Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

Rodica Stanoiu szenátor, volt igazságügy-miniszter levelet intézett a szenátus Állandó Bürójához, amelyben azt kérte, hogy a jogi szakbizottság követelje Frunda György szenátortól, nyújtsa be bizonyítékait bizonyos vele kapcsolatban tett kijelentéseire nézve, amelyek egy tévéadásban hangzottak el. A kérelmező mellékelte az adásról rögzített kazettát, valamint az elhangzottak írásos változatát. Frunda György szenátor erről kifejtette: mindazt, amit állított, most is vállalja Rodica Stanoiu volt igazságügy-miniszter sok hibát követett el. Minden fellebbezési pert felrendelt Bukarestbe, ezzel lehetetlen helyzetbe hozta a szűkös anyagi lehetőséggel rendelkező polgárokat, sokba kerültek az utazási költségek, a fővárosi tartózkodás meg az illetékek. Frunda nem értett egyet azzal, ahogyan összeállította a Bírók Legfelső Tanácsát, mert szubjektív kritériumok kerültek előtérbe. Azzal sem értett egyet, ahogyan a minisztérium belső hírszerzési szolgálatát (SIPA, most DGA) működtette, ugyanis leküldött embereket a börtönökbe és irodákba, hogy az elítéltektől „bizonyítékokat” szerezzenek az ügyészek és bírók ellen. Ezzel súlyosan megsértette a bírók függetlenségét. /Béres Katalin: Rodica Stanoiu bizonyítékokat követel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Szervezett támadás indult az egyházak, de különösen a katolikus egyház ellen – mondta Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára Budapesten. Veres András szólt arról is: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök javasolta, az ügynöktörvényt mindenkire ki kell terjeszteni, így az egyháziakra is. A kommunista rendszerben az egyházi személyeket fokozott módon igyekeztek megkörnyékezni, velük szemben lelki és akár fizikai kínzásokat is bevetettek. A püspök megjegyezte: jó néhányan közülük még a pártállam idején önként leleplezték magukat, kérve paptársaikat, hogy jelenlétükben ne beszéljenek bizalmas vagy politikai témákról, mert nekik jelenteniük kell. Veres András azért nem tud egyetérteni a feltárás szükségességével, mert már nem ismerhető meg teljes körűen az ügynökök listája. /Tiltakoznak a katolikusok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat, a Moldvai Magyarság kulturális havilap és a Hargita Kiadó szerkesztőiként – emellett szépirodalmi alkotókként is – jöttek el március 2-án Gyergyószentmiklósra a munkatársak, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, György Attila és Molnár Vilmos. Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központ szervezte író-olvasó találkozón házigazdaként Kolcsár Béla, az intézmény új művészeti igazgatója köszöntötte a meghívottakat, majd a szerkesztők a kiadó www.hargitakiado.ro honlapról is megrendelhető kiadványait ismertették. „A szerkesztőség számára missziós feladat, társadalmi munka a Moldvai Magyarság elkészítése” – hangzott el a részben kétnyelvű (magyar–román) csángóságot célzó folyóiratról. Lövétei Lázár László a pozsonyi Kalligram Kiadónál előkészületben lévő harmadik verseskötete anyagából olvasott fel a hallgatóságnak. /Gergely Edit: Bemutatkozó marslakókkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Az esten ismertették a csángók történetét taglaló Biblioteca Moldovensis sorozat köteteit. György Attila a Székelyföld kulturális folyóirat bemutatásakor kiemelte az akadémikusokat bemutató sorozatot, valamint a kortárs képzőművészeket bemutató Műteremtés rovatot. /Gál Éva Emese: Találkozó a Székelyföld szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A kettős állampolgárságról is fog beszélni Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikus Kolozsváron. A politikus március 5-re tervezett előadását elhalasztották, mivel Pap Géza, az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület püspöke megtiltotta, hogy a Kolozsvár Társaság által szervezett rendezvényt a Református Kollégiumban tartsák. Eörsi szerint nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is szükséges, hogy az egyházak demokratikusabban működjenek. Eörsi Mátyás március 4-én az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén tartott sajtótájékoztatóján elmondta: nagy örömmel tett eleget a meghívásnak, hiszen a tavaly a december 5-i „szerencsétlen” népszavazás után számos olyan üzenet érkezett Magyarországra, miszerint magyar kormánypárti politikus nem teheti be a lábát Erdélybe. Eörsi Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi Karán a diákoknak a kettős állampolgárságról akar beszélni. Tiszteletben tartják az RMDSZ által a népszavazással kapcsolatban kifejtett véleményt, de elvárják, hogy az ő érveikkel is hasonlóképpen tegyenek. A Magyarok Világszövetségének közleménye szerint Eörsi azért jött Erdélybe, hogy előkészítse Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 15-re tervezett erdélyi látogatását. A magyar politikus közölte: nem ismeri a kormányfő programját, ezért sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az értesülést. /Borbély Tamás: A kettős állampolgárságról beszélt Eörsi Mátyás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A Maros Megyei Könyvtár bibliográfiai osztályán immár másfél évtizede végzik ezt a gyűjtő munkát, helyismereti- helytörténeti bibliográfiai műhelyről lehet beszélni. A mostani a nyolcadik ilyen jellegű munka, a hat bibliográfia mellett a második biobibliográfia. (Az első a Scriitori romani mureseni volt.) A most megjelent kötet /Oameni de stiinta mureseni/ Maros megye és Marosvásárhely tudós alkotóinak, a reáltudományok művelőinek a leltára, katasztere. Azoké, akik a mai megyehatárok között születtek, itt tanultak, hosszabb-rövidebb ideig itt éltek, itt dolgoztak vagy itt adták ki műveiket. Mindenki szerepel benne, aki legalább egy könyvet kiadott. 861 név, 861 tudós ember – orvosok, gyógyszerészek, biológusok, matematikusok, fizikusok, vegyészek, geológusok, csillagászok, mérnökök, mezőgazdák, közgazdák – élete és munkássága tárul fel az olvasó, kutató elé. A „legöregebb” az 1508-ban született Franz Joel gyógyszerész, a legfiatalabb az 1979-ben született Radoiu Sanda közgazdász. /Fülöp Géza: Maros megyei „tudóslexikon”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Temesváron a Temesvári Magyar Nőszövetség tagjai ellátogattak a Csehek és Szlovákok Temes megyei Egyesületének rendezvényére. A két szervezet évek óta jó kapcsolatot alakított ki, tájékoztatott Szász Enikő nőszövetségi elnök. /(Sz. I.): Szomszédolás bánsági szokás szerint. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Március 4-én Kolozsvárott a Prospero Házban megnyílt a fotótárlat, a Penelope Irodalmi Kör keretében. Feleki Károly, a Képzőművészeti Egyetem tanára elmondta: szerencsésnek tartja, hogy az első éves fotószakos diákokba ennyi kezdeményező kedv szorult és az egyetemi feladatok mellett megszervezték ezt a tárlatot. /F. I.: Fotótárlat a Prospero Házban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége – Soós Sándor elnök és Bagoly Zsolt alelnök –, valamint Juhász Péter határozottan tiltakozott amiatt, hogy a Szabadság március 7-i számában Eörsi Mátyás képviselő megakadályozott kolozsvári előadását Borbély Tamás „antiszemita megmozdulásként” igyekezett beállítani. A tiltakozók szerint Borbély Tamás rágalmaz, amikor azt sejteti, hogy az EMI tagjaitól vagy a harmadik említett személytől származott volna a Sapientia Egyetemnél rendezett tüntetésen az antiszemitának beállított „menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe” bekiabálás. Az EMI vezetői kifejtették: „ Meg lehet próbálni az erdélyi magyarság és a Gáza-övezetben jogfosztottan élő palesztin kisebbség helyzete közötti párhuzamot antiszemitának beállítani, de nem hisszük, hogy józan ésszel gondolkodó olvasók számára sikerülni fog. Akik ennek ellenére valamilyen zsidóellenességet látnak az Eörsit a Gáza-övezetbe küldő mondatban, közöljük, hogy a mondat egyetlen hangnak tulajdonítható, amely nem az alulírott és nem az EMI valamely tagjának a hangja. Az EMI csoport köré jó pár tiltakozó társult, akik között akár provokátorok is lehettek.” A tiltakozók elutasítják, hogy őket szélsőségesnek bélyegezzék meg, és közösségi rágalomnak tartják, hogy Borbély az „erdélyi magyarság bizonyos rétegeiben antiszemita gyűlölet”-et emleget. Soós, Bagoly és Juhász a címkézésre magyarázatot, helyreigazítást, ellenkező esetben pedig bizonyítékokat kér. /Tiltakozó tüntetők. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Két tucat fiatal tüntetett és megakadályozta, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadást tartson. Maroknyi diák olyasmi ellen tüntetett, amiről meglehetősen hiányosak az ismereteik. Itt a szellemiségről van szó, intett Makkai János, a Népújság főszerkesztője, az egyetem a butaságból volt képes (le)vizsgázni. A diákok nem hallgatták meg a másfajta véleményt. Az újságíró elmarasztalta Pap Géza püspököt is, amiért nem biztosított teret az előadásra. /Makkai János: „Hőstett” a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Különböző források szerint százötven-kétszázezer erdélyi magyar települt át az anyaországba a rendszerváltás óta. Van, aki szerint a szegénység, mások szerint családegyesítés, vagy éppen a román nacionalizmus miatt mentek el. A lap munkatársa szerint „magunkban kell keresni” az okokat. Sike a szlovák fordítók hiányával okolja, hogy odadobták a második világháború után Pozsony alatt azt a két tiszta magyar falut, amelyet a Trianon Magyarországnak hagyott, továbbá azt, hogy nem alázták volna meg ennyire Magyarországot a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében, itt is hiányzott a fordító. Igazat kell adni Pomogáts Bélának, Magyarországon nincs nemzetpolitika csak pártpolitika. /Sike Lajos: Ó, fordító! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Lugoson március 6-án emlékeztek a helyi RMDSZ-szervezet megalakulásának 15. évfordulójára. A rendezvényen a volt és jelenlegi elnökök – sorrendben Bakk Miklós, Király Zoltán, Langó Ferenc és Pozsár József, Lugos alpolgármestere – felidézték az alapítás körülményeit és az azóta eltelt másfél évtized történéseit. A hőskor (amikor 640 tagot számlált a szervezet) már a múlté, de a lemorzsolódással párhuzamosan erősödött a civil szféra, társszervezetek, magyar alapítványok és közművelődési egyesületek alakultak Lugoson. Sikerült újraindítani az önálló magyar nyelvű óvodát, megerősíteni az elemi és általános iskolai képzést – a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel közösen. Az ünnepségen diákok és helyi értelmiségiek szavaltak, fellépett az 5-ös iskola furulya-együttese és a Fazakas Csaba református esperes és Király Emőke által felkészített Gyöngyvirág népi táncegyüttes. /P. L. Zs.: Másfél évtized a lugosi RMDSZ mögött. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Kolozsvári látogatása előtt maga Eörsi Mátyás sem gondolt arra, hogy az erdélyi magyar kötődik a nemzet gondolatához, hiába véli azt a képviselő nem létezőnek. Magyarországon többen látják a nemzet fogalmát valami ódon kitömött tigrisnek mint idehaza. A kérdés az, hogy megéri-e az anyaország felével rossz viszonyt kialakítani? – tette fel a kérdést Kiss Bence, hiszen magyarországi forrásokból finanszírozzák a Sapientia Egyetemet, jó néhány kulturális intézményt, a diákoknak, a hallgatóknak juttatott ösztöndíjakat nem is említve. – Az ember ne szentelje az idejét a múlt sérelmeinek, vonta le a következtetést a cikkíró. /Kiss Bence: Amikor Eörsi Mátyás és a NEM egymásra találnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Aggodalmát fejezte ki a Határon Túli Románok Hivatala amiatt, hogy megszűnhet a magyarországi Eleken működő román nyelvű általános iskola. Közleményükben felszólították a magyar hatóságokat, tegyék lehetővé a jövőben is az eleki román nemzetiségű diákok oktatási lehetőségét, ugyanakkor a főosztály arra hivatkozik, hogy az anyanyelvű tanuláshoz való európai jog fölötte áll mindenféle helyi politikai érdeknek. „Bízunk abban, hogy a kölcsönösség jegyében a magyar hatóságok mindent megtesznek az eleki románok jogainak tiszteletben tartása érdekében, már csak azért is, mivel a romániai magyarokat valamennyi, a nemzeti kisebbségeknek kijáró jog megilleti” – szögezi le a Határon Túli Románok Hivatala. Népszámlálási adatok szerint Magyarországon mintegy tízezer román nemzetiségű polgár él, azonban az Országos Román Önkormányzat adatai szerint valójában 20–25 ezerre tehető a közösség lélekszáma. Az ország 11 településén működő román nyelvű általános iskolában 1200, míg a gyulai Nicolae Balcescu Gimnáziumban 205 román nemzetiségű diák tanul. Az eleki tanintézet sorsa iránt már régóta aggódnak a román közösség képviselői, mivel a román gyereklétszám fogyatkozása miatt az iskola évről évre kevesebb állami finanszírozásban részesül. Az iskolában jelenleg 39 román nemzetiségű diák tanul. /Rostás Szabolcs: Bukarest óvná az eleki iskolát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Hivatásos táncművészeknek és gyermek-néptánccsoportok vezetőinek szervezett továbbképző tanfolyamot a csíkszeredai András Alapítvány. Az Apáczai Közalapítvány által finanszírozott program helyszíne ezúttal is Szőcs Elek homoródfürdői tanyája. András Mihály szervező szerint pótolni kívánják a sekély népdal- és népi gyermekjáték-ismeretet, népi kézműves foglalkozásokkal ismerkednek, illetve megtanulják a néptánc-, a népi gyermekjátékok, kézműves foglalkozások oktatásának módszertanát is. /Sarány István: Továbbképző hivatásos táncosoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./

Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Műve­lődési Házának vezetősége teljesíthetetlen feltételeket szabott a Háromszék Táncegyüttesnek a bérleti szerződés meghosszabbításához: az eddigi négyzetméterenkénti egy euró bérleti díjat ennek háromszorosára emeli, sőt, a stúdióteremben tartott előadások bevételének 15 százalékára is igényt tart. Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes vezetője közölte, 15 éve rendesen fizető albérlők, a körülmények viszont, amelyeket a tulajdonos biztosít, csapnivalóak: az ablakokon beesik az eső, fűtés csak annyi, hogy a csövek el ne fagyjanak. Albert Álmos polgármester elmondta, hogy a Szakszervezetek Művelődési Háza 223,8 millió lejjel tartozik a városnak. Múlt év végén az egyre csak duzzadó adósságot látva, az önkormányzat foglalást jelentett be a művelődési házra, emiatt bosszúból támadtak a táncegyüttesre, nagyobb összeget követelve. /(vop): Utcára kerül a Háromszék Táncegyüttes? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

A Marosvásárhelyi Bíróságon március 10-én folytatódott Lazar Ladariunak a Spielmann Mihály ellen benyújtott rágalmazási és becsületsértési pere. 2003 májusában a városi tanács ülésén Spielmann és RMDSZ-es tanácsostársai Lazar Ladariu díszpolgárrá választása ellen szavaztak. A szavazást megelőzően Spielmann indoklásképpen az elutasításhoz kifejtette, hogy az újságíró rengeteg magyarellenes és gyűlöletkeltő cikket tett közzé lapjában. A bíróság előtt magyarul vallomást tevő Szepessy László megerősítette, hogy a közvélemény ítéletét tolmácsolta a városi tanács felé, neveket és személyeket sorolt fel, akik őt megkeresték, körzeti elnökök és egyszerű tagok, ő pedig továbbadta Spielmann Mihálynak, a városi tanács RMDSZ-frakciója képviselőjének a városlakók felháborodását. /Cs. B.: Újabb tárgyalás a L. Ladariu vs. Spielmann Mihály perben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Második helyezést ért el a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai közgazdász-hallgatóiból álló csapata a VI. Országos Esettanulmány Versenyen Budapesten. A Corvinus Egyetemen március 5–7. között zajlott vetélkedőn a Fejér Gergely, Miklós Ervin, Tánczos Levente-József és Tőke Katalin összetételű csapatnak erős mezőnyben kellett helytállnia, hisz a vetélkedőn minden magyarországi közgazdasági egyetemi kar képviseltette magát. /Sapientiás diákok sikere. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Az RMDSZ megyei szervezeteinek elnökeit magába foglaló Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa Kolozsváron ülésezett, majd Markó Béla, az RMDSZ elnöke sajtótájékoztatóján kifejtette, az RMDSZ fel szeretné gyorsítani a román kormánykoalíciót alkotó pártok helyi szervezetei között készülő megyei együttműködési megállapodások aláírását. Emlékeztetett, hogy a közel 20 erdélyi megye közül mindössze háromban – Bihar, Maros, Szilágy – sikerült aláírni a megyei együttműködési megállapodást a kormánykoalíciós partnereknek. Markó fontosnak tartja, hogy ma már Romániában elfogadott a március 15-e, ezt bizonyítja, hogy a román vezető politikusok, közöttük a miniszterelnök is üdvözli az ünnepet. /Akadozó koalíciós tárgyalások. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Március 12-én Csíkszeredán, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában rendezték meg a Kittaibel Pálról elnevezett Kárpát-medencei biológia- és környezetvédelmi verseny romániai szakaszát. Hargita megye 1994-től kapcsolódott be résztvevőként és szervezőként. Az erős nemzetközi mezőnyben a helyi diákok évről évre jó eredményeket érnek el. Az országos szakaszra Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, valamint Hargita megyéből érkeztek résztvevők. A nemzetközi döntőt Mosonmagyaróváron rendezik. /Környezetvédő diákok versenye. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 14./

Makkai János főszerkesztő „Hőstett” a Sapientián című cikkében (Népújság, márc. 8./ túllőtt a célon. Leírta véleményét kolozsvári Erdélyi Magyar Tudományegyetemen történt vagy két tucat fiatal tüntetéséről. Bántó hangnemben írt a Sapientiáról, mondván, a fiatalok tüntetése „a Sapientia hangzatosan tudományegyetemnek nevezett oktatási intézményben és környékén uralkodó szellemiségről” szólt. Makkai a Szilágyi Pál rektor által aláírt közleményt („sem az EMTE hallgatói, sem oktatói nem vettek részt az előadást megakadályozó tiltakozó akcióban, és annak megszervezésében”) nem fogadta el. Két tucat fiatal viselkedéséből nem lehet levonni egy egész „intézményben és környékén uralkodó szellemiségről” a következtetést. A hozzászóló a főszerkesztő további állításaival („sokak számára az egyetemi oktatás amolyan üzleti vállalkozás”; az egyetem „egyelőre a butaságból volt képes (le)vizsgázni”; „a diákok nem kíváncsiak a másfajta véleményre, mások érveire”) nem tud egyetérteni. /Sikó Szidónia: Ne bántsátok a Sapientiát! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: „Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk „ Felolvasták Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték. Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, aki felolvasta a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Balcescu emléktáblájánál is. Felolvasták Calin Popescu Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta Marosvásárhelyen, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és „áruló!” felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet. Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Calin Popescu Tariceanu kormányfő üzenetét. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata „a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, „a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek”. A Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték. /Március idusa – megemlékezések Erdély-szerte. Több helyen is kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Sepsiszentgyörgyön a város központjában rendezték a március 15-i ünnepséget. A díszőrséget álló cserkészek közt, a rétyi fúvószenekar akkordjai mellett helyezték el virágjaikat, illetve koszorúikat a város polgárai, az RMDSZ, iskolák, intézmények, civil szervezetek, az SZNT és az MPSZ vezetői. A színház elé felállított, hatalmas kokárdával díszített emelvény előtt az egyesített kórusok tagjai sorakoztak fel, szemben a többezres tömeg nemzetiszínű zászlókkal, a Székely Nemzeti Tanács lobogóival és feliratos tábláival: Területi autonómiát a Székelyföldnek!.A lovas bandériumok és szekerek felvonulása után Bartók Emese felolvasta Kiss Jenőnek, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnökének, a megyei könyvtár igazgatójának köszöntőjét. Füttykoncert követte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét, de megtapsolták a Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök leveléből idézett részletet. Dr. Jeszenszky Géza történészt, volt magyar külügyminisztert, az ünnepség díszvendégét ünnepelte a többezres tömeg. Jeszenszky rámutatott: Magyarország nemmel szavazó állampolgárai bizonyára hamarosan lerázzák magukról a hamis propaganda hatását, fel fognak ébredni, s akik felébresztik őket, az erdélyi magyarok lesznek. Az Európai Unió alapelve a szubszidiaritás, a demokrácia, a helyi demokrácia. Az egyesített kórusok előadásában a Boldogasszony anyánk kezdetű ének hangzott el. A március 15-i ünnepség a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /(simó): Az elégedett kisebbség a harmónia záloga. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Politikaiból szakmai kérdéssé minősült vissza a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozati reformjának évek óta húzódó kérdése azután, hogy Markó Béla oktatási ügyekért is felelős RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes és Kötő József oktatásügyi államtitkár a BBTE magyar tagozata képviselőinek értésére adták: a pillanatnyi politikai helyzetben nem tartják érvényesíthetőnek az egyetem vezetői által korábban megfogalmazott célokat. „Az a tervezet, amelyet a BBTE oktatói juttattak el az RMDSZ-hez röviddel a tavalyi választások előtt, olyan célokat fogalmazott meg, amelyeket az RMDSZ a jelenlegi politikai helyzetben nem tart érvényesíthetőeknek” – foglalta össze Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az RMDSZ vezetőivel tartott találkozó konklúzióit. Az RMDSZ-nek döntenie kellett: a kisebbségi törvényt és azon belül a kulturális autonómia kérdését, vagy pedig a Babes–Bolyai ügyét, az egyetem autonóm struktúráinak kialakítását tartja prioritásnak. „Érthető módon ebben a helyzetben a kisebbségi törvény támogatása mellett döntöttek” – összegzett Salat Levente. Salat két tételből álló rendezési javaslatot terjesztett elő, amelyek közül az első pénzügyi vonatkozású. Kérték Kötő Józsefet, járjon közben annak érdekében, hogy a jelenleg alkalmazott 1,5-ös finanszírozási szorzót emeljék meg a magyar nyelvű oktatás esetében kettőre. A javaslat második eleme: a magyar tagozat helyzetének javítása érdekében fölhasználni azokat az érvényes rendelkezéseket, amelyek a döntéshozatali autonómia intézményes kereteinek a kialakítását is lehetővé teszik. Magyar tanszékek létrehozása nem igényel külön kormányhatározatot, egy másik javaslat arra vonatkozott, hogy olyan szakokon, ahol a magyar tagozat személyi állománya, illetve a szakmai tevékenység színvonala ezt lehetővé teszi, önálló tanszékek jöjjenek létre. A rektor-helyettes szerint jó esély van rá, hogy három-négy esetben legalább sor kerüljön önálló magyar tanszék létrehozatalára. Azt is javasolják, hogy a magyar és német nyelvnek a BBTE belső adminisztrációjában, az egyetem belső nyilvános terében történő használata lehetővé váljon. – A rektori arcképcsarnokban jelenjen meg a magyar rektorok arcképe is, és az egyetem bizonyos termeit rangos magyar személyiségekről nevezzék el – tette hozzá a rektor-helyettes. /Salamon Márton László: A kisebbségi törvény háttérbe szorította a BBTE magyar karait. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Kónya-Hamar Sándor képviselő interpellációt készít elő az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlása ügyében. A törvény szerint etnikai hovatartozástól függetlenül mindazokat megilleti a kárpótlás, akik a bécsi döntés következményeként szenvedéseknek voltak kitéve. Azonban Kolozs megye vezetése, a Nyugdíjpénztár mindegyre megkülönböztető eljárást alkalmaz. Az RMDSZ igazolással, tanácsadással támogatja a kérelmezőket. Nehezíti a helyzetet, hogy most már a közjegyző is akadályokat gördít az iratcsomó átvétele elé. Interpellációjának célja a vitás kérdések tisztázása. /Béres Katalin: Egyperces Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 14-én a szenátus ülésén Corneliu Vadim Tudor nagy-romániás szenátor kifogásolta, hogy Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor kitűzte a kokárdát. „Kellemetlenül érint, hogy Sógor Csaba Románia szenátusában magyar zászlós kokárdát visel a román szenátori kitűző helyett” – jegyezte meg Vadim. Szerinte ugyanis a magyar lobogó színeit felidéző kokárda, zsebkendő egyaránt a magyar sovinizmus megnyilvánulása. Vadim felkérte a D. A. Szövetség és az RMDSZ politikusait, mérsékeljék Sógort. „Alig tudtam megállítani pár nagy-romániás kollégát. Le akarták tépni melléről a magyar jelvényt” – mondta. Markó Béla válaszolt, hangsúlyozva, Magyarország nemzeti ünnepét évről évre méltó körülmények között ünnepli meg a romániai magyarság. A szövetségi elnök kiemelten kezelte azt is, hogy a román politikumban mentalitásváltás történt, ezt igazolja az egymás után következő miniszterelnökök részvétele a március 15-ei ünnepségeken. „Üdvözlöm azt a szándékot, hogy az Európai Néppárt soraihoz szeretnének csatlakozni, de mi teljes jogú tagként garantáljuk, ilyen retorikával nem kerülnek oda” – figyelmeztette Markó Vadimot. Sógor Csaba arra a kérdésre válaszolva, hogy miért viselte a kokárdát, elmondta, amikor bement a szenátusi ülésre, még nem volt rajta, akkor döntötte el, hogy felteszi, amikor Gheorghe Funar a plénum előtt terroristaszervezetnek minősítette az RMDSZ-t. /B. B. E.: Sógor Csaba kokárdája ellen emelt szót Vadim Tudor. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./ Március 15-e jelentőségét az RMDSZ-frakció nevében Németh Csaba szenátor méltatta a szenátus március 14-i ülésén. Ezután Gheorghe Funar szenátor politikai nyilatkozata következett: élesen támadta a magyarságot. Fájlalta, hogy február 28-án Kolozsvár lakossága nem emlékezett meg a Horia, Closca és Crisan vezette román felkelésről, ezzel szemben az RMDSZ Aradon megünnepelheti a „tizenhárom terrorista magyar tábornokot”, de hasonló románellenes tüntetések színhelye lesz több más erdélyi helység is, ahol ráadásul kitűzik Magyarország zászlaját. Kifejezte abbeli reményét, hogy március 15-én a román kormány megakadályozza „a románellenes, terrorista RMDSZ” rendezvényeit. Markó Béla, az RMDSZ elnöke válaszolt C.V. Tudor megjegyzésére, aki kifogásolta, hogy Sógor Csaba kitűzte a kokárdát. Amikor Markó szólásra emelkedett, Tudor tiltakozott: „Az RMDSZ beszélt már 1848-ban!” Markó Béla szenátor azonban nem zavartatta magát: higgadtan beszélt. Emlékeztetett arra, hogy március 15. az összes magyarok nemzeti napja, amelyet évek óta azok is megünnepelnek, akik Romániában élnek. 1997-től kezdődően valamennyi román kormányfő üzenetben üdvözölte nemzeti ünnepünket, emlékeztetett Markó. /Béres Katalin: Nemzeti ünnepünk, kétféle megközelítésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Aradon március 15-én a Szabadság-szobor megkoszorúzásánál csupán egyetlen magyar zászló volt, az is a hivatalos, közös talapzatban a román és az uniós lobogóval. Idén nem osztogattak kokárdát a megemlékezésen részt vevő embereknek. A jelen lévő magyar vezetők, tisztségviselők egy része nem tűzte ki a kabátjára a kokárdát. A Gyurcsány-üzenet felolvasását kísérő fütyülés okozott szemmel látható feszengést a magyar hivatalosságokban, nem pedig az, hogy nem hangzott el egyetlen Petőfi-vers sem. A korábban önmagukat fennhangon Arad barátainak tituláló odaáti politikusok most féltek megjelenni a Szabadság-szobor előtt, írta Irházi János. /Irházi János: Érzések és pofonok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

Lakatos Péter képviselő elmondta, hogy a képviselőházi ülésen március 15-én kitűzte a kokárdát, semmiféle ellenérzést nem tapasztalt, sőt a román képviselő-kollegák gratuláltak a nemzeti ünnephez, Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök is odalépett az RMDSZ-frakcióhoz, és köszöntötte a jelenlevőket. /Béres Katalin: Egyperces Lakatos Péter képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./