A Nagy-Románia Néppárt vezető testülete egyhangúan amellett szavazott, hogy Corneliu Vadim Tudor térjen vissza a párt elnöki tisztségébe, illetve hogy a jelenlegi elnököket, Corneliu Ciontut és Anghel Stanciut zárják ki a pártból. C. V. Tudor márciusban lépett vissza az elnöki tisztségből, a párt pedig Néppártra változtatta nevét. Tudor azért mondott le, hogy pártja új elnökkel és névvel szalonképesebb legyen mind a belpolitikai piacon, mind pedig Románia esetleges csatlakozáskor. Abban reménykedtek, megtévesztik az Európai Néppártot, amelyik majd felveszi tagjai közé a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulásairól hírhedté vált pártot. Ez azonban nem sikerült, Romániában sem lett népszerűbb a párt, ezért Tudor visszakérte a vezetést. /Sz. K.: C. V. Tudor ismét elnök . Visszavedlett NRP-vé a Nagy-Románia Néppárt. = 6/ Sajtóközleményt fogalmazott meg Petru Stan Szilágy megyei szenátor, a Nagy-Románia Néppárt (PPRM) területi elnöke. A közlemény szerint a Szilágy megyei küldöttség fenntartás nélkül támogatja Corneliu Vadim Tudor visszatérését a párt élére. A sajtóközlemény szerint a jelenlegi kormány „szélsőséges, sovén etnikai kisebbség érdekeit szolgálja ki.” A szenátor sérelmezte az elkobzott tulajdon visszaszolgáltatását: „a kormány a parlamenten akarja átvinni a tulajdontörvényt, hogy helyreállítsa a magyar grófok latinfundiumait Erdélyben és Moldvában, Munténiában pedig a földbirtokokat”. /(Fejér László): Dicshimnusz Vadimért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Magyarország legégetőbb nemzeti problémája a szomszéd országokban élő több millió magyar helyzete. Szabó Miklós 1999-ben publikált írása szerint Trianonhoz a történelmi Magyarország fenntarthatatlanná válása vezetett. A magyar államkeretben élő népek: románok, szlovákok, szerbek, horvátok, ruszinok, sőt a németség többsége ki akart válni a történelmi magyar állam kötelékéből. A felsorolt népcsoportok nemzeti öntudatot kialakító, véleményformáló elitjei minden esetben magyarellenesek voltak. Magyarországon 1867 és 1918 között a nemzetiségi politika megfelelt az Osztrák-Magyar Monarchia szintjének. Ennél többet a polgári jogállam sehol a világon nem teljesített. A román nemzetiségi mozgalom nagy szellemi ébresztője, Aurel Popvici terve a románság egy államban való egyesítése volt, de nem arra gondolt, hogy az erdélyi románok elszakadnak a birodalomtól és a balkáni királysághoz csatlakoznak, hanem arra, hogy a királyság fog betagolódni a Monarchia kötelékébe. Trianonnál szempont csak az volt, hogy románok, szlovákok, horvátok, szerbek, ruszinok ki akartak válni a magyar állam kötelékéből. Azt viszont, hogy több millió magyar az elcsatolásra szánt területeken a magyar állam kötelékében akart volna maradni, már nem vették figyelembe. A két világháború között a magyar politika számára a területi revízió nem csupán retorika volt, hanem valóságos cselekvési irányelv. A magyar kormányok nem tartották lehetetlennek, hogy legalábbis részleges területi revíziót végrehajtsanak. A legellenségesebb utódállam Románia volt, nemcsak ott élt a legnagyobb számú magyar kisebbség, hanem helyzetük is a legrosszabb volt. A felelős magyar politikai tényezőknek világossá kell tenniük a magyar politikai közvélemény számára, hogy a szomszéd országokban élő magyar kisebbségek helyzete nem értelmezhető és nem kezelhető Trianon aspektusában, írta Szabó Miklós. /Szabó Miklós, (Rubicon 1999/9–10): Trianon múltja és jelene. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Egy hónap leforgása alatt másodszorra támadta a parlamentben Funar szenátor Frunda György szenátort: „miért mondja magát Gyurinak, amikor ő voltaképpen Gheorghe?” Egy technikai jellegű törvény volt napirenden, amelynek az égvilágon semmiféle etnikai vonzata nem volt. Ennek ellenére Funar kiabálni kezdett: az RMDSZ ne nyilvánítson véleményt, mert nem jegyezték be mint politikai alakulatot, így törvénytelenül vesz részt a politikában, és egyébként is Frunda György igazi neve Gheorghe. Frunda György válaszában kifejtette: 1951-ben született, amikor érvényben volt a Romániában az a rendelet, hogy minden gyermek keresztnevét – ha volt román megfelelője –, le kellett fordítani. Ő azonban Gyuri, minden iskolatársa – köztük Funar felesége is – így szólította őt. 1956 novemberében édesapját politikai okokból letartóztatták, és halálra ítélték. Ötüket sújtották ezzel az ítélettel. A csoport első tagját kivégezték. Édesapja úgy menekült meg, hogy nemzetközi nyomásra a halálos ítéleteket életfogytiglani börtönre változtatták. Édesapja 1964-ben szabadult, az utolsó elítélt csoport tagjaként. Most azonban úgy érezte, kötelessége megmagyarázni, miért írta a kommunista rendszer a nevét románul. Tanulmányai egy részét román nyelven végezte. Büszke arra, hogy négy-öt nyelvet beszél. Mindig azon volt, hogy éppen olyan jól megismerje a román kultúrát, mint a magyart. A terem – kivéve „természetesen” a Nagy-Románia-párti traktust – megtapsolta Frunda Györgyöt. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Frunda miért Gyuri? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Május 30-án a Bazsó Ferenc zenetanár vezette kórus nyitotta meg a XXXVI. Brassai-hetet Kolozsváron. Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatónője elmondta, hogy a Brassai-hét a hagyományőrzés és a hagyományteremtés szellemében ablakot nyit a világ felé. A megnyitó Brassai Sámuel és Berde Mózes előtti tisztelgéssel, mellszobraik koszorúzásával ért véget. A diákok a Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el Brassai Sámuel síremlékére, beszédet mondott dr. Gaál György helytörténész. /Brassai Sámuel Elméleti Líceum. XXXVI. Brassai-hét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Május 20–22. között zajlott a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében az első unitárius vallás olimpiász. A rendezvényen 48 diák vett részt Dicsőszentmártonról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről és Kolozsvárról. A rendezvényen nemcsak unitárius fiatalok, hanem református és katolikus diákok is részt vettek. /Vörös Alpár: János Zsigmond Unitárius Kollégium. Figyeljünk egymásra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Június 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vadonatúj aulájában, Marosvásárhelyen ballagott az 57 végzős hallgató, akik hamarosan állami egyetemen tesznek államvizsgát, mert a Sapientia EMTE egyelőre ideiglenes akkreditációval rendelkezik. Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke emlékeztetett rá, hogy éppen a ballagás napjára esett a trianoni békeszerződés aláírásának 85. évfordulója, amikor az erdélyi templomokban ennek emlékére most megszólaltak a harangok. A végzősöknek megköszönte, hogy elsőkként bíztak egy korábban nem létező, induló egyetemben. Szilágyi Pál rektor szerint nagy a jelentősége annak, hogy immár Erdély négy városában működik az erdélyi magyar szellemű, magyar irányítású egyetem. A megmaradáshoz hazai magyar értelmiségre van szükség, ennek képzése az egyetemeken történik, ezért Erdélyben teljes, átfogó magyar egyetemi hálózatra van szükség, ami magyar irányítás alatt áll, enélkül nem létezik erdélyi magyar kulturális autonómia – figyelmeztetett a rektor. A Sapientia ma három helyszínen működik, 18 szakkal, csaknem 2000 diákkal és 300 tanárral, akiknek döntő többsége fiatal oktató. A Magyar Tudományos Akadémia immár partnernek tekinti az egyetemet, közös kutatási témáik vannak. A tokiói egyetem kutatócsoportja a marosvásárhelyi campus közvetlen szomszédságában kutatóintézetet akar létesíteni, és a Sapientia EMTE munkatársaival együtt olyan tevékenységet akar végezni, ami nemcsak a műszaki, de az orvosi oktatást és a gyógyítást is elősegíti. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem az orvosbiológiai kutatás terén szükséges felszerelések megtervezése, ezek koncepciójának a kidolgozása terén tekinti partnernek a Sapientia EMTE-t. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi szakok dékánja is elbúcsúztatta a végzősöket. /Máthé Éva: Ballagtak a „sapientiások”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Június 4-én 156-an ballagtak Csíkszeredán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első végzős hallgatói. Szilágyi Pál rektor az első egyetemi év megnyitóján elhangzottakra emlékeztetett. Ekkor Német Zsolt mondotta: győztünk! Most már határozottan mondhatjuk ki győztünk – fogalmazott a rektor. Szilágyi Pál arra kérte a diákokat, hogy maradjanak mindig a Sapientia Egyetem barátai és segítsék az egyetemet. Csíkszereda egyetemi város – kezdte beszédét Ráduly Róbert, a város polgármestere, aki maga is az egyetem tanára. A polgármester Orbán Viktornak, a felelős magyar kormánynak mondott köszönetet az egyetem alapításáért és támogatásáért, Birtalan Ákosnak, aki az egyetem létrehozásán bábáskodott, valamint azoknak a tanároknak akik vállalták, hogy Csíkszeredába költözzenek. Görömbei András, az MTA elnökének üdvözletét tolmácsolta, ugyanakkor az örök magyar modellnek nevezte, amit itt látott; emlékeztetett, hogy a bánatot, a tragédiát erővé kell változtatni. Bakacsi Gyula, csíkszeredai dékán is kiemelte, hogy a diákoknak határtalan bizalmuk volt, hogy az induló egyetemre iratkoztak. /(Daczó Dénes): Elballagott az EMTE első végzős évfolyama. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Kuszálik Péter kigúnyolta Hantz Pétert, a BBTE adjunktusát, aki a virtuális konferenciát, európai kisebbségi felsőoktatási konferenciáját szervezte az interneten. Hantz Péter a „román állami egyetemi” infrastruktúráját használta föl arra, hogy a nemzeti kisebbségek elnyomásáról szóló konzekvenciát szövegezzen meg, írta, de ez szerinte nem meglepő. Tőkés László püspök a román államtól kapott püspöki fizetéséből (kb. 30 millió lej, havonta) „szidja a román államot és vádolja etnikai meg minden egyéb üldözéssel”. Hantz Péter kifogásolta, hogy a Sapientia Egyetemet a magyar állam tartja fenn és nem a román állam saját adófizetőinek pénzéből. Kuszálik viszont természetesnek tartja, hogy nem lehet állami magyar egyetem. A BBTE Hantz Péter szerint nem multikulturális egyetem. Kuszálik ezen is gúnyolódott: mennyivel szebb lesz az, amikor majd színmagyar épületben színmagyar diákok színmagyar tudósokról elnevezett termekben fognak színmagyarkodni. Kuszálik saját példáját hozta fel, ő románul végezte el Kolozsváron a Műegyetemet. /Kuszálik Péter: Morfondír. Hol a hiba? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Az árvíz sújtotta települések újjáépítését támogató Reconstructio 2005 Egyesület június 3-án Temesváron tartotta alakuló ülését. A nonprofit szervezet célja a kül- és belföldi, a civil szervezetektől és közadakozásból származó támogatások, felajánlások összegzése, átvétele, célba juttatása, a romeltakarításhoz munkatáborok szervezése. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta, hogy azokat a helységeket karolják fel, ahol a magyarok számottevő közösséget alkotnak (Ótelek, Magyarszentmárton, Torontálkeresztes, Szigetfalu, Nagyomor, Nagybodófalva, Temesfalva, Begamonostor). A Reconstructio 2005 létrehozására a civil szervezeteket és a történelmi magyar egyházakat kérték fel. Egy-egy képviselővel és szavazati joggal rendelkezik az igazgatótanácsban az ifjúsági szervezetek tömörülése (a TEMISZ, a MISZSZ, a TMD és a végvári Pro Community Egyesület), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Bartók Alapítvány, a Máltai Segélyszolgálat és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, illetve a római katolikus egyház és a Caritas. Ezeken kívül az alapítók közé tartozik a Temes megyei RMDSZ, a református egyház, a Szórvány Alapítvány, a Temesvári Magyar Nőszövetség, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az újszentesi Víz és Csatornázási Egyesület, a lugosi Arató Andor Egyesület és a zsombolyai Csekonics Alapítvány. Az RMDSZ küldöttje Sütő-Udvari Magda szociális alelnök, akit megválasztottak a Reconstructio 2005 elnökének. Alelnököknek Fazakas Csabát, a református egyházmegye esperesét és Heinrich József újszentesi plébánost választották, a titkári teendőket ellátót az ifjúsági szervezetek nevezik meg. Az egyesületnek egyetlen fizetett alkalmazottja lesz, a munka dandárját végző ügyvezető; a jelentkezők közül Kelemen Orsolyát választották ki, de megegyeztek abban, hogy a “második helyezett” Szőcs Béla szakértelmét és tanácsait is igénybe veszik. Az alapítóknak tízmillió lejes “belépőt” kell fizetniük. /P. L. Zs.: Megalakult a Reconstructio 2005 Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

Az 571/2003-as fiskális törvény tervezett módosításai ellen tiltakoznak a Hargita megyei erdőtulajdonosok. Mint mondják, ha a módosítások hatályba lépnek, veszteséges lesz az erdőgazdálkodás, a tulajdonosoknak jövedelem helyett csak kiadásaik lesznek. A kormány által már elfogadott tervezet szerint az erdőterületekre egységesen évente 35 új lej/hektár adó fizetendő, ami megközelítőleg 10 eurót jelent. –Az erdőtulajdonosoknak fizetniük kell az adminisztrálást, a 20 százalékot az újratelepítésre, az üzemtervezés költségeit, a közbirtokosság alkalmazottainak fizetését és az ezzel járó járulékokat Mindezek mellett ez az új adó gyakorlatilag veszteségessé teszi az erdőgazdálkodást, mondta Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokosságok Szövetségének elnöke. /Kovács Attila: Tiltakoznak az erdőtulajdonosok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

Elmarasztaló hangvételű nyílt levelet küldött Ciprian Dobre Maros megyei prefektusnak és Lokodi Editnek, a megyei tanács elnökének második polgármesteri mandátuma egyéves érvfordulóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. Florea június 6-i sajtótájékoztatóján ugyanakkor bírálta a városi tanács tagjait és a megye parlamenti képviselőit is. Dorin Florea szerint a prefektúra elhanyagolja a városlakók legfőbb gondjait. A polgármester a hadügyminisztérium repülőterét, lövöldéjét, kaszárnyáit és sportlétesítményeit szeretné a városháza tulajdonába venni. „Engem a megye legfontosabb dolgai érdekelnek – reagált a nyílt levélre Ciprian Dobre. – Most is közigazgatási gondokkal foglalkozom, és nem kampányolok.” Lokodi Edit megyei tanácselnök szintén visszautasította a vádakat. Dorin Florea a városi tanácsot sem kímélte. A polgármester szerint a testület rendkívül gyenge, és a gáncsoskodáson kívül semmivel sem foglalkozik. „A polgármester csak azt nem veszi észre, hogy a tanács a döntéshozó, ő pedig a végrehajtó” – replikázott Kirsch Attila, az RMDSZ képviselője. Mint mondta: valóban rosszul működik a polgármester és a tanácsosok közötti kommunikáció, de ez annak tudható be, hogy a polgármester „önfejűen szeret dönteni”. /Szucher Ervin: Mindenkivel elégedetlen Marosvásárhely polgármestere. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

Dr. Bakacsi Gyula, a Sapientia Gazdaság- és Humántudományi Kar dékánja kifejtette, fontos kérdés, hogy a végzősöknek milyen munkába állási lehetőségeik vannak. Létrehoztak egy ún. karrierirodát, amelynek az a célja, hogy segítse a hallgatók elhelyezkedését. Összesen 160-an végeznek, a dékán reméli, hogy mind jó munkahelyeken tudnak majd elhelyezkedni. A Bolognai Egyezmény miatt változtatások lesznek: a környezetgazdaságtan, az agrár-élelmiszeripari gazdaságtan és az általános közgazdaságtan egyetlen szakban lesz a jövőben. Ennek van egy kötelező alaptárgy-struktúrája és vannak választható keretei, a szakon belüli belső elágazásként az eddigi szakok alapismeretei jönnek. /Kovács Attila: Változások a Bolognai Egyezmény értelmében. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

Puskás Bálint szenátor törvénytervezetet dolgozott ki és nyújtott be az úgynevezett CASBI-ügyben. A szenátor felvázolta, mi is a CASBI. 1944–45-ben még dúl a háború, és Romániában egyre-másra születnek olyan intézkedések, amelyeknek értelmében az országgal hadiállapotban lévő, ellenségnek nyilvánított országok hazai polgárainak vagyonát elkobozzák. Miután 1944. augusztus 23-án megtörtént az átállás, a román hatóságok a magyar, német és más nemzetiségűekre is kiterjesztették ezt a rendelkezést. Jogilag új kategóriát vezettek be: a „feltételezett ellenség”-ét. Ekkorra a háború véget ért, értelemszerűen ellenségről sem lehetett volna szó. A „feltételezett ellenség” kategóriájába sorolták azokat, akik elmenekültek az országból, konkrétan a magyar és német nemzetiségű román állampolgárokat. Továbbá kiterjesztették azokra is, akik itthon maradtak, de a bécsi döntés után Észak-Erdélyben Magyarország állampolgárai lettek. E rendelkezések értelmében a szóban forgó „feltételezett ellenségek” minden ingó és ingatlan vagyonát elkobozták. Megszületett a végrehajtó intézmény is: az Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár (Casa de Asigurari si Supraveghere a Bunurilor Inamice – CASIBI), amelynek megyei kirendeltségei is voltak. Minden elkobzott tárgyról, ingatlanról pontos leltár készült, és ezek fennmaradtak. Így vették el az észak-erdélyi Hangya Szövetkezet vagyonát, magyar bankok, cégek ingatlanjait és ingóságait is. A párizsi békeszerződés után különböző jogi rendelkezések alapján ezt a kérdést is kezelni kellett. Ennek nyomán valamicskét enyhítettek, majd a két ország 1953-ban formailag le is zárta az ügyet, noha a nagy többség nem kapott vissza semmit. Puskás Bálint átnézte a korabeli leltárakat, megszerezte az akkor érvényben lévő rendelkezéseket. A szenátor az összegyűlt bizonyító anyag alapján törvénytervezetet állított össze azok kárpótlására, akik számára akkor nem szolgáltattak igazságot. A károsultnak be kell nyújtania kérését a polgármesteri hivatalhoz, amely átküldi a prefektúrához. Az adatokat megyék szerint összesítik, és az érvényben lévő törvény értelmében döntenek, ennyi idő után mit lehet visszaadni természetben, és milyen esetben kell kártérítéshez folyamodni. /Béres Katalin: Egyperces Puskás Bálint szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

Írásszakértő bevonásával próbálja kideríteni a háromszéki rendőrség, ki küldött névtelen, fenyegető levelet a Constantin Brancusi-iskolába. Az elmúlt héten a magyar gyermekeket megverő román fiatalok vezérének címzett, névtelen levelezőlapot küldtek a sepsiszentgyörgyi tanintézetbe. Az írás alapján arra gyanakodnak, hogy a levelet felnőtt személy küldte. Constantin Scurtu, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka biztosította a lakosságot, hogy Háromszéken javult a közbiztonság. „A magyarverés nem jelenség” – hangsúlyozta a parancsnok. /Bíró Blanka: Írásszakértő vizsgálta a sepsiszentgyörgyi román diákok vezérének küldött fenyegető levelet. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának angolszakos gyakornoktanára Gyimesbükk községben gyűjtött adatokat egy olyan kutatáshoz, amely a gyimesi gyermekek kétnyelvűségéből próbál következtetéseket levonni. Két román tannyelvű iskolában, a tarhavaspatakiban és a gyimesbükkiben is engedélyt kért az igazgatótól, hogy az iskolásokkal névtelen kérdőíveket töltessen ki. Constantin Barsan községi tanácsos, a községhez tartozó bálványospataki iskola helyettes matematikatanára felelősségre vonta Nagy Tündét és engedélyt követelt tőle. Ő a kiküldetési papírt másnap eljuttatta az iskolába. Két nap múlva a Bákó megyei Desteptarea lapban terjedelmes cikket közöltek Didaktikai eszközzé átminősített diákok címen. Dan Mindirigiu cikkíró szerint a kérdőívekből kiderült, hogy elkészítőjük azt szerette volna kipuhatolni, akarnak-e magyarul tanulni a gyermekek. Radu Ababei megyei főtanfelügyelő kijelentette: törvény durva megsértéséről van szó, értesítik a Tanügyminisztériumot. /Gazda Árpád: Kérdőíves indulatok Gyimesbükkben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

Gheorghe Funar szerint a román állampolgároknak azt a csoportját lehet nemzeti kisebbségnek tekinteni, amelyik „Románia területén él a géta-dák állam megalakulása óta, és amelyik kifejezte a román állam iránti lojalitását”. A Nagy-Románia Párt (PRM) szenátusi frakcióvezetője elmondta, többek között ezt is tartalmazza az a módosító javaslatcsomag, melyet pártja a kisebbségi törvényhez dolgozott ki. A PRM egyébként támadást indított a szenátusban beterjesztett törvénytervezet ellen. A törvény 78 cikkelyéhez csak Funar 136 módosító javaslatot állított össze. Markó Attila államtitkár, a törvénytervezetet előkészítő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke közölte, a kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ egy héttel azután nyújtotta be a parlament felsőházába, hogy azt a kormány elfogadta. A véleményezési joggal rendelkező művelődési bizottságban nem kapta meg a többség támogatását a tervezet. /Gazda Árpád: Gheorghe Funar a dákoktól számítja a kisebbségeket. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./

Nem támogatják az RMDSZ képviselői és szenátorai a Székely Nemzeti Tanács kérését, hogy a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet terjesszék a parlament elé. Toró T. Tibor képviselő elmondta: a frakció tagjai nem tartották időszerűnek a statútum benyújtását, mivel ez taktikai okokból akadályozná a kisebbségi törvénytervezetet. Toró kifejtette, egyelőre ő sem látja értelmét annak, hogy változatlan formában másodszor is a parlament elé terjesszék az autonómia-statútumot, erről párbeszédet kezdeményez majd az SZNT képviselőivel, és csak akkor terjesztené a törvényhozás elé a tervezetet, ha meggyőzik őt ennek ellenkezőjéről. Puskás Bálint szenátor szerint fontos kérdésről van szó, amely az erdélyi magyarság egészét érinti, ezért úgy döntöttek, hogy az RMDSZ parlamenti frakciónak tagjai közös határozatot fogadnak el a kérdés kapcsán. Szerinte a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet jelent prioritást. A tervezet elfogadása után tárgyalhatnak más autonómiaformákról is. Az SZNT szerint az RMDSZ-honatyáknak ez a magatartása „ellentmond a választási kampányban tett vállalásuknak, akadályozza a törvénytervezet parlamenti vitájának megkezdését, de szolgálhatja a román hatalom érdekeit, hogy bármilyen eszközzel megakadályozza Székelyföld autonómiájának elnyerését, megsemmisítse a székelység autonómia-törekvéseit.” /Nem támogatja az RMDSZ Székelyföldi statútumát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

A Beszterce–Naszód megyei Magyarnemegyén. június 6-án avatták fel a református egyházközség tulajdonát képező, svájci segéllyel épült diakóniai központot. A központ rendeltetése a járóbeteg-gondozás. A szolgáltatásokat minden rászoruló igénybe veheti, vallástól, nemzetiségtől függetlenül. Emellett a mozgássérültek, a lábadozók kölcsön vehetik a központ felszereléseit (tolókocsik, mankók, járókák stb.). /Kresz Béla: Diakóniai központot avattak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

A nagy erdélyi tudósra, Bolyai Farkasra születésének 230. évfordulóján számos rendezvényen megemlékeznek. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum megszervezi a Bolyai nevét viselő Kárpát-medencei tanintézmények találkozóját és a Bolyai kerékpáros túrát, amely a tudós nevét felvett intézményeket látogatja sorra. Magyarországi városokba is ellátogatnak a túra résztvevői: 5–6 tanár és 10–12 tanuló a marosvásárhelyi líceumból, őket magyarországi, kárpátaljai és vajdasági diákok és tanárok kísérik el. Az 1000 km körüli utat augusztus 26.–szeptember 11. között szándékoznak megtenni a kerékpárosok. Június 11–12-én a Marosvásárhely–Kolozsvár–Marosvásárhely útvonalat teszik meg, felkeresve Bolyai szülőházát és a Babes–Bolyai Tudományegyetem főépületét. /1000 kilométeres Bolyai kerékpár-túra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

A háromszéki óvónőkkel megvásároltatták százezer lejért a Környezetismereti és környezetvédelmi helyi óvodai program című füzetet, a tanfelügyelőség kiadványát. Arra is kötelezték az óvónőket, hogy ötvenezer lejért vásárolják meg a Zöld napok ökokalendárium című falinaptárt, ez is tanfelügyelőségi kiadvány. A lap munkatársa kérte, ne tegyék kötelezővé a megvásárlását. /Szekeres Attila: Kötelező! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Ján Slota ismét bűnvádi feljelentés tett Duray Miklós ellen, mert a szlovákiai magyar politikus a trianoni békediktátum évfordulóján azt mondta, hogy „a magyarság nem pusztul – tisztul”. Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke, a párt parlamenti képviselője június 4-én, egy szlovákiai megemlékezésen beszélt. A rendezvény pódiuma fölött írásban is feltüntetett mondatot Ján Slota, Zsolna polgármestere, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke sérelmesnek találta, feljelentésében ezt „a Szlovák Köztársaság elleni durva nemzetgyalázásnak, az alkotmány és a nemzetközi jog megsértésének” nevezte. Slota jelezte: az új szlovák kulturális miniszter kinevezése után az SNS követelni fogja a minisztertől, hogy váltsa le a kulturális tárca Magyar Koalíció Pártjához (MKP) tartozó államtitkárát, Bíró Ágnest, mert ő is részt vett a Dunaszerdahelyhez közeli Királyfiakarcsán rendezett megemlékezésen, ahol Duray beszélt. Slota megnyilvánulásaihoz a szlovák média rendkívül gyakran kínál teret. Slota rendszeresen tesz magyarellenes kijelentéseket. A múlt héten az egyik televízió kamerája előtt egy fokost mutogatva azt mondta: azt legszívesebben a szlovák kormány agrárminiszterének „hátsó felébe vágná.” Emlékezetes magyarellenes kijelentése volt, amikor hallgatóságát arra bíztatta, hogy „üljetek tankokra és tegyétek a földdel egyenlővé Budapestet”. A magyarokat gyakran ázsiai hordaként, a szlovák anyák hasából karddal csecsemőket kiforgató barbárként emlegető Slota ellen is tettek már feljelentést, de annak nem volt jogi következménye. /Slota ismét feljelentette Durayt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

Kolozsvár belvárosában folytatódik a kulturális örökség rombolása. Divattá kezd válni, hogy a műemlékértékű épületek ablakainak értékes kőkeretét összetörve hőszigetelő ablakokat szereltetnek fel. A Monostori úton a volt jezsuiták épületét megcsonkították, két ablakkeretet műanyagra cseréltek ki, kettőt pedig meghagytak eredeti formájában. Virgil Pop műépítész feljelentést tett a hatóságoknál, a tettesek megbüntetését, és az épületek eredeti állapotának visszaállítását kérte. Virgil Pop hangsúlyozta, tudomása van olyan esetekről, amikor a törvénytelenséget éppen a polgármesteri hivatal alkalmazottai szorgalmazzák. /Borbély Tamás: Folytatódik Kolozsvár belvárosának pusztítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Gyergyószentmiklóson jól kimutatható a Ceausescu-rendszert kiszolgáló néptanácsi alelnök, a néhai Barna István mai napig érvényesülő befolyása. Ezt a befolyást napjainkban az özvegye, Barna Mária, és az Egyesült Államokban megtelepedett két leánya gyakorolja. Dr. Jakab Attila szerint ezzel magyarázható, hogy Gyergyószentmiklóson a több mint harminc éve beépített és részben közművesített Rét utcát a család minden nehézség nélkül szántóterületként telekkönyveztethette, Sólyom Csilla-Mária közjegyző tevékeny közreműködésével, a saját nevére. Elképzelhető, hogy a csíkszeredai Csibi-ügy hátterében is gazdasági érdekek ütközése húzódik meg. A cikkíró szerint az etnikai alapú korrupció felszámolását célzó törvénytervezetre lenne szükség. Gyergyószentmiklóson a magyar hivatalnokok azok, akik a volt magyar nomenklatúra javára szinte szó szerint kihúzzák a területet a helyi magyar emberek lába alól. A cikkíró a polgármesteri hivatalnak a következő felirat kitételét javasolja a város bejárataihoz: Gyergyószentmiklós, a székely banánköztársasági etnikai rezervátum fővárosa, ahol nem ismerünk sem Istent, sem törvényt, hanem csakis a kapcsolati tőkét és a gátlástalan érdekérvényesítést. /Dr. Jakab Attila, jogász: Autonómia és korrupció. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban ballagott a 109 fős diákcsapat a hattyús Bethlen-zászló előtt. Bethlen Gábor fehér márványszobra elé vonultak, az ünnepség színhelyére. Az iskola újabbkori történetében első ízben tógába öltözve ballagtak a diákok, felidézve a hajdani kollégium hangulatát. A Bethlen-induló dallamára a búcsúzó diákok átadták a Bethlen-zászlót az itt maradóknak. Szőcs Ildikó igazgató mondott beszédet, majd megjutalmazták a legjobb végzős diákokat. Egyre több azoknak a díjaknak a száma, amelyeket egykori tanárok özvegyei, leszármazottai létesítettek a legjobb diákok jutalmazására. Ezek: a Deák Ferenc és Deák Erzsébet-, Molnár Árpád-, Vita Zsigmond-, Fari Palkó László-, Rimbás Viktor- , Deák Fogarasi Elek- és a Juhász Mária-díj. A Múlt–Jövő-díjat Fekete Ilona, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Iskola nyugalmazott tanára és igazgatóhelyettese alapította a két intézmény egy évtizedes baráti kapcsolatának megörökítésére. /Józsa Miklós: Ballagás az Őrhegy alatt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Június 10-én volt Kolozsváron a 36. Brassai-hét záróünnepsége. Megjutalmazták a Brassai-héten szervezett programokban résztvevő /versenyeket megnyerő, tudományos dolgozatokat bemutató, újságot szerkesztő/ diákokat. Az ünnepen Márai Sándor versei és Kodály Zoltán dalai hangzottak el, majd dr. Gaal György bemutatta a Brassai-évkönyvet. Tamási Áron Énekes madár című vígjátékából a diákok adtak elő részleteket. A műsort a Bogáncs néptáncegyüttes már hagyományossá vált előadása zárta. /Kis Réka, XI. A.: Brassai Sámuel Elméleti Líceum. Véget ért a Brassai-hét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

A Brassai Sámuel Elméleti Líceum /Kolozsvár/ legújabb évkönyve megörökíti a diákok és a tanári kar névsorát. Könyvtári jelentés és statisztikai összefoglalás zárja ezt a számbavételt. Tavaly 34 nappalis osztály mellett 18 esti tagozatos osztálya volt a Brassainak (az utóbbiakból 14 román tannyelvű). A több mint száz tanerő 1247 diákot oktatott. A könyvtár állománya 28 958 kötet, az évi gyarapodás mindössze 157 könyvet tett ki. Az évkönyv a tanárok tudományos dolgozatait is tartalmazza: Fazakas István Apáczai Csere János munkásságáról, Gaal György és Simon Gábor Brassai Sámuelről, Kováts Ildikó az iskola rajztanításának történetéről közöl adatokat. A Málnási Ferenc Irodalmi Kör az írókkal folytatott levelezést tette közkinccsé, Újvárosi Tamás pedig a magyarság sorsát kutatta a Fehér és Hunyad megyei szórványvidéken. /Gergely Gyula: A legújabb Brassai-évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Június 12-én a Kisiratosi Általános Iskola 16 nyolcadikosa búcsúzott iskolájától, s egyúttal szülőfalujától, ősztől többnyire Aradon, középiskolában folytatják tanulmányaikat. Almási Vince polgármester arra intette a diákokat: menjenek, tanuljanak, de jöjjenek vissza szülőfalujukba. /(nagyálmos): “Térjetek vissza szülőfalutokba”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

A román tannyelvű osztályokban is tanítani kellene a magyarok történelmét – véli Tóth-Birtan Csaba, sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Szerinte a nézeteltérések megszűnnének, ha a két nemzet tagjai többet megtudnának egymásról. Elmondta, elégtétel számára, hogy ezt a tervet György Ervin, Kovászna megye prefektusa is felvetette, és támogatja. Könnyebben megvalósítható, hogy a tanárok fakultatív órákon tanítanák a tárgyat azoknak a román diákoknak, akiket érdekel. /Bíró Blanka: Tanuljanak a románok magyar történelmet? = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsa legutolsó ülésén szorgalmazták, hogy az oktatási intézmények minden szintjén a tantárgyakat anyanyelven tanulhassák a diákok. A kolozsvári magyar üzletemberek klubja, az Eureka júniusi találkozóján ösztöndíjrendszert létesíttek azok számára, akik Kolozsváron állami reáloktatásban részesülnek. Kolozsváron a magyar gyermekekből 50%-kal kevesebb jut be a mérnöki, közgazdász, jogi, orvosi karokra, az ösztöndíjjal az ilyen tanulmányokat akarják ösztönözni. Úgy határoztak, hogy az állami műegyetemen, az orvostudományi egyetemen, a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karán és a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemen tanuló magyar diákok pályázhatnak erre az ösztöndíjra. – A BBTE keretében végzett felmérés eredménye lesújtó. A kérdés azokhoz a szülőkhöz szólt, akiknek a gyermekei az egyetemen tanulnak: akarnak-e önálló magyar egyetemet Kolozsváron? A nem hivatalos eredmény: fele plusz egy nem akar. – Kolozs megyében 84 magyar orvos dolgozik, de sebész nincs közöttük, többségük nem szakosodott semmire. Nincs közöttük bőrgyógyász, szemész, fül-orr-gégész stb. /Csomafáy Ferenc: Csak lelkesedéssel nem lehet politizálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Andrei Marga szuperrektor főként nyugati vendégek jelenlétében multikulturálisnak mondta Kolozsváron a Babes–Bolyai Egyetemet. A hajdani rektorokat domborművek ábrázolják. Az első rektor 1919-ből Sextil Puscariu névre hallgat, pedig az egyetem a saját történetét 1581-ig vezeti vissza. Az 1940–1945 közötti részt mintha szánt szándékkal feledték volna el. Az 1945–1959. közötti időszakból is csak a Babes Egyetem rektorai sorakoznak, a Bolyai Egyetemé hiányoznak. Az egyetemi könyvtár bejáratának négynyelvű (román, angol, német és francia) a felirata. A BBTE különböző karain sokszor a kizárólag magyar szakokat érintő információkat is román nyelven teszik ki. Nincs magyar felirat az egyetemen. Az egyetemi ajándékbolt választéka is egynyelvű. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség kérhetné az egyetemen a magyar nyelvű táblák kifüggesztését, de eddig nem tette meg. /Kiss Bence, bence@walla.com: Nem akarunk magyar feliratokat? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./