Szőcs Géza: Válogatott versek ( Székely Könyvtár)
Ennyire készen, ennyire teljes fegyverzetben kevesen érkeztek az irodalomba, mint ő. Nála mintha már a kezdet kezdetétől készen lett volna minden: a világ, a nyelv, a szereplők; be volt népesítve a táj, megvoltak a díszletek, a hegyek, a völgyek, a folyók, a patakok, minden megvolt. És megvoltak a szerepek, a monológok, a helyzetek, a jelenetek. És mindennek már neve is volt; nem kellett nevet adni semminek, mert ő már mindent megnevezett.
Nem sok ilyen jelentkezés volt az elmúlt fél évszázadban az irodalomban. Mintha ő találta volna fel ezt a versnyelvet is, a semmiből, valami teljesen újat, valami teljesen mást. Hiába keresnők első versesköteteiben a nagy elődök hangját, mert sehol senkit nem találunk, senkire rá nem ismerünk. Szőcs Géza, ő Szőcs Géza volt.
Úgy lépett be az irodalomba – ahogy barátja, Zalán mondja –, hogy leütött egy alaphangot, és azután már semmi más dolga nem akadt, mint variálni ezt az alaphangot. Mindenesetre, ha most, az új évezred második évtizedének közepén valaki a magyar irodalomban két ilyen verseskötettel jelentkezne egymás után, és tegyük fel, huszonhárom és huszonöt évesen, mint ő a Kilátótorony és környéke, valamint a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás című kötettel, elalélnának az örömtől a kritikusok, aztán kikiáltanák nagynak, bárminek, és el nem kerülhetné az azonnali kanonizálást, röpke év alatt a mindenféle díjakat, és így tovább.
Vegyük elő, és olvassuk csak újra ezt a két könyvet, Szőcs Géza – szerintem mindmáig – két legkiemelkedőbb teljesítményét (versben), és olvassuk újra, aprólékosan, elejétől végéig. Semmi avíttság, semmi rárakódott por, semmi, az évekkel ráterhelődött koszmó, semmi, semmi: friss, könnyed, játékos, humoros, játszi könnyedséggel brillírozó, nagyszerű teljesítmény mindkettő. És nincsenek benne üresjáratok, nincsenek benne elavult verssorok, -szakok, egyáltalán, az összes úgy, ahogy van: erőteljes, fontos és jelentős, mintha nem is ezelőtt negyven évvel tették volna le az asztalra, az olvasó asztalára őket. Elképzelem a könyv akkori szerkesztőjét/szerkesztőit: micsoda öröm lehetett, amikor beállított ez a fiatalember a hóna alatt ezekkel a kéziratokkal. Sok ilyet kívánna magának mindenik szerkesztő. Számomra szinte újraélhető volt ez az élmény most, február közepén-végén, amikor a Székely Könyvtár sorozat következő (rám eső) verses darabját (kötetét) szerkeszthettem. Mert nem túl sok alkalommal találkozik az ember olyan jellegű életművel, ami több mint negyven év távlatából is ennyire megérintse, s ami neki ekkora (nagy) örömet, elégtételt és élvezetet jelentsen. Pár évvel azelőtt (pontosabban az Sz. G.-kötetek megjelenése előtt hat évvel) írt Petri György a Magyarázatok M. számára című kötetében A szerelmi költészet nehézségeiről. Szőcs Géza meg úgy végigzongorázik, olyan könnyed eleganciával (hat év múlva!), ha kell rímes-ritmusos versben, ha kell szabad versben, vagy ha úgy gondolja, a kettő kombinálásával a szerelmes verseken is, hogy ragyog az ember a gyönyörűségtől. Nagy költészet és nagy költő képes ilyesmire csak, hogy szerelmes versben, nem szerelmes versben, mindenütt, minden a helyén legyen: semmi erőltetettség, fölösleg, sallang, vegytiszta, kitűnő líra csak. Csak? Igen. És ennyi elég is, azt hiszem.
Fekete Vince
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új galériák a Kultúrpalotában
Bővül, rétegződik a marosvásárhelyi Kultúrpalota kínálata. A megyei múzeum, a képtár újabb kiállítótereket alakít ki gazdag gyűjteménye, műkollekciója bemutatására és a felszaporodni látszó vendégtárlatok bemutatására. Néhány napja a Ion Vlasiu Galéria nyílt meg a III. emeleten. Népes közönség volt az avatóünnepségen, hivatalosságok és a szakma jelesei méltatták az eseményt s a sokoldalú alkotó, szobrász, festő, tollforgató művész munkásságát. Az 1908-ban Lekencén született Ion Vlasiu Marosvásárhelyen kezdte tanulmányait, Kolozsváron folytatta, majd országosan is egyre ismertebb lett, a kortárs román művészet élvonalába emelkedett. 1997-ben hunyt el Bukarestben. Megyénkhez több szállal kapcsolódott, sokáig dolgozott Dédabisztrán, ahol háza és műterme volt. Marosvásárhely díszpolgári címét is megkapta. A vásárhelyi művészeti múzeumnak közel száz művet adományozott. Azoknak egy része a 80-as években a nevét viselő galériában a Teleki Téka épületében került közönség elé. Értékes adománya még gyarapodott, a munkákból mintegy ötven festmény, szobor, más mű kapott helyet az új kiállítóteremben. Ioan Sulea festőművész, a képtár vezetője és munkatársai érdekes ötlettel oldották meg a rendezést az aránylag szűk térben. A Városháza felé néző ablakokat és a falat teljes szélességben, magasságban egy háromdimenziós hatású hatalmas fotóval fedték le. A galériába lépő látogató úgy érzi, mintha a tárlat egy megkapó látványú műteremmel folytatódna. A galérianyitásra elkészült a Ion Vlasiu életművét és vásárhelyi kollekcióját bemutató impozáns katalógus is, Ioana Vlasiu, Ioan Sulea és Cora Fodor művészettörténész nagyszerű munkája.
Tegnap a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat keretében került sor újabb galériaavatásra. Az ismert műgyűjtő házaspár adományozta Elisabeta és Gheorghe David-kollekció kapott egy termet a Kultúrpalota jobb oldali szárnyának II. emeletén. Remélhetőleg mihamarabb megoldás születik arra is, hogy a hajléktalanná vált Nagy Imre-gyűjtemény is az érdeklődők számára elérhető, a rangját megillető helyre kerüljön. Jó hír és egészen friss, hogy a Vida Árpád- monográfia után szintén a Soós Zoltán vezette Maros Megyei Múzeum égisze alatt megjelent egy Vidát is megelőző, fiatalon elhunyt rendkívüli vásárhelyi tehetség, Dósa Géza festőművész albuma is. A kötet a napokban jött ki a nyomdából, az életművet elemző szerző Szinyei Merse Anna budapesti művészettörténész. A szép kiadvány bizonyára rövidesen a nagyközönség számára is elérhető lesz. (nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Szent István-mellszobor Németóváron
Ez a cím talán nem kelti fel eléggé az olvasók figyelmét. Próbáljuk másképpen: Marosvásárhelyi műalkotás Ausztriában! Így a felkiáltójel is indokolt. Nem gyakori az ilyen szoboravatás. Ma a Duna-közeli kis osztrák településen, Bad Deutsch-Altenburgban ez történik. Hunyadi László vásárhelyi szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja örülhet annak, hogy leleplezik egyik legszebb műve, a Szent István-mellszobor műkő változatát. A szobor már pár napja kijelölt helyén, a németóvári temető szomszédságában, gondozott parkban patinás talapzaton, két nagy terméskő között áll. A karcsú talapzat előlapján kétnyelvű felirat: Szent István, templomalapító magyar király – Sankt Stephan, ungarischer könig kirkchengründer – 1028. A szoborállítást és az avatóünnepséget az Europa Club Bécsi Magyar Kultúregyesület kezdeményezte, szorgalmazta, a községgel, Bad Deutsch-Altenburggal együttműködve. Szoboravatás után a Nemzetközi Duna Filharmónia ad gálakoncertet az ottani Boldogságos Szűz Mária- templomban (Marienkirche). A dombra épített műemlék templomot Szent István alapította 1028-ban. Az ősi Mária-szentély létrejöttéhez két legenda is kapcsolódik, ezek kissé el is bizonytalanítják a dátumot, de minderről bővebben tájékoztat a szoboravatásra összeállított emlékfüzet. Tény, hogy a település és híres temploma hamar zarándokhellyé vált, és gazdagon kínálta a magyar vonatkozású emlékeket is. Az idő és a történelmi viszontagságok megviselték, megtizedelték a szent hajlék kincseit, a bizánci eredetű oltárképet s a színes ólomüveg ablakokat is. Szent István és fia, Imre portréja is csak másolatban maradt fenn, de a templom ma is méltó a csodálatra. És immár hozzánk is közvetlenebbül kötődik, hiszen jó tudni, hogy nagy királyunk emlékműve városunk Magyar Örökség díjas díszpolgárának tehetségéről is hírt ad a világnak. A műkő köztéri alkotást Bozóki István kőfaragó öntötte.
Három a tárlat...
Nem a növekvést, gyarapodást sejtető bűvös szám, a 3-as misztikája vetíti előre a folytatást, a kiállítás pozitívumai teszik egyértelművé, hogy a Barabás Miklós Céh Maros megyei csoportja hosszú távon szeretné éreztetni jelenlétét Marosvásárhely művészeti életében. Háromszori jelentkezés alapján hagyományról még nem beszélhetünk, de arról igen, hogy adottak a lehetőségek e szép erdélyi tradíció, a közös BMC-s bemutatkozás meghonosítására a városban. Mindenekelőtt van egy közel harminc tagot számláló és tovább bővíthető értékes csapat, amelyet most már annyira lázba tudott hozni az esemény, hogy nem csak a jó hangulatú megnyitót, a kiállításrendező folyamatot is alkotói zsongás jellemezte. Annak idején, a BMC első időszakának visszhangos, nagy tárlatain Kolozsvár után Marosvásárhely képviseltette magát az alkotók legnépesebb csoportjával. Pedig akkor Vásárhelyt még nem tekintették "képvárosnak". Érthető, hogy ma, amikor a helyi kulturális pezsgés a képzőművészetnek is sokat köszönhet, az itteni céhtagok is úgy érezték, jó lenne, ha úgy, mint kolozsvári társaik, ők is évente csoportosan közönség elé lépnének. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány karolta fel az ügyet, a népszerű Bernády Ház földszinti galériái látják vendégül a tavaszi seregszemlére beadott alkotásokat.
A Maros megyei BMC-csoport vezetője, Kákonyi Csilla festőművész, aki férjével, Bálint Zsigmond fotóművésszel együtt vállalja fel a szervezés dandárját, szándékaikról így vall: "Mivel napjainkban nem állnak mellettünk Bánffy Miklóshoz, Kemény Jánoshoz mérhető támogatók, a fennmaradáshoz egyetlen eszközünk az összefogás lehet. Fontos, hogy kiállításokon megnyilvánulva hírt adjunk magunkról, és tudjanak rólunk. Nagyszerű dolog az összefogás, nagy erőt jelenthet. Megmutathatja, hogy a képzőművészet milyen nagy hatalom lehet, mekkora értéket képvisel.
Régiónként csoportosulva könnyebb kiállításokat rendezni, mint ha a teljes erdélyi tagságot próbálnánk megmozgatni. Így jött létre a BMC Maros megyei csoportja is, és hála a Bernády Háznak, immár három éve közös kiállításokon mutatjuk be a helyi közönségnek legújabb törekvéseinket, eredményeinket".
Érték és mérték, számszerűség és minőség tekintetében e harmadik kiállításon a legnyilvánvalóbb az előrelépés. A tárlatlátogatók is jól érzékelhetik: mindenik művész hangsúlyozottan szem előtt tartotta ezt a tendenciát. Huszonöt markáns alkotóegyéniség több mint félszáz műve látható a falakon, állványokon. Más-más életkorú, szellemiségű, irányultságú művészemberek, műfaji és sok egyéb szempontból is különböznek egymástól. Amiben egységesek, az a művészi igényesség iránti elkötelezettség. Mindannyian azt vallják: a név, a Barabás Miklós Céh rangja, hírneve kötelez. Ebben nem különbözik egymástól a tárlat legidősebb résztvevője, a kilencvenhez közeledő Kolozsvári Puskás Sándor, vagy a legifjabb kiállító, Makkai István sem. De ugyanez érvényes, ha a klasszikus szépségideál jegyében dolgozó Bálint Károlyt és a land-artot képviselő Pokorny Attilát hozzuk szóba. Nem véletlen, hogy szobrászokhoz fordultunk példákért. A tárlat tanúsága szerint szobrászatban a legerősebb a megye BMC-csoportja, tizenketten képviselik a plasztikát. Persze, festői remeklésekkel is bőven találkozunk a tárlaton. És újra legjobb színvonalukon jelentkeztek a textilművészek. Hiányok a grafikánál mutatkoznak. Hátha az a fokozott érdeklődés, amit a Céhen kívüli alkotók tanúsítottak a kiállítás iránt, segít majd az elkövetkezendőkben ilyen vonatkozásban is kiegyensúlyozni a véletlenszerűen kialakult műfaji aránytalanságot. Az alkotók sorait ritkítja az elmúlás. E kiállítás a nemrég elhunyt Fekete Zsoltnak is emléket állít. De az igazi tehetségek előtt a BMC ajtaja nyitva, remélhető, hogy fiatalok új raja lép be rajta nemsokára.
Ez már újabb dimenziók előrevetítése. A mostani tárlat viszont a bizonyosság: önmaguk művészi igazságát jól kimunkált eljárásokkal, érzelemdúsan érvényre juttató alkotók művei ragadják meg a nézők figyelmét. Múltat és jelent, valóságos és álomvilágot, tudást és fantáziát szervesen egybefon, térben és időben szabadon csapongó látványt tár elénk a felkínált anyag. Emberi mélységek és égi magasságok, természeti szépségek és jelképpé nemesült látomások, mesés pillanatok és varázsos hangulatok, távoli korok üzenetei és mai aggodalmak, kedves ismerősök és ismeretlenek öltenek alakot, szólítanak meg lenyűgöző színharmóniákba, ötletes, frappáns formákba öltöztetett festményeken, szobrokon, textíliákon, fotókon. Így hát e sorok írója különösebben meg sem lepődött, amikor talán az egyik munkacímtől is indíttatva, a galéria csendjében egy általa ritkán hangoztatott mondatot vélt hallani: angyal szállt el a Ház fölött. Nem csodálkoznék, ha valamelyik délelőtt, vagy éppen a múzeumok mai éjszakáján a kiállításnézés nyugalmában mások is hasonló pillanatot élnének át. (N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

Identitáserősítő és közösségépítő vetélkedő
Marosvásárhely adott otthont a hétvégén megszervezett Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőnek. Az ország magyar tannyelvű iskoláiból 90 diák vett részt.
A május 20–22. közötti rendezvény sokkal több volt, mint vetélkedő: kultúraápolás, nemzeti identitáserősítés, közösségépítés. „Kilencven diák, összesen 131 vendégünk volt. A verseny döntőjébe a megyei szakasz győztesei jutottak. Az anyanyelvi játékok célja, hogy felmérjük a nyelvi készséget, a nyelvhasználati ügyességet. Emellett ellátogattunk a gernyeszegi kastélyba, megtekintettük a Maros Művészegyüttes előadását, játszóház és közös táncház is volt, így a gyerekek nagyon jól érezték magukat. A szervezésből kivette a részét a megye összes magyar tanítója, minden módszertani közösség, úgyhogy ez szerintem tekinthető a magyar pedagógusok sikerének is” – tájékoztatott a Maros megyei magyar tanítókért felelős tanfelügyelő, Fejes Réka.
A huszonnegyedik alkalommal megszervezett Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedőnek 2002 után másodszorra adott otthont Marosvásárhely, ezzel párhuzamosan pedig a szakemberek, nyelvészek, pedagógusok számára nyelvművelő konferenciát is szerveztek Erdélyi magyar helységneveink témakörben. A diákoknak a pedagógiai középiskolában biztosítottak szállást és étkezést, a 4. osztályosokból álló tizenhat csapat versenyét a Deus Providebit Házban, az 5–12. osztályosok tizenkét csapatának megmérettetését a Pedán szervezték. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap szerkesztősége, a Maros megyei tanfelügyelőség, a Református Kollégium, a Bolyai Farkas Gimnázium és a Római Katolikus Gimnázium támogatásával megszervezett rendezvény megnyitóját és díjosztó ünnepségét a Kultúrpalota nagytermében tartották.
A negyedikesek versenyét a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákjai, Bartha Ákos, Gombocz Ágnes és Makkai Márton nyerték, megelőzve a gyulakutai iskola (Antal Sára Panna, Császár Klára, Dósa Balázs), valamint a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium (Kalocsai Petra Adrienn, Linzenbold Frida, Sárvári Zsófia) csapatát.
Dicséretben részesült a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola (Kántor Kincső, Kósa Emese Izabella, Tóbiás Noémi) és a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola (Bocskor Salló Farkas, Borbély Ágnes, Herta Noémi) csapata. A nagyok (V–XII. osztályosok) között két csapat megosztva kapta az első díjat: a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot képviselő Damokos Beatrix, Szonda Gergő és Péter Brigitta, illetve a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Portik Kriszta, Jánosi Mária Beatrice és Portik Sándor Szilárd. Második helyezett a nagyváradi Ady Endre Gimnázium (Divin Judit, Kohán Zsófia Emma, Társi Kristóf Zsolt) és a Székely Mikó Kollégium (Dénes Petra, Izsák Arnold Róbert, Man Rebeka) csapata lett. Harmadik díjat nyert a marosvásárhelyi Bolyait képviselő Góga Andrea, Koós Imola és Magyari Zsuzsanna, valamint a nagyváradi 11-es számú középiskolát képviselő Zefer Szilvia Petra, Moghis Bianca és Zsebe Adél.
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro

Harcosok nyomában György Attilával
Vérvonal lett volna a címe, aztán Temesi Ferenc javaslatára született a Harminchárom – hangzott el pénteken este Sepsiszentgyörgyön György Attila regényéről, „valószínűtlen családtörténetéről”, melynek kapcsán a szerző vallja: „Minden, ami nem lehetetlen, igaz. És minden, ami valószínű, előbb-utóbb bizonyossággá válik.”
György Attila csíkszeredai író (fotó), a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője. Harminchárom című regénye 2002-ben jelent meg, idén a kolozsvári Sétatér Kulturális Egyesület újra kiadta, ez alkalomból beszélgetett a szerzővel Bogdán László író a Tein Teaházban. Harminchárom hős története a 33 fejezet, a család végtelen vonulásainak lehetünk tanúi, magyarázta, az első, Caius Tarquinius nevű etruszk harcos történetéből számtalan elágazás, út nyílik, az ő leszármazottainak története a regény, a harminchárom történet címe azonos a hősök nevével. György Attila hőseiben közös – hangoztatta Bogdán –, hogy szeretik a szabadságot, és ezért hajlandóak életüket is áldozni, a hősök állandóan harcolnak, a harc az elemük.
Nem mindenki harcol karddal, harc az is, amikor helyesen cselekszel, helyesen dolgozol – jegyezte meg György Attila, hozzáfűzve: ha nincs érték, amiért harcolni érdemes, az az élet nem is érdekes. A harminchárom történet ezer évet jelent, Krisztus előtt 50-ben kezdődik és 1971-ben, György Attila születése évében ér véget. Könyvének utolsó hat fejezete már a realitás talaján jár, a saját, valós családtörténete, a harmickettedik, Dénes című fejezet például gyimesi üknagyapját idézi. Bogdán László felvetésére, miszerint történelmi regénye vállalja a személyességet, a hősök egyes szám első személyben szólnak, György Attila azt válaszolta, a történelem semmit nem ér, ha nincs emberi élet benne. Megjegyezte azt is, Ugron Zsolna felajánlotta, megírja a Harminchárom női változatát. Könyvének végszavában György Attila azt írja: „A hely, a térség szelleme az, ami valószínűsíti a valószínűtlen családtörténeteket. Itt, a népek országútján ősidők óta latin, kelta, parthus, szász, vandál, arab, normann, szarmata, szkíta, szláv, török, ugor és ki tudja, milyen népek keveredtek a népek teremtésének csodálatos receptje szerint. Mindez nem sokat jelent. Csak annyit jelent, etruszkok vagyunk, kelták, parthusok, szászok, vandálok, türkök, szlávok, besenyők. Jelen esetben magyarok. És még akkor is székelyek, csángók, palócok, mert magyarnak lenni sem olyan egyszerű.”
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ballagás a Művészeti Egyetemen
Tele tarisznyával indulnak útnak
Poénos jelenetekkel, zenével, bábjátékkal színesített ünnepség keretében búcsúztak szombaton a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói. A ballagásuk is olyan volt, mint az ott töltött évek: bohém, laza és családias hangulatú.
A Művészeti Egyetem ballagási ünnepsége csöppet sem nevezhető szokványosnak, a végzősök különféle jelmezeket öltenek magukra, és a díszbeszédek mellett a diákok játsszák a főszerepet, szórakoztató produkciókkal készülnek, énekelnek, táncolnak, báboznak, megcsillogtatják tehetségüket. A végzősöktől búcsúzó pedagógusok pedig mintegy második szülőként, jó barátként szólnak hozzájuk.
Elsőként Balási András, az intézmény rektorhelyettese gratulált a végzősöknek, kiemelve érdemeiket, majd dr. Oana Leahu, a Román Művészeti Kar dékánja vette át a szót. Mint mondta, pedagógusként minden pillanatot ki kell használni, hogy az együtt töltött idő alatt minél többet nyújtsanak diákjaiknak.
– Kívánom, hogy azt érezzék, megtalálták a helyüket az életben – búcsúzott.
Dr. Kós Anna, a Magyar Művészeti Kar dékánja elismerte, különleges pillanatokat jelentenek számára a ballagási ünnepségek, ugyanis más egyetemekkel ellentétben, diákjaik produkcióikkal pár perc leforgása alatt bebizonyítják, hogy mennyire tehetségesek, hogy érdemes volt ide járni.
– Egy-egy távozó osztály láttán visszaemlékszem, milyenek is voltak ezek a fiatalok az egyetemi felkészítőkön, és ekkor látjuk be, hogy az oktatásügy meglepő utasításai, a teremhiány és különféle nehézségek ellenére a munkánknak van értelme, és jól döntöttünk, amikor Önöket vettük fel – fogalmazott a dékán, és jó szerencsét kívánt a pályakezdő művészeknek, ugyanis, mint mondta, ebben a szakmában a tehetség és a tudás mellett szerencse is szükséges ahhoz, hogy a megfelelő, testhezálló feladatok rájuk találjanak.
A román és magyar tagozat végzősei köszönetet mondtak mindazért, amivel az egyetemi évek során feltarisznyálták őket, kiemelve, hogy a tanáraikkal való viszony nem abban merült ki, hogy a katedra mögül leadták az anyagot, majd távoztak, hanem mentorként mellettük álltak, ösztönözték őket, mi több, ha a helyzet úgy kívánta, baráti öleléssel fordultak feléjük, emberségre, alázatra nevelték őket.
Ez a hangulat főként Horváth Anna, a magyar tagozat végzőseit képviselő hallgató szavaiból köszönt vissza, aki a pedagógusoktól a kapusig mindenkinek megköszönte azt a pluszot, ami különlegessé tette az ott töltött éveket és amivel hozzájárultak ahhoz, hogy tehetségük kibontakozhasson és minél felkészültebben lépjenek ki a nagybetűs életbe. A rövid és lényegre törő köszöntők sorát vidám jelenetek, zene, bábjátékok, valamint dr. Molnár Tünde orgonaművész és Strausz Imre orgonajátéka színesítették.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Elfújja a szél?
Sokkoló. Gázvezetéket akartak robbantani a székely szélsőségesek/terroristák – ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket láthattunk pénteken a legtöbb román portálon, miután a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztályról (DIICOT) kiszivárgott a hatvannégy vármegyés fiatalok vádirata.
Szerintünk viszont legalább ennyire sokkoló, hogy újabb hivatalos dokumentum került ki az igazságszolgáltatás berkeiből, és még a kézdivásárhelyi Beke Istvánt védő ügyvéd is a sajtóból értesült a vádakról.
Sokkoló, de sajnos már nem meglepő, sőt kijelenthető, hogy jelenséggé vált. Nemrég Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke tesztelte a rendszert, amikor tanúként idézték be kihallgatásra az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) brassói kirendeltségéhez. Napokig hallgatott az információval, hogy lássa, mit történik, sejtése pedig beigazolódott, egy nappal a kihallgatás előtt már hívta a sajtó, hogy rákérdezzenek: ugye beidézték a DNA brassói ügyészei?
Ennél jóval kegyetlenebb dolgok is történtek azonban. Valószínűleg mindenki emlékszik arra a napra, amikor Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét „elvitte” a DNA: az ügyészek még a városházán voltak, amikor kiszivárgott a „vádirat” olyan részletekkel, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, vagy a mobiltelefonálási szolgáltatásokról szóló megállapodásért ötezer eurót kaphatott. A DNA által később kiadott közlemény már köszönőviszonyban sem volt a sajtóban meglebegtetettel, viszont az a pár óra bőven elég volt arra, hogy bejárják az egész sajtót a valótlanságok, az információk pedig beleégjenek az emberek tudatába.
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme – írja a román alkotmány, de úgy tűnik, hogy éppen az ügyészség az, aki erre fittyet hány. Mert az nagyjából borítékolható, hogy nem a hirtelen támadt forgószél repíti ki a hivatalos dokumentumokat az ügyészségek ablakán, s fújja be egyenesen a szerkesztőségekbe.
De mivel őket is megilleti az ártatlanság vélelme, feltételezzük, hogy mégis így van. Ebben az esetben azt ajánljuk, tartsák csukva az ablakokat.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

A csíksomlyói búcsú kapcsán
Csak örvendhetünk annak, hogy a csíksomlyói búcsú a világ magyarságának össznemzeti találkozóhelyévé és ünnepévé nőtte ki magát. Annyira, hogy a magyarság vezető személyiségei évről évre rendszeresen részt vesznek a búcsún.
Csak örvendhetünk annak, hogy Csíksomlyón minden év pünkösd szombatján százezrek imádkoznak együtt a szülőföldünkön való megmaradásért, nemzetünk jogaiért, nemzetünk egységéért.
Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei plebános, az idei mise főszónoka szívünkhöz szóló beszédet mondott – főleg nekünk, székelyeknek, erdélyieknek –, amikor a szülőföldünkön való megmaradásról beszélt. Szavai időszerűek, a lelkünkbe markolnak: „ne maradjon beszegezett ház, gyerek nélküli iskola, megfogyatkozó falu és város, megfogyatkozó ország és szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.” Mi, unitáriusok is ezt akarjuk, ez az egyik legnagyobb célja nemzetszolgálatunknak.
A Krónika 2016. május 17-i számában hozta le a beszámolót a csíksomlyói búcsúról. A beszámolóval egyetértünk, kivéve az utolsó mondatot: „Csíksomlyón 449 éve gyülekeznek pünkösd szombatján a zarándokok annak emlékére, hogy a csíki székelyek a tolvajos-tetői csatában legyőzték János Zsigmond csapatait, amikor a fejedelem protestáns hitre próbálta kényszeríteni a székelyeket”. Az idézett mondatban több csúsztatás, történelmi valótlanság szerepel. A csíksomlyói búcsú eredete nem 1567-re, hanem 1444-re nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa – azért, hogy a csíki katolikus hívek lelkesen segítettek a Ferenc-rendiek templomának felépítésében – ettől az évtől engedélyezte, hogy Csíksomlyón búcsút tartsanak. Tehát a csíksomlyói búcsú nem 449, hanem 572 éves.
Az 1567-es Tolvajos-tetői csatáról semmiféle hiteles történelmi feljegyzés nincs. Borsos Sebestyén és Nagy Szabó Ferenc a Chronica az világnak lett dolgairól című munkájukban év szerint beszámolnak János Zsigmond fejedelem uralkodásáról. Az 1567-es tolvajos-tetői csatát egy szóval sem említik. Vajon elkerülte volna mindkettejük figyelmét? Nem. Azért nem írnak róla, mert ilyen csata nem volt.
Mi, unitáriusok az erdélyi fejedelemség szellem- és vallástörténeti csúcsának tartjuk a vallásszabadság törvényének kimondását 1568-ban a tordai országgyűlésen, János Zsigmond fejedelem hathatós támogatásával. Nehezen hihető, hogy az a fejedelem, aki egyfelől kimondatta a vallásszabadság törvényét, másfelől erőszakos hittérítő hadjáratot vezényelt volna a Csíki-medencébe.
Nem kell bizonygatnom, hogy a protestáns egyházak mit tettek a magyar nyelvért, a magyar kultúráért, a magyar nemzetért. A csíksomlyói búcsút illetően jó volna a történelmi tények alapján maradni – ezen az alapon könnyebb a közös hang megtalálása. Ha valamikor, akkor ma szükség van arra a keresztény szeretetre, mely képes egybeölelni minden magyar keresztény embert, vallásra való tekintet nélkül.
Kedei Mózes
A szerző székelyudvarhelyi unitárius lelkész-esperes
Krónika (Kolozsvár)

125 éves az Erdélyi Kárpát Egyesület
125 évvel ezelőtt, 1891. május 11-én alakult meg az Erdélyi Kárpát Egyesület, melynek taglétszáma már az alakuló közgyűléskor 300 körül volt. Az egyesület az EMKE keretéből nőtt ki, mint a természetjárás közművelődési vonatkozásait ápoló szakosztály. 1892-ben indul az egyesület folyóirata Erdély címen. Az EKE és a folyóirat célkitűzései megegyeztek: „Ismertetni akarjuk Erdély vadregényes, kies és bájos vidékeit, természetadta drága kincseivel… emberi kéz alkotta művelődéstörténeti és történelmi emlékeivel…”
Az egyesület már az első perctől megmutatta, sőt bebizonyította, hogy tevékenysége nem merül ki egy szűk körű turistaklub működésében, hanem egy olyan mozgalomról van szó, amely egész Erdély, de főleg a Székelyföld gazdasági fellendülését célozta meg, s a mai értelemben vett honismeretet szolgálta. E nemes célkitűzését fennállásának egész ideje alatt követte, még akkor is, ha bizonyos időszakokban egyesek csak egyszerű turizmust láttak, vagy szerettek volna látni tevékenységében. Merza Gyula, az egyesület egykori múzeumigazgatója, majd tiszteletbeli elnöke, ezt így jellemezte: „Címére és fő feladatára nézve az EKE turista egyesület volt kezdettől fogva, de fenntarthatása és végcéljai tekintetében egyúttal elsőrangú kulturális és közgazdasági érdekeket szolgált.” Mozgó kultúregyesületnek is nevezték az EKÉ-t.
1897-ben múzeumi tárgygyűjtés céljából megszervezik a néprajzi szakosztályt, sőt kezdeményezik egy néprajzi tanszék felállítását a kolozsvári egyetemen. E tevékenység a Mátyás király szülőházában berendezett táj- és néprajzi múzeum megalapításában csúcsosodott ki, amelyet 1902. október 2-án avattak fel, egyidőben a Mátyás király lovas szobrának leleplezésével.
Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az Erdély hasábjain nagyon sok tudományos munka, útleírás jelent meg, olyan nagy tekintélyű kutatók tollából, mint Szádeczki-Kardos Lajos, dr. Hankó Vilmos, Czárán Gyula, dr. Hermann Antal, Merza Gyula, dr. Ruzitska Béla, Téglás Gábor, dr. Czirbusz Géza, dr. Szádeczki-Kardos Gyula, dr. Roska Márton. Megalakulásától az első világháborúig az EKE folyóiratán kívül mintegy 70 kiadványt jelentetett meg, többségükben térképes útikalauzokat, barlang útmutatókat, fürdőismertetőket magyar, német, angol és román nyelven, turista naptárakat kirándulási tervekkel és térképvázlatokkal.
Az első világháború alatt az EKE tevékenysége megszűnt, de 1930-ban újraalakult, több mint 1200 taggal, turista, kerékpár, sí, fürdőügy és propaganda szakosztályokkal. 1935-ben épületéből kilakoltatták, vagyonának nagy, része elveszett. A néprajzi tárgyak az állam tulajdonába mentek át, és a mai Erdélyi Néprajzi Múzeum alapanyagát képezi.
A két világháború között az EKE az erdélyi magyarság összetartását szolgálta és nagy személyiségein keresztül ezt sikeresen el is végezte. De ugyanakkor, a hatalommal ellentétesen, a szeretetre, az egymás iránti megbecsülésre nevelt. A második világháború után 1945-ig működött, majd beolvasztották az Országos Turisztikai Hivatalba. Ezután a kommunista hatalom több mint negyven esztendőre süllyesztette el még az emlékét is.
1991. május 11-12-én Gyergyószárhegyen tartottuk meg a nagy múltú Erdélyi Kárpát Egyesület centenáriumát és egyben újjáalakulási ünnepségét. Az újraalakulás ünnepét a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban szervezték meg, több mint háromszáz résztvevővel. Ma azonban Erdély-szerte, az újjászületett EKE 15 tagszervezete – osztálya – több mint 1500 taggal tevékenykedik és méltó folytatója annak a munkának, amelyet az elődök 125 évvel ezelőtt elkezdtek.
25 év alatt több kimagasló eredmény született. Ezek közül kiemelnék néhányat: Az 1990-es évek második felétől EKE-házat működtetett Szinden. 2011-ben méltóan ünnepelték meg Sztánán az egyesület 120 éves évfordulóját, több mint kétszáz résztvevővel és kiadtak egy díszes évkönyvet. 2013-ban házat és a hozzátartozó területet vásároltak meg a Várfalvához tartozó Aranyosrákoson, ahol önkéntes munkával egy EKE-központot, az EKE-Várat alakították ki, fogadóközponttal, szállással, tetőbeépítéssel. Ennek bővítése ma is folyik tovább.
2013. szeptember 21-én, nagy büszkeséggel vettük át, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség-díjat.
2015-ben megalakult az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, amelynek tagja Veres Ágnes, az EKE országos titkárnője, amely bizonyítja az EKE társadalmi jelentőségét.
2016. május 6–8 között ünnepeltük az EKE 125 éves évfordulóját a várfalvi EKE-Várban. Szombaton, Lukács József vezetésével egy egész napos emléktúrát szerveztek a Szolcsvai-búvópatak és a Remetei-szoros között, amelyen több mint 150-en vettek részt. Vasárnap 9–12 között Családos nap, gyermekprogramok. 12-kor kezdődött a jubileumi ünnepség a várfalvi Pataki András Kultúrotthonban. Részt vett 350 személy. Köszöntők hangzottak el. Beszédet tartott Kovács Lehel István, az országos EKE elnöke, Dezső László, az EKE tiszteletbeli elnöke, Mărginean János, Várfalva polgármestere, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Zákár István, a Kolozs Megyei Tanácsának alelnöke, Telegdi Andrea, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának külgazdasági diplomatája, Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei elnöke. Ezután következett a díszoklevelek kiosztása. Először az alapító tagok kapták meg, közöttük Dukrét Géza alapító tag részére: „125 esztendeje elődeink akarata hozta létre az Erdélyi Kárpát Egyesületet. Az a tény, hogy ma nem mint letűnt történelmi eseményről, hanem élő szervezetről beszélhetünk, Önnek is köszönhető. Köszönjük, hogy jó szívvel hozzájárult az EKE 25 évvel ezelőtti újraalakulásához, hogy a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”. Ezt követően díszoklevelet kaptak ezen időszak országos elnökei, az elsőt Dukrét Géza – mivel az előzőek már elhunytak – „az országos EKE 1994–1998 közötti elnöke részére (…) Köszönjük, hogy tevékenységével folytatja elődeink munkáját, hogy ma is, a jövőben is számíthat Önre az erdélyi magyar turistaság”.
Következett a turistafogadalom megerősítése, amelyet mindenki egyszerre hangosan ismételt meg, az elnök felolvasása alapján. A fogadalomtevőket Dimény József szentmihályi unitárius esperes áldotta meg. Az EKE-közösségért vándorserleget az udvarhelyi osztály vette át. Ezután az EKE-bakancs füzeteket mutatták be, melynek keretében két színes füzet jelent meg: Barangolások a Remetei-sziklaszoros és a Bedellő környékén, a Torockói-hegység; Barangolások Brassó környékén, a Keresztény-havas. Közreműködött a Csíkszéki EKE- és a várfalvi Aranyosszék néptánccsoportja. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Itt a vádirat: bemutatjuk a „székelyföldi terrorizmus” ügyészségi dossziéját
Gyilkoló ereje lett volna a Szőcs Zoltán és Beke István által tervezett házi készítésű bombának, amelyet HVIM erdélyi vezetői Kézdivásárhelyen akartak felrobbantani a román nemzeti ünnepen, az általuk felvásárolt petárdamennyiség több mint másfél kilogramm robbanóanyagot tartalmazott – állítják az ügyészek. A Maszol kikérte a vádiratot, amelynek jelentős része voltaképpen fotókkal gazdagon illusztrált történelemlecke. Több olyan bekezdése is van, amellyel az ügyészek a bírák érzelmeire próbálnak hatni.
A terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) közösség elleni merényletkísérlet, a robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok áthágására való felbujtás miatt állította bíróság elé a múlt héten Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt. Ugyanakkor a Maszol által megszerzett vádirat szerint a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM), valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenységei és jelképei tiltottak Románia területén. Az ügyészek érvelése szerint a HVIM paravánként használja az egyesületet tiltott tevékenységének álcázásához.
A DIICOT által portálunk átküldött több mint 70 oldalas vádiratban a tanúk nevét kisatírozták. A dokumentumból már az első olvasásra kitűnik, hogy az ügyészek a román sajtó és közvélemény érzelmeire is jócskán hatni szeretnének azzal, hogy folyamatosan a vádlottak román- és Románia-ellenességét hangoztatják. Emellett a vádiratot jócskán illusztrálták olyan fotókkal, amelyeknek az ügyhöz csak érintőlegesen van köze. Felbukkan például egy román zászlóval menetelő óvodás gyerek képe közvetlenül azon bekezdések között, amelyek a petárdákból összeállított robbanószerkezet által okozhatott károkat ecsetelik az ügyészek.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán és Beke István „a szélsőségesen nacionalista magyarországi HVIM” eszméit terjesztették Erdélyben azzal a céllal, hogy „megnehezítsék/megakadályozzák az államhatalom gyakorlását az úgynevezett Székelyföldön”, akár „a román etnikumú közösségek és ezek javaik elleni erőszakos cselekedetekkel”. A román állam alkotmányos alapjainak lerombolása mellett mindezeknek a célja pedig a Nagy Magyarország visszaállítása – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint Szőcs Zoltán tavaly október 10-én a HVIM egyik ülésén megbízta Beke Istvánt egy házi készítésű pokolgép gyártásával, amelyet a december elsejei román nemzeti ünnepen robbantottak volna fel Kézdivásárhelyen. A mozgalom erdélyi elnöke Bekét a terv kivitelezésével is megbízta. A HVIM kézdivásárhelyi elnöke ezen az ülésen vállalta, ugyanakkor a későbbiekben ki is tervelte a robbantás előkészítését és végrehajtását – állítják az ügyészek.
Történelem az ügyészség szemszögéből
A vádirat hosszadalmas történelmi visszatekintővel indít, amelyből nem hiányzik a Magyar Gárda, a Betyársereg, Székely Légió megalakulásának bemutatása. Az ügyészek azt állítják: a HVIM erdélyi szimpatizánsai a Romániában is egy paravánként szolgáló szervezet, a Szent László Serege Egyesület ernyője alatt tevékenykednek. E szervezet révén egyebek mellett a magánszemélyek kétszázalékos adófelajánlásait, de akár közpénzek felhasználásával is szervezhetnek rendezvényeket és terjesztik a HVIM eszméit Romániában, megfélemlítik ugyanakkor az erdélyi román közösségeket – olvasható a vádiratban.
Az ügyészek szerint a Csíkszeredában az Avram Iancu bábut elégető Csibi Barna köré tömörülő fiatalok jártak közbe az akkori Magyar Gárda vezetőinél az úgynevezett Székely Hadosztály létrehozása érdekében, amely már 2009-ben Kolozsváron is feszültséget keltett a Nagy-Magyarország és Székelyföld zászlajának ellenséges szándékú kitűzésével. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A felsorolásból nem hiányzik az a Maros megyei származású Szász Endre István, akit 2009-ben tartóztatták le a magyar hatóságok, mivel „a HVIM-hez tartozó szervezet tagjaival” szocialista kormánytagok ingatlanjának felrobbantását tervezte. Ugyancsak az erdélyi származású terroristák közé sorolják a szovátai származású Magyarosi Árpádot, akit a bolíviai kormányerők öltek meg 2009-ben. „A nyilvános adatok szerint Magyarosinak a HVIM-ből kivált Erdélyi Magyar Ifjakkal voltak kapcsolatai” – írják az ügyészek. A vádirat szerint e szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben.
A háttérismertetőből nem hiányoznak az 1990-es marosvásárhelyi események, de az 1984-es sepsiszentgyörgyi robbantás sem, amikor egy gyerek életét veszítette. A vádirat szerint utólag a tettes Magyarországra menekült, „a történelem pedig bebizonyította, hogy Magyarország védelmet biztosít a Romániában vád alá helyezett személyeknek”. A dokumentum azt állítja: miután a hatóságok Beke Istvánnál házkutatást tartottak, a jobbikos Zagyva Gyula látta el egyebek között jogi tanácsokkal Szőcs Zoltán erdélyi HVIM-elnököt.
A vádirat 70 oldalán keresztül az ügyészek folyamatosan hangoztatják, hogy az elkövetők és az említett szervezetek a Nagy-Magyarország visszaállítására törekednek. Ennek illusztrálására rengeteg fényképet használnak fel, a felsorolt szervezetek különböző üléseiről, Vesszen Trianon feliratokkal felvonuló fiatalokról, vagy pedig maszkos férfiak gyakorlatozásáról készült fotókat.
Egy robbantás a Gábor Áron téren, egy pedig a földgázvezetéken
A vádirat szerint a Román Hírszerző Szolgálat 2015. október 23-án értesítette a DIICOT-ot arról, hogy a HVIM Kovászna megyei tagjai az alkotmányos rend ellen szervezkednek és a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az ügyészség rendelkezésére bocsátott telefonlehallgatások jegyzőkönyve szerint 2015. október 10-én Szőcs Zoltán azt szabta Beke feladatául, hogy „december elsejére … szereljetek fel körülbelül 20 darabot … egy kronométerrel … több helyről is indulhat … ha nem tudsz rendelni, van nekem egy dobozzal. Már látom, hogy vetik földre magukat, erről a BBC is beszélne… látniuk kell, hogy a kézdivásárhelyiek nem félnek … úgy kell szervezzük az akciót, hogy a gyanú ne terelődjön ránk, valahova el kell utaznunk azon a napon.”
A merénylet tervéről az ügyészség már korábban is beszámolt, ezek szerint Beke István pirotechnikai anyagokból (petárdákból) több, távirányítóval aktiválható robbanószerkezetet készített, amelyek terveik szerint a december elsejei kézdivásárhelyi felvonulás alatt robbannak fel, megrémítve az ünneplő román felvonulókat. A lehallgatott telefonbeszélgetések átirata részletesen ismerteti a robbanószerkezet felépítését is.
A beszélgetés résztvevőit lelkesítette az ügyészek szerint a merénylet terve: „azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyt terroristák támadták meg” – hangzott el a beszélgetésükön. A hatóságok a Beke Istvánnál tartott házkutatás alatt egy házilag készített időzítő készüléket találtak, ugyanakkor több doboznyi 2-es és 3-as besorolású petárdát.
A „pizzának” nevezett robbanószerkezet összeszereléséről és a robbantás tervéről szóló beszélgetésen több személy is részt vett, azonban a vádirat szerint az ügyészek nem találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy a vádlottaknak utólag mások is segítettek volna a tervük kivitelezésében.
Az orosz szál
A lehallgatott beszélgetéseken részt vett egy meg nem nevezett személy is, aki azzal biztatta Szőcsöt és Bekét, hogy akár külföldi támogatáshoz is juthatnak a robbantásokat követően.
Szőcs Zoltán: De mennyire biztos, hogy támogatnának?
XX: Az oroszok? Egészen biztos. De egy erős szervezet kell ehhez, amelyik fel is tud mutatni valamit.
XX: Ehhez lehet támogatást szerezni?
XX: Ezt nem tudom.
XX: Ha (…) támogatnának valamivel …
XX: Senki, míg nincs konkrét akció.
Szőcs Zoltán: Az a baj ezekkel az akciókkal, hogy pénz kell a megszervezésükhöz.
XX: Attól függ. Az interneten rengeteg leírás van robbanóanyagok készítéséről. Összeszedtem mindent, a bénító gázoktól kezdve, a harci gázakon át, a legbonyolultabbig. Az arabok mindent feltesznek az internetre, csak tudnod kell, hol keresd.
XX: Keményebb akciókra van szükség.
XX: (…) A térképet ideadta. Itt van az erdélyi gázvezeték … egyik megy Bukarestbe, a másik Moldovába. Annyit mondtam Lacinak, hogy érdeklődött, és tudja, hol van az utolsó…
XX: Nálunk halad át a két vezeték…
XX: A föld alatt mennek.
XX: Igen, de az Ojtozi-szorosnál a patak fölött haladnak 10-20 méteren át.
XX: Igen? (…)
XX. Láthatóak.
Szőcs Zoltán: Pontban karácsonykor kellene levegőbe repíteni.
XX: Én senkit nem bátorítok erre.
XX: Én inkább a villanyhálózatban látok lehetőséget…
XX: A könyvemben pontosan le van írva, mit kell tenni a póznákkal. Sok példa is van benne.
XX: A hetedik pontnál írtam a HVIM tevékenységének álcázásáról. Nem tudom, milyen saját cégetek van, hol dolgoztok. A legjobb lenne egy behajtó cég. Profi módon lehetne megcsinálni, az adóst le kell ellenőrizni, ehhez információkat gyűjteni … ezek a tevékenységek illenének …
Szőcs Zoltán: Igen. Mi szoktunk ilyent csinálni …
„A magyar szabadságharcos kézikönyve”
A lehallgatott tanácskozás alatt a HVIM-esek többször is hivatkoznak a beszélgetésben részt vevő, vélhetően nem román állampolgárságú személy kiadványára, „A magyar szabadságharcos kézikönyvére”. Elhangzik az is, hogy jó lenne, ha a könyv szerzője pár napot eltöltene Székelyföldön, amikor „egy-két receptet ki is lehetne próbálni”. Az ismeretlen férfi – akit a vádirat más részein STI iniciálékkal jelölnek – arra is tanácsokat ad, miként kommunikáljanak HVIM-esek, hogy a hatóságok ne hallgathassák le őket. A dokumentum egy helyen meg is nevezi ezt a titokzatos személyt: „Sebestyén Teleki István, az erdélyi HVIM-vezetők mentora”.
A vádirat szerint a vádlottak folyamatosan hangoztatták ugyan a kihallgatásukkor, hogy nem terveztek semmiféle merényletet, csak viccelődtek egymás között, ám ezzel ellentmond, hogy az ilyen találkozókra telefonjukat nem volt szabad magukkal vinni.
A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Szőcsék A magyar szabadságharcosok kézikönyvének egy kivonatát is megkapták, amit vázlatosan a vádirat is ismertet. A kiadványnak az ügyészek által ismertetett részletei a gerillaháborúra való felkészülésről szólnak: fegyverzet beszerzéséről, különböző szabotázsakciók – útblokádok kialakítása, gépkocsik megtámadása, az áram- vagy telefonhálózat elleni akciók, vasúti sínek vagy hidak felrobbantása – végrehajtásáról.
A DIICOT szerint a bizonyítékokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a december elsejei merényletet más akció is követte volna, ez lehet a magyarázata a nagy mennyiségű robbanóanyag beszerzésének. Az ügyészek kitérnek arra is, hogy a HVIM-tagok Beke István esztelneki telkén airsoft lövészetet gyakoroltak, ami szerintük már több volt szórakozásnál: a résztvevők félkatonai alakulatokra jellemző kiképzést tartottak, e mellett túlélési technikákat sajátítottak el.
A lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet kísérleteteket végzett. A vádirat szerint szakvéleményezésében az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kg robbanóanyagot tartalmaztak. A szakértők azt állítják: a Beke által tervezett bomba felrobbanása – a megvásárolt petárdáknak csupán tíz százalékát felhasználva – egy MK2 típusú kézigránát detonációjával lett volna egyenértékű. Egy ilyen erejű robbanás akár halálhoz vezető súlyos testi sérüléseket, emellett pedig a merénylet tervezett helyszínén, vagyis Gábor Áron téren jelentős anyagi károkat okoz.
A valamivel több mint 70 oldalas vádirat jól érezhetően arra erősít rá, hogy a vádlottak olyan románellenes szervezet tagjai, amely célja meggyengíteni az államhatalmat „az úgynevezett Székelyföldön”. Terroristának nem nevezi az őrizetben levő személyeket, de folyamatosan utal arra, hogy az ügyészek szerinti tervezett robbantások terrorista cselekedetnek minősülnek. A vádirat hangsúlyozza: a tervezett robbantás az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez hasonló légkört teremtett volna a térségben.
L. L.
A DIICOT vádirata alább olvasható. [közlik a román nyelvű szöveget]
maszol.ro

„Előbb-utóbb felrobbantunk valamit” – kezdődik a végső leszámolás a vármegyésekkel
Jobbikos politikus próbált segíteni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnökén és társán, akiket merényletkísérlettel vádol a román ügyészség. Szőcs Zoltán és Beke István játékbombáról beszél, ám védekezésük kevéssé meggyőző. A bukaresti vádhatóság papírjaiba a Népszabadság is betekinthetett: nem maradt ki belőle Szőcs Zoltán véleménye, hogy autonómia vér nélkül nem lesz.
Előbb-utóbb felrobbantunk valamit – jelenti ki Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi elnöke egy beszélgetésen, amelyet egy vélhetőleg külföldi „tanácsadó” jelenlétében folytatott „harcostársaival” 2015. augusztus 19-én. A román szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) szerint a lehallgatott találkozó leirata a bizonyíték arra, hogy az erdélyi szélsőséges fiatalok nem vicceltek, és valóban robbantást terveztek 2015. december elsején.
A Népszabadsághoz eljutott vádirat szerint az ominózus találkozón a hatvannégy vármegyések beszéltek az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről is, valamint arról, hogy „az oroszoktól” szerezzenek támogatást. Szőcs Zoltán javasolta, hogy karácsonykor robbantsák fel azokat a gázvezetékeket, amelyek Székelyföldön is áthaladnak, többnyire a föld alatt, de a patakok mellett a levegőbe emelkednek. Szőcs kételkedett abban, hogy az oroszok valóban adnának pénzt a HVIM-nek, azonban a leiratban névvel nem szereplő beszélgetőtársa megnyugtatta: kaphatnak finanszírozást az akcióikhoz, ha bizonyítják, hogy „erős szervezetről” van szó, amely „fel is mutat valamit”. A román nemzeti ünnepre, december elsejére időzített bombatámadás a HVIM komolyságát bizonyította volna, a szervezet bekerült volna a világsajtóba. Erről már Beke István beszélt egy későbbi, 2015. október 10-i, szintén lehallgatott találkozón, amelyet követően a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feljelentést tett a terrorizmus elleni ügyészségen. Bekét egy nappal a tervezett robbantás előtt letartóztatták, az ekkor külföldön tartózkodó Szőcs Zoltánt december 29-én vették őrizetbe.
Az ügyészség szerdán emelt vádat Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi vezetője ellen közösség elleni merényletkísérlet, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérlete vádjával. A „felettesét”, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
Az erdélyi magyar politikai vezetők egyelőre nem kommentálták a legújabb információkat, és a sajtó sem reagálta le véleménycikkben. Mindenesetre amikor a HVIM-es Hodor István tavaly decemberben elismerte, hogy az ominózus októberi beszélgetésen valóban szóba került „egy játék bomba elkészítése”, látványosan megcsappant a tüntetők száma, akik estéről estére utcára vonultak Kézdivásárhelyen Beke István ártatlanságát hangoztatva.
Drákói szigor, tiltólista
A Szűcs Zoltán és Beke István elleni vádiratban a román ügyészség azt is kéri a bíróságtól, hogy a fasiszta és szélsőséges szervezetek működését tiltó 31/2002-es rendelet alapján tiltsa be az országban egyébként be sem jegyzett HVIM tevékenységét. A jövőben a szervezethez való tartozás vállalása vagy jelképeinek a használata is hat hónaptól öt évig terjedő börtönnel büntethető Romániában. Kíváncsiak voltunk a szervezetet vezető Toroczkai László álláspontjára a tárgyban, ám ő időt kért a tájékozódásra.
Az egyetlen kvázi országos magyar nyelvű napilap, a Krónika az ügyről közölt legutóbbi cikkében igyekszik komolytalannak beállítani a terrorcselekmény vádját, felsorolva, hogy Beke otthonában „petárdákat, airsoft optikai segédeszközt, egy airsofthoz használt szirénát és csillagszórót találtak”. Csakhogy az ügyészség szerint lefoglaltak egy elektromos időzítőberendezést is, amelyet az elektromérnök Beke barkácsolt össze. A vádirat szerint le is filmezte magát eközben. A dokumentumhoz csatolt szakértői jelentés szerint pedig a Beke által készített robbanószerkezet működőképes volt, és hatása korántsem korlátozódott volna a félelemkeltésre.
A vádlott védőjének jelenlétében február 19-én elvégeztek egy próbarobbantást a petárdák tíz százalékával. A szakértő szerint a hatás egyenértékű volt egy kézigránátéval, használata pedig a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren – ahol az épületek közötti legnagyobb távolság 40 méter – halált is okozhatott volna.
A vádirat szerint az érintettek utólag megállapodtak, hogy a hatóságoknak azt vallják, hogy vicceltek a beszélgetésen, amelyen „játék bombáról” volt szó. Hodor István több lapnak is azt nyilatkozta tavaly decemberben, hogy az airsoft nevű katonai játékban használatos, műanyag golyókat szétszóró bombáról tárgyaltak, erre „harapott rá a Román Hírszerző Szolgálat”. Az ügyészség szerint az erdélyi HVIM-eseket a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Zagyva György Gyula látta el „jogi és kommunikációs tanácsadással” a Beke letartóztatását követő napokban, többek közt Hodorral is beszélt telefonon.
A román sajtó többnyire tárgyilagosan ismerteti az ügyészség vádjait, de sokszor az objektív írások szalagcímei is általánosítanak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke korábban levélben jelezte az európai uniós nagyköveteknek: a kézdivásárhelyi történéseket a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta, aminek „könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom”.
A Székely Nemzeti Tanács úgy véli, a román hatóságok a Beke-ügyet ürügyként használva próbálják ellehetetleníteni az autonómiamozgalmat. Tény, hogy a Népszabadság birtokába került vádirat többször említi negatív kontextusban a „kis lépések politikáját”, amelyet a román közvélemény egyértelműen az RMDSZ-szel asszociál.
A vádirat alapján az is sejthető, hogy a HVIM vezetőit olyan bűncselekménnyel akarták elkapni, ami miatt hosszú időre leültethetők, és amely nyomán megnyílik a lehetőség a mozgalom felszámolására. A dokumentum említést tesz arról, hogy a 2014. márciusi székely szabadság napja alkalmával Szőcs halálosan megfenyegetett egy rohamrendőrt. Noha a bűncselekmény elkövetéséről tévéfelvételek készültek – ezeket a HVIM büszkén terjesztette az interneten –, nem indult eljárás. Ugyancsak megússza a felelősségre vonást az a HVIM-tag, aki a Beke által rendelt pirotechnikai eszközök egy részét tárolta. A román hatóságok célja magának a szervezetnek a törvényen kívül helyezése.
„Vér nélkül nem lehet”
Az elmúlt években Erdély-szerte tucatnyi HVIM-szervezet alakult, de csak néhány igazán aktív. A legerősebb a kézdivásárhelyi, amelyet Beke István vezet. A 40 éves mérnök és vállalkozó a BIA Electronic Kft. tulajdonosa és ügyvezetője.
Az 1999-ben alapított cég az Átlátszó Erdély portál szerint kezdetben rádiók és televíziók javításával foglalkozott, később biztonsági rendszerek tervezésére, felszerelésére, karbantartására szakosodott, de évek óta veszteséges. Az erdélyi HVIM-et is irányító Szőcs Zoltán a mezőgazdaságban dolgozik, többnyire külföldön. Lapunknak tavaly januárban elmondta, hogy otthon próbálja megvetni a lábát gombatermő zsákok értékesítésével. Úgy látszik, az üzlet nem ment jól, mert Beke letartóztatása idején is Franciaországban dolgozott.
A HVIM az utóbbi két-három évben vált igazán radikálissá. Nemcsak nyilvános akcióik lettek agresszívabbak, de Szőcs Zoltán meg is fogalmazta a Transindexnek: miközben a fősodorbeli politika Székelyföld autonómiáját csakis békés eszközökkel kívánja kivívni, szerinte „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”. Ez a mondat a DIICOT vádiratába is bekerült.
Szőcs Levente
nol.hu

Visszarománosított utcanevek Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi városháza véget vetett Dózsa György „pünkösdi királyságának”: alig két-három hét után, a székely lázadóról elnevezett utcát visszarománosította, így a házak falaira visszakerült a Gheorghe Doja elnevezés.
Még április végén a marosvásárhelyi főtér alsó sarkától a város kolozsvári kijáratáig tartó több kilométeres szakaszon Strada Dózsa György utca felirattal új utcanévtábla jelent meg. Ezzel az önkormányzat lényegében történelmi igazságszolgáltatást tett: több évtized után újból helyesen írta az 1514-es parasztháborúba torkollt keresztes hadjárat vezéralakjának a nevét. A román nacionalista szervek és a helyi rendőrség tiltakozása nyomán azonban május közepétől a városháza visszatért a magyarellenes Ceauşescu-rezsim nyolcvanas éveitől alkalmazott elnevezéshez. A legújabb táblákon a székely lázadó neve ismét román személyiségként feltüntetve olvasható.
A polgármesteri hivatal kompromisszumra törekedett: meghagyta a nemrég kihelyezett táblákat is, de föléjük helyezte ki az újat. Hasonló eljárásban részesült a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, Kinizsi Pál. A városháza visszatáncolt, és ismét „kínait” csinált belőle. Jelenleg kétféle tábla díszeleg a róla elnevezett utcában: Strada Pavel Chinezu utca és Strada Kinizsi Pál utca. Mátyás király sem maradhatott meg annak, ami a történelem során volt. Újabban Matei Corvin személyében kapott egy „ikertestvért”. Varga Katalin esetében a táblaszerelők előrelátók voltak: egyenesen Varga Ecaterinanak nevezték a 19. századi erdélyi bányászmozgalom vezetőjét.
A lapunk által megkeresett Peti András alpolgármester elmondta, hogy az el- és visszarománosításnak egyszerűen az utcanév-változtatással lehetne véget vetni. „Sajnos a Dózsa György utcát egy pár évtizede hivatalosan Gheorghe Dojanak hívják, így szerepel a lakók személyazonossági okmányaiban és a telekkönyvi kivonatokban. A végleges megoldás az utcanév módosítása lenne” – magyarázta az alpolgármester. Peti hozzátette, hogy a néhány hétig tartó visszamagyarosításnak nem csak egyes román nacionalista körök, hanem bizonyos magyar emberek sem örültek.
Peti András hozzátette, hogy az új táblák kifüggesztése nem áll le. Eddig a személyiségekről elnevezett utcákban jelentek meg, nemsokára a többi utca és tér is sorra kerül.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Anyanyelvünk ünneplőben
Gondolkodva, játékosan a helynevekről
A helyi közösséggel való szolidaritás, a kölcsönös bátorítás jegyében tartották meg Marosvásárhelyen az elmúlt hét végén A magyar nyelv napjait, amely három fontos eseményt foglalt magában: a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, a Nyelvőrzés Sütő András Díjának átadását és az erdélyi magyar helységnevekről szóló szakmai konferenciát.
Székely ruhába öltözött kisiskolások sorfala fogadta pénteken délután a Kultúrpalota előcsarnokában a hármas eseményre érkező kis- és nagyobb diákokat, akik Erdély szinte minden vidékét képviselték, az őket kísérő pedagógusokat, a meghívottakat, a konferencia előadóit. A nagyteremben a műsorvezető Molnár Hajnal bátorította a résztvevőket anyanyelvünk szépségnek és gazdagságának felfedezésére, tudatos megőrzésére, védelmére.
A költészet nyelvén Kilyén Ilka színművésznő vallott anyanyelvünkről. Nem véletlenül volt a meghívott, hiszen ebben az évben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége neki ítélte a Nyelvőrzés Sütő András Díját.
Kilyén Ilka sokat tett azért, "hogy minden ellenkező törekvés dacára éljen és visszhangozzék a szép szó…, hogy élő valóságában találkozzunk azzal a gyönyörű nyelvvel, amelynek szolgálatára oly sokan felesküdtünk, és amelynek a rontására oly hihetetlen és érthetetlen irigységgel törnek mások" – hangsúlyozta laudációjában Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője. A díjat vastaps közepette Ördög Gyárfás Lajos, a szövetség ügyvezető elnöke adta át.
Marosvásárhely lakóitól függ, hogy anyanyelvünkre milyen évek, idők következnek a vendéglátó városban – hangzott el dr. Péntek János, a Babes- Bolyai Tudományegyetem nyelvészprofesszorának köszöntőjében. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke elmondta: nyelvi ügyekben közösségünk legnagyobb gondja a magyar nyelvnek a demográfiai, asszimilációs és migrációs apadás miatti térvesztése egy olyan időszakban, amikor sok provokáció éri: a nyelvhasználat korlátozása, tiltása, a nyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetés. Ezért nemcsak ősszel és tavasszal kellene ünnepelni, hanem minden napot anyanyelvünk napjának kellene éreznünk. A civil bátorságot kell a fiatalokban látnunk és erősítenünk ahogy önmagunkban is" – zárta nyitóbeszédét Péntek professzor.
A következőkben Borsos Károly László minisztériumi tanácsos tolmácsolta kollégái üdvözletét az oktatási minisztériumból.
Az idegen nyelvekről nem mondhatunk le, de velük együtt érdemes újratanulni a magyart annak minden szépségével és gazdagságával. A megmaradást szolgálja továbbá, hogy jól kell tudni az ország nyelvét is. Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy az újabb módszertanok, kiírások, törvény-kiegészítések tömkelege borítja el az oktatásvezetőket. Követésük szinte lehetetlen, ezért segítséget kért a pedagógusoktól és szülőktől, hogy jelezzék idejében azokat az eseteket, amikor a magyar nyelvű oktatást hátrányos megkülönböztetés éri.
A megyei tanfelügyelőség részéről Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a helyhatóság részéről Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket.
A magyar nyelv használatával kapcsolatos mindennapi kihívásra akkor születik megnyugtató válasz, ha második hivatalos nyelvként országosan vagy legalábbis regionálisan hivatalossá válik. Mindannyiunk felelőssége, hogy a hétközna-pokban milyen intenzitással használjuk – jelentette ki az alpolgármester.
Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, a szövetség vezetőségi tagjának szavai után a Művészeti Líceum valamint a Kővirág együttes műsora zárta az ünnepélyes megnyitót.
Miközben a részt vevő diákok városnézésen és egyéb alternatív tevékenységeken vettek részt, a Kultúrpalota kistermében három előadás hangzott el a helynevek témakörében.
A konferencia vendége, dr. Hoffmann István professzor, aki a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékét vezeti,Levédiától Dunaújvárosig. A magyar településnevek változástörténete címmel tartott előadást e nevek történetéről, osztályozásáról, jellegzetességeiről, fontosságáról és változásairól.
Különösen a helybeliek, de a vendégek számára is tanulságos, színes előadásban számolt be Spielmann Mihály történész Marosvásárhely mostohán kezelt helyneveiről, amelyek az impériumváltásoknak megfelelően változtak a város története során.
Amint Csomortáni Magdolna előadásából kiderült, a székelyföldi településnevek esetében a névadás hasonlóan történt, mint a magyar nyelvterület más részein, előfordulnak a személynevekből alakult településnevek, katolikus vidéken a templom védőszentjének nevét kapta a helység is. Az előadások lejártával a résztvevők megkoszorúzták Aranka György szobrát.
Szombaton tartották a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt, amelyen a helynevekkel kapcsolatos meggondolkoztató, töprengésre, véleményalkotásra késztető, játékos feladatokon keresztül bizonyították a negyedikes, az általános iskolák felső tagozatára járó és a középiskolás diákok, hogy mennyire árnyaltan ismerik anyanyelvünket, hogyan tudnak a napi iskolás tananyagtól elrugaszkodva kreatívak lenni, s mennyire jártasak a helynevek világában.
Az értékelő tanárok szerint szinte minden szempontból felkészült volt a 90 résztvevő. Zsigmond Emese, aki a megnyitón szóvá tette, hogy a diákok egy része a műsor alatt sem tudott elszakadni a mobiltelefonjától, a díjkiosztó ünnepségen örömmel jelentette be, hogy a Bolyai János városában szervezett háromnapos együttléten a párhuzamosok találkoztak, sikerült megtörni őket, és összegyűjteni gyermeket és felnőttet a vetélkedő élményközösségében. Elgondolkodtató írásos dokumentumok születtek az árvákról, a katonákról, a felnőttek társadalmáról, a vetélkedőről, tanítónőjükről és arról is, hogy a magyar szülőnek miért kell magyar tagozatra íratnia a gyermekét – tette hozzá. Ezt követően köszönetet mondott a szervezőknek, a Fejes Réka vezette tanítói közösségnek és a Kiss Tünde tanfelügyelő vezette magyartanárok közösségének, akik a gazdag, színvonalas, megható program során pontos, szép szervezéssel olyan mércét állítottak fel, "amit nem lehet felülmúlni".
Mind a 16 részt vevő negyedik osztályos csapat díjat, dicséretet kapott. Első helyen a marosvásárhelyi Művészeti Líceum IV. B osztályának csapata végzett. Második helyezést a Gyulakutai Általános Iskola negyedikes kisdiákjai értek el, a Dr. Bernády György Általános Iskola IV. E osztályának tanulói dicséretet kaptak.
Az általános iskolák felső tagozatára járó diákok teljesítményét Demeter Ignác magyartanár, zsűrielnök értékelte. Első helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata végzett. Marosvásárhelyről az Európa Általános Iskola csapata kapott dicséretet, a Liviu Rebreanu Általános Iskola csapata pedig különdíjban részesült.
A középiskolások teljesítményéről Iszlai Enikő magyartanár számolt be. Az első díjat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum csapata nyerte, második a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata lett, harmadik helyezést a Bolyai líceum másik csapata ért el.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége nevében Ördög Gyárfás Lajos ügyvezető elnök mondott köszönetet a versenyzőknek, a kiváló házigazdáknak, a diákokat felkészítő pedagógusoknak, a forgatókönyv összeállítóinak és levezetőinek.
A tartalmas, szép három napot, amelybe egy gernyeszegi kirándulás és a Maros Művészegyüttes előadásán való részvétel is belefért, a Művészeti Líceum diákjainak műsora nyitotta és zárta.
A háromnapos rendezvényt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Napsugár gyermeklap, a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte. Társszervezők a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Terrorvád: utcára vonulnak az ifjúsági szervezetek
Három ifjúsági szervezet kezdeményezésére tüntetést szerveznek május 29-én Kézdivásárhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetőinek meghurcolása ellen tiltakozva.
A HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezet képviselői hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatójukon leszögezték: az ügyészség Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztálya (DIICOT) által összeállított vádirat teljes mértékben valótlan állításokon alapul. „Ha hagyjuk, hogy közösségünk tagjait meghurcolják valós indokok nélkül, akkor visszatérünk a huszadik század sötétebb pillanatait idéző módszerekhez” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az EMI országos elnöke. Az ifjúsági szervezetek várnak minden erdélyit a kézdivásárhelyi tüntetésre, „hogy közösen fejezzék ki felháborodásukat, kiállva a meghurcolt fiatalok mellett”.
Amint arról beszámoltunk, a DIICOT múlt csütörtökön emelt vádat a decemberben letartóztatott Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi és Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi szervezetének elnöke ellen. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
A vádirat olyan lehallgatott beszélgetések leiratát is közli, amelyekben a HVIM vezetői egy gázvezeték felrobbantásáról, illetve arról beszélnek, hogy orosz szervezetektől szeretnének támogatást szerezni a műveletekhez. A több mint hetvenoldalas dokumentumból kiderül, hogy a Kézdivásárhelyen tartott házkutatások során lefoglalt pirotechnikai eszközökkel az Országos Kriminalisztikai Intézet végzett kísérleteteket. Az intézet megállapította, hogy a vásárolt petárdák összesen 1,546 kilogramm robbanóanyagot tartalmaztak, ennek tíz százaléka is egy MK2 kézigránátnak megfelelő robbanást okozhatott volna – állítja az ügyészség.
A vádiratban a DIICOT arra kéri az igazságszolgáltatást, hogy nyilvánítsa fasiszta, rasszista és xenofób szervezetté a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM-et, valamint a Romániában is bejegyzett Szent László Serege Egyesületet, amelyek tevékenysége és jelképei tiltottak Románia területén. Mint a vádiratban írják, a magyar szélsőségesek nyelvi leleményességgel játsszák ki a román jogszabályokat: nem felvonulást, hanem megemlékezéseket szerveznek, utóbbihoz pedig nincs szükség hatósági engedélyre.
A vádirat szerint a szélsőséges szervezetek rendezvényeinek – ahova katalán, baszk, észak-ír politikusokat hívnak meg – az a célja, hogy románellenes érzelmeket keltsenek a magyar közösségben. A DIICOT a vádirat illusztrálására a székely szabadság napjának a marosvásárhelyi rendezvényén készült fotókat is felhasznált.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Fókuszban a Partiumi Keresztény Egyetem
Az embernek emberré válása, akárcsak egy felsőoktatási intézménynek az egyetemmé válása – egy hosszú folyamat. Ez a folyamat van, akinél gyorsabb lejáratú, van, akinél hosszabb. Minden folyamatban vannak válságok és győzelmek. A PKE alig negyedszázados történetében sem alakult ez másképpen.
Tudjuk, hogy keresztény és magyar nyelvű egyetemként volt, van és továbbra is lesz küldetésünk a Partiumban, Erdélyben, a Kárpát-medencében. Nyugodt szívvel és biztos meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a PKE a krízis után a konszolidáció útján jár.
A 2016/2017-es tanévben több és széleskörű, strukturális átszervezés és átalakítás után, illetve egy teljesen új és korszerű épülettel gazdagodva folytatjuk hallgatóink képzését. Az alábbiakban pontos képet nyújtva tesszük közzé a felvételi időpontokat valamint azokat a szakokat, amelyek közül választhatnak az érdeklődők.
Alapképzések: • Német nyelv és irodalom: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Angol nyelv és irodalom: 24 tandíjmentes hely, 16 tandíjas hely; • Magyar nyelv és irodalom: 22 tandíjmentes hely, 13 tandíjas hely; • Szociális munka: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Szociológia: 15 tandíjmentes hely, 20 tandíjas hely; • Menedzsment: 30 tandíjmentes hely, 45 tandíjas hely; • Kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatási egységek gazdaságtana: 30 tandíjmentes hely, 45 tandíjas hely; • Bank és pénzügyek: 25 tandíjmentes hely, 25 tandíjas hely; • Zenepedagógia: 10 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Képzőművészet/Grafika: 23 tandíjmentes hely, 12 tandíjas hely; • Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája: 20 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Teológia – szociális munka/Diakónia: 10 tandíjmentes hely, 15 tandíjas hely; • Agrármérnök*: 40 tandíjmentes hely (a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának kihelyezett tagozata);
Beiratkozás a felvételire: 2016. július 11. – 20, hétköznapokon 9-15 óra között, szombaton: 9-13 óra között Felvételi vizsgák: 2016. július 21. – 22. Eredményhirdetés: 2016. július 22. – 23. Fellebbezés: 2016. július 25. Anyakönyvezés: 2016. július 22, 25, 26.
Mesteri képzések:
• Filozófia és művészet a nyilvános térben; • Többnyelvűség és multikulturalitás; • Európai szociálpolitikák; • Vallástudományok; • Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje; • Idegenforgalmi gazdálkodás; • Zeneművészet az audiovizuális kultúrában; • Vizuális kommunikáció;
Beiratkozás a felvételire: 2016. július 11. – 22, hétköznapokon 9-15 óra között, szombaton: 9-13 óra között Felvételi vizsgák: 2016. július 23.
Eredményhirdetés: 2016. július 23.
Anyakönyvezés: 2016. július 23, 25.
BŐVEBB INFORMÁCIÓK: TEL/FAX: 0259/418252, 0259/418244
A részletes egyetemi felvételi tájékoztató letölthető az egyetem honlapjáról: www.partium.ro
erdon.ro

Újabb hazug elméletekkel akarja igazolni magát a DIICOT!
Az ártatlanul meghurcolt székely fiatalok, Beke István és Szőcs Zoltán hat, illetve öt hónapja tartó felügyeleti fogva tartását akarja igazolni a nyomozóhatóság azokkal a hazugságokkal, amelyek szerint a mozgalom földgázvezetékeket akart robbantani, valamint olyan szélsőséges szervezetekkel tartott kapcsolatot, mint a baszk ETA, az ír IRA, valamint a „Románia számára ellenséges szervezetek”, mint például a Bolgár Nemzeti Mozgalom vagy a moldovai Nemzeti Demokrata Mozgalom. Mindezt a hatóságok által közzétett vádirat tartalmazza, amelyben egy lehallgatott beszélgetésből ollóztak össze néhány mondatot.
Mindezek tudatában a kérdés csak egy: hol vannak a bizonyítékok? Melyek azok a tárgyi bizonyítékok, amelyek igazolják a kapcsolatot az említett szélsőséges szervezetekkel, hol vannak azok az eszközök, amelyek bárminek a felrobbantására lettek volna alkalmasak? Esetleg a média és a SRI által kitalált petárdabomba? Ilyen létezik? Meséljenek róla!
Aljas módon a nyomozati fázis lezártával kezdődő első tárgyalás napján öntik a média vályújába ezt a moslékot, mert nem tudjuk másnak nevezni. Aljas módon a vádirat úgy készült el és volt továbbítva, hogy a pirotechnikai és informatikai vizsgálat eredményei nem voltak a vádlottak és védőügyvédek tudomására hozva. Sajnos, itt a bizonyítékokat a hatóságok gyártják, és egyes médiumok szeretettel teszik közzé, hogy növeljék az olvasói-nézői tábort.
Egy bizonyíték viszont van: Beke István és Szőcs Zoltán magyar emberek, ezért vannak bent. A többi bizonyíték arra van kitalálva, hogy a román hatóságok igazolni tudják súlyos jogsértéseiket, befolyásolják a bírókat, az embereket.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hírszolgálata
Közlemény
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ki a terrorista? Budaházy vagy Gergényi?
Közkeletű, tetszetős és a valóságot nagymértékben fedő megfogalmazás szerint a jogszabályok absztraktsága, általános megfogalmazásai és az egyes megítélendő cselekmények konkrétsága közötti űrt a bíró lelkiismeretének kell kitöltenie. A gond viszont az, hogy a magyar bírói kar elméleti felkészítését, szakmai szocializációját a Kádár-korban kinevelt oktatói gárda biztosította, így sok esetben nem az igazságosság érvényesül az ítéletekben, hanem egyfajta „balra torzult” világszemlélet. Az ügy kimenetele attól függ, hogy a bíró képes volt-e függetleníteni magát a bal-liberálisok által dominált oktatási rendszer negatív hatásától, vagy sem. Az abszurd bírói döntések hosszan sorolhatók, a saját borába saját lakásában saját fagyállót öntő borosgazda elítélésétől és igen súlyos büntetésétől el egészen egy jól körülhatárolható etnikum gyilkosságra vetemedő tagjainak enyhe büntetéséig.
Budaházy Györgyöt terrorizmussal vádolják. A terrorizmus büntetőjogi tényállása eléggé általános ahhoz, hogy olyan cselekményeket is bele lehessen szuszakolni, melyeknek a tényleges terrorizmushoz semmi közük. (A pontos idézet szétfeszítené e kis írás kereteit, akit a téma közelebbről érdekel, elolvashatja a tényállás hatályos megfogalmazását a buntetojog.info weboldalon.)
Budaházy György ikonikus alakja a gyurcsányista féltotalitárius rendszerrel szembeni nemzeti ellenállásnak. Nevéhez fűződik az Erzsébet hídi 2002-es blokád, a Szent Korona Rádióban saját nemzeti műsor szerkesztése, a 2006-os forradalmi mozgalom. Hogy a Magyarok Nyilai nevű szerveződéshez mennyi köze van, az vitatott, de tény az, hogy e szervezethez is mindössze néhány „Molotov-koktélos” támadás fűződik, melyek során senki nem sérült meg, valamint Csintalan Sándor megverése. Vagyis rongálás és testi sértés, amiért nem osztanak 10-20 évet, mint a terrorizmusért.
Ha Budaházy Györgyöt mégis elítélnék ezen vád alapján, amikor a szemeket kilövő, ártatlan emberek százait megkínzó, megalázó rendőrpribékek közül senkit nem küldtek börtönbe, az az újkori magyar demokrácia egyik legnagyobb szégyene lenne, s lényegében a rendszerváltás szimbolikus csődje.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Felmérés: tíz megkérdezettből nyolc orvostanhallgató tüntetne a magyar tagozatért
A diákság mintegy nyolcvan százaléka egyetért, sőt maga is vállalná a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyarellenes intézkedései elleni tiltakozás utcai módozatát – derül ki a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) felméréséből. A kérdőívezés azok után készült, hogy az egyetem és a diákszervezet vezetői közül többen is megkérdőjelezték a szervezet tevékenységének hasznát.
Kérdőíveivel egy hét alatt csaknem félezer támogató aláírást gyűjtött össze a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület, hogy bebizonyítsa: az egyetemi hallgatók bíznak az érdekvédelmi szervezetben, és egyetértenek annak tiltakozó akcióival, hisz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) nem jó irányba halad a magyar oktatás sorsa.
Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető elnöke szerint a tizenöt kérdést tartalmazó ívek által megszólaltatott diákok mintegy 80 százaléka maga is bekapcsolódna a tüntetésbe. „Tíz megkérdezettből nyolc egyetemista vállalja, hogyha a MOGYE vezetősége nem hagy fel a magyar tagozat következetes visszaszorítási akcióival, és nem hajlandó tiszteletben tartani a tanügyi törvény előírásait, október elsején egy tiltakozó felvonulással és egyhetes ülősztrájkkal kezdi a következő tanévet” – nyilatkozta lapunknak Ádám, aki társaival együtt június 3-ig az egyetemmel szembeni járdán tüntet.
Az RMOGYKE vezetője szerint egy ilyen tömeges akció lényegében a folytatása lenne annak, amit 1990 elején az akkori diákság kezdeményezett. Ádám Valérián emlékeztetett, hogy huszonhat évvel ezelőtt azok a hallgatók is rendkívül bátrak voltak, akik ma az egyetem tanáraiként lebeszélik a magyar hallgatókat az RMOGYKE által szervezett nyilvános tiltakozásról és megpróbálják elhitetni a fiatalokkal, hogy nem is olyan rossz a helyzetük.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Minden korosztálynak szól a Magyarság Háza programsorozata, a nemzeti összetartozás hete
Minden korosztálynak szól a Magyarság Háza programsorozata, a május 30-tól június 4-éig tartó nemzeti összetartozás hete - mondta Csibi Krisztina, az intézmény igazgatója kedden reggel az M1 aktuális csatornán.
"Nemcsak az idősebbeket, hanem a fiatalokat is megpróbáljuk megmozdítani az idei rendezvénnyel, mely egész hetes programsorozattá bővült, nemcsak a Magyarság Házát töltjük meg programokkal, de a Szentháromság teret is birtokba vehetjük" - hangsúlyozta Csibi Krisztina.
A fiatalokat egyébként a Magyarság Háza egész évben várja, különösen sikeres a diákok körében a Mi, magyarok című kiállítás, naponta százával jönnek, eddig több mint 20 ezren látogatták meg - emlékeztetett az igazgató.
Magyarországi és határon túli együttesek, fellépők szerepelnek idén is a programokban: itt lesz többek között a kassai Thália Színház és a magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház.
Hétfőn A megmaradás útjai címmel kezdődik konferencia, kedden pódiumbeszélgetés lesz, melyen a határon túli magyarok képviselőivel találkoznak magyar politikusok, szerdán kultúráról, irodalomról, zenéről társalognak a színpadon, csütörtökön szabadtéri koncert lesz, a szombaton az egész nap a néptáncé, moldvai és gyimesi táncokat lehet tanulni.
Szombat este gálaműsor zárja a rendezvényt, fellép többek között a Kikelet együttes Felvidékről, a Borzsavári zenekar Kárpátaljáról, Szvorák Katalin és Petrás Mária, a műsort Berecz István szerkeszti és vezeti - ismertette Csibi Krisztina, aki idén is több ezer látogatót vár a nemzeti összetartozás hetére.
MTI

Okostáblán a világ (Digitális tanórák a Székely Mikó Kollégiumban)
Iszapvulkánok három dimenzióban, Árpád-kori falu élete néhány perces filmen, művészettörténeti ismeretek évszázados ugrásokkal, tanteremben elvégezhetetlen, de a kémiai és fizikai folyamatok megértését segítő kísérletek láttatása hangosfilm segítségével, interaktív nyelvi játékok és irodalmi barkochbák – csupán néhány felhasználási lehetőség, amit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium okostábláin mutattak be tegnap a sajtó képviselőinek részvételével tartott rendhagyó iskolalátogatáson.
A történet a tavalyelőtti Szent György Napokon kezdődött, amikor a szegedi mozaWeb online platform megalkotói Bihari Béla sepsiszentgyörgyi informatikai szakember és az IT-klaszter közreműködésével tájékoztatót tartottak a háromszéki megyeközpontban az általuk kidolgozott komplex prezentációs oktatási programról és a hozzá tartozó digitális tankönyvekről. A Székely Mikó Kollégium azonnal felismerte a program adta lehetőséget a tananyag sokoldalú, képpel és hanggal illusztrált bemutatására, a helyi önkormányzat pedig 165 ezer lejjel támogatta a hét okostábla beszerzését. Az iskola a budapesti miniszterelnöki hivatal nemzetpolitikáért felelős államtitkárságához fordult a program elindítása érdekében, és a 4,6 millió forintos támogatással Erdélyben elsőként vezette be a mozaBook tankönyvek és okostáblák használatát az oktatásban. A közel négyezer digitális tankönyv kivetíthető, a számítógéphez csatlakoztatható fülek révén különböző programok indíthatóak el általa, a mozaWeb pedig lehetővé teszi, hogy a tanár feladatsorokat, sajátos munkafüzeteket állítson otthon össze, amelyekhez a diákok otthon is hozzáférhetnek.
Kondor Ágota iskolaigazgató szerint, mivel a diákoknak nagy a vizuális éhsége, a digitális csatornán könnyen megszólíthatóak, ezért eredményes a mozaWeb használata. Antal Árpád polgármester úttörő lépésnek tartja a Székely Mikó Kollégium okostáblás óráit, a tegnapi iskolalátogatáson azt mondta: fontos, hogy magyarok vagyunk és szeretjük a szülőföldünket, de az is fontos, hogy versenyképesek legyünk itthon és egész Európában. A Székely Mikó Kollégiumért Alapítvány nevében Keresztes László gratulált a megvalósításhoz.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régiók zarándoklata kicsi pünkösdre
Nemcsak a helybelieket, hanem a szomszédos településekről, a távolabbi kisrégiókból érkezőket, az országban és külföldön élő alsórákosiakat, a magyarországi testvértelepülések – Zugló és a Békés megyei Gádoros – hivatalos küldöttségeinek tagjait is köszöntötte a református templomban tiszteletes Csákány Antal alsórákosi lelkipásztor azon az ünnepi istentiszteleten, amelyen a jobbágyfelszabadítás 168. évfordulójára, a szabadság napjára, a helyiek nyelvén a kicsi pünkösdre emlékeztek.
Visszalapozó Bizonyára kevesebb írott dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként jutott tudomására Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonba, június 20-án az Erdővidékkel szomszédos Alsórákosra érkezett meg az örömhír. Háromszék számon tartja a csernátoni eseményt, de Alsórákos magyarsága ünnepet is ül emlékére, s ezt nevezik ők a szabadság napjának, kicsi pünkösdnek. Idén is méltó módon ünnepelt a Brassó megyei település. Nem számított szabálysértésnek, hogy a délelőtti közös istentisztelet idején a Sükösd– Bethlen-várkastély falainak árnyékában már mulatott a nép, füstöltek a lacikonyhák, sőt, reggelesen bárki megtekinthette a rákosi várplaccon azt a szabadtéri megszemélyesített játékot, amelyen a szabadságnapi eseményeket jelenítette meg a helybeli színjátszó kör Vetési Nándor zenetanár rendezésében.
Alsórákoson a jobbágyság felszabadításának napját mindig megtartják a pünkösd utáni hét hétfőjén, s ezt tették a diktatúra évtizedeiben is. A bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt eljutott Erdélybe, s ez váltotta ki, fokozta a határőri szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A végekre azonban lassabban jutott el a hír, több helyen titokban tartották a földbirtokok uraságai. A főnemesség vagyonharácsolása anyagilag érintette a népet, s emiatt a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait – írja Egyed Ákos történész. A szabad parasztok jobbágysorsba való döntése nagyon régi jelenség, a föld kisajátítása révén ugyanis személyes függésbe kerültek. Lazább volt a szabad jobbágy függése, mint a jórészt rabszolgákból lett örökös jobbágyé. A szabad jobbágynak sem volt földje, s a földesúr joghatósága alá tartozott. Földet, jobbágytelket kapott urától, s azért úrbért fizetett terményben vagy pénzben, tehát robottal tartozott. Az úrbér eltörlését hozták meg az 1848. március 15-ét követő események. A Habsburg-abszolutizmus kénytelen volt elismerni a jobbágyság eltörlését.
Mi is történt a Tepő-hegy alatt?
Áldott emlékezetű dr. Imreh Barna (1908–1982) volt alsórákosi református lelkipásztor sorait idézzük a még mindig kéziratban heverő alsórákosi falumonográfiájából. A szép, tavaszból nyárba hajló hétfőn jó hírre ébredt Alsórákos jobbágy- és zsellérrendű népe. „Pálszegiben, az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából. Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többé tized- és robotkötelezettség. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve, egy emberként indul a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába. Mindenki: magyarok, a mátéfalvi románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Szerszámaikat a templom előtti szádogfának támasztották, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet kicsi pünkösdnek nevezte el, mert úgymond ekkor töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után az öreg fa alatt, fedetlen fővel, térdre hullva tett átok alatt fogadást utódaikra is kötelező erővel, hogy ezt a napot, a szentháromság vasárnapja utáni hétfőt, mint szabadság napját, minden évben megünneplik!”
Háromszéken Csernátonba 1848 áprilisában vitte a robot megszűnésének hírét uzoni Pünkösdi Gergely határőrtiszt, aki a katonarendűek és a jobbágyok jelenlétében hirdette ki. Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartottak székgyűlést, amelyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek. Elhatározták a határőr-katonaság kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést. A fejlemények a május 30-án tartott népgyűlésen tetőztek, amikor Végh Ábrahám százados Csernátonban 257 nemzetőrt toborzott, hogy ellenállhasson a mozgalomnak. Még ma is ismert a nép körében – tájékoztatott Haszmann Pál nyugalmazott muzeológus – az „egrecírplacc”, ahol gyakorlatoztak.
A főnemesség vagyonharácsolása tűrhetetlenné vált, s a pórnép megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vert a nép, és kezdték visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván és Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtották a marhacsordát. Határőri mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdőt foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró telkét. A katonaság mozgalmai egyfajta jobbágymegmozdulásokká alakultak. A nemesség védekezésképpen nemzetőrséget szervezett. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, és ingerelte az úrbéreseket. Torján a dühöngő katonaság agyonveréssel fenyegette a jobbágyokat. A zsellérek lakta Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztásáról, felparcellázták az irtványföldeket. Az alsórákosi Bethlen família sem képezhetett kivételt, de hogy magatartásáról maradtak-e fenn bizonyítékok, arról nincsen tudomásunk.
Protestáns zarándoklattá vált a kicsi pünkösd
Aki szabadnak hiszi magát, és mégsem az, nem más, mint a tudatlan szabadság áldozata. Goethe-idézettel kezdte ünnepi igemagyarázatát Csákány Antal zabolai származású lelkipásztor. Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (5:13–15) alapján értelmezte a szabadság fogalmát. „Egyféleképpen hasonlóak vagyunk mi is a rabszolgákhoz – mondta –, igazi szabadságra van szükségünk, isteni szabadságra. Minél jobban akarjuk a teljes szabadságot, annál inkább belegabalyodunk abba, akárcsak a pók hálójába az áldozat. A szabadsággal ugyanis tudni kell élni. Nem elég ünnepelni, a jézusi szabadság alapján kell élnünk, mérhetetlen összefogásban, egymással szembeni szeretetben.”
Az ünnepelt eseményhez igazodott a gazdag templomi műsor. A helybeli református vegyes kar a Szózattal nyitott, a gyerek- és ifjúsági kórus a kicsi pünkösdről született számot adta elő, vezényelt Vetési Nándor zenetanár. Gáspár Gizella helybeli óvónő kis ovisai – az aranytartalék – a messzi időbe viszik majd előre a betanult negyvennyolcas és Kossuth-nótákat – szentül hitte a hallgatóság. Pál Balázs elemista kisfiú nagy átéléssel énekelte a székely himnuszt. Az ünnepség immár hagyományos résztvevőjeként lépett fel a baróti Zathureczky-kórus és a Csíkszeredában tanuló moldvai csángók furulyával kísért dalcsoportja az általuk csángó himnusznak nevezett énekkel és csángó népdalokkal. Hunyadi Péter – aki magyarországi ösztöndíjasként már kilenc hónapja a helyi közművelődés önkéntes közkatonája – a kuruc szabadságharchoz kötődő nótákat adott elő kobzán. Ünnepi köszöntőbeszédet mondott Lukács Vencel csíkszeredai magyar konzul és Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke. Az ünneplők serege a templom előtti öreg hárs alá gyülekezett most is, szólt a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegyesület zenekara és Zsigmond István, mint annyiszor a lepergett évtizedek alatt, elszavalta a szabadság napjáról írt saját versét. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a helyi gyökerekkel rendelkező Antal István parlamenti képviselő, nagytiszteletű Török István szomszédos olthévízi lelkész, a Sepsi- Barcasági Unitárius Egyházkör esperese.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közösségi összefogással megújult a szabadfalui Petőfi-emlékmű
A bánsági magyarok, magánszemélyek és magyar vállalkozók adományaiból sikerült felújítani a szabadfalui Petőfi-emlékművet. Az avatóünnepségre május 31-én délután 6 órától kerül sor Temesvár–Szabadfalun, amelyre a szervezők nagy szeretettel elvárnak minden bánsági magyart.
„Példás közösségi összefogásnak az eredménye, hogy célegyenesbe érkezett a Temesvár–Szabadfalu-i Petőfi-emlékműnek a felújítása – nyilatkozta Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője. – Az elmúlt évek során a bánsági magyarok, magánszemélyek, magyar cégek hozzájárultak a Temes megyei RMDSZ kezdeményezéséhez, amit még 2014-ben indítottunk el, és amely által felkértük a temesváriakat, a bánságiakat arra, hogy közös erővel közösségi összefogás által újítsuk fel a Petőfi-emlékművet. Ez az emlékmű a XX. század elején is közösségi összefogásból épült fel.” Molnár Zsolt szerint a Petőfi-emlékmű restaurálása fényes bizonyítéka annak, hogy a XXI. században a bánsági magyarság képes az összefogásra, ha magyar ügyről, közös ügyről van szó, és képes együtt megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyek a közös ügyünket szolgálják.
„Maga a felújítás nem azért tartott ilyen sokáig, mert nem volt meg rá a pénz vagy nem volt vállalkozó a kivitelezésre – nyilatkozta lapunknak Molnár Zsolt – azért tartott ennyit, mert a polgármesteri hivatal bürokratikus útvesztőjében ez a projekt nagyon elveszett. Több mint egy évet vártunk arra, hogy a polgármesteri hivatal kiadja számunkra a Petőfi park telekkönyvi kivonatát, amely alapján el tudtuk indítani a munkálatokat.” Az engedélyek kiváltása során az is gondot okozott, hogy a műemlék felújítása adományok, közösségi összefogás által valósult meg. „Ilyenre példa nem volt az utóbbi időben Temesváron, és sajnos a jó példák hiánya bürokratikus akadállyá vált, a közhivatalnokok nem tudták hogyan kezelni ezt a kérdést. Szerencsére sikerült végül mindenkivel megértetni, hogy a bánsági magyar közösségnek ez egy olyan óhaja, amit saját erőből, összefogás által kíván megvalósítani!” – nyilatkozta Molnár Zsolt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

XXL méretű lett a XXI. Nemzetközi Néptáncfesztivál
A szamosújvári Nemzetközi Néptáncfesztivál tavalyi, jubileumi kiadásán a Téka szervező csapata elsütötte azt a poént, miszerint a XX. után az XXL fesztivál következik, nem sejtve, hogy ez be is következik: idén több mint ezren ¬léptek színpadra a szamosújvári Téka Alapítvány által szervezett rendezvényen. Május végén a város főtere két napra ismét a magyaroké lett, szólt a zene, népviseletbe öltözött kicsik és nagyok jöttek-mentek a standok körül, a kézműves foglakozásokon.
Az első vendégek már csütörtök este megérkeztek, az abai Sárvíz Művészeti Iskola iszkaszentgyörgyi tagozatának diákjai, illetve a szabadkai (Szerbia) Tálentum néptáncegyüttes személyében. Ők pénteken délelőtt a környéken kirándultak, péntek délután pedig már fel is léptek a főtéri szabadtéri színpadon. A pénteki program egyébként a legkisebbek számára rendezett Prücskök játszóházzal indult, melyet ez alkalommal Kiss Zsolt és Tálas Ági vezetett, a talpalávalót pedig az Ördöngös zenekar húzta.
A főtéri színpadon délután 6-tól a fent említett csapatok mellett a szentgáloskéri citerazenekar és az enyingi táncosok léptek fel, továbbá citerások Magyarországról, a Yarista-Krupitsa együttes Fehéroroszországból, az iklódi Dansatorii de pe Someş néptáncegyüttes, a csíkszentdomokosi Kékice, illetve a házigazda Kaláka és Rozmaring együttesek. Az estet hajnalig tartó táncház zárta.
FODOR EMŐKE
Szabadság (Kolozsvár)

Filmvilág
A két hírnek látszólag semmi köze nincs egymáshoz, pedig nagyon is van: túl azon, hogy majdnem egy időben történt a híreket szállító két esemény, lényegük, mindennapjaink tragikomikus valóságának élethű leképzése kísértetiesen hasonlít egymásra.
A jó hír, hogy Cristian Mungiu a néhány éve elnyert Aranypálma, majd egy forgatókönyvért járó nagydíj után vasárnap este megosztva a legjobb rendező díját kapta, Érettségi című filmjéért. Az ellendrukkerek által is felsőfokokban emlegetett mozi lényege, hogy a korrupciót alapvetően elutasító kisvárosi orvosnak miféle trükközésekbe kell kezdenie lánya színjeles érettségijéért, mivel csak így tanulhat tovább Angliában. A helyzetet mindenki jól ismeri: ha gyermekéről van szó, sok szülő hajmeresztőnél hajmeresztőbb okokat képes elősorolni csemetéje érdemjegyének érdemtelen feltupírozása érdekében.
A másik eset a közelmúlt legnagyobb viharját kavaró, a hatástalanság határáig felhígított kórházi fertőtlenítőszereket forgalmazó vállalat tulajdonosának enyhén szólva gyanús halála. Futótűzként terjedtek a feltételezések, a harmadrangú krimik forgatókönyveit túlszárnyaló összeesküvés-elméletek, szakértő rendőrök és ügyvédek vitatkoztak a bulvársajtó nézőpontjától sem idegenkedő újságírókkal, de természetesen – vagy szerencsére! – egyértelmű következtetésre – még – nem jutottak.
Tény, hogy minden körülmény gyanús: a nyílegyenes, sík terepen történt, felismerhetetlenségig összeroncsolt arc, amit a már régebben elvált feleség azonosított az öltözék alapján; a különböző ügyletei miatt sokak által kétes egyéniségnek tartott képviselő felvetett gyanúja, hogy a titkosszolgálatok követési módszerei okozták volna a balesetet; a kórházon belüli fertőzésben meghaltak ügyében már világossá vált bűnössége ellenére miért száguldozhatott szabadon a későbbi áldozat stb.
Egy biztos: hazai közéletünk olyan, hogy egyszerűen semmit nem tudunk igaznak, sunyiság nélkülinek elfogadni. Ennek az esetnek is bármi legyen a hivatalos megoldása, még nagyon sokáig fennáll majd a gyanú, hogy öngyilkos lett, megölték, vígan él valahol a megkötött vádalku nyomán – nyilvánosan semmiképp sem fog tudni vallomást tenni. A forgatókönyv sem kap majd semmiféle díjat, mert akármely lehetséges változatot már nagyon sokszor eljátszották.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Az ügyeskedések rendszere
Égetően aktuális problémát választott új filmje témájául Cristian Mungiu filmrendező, akit Érettségi (Bacalaureat) című alkotásáért vasárnap este a legjobb rendezőnek járó – megosztott – díjjal tüntettek ki a cannes-i filmfesztivált záró gálán.
A Románia nagyvárosaiban a cannes-i premierrel egyszerre, csütörtök este bemutatott film alapvetően az érettségi vizsga körül az elmúlt években kialakuló botrányokra épül, Mungiu azonban ennél jóval tovább ment, és emellett az egészségügyi és az igazságügyi rendszer visszásságait is érintette, sőt a néző még egy széthulló házasságba is betekintést nyer. A Bacalaureat ennek ellenére közel sem túlzsúfolt, egy pillanatig sem tűnik úgy, hogy túl sokat akar elmondani, Mungiu az egyes történetszálakat nem szájbarágósan meséli el, hanem rendkívül finoman érzékeltetve villantja fel ezeket.
A történet főszereplője dr. Romeo Aldea (Adrian Titieni), egy Brassó megyei kisvárosban élő orvos, akinek egyetlen gyermeke, Eliza (Maria Drăguş) éppen érettségizik. A lányt azonban fényes nappal megtámadják az iskola közelében, kést szorítanak a torkához, és ugyan a férfinak nem sikerül őt megerőszakolnia, Eliza számára mégis óriási traumát okoz az eset, ami miatt már nem igazán tud hátralévő vizsgáira koncentrálni. Csakhogy az érettségin elért eredménytől függ, hogy az egyébként kiváló tanulót felveszik-e egy angliai egyetemre, ezért beindul a romániai nézők által talán túl jól ismert szívességspirál, ami nem is igazán az egymás zsebébe csúsztatott borítékokról, hanem az ismerősök ismerőseiről, az esti magánlátogatásokról és a baráti hátbaveregetésekről szól. Az angliai továbbtanulást egyébként sokkal inkább a lány szülei, azaz inkább apja szeretné, akinek legfőbb célja, hogy Elizának ne kelljen abban a kilátástalan, az „ügyeskedő" életformát ösztönző közegben leélnie életét, amiben a férfi és felesége kénytelen boldogulni, mióta '91-ben a változás reményében hazatértek, de rá kellett jönniük, hogy „alapvetően semmi nem változott".
Noha elsőre úgy tűnhet, hogy egy uralkodó, a lányát elnyomó és akaratát figyelmen kívül hagyó apával állunk szemben, hogy a film egy olyan szülőről fog szólni, aki saját mulasztásait lányán keresztül akarja pótolni, a Bacalaureat fokozatosan cáfolja ezt. A hálapénzt visszautasító, a szívességet nehezen kérő orvos karakterét egyre jobban megismerve tettei indokolttá és érthetővé válnak, megértjük, hogy ő valóban a rendszer áldozata. Közben pedig házassága széthullásának is tanúi lehetünk: ezt a történetszálat ugyan időbeli korlátok miatt nem bontották ki részletesen, de a kanapén alvó apa és a betegeskedő, fejfájós anya karakterén keresztül is belátást kapunk abba, hogy mi mindenre képes a gyermeke jobb jövőjében hinni akaró szülő. Dr. Aldea például maga is belesodródik a szívességspirálba, amitől mindig is ódzkodott, lányának pedig már csak egy álbölcsességgel tudja ezt megmagyarázni: „Az életben vagy győztes vagy vesztes vagy."
Cristian Mungiu a 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile) című – a 2007-es cannes-i filmfesztiválon Aranypálmát nyert – filmje után a Bacalaureatban is fájdalmasan pontos képet fest az elnyomó, a tisztességtelenséget kiprovokáló rendszerről, ezúttal azonban nem a kommunizmust, hanem 2016 Romániájának elnyomó rendszerét veszi górcső alá. Ezt egyrészt a közeg pontos lefestésével éri el, mindannyiunk számára ismerősek ugyanis a rogyadozó tömbházak vagy a régi bútorokkal berendezett földszinti lakások, ahol a törött ablakot kartonnal „javítják meg". A szívességspirálban részt vevő karakterek – a munka közben elszundító rendőrtől kezdve a májproblémával küzdő tanfelügyelőn át a puccos, „kizárólag tisztességes pénzből kicicomázott" lakásban élő iskolaigazgatóig – révén ugyanakkor a javíthatatlannak tűnő rendszer intézményes alkotóelemeibe is betekintést nyerünk.
A moralizáló szájbarágás helyett viszont Mungiu csak a legszükségesebbeket mutatja meg, elejtett mondatokból, keserédesen viccelődő utalásokból érzünk rá a lényegre. A feszes, egy fölösleges mondatot sem tartalmazó forgatókönyv mellett a kiváló színészi alakítások is erősítik a filmet. A karakterek hitelesek, akiknek a tragédiája éppen az, hogy ebben a közegben – ellentétben azzal, amit dr. Aldea mond a lányának – valójában egyszerre győztesek és vesztesek.
Érettségi (Bacalaureat – román dráma, 128 perc, 2016). Rendezte és írta: Cristian Mungiu.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Hatodszorra zajlik Szociológus Napok Kolozsváron
Kétnapos programmal jelentkezik a 6. Szociológus Napok. A BBTE Magyar Nyelvű Szociológia és Szociális Munkásképző Intézet és a Max Weber Szociológiai Szakkolégium által szervezett eseménysorozat romakutatás, férfikutatás, törzsi társadalmak témában jelentkezik idén.
Csütörtökön Illyés Szabolcs 17 órától roma vallási közösségek antropológiai vizsgálatának módszertani kérdéseiről tart előadást, 16 órától Horváth István ismerteti a romániai szegregált roma közösségek helyzetét. Fél 9-től Horváth István, Pásztor Gyöngyi, Péter László, Veres Valér, Rat Cristina, Kiss Tamás, Bartha Zsuzsanna és Bodó Izabella beszélgetnek a hazai romakutatásokról.
Pénteken 16 órától diákok tartanak előadásokat illetve kutatási beszámolók hangzanak el, 18 órától Hadas Miklós, a Corvinus Egyetem munkatársa tart előadást A vulkán megszelídítése. Adalékok a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálatához címmel. Fél 8-tól Turóczi Ildikó számol be kameruni tapasztalatairól, ahol a hagyományos és modern gyógyászatot kutatta.
A programok a Szociológia Tanszék Dostoievski utcai épületében zajlanak.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Az irodalom addig él, amíg olvasunk
Az irodalomról általában, olvasási szokásokról is beszélt az előadó, aki nem mellékesen néhány jó könyvet is ajánlott.
Kevesen voltak kíváncsiak az irodalomról szóló beszélgetésre kedden délután, pedig érdekes dolgokat mondott az előadó. Dr. Tapodi Zsuzsa, a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szatmári származású irodalomtanára azzal indította a G. Caféban tartott előadást, hogy három fiú édesanyjaként és irodalomtanárnőként felmérte azt, hogy ha valaki a Harry Potter világával találkozott, ami az olvasást illeti, utána nagyon nehéz visszaterelni a realista irodalomra.
A technikai eszközökhöz, a nagyon felgyorsult világhoz szokott fiatalokra nem feltétlenül hat már az irodalom, óriási százalékukat csak a fantasy érdekli, mást nem nagyon olvasnak.
Kivételek persze mindig vannak, de az irodalom azért is van hátrányban a nagy információáradattal szemben, mert az igazi, jó művek nem adják magukat egyből, nem lehet gyorsan végig lapozni rajtuk. A tanárnő többször is Júlio Cortázar Az összefüggő parkok című írásával, valamint Bulgakov Mester és Margaritájával példálózott, illetve többször is említette Milorad Pavic Kazár szótárát.
Beszélt az egyetemen tanárként szerzett tapasztalatairól, illetve több kortárs könyvet is ajánlott a jelenlevőknek – Tompa Andrea két kötetét (A hóhér háza, Fejtől s lábtól), Marina Sztyepanova eddigi főművét (Lazar asszonyai), illetve a szerbiai magyar író, Böndör Pál Bender és Tsa. című köteteiről beszélt részletesebben, kedvet csinálva azok elolvasására.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Ezüst Akadémia: évzáró telt ház előtt
Minden alkalommal telt ház előtt tartottak előadást az Ezüst Akadémia meghívott előadói Csíkszeredában. Az idősebb korosztálynak szóló oktatási program hivatalosan szerdán zárult a Csíki Moziban.
Az Ezüst Akadémia szerdai hivatalos záróeseményén Dávid László egyetemi rektor a Csíki Moziban – telt ház előtt – kiemelte: egy jól működő társadalomban nem hősökre van szükség, hanem jó ötletekre, ilyen volt az Ezüst Akadémia. Makó Zoltán, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánja szerint a számmisztika úgy tartja, hogy 2016 a lezárás éve, „de minden lezárás valami új kezdetét jelenti.” Magyarország Csíkszereda Főkonzulátusa részéről Csige Sándor vezető konzul mondott beszédet. Szerinte az Ezüst Akadémia „aranyat ér”, mintegy érzékeltetve az előadássorozat értékét.
Az Ezüst Akadémia ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, de csak ebben a tanévben sikerült megvalósítani a Kaposvári Egyetem mintájára. Főleg a csíkszeredai és környékbeli településeken élő, 50 év fölöttieknek szólt, akik kéthetente ingyenesen vehettek részt az előadásokon november 4. és május 25. között a Sapientia egyetem épületében. Az oktatási programra több mint 250 személy jelentkezett be, közülük kétszázan rendszeresen látogatták az előadásokat. Összesen 14 előadást hallgattak meg a résztvevők. A szervezők olyan szakembereket hívtak, akik saját szakterületükön ismertek és elismertek. Voltak előadások a jelen problémáiról – például a migrációról –, de pszichológiai témákról is beszéltek, például a gyász feldolgozásáról és a nagyszülők szerepéről a családban. Előadásokat tartottak többek között gyógyfüvekről, teákról, természetes módszerekről és az egészséges táplálkozásról is. Jogi kérdésekre is próbáltak válaszokat adni, például arra, hogy hogyan működik a családban az örökösödés, a hagyaték és az átutalások. Egy alkalom egy óra előadásból és egy egy óra beszélgetésből állt. A tanévzáró ünnepségen díszoklevelet kaptak azok, akik a 14-ből legalább 10 előadáson részt vettek, a többiek pedig emlékoklevélben részesültek.
A szervezők elmondása szerint a résztvevők minden alkalom végén hosszas tapssal köszönték meg az előadást. „Nagyon sokan szeretnék, hogy a program a jövő tanévben is folytatódjon. Olyan is akadt, aki már most el volt keseredve, hogy vége, mások pedig megköszönték, hogy megszerveztük ezt a programot, hiszen kisegítették őket a téli depresszióból, és így találtak elfoglaltságot maguknak. Sokan egyedül laknak már, nem mennek sehová, ez a program lehetőséget nyújtott arra, hogy kimozdulhassanak” – nyilatkozta megkeresésünkre Csíki Adél, az egyetem kommunikációért felelős munkatársa.
Mint megtudtuk, a tagoknak március 6-án tavaszi bált is rendeztek az egyetemen. Továbbá lesz egy kirándulás a Gyimesekbe július 4-én, amelyen gyógynövény-gyűjtögetéssel foglalkoznak majd. Erre már több mint százan jelentkeztek.
A szervezők szeretnék a következő tanévtől újból meghirdetni a programsorozatot. „Az érdeklődésre való tekintettel mindenképp szeretnénk folytatni. Amennyiben lehetőség lesz rá, augusztusban meghirdetjük, és ismét lehet jelentkezni majd” – tudtuk meg Csíki Adéltól.
Tizennégy előadás Macalik Ernő: Egészségünk a természet erőforrásaiból Székely János: Jogi kérdések, válaszok, megoldások a családban Dr. Tar Gyöngyi: Szépkor = öregkor Dr. Csapó János: A funkcionális és egészséges élelmiszerek Dr. Gundel János: Bor a régi szakácskönyvekben Kisné Portik Irén: A húsvéti tojások pogány üzenete Burista Csilla: A kertészkedés Dr. Görög Ilona: A nagyszülők szerepe a családban Dr. Kassay János: Székelyföld érdekességei Dr. Bodó Julianna: Székelyföldi fiatalok külföldi munkavállalása Dr. Gundel János: Egészséges és/vagy modern táplálkozás/gasztronómia Tankóné Péter Mária: A székelyruha-viselet Dr. Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a nyugat Dr. Varró Éva: Elengedés és gyász
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Gyulára érkezik az aradi múzeum ’49-es tárlata
Peter Hügel, az Aradi Múzeumkomplexum igazgatója tette tiszteletét a minap Gyulán, az Almásy-kastélyban. Jövetelének elsődleges célja volt, hogy az 1848–1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz köthető ereklyéket bemutató időszaki kiállítást készítse elő. A kulturális, történelmi, turisztikai és természetesen diplomáciai értelemben is nyomatékkal bíró tárlat októbertől lesz megtekinthető.
– Az 1848–1849-es gyűjtemény legreprezentatívabb műtárgyait felvonultató tárlat októberben nyílik majd meg az Almásy-kastély emeletén, ahol az aradi várbörtönnél 1849. október 6-án kivégzett tábornokok személyes tárgyaiból látható majd egy unikális válogatás – ismertette Peter Hügel. Hozzátette: ezt a szelekciót fogják kiegészíteni a forradalom idejéből fennmaradt lőfegyverek.
– Miért fontos, mitől igazán hangsúlyos az októberben bemutatandó tárlat?
– Az emberi közösségek, kisebb-nagyobb csoportok, nemzetiségek közti egyetértés alapja racionális, előfeltétele egymás kölcsönös megismerése. Erre a lehetőségre vagy nyitottak vagyunk, vagy elzárkózunk előle, vagy akarjuk, elfogadjuk, vagy nem. Az Aradi Kultúrpalotában megtekinthető állandó kiállítást azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy a valós történelmet ismertessük meg a látogatókkal. Gyulára azért hozzuk el örömmel a relikviákat, mert tudjuk, történelmi értékük mellett érzelmi vonatkozásuk is páratlanul fontos magyar testvéreink számára. Amikor átvettem az intézmény igazgatását, megértettem, ezt a gyűjteményt nem engedhetjük elveszni, sőt, feladatunk értelmes tálalásban mielőbb közönség elé vinni, mindazokkal a sorsfordító emberi történetekkel együtt, amelyek hozzá kötődnek, és amelyek személy szerint engem is nagyon megérintettek. Ezen benyomásomra vezethető vissza intézményünk mottója is, a Touching History, magyarán és egyértelműen: A történelem, amely megérint.
– Milyen további együttműködési lehetőségek adódhatnak?
– Többszintű együttműködést is tervezhetünk. A legnyilvánvalóbb az lenne, ha ez múzeumi téren valósulna meg. Az aradi közgyűjtemény anyaga rendkívül gazdag, hisz az 1848-49-es ereklyék mellett szenzációs a régészeti tárgykollekciónk, és itt főként azokra a lelet-együttesekre hívnám fel a figyelmet, amelyek a legutóbbi autópálya-építések alkalmával kezdeményezett ásatásokon kerültek felszínre.A művészeti gyűjteményünknek szintén sok a magyar vonatkozása, hisz számos nagybányai festő munkája található meg nálunk, legtöbbjüket örömmel nézném meg az Almásy-kastély időszakos kiállítóterében is. Természetesen nem csupán mi fogunk megjelenni a gyulai színtéren, hisz az aradi lakosságnak is dolga lesz Gyulán, olyan értelemben, hogy érdemes lesz eljönniük ide, mert bőven van miből szemezgetniük, van mit megnézniük. Hírét fogom vinni a látogatóközpontnak.
– Milyen a kapcsolatuk a magyarországi, környékbeli múzeumokkal, kiállítóhelyekkel?
– Remek kapcsolatokat ápolunk a kelet-magyarországi múzeumokkal, a békéscsabaival és a szegedivel, számos közös projektben vettünk részt. A legismertebb talán épp az 1848-49-es gyűjtemény tudományos feldolgozása, amelyben a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum is partnerünk volt. Együttes erővel hoztunk létre egy nagyon könnyen használható digitális adatbázist, a hajdani ereklyemúzeum tárgyainak jelentős hányadát pedig restauráltattuk.
– Végül pedig, mi a véleménye a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontról?
– Csillagos ötös!
A kiállítási darabok kiválasztása, a tárlat szakmai előkészítése megkezdődött. Az idén októberben nyíló, egyedülálló kiállítás részleteiről (ami Magyarországon eddig be nem mutatott tárgyakat hoz Gyulára) egy későbbi időpontban, sajtótájékoztató keretében adunk tájékoztatást.
Fábián Tamás, Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Agresszív kampány Biharban – Visszaélésekre panaszkodik az EMNP
Visszaélésekre panaszkodik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete a kampányidőszakban, Csomortányi István megyei elnök szerint „egyik súlyosabb, mint a másik”.
A néppárt megyei tanácsosi jelöltlistáját vezető Csomortányi szerdai sajtótájékoztatóján elmondta, helyenként már erőszakosságba torkollt a riválisok agresszív kampánya, például Monospetriben önkéntesüket veréssel fenyegették. „Magyar nyelven szidalmazták, ezért feltételezhetően nem PSD-s vagy PNL-s aktivisták voltak” – tette hozzá. Kifejtette, az ügyben nem fordultak a rendőrséghez, mert épp a helyi rendőr „kísérte ki" önkéntesüket a falu szélére, arra kérve, hogy ne menjen vissza. „A rendőrség négy évvel ezelőtt sem tett sokat" – magyarázta a politikus.
Csomortányi arra már korábban is panaszkodott, hogy az RMDSZ-es önkormányzatok – a törvényt figyelmen kívül hagyva – kampányidőszakra időzítették a falunapokat és különböző civil rendezvényeken népszerűsítik jelöltjeiket. „Iskolákban és templomokban kampányolnak, miközben az EMNP a kultúrházakat sem használhatja, hogy fórumot szervezzen” – panaszolta. Nagyváradon korábban a Szacsvay István Általános Iskolában osztogattak az RMDSZ polgármesterjelöltjét, Huszár Istvánt népszerűsítő magyar kártyákat, de Pásztor Gabriella igazgató szerint azok még a kampányidőszak előtt kerültek a gyerekekhez. Huszár a sajtónak azt nyilatkozta, nem volt tudomása arról, hogy a kampánykártyák diákokhoz kerültek.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)