Megkezdődött a tanév a Sapientia–EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi kar dékánja elmondta, a szerződés szerint október 30-ig kell elkészülnie az útnak. Az ünnepség rangját viszont emelte a Bolyai-szobor felavatása, amelyet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Karától kaptak ajándékba. Alkotója dr. Berek János mérnök professzor, az egyetem dékánja. A tandíjmentes helyek beteltek, a kommunikációs szak kivételével a többin viszont még vannak tandíjköteles helyek. Az egyetem tervében n három épület szerepelt: az A mint az informatika és a számítástechnika szakok székhelye, a B épület adna otthont a mechatronikának valamint a humán szakok laboratóriumainak, a C épületben működne a kertészmérnöki. Anyagi fedezet azonban csak a főépületre volt, abban kellett felszerelni a B épület összes laboratóriumát, hogy a műszaki oktatásban a gyakorlati képzést is biztosítani tudják. A legszükségesebb lenne a C épület felépítése, ahol a kertészmérnökök képzését biztosítanák. A visszajelzések szerint a pedagógia szakot végzett hallgatók az első helyeken szerepeltek a három megyében meghirdetett pedagógusi állásokra szervezett versenyvizsgán. A végzett informatikusok legjobbjait a Siemens cég marosvásárhelyi szoftverkészítő leányvállalata alkalmazta. Mivel elégedettek a teljesítményükkel, úgy döntöttek, hogy itt hoznak létre egy kutatóközpontot. Az egyetem kuratóriuma elvileg beleegyezett, hogy ez a központ a campus területén épüljön fel. /Bodolai Gyöngyi: Nő a hallgatók száma a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./

A Beszterce Művelődési Alapítvány célja, hogy szórványban tanuló diákokat támogasson, ezért különböző pályázatokon vesz részt. Az alapítvány elnöke Jakab Mihály, titkárnője pedig András Irma, akik ugyanazon a székhelyen működtetik a Beszterce Művelődési Alapítványt és a Besztercei Magyar Iparosok Közművelődési Egyesületét (BMIKE). Az alapítvány fő támogatója a magyarországi Apáczai Közalapítvány, amely néhány éve jelentős pályázati pénzeket juttatott. Idén nem kapták meg a támogatást, de megígérték, hogy jövőre megpróbálják ismét biztosítani számunkra. /D. I.: Oktatási támogatás szórványban tanulóknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

Gyimesközéplokon 1973-ban első alkalommal tartották meg a „A Tatros Forrásánál” címmel a csángófesztivált. Október 2-án Gyimesfelsőlok volt gazdája az immár huszonkilencedik alkalommal megrendezett kulturális találkozónak. Ezt a találkozót a diktatúra idején, a nyolcvanas évek közepén betiltották. A moldvai csángó hagyományőrző csoportok a mostani fesztiválról – a pusztinai Nyisztor Ilona énekesnőt leszámítva – jószerint hiányoztak. Az ünnepi szentmise után a hagyományőrző csoportok: a csíkszeredai gyermektánccsoport, a csíkkozmási Bojzás együttes, a gyimesközéploki Tücskök, Kismuzsikusok, Ordasok, az udvarhelyszéki Keleti Szél Szabadcsapat és a vendéglátó Kesice együttes tagjai zeneszó mellett, népviseletben vonultak a kultúrotthon épületébe. A fesztivál csángó bállal zárult. /Kristó Tibor: A Tatros Forrásánál. Csángófesztivál Gyimesfelsőlokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 3./

Október 1-jén tartották Székelypeteken a második alkalommal a falutalálkozót. Az egész napos program a helyi fiatalság lovas-szekeres székely ruhás toborzó felvonulásával kezdődött. Sógor Csaba lelkipásztor, Hargita megyei szenátor azokról a helyi elöljárókról – papokról, kántorokról, gondnokokról, presbiterekről – emlékezett meg, akik az elmúlt évtizedekben a településen szolgáltak. Falutörténeti előadást Jakab János vállalkozó, a rendezvény egyik szervezője és támogatója tartott. /Szász Emese: Sikeres falutalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 3./

Az elmúlt időszakban a Délvidék után a Székelyföldről érkezett a legtöbb hír magyargyűlölet által vezérelt támadásokról. Sepsiszentgyörgyön több alkalommal bántalmaztak bandákba verődött román fiatalok magyar ifjakat, mi több, már tanárok és az egyik iskolaigazgató vezetésével tüntettek is „a folyamatos elmagyarosítás” ellen, legutóbb pedig a csíkszentgyörgyi rendőrőrsön két rendőr hét-kilenc napos gyógyulást igénylő verésben részesített egy szívbeteg, öt éve betegnyugdíjas székelyt, mert tolmácsot kért, ugyanis nem tud románul. A napokban újabb magyarellenes megnyilvánulás történt. Ezúttal csíkszeredai tanulókat félemlítettek és aláztak meg nemzeti hovatartozásuk miatt román iskolatársaik egy román tannyelvű iskola területén, mindenki szeme láttára. Az osztályból egyetlen lány mert nyilatkozni, ő is csak név nélkül, ugyanis mindannyian tartanak a gátlástalan nacionalista diákok bosszújától. Bejött az osztályba öt XII-es román tanuló, egyikük egy nagy román zászlóval a vállán, elkezdték szólítani a magyar nevű fiúkat. A katedrához szólították őket és egyenként megparancsolták nekik, hogy énekeljék el Románia himnuszát. Egyre hangosabb éneklésre buzdították őket A harmadik magyar fiú azonban kijelentette: tegyenek vele, amit akarnak, de ő erre nem hajlandó. Megragadták a fiút és lábánál fogva belelógatták a működésbe helyezett WC-kagylóba. Ezután a folyosón, majd az udvaron is meg kellett ismételni a szertartást, közben videokamerával rögzítették a történteket. Az Octavian Goga román iskoláról van szó, ebben nincsenek magyar osztályok. A többi román diák nem tiltakozott. Ennek híre eljutott az igazgatóhoz, aki másnap bejött, és megkért mindenkit, név és osztály megjelölése nélkül írja le a történteket, és kik voltak az elkövetők. A diákok leírták az igazságot. A XII-esek megtudták ezt, és két órakor a kapunál lestek a kilencedikesekre, kivallatták őket. Volt, akit megszidtak, volt, akit megvertek. Az elkövetőket az iskola egy-két téli hóhányásra ítélte, és magaviselet-levonással lezártnak tekintik a dolgot. Bagoly Zsolt telefonon érdeklődött az iskola igazgatónőjénél, aki kijelentette, egy szó sem igaz az egészből. Gyerekes játéktól van szó. Hozzátette: valami Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ ezt feltette a világhálóra. Megbeszéltek személyes találkozót. Bagoly Zsolt, aki az EMI alelnöke, megkérdezte, mit tudnak az általuk említett ifjúsági szervezetről? „Nem tudunk semmit, nekünk is csak úgy mondták”, felelte az igazgató. Honnan tudhatja egy Székelyföldön élő román iskolaigazgató, mi folyik az EMI levelezőlistáján, könnyen a román hírszerzésnél lyukadhatunk ki, állapította meg Bagoly Zsolt. Elbeszélgetett az iskola igazgatójával és aligazgatójával, akik biztosították őt, hogy az iskolában nyoma sincs magyar- vagy romaellenességnek. /Bagoly Zsolt: Csíkban is túlteng a román hazafiság. Románhimnusz-vizsga magyar tanulóknak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 4./

Annak ellenére, hogy Boros János kolozsvári alpolgármester és László Attila megyei RMDSZ-elnök több ízben ígéretet tett, hogy szeptember végéig sor kerül a Mátyás szoborcsoport előtt levő kutatóárkok betömésére, ez mégsem történt meg. A két politikus szerint Emil Boc kolozsvári polgármester Egyesült Államokba történő utazása előtt egyezség született, hogy a városvezető távolléte ellenére érvényt szereznek a betömésről szóló döntésnek. Mindez ellenére Boc telefonált Amerikából: az akciót állítsák le. Ez az RMDSZ súlyos kudarca. Ilyen esetben a helyi RMDSZ vezetőinek nem kellene visszariadniuk attól, hogy Emil Boc szemébe mondják: vége az együttműködésnek, írta Kiss Olivér, a lap munkatársa. Boc korábban maga is azt nyilatkozta: szeptember 30-ára betömik a gödröt. /Kiss Olivér: Mégsem tömték be a főtéri gödröket. A Kolozs megyei RMDSZ súlyos kudarcot könyvelhet el. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Szeptember végén, Bernben tartották az európai református egyházi vezetők második találkozóját. Az első egyházfői értekezletet tavaly ősszel tartották Utrechtben. A találkozón a Reformátusok Világszövetségének (RVSZ) Európai Területi Tanácsának (ETT) a választott vezetőségi tagjai is részt vettek, élükön Gottfried Locher európai területi elnökkel. A magyar református egyházak képviseletében jelen voltak Tőkés László, Erdélyi Géza felvidéki és Bölcskei Gusztáv magyarországi püspökök, valamint Kató Béla püspök-helyettes. Az egyházi vezetők tanácskozásának napirendjén egy stratégiai javaslatcsomag szerepelt. A dokumentumban azt határozták meg, hogy milyen európai RVSZ-szervezetre van szüksége a tagegyházaknak. Tőkés László és Erdélyi Géza külön értékelték, hogy az RVSZ stratégiai dokumentuma – hosszú elhallgatás után – végre hangsúlyosan szól „a magyar nyelvű egyházak nemzetközi szövetségéről”. Tőkés László 2007-re Erdélybe hívta meg az európai egyházi vezetők találkozóját, arra való tekintettel, hogy ebben az esztendőben Nagyszeben fogja vendégül látni az európai egyházak konferenciája által szervezett III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést. /Találkoztak a Református Egyház európai vezetői. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Felsőoktatási intézmények működnek Hargita megye több városában. A leggyakrabban a sajtó a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (EMTE) ír, de állami és magán felsőoktatási intézményeket látogat több száz Hargita megyei fiatal. Az EMTE-n Csíkszeredában kilenc szakon 1200 diák tanul magyarul; a Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Informatika Karának csíkszeredai informatikai tagozatán három évfolyamon szintén magyarul folyik az oktatás; Székelyudvarhelyen a Tanítóképzőn három évfolyamon 80 diák tanul, szintén magyarul; Gyergyószentmiklóson pedig két szak három-három évfolyamán tanulnak magyarul a diákok. Emellett Székelyudvarhelyen a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján is zajlik magyar nyelvű felsőoktatás. Mintegy 1500-ra becsülhető azoknak a diákoknak a száma, akik Hargita megyében magyarul végzik felsőfokú tanulmányaikat. A bolognai folyamat életbe ültetése következtében az eddig főiskolaként működő intézmények alapképzést nyújtó egyetemek lettek, hallgatói pedig egyetemistákká váltak. A Csíki Játékszínnél elmondták, hogy az egyetemisták sokkal kisebb arányban váltanak bérletet, mint például a középiskolások. A komolyzenei előadásokon nagyon kevés az egyetemista. Hasonló a tapasztalat a könyvbemutatókon, tárlatmegnyitókon is. /Sarány István: Egyetemi városok és diákélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

Csíkszeredában a Művészeti Népiskolában 28. alkalommal került sor tanévnyitó ünnepségre. Péter Csaba igazgató arról tájékoztatott, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a művészeti szakok iránt. Idén 750 tanuló (50-nel több, mint tavaly) részesül szám szerint öt művészeti szakágazatban (zeneművészet, táncművészet, képzőművészet, iparművészet, népművészet) folyó oktatásban. Kihelyezett tagozatok működnek a megye nagyobb városaiban, ottani szaktanárok bevonásával, a Gyimesekben, Szentegyházán úgyszintén. Idén Oklándon is beindul egy fafaragó iskola. Közel 60 szaktanár, oktató tevékenykedik a megyei hálózatban. /Kristó Tibor: Tanévnyitó a Művészeti Népiskolában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

Amikor a magyar kémügy kirobbant a Magyar Nemzetben, a román és a magyar – tehát az érintett – titkosszolgála­tok mélyen hallgattak, írta Bogdán László. A Deport ’56 elnevezésű csoport (az Ötvenhatos Deportálások Tényfeltáró Bizottsága) feljelentést tett a rendőrségen, amire az a válasz érkezett, hogy a magyar rendőrség nem nyomozhat ebben az ügyben, mert nem bizonyított a tényállás. Gyurcsány regnálása óta először összehívta a nemzetbiztonsági kabinetet. Kövér László fideszes politikus, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke szerint, ismerve a kormány eddigi politikáját, félő, hogy nem az ügy érdemi részéről akarnak velük beszélni, hanem valamiféle kommunikációs elterelő hadművelet részeként lett ennyire sürgős a magyar kormány számára az ülés. Demeter Ervin fideszes képviselő, az Orbán-kabinet volt titokminisztere kifejtette, két kérdés merül fel, amely továbbra már nem képezheti államtitok tárgyát. Az egyik, hogy kapcsolatban állt-e a két miniszter olyan gyanús személlyel, akitől információk juthattak el a román titkosszolgálathoz? A másik kérdés, hogy a Nemzetbiztonsági Hivataltól hogyan kerülhettek ki államtitkok, hogyan juthattak el román napilapokhoz s internetszolgáltatókhoz? Megszólalt ismételten a Deport ’56 is, közölték: ,,ha volt kiszivárogtatás, akkor van kémügy is, mert a semmit nem lehet kiszivárogtatni…” /Bogdán László: A kémügy kérdőjelei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 5./

Folytatódott a kisebbségi törvény vitája a szenátusban. Iliescu volt államelnök felszólalásában a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó passzusokat kifogásolta. Szerinte a kulturális autonómia eltávolítaná a kisebbséget a többségtől, párhuzamos kultúrákat hozna létre, és nehezítené az integráció folyamatát. Gheorghe Funar NRP-szenátor az RMDSZ-t azzal vádolja, hogy a törvény miatt megzsarolta koalíciós partnereit. Kolozsvár expolgármestere úgy látja, az RMDSZ azért ment bele a házelnökök leváltásába, hogy a kisebbségi törvény megszavazását várja el cserébe. Funar szerint a törvény csak ,,előkészíti a terepet a Székelyföld autonómiájához”. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

Október 11-ig ad haladékot a Kolozs megyei RMDSZ kormánykoalíciós partnereinek a kolozsvári régészeti árkok betömésére. Ellenkező esetben fontolóra veszik az együttműködési megállapodás felbontását, fejtette ki László Attila RMDSZ-elnök. Megerősítette, hogy a Román Hírszerző Szolgálat olyan jelentést készített, amelyből kiderült, hogy a második gödör betömése etnikumok közötti konfliktushoz vezetett volna Kolozsváron. László Attila úgy vélekedett: Emil Bocot félretájékoztatták Bukarestből, elhitették vele, hogy feszültséget okozott volna a városban a gödörtömés. /Borbély Tamás: RMDSZ: Boc dobja az első lapát földet a gödörbe! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Mi, magyarok soha nem feledhetjük el október hatodikát, november negyedikét, s hogy folytatódjék a sor: immáron december ötödikét sem, írta Magyari Lajos. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lázár Vilmos, Poeltenberg Ernő, Nagy-Sándor József, Schweidel József, Leiningen-Westerburg Károly, Vécsey, Török Ernő és Lachner György tábornokok, főtisztek nem haltak meg hiába. Ahogyan a tragikus véget ért Lenkey János és a ,,késedelmesen” kivégzett Kazinczy Lajos is. Ők immáron mindörökre a mi hőseink. /Magyari Lajos: Október 6. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

A tizenhárom aradi vértanú tábornok október 6-i kivégzésére emlékeztek október 5-én a Temesvári Magyar Nőszövetség és a megyei RMDSZ szervezésében Temesváron, Klapka György honvédtábornok szülőházán álló emléktáblánál. “Klapka a bizakodást képviselte, még tizenöt évvel a forradalom leverése után is bízott a függetlenségben, amit ha nem a harctéren, akkor országgyűlési képviselőként próbált meg kivívni” – fogalmazott Halász Ferenc RMDSZ-elnök. Szász Enikő, a nőszövetség elnöke arról beszélt: a minap a temesvári Nyugati Egyetem aulájában magyar diákokra szóltak rá, hogy Romániában románul beszéljenek. Lehőcz Zsuzsa, a Bartók-gimnázium Diákönkormányzatának elnöke azzal “mentette ki” az ifjúságot a gyér jelenlét miatt, hogy “van, akinek már az forradalom, hogy naponta magyarul szólal meg, és talán máshol, másképp, de emlékeznek október 6-ra”. Az ünnepség végén az emléktáblán elhelyezték az RMDSZ, a nőszövetség, a Civil Tanács, a Bartók Béla Gimnázium és a Diákönkormányzat koszorúit. /P. L. Zs.: Egyenjogúságunkért ma is meg kell küzdenünk. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

Saját kiadásban jelent meg a napokban Lőrincz József Kőbe faragott remény című kötete, amely Tamási Áronnak állít emléket, emellett a sírhoz tartozó monumentális kő történetét, jeleit, szimbólumait magyarázza. Az emlékkövet Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor faragta ki, sokan nem értik, milyen alakok, milyen történetek bontakoznak ki a Hargitáról származó trachittömb felületén. Tamási közkedvelt figuráinak és életszemléletének sűrített formájával találkozik a szemlélő. Szerepel az Ábel-trilógia, a Hűséges Mártonka című novella. Tamási Áron sírhelyből kegyhely lett, melyhez hozzájárult az 1972-ben felállított, a két Szervátiusz faragta emlékkő is. A stilizált tulipán, bagoly a Bölcső és bagoly című regényére utal, az Énekes madár vagy az Ördögváltozás Csíkban című novella illusztrációja is felfedezhető a sírkövön. Lőrincz Józsefnek korábban egy Tamásihoz kapcsolódó tanulmánykötete jelent meg: Tamási Áron hazatérése. Mikrofilológiai közelítések, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2000. /(bb): Közelebb Ábel megteremtőjéhez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 6./

Stefano Bottoni terjedelmes tanulmányban mutatta be az 1956-os magyar fordalom hatására Erdélyben megnyilvánuló elégedetlenség és forrongás után a román Securitate kegyetlen megtorlását. A román pártvezetés azonnal teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határ menti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba. Temesváron október 30-án a műszaki egyetemen tiltakozó gyűlés hívtak össze, ez nyugtalanította a pártvezetést. A Securitate páncélosokkal vette körbe az épületet. A diákokat kihozták az ebédlőből, és elvitték egy laktanyába, ahol közülük mintegy kétezret körülbelül egy hétig még ott tartottak fogva, majd nagy részüket szabadon engedték. A feltételezett szervezők közül azonban 32 személy ellen lázításért pert indítottak és elítélték őket. A Securitate már november 3-án Marosvásárhelyen felszámolt egy románokból álló szervezkedést, mintegy 60 embert tartóztatott le. 1957-ben súlyos börtönbüntetésre ítélték a csoport minden tagját. A forradalom leverése után a rendszer melletti hűségnyilatkozatot írattak alá az írókkal. Közülük ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték a főszerkesztőt, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel ők „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Kolozsvárt 1956-ban pontosan fele-fele arányban lakták a magyarok és a románok. Október 24-én a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatának hallgatói gyűlést hívtak össze. A hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalnak. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fűzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egészségtelen” származásúnak tartott fiatalokkal szemben. A megmozdulás szétoszlatására a Securitate a rektor kérésére körbevette az épületet, és igazoltatta a jelenlevő diákokat. Másnap letartóztatták a két szervezőt, Balázs Imrét és Tirnován Arisztidet, 1956 december 12-én mindkettőjüket 7 év börtönre ítélték. A Bolyai Egyetemen tartott gyűlésen fogalmazták meg a létrehozandó Hallgatói Egyesület „statútumtervezetét”. Ennek a kezdeményezésnek az öt szervezőjét is letartóztatták november 17–18-án, és közülük négy személyt 1957-ben 3-tól 7-évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 1956 november elsején a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének három adjunktusa által vezetett diákküldöttség kivonult a Házsongárdi temetőbe és virágkoszorúkat helyezett a frissen helyreállított sírokra. A Bolyai Egyetemről két év alatt összesen 29 hallgatót 4 tanárt letartóztattak. Az állambiztonsági szervek útmutatókat küldtek, hogy kik ellen kell eljárni, megszervezték a megtorlást. Minden helyi egységből jelentést kellett küldeni a BM-nek, egy példányt orosz nyelven, az akkor még román területen tartózkodó aktív szovjet miniszteri tanácsadók részére. Megerősítették a magyarok figyelését. A Magyar Autonóm Tartományban 1957 januárjáig az úgynevezett „magyar nacionalisták vonalon” mindössze 60-an dolgoztak. Alig két hónap alatt újabb 67 formátort szerveztek be, többször zsarolással, mint az egyik esetben egy lányát nagyon szerető apát zsaroltak meg: kiteszik a lányát az egyetemről. Ügynökkel figyeltették Márton Áron püspököt is. Tovább növelték a besúgók számát. Draghici belügyminiszter 1957. májusában tartott beszédében nemcsak a magyar lakosság Romániához való lojalitását kérdőjelezte meg, hanem a magyar nemzetiségű belügyeseknek és pártkádereknek a nemzeti kérdéshez való hozzáállását is. Az 1956. október 24-én kezdődött letartóztatási hullám egészen 1961-ig tartott, és több tízezer letartóztatáshoz vezetett. Legintenzívebb fázisa 1957 második felétől 1959 őszig tartott. Ekkor országszerte 9.959 személyt ítéltek el, és közel 18 ezret tartóztattak le. 1959-ben átlagosan 17-18 ezer politikai letartóztatottat tartottak számon az ország börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Öt év alatt több, mint 27 ezer politikai megfontolás által indokolt letartóztatás történt Romániában. Ezen kívül közel 1.500 személyt kényszerlakhelyre helyeztek. 1958-ben volt a legtöbb ítélet (4.083), valamint ekkor hozták a legsúlyosabb ítéleteket ( a Szoboszlay per tíz halálos ítélete). 1957 és 1959 között több mint 45 halálos ítéletet hoztak, a kihallgatások során vagy a börtönben több mint 139 ember halt meg /pontos adatok nincsenek/. 1957 első felében 1.471 személyt vettek őrizetbe politikai okok miatt, közöttük 661 személyt ítéltek el: 598 románt (81,4%), 98 magyart (14,8%), 18 németet és 2 zsidót. A későbbi időszakról nincs ilyen pontos adat, Bottoni 9 százalékosra becsüli a magyarok részesedését. /Stefano Bottoni: A Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). = A Hét (Marosvásárhely), okt. 6.)

Több mint 1500-an vettek részt október 6-án Aradon a 13 vértanú kivégzésének 156. évfordulóján szervezett ünnepségeken. Magyarországról is több százan érkeztek, 1989 óta idén volt a legjelentősebb az anyaországi jelenlét. A vesztőhelyen lezajlott koszorúzáson az RMDSZ számos vezetője mellett részt vett Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter és Dávid Ibolya, az MDF elnöke is. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben Hiller István, az MSZP elnöke nem vett részt az ünnepségen. Tőkés László református püspök elhatárolódott az ünnepségektől, ő azt sérelmezte, hogy az RMDSZ túl buzgóan képviseli Románia EU-integrációs érdekeit, és hogy az aradi Megbékélés Parkja is ezt a politikát képviseli. Az ünnepségen felszólaló személyiségek a megbékélést, az európai fejlődést hangsúlyozták. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, kifejtette: az elmúlt tizenöt esztendő küzdelme a Szabadság-emlékműért megtanított arra, hogyan kell túlélni a válságos időket. Dávid Ibolya, az MDF és a magyar parlament elnöke a sorsközösség katarzisáról beszélt, felidézve a kivégzett tábornokok példáját. A Fidesz-t képviselő Németh Zsolt alelnök, a hazafiság és a nemzeti jövő kérdésének bonyolultságát elemezte. A Magyar Ifjúsági Tanács közleményben tiltakozott amiatt, hogy az RMDSZ ismételten kisajátította az aradi megemlékezéseket, és hogy nem engedik szóhoz jutni Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét. A MIT szerint sajnálatos, hogy az RMDSZ, bár a kampányban az autonómia kivívását tűzte ki céljául, ma megfeledkezni látszik erről, a romániai magyar közösségnek nincs magyar egyeteme, van viszont magyar kormányfő-helyettese, ami a MIT szerint sokatmondó. /B. T.: Aradon a 13 vértanúra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ Dávid Ibolya kifejtette: „Váteszek, sámánok, politikai közerők járják a nekünk legfontosabb világot. Mindennek ellene mondanak, ami jó szándékkal előre visz vagy összeköt minket.” Nincs felmentést és felhatalmazás arra, hogy az „idézett váteszek, sámánok és politikai közerők határokon át is érvényesítsék hatalmi vágyaikat. Kijelöljék, hogy itt melyik út merre vezet. Sok helyen megfordulnak, de az aradi vértanúk emlékművénél ma itt nagyon kevesen mutatják meg magukat.” /Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./ Az ünneplő közönségnek a Magyar Ifjúsági Tanács tagjai vagy megbízottjai szórólapokat osztogattak, amelyben kérték az MSZP és SZDSZ politikusait, tartsák távol magukat Erdélytől! „Aki többször is képes volt sárba tiporni, megalázni saját nemzetének tagjait, az nem méltó arra, hogy az Erdélyhez kapcsolódó történelmi évfordulókon vagy akár más alkalommal itt megforduljon”. „Erdélyben még mindig nem létezik önálló állami magyar egyetem, miniszterelnök-helyettesünk viszont van” – áll a nyilatkozatban, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy az „RMDSZ ismételten kisajátítja az aradi megemlékezést, és nem engedi szóhoz jutni Tőkés László püspök urat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét”. Az ünnepségen semmiféle zavargás nem történt. /Nagyálmos Ildikó, Arad: Felhőtlen, csendes emlékezés Aradon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 7./

Csíkszeredán idén sem szerveztek városi szintű megemlékezést október 6-án az aradi vértanúk emlékére. Az iskolákban osztályfőnöki és történelem órán idézték fel az eseményeket. A Petőfi Sándor Általános Iskolában a névadó szobra előtt tizenhárom gyertyát gyújtottak és az ünnep alkalmából rendezett kiállítást tekintették meg a diákok. A Márton Áron Gimnázium 45 tagú diákcsoportja tanáraik kíséretében az aradi megemlékezés helyszínén vett részt a megemlékezésen. Szatmárnémetiben az 1848-49-es szabadságharcot követő októberi megtorlás szatmári áldozata, Goneczky János tábori lelkész emléktáblájánál rótta le kegyeletét a helyi magyarság. Az emléktábla néhány éve került a belvárosi Zárda-templom homlokzatára, amelynek építési munkálatait korábban éppen ő vezette. Simon Attila katolikus pap és Sipos Miklós református esperes idézte fel a magyarság gyásznapján történteket, majd a városi RMDSZ elnöke, Kereskényi Gábor mondott beszédet. Három helyszínen, közösen emlékezett meg Zilah magyarsága az aradi vértanúkról október 6-án. A résztvevők előbb a belvárosi református nagytemplomban tartott, a kivégzett tábornokokra emlékező istentiszteleten jelentek meg, ezt követte a koszorúzási ünnepség. A templomkertben a szabadságharc 150. évfordulójára emelt obeliszknél a kegyelet koszorúit helyezték el. Este szintén megemlékező rendezvényt szerveztek a baptista imaházban. Nagyváradon ökumenikus istentisztelettel kezdődött a Nagyvárad-olaszi református templomban a megemlékezés. Az RMDSZ a történelmi egyházakkal karöltve emlékezett a tizenhárom aradi vértanú tábornokra. Az ünneplők ezután a Nagy Sándor utcába, a tábornok szülőházánál elhelyezett emléktáblához vonultak. A mintegy ezer résztvevő előtt Tőkés László püspök mondott ünnepi beszédet. /Ünnepi rendezvények Erdély-szerte: = Új Magyar Szó (Bukarest), 2005. október 7./

A Ziarul Clujeanului című újság kérdésére Emil Boc, Kolozsvár polgármestere tagadta, hogy beleegyezett volna a főtéri kutatóárkok felszámolásába, és állította: semmiféle jelentést nem kapott a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI), miszerint ez etnikai konfliktusokhoz vezetne a városban. Az ellentmondások feloldását mindenki Emil Boc polgármestertől várja, aki október 10-én érkezik haza az Egyesült Államokból. Előzőleg Boros János alpolgármester azt nyilatkozta, hogy Emil Boc polgármester telefonált az Egyesült Államokból, és elrendelte a betömés elhalasztását, mivel „a Román Hírszerző Szolgálat jelezte, hogy a dolog kapcsán etnikumközti konfliktus törhet ki”. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Boc vagy Boros mond igazat? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Utcai tüntetést tervez több erdélyi nagyvárosban a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak az önálló Bolyai Egyetem ügyének előmozdításáért – jelentette be Kolozsváron Hantz Péter és Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem két oktatója, akik szeptember végén az Európai Parlament elé tárták az ügyet. A megmozdulást október 17-ére tervezik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Kovács Lehel ismertette azt az anyagot, amelyet szeptember végén az Európai Parlament illetékes szakbizottsága elé terjesztettek. E szerint az erdélyi magyarság súlyosan alulreprezentált a felsőoktatásban, hiszen a 6,6 százalékos romániai magyar népesség mind össze 1,6 százaléka végezheti anyanyelvén tanulmányait, emellett a felsőoktatásban résztvevő magyar nemzetiségű diákok számaránya is csak 4,4 százalék. A jelentés készítői szerint kevés a magyar nyelvű képzést nyújtó szak Romániában, és a magyar oktatók száma is alacsony. Kifogásolják, hogy a képzőművészeti, agrártudományi, állatorvosi és mérnöki szakokon egyáltalán nem folyik magyar nyelvű oktatás. „Ezekre a problémákra a megoldást a romániai magyar közoktatási rendszer autonómiája, valamint az önálló állami magyar tannyelvű egyetemi hálózat létrehozása és működtetése jelentené. Ez a Bolyai Egyetem visszaállításával és a magyar költségvetésből fenntartott Sapientia– Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásával hozható létre. Ez esetben a Sapientia egyetem egyebek között a műszaki, agrártudományi, művészeti oktatást ölelné fel” – áll a dokumentumban. Az önálló egyetem visszaállításának s legsürgősebb lépése a BBTE-n tervezett önálló magyar karok létrehozása lenne. Ezt a tervet a BBTE magyar oktatóinak 85 százaléka támogatja. A jelentéskészítők kifogásolták, hogy a BBTE-n továbbra sem hivatalos nyelv a magyar, hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, és magyar tudósokról mindössze három termet neveztek el. Hantz Péter a BBTE-n önálló tanszékek létrehozását nem tartják elégségesnek, mivel szerintük a tanszékek nem rendelkeznek olyan nagy döntési hatáskörrel, mint a karok. A két oktató abban reménykedik, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája után az RMDSZ ismét szorgalmazni fogja az önálló karok és egyetem ügyét. Nyilvános vitára hívta ki Szamosközi Istvánt, a BBTE Akadémiai Tanácsának alelnökét Hantz Péter. A két oktató október 11-én Kolozsváron vitathatta volna meg a Bolyai Egyetem szükségességét. Azonban erre nem kerül sor, mivel Szamosközi csak Salat Leventével és Nagy László rektor-helyettessel együtt állna ki vitára. Ezt a feltételt Hantzék elfogadták, és egy későbbi időpontban ők is hajlandók erre. /Borbély Tamás: Tüntetés a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Október 6. és 9. között hetedik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Égtájak Irodája és a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány az idei esztendő negyedik Égtájak Fesztiválját Vendégségben Szamosújvárt címmel. Az Égtájak Iroda tíz éve az anyaországi és határon túli régiók, valamint az egyes régiók kulturális kapcsolattartásának elősegítésén dolgozik. Öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd folytatódott szerte a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Tavasszal Sepsiszentgyörgyön kezdődött, majd a horvátországi Pannónián (Csúzán, Erdődön, Pélmonostoron és Várdarócon), ezt követően pedig a szlovákiai Farnadon folytatódott az idei Égtájak fesztiválsorozata, melynek keretében négy határon túli régió (Erdély, Felvidék, Horvátország, Vajdaság) tizennyolc művészeti együttese, közössége mutatkozott be, összesen közel harminc ezer néző előtt. Az Égtájak fesztiválok lehetőséget biztosítanak az 1996 óta évente egyszer 10 napon át tartó Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója résztvevőinek, hogy más-más régiókban ismét találkozhassanak Budapesten megismert barátaikkal. Szamosújváron a kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompánia bemutatja a Mátyás király és a kolozsvári bíró című bábjátékot, reneszánsz táncok és középkori vásári játékokkal érkezik a Passamezzo Historikus Együttes. Este táncház zárja a rendezvényt. /Szamosújvár. VII. Őszi Fesztivál – Égtájak vendégségben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Harmadik alkalommal rendeztek falunapokat Szilágypaniton, hagyományosan a szüret idején. A falu lakói népviseletbe öltözve járták a falu utcáit és mindenkit a délutáni hálaadó istentiszteletre, illetve az esti mulatságba hívogattak. A falunapi rendezvények egy részének a szeptemberben felavatott új iskolaépület adott otthont. A diákok és Illyés Tímea grafikai kiállítását az új iskola tantermeiben nyitották meg. Az iskolát pályázatok útján nyert pénzösszegekből, a helybeli lelkész és a magyar közösség összefogásával építettek. Az Egyházi Oktatási Központ első szintje az óvodásoké, akikkel eddig egy átalakított istállóban foglalkoztak. Jelenleg 43 óvodás mellett 107 iskolásnak is otthont ad az épület. A háromszintes iskolában kap helyet a falu orvosi rendelője, a padlástérben pedig további négy szobát terveznek, ahol vendégeket, előadókat szállásolnak majd el. Közösségi házként szeretnék működtetni az intézményt. A szilágypaniti református egyházközség ezzel a kezdeményezésével egyedülálló a megyében. Terveik között szerepel az egyházi iskola épületének visszaigénylése, amit szintén oktatási intézményként szeretnének működtetni: ide költöztetnék majd át az óvodát. A faluban a temetések és a keresztelők aránya kiegyensúlyozott. A mintegy 940 lakost számláló településen 735 református egyháztag szerepel a nyilvántartásokban. /J. L.: Szilágypanit. Közösségi házként működne az új iskolaépület. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Tíz éven belül elöregedik Sepsiszentgyörgy lakossága, a befektetők elkerülik a várost, felszámolhatják a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kihelyezett tagozatát, növekszik a munkanélküliség, és maradnak az alacsony bérek – körvonalazódott a város sorsa az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete által rendezett jövőkép-szemináriumon. A rendezvényen oktatási és gazdasági szakemberek, intézményvezetők és politikusok keresték a kiutat a jelenlegi helyzetből. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint 2015-ig 6500-zal csökken a diákok száma, ezért át kell gondolni az oktatási rendszert, a városokba kell csalogatni a vidéki diákokat. Cziprián Kovács Loránd, a BBTE helyi tagozatának tanulmányi igazgatója felrótta, az önkormányzat nyolc éve ígéri, hogy pénzt szerez az egyetemi campus felépítésére, de előrelépés nem történt az ügyben. /Bíró Blanka: Szentgyörgyi közvita a város elöregedéséről. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

A Volt Politikai Foglyok Egyesülete szeptember 18–20-a között Mamaiaban tartotta XII. kongresszusát, melyen a megyei szervezetek 267 küldöttje vett részt. C. Ticu Dumitrescu elnök rövid megnyitóbeszéde után sor került a megnyitó áhítatra. A részt vevő magyar küldöttek örömére ezen a kongresszuson magyar nyelvű imádság is elhangzott, melyet Bustya Dezső ny. lelkipásztor, volt püspök-helyettes tartott. Elnöki beszámoló hangzott el, megemlékeztek a múlt kongresszus óta elhunytakról, a területi elnökök és más küldöttek hozzászóltak. Végül elfogadták a kongresszus zárónyilatkozatát. A kongresszus szomorúan állapította meg, hogy bár 15 év telt el a „változás” óta, még mindig nem került sor a kommunizmus perére. Amíg a nácizmus áldozataira ma is emlékművekkel és a fasizmust elítélő nyilatkozatokkal emlékeznek, a kommunizmus nemzetközi elítélése sehol sem történt meg, sem nyugaton, sem a posztkommunista országokban. Ez utóbbiakban a jelenlegi vezetés sok helyen a kommunisták második nemzedékének, az egykori ifjú kommunista szervezeti titkároknak a kezében van. Ezek elődjeiknél veszélyesebbek: amazok nagyrészt műveletlenek voltak, míg fiaik Oxfordban és Párizsban tanultak. A volt politikai foglyok kihalására várnak, tőlük még morális elégtételadás sem remélhető. A média nem érdeklődik, amit a mostani kongresszus is mutat. – Nem mondhatunk le a nyilvános bocsánatkérésről, a morális elégtételről! – hangzott el. „A kommunizmus mint eszme megbukott, ez küzdelmeink vitathatatlan eredménye. Ezt ellenségeink is elismerik. De csak relatíve győztünk, mivel továbbra is a kommunisták vezetnek, uralkodnak. Az elmúlt 50 év megváltoztatta az emberek mentalitását, s ebben az agymosás által létrehozott mentalitásban a kommunizmus tovább él” – mondotta az egyesület országos elnöke, Ticu Dumitrescu. Csekély eredménynek mondható, hogy október 1-jétől a börtönévek után járó nyugdíj-juttatásokat 10%-kal emelik. De mi ez, összehasonlítva a volt szekus-tisztek nyugdíjával? A posztkommunista kormány többet juttat a gyilkosoknak, mint az áldozatoknak. A 267 küldött között 22-en voltak magyarok. Az egyesület marosi, gyergyói, csíki, udvarhelyi és sepsiszéki küldöttei minden reggel közös áhítaton vettek részt az Aurora Szállodában, melyen együtt énekeltek és imádkoztak, igét hirdetett dr. Bustya Dezső ref. lelkipásztor. /Dr. Bustya Dezső és Gráma János, Maros megyei küldöttek: A Volt Politikai Foglyok Egyesületének XII. kongresszusa. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Országszerte több mint 1200 árvízkárosult személynek kell szállást biztosítaniuk a hatóságoknak a téli időszakban, miután 342 család továbbra is sátrakban kénytelen lakni. Az árvizek következtében lakóhelyét elhagyni kényszerülő 8736 személy közül 3010-en rokonoknál laknak, 4482-en pedig a helyi hatóságok által biztosított szálláshelyeken, kórházakban, iskolákban, óvodákban, kultúrotthonokban, iskolai táborokban. További 1244 személy sátrakban lakik. A belügyminiszter felszólította a prefektusokat, intézkedjenek, hogy a rászorulók lakókocsikban és gyorsan összeszerelhető házakban jussanak szálláshoz. Az elkezdett útfelújítási munkálatoknak mintegy 7 százalékát fejezték be eddig. /F. B.: Árvízmérleg: hétszázalékos felújítási „siker”. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./ Mindössze hét százaléka készült el az árvizek által megrongált utak helyreállítási munkálatainak, noha a kormány 450 millió lejt (4533 milliárd régi lejt) különített el út- és hídjavításra. A kormánybiztosok által ismertetett adatok szerint a munkálatok többi része 55–90 százalékéban készült el. Victor Paul Dobre közigazgatási államtitkár az év végéig minden javítási munkálatot befejeznek. /Elmaradások az infrastruktúra újjáépítésében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közös felhívást tett közzé: október 17-én tüntetést szerveznek az önálló magyar egyetemért. Mindenki hozzon gyertyát és könyvet! – kérték. 1959-ben az önálló, magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet a Babes Egyetemmel való összeolvadásra kényszerítette a román kommunista kormány. Így jött létre a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Ezt Nicolae Ceausescu későbbi diktátor, és munkatársa, a későbbi államelnök, Ion Iliescu irányította. Jelenleg kevés a magyar diák a felsőoktatásban, kevesebb magyar fiatal jut jövedelmező állásokhoz, felgyorsult az erdélyi magyarság elszegényedése Miközben a magyar népesség aránya Romániában 6,6%, a magyar egyetemi hallgatók aránya mindössze 4,4%, és ebből csak 1,6% tanulhat magyar nyelven. A mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti, művészeti szakokra járó diákok nem tanulhatnak magyarul. A magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem esete előzmény nélküli Európában: ezeket anyagilag csak a magyar állam támogatja, miközben az általuk szolgált erdélyi magyar közösség a román államnak fizet adót. A Babes–Bolyai Tudományegyetem a hivatalos propagandával ellentétben – nem multikulturális: az egyetemi épületekben nincsenek magyar feliratok, a fontosabb egyetemi kiadványok szinte kizárólag csak román nyelven jelennek meg, ·az okleveleket, bizonyítványokat csak románul állítják ki, az ügyintézésben nem használható a magyar nyelv. A magyar egyetemi közösségnek – a magyar „tagozatnak” – nincs autonómiája: a döntéshozás minden szinten a vegyes testületekben, többségi szavazattal történik, így a magyar képviselők javaslatait mindig le tudják szavazni (és gyakran le is szavazzák). Egyes szakokon – pl. jog, geológia – igen alacsony a magyar oktatók száma, ami arra kényszeríti a magyar diákokat, hogy számos tantárgyat románul tanuljanak. Az általános és középiskolás magyar diákok számos diszkriminációnak vannak kitéve Súlyos diszkrimináció, hogy a román nyelv anyanyelvi szintű ismeretét követelik a képességvizsgán és az érettségin. Románia történelmét és földrajzát a magyar iskolákban is román nyelven tanítják, és megtagadják a moldvai csángók magyar nyelvű oktatásának megszervezésére vonatkozó igényt. Az őshonos nemzeti kisebbségeknek Európa számos országában sikerült elérniük az önálló, állami felsőoktatási intézmények működtetésének jogát (spanyolországi katalánok, finnországi svédek, macedóniai albánok, moldvai gagauzok, szlovákiai magyarok). Finnországban az alig 80 ezres számi kisebbség is önálló állami egyetemmel rendelkezik. Követelések: Állítsák vissza az államilag finanszírozott magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet! Első, sürgős lépésként hozzanak létre önálló magyar karokat a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A jövő tanévtől induljon be a Bolyai Egyetem; ennek során a Babes–Bolyai Tudományegyetem infrastruktúrájának 25%-a kerüljön a Bolyai Egyetemhez, beleértve a székelyföldi kampuszokat és a főépület felét is. Bővítsék ki az állami magyar nyelvű felsőoktatást, indítsanak magyar csoportokat a mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti és művészeti szakokon! Ezeket a csoportokat idővel vegye át az önálló állami magyar felsőoktatási hálózat. A román állam is támogassa anyagilag a Sapientia-EMTE és Partiumi Keresztény Egyetem fenntartását! Általános és középiskolás diákoknak ne kelljen románból anyanyelvi szintű vizsgákat tenniük! Románia történelmét és földrajzát tanítsák magyarul az iskolákban! Tanulhassanak anyanyelvükön a csángó-magyarok! Autonómiát a teljes magyar oktatási hálózatnak, beleértve a közoktatást és felsőoktatást is! Ezeket a követeléseket közel 600 000 érintett erdélyi magyar támogatta az RMDSZ aláírásgyűjtése során – egyelőre eredménytelenül. Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) /Legyünk ott mindannyian! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Az Egyesült Államokból visszatért Emil Boc polgármester és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila teljes egyetértésben nyilatkozott október 11-én a főtéri kutatóárkokról. A polgármester elmondta: azért állíttatta le a gödörtömést, mert nem akarta, hogy az ultranacionalisták kihasználják a helyzetet. László Attila kijelentette: túl kemény szavakat használt a múlt héten, amikor a helyi szintű együttműködés felbontásával fenyegetőzött. Az ásatások ügye városrendezési kérdés, és fontosabb teendők is vannak, minthogy ennek kapcsán meddő vitát folytassanak – fogalmazott a politikus. Egyetlen kérdés maradt a levegőben: miért mondta Boros János alpolgármester, hogy Emil Bocot a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) jelentésére hivatkozva figyelmeztették egy esetleges etnikumközti zavargás veszélyére. A polgármesteri hivatal jövő héten újabb szakmai vitát tervez a Főtér sorsáról. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egyelőre maradnak a gödrök Kolozsváron. Jövő héten újabb szakmai fórumon egyeztetnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Három éven belül új római katolikus templomot szentelnek Gyergyóban. A következő héten várhatóan leteszik az új gyergyószentmiklósi római katolikus templom alapkövét. Az új egyházi épületre mindenképpen szükség volt már, hiszen a nagy többségben katolikusok lakta városban eddig mindössze két templomban hallgathatott misét a mintegy 15 ezer hívő. Az építkezést már 1990 óta tervezik, a kivitelezés főként anyagi okok miatt késett. /Gergely Imre: Alapozzák az istenházát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

A kolozsvári városi tanács jóváhagyta a Dávid Ferenc, illetve az Andrei Saguna utca sarkán lévő épület visszaszolgáltatását az unitárius egyháznak. Az ingatlant az egyház egykori nyugdíjalapjának a pénzéből építették. Az épületben található lakások közül egyet még a hetvenes években megvásároltak, ebben az esetben az egyháznak nincs jogalapja a pereléshez – vélte Mikó Lőrinc egyházi tanácsos. A továbbiakban, 1990 után már az új törvény értelmében adták el a lakásokat, ezeket már vissza lehet követelni. Emil Boc polgármester tavaly megtámadta azt a bírósági döntést, amely az ingatlant visszajuttatta volna az egyház tulajdonába, de elvesztette a pert. Hamarosan megkötik az átvételi szerződést. Amikor az egyház visszakapja az épületet, a törvény értelmében öt évig köteles bérbe adni azt a jelenlegi lakóknak, azután majd eldöntik, hogyan értékesítsék az ingatlant – fogalmazott Mikó Lőrinc. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Az Unitárius Egyház visszakapott egy ingatlant. A döntés csak a lakások egy részére vonatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Mintegy ötven nagyváradi polgár vett részt október 12-én azon a rendezvényen, amelyen arra a tizenkét magyar honvédra emlékeztek, akik 1944. október 12-én életüket áldozták a központi Szent László híd megmentéséért. A megemlékezést a főtéri Szent László-templom falán a Premontrei Öregdiákok Egyesülete által elhelyezett emléktáblánál tartották meg, amelyen a tizenkét honvéd neve mellett magyar és román nyelven az is szerepel, Nagyvárad hálás polgársága kegyelettel emlékezik mártírjaira. A tizenkét honvédnak azért kellett meghalnia, mert megpróbálták megakadályozni, hogy a menekülő német alakulatok felrobbantsák a létesítményt, ezért kivégezték őket. Az emlékezésen elhelyezték az emléktábla mellett az önkormányzat, a városi képviselő-testület RMDSZ-frakciója, valamint néhány civil szervezet koszorúit. A város román lakosai ugyancsak 1944. október 12-re emlékeztek: az önkormányzat által városnappá nyilvánított napon szállták meg ugyanis a román egységekkel kiegészült szovjet csapatok a települést. Ennek emlékére megkoszorúzták a román katona szobrát, az önkormányzat ünnepi ülést tartott, este pedig koncerteket rendeztek a belvárosban. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a város önkormányzata tűzze más időpontra a város napjának megünneplését. Az EMI indoklása szerint ugyanis az október 12-i dátum sértő a város mintegy hatvanezer magyar lakosára nézve. /Balogh Levente: Mártírokra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./