A magyarok kimenetele
Románok körében ma is tartja magát az az általános nézet, hogy a honfoglaló magyarok vademberek voltak, akik nyereg alatt puhított nyers húst fogyasztottak, és mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Nem úgy, mint ők, a vendégszeretők, akik évezredek óta élnek a Kárpát-medencében, Európa őskultúráját képezik, és Erdély mindig az övék volt és marad. A magyarok bejövetele tehát ördögtől való, kimenetelük viszont üdvözlendő gesztus lenne.
Kétség nem fér hozzá, hogy Romániában élő és egyre fogyatkozó kissebség vagyunk, és olykor valóban csak a kimenetelben találjuk meg igazi önmagunkat. De amíg itt vagyunk, ugyanazok a törvények érvényesek ránk is, és azt is el kell ismerni, hogy ugyanazt a keserű kenyeret fogyasztjuk. Ez távolról sem jelenti azt, hogy ugyannak örvendünk, és bánatunk sem mindig ugyanaz, mint a többségé.
Az RMDSZ elnöke után Toró T. Tibor, az EMNP ügyvezető elnöke is kimondta – nyilván nem az egyedüliek –, hogy a magyarok nincs mit, és miért ünnepeljenek a románok nagy egyesülési centenáriumán. És úgy általában december elsején. Ám a többség szerint, aki nem örül Trianonnak, az nincs mit keressen ebben az országban.
Valószínüleg Erdély annak idején egyesült volna Romániával, ha akarjuk, ha nem, hiszen a románság többségben volt (az 1910-es népszámlálás szerint ők tették ki a lakosság 53, 8 százalékát), és bármilyen népszavazás feléjük billenti a mérleg nyelvét. De nem azért történt meg az összeborulás, mert ezt a vidéket mindenkor dákok lakták. Tisztában voltak ezzel az egyesülés létrehozói is, akik minden itt élőre gondoltak, hiszen a Nagy Nemzetgyűlés „teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő kisebbségnek” megfogalmazással szentesítette jogaikat. Csakhogy ezekről hamar megfeledkeztek.
Más történelmi kontextusban Erdély maradhatott volna Magyarországé, de akár független is lehetet volna. Ám a történelmet nem a „ha” és a „volna” írja, hanem a tények. De azért engedtessék meg, hogy fájó történéseknek ne örüljünk, és ne ünnepeljük azt, ami elveszett. Egyébként még egyes románok szerint is rosszul van megválasztva december elseje „nemzeti ünnepnek”, éppen azért, mert nem jelenti mindenkinek ugyanazt. Mások szerint viszont – sajnos ők vannak túlsúlyban – az „egységes nemzetállamban” fel sem vetődhet, hogy bárki is másként gondolkodjon a nagy egyesülésről.
Legyünk őszinték: lelke mélyén a többség egyetért azokkal a román politikusokkal, akik – ha valamiért felemeljük a szavunkat –, távozásra bíztatják a kisebbséget. És sokan bíznak abban, hogy kimenetelünk addig nem ér véget, míg magnak se maradunk az „ősi dák” földön.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A lélekpendítés rendezvénye
Fábián Zoltán olvasótábor
Minden évben augusztus első felében tartják a nagy múlttal rendelkező, utóbb Fábián Zoltán íróról elnevezett olvasótábort, amelyet a magyarországi Hatvan városa 1972-ben indított útjára, s immár két évtizede a testvérváros Kézdivásárhely is társszervezője. Egyik évben magyarországi, másik évben erdélyi helyszínen zajlik a tábor, idén a Tolna megyei Szálka adott otthont a rendezvénynek, amelyen ezúttal nemcsak kézdivásárhelyi, hanem sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi, kolozsvári diákok is részt vettek. Az olvasótábor-mozgalom kezdetben az iskolai oktatást kiegészítve, ahhoz kötődve az ifjúság különböző korosztályainak és rétegeinek olvasóvá nevelését segített előkészíteni, a mozgalom kialakulásában, a táborok létrehozásában, elterjesztésében jelentős szerepe volt Fábián Zoltán írónak, aki 1970-től a Magyar Írószövetség, 1969-től az Olvasó népért mozgalom titkára volt. Tőle maradt fenn az a sokat idézett kifejezés, amely a legegyszerűbben, de talán a legpontosabban is meghatározza a jó olvasótábori munka lényegét: „lélekpendítés”. A kéthetes tábor szervezői középiskolás diákok számára biztosítanak élményekben, tapasztalatokban gazdag időtöltést, a meghívott előadók között írók, történészek, színészek, képzőművészek, filmszakmában dolgozók, építészek, tehát nagyon sok művészeti ág képviselői egy bizonyos tematikát járnak körül. Idén a mítoszokról volt szó, erről beszélgettek, ezek közül dolgoztak fel néhányat a tábor ideje alatt. Mindezek mellett ugyanakkor koncertek, táncház, népdaltanulás, hagyományápolás, a kimaradhatatlan számháborúk és nagy közösségi játékok is várják a fiatalokat, például egy egész napos verseny során felkutatják a települést, ahol táboroznak. Ez általában úgy történik, hogy napközben túráznak, este pedig performance-ot kell készíteniük tapasztalataik alapján, és a hellyel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk, ami nagy élmény számukra, és sokat tanulhatnak belőle. Az olvasókuckóban, ahová mindenki elviheti a témába vágó saját könyveit, szieszták idején bármikor olvashatnak a résztvevők, de este a tábortűz mellett is felolvashatják kedvenc verseiket, novelláikat, és ezeket megvitathatják egymással. A tábor vezetői a korábbi táborozók közül kerülnek ki, és mivel többségük tud zenélni, reggelenként általában zenekar ébreszti a fiatalokat. Tavaly a Fábián Zoltán Olvasótábor kézdivásárhelyi és hatvani vezetősége között nézeteltérések támadtak, amelyek következtében a kézdivásárhelyi vezetőség egy része Udvartér Alkotótábor néven egy másik olvasótábort szervezett, idén azonban megújult a kézdivásárhelyi vezetőség, és folytatódni tudott az eredeti, közel fél évszázados múltra visszatekintő sorozat. Az idei rendezvény sikere nyomán a szervezők azt tervezik, hogy a jövőben tágítják a résztvevők körét, és nemcsak Erdélyből, de Magyarországról is több városból várnak jelentkezőket a táborba. Arról, hogy mi a titka ennek a rendkívül sikeres rendezvénynek, hogy miért járnak vissza évről évre a diákok, hogy mit is takar az a bizonyos „lélekpendítés” kifejezés, így vallott lapunknak az egyik részt vevő diák, Dobri Anita: „Amikor az olvasótáborról kérdeznek, nem tudok mit válaszolni. Az idei csupán a második táborom volt, de olyan egyedi, misztikus légkör jön ott létre, amiről suttogni is nehéz, írni pedig szinte lehetetlen. Két hétig vagyunk együtt, régi barátok és újonnan érkezettek. Összehangolódunk, valamikor az első hét közepén. A második héten már egymás érzelmeit isszuk és esszük, egyre többet maradunk a tábortüzek mellett, hogy aztán másnap reggel csak a koffein és a lelkesedés rángasson talpra. Mindig rengeteg a tennivaló. Az idő nem a javunkra dolgozik, néhány pillanat jó volna, ha örökké tartana. Idén a mitológia volt a tábor témája, mi pedig alaposan körüljártuk a falut, hagyományok után kutatva, bizonyos fogalmak, meghatározások nyomában. Készítettünk animációt, három performance-ot az utolsó estére és számos másikat önmagunk szórakoztatására. Volt misztériumjáték, vetélkedő, gyertyafényes felolvasás, saját dalok és versek születtek, és persze rengeteg akármi. (Ha tudni akarod, mi az, át kell élned a »két hét ébrenlét« viszontagságait!) Hamar megszületnek a belső viccek, a tábori szólások, amelyeket táborita és vezető egyaránt használ...
Egyszerre hagyományos és modern minden. Első nap kiscsoportokra oszlunk, akár negyven évvel ezelőtt, aktuális és állandó dolgokról beszélünk, közben megismerjük egymást, ahogy a vezetőink tették, amikor ők voltak táborozók. Sehol máshol nem lehet része az embernek ilyen intenzív lelki élményben ilyen rövid idő alatt.
A családom azzal fogad: megváltoztam. Mintha egy másik univerzumból tértem volna vissza. Nem lehet elmesélni mindazt, ami az olvasótáborban történik. Hiába sorolnám fel az eseményeket a reggeli ébresztőtől az esti tábortűzig, a számháborútól az előadásokig, a lényeget nem lehet megfogni. A lényeg, úgy hiszem, ott van két táborozó tekintetében, amikor összenézvén elmosolyodnak. Ezt tanítja meg olvasni az olvasótábor. Számomra olyan ez, mintha egy titkos társaság tagja lennék, ahol mindenki egyszerre a testvérem és furcsa űrlény. Így hát nehéz beszámolni minderről, de ha a szavak be tudnák mutatni a lényeget, akkor most megölelnék egymást.”
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másodszor is becsapták a pápai nagykövetet
Átszervezik a katolikus iskolát
Ma megkezdődik a tanév, és a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum megmaradt osztályaiba járó gyermekek szülei jogos felháborodással értesültek, hogy emberfeletti erőfeszítéseik, hogy diákokat toborozzanak a cikluskezdő osztályokba, hiábavalók voltak. Ennek adott hangot a szülői közösség nevében Zsigmond Imola a szerda délutáni sajtótájékoztatón és Csíky Csengele a megyeháza előtt rendezett tüntetéssorozat utolsó napján, amikor a különböző politikai pártok képviselői is jelen voltak.
A pápai nagykövetet először marosvásárhelyi látogatása alkalmával vezették félre, amikor a helyi hivatalosságok – élükön a kormány képviselőjével – ígéretet tettek, hogy megoldják a helyzetet. Nem így történt. Augusztus 25-én Liviu Marian Pop, a közoktatási tárca vezetője tett ígéretet Miguel Maury Buendía pápai nunciusnak, hogy abban az esetben, ha összegyűl a szükséges számú gyermek a cikluskezdő osztályokba, engedélyezni fogja az iskola további működését. A szülők éjt nappallá téve gyűjtötték a gyermekeket, és 114 diákot írtak össze, akik az előkészítő, az ötödik és a három kilencedik osztályt megtöltötték volna. Tegnap kiderült, hogy ez is csak elterelő manipuláció, hazugság volt. A szülők személyesen vitték el a tanulók jegyzékét Bukarestbe a nunciusnak, amit a pápai nagykövet közvetített a miniszterelnöknek. Tegnap azonban elutasító választ kapott Mihai Tudosétól, aki a közoktatási tárca vezetőjének a Maros megyei tanfelügyelőségtől kapott tájékoztatójára hivatkozott, amit Ioan Macarie főtanfelügyelő a prefektúra augusztus 30-i kollégiumi ülésén is hangoztatott. A főtanfelügyelő arra hivatkozott, hogy a Megyei Törvényszék közigazgatási részlegén az Unirea Főgimnáziumba járó diákok szüleinek kérése alapján június 12-én felfüggesztették a tanfelügyelőség 2015. évi 1385-ös döntését, amely elrendelte az Unirea iskola elemi és gimnáziumi magyar tannyelvű osztályainak a Bolyai iskolában működő katolikus vallás szakos középiskolai osztályokkal való összevonását az új Római Katolikus Teológiai Líceumba. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a katolikus iskolába járó gyermekek szülei, amit augusztus 2-án utasított el jogerősen a Táblabíróság. Ez a felfüggesztés viszont addig tart, amíg a tanfelügyelőségi döntés megsemmisítése bíróságilag végleges marad.
Időközben a közigazgatási bíróság elsőfokon törvénytelennek ítélte meg a tanfelügyelőség idei februári 70-es határozatát, amellyel megtiltotta a cikluskezdő osztályok indítását a katolikus líceumban, ugyanis a tanfelügyelőség vezetőségének csak az 1385-ös döntés augusztus 2-i végleges felfüggesztését követően lett volna joga erre a lépésre.
Jogi szakértők szerint, de egyszerű józan ésszel is elgondolkozhatunk azon, hogy két év elteltével hogyan lehet felfüggeszteni egy határozatot, ami már kifejtette hatását, és az akkori helyzet mára megváltozott, például felépítettek vagy lebontottak egy házat.
Kérdés, hogy melyik osztályokat akarják az Unirea Főgimnáziumba visszaküldeni. Nem kell ugyanis jogi tudás ahhoz, hogy megállapítsuk: az átcsoportosított osztályok után indult újabb osztályokra nem vonatkozik a táblabírósági döntés.
Az RMDSZ megyei szervezetének közleménye szerint: „Nyilvánvaló, hogy ez az ügy kevésbé jogi, bürokratikus kérdés, sokkal inkább politikai vonatkozású.”
A jogi tisztázatlanságok ellenére a Korrupcióellenes ügyészség helyi kirendeltsége meghosszabbította a volt iskolaigazgató, Tamási Zsolt József házi őrizetét. A tanfelügyelőség pedig mindent megtesz az iskola felszámolására: a pedagógusok nem kaptak kinevezést, az igazgató ideiglenes megbízása augusztus 31-én lejárt. Kérdés, hogy mi következik ezentúl, kit és hogyan vezetnek félre a következőkben attól az óhajtól vezérelve, hogy a katolikus iskola osztályait szétosszák egyrészt abba az iskolába, ahova a szülők nem akarják visszavinni a gyermekeiket, mert ott többször is megalázták őket.
Bodolai Gyöngyi / Népújság (Marosvásárhely)

V. Szászrégeni Magyar Napok
Augusztus 31-én kezdődött, és szeptember 3-án, vasárnap zárul az V. Szászrégeni Magyar Napok rendezvénysorozata. A pénteki program a múlt heti Műsorkalauzban tekinthető meg. Szeptember 2-án, szombaton délelőtt 10.30-kor az Eugen Nicoarã művelődési ház nagytermében Játszunk nektek! címmel kisdiákok előadására kerül sor. 15 órakor az evangélikus templomban orgonakoncert lesz. 15.40-kor Séta a múltba címmel történelmi sétát szerveznek fiataloknak és időseknek, gyülekező az evangélikus templom kertjében. Ekkor Nagy Atilla történelemtanár Magyarrégenről tart ismertetőt. 19 órakor az Eugen Nicoarã művelődési ház nagytermében kezdődik a Magyar vagyok, magyarnak születtem című gálaest. Ez alkalommal átadják a 2017-es életműdíjakat, fellép: Nagy Orsolya (ifj. Csíky Boldizsár tanítványa), a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia mesteriző hallgatója, Benkő Péter színművész (Jászai Mari-díjas, Turay Ida-vándordíjas és Kossuth-díjas) és Szabó Gyula Győző színművész, énekes, a Madách Színház társulatának tagja. 21.30-kor a Liliom (Crinul) kávézóba zenét hallgatni, táncolni várják a fiatalokat. 3-án, vasárnap reggel 9 órakor a Lendület (Avântul) labdarúgópályán kispályás focimeccs és gulyásfőző verseny lesz, 10 órakor Gyermek volt minden óriás címmel sportversenyekre, szórakoztató játékokra és a Székely Legendárium vetítésére kerül sor. 11.30-22 óra között színpadi fellépések következnek: TesóOK együttes (11.30), kenyéráldás (12.20), fúvós-zenekar fellépése (12.30), népi táncok, népdalok (14- 15.30), Gozefini magic show bűvészelőadás (16); 18 órakor a Titán együttes, 20 órakor az Attila Fiai Társulat koncertezik. A szünetekben régi magyar öltözetek, a jurta, íjász- és más hadi felszerelések bemutatójára kerül sor; 22 órakor lampioneregetéssel zárul a rendezvénysorozat. Népújság (Marosvásárhely)

Őrizetbe vették az egészségbiztosítási pénztár több illetékesét
Tizennégy ember került őrizetbe az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) által végzett illegális költségtérítések miatt, köztük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egyik volt tanácsadóját, illetve a CNAS elnökét, Marian Burceát – közölte az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA).
Sergiu Ciobanu volt SRI-s tanácsadót befolyással való üzérkedéssel és erre való felbujtással gyanúsítják, az egészségbiztosító elnöke, Marian Burcea ellen pedig bűnszervezet létrehozása és szintén befolyással való üzérkedés miatt indult eljárás.
Kettőjükön kívül további 12 köztisztviselőt, cégek képviselőit, illetve egy ügyvédet is őrizetbe vettek a nyomozók. Őket szintén bűnszervezet alapítása, illetve hivatali visszaélés, befolyással való üzérkedés és jogtalan haszonszerzés miatt vitték be.
A bizonyítékok szerint a gyanúsítottak csaknem hárommillió euró értékű kárt okoztak a bukaresti egészségbiztosítási pénztárnak.
„2016 januárja és 2017 augusztusa között bűnszervezet alakult, amely összesen 13 189 553,76 lejt csalt el a bukaresti egészségbiztosítási pénztár költségvetéséből, miután fiktív, otthoni orvosi szolgáltatások költségeit térítették meg, hamis orvosi papírok alapján, a pénztár egyes tisztviselőinek bevonásával, az intézmény, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) vezetőségében dolgozó bizonyos személyek védelme alatt. Sok esetben a fiktív betegekről szóló orvosi dokumentumoknak elsőbbségük volt a költségtérítésben, miközben a valós, biztosítással rendelkező betegek kéréseit, akiknek joguk lett volna otthoni ellátásban részesülni, elutasították. A csalások elfedésére hamis havi orvosi jelentéseket állítottak elő a térítéshez, ezzel párhuzamosan pedig a CNAS adatbázisába jogtalanul vezettek be, illetve töröltek ki onnan adatokat, hogy úgy tűnjön, hogy a megtérített szolgáltatásokat valóban elvégezték” – mutat rá a DNA.
Az ügyben további személyek elleni is bűnvádi eljárás indult.
Medifax; Szabadság (Kolozsvár)

Hagymafesztivál parasztolimpiával Szilágyperecsenben
Szeptember 2-án és 3-án szervezik meg a hagyományos Hagymafesztivált Szilágyperecsenben, amelyet idén Kádár Zoltán, a Magyarországi Nemzetpolitikáért felelős államtitkári kabinet főnöke nyit meg hivatalosan 11 órakor.
Ugyanekkor kezdődik a fesztivál keretében a Parasztolimpia, avagy a szilágyperecseni ötkerekes – avagy hagymakarikás – játékok, amelyen a beiratkozott csapatok ügyességi- és erőversenyeken bizonyíthatják rátermettségüket: lesz többek között petrencehordás, kakas súlyának saccolása, vízhordás, farönk hasogatás, gumicsizma-hajítás, szalmabála-cipelés, asszonytolás talicskán, sodrófahajítás, ostorcsattogtatás és még sok más próba.
Este fél 8-tól egyházzenei koncertre várják az érdeklődőket a református templomba, majd a napot buli zárja a sportbázison.
Vasárnap délben a falu emlékműveinél koszorúznak, délután 4 órától pedig előbb néptánc- és népzenei bemutatóval, 6 órától könnyűzenei koncertekkel várják az érdeklődőket – utóbbin fellép az Insect, Alexandra Chira, László Attila, Kozsó és az Ámokfutók. A napot este 10 órakor tűzijáték zárja, illetve az azt követő újabb buli. Szabadság (Kolozsvár)

Sabin Gherman: Iohannis, most vasárnap velünk kell az utcára vonulnia!
Igen, tudom – egyes tanácsadói azt mondhatnák, hogy minden áron stabilitásra van szükség; de nincs nagyobb annál a pornál és hamunál, amit ezek most az országra szórnak.
A gonosz stabilizálódása, vagy ha tetszik, banálissá válása zajlik, lassan behatol a vérünkbe és elfáradtunk. A daganattól nem lehet csak kibeszéléssel megszabadulni. A megvédendőket sem lehet csak a Facebookon megvédeni, tetszikeket küldve annak a néhány tucatnyi embernek, aki még kitart a Győzelem (Victoriei) téren. Már nem elég egyik intézménytől a másikig sétálgatni, a himnuszt énekelve és „Az SZDP a vörös pestis!”-t skandálva; őket már nem érdekli, nem vagyunk intézmény. Az elején még megijedtek, de már kész. Iohannis nem öltheti magára a – tankönyvekben szándékosan eltorzított – néma királyi szerepet, mint 1947-ben; ők erre számítanak (ha a szerző I. Mihály király „sztrájkjára” utal, akkor az 1945. augusztus 21-e és 1946. január 7-e között zajlott – a szerk.). Ezek végső rohamot indítottak minden ellen, ami még normális volt ebben az országban. Mindenekelőtt a korrupció elleni harcot törnék le. És nemcsak az igazságügy élén álló nyájas alakról van szó, a hajtók kéz a kézben járnak. Az oktatás romokban, és már nem sok hiányzik ezeknek, hogy egy egész nemzedéket alája temessenek; a közpénz elpazarlása példátlan a történelemben, az állam már hét bőrt nyúz le rólunk úgy, hogy még egy autópályát, iskolát, kórházat sem ad érte cserébe. Nagy a nyüzsgés, az intézmények megteltek rokonokkal és haverokkal, autószerelők és járművezetők kerülnek stratégiai intézmények élére, a Parlament tele van a pártok közötti régi haverságok maradványaival. Iohannis, tudnia kell, hogy nekünk mindezeket jól meg kell fizetnünk, jobban, mint egy professzort vagy orvost, és ha majd csődbe megy ez az ország, ők azért is minket fognak hibáztatni. Vagy a külföldieket. Vagy a „cotroceni-i dajcsot”. De akkor már mindegy lesz. Iohannis, senki sem érdemli azt, ami napjainkban történik. Senki sem egy Rollsért vagy egy Rolexért hagyta itt ezt az országot, hanem azért, mert már nem bíztak; megrémültek, amikor meglátták gyermekeik fényképét, tízeseiket, színjelességük megünneplését. Eljön a pillanat, amikor már nem tudod feldolgozni a méreganyagokat, egyszerűen maga alá gyűr a helyzet, és hónapokon keresztül hajnali négykor riadsz fel: vajon milyen sorsunk lenne, ha elmennénk? Beszélnem kell a komámmal, mert már tíz éve „odaát” van… És repülőre ülsz és elmész és körülszimatolsz a másik, idegen országban, és azt látod, hogy az idegenség valójában itt van, abban az országban, ahol születtél és karácsonykor kántálni jártál. És nem akarsz elmenni, súlyos kövek nőnek a szívedre és nehézzé teszik azt; de „értük, a gyermekekért megyünk el; legalább nekik legyen jövőjük”… Iohannis, ez nem SZDP elleni harc. És nem az ellenzék (sic!) kedvéért kell lejönni az utcára. A régmúlt szovjet tankjait a mostaniak bunkósága és cinizmusa váltotta fel: két évismétlő a társa a hatalomban; igen, a kettes számú ember és a hármas számú ember szó szerint évismétlő; sőt, az egyik elítélt bűnöző, a másik még bíróság előtt áll. Ezek az ostoba tolvajok a végsőkig elmennek majd az uralkodási kiváltságért. Nem ezt érdemeljük. Az utcának támaszra van szüksége. Az ön érdekében, Iohannis, egyesek több száz kilométert tettek meg és a szavazófülke előtt beálltak a sorba. Vasútállomásaink fiatalokkal voltak tele, és egyik sem érezte úgy, hogy az idejét vesztegeti órákat állva azokban a pokoli sorokban. Mások a munkahelyüket kockáztatták arról beszélve nyilvánosan, hogy mit jelentene, ha Ponta lenne az elnök. Mások, sokan, mindent elkövettek és meggyőzték az öregeket, hogy önre szavazzanak – mert az öregek már belefáradtak a sok semmibe foszlott reménykedésbe. Ezeknek az embereknek támaszra van szükségük – hogy ne öregedjenek bele időnek előtte ebbe a sok reménykedésbe. Ha most nem ad határozott jelzést az utcának, ez az ország hosszú időre megbetegszik. Eddig csak olvastunk a két világháború közötti nacionalizmusról, most akár újra is élhetjük. A kormányon lévők már most is megtalálják az ügyeletes bűnösöket minden rosszért. A külföldi bankokat. A magyarokat. A zsidókat. Merkelt. Brüsszelt. Mi nem, mi szentek vagyunk, akik autópályákra és iskolákra és kórházakra és öntözőrendszerekre gondolva kormányzunk, de az idegenek nem hagyják – ezzel tömjük az Európai Unió legképzetlenebb és legbetegebb népének a fejét. Iohannis, láthatta, hogy az emberek már nem vonulnak apróságokért az utcákra, mindenki megtalálta az életcélját és mindenki igyekszik – jól-rosszul – saját maga sorsának kovácsa lenni. A mozgássérültek azért mentek a kormány épülete elé, mert csak dolgozni akarnak – igen, ők, az egykezűek, vagy egylábúak, vagy a kerekesszékbe kényszerítettek dolgozni akarnak ebben az országban, mely jobban törődik a segélyezettekkel, mint a dolgozókkal. Ezek az emberek a csúfság ellen vonultak utcára – igen, a csúfság az ok, amiért most egymás mellett vonulnak az utcákon az egészségesek és a betegek; és igen, minden betegségük ellenére azért vonulnak, hogy gyógyítsanak. Azt is láthatta, hogy üzletemberek összegyűlnek és a pazarlásról beszélnek riadtan, azt is láthatta, hogy falusi öregasszonyok a szájuk elé kapják a kezüket és hallgatnak – mert így csináltak az ő nagyszüleik is, amikor félreverték a harangokat. Menjen ki az utcára, és nézze meg az embereket – szürkék, gondterheltek. A bizalom utolsó morzsái vesznek oda, „és mi van akkor, ha benne vagyunk a NATO-ban, és mi van akkor, ha benne vagyunk az Európai Unióban? Hisz a tolvajlástól így sem szabadulunk meg…”. Tudja, hogy mit jelent ez, Iohannis? Egy történelmi korszak elpazarlását, a modernitás újabb elpuskázását. România liberă; Főtér.ro; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Színes új évad kezdődik az Ariel Színháznál
Új programok, bemutatók, fesztiválok, felújítások, kiszállások várják az Ariel csapatát és a kedves nézőket, már az új évad első napjaiban is – közölte lapunkkal a marosvásárhelyi teátrum.
Szeptember 8-án délután 6 órakor nyitja az Ariel Színház az idei évadot, a közismert Évszakok című előadásával. A picinyeknek (0-4 évesek) szóló előadásra a 0740-566-454 telefonszámon lehet jegyet foglalni.
Szeptember 24-én, vasárnap délelőtt 11 órától újból műsorra kerül a 2012-ben bemutatott Az égig érő paszuly, Georgeta Lozincă rendezésében. Emellett a gyerekek viszontláthatják az idén áprilisban bemutatott Tejkút mulatságos hőseit is, ifj. Király István rendezésében.
Szeptember végén indul a Kupaktanács, a 12-18 éveseket célzó, ingyenes színházi nevelési program (TIE – Theatre in Education), amelyet egyelőre egy-egy meghívott iskolai osztálynak kínál az Ariel Színház. A program legelső előadásának forgatókönyve Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című regényének motívumaira, karaktereire épül; az alkotók a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dramaturg szakos hallgatói, Brassai Eszter és Markó Orsolya, akik részt vettek a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központ képzésein, illetve a Kerekasztal útmutatásával maguk is hoztak létre színházi nevelési programot.
Október a fesztiválok hónapja lesz – a Tűzmadár a nagyváradi FUX Fesztiválra (Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiváljára) utazik, A brémai muzsikusok Budapestre, a 9. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlére látogat, A kis hableány című előadást vendégül látja a kolozsvári Puck Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja, a felnőtteknek szóló Madame de Sade című produkció meghívást kapott a gyergyószentmiklósi nemzetiségi színházi kollokviumra.
A színház a téli hónapokban mutatja be A téli tücsök meséi című, 4-8 éveseknek ajánlott előadást. A történet főszereplője, a kíváncsi tücsök a szigeten hagyott hátizsák zsebében elalszik, és egy szoba magányában ébred, ahol felidézi szigetlakó barátait és színes világukat. A Csukás István meseregényének motívumait felhasználó előadást Barabás Olga rendezi, a tervező Matyi Ágota magyarországi vendégművész.
Februárban újabb, szintén 4 év fölöttieknek ajánlott bemutatóra készül az Ariel Színház. A Fogadó a kíváncsi hörcsöghöz című előadás rendezője ezúttal a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója, Sramó Gábor lesz, a tervező pedig ezúttal is Matyi Ágota, a színház visszatérő vendége. Népújság (Marosvásárhely)

Közösségüket ünnepelték (Olasztelek)
A hagyományhoz híven idén is szeptember első hétvégéjén tartották az olaszteleki falutalálkozót. A háromnapos ünnepség során volt tudományos és táncos előadás, fényképkiállítás, megemlékeztek a meghurcoltakról, szabadtéri játékokon lehetett részt venni, és aki bírta, estébe nyúlóan nótázhatott.
Péntek délelőtt Bene László bevezetésével Olasztelek múltja – a II. világháború tárgyi emlékei címmel tartottak kötetlen beszélgetést a templom előtti gesztenyefa alatt. A szervezők célja az volt, hogy az idősebb nemzedék segítségével a falu múltjának eseményeit felidézzék a fiatalabbak okulására, a történetek megmaradjanak és tovább éljenek. Szombaton Pásztori-Kupán István lelkipásztor, egyetemi tanár A magyar Szent Korona üzenete címmel értekezett a gyülekezeti közösségi házban, majd dalaink és táncaink őrzői, a Hajnalcsillag néptánccsoport, a Cygnini reneszánsz táncegyüttes, a vasárnapi iskola furulyacsoportja és a kibővített Harmónia Női Kórus lépett fel, végül Tókos Csaba Betekintés a fotók birodalmába című kiállítása volt megtekinthető a művelődési házban. Vasárnap az ünnepi istentiszteleten Pásztori-Kupán István megköszönte azt az áldást, amelyet napról napra érzünk, és az alkalmat, hogy találkozhattunk: hogy együtt lehetünk, abban a szent akarat mutatkozik meg. A lelkipásztor hangsúlyozta a szeretet fontosságát, majd arra kérte a gyülekezet tagjait, feltétel nélkül szeressék felebarátaikat, mert a legnagyobb jót akkor cselekszik. Az önkormányzat nevében Kolumbán Sándor alpolgármester köszöntötte az ünneplő közösséget, s dicsérte a falu népét, amely összefogásból jelentős eseményt hozott létre, és sikerül nemcsak megszólítania, de haza is hoznia az elszármazottakat. Tüzes-Bölöni Ferenc helybeli református lelkipásztor is a falu összetartását emelte ki: akik itt születtek és nőttek fel, bárhol is éljenek a világban, hazavágynak. Jól példázza ezt – mondotta a tiszteletes – az idei kortárstalálkozó: a szülőföld hívó szavát meghallván szinte kivétel nélkül mindenki eljött. Az 1967-ben születettek az egyházközségtől egy-egy szál virágot vettek át, majd átadták a nemzedékről nemzedékre vándoroló emlékalbumot és faragott stafétát a soron következőknek. A templomi műsor keretében fellépett a Harmónia női kórus és a fiatalok kórusa, szavalt Bene Sarolt, Máté Anikó, Rancz Gyöngyvér, Máthé Ágnes, Molnár Katalin és Tüzes-Bölöni Noémi. Tüzes-Bölöni Ferenc sajnálatát fejezte ki, amiért Markó Attila volt parlamenti képviselő és államtitkár nem lehet jelen, de tolmácsolta a Ma reggel őszre ébredtem (Olasztelek hívása) című versét. Alkalmi beszédében id. Balázsi László és Molnár Ferenc Olasztelek megtartó erejéről szólt. A templomtorony előtt Ungvári Barna András Uzonban szolgáló református lelkipásztor az emlékezés fontosságát emelte beszédje középpontjába, az olasztelekieket pedig arra kérte, elődjeik példáját tartsák örökké szem előtt, s ne torpanjanak meg, ha hirtelen nehézség tornyosul előttük. Barta Imre, a Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya úgy fogalmazott, a földvári fogolytáborban meghurcoltak emlékét a falunak őrizni kötelessége, hiszen annak olaszteleki áldozatai is voltak. Az emléktábla leleplezését követően a gyülekezeti házban Ungvári Barna András áldást mondott, és bemutatta a korabeli feljegyzésekből, levelekből, illetve az elmúlt években írt újságcikkekből összeállított kiállítást. Délután – bár némi eső is volt – megtartották a labdarúgó-mérkőzést, az ácsi Bakancsos Klub tagjai jóvoltából pedig szabadtéri játékokat lehetett használni. A szervezők azt ígérték, ha még rosszabbra fordul az idő, nem hagyják, hogy befolyásolja a programot.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hazahívó hangok ünnepe
Zenébe oltott gyermekkorok
Az ének és tánc bűvöletében töltött gyermekkor legszebb pillanatait hívták elő szombaton a hat évtizede született Székely Népi Gyermekegyüttes tagjai.
Délelőtt 10 óra körül zsúfolásig telt a Kultúrpalota előcsarnoka. Arcok, tekintetek keresték egymást, kezek lendültek egymás felé. Az üdvözlések után a szélrózsa minden irányából érkezett egykori gyermek táncosok, énekesek a kisterem felé vették az irányt, ahol kisebb csoportokban, halkan indult el a múltidézés.
„Te se tudtad, hogy én ki vagyok”, „Jóska bácsi de fiatal volt ezen a fényképen!” – hangzott fel mindegyre innen is, onnan is, aztán valaki azt is megemlítette, hogy 1957-ben ebben a teremben tartotta a gyermekegyüttes a legelső próbát, akkor énekelték először együtt, hogy A juhásznak jól megy dolga.
– Kezdjük a próbát – vetítette tréfásan egymásra az idősíkokat az egyik emlékező. Akkor már hetven-egynéhányan ültek a teremben, amelyet az elcsendesedés pillanatában egy régi kórusfelvétel fehér-fekete ünnepélyessége töltött be. Ezt követően Cseh Gábor, a találkozó főszervezője köszöntötte egykori együttestársait, pajtásait. A hajdani gyermek táncos csodálatos intermezzónak nevezte az együtt töltött éveket, majd a szépség örökkévalóságát tagadó Villont cáfolva mondta a Magyar- és Németországból, Svájcból, Svédországból, Izraelből, az Egyesült Államokból, Ausztriából és Ausztráliából érkezetteknek: – Mi szépek vagyunk ma is. Köszönöm, hogy hazajöttetek.
Kelemen Ferenc nyugalmazott újságíró, rádiós szerkesztő szintén táncosként vett részt a Székely Népi Gyermekegyüttes életében. A találkozóra számos fényképet gyűjtött össze, amelyeket kivetítve nézhettek végig a jelenlevők.
– Aki felismeri magát, álljon fel a színpadra – hangzott a jókedvű utasítás, de a jelenlevők ülve követték a gyimesi táborozások örömkockáit, a fellépések alatti és utáni pillanatokat, amelyeket egy tankként zúgó orosz készülék örökített meg annak idején.
– Itt azt hiszem magamról, hogy tudok táncolni. Most az unokám ötször olyan szépen táncol – jegyezte meg az egyik felvételnél Kelemen Ferenc.
A vetítés után Cseh Gábor a teremben jelen levő Székely Olgát, a gyermekegyüttes egyik táncoktatóját köszöntötte. A következő percekben egymás után léptek színpadra az emlékezők.
Gutfreund Lia Izraelből érkezett.
– Az együttes énekkarában kapott tanítás egy életre útmutató volt számomra. Minden hang külön-külön tanulta be a saját részét, és úgy álltunk a próbákon és az előadásokon, mint a katonák – idézte fel az egykori kórustag, akinek az elmúlt években Izraelben is voltak fellépései. Arra is emlékezett, hogy milyen dallal felvételizett a gyermekegyüttesbe. „Nyírfa ága, sej, kifaragva,/ abból lesz a jó balalajka” – énekelték vele együtt az egybegyűltek.
„Hogy kerültünk a dobozba?”
A gyermekegyüttes tagjai közül többen a művészi pályán maradtak. Szász Károly 30 éven át zenélt és konferált a Maros Művészegyüttes fellépésein. A találkozón egy tréfás, népmesei hangulatú szöveggel idézte fel az akkori produkciók hangulatát.
Bálint Márta Kossuth-díjas, Budapesten élő színművésznő Cseh Gábor kérésére lépett az emlékezés színpadára.
– Bennem a felvételi maradt meg a legélénkebben. Kudarcélmény volt, én ugyanis a tánckarba készültem, és a kórusba kerültem. De annak, hogy énekeltem, nagy hasznát vettem az évek során – mondta a színművésznő, majd a gyimesi táborozást, a nagy sikerű bukaresti fellépést és a televíziós élő adást is felidézte.
– Én, a nyolc-kilenc éves kicsi leányka, csak néztem bambán, hogy hogy kerültünk mi bele abba a zárt dobozba.
Márton Mária Magdolna a gyermekegyüttes utolsó nemzedékéhez tartozott. 1968-ig pergette vissza az időt, amikor tanítónője elvitte Székely Olga táncoktatóhoz.
– Emlékszem, hogy igyekeztem a Pionírházba fel, a kaptatón. Olga néni olyan csinos volt, és olyan szép.
– Most is az – hallatszott egy hang a teremből, majd újra az emlékezőé volt a szó.
– Olga néni elvitt Székely Dini bácsihoz, a tornakertbe. Az együttessel Dini bácsi koreográfiáit adtuk elő, Nagy Imre zongorán kísért. Kitűnő darabok voltak. Aztán eljött Birtalan Jóska bácsi, az énekkar vezetője a 12-es iskolába, ahova én is jártam, és kiválasztotta a jó hangú gyermekeket, közöttük engem is. Mezzoszoprán lettem. Így táncoltam és énekeltem is az együttesben. Amikor pioníregyüttessé alakítottak minket, fel kellett tenni a fehér hajpántot. Én azt is tiszta szívből viseltem, csak énekelhessek.
Utoljára a táncos gyermekek Dini bácsija, a néhai Székely Dénes lánya, Székely Mendel Melinda színművésznő, költő, képzőművész lépett az egybegyűltek elé.
– Nagyon boldog lenne édesapám, ha itt lehetne – mondta a művésznő, aki az együttes utolsó nemzedékéhez tartozott, ugyanakkor az elsőhöz is, hiszen már a babakocsiban is jelen volt a próbákon.
A délelőtti együttlét végén egyszer csak felhangzott a Pál, Kata, Péter. Többszólamú kórussá vált a publikum, és ebben a pillanatban már nem is az emlékezni vágyók ültek a széksorokban, hanem az egykori tiszta hangú, tiszta szívű gyermekek.
„Lányok, most!”
A közös emlékezés előtti percekben az együttes néhány tagja kérésünkre lapunk olvasóinak mesélt.
Király Lucia a kórus első szólamában énekelt. A Marosvásárhelyen élő hölgyet arról kérdeztük, mit adott neki leginkább a gyermekegyüttes.
– Fegyelemre és önbecsülésre tanított. Vasárnap délelőtt 10 órától voltak a próbák, a televízióban éppen akkor vetítettek egy ifjúsági filmet. Szívesen néztem volna, de indulni kellett énekelni. A különböző fesztiválokon díjakat is nyertünk. Három-négy autóbusszal mentünk a kiszállásokra, Bákóba, Szebenbe. A kórusvezetőt, Jóska bácsit, imádtuk. Ha pedig valamelyikünknek rossz kedve volt, Széllyes Sándor vigasztalta, szórakoztatta. A táborok is nagy élményt jelentettek, számomra a kiruji volt a legmaradandóbb. Hatodikosok, hetedikesek voltunk, akkoriban szövődtek a gyermekkori szerelmek. Esténként ültünk a tűbortűznél, és a San Remó-i fesztivál olasz dalait énekeltük… A Marosvásárhelyen élő együttestagokkal a mai napig találkozunk strandon, hangversenyen… A 25 éves találkozót a nyolcvanas évek elején a Grand Szállóban tartottuk, ott volt a Szekuritáté is. Egyszer aztán Jóska bácsi felállt, és azt mondta: lányok, most! Mi pedig énekelni kezdtünk.
Ábrahám Benedek minden nyáron hazatér Izraelből, és három hónapot szülővárosában tölt. Annak idején ő is az énekkar első szólamában szerepelt, az együttes első nemzedékének tagja. Kérésünkre azt a bukaresti fellépést idézte fel, amelyet Gheorghiu Dej száz szegfűből álló csokorral jutalmazott.
– Arra nem emlékszem, hogy busszal vagy vonattal mentünk-e a fővárosba, de azt tudom, hogy a pártvezér rendeletére hálókocsin utaztunk haza, ami teli volt Pepsi-Colával – mesélte az egykori gyermek énekes, akinek emlékezetében A búzakoszorú című előadás maradt meg a leginkább. Ő volt a négy fiú egyike, akiknek ki kellett vinni a színpadra a koszorút, de amikor lehajolt érte, elpattant a székely nadrágja kötője. Úgy ment ki a közönség elé, hogy közben fogta a kötőt, a publikum azonban nem vette észre, mi történt, csak az ijedtséget látták az arcán. Ami a zenével való későbbi kapcsolatát illeti, kilenc évet járt zeneiskolába, később pedig rockzenekarban játszott.
Koszta Gyöngyi Zalaegerszegről érkezett haza, családjával a marosvásárhelyiek és a bolyaisok világtalálkozóján is részt vett. Ő is a gyermekegyüttes énekkarában énekelt, és jól emlékszik még a bukaresti száz szegfűre. De nem csak a fővárosi fellépés jelentett számára maradandó élményt.
– A fellépéseken rendszerint sötétség volt fölöttünk, de amikor az előadás végén felkapcsolták a villanyt, láthattuk, hogy még a kakasülő is teli volt emberekkel. Akkor hangzott fel a taps, ami hihetetlen boldogsággal töltött el mindig.
Kötetbe zárt gyermekkor
Délután a Kultúrpalota kistermébe, a Gyöngyvirágtól lombhullásig című, tíz évvel ezelőtt született kötet második, bővített kiadásának bemutatójára tértek vissza az ünneplők. Cseh Gábor emlékeztette az egybegyűlteket, hogy eredetileg egy emlékfüzetet terveztek az 50 éves találkozóra, de Birtalan József egy albumnyi fényképet vitt az ötletgazdáknak, így a füzetből könyv lett. A bővített kiadásban több írás és fénykép található a gyermekegyüttesről, és a 400-nál több együttestag névsorát is kiegészítették. Azok nevét, akik a kötet nyomdába kerülése után jelentkeztek, a kiadványhoz mellékelt könyvjelzőn sorolták fel. A bővített kötet a Juventus Kiadó gondozásában jelent meg. Szucher Ervin, a kiadó igazgatója elmondta, hogy már az első változat kézbevételekor úgy érezte, hogy időutazáson vesz részt.
– Az átkos rendszernek voltak szép részei is, amelyeket nem a rendszer, hanem a rendszert alkotó emberek teremtettek meg. Ilyen volt a gyermekegyüttes – mondta Szucher, majd Kuti Mártának, a kötet szerkesztőjének adta át a szót. A szerkesztő azt a magas művészi színvonalat emelte ki, amelyet a kötetben időrendi sorrendben olvasható kritikák is megfogalmaznak, és amelynek köszönhetően a gyermekegyüttesnek nem volt hanyatlása.
– A bürokrácia és a politika volt az, ami a lombhulláshoz vezetett – szögezte le Kuti Márta, majd arra kérte az egykori együttestagokat, keressék meg a kötetben önmagukat, a gyermekkorukat, amely kivételes volt, mert a művészet vette körül.
A „Nagy” ölelésében
Az együttlétet megkoronázó gálaműsorra a palota nagytermében került sor. A házigazda szerepét betöltő Csíky Csengele színművésznő az 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttesből egy évvel később kinőtt Székely Népi Gyermekegyüttes történetét körvonalazta a kis énekesek, táncosok kiválasztásától a rendkívüli bemutatókon, fesztiváldíjakon át a felső irányítással történt megszüntetésig.
– Önök most visszatértek a nagy sikerek színhelyére. Isten hozta Önöket itthon – zárta a rövid összegzést a színművésznő, majd Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes vezetője szólt az egybegyűltekhez. Az intézményvezető kérésére a telt házas publikum egyperces csenddel adózott a földi létből eltávozott együttestagok emlékének. A továbbiakban Barabási Attila a hagyományőrzésnek, a magyar népi kultúra népszerűsítésének, az utánpótlás biztosításának a fontosságát hangsúlyozta, illetve azt is megemlítette, hogy második alkalommal ünnepel együtt az egykori Székely Népi Gyermek- együttes közösségével. A művészegyüttes vezetője ez alkalomból emlékplakettet adott át Cseh Gábornak.
Kelemen Ferenc, a gyermekegyüttes alapító tagja egykori szólótáncoshoz illő lépésekkel érkezett a színpadra.
– Mit mondhat egy olyan ember, aki a gyermekkorát a szülein kívül a muzsikáló léleknek köszönheti? – tette fel a költői kérdést az emlékező, majd egyebek mellett a felnőttegyüttes Viszik a menyasszonyt című előadását idézte fel, amelynek hatására ő is a gyermekegyüttesbe kívánkozott.
– Mint a szőlőfürtök, csüngtek mindenhol a páholyokban az emberek. Felment a függöny, és mi tátott szájjal hallgattuk a bihari vendégeket. Csodálatos volt ez a nagy együttes, amelynek dédelgető ölelésében képezhettük magunkat – mondta Kelemen Ferenc, majd azt is megjegyezte, hogy nemrég jött rá, mind a gyermek-, mind a felnőttegyüttest szakszerűen kidolgozott terv szerint rombolták a kommunizmus idején.
A délelőtti együttléten is felszólaló dr. Székely Mendel Melinda lírai pillanatokkal ajándékozta meg az egybegyűlteket, majd az est házigazdája színpadra hívta a jelen levő együttestagokat, akik egy szál piros szegfűt és emlékoklevelet vehettek át.
Ezt követően a jelen és jövő táncosnemzedékei töltötték be a teret. A Fagyöngy citerazenekar műsora után a Maros Művészegyüttes utánpótlás csoportja, a Napsugár néptánccsoport, illetve a Csillagfény néptánccsoport gyermekei és fiataljai ajándékozták meg színes, igényes műsorral az ünnepelteket. A gazdag produkció egyértelművé tette, hogy az egykori Székely Népi Gyermekegyüttes örökségének vannak és az elkövetkezőkben is lesznek őrzői.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Eseményekben gazdag évet zártak
Tavaly szeptember óta hetven rendezvényt szervezett megyénkben a Magyar Polgári Egyesület. Az elmúlt időszakról és az elkövetkezendő terveiről Nagy József Barna elnök számolt be.
Mondhatni, hogy a helyi közélet egyik legaktívabb civil egyesületévé vált az MPE, hiszen egy év alatt (tavaly szeptembertől idén augusztus végéig) rengeteg rendezvényt szervezett – a kiállítások, konferenciák és karitatív rendezvények mellett négy könyvet is kiadott, mondta el Nagy József Barna. Legutóbb Balázs D. Attila Szent László és Nagyvárad régi képeslapokon című könyvét mutatták be. Amint az egyesület elnöke megjegyezte, a rendezvények egy részét támogatóknak köszönhetően szervezték meg, másokat viszont – mint például a legutóbbi könyv kiadása – önerőből valósítottak meg.
Irányvonal
Tavaly, mivel az 56-os események emlékéve volt, nagyon sok rendezvényt sikerült pályázatokból megvalósítani – ezek egyike az a vándorkiállítás, melynek során 56-ot és az egykori, Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét mutatják be. Számos nagyváradi iskola mellett Nagyszalontán és Érmihályfalván is megtekinthető volt. Egyúttal a Gulág-emlékév kapcsán is több konferenciát és könyvbemutatót szerveztek. Nagy József Barna kihangsúlyozta: az egyesület felvállalta, hogy a konzervatív, magyar megközelítésű történelmet mutatja be, melyet többek között Raffay Ernő neve fémjelez; a történész egyébként tavaly novemberben, az egyesület szervezésében előadást is tartott Nagyváradon az 1956-os erdélyi román betörésről és kiűzetésről.
A történelmi előadások mellett az egyesület karitatív tevékenységet is folytat – legutóbb húsvétkor osztottak a Szent Márton otthon lakóinak édességet és gyümölcsöt.
Tévhitek és tények
Egyebek mellett vetélkedőt is szerveztek diákoknak 56 és a Gulág kapcsán, több iskolában, s örömmel vették tudomásul, hogy a diákokat érdekli a téma.
Tavaly rendszeressé tették a Polgári Esték rendezvénysorozatot, minden hónapban volt egy előadás, s most, mivel az 1918-as centenáriumi megemlékezés éve lesz, az egyesület olyan előadókat hív majd meg Nagyváradra, akik arról fognak hiteles információkat átadni, hogy miként élte meg az erdélyi és az egyetemes magyarság az 1918-as esztendőt és azt követő időszakot. Fontos, mondta az egyesület elnöke, hogy a sok „más irányú” megemlékezés mellett irányvonalat nyújtsanak, hogy az érdeklődők különbséget tudjanak tenni a történelmi tények és a tévhitek között. „Félő, hogy egyesek másfajta történelmet fognak terjeszteni. A Polgári Esték irányvonala az, hogy bemutassa, magyar szempontból mi történt” – hangsúlyozta ki Nagy József Barna. A rendezvénysorozat amúgy szeptember 6-án 17 órától folytatódik, amikor a Magyar Királyi Honvédség nagyváradi bevonulására emlékeznek. Az esemény a nagyváradi Lorántffy Központban zajlik majd.
Reményeik szerint a Rhédey-szobrot is mihamarabb sikerül felállítaniuk a Rhédey-kert közepén, már nemcsak a szobor, hanem a talapzat is elkészült, az engedélyeztetés pedig folyamatban van, mondta el az egyesület elnöke, hozzátéve: joggal lehetnek büszkék erre, hiszen nagyon sok munka előzte meg.
Előadások
A hetven előadást, melyből 64-et egyénileg szervezték meg, nehéz lenne felsorolni, de a legsikeresebbek között említette meg az egyesület elnöke az 1956 témájában szervezett előadást a partiumi és nagyváradi csoportokról, a kirakatperekről és az elítéltekről, Wittner Mária egykori szabadságharcos előadását, a Gulág emlékév kapcsán szervezett konferenciát és kiállítást, A kommunisták világa című Gulág konferenciát a hadifogolytáborok áldozatainak emlékére, s nem utolsó sorban Szvorák Katalin énekművész és Kudlik Júlia bemondó előadását. Támogatóik: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, s a Nemzeti Kulturális Alap, mely a Rhédey-szobor elkészítését támogatta.
Neumann Andrea / erdon.ro

Koncertek, főzőverseny, élő szobrok, kiállítás
Huszadszor ünnepelt Kovászna
Péntektől vasárnapig tartotta 20. városünnepét Kovászna. A három nap alatt kulturális rendezvények, szórakoztató programok, remek koncertek tömkelege és vásárok közül választhattak az érdeklődők. Az alábbi összeállításban a hétvégi rendezvény néhány pillanatát ragadtuk ki.
Együttműködés mindenekfelett
A kovásznai városnapokon első alkalommal ültek össze közös tanácsülésre a fürdőváros és testvértelepüléseinek vezetői, Gyerő József kovásznai polgármester kezdeményezésére. Csengert Erdős Tamás alpolgármester, Pápát Unger Tamás alpolgármester, Gyulát Görgényi Ernő polgármester, Nagykanizsát Termecz Marianna aljegyző, Călărași-t Victor Ambroci alpolgármester képviselte. Az ülésen az elöljárók bemutatták a településeiken történt megvalósításokat. Gyerő József megjegyezte: a testvértelepülések közötti kapcsolat eredményességét tükrözi az iskolák, kórusok, színjátszók, sportolók, vagy épp a nyugdíjasok között kialakult együttműködés, és szeretnék, ha e barátságok a jövőben még tovább erősödnének.
Évtizedek óta együtt
A városnapok egyik visszatérő, megható rendezvénye az arany- és gyémántlakodalmasok köszöntése. Idén Balea Dumitru és Steluța, Mátéffy Attila és Anna Ida, valamint Csoma Géza és Erzsébet arany-, illetve Kerekes Árpád és Terézia gyémántlakodalmasok tettek eleget a meghívásnak. Az egybegyűlteket Gyerő József polgármester köszöntötte, majd két nyelven kívánt minden jót a kitartásból jelesre vizsgázó pároknak. A hangulat fennköltségét Vasilica Enea jegyzőnő szavalata, valamint Szabó Tamás és Kiss Eszter diákok zenés összeállítása fokozta. Az idősek köszöntése ajándékozással, és Dancs Ibolya anyakönyvvezető pezsgős, süteményes kínálmációjával zárult. Meglepetésként a kézdivásárhelyi Három csillag nevű együttes adott elő bajor dalokat.
Szakácsok mérkőztek
Szombaton a jókedvé, a lelkes szakácsoké és finom étkeké volt a főszerep a Dózsa György parkban, ahol a helyi önkormányzat, az ASIMCOV vállalkozói szövetség és a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendje szervezésében megtartották a hagyományos főzőversenyt. A sátrakban mindenki igyekezett valamilyen ételkülönlegességet előállítani. Nemcsak a felnőttek vettét kézbe a fakanalat, hanem a fiatalok is, és nem vallottak szégyent. A zágoni, megyeszékhelyi és illyefalvi fiatalokból álló Lovasokk (Bokor Anna, Muntean Zsolt és Incze Kolbert Adrien) például olyan csikós babgulyást rittyentettek, hogy még a szomszédos versenyzők is átmentek megkóstolni a munkájukat. A rendezvényen jelen volt a Katrosa Vadászegyesület, melynek tagjai mintegy 80 személynek adományoztak vaddisznópörköltet.
Az idei megmérettetésre 17 csapat nevezett be, és Bagoly Miklós, a zsűri elnöke szerint a csapatok olyan finomat főztek, hogy legszívesebben az összesnek első helyezést adtak volna. Első helyen a Szabad-fű-szer-ész-ők (Kovászna) végeztek, őket követte a Lányos Asszonyok (Kovászna) és a Szörcsei csapat. 4. helyezést ért el a Lovasokk, míg a szakmai különdíjat és a Karcsi Csárdája díjat a Pódium csapat (Kovászna) kapta.
Friss és művészi
Az élő szobrok jelenléte évek óta a városnapok szerves része, de mégis minden évben újdonságként hat, hiszen a Molnár János tanár, a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad vezetője és diákjai által kiötölt témák mindig frissek és művésziek. A szoborparkban idén is a mindennapi események, hírek, történések részét képező témák köszöntek az arra látogatókra. Az egyik jelenet pl. a terrorizmust, a másik a fiatalok körében pusztító Kék bálnát mutatta, de ugyanígy a napjainkban oly aktuális medvekérdés is feldolgozásra került. Deák Dániel István, a KCSS Diákszínpad tagja kérdésünkre elmondta: a közönség főként a könnyed témákra volt fogékony, de azért akadtak sokan, akik az elvontabb jelenetek is értékelték.
Menő logó a központi parkban
Olyan, mint Hollywood – mondta sok vendég a központi parkban elhelyezett, kétnyelvű Kovászna-lógóra, amely hamar a fotózkodók kedvenc hátterévé vált. Gyerő József polgármester lapunknak elmondta, az önkormányzat pár éve sikeresen pályázott egy uniós és kormányprojekt keretében, melynek értelmében támogatást kaptak a turisztikai rendezvényeken való részvételre, ugyanakkor ezen pályázat részeként készült el a városnapokon felállított névtábla is, rajta többek között a mofettákban levő széndioxidra (CO²) utaló logóval.
Társadalomkritika
Pénteken a kovásznai Kádár László Képtárban megnyílt Deák M. Ria és Deák Barna közös tárlata. A művészházaspár életműkiállítását méltató Gazda József műkritikus kifejtette, a két alkotó szemmel láthatóan különböző stílusban fejezi ki érzéseit, meglátásait a mai társadalomról.
– Deák Barna műveivel kimondja az igazságot, megmutatja a ránk leselkedhető rosszat, bemutatja az emberi gonoszság megtestesítőit, mely dúl a világban. Deák M. Ria más oldalról közelíti meg a valóságot. A művészet csendjét nyújtja ebben a szörnyű világban. Egyikük felhangosítja a valóságot, a másik egy „csendszigetet” hoz létre – mondta Gazda megjegyezve, örül, amiért Kovásznán ilyen szépen virágzik a művészet minden ága, hozzátéve, szeretné, ha ez az érdeklődés megmaradna a kis fürdőváros lakóiban. Az eseményen közreműködött a Hozsanna kamarakórus és Kurta Béla gitároktató tanítványai.
Vásár mindenkinek
A városnapok, nem lenne az igazi a különböző vásárok nélkül, amelyekből idén gazdag volt a felhozatal. Akik inkább a piaci termékekre vágytak, vagy a bóvlira, megtalálhatták ezeket a szokásos helyükön, az 1918. December 1. utca végén, akiket meg inkább a kézműves termékek érdekeltek, a központi parkban választhattak a gazdag kínálatból. Utóbbi helyszínen a kovásznai és csomakőrösi kézművesek (többek között Fábian Irma, Ferencz Sándor) is felsorakoztak portékájukkal. Fábián Irma lapunknak elmondta, ezúttal többnyire a helyiek vásároltak tőle barkácsmunkákat. Ferencz Sándor megjegyezte, bár az által készített szalmakalapok szezonja lejárt, mégis szép számmal akadtak vevői.
Váratlan esemény
A szombaton megrendezett főzőversenyen egy váratlan esemény szakította meg a rendezvényt: lakodalmas vendégsereg masírozott végig annak helyszínén. Illetve csak vonultak volna, mert az ifjú párnak és a násznépnek útját állták a főzőverseny szervezői, és bizony addig nem engedték tovább őket, amíg adományt nem kaptak, és egy-egy pohár pálinkát el nem koccintottak egymással. A spontán esemény mindenkit jókedvre derített, mind a főzőverseny résztvevőit, mind az érdeklődőket, és nem utolsó sorban a násznépet.
Koncertek mindenkinek
Esténként koncerteken tombolhatott a városnapok közönsége. A szervezők munkáját dicséri, hogy a színpadon a nagy nevek mellett, mint a Pokolgép és az Edda, a helyi együtteseknek is teret biztosítottak, így a nagyérdemű a SIC Ton, a Pinceband és a Background produkcióit is végignézhette. Hogy pontosan hányan fordultak meg a városnapokon, azt nem a mi tisztünk megállapítani, de az biztos, hogy esténként egy tűt sem lehetett volna elejteni a színpad előtt.
Nagy Sz. Attila, Szőke Zsuzsa / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Röviden
Hadiárvák találkoztak
Pénteken a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben rendezett hadiárva-találkozót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Kézdiszékért Egyesülettel partnerségben. A megjelent mintegy húsz kézdi- és orbaiszéki hadiárvát Kiss Erika, az EMNT munkatársa köszöntötte, majd a Nagy Zsuzsanna magyartanár által felkészített lemhényi diákok verses–zenés összeállítását követően, Biró Erika lelkész olvasott részleteket Demeter Béla második világháborús, eddig kiadatlan naplójából. Ilyés Botond történelemtanár, városi tanácsos a korszak helyi történéseiről beszélt, felidézve dédnagyapja fogságának történetét, majd a székelytamásfalvi Vilikó Kálmán édesapja, míg az ozsdolai Mocsáry-Gondos Adalbert mindkét szüleje halálának történetét osztotta meg az egybegyűltekkel. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Átértelmezett portrék – amit Veress Ferenc nem láthatott
Veress Ferenc a 19. század második felének Kolozsvárját fotózta. Ő volt az egyik első, aki rájött a fotográfia társadalmi lehetőségeire. Eltűnő épületeket, korabeli embereket kapott lencsevégre. Gazdagokat és szegényeket egyaránt.
ni, hogy az évek óta állandó kiállítás nélküli Erdélyi Történeti Múzeum egyre több tárgyat hoz ki a raktárakból, hogy megmutassa, milyen értékek rejtőznek a szekrények mögötti szekrényekben. A múzeumi élet cseppet sem könnyű – ahogyan más területeken, itt is mindenkit betemet a papírmunka, nem hagyva időt és energiát arra, ami az intézmény lényege lenne (még törvényi szinten is): a tárgyak konzerválása és restaurálása mellett, ezek kutatása, kiállítása és bemutatása.
Amikor néhány éve ott jártam és azt próbáltam kideríteni, hogy Veress Ferenc fényképésztől miket is őriznek, homályos válaszokat kaptam. A városképekből sikerült néhányat megnézni, de akkor még szó sem volt 1500 üvegnegatívról. Úgy tűnik, az eltelt idő alatt sikerült ezeket megszámolni, sőt digitalizálni is. Ez azért nem volt kis munka. A technikai folyamat röviden vázolva a következő volt: mindegyik üveglemezt befotózták, utána jött a számítógépes utómunka, átfordították pozitív képpé, javítgatták, retusáltak, színeztek. A végeredményt - legalábbis hozzávetőleg 300 kiállított képet – szeptember 15-ig megnézhetik a múzeum legfelső emeleti termeiben.
De hogyan is kell nézni ezeket a képeket? A nosztalgia, a kíváncsiság, esetleg a kritika szemüvegein keresztül? A kurátorokat -Mitu Melindát és Török Károlyt is hasonló fogalmak vezethették, kritika helyett viszont át- és újragondolással közelítették meg az anyagot.
Veress Ferenc 19. századi fényképész volt, kísérletező feltaláló, aki a korszellemhez igazodva, nagy és nemes eszmékben hitt. De nem csak hitt, hanem tett is ezekért – 1859-60-ban fényképalbumot állított össze Kolozsvárról, fényképeken dokumentálva a tereket, utcákat, épületeket. Néhány évre rá újra összeállított egy ilyen albumot, különösen figyelve arra, hogy belefoglalja a lebontásra ítélt városkapukat, tornyokat is. A város fényképezésével később sem hagyott fel, a kiállítást nyitó fotók is ezt mutatják: megörökítette az építkezéseket és az ezzel járó bontásokat, Kolozsvár 1800-as évek legvégi átalakulását. Veresshez köthető az első rendszeresen megjelenő magyar fotográfiai szaklap kiadása is: az 1882 és 1888 között megjelenő Fényképészeti Lapokban nem csak technikai szempontból írtak a fényképezésről, hanem rengeteg cikk szólt az új találmány társadalmi hatásáról, cikkeztek a fényképek esztétikájáról, de a portrékészítésről is. Az első számában Veress Ferenc, aki egyébként elsőként nyitott fotóműtermet Erdélyben, ezt írta: “Egy fényképész a mai társadalom kebelében nagyon szép állást nyert, érintkezik mindenkivel, a fejedelmektől kezdve, le, az utolsó szegényig.” Ha végigsétálunk a múzeumi termeken, és az antik hatású, de jól mutató keretek mögé helyezett portrékra nézünk, mi is meggyőződhetünk erről. Bornemissza Károly főispán harisnyában, jelmezben, övében tőrrel látható, Teleky Leontina pedig olyan, mintha tavasztündérnek öltözött volna. A város korabeli lakói maskarában, ünnepi- és hétköznapi ruhákban fogadnak, de azt már nem árulják el, sem ők, sem a kiállítás, hogy miért épp így láthatjuk őket. Nevük legalább megőrződött: az üveglemezek szélére gondosan és, Veresst ismerve, pontosan feljegyezte a részleteket, hiszen egy magára valamit is adó műteremben évek múlva is visszakeresték a régi portrékat, ha újra papírképet szeretett volna a megrendelő.
A korabeli tárgyi kultúra, ruhák, játékok, napernyők és legyezők, kisebb-nagyobb kellékek, amelyeket a fotókon is felismerhetünk, szintén megjelennek a termekben. Az arcképekkel díszített legyezőt feltétlenül nézzük meg, hiszen ez egy kiváló példa arra, hogy a fényképeket milyen változatos módon használták fel, itt épp arra, hogy a meleg elviselhetőbb legyen, és a “legyezőnyelvet” használva titkosan üzenni lehessen (a legyező különböző tartása jelzésértékű volt). Az erszények, díszes és színes kis táskák kiállítása szintén jó ötlet volt, a formák, a használat jelei segítik a kapcsolódást a múlttal, és szerintem fura módon ez az a része a kiállításnak, amely összekapcsolja a nézőt a fényképekről visszanéző személyekkel. Belőlük ugyanis túl sok van: az egyforma méretben kinyomtatott képek a második terem után monotonná válnak, hiába színezték őket. Ez egyébként a korszakban is divat volt, már a dagerrotípiákat is színezték, élete utolsó szakaszában pedig Veress Ferenc is a színes fényképezéssel kísérletezett, de ez cseppet sem hasonlított arra, amit a kiállításon megtekinthetünk. A színezett portrék Török Károly digitális kísérletezései, amelyek egyszerű alapanyagként használják fel a több mint 100 éves képeket. Nem „az ilyen lehetett”, hanem „a photoshoppal ezt is lehet” érzetét keltve. Sajnos a nagyításokat nem ajánlott közelről megnézni: a képek sokszor homályosak, a pixelek pedig túl előretolakodtak. A 19. században sem volt egyszerű a fényérzékeny anyagokkal bánni, a vegyszerek arányait pontosan tudni kellett. Ez mára sem változott, sok odafigyelést igényel a kiterjesztések, a felbontás, a Dpi, a nyomtatók helyes kiválasztása. A kiállítótér berendezése hagyományos: falakon a képek, tárolókban, üveges szekrényekben a kiegészítő tárgyak. A Bécsi Múzeum két éve rendezett kiállítást Andreas Groll fényképeiből, az ő életpályája több tekintetben is hasonlít a Veress Ferencére. Kísérletezett, műemlékeket fotózott, bejárta a Monarchia több területét és albumokat állított össze képeiből. A kiállítás a fényképek történeti olvasatát helyezte előtérbe, azért is, mert a korabeli papírképeket állították ki. De a terekben Groll fotóiból részleteketet nagyítottak ki, azokkal vonták be az elválasztó falakat. A Bánságban megörökítette a vasút építését és a helyieket – az embernagyságúnál nagyobb méretű képről egy parasztcsalád nézett vissza. Előttük állva át lehetett érezni az Osztrák-Magyar Monarchiaként jellemzett időt.
De térjünk vissza Kolozsvárra: az üvegnegatívokból csak néhányat állított ki a múzeum, ami nem meglepő, hiszen ezek igen érzékenyek. De érdemes lett volna fóliára nyomtatni ezekből és például az ablakokra ragasztani, jobban érvényesítve így az itt őrzött 1500 munkát. Az arcképek és a korabeli fényképezkedés megértéséhez pedig néhány idézet is jól fogott volna, például amit Rupprecht Mihály írt: „Az olyan fényképész, kivel az a természetes hajlam ösztön, szépérzet s az igazi tapintat az izlésben, nem mindjárt vele született, jól fogja tenni, ha sok képet néz meg,(...) de leginkább hasznára fog válni az, mihez természetesen kitartás és türelem szükséges, de ha megszokja, második szokássá válhatik benne – t.i. mikor társaságokban, melyekben jelen lehet, figyel a különféle arczok ezer- meg ezerféle változatos kifejezéseire és abban a pillanatban felismert világításokra. Tanulgassa hová fekszik az árnyék az arcban, ha mosolyog, nevet, búsul, sír, haragszik, ásítozik, csodálkozik...” (Fényképészeti Lapok, 1882. 5. szám, 66-67. oldal)
Ha már tavaly, Veress Ferenc halálának 100. évfordulóján nem történet semmilyen megemlékezés rá, az idei kiállítás erre is kiváló: újraértelmezett portréin keresztül képzelhetjük el a 19. századi embereket. A Történeti Múzeum pedig halad afelé, hogy ne csak egy emlékekben létező intézmény legyen, hanem az örökség feldolgozója és bemutatója.
Újvári Dorottya / Transindex.ro

Erdélyben őrzik a hagyományos, magyar keresztneveket
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, a saját szabályaikat néha figyelmen kívül hagyó bizottsági nyelvészeknek köszönhetően pedig Vanesszákat és Tomaszokat anyakönyveztetnek. Erdélyben még a hagyományos nevek vannak divatban.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetéhez évente számos kérvény érkezik, amelyekben újdonsült szülők gyermekük szokatlan nevét igyekeznek elfogadtatni, bejegyeztetni. Pszichológusok szerint sokakat egyszerűen a feltűnési vágy vezérel, amikor nem hallott nevet igyekeznek adni gyermeküknek, másokat egy-egy film szereplője érint meg annyira, hogy fiát-lányát utána keresztelné el. Dél-amerikai szappanopera-hősök magyaros változatú nevei, Vanesszák, Dzseniferek, Dominikok, Tomaszok kerülnek be az anyakönyvekbe, miközben a hagyományos neveket megunt szülők legtöbbször nem veszik figyelembe, hogy számos ősi, ritka magyar név áll rendelkezésükre.
A magyarországi állami névlista folyamatosan bővülésével a Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztálya 1997-ben rendelte meg a Nyelvtudományi Intézettől a Magyar utónévkönyvben szereplő utónevek jegyzékének kibővítését, amely ugyanebben az évben Új magyar utónévkönyv címen meg is jelent. Ez a jegyzék 2009 óta frissül – évente nagyjából 90-110 névvel –, s bár idén júliusban számos kérvényt elutasított a Nyelvtudományi Intézet, az évek során nagyon sok magyarosan leírt, de nevetségesnek tűnő utónevet fogadott el. Az elutasított nevek között honfoglalás-kori, ősi magyar nevek is előfordulnak. Egy szokatlan név bejegyeztetésének útja nem egyszerű folyamat, az utónévnek szakembereken és 14 pontos szabályzaton kell „átverekednie” magát.
Sebestyén helyett Szebasztián?
A Magyarországon élők névviselését az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény szabályozza, amely szerint ha a szülők által választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az MTA-nak harminc napja van arra, hogy jelezze, engedélyezi-e az anyakönyvezést. A Miniszterelnökség Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkárságán lehet beszerezni azt a formanyomtatványt, amelyet ilyenkor ki kell tölteni, és a Nyelvtudományi Intézet névkutató, nyelvtörténész, pszicholingvista, szociolingvista szakirányú nyelvészeiből álló Utónévbizottság készít szakvéleményt az adott névről. Bár az is egyre divatosabbá válik, hogy a választani képtelen szülő három utónevet is ad gyermekének, a bizottság számára követendő szabály, hogy legfeljebb két, a gyermek nemének megfelelő nevet lehet anyakönyveztetni. A nemre vonatkozó szabály a bizottság tagjai számára nem feltétlenül egyértelmű, ha figyelembe vesszük az olyan bejegyzett neveket, mint a Gyömbér, Móka vagy Idril – ki hinné, hogy ez utóbbit fiúknak adják.
A szabályok között választ kapunk a Dzserald, Dzsenifer típusú nevek különös írásmódjaira is, a második előírás szerint ugyanis az új nevet kötelező a magyar helyesírásnak megfelelően lebetűzni.
Ez a szabály akkor válik igazán nevetségessé, ha az engedélyezett Tomasz, Ronáldó vagy a Szebasztián nevet említjük, holott a szülő eleve a magyarosabb Tamást, Rolandot vagy Sebestyént választhatta volna. Ilyen esetekben a bizottság eleve a magyar változat elfogadását ajánlhatta volna, de mégsem tette, amivel tulajdonképpen a saját, 6. számú szabályzatának fordít hátat, amely kimondja, hogy az idegen nyelvi eredetű újabb utóneveknek a magyarban meglevő, tehát már meghonosodott megfelelőit ajánlják bejegyzésre.
Furcsa bizottsági szabályok
Az ősi magyar nevek esetében a bizottság hiteles, írott források alapján tudományosan bizonyítható, a középkorban személynévként használtakat javasolja bejegyeztetésre. Az olyan nevet, amely hátrányos lehet a viselőjére – például Nemél, Sánta, Halaldi –, nem engedik át a szűrőn. Ennek alapján gond nélkül választható név fiúk számára a Nepomuk, de Álmos fejedelem dédapjának az Anonymus szerinti Ed neve nem, mert nincs történelmi bizonyíték középkori használatára.
Ne csodálkozzunk a jegyzékben szereplő idegen nevek sokaságán, hiszen a szabályzat további része leszögezi, hogy elfogadnak mind magyar, mind világirodalmi alkotásokban szereplő fantázianeveket, ha az a magyar, vagy az európai névkultúra valamelyik típusát képviseli, illetve, ha külföldön már önálló, elterjedt személynév. A becézett nevekre talán jobban odafigyelnek, például a férfinevek becéző formáit csak akkor támogatja a bizottság, ha személynévi használatuk a középkorra nyúlik vissza, és ez hitelesen bizonyítható is, mint a Gergő esetében. A földrajzi nevek, márkanevek, művésznevek csak akkor mennek át a szűrőn, ha a név bizonyítottan személynév volt a középkorban, így például a Buda adható, de a Zséda nem. Szintén különös szabály a 14. számú is, amely alapján a szakemberek nem javasolják az olyan név bejegyzését, amely hangzásában, jelentésében a gyerek személyiségfejlődésére nézve káros lehet, például csúfolhatják, kiközösíthetik.
Ennek fényében csodálkozásra ad okot néhány idén anyakönyvezésre elfogadott példa, mint a Modesztusz a kis hableányként ismert, de ezúttal férfinévként bevezetett Ariel, Delfina, Pintyőke és Skolasztika női nevek mellett. Egyes országokban arra is odafigyelnek, hogy a családnév mellett ne tűnjön nevetségesnek a személynév, erre azonban nincs szabálya a magyar bizottságnak, így sokszor találunk olyan szomorúan nevetséges példát, mint a Mezei Boglárka, Földi Eper, Fürtös Jácint. Ha mindez nem lenne elég, további kiskapuk adnak zöld utat a furcsa, magyartalan neveknek: ha valamelyik szülő nem magyar állampolgár, vagy nem magyar etnikumú/nemzetiségű, akkor kérheti, hogy gyermekének az adott nemzetiségnek megfelelő utónevet választhasson, amelyet szintén az adott nemzetiségnek megfelelő helyesírási szabályok szerint anyakönyveztethet. Ragaszkodás a magyaros utónevekhez Idén aktív médiatéma volt a névadás kérdése, miután az MTA májusban kiadott egy listát néhány engedélyezett személynévről, majd júliusban egy másik jegyzéket visszautasított. S, ha örülünk is az olyan, nem anyakönyvezhető példák kiesésének, mint a Máriatereza, Zseliz, Walburga, Krieger vagy Zion, a májusban elfogadottak között ennél több értetlenségre okot adó személynevet találunk. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: kisfiúnak már adható a Dzsasztin, Dzsúlió, Cvi, Polikárp, Srídhara vagy a Vulkán, lánynak pedig Árpádina, Balzsam, Fahéj, Tűzvirág, Pintyőke. A kérvényezett nevek között számos példát találunk az elmúlt években nagy tévés népszerűségnek örvendő török filmsorozatok szereplőinek neveire, a kérdés csupán az, mi alapján döntötte el a bizottság, hogy Szulejmán oszmán hódító húgának, Hatidzsének vagy egy neves szultánának, Nurbanunak a nevét adhatja a magyar anyuka/apuka, de egy másik török film női főszereplőjéről, Eysanról/Ejsanról már nem nevezheti el lányát.
Bár az erdélyi magyar szülők körében is egyre népszerűbbek az Ingridek, Petrák, Erikek, névadás tekintetében sokkal jobban ragaszkodunk a magyaros, hagyományos lehetőségekhez, mint az anyaországiak. Például a 2017–2018–as tanévre előkészítő évfolyamra beiratkozott gyerekek listáin gyakori a Hunor, Péter, Mátyás, Magor, Gábor, Balázs, Hanna, Károly, Emma vagy Rebeka. A gimnazista korú diákok nevei között pedig többnyire a Henrietta, Máté, Roland, Tímea, Attila, Zsolt, Csongor a legjellemzőbbek.
Ha pedig valami egyedire, különlegesre vágyunk, a református naptárban keresgélve is találunk gyönyörűen hangzó, ősi magyar, illetve bibliai neveket, mint az Etele, Szörény, Baltazár, Álmos, Csenge, Ajna, Koppány, Tábita, Villő, Ilka, Bendegúz, Zselyke, Luca. De ha irtózunk a különlegességektől, nyugodtan megmenthetjük a Máriák, Józsefek, Sárák, Erzsébetek népszerűségét is.
Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese kérdésünkre elmondta, tapasztalatai alapján, bár akadnak idegen utónevekkel érkező szülők, hogy azt bevezettessék a református naptárba, a brassói és környékbeli magyarság 95 százalékban hagyományos vagy legalább magyar neveket ad gyermekeinek.
Hozzátette, ők is próbáltak már Vanessza és Beszantka nevű kicsik szüleit névváltoztatásról meggyőzni, de akadnak olyanok is, akikkel reménytelen a vita. A brassói egyházmegye térségében évente legalább egyszer jelentenek be a naptárban még nem található, külföldi hangzású keresztnevet. Igaz, előfordulnak olyan esetek is, amikor józan érvekkel meg lehet győzni egy szülőt, hogy ne adja a Jácintka becézett formáját, amíg a Jácint is megtalálható a naptárban.
„Mindenki számára különleges a saját gyermeke, de arra nem gondolnak, hogy érzi majd magát felnőttkorában a református gyermek, pláne, hogy a naptárban sem szerepel a neve” – jegyezte meg a lelkész, aki úgy látja, elsősorban a szórványban, szétszórtan élő magyar apák, anyák adnak jellegtelen, külföldi neveket a legifjabb családtagnak, az etnikum és az iskolázottság azonban nem mindig mérvadó. Szegedi László elmondta, sokszor főiskolát, egyetemet végzett, értelmiségi szülők döntenek Szintia és Mercédesz típusú keresztnevek mellett. Az esperes kiemelte: az egyház az évente kiadott református naptárba egyre sűrűbben becsempészett ősi magyar, illetve bibliai nevekkel igyekszik felhívni a gyermeket vállalók figyelmét arra, hogy nem kell idegen kultúrák felé kacsintgatni, ha különleges keresztnevet szeretnének. Balog Zoltán, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperesétől megtudtuk, az egyházkerületen belül a magyar lakosság legalább 80 százaléka ragaszkodik a régi, magyaros utónevekhez.
A lelkész szerint Székelyföldön még kevesebb példát találni idegen személynevekre, ugyanakkor hangsúlyozta, egy lelkésznek a református nevelői programjának részét kell képeznie a magyar keresztnevek adására való figyelemfelhívás is, hiszen ez is nyelvi kultúránkhoz tartozik.
Kádár Hanga / liget.ro

Románia nem kifogásolja
Románia nem emelt kifogást az ellen, hogy a jövő évi magyarországi országgyűlési választás kampányában a magyar pártok megkeressék erdélyi választóikat – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a bukaresti magyar adásban tegnap délután sugárzott interjúban.
A politikus elmondta: Teodor Melescanu külügyminiszter múlt heti bukaresti megbeszéléseik során racionálisan közelített a témához. „Azt mondta: a ti dolgotok, hogy a magyarországi kampányban milyen sikerrel szólítjátok meg a Romániában élő magyar nemzeti közösség tagjait, és majd ők hogy szavaznak. Nagyon remélem, hogy ez a racionális megközelítés megmarad” – tette hozzá Szijjártó Péter. „Egyértelmű, hogy akik a választásokon indulnak, megkeresik azokat, akiknek szavazati joguk van. Nagyon remélem, hogy a magyarországi politikai erők lesznek annyira bölcsek, hogy a kampányban nem alkalmaznak olyan eszközöket, amelyekkel a határon túli magyar közösségeket céltáblává tehetik az adott ország szélsőséges vagy nacionalista politikai erői számára. Mi úgy fogunk cselekedni, hogy ezt el tudjuk kerülni, különös tekintettel arra, hogy 2018 a románok számára történelmi okokból kiemelten fontos év” – fogalmazott a miniszter Erdély és Románia egyesülése centenáriumára utalva. Szijjártó Péter a riporter kérdésére elmondta: egy évvel ezelőtt a személyes döntése nyomán nem vettek részt a magyar diplomaták a román nagykövetségek által szervezett december 1-jei rendezvényeken. Úgy vélte, egyelőre nincs ok arra, hogy ezt a döntését megváltoztassa. Hozzátette azonban, hogy a magyar kormány mindig a határon túli magyar közösségek álláspontjához igazodik az ilyen kérdésekben, és a tavalyi döntése motivációi egybevágnak Kelemen Hunor RMDSZ-elnök december 1-jével kapcsolatos, sok vitát kiváltó nyilatkozatával. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tüntetés a marosvásárhelyi katolikus iskoláért
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség hétfői felhívásában arra kérte tagságát és szimpatizánsait, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt szeptember 6-án, szerdán délután 6-tól a marosvásárhelyi prefektúra előtti tiltakozó megmozduláson. „A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzete egy héttel az iskolakezdés előtt is tisztázatlan. Egy éven keresztül csúfot űztek a szülőkből, semmibe vették a diákok jövőjét, végveszélybe sodorták az iskolát. Helyi szinten minden próbálkozást elgáncsoltak. A diákok jövője a tanügyminiszter kezében van. Nyomást kell gyakorolnunk a minisztériumra, hogy biztosítsa az iskola működését. Ezért tüntetünk!” – áll az RMDSZ szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében. A szövetség arra kéri szimpatizánsait, hogy mindenki vigyen magával egy barátot és egy gyertyát. Az erdélyi magyar pártok – a Magyar Polgári Párt (MPP), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – is a részvételre biztatják tagságukat, szimpatizánsaikat. Arra kérnek minden civil és politikai szereplőt, hogy „helyezzék közösen nyomás alá Románia kormányát, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a marosvásárhelyi iskola ügye megoldódjon, s a felekezeti oktatáshoz való jog se sérüljön” – áll az EMNP közleményében. A Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport közleményében a státus által megfogalmazott felhívást közvetítette tovább, fenntartva a Civilek által szervezett tüntetéssorozat kiáltványát, mely a nagyméretű tüntetés alapját képezi. „Felkérjük Önöket, benneteket, álljatok mellénk, hogy gyermekeinkért folytatott harcunkat sikerre vihessük!” – áll a közleményben. A Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szintén felkéri a megye pedagógusait, hogy ismerőseikkel együtt vegyenek részt a szerdai tüntetésen – közölte a Népújsággal Horváth Gabriella, az RMPSZ Maros megyei szervezetének elnöke.
ANTALFI IMOLA / Népújság (Marosvásárhely)

Ifjúsági Konferencia az AMISZ 25 éves születésnapján
A mindenkori elnökök Hűség-díjat kaptak
Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) az elmúlt hétvégén szervezte A jövő a kezünkben van elnevezésű ifjúsági konferenciát, ekkor ünnepelték a szervezet fennállásának 25. évfordulóját is.
A hetedik alkalommal sorra kerülő háromnapos konferencia megnyitóján jelen volt Oltean Csongor Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke, Pál Norbert AMISZ-elnök és Bognár Levente aradi alpolgármester, valamint az ifjúsági szervezet tagjai, meghívottak és egykori elnökök, akiket az AMISZ kitüntetéssel jutalmazott.
Az idei konferencia előadásai érintették a mezőgazdaságot (Nagy Zsolt falugazdász arról beszélt, hogy milyen jövő vár a mezőgazdaságra, milyen lehetőségek rejlenek benne), a függőséget (világháló, közösségi oldalak okozta függőségekről beszélt Sipos Gabriella pszichológus), Faragó Péter parlamenti képviselő pedig a bukaresti fiatalok jövőbelátásáról beszélt a résztvevőknek.
Az esemény egyik kiemelkedő momentuma volt, amikor az AMISZ egykori elnökeit díjazták: szám szerint öt Hűség-díjat osztottak ki, a helyszínen négyen – László Lajos, Albert László, Derzsi Csaba és Szabó Mihály – vették át a díjat, Lészay Ildikó egyik ex-elnök nem volt jelen a konferencián, de a kitüntetés természetesen neki is jár.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)

Kevéssel gazdálkodni – megújult a kérői református templom
Kívül-belül megszépült a 150 éves romos épület
A helyi közösség odaadó munkájának, adakozásának, támogatók segítségének köszönhetően közel öt éves folyamat zárult le szeptember 3-án Kérőben, ahol hálaadó istentisztelet keretében mondtak köszönetet Istennek, hogy a maroknyi gyülekezet újból használatba veheti templomát – áll a reformatus.ro beszámolójában.
Kis közösségekben is maradt még erő, erről tett tanúbizonyságot a hétvégén az alig hatvan lelket számláló kérői református közösség. Egy tető nélkül maradt, százötven éves templomot sikerült támogatók segítségével felújítaniuk, ezért gyűltek össze szeptember harmadikán hálaadó istentiszteletre, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Márk 1,40-44 alapján hirdette az igét. Prédikációjában a püspök a leprás meggyógyításának története alapján rámutatott: amikor egy család, gyülekezet vagy nemzet megbetegszik, hajlamos elkeseredni, azonban Istentől lehet segítséget kérni, ahogyan a leprás is segítséget kért Jézustól. Az isteni segítségbe vetett hit képes megtartani egy közösséget. Ötszáz év bizonyítja, hogy bármilyen támadást képes az egyház legyőzni, ez a százötven éves templom is azt bizonyítja, hogy Isten képes megtartani bennünket. A kérői gyülekezetben történt zavargásokra utalva a püspök kijelentette: az ige azt üzeni, hogy ha akarjuk, akkor rendezhetjük a kapcsolatunkat Istennel, a közösséggel. Krisztus kinyújtott kezét elfogadva sikerült a templomot felújítani, ez a templom pedig ékes bizonyítéka annak, hogy Krisztus akarata ellen nem győzhet a gonosz hatalma. Krisztusról azonban nemcsak elméletben kell, a templom falai között gondolkodni, hanem megváltott, megtisztított életünkről kell tanúbizonyságot tennünk az élet számos területén, ahogyan azt a meggyógyult leprás is tette.
Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperesének ágendai szolgálata után a zsúfolásig telt templomban az úrvacsora sákramentumát is kiosztották. Szilágyi Róbert lelkipásztor köszöntő beszédében elmondta: kilenc évvel ezelőtt kérte meg az egyházmegye akkori esperese, Gudor Lajos, hogy vállalja el a beszolgálást, amelyet azóta is végez. A gyülekezet előző lelkipásztora nagyméretű templom átalakításba kezdett, amely azonban félbe maradt, négy évig ilyen körülmények között – ablakok, ajtók, fűtés nélkül – tartották a templomban az istentiszteleteket. A lelkipásztor beszámolója szerint gerendákon, szarufákon, deszkákon ültek az alkalmakon, a hideg idő beálltával családi házakban gyűltek össze, öt évvel ezelőtt pedig elkezdték a hajlék felújítását.
Szilágyi Róbert kiemelte, a támogatások mellett a kérőiek is jelentős összeggel támogatták a templom felújítását, volt olyan család, aki a villanyszerelést fizette ki, volt, aki a szószéket, és a pompás faragott szószékkoronát állta, vagy éppen a karzatba vezető lépcsőt készítette el. Ugyancsak dicséretre méltó a közmunka, amivel a gyülekezeti tagok hozzájárultak a felújításhoz. A kis gyülekezet igyekvéseit többen is támogatták, a legnagyobb segítséget az Erdélyi Református Egyházkerület nyújtotta, de több gyülekezet is meghallotta a segítségért kiáltó szavakat, így a Kolozsvár Felsővárosi, a Kolozsvár Tóközi, Kolozsvár Bulgária Telepi, szamosújvári, magyarnemegyei, dési és búzai református rgyházközségek is támogatták anyagilag a templom felújítását. A lelkipásztor kiemelte a támogató gyülekezetek sorából a Szentmargita-Lonka gyülekezetét, amely, miután 2012-ben új templomot épített, a templomszenteléskor összegyűlt perselypénzt a kérői gyülekezetnek adományozta. A templom felújításához a Dési Református Egyházmegye, Szamosújvár önkormányzata és a Kolozs Megyei Tanács is hozzájárult, valamint a helyi ortodox közösség is támogatta anyagilag.
Szilágyi Róbert kijelentett Isten Kérőben megtanított a kevésből élni, a kevéssel gazdálkodni, hiszen ő ebből a kevésből is nagy dolgokat tud véghezvinni.
KISS GÁBOR / Szabadság (Kolozsvár)

Vásárhelyi iskolaügy: tüntetésre buzdítanak a magyar pártok és az unitáriusok is
Az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt is közleményben kérte hétfőn szimpatizánsait, hogy vegyenek részt azon a szerda délutáni marosvásárhelyi tiltakozó megmozduláson, amelyet a Római Katolikus Státus Alapítvány hirdetett a megszűnés határára juttatott Római Katolikus Gimnázium védelmében.
Az RMDSZ hétfői közleményében megállapította: a román hatóságok egy éven keresztül csúfot űztek a szülőkből, semmibe vették a diákok jövőjét, végveszélybe sodorták az iskolát. Miután a hatóságok helyi szinten minden megoldási próbálkozást elgáncsoltak, a diákok jövője a tanügyminiszter kezében van – folytatódik a közlemény.
Nyomást kell gyakorolnunk a minisztériumra, hogy biztosítsa az iskola működését. Ezért tüntetünk!” – áll a dokumentumban. A szövetség arra kérte szimpatizánsait, mindenki hozzon magával egy barátot és egy gyertyát is.
A Biró Zsolt MPP-elnök által jegyzett közlemény úgy fogalmaz: Adjunk hangot az igazunknak. Mondjunk nemet a jogköntösbe bújtatott intézkedések kitervelőinek. Ne hagyjuk az iskolát!”
A Szilágyi Zsolt EMNP-elnök által jegyzett közlemény arra kér minden civil és politikai szereplőt, hogy közösen helyezzék nyomás alá Románia kormányát.
„Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a marosvásárhelyi iskola ügye megoldódjon, s a felekezeti oktatáshoz való jog se sérüljön” – áll az EMNP közleményében. Az EMNP álláspontja szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye az elnyomás, a diszkrimináció és az erőszakos asszimiláció szimbólumává vált. Általuk a román kormány képviselői azt bizonyítják, hogy „nem vesznek tudomást azoknak a törvénytisztelő, adófizető román állampolgároknak a véleményéről, akikért - hivatali kötelességükből adódóan – felelősek” – fogalmaz az EMNP.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumért szervezett szerdai tüntetésen való részvételre szólít a Magyar Unitárius Egyház vezetői nevében Bálint Benczédi Ferenc püspök is, aki hétfői közleményében jelezte: együttérzésüket fejezik ki római katolikus hittestvéreikkel szemben a felekezeti iskola körül kialakult helyzet kapcsán. Úgy fogalmazott: sajnálatos és megdöbbentő, hogy az illetékes állami intézmények egy héttel az iskolakezdés előtt még mindig bizonytalanságban tartják a tanintézetbe iratkozott diákokat és szüleiket. Az unitárius egyház fontosnak tartja, hogy – akárcsak korábban a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetében – szolidaritásukat ne csak szavakban, hanem tettel is bizonyítsák, ezért arra kérik lelkészeiket és híveiket, hogy vegyenek részt a szerdán 18 órától Marosvásárhelyen, a prefektúra épülete előtt sorra kerülő, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány által szervezett tüntetésen. Az MTI-hez hétfőn eljuttatott felhívásában a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport közölte: a múlt héten tartott megmozdulásaik során 3670-en írták alá azt a kiáltványukat, amellyel a katolikus iskola ügyének rendezésére szólították fel az illetékes intézményeket. A szülői csoport közölte: a magyar pártok és a Római Katolikus Státus Alapítvány képviselőivel közösen egyeztek meg pénteken a szerdai tüntetés megszervezéséről. A Státus „a házigazda feladatait”, az RMDSZ a logisztika biztosítását, a többi párt és szervezet pedig a mozgósítást vállalta. „Ugyanakkor felszólítottunk mindenkit, hogy mellőzzék a politikai megnyilvánulásokat, és tartsák tiszteletben, hogy gyermekeinkről van szó” – áll a szülői csoport felhívásában. A múlt héten bizonyossá vált, hogy a román állami hatóságok a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megszüntetését készítik elő. Erről Liviu Pop tanügyminiszter tájékoztatta Miguel Maury Buendía pápai nunciust. A Maros megyei tanfelügyelőség egy augusztus 2-án kimondott jogerős ítélet hivatalos közlésére vár ahhoz, hogy a gimnázium feloszlatását kinyilvánítsa. Romániában szeptember 11-én kezdődik a 2017-2018-as tanév. A katolikus gimnázium több mint háromszáz diákjának és tanárainak még mindig rendezetlen a helyzete. A Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke, Jakubinyi György érsek szerdán 18 órára hívott tüntetni „minden jóakaratú embert” Maros megye prefektusi hivatala elé. Krónika (Kolozsvár)

RMPSZ: a magyar oktatás ellen szól a vásárhelyi iskola ellehetetlenítése
A romániai magyar kisebbségi közoktatás ellen szól a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum működésének megakadályozása a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szerint. Tüntetésre hív Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, a Székely Nemzeti Tanács és az evangélikus egyház is.
A szakmai szervezet kedden felhívást tett közzé, melyben a megszűnés határára juttatott marosvásárhelyi katolikus gimnázium jogi helyzetének megoldásáért szervezett szerdai tüntetésen való részvételére hív minden felelősen gondolkodó állampolgárt. Az RMPSZ országos elnöksége nevében Burus-Siklódi Botond elnök által jegyzett állásfoglalás szerint sajnálatos és felháborító, hogy a gimnázium helyzete egy héttel az iskolakezdés előtt még mindig megoldatlan.
A szakmai szervezet emlékeztet, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot – akár állami, akár felekezeti jellegű – az ország alkotmánya biztosítja, a kisebbségben élő magyarság számára pedig a tanintézetek az identitás őrzésének és megerősítésének központjai voltak és lesznek.
„Kisebbségi jogaink gyakorlásában gátolnak meg azok, akik akadályokat gördítenek az anyanyelvű oktatás minden szintű és formájú megvalósítása elé. A Római Katolikus Teológiai Líceum működésének megakadályozása a romániai magyar kisebbségi közoktatás ellen szól” – állapítja meg az RMPSZ.
A szervezet felkér minden, a romániai magyar közoktatásért felelősen gondolkodó személyt, hogy vegyen részt az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány szerdai, 18 órától meghirdetett tüntetésén a Maros megyei prefektúra épülete előtti téren, és mindenki vigyen magával egy gyertyát.
A tiltakozáson való részvételre buzdít Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. Keddi felhívásában a politikus arra figyelmeztet, hogy 2018-hoz közeledve a magyarságnak lassan hozzá kell szoknia a gondolathoz, miszerint egyre gyakoribbak lesznek a magyarellenes lépések; a provokációnak, jogaink és javaink ellen elkövetett támadásoknak szerinte az a céljuk, hogy megfélemlítsenek.
„Én most is az összefogást és a közös cselekvést javaslom mindannyiunknak. Ma, amikor a Római Katolikus Teológiai Líceum ügyében az adminisztratív és jogi lehetőségek eszköztárát kimerítettük, ismét utcára kell vonulnunk igazunkért. Fel kell mutatnunk, hogy az egy éve tartó forgatókönyv-szerű hadjárat ellenére sem adjuk fel” – állapítja meg Kelemen Hunor. Mivel a tanügyminiszter kezében van a diákok jövője, az RMDSZ elnöke szerint nyomást kell gyakorolni az oktatási minisztériumra, hogy biztosítsa az iskola működését.
A Székely Nemzeti Tanács úgy véli, a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehetetlenítése a romániai magyar közösség egésze ellen folytatott állami üldöztetés nyilvánvaló példája. A szervezet szerint a gimnázium melletti kiállás valamennyi közösségben gondolkodó, annak javáért küzdő egyén és szervezet kötelessége, ezért az SZNT arra buzdít minden székelyföldi magyart, hogy vegyen részt a szerdai tüntetésen, és minden olyan megmozdulásban, amely az iskola törvényes működését elősegíti.
„Az autonóm Székelyföld egyebek mellett azt is jelenti, hogy a nevelés és oktatás intézményi hátterét a magunk történelmi hagyományai szerint építjük fel és működtetjük. Az oktatási rendszer önállósága pedig a hasonló, teljességgel elfogadhatatlan, a közösség egészére kiható merényleteket is kizárja” – szerepel Izsák Balázs SZNT-elnök keddi felhívásában.
Tüntetésre hív a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetősége is, amely arra kéri a Marosvásárhelyen és környékén élő híveit és lelkészeit, hogy szerdán jelenlétükkel erősítsék a Római Katolikus Teológiai Líceumért szervezett megmozdulást. Kedden közzétett felhívásában Adorjáni Dezső Zoltán püspök úgy fogalmaz: „nem engedhetjük, hogy a román állam illetékes intézményei ily módon űzzenek gúnyt és gyakoroljanak elnyomást és hatalmi visszaélést a magyar kisebbség és annak intézményei felett.
„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben az ügyben összefogjunk és megmutassuk, nem engedünk az elnyomásnak és a végsőkig kitartunk és küzdünk jogainkért” – szerepel az egyház nyilatkozatában, amelyben az evangélikus-lutheránusok együttérzésüket és szolidaritásukat fejezik ki a római katolikus egyházzal, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum diákjaival, tanáraival, vezetőségével és szülői bizottságával.
A múlt héten bizonyossá vált, hogy a román hatóságok a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium megszüntetését készítik elő. Erről Liviu Pop tanügyminiszter tájékoztatta Miguel Maury Buendía pápai nunciust. A Maros Megyei Tanfelügyelőség egy augusztus 2-án kimondott jogerős ítélet hivatalos közlésére vár ahhoz, hogy a gimnázium feloszlatását kinyilvánítsa. Bár a 2017-2018-as tanév szeptember 11-én kezdődik, a katolikus gimnázium több mint háromszáz diákjának és tanárainak még mindig rendezetlen a helyzete. A Római Katolikus Státus Alapítvány elnöke, Jakubinyi György érsek szerdára tüntetni hívott „minden jóakaratú embert" Maros megye prefektusi hivatala elé. kronika.ro

Internátust szeretne a Művészeti Líceum számára
Szeptembertől új aligazgatója van a nagyváradi Művészeti Líceumnak. Nagy Gabriella történelem-hittan szakos tanár több éven át az oktatási minisztériumnál dolgozott. Meglátásairól, terveiről kérdeztük.
Küldetésként és hivatásként fogja fel, hogy a művészeti líceum aligazgatójaként dolgozhat – bocsátotta előre Nagy Gabriella – s úgy látja, hogy a kollégák is támogatják, hiszen az, hogy a sikeres versenyvizsga nyomán négy éves mandátumot kezdhetett el, biztonságérzetet nyújt, így már tervezni is lehet. Az eddigiek során, mivel a versenyvizsgákra nem jelentkezett senki, mindig csak egy- egy évre neveztek ki aligazgatót.
Személyes kötődése is van a művészetekhez, ő maga is képzőművészeti általános iskolába járt, kántori családból származik, kórusban is énekelt. „Meggyőződésem, hogy a képzőművészeti nevelés személyiségfejlesztési szempontból felbecsülhetetlen” – vallja.
Korábbi évek
„Kezdetben három évig a kolozsvári Báthory István elméleti líceumban tanítottam, 2008-tól Bukarestben, az Oktatási Minisztérium Országos Tanterv- és Vizsgaközpontjának (CNEE) munkatársa voltam. Két csodálatos gyermeket szültem, s a szülési szabadságom lejártát követően áthelyezéssel kerültem a Nagyváradi Művészeti Líceumba, ahol 2013-tól címzetes tanérként dolgoztam” – mondta el Nagy Gabriella.
Fél év után, mivel a férje Bukarestben maradt, ő is visszaköltözött, s az ottani Ady Endre Elméleti Líceum történelem és hittan szakos tanáraként dolgozott, majd 2014 őszétől visszakerült az Oktatási Minisztérium kisebbségi osztályához, ahol az ember és társadalom műveltségi területhez tartozó tantárgyakért felelt, ezen belül három országos tantárgyversenyért. „Büszke vagyok rá, hogy beindítottam a magyarságtörténeti tantárgyversenyt hajdani tanáraimmal, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről. Közben tanítottam is, s most, aligazgatóként is felvállaltam a kötelező hat óra mellett további négyet is. Fontos számomra, hogy kapcsolatban maradhassak a gyerekekkel, figyelemmel követhessem fejlődésüket.”
A minisztériumban eltöltött évek során statisztikai adatokkal, stratégiákkal is foglalkozott, de egyebek mellett tankönyveket is fordított – például egy kollégájával közösen ő fordította le a Románia történelme tankönyvet a magyar tagozatos nyolcadikosok számára; reméli, hogy a minisztériumnál szerzett kisebbségügyi tapasztalatai a jövőben is segítségére válnak. Már akkor észrevette, hogy az általános iskolai tantárgyversenyeken a művészeti iskolák diákjai is legalább annyira jeleskednek, mint az elméleti iskolák tanulói, s az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a magyar ajkú diákok a legtöbb díjat a művészeti tantárgyak területén tudják felmutatni. „Számomra ebből az következik, hogy a mi erősségünk a művészet, s egyúttal nagy kiugrási lehetőség a magyar diákok számára” – mondta el az aligazgató. Egyúttal – tette hozzá – az idén, mivel Kodály emlékév is van, feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy Kodály népéhez tartozunk.
Bentlakás
Egyik fontos terve, hogy sikerüljön megszólítani a vidéki tehetséges gyerekeket, s ennek megvalósítása érdekében meg kell oldaniuk a bentlakás és az ellátás kérdését. Jelenleg az iskolának nincs bentlakása, pedig a tanintézet 758 diákjának egy jelentős hányada más településekről jött. Vannak, akik ingáznak, mások pedig kint lakók, azaz más iskolák internátusában, vagy albérletben laknak. Már elkezdte a tárgyalásokat iskolaigazgatókkal, valamint az RMDSZ-szel, s ha minden jól halad, jövő ősztől internátusa is lesz a művészeti líceumnak. A versenyvizsga során, a megbeszélésen is ezt hangsúlyozta ki: az a hivatásunk, hogy segítsük kibontakoztatni a tehetségeket, s melléjük álljunk – ebben kell az iskolának segítséget nyújtania.
A tendencia amúgy az, hogy az oktatás kompetencia alapú legyen, s mi más lehetne kompetencia alapúbb, mint a művészeti képzés, ahol a tehetségen kívül ismeretekre, motivációra, személyes kötődésre van szükség.
Bár a művészeti líceum diákjai eddig is jelen voltak a város és a megye életében (például kiállításokon vettek részt, együttműködtek a filharmóniával), de ezt szeretné hangsúlyosabbá tenni – például aktívabb részvétellel a történelmi ünnepeinken. További tervei: szeretné újraindítani az építészeti képzést mindkét tagozaton, úgy véli, jó alapot biztosít mindazoknak, akik ilyen egyetemi szakra szeretnének jelentkezni. Egyúttal szorosabb kapcsolatot szeretne kialakítani a történelmi magyar egyházakkal, amelyeknek a képviselői az közeli tanévnyitóra is hivatalosak. Eddigi tapasztalata egyébként az, hogy a kollégák bíznak benne, s abban, hogy a minisztériumi tapasztalatait itt is kamatoztatni tudja majd. „fontos, hogy tudják, van kihez fordulniuk” – tette hozzá Nagy Gabriella.
Még jelentkezhetnek
A tehetségfelmérő ugyan már megvolt, de még várják az ötödikeseket a líceum magyar tagozatú osztályába, hiszen a metodológia lehetővé teszi, hogy áthelyezéssel akár szeptember 11-ig is feliratkozhassanak. Még vannak helyek, de annak ellenére, hogy egyelőre kicsi a létszám, az osztály így is működhet egy minisztériumi engedéllyel, hiszen az egyedüli magyar tagozat nemcsak Bihar, de Szilágy és Arad megyéből is, mely művészeti képzést biztosít. A most induló magyar tagozatos ötödik osztály képzőművészeti, illetve zenei képzést biztosít. A magyar tagozatú külsős osztályokba egyúttal az idén is sokan jelentkeztek.
Előnyök
A szülők úgy gondolják, hogy a művészeti képzés miatt háttérbe kerül az elméleti oktatás – de ez csak részben igaz, vallja az aligazgató. Tény, hogy napi több óra gyakorlás mellett a gyereknek kevesebb idejük marad az elméleti tantárgyakra, másfelől a művészeti oktatás nagyobb rálátást biztosíthat minden egyébre is. Például a tantárgyköziséget itt lehet a leginkább megvalósítani. Mondjuk, maikor a A walesi bárdok című verset tanulják, meg is festhetik, s a korszak zenei műveivel is megismerkedhetnek. Ebben az iskolában megoldható, hogy sok oldalról közelítsék meg a témát. Persze nem minden gyerekből lesz művész – vannak, akik például a divattervezést, vagy a lakberendezést választják hivatásuknak. A lényeg, hogy feltárják számukra azokat a szakterületeket, ahol el tudnak helyezkedni és érvényesülni tudnak – ezt pedig az itt megszerzett tudás könnyíti meg számukra.
Neumann Andrea / erdon.ro

Szatmárnémeti hazatért!
A Szatmári Híd Egyesület, szeptember 5 és 6 között a magyar honvédség Szatmárnémetibe való bevonulásának 77. évfordulója alkalmából tart emlékünnepet.
Észak-Erdélyt az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés ítélte Magyarországnak. Szatmárnémeti volt az első város, ahová a magyar honvédség 1940. szeptember 5-én, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó vezetésével bevonult. A honvédséget a lakosság az utcára vonulva, éljenzéssel fogadta. Dr. Antal Sándor, Szatmár polgármestere mondott üdvözlő beszédet Horthy Miklósnak és a bevonuló magyar honvédeknek.
E jeles nap évfordulója alkalmából a szervezők színvonalas tudományos és művészeti előadásokkal, illetve a legjobb magyar borok bemutatójával várják az érdeklődőket.
Program:
Szeptember 5-kedd: 16:00.Tudományos tanácskozás a II. Bécsi Döntésről 19:00. Koszorúzás a Lázári Emlékparkban a II. Világháború hősi halottai és Vitéz Zolcsák István világháborús pilóta emlékműveinél 19:30. "Magyarnak lenni" - Kovács Nóri önálló zenés estje Meghívott előadók: Dr. Szakály Sándor, a Veritas Történelemkutató Intézet főigazgatója, Sárándi Tamás muzeológus-történész, Thoroczkai Sándor történelemtanár, Ifj. Hegedűs Lóránt lelkipásztor, Murányi Levente '56-os szabadságharcos.
Közreműködnek: Szökőcs Zsófia és Besenyődi Judit diákok, illetve Gyulai Lóránd zenész.
Szeptember 6- szerda: 17.00. Zenés bortörténelem és borkóstoló Meghívott előadó: Kaló Imre a Borászok Borásza Közreműködik: Dörnyei Krisztina Lejla opera-énekes
Kajtár Rebeka / szatmar.ro

Folytatják a könyvkelengye programot
24 ezer lejes támogatás
Az elkövetkező években is folytatják a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és a Bod Péter Megyei Könyvtár közös, Könyvkelengye elnevezésű programját. Az erre vonatkozó határozatot soros ülésén fogadta el Sepsiszentgyörgy képviselőtestülete.
2010-ben indították útnak a programot, és a most elfogadott határozat értelmében az idén a sepsiszentgyörgyi önkormányzat 24 ezer lejjel járul hozzá a könyvvásárláshoz.
Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója úgy tudja, hogy hasonló kezdeményezés nincs a térségben. „Arról szól ez a program, hogy már a születéstől megteremteni a kapcsolatot a könyvekkel, persze a család, a szülők által. Önkéntes alapon lehet igényelni a könyveket, ami a gyerek első három évének szól, amíg óvodába megy, és amikor jönnek a csomagért, akkor bemutatjuk a könyvtárat is. Ezáltal megteremtődik egy kapcsolat azokkal is, akik még nem jártak ott, és abban reménykedünk, hogy nem csak az újszülöttek, akik kapnak egy belépőt is a csomagban, hanem a szülők is látogatni fogják a könyvtárat”, emelte ki a könyvtárigazgató. Megjegyezte, az alapprogram az újszülötteknek szólt, de az évek során voltak leágazásai is, és így elsős, negyedikes, nyolcadikos és végzős diákok is kaptak egy-egy könyvet, és eddig már közel négyezren vehettek át könyvajándékot a program keretében.
Kiss Edit / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Emlékezés a honvédség nagyváradi bevonulására
A Magyar Királyi Honvédség 1940 szeptember hatodikai bevonulására emlékeztető eseményt szervez Nagyváradon a Magyar Polgári Egyesület.
„Immár 77 éve annak, hogy 1940. szeptember 6-án a Magyar Királyi Honvédség és annak vezére, Horthy Miklós kormányzó, bevonult Nagyváradra. Erre a felejthetetlen napra emlékezünk szeptember 6-án, szerdán 18 órától Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében (Ezredévi emléktér / str. Libertății 40. szám).
1940-ben a bevonuló honvédeket és a kormányzót a református egyház nevében Sulyok István püspök köszöntötte. A püspök életútját „Az egyházépítő és szervező Sulyok István áldozatos élete" címmel Kupán Árpád helytörténész mutatja be, majd Farkas László tart rövid előadást 1940. szeptember 6. a sajtó tükrében címmel.
A rendezvényen korabeli fényképekből összeállított kiállítás is megtekinthető lesz és levetítjük a nagyváradi bevonulásról készült eredeti felvételeket is. Hazafias nótákkal közreműködnek a Váradi Dalnokok.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Egyesület szeretettel vár minden érdeklődőt az előadásra." civilifi

Fidesz: a román kormány biztosítsa a marosvásárhelyi katolikus gimnázium működését!
A Fidesz „a leghatározottabban tiltakozik” a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium működésének ellehetetlenítése ellen és felszólítja a román kormányt és az azt alkotó pártokat, hogy haladéktalanul tegyék lehetővé az iskola működését, és vessenek véget az erdélyi magyarság elleni támadásoknak – közölte a párt kommunikációs igazgatója szeptember 6-án, szerdán az MTI-vel.
Hidvéghi Balázs közleményében azt írta, a Fidesz egyetért mindazon egyházi, szülői és tanulói törekvésekkel, amelyek az iskolában zajló oktatási munka folytatására irányulnak. Hangsúlyozta, a marosvásárhelyi katolikus iskola hiánypótló, régen várt intézménye a marosvásárhelyi magyar közösségnek. Románia rendszerváltás utáni demokratizálódásának egyik jelentős lépcsőfoka volt a kommunista időszakban elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása és a kisebbségi felekezeti oktatás kereteinek biztosítása.
Érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy ez a pozitív folyamat visszafordulni látszik – fogalmazott. Hidvéghi Balázs közölte, elfogadhatatlan, hogy tanárok és diákok, akik mindössze tanítani és tanulni akarnak, kétségek és félelmek közt várják a tanévet, hogy szülők százai számára tiltakozások, sajtótájékoztatók, kihallgatások jelentsék az iskolakezdést.
A kormánypárt kommunikációs igazgatója azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy egy nemzeti kisebbséget megfosszanak oktatási intézményétől, és hogy egyesek az iskola által az egész magyar közösséget támadják.
MTI; Székelyhon.ro

Arad szolidáris Marosvásárhellyel
Az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének küldöttsége is részt vesz a szerdán, szeptember 6-án Marosvásárhelyen 18.00 órától szervezendő gyertyás tüntetésen. A prefektúra előtti tüntetés célja, hogy az RMDSZ nyomást gyakoroljon a tanügyminiszterre, hogy egy héttel az iskolakezdés előtt végre tisztázódjék a Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium helyzete. Miután helyi szinten a hatóságok minden kezdeményezést elgáncsoltak és csúfot űztek szülőkből, diákokból, határozott kiállásra van szükség.
Gyermekeink jövőjével senki ne szórakozzék! Ne hagyjuk az iskolát!
Az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének sajtóközleménye; Nyugati Jelen (Arad)

Temesvári Magyar Napok 2017.
Az egész magyar közösséget meg akarják mozgatni
Szeptember 22–24. között második alkalommal szervezik meg a Bánság fővárosában a Temesvári Magyar Napokat, amelyet a szervezők az egész temesvári magyar közösséget (és nem csak) megszólító és megmozgató rendezvényként képzelik el. A három nap alatt a tavalyihoz képest bővített palettájú, színes programokkal – könnyűzenei és dzsesszkoncertekkel, operettel, színházi előadásokkal, népzenével és néptánccal, gasztronómiai élményekkel, kézműves vásárral, gyermekfoglalkozásokkal, a történelmi múlt hétköznapjainak felidézésével, kiemelkedő személyiségek bemutatásával – várják az érdeklődőket.
A Magyar Napokat szervező Várbástya Egyesület képviseletében Tamás Péter elnök, Magyarország tiszteletbeli temesvári konzulja tartott sajtótájékoztatót, amelynek során felhívta a figyelmet néhány érdekességre. A legtöbb érdeklődőt természetesen a budapesti Operettszínház Swingoperett című péntek esti előadására, az Edda együttes szombati és Zorán vasárnap esti koncertjére várják, de érdemes lesz meghallgatni Pátkai Rozinát és együttesét, a Twister és Funky Hats koncerteket, a Kaláka együttes és a Regélő Fehér Táltos Dobcsapatának fellépését, vagy részt venni a Budapesti Élőkép Színház Pirosruhások a téren és Angster re-generációk című előadásain. Ez utóbbi egy orgonakészítő dinasztia sorsát eleveníti fel egy interdiszciplináris előadás keretében, Bérczi Zsófia rendezésében. „2017-ben ünnepeljük az Angster József által 1867-ben alapított orgonagyár 150 éves évfordulóját. Az előadás belső drámáját két azonos nevű, ám ellentétes sorsú gyárvezető élete adja. (…) Az előadásban a gyáralapító naplójának részletei elevenednek meg, illetve mozgó installációk, kép- és hangfelvételek segítségével idézzük fel az Angster-hagyományt és az orgonák égi hangját.” – áll a szervezők közleményében.
A tavaly óriási érdeklődést kiváltó rendezvényen Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel vasárnap délután, Nyilasi Tibor aranylabdás futballistával szombaton délután találkozhatnak az érdeklődők. A Hunyadi-kastély szomszédságában jurta és XVI. századi táborokat állítanak a temesvári és a vendég anyaországi hagyományőrzők, akik látványos bemutatókat tartanak a város főterén. Lesznek könyvbemutatók, táncház, retró party, bábszínház (kicsiknek és nagyoknak), diákszínházi előadás, eljönnnek a „Hazajárók”, akik filmvetítéssel egybekötött bemutatót tartanak. A Csiky Gergely Színház társulata a Wiener Waltzer című legfrissebb előadásával vesz részt a programban.
Idén sem maradnak el a pálinka-, bor- és sörkóstolók, de ez alkalommal kézműves csokoládét is kóstolhatnak az édesszájúak. A legkisebbekről sem feledkeznek meg a szervezők, a V.V. Delamarina utcában lesz a Gyerekbirodalom, ahol érdekes programokkal, szabadtéri játszóházzal, ringatóval, népi fajátékokkal és jurtával várják a kicsiket és nagyokat egyaránt. A kézműves vásár 70 résztvevője bel- és külföldről, elsősorban a Székelyföldről, Magyarországról, a Vajdaságból érkezik, de szép számmal lesznek helyi kézművesek is. A hagyományos magyaros gasztronómiai élményt is válogatott szakácsok, pékek és cukrászok biztosítják.
A Temesvári Magyar Napok részletes programját megtaláljuk ahttp://temesvarimagyarnapok.ro/program/internetes címen.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Új évadot kezdett az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház
Felfrissülve kezdte el az új évadot a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata: új művészeti vezetővel, színésszel, dramaturggal, közönségszervezővel és varrónővel bővült a csapat.
Felfokozott tempóban kezdi a 2017–2018-as évadot a Tomcsa Sándor Színház, hiszen annak ellenére, hogy kicsi a társulat, sok előadás került az idei műsorprogramba – magyarázta az évadnyitó sajtótájékoztatón Nagy Pál színházigazgató. A tavalyi idényben már előkészítettek két előadást, ezeket most mutatják be, így a nagyszínpadi műsorok között látható lesz Csurulya Csongor volt művészeti vezető „búcsúelőadása”, a Mirandolina, a stúdióelőadások között pedig a Zakariás Zalán által rendezett Migránsoook kortárs drámát is színre viszik. Az igazgató elmondta, hogy az idei évad könnyedebb lesz, hiszen a műsorba több vígjáték került, az említett Mirandolina mellett Shakespeare Felsült szerelmesek című komédiája, Lars von Trier A főfőnök című vígjátéka és Alfonso Paso Hazudj inkább, kedvesem! című drámája is. Az első bemutató a Boldog mese című gyermekelőadás lesz, Márkó Eszter rendezésében. Továbbra is műsoron marad a Stop the tempo kocsmaszínházi produkció, a Roberto Zucco, a Nyílt tengeren című abszurd komédia, a Káosz című fekete komédia, illetve a Néma cipő története bábelőadás és Az égig érő fa népmese-adaptáció is.
A bábrészleggel kapcsolatosan dilemmában van a társulat, Nagy Pál elmondta: Szűcs-Olcsváry Gellért, Mezei Gabriella és Márton Réka színművészek vitték színre ezeket a produkciókat, ám nem tudni, miként építik ki tovább a bábtársulatot a kis létszámú csapatból, hiszen Mezei Gabriella ősz végén gyereknevelési szabadságra megy, míg Márton Réka családi okok miatt a nagyváradi színházhoz szerződik át.
A társulat új művészeti igazgatója Zakariás Zalán rendező lesz.
Csurulya Csongor távozása után a versenyvizsgára csak a sepsiszentgyörgyi rendező jelentkezett, akivel a társulat már többször is együttműködött. Férfiszínészt is kerestek, a versenyvizsgára jelentkezett öt fiatal közül Nagy Norbert Lászlót szerződtették, valamint két jelentkezőt, Veres Lehelt és Pásztor Márkot meghívott művészként várják vissza egy-egy előadásra. A székelyudvarhelyi Szabó Janka lett a színház a közönségszervezője és pr-felőse. Szász Kriszta színésznő négy év után visszatér a társulathoz, és Marosi Márta helyett Barabás Réka lesz az új varrónő. Új dramaturgja is lesz a társulatnak, Bereczki Ágota személyében.
Nagy Pál szerint az idei átmeneti év, de reménykedik, hogy áttörés is lesz egyben, hiszen új művészeti tanácsa is lesz a színháznak, illetve az eddigiektől eltérően idéntől a polgármesteri hivatallal szorosabb lesz a kapcsolatuk, hiszen ezentúl a város egy képviselője is részt vesz az adminisztrációs tanács munkájában. Szerinte áttörést érnek el a Művelődési Ház termeinek átszervezésében és hatékonyabb kihasználásában. Reménykedik abban, hogy az elkövetkezőkben módosítanak a régi stúdió színpadán, hogy azt mind a színház, mind az Udvarhely Néptáncműhely tudja használni. Megoldatlan gond marad viszont egy raktár hiánya, ahol a díszleteket tárolhatnák.
A 2017–2018-as évad műsoraira továbbra is vásárolhatók bérletek, ezzel kapcsolatban a színház honlapján és Facebook-oldalán olvashatók további részletek, illetve a jegypénztárnál is lehet érdeklődni.
Veres Réka / Székelyhon.ro

Budapest kiáll az erdélyi magyarság mellett (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Több ezren tüntettek tegnap délután Marosvásárhelyen a megszüntetés határára jutott helyi Római Katolikus Gimnázium védelmében. Az iskolaügy immár államközi üggyé fejlődött, ugyanis Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma tegnap berendelte a román nagykövetet, közölve Marius Gabriel Lazurcával: Budapest úgy döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe való jelentkezésének támogatását. A román külügy válasza nem késett: Romániában nem sérülnek a magyar kisebbség vagy a római katolikus közösség oktatási jogai, a magyar kormányzati állásfoglalást ezért a magyarországi választási kampány megnyilvánulásának tekintik. A Római Katolikus Státus Alapítvány által szervezett tegnap délutáni tüntetésre egész Erdélyből érkeztek résztvevők, és a jelenlévőket a testvéregyházak vezetői, közöttük Kató Béla erdélyi református püspök is megáldotta. Tiltakozó beszédében Jakubinyi György római katolikus érsek bizakodásának adott hangot azért, hogy Románia kormánya, „mely elfogadta a római katolikus egyház törvénykönyvét, amely az iskolákat értéknek tekinti, amely elfogadja a megyéspüspök jogát az iskolák létrehozásának a kezdeményezésére, mely elfogadja a szülők jogát a szabad iskolaválasztásra, nem fog elmenni annak a közösségi akaratnak a folyamatos kinyilvánítása mellett, hogy ennek az iskolának működnie kell”. Jakubinyi György elmondta, az egyház az igazát általában nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban, és ha szükséges, a törvényszéken keresi. A marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyében azonban kénytelenek voltak az utcára vonulni. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk” – idézte boldogemlékű Márton Áron püspököt a római katolikus egyház érseke. A marosvásárhelyi tiltakozó megmozduláson Kapás Barna olvasta fel a szülők kiáltványát, amelyben kijelentették: azt várják az oktatási minisztertől, hogy kormányhatározat vagy miniszteri rendelet által biztosítsa a római katolikus gimnázium működését. A szülők kinyilvánították: megelégelték a hazugságot, azt, hogy állami intézmények vezetik félre őket vagy mulasztják el a tájékoztatásukat a gyermekeik iskolájáról hozott döntéseikről. A szülők szerint a gyerekeik jövője a miniszter kezében van. A több ezres tömeg tapssal kifejezett legnagyobb elismerését a katolikus gimnázium diákjai nevében szóló Nagy Henrietta váltotta ki. „Az elmúlt évben mi nem azon aggódtunk, hogy nincs meg a házi feladat, hanem azon, hogy nincs meg az iskola (...) Olyan ez az egész, mint az az időszak, amiről a szüleink azt mondták: soha nem jöhet vissza. Tévedtek: visszajött. (...) Nem értjük, kinek ártottunk, kinek szúrjuk a szemét. Kinek érdeke, hogy a mi bőrünkön mutassa meg, hogy be lehet zárni egy magyar iskolát” – jelentette ki. Felidézte: az elmúlt években sokszor elhangzott a felhívás, hogy „Ne féljetek!” Hozzátette: félnek, de ennek ellenére sem fognak meghátrálni. „Iskolába akarunk járni! A mi iskolánkba!” – jelentette ki a diák.
A több ezres tömeg skandálások nélkül, a magyar és a székely himnusz eléneklésével és tapssal fejezte ki, hogy egyetért az elhangzottakkal. Sokan gyertyát gyújtottak, és egyházi énekeket énekeltek, aztán csendesen távoztak a prefektusi hivatal előtti térről.
Sem Bukarest, sem Brüsszel
28 esztendővel a Ceauşescu-diktatúra bukása és tíz évvel Romániának az Európai Unióba való felvétele után jogos felháborodással állapíthatjuk meg, hogy erdélyi magyar közösségünk sem Bukarestre, sem Brüsszelre nem számíthat. Uniós tagállamunk és maga az Európai Unió is semmibe veszi saját demokratikus alapelveit és törvényeit, és – közvetlenül vagy közvetve – cinikus módon egyaránt diszkriminálja magyarságunkat – szögezte le Tőkés László európai parlamenti képviselő tegnap kiadott nyilatkozatában, melyet annak nyomán fogalmazott meg, hogy nemrég írásbeli választ igénylő kérdéssel fordult az Európai Bizottsághoz, felemelve szavát nemcsak a Római Katolikus Gimnázium, hanem a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a kétnyelvű feliratok és a nemzeti szimbólumok, a nyelvi és az oktatási jogok, továbbá az elkobzott közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása ügyében. Věra Jourová, az EB illetékes biztosa a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó cikkelyeire hivatkozva azzal utasította el folyamodványát, hogy „a bizottság alapvetően nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségek tekintetében”, továbbá azzal hárította el magáról a felelősséget, hogy „a tagállamok feladata, hogy biztosítsák alkotmányos rendjük és a nemzetközi jog alapján vállalt kötelezettségeik betartását, és a rendelkezésükre álló vala-mennyi jogi eszközt felhasználva garantálják a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak a tiszteletben tartását”. „Minő képmutatás!” – állapítja meg a volt püspök.
Csúsztat a főtanfelügyelő
A Római Katolikus Gimnázium diákjainak szüleit hibáztatja Ioan Macarie Maros megyei főtanfelügyelő amiatt, hogy az iskola több mint 300 diákja még mindig nem tudja, hol kezdi hétfőn a tanévet. Ioan Macarie kijelentette: a tanfelügyelőség június vége óta folyamatosan kéri a szülőket, hogy találják meg közösen azokat a megoldásokat, amelyekkel meg lehet védeni a gyermekeket, de a szülők a tanfelügyelőség valamennyi javaslatát elutasították. „Ők (a szülők) azt akarták, hogy még ha az iskolát nem is hozták létre törvényesen, az intézmény működjön tovább önálló jogi személyként. Nagyon jól tudjuk, hogy az iskolát létrehozó egyetlen jogi aktus a 2015. augusztus 31-én hozott 1385-ös tanfelügyelőségi határozat volt, ezt pedig 2017. június 13-án jogerősen érvénytelenítette a bíróság” – idézte az Agerpres a főtanfelügyelőt. Székely Szilárd, a Római Katolikus Gimnázium volt megbízott igazgatója az MTI-nek nyilatkozva úgy vélekedett: a főtanfelügyelő féligazságot hangoztatott a nyilatkozatában, mert az iskolát nem a tanfelügyelőség, hanem a marosvásárhelyi önkormányzat hozta létre. A marosvásárhelyi iskolahálózatról 2015-ben hozott, a Római Katolikus Gimnáziumot is tartalmazó önkormányzati határozat pedig máig érvényben van. Az a tanfelügyelőségi határozat, amelyre a főtanfelügyelő hivatkozott, csupán megmagyarázta az iskolahálózatra vonatkozó önkormányzati határozatot. A volt igazgató szerint – akinek a múlt héten járt le az ideiglenes kinevezése – azért sem helytálló a főtanfelügyelő érvelése, mert a bíróság csak első fokon érvénytelenítette júniusban a tanfelügyelőségi határozatot, a jogerős ítéletig további pereskedés következik. Hozzátette: csupán a határozat felfüggesztéséről született augusztus 2-án jogerős ítélet.
Keresztényüldözés A Római Katolikus Gimnázium betiltása miatti magyarországi reakciók sorát a Fidesz nyitotta meg, a nagyobbik kormánypárt a leghatározottabban tiltakozik a marosvásárhelyi iskola működésének ellehetetlenítése ellen, és felszólítja a román kormányt és az azt alkotó pártokat, hogy haladéktalanul tegyék lehetővé az iskola működését, vessenek véget az erdélyi magyarság elleni támadásoknak. Hidvéghi Balázs kommunikációs igazgató hangsúlyozta, Románia rendszerváltás utáni demokratizálódásának egyik jelentős lépcsőfoka volt a kommunista időszakban elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása és a kisebbségi felekezeti oktatás kereteinek biztosítása, ezért érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy ez a pozitív folyamat visszafordulni látszik. Azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy egyesek az iskola által az egész magyar közösséget támadják.
A tegnapi nap folyamán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke sajtótájékoztatót tartott, melyen azt mondta, az a fajta hatósági vegzatúra, amellyel egy egyházi intézményt sújt a román állam, kimeríti a keresztényüldözés szofisztikált formájának kategóriáját. Szavai szerint a román államhatalom a korrupcióellenes ügyészség révén immár egy éve megfélemlíti a sokat szenvedett marosvásárhelyi magyar közösséget, a legsötétebb diktatúra eszközeit alkalmazva. A politikus bátorította a magyar diplomáciát, hogy a két- és többoldalú fórumokon fokozza a nyomást Románia irányába, különösen a Vatikán, az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Európa Tanács csatornáin keresztül. A Fidesz frakcióvezető-helyettese fontosnak nevezte, hogy Románia tartsa tiszteletben az egyházi oktatáshoz való jogot, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kötelezettségét, valamint a vallásszabadság jogának zavartalan gyakorlását. Románia továbbá állítsa helyre az igazságszolgáltatás függetlenségét és állapítsa meg a kialakult helyzetért a felelősséget – szorgalmazta.
A meghurcoltak mellett
A magyar kormány változatlanul kiáll a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium diákjai, tanárai, szülői közössége, s a meghurcoltak mellett – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-vel. A Balog Zoltán miniszter által jegyzett állásfoglalásban azt írták: most, amikor már csak napok vannak hátra az iskolakezdésig, és az iskola helyzete még mindig megoldatlan, a magyar kormánynak ismét fel kell emelnie szavát az ott tanuló diákok, az ott tanító pedagógusok, a szülők és az egész a marosvásárhelyi és erdélyi magyar közösség védelmében. Mint kiemelték: nem fogadják el, hogy egy általuk megalapozatlannak tartott feljelentést követően meghurcolják az iskola volt igazgatóját és megfenyegessenek diákokat és szülőket. Elfogadhatatlannak nevezték továbbá, hogy a helyi és országos kormányzati intézmények egy év után is minden oldalról akadályokat gördítenek az iskola működése elé, s hogy egy év után is minden felelős intézmény egymásra mutogat a valós megoldáskeresés helyett. Az állásfoglalás szerint „ez a felelőtlen és szándékosan irányított huzavona a magyar nyelvű oktatás ellen, a magyar nyelvű római katolikus egyház iskolaalapítási joga ellen, a magyar közösség egésze ellen irányul”. Kitértek arra is: „nem az első alkalom, hogy a román hatalom az igazságszolgáltatás eszközét is beveti annak érdekében, hogy a magyar közösséget és vezetőit megtörje, jogaiban – köztük az anyanyelven tanuláshoz való jogában – korlátozza, történelmi létét megkérdőjelezze”. Ezt viszont a magyar kormány különösen károsnak tartja most, amikor Románia centenáriumi ünnepre készül, eközben pedig „szándékosan figyelmen kívül hagyja az ott élő magyar közösség történelmi és államalkotó szerepét, és kényszerintézkedésekkel próbálja megakadályozni a békés együttélést”.
Diplomáciai nyomásgyakorlás
A marosvásárhelyi iskolaügy miatt tegnap berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét, Marius Gabriel Lazurcát. Magyar Levente, a tárca parlamenti államtitkára elmondta: a nagykövettel azt közölték, megdöbbenéssel állnak azelőtt, hogy Szijjártó Péter miniszter bukaresti látogatása után egy nappal a román hatóságok egyértelművé tették, hogy a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium működését felfüggesztik. Az államtitkár szóvá tette azt is, hogy a döntésről nem tettek említést korábban a romániai látogatáson lévő magyar külügyminiszternek. Magyarország a döntést a katolikus egyház, a magyar kisebbségek, a gyermekek, az érintett családok és a romániai restitúciós folyamat elleni támadásnak értékeli. Rendkívül barátságtalan és súlyos lépésről van szó Románia részéről – közölte. Az államtitkár elmondta: a kormány úgy döntött, határozatlan ideig felfüggeszti Románia különböző nemzetközi szervezetekbe, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD) való jelentkezésének támogatását (melyről a szavazás szeptember 8-án lesz, és a tagsághoz minden tagállam szavazatára szükség van), holott korábban erre ígéretet tett. Kitért arra is, hogy a román hatóságok három iskolát ajánlottak fel a katolikus gimnázium helyett a diákoknak. Ebből kettő román iskola, tehát a diákok jó része így nem tudná tanulmányait anyanyelvén folytatni. Elmondta, Románia az elmúlt hónapokban többször megígérte, hogy megoldja ezt a problémát. „Megvezetve érezzük magunkat”, fogalmazott, hozzátéve, hogy több száz gyereket és szülőt is megvezettek. Magyar Levente végezetül felszólította Romániát, hogy haladéktalanul, a legrövidebb időn belül oldja meg a marosvásárhelyi magyar oktatás ügyét.
Helytelen és barátságtalan
A román külügy közleményben reagált arra, hogy Budapesten berendelték a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Románia magyarországi nagykövetét. „A román hatóságok sajnálják, hogy ez a téma a magyarországi választási kampány témájává vált, és a politikai érdekek nevében feláldozzák a gyerekek jogát a minőségi, a hatályos előírások szerint akkreditált oktatáshoz” – olvasható a reagálásban. A dokumentum szerint a román hatóságok folyamatos párbeszéddel keresik az érintettek érdekeinek és a román törvényeknek is megfelelő legjobb megoldást a marosvásárhelyi magyar katolikus gimnázium helyzetének rendezésére, másfelől felhívják a figyelmet arra, hogy minden romániai tanintézménynek etnikai vagy vallási megkülönböztetés nélkül be kell tartania az ország törvényeit, a marosvásárhelyi iskola megalapításának körülményeit pedig kizárólag a független román bíróság hivatott mérlegelni. A külügyi kommüniké szerint számos más oktatási intézmény léte példázza, hogy a román állam a legmagasabb elvárások szintjén érvényesíti a magyar kisebbség jogát az anyanyelvű oktatásra, amit az is bizonyít, hogy „milyen elterjedt a magyar nyelv használata a magyar kisebbséghez tartozó személyek között”. A bukaresti külügymisztérium szerint nem célravezető, helytelen és barátságtalan lépés Magyarország részéről, hogy a marosvásárhelyi iskola ügyét összeköti olyan témákkal, mint Románia OECD-tagságának támogatása. Románia úgy értékeli, ez a magyar álláspont ellentétes a legutóbbi találkozókon hangoztatott nyitottsággal és együttműködési készséggel, és reményét fejezte ki, hogy a két ország kapcsolatai egy valódi stratégiai partnerség szellemében és a kölcsönös tisztelet alapján fognak fejlődni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)