„Sokan megmondtuk, megírtuk, hogy a december 5-i népszavazás csak rosszul végződhet” – írta Tamás Gáspár Miklós. Rosszul is végződött. Más eredmény is alighanem rossz lett volna. A lapok írták, hogy az erdélyi magyarok élősdi, élelmes ingyenélők. /T.G.M. nem írta, hogy milyen lapokról van szó./ A népszavazás után „végleg megszűnt a magyar nacionalizmus – és különösen megszűnt a demokratikus-liberális nacionalizmus – , helyét pedig átvette a bevándorlóellenes xenofóbia”. Maga a közösség bajban van. Tamás Gáspár Miklós szerint: a "magyarság" kifejezés értelmetlenné, tartalmatlanná vált, továbbá „a magyarországi politikai közösség 2004 decemberében rosszul viselkedett (s ha netán elsöprő többsége "igen"-nel szavaz, sajnos, akkor is rosszul viselkedett volna, de másként: másként rosszul)”. A józan önzés kerekedett fölül. Az utódállami magyar közösségek is "etnicista" módon viselkedtek. Ha ugyanis a "magyarság" közösségéhez tartozónak vélnék magukat, akkor ezt a hovatartozást nem kérdőjelezte volna meg a mostani elutasítás. A cikkíró szerint az utódállami, kisebbségi magyar közösségek jelentős része „leválni látszik a tágabb magyar sorsközösségről”. „A határokon túli magyar szervezetek vezetői pedig most a Magyarok Világszövetségének őrültségeit ismétlik meg, amikor megint tisztázatlan jogi és népjóléti tartalmú állampolgárságot követelnek a szülőföldjükről kivándorolni, áttelepülni NEM kívánó utódállami magyaroknak.” – minősített T. G. M. Továbbá megállapította, hogy „az utódállami magyar kisebbségek nem vontak le semmilyen hasznos következtetést abból, hogy nyolcvan éve külön és másfelé fejlődnek, nem arra, amerre Magyarország, s a többségi románokkal, szlovákokkal, szerbekkel való együttélés mély nyomokat hagyott rajtuk, s hogy érdekeiktől vezérelve, igenis részei a romániai, szlovákiai, szerbiai politikai közösségnek”. „A bevándorlóellenes xenofób "etnicizmus" egész Európában iszonyú problémákat okoz (lásd legutóbb a Törökország EU- fölvételével kapcsolatos undorító "vitákat")” – írta T. G. M. Szellemeskedve megállapította: „belmagyaroknak és külmagyaroknak egyesült erővel sikerült akkora bajba sodorniuk magukat – kényszerítő ok nélkül -, amekkorára azért mások csak messziről sóvárognak legmazochistább hangulataikban.” /Tamás Gáspár Miklós egyetemi tanár: Nemzeti tragédia. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./

Szatmár megyében jövőre 400-zal kevesebb fiatal végzi a VIII. osztályt, mint az idén végezte. Ebből 300 román, 100 magyar. A legutóbbi népszámlálás szerint a megye lakosságának 33,5 százaléka magyar, tehát a magyaroknál kisebb a csökkenés, mint a többségieknél. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettest jelezte, hogy a csökkenő diáklétszám miatt átszervezéseket kell végezni, elsősorban a szakoktatásban. Csökkentik azon osztályok számát, amelyek olyan szakmákban nyújtanak képzést, amelyek iránt az utóbbi időben visszaesett a kereslet. Ugyanakkor magyar tejfeldolgozó osztályt terveznek indítani a szatmári Élelmiszeripari Líceumban és vendéglátóiparit a nagykárolyi katolikus Kalazanczi Szent József Iskolában. /(Sike Lajos): 400-zal kevesebb VIII. osztályos! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

A parlament felsőháza, a szenátus alelnökévé választották Corneliu Vadim Tudort, a Nagy-Románia Párt elnökét. "Közös listát állítottunk az alelnökök és a háznagyok megválasztására, hogy elkerüljük az alkudozást. Corneliu Vadim Tudor is a listán szerepelt, mivel pártjának, amely 21 mandátumot szerzett a szenátusban, joga volt alelnököt jelölni. A választók azok, aki azt akarták, hogy Tudor a szenátus alelnöke legyen" – magyarázta Radu Berceanu, a D.A. pártszövetség szenátora. További alelnökök: Radu Berceanu (DP), Puiu Hasotti (NLP), Codrut Seres (RHP). Az RMDSZ ebben az ülésszakban egy titkári tisztséget tölt be, erre ismét Puskás Bálint Zoltánt jelölték. Noha a D.A. Szövetséget alkotó két párt, az NLP és a DP kezdettől fogva kikötötték, hogy külön frakciót alkotnak a parlament két házában, a liberális és a demokrata szenátorok végül úgy gondolták: együtt maradnak, mert így hatékonyabb munkát tudnak végezni. A két pártnak összesen 49 szenátora van, 3-mal több mint a Szociáldemokrata Pártnak. A képviselőházban az RMDSZ-nek egy háznagyi tisztség jutott, ezt Borbély László tölti be. Az RMDSZ frakcióvezetőjének, Kelemen Attilának és helyettesének, Varga Attilának februárig hosszabbították meg a mandátumát, hogy a kormányalakítási tárgyalásokat folytató RMDSZ-bizottságban – amelynek a frakcióvezetők is tagjai – az esetleges személycserék ne okozzanak zavart. A szakbizottságok közül egyedül a mezőgazdasági élén van RMDSZ-es képviselő Kelemen Attila személyében. /Megalakultak az állandó bizottságok. Corneliu Vadim Tudor a szenátus alelnöke. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

December 19-én Magyarországon, Nyírábrányban elhunyt Schwarzkopf–Erni Mihály (írói nevén Károlyi S. Mihály). 1950–ben született, Nagykárolyban. Itt járt líceumba, ahol a költő Fényi István tanára vele is egy életre megszerettette az irodalmat. A Szatmári Hírlapban, az Utunkban, az Igaz Szóban, az Előrében, a Jóbarátban, az Új Életben, a Brassói Lapokban riportokat, elbeszéléseket, verseket, a Művelődésben mesejátékokat, az Igaz Szóban színjátékokat közölt. A Nagykárolyból időközben szintén Magyarországra települt Almási Tiborral közösen könyvet írt Gyárfás Jenő festőművészről. 1979-ben elnyerte az Igaz Szó egyfelvonásos drámapályázatának I. díját. Aztán 1979-ben bevitték a Szekuritátéra. „Kétmillió szív együtt dobog": ezért a verssoráért (amit a szekusok kétmillió erdélyi magyar szívként értelmeztek) összeverték, utána több mint tíz évig semmit sem írt. 2000 januárjában újból elővette írógépét. 1991-ben családjával Magyarországra települt. 1994-ben Idővel mérve címmel verseket és elbeszéléseket tartalmazó kötete jelent meg. 1995-ben Arany Toll-díjat kapott. 1996-ban napvilágot látott Gyermekidő című elbeszéléskötete. /Boros Ernő: Schwarzkopf Misi halálára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

Dec. 27-én ülésezett Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) állandó bizottsága, amelynek végeztével Tőkés László elnök, valamint Szilágyi Zsolt és Fodor Imre alelnökök tájékoztatták a sajtót. "Remény van az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködésre" – jelezték. "Az RMDSZ most zászlajára tűzte az autonómia kérdését, de félő, nehogy megint »megfeledkezzék« róla" – mondták. Az EMNT párbeszédet szeretne kezdeményezni minden olyan RMDSZ-platformmal, hazai és magyarországi párttal, amelytől támogatást remél az autonómia ügyének előrehaladásában. /Ö. I. B.: Összehívják az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Gyergyószentmiklóson tanácskoztak a gyergyói községek helyi székely tanácsainak elnökei a székelyföldi autonómia kérdésében kiírandó referendumról, községenként elemezve a kialakult helyzetet. Gyergyóújfaluban elsőként hozott a helyi tanács pozitív döntést a referendum kiírásáról, a prefektúra közbelépésére visszavonták a határozatot, de a kérdésre rövidesen visszatérnek. Gyergyóditró és Alfalu tanácsai nem vonták vissza a határozatot a prefektúra felszólítására, de a megyei prefektúra megtámadta döntésüket a közigazgatási bíróságon. Gyergyószentmiklós és Csomafalva tanácsai január 30-ára tűzték ki a népszavazás dátumát, míg Gyergyóremete és Szárhegy tanácsai nem döntöttek a kérdésben, de elvileg támogatják a székely autonómiát, és az erről szóló referendum kiírását. A tanácskozásról az SZNT-elnökök nyilatkozatot is közreadtak, amely szerint a kiírandó népszavazás arról szól, hogy a lakosság akarja-e, hogy a parlament törvényt alkosson az autonóm Székelyföld létrehozásáról, s akarja-e, hogy települése ehhez az autonóm területhez tartozzon, vagy sem? A nyilatkozatban az SZNT-elnökök felkérték az önkormányzatokat, hogy az egységes lépés érdekében január 30-ára szervezzék meg a referendumot, felkérték az MPSZ és RMDSZ helyi szervezeteit, hogy vállaljanak szerepet az autonómia fogalmának tisztázásában és népszerűsítésében a lakosság köreiben. /Gyergyói SZNT és referendum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület háromnyelvű – magyar, örmény, angol, – falinaptárral emlékezett meg az örmény népirtás 90. évfordulójáról. A Szabó László fotóival és Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő verseivel illusztrált Emléknaptár felelős kiadója dr. Issekutz Sarolta, a budapesti szervezet elnöke. Törökország földközi-tengeri partvidékén, a szíriai határ mentén fekszik a Musza Dag (Mózes-hegy), amelynek déli oldalán, ahol a fotók készültek, 1915-ig hat örmény falu, lakossága élt békében. A török kormány a megbízhatatlannak nyilvánított anatóliai örményeket rendkívüli kegyetlenségek árán kitelepítette a szíriai sivatagba. Több mint másfél millióan estek áldozatául a pogromoknak. A musza dagi örmények elsáncolták magukat a hegy tetején és több mint 40 napig önvédelmi harcot folytattak a törökökkel szemben. (A musza dagi tragédiát Franz Werfel világhírű regénye, a Musza Dag negyven napja örökítette meg.) /(n): Emléknaptár az örmény népirtás 90. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Az elmúlt hét végén ünnepség keretében adták át Borzonton a Kárpátok Szociális Alapítvány ajándékait Háromkút, illetve Borzont falugondnokának, Nagy Erzsébetnek és György Szabolcsnak, a két Volkswagen kisbuszt és a kapcsolattartást könnyítő maroktelefonokat. Lahner Zoltán, az alapítvány elnöke vázolta, hogy Magyarországon Európában páratlan szolgáltatást hoztak létre a ’90-es évek elején, amely ma 760 olyan helységben működik áldásosan, ahol a lélekszám 600 alá apadt, ugyanakkor 250, százötven–kétszáz lakost nyilvántartó külterületen, tanyán is hasonló – tanyagondnoki – szolgálat segíti az ott élőket. Az egykori Mocsáry Alapítványtól a magyar kormány megvonta a támogatást, az utódjaként létrehozott Kárpátok Szociális Alapítvány két kistelepülés gondjain próbál enyhíteni. A Kárpátok Szociális Alapítvány két esztendőre biztosítja a falugondnokok javadalmazását, utána ez az önkormányzatok feladata lesz. /Bajna György: Falugondnok Gyergyó két szélén. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 30./

A közelmúltban jelent meg dr. Neményi Ágnes /a Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociológia tanszékének docense/ „Erdélyi Egyetem” /Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyve. Az 1990-es években az egyetem hallgatói létszám a többszörösére nőtt, ami érvényes a magyar tagozatokra is, bár az arányok nem változtak. Új szakok is beindultak, és legtöbb esetben ezeken magyar részleg is helyet kapott, a közgazdaság és jog kivételével. A magyar népességen belül csökkent a felsőfokú végzettségűek aránya. Míg az országos átlag 5,5% (ami Európában igen alacsonynak számít), a magyar népességen belül ez 3,5%, vagyis közel 50 000-rel kevesebb, mint ami elvárható. Ez a törés megmutatja a meglévő szellemi potenciál és az intézményi lehetőség hiánya közti ellentmondást. A magyar hallgatók 35–38%-a tanul csak anyanyelvén. Ennek is következménye, hogy olyan fontos területekről szorultak ki teljesen a magyar szakemberek, mint az államigazgatás, jog, pénzügy, gazdaság-irányítás stb. Az 1989/1990-es tanévben a Babes–Bolyai Tudományegyetemen összesen 661 magyar diák tanult, 2002-ben ezek száma elérte a 7486-ot (11,3-szoros növekedés), ami ugyanakkor az 1989-es aggasztó helyzetet is mutatta. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanári karának létszáma 1989-ben 71 fő volt, 2002-re ez 273-ra gyarapodott (7,2 %-os emelkedés), tehát a tanári kar struktúrája nem felel meg a megnövekedett diáklétszámnak. A magyar tanárok státusát összehasonlítva a románokéval, a legszembetűnőbb különbség – 10 %-kal kevesebb – a legfontosabb pozícióban, a professzoroknál van. Az egyetemen dolgozó 37 magyar professzor közül 11 konzulens, vagyis nyugdíjas korú, a helyzet tehát még rosszabb. A magyarok egyetemi karrierje megrekedt középfokon, a romániai magyar értelmiségi elit reprodukciója ezért csonka. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen a döntéshozatal továbbra is a román többségi részleg kezében maradt. Dr. Neményi Ágnes levonta a konklúziót: „Csak önálló intézményben szüntethető meg a magyar egyetemi oktatók és a magyar nyelvű oktatás függő, alárendelt helyzete, csak így lehet autoritása, csak így tehető vonzóvá, egzisztenciálisan biztossá az egyetem mint oktatóhely és mint tudományos kutatóközpont. Ez szüntetné meg, fordítaná vissza a fiatal értelmiségek tovább folytatódó kivándorlását”. /Dr. Bartók Katalin egyetemi előadótanár: Erdélyi Egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

Kolozsváron a Bethlen Gábor utcához hasonló sorsra jutott a II. Rákóczi Ferenc utca is. A II. Rákóczi Ferenc utca nem szerepel a várostérképeken. Kolozsváron a Rákóczi utat már csak a magyarok nevezik továbbra is annak. Ez az utcanév hivatalosan a múlté. A Macesului utcából nyíló ösvény nyomorúságos viskókhoz vezet. Ezt nevezték el most II. Rákóczi Ferenc utcának. /Kolozsvári József: Bethlen Gábor után II. Rákóczi Ferenc emlékét is arcul csapták... Utca elnevezési tragikomédia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ A Bethlen Gábor utcáról: Kolozsvári József: Arcul csapták Erdély nagy fejedelmének, Bethlen Gábornak emlékét. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. dec. 13., folyt.: dec. 16./

2005. december 5-én nyilvánvalóvá vált: nincs magyar nemzet, írta Csóti György, az MDF politikusa. 1956-ban még volt. A kádárizmus ölte meg, morzsolta fel 34 év alatt. Magyarországon több mint négy évtizeden át egy szó sem esett a Hazáról, a Nemzetről, a Magyarságról és Trianonról. Így érthető, hogy a nemzet megszűnt. „A Kárpát-medencében tízmillió tudathasadásos, elbutított magyar (tisztelet a másfél milliós kivételnek és a fiatalkorúaknak!) él a meghagyott 93 ezer négyzetkilométeren, és mintegy négymillió szétszórtan a szomszédos országokban, 84 éve nemzeti elnyomásban, megaláztatásban, kisemmizve.” Európa legtöbb országában megadták a kettős állampolgárságot a spanyoloktól, portugáloktól kezdve a németeken, szlovákokon keresztül a horvátokig, szerbekig, románokig. Sehol nem volt erről vita. Magyarországon felelőtlen hazárdjáték volt a népszavazás kierőszakolása. Ezt a kérdést a politikának kellett volna megoldania. „A Gyurcsány-kormány azonban elődjén is túltett. Aljas, hazug, erkölcstelen kampánnyal félrevezette a lakosságot. (tizenhat éve vagyok a politikában, soha nem használtam ilyen erős kifejezéseket, most azonban ezt indokoltnak tartom.)”- írta. A határon túl az elkeseredés, a csalódás leírhatatlan. December 5-én Kádár és Gyurcsány népe olyat tett, ami példátlan az európai nemzetek történetében, elutasította 3-4 millió testvére feléje nyújtott kezét. A nép elbutításáért és félrevezetéséért a Kádár és Gyurcsány nevével fémjelzett politika a felelős. (A szerző az MDF politikusa, volt külügyi államtitkár.) /Csóti György: Európában eltűnt egy nemzet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Január 8-án Sepsiszentgyörgyön bemutatták a Trianon című filmet, nem fért be mindenki a terembe, ezért a vetítést szervező Erdélyi Magyar Ifjak sepsiszentgyörgyi szervezetének még egyszer műsorra kell tűznie az alkotást. A vetítést követő beszélgetésen két magyarországi meghívott, Koltay Gábor filmrendező és Raffay Ernő történész elemezte a versailles-i békediktátumot követő, immár nyolcvanötödik éve tartó folyamatot. Koltay Gábor azután készítette a 130 perces, Trianon című produkciót, miután a magyar televíziók (köztük a Duna is) sorra elutasították a Velünk élő Trianon című, tizennégy egyórás részből álló dokumentumfilm sugárzását. A filmben megszólalók – Nemeskürty István, Raffay Ernő, Glatz Ferenc, Fejtő Ferenc, Pozsgay Imre, Szervátiusz Tibor, Csurka István, Tőkés László és Duray Miklós –Trianon máig ható következményeit is elemezték. Elhangzott, hogy a múlt században megkezdődött a magyar nemzeti tudat szétzilálása, Magyarország mélyrepülése. Pozs­gay Imre ,,példátlan iskolai agymosásról, a nemzeti, történelmi tudat likvidálásáról” beszél, Szervátiusz Tibor ,,lelki összeomlást” emleget, míg Duray Miklós úgy fogalmaz: ,,a félelemmel teli emberek nemzetévé váltunk, nem bízunk önmagunkban”. Tőkés László szerint amíg nem történik meg a trianoni folyamat feltárása, esélyünk sincs a változtatásra, Raffay Ernő pedig egyenesen ,,a magyarok csángósodását” emlegeti, míg Duray Miklós nézetében a kilencvenes évekbéli rendszerváltozás valójában a hatalom átmentését jelentette, azóta a titkos ügynökök rendszere hálózta be ezt a térséget. Raffay Ernő elmondta, generációk nőttek úgy fel, hogy fogalmuk sem volt, mi történt Trianonban, hozzátéve, hogy a december 5-i népszavazás bebizonyította: az anyaországiak a saját múltjukkal és a határon túli magyarok jelenével sincsenek tisztában, s ez nem más, mint nemzeti tudatromlás. /Mélyrepülés agymosással és nemzeti tudatromlással (Dokumentumfilm Trianonról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Politikai egyeztetések tárgya a különböző decentralizált megyei intézmények vezető tisztségei is. Az RMDSZ a magyarság számarányának megfelelően kérne a megyei igazgatóságok, felügyelőségek vezető tisztségeiből. Eckstein-Kovács Péter szenátor úgy véli: Kolozsváron igenis vannak magyar szakemberek, akik megfelelő módon látnák el ezeket a funkciókat. Több mint hatvan országos intézménynek van helyi kirendeltsége Kolozsváron, jelenleg azonban egyik intézmény élén sem áll magyar nemzetiségű vezető, mindössze három főről tudnak, alacsonyabb beosztású vezetői funkcióban. Ez diszkrimináció, az RMDSZ pedig ezen szeretne változtatni. A kataszteri hivatal volt vezetője, Sztranyiczki Szilárd például kiváló szakember, akit nyilván politikai okokból távolítottak el, jelezte Eckstein-Kovács Péter. A kultúra területén nincs magyar képviselet, itt is szükség lenne vezető beosztású szakemberre. /Köllő Katalin: Eckstein-Kovács: Arányosan osszák el a megyei vezető tisztségeket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

A háromszéki magyarság önfeladásban ,,jeleskedik”. A visszaszerzett-visszakövetelt földet olcsó pénzen idegenek kezére adják. Idegenek vették meg már fél Kököst, ez a sors vár Aldobolyra és Illyefalvára, Bikfalvára és megannyi peremtelepülésünkre. Elherdálódik minden, mert az új ,,honfoglalók” a javakat használni, kihasználni, fölhatalmazottnak érzik magukat, de a közteherviseléshez nem járulnak hozzá. Ezért is szegény ez a város, ez a vidék, ez a régió. Az RMDSZ pedig nem követeli a Hargita megyei kormányhivatalt. /Magyari Lajos: Nemzetiség és szakértelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök január 13-án Bugár Bélát, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának és Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetségnek az elnökét fogadta a Parlament épületében. A találkozón jelen volt Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, valamint Avarkeszi Dezső, akit a kormány azzal bízott meg, hogy készítsen átfogó koncepciót a nemzetpolitikai program alapján stratégiai és szabályozási kérdésekben. „Az a törekvésünk, hogy azokat a pontokat keressük, ahol egyetértés van, amelyek előreviszik azt az ügyet, amelyben hiszünk. Közös dolgunk egy erősebb, együtt élő és együtt tartó magyar felelősség” – mondta Gyurcsány Ferenc újságíróknak a találkozó előtt. A határon túli magyar szervezetek a múlt hét végén, Szabadkán tartott találkozójukon úgy döntöttek: továbbra is a kettős állampolgárság könnyített megszerzésére tartanak igényt. /Gyurcsány-Bugár-Kasza találkozó Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Január 13-án Marosvásárhelyen nem mutathatták be a Trianon filmet, ehelyett a Vártemplomban Koltay Gábor, a Trianon-film rendezője és Raffay Ernő történész tartott előadást. Kolozsváron, Székelyudvarhelyen rendőrségre hurcolták és 50-50 millió lejre büntették a szervező fiatalokat. Mivel nyíltan nem tilthatják be a filmet, a büntetés az engedélyezés elmulasztására hivatkozva történt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét szerint nem legális a büntetés. A kormány részéről a feljelentés (Mona Musca művelődési miniszter asszony feljelentette a szervezőket) nagyon nagy hiba, mert a kormánypártok között jelenleg is tárgyalások folynak a kultuszminisztériumi helyek betöltéséről. Ráadásul a Vártemplom nem mozi. Az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ EMI Trianon velünk él című közleménye szerint megdöbbenéssel értesültek a miniszter asszony tettéről, és megerősítik: a feljelentés nem helytálló, mivel az alkotást egyetlen helyszínen sem moziban vetítették/vetítik, hanem kulturális rendezvény keretén belül. Mint írják: „A feljelentés azért is meglepő számunkra, mivel a decemberi választásokon győztes pártszövetség változásokat ígért a romániai állampolgárok számára, azonban úgy tűnik, semmi sem módosult tavaly óta, amikor is a Wass Albert-felolvasómaraton miatt jelentették fel a marosvásárhelyi és kolozsvári EMI-s szervező csapatot, ugyancsak mondvacsinált indokok alapján. A romániai politikai elit még mindig nem eléggé érett az erdélyi magyarság történelmének elfogadásához, éppen ezért felkérjük – a jelenleg kormányon lévő – RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben és járjon közbe az illetékes szerveknél az eljárás mielőbbi megszüntetése érdekében.” /Nagy Botond: Nem mutathatták be a Trianon- filmet! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Zsúfolt programra hivatkozva az aradi színház vezetősége rendre elutasítja a nagyváradi magyar társulat vendégszereplési kérelmeit. Szép lassan elmaradtak a magyar színházak – elsősorban a temesvári és a nagyváradi – rendszeres aradi vendégjátékai. A vendégjátékoknak helyet biztosító Ioan Slavici Állami Színház ideiglenes igazgatója, Stefan Iordanescu úgy tett, mintha nem tudná, mi történik. Nem emlékszi, hogy Nagyvárad kért volna előadásnapot – jelentette ki a Nyugati Jelennek. Ellenben Meleg Vilmos, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának művészeti igazgatója másképp emlékszik: tavaly ősszel kétszer akartak jönni, de zsúfolt programra hivatkozva egyszer nem kaptak előadásnapot. Bognár Levente, Arad alpolgármestere szerint a társulatok elég nehéz anyagi helyzetben vannak, s ezért nem éri meg nekik a kiszállás. – Az egyedüli kiút, ha egy aradi civil szervezet, vagy mások, a helyi önkormányzatnál megpályázzák a vendégszereplések költségeit – jelentette ki a Nyugati Jelennek Demeter András, a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház igazgatója. Elmondta, hogy a csekély érdeklődés miatt esetenként mikrobusszal hozzák át az aradiakat a temesvári előadásokra. /Irházi János: Miért nem jönnek magyar társulatok Aradra? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

1945. január derekán kezdődött el a romániai németeknek a szovjetunióbeli munkatáborokba történő deportálása. A 60-70 ezer ember túlnyomó többsége nem tért vissza. Akik viszont isteni csoda folytán hazatértek, manapság is gyakran erőt vesz azokon a rémálom, hogy a kolhoz barakkjában, tetvek, poloskák között, csontra fogyva dideregnek. Egyikük, Rabotka, született Prász Anna, elmondta, hogy január derekán vitték el. Marhavagonba tuszkolták őket, hatvanan voltak a vagonban. Két hét alatt értek az orosz határhoz. A Don-kanyarba vitték őket. Prász Anna sorstársaival barakkokban lakott, ahonnan 4 kilométerre volt a szénbánya, ott dolgoztak. Férfiak, nők egyaránt cipelték a támfákat, a rönköket. Ugyanonnan hoztak a hátukon a szenet, amivel megfőzték az ételüket. Naponta háromszori savanyú lé, amelybe egy gyűszűnyi olajat öntöttek porciózáskor. Kaptak továbbá egy darab kenyeret naponta. 250-ed magával egy kolhozba vezényeltek őket. Harmincfokos hidegben sátrakban, a földön aludtak, a következő év januárjára 50-en maradtak. Az elhunytakat szertartás nélkül, mint az állatokat, elhantolták. Prász Anna vitaminhiány miatt legyengült, lázas volt, 35 kilós és halálos beteg. Szerencséjére egy János nevű magyar felcser megsajnálta őt és csukamájolajjal táplálta. Úgy kerülhetett haza, hogy az orosz orvosnő 1947 szeptemberében berakta a legyengült, ugyancsak halálos beteg lengyelek közé, hogy ne a lágerben haljon meg. Itthon sem volt sokkal rózsásabb a helyzet: a rokonsága nagy részét a Baragánba hurcolták, ugyancsak kényszermunkára. /Balta János: Hatvanéves rémálom. Megjárta a szovjet munkatábort. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Továbbra sincs döntés az államtitkári tisztségekről, mivel a kormánykoalíciós pártoknak még mindig nem sikerült megegyezniük a szóban forgó funkciók elosztásáról – derült ki január 15-én, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsán (TEKT). Az RMDSZ nyolc-tíz államtitkári tisztségre számít. /Sz. K.: Továbbra sincs egyezség az államtitkárokról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követő sajtótájékoztatón Markó Béla miniszterelnök-helyettes bemutatta a Tariceanu-kabinet két RMDSZ-es miniszterét, Nagy Zsolt informatikai és kommunikációs, valamint Winkler Gyula kereskedelmi minisztert. Markó Béla, az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy megtörtént a prefektusok és alprefektusok kinevezése. Az RMDSZ-nek négy prefektusa van Kovászna, Beszterce-Naszód, Máramaros és Mehedinti megyében, és nyolc alprefektusi tisztséget mondhat magáénak Hargita, Maros, Bihar, Szilágy, Szatmár, Arad, Temesvár és Krassó- Szörény megyében. Markó Béla elmondta, hogy a kormánypárt, illetve az RMDSZ működési szabályzatát egyeztetik. Katona Ádám, az EMK elnöke nemrégiben fogalmazott nyílt levelére utalva Markó kijelentette, hogy a kormányprogramban a kulturális autonómia szerepel. Egyelőre, jelentette ki, a helyi autonómiát kell kiépíteni a széleskörű decentralizációval és pénzügyi autonómiával, utána lehet specifikus autonómiákról, közöttük a gazdasági fejlesztési régiókról beszélni. A következő időszakban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet akarják megerősíteni akár román állami pénzekkel is, és a Babes-Bolyai Egyetemen kiépíteni a magyar karokat, fakultásokat. Hosszú távon azonban nem mondtak le az állami magyar egyetemről. /Az RMDSZ legalább nyolc államtitkári tisztséget igényel. Ülésezett a TEKT és az Operatív Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Lupényban az 1-es Számú Iskolába január 15-én közel 50 magyar szakos tanár, tanító és óvónő tartott megbeszélést. Jól halad a dévai magyar iskola építése, mely szeptemberben meg is kezdi működését – ismertette a helyzetet Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő. Az elképzelések szerint az új tanintézetben mindenki elfér, óvodától egészen tizenkettedikig. A terv szerint ősztől három párhuzamos kilencedik indul: egy matek-infó és egy vendéglátóipari líceumi, valamint egy építészeti szakmunkásképző osztály. Az iskola ingyenes bentlakást biztosít a más településről származó diákoknak, az iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság hamarosan kisbuszt is szerez a vajdahunyadi és csernakeresztúri gyerekek ingázására. A lupényi 1-es számú Iskola magyar tagozata az egyetlen magyar tanintézmény a bányavidéken, ahol még nem kellett összevonni osztályokat. Lupényban a 258 iskolás közül csupán 76 tanul magyar nyelven. Vulkánban 114-ből 51. A legnehezebb a helyzet Petrozsényban, ahol 214-ből csak 12-en tanulnak anyanyelvükön. 1989 előtt 25 gyermeket írattak első osztályba a lupényi magyar tagozatra. Most pedig nagy nehezen sikerül összegyűjteni 6 elsőst. A szomszédos Vulkánban az utóbbi két évben egyáltalán nem indult magyar első osztály! – A tankönyvek gyakran gyenge fordításban jelennek meg, ráadásul késéssel, sokszor a tanév közepén, húzta alá Kofity Magdolna, a megyei RMPSZ elnöke. /Ch. A.: Pedagógus konferencia Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Takarékossági okok miatt a magyar kormány a határon túli magyarság oktatását és közművelődését segítő alapítványok költségvetését is csökkentette a múlt évben. Az Illyés Közalapítvány például 1 milliárd forint helyett csak 800 milliót kapott. A Gyurcsány-kormány ígérete szerint az idén visszaáll az „egyensúly”, s amennyiben lehetséges, egyes területeken még nagyobb támogatást is adnak. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke elmondta, erre az évre csakugyan egymilliárd és valamennyi forintot ígértek az Illyésnek, de még a mai napig sem ismerik mennyi lesz a pontos összeg. Az Illyés Közalapítvány ebben az évben ünnepli alapításának 15. évfordulóját, ami jó alkalmat kínál arra, hogy átgondolják és az új kihívásokhoz igazítsák az egész támogatási rendszert. /Még nem tudni mennyi pénzt kap 2005-re az IKA! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Rendben lezajlott a népes román kormányküldöttség budapesti látogatása. Magukat komoly politikai elemzőként aposztrofáló tollnokok következetesen azt emelik ki és helyezik mondandójuk élére, hogy ,,az ősztől kezdve minden évben közös kormányülést tartanak.” Ha a találkozó gyakorlati eredményeit nézzük, akkor nincs, amiért lelkendezve ünnepelnünk, állapította meg Sylvester Lajos. A ,,nemzeti vízum” előkészítésével kapcsolatos megállapodás katasztrofális. A ,,nemzeti vízummal” kapcsolatos Tariceanu-féle kiigazítás – ,,nem lehet etnikai alapon kiosztani” – hosszabb időre kibocsátott tartózkodási vízummá egyszerűsíti a dolgot. A budapesti látogatás második kiemelt témája a verespataki ciántechnológiájú aranybányászat. Konkrétum itt sincs. Basescu államelnök fő választási kampánytémává emelte az aranybányászat támogatását. A Magyar ATV-ben elhangzott: „Az ellenzék fellépése Verespatak ellen nem taktikus. Romániában kialakíthat egy magyarfóbiát.” Gyurcsány miniszterelnök kijelentette, az autonómiatörekvést támogatja, amelyet az RMDSZ fogalmaz meg, a kulturális autonómiát. A budapesti kormánytalálkozó legjelentősebb eredménye Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek az a kijelentése, hogy az ötpontos szülőföldprogram a kettős állampolgárságnak nem alternatívája. /Sylvester Lajos: Nemzet a nemzettelenségben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Dr. Vekov Károly a RMDSZ keretében működő Nemzetépítő Platform nevében a sajtóval ismertette a platform nevében összeállított elképzeléseit. A Romániában élő magyarság problémáit meg kell tárgyalni. A platform szerint az alkotmányt és egyes törvényeket s meg kellene változtatni. Minden megkülönböztetésre vonatkozó kitételt törölni kell, a szubszidiaritás elvét érvényre kell juttatni, a román nyelv mellett már 5%-nyi magyar lakosság megléte esetén is biztosítani kell a magyar nyelv használatát a közéletben és a nem hivatalos feliratokban, korlátok nélkül. Szükséges a teljes decentralizáció. A csomagterv szorgalmazza valamennyi egykori magyar tulajdon (ingó és ingatlan) visszajuttatását eredeti tulajdonosaihoz a telekkönyvi nyilvántartások alapján. Szükséges az is, hogy a magyar hivatalnokok száma a központi intézményekben legyen azonos legalább a magyarság országos arányszámával, míg Erdélyben ezek vidéki kirendeltségeiben ez feleljen meg a helyi, megyei, városi, községi vagy falusi lakosság arányának. A magyar jellegű intézmények magyar névadásának, illetve elnevezésének szabadságát ne korlátozzák. Az egyházak esetében szorgalmazzák a kultusztörvény elfogadását a magyar történelmi egyházak javaslatainak figyelembevételével. Létre kell hozni a felekezeti oktatás törvényi kereteit. Biztosítani kell a magyar oktatási hálózat egységes és autonóm működését, önálló tanfelügyelői személyzettel. Törekedni kell az önálló magyar iskolák létrehozására, melyeket magyar igazgatók irányítanának. A helyi hatóságok, illetve a központi szakintézmények kötelesek legyenek biztosítani a magyar intézmények működéséhez a megfelelő anyagi és személyi feltételeket. /Csomafáy Ferenc: Csomagterv a magyar–román partneri viszonyról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

A Csiky Gergely Iskolacsoport kollégiumának néptánccsoportja folytatja működését. A 12 tagú tánccsoport Bori Claudia tizedikes és Gáll Attila kilencedikes bentlakók vezetésével többször is fellépett a bentlakás által szervezett ünnepségeken. Arad megyében számos magyar néptánccsoport működik, mondhatni minden magyarlakta településnek megvan a maga együttese, de Aradon ez az egyetlen csoport, amely magyar néptáncot táncol. Produkcióikkal még nem érik utol a simonyifalvi Pitypangot, a pécskai Búzavirágot, a kisiratosi Gyöngyvirágot, de bíznak benne, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. /Szepesi Bea: Egyetlen Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 19./

„Hosszú távú építkezésre kell berendezkedni, az alapvető célkitűzésünk ugyanis az elkövetkezendő négy évben a kulturális autonómia megvalósítása, ehhez pedig ki kell építeni az önrendelkezésen alapuló intézményrendszert” – fejtette ki Kötő József. A szokásos, menetrendszerűen bekövetkező évi botrányokat kell kiküszöbölni, mint például a beiskolázási számok, a felekezeti intézményekben a világi profilok jóváhagyása körüli problémák, a magyar nyelvű tankönyvek hiánya, az érettségi és képességvizsgák tételeinek időben történő lefordítása körüli viták. Meg kell teremteni az iskolai autonómia lehetőségét, fel kell futtatni a szakoktatási hálózatot. Kötő hangsúlyozta: olyan koncepciót kell kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen magyar gyereknek se kelljen más tannyelvű iskolába iratkoznia. Minden magyarlakta településen meg kell őrizni az óvodát és az elemi iskolát, meg kell építeni a szórványkollégiumokat, ki kell építeni az iskolabusz hálózatot. Kiemelte: „Kormányhatározattal létre kell hoznunk a Babes–Bolyai Tudományegyetemen az önálló karokat.” Fontos a Sapientia Egyetem állami támogatása. – Meg kell próbálkozni a történelem és földrajz anyanyelven való tanításával is. /Köllő Katalin: Kötő: Nem szeretnék tűzoltó munkát folytatni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke „felelőtlenségnek” nevezte a Traian Basescu államfő hivatalából való felfüggesztését célzó kezdeményezést. „Azt hiszem, Adrian Nastase sem gondolja komolyan, hogy ez lehetséges lenne”, mondta Markó Béla. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) ugyanis az államfő hivatalából való felfüggesztését javasolja, ha Basescu „folytatja jelenlegi magatartását, amely alkotmányellenes és túllépi az államfői hatáskört”. /Nem partner az RMDSZ a házelnökök leváltásában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Döntött a városi tanács: visszakapja nevét a Zilahi Wesselényi Református Kollégium. A tanács 23 tagjából csupán három magyar, a határozattervezetet ellenszavazat nélkül fogadták el. A Wesselényi család mindvégig anyagilag támogatta a kollégiumot, amelyet segítségükkel sikerült a Partium egyik legtekintélyesebb iskolájává fejleszteni. A kollégium 1902-ben vette fel a Wesselényi nevet, és e név alatt működött az államosításig. 1991-ben a református egyház kezdeményezésére újraindult az iskola, Református Kollégium név alatt. A zilahi kollégium jelenleg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben a szatmárnémeti iskola után a második legnagyobb református kollégium. Az iskola saját bentlakása megfelelő körülményeket nyújt az itt tanuló diákok számára. /Józsa László: Újra Wesselényi nevét viseli a zilahi kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

A kormánykoalíció működési protokolluma négy döntéshozó fórum létrehozását írja elő: a kormányban, a parlamentben és pártelnökök, valamint a területi elnökök szintjén, közölte Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A koalíció működéséről szóló megállapodás még nincs kész. Az RMDSZ elnöke közölte, az első, kormányzati döntéshozó fórum szintjén a miniszterelnök és a három kormányfőhelyettes egy kabinetet alkot, amely a politikai kérdésekben dönt, a parlament szintjén pedig konzultatív és döntéshozó fórumot kell létrehozni a kormánypártok frakcióvezetőinek részvételével. A területi szervezetek szintjén a koalíció pártjainak területi elnökei alkotnak majd konzultatív és döntéshozó fórumot. A negyedik döntési fórumot a kormánykoalíció pártjainak elnökei alkotják. /Markó: négy döntéshozó fóruma lehet a kormánykoalíciónak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./