdélyi csapatok előkészültek a magyarországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai cserkészek fogadására. A tíznapos táborozással ünneplik a Romániai Magyar Cserkészszövetség fennállásának 15. évfordulóját. Kasza Tamás táborparancsnok hírnökök útján tudatja az egymás mellett tanyázó törzsekkel a parancsot. Tíz nap alatt felépítik kicsi Hunországot, amelyben barátságban, szeretetben élnek és alkotnak együtt. A százhetven erdélyi cserkész nem bánja, hogy házigazdaként többet dolgozik a vendégeknél. /(fekete): Cserkésztábor a Cigla-mezején. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

Három nemzetközi tábor zajlott az elmúlt héten Szilágycsehben. A három tábor – diákszínjátszó, néptánctábor és európai uniós tábor programjai összefonódtak. A budapesti Zene-Tánc-Mozgás Egyesülettel közösen immár ötödik alkalommal rendezték meg a diákszínjátszó tábort. A már szilágyságinak számító Nagy István és Hatházi Áron költő itt készíti fel a diákokat a versmondás alapjaiból, a szövegtani, verstani és hangtani ismeretekből. A táborban Bessenyei István és Gál Gyula szatmári színészek foglalkoztak a diákokkal. Párhuzamosan zajlott a IV. Zsibai nemzetközi népzene és néptánctábor, ahol sok külföldi közreműködik az autentikus népi kultúra megismertetésében. A harmadik táborban csehországi, lengyel, magyarországi és természetesen romániai diákok ismerkedtek az Európai Unióval, pontosabban a kisebbségek helyzetével. Az Európai Bizottság által támogatott rendezvény hivatalos nyelve az angol. A táborszervezők ebben az évben jegyezték a legnagyobb részvételt. A szervezést a Berkenye Egyesület, a városi művelődési ház, az RMDSZ helyi szervezete meg a polgármesteri hivatal vállalta. /Józsa László: Hármas táborbontás Szilágycsehben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Július 17-én zárult a Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok egyhetes rendezvénysorozata. Legtöbb látogatója hétvégén a Míves Emberek Sokadalma népművészeti kirakodóvásárnak és mesterség-bemutatónak volt. A három színpadon egymást váltották a fellépő hagyományőrző néptáncegyüttesek, zenekarok. /Szász Emese: Véget ért a programkavalkád. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./

A barcasági csángóföldön, ahol a Tatrangnak hatalmas víztárolója van, amikor fenyeget az ár, útjára engedik az elképesztő mennyiségű vizet: ,,hadd menjen Kovászna megye felé, az ő dolga, hogy ott milyen bajokat okoz!” Bácsteleken tetőzik az ár, itt ömlik a Feketeügybe a Falupataka. Kökös községben egy négy házból álló tanyafélét körülvett az ár, elzárta a kijárást. Közel 50 hektárnyi mezőgazdasági területet és 90 hektárnyi kaszálót tett tönkre Kökös és Kökösbácstelek területén az árvíz. Három óra alatt pusztított Lisznyóban a Falupataka, temérdek kárt okozott. Lisznyóban hét házat öntött el a víz, és húsz bennvaló zöldségeskertjeit tette tönkre. Lisznyóban, Lisznyópatakon és Bikfalván egy-egy hidat rontott szét. A májusi áradás után is felmérték a károkat, de eddig még senki sem részesült kártérítésben. A hegyi patakok medreit is szabályozni kellene teljes hosszúságban. /Kisgyörgy Zoltán: Víz alatt az alsó-háromszéki róna. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19

A Temes megyei önkormányzat oklevelekkel, ajándékokkal és ünnepi fogadással köszönte meg a Csongrád Megyei Közgyűlés Katasztrófavédelmi Igazgatósága munkatársainak a bánsági árvíz során tanúsított önzetlen segítőkészségüket. A találkozó napirendjén volt a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégión belüli katasztrófavédelmi együttműködés hatékonyságának növelése. /Pataki Zoltán: DKMT-katasztrófavédelmi operatív egységet hoznának létre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19/

A Szilágyságban nagy kárt okozott Zilah pataka, illetve a Kraszna meg a Berettyó. A Szilágysomlyóhoz tartozó Pusztacsehit szinte teljesen ki kellett telepíteni. Zilahon az áradat átcsapott a Kraszna utcai híd fölött, az áradat teljesen elöntötte a piacot. Zilahon 15 ház került víz alá. Kémeren 134 házat nem tudtak megvédeni a patakok áradatától, Kárásztelkén is 100 udvart és kertet öntött el a víz. Szilágysomlyón mintegy 150 ház került víz alá. Szilágy megyében 375 házat és gazdaságot öntött el az ár, több mint 13 kilométernyi megyei utat kell újjáépíteni. /Józsa László: Árvíz a Szilágyságban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

Mócsy Ildikó, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar Környezettudományi Tanszékének vezetője elmondta, hogy a környezetföldrajz-környezettudomány szak a harmadik évét zárta a napokban. Idén második alkalommal vettek részt a hallgatók a magyarországi Országos Diákköri Konferencián, ahol három dolgozatunk lett díjazott, valamint további kettő, a Kolozsváron megszervezett ETDK-n nyert első, illetve második helyezést. Az idei tanévet egy erre a célra bérelt, felújított épületben kezdték. A diákok részére a számítógépterem, internethozzáférés állandó. A szak továbbá rendelkezik az oktatást kiszolgáló laboratóriumokkal. Több fiatal főállású oktatójuk van, akiknek egy része már előrelépett a ranglétrán. Ezek mellett több, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen oktató tanár és kutatók tanítják diákjainkat. Idén a környezettudomány szakon 13 tandíjmentes és 17 tandíjas helyet hirdettek. /Ördög I. Béla: Környezettudományi szakképzés a Sapientián. Interjú Mócsy Ildikóval, a Sapientia Környezettudományi Tanszékének vezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Patarét a legnagyobb roma tanya Kolozsvár szélén. Az ott élők semmilyen igazolvánnyal nem rendelkeznek. Legújabban egy uniós programmal próbálnak segíteni a pataréti romák egészségügyi helyzetén. Kolozs megyében 41 helységről mondható el, hogy jelentősebb létszámú roma személy lakja, számuk 100 és 3 ezer között változik, magyarázta Marius Lacatus, a Kolozs Megyei Tanács roma képviselettel megbízott alkalmazottja. Nem rendelkeznek állandó munkahellyel, szakképzetlenek, egyáltalán nincs lakásuk. A vidéken lakók valamivel biztonságosabb gazdasági körülmények között élnek, hiszen hagyományos mesterségek gyakorlásából vagy erdei gyümölcsök gyűjtésével nagyjából állandó jövedelemre tehetnek szert. A Család Segítsége Alapítvány már 7–8 éve tevékenykedik a pataréti közösség megsegítéséért, a jelenleg is zajló Phare-program pedig az egészségügyi ellátást próbálja biztosítani. /(Ú. I.): Romák a város szélén, a megélhetés határán. Egészségügyi ellátásuk egy lépés életkörülményeik javítására. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Aradon az újaradi sváb emlékművek, kőkeresztek és szobrok lassan pusztulnak. Régi tradíció volt az újaradi svábok körében az, hogy kereszteket és egyéb emlékeket állítottak az utcák szélére. Jelenleg még több mint tíz ilyen emlék látható, számuk eredetileg ennél jóval nagyobb volt. A hajdani több mint tízezres lélekszámhoz képest mostanra kétezernél is kevesebben maradtak, a többiek Németországba költöztek. Az újaradi vasútállomás közelében egy teljesen szétvert emlékmű található. Két szobor volt rajta, de ezeket már régóta ellopták. /Lehoczky Attila: Az emberek után az emlékművek is? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 19./

Tisza Kata Marosvásárhelyről, a Bolyai líceum végzőseként került Budapestre, ahol az angoltanári diploma mellett pszichopedagógiai végzettséget is szerzett, majd az újságíró-iskolának vágott neki. Pesti kínálat című, férfi- nő, ember-ember kapcsolatokat körüljáró első kötete igen gyorsan a sikerlisták élére került. A Nők Lapja, az Évszakok és a Joy magazinok munkatársaként újabb meglepetéssel készül. Egész élete az irodalom, írás jegyében zajlott, vallotta. Első könyve nem napló és nem önvallomás. A könyv egyik részét társadalomkritikának szánta. Úgy érzi, hogy Budapest – egyébként szimbólum, mert a világ bármelyik pontján játszódhatnának a történetek – a kor maga, annyira egészségtelenné vált, hogy egyszerűen leordít róla, hogy valami nem stimmel. Kezd széthullni az élet és a kapcsolatok. Újabb könyvének Ajándékok lesz a címe, karácsonyra fog megjelenni. /Az írás létszükséglet számára – interjú Tisza Katalinnal, a nagy sikerű Pesti kínálat szerzőjével. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Májusban négy kézdivásárhelyi fiatal – Orbán István, Pálházi Róbert, Gál László és Zsögön Antal –, a KSE hegymászó- és barlangász-szakosztályának tagjai huszonegy nap alatt 2300 kilométert tettek meg biciklivel Rodostóig és onnan haza. Rodostóban a Rákóczi-múzeumot könnyen megtalálták, a törökök barátságosan fogadták őket. /Iochom István: Mikes Kelemen nyomdokain (Kerékpárral Rodostóba). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

Orbán Viktor, Markó Béla, Tőkés László, taps és füttykoncertek – így kezdődött július 22-e Tusnádon. A Bálványosi Szabadegyetemen a tiltakozók többnyire kívülállók, nem táborlakók voltak, az indulatokat részben Szilágyi Zsolt moderátori képességeinek, részben Markó igen őszintének ható megnyilvánulásainak sikerült megfékezniük. A párbeszéd szükségességét mindketten leszögezték. „Le fogunk ülni és tárgyalni fogunk” – szögezte le Markó, és egyetértett, az erdélyi magyarságnak, képviselőinek nem egymással szemben, hanem egymás oldalán kell állniuk. Két év múlva esedékes az RMDSZ vezető szerveinek, az SZKT-nak és más fórumoknak a megújítása, olyan belső választások szervezhetőek, amelyeken nem csak egyenként, de platformokban, tömörülésekben is megmérettethetnek a különböző csoportosulások – hangsúlyozta. ,,Egyetlen megoldás van, ha megkeressük annak útját-módját, hogy együtt legyünk egy politikai szervezetben. Ez az üzenete itteni jelenlétemnek” – szögezte le Markó Béla. Tőkés László sokszor igen kemény, morális és politikai válságról szóló véleményét, a magyarság vészes fogyását felvető eszmefuttatását, az RMDSZ egyes vezetőinek korrupciós ügyeit, erkölcstelen magatartásának kritikáját Markó Béla igyekezett őszintén, nyíltan, olykor humorral megválaszolni. /Farkas Réka: Párbeszéd volt, a megegyezés elmaradt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

Az RMDSZ Arad megyei szervezete sajtótájékoztatóra hívta össze az újságírókat. Király András RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő elmondta: az RMDSZ kijelentette, hogy nem lenne előnyös az előrehozott választás. Ettől függetlenül a szervezet felkészült erre, az előrehozott választásokra. Király András kitért parlamenti tevékenységére is. Fölvállalt egy olyan kérdést, amivel 15 éve nem foglalkozott senki, ez a diákok utaztatásával kapcsolatos, a faluról ingázó diákok útiköltségének legalább felét szeretnék megtéríteni. Azt hitte, hogy ez másfél hónap alatt megoldható, de még mindig nem tudott eredményt elérni. /Nagyálmos Ildikó: Mérleget vont a képviselő. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./

Murádin László nemrég megjelent kötetében /Erdélyi magyar családnevek/ a magyar családneveket veszi górcső alá. Munkájában a szerző a Tinivár Kiadó által 1994 és 2002 között kiadott Maturandusok című, az erdélyi magyar nyelven érettségizett diákok névjegyzékét tartalmazó kötetekben meglelhető anyagot dolgozta fel, vagyis nagyjából ötvenezer nevet. A kötetben szó esik a magyar családnevek kialakulásáról, a számba vett családnevek gyakorisági mutatójáról és forrásáról. /Ö. I. B.: Erdélyi magyar családnevek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

A falakról mállik a festék, az épületbe több helyen befolyik az eső és nincs víz meg lefolyó sem. Ilyen képet mutat a nyárádszeredai Bocskai István Általános Iskola udvarán kormányprogram keretében épített sportterem, melyet július 22-én Borbély László középítkezési és területrendezési miniszter is megtekintett. Borbély a helyszínen akart tájékozódni arról, hogy miért nem tudják a több hónapja felhúzott, több százezer eurós termet használni. A kivitelezés nagyon sok esetben csapnivaló. Ebből kifolyólag – mondotta Borbély – az országban a mintegy 400 ilyen sportteremből 150 javításra szorul, közülük pedig különböző okok miatt 33 használhatatlan. Nyárádszeredán Borbély megígérte, hogy a minisztérium az épület közművesítésére mintegy kétmilliárd lejt utal át a polgármesteri hivatalnak, ugyanakkor utasította az építőket, hogy a szerződésnek megfelelően, saját költségükön javítsák ki a felmerült hibákat. Ha ez nem történne meg, Borbély pert is kilátásba helyezett. /Bögözi Attila: Sporttermek balsorsban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Értékes és hatékony segítséget nyújt a moldvai árvíz sújtotta településeken a román katasztrófa-elhárításnak a magyar műszaki-egészségügyi mentőcsapat, amely napi tíz órás, víztisztító berendezésének üzemeltető személyzete pedig napi 24 órás „műszakokban” dolgozik – közölte Harcsa Miklós polgári védelmi alezredes. A Gyimesi hágó moldvai kapujában fekvő Comanesti nevű településén dolgozó nyolc tagú csoportja gyakorlatilag éjjel-nappal üzemelteti víztisztító-fertőtlenítő berendezését. A csapat négy fős orvosi-egészségügyi részlege a helyi lakosságot látta el. /Értékes és hatékony segítséget nyújt a magyar mentőcsapat a moldvai településeken. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Az aggódó szülő Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettestől és Kiss Ferenc tanfelügyelőtől szeretné megkérdezni: még meddig engedik, hogy például az óteleki iskola helyzete süllyedjen? Már negyedik éve egyetlen nyolcadikos végzősnek sem sikerült a képességvizsgája. Tönkreteszik a falu jövőjét, nincs értelmiségi. Az óteleki iskolának kb. 25 diákja és kb. 10 (helyettesítő) tanára van, a munkájuknak nincs eredménye. Iskolát működtetni egyetlen képesített tanár nélkül égbekiáltó! /Olvasóink írják. Batki Piroska, Ótelek: Egy szülő őszinte aggodalma a magyar oktatásért és a tanulókért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./ Választ kapott a magyar iskoláért aggódó szülő. Gyermekek hiányában a magyar iskolák veszélybe kerültek. Az óteleki iskolában dolgozók mindannyian pedagógiai képesítéssel rendelkeznek. Rágalmazásnak mondta a válasz, hogy nem sikerült a diákok képességvizsgái, vannak köztük egyetemisták. A levélíró az óteleki szülőktől nem vette át ajánlott levélként az Iskola Alapítványhoz küldött pályázatokat, ennek következménye, hogy négy család még ma sem kapta meg a Szülőföldön, magyarul című programból a tavalyi tanszertámogatást, válaszolt az iskola tantestülete. /Tisztelt Szerkesztőség! = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./ Szerk. megjegyzés: A tények azok tények: negyedik éve, hogy Óteleken egyetlen nyolcadikosnak sem sikerül a képességvizsgája.

A júliusi árvizek halálos áldozatainak száma harminc, közölte Vasile Blaga belügyminiszter. Háromezer lakóház összedőlt, további 25 ezer javításra szorul, 1300 kilométernyi országos főút rongálódott meg, 2000 kilométernyi utat tett tönkre a víz a településeken, és 699 híd is megsérült. Több mint 300 ezer hektár termőterület, továbbá 23 ezer hektár erdő és legelő került víz alá. Az Kolozsvári Zsidó Közösség több mint 2,5 millió dolláros segélyt nyújt a romániai árvízkárosultaknak, miután a bánsági árvizek után 600 ezer dollárt utalt ki, összegezte Mark Taplin, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének üzleti megbízottja. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) ugyanakkor bútorzatot is biztosít a házak, iskolák és orvosi egységek berendezésére. Az amerikai katonák takarókat, sátrakat, homokzsákokat, vizet, élelmiszert és építőanyagokat küldtek az árvízkárosultaknak. Borbély László területrendezési miniszter bejelentette, hogy az árvizek által megrongált háromezer ház egy részének újjáépítése nem lehetséges az év végéig, ezeket 2006-ban építik újjá. Magyarország vízkár-elhárítási szakismereteinek átadásával segítené Romániát árvízvédelmi gondjainak hosszú távú rendezésében – erről írt levelet Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájának, Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek. /Harmincan haltak meg az árvíz miatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

A Tatros, Hidegség, Jávárdi, Boros, Band, Ugra, Szalamás, Görbe, Réce, Ciherek, Komját egyébként szelíd patakai okoztak áradásokat a Gyimesekben. A medreket évtizedek óta nem kotorták ki, védőgátak építése ismeretlen fogalom a vidéken, a lakosság pedig szemét tárolására „alkalmas területnek” tekinti a patakok partjait és medreit. Az árvíz okozta károk nagysága – szakemberek jelenlétében végezték a felméréseket – még mindig nem közelíti a valóságot. Gyimesközéplokon több mint 100 gazdának okoztak súlyos veszteségeket a pataktelepüléseken lezúduló árhullámok, 15 kisebb és 3 nagyobb híd semmisült meg, egy ideig 65 család teljesen elszigetelődött a világtól. /Kristó Tibor: Árvízkárok helyreállítása a Gyimesekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Éhségsztrájkba kezdett július 27-én egy háromszéki férfi, mivel az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek hiánya miatt nem tud gyógyszereket vásárolni feleségének. A kökösi Nagy Attila egykori unitárius lelkész elmondta, azért választotta a tiltakozásnak ezt a formáját, hogy felhívja a figyelmet az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek hiányára Kovászna megyében. Feleségének gyógyszerei havonta 100 lejbe (1 millió régi lejbe) kerülnek, 200 lejes (2 millió régi lejes) rokkantnyugdíjából pedig lehetetlen megvásárolni a gyógyszereket, mivel a családnak ez az egyetlen jövedelemforrása. Nagy Attila három napig éhségsztrájkol, ez idő alatt csak vizet vesz magához és lakásán marad. /Éhségsztrájk az ártámogatott gyógyszerek hiánya miatt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Egyelőre „megmenekült” a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályája. A városi tanács ülésén ugyanis az RMDSZ javaslatára lekerült a napirendről annak a városrendezési tervnek a jóváhagyása, amelynek értelmében a tavaly vitatott körülmények között a Szentháromság ortodox plébániának juttatott területen román mártír püspököknek állított volna emlékművet a váradi görögkeleti egyház. A tervezetet azzal az indokkal vetették el a városatyák, hogy a terület jelenleg per tárgyát képezi a református és az ortodox egyház között, így a bírósági döntésig nem változtatható meg a rendeltetése. /Balogh Levente: Mégsem lesz emlékmű a nagyváradi Lorántffy sportpályáján? = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

Romániában 1945-től intenzíven működtek a népbíróságok, katonai ügyészségek. Az ügyek döntő többsége koncepciós per volt. Az Adevarul 1946. július 25-i száma Ghiran Morariu kolozsvári népbírósági főügyész kimutatás alapján hozta nyilvánosságra: Kolozsváron 1945-46-ban 533 ítélet született, 502 elmarasztaló, 31 felmentő, 118 személyt jelenlétében, 384-et távollétében ítéltek el. Nemzetiség szerint az elítéltek közül 33 román, 445 magyar, 20 német, 4 zsidó. Az 502 elmarasztaló ítéletből: 105 halálos, 146 életfogytiglani kényszermunka, 62 esetben 15-25 évi kényszermunka, 29 esetben 15 kényszermunka, 5 esetben 13-25 év közötti nehézbörtön, 19 esetben 15 évig tartó nehézbörtön, 13 esetben 15 évig tartó szigorított fegyház, 31 esetben 15 évig tartó fogházbüntetés. Átmeneti szünet után, 1947-ben újabb perek következtek. Ezen összesítés után Lipcsey Ildikó egy 1950-es pert ismertetett. Az akkori hivatalos tájékoztatás szerint az imperialista ügynökök kémhálózatot hoztak létre Bukarestben. /A Román Népköztársaság dolgozó népe lesújtott a hazaáruló kémek bandájára. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/