Hitből újjáépült gyülekezeti ház Vajdán
Szombat délben felavatták Biharvajdán a Dobozy Mihály egykori kurátor nevét viselő református gyülekezeti házat. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István püspök volt az igehirdető, az eseményen számos németországi és hollandiai vendég is részt vett.
Egyházközség-történeti, de talán nem túlzás településtörténeti napként említeni az elmúlt szombatot, amikor Biharvajdán felavatták a reformátusok gyülekezeti házát. A már jólesően napsütéses időben a templomban kezdődött az ünnepség, ahol Csűry István királyhágómelléki püspök a Példabeszédek könyvéből idézett prédikációja elején: “Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt! A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.” Egyebek mellett kifejtette: manapság fényárban úszik a világ, de az aranynál és a csillogásnál többet ér az értelem és a bölcsesség. Szembe kell nézni azzal, hogy Isten életmegtartó erejét konkrét formában adja, ehhez kell az emberi “fogadókészség” – ezt az életmegtartó erőt ismerték fel Vajdán, ahol rendbe tették a gyülekezeti házat. A püspöki szavakat a falu korábbi lelkésze, Balogh Barnabás, ma a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkészigazgatója összegezte és fordította le a külföldi vendégek számára, hiszen igen számosan érkeztek a vajdaiak támogatóinak képviseletében Hollandiából és Németországból. Az egyházközség ifjainak verses-énekes műsora után Kondor Endre helyi lelkész köszönte meg a püspöki szolgálatot, köszöntötte a vendégeket, majd kitért arra, hogy az ünnepi nap megállás, visszatekintés és összegzés ideje is egyben, hat év munkáját tekintve.
Mi végre?
A legfontosabb szempont szerinte: hogyan és miből újult meg az épület? A válasz: hitből! Úgy, ahogyan annak idején az eredeti, Árpád-kori vajdai templom épült, mely őrzi a hitvalló ősök kezenyomát, illetve minden nemzedékét, mely valamit hozzátett. Felidézte, hogy a helyiek által csak “klub”-nak emlegetett, a község tulajdonában volt épület felújítása során többen és sokszor feltették a kérdést: mi végre és miért az egyháznak kell a munkálatot elvégeznie? (Tudomásunk szerint egy tulajdon-csere alapján került a községi ingatlan az egyházhoz – szerz. megj.) Ez a ház a falué volt és a falué marad, a tervezett feladatát pedig azért kell ellátnia, mert “Jézus ezt bízta ránk”, válaszolt ezúttal mindenki előtt Kondor Endre, utalva hogy a gyülekezeti házban szociális konyha működtetését tervezik. Eztán hosszan sorolta a kül- és belföldi támogatókat, köszönetet mondva nekik. Az istentiszteletet az énekkar szolgálata zárta, mely Völgyesi Rozália kántor vezetésével a “Jöjj, mondjunk hálaszót…” kezdetű” záróének első szakaszát a vendégek tiszteletére németül és hollandul is elénekelte.
Patrónus névadó
A sokadalom a templomból a gyülekezeti ház elé vonult, ahol az utcán állva Dénes István Lukács, a Bihari Egyházmegye esperese gratulált a helyeik munkájához, ismertetve, hogy az épület névadója, Dobozy Mihály 1744-ben szerzett birtokot Vajdán, családjával együtt az egyház patrónusa lett, 1750-ben választották a Tiszántúli Egyházkerület főkurátorává (főgondnokává), amit haláláig, 1774-ig ellátott, munkásságával példát adva a mai gondnokoknak. A névtáblát Kondor Endre, Garnai Sándor egyházmegyei főgondnok, illetve Jaap Doedens, az egyik támogató, a hollandiai Fundament alapítvány képviseletében leplezte le. A gyülekezeti ház udvarára vonultunk tovább, ahol az esseni (Németország) Wulf Carstensen idézte fel, hogy 12 esztendeje hallottak először a vajdai gyülekezetről, azóta számtalan kamion érkezett tőlük ide adományokkal, haza pedig ugyancsak “kamionnyi” emlékekkel tértek vissza. A gyülekezeti házat az összefogás eredményének nevezte, ehhez a gondolathoz csatlakozott Johannes Heun esseni lelkész is, majd Wout van de Water, a hollandiai Hulp Oost Europa alapítvány képviseletében arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen épületet fenntartani és működtetni egyben felelősség is. Jaap Doedens – magyarul elmondott – beszédében a tervezett szociális konyhára utalva az ige és a kenyér kapcsolatát emelte ki, kifejtve: az együtt étkezés során a szívek is megnyílnak.
Négy nemzeti avatószalag
Láthatóan be nem tervezett és kisebb derültséget keltő mozzanatként a Vajdán szintén otthonosan mozgó Truus van der Zee asszony javaslatára megtapsolták Kondor Erzsébet lelkész-feleséget, mint aki szintén sokat tett az eredményért. Kelemen Zoltán, Biharfélegyháza község polgármestere tréfásan-önkritikusan bevallotta: az elmúlt hat évben nagyon sokminden változott itt, ellentétben az ő szónoki kvalitásaival, így csak röviden gratulált a felújított ingatlanhoz, hozzáfűzve, hogy amikor egyik munka befejeződött, megkezdődik egy újabb. Máté József főgondnok a gyülekezet ajándékait adta át a lelkésznek és feleségének, majd újabb ünnepi momentum következett: a világi és egyházi elöljárók átvágták a négy nemzet (magyar, holland, német, román) nemzeti színeiből összeállított avatószalagot. Mindez jelképezze egyben az épület birtokbavételt, mert “ami a miénk volt, most is az”, mondta utolsó felszólalóként Balogh Barnabás, aki bevallása szerint továbbra is vajdainak tartja magát, és arra kérte falustársait, hogy “hangolódjanak az örömre”. Környékbeli lelkészek – Szabó Zsolt (Félegyháza), Pál László (Paptamási), Varga Botond (Szalárd), Jakó Sándor (Jankafalva), Zabán Bálint (Kisszántó) – mondtak ezután rövid köszöntőket, majd a püspöki áldással zárult az ünnepség. Nem maradt más hátra, mint a gyakorlati birtokbavétel, melynek során mindenkit ebédre vártak a Dobozy Mihály Gyülekezeti Házba.
Rencz Csaba / erdon.ro

Ezt sodorta veszélybe az új ukrán oktatási törvény – A magyar nyelvű oktatás története
A második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján már 1945-ben elkezdődött a magyar tannyelvű iskolai oktatás, amely a legfontosabb szerepet játszotta abban, hogy a kárpátaljai magyarság a megpróbáltatások ellenére erős nemzeti közösségként élte túl a szovjet birodalmat.
A háború utáni rövid átmeneti időszakot követően Kárpátalján az 1945-1946-os tanévben csaknem száz – 82 elemi és 16 hétosztályos – iskolában indult meg az oktatás magyarul 11 700 tanulóval, az egységes szovjet oktatási rendszer szabványai szerint. A magyar gimnáziumi (középiskolai) oktatást a megszálló szovjet hatóságok betiltották. Ugyancsak 1945-ben kezdte meg működését Ungváron az idén megszűnt magyar tankönyvszerkesztőség.
Az 1951-1952-es tanévben a magyar iskolák között először haladta meg a hétosztályos iskolák (55) száma az elemiekét (46). A magyar tannyelvű tízosztályos középiskolai oktatás 1953-ban indult be négy magyarlakta településen, miután kárpátaljai magyar értelmiségiek Moszkvánál kérvényezték az anyanyelvű oktatás bővítését. A következő évben kilencre nőtt a középiskolák száma.
A magyar iskolákban tanulók orosz nyelvtudásának alacsony színvonalára hivatkozva orosz és ukrán nyelvű osztályokat indítottak a legnagyobb magyar iskolákban (ezt a módszert Kárpátalján a két világháború között a csehszlovák hatóságok is alkalmazták színmagyar települések iskoláiban). Az 1966-1967-es tanévben a magyar tannyelvű iskolák egynegyedében voltak párhuzamos orosz és ukrán osztályok, nagyobbrészt a magyar többségű Beregszászi járásban. A tendencia folytatódott, így 1989-re csak 50 tisztán magyar tannyelvű iskola maradt.
Igen nagy jelentősége volt a magyar oktatás fejlődését tekintve, hogy 1963-ban az Ungvári Állami Egyetemen (UÁE) megnyílt a magyar filológiai tanszék, amely amellett, hogy felkészült magyartanárokkal látta el az iskolákat, a kárpátaljai magyar értelmiségi képzés bázisintézményévé vált. A kárpátaljai magyar középiskolákból az 1960-as években kikerült végzősök egy része az UÁE-n kívül a szovjet nagyvárosok legjobb egyetemein tanult tovább. A magyar érettségizők többsége számára azonban leküzdhetetlen akadályt jelentett a kötelező orosz vagy ukrán írásbeli egyetemi felvételi vizsga. Ezért valóságos mérföldkő volt a kárpátaljai magyarság életében, hogy 1973-ban a Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) későbbi alapító elnöke által indított aláírásgyűjtés hatására Moszkva engedélyezte a magyar nyelvű felvételizést az UÁE-n. Már ebben az évben a magyar iskolák mintegy 130 végzőse jutott be különböző szakokra, a felsőoktatási intézmény számukra egyéves kötelező felzárkóztató orosz nyelvi kurzust indított.
A magyar nyelvű egyetemi felvételizés lehetőségének köszönhetően jelentősen megnőtt a kárpátaljai magyar diplomások száma, és megerősödött a magyar értelmiség. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy Ukrajnában 1989-ben a kárpátaljai magyarság hozta létre másodikként, a határon túli magyar közösségek közül elsőként független politikai érdekvédelmi szervezetét, a KMKSZ-t.
A Szovjetunió utolsó éveiben növekedésnek indult a kárpátaljai magyar iskolák száma, és 1991-re elérte a 88-at. A függetlenné vált Ukrajna tovább működtette a megörökölt szovjet oktatási rendszert, amelynek nemzeti szellemű átállítása közel tíz évig tartott, a rendszeres tankönyvkiadás is csak 2000-től indult meg. A magyar iskolákban a legnagyobb, máig megoldatlan problémát az ukrán nyelv oktatása jelentette. Tizenöt évig nem volt sem tanterv, sem tankönyvek az ukrán tanításához, nem álltak rendelkezésre – és kellő számban ma sincsenek – képzett tanárok. A jelenleg működő mintegy száz magyar tannyelvű iskolában több mint 16 ezer diák tanul.
Nagy előrelépést jelentett a magyar oktatás terén, hogy 1993-ban elindult a Nagyberegi Református Líceum, amit további öt egyházi líceum – három református, egy-egy római és görögkatolikus – középiskola alapítása követett. Ezek a magyar oktatás zászlóshajói, végzőseik több mint 90 százaléka folytatja tanulmányait ukrajnai és magyarországi felsőoktatási intézményekben.
A kárpátaljai magyarság történetének egyik legnagyobb vívmánya, hogy 1994-ben Beregszászon megalakult a ma II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának nevezett, nem állami felsőoktatási intézmény, amely mostanra a kárpátaljai magyar szellemi, tudományos és művelődési élet fellegvára lett. Ezzel teljessé, az óvodától a felsőoktatásig terjedővé vált a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás rendszere. Ezt sodorta most végveszélybe az új ukrán oktatási törvény.
Az ukrán parlament által szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvény a közoktatás korszerűsítését tűzi ki célul 2018 szeptemberétől bevezetendő reformokkal, egyebek közt 11-ről 12 évre emelve a kötelező elemi, általános és középfokú oktatás időtartamát, s a jelenlegi 22-ről 9-re csökkentve a tantárgyak számát. A törvény jelentős autonómiát ad az iskoláknak, és béremelést ír elő a pedagógusok számára. A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye kimondja: Ukrajnában az oktatás nyelve az államnyelv. Ennek megfelelően a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban, így az 5. osztálytól felfelé, az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul oktatnak majd. Ez a rendelkezés az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit. A törvény éles vitát váltott ki belföldön, de az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország is tiltakozott a nemzetiségek anyanyelven történő oktatásának tervezett visszaszorítása ellen. hirado.hu

SE TANKÖNYV, SE MUNKAFÜZET (TILTOTT SEGÉDANYAGOK A TANTEREMBEN)
Megalázó, hogy az oktatási minisztérium nem bízik abban, hogy a tanítók, tanárok ki tudják választani, milyen segédanyagok használatával segíthetik a tananyag jobb megértését, begyakorlását, ezért minden ilyen nyomtatvány használatát betiltotta, ott pedig, ahol nincs tankönyv, egyetlen eszköz sem áll rendelkezésre a kötelező tanterv követésére – panaszolták a háromszéki pedagógusok a múlt héten tartott módszertani körökön.
A tankönyvhiány leginkább a magyar nyelvű III. és IV. osztályt érinti, ezért a kialakult helyzetről a főtanfelügyelő mellett az említett osztályokban tanítókat és a magyar elemi oktatásért felelős tanfelügyelőt kérdeztük. Kiss Imre főtanfelügyelő diszkriminatívnak tartja, hogy az oktatási minisztérium nem mentette fel a segédanyagok használatának betiltása alól azokat az évfolyamokat, ahol nincsenek tankönyvek, ez elsősorban a magyar tagozat harmadik és negyedik osztályait érinti, másrészt nem bízik abban, hogy gyors eljárással engedélyeznék a meglévő kiadványok új módszertan szerinti használatát, annak ellenére, hogy az útmutatókat már közzétette a szaktárca.
A megyei tanfelügyelőség elküldte az oktatási minisztériumnak a magyar tagozat hiányzó tankönyveinek listáját, és kérte a kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság közbenjárását a helyzet orvoslására.
A szóban forgó intézkedés a legtöbb tantárgy esetében hátrányt jelent, mert lassítja az oktatást, ha mindent fel kell írni a táblára, ha nem használhatnak példatárakat, a korosztályoknak megfelelően választott szövegekkel megszerkesztett munkafüzeteket, de a tankönyv nélküli magyar III. és IV. osztályokat a többinél is hátrányosabban érinti a segédanyagok betiltása. A kialakult helyzetről a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum említett osztályait tanító pedagógusokat kérdeztük. A beszélgetésen részt vett: Sebő Erika, Albert Erika, Ambrus Sánta Edit, Szabó Gizella és Forró Viola.
A tanítók egybehangzóan megfogalmazták: megalázó, hogy húsz-harminc éves tapasztalatuk nem elegendő ahhoz, hogy megbízzanak bennük, hisz ők kizárólag a gyermekek fejlődését elősegítő segédanyagokat használnak, ráadásul az elemi osztályokban ezek a kiadványok az új tantervekkel párhuzamosan jelentek meg, szerzőik egy része ugyanaz, mint akik a tankönyveket írták, az oktatási minisztérium jóváhagyása is szerepel ezeken, mégsem használhatják őket. Vajon azt is ellenőrizni fogják, amit a tankönyvek hiányában otthon szerkesztenek meg, állítanak össze a sok év alatt összegyűjtött sok polcnyi értékes anyagból? – kérdezik.
Egyesek elmondták, több mint húsz éve vannak a pályán, de soha olyan nehéz tanévük nem volt, mint tavaly, amikor először kellett mindent tankönyv nélkül tanítani a III. osztályban, rengeteg pluszmunkát jelentett, s lám, idén is ugyanazzal szembesülnek, egyedül román nyelvből kaptak tankönyvet. Megjegyezzük, a kisebbségek számára írt román tankönyvet ugyanazok írták, akik a munkafüzetet szerkesztették, az oktatási minisztérium jóváhagyása is szerepel rajta, mégis tiltólistára került ez is.
Beszélgetőtársaink elmondták: a gyermekeknek minél többet kellene önállóan dolgozniuk, elrabolt idő, ha a segédanyagok hiányában mindent fel kell írni a táblára, ráadásul az otthoni gyakorlásra is több lehetőség van, ha használhatnak munkafüzetet. A tanítók azt is kifogásolták, hogy bár sok tantermet felszereltek interaktív táblákkal, saját költségen végeztek tanfolyamot, hogy megtanulják ezek használatát, de ahol nincs tankönyv, se digitális változata, mostantól fölöslegessé válnak ezek, ha nem vihetnek be a tanórákra ilyen kiegészítőket. Minősíthetetlen, ami most történik, nem a gyermekek érdekeit szolgálja, és egészen biztos, hátrányt jelent diákok és pedagógusok számára is, hogy megfosztják őket a korszerű oktatás eszközeitől – mondották.
Kocsis Annamária, a háromszéki magyar elemi oktatásért felelős tanfelügyelő szerint emberfeletti teljesítmény felkészülni tankönyv és segédanyag nélkül az órákra, ráadásul a harmadik és negyedik osztályban, amikor a gyermekekben kialakul az olvasási technika és a szövegértés, nagy szükség lenne, hogy otthon szakszerűen összeállított szövegek alapján gyakoroljanak a diákok, ezért is jelent igen nagy hátrányt a tankönyvhiány. A szakember elmondta, vannak tantárgyak, mint az ének, természetismeret, rajz és még jó néhány tárgy, ahol a gyakorlat és a tereptapasztalat többet ér a tankönyvnél, de az írás, olvasás és számolás tekintetében a tankönyvekre és a jól szerkesztett segédanyagokra is szükség van. Sajnálja, hogy az ország egyes vidékein megjelent szemétkiadványok miatt a minisztérium mindent betiltott, úgy véli, a magyar segédanyagok jó minőségűek, követik a tantervet, és valóban segítséget jelentenek diáknak, tanárnak egyaránt. Szerinte a magyar pedagógusok tudatosan és jól választottak tankönyveket és segédkiadványokat, sajnálja, ha ezeket most nem használhatják.
Az oktatási tárca erre a hétre ígérte, hogy az Országos Felmérési és Vizsgaközpontot felruházza az oktatási segédanyagok jóváhagyásának feladatával, a kiadók ezután jelentkezhetnek kiadványaik engedélyeztetéséért, a végső rábólintásig ellenben tiltott mindenfajta segédanyag használata, amiről az érintetteknek annyi tudomása sincs, hogy az otthon összeállított feladatlap szerepel-e a tiltólistán.
Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

A vártnál lényegesen kevesebben választották a szakiskolát a kilencedikesek közül Hargita megyében
A meghirdetetthez képest százzal kevesebb tanuló iratkozott be a Hargita megyei szakiskolákba: a 2017-2018-as tanévet így a betervezett 834 helyett összesen 731 szakiskolai diák kezdte meg a megyében, 30 osztályban. Ráadásul az alacsony gyermeklétszám miatt az osztályok közül többet kénytelenek voltak összevonni, így sok esetben egy osztályban két különböző szakmát tanuló csoport jár.
Véglegesítették a múlt héten a szakmai oktatás Hargita megyei beiskolázási adatait, amelyeket a Hargita Megyei Tanfelügyelőség rendelkezésünkre bocsátott. A kimutatásuk szerint a meghirdetett 834 szakiskolai helyre a tanév elejére 731-en jelentkeztek, azaz 100-zal kevesebben a tervezettnél, a csíkszéki szakiskolákba 50-nel kevesebben választották a szakiskolai képzést: az elvárt 336 diák helyett mindössze 286-an.
A tanfelügyelőség táblázatában ugyanakkor feltüntették még a roma gyermekeknek szánt helyek számát is. Az összesítésből kiderült, hogy a megye iskoláiban fenntartott 27 helyükből, 22-öt töltöttek be cigány nemzetiségű tanulók. Továbbá külön jegyezték a csíksomlyói Szent Anna Speciális Szakközépiskola beiskolázási adatait is, amelyekből kiolvasható, hogy 48 helyet biztosítottak az asztalos, valamint a textilipari szakra, de végül mindössze 13-an iratkoztak be ezekre.
Népszerű és népszerűtlen szakok
A csíkszeredai szakiskolák közül a Kájoni János Szakközépiskola, a Kós Károly Szakközépiskola, valamint a Székely Károly Szakközépiskola meghirdetett pincér, víz- és gázszerelő, autószerelő, valamint autóbádogos és autófestő szakjai bizonyultak a legnépszerűbbnek, hiszen annyi diák jelentkezett ezekre, hogy 28-as, azaz teljes létszámú osztályokat tudtak indítani ezeken a szakokon. Szintén teljes osztály indulhatott a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola pék- és sütőipari szakján. Kevésbé népszerűnek bizonyult a balánbányai Liviu Rebreanu Szakközépiskola pincér és élelmezési eladó szakja, mert erre nem iratkozott senki, ugyanez a helyzet a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola hegyvidéki gazda szakján. A csíkszéki szakiskolák többi szakjaira éppen annyian jelentkeztek, hogy szakmánként félcsoportokat alakítottak ki, többnyire 14-es létszámmal, esetenként ezeket kénytelenek voltak összevonni egy osztályba.
A szakközépiskolát részesítik előnyben
Bálint Gabriella, a Venczel József Szakközépiskola igazgatója megkeresésünkre elmondta, a legnagyobb érdeklődést a pék- és sütőipari szak iránt tanúsítanak a diákok, ezt a szakot minden évben el tudják indítani, az asztalos szak iránt csökkent az érdeklődés, ebben az évben csak egy féllétszámú osztályt tudtak indítani, így összevonták a szintén félcsoportos erdész szakkal. Mint megtudtuk, az erdész szakot új képzésként hirdették meg a szakiskolában, és úgy tervezték, hogy jövőre kertész szakot indítanának, és évenként felváltva oktatnák hol az egyik, hol a másik szakot.
Az érdeklődés kapcsán elmondható, hogy még mindig az elméleti osztályok telnek be előbb, a szülők valamilyen oknál fogva a szakközépiskolát részesítik előnyben a szakiskolával szemben, talán azért, mert úgy gondolják, hosszú távon jobb lehet, ha a gyermeknek megvan a 12 osztálya, és kapnak egy technikusi diplomát, akkor is, ha nem lesz sikeres az érettségijük – magyarázta az igazgató.
Vízi István, csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola igazgatója a következőképpen vélekedett: vidéken az az irány figyelhető meg, hogy egyre több tanuló választja inkább a városi tanintézeteket, kevesebben maradnak a helyi iskoláknál. Az alcsíki szakiskolába idén mindössze egy összevont osztály indult két külön csoporttal úgy, hogy a szakórákat külön tartják a hegyvidéki gazda, illetve a pincér és élelmezési eladó szakosok számára.
Iskola után lehessen elhelyezkedni
„A Kós Károly Szakközépiskola által kínált szakokra nagyon jó volt a jelentkezés, a három képzés közül a víz- és gázszerelő szakon túljelentkezés is volt, ezért vizsgapróbát is tartottak a jelentkezőknek” – értékelte Szén János, a csíkszeredai szakközépiskola igazgatója. Hozzátette, hogy az ács, valamint a kőműves szakosztályaikon is a beteltek helyek. Mint mondta, olyan szakmák ezek, amelyekre itt Csíkszéken van érdeklődés.
Azt látom, hogy a városban minden iskola igyekszik olyan szakokat indítani, amire van kereslet: felmérik a cégeknél, hogy milyen munkaerő-szükséglet van, és ezek alapján próbálnak újabb szakmákat oktatni. Így a diákoknak az iskola elvégzése után esélyük lehet elhelyezkedni – fejtette ki az iskolaigazgató.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

Emberek és kutyák
Minden korábbinál ünnepélyesebb keretek között, a Kultúrpalota nagytermében tartotta meg szeptember 15-én a megyei tanfelügyelőség vezetősége az iskolaigazgatókkal és a meghívottakkal a tanévkezdeti elemző ülést. A napirenden a 2016/17-es iskolai év eredményeiről készült jelentés bemutatása és az új iskolai év előkészítéséről szóló beszámoló szerepelt.
Ioan Macarie főtanfelügyelő a szokásos hosszú felolvasás helyett a legfontosabb adatok bemutatására törekedett, és értékelte a diákok országos és nemzetközi szinten elért teljesítményét. A számokból kiderült, hogy megyénk 641 tanintézményében (621 állami és 20 magán) 8.294 pedagógus irányításával 86.471 diák kezdte el az új tanévet (több mint ezerrel kevesebb tavaly őszhöz képest). A tanerők száma még nem végleges, és a 261 vezetői állásból 202-t töltöttek be a két szakaszban megtartott versenyvizsgán. 59 tanintézmény élére ideiglenes jelleggel neveztek ki igazgatót, aligazgatót. A meghirdetett 170 közép- és szakközépiskolai osztályból 147 és egy fél valósult meg. Megyénkben mindössze két iskolának nincsen működési engedélye – közölte a jó hírt a főtanfelügyelő. Beszédében elhangzott egy kellemetlen bejelentés is, miszerint Marosvásárhelynek nincsen beiskolázási terve. Ez valójában botrányos, hiszen azt jelenti, hogy a város valamennyi tanintézménye törvénytelenül működik. Ehhez képest szinte jelentéktelenek a Római Katolikus Teológiai Líceum felszámolásához vezető helytelen megfogalmazások.
A katolikus iskola körüli hercehurcáról szólva Ioan Macarie elpanaszolta, hogy milyen rendkívüli nehézségeken ment át elsősorban a szülők miatt. Megjegyezte, hogy a harmadik évezredben az emberi viselkedés nagyon alacsony szinten maradt. A katolikus iskoláról szóló mondanivalóját egy II. Károlynak tulajdonított idézettel fejezte be: „mennél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyákat”. Megjegyzését hangos tapssal jutalmazta a nevetgélő közönség. Személy szerint megdöbbentem, az idézetet ugyanis egy éve Auschwitzban hallottam. Idegenvezetőnk a náci vezérnek, Hitlernek tulajdonította ezeket a szavakat, és Hitler-idézetként olvashatók a Wikicitat honlapon is. Ezért hátborzongató egy főtanfelügyelő szájából hallani, aki több ezer gyermek sorsáért felel, és aki korántsem mutatkozott olyan megértőnek a katolikus iskolába járó gyermekek szüleivel, ahogy arról beszámolt. Az elmúlt időszakban például a rendőrségen jelentette fel a gyermekének a sorsáért jogos türelmetlenséggel aggódó szülőt. A hitleri kutyás hasonlat pedig szöges ellentétben áll a felelősségre, szakmaiságra, a tiszteletre, a toleranciára és a gyermekek iránti szeretet fontosságára utaló szavaival, ahogy azzal a kijelentésével is, hogy minden véleményt tiszteletben tart, még akkor is, ha azok ellenkeznek az övével.
Ha nem kerül szóba a katolikus iskola, és Porkoláb Annamária, a neveléslélektani központ vezetője nem üdvözli magyarul is a megjelenteket, a tanácskozásból nem derült volna ki, hogy a diákság és az igazgatók több mint egyharmada magyar nemzetiségű. A megbeszélés fogadással ért véget a kisteremben, amit a jelen levő iskolaigazgatók többsége nehezen talált meg, látszólag nem jártak ott soha.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Kihívást jelent a metropolisz övezetek felzárkóztatása
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a Regional Studies Association (Regionális Tudományi Társaság) nagy-britanniai részlegének közreműködésével szervezett konferenciát szeptember 10–13. között Regionális polarizáció és egyenlőtlen fejlődés Közép-Kelet-Európában. Területalapú innovatív politika kihívásai címmel Kolozsváron. A konferencián számos romániai és külföldi kutató tartott előadást a témában arról, hogyan lehetne csökkenteni a különböző régiók közötti gazdasági különbségeket, milyen technikákkal, politikával lehet felzárkóztatni a falvakat, de bemutatták azt is, hogyan működik egy okos város, vagy hogyan üzemel a japán tömegközlekedés. A Kolozsvár fejlesztése címet viselő előadástömbben olyan kutatások eredményeit mutatták be kolozsvári és bukaresti doktoranduszok, amelyek a város fellendülését járták körül, illetve reflektáltak a fejlődés következményeire, amelyekhez a város eddig képtelen volt alkalmazkodni.
Sorra buknak meg a metropolisz övezet
fejlesztését célzó tervek
Radu-Matei Cocheci a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktorandusza Csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket: rés Kolozsvár metropolisz övezetének stratégiai tervei és kivitelezési eredményei között címmel tartott előadást a konferencián. A kolozsvári metropolisz övezetét érintő változásokat és az övezet fejlesztését célzó projektet felmérő kutatást Radu-Matei Cocheci Sabina Dimitriuval a Ion Mincu Műépítészeti Egyetem doktoranduszával és az Urbasofia cég ügyvezető igazgatójával közösen készítette.
A kutató röviden vázolta az Európai Unió kohéziós politikáját, amely megoldást keres a régiók, térségek közötti egyenlőtlenségek eltüntetésére, és amelynek célja a rurális övezetek felzárkóztatása. Az EU kohéziós politikáját Romániában is alkalmazni kéne, ám ennek bevezetését itt számos dolog akadályozza, mint a centralizáltság, a bürokrácia, vagy a menedzselésbeli tapasztalatok hiánya. Az előadó kiemelte: a gazdasági egyenlőtlenség, a régiók közti különbségek eltüntetését a 2007-ben kezdődő gazdasági válság még nehezebbé tette, de legalábbis nem segítette a politika életbe ültetését.
A doktorandusz elmondta: Romániában jelenleg nyolc fontos régió van, mindegyiknek van egy-egy pólusa, az észak-nyugati régió központja Kolozsvár. A kincses város a második legnagyobb és legfontosabb város Romániában, amelynek fejlődését, átalakulását mérték fel a kutatók a 2007 és 2015 közötti időszakban több szemszögből: népességnövekedés, lakások, turistaforgalom stb.
A kutatók adatai szerint a lakások száma az elemzett időszakban 27%-al nőtt Kolozsváron és környékén, a leglátványosabb mértékben Szászfenes fejlődött. A metropolisz övetezhez tartozó településen 418%-al nőtt a lakások száma, a második helyen Bács áll 75%-al, ezt követi Apahida 59%-al. A turistaszálláshelyek száma is megugrott az elemzett időszakban, 2007 és 2015 között ezek száma 47%-al gyarapodott.
A robbanásszerű fejlődéshez nem tudott minden téren felzárkózni a város, a kutatók számos problémára hívták fel a figyelmet. A dolgozó lakosság még mindig a városban, és nem a metropolisz övetezben lakik: 2015-ös adatok szerint a munkavállalók 92,6%-a Kolozsváron élt, igaz az arány pár százalékkal csökkent 2007-hez képest. A közszolgáltatások sem tudtak ehhez alkalmazkodni: a tanárok és orvosok száma nem fedi a lakosság igényeit.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy nagy a probléma a város- és metropoliszövezeti fejlesztési projektek körül. Ilyen a városi mobilitási, vagy a szociális intézmények fejlesztését, vagy a gazdasági versenyképesség növelését célzó projekt. Az ilyen fejlesztési projektek a városra, és nem a környező falvakra, metropolisz övezetre koncentrálnak, így ezek nem segítik elő azt, hogy csökkenjen, vagy eltűnjön az ezek közötti különbség. A metropolisz övezet fejlesztését célzó projekteket az elmúlt években nem sikerült megvalósítani.
A kutatók szerint a metroplisz övezetet csak akkor lehet fejleszteni, ha az adminisztrációs egységek partnerségeket tudnak kötni, és együtt tudnak működni. A jelenleg érvényben levő szabályozások miatt Kolozsvár és Kolozs megye elnyomja a falvakat, és ameddig az adminisztrációs problémákra nem találnak megoldást, a metroplisz övezet nem tud felzárkózni a városhoz – összegezte előadása végén a kutató.
A betelepülők egyenlítik ki
a természetes szaporulat csökkenését
A második előadás szorosan kapcsolódott az elsőhöz: Vlad Cocheci, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktorandusza Kolozsvárra költözés című előadásában szintén a kincses város népességnövekedését vizsgálta, a Kolozsvárra betelepülőkre koncentrálva. A doktorandusz kutatását a Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen tanuló Andrei Mitreával készítette. Felmérték, hogyan változott Kolozsvár és a metropolisz övezet népessége 2002 és 2011 között: 2002-ben összesen 388 622 ember lakott Kolozsváron és vonzáskörzetében, ez a szám a szám 9 év alatt 413 041-re növekedett, ami 6%-os népességnövekedést jelent, nagyon eltérőt az országos adatoktól. A városban megközelítőleg 347 ezren laktak 2011-ben, ez a szám 2002-ben csak 317 ezer volt. A leglátványosabban, lakosság szempontjából is Szászfenes fejlődött: míg 2002-ben 7 ezer lakosa volt a településnek, ez a szám 2011-re megtriplázódott, ekkor már 22 ezer lakost számlált. Hasonló, de nem ekkora mértékű növekedés jellemzi a többi metropolisz övezethez tartozó települést is, mint Apahida vagy Bács.
A természetes szaporulat Kolozsváron, Apahidán, és természetesen Szászfenesen pozitív (ebből a szempontból is itt a legnagyobb), viszont több településen, amely a metropolisz övezethez tartozik, negatív a természetes szaporulat, köztük Bácsban. A teljes övezet adatait vizsgálva negatív értékeket jegyeztek. A kutató kiemelte: évente 2442 betelepülőre volt szükség ahhoz, hogy ellensúlyozza a népesség fogyását.
A doktorandusz szerint 2002 és 2011 között közel 79 ezer ember költözött a városba és vonzáskörzetébe, viszont több mint 50 ezer ember el is költözött onnan.
Ki fizet a kolozsvári felsőoktatásért?
Az előadás-sorozatot Andrei Chirca, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktoranduszának előadása zárta. Dan Tudor Lazăr és Cristian Marius Litan, BBTE oktatók és a doktorandusz közös kutatási eredményeit bemutató előadás A diákok kiadásai és mire tanít meg ez bennünket az egyetemi oktatás alulfinanszírozásáról. Bizonyíték egy felső-közép-bevételű országból címet viselte. A kutatás eredményei meglepték a hallgatóság külföldi tagjait, németországi és japán előadók csodálkoztak rá a helyzetre: miért is fizet a diák az oktatásért, és miért nem oldja meg az állam ezeket a problémákat, miért nem nyújt megoldást az egyetem a kolozsvári lakhatási problémákra – tették fel a külföldiek a jogos kérdéseket.
A kutatók 2015-ben a BBTE-n tanuló, Kolozsváron tartózkodó diákok kiadásait mérték fel, online kérdőíves módszer használatával. Az BBTE-en 2015 végén megközelítőleg 50 ezer diák tanult, ezek közül a kolozsvári szakokra 27 754 egyetemista járt. A kérdőívet 1159 diák töltötte ki, alap, mesterképzéses diákok, és doktoranduszok egyaránt.
A kutatók felmérték a diákok bevételeit – az egyetemi ösztöndíjakat, fizetésből számrazó jövedelmüket –, illetve kiadásaikat, hogy mennyit költenek havonta lakásra, tandíjra, ételre, szórakozásra, utazásra stb.
A felmérésből kiderül: a válaszadók 58%-a nem dolgozik, nincs bevétele, így a kutatók arra következtetnek, ezeket a Kolozsváron tartozkodó diákokat a családjuk tartja fenn. Ők a családi kasszából fizetik a lakbért vagy a bentlakás árát, a szüleik pénzéből vesznek maguknak Kolozsváron ennivalót stb. A megkérdezettek csupán 20%-a dolgozik teljes munkaidőben, a válaszadók nagyrésze csak a magiszteri képzés alatt vállal munkát, az alapképzéses hallgatókra ez nem jellemző. A megkérdezettek kisebb része vállal részmunkaidős állást.
A kutatók felmérték többek között azt, hogy a kolozsvári BBTE-s egyetemisták mennyit költenek évente lakbérre, ételre vagy szórakozásra, majd ezt összehasonlították az egyetem éves kiadásaival, illetve bevételével.
A doktorandusz elmondta: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 2015-ben megközelítőleg 44 millió euró állami támogatásban részesült, ez a bevételeinek 54%-át tette ki.
Ezzel szemben az intézmény éves összkiadása megközelítőleg 77 millió euró volt, a BBTE diákjai viszont ugyanabban az évben 1,83-szor többet költöttek, hozzávetőlegesen 141 millió eurót kolozsvári tartózkodásuk idején. Ez az összeg megközelítőleg 100 millió euróval több, mint amennyit az állam fordít az oktatásukra.
Így jogosan tette fel a kérdést a kutató az előadása végén: végül is ki fizet a felsőoktatásért? A külföldről érkező hallgatóságot – szintén kutatók – a legjobban a kolozsvári lakhatási probléma lepte meg: nem értették, miért nem tesz semmit az állam a jobb és olcsóbb lakhatási körülmények megteremtéséért, miért nem fektet az egyetem új bentlakások építésébe, így mérsékelve ezzel a kolozsvári diákok egyik lakhatási kiadásait.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Magyarok együtt és egymás ellen
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tegnapi sajtótájékoztatóján Csomortányi István ) az EMNP Bihar megyei elnöke három, fontos, a kissebségben élő magyarságot érintő témát tárt a sajtó képviselői elé.
Az első ilyen téma a magyar nemzeti zászló kifüggesztésére vonatkozik, figyelembe véve az augusztus huszadikán történt incidenseket. Az EMNP még augusztus tizedikén beadvánnyal fordult Bihar megye prefektúrájához, azzal a céllal, hogy pontosítsák a zászlóhasználatra vonatkozó törvény magyarázatát, hogy az augusztus huszadikai ünnepséget zavartalanul tudják lebonyolítani. A válasz meg is érkezett, 33 nappal a levél elküldése után, és az is mindössze hét sorból állt, amelyben felsorolták azokat a törvényeket, amelyeket ajánlanak az EMNP figyelmébe. A törvények egyértelműen csak a zászló kifüggesztésére vonatkoznak, nem pedig a zászlóval felvonulásra. Így az ünnepségen eltettetett zászlók tulajdonosait nem megalapozott törvény miatt szólították fel nemzeti lobogójuk eltételére. Csomortányi István elmondása szerint nem adják fel, így újabb beadvány fognak küldeni a prefektúrához az ügyben.
A zászlóprobléma mellett szó esett, arról is, hogy sokak szerint a hétvégi, a nagyváradi önkormányzat által szervezett Magyar Kultúra Napjait a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) bojkottálta. Csomortányi István hiteles, de nevüket nem vállaló forrásokra hivatkozva megerősítette a feltevéseket, hogy az RMDSZ rossz szemmel nézi a nem általuk szervezett eseményeket. Erre példaként felhozott három az idei évben szervezett eseményt is, köztük az augusztus huszadikai rendezvényeket is. Az EMNP megyei elnöke szerint, az RMDSZ azáltal zsarolja és tartja sakkban, például a vidéki tánccsoportokat, hogy ha esetleg leszerződnek mások, azaz nem az RMDSZ által szervezett eseményekre, úgy megvonják tőlük az anyagi támogatásokat. Továbbá hozzátette, hogy ezekkel a megmozdulásokkal, és azzal, hogy az RMDSZ lemondatja a csoportokkal a fellépéseket mindössze a magyar közösséget rombolják. Egyébként ezzel kapcsolatban Csomortányi egy nyílt levelet is megfogalmazott Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek, amit tegnapi lapszámunk 5. oldalán el is lehet olvasni.
A sajtótájékoztató harmadik témája a szolidaritásvállalás céljából szervezett tüntetés volt, amelyet október elsején fognak tartani Szatmárnémetiben az ukrán oktatási rendszer megváltoztatása ellen. Az Ukrajnában, kisebbségben élő diákoknak hamarosan az anyanyelvükön kívül mindent ukránul kellene tanulniuk. A tervezetet szeptember 5-én, már elfogadta az ukrán kormány, mindössze az államelnök Petro Porosenko aláírása hiányzik még csak a törvény életbe léptetéséhez. E helyzet miatt szervezik meg az említett tüntetést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Európai Szabad Szövetség szervezésében, amibe bekapcsolódott az EMNP is. A tüntetés napján buszjáratot is indít, amellyel a váradi érdeklődőket viszik el a helyszínre, vagyis a szatmárnémeti prefektúra épülete elé, 25 lej hozzájárulás fejében. Csomortányi István elmondta a sajtó képviselőinek azt is, hogy ha igény van rá több buszt bérelnek, így a létszám nem korlátozott. Jelentkezni a 0774637478-as telefonszámon lehet.
Vincze-Nagy Anikó / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ünnepeltek a tarjáni magyar katolikusok
Szeptember 17-én, vasárnap délben tartották a 150 éves köröstarjáni plébániatemplom búcsúünnepségét. A szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt, aki Bărbuţ Péter plébánossal közösen egy táblát leplezett le az ott szolgált papok emlékére.
Köröstarjánban a lakosságnak körülbelül 35-40 százaléka magyar nemzetiségű, akiknek a túlnyomó többsége, vagyis 90 százaléka római katolikus vallású. A Szűz Mária tiszteletére felszentelt plébániatemplomot Guttman József váradi építőmester építette, neoromán stílusban.
A vasárnap délben zajlott templombúcsú és évforduló alkalmából zsúfolásig megtelt a szent hajlék, Újpalotáról is érkeztek zarándokok. Az ünneplőket Bărbuţ Péter plébános köszöntötte, majd helyi gyerekek egy csoportja lépett fel egy színvonalas összeállítással, akiket Bodnár Erzsébet tanítónő, egyháztanácsos készített fel.
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedését Böcskei László váradi megyés püspök három aktuális üzenetre alapozta. Arra hívta fel a figyelmet: a köröstarjáni templombúcsún, vagyis Mária szent nevének az ünneplésekor a Boldogságos Szűzanya kerül a középpontba, akinek a tisztelete egyébként is a köröstarjáni katolikusok lelki életének fontos része már évtizedek, évszázadok óta, és amelynek gyökerei még a templom építése előtti időkbe nyúlnak vissza. Másfelől a 150. születésnap, mint minden kerek évforduló, egyúttal különleges módon a jövőbe is mutat, hiszen az állandó jelent az örökkévalósággal köti össze az óhajtott jövő reményében. Harmadsorban pedig, egy évközi vasárnapi mise is zajlik, mely Krisztus tanításának befogadása nélkül üres és tartalom nélküli lenne, hiszen a megalázkodás és a megbocsátás olyan növekedést jelent a keresztény ember számára, mely a mélyből fakad és a magasba emel, ha önfeláldozóan gyakoroljuk. Ezen a napon e három fonal valahogy összefonódik, ha felismerjük, hogy mennyire időszerű felszólításokkal szembesít bennünket a templombúcsú, égi édesanyánk és Jézus.
Tanítómester
Arról is beszélt az egyházmegye főpásztora: a tarjáni templomban mintha a kánai menyegzőt látnánk megvalósulni, mely környezetben felismerni véljük önmagunkat is. Jézus ugyanis az emberek társaságát keresi, ennek örvend, mert mondanivalója van számunkra. Ezért köztünk és velünk van, Mária pedig segít megérteni a jelenlétének súlyát, hogy ez plusz minőséget jelent számunkra, mert néha süketek és vakok vagyunk az igazsággal szemben. És Mária nem csak a kánai menyegzőn, hanem úgy is, mint e templom és közösség védőszentje, ezt a szerepet tölti be a tarjániak számára is, előttük és értük, hitelesen és vonzóan, annak érdekében, hogy megértesse velük Isten közelségét, Jézus tanításait. Azt itteniek nap mint nap megélhessék azt, hogy nem csak kőből fontos templomot építeni, hanem élő kövekből is meg kell próbálnunk szentélyt létrehozni.
Példakép
Mária azonban nemcsak tanítómester, hanem példakép is, életével, tetteivel és magatartásával jelzi, hogyan kell megfelelni Isten akaratának- nyomatékosította a megyés püspök. Mária életét az határozta meg, hogy igent mondott Istennek, másképpen viszonyult az újhoz, mint ahogy általában mi szoktunk, mert felismerte azt, hogy Istennek terve van vele, amiképpen valamennyiünkkel is. Később pedig, amikor gyötrődik a kereszt alatt, ez a fájdalom nem összeroppanást, véget vagy megsemmisülést jelent, hanem egy új kezdetet, melynek köszönhetően egy új viszony és közösség jön létre, melyet Krisztus rendel el. Ő ugyanis olyan közösséget formál, mely nem a jajveszékelőké vagy a kétségbeesettekké, hanem egy bensőséges, be- és elfogadó kapcsolaté, mely gazdagítja és megerősíti az őt követőket. Mária ugyanakkor aggódik is értünk, ez azonban nem egy tehetetlen féltés, hanem olyan törődés, amit minden Máriát szerető lélek megtapasztal, aki imádkozik és hitelesen átéli a tiszteletének szépségét a hitéletében- fogalmazott az egyházi elöljáró.
Isten tűzfal
Az ünnepi körmenet után Farkas Zsolt református tiszteletes is köszöntötte az egybegyűlteket, aki Zakariás próféta könyve II. fejezete 5. igeverse alapján azt emelte ki: Mária tudta, hogy Isten lelki kőfal a népe körül, tűzfalként védelmet és oltalmat ad nekünk. Az ünnepség végén Böcskei László megyés püspök és Bărbuţ Péter plébános leleplezték azt a emléktáblát, mely a hívek adományainak köszönhetően annak a 25 lelkipásztornak a nevét örökíti meg, beértve a mostanit is, akik Köröstarjánban szolgáltak.
A templombúcsún közreműködött a Kiss Géza kántor-karnagy vezette várad-olaszi Bihari Sándor-kórus (Gounod C-Dúr miséje), szólót énekelt Kiss Lívia (Schubert: Ave Maria), valamint játszott a Deé Róbert tanár által felkészített zenekar, és egy alkalomhoz illő fényképkiállítást is meg lehetett tekinteni.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Kölcsey-kultusz Szatmár megyében
A legtöbb szatmári lakos számára nyilvánvaló, hogy Kölcsey Ferenc ezer szállal kötődik a térséghez. Megyénkben született, itt éltek ősei, tevékenységének legjelentősebb része is ide kötődik, itt halt meg. Költő, író, politikus, vármegyei főjegyző, követ, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, korának egyik legkiválóbb szónoka volt.
A szatmári Református Gimnáziumnak jelentős gyűjteménye volt Kölcsey-relikviákból, amelyeket egy ideig más értékes tárgyakkal együtt az Ormos házban őriztek, majd ezek a városi, később a megyei múzeum tulajdonába kerültek. Az ötvenes években az Ormos házban őrzött gyűjtemények felügyelője, gondnoka Ligeti L. Zoltán tanár úr, az egykori igazgató fia volt. A színház utcájának az oldalán, a papírkereskedés helyén, a Petőfi-emléktábla közelében volt a bejárata.
Szatmáron is volt Kölcsey Kör, 1933-ból őrzök egy Tereh Gézának írott levelet a vezetősége részéről. A szatmári kört 1862-ben kezdeményezték, de valójában csak 1892-től működött. Ligeti L. Zoltán javaslatára alapították újra a rendszerváltás után.
Tanulságos történet az 1957-es iskolai névadás. A szatmári Fiúlíceum a Kölcsey nevet egy évvel az 1956-os események után csak úgy kaphatta meg, hogy a bukaresti főnököknek fogalmuk sem volt arról, hogy valójában ki volt. 1961-ig, a M. Eminescu Líceummal való egyesítésig viselte ezt a nevet, majd az 1989-es változások után kapta vissza és tartotta meg a mai napig.
Szatmárnémeti rendelt egy Kölcseyt ábrázoló egész alakos festményt a 19. század végén Bartók Lajostól, amelyet a közelmúltig a megyei múzeumban őriztek. Ilyés Gyula porgármesterségének idején az iskola a Boromisza konviktus épületébe költözött, ide kapták a frissen restaurált festményt, amely jelenleg is a tanári szobában tekinthető meg.
Szatmárnémeti egy Kölcseyt ábrázoló mellszoborral büszkélkedhetett a 19. században. Nagykárolynak volt egy ennél jóval impozánsabb, egész alakos, a talapzattal együtt négy meter magas szobra, Kallós Ede alkotása, amelyet a Millenium tiszteletére állítottak 1897-ben. Ezt 1934-ben ismeretlen tettesek lefejezték, a megcsonkított szobrot elszállították és beolvasztották. A talapzata 1964-ig maradt a helyén, a kastélykert közelében, akkor a csatornázások miatt végleg eltávolították.
Nagykárolyban jelenleg két Kölcseyt idéző emléktábla is található, az első 2001-ből, a második 2004-ből való. Az elsőn elírták a költő halálának évét: 1839.
Kölcsey-szobrot Csapó Sándor szatmári rajztanár is készített. Ez mellszobor, gipszöntvény volt, amelyet az 1957-es évfodulós ünnepségen állítottak ki más festményekkel, dokumentumokkal együtt a református gimnázium tornatermében. Ebből az alkalomból készített ugyancsak ő emlékérmeket, amelyekkel az iskola legjobb tanulóit, legeredményesebb sportolóit tüntették ki.
A Muzsnay Árpád által szervezett irodalmi megemlékezések, zarándoklatok, tanácskozások sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a sződemeteri megemlékezések augusztus 8-án, a költő születésnapján és január 22-én, a magyar kultúra napján. Kő Pál Kölcsey-szobrát 1991-ben leplezték le a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. A mű másolata a sződemeteri református templom kertjében látható, mintegy 150 méterre a költő szülőházától.
Ne feledkezzünk meg Gellért Sándor Kölcsey című kötetéről (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004), amelyben a szerző röviden, lényegretörően így jellemzi a megye nagy szülöttét: „Teljes ember volt.”
Szatmárnémetiben természetesen volt Kölcsey utca is, szemben a Kálvin térrel, ez később a Decebal, Puskin, Rozelor és a Iuliu Maniu nevet kapta.
1863 táján, halálának 25. évfordulója közeledtével született Szatmáron a döntés, hogy szobrot állítanak neki a város főterén, a tornyos házzal szemben, ahol egy ideig dolgozott. Ennek szorgalmazója Gyene Károly, a Szatmár Megyei Gazdasági Egyesület pénztárnoka volt. Ő rendelte meg a mellszobrot Budapesten, Gerenday Antal műhelyében. Hat ládába csomagolva Debrecenig vasúton, onnan Szatmárig szekereken szállították. Az avatóünnepségnek országos jellege volt, hiszen több vármegye, a Magyar Tudományos Akadémia, országos tudományos és művészeti társaságok képviselői is Szatmárra jöttek ebből az alkalomból.
A szoboravató társaság délben a Zöldfa fogadóban (ez a mai „fehér ház” helyén állt), valamint a Korona Szálló vendéglőjében (a művészeti múzeummal szemben) fogyasztotta el a díszebédet. A mozsárágyú dörgésével, tűzijátékkal kísért felvonulás a város akkori legdíszesebb, legforgalmasabb utcáján, a Széchenyi utcán (ahol a püspöki palota van) zajlott, a főtértől a Sétatérig. Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt ez még igazi köztéri szobor, formája, karcsúsága miatt inkább síremléket idézett. Ezt a jelleget tovább fokozta a talapzatot körbevevő vasrács, amire természetesen szükség volt, hiszen védeni kellett az alkotást a forgalmas, zsúfolt piactér nyüzsgésétől. Mivel nem igazán érvényesült az akkor még csupasz téren, áthelyezték a Láncos-templom előtti kis parkba.
Az impériumváltás után lefejezték a szobrot, a maradványait pedig átköltöztették a templom mögötti kis térre. Évtizedekig állt ott az intolerancia, az értelmetlen agresszivitás mementójaként, e sorok írója az ötvenes években a református gimnázium (akkor Fiúlíceum) tanulójaként naponta látta. Többek között az ilyen emlékek erősítik meg az emberekben a hagyományok tiszteletét. Erre a kommunista vezetők is ráérezhettek, mert később csendben, váratlanul elhordatták a csonka szobrot. Múzeumba került, a talapzat, az oszlop és a megcsonkított szobor jelenleg a Vécsey-ház (művészeti múzeum) udvarán tekinthető meg.
A nagyobb közösségek számára fontos jelképek elpusztíthatatlanok. A szatmári magyarság az 1989-as változások után elsőrendű feladatának — az érdekképviselet megteremtése, a magyar nyelvű középiskolák újraalakítása mellett — a Kölcsey-szobor újraállítását tekintette. 1991-ben meg is történt, több ezren vettünk részt azon a megható ünnepségen, amelyen leleplezték az újraállított Kölcsey-szobrot, Lakatos Pál szatmári származású szobrászművész alkotását. Ahogyan az első szoborállításnak a mindenese Gyene Károly volt, ennek is volt lelkes kezdeményezője, élharcosa, szószólója Ligeti László Zoltán tanár úr személyében, aki a szatmári Kölcsey-kultusz egyik legkövetkezetesebb ápolója volt. A véndiákszövetség újraalapítójaként, tiszteletbeli elnökeként azt javasolta, hogy Kölcsey Ferencről nevezzék el azt. Többen kifogásolták ezt azzal az indoklással, hogy Szatmáron már van Kölcsey-szobor, Kölcsey Kör, Kölcsey Ferenc Főgimnázium. Miért viselje akkor ugyanezt a nevet a véndiákszövetség? — kérdezték. Ligeti elmosolyodott, és nagyon röviden, de határozottan válaszolt: „Csak!”
A szobor harmonikus formavilágú, klasszicista példákat idéző, egységes, kiváló munka, amely nem annyira a hasonlóságot, sokkal inkább Kölcsey szellemiségét sugározza. Menet közben pályázattal szerették volna eldönteni a kezdeményezők, hogy végső soron ki készítse el a szobrot, de amikor Ligeti meglátta Lakatos szobortervét, ennyit mondott: „Nincs szükség pályázatra, ez marad.”
A fentieket olvasva sokan gondolhatják, hogy elszánt vezéregyéniség, megfellebbezhetetlen tekintély volt a városban. Valójában egy halk szavú, kiváló pedagógus, sportember, köztiszteletben álló személyiség volt. Az általa létrehozott véndiákszövetség megbeszélésein csak ritkán, röviden szólalt meg, sohasem önös érdekből beszélt. Mindenki tudta róla, hogy Kölcseyhez hasonlóan hosszú távon, kitartóan olyan értékek mellett kötelezte el magát, amelyek a közösség szolgálatában állnak.
Muhi Sándor / frissujsag.ro

KISEBBSÉGBEN: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége (3.)
4. Janus-arcú előírások
Az új oktatási szerkezettel esély lett volna a tartalmi változtatásokra is. Szükség volt erre, hiszen az anyagmennyiség a „régi-új” tankönyvekben túlzsúfolt, rengeteg a fölös információ, amely a mechanikus tanulást indukálja és nem hagy időt az új ismeretek alkalmazására, bevésésére, a képességfejlesztésre. Az új iskolaszerkezet, akarva-akaratlan új tankönyveket is eredményezett volna. Vagy legalább a régieket nehezen lehetett volna újként „eladni”.
A tervezet ránk vonatkozó fejezetében az olvasó pozitív vonatkozásokat is talál. Mint például az a cikkely, amely előírta, hogy a kisebbségi oktatásban önálló, anyanyelvű óvodákat és iskolákat lehet szervezni. Az 1985 és 1989 közötti időszak óta ez volt az első olyan tervezet vagy törvény, amely ezt a jogot - expresszis verbisz – megfogalmazta.
2011 elején az államfő kihirdette az új tanügyi törvényt. Az a:Monitorul Oficial Partea I. (Hivatalos Közlöny Első rész) 2011. január 18-i számában jelent meg. A kisebbségi oktatás viszonylatában a diszkriminatív cikkelyek nélkül. Ezzel az erdélyi magyarság több évtizedes elvárása valósult meg, amelyet állami, politikai, civil szervezeteink, egyházaink közös erőfeszítése kényszerített ki.
Bármennyire is furcsának tűnhet, az új, hatályban lévő törvénnyel ma már érdektelen hosszan foglalkoznunk. Az történt, hogy 2012-ben jött az új kormány és a 365 cikkelyből négy kormányhatározat kibocsátásával megváltoztatott több, mint 150-et. Teljesen „véletlenül” éppen azokat a cikkelyeket, amelyek előre mutatók voltak/lehettek volna, még alkalmazásuk előtt kilúgozták. Az oktatás szerkezete újból a 4+4+4 lett, a decentralizálást és az iskolák autonómiáját megnyirbálták stb. A szabályzókat, kevés kivétellel, a 84/1995-ös törvény szintjére alakították vissza. Az ellenállás mind politikai szinten, mind a szaktárcán belül mindvégig eredménytelen maradt, mivel a „többség” a visszarendeződés mellett döntött.
A kisebbségi fejezet szerencsére változatlan maradt. Különben az 1/2011-es törvénynek ez az egyetlen olyan része, amelybe a 2012-ben kinevezett kormány nem mászott bele. Az első két évben feltehetően azért, mert az RMDSZ a kormánykoalícióban volt. Miután az RMDSZ 2014 végén kilépett a kormányból, a kisebbségi fejezet bizonyosan a hatalom időleges érdektelensége miatt nem változott. Talán ez minél hosszabb ideig így is marad. Ha túl optimista lennék, azt remélhetném, hogy Romániában, legalább a kisebbségi oktatás háza táján, a normalitás időszaka érkezett el... Ugyanakkor kétkedésre is okom van, mert például a Tanügyminisztériumban működő Kisebbségi Államtitkárságot annak ellenére, hogy a kormánykoalíció átalakult, meghagyta az új kormány, de hatáskörét annyira megnyirbálta, hogy jelenleg már csak üres, kirakat intézményről beszélhetünk. Konkrét visszaminősítést is végeztek, hiszen állásokat vettek el a Kisebbségi Államtitkárságtól. A Kisebbségi Főosztályt is évekig Osztályként működtették. Látszat kompenzálásként a jelenlegi minisztériumi organigramjában a Kisebbségi Osztály újra Főosztállyá alakult egy másik, nem kisebbségi oktatással foglalkozó osztállyal összevont állapotban. Jelenleg főosztályvezető nélkül.
A két cikkelyből (45-46.) és 17 pontból álló kisebbségi fejezet mindenik szabályzóját nem sorolhatom fel, de a legfontosabbakat megemlítem. A kisebbségeknek joguk van önálló intézmények szervezésére, a román nyelv és irodalmon kívül minden tantárgyat anyanyelven taníthatnak, az állam nyelvét sajátos módszerek alapján kell oktatni, minden vizsgát azon a nyelven lehet letenni, amelyen az illető kisebbségi diák tanult, az iskolák vezetését az illető kisebbségek sorából választott igazgatók/aligazgatók látják el. Külön „érdekesség”, hogy a törvény egy későbbi cikkelyében ezzel ellentmondó szabályozó szerepel, amely szerint a kisebbségi iskolák vezetőinek csak az illető kisebbségek nyelvét kell ismerniük, többé vagy kevésbé. Az igazgatók esetében többé, az aligazgatókéban kevésbé. Magyarán: az egyik kezével ad a törvény kisebbségi oktatásnak, a másikkal pedig elvesz.
Létezik egy olyan előírás is, amelyet a szaktárca nem ültetett gyakorlatba. A törvény értelmében az Országos Neveléstudományi Intézet keretében létre kell hozni egykisebbségi oktatással foglalkozó részleget. Ez mindmáig nem alakult meg. (Egyszer majd ennek a történetnek a részletesebb elemzésére is időt fogok szakítani.). Itt most csak annyit, hogy az első törvénytervezetet egy kisebbségi oktatási intézet létrehozására az akkori kisebbségi államtitkár, Béres András kérésére én fogalmaztam 1997-ben. Azaz éppen 20 (húsz) éve. Mindmáig eredménytelenül.
Az 1/2011-es törvény a magyar felsőoktatásba mind szervezési, mind a működési szabályzók szempontjából több hasznos újítást vezetett be. Például a 132/5-ös cikkely értelmében a kormány az oktatási tárca javaslatára, a szenátus konzultálásával létrehozhat egyetemi karokat. Azt viszont a mai napig nehezményezzük, hogy a törvény előírásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem alkalmazta. Ezért azok a diákok, akik az elméleti előadásokat magyarul hallgatják, a kórházi gyakorlaton csak az állam nyelvét használhatják. Vagyis mindezidáig a törvény és az egyetemi autonómia ütköztetéséből az Egyetem Szenátusa került ki győztesen. Úgy tűnik, a „sajátos” romániai demokráciába nemcsak a Janus-arcú törvény cikkelyek, hanem a törvény be nem tartása is belefér.
5. Iskolahálózati és beiskolázási vonatkozások
Az oktatás szempontjából a gyerek a legfontosabb, mert ha létezik, akkor lesz is ahol tanuljon, aki tanítsa. Az is kialakul, hogymit és hogyan fog elsajátítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben éppen a gyerekek száma csappant. Méghozzá drasztikusan. Így van ez Romániában országosan, és így van, sajnos, a magyarul tanuló gyerekek vonatkozásában is. Elszomorító tendencia, de az ember nem tehet úgy, mint a strucc. Attól, hogy nem veszünk valamiről tudomást, a probléma még probléma marad. Azt pedig valamilyen formában kezelni illenék.
Nézzük az adatokat. Az 1990—1991-es és a 2014—2015-ös tanévek magyarul oktató iskolahálózati és beiskolázási adatait hasonlítjuk össze. Vagyis egy negyedszázad mutatóit elemezzük.
Először az iskolahálózatot vallatjuk. (Lásd a 2-es számú táblázat adatait.).
Tanév Összesen magyar nyelven...........Ebből:
Óvodák Általános iskolák Középiskolák Szakiskolák
1990-1991 2358........... 1094 1100 136 28
2014-2015 1419.... ....... 524 698 154 43
Különbség -939.... ....... -570 -402 +18 +15

2-es számú táblázat
1. Amint a számok mutatják, 2015-re a Romániában magyarul tanulni akaró diák már csak 1419 oktatási egységgel(tagozattal) rendelkezik. Nyilván ezt úgy is be lehet állítani, ahogyan a hatalom azt Romániában beállítja. Hogy: lám mekkora kegyet gyakorol a román állam a magyar kisebbséggel. Több, mint 1400 iskolában tanulhatnak anyanyelven. Az ilyen és e fajta csúsztatások külföldön és belföldön egyaránt jól mutatnak. Mert nem tudják, vagy nem akarják tudni az igazságot. Eszerint az 1990—1991-es tanévhez viszonyítva, sajnos, 39,8%-os visszaesést jegyzünk. Itt meg kell említenünk azt a tényt is, hogy az elmúlt időszakban, többnyire pénzspórlás végett, „megalkották” az ú.n. jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiséggel nem rendelkező iskolákat. Ez utóbbiakban páldául már nincs iskolaigazgató, nincs pecsét stb. A legtöbb ilyen esetben kis- és többnyire vidéki iskolákról van szó. Ezeket az állam ott hagyta ebek harmincadjára. A hálózati mutatók az állandó jellegű változtatások miatt, főként az óvodák és a kisiskolák szempontjából nem mindig relevánsak. Mert hol csak a jogi személyiséggel rendelkező iskolákról szólnak, hol minden iskolaépületről.
2. Az óvodák, az általános iskolák és a szakiskolák száma tehát kisebb lett. Az adatok az óvodák és az általános iskolák esetében jelentős eltérést mutatnak. Vagyis éppen azokon az az oktatási fokozatokon, ahol a magyar gyerekek többsége található. Jelenleg 52,1%-kal kevesebb óvoda működik, illetve az általános iskolák száma 36,5%-kal csökkent. A szakiskolák száma 15-tel lett több. A szakoktatást 1989 után a fölfelé ívelés és a visszaesés váltakozása jellemezte. Erre vonatkozó utalásokat írásom már tartalmaz. Itt és most, ha elegánsan akarunk fogalmazni, elmondhatjuk, hogy a szakiskolai hálózat fejlődése az utóbbi huszonöt évben különbözött az iskolahálózat általános fejlődésétől.
A középiskolák száma 18-cal növekedett (13,2%). Ezt pozitívan értékelhetjük, de sajnos, amint látni fogjuk, a diáklétszám ennek ellenére csökkent. Vagyis több iskolában kevesebb tanulót tartunk nyilván.
b) Lássuk a beiskolázási számokat (A 3-as számú táblázat). Ezek hűebben tükrözik a valóságot, mint az iskolahálózat adatai, mert példának okáért, egy iskolában tanulhat 1000 vagy éppen 100 gyerek is. A hálózat adatai szerint mindkét esetben egy-egy iskoláról beszélünk.
Tanév Összesen magyar nyelven Ebből:
Óvodában Általános iskolában Középiskolában Szakiskolában
1990-1991 236 708 47 600 142 591 41 367 5150
2014-2015 159 555 34 001 93 031 28 219 4304
Különbség -77 153 -13 599 -49 560 -13 148 -846

3-as számú táblázat
1. A vizsgált időszakban a magyarul tanuló óvodások és iskolások száma tehát 77 153-mal lett kevesebb. Ez 32,5%. Ha másképp számolok, akkor legalább 3 857 osztály szűnt meg, ami 570 pedagógus állását jelentette.
2. Számbelileg a legnagyobb különbséget, a -49 560-at, az általános oktatásban találtuk.
3. Ha az arányokat tekintjük, a következő képet kapjuk: a magyar óvodákban 28,5%-kal, az általános iskolákban 34,7%-kal, a líceumokban 31,7%-kal, a szakoktatásban 16,4%-kal lett kevesebb gyerek. Az általános oktatásban az arányszám meghaladja az átlag 32,5%-os átlagos csökkenést, a többi oktatási fokon pedig az alatt marad.
A csökkenési tendencia okát/okait itt és most nehéz lenne elemezni. Legalább egy dolgot azonban érdemes figyelembe vennünk. Összehasonlítottam az 1992-es és a 2002-es népszámlálás adatait. A szemléletesség kedvéért táblázat formájában. Íme: (Lásd a 4-es számú táblázat adatait).

..................... .....................Romániában összesen.....................Magyar nemzetiségű
1992-es népszámlálás.....................22 760 449.....................1 620 199
2002-es népszámlálás.....................21 680 974.....................1 431 807
Különbség.....................-1 079 475.....................-188 392
Csökkenés %-ban.............. .......4,74........ .............11,62

4-es számú táblázat
Vagyis Románia magyar nemzetiségű lakossága 1992 és 2002 között, azaz tíz év alatt, 188 392-vel lett kevesebb (11,62%). A magyar nemzetiségű lakosság fogyása a vizsgált időszakban több, mint kétszer múlta felül az ország lakosságának csökkenését. Vajon mi okból történt ez így? A kérdésfelvetés megválaszolása ennek az írásnak a kereteit meghaladja. Viszont a tanulók létszámának vizsgálatában elengedhetetlen.
Összehasonlítottam a tanuló létszám alakulását is. Íme: (Lásd az 5-ös számú táblázat adatait.).

..................... .....................Romániában összesen..................... Magyarul tanul
1990-1991..................... 4 843 569..................... 236 708
1998-1999..................... 4 223 444..................... 197 279
Különbség..................... -620 125..................... -36 429
Csökkenés %-ban.............. ....... 12,8........ ............. 16,65

5-ös számú táblázat
1. Tehát az egyik oka annak, hogy tíz év alatt a magyarul tanuló gyerekek száma 16,65%-kal lett kevesebb, a magyar népesség 11,62%-os csökkenése.
2. A fennmaradó 5,03%-nak egyéb okai vannak/lehetnek. Vajon a magyarok kevesebb gyermeket vállalnak, mint az ország többi lakosa? Vagy többen vándoroltak külföldre? Talán a téma részletezése a szociológusainkat érdekelni fogja...
Ezek a szomorú tények. Marad a kérdés, hogy mit lehet/lehetne tenni annak érdekében, hogy az iskolahálózat és a beiskolázás legalább stabilizálódjék? Először is Erdélyben, de méginkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”. Az ilyen hosszúlejáratú segítséget politikusaink nem szeretik. Nekik azonnal kell minden. Mi az, amit ma tehetünk? Köztudott, hogy a legnagyobb veszély a vidéki iskoláinkra leselkedik. Ez azért fontos, mert az erdélyi magyarság fele vidéken él. Amint az általunk elemzett paraméterek is szemléltették, a gyermeklétszám csökkenése miatt iskoláink egyre-másra működésképtelenné válnak. Esetenként a törvény megengedi, hogy a létszám alatti iskolákat, osztályokat ideig-óráig működtetni tudjuk. Amíg erre lehetőség mutatkozik, ki kell ezt használni, mert aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcsesség.
A statisztikák ismeretében sem könnyű eldönteni, hogy vidéki iskoláink esetében mi a jó megoldás? Az bizonyos, hogy a járható út az a községközpontokban megerősített, jól fölszerelt iskolák léte és eredményes, minőségi munkát végző tanárok alkalmazása, motiválása volna. Több, mint két évtizede állítom, hogy megoldást az állami dotációval fölszerelt, fejlett infrastruktúrával rendelkező iskolaközpontok jelentenék/jelenthetnék. Ez a folyamat 2004—2005-ben beindult, majd pénzhiány miatt abbamaradt. Egy biztos, azoknak a vidékeknek, amelyek nem szeretnének iskola nélkül maradni, azon kell/kellene gondolkodniuk, hogy számukra melyik a megfelelő megoldás. A gyermekeik beiskolázását a helyi vezetés, a falu közössége tudja-e, és hogyan tudja biztosítani?
A román vagy a magyar állam, az RMDSZ, az RMPSZ, az egyházak, a civil szervezetek segítenek vagy próbálnak segíteni. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha helyben világos, hogy melyik irányba szeretnének elindulni/haladni.
A magyar állam, főként 2000 után, sokat tett az erdélyi magyar-, valamint a szórvány megyék magyar iskoláinak megmaradása érdekében. Például erkölcsi és anyagi hasznot húzott az erdélyi magyar oktatás abból, hogy a magyar kormány a 2015-ös esztendőt a szakoktatás évének minősítette és ezáltal tudást és pénzt pumpált ebbe a szakágba. Fő támogatója volt annak a szórványkollégium hálózat létrehozásának és működtetésének, amely nélkül főként Segesvár és környéke, Szamosújvár, a Mezőség vagy Magyarlapád ma biztosan kevesebb magyar iskolával és tanulóval rendelkezne. A szórványba szinte a 24. órában érkezett a jelentős segítség, mert ott, az utóbbi 25 esztendőben, a magyar nyelvű iskoláink 48,7%-a szűnt meg, a tanuló létszám pedig a még működő iskolákban 34,7%-kal lett kisebb... (V.ö. Murvai László: Oktatásunk háza táján. Csíkszereda, Magister Kiadó, 2014. 220—228.)
A számbeli apadás egyik oka az, hogy a magyarság jórésze, főként az értelmiség, elvándorolt Dél-Erdély, a Bánság vagy Máramaros vidékeiről. A helyben maradók pedig 30-60%-ban vegyes házasságban élnek. A vegyes családok gyerekei többnyire asszimilálódnak.
Marad a kérdés, mi történik azzal a faluval, amelyikben megszűnik az iskola? Még végiggondolni is rossz...
Mit lehetne tenni a kicsi falvak érdekében? Ahol nincs mód állami iskolát működtetni, az egyház támogatásával létesített elemi iskolák lennének/lehetnének azok, amelyek hézagpótló szerepet vállalhatnának. Az ú.n. népiskolák visszaállítása kántortanítói munkakörrel segítene abban, hogy kicsi helységeink ne maradjanak világító „fáklya” nélkül. (Lásd erről bővebben.Vetési László: Szórványstratégia – Nemzetstratégia. In: Magyar Kisebbség6. 3—21.)
6. Tartalmi vonatkozások
A romániai magyar oktatás tartalmi kérdéseit az 1/2011-es törvény módosított formájának a 46. cikkelye, illetve azok alkalmazását az 5671/2012-es metodológia szabályozza. (Lásd erről még az 1-es alfejezetet).
Fentebb már szóltunk ezekről a jogokról, de nem érdektelen kissé részletezni ezeket a kérdéseket. (Lásd erről még írásom második alpontját.). Eszerint a tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar, kivéve a román nyelv és irodalmat. Ez az 1/2011-es törvény egyik legnagyobb vívmánya, mert az 1924-es tanügyi törvény óta pl. Románia történelmét és földrajzát a kisebbségi tannyelvű iskolákban is románul tanították. A szakoktatásban hosszabb-rövidebb ideig, a szaktantárgyakat szintén románul kellett oktatni.
Az anyanyelv, a magyar nyelv és irodalom tantárgyát, a magyar nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint az ének—zene tantárgyát a tanárok sajátos tantervek és tankönyvek alapján tervezik meg. Ezeknek a kidolgozása az évek során nagyon sok vitát, nyílt konfrontációt generált. A román párt vagy állami vezetők részéről olyan kérdések merültek föl, hogy miért tanítjuk Romániában a magyar irodalmat? Elég lenne a román költőket és írókat magyarul tanítani. Hogy még nem fordítottak le mindent? Annyi baj legyen, mondták, majd lefordítják. Addig tanulhatják azt, ami létezik magyarul, mert az is nagyon érdekes. Ezek, és az ezekhez hasonló „javaslatok” többször a „jóindulat” köntösét is magukra öltötték. Az ének—zene kapcsán fölvetették pl., hogy minek nehezítsük a gyermekek helyzetét azzal, hogy magyar ének—zenét is tanítunk nekik. Ezzel csak a tanóráik számát szaporítjuk. Hiszen ők amúgy is tanulják azt a szép, értékes, nevelő jellegű és ráadásul hazai román zenét.
A szaktantárgyaknak az állam nyelvén történő tanítása meg éppen ideológiai ruhában jelent meg. Romániában egy közös nyelvlétezik, állították, a munka nyelve. Tanuljon ezen a nyelven minden romániai gyermek. Ebben implicite az is benne foglaltatott, hogy a kisebbségi gyermek ne tanuljon anyanyelven.
Végül néhány megjegyzés a román nyelv és irodalom tanításáról. Köztudott, hogy az ország azon tájegységeiben, ahol a magyarság nagyobb számban és összefüggő közösségben él, románul a magyar gyerek nem nagyon hall. Nagy általánosságban az iskolában tanul/tanulhat meg ezen a nyelven kommunikálni. Egyszerűen azért, mert máshol nincs lehetősége arra, hogy ezt a nyelvet használja. Az iskolában pedig a román gyerekek anyanyevi tantervei és tankönyvei alapján próbálják tanítani őt. Arról, hogy ez a nyelvtanítás szempontjából mennyire hátrányos, gondolom nem szükséges hosszan értekeznem. Azt azért megemlítem, hogy a Nyelvek Közös Európai Keretrendszere is egy nyelv elsajátítását az alapfokú nyelvismeretek oktatásával indítja, nem pedig az anyanyelv ismeretére építő tantervvel. Fölmerül a kérdés, hogy miért kell ezt újra meg újra fölvetnünk? Azért, mert bár az 1/2011-es törvény előírja azt, hogy a román nyelvet a magyar iskolákban sajátos tantervek alapján kell tanítani, ez a mai napig nem így történik. Véletlenül vagy szándékosan?
De nézzük, hogyan alakult az utóbbi három—négy évtizedben a román nyelv és irodalom tanítása? Azért, hogy ne felejtődjék el, megemlítem, hogy volt olyan időszak (1970—1982), amikor a sajátos román nyelv és irodalom tanterveit az I—VIII. osztály számára intézményesen készítették el, és sajátos tantervek és tankönyvek alapján oktatták. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy a régi időket dicsőítsem, de az sem válik hasznára senkinek, ha a fürdővízzel a gyermeket is kiönti. Abban az időben olyan országos intézet is működött, amelyben tanterveket írtak a romániai iskolák számára. Ennek az intézetnek volt egy olyan fiókintézete, amely a sajátos magyar tantárgyak tanításának kidolgozását kapta feladatul (magyar, ének—zene és román). Olyan szaktekintélyek dolgoztak ebben az intézetben, mint Kuszálik Piroska, Balla Sára, Péterfy Emília vagy Tibád Levente. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ez akkor lehetséges volt, ma nem az. Ma csak egy ú.n. Országos Neveléstudományi Intézet létezik, amely elsősorban nem tantervkészítéssel foglalkozik. De ha ezt tenné, számunkra akkor sem lenne sok haszna, mert bár a Tanügyi Törvény előírja, hogy legyen ennek az intézetnek kisebbségi részlege is, öt vagy inkább már hat év alatt nem sikerült ezt megvalósítani.
A sajnálatos kitérő után nézzük, miként alakult a nemzeti kisebbségek, de mondhatunk nyugodtan magyart, mert a többi kisebbséget ez a kérdés nem foglalkoztatja. Különben is a számon tartott romániai kisebbségek nyelvén tanulók 87%-a magyar. A nyolcvanas évek elején a diktatúra kiiktatta az oktatásból a sajátos tanterveket és tankönyveket. Az 1989-es hatalomváltás után kilenc évig tartott, mire a többség hajlandó volt megérteni, hogy legalább az elemi osztályok számára szükség van a sajátos román tantervekre és tankönyvekre. Az V—VIII. osztályok számára a 84/1995-ös törvény javított és újra kiadott változata valami „fából vaskarikát” írt elő. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségek számára egységes román tantervek lesznek érvényben, de sajátos tankönyvek. Jóindulattal talán annyit lehet ebből érteni, hogy a tankönyv szerzői „könnyíthetnek” az egységes tantervek által előírt követelményrendszeren. Igen ám, de mi lesz a nyolcadikos záróvizsgával? Annak a tételeit nem a sajátos tankönyvek, hanem az egységes tantervek alapján állítják össze. Ezért csak kevés számú iskola igényelte ezeket a „sajátos” tankönyveket.
Az 1/2011-es törvény végre előírta, hogy a magyar iskolák számára a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos tantervek és tankönyvek alapján kell oktatni.
Mi történt azóta? 2012-ben jelentős többletmunka árán egy munkacsoport elkészítette azokat a sajátos román tanterveket, amelyeket a törvény előír. A hivatalos elképzelés az volt, hogy az újonnan elkészített tantervek a 2012—2013-as tanévben a kezdő osztályokban (első, ötödik és kilencedik) hatályba lépnek, és a követelmény rendszerük alapján sajátos tankönyvek jelennek meg. Vagyis négy év alatt lehetővé válik a sajátos tantervek hatályba lépése. Erre jött a miniszteri döntés: az nem lehet, hogy a magyar iskolákban új tantervek, a román iskolában pedig a régiek alapján tanítsanak. (Pedig szerintünk az egyiknek a másikhoz semmi köze.). Az első osztályban elég bevezetni az új tanterveket és tankönyveket, szólt a megmásíthatatlan „verdiktum”. Ezzel ma ott tartunk, mint 1999-ben. Az elemi osztályokban sajátos tantervek alapján tanítanak. A minisztériumi terv szerint 2017—2018-ban a magyar ötödik osztályokba is bevezetik a sajátos tanterveket. Így, ha figyelembe vesszük a kimenő jelleget, a 2020—2021-es tanévben „már” a nyolcadikosok is a 2012-ben elkészített sajátos tantervek alapján, és az időközben vélhetően megjelenő sajátos tankönyvekből tanulnak majd. Ha mindez így marad, márpedig a helyzet javulására nem látok esélyt, 2024—2025-re már a középiskolákban is a sajátos tantervek lesznek érvényben. Másként fogalmazok: az új tantervek bevezetésére a minisztériumnak 13 évre van szüksége. Négy év helyett 13 év a törvényes előírások alkalmazására. Gondolom, nem túlzás, ha erről csak annyit mondok, hogy a kialakult helyzet egy Eugène Ionesco abszurd drámában is helyt tudna állani. Magyarán: a román állam egyfelől nehezményezi, hogy a magyar gyerekek nem beszélik jól a románt, emiatt aztán a vizsgákon gyenge eredményeket érnek el. Másfelől majdnem semmit nem tesz annak érdekében, hogy ez meg ne történjék. Sőt, ahol lehet, jeles vezetőin keresztül, akadályokat gördít az eredményes tanítás—tanulás útjába.
7. Zárszó helyett
Írásom problematikája és következtetései szerint optimisták semmiképp sem lehetünk. Jelenleg az erdélyi magyar oktatás egészéről, ha szomorúan, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szórványosodik. Persze árnyalhatunk is. A tömbmagyarság városon még állja a sarat, de vidéken sokhelyütt már ezt sem mondhatjuk el. Sok mindenben nem reménykedhetünk. Talán abban, hogy az a 20% magyar tanuló, aki nem jár magyar iskolába, talál magának valamiféle motivációt és az anyanyelvű oktatás felé orientálódik. Ehhez viszont a magyar oktatásszínvonalának kellene javulnia. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége sokat tesz a pedagógusok továbbképzésében. Nyugtázzuk ezt a tényt, de a jobb minőség elérése érdekében a többi hazai szakintézménynek is másféle árut kellene az oktatás asztalára tennie.
Maradjunk annyiban, hogy talán a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések mégis adnak/adhatnak némi reményt.
Murvai László / maszol.ro

LECSAPÓDÁSOK FESTÉSZETBEN ÉS ZENÉBEN – SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKEZETE
Szilágyi Domokos költészete belemarta magát a szépet, nemeset, tartalmasat kedvelő nemzedékek szívébe, valamint tudatába, és be fogja marni a jövőben is.
Legalábbis erre enged következtetni a tiszteletére és emlékére szervezett képzőművészeti tárlat megnyitója és az utána elhangzott előadás, ugyanis mindkét eseményen szűknek bizonyult a Lábas Ház kiállítóterme.
„Szilágyi Domokost személyesen is ismertem. Éppen ezért nagyon megrázott a halálhíre, mint ahogy ügynök voltának a leleplezése is, mely szerepet – meggyőződésem szerint – rákényszerítettek. Bárhogyan is legyen azonban, ez jottányit sem von le művészi nagyságából, így számomra a nagybetűs Költő volt és maradt” – fogalmazott az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Vécsi Nagy Zoltán a jelenlévőket köszöntő beszédében.
A kiállító művészeket és munkáikat méltató dr. Kányádi Iréne művészettörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem előadótanára úgy vélekedett, Szilágyi Domokos életműve, akárcsak tragikus élettörténete, mély nyomot hagy napjainkban is azokban, akik személyesen ismerték, de azokban is, akik nem. Ez ugyanis kivetült a körülötte lévőkre is. „Ennek értelmében versei is folyamatosan újraértelmeződnek, viszont lírai értékük, egzisztenciális tragikumuk vitathatatlan marad. Az idegenség szülte fájdalom, a szenvedés, a bezártság, a szegénység és a kilátástalanság tragikuma végigkíséri költészetét, amely által jogosan íródott be neve mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom nagyjai közé.”
A továbbiakban azt is megtudhattuk, hogy Plugor Sándor 1960–1964 között született, és kökösi falus feleit ábrázoló rajzai késztették Szilágyi Domokost az Öregek könyve című, nagylélegzetű versének megírására. Nem véletlenül kapott belőlük egy csokorra való helyet a tárlaton. A szakember szerint a kiállítás anyaga a költői nyelv átfordítása vizuálisra, ezért a kiállított művek technikai sokszínűsége Szilágyi költészetének a gazdagságát tükrözi.
Ennek jegyében Csillag István csíkszeredai festőművész a feltételek nélküli, puszta létezés örömét, azt a paradicsomi állapotot hozta felszínre a képeiben, melyben „a test és lélek, a tárgy és élő forma feloldódnak a világban.” Kolumbán Hanna „installációja lírai hangvitellel a nőművészet irányába mutat. A költő munkáiból a törékenységet, játékosságot és az elillanó élet mulandóságát villantja fel.” Péter Eszter művei azt sugallják, „ha nem is itt, de talán máshol mégis van egy szebb és jobb világ.” Sipos Gaudi Tünde „Szilágyi költészetének metafizikus dimenzióit villantja fel, azt a világot, amelybe utolsó gesztusával próbált eljutni.” Ferenc Zoltán munkái „a végeérhetetlen emberi mértéktelenség problematikája körül született” alkotások.
Az elhangzott beszédek után Kolcsár József színművész és a sepsiszentgyörgyi Mácsafej zenekar léleksimogató, és éppen ezért nagysikerű összeállítása következett, melynek során elszavalt Szilágyi Domokos- és megzenésített Fekete Vince-versek hangzottak el. Amint a zenekar egyik tagjától, Ferencz Csabától megtudhattuk, ezzel a megyeszékhely összes középiskoláját felkeresik. Létrejöttét a polgármesteri hivatal anyagi támogatása tette lehetővé, mintegy ajándékként az említett intézmények diákjainak.
A tárlat október 6-ig látogatható
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

A csíkszeredai Sapientia egyetem főbejáratának helye is megváltozik
Október közepéig hosszabbította meg az egyetem épületének felújítására és bővítésére meghirdetett közbeszerzési eljárást a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara.
Az előzetes tervek szerint pénteken választottak volna a jelentkezők közül, azonban úgy döntöttek, hogy még egy hónapot adnak a jelentkezőknek az ajánlatok végleges összeállítására – tudtuk meg Bodor Zsolt dékánhelyettestől. Mint mondta, több érdeklődő is van, de csak a határidő lejárta után derül ki, hogy ebből hányan adják le az ajánlatukat.
Mivel a korábbi felújítás során nem végezték el a hőszigetelést a földszinten és az első emeleten, ezúttal ez lesz az egyik fő része a tervezett külső munkálatoknak. Emellett
bent is számos átalakítást terveznek, az ebédlőt például elköltöztetik a félemeletről a földszinti előadótermek helyére.
Az ebédlő helyén előadótermek és laborok épülnek. A másik fontos átalakítás a tetőteret, azaz a hetedik emeletet érinti, ott is tantermeket létesítenek, és többek között egy sportterem kialakítását is tervezik. Emellett az A-szárnyon is módosításokat eszközölnek, az egyetemi büfé és a hallgatói önkormányzat irodája szintén új helyet kapnak.
A másik szembetűnő módosítás továbbá az, hogy a főbejárat helye is megváltozik: a kapusszoba mögött kap helyet az új bejárat, a Temesvári sugárútra fog nyílni, a kapusszobát pedig elköltöztetik. Emellett több kisebb beruházásra is sor kerül, mint például a nyílászárók cseréje az első emeleten vagy az alagsori folyósok kialakítása. A dékánhelyettes érdeklődésünkre elmondta, ezúttal is magyar állami finanszírozásból fedezik a beruházást. A pontos összeggel kapcsolatos kérdésünkre mindössze annyit válaszolt, hogy több millió euróról van szó.
Az előzményekről
Az egyetemen 2014 augusztusában kezdődött el az épületfelújítás, akkor többek között átalakították az épület homlokzatát, és nagyrészt a hőszigetelési munkálatokat is elvégezték. Emellett többek között kicserélték az ajtókat és az ablakokat, új elektromos hálózatot és vízellátó rendszert építettek ki, felújították a bentlakási szobákat (minden szoba bútorzatát kicserélték), és a legfelső emeleten kialakítottak egy épületrészt, amely a jövőben planetáriumként, azaz csillagvizsgálóként működik majd. A felújított épületet 2015. április 20-án adták át, ám a felsoroltak mellett több olyan nagyszabású elképzelés is a tervek részét képezte, amelyeket akkor nem sikerült megvalósítani.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Schengen már nem érdekes?
Fel kell venni Romániát és Bulgáriát a schengeni övezetbe – jelentette ki Jean-Claude Juncker néhány nappal ezelőtt Strasbourgban az Európai Unió helyzetét értékelő beszédében.
Az Európai Bizottság elnöke nagy barátja országunknak, májusi látogatásán sorba csókolgatta a román politikusokat – azokat is, akikkel amúgy nemigen barátkoznak a szavahihetőségre és bizonyos erkölcsökre sokat adó elegáns nyugati irodákban –, kijelentését azonban nem kapták fel a leginkább érdekeltek sem, sőt, meglehetősen nagy csend veszi körül a javaslatot, amely bő másfél évtizede fogalmazódott meg először. Bukarest az EU-s tagfelvételi eljárás kezdete után, 2001 őszén kezdett foglalkozni a schengeni csatlakozás előkészítésével, mégis igencsak lagymatagon vette tudomásul a váratlan strasbourgi hátszelet. Első látásra érthetetlen, hogy nem csaptak le rá azok, akik évek óta hangoztatják, hogy műszakilag már megfelelünk a feltételeknek. Az a tény, hogy a műszaki jelző sehogy sem kopik ki a nyilatkozatokból, jelzi, hogy az emberi tényező, azaz a korrupció, a hivatalnokok megvásárolhatósága maradt az utolsó akadály, erre is szoktak hivatkozni azok az államok, amelyek ellenzik, hogy Románia is része legyen a belső határellenőrzés nélküli európai térségnek. Álláspontjukat csak erősíti, hogy az illegális bevándorlók nagy többségét nyugati határainkon fülelik le, kilépési kísérleteik közben. A belépés tehát a modern technológiák mellett sem okoz különösebb gondot az útlevél nélkül utazóknak, és ez nem éppen bizalomgerjesztő jelenség. Valószínűleg ezt Juncker is tudja, neki azonban a brit kilépés miatt megingott EU erősítése a munkaköri feladataihoz tartozik, ezért nem meglepő, hogy szorosabbra fűzné a tagállamok viszonyát. Ez sem mindenkinek tetszik, de a Dâmboviţa partján egészen balkáni okai vannak a mostanában tapasztalható hűvös távolságtartásnak. Az egyik lehetséges magyarázatra Cristian Câmpeanu világít rá a 22 hetilapban: bármennyire csábító a 100 éves Romániának stabilitást és jólétet biztosító junckeri ajánlat, ez nemcsak egyes (pénzügyi, katonai, külügyi) hatáskörök átengedésével járna (az államoktól az EU-nak), hanem olyan kötelezettségekkel az emberi jogok, jogállamiság és független igazságszolgáltatás tiszteletben tartását illetően, amelyeket a Liviu Dragnea által irányított kormánykoalíció nem kíván vállalni, hiszen éppen az aláaknázásukban érdekelt. Ezért nem sürgetik az utóbbi időben a schengeni csatlakozást, hiszen számukra saját bőrük és piszkos üzleteik megmentése a fontos, nem fáj nekik, hogy az ünnepek és a vakációk idején több millió román állampolgár rostokol több órás sorokban a határokon. Nekünk azonban nem csupán a könnyebb utazásért fontos a schengeni csatlakozás, hanem főként a járulékos haszon, az ország jó irányban való haladása miatt. Az EU ugyan sok csalódást okozott, de a mi eredeti demokráciánknál még mindig jobb alternatívát kínál...
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ökumenikus tanévnyitó Déván
Növekedni Isten és emberek előtti kedvességben
Vasárnap délután ökumenikus tanévnyitó istentiszteletre gyűlt össze a dévai magyar közösség a helyi unitárius zarándok- és szórványközpontban.
Rátoni Csaba református lelkész és Albert Leander OFM fohászában Isten áldását kérte a tantestületre, diákokra, szülőkre, a teljes dévai magyar közösségre, hogy együtt, összefogva munkálkodjanak mindannyiunk épülésére, az Úr dicsőségére.
Koppándi Zoltán unitárius lelkipásztor a 12 éves Jézus története kapcsán fogalmazott meg néhány üzenetet: a Jeruzsálembe érkező kis Jézushoz hasonlóan tudjunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségére, diákként az iskolában felfedezhető rengeteg információra, igyekezzünk azt befogadni és közösségünk hasznára fordítani. Akárcsak József és Mária, merjünk szembenézni az akadályokkal, ne tántorítson el bennünket a mindennapi ingázás vagy egyéb nehézség gondolata. Az anyanyelven való tanulás hosszú távú hasznát felismerve vállaljuk mindezt, ahogyan Jézus szülei is folyamatosan igent tudtak mondani a lelkükben tisztán hallható isteni biztatásra. Továbbá kövessük őket a példamutatásban is, hiszen József és Mária nem elküldték, hanem magukkal vitték a kis Jézust a jeruzsálemi templomba. Szülőként, pedagógusként éljünk a nevelés egyik leghatékonyabb eszközével, a példamutatással. De fontos, hogy legyünk tudatában emberi mivoltunknak, ne támasszunk elvárásokat egymással szemben, hanem megértéssel támogassuk társaink munkáját – fogalmazott a lelkipásztor, Isten áldását kérve az idei tanévre és a közösség valamennyi tagjára. A lelkésztársakkal, gyülekezeti tagokkal közösen elmondott imák előtt a Téglás Gábor elméleti Líceum elsős kisdiákjai, Széll Bíborka tanító néni irányításával, tolmácsoltak néhány kedves iskolakezdő versikét, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató szólalt fel, az alkalmon jelen lévő pedagógustársaival együtt ígérve, hogy idén is igyekeznek a legjobban teljesíteni hivatásukat. Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes tanévkezdő jókívánsággal erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az áldást követően Koppándi Zoltán lelkipásztor házigazdaként megköszönte a lelkésztársak szolgálatát, hiszen így lassan visszaáll Déván is az ökumenikus alkalmak hagyománya. Köszönetet mondott továbbá Lengyel Izabella zenetanárnőnek, aki ezúttal orgonán kísérte a felcsendülő énekeket. És köszönet illette mindazokat, akik különböző felekezetek tagjaiként, tanévnyitás idején is fontosnak tartották a közös imát. Az unitárius gyülekezet jóvoltából az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Csomortányi: nem tudni, kivel tart az RMDSZ
Éles bírálatot fogalmazott meg Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke a Markó Béla költő, politikus és Lengyel László közgazdász-politológus Engedd hazámat értenem című kötetét ismertető, több erdélyi várost érintő bemutatósorozat kapcsán.
A Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett nyílt levelében Csomortányi úgy fogalmaz: Lengyel László közgazdász-politológust „nehéz lesz emlékezetünkből kitörölni”. Mint felidézi: a szakember több ízben hangoztatta, „hogy miért is rossz minden, amit a nemzeti oldal tesz, és miért is demokratikus és hasznos a balliberális oldal valamennyi rezdülése”
Az EMNP bihari elnöke rámutatott: a Markó Bélával közösen írt kötet szeptember 14-ei nagyváradi bemutatóján Lengyel az Orbán Viktor vezette kabinetre utalva úgy fogalmazott, „van egy kormány, mely a fejünk felett hadonászik, és adott esetben kiteszi az asztalra, hogy Erdélyért vérzik a szíve”.
Lengyel arra is kitért, hogy szerinte Magyarország nemzetközi megítélése olyannyira mélypontra süllyedt, hogy bármit tesz vagy mond a kormány, annak az ellenkezője történik, ezért „sokkal többet árt Budapest, ha megszólal Erdély-ügyben még annál is, mintha inkább néma maradna”. Csomortányi ennek nyomán kifogásolja, hogy az RMDSZ „Lengyel Lászlók erdélyi turnéjait” szervezi, ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy vajon a szövetség is ezt az álláspontot képviseli-e?
A néppárti politikus azt is kifogásolja, hogy a nagyváradi eseményen részt vett Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Csomortányi emlékeztet: Szabó néhány éve „a kormánypártok gyengítésének nyílt szándékával” tett javaslatot „erdélyiek magyarországi pártjának bejegyzésére”. „A Lengyel–Markó–Szabó szereplés másnapjáig azt gondoltam, ezúttal csupán a sötét RMDSZ-ként emlegetett bihari párttársainak magánakciójáról van szó, mígnem kiderült, hogy a nagyváradi bemutató után alig egy nappal, Kolozsváron már az ön főszereplése mellett folyt le ugyanaz” – intézi szavait Kelemenhez Csomortányi. Hangsúlyozza: a szövetség elnökét erre nem kötelezte a kisebbségi létből adódó alkukényszer, így érthetetlenek számára az okok, holott a néppárti politikus szerint a 2018-as centenáriumi évforduló közeledtével „soha nem volt még oly nagy szükség a következetes és hiteles erdélyi magyar politikára és a magyar összefogásra, mint most”. Krónika (Kolozsvár)

Titkosszolgák a sajtóban? A MÚRE szerint nehéz a beépített ügynökök leleplezése
Vezető, a jelenlegi kormánnyal szemben kritikus, az államfőhöz viszont közel álló újságírókat vádolt meg Daniel Dragomir volt SRI-ezredes azzal, hogy a titkosszolgálatok emberei. A romániai magyar sajtóban nincs igazán napirenden a téma.
Közismert ellenzéki román újságírókat és publicistákat vádolt meg azzal Daniel Dragomir, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt ezredese, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal, és a SRI stratégiáját ültették gyakorlatba tevékenységük során.
A volt hírszerző tiszt, aki az elmúlt hetekben több ízben is az eseményeket háttérből irányító szervezetként állította be a SRI-t, vasárnap este az Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva azt állította: a 2012-es év „forrongó” esztendő volt, akkor személyesen látta, hogy három újságíró – Dan Turturică, Dan Tapalagă és Sorina Matei – is járt a hírszerzés akkori helyettes vezetője, Florian Coldea tábornok irodájába.
A volt SRI-tiszt rámutatott: a rendszerhez közel álló újságírók feladata a közvélemény manipulálása volt. Dragomir olyan sajtóorgánumokat nevezett meg, amelyek kritikusak a jelenlegi, szociálliberális kormánnyal szemben, viszont minden esetben teljes mellszélességgel kiállnak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) éléről államfővé választott Klaus Johannis mellett. „A Hotnews portálnak, a România Liberă napilapnak és a Digi 24 hírtévének a fejlécében azt is föl kellene tüntetnie, hogy „a Coldea Kft. által védett célpont”. Ezeket az intézményeket nem csupán felhasználták a manipulációhoz, de védelmet is élveztek. Ezeket a médiafolyosókat le kell zárni, mivel bűzlenek az elmúlt évek mocskától. A föld tele van a mocsokkal és visszaélésekkel” – fogalmazott.
Dragomir egyben azt állította, hogy a rendszerrel szemben álló intézményeket – például a jelenlegi kormány házi csatornájának számító Antena 3-at – megpróbálták tönkretenni, bezárni. A volt SRI-s vezető megnevezett egy olyan újságírót is – Valentin Zaschievici-et, a Jurnalului Naţional volt főszerkesztő-helyettesét –, aki állítása szerint a SRI tisztje volt. Dragomir korábban azt állította, hogy a SRI irányította az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) oly módon, hogy a vádiratokat valójában a SRI-nél írták meg. Ezt a SRI múlt héten cáfolta, azt az állítást azonban nem, hogy fedett ügynökei lennének a sajtóban. Mint fogalmaztak, hasonlóan az összes többi titkosszolgálathoz, nekik is vannak fedett embereik „minden, a nemzetbiztonság szempontjából fontos területen, a törvény szigorú tiszteletben tartásával”. MÚRE: nincs napirenden a téma A romániai magyar sajtóban nincs igazán napirenden az a téma, hogy dolgozhatnak-e bármely szolgálat fedett ügynökei a sajtóorgánumoknál. Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke a Krónikának elmondta, korábban ugyan volt erre vonatkozó kezdeményezés, azonban azóta nem foglalkoztak a témával. „Amikor először lettem az igazgatótanács tagja, akkor volt egy kezdeményezés – ha jól emlékszem, kérésre –, és átvilágították az IT összes tagját. Engem is, aki ’89-ben 16 éves voltam, illetve emlékeim szerint az akkori főszerkesztőket is kortól függetlenül. Azóta nem tudok hasonlóról” – mondta a MÚRE elnöke.
Ambrus Attila, a MÚRE becsületbíróságának elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője a Krónika kérdésére elmondta: a szervezetnek nincs az esetleges fedett ügynökök kiszűrésére vonatkozó gyakorlata, sőt azt is hiányosságként említette, hogy még az 1989 előtt esetleg besúgóként tevékenykedő újságírók kiszűrésére szolgáló átvilágítás sem történt meg. Rámutatott: nincs olyan gyakorlat vagy előírás, mi a teendő abban az esetben, ha egy újságíróról kiderül, hogy aktív ügynök. „Ha valakiről ez bizonyíthatóan kiderül, a sajtónak egyetlen eszköze marad: a nyilvánosság” – szögezte le. Az 1989 előtti besúgók kapcsán megjegyezte: az átvilágítás még ma sem lenne kései, azt azonban nem újságíróknak kellene elvégezniük, hanem történészeknek, akiknek a módszereket kellene bemutatniuk, azt, hogy hogyan szerveztek be, félemlítettek meg embereket a szolgálatok.
„A református egyházban lezajlott korrekt átvilágítás lehetne a minta. Annak során kiderült, hogy a véltnél jóval kevesebben voltak besúgók, és ez meggyőződésem szerint az újságírókra is igaz” – mondta Ambrus. A jelenleg „kettős ügynökként” tevékenykedő újságírók leleplezése azonban jóval keményebb dió. Nem látom, hogyan lehetne bizonyítható módon felfedni, kik azok, akik kettős ügynökként tevékenykednek” – jelentette ki.
„Ha valaki erre vállalkozna, csak abban az esetben érdemes belevágni, ha biztos diagnózist lehet leírni a romániai magyar újságíró-társadalomról. Az erre vonatkozó információkat ugyanis csakis a titkosszolgálatoktól lehet megszerezni, márpedig semmi garancia nincs arra, hogy nem éppen a rendszer számára kellemetlen újságírókat mártanák be, míg a saját embereiket védenék. Mi a garancia arra, hogy a leginkább sáros újságírók ügyeire fényt lehet deríteni?” – tette fel a kérdést Ambrus.
Kijelentette: jó lenne megtalálni a megfelelő módszereket, ő azonban nem bízik benne, hogy ez sikerülhet. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsváron mutatják be Gerlóczy Márton családregényét
Gerlóczy Márton magyarországi írónak, Áprily Lajos dédunokájának legújabb, Mikecs Anna: Altató című könyvét mutatják be Kolozsváron a szerző jelenlétében.
A rendhagyó eseményre szeptember 27-én, Mikecs László néprajzkutató 100. születésnapján kerül sor. A Minerva Ház Cs. Gyimesi Éva termében 17 órakor kezdődő eseményen Gerlóczy Mártonnal Ferencz Zsolt beszélget, a Scolar Kiadónál napvilágot látott családregényből Kali Andrea színművész olvas fel.
A regény főszereplője Jékely Márta, aki Schéfer Ida és Áprily Lajos harmadik gyermeke. Gerlóczy Márton részletesen beszélt a Krónikának a Mikecs Anna: Altatóról, a szerzővel készített interjút lapunk pénteki számában olvashatják. „Tudatfolyam, mégis minden a helyén van. És az erre-arra ágazó család, az emlékezetes alakok. Nem az író érzelmei formálják őket: látja, tudtunkra adja esendőségüket, olykor pusztító gyengeségeiket-gyarlóságaikat is. És a regénybeli család nem akármilyen család. A Jékelyek, csúcsán Áprily - Jékely Lajos. Ha ismertük őket, ha nem, történetüket, ezt a könyvet jó olvasni” – írja a könyv fülszövegében Lator László. Krónika (Kolozsvár)

Média képzés volt Székelyhídon
Második alkalommal szervezett média képzést az Ér hangja Egyesület szeptember 15-17-én. A szervezők érmelléki fiatalokat és felnőtteket vártak a képzésre, a meghívásnak Biharfélegyháza, Érszőlős, Szalárd, Székelyhíd és Tóti települések tettek eleget. A megjelentek számára az egyesült lógójával ellátott pólókat osztottak ki, akik magukra is vették azokat.
Az Ér Hangja Egyesület által szervezett média képzés egy rövid bemutatkozással és ismerkedős játékokkal kezdődött: egy kitalált koszorúzási ünnepséget forgattak le a két csapatra osztott résztvevők, miközben szakmai felügyelet mellett megismerkedtek az operatőri és hírszerkesztői világgal. Ez által megismerhették a kamera és mikrofon használatának, illetve az interjúkészítés világát. A terepmunka után következett a stúdiómunka, ami szerkesztésből, felbontásból, illetve vágásból állt.
A technika világából kiszakadva a résztvevők visszatértek a tollhoz és a papírhoz a második médiafejezet, az újágírás kapcsán. A foglalkozást Szűcs László a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke tartotta, akitől a résztvevők megtudhatták, hogyan és milyen eszközökkel, illetve szerkesztési formákkal jön létre egy lap. Ezt követően az online rádiózás világába léptek át a képzés tagjai, amelyben egy gyors próbában, egy élő, egyenes adásban kellett helytállniuk: egy részüknek körülbelül tíz percet kellett beszélniük egy adott témáról, míg másik részük egy teremben hallgatta az online gyakorlatot..
A képzést teljes kiértékelés zárta, a résztvevők megtekintették a hétvégén alkotott munkájukat, valamint ötletekkel látták el a szervezőket a jövőre nézve.
A média képzést a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Communitas Alapítvány illetve a Bihar Megyei Közösségi-Szociális Igazgatóság támogatta.
Csorba Roland / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Petíciót indítottak a szülők a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében
Menntsük meg a marosvásárhelyi katolikus iskolát! címmel petíciót indított az iskola szülői közössége. A petícióhoz, amelyben azt kérik, hogy biztosítsák az iskola további működéséhez szükséges törvényes keretet, kedden délutánig 2 500-nál is többen csatlakoztak. "Kérjük, hogy a felelős állami szervek azonnali hatállyal állítsák le az iskola elleni hajszát! Követeljük, hogy a gyerekek és szülők élhessenek a romániai és európai törvények által számukra biztosított alapvető állampolgári jogaikkal! A diákok érdeke az lenne, hogy zavartalanul megkezdhessék és folytathassák tanulmányaikat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumban!" - áll a magyar és román nyelven is elérhető petícióban. A Római Katolikus Teológiai Líceum működése körüli problémák 2016 novemberében kezdődtek, amikor az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) bűnvádi eljárást indított Ştefan Someşan volt tanfelügyelő és Tamási Zsolt-József volt igazgató ellen az iskola létrehozásával kapcsolatos ügyben. Szeptember 8-án Tanügyminisztérium javaslatára a Maros megyei tanfelügyelőség a katolikus gimnázium osztályait a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz sorolta, ezzel pedig megszűnt az intézmény önálló jogi státusza. (hírszerk.) Transindex.ro

Várad, mint középkori egyházi központ I.
Várad, mint ahogy a helynév (a vár főnév + d kicsinyítő képző) is mutatja, egy, a 11. század második felében már biztosan létező kisméretű földvárból nőtte ki magát önálló településsé. A 14. századi krónikakompozícióból (amelynek egy változata az úgynevezett Képes Krónika), valamint az ebből forrást merítő Thuróczy Krónikából tudjuk, hogy I. László király (1077–1095) „Bihar vármegyében a Sebes-Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet [Váradot], ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére.”
Az 1374-ben keletkezett váradi káptalan statútumai szerint az egyházat/templomot László a 24 kanonokból álló káptalan részére alapította és később Váradra helyezte át a püspökség székhelyét (1083–1095 között). A püspökség székhelye ugyanis kezdetben nem Váradon, hanem Bihar várában volt, mely a mai megyeszékhelytől 12 kilométerre található. A váradi hagyomány a püspökség és a város alapításának időpontjául az 1092-es évet fogadta el, ehhez (illetve László király 1192-es évi szentté avatásához) igazították 1892-ben a váradi ünnepi rendezvényeket, 1942-ben a Szent László ünnepséget, majd 1992-től kezdődően a Festum Varadinum rendezvénysorozatot. A román történetírás szerint Várad nem megalapítás által jött létre, hanem hosszú fejlődés eredményeképpen. A város első említését csak 1113-ra teszik. Ez a zobori bencés apátság 1113-ban készült oklevélében lelhető fel, ahol az első birtokösszeírás hitelességét bizonyító személyek közt felsorolják Sixtus váradi püspököt (1103–1113), „Sixtus Varadiensis” néven.
Ismertek azonban Várad egyéb említései is I. László uralkodásának idejéből, „populum Varadyensem de Byhor” és „locum Varad nominavit” vagy „in suo monasterio Uaradin” formákban. Györffy György és Jakó Zsigmond szerint a káptalan intézménye Váradon hamarabb keletkezett, mint a püspökségé, hiszen később is a város területének 2/3-át a káptalan birtokolta, a püspöknek 1/3-ot juttatva, holott mindenütt ez fordítva volt. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az alapítás emlékét a váradi káptalan által összeállított statútumok őrizték meg, a kanonokoknak tehát érdekükben állt testületük előjogainak és ősiségének kiemelése.
Váradon a 11. század végén először egy preurbánus mag keletkezett, amely majd a 12. század elejétől protovárosnak (a várossá fejlődés útján elindult településnek) tekinthető. Az utóbbi évek kutatásai Nagyvárad fejlődését a nyugati városfejlődési típushoz sorolják. Váradon kimutatható a „topográfia dualizmus” jelensége, azaz egy vár mellett kézműves, kereskedő települések és ehhez kötve piac jött létre. A város a vár (egyben püspöki székhely) mellett alakult ki a Sebes-Körös ágainak két oldalán, ahol több település állt egymás közelében. Ezek valamely templom vagy kolostor köré tömörültek. Várad, mint egyházi (káptalani és püspöki) város jött létre, nem volt soha falu. Már a legrégebbi források is civitasként említik, amely ebben az esetben nem szabad királyi várost (libera regiae civitas), hanem várt, városias települést, püspökvárost jelent. A városmag (vár) és a városrészek egybeolvadása egységes várossá a 13. század végén kezdődött el és a 14. század közepéig tartott (1348-ban már Nagyváradként említik a várost).
Ismertek azonban Várad egyéb említései is I. László uralkodásának idejéből, „populum Varadyensem de Byhor” és „locum Varad nominavit” vagy „in suo monasterio Uaradin” formákban. Györffy György és Jakó Zsigmond szerint a káptalan intézménye Váradon hamarabb keletkezett, mint a püspökségé, hiszen később is a város területének 2/3-át a káptalan birtokolta, a püspöknek 1/3-ot juttatva, holott mindenütt ez fordítva volt. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az alapítás emlékét a váradi káptalan által összeállított statútumok őrizték meg, a kanonokoknak tehát érdekükben állt testületük előjogainak és ősiségének kiemelése.
Váradon a 11. század végén először egy preurbánus mag keletkezett, amely majd a 12. század elejétől protovárosnak (a várossá fejlődés útján elindult településnek) tekinthető. Az utóbbi évek kutatásai Nagyvárad fejlődését a nyugati városfejlődési típushoz sorolják. Váradon kimutatható a „topográfia dualizmus” jelensége, azaz egy vár mellett kézműves, kereskedő települések és ehhez kötve piac jött létre. A város a vár (egyben püspöki székhely) mellett alakult ki a Sebes-Körös ágainak két oldalán, ahol több település állt egymás közelében. Ezek valamely templom vagy kolostor köré tömörültek. Várad, mint egyházi (káptalani és püspöki) város jött létre, nem volt soha falu. Már a legrégebbi források is civitasként említik, amely ebben az esetben nem szabad királyi várost (libera regiae civitas), hanem várt, városias települést, püspökvárost jelent. A városmag (vár) és a városrészek egybeolvadása egységes várossá a 13. század végén kezdődött el és a 14. század közepéig tartott (1348-ban már Nagyváradként említik a várost).
A váradi káptalan statútumai, középkori oklevelek, valamint az 1552-ből fennmaradt adókönyv alapján rekonstruálni tudjuk Szent László városának részeit. A városrészeket a latinban vicus megnevezéssel jelölték, ám ez időnként utcát is jelenthetett. A Körös bal partján feküdt Várad városa, Velence, Péntekhely, Szombathely, Sziget, Szentlőrinc, Bolognia, Padua, Egerszeg, Új-Bécs, Hídközszőlős, Malomszeg, Zsupos.
Várad városa (civitas Varadiensis) alatt a mai vártól nyugatra elterülő részt értették, mely a káptalan tulajdonát képezte. Velence (vicus Venetia) városrész (így hívják a mai napig ezt a városnegyedet) a vártól keletre terült el. Jelentős vámhely volt, itt szedték az Erdélyből érkező áruk után a vámot (a jövedelem 1/3-a a káptalané, 2/3-a a püspökségé). Ezen a helyen 1552-ben a püspök 24, a klarissza nővérek pedig 9 jobbágytelekkel rendelkezett. Péntekhely (Pentekhel vicus), melyet később Hétközhelynek is hívtak (1374), a vártól nyugatra a későbbi Nagypiac (mai December 1.) tér helyén állt a tulajdonképpeni belváros. Neve a péntekenként ott tartott vásárokra utal.
Az először 1326-ban említett Szombathely (vicus Zombathely) valószínűleg megegyezett a korábbi Újfaluval (Villa Nova – 1285). Péntekhelytől nyugatra feküdt. Neve arra utal, hogy ott szombaton vásáros napot tartottak. Sziget a vártól délnyugati irányban, a Körös két mellékága közötti területet jelentette. Szentlőrinc (Villa Sancti Laurentii) a vártól délkeletre feküdt, Szent Lőrinc napi (augusztus 10.-i) vásárairól volt híres. A püspök és káptalan közös tulajdona volt, megegyezik a későbbi Vadkerttel (Ortus cervorum). 1552-ben a püspök 40 jobbágytelke gazdagította.
Bolognia a vártól délnyugatra feküdt, püspöki tulajdont képezett 1291–1294 között. A Statútumokban Bolonia vicus néven szerepel, Padua (Badua) vicusszal együtt említve. Egyes kutatók Bologniát és Paduát Velencével együtt itáliai betelepülőkre utaló helyneveknek tartják, míg mások úgy vélik, hogy a váradiak egyetemjárásának emlékét őrzik. A Velence helynév a város „nagy” Velencére emlékeztető vízrajzi helyzetére is utalhat. Egerszeg (vicus Egerzegh) Velence városrész egy darabját képezhette. Valószínűleg a középkor végén jöhetett létre Új-Bécs városrész, mely a vár és a Sebes-Körös között feküdt. A szintén a Statútumok által megemlített Malomszeg (Molonzegh) és Zsupos (?) (Supes vicus) helyzete ismeretlen. A középkori oklevelek megőrizték bizonyos utcák neveit is: Új utca (1552-ben a püspök 28 jobbágytelekkel bírt itt), Kakucs utca, Szent Jakab utca, Szent Ferenc utca és Szentlélek utca.
A Körös jobb partján állt Olaszi és Szent Péter városrész. Olaszi (vicus Olazy, 1215-ben Villa Latinorum Varadiensium-ként említve) az olasz kifejezésből eredeztethető, alatta az újlatin nyelvet beszélő vallonokat, franciákat értették leginkább. Ezt olyan középkori helynevekből következtethetjük ki, mint Burgundia és Szent Egyed utcák, valamint a Páris patak. Olaszi a váradi püspök birtokát képezte (1552-ben már 74 jobbágyparcellával), a Biharba vezető út mellett, a Körös révjének túlsó partján alakult ki. Váradolaszi egy ma is létező városnegyed. Szentpéter városrész (Sancti Petri contrata) Olaszitól keletre, a Sebes-Körös és a váradi dombok közti területen alakult ki. Első említése 1374-ből származik, a káptalan rendelkezett itt 1552-ben 8 jobbágytelekkel.
Ahogy Jakó Zsigmond, és Lakatos Bálint is disszertációjában kiemelte, Várad településrészei közül legalább három: a civitas, valamint Vadkert és Olaszi saját önkormányzattal, bíróval, tanáccsal és pecséttel rendelkezett. Feltételezhető esetleg bizonyos fokú autonómia Velence esetében is, de ezt igazoló oklevél nem maradt fenn.
A város közelében más települések alakultak ki, melyek idővel beolvadtak a városba: Biharpüspöki, Szentjános, Őssi, Szőllős. Biharpüspöki 1273-ban a püspök és káptalan közös tulajdonát képezte, Váradtól északnyugatra feküdt. Mint neve is mutatja a püspök nyári székhelye volt, ma már Nagyvárad egy városnegyedét képezi. Szentjános (a mai Biharszentjános falu, Bors község része) Váradtól nyugatra, távolabb volt. Több szerzetesrend központjaként működött a történelem során: 1215 előtt bencések, 1249-től ciszterciek, a 13. század végétől ismét bencések, 1549–1556 között a margitszigeti domonkos apácák.
Őssi (a mai Váradőssi városnegyed) Váradtól délnyugatra terült el. 1261-ben posesio Ewsy Ráfáel fia Gábriel és Tamás fia Ráfáel birtokában volt. Szőllős (a mai Váradszőllős) a vártól délre feküdt. 1213-ban első telepeseit királyi szőlők művelésére hozták ide. 1273-ben a püspökség és káptalan közös birtoka volt. 1276-ban IV. (Kun) László király a területet a váradi főpásztornak adta. A 14. századtól Szőllőst Kusztosfalvaként ismerték, mivel az őrkanonok (custos) tulajdonát képezte.
Bélfenyéri Tamás / erdelyikronika.net

Kiállítással zárult a Molnár Dénes Alkotótábor
Az idei székely-mezőségi alkotótáborok sorát a múlt héten zajló mezőpaniti Molnár Dénes Alkotótábor zárta. A tábort tizenkettedik alkalommal szervezték meg, miután az utóbbi négy évben objektív okok miatt szüneteltették. A Maros-mezőségi Művésztelep elnökével, Czirjék Lajossal beszélgettünk, aki ifj. Molnár Dénessel a tábor kezdeményezőjének emlékére vállalta fel e tábor irányítását.
– Nem tudok a Kárpát-medencében öt olyan szomszédos települést, ahol alkotótáborokat szerveznek. Örvendetes, hogy a Székely-Mezőség öt faluja (Mezőmadaras, Mezőbergenye, Mezőbánd, Mezőpanit és Csittszentiván) ilyen lehetőséget nyújt a művészeknek. Az első tábort Molnár Dénes képzőművész irányításával 1999-ben szervezték. Ennek mintájára merítettük az ötletet, hogy a többi faluban is elindítsuk a táborokat. Aztán létrehoztuk a Maros-mezőségi Művésztelepet, ami egy ernyőszervezet tulajdonképpen, de minden tábornak megvan a felelőse, szervezője. Mindenik önálló módon szerveződik. Tudni kell, hogy Molnár Dénes mellett Bandi Dezső bácsi is Mezőpanitban szervezte a faragóköröket. Sajnos, mindketten távoztak közülünk. A mezőbándi az Egerházi Képíró János nevével fémjelzett tábor, idén visszafogottabb volt, akárcsak a tavalyi bergenyei, amit annak idején Ősz Zoltán tanár kezdeményezett és szervezett éveken át. A mezőpaniti táborban – ami négy évig szünetelt – idén 16 művész vett részt, hárman helyi alkotók, egy hollandiai és egy magyarországi. A résztvevők: Balló Andrea Szegedről, Bálint Zsigmond, Molnár Krisztina és Nagy Dalma Marosvásárhelyről, Borbély Attila, Molnár Károly és Sikó Rozália Mezőpanitből, Forró Ágnes Kolozsvárról, Miholcsa József Sárpatakról, Molnár D. Dénes Erdőcsinádról, Nagy Annamária Aranyosgyéresről, Orbán Endre Csíkszeredából, Sz. Kovács Géza Segesvárról, Varga Gerry Hollandiából, Zsigmond Márton Csíkszeredából és jómagam. A legtöbb művész festő, grafikus, textiles, de van köztük szobrász, faragó, illetve fotós. A művészek egy részét a természet, a táj, a falusi porták ragadják meg, míg mások elvontabb alkotásokat készítenek. Bálint Zsigmond fotóin évről évre a falusi embereket, a hagyományos falusi környezetet, házakat, kapukat örökíti meg, ami dokumentum jelleggel bír – fogalmazott Czirjék Lajos.
– A tábor presztízsét a művészek adják meg. Ha jó mag alkotja a művészgárdát, akkor nagyobb a vonz-erő. Másrészt a paniti embereket szeretnénk közelebb hozni az alkotótáborhoz, mert némi idegenkedést tapasztalunk. Úgy gondolom, hogy sikerül kialakítani jó emberi kapcsolatokat, amiben részt vállalt a jelenlegi polgármester is – fogalmazott ifj. Molnár Dénes.
A tábor a vasárnapi istentisztelet után nyíló kiállítással zárult. A támogatók a Mezőpaniti Polgármesteri Hivatal, a református egyházközség, a Bethlen Gábor Alap és az Optica-Optofarm voltak.
MEZEY SAROLTA / Népújság (Marosvásárhely)

„A lehető legtöbbet változtassatok a világunkon”
Tizenhetedik egyetemi tanévét nyitotta meg tegnap délben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának vezetősége. A Szózat ünnepélyes eléneklése után a diákokat, főleg az elsőéves gólyákat, az egyetemi kar elöljárói mellett Sógor Csaba Európai Parlamenti képviselő és Mile Lajos Magyarország kolozsvári főkonzulja is köszöntötte. A megnyitón megemlékeztek a nemrég elhunyt Szilágyi Pál egyetemi oktatóról, az egyetem egykori rektoráról, akinek temetése a tanévnyitóval egy időben zajlott, így több oktató is a volt rektortól búcsúzott a tanévnyitó ünnepségen való részvétel helyett. A Sapientia Kolozsvári – az intézmény legkisebb – Karának négy alapképzésén (jog, média, környezettudomány és nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakokon) és az ezekre épülő négy magiszteri képzésen összesen 270 diák kezdte az új tanévet tegnap, köztük száz gólya, akik a megnyitón esküt is tettek.
Mivel Tonk Márton egyetemi professzor, dékán Szilágyi Pál temetésén vett részt, így évnyitó beszédét Murádin János-Kristóf, kari kancellár tolmácsolta. A dékán beszédében kiemelte a tanévnyitó rendhagyóságát, hisz az „egyik szemünk nevet, a másik pedig sír”.
– Nevetünk, hisz minden egyetemi esztendő elindítása ünnep, öröm, lelkesedés, de nevetünk azért is, mert a mai nappal egy újabb elsőéves évfolyam válik akadémiai közösségünk részévé. Oktató emberekként jól tudjuk, hogy az ő mai nevetésükből, egyetemi tanulmányaik alatti derűjükből mi magunk is sokat fogunk gazdagodni – köszöntötte Tonk Márton az egyetem diákjait és oktatóit.
Beszédében rámutatott: Szilágyi Pál nagyon nehéz időszakban volt az intézmény rektora, konoksága, hite nélkül talán megszűnt volna az Sapientia Kolozsvári Kara. A dékán azt kívánta a diákoknak, hogy a Szilágyi Pálra jellemző konokság és optimizmus határozza meg az új tanévük irányvonalát.
Murádin János-Kristóf is köszöntötte a diákokat, kiemelve: minden lehetőségük megvan az intézményben tanulóknak arra, hogy ők legyenek az erdélyi magyar értelmiség új generációja, egy új erős középosztállyá válhatnak, akik a tudomány terén is újat hozhatnak, de a közösség megóvásának terén is jeleskedhetnek. „Én csak azt kívánom nektek, hogy a lehető legtöbbet változtassatok világunkon, alakítsátok a magatok képére, és akkor majd ti is otthon lesztek benne.” – fogalmazott a kari kancellár.
Sógor Csaba, Európai Parlamenti képviselő beszédében a marslakó, magyar tudósok, generációjának történetét mutatta be, felkérve a diákokat arra, hogy ugyanúgy járjanak a tudományos világban, ahogy a marslakó generáció tagjai is tették: több tudományterületen is próbálják ki magukat, nézzenek jól körül a tudomány világában. Az EP-képviselő felhívta a diákok figyelmét arra is, hogy az elkövetkező év nem lesz nyugodt a romániai magyarság számára, de nyugodtságra, higgadságra és józanságra intette őket.
– Általában is igaz, de nekünk itt Erdélyben, a kisebbségi létben fokozottan oda kell erre figyelnünk, a minőségről, a szellemi, morális igényességről beszélek. A versenyben való helytálláshoz, az egyéni boldoguláshoz is elengedhetetlen az igényesség és a minőségre való törekvés. Ha mostoha vagy nehéz körülmények között kell megállni helyünket, akkor annál inkább – mondta Mile Lajos főkonzul, aki szerint, ha az erkölcsösséget, igényességet és műveltséget tartjuk szem előtt, nem tévedhetünk el.
Az elsőéveseket a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke, Andacs Zsolt-Levente is köszöntötte és biztosította őket arról, bármilyen kérdés esetén a rendelkezésükre állnak. Az elnök szerint az egyetemre való beiratkozással a diákok egy új kontinenst fedeztek fel, majd sajnálattal közölte a gólyákkal „itt is tanulni kell”.
Az évnyitón a Kari Tanács Tiszteletbeli Tagja címet adományozták Sógor Csaba képviselőnek, aki az elmúlt években többször is támogatta a kart és a nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakot és az intézményben tanuló diákok tevékenységét, segített megvalósítani a brüsszeli tanulmányutakat, a tudományok események megbízható partnere volt. Sógor Csabát Szenkovics Dezső dékánhelyettes méltatta. A dékánhelyettes a laudációban kitért Sógor Csaba szakmai sikereire, de emberi értékeire is rávilágított.
A megnyitón közreműködött Kostyák Előd csellóművész is, aki Bach C-dúr csellószvitjét adta elő.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Szijjártó: a végsőkig kitartunk a magyar érdekekért
A magyar külpolitika kőkeményen kiáll a magyar érdekekért és a határon túl élő magyarok érdekeiért – mondta Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek. A tárcavezető New Yorkban részt vesz az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakán, és az ennek alkalmával román, valamint horvát kollégájával is megbeszélést folytatott.
A magyar külpolitika nem hagyja magára a határokon túl élő magyarokat, és mindazokban a kérdésekben, amelyek fontosak a számukra, "a végsőkig kitartunk és nem engedjük, hogy a környező országokban folyamatosan a magyarokat sújtó döntéseket hozzanak" – mondta Szijjártó Péter. Ennek Magyarország folyamatosan hangot ad a nemzetközi színtéren, az ezen országokkal szembeni nemzetközi nyomásgyakorlást folyamatosan szorgalmazza – jelentette ki.
Mint mondta, Románia esetében azért is "csalódást keltő" a marosvásárhelyi iskolával kapcsolatban kialakult helyzet, mert "a két ország között az elmúlt időszakban reményre okot adó, pozitív folyamatok indultak meg", és a két ország gazdasági egymásrautaltsága is világos.
Szijjártó Péter kiemelte: Magyarország úgy tekint az ottani magyar közösségre, mint amely összeköti és nem elválasztja egymástól a két országot. A marosvásárhelyi iskola további működése kizárólag a román hatóságok és a román kormány jóindulatán, politikai akaratán múlik – vélekedett. Úgy látja, ezért nem fogadható el semmiféle olyan magyarázat a román kormány részéről, amely valamifajta külső tényezőre fogná az iskola bezárását. Ezért továbbra is elvárja Magyarország a román kormánytól, hogy tegye meg azokat a szükséges lépéseket, amelyek nyomán az iskola tovább működhet – tette hozzá.
Elmondta: a marosvásárhelyi katolikus iskola körül kialakult helyzetben a magyar kormány álláspontját a helyi magyarok álláspontja határozza meg, és kizárólag akkor hajlandó változtatni a kormány Románia OECD-tagságának blokkolásán, ha a helyi magyarok és a katolikus egyház képviselői azt jelzik, hogy a helyzetet megoldottnak tekintik. Magyarország elvárja, hogy az ügyben Románia "vegye elejét az esetleges nacionalista kitöréseknek" – fűzte hozzá.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Sok helyen még luxus az ivóvíz, távol állunk az EU-s átlagtól
Még legalább egy évtizednek kell eltelnie, és eurómilliárdokra lesz szükség, míg az ivóvízhez való hozzáférés és az ivóvíz-szolgáltatás minősége eléri az uniós átlagot Romániábana, mondták a Krónika által megkérdezett elöljárók. Míg városon jó a helyzet, a falvakban esetében hatalmas a lemaradás.
Bár az elmúlt években országszerte javult az ivóvízhez való hozzáférés és az ivóvíz-szolgáltatás minősége, még legalább egy évtizednek kell eltelnie, míg Románia e tekintetben meg tudja közelíteni az európai uniós átlagot.
Erre mutat rá az Európai Számvevőszék legfrissebb vizsgálata is, amely szerint további jelentős forrásokat kell beruházni ezen a területen a felzárkóztatás érdekében.
Pásztor Sándor, a Bihar megyei önkormányzat elnöke kérdésünkre elmondta, ha csupán a számokat nézzük, nem kapunk valós képet a helyzetről. Hatalmas különbség van ugyanis az ivóvíz- és csatornarendszerek kiépítésére vonatkozó, százalékban kifejezett mutatók és a területi lefedettségről szóló adatok között.
A Körösök Vízügyi Igazgatóságának korábbi vezetője emlékeztetett, a román hatóságok az uniós csatlakozáskor vállalták, tíz év alatt felzárkóztatják az országot egy átlagszintre, ezt a vállalást azonban nem sikerült teljesíteni. Tíz évvel ezelőtt a jó minőségű ivóvízhez a lakosság 57-58 százaléka fért hozzá, viszont a csatornázás ettől nagyon elmaradt, mindössze 15 százalékban volt kiépülve, ami jelentős környezetvédelmi problémákat is okozott.
„A vízhálózatot sikerült feltornázni 70 százalékra, ám a csatornázás terén még mindig nagyok az elmaradások, a különbséget nem sikerült megfelelő mértékben lefaragni” – tette hozzá a hidrotechnikai mérnöki oklevéllel rendelkező Pásztor, aki szerint a ’90-es években még általános volt az a hozzáállás, hogy az ivóvízrendszereket fejlesztették, a csatornázást pedig hanyagolták, ám ma már egyformán fontos mindkét hálózat.
Fejlődő városok, elmaradott vidék
Az ivóvízhez és csatornázáshoz való hozzáférés százalékban jól mutat, azonban a területi lefedettség már korántsem ilyen jó.
Ez a különbség abból adódik, hogy a városokban általában megoldódtak ezek a problémák, a falvakban viszont még mindig nagy a lemaradás” – hívta fel a figyelmet a környezetvédelmi minisztérium volt vízügyi államtitkára.
Példaként említette, hogy a 600 ezer lakosú Bihar megyében 200 ezren Nagyváradon, 400 ezren vidéki településeken élnek, és a legfrissebb felmérés szerint a falusi lakosság alig 50 százaléka jut hozzá minőségi vezetékes ivóvízhez.
„Papíron nyilván jól mutat, hogy Bihar megyében 400 ezer lakos fér hozzá az ivóvíz- és csatornahálózathoz, ám vidéken még mindig vannak megoldatlan helyzetek, nagy a különbség például a tízezer lakos feletti és alatti települések víz- és csatornarendszerének kiépítése között” – mondta a Bihar megyei elöljáró.
Pásztor Sándor szerint egyértelmű, hogy Románia nem képes ezt a helyzetet önállóan megoldani, de megfelelően előkészített projektekkel eurómilliárdokat lehet lehívni az Európai Uniótól, bár a kiírásokban pontosan szabályozva van, hogy a pénzt mire lehet költeni, szennyvíztisztítókat, szűrőberendezéseket lehet építeni. Pásztor szerint nagyon fontos, hogy minél tisztább, jobb minőségű víz kerüljön vissza a patakokba, folyókba.
„Románia alkalmazza azt a rendelkezést, hogy amennyiben a megengedettnél nagyobb koncentrációjú szennyezett víz kerül vissza a természetbe, az önkormányzatoknak bírságot kell fizetniük. Ezek a bírságok elég nagy összegek ahhoz, hogy fejlesztésre ösztönözzék az önkormányzatokat, a vízügyi hatóságok pedig folyamatosan mérik a nitrát, szerves anyag vagy más típusú szennyezés mértékét” – hangsúlyozta a Bihar Megyei Tanács elnöke.
Megszokták az ingyenvizet
Az elmúlt években minden önkormányzat számára prioritás volt a víz- és a csatornarendszerek kiépítése, sok településen egyáltalán nem létezett hálózat, de ahol megvolt, ott is javításra, bővítésre szorult – nyilatkozta lapunknak Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzati főosztályának vezetője. Elmondta, a megyei tanácsok alárendeltségébe tartozó vízszolgáltatók EU-s pénzeket hívtak le, a kormány vidékfejlesztési programján keresztül is kaptak támogatást. A legnagyobb összegek ennél a fejezetnél érkeztek az önkormányzatokhoz.
Horváth Anna hozzátette, még mindig vannak működtetési gondok a vidéki hálózatokkal, mert az emberek megszokták, hogy ingyen használják a vizet saját kutakból vagy a helyi szintű kis hálózatokból, és sokan nem akarják finanszírozni a bekötést, nem csatlakoznak rá a rendszerre.
Ezek a nagy befektetésből létrehozott rendszerek akkor válnak fenntarthatóvá, ha a lakosság nagy része rácsatlakozik, hasonló a helyzet egyébként a hulladékgazdálkodási hálózatokkal is. A politikus szerint az európai tapasztalat azt bizonyítja, a helyzet előbb-utóbb kiegyensúlyozódik.
„Az emberek megkötik a szemételszállításra a szerződést, és rácsatlakoznak a víz- és csatornahálózatra, hiszen rájönnek, hogy sokkal biztonságosabb. Ráadásul az ellenőrzések is szigorodnak, már nem lehet az erdőszélre kihordani a szemetet vagy a patakba beengedni a szennyvizet” – tette hozzá Kolozsvár volt alpolgármestere. Fontos a rendszeres ellenőrzés Ágoston László, a Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője elmondta, a vezetékes vizet folyamatosan ellenőrzik, sőt az önkormányzatok felkérésére a közkutak vizét is, ha azt többen használják a településen. Rámutatott, a magánkutak vizének ellenőrzéséért a tulajdonosnak fizetnie kell, átlag 230 lejbe kerül az elemzés, ezt általában drágállják, ezért nincs túl nagy érdeklődés.
A szakember azt javasolja, hogy ahol kisgyerek van a családban, és a kútvizet használják a főzésre, feltétlenül vizsgáltassák be azt. A vízben magas a nitrit- és nitrátkoncentrátum, ami methemoglobinémiát (nitrát- és nitritmérgezést) okozhat.
Az elmúlt években egyébként három hasonló eset is volt Kovászna megyében. „A legdrágább az egészségünk, ezért érdemes megvizsgáltatni a vizet és csak a biztonságosat fogyasztani” – szögezte le Ágoston László.
Az Európai Számvevőszék egyébként a múlt héten közzétett felmérésében rámutatott, a csatlakozás óta javult az ivóvíz minősége Romániában, Magyarországon és Bulgáriában az uniós pályázatoknak köszönhetően, de még további jelentős forrásokat kell beruházni ezen a területen.
„Az emberek megkötik a szemételszállításra a szerződést, és rácsatlakoznak a víz- és csatornahálózatra, hiszen rájönnek, hogy sokkal biztonságosabb. Ráadásul az ellenőrzések is szigorodnak, már nem lehet az erdőszélre kihordani a szemetet vagy a patakba beengedni a szennyvizet” – tette hozzá Kolozsvár volt alpolgármestere.
Megjegyzik: vannak még olyan területek, ahol a közellátási hálózaton biztosított ivóvíz nem felel meg maradéktalanul az 1998-as ivóvízirányelvben előírt uniós normáknak. Ezenfelül további jelentős tagállami köz- és magánberuházásra lesz szükség ahhoz, hogy az érintett tagállamok teljes lakossága jó minőségű ivóvízhez juthasson hozzá, és hogy biztosítani lehessen az uniós finanszírozással megvalósuló beruházások megfelelő fenntartását. A három érintett országnak 2020 végéig több mint 6 milliárd eurót kell beruháznia ezekbe a hálózatokba.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap a 2007 és 2020 közötti időszakra összesen 3,7 milliárd euró támogatást nyújt az ivóvíz-szolgáltatás biztosításához és igazgatásához Bulgária, Magyarország és Románia számára.
Az Európai Unió 1975 óta vízügyi jogszabályokkal védi a fogyasztókat és a vízhasználókat a káros hatásokkal szemben. 1980-ban elfogadták, majd 1998-ban felülvizsgálták az emberi fogyasztásra szánt vízre vonatkozó normákról szóló ivóvízirányelvet, amelynek jelenleg is folyamatban van egy újabb felülvizsgálata – közölte a számvevőszék.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)

A Sapientia a „biztonság szigete”
Az erdélyi magyarság erős középosztályává kell válniuk az egyetemi hallgatóknak – fogalmazott Murádin János egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karának kancellárja a felsőoktatási intézmény keddi tanévnyitóján.
Rámutatott: a Sapientia a biztonság szigete, családias, baráti légkörének köszönhetően emelkedik ki a többi egyetem közül, és egyszerre érték-, valamint érdekközösség. A szülőkhöz fordulva leszögezte: a hallgatók a tudományos és a művészi megvalósítások terén is a legjobb útra léptek. Murádin azt is bejelentette: a kolozsvári kar Tordai úti épületének aulája a Hunyadi Mátyás nevet veszi fel.
A kari kancellár Tonk Márton dékán üzenetét is közvetítette, neki ugyanis a felsőoktatási intézményt kellett képviselnie Szilágyi Pál egyetemi oktató temetésén. A tanévnyitón ugyanakkor a tanárok, a diákok és más meghívottak az elhunyt emléke előtt egyperces néma csenddel tisztelegtek – Szilágyi Pál 2003 és 2007 között a Sapientia EMTE rektora volt.
Tonk Márton üzenetében úgy fogalmazott az egykori rektorról szólva, hogy „ha nincs az ő konoksága, akkor ma nincs kolozsvári kar”. Hozzátette: Szilágyit derű, optimizmus, hit és kitartás jellemezte, így ezt kívánta a diákoknak és mindenki másnak is az új tanévre.
A 2017/2018-as tanév megnyitóján Sógor Csaba európai parlamenti képviselőnek átadták a kari tanács tiszteletbeli tagja címet, amiért több alkalommal támogatta a kar oktatóinak és diákjainak tevékenységét, akiknek lehetőségük volt például szakmai gyakorlatot végezni Brüsszelben.
Szenkovics Dezső, a Sapientia kolozsvári karának dékánhelyettese laudációjában az európai parlamenti képviselő emberi hozzáállását és maximális segítőkészségét emelte ki. Rámutatott: neki köszönhetően az egyetem 10 diákja vehetett részt brüsszeli szakmai gyakorlaton, Szenkovics szerint ugyanakkor Sógor Csaba túlteljesítette a tiszteletbeli tagság cím elnyeréséhez szükséges feltételeket. Az RMDSZ politikusa ünnepi beszédében rámutatott: az egyetem legjobb diákjainak idén is lehetőségük lesz a gyakornoki program keretében Brüsszelbe utazni.
Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja a megnyitón úgy fogalmazott: „nekünk Erdélyben, a kisebbségi létben a szellemi, morális igényességre fokozatosan oda kell figyelni – ha mostoha vagy nehéz körülmények között élünk, annál inkább”. A diplomata Kodály Zoltán zeneszerzőt idézte, aki szerint „olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak”.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)

Szijjártó New Yorkban is felvetette Meleşcanunak a vásárhelyi iskola ügyét
A magyar külpolitika kőkeményen kiáll a magyar érdekekért és a határon túl élő magyarok érdekeiért – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szeptember 20-án, szerdán az MTI-nek.
A tárcavezető New Yorkban részt vesz az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakán. Az ennek alkalmával román, valamint horvát kollégájával folytatott megbeszéléseiről beszámolva kifejtette: a magyar külpolitika nem hagyja magára a határokon túl élő magyarokat, és mindazokban a kérdésekben, amelyek fontosak a számukra, „a végsőkig kitartunk és nem engedjük, hogy a környező országokban folyamatosan a magyarokat sújtó döntéseket hozzanak”. „Ennek Magyarország folyamatosan hangot ad a nemzetközi színtéren, az ezen országokkal szembeni nemzetközi nyomásgyakorlást folyamatosan szorgalmazza” – jelentette ki Szijjártó. Mint mondta, Románia esetében azért is „csalódást keltő” a marosvásárhelyi iskolával kapcsolatban kialakult helyzet, mert „a két ország között az elmúlt időszakban reményre okot adó, pozitív folyamatok indultak meg", és a két ország gazdasági egymásrautaltsága is világos. Szijjártó Péter kiemelte: Magyarország úgy tekint az ottani magyar közösségre, mint amely összeköti és nem elválasztja egymástól a két országot.
„A marosvásárhelyi iskola további működése kizárólag a román hatóságok és a román kormány jóindulatán, politikai akaratán múlik” – vélekedett a külügyminiszter. Úgy látja, ezért nem fogadható el semmiféle olyan magyarázat a román kormány részéről, amely valamifajta külső tényezőre fogná az iskola bezárását. Szijjártó Péter hozzátette: ezért továbbra is elvárja Magyarország a román kormánytól, hogy tegye meg azokat a szükséges lépéseket, amelyek nyomán az iskola tovább működhet.
A külügyminiszter emlékeztetett: több mint száz magyar gyermeknek kényszerűségből az utolsó pillanatban más iskolában kellett megkezdenie a tanulmányait. „Magyarország kormánya nemzetközi nyomásgyakorlás keretében világossá tette, hogy nem támogatja Románia OECD-tagságát” – közölte. Elmondta: a marosvásárhelyi katolikus iskola körül kialakult helyzetben a magyar kormány álláspontját a helyi magyarok álláspontja határozza meg, és kizárólag akkor hajlandó változtatni a kormány Románia OECD-tagságának blokkolásán, ha a helyi magyarok és a katolikus egyház képviselői azt jelzik, hogy a helyzetet megoldottnak tekintik. „Magyarország elvárja, hogy az ügyben Románia vegye elejét az esetleges nacionalista kitöréseknek" – fűzte hozzá.
A tárcavezető hangsúlyozta: lehet, hogy újdonságként hat, hogy a magyar külpolitika „kőkeményen kiáll” a magyar érdekekért és a határon túl élő magyarok érdekeiért, azonban a jövőben ez mindig így lesz, és „itt az ideje, hogy ehhez mindenki szokjon hozzá”. kronika.ro

Van a család fogalmában valami ősrégi
Minden családnak megvan a saját története, ezek a történetek alakítják mindennapjainkat. De vajon mennyire ismerjük felmenőinket, családi hátterünket, amelyek a mi életünket is befolyásolják? A Családmonográfia 2.0 régi fotók, tárgyak, kéziratok és visszaemlékezések mentén végzett kutatásokat és azok leírását, történetté szövését jelenti. Célja a hazatalálás, az élő kapcsolatok feltérképezése. Dr. Borsos Szabolcs filozófussal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk az általa kezdeményezett projektről, amelyet a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tanáraként indít el hamarosan.
Van a család fogalmában valami ősrégi, van benne valami a létezés bizalmának kimondhatatlanságából. Még akkor is, ha a hagyományos családmodell krízishelyzetben van ma, s még akkor is, ha sok fiatal érzi úgy, hogy idegenben, távol a gyökerektől jobban boldogul majd. A hazatalálás érzését, a személyes kapcsolatok bizalmát keresi egész életében minden ember, talán ezért is olyan fontos az a projekt, amelyet egy marosvásárhelyi tanár, filozófus indított el diákjai körében, és tervei szerint az egész Kárpát-medencére kiterjesztené. Borsos Szabolcs meggyőződése, hogy mindenkinek fontos a család, és így a családmonográfia is.
A fogalom Frédéric Le Play (1802–1882) francia szociológus nevéhez fűződik, aki abból az alapötletből indult ki, hogy a népek nem egyénekből, hanem családokból állnak. Ezen az evidens, a társadalmi egység természetén alapuló tényen nyugszik a családok monográfiáinak gyakorlati hatékonysága. A Le Play-féle családmonográfia az ankétok és a közvetlen megfigyelés útján gyűjtött adatokat, vagyis a „résztvevő megfigyelés” módszerét alkalmazta. Következtetése pedig az volt, hogy a családok megerősítése a társadalom fejlődésének legfőbb mozgatórugója.
Ezért kettő pont nulla
A marosvásárhelyi kutató-tanár projektje azért viseli a Családmonográfia 2.0 elnevezést, mert a Le Play-féle családmonográfiától eltérően ez egy új kezdeményezés, amelynek fő célja a még meglévő rokoni szálak tudatosítása, feltérképezése, a kapcsolatok élővé tétele. Közel hetven tizenegyedikes diák készítette el saját családmonográfiáját a Bolyai Farkas Gimnáziumból, és rendkívül érdekes anyagok születtek, néhány diák kutatásából pedig egy multimédiás anyag is született, amelyet a Családmonográfia 2.0 hivatalos honlapján lehet megtekinteni – meséli Borsos Szabolcs.
„Ha kiterjedne ez az egész Kárpát-medencére, akkor hasznos lehet a kapcsolatépítés, az identitás-megőrzés, illetve gazdasági szempontból is, de főként lelki kötődés szempontjából” – teszi hozzá a filozófiatanár. Először Erdély-szinten szeretné kiterjeszteni, mégpedig egy pályázat formájában, amelynek fő célja az, hogy érettségi előtt álló fiatalok saját maguk járjanak utána, hogy nagyszüleik, esetleg dédszüleik honnan származnak, mi volt a foglalkozásuk, hivatásuk, milyen társadalmi szerepet töltöttek be.
Támogatókat is fognak keresni, mert céljuk, hogy multimédiás anyagok szülessenek a diákok kutatásaiból, amelyekből tanulni lehet, és bármikor visszakereshetőek legyenek, akárcsak a bolyais diákok kutatásaiból készült anyag. Társadalomtudományokat oktató tanárokat, történelem és földrajz szakos pedagógusokat vonnak be a projektbe, és a kisfilmek elkészítése szigorúan csapatmunkát igénylő feladat, amelyet egy tanár vezet, ő adja a nevét hozzá, és akár ösztöndíjat is lehet nyerni vele,
Mint mondta a filozófiatanár, a szombathelyi Bolyai János Gimnázium is nyitott az együttműködésre, az ottani diákok is részt vesznek majd a projektben. Ugyanakkor a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Intézetének munkatársai is támogatják a marosvásárhelyi kezdeményezést, az általuk működtetett honlapon is közzétették a bolyais diákok kisfilmjét. Amúgy a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre is kifejezte támogatását. Tartalmi megoldásokat kínál „Tudatos, közösségi védekezésünkben szinte egyetlen szellemi erőfeszítésünk a visszaemlékezés, amelynek legszemélyesebb vonatkozása a saját családtörténet” – mondja Borsos Szabolcs, aki azt sem titkolta el a Liget olvasói elől, hogy a projekt ötletét a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium – ahol szintén tanít – helyzete szolgáltatta számára.
„Lehet, hogy túl közel vagyok a marosvásárhelyi katolikus iskola-ügyhöz mint problémához, ugyanakkor most már ideje a szólásnak. A türelem, a béke és a helyes gondolkodás jegyében, közel harminc éves demokrácia-építéssel a hátunk mögött, két dolgot el kell mondanunk: az első, hogy ma már, 2017-ben bárkivel bármi megtörténhet, másodsorban pedig a nemzeti identitásunkban megtapasztalhattuk a közösségi megalázottságot. Ha körbejárjuk ezeket a témákat, akkor az első pontra azt mondhatjuk, hogy a lehető legrosszabb verzió ez, mert a kiszolgáltatottságban semmiféle kapaszkodónk nincsen. Ha bárkivel bármi megeshet, akkor az a helyzet, hogy perspektívák nélkül maradunk, ezért sürgősen cselekednünk kell.
A Családmonográfia 2.0 tartalmi megoldásokat kínál, előhozza emlékeinket, történeteinket: identitásunkban megerősít, ugyanakkor türelmessé is tesz, lehetőséget kínálva a szomszédban élő ember történetének meghallgatására. Ezért fontos, hogy közös alkotói munka is legyen benne” – fejtette ki a mentálhigiénés szakember, aki egyébként a katolikus iskola nevében szerette volna elindítani a projektet, amely már márciusban készen állt.
Mért hasznos ez a fiatalok számára?
Az egyén világnézete és világképe tizennyolc-húszévesen alakul ki. Azért fontos a gyökerek, a családi kötődések megerősítése, hogy tudja a fiatal, bárhol is köt ki a nagyvilágban, mindig van, ahova hazatérnie. Különösen fontos ez a mai társadalomban, amikor egyre több fiatal dönt úgy, elhagyja az országot, hogy máshol boldoguljon.
A pályázatszerű kutatómunkának is az a végső célja, hogy a diákok választ kapjanak arra, hol a helyük a világban – hangsúlyozta a projekt kezdeményezője.
Hajnal Csilla / liget.ro

Szijjártó: Magyarország nem fogadja el Bukarest magyarázkodásait a vásárhelyi katolikus gimnázium ügyében
Ezt New Yorkban román kollégájával is közölte.
A magyar külpolitika kőkeményen kiáll a magyar érdekekért és a határon túl élő magyarok érdekeiért - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán az MTI-nek.
A tárcavezető New Yorkban részt vesz az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakán, és az ennek alkalmával román, valamint horvát kollégájával folytatott megbeszéléseiről beszámolva kifejtette: a magyar külpolitika nem hagyja magára a határokon túl élő magyarokat, és mindazokban a kérdésekben, amelyek fontosak a számukra, „a végsőkig kitartunk és nem engedjük, hogy a környező országokban folyamatosan a magyarokat sújtó döntéseket hozzanak". Ennek Magyarország folyamatosan hangot ad a nemzetközi színtéren, az ezen országokkal szembeni nemzetközi nyomásgyakorlást folyamatosan szorgalmazza - jelentette ki.
Mint mondta, Románia esetében azért is „csalódást keltő" a marosvásárhelyi iskolával kapcsolatban kialakult helyzet, mert „a két ország között az elmúlt időszakban reményre okot adó, pozitív folyamatok indultak meg", és a két ország gazdasági egymásrautaltsága is világos.
Szijjártó Péter kiemelte: Magyarország úgy tekint az ottani magyar közösségre, mint amely összeköti és nem elválasztja egymástól a két országot.
A marosvásárhelyi iskola további működése kizárólag a román hatóságok és a román kormány jóindulatán, politikai akaratán múlik
- vélekedett. Úgy látja, ezért nem fogadható el semmiféle olyan magyarázat a román kormány részéről, amely valamifajta külső tényezőre fogná az iskola bezárását. Ezért továbbra is elvárja Magyarország a román kormánytól, hogy tegye meg azokat a szükséges lépéseket, amelyek nyomán az iskola tovább működhet - tette hozzá.
A külügyminiszter emlékeztetett: több mint száz magyar gyermeknek kényszerűségből az utolsó pillanatban más iskolában kellett megkezdenie a tanulmányait.
Magyarország kormánya nemzetközi nyomásgyakorlás keretében világossá tette, hogy nem támogatja Románia OECD-tagságát - közölte.
Elmondta: a marosvásárhelyi katolikus iskola körül kialakult helyzetben a magyar kormány álláspontját a helyi magyarok álláspontja határozza meg, és
kizárólag akkor hajlandó változtatni a kormány Románia OECD-tagságának blokkolásán, ha a helyi magyarok és a katolikus egyház képviselői azt jelzik, hogy a helyzetet megoldottnak tekintik.
Magyarország elvárja, hogy az ügyben Románia „vegye elejét az esetleges nacionalista kitöréseknek" - fűzte hozzá.
Szijjártó Péter Horvátországot illetően közölte: „egyértelmű és elvi álláspontja van Magyarországnak", a horvát kormány a Mollal szemben egy nemzetközi választottbírósági eljárást indított, ezt elveszítette, azonban az ítélet végrehajtása helyett annak figyelmen kívül hagyása mellett döntött. Az OECD olyan nemzetközi gazdasági szervezet, amelynek működése a nemzetközi választottbírósági döntések tiszteletben tartására alapul, és mindaddig, amíg Horvátország semmibe veszi az ilyen döntéseket, addig a magyar kormány nem tudja támogatni az ország felvételét az OECD-be - magyarázta.
A tárcavezető hangsúlyozta: „lehet, hogy újdonságként hat, hogy a magyar külpolitika kőkeményen kiáll" a magyar érdekekért és a határon túl élő magyarok érdekeiért, azonban a jövőben ez mindig így lesz, és „itt az ideje, hogy ehhez mindenki szokjon hozzá". foter.ro/cikk

Támogatják a tehetségeket
Két ösztöndíjpályázatot és egy tehetségazonosító programot hirdetett meg a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács. A 7,5 millió forint értékű Ady Endre-ösztöndíjalapot az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosítja, a székelyföldi tehetségprogram 40 ezer lejes keretét a Háromszéki Közösségi Alapítvány helyi forrásokból utalja át kezelésre a tehetségtanácsnak.
A negyedik alkalommal meghirdetett Ady Endre-ösztöndíjra VI–XII. osztályos tanulók pályázhatnak, akik valamilyen területen különösen tehetségesek, de a család anyagi korlátai miatt nincs lehetőségük a fejlődésre. Idén hetvenöt, egyenként százezer forint értékű ösztöndíjat osztanak ki a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács (SzTT) által kezelt keretből, amelyre Kovászna és Brassó megyei, bukaresti és moldvai magyar diákok pályázhatnak. Bereczki Kinga, az SzTT elnöke lapunknak elmondta, korábbi években az irodalom, természettudományok, történelem, sport, népzene, néptánc területéről érkezett a legtöbb pályázat, meglepő, hogy rajzban és hangszeres zenében tehetséges gyermekek kevesen jelentkeztek. Egy felmérés szerint Székelyföldön mintegy kétszáz kimagaslóan tehetséges diák van, és közel kétezer átlagon felüli, a pedagógusok és szülők felelőssége, hogy ne hagyják őket elveszni – szögezte le Bereczki Kinga. A pályázatokat október 22-ig kell benyújtani, eredmény decemberre várható, az ösztöndíjakat februárban utalják át a nyertes pályázóknak. A Háromszéki Közösségi Alapítvány helyi forrásokból támogatott székelyföldi tehetségprogramjának ösztöndíjalapját is a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács kezeli, ez idén negyven, egyenként ezerlejes ösztöndíjat jelent, amelyre kiemelkedően tehetséges, szociálisan hátrányos helyzetű székelyföldi diákok (minden korosztály elemitől XII. osztályig) és egyetemisták pályázhatnak. A pályázat benyújtásának határideje október 16., az elbírálás és folyósítás év végéig, legkésőbb jövő év elejéig lezárul. A HKA a közösségikártya-használatból befolyt összegekből különít el egy részt az ösztöndíjalapra, egyéni támogatók is hozzájárulnak az alap bővítéséhez, valamint a hagyományos mesterségeket bemutató DVD megvásárlásával is lehet közvetett úton támogatni a tehetséges diákokat. Tekintve, hogy az ösztöndíjprogram kiterjed egész Székelyföldre, az alapítvány számít Hargita és Maros megyei támogatókra is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma idén is támogatja a Székelyföldi Kincskereső csapatversenyt II–XII. osztályos diákok számára, amelyre korosztályonként meghatározott témakörökben lehet benevezni. Az én falum/városom helytörténeti gyűjtést/kutatást II–IV. osztályosok és V–VIII. osztályosok számára írták ki, a forrás-kincsünk témakörben VII–XI. osztályosok vetélkedhetnek. Ezenkívül fotó- és játékpályázatot hirdetnek gimnazistáknak és középiskolásoknak. A részletes leírás awww.tehetsegpont.ro honlapon olvasható, a vetélkedőre való benevezés előfeltétele egy szándéknyilatkozat beküldése október 9-ig arról, hogy a négy-öt főnyi csapat és vezetőjük részt kíván venni a kincskeresőn. Az áprilisig tartó programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma egymillió forinttal támogatja, amelyből a nyertes csapatok értékes könyvjutalmat kapnak, a kategóriaelsők egyhetes jutalomtáborozáson vehetnek részt Sepsibesenyőn.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évadnyitó nagy tervekkel a Puck bábszínházban
Kolozsvári Mesék felnőttelőadásokkal, Sárkány Művek, augusztusi miniévad
Az egér, aki nem ismerte a félelmet, Sárkány Művek, Sziklahitű Szent László – csak néhány kíváncsiságot felkeltő cím a Puck bábszínház magyar társulatának szombaton nyíló évadából. Öt bemutató, felnőtteknek szóló mesesorozat, drámajátékok és felújított előadás szerepel a magyar tagozat műsortervében a 68. évadban.
Decemberben a társulat kétnapos rendezvénnyel emlékezik majd Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én lenne kilencvenéves. Kolozsvári Mesék címmel Zágoni Balázs történeteit tálalják majd gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
2018-ban a bábszínház is bekapcsolódik a Kolozsvári Magyar Napokba, a műsortervben szerepelnek gyermekkoncertek, szülőknek szervezett találkozások (pedagógusokkal, pszichológusokkal, szociológusokkal stb.).
Kevesebb mint egy hónap van hátra az októberi 16. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválig. Miniévadra készülnek Gyergyószentmiklóson és egy nagysikerű tévéműsor újjáélesztését tervezik a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának szerkesztőségével.
A bábszínház azt szeretné, ha az új évaddal kezdődően a Kolozsvári Puck Bábszínház több lenne, mint egy helyszín, ahol szombatonként előadásokat lehet nézni.
Ígéretes tervekkel vág neki az új évadnak a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata. A hangsúly a repertoár frissítésén van – írja közleményében az intézmény. Az előadáskínálatban idén felnőtteknek szóló programok is szerepelnek. Ugyanakkor ettől az évtől kezdődően állandó jellegűek lesznek a gyermekkoncertek, a felnőtteknek szóló találkozók, drámajátékok gyermekeknek, valamint olyan programok, amelyek közvetlen módon próbálják megszólítani és vonzani a kolozsvári nézőket. A társulatból távozó Lanstyák Ildikó színésznőt a frissen végzett Balogh Dorottya váltja.
Öt bemutató január végéig
Öt teljesen különböző stílusú előadást láthatunk a szeptembertől januárig havi rendszerességgel sorra kerülő bemutatókon.
Stílusát tekintve hazánkban jelenleg egyedülálló előadás az öt éven felülieknek szánt Sziklahitű Szent László, amely a nagy király történelmi alakját és a róla szóló legendák egy részét adaptálja színpadra. Szentirmai László nevét illeti úgy a rendezés, mint a síkbábokra épített koncepció, valamint a díszlet- és bábtervezés. A bemutató tervezett időpontja szeptember 30.
A bábszínház és Váróterem Projekt független színházi társulat mesepályázatára a 6–13 éves gyermekek által beküldött mesékből született meg a második bemutató előadás forgatókönyve. Október 30-án, a Váróterem Projekt székhelyén, a ZUG.zone-ban láthatják a különböző bábtechnikákat alkalmazó Sárkány Műveket, Imecs Magdó Levente rendezésében.
Urmánczi Jenő a rendezője a novemberi bemutatónak. A nagysikerű Ha én lennék Mátyás király után ezúttal egy Grimm-mesét visz színpadra: Az egér, aki nem ismerte a félelmetnovember végére várható. Az előadás szövegkönyvét Demeter Ferenc írja, zenéjét Domokos Előd fiatal egyetemi hallgató szerzi, a bábokat és a díszletet Kovács Tomos Tünde készíti.
Kolozsvári Mesék Zágoni Balázs nyomán
Zágoni Balázs Kolozsvári mesék című kötete nyomán nagyszabású projektbe kezd a társulat: a négy elemből összeálló kezdeményezésben lesz felolvasószínházi előadás, gyermekelőadás, felnőttelőadás és fotó-videó-újmédia kiállítás.
A Varga Ibolya vezetésével decemberben létrehozandó felolvasószínházi előadás és a januári gyermekelőadás a tervek szerint a kötet meséiből hármat dolgozna fel. A felnőtt közönségnek szóló előadás célja feldolgozni a kolozsvári urbánlegendákat, majd összekötni a mesemondással, nagyívű átmenetet képezve a klasszikus és a modern világ között. Ugyanakkor arra próbál figyelmeztetni, hogy a mese kortalan műfaj, az élet fontos része. A Kolozsvári Mesék címmel rövidesen meghirdetésre kerülő fotó-videó-újmédia pályázatra megszabott határideig várják majd a Kolozsváron készült fotókat, videókat, újmédia fájlokat (GIF-ek, stb.), amelyeket a színház meghatározott időközönként kiállít és díjaz.
Jövőre miniévad a magyar napokon
Kétnapos rendezvénnyel emlékszik a bábszínház egykori kiemelkedő munkatársára, Kovács Ildikó rendezőre, aki december 5-én ünnepelné 90. születésnapját. December 8-án és 9-én Kovács Ildikó rendezte előadásokat láthatunk, fotó- és plakátkiállítást színpadra állított munkáiból, román és magyar nyelvű konferencián vehetünk részt.
Jövőre a Puck bábszínház is részt vesz a Kolozsvári Magyar Napokon. A háromnapos miniévadban lesznek gyermekkoncertek, drámajátékok és szakmai konferenciák pszichológusokkal, szociológusokkal, pedagógusokkal stb. Szeretnék újraéleszteni a mára már klasszikusnak mondható Mese Kosárt, ami nagy sikerrel ment évekkel ezelőtt a Kolozsvári Televízió Magyar Adásának műsorán.
Az előző években bemutatott előadásokból idén kilenc lesz továbbra is látható: A csuka parancsára, Csipike, Én vagyok Pinokkió, Jancsi és Juliska, Meseszőnyeg, Micimackó, Mimorózart, Puck és a többiek, Szegény Dzsoni és Árnika.
Októberben a nagyváradi FUX Fesztivál vendége lesz a Puck, novemberben a Nagykárolyi SPOT Nemzetközi Diák Színjátszó Fesztivál meghívottja. November 15–17. között Gyergyószentmiklóson adják elő A csuka parancsára című előadást. Idén a magyar tagozat megpróbál eljutni legalább egyszer minden Kolozs megyei magyar iskolába. Addig is szeptember 23-án, szombaton évadnyitó előadás, 11 órától szeretettel várják a közönséget a Jancsi és Juliskára (a bábszínháztól származó borítóképen is ők szerepelnek).
Szabadság (Kolozsvár)