Tíz napja sztrájkolnak a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottai. A Hargita Megyei Törvényszék fogja tárgyalni azt a munkaügyi pert, amelyet az alkalmazottak munkaadójuk, Szász Jenő polgármester ellen kezdeményeztek. Ő ezt elfogadta, és mindenben támogatja az alkalmazottakat. Amennyiben a törvényszék kitűzi a tárgyalás időpontját, öt nap alatt jogerős döntést lehet hozni az ügyben, így lehetővé válna a fizetések kiadása – mondta el Komoróczy Zsolt, a polgármesteri hivatal szóvivője. A székelyudvarhelyi önkormányzat polgári frakciója és a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezete közleményt hozott nyilvánosságra az üggyel kapcsolatban. „Aggodalommal állapítjuk meg, hogy a polgármester ellen folytatott RMDSZ hadviselés kiterjedt a polgármesteri hivatal alkalmazottaira is, és veszélybe sodorta a városi adminisztráció működését. A hatalom birtokában, a helyi tévé segítségével az RMDSZ kiterjesztette a háborúskodást a városlakókra, a mindennapok része lett a politikai cirkusz. Határozottan visszautasítjuk és elítéljük az RMDSZ magatartását, és felszólítjuk, vessen véget a város békés hangulatát és fejlődését akadályozó tevékenységének! A városi tanácsban meglévő többségi előnyét az RMDSZ használja fel a tárgyalás, a megbékélés és a város előrehaladása érdekében!” – áll a közleményben. /Kovács Attila: Továbbra is zárva a polgármesteri hivatal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Joggal nevezhetik magukat a Temesköz mostoháinak a református magyarok: az osztrák adminisztráció még száz évvel a törökök kiűzése után is tiltotta betelepedésüket a felszabadított tartományba. Gyakorlatilag csak az anyaországhoz való végleges (1867. évi kiegyezés) visszacsatolása után indulhattak el a református vallású telepesek – esetenként lelkipásztorukkal az élen –, hogy végérvényesen visszafoglalják őseik földjét. Ekkor népesült be újra magyarokkal – főleg református magyarokkal – a Felső-Bega völgye, és annak gazdasági-szellemi központja, Krassó-Szörény vármegye székvárosa, Lugos. Letelepedésük után a gyülekezetek első dolga volt templomot építeni. Ezért van az, hogy a Felső-Bega völgye telepes falvai és a Temes-parti város mai református magyarsága egymás nyomába lépve ünnepli egyházközsége alapításának és temploma felszentelésének centenáriumát. /Sipos János: A lugosi reformátusság időszámítása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Az elmúlt hét végén a Békés megyei Békésen megalakult a Tisza–Maros–Körös Diákunió, a 2003-ban létrejött román–magyar diákunió mintájára. A most megalakult diáktestületben aradi, gyergyószentmiklósi, szabadkai (Vajdaság), huszti (Kárpátalja), tornyaljai (Felvidék) magyar és vegyes tagozatú általános és középiskolák vesznek részt. A diákunió fő célkitűzése a magyar nemzet összetartozásának megerősítése, a kulturális értékek kölcsönös megismerése és közös regionális rendezvények megszervezése. /(Kiss): Csikys diákok díjai. Megalakult a Tisza–Maros–Körös Diákunió. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Házkutatási jegyzőkönyv a bűnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv román nyelvű, csak a ,,bűnjeleket” rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betűhibákkal. Betűország ötödik és hatodik virágoskertje – meséskönyv. Ezt is elkobozták Török Józseftől, akit ’56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek. További könyvek a jegyzőkönyv szerint: Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, Honfoglalás című könyv egy része, Domokos, a nagyhorog (meséskönyv), Népimakönyv, Ki mint vet, úgy arat (kisregény), Budapesten kiadott Földrajzi atlasz, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv, 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag. Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon /Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1997/ című, a kommunizmus pere alcímű könyvében, a könyv a Háromszék napilap kiadásában jelent meg. Török József a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke közel másfél évtizede. Már kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját. Bizonyítható, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttműködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye” minden kétséget kizáróan a Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése”. De ennél is aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttműködött. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban, összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba. Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására volt. Őket ugyanis 1956 után nyolc évvel csukták le. Közvetlenül a Ceausescu-rendszer részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztiája után. A gyergyói tizenketteket 1965-ben tartóztatták le és ítélték háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. A hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ’50-es évek körömtépő brutalitásával. Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek”. Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak – a budapestiek két ízben is – végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek. A Galócáson élő Török Józsefnek volt Budapesten egy unokabátyja, aki 1956-ban, október első felében hazalátogatott. Ő ugyanis 1947-ben szökött át Magyarországra. Ez a rokon, Török Sándor, részt vett a forradalomban, utána tizenkét évre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. A rokon szabadulása után, 1964-ben, meghívta Török Józsefet, hogy az ő itthon maradt öccsével ketten látogassák meg őt Budapesten. Ki is mentek, két hétig voltak nála. A pesti rokon megmutatta azokat a helyeket, ahol az 1956-os forradalom leghevesebb harcai voltak, kezdve a Corvin-köznél, a Széna-tér és a többi. A rokon még bajtársait is elhívta, velük is megismerkedtek. /Szőnyi Gyula, Cselik Ferenc/. Hazatérve itthon barátaiknak elmesélték, mit láttak Budapesten. Elhatározták, a pesti mintára egy szervezetet hoznak létre. Tizenhárom tagú volt szervezetük, de tizenkettőjüket ítélték el. A tizenharmadik volt a koronatanú a perben, s őt nem csukták le. Az elítéltek: Török József, Török István, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Károly, Hompot Ferenc, Mezei Árpád, Halász József, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Károly. A tizenharmadik, a besúgó Antal Ferenc volt, az egyedüli családos ember. Török József volt a fő vádlott, 12 évre ítélték, unokabátyját, Török Istvánt szintén 12 évre. A harmadfokú vádlott, Csatlós Jenő 8 évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki többieknek, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak. Török József akkor húsz éves volt, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves. Nem jutottak el addig, hogy nevet is adjanak a szervezetnek. Ahogy a szervezkedéssel elindultak, észrevették, hogy a szekuritáté nyomon követi őket. Próbálták valahogy lerázni őket magukról. Egyszer sem gyűltek össze mindannyian. A ,,szervezet” tagjai nem is ismerték mindannyian egymást. Török József másfél hónapig volt egyetemista, majd 1965. november 15-én letartóztatták. Miután őket letartóztatták, lefogták a budapestieket is. Töröknél megmaradt egy érdekes papír: őt is megidézték Budapestre tanúnak. Akkor ő még börtönben volt. Az idézést a szüleivel íratták alá, 1967-ben. Budapesten ugyanis letartóztatták a magyarországiakat, Szőnyi Gyulát, Török Sándort és Cselik Ferencet. Másodszor is lefogták őket, annak ellenére, hogy ők már ’56-ért egyszer ültek! Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont hét évre elítélték. Együttműködött a két ország állambiztonsága! Utólag tudták meg, hogy ,,ávós” tisztek is jelen voltak az ő kihallgatásaikon. Ők vitték az ,,üzeneteket” róluk. Itt van a bizonyíték is az együttműködésre, megőrizte az idézést:(Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bűnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bűnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségében 1967. évi december 20. napjának 9 órájára kitűzött tárgyalásra. Figyelmeztetem a túlsó oldalon …… szám alatt olvasható következményekre. Budapesten, 1967 évi augusztus hó 31. Címzett Török József /: 1944. jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság Dr. Bimbó István, a tanács elnöke) Török elmondta, hogy a kihallgatásokon nem verték őket, de durvák voltak. Pszichikailag készítették ki őket. Reggel elvitték és délutánig vallatták. Akkor egy fél órára visszavitték a cellába. Utána újra jött a vallatás este későig. És éjszaka is folyt a vallatás. Román tisztek vallattak, de volt egy Fábián Márton nevű kihallgató is, aki az összes erdélyi ,,szervezet” felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak” a vallatásában, és ’65-ben még mindig jó kondícióban volt. A fő vádpont volt: a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. A letartóztatott társaság Marosvásárhelyen volt vizsgálati fogságban, ott volt tárgyalás is, az ítéletet Bukarestben mondták ki. A szervezkedéshez a ,,bizonyítékok” például a könyvkölcsönzések voltak: ha olyan könyv volt, melyben a Magyarország vagy az Erdély szó szerepelt, ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Vagyonelkobzásra is ítélték őket, Töröktől egy rend ruhát és egy nagykabátot koboztak el. Török József börtönös évei után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. 1974. november 14-én szabadult. 1974-es szabadulása után első ízben 1986-ban ment látogatóba Magyarországra. Felkereste azokat, akiket akkor szintén bebörtönöztek. Kiderült, hogy ott azt terjesztették, mintha itt, Romániában ők vádolták volna be őket. Mindent kiforgattak. Budapesten unokabátyja elé tettek mindenféle tanúvallomást. Ezeket a szekusok írták és aláírták Török József helyett is. Az unokabátyja azonnal mondta: ez nem az unokaöcsém aláírása! 1989. december 21-én Sepsiszentgyörgyön abbahagyták a munkát. Jöttek a vezetők és a szekusok. Rab István akkori megyei első titkár nyilatkozott, elmondta, hogy mit akartak csinálni. December 22-én az IAME gyár épületeit körbe akarták venni katonasággal. Ezt tartották veszélyes gócnak. Később megalakították a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezetét. /Sylvester Lajos: Törököt fogtak… (Akiket megérintett '56 szele). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25., folyt.:26., 27./

Marosvásárhely az elmúlt iskolai év mérlegét ismertették a megyei tanfelügyelőség képviselői az iskolaigazgatókkal. A kisérettségin Maros megyében az országos eredménynél valamivel rosszabb volt az átlag, a diákok 70,71 százaléka vizsgázott sikeresen. A megye 99.650 diákjából 2004-05-ben 1329 osztályban 31836 diák tanult magyar és 1087 német nyelven. Az anyanyelvi oktatás legfőbb problémáját a hiányzó tankönyvek jelentik – vélekedett a nemzetiségi oktatásért felelős Albertini Zoltán. 21 I-VIII. osztályos iskola szűnt meg az elmúlt tanévben. /(bodolai): Csökkent a gyermekek és az iskolák száma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

Október végén a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium /Székelyudvarhely/ két diákja Sándor Judit tanárnő kíséretével felkeresték Középajtán Veress Vilmos sírját, ahol kegyelettel emlékeztek az 1956-os menekültre. Veress Vilmos 1917. július 28-án született Borosjenőn, középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, nyári szüneteit Középajtán töltötte apai nagyszüleinél. Budapesten elvégezte a katonai akadémiát, a Ludovikát. 1956-ban részt vett a forradalomban, letartóztatták, és kitiltották Budapestről. Kényszermunkára ítélték Tatabányára (bányai munkavégzésre), ahonnan viszont sikerült megszöknie, s Bécsbe, majd Hollandiába menekült. 1980-ban visszajöttek Magyarországra, első útjuk Székelyföldre vezetett. Felkeresték Középajtát, a rokonokat, a templomot. Veress Vilmos egy alapítványt hagyott hátra a jól tanuló, szegény sorsú diákok megsegítésére – az udvarhelyi református kollégisták évente részesülnek ebből a támogatásból. /Bertalan Enikő-Noémi XII. B; Boros Eszter XI. B: Veress Vilmosra emlékeztünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./

Kolozsváron az Unitárius Nőszövetség összejövetelén bemutattak a szép kivitelezésű falinaptárt, amelynek lapjait Vass Albert festő Torockó- és Enyed vidékét, illetve az évszakok változását megörökítő munkái díszítik. A naptárt Hantz Lám Irén ismertette, szólt a festő életéről és munkásságáról is, elmondta: munkáinak megragadó színvilága a nagybányai festőiskola jellegzetességeit tükrözi. /F. I.: Falinaptár – Vass Albert festményeivel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes október 29-én Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott. – Az egyházak esetében is sürgetni kell a romániai restitúciós folyamatot, mivel eddig az erdélyi magyar történelmi egyházak nagyon kevés ingatlant vehettek ténylegesen birtokba –jelentette ki Markó. A megbeszélésről hiányzott Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki a találkozó előtt kifejtette: részben sűrű elfoglaltsága, részben pedig az RMDSZ-nek az egyházakkal szembeni magatartása miatt nem vesz részt a találkozón. Markó a püspökökkel tartott megbeszélés után elmondta: gyakran a helyi önkormányzatok a szükséges iratok kibocsátásának megtagadásával késleltetik a visszaszolgáltatást. Az erdélyi magyar történelmi egyházak által benyújtott 1800 kérelem közül 400 esetében született elvi döntés a központi restitúciós bizottság részéről, 300 ingatlan már telekkönyvileg is egyházak nevén szerepel, ezek közül azonban csak nagyon keveset tudtak ténylegesen birtokba venni az egykori tulajdonosok. Markó reméli, hogy egy éven belül legalább elvi szinten sikerül tisztázni az erdélyi magyar történelmi egyházak kérelmeit. Az egyházvezetők korábban elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a parlament előtt levő kultusztörvény eredeti tervezetében csak feltételes módban fogalmaz a felekezeti oktatás finanszírozásáról, és emiatt az államot nem kötelezi arra, hogy hozzájáruljon az egyházi iskolák fenntartásához. Markó közölte, hogy ezt a kitételt a szenátus szakbizottságában sikerült módosítani az erdélyi magyar történelmi egyházak által kért módon. A sajtótájékoztatón szóba került az önálló magyar egyetemért tíz nappal ezelőtt szervezett tüntetés kérdése is. Markó kifejtette: a diákoknak igazuk van, amikor az önálló egyetemet kérik, de ezért nem feltétlenül szükséges szétválasztani a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Itt elsősorban az önálló tanszékek és karok létesítése szükséges. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: ez a kérdés még nem vetődött fel, nem tudja, hogyan lehetne megvalósítani, de elsősorban az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldást. /B. T.: Markó: sürgetni kell a restitúciót. Kevés visszaszolgáltatott ingatlant vehetett birtokba az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott Markó Béla. A tanácskozáson jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Adorjáni Dezső, az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének vezetője, Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök és Szabó Péter, a Temesvári Római Katolikus Püspökség küldötte. /Lassú a restitúciós folyamat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

A romániai történelmi egyházak képviselői levelet intéztek az Európai Bizottsághoz, José Manuel Barroso elnökhöz. A levél bevezetőjében emlékeztet: Brüsszelben, az Európai Parlament illetékeseivel való megbeszélések során a napokban arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy Románia EU-csatlakozásának küszöbén továbbra is súlyos gondok merülnek fel a tényleges vallásszabadság tekintetében. A levél így hangzik: “Egyházi ingatlanainkat nem szolgáltatta vissza a román kormányzat. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyházaink több mint 4000 ingatlant igényeltek vissza az államtól, melyek elengedhetetlenül szükségesek vallási, karitatív, társadalmi és oktatási feladataink elvégzéséhez. Ennek ellenére egyházaink mind a mai napig sem kapták vissza ingatlanaik 90 %-át. Romániának még nincs vallásügyi törvénye. Örömmel fogadtuk, hogy a jelenlegi kormányzat, az elismert vallásfelekezetekkel konzultálva elkészítette a vallásügyi törvény tervezetét. Megdöbbentésünknek adunk viszont hangot amiatt, hogy az egyházakkal egyeztetett szövegben kormányzati tisztviselők egy lényegi módosítást eszközöltek. A szövegtervezettel ellentétben ugyanis, amely a felekezeti oktatás állami finanszírozását irányozza elő, a végleges szöveg csupán feltételes módban engedi meg, hogy az állam pénzbelileg támogassa a felekezeti oktatást. (…) Az egyház-finanszírozás törvényi kereteinek hiánya komoly feszültségeket gerjeszt az egyházak között. A többségi egyházat 1989 óta túlfinanszírozzák, és miközben kisebbségi egyházaink hiába próbálják elkobzott ingatlanaikat visszaszerezni, az ortodox egyház kormányrendeletek révén kerül hatalmas értékű javak birtokába. Mindezeket szem előtt tartva, ki kell mondanunk, hogy a román alkotmány által szavatolt esélyegyenlőség és vallásszabadság nem tükröződik a vonatkozó törvénykezésben. Ezért kérjük Elnök úr közbenjárását, hogy az európai intézmények monitorizálják a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását. Meggyőződésünk, hogy a Romániáról szóló ország-jelentésben is említést kell tenni az egyházainkat diszkrimináló gyakorlatról.” A levél aláírói Adorjáni Dezső evangélikus, Tőkés László református, dr. Szabó Árpád unitárius püspökök, Gunnesch Friedrich főtitkár (Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház), Annusca Nicolae érseki főtanácsos (Román Görög Katolikus Egyház), Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus (Római Katolikus Egyház). /Erdélyi egyházfők levele az Európai Bizottsághoz. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Hét évvel ezelőtt Bogya György fizikatanár kezdeményezésére szervezték meg először a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált Szilágycsehben. Idén már 356 tanuló jelentkezett. Nem volt könnyű dolga kiválasztani a legjobbakat a Hargita, Maros, Kolozs, Máramaros, Szatmár megyei és szilágysági színjátszók közül. Október 30-án délelőtt az általános iskolások hat csapata mutatkozott be. A helyi Berekenye színjátszó csoport háromnyelvű előadása nyitotta meg a sort. A Lúdas Matyit románul kezdték, magyarul folytatták, és angolul fejezték be. A zsűri értékelése szerint a legjobbnak az idén ősszel megalakult szilágysomlyói magyar általános iskola diákjai bizonyultak a „Mátyás király lopni megy” című előadásukkal. Délután jöttek a középiskolások. Két első díjat osztottak: a nagybányai Fülemile csapatának (Németh László Elméleti Líceum) és a krasznai iskolacsoport Tinikomédiások csapatának. /Józsa László: Országossá fejlődött a szilágycsehi diákszínjátszó fesztivál. Szilágysomlyói, nagybányai és krasznai diákok vitték el a pálmát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

A hatalom kiadta a parancsot: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztásának kérdése lezárt ügy. A koalíciós partner, Markó Béla is hasonlóképpen nyilatkozott. Elismerte: a diákoknak igazuk van, amikor önálló egyetemet igényelnek. Azonban a Babes–Bolyait nem kellene szétválasztani. De akkor hogyan legyen önálló egyetem? Mintha egy újabb Petőfi–Schiller féle elterelő hadművelet körvonalazódna, állapította meg Németh Júlia, a lap munkatársa. Az RMDSZ nem hajlandó felvállalni a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét. Mintegy tíz évvel ezelőtt valakiknek a kezdeményezéséből sajtókampány indult. A cél a valamikori Bolyai Egyetem hitelét rontani és ezáltal az önálló magyar egyetem létének szükségességét kétségbe vonni. Az aláírók a Babes–Bolyai magyar tanárai képviselőinek adták ki magukat, hogy hamarosan kiderüljön: egészen más érdekkörök képviselői. A multikulturalitásnak elnevezett nacionalista diverzió kitalálóinak nagyon jól megfelelt. /Németh Júlia: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Elcsendesedett az élet Csernátonban, a Haszmann Pál Múzeum udvarán, véget ért a táborozási idény. Haszmann Pál, a múzeum és népfőiskola vezetője elmondta: elkészült a tavasztól késő őszig tartó táboraik számvetése, s idén több mint négyszázötven fiatal kapcsolódott be a népfőiskola tevékenységébe. A táborlakók a történelmi Magyarország minden vidékéről érkeztek, zömében erdélyiek voltak, de a Nyugatra szakadt magyarok leszármazottjai is eljöttek, elsajátítani elődeik népművészetét, megismerkedni a székely fafaragással, bútorfestéssel. A táborban két emlékjel készült el: a Nyergestetőn felállított nagyméretű fejfát a Magyarok Világszövetsége megrendelésére készítették el, a másik a rodostói székely kapu. Időközben a rádió-, mezőgazdaságigép- és kályhagyűjtemény is tovább gazdagodott, több száz régi tárgy került a múzeum tulajdonába. A Csernátoni Füzetek újabb számai is megjelentek. /Iochom István: Táborzárás a népfőiskolán (Csernáton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Brassai Sámuel házsongárdi sírjánál emlékeztek meg az ötvenhatos egyetemisták 49 évvel ezelőtti kivonulásáról, melynek nyomán elkezdődtek az októberi magyar forradalmat követő erdélyi perek. Az egyetemi ifjúság 1956-ban itt hallgathatta meg először Bartis Ferenc híressé vált Utószó című költeményét, melynek „és mégis élünk” refrénje hosszú ideig szállóigévé vált a fiatalok körében. A Málnási Ferenc és Pataki Enikő magyartanárok által szervezett rendezvényen – melyen diákok adtak elő korabeli hangulatot idéző verseket, köztük az Utószót – Bartis Ferenc, az Összmagyar Testület elnöke is jelen volt. /Csomafáy Ferenc: Ötvenhatosok szelleme a Házsongárdban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter kezdeményezésére a kormány tartalékalapjából mintegy 800 ezer új lejt utaltak ki a Hunyad megyei Déván működő Téglás Gábor Iskolacsoport számára. A dévai és a környező szórvány-magyar falvakban élő gyermekek, akiket nagyon erős asszimilációs hatás ér, most végre anyanyelvükön tanulhatnak. Jelenleg több mint 400 diák folytatja itt a tanulmányait. A közeljövő tervei között szerepel a bentlakások, műhelyek és különböző szakoktatást szolgáló termek kialakítása. A teljes iskola átadását a jövő év tavaszára tervezik. A Téglás Gábor nevét viselő intézmény létrehozásához a magyar kormány is anyagi támogatást nyújtott. /Kormányzati támogatás a Téglás Gábor Iskolacsoportnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Szükség van egy brüsszeli magyar lobbi-iroda megindítására, hogy bemutassa a kárpát-medencei magyar jogsérelmeket. Az új civil hivatal várományosa Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, az MPSZ választmányi elnöke. Megfelelő pénzügyi támogatás hiányában egyelőre csak alkalomszerű kiutazásokkal tartható fenn a lobbitevékenység. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, a romániai kisebbségi egyházak püspökeinek brüsszeli látogatása bebizonyította, hogy egy állandó brüsszeli iroda megindítására nagy szükség van. Nemcsak az erdélyi magyarokat sújtja a diszkrimináció, hanem a Vajdaságban és Kárpátalján is hasonló gondokkal küszködnek a magyarok. Az Európai Uniónak is érdeke, hogy a magyar kérdés rendeződjék. A püspökök szóvá tették, hogy a román állam nem semleges az egyházak közötti viszonyban. Köztudott, hogy az ortodox egyház kiemelt támogatást élvez immár 15 éve: nemcsak pénzt, hanem területeket, erdőket, gyárakat, épületeket kap soron kívül. Az egyházfők azt kérték, hogy az Európai Unió intézményei naprakészen ellenőrizzék a vallásfelekezeti szabadság megtartását. Megígérték, hogy naprakész tájékoztatást fognak küldeni a diszkriminációs ügyekről. Hazatértekor a delegáció levelet intézett Hozze Manuel Barroso bizottsági elnökhöz, kérve, hogy tartsák megfigyelés alatt a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását, illetve hogy a Romániáról szóló országjelentésben tegyenek említést az egyházainkat sújtó diszkriminációról. Sajnálatos, hogy az erdélyi magyar külpolitika nem elég erőteljes, állapította meg Szilágyi Zsolt. Számottevő erők, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a történelmi egyházak, a civil szféra az önálló intézményrendszer kiépítésében, a saját vagyon visszaszerzésében látják az erdélyi megmaradást, addig vannak olyan magyar politikusok Erdélyben, akik szerint Románia integrációjának a feltételek nélküli támogatása vezet közelebb a jóléthez. Hibás az RMDSZ feltétel nélküli hozzájárulása Románia integrációjához. Miután az Országgyűlés Gyurcsány Ferenc javaslatára feltétel nélkül elfogadja Románia csatlakozását, miután az RMDSZ feltétel nélkül támogatja Románia EU-integrációját, miután Gyurcsány Ferenc Bukarestben a román politikának, a román külpolitikai érdeknek mindenben kedvére tesz, jön a szenátusi elutasító szavazás a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. Még ezt a látszatautonómiát sem hajlandó elfogadni a román koalíciós többség. Ez a kis lépések politikájának a kudarca. /Makkay József: Többségi kormányérdek a magyar széthúzás. Szilágyi Zsolt: elengedhetetlen a brüsszeli magyar lobbytevékenység. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 7./

A tervekhez képest csökkentett műsorral kezdődik november 9-én a határon túli színházak budapesti vendégjáték-sorozata – tájékoztatott Goldschmied József programigazgató, hozzátéve: az Égtájak Iroda szervezésében hét éve sikeresen működő Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek program állandó létbizonytalansággal küzd. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, művészeti szaktanácsadó közlése szerint a mostani vendégjátékok sorát november 9-én a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Csehov Lakodalom című műve alapján színre vitt „örömszínháza” nyitja. Másnap a Béres László társulatigazgató rendezte, Scapin furfangjai című Molière-komédiát játsszák, amelyben kolozsvári és sepsiszentgyörgyi vendégművészek is szerepelnek. Az Újvidéki Színház november 20-án a kolozsvári Tompa Gábor által rendezett, Médeia-körök című Euripidész-feldolgozást mutatja be. A temesvári Csiky Gergely Színház zárja az őszi évadot november 29-én, Szép Ernő Lila ákác című művével, Verebes István rendezésében, illetve Christian Grabbe másnap bemutatott, 1829-es művével, a Don Juan és Faust című darabbal, amelyet Alexander Hausvater romániai származású, Kanadában élő rendező állított színpadra. /Guther M. Ilona: Létbizonytalansággal küszködik a rendezvény. Határon túli színházak – Vendégségben Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Országos viszonylatban a tanügyben dolgozók kéttizede nem szolidarizált a sztrájkolókkal. Nagyváradon számos iskola határolódott el a tanügyi dolgozók sztrájkjától. A munkabeszüntetés spontán elmaradását elsősorban az okozta, hogy a tanárokat nem fizetik a tiltakozó megmozdulás ideje alatt. Csíkszeredában csak a Nagy István Művészeti Gimnáziumban volt tanítás. Kovács János igazgató elmondta, hogy november 8-tól ők is sztrájkolnak. A pedagógusok körében felháborodást váltott ki, hogy Hargita megyében a tanfelügyelőség éppen a sztrájk idejére szervezett módszertani napokat. Temes megye egyetlen magyar nyelvű középiskolájában, a Bartók Béla Líceumban a diákokat előre értesítették a „kényszervakációról”. A magyar tagozatot is működtető Gerhardinum Katolikus Líceumban viszont folyt az oktatás. Szabó Péter igazgató elmondta, hogy az intézményben négy megyéből származó diákok tanulnak kollégiumi rendszerben és emiatt nem küldhetik őket haza a sztrájk idejére. A többi temesvári középiskolában és felsőoktatási intézményben sem általános a sztrájk. /Sztrájktörők színesítik az oktatók tiltakozó megmozdulását. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

Mihai Hardau Kolozs megyei prefektust jelölte a Demokrata Párt (PD) vezetősége az oktatásügyi miniszteri tisztségbe – Puskás Bálint RMDSZ-szenátor szerint nehéz lesz elfogadni a képviselőházban a kisebbségi törvényt a koalíció működése miatt, és javasolja a szövetség vezetőségének, hogy a tervezet elfogadását szabja a házelnökök leváltásának feltételéül. Puskás Bálint hangsúlyozta, ha a kulturális autonómiáról szóló részt törlik a tervezetből a képviselőházi vita során, az RMDSZ-nek többé nem kell a törvény. /Új jelölt az oktatási tárca élére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Vezetőt kellett cserélnie a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak ahhoz, hogy kiderüljön: Sepsiszentgyörgyön másfél éve létezik egy ifjúsági központ, de azt csak román diákok használhatták, a fiatalok többsége nem fért hozzá. A Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság élére a múlt hónapban nevezték ki az új vezetőt, Tischler Ferencet, aki a leltár átvételekor fedezte fel, hogy az intézményhez tartozik egy jól felszerelt ifjúsági központ is. Az új igazgató kiderítette, hogy a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Kollégium épületében, másfél évvel ezelőtt, egymilliárd lejes kormánytámogatásból rendezték be a központot, amelyet elvileg a diákok ingyen használhatnak. A tucatnyi nagy teljesítményű számítógépet, az internetet, a digitális kamerát, video-lejátszót és tévékészüléket csak a román kollégium diákjai használhatták, mert az intézmény kapusa más fiatalt nem engedett be az iskola területére. Tischler Ferenc felszólította az iskola vezetőségét, tegyék lehetővé, hogy minden érdeklődő fiatal látogathassa a központot, ellenkező esetben azt elköltöztetik az épületből. A megegyezés értelmében naponta az ellenőrző könyvecske vagy diákigazolvány felmutatásával minden háromszéki fiatal bejuthat a központba, és ingyen használhatja a felszerelést. /Bíró Blanka: Titokban tartották az ifjúsági központot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter átadta Calin Popescu Tariceanu kormányfőnek az Európai Bizottság figyelmeztető levelét, amelyet Oli Rehn bővítési biztos küldött. A levél nagy vonalakban megismétli az október 25-én ismertetett országjelentés következtetéseit, átveszi a figyelmeztető jeleket is. Az áruk szabad forgalmával kapcsolatos részben a levél sürgeti egy átfogó közbeszerzési törvény mielőbbi elfogadását, ellenkező esetben hátrányos helyzet alakul ki a kohéziós és strukturális alapok elosztásában. A levél hangsúlyozza, meg kel valósítani az adó- és illetékügyi európai tájékoztató rendszert. A levél kitér az igazságügy és belügyek fejezetére is: szigorítani kell az ellenőrző procedúrákat a határátkelőkön, továbbá egyértelmű bizonyítékokat kell felmutatni a korrupció elleni harcban. /Megérkezett az EB figyelmeztető levele. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Az Európa Tanács jogi bizottsága elfogadta Frunda György jelentését a nemzetről. Az RMDSZ-szenátor kérdőívet küldött az ET tagországainak arról, hogy mi az elképzelésük a nemzetről. Az országok többsége, nevezetesen 35 válaszolt. Erik Jürgens holland szocialista képviselő, aki jelentést írt a magyar státustörvényről, nem nagy szimpátiával közelítette meg a kisebbségi kérdést. Ő javasolta, hogy készüljön jelentés a nemzetről. A bizottság végül Frundát nevezte ki jelentéstevőnek. Adrian Severin, Rodica Stanoiu és a szlovákok arra szavaztak, hogy ne tárgyalják meg a nemzetről szóló jelentést. A néppárti frakció viszont támogatta Frundát. Severin 27 módosító javaslatot nyújtott be. Frunda a jelentése szerint a nemzeti kisebbségek többségükben úgy jöttek létre, hogy a határok változtak meg a fejük fölött, nem ők vándoroltak egyik országból a másikba. Ezt az ET-ben ki akarták venni, mert, úgy mondták, hogy ott vannak például a romák, a katalánok, akik fölött nem volt határ, és ez nem elfogadható. Hosszas vita után végül sikerült elfogadtatni azt a tételt, hogy a nemzeti kisebbségek többsége államalkotó tényező. A nemzetközi dokumentumokban eddig nem volt ilyen megfogalmazás. A jelentés úgy fogalmazott, hogy az Európa Tanács elfogadja a kollektív jogokat. Sok olyan állam van – Szlovákia, Románia, Törökország, Franciaország – amely nem ismeri el a kollektív jogokat. Ennél a cikkelynél vita volt és hajszálon múlt, hogy átment. Ugyancsak fontos dolog, hogy sikerült elfogadtatni a pozitív diszkrimináció fogalmát. Ennek a törlését kérte Adrian Severin. Frunda jelentésében az egyik cikkely megengedi az anyaországnak, hogy jogalkotásban is próbálja orvosolni a határain kívül élő nemzettársai sorsát. /Mózes Edith: Elfogadta Frunda György nemzetről szóló jelentését az ET jogi bizottsága. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Magyarország idegen fegyverekkel hatalomra segített pártállami kormánya sok mindent ígért, míg végül a demokratikus szocializmust a nyílt megtorlással váltotta fel. Kádárék bosszúhadjáratot viseltek a nemzet ellen. Ezek a perek is koncepciós perek voltak, Kádáréknak a gyerek is ellenség volt, ha ellene fegyvert fogott. Kádár János november 21-én – Haynauhoz foghatóan – úgy fogalmazott, hogy ,,Most semmiféle demokráciáról nem lehet beszélni; most kemények leszünk!” Később a Szovjetunió felajánlotta csapatai kivonását, Kádár János ezt visszautasította. A szovjet hadsereg mellett a nemzetellenes karhatalom lett a Kádár-kormány legfőbb támasza. A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom 1. ezrede a fővárosban november 8-án alakult meg, ÁVH-s tisztek alkották az állomány kétharmadát. November 21-re már 18 század szerveződött; 8 kizárólag volt belügyesből; vattakabátjukról csak pufajkásoknak nevezték őket. November 11-e után őket vetették be az ellenállók helyi csoportjai ellen. A honvéd karhatalom létrehozása november 30-ra fejeződött be. Budapesten 5500, vidéken 5000 főt számlált (75 százalékuk korábban is hivatásos katona, 5 százalék rendőr volt, míg 20 százalék a civilek soraiból jött). A karhatalmisták és a szovjet hadsereg együttes fellépése iszonyatosnak bizonyult: ők lőttek a tüntetők közé 1956 végén, illetve még 1957 elején is; Budapesten, Salgótarjánban, Miskolcon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Pásztón. Az ÁVH feloszlatását hiába hagyta jóvá Kádár kormánya, decemberre a politikai rendőrség 80 százaléka az egykori ÁVH állományából került ki. November első napjaitól nem csak a Szovjetunióba történő deportálások voltak folyamatosak, de az őrizetbe vételek és letartóztatások is. 13-án az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság tagjait, 33 személyt tartóztattak le, fogtak perbe, amelyben 10 halálos ítéletet mondtak ki. Decembertől jöttek a nagy letartóztatások, letartóztatták Gimes Miklóst, Bali Sándort, Rácz Sándort, a hódmezővásárhelyi sztrájkok szervezőit, Vaskó Andrást és Máté Istvánt. December 11-én törvényerejű rendelet jelent meg a halálos ítélettel járó statáriumról; másnap visszahozták az internálás intézményét és bevezették a gyülekezési tilalmat. December közepétől a kormány akasztatott is, mégpedig csupa kisembert. Miskolcon és Budapesten fegyverrejtegetés címén végezték ki Soltész Józsefet, illetve Minczér Józsefet. Ekkor ítélték el a Békés megyei Gyulavári községben szervezett megmozdulás résztvevőit: tizenkét személyt börtönbüntetésre, két személyt, egy fiatal lányt és egy katonatisztet halálra, az ítéletet 1957 februárjában hajtották végre. 1957. áprilisban 16, illetve 12 évi börtönbüntetésre ítélték az ÁVH vezetőit, Farkas Mihályt és Farkas Vladimírt, akkor, amikor egy munkás büntetése fegyverrejtegetés miatt halál volt. Fegyverrejtegetés címén többségükben munkásokat ítéltek el; áprilisban Kardos Lászlót, májusban Bibó Istvánt és Tildy Zoltánt tartóztatták le. A május 6-án kezdődő perben Eörsi István írót 8 évre, Angyal Istvánt halálra ítélték. Ebben a hónapban ítélték el a Rádió ostromában részt vevőket; júniusban a miskolci forradalmárokat. Egerben a Katonai Tanács 14 tagját ítélték el. Augusztusban az edelényi munkástanács tagjainak ügyét tárgyalták, és hét inácsi parasztembert végeztek ki, a nemzeti bizottság vezetőit. A forradalmi eseményekben való részvételük miatt a tiszti igazolóbizottság májusi jelentését követően 21 tisztet végeztek ki. 1957 januárjában újabb letartóztatások voltak (Háy Gyula, Zelk Zoltán, Lengyel Balázs, Tardos Tibor, Novobáczky Sándor, Lőcsei Pál, Gyurkó László); a Magyar Írók Szövetségét, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a művészeti szövetségeket pedig betiltották. Röpcédula, illegális sajtótermék, fegyver rejtegetése elég volt a halálos ítélethez. (Február elején emiatt végezték ki a Batonai testvéreket.) Január 19-én végezték ki Dudás Józsefet s Szabó Jánost. Február 18-án a Fővárosi Bíróságon kezdték meg a megtorlás egyik hírhedt perét. Gyilkosság és illegális sajtótermék megjelentetése volt a vád Tóth Ilona orvostanhallgató és társai, a Péterffy Sándor utcai kórházban berendezkedett ellenállók (Gáli József, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Bagó Gyula, Lukács József, Kéri Sándor, Kovács Ferenc, Mátéffy Csaba János, Obersovszky Gyula és Pribelszki István) ügyében. A halálos ítéletet Tóth Ilonán, Gönczi Ferencen, Kovács Ferencen, Gyöngyösi Miklóson június végén hajtották végre. Gáli 15 évet, Obersovszky életfogytiglant kapott. (Azóta több szakértő is megerősítette, nem bizonyított, hogy Tóth Ilona orvostanhallgatónő meggyilkolt volna egy sebesült ávóst.) Kádár szerint legalább 400–500 ellenforradalmár-gyanús személyt kell összeszedni, Földes László még többet: néhány ezret szeretett volna lefogva látni. A statisztikák szerint január és február közepe között 559 személyt internáltak, február 16.–március 16. között 2652 személyt. Miskolcon Mikulás Gábor és társai tárgyalása volt – az ítélet rendkívül súlyos, öt személyen végrehajtották a halálos ítéletet, a többiek életfogytiglanit, 5, 15, 10, 7, 3, illetve 1 év börtönbüntetést kaptak, 400-an kerültek börtönbe és 10 000-től vették vissza a rendfokozatot. Tizennyolc író – többségében a népi írók – levélben fordult Kállai Gyulához a letartóztatott írók: Varga Domokos, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Tóbiás Áron, Déry Tibor, Háy Gyula és Zelk Zoltán érdekében, ennek ellenére az íróperekben évekre szóló börtönbüntetéseket szabtak ki. Kivégezték Prezsmayer Ágostont, aki Maléter összekötője volt a Kilián laktanyában. A kommunista pártok november 12–19-i moszkvai tanácskozása idején ítélték el Déryéket, letartóztatták Ádám Györgyöt és Kosáry Domokost, utóbbit a katonai bíróság 1958. június 18-án 4 évi börtönre ítélte. November–decemberben kivégezték a Széna téri és a Corvin-közi felkelők vezetőinek egy részét: Ekrem Kemalt, Bán Róbertet, Iván Kovács Lászlót, Pálinkás őrnagyot, aki kiszabadította Mindszentyt. Ítélet született Földes Gábor és 12 társa ügyében (Földes színész-rendező, Gulyás Lajos lelkész, Tihanyi Árpád tanító győri ávéhásokat mentettek meg!); súlyos börtönbüntetéssel zárult a Központi Munkástanács vezetőinek pere, és tisztázatlan körülmények között december 21-én a Gyorskocsi utcai vizsgálati fogságban meghalt Losonczy Géza. 1958. január 18-án megtörtént a vádemelés Nagy Imre és társai ellen. Röviddel előtte végezték ki Brusznyay Árpád tanárt, aki a veszprémi Nemzeti Bizottságnak volt az elnöke. A hatalom továbbra sem válogatott. Február elején halálra ítélték majd kivégezték Renner Pétert. A Nagy Imréék perében hozott júniusi ítéletig halálra ítélték a Csepeli Nemzetőrség parancsnokát és társait, két tisztet, egy honvédet, egy mérnököt, egy bányászt és egy csapost: a nagytétényi Nemzeti Bizottság és Nemzetőrség vezetőit, egy csepeli munkás két gyilkosát, Balogh Lászlót és társait; az óbudai katonai ellenállás három tisztjét; április 24-én kivégezték a Nagy Imre-per vádlottját, Szilágyi Józsefet. Emellett számtalan súlyos ítélet született Sándor András, Lőcsei Pál, az esztergomi Nemzeti Tanács és munkástanácsok tagjai, a Honvéd Kórház vezetői, Kéri József, Győr-Sopron megye főügyészének ügyében. (…)(részlet) /Lipcsey Ildikó: Ötvenhat után: Megtorló szervezetek, koncepciós perek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

A Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetsége és az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság Sepsiszentgyörgyön egy rendezvénysorozat záróakkordjaként emlékezett az 1956-os szabadságharc bukására. Az idős korral dacolva gyalog járták végig a város temetőit, kilenc elhunyt bajtársukra emlékezve: Balázsy Károly Pálra, Csákány Zsigmondra, Erőss Jánosra, Ferenczy Árpádra, Hosszú Gyulára, Jancsó Sándorra, Szász Sándorra, Szász Gergelyre és Veress Pálra. Minden sírnál röviden megemlékeztek a forradalmi megmozdulások révén börtönbe juttatott bajtársak életéről. Délután Török József elnök köszöntötte a meghívott dr. Kiss Tamást, a magyarországi Politikai Foglyok Szövetségének alelnökét, majd elmondta, hogy a jövőben tartandó 50 éves évfordulóra való felkészülés jegyében szervezték meg az idei tartalmas rendezvénysorozatot. Dr. Kiss Tamás felelevenítette a szegedi egyetemista ifjúsági szervezet megalakítását. Elmondta: csak Budapesten mintegy másfélezer áldozata volt a forradalomnak. Végezetül pedig levetítették a Corvin-köz című filmet. /Gazda Zoltán: „Kövér tankok teremtenek nyugalmat” = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 11./

A támogatási időzítés miatt összevont kötetben jelent meg a 2004-re és 2005-re vonatkozó Romániai Magyar Évkönyv. A kiadványsorozat ötödik tagját november 9-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság székhelyén Horváth Réka politológus mutatta be. A több mint nyolcszáz oldalas évkönyv követi elődeinek célját: ízelítőt ad a romániai magyar társadalomtudományokat foglalkoztató témákból. Az első fejezet a politikatudományoké, a második: adatok gazdasági kérdésekről, a regionális fejlesztésről, az ifjúsági szervezetekről, állam és egyház viszonyáról. A harmadik részt a szerkesztők az oktatásnak szentelték. A negyedik fejezetben esettanulmányok szerepelnek (pl. ipari parkokról, az aradi Szabadság-szoborról, a romániai privatizációról stb.). Az utolsó rész kronológiát, dokumentumokat tartalmaz 2004 és 2005 hazai közéletére vonatkozólag. Bodó Barna, a sorozat mindenese és egyik szerkesztője szerint ez az évkönyv, elődeitől eltérően, már nem csak az egyszerű számbavételt szolgálja, hanem elemez is. A kiadvány 32 szerzője 37 témát dolgozott fel a politikatudományok, gazdaság, oktatás, kutatás, kultúra, műemlékvédelem, szociológia, ifjúság és sport területéről. /Ördög I. Béla: Megjelent a Romániai Magyar Évkönyv 2004–2005. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Incidensek nélkül zajlott le november 10-én Kolozsváron a Főteret több mint egy évtizede megcsúfító régészeti kutatóárkok betömése. Az eseményen megjelentek Emil Boc polgármester, illetve Boros János és Adrian Popa alpolgármesterek, valamint az Erdélyi Történelmi Múzeum képviselői. A „civil” tiltakozások, amelyek rémétől a hatóságok megijedtek, és erre hivatkozva a szeptember végére tervezett gödörtömést elhalasztották, elmaradtak. A polgármester elmondta: egyelőre csak a nagyobbik gödröt tömik be, az alig néhány hónapja született, a Mátyás király szobrához még közelebb eső kutatóárkot, amely egy római piactér maradványait őrzi, konzerválni szeretnék. A tervek szerint ezt a területet üveglappal fedik majd le, belülről megvilágítják, és a leletek eredetét ismertető táblákat helyeznek el – közölte Boc. /F. I.: Betömték a kolozsvári főtéri gödröt. A régészeti ásatás egy részét megőrzik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

November 5-én adták át Budapesten, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a protestáns kultúra és tudomány kiemelkedő műveléséért járó elismerést, a Károli Gáspár-díjat. Az idei kitüntettek között szerepel Sipos Gábor levéltáros, egyetemi docens is. Laudációt mondott Kósa László akadémikus. Dr. Sipos Gábor történész, levéltáros, egyetemi docens /sz. Érszodoró, 1951/ a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát 1970–1974 között végezte. Három évig Noszolyon románul tanított történelmet. 1977-ben került levéltárosnak az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltárába. 1998-ban a Szegedi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. Ugyanebben az esztendőben kapott docensi kinevezést a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Középkori Tanszéke történelem–könyvtár szakára. Oktatói munkájának fontos része a román egyetemen tanuló magyar diákok számára tartott magyar nyelvű órák tartása. Elsősorban művelődéstörténeti tárgyakat, könyv- és nyomdatörténetet, levéltártant, könyvtártörténetet, illetőleg magyar történelmi áttekintést ad elő, továbbá levelező tagozaton egyetemes középkort oktat. Figyelmét eleinte a középkor kötötte le, szakdolgozatát a kolozsmonostori konvent hiteleshelyi tevékenységéből írta. Doktori értekezését a református főkonzisztórium kialakulásáról írta. Szaktanulmányai mentalitástörténettel, iskolatörténettel, egyházközség-történettel, köztük az elenyészett román református eklézsiákkal, templomtörténettel is foglalkoznak. Levéltárosi pályájához híven rendszeresen jelentet meg forrásokat, értékes kéziratokat. Eddig négy önállóan vagy társszerzőkkel írt könyve, ugyancsak négy, szintén munkatársakkal együtt gondozott forráskiadványa jelent meg. A magyar mellett, románul, németül és franciául napvilágot látott szaktanulmányainak száma meghaladja a hetvenet. Tagja a kicsiny erdélyi magyar történészcsoportnak, amely fölélesztette az erdélyi református egyháztörténet-írást. Sipos Gábor az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. /Kósa László: Sipos Gábor Károli Gáspár-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

November 12-én Nagyenyeden, a Vártemplomban lépett fel a Protestáns Teológiai Intézet Énekkara, a BBTE Református Vallástanárképző Karának zeneszakos hallgatói és a kolozsvári diákok alkalmi zenekara. A bevezető áhítatot dr. Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora tartotta. A 40 tagú teológiai vegyes kar és a 23 tagú zenekar dr. Kovács László Attila teológiai tanár bibliai szövegre írt kantátáját (Kő-kantáta) adta elő. /Bakó Botond: Kórushangverseny a Vártemplomban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

A régióban a bányaipar hanyatlásával megszűnt a geológiai kutatás, a szakemberek szétszéledtek. A geológusok azonban továbbra is szeretik a szakmájukat, ezért találkoznak évente. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozót nemrég tartották Csíkszeredában. Zólya László, a találkozó egyik főszervezője mesélte, hogy 1997–98-ban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozó geológusok szervezték meg az első találkozót, akkor még elsősorban a székelyföldi kollégáknak. Azóta minden évben megrendezik a már komoly szakmai fórummá vált és nemzetközivé szélesedett konferenciát. Az első öt évben Sepsiszentgyörgy adott otthont a találkozónak, idén második alkalommal Csíkszeredában, a Sapientia Egyetemen beszélték meg a szakmai kérdéseket a résztvevők. Több anyaországbeli és távolba szakadt kolléga is eljön. A plenáris ülésen bemutatott hat előadás, valamint a tudományos ülésszakokon előadott 29 dolgozat a Székelyföld geológiájával, a környezetvédelemmel foglalkozott. A VII. Székelyföldi Geológus Találkozó szervezői között szerepel a Pro Geologia Egyesület, amelyet nemrég jegyeztek be Csíkszeredában. Zólya László beszámolt arról, hogy az a geológus találkozónak és más rendezvényeknek háttérintézménye lesz. 1878-ban jelent meg a Székelyföld geológiája és geológiai térképe című kiadvány. Ezt követően nem jelent meg átfogó geológiai kötet a Székelyföldről. Az itteni geológustársadalom egy részének régi álma, hogy kiadjon egy könyvet a XXI. század ismeretszintjén erről a vidékről. A kötet összeállításához, a pályázáshoz háttérintézményre van szükség. A másik cél: Székelyföld kőzet- és ásványvagyonából reprezentatív kiállítási anyag összegyűjtése. Tervezik szakkönyvtár létrehozását is. /Takács Éva: A geológus szakmát nem lehet figyelmen kívül hagyni. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

Nagyszalontán a hét végén roma fiatalok egy csoportja garázdálkodott a város több szórakozóhelyén. Az Oázis diszkó rendfenntartója nem engedett be a szórakozóhelyre öt-hat romát. Emiatt a felbőszült fiatalok rövid időn belül tizenöt társukkal érkeztek vissza a helyszínre. A diszkóba erőszakkal behatoló csoport tagjai összetörték a bútorokat és az ablakokat, arra kényszerítették a pénztárost, hogy adja át a mintegy hétmillió régi lejre rúgó aznapi bevételt. A garázdálkodók átruccantak a másik szórakozóhelyre. A romák itt is szétverték a berendezést, tönkretettek egy személygépkocsit, továbbá súlyosan bántalmaztak három személyt. A randalírozók mindegyike helybeli lakos, és valamennyit azonosították, csakhogy egyiket sem találták otthon, mivel a történtek után elbujdostak a hatóságok elől. /R. Sz.: Vandál támadás az Oázisban. Nagyszalonta. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./