Az RMDSZ feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál
„Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához érkezett lakossági észrevétel alapján feljelentést tett a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, amely írásban rögzíti, hogy az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, ez pedig megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést” – nyilatkozta ma délben Kovács Péter főtitkár.
„Az RMDSZ, mint a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szövetsége kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a diszkriminatív megnyilvánulásokra, és felszólítja a Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a 137/2000-es Kormányrendelet alapján szankcionálja az említett hatóságot”- jelentette ki a főtitkár, majd hozzátette: „a betegek jogairól szóló 2003/46-os törvény kimondja, hogy a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegnek jogában áll, hogy tiszteletteljes nyelvezeten, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.”
Az RMDSZ főtitkára szerint a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mintájára semmibe veszi a 2011/1-es oktatási törvényt, hiszen nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését.
erdon.ro

Diszkriminálásra biztatják Bukarestből a MOGYE-t
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálata feljelentést tett a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) ellen, mert lakossági észrevétel alapján tudomására jutott, hogy a hatóság a magyar nyelvű gyakorlati orvosképzés ellehetetlenítésére szólítja fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE).
Az ARACIS orvostudományi szaktestülete a felsőoktatási intézmény megkeresésére még áprilisban átiratot küldött a MOGYE-nek, amelyben fekete-fehéren leszögezi: „Kizárólag román nyelven történik az orvosképzésnek minden olyan formája, amely során az egyetemi hallgatóknak és a pácienseknek kommunikálniuk kell egymással. Következtetésképpen a hallgatók klinikai gyakorlata kizárólag románul zajlik”.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint az ARACIS állásfoglalása megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést. A politikus pénteken elmondta, az RMDSZ kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a diszkriminatív megnyilvánulásokra, ezért felszólítja az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, és szankcionálja az említett hatóságot.
A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a betegek jogairól szóló 2003/46-os törvény szerint a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegeknek jogában áll, hogy tiszteletteljes nyelvezeten, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.
Az RMDSZ főtitkára szerint a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mintájára semmibe veszi a 2011/1-es oktatási törvényt, hiszen nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelven történő tanulását és szakmai fejlődését.
maszol.ro

Csökkenő közösségek a Székelyföldön és Partiumban
A Székelyföldön és a Partiumban egyaránt csökkent a magyarság száma a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint.
Kizárja a csalás lehetőségét a végleges népszámlálási adatok kapcsán Lőrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal munkatársa, aki szerint a személyi számok használata ezt nem teszi lehetővé. Mint arról beszámoltunk, a csütörtökön bemutatott, végleges népszámlálási eredményeket számos szakember megkérdőjelezte, úgy vélve, gyanúra ad okot az a tény, hogy a februári részleges adatokhoz képest 1,1 millióval nőtt a lakosság száma, meghaladva a 20 milliós lélektani határt.
Lőrinczi Ferenc a Krónikának elmondta, a 2011 októberi népszámlálási adatokat kiegészítették, az otthon talált és nyilvántartásba vett személyek számához hozzáadták azokat, akikre úgy bukkantak rá, hogy a lakossági nyilvántartó passzív adatbázisát összevetették a pénzügy, az egészségügy, a nyugdíjpénztár és a munkaügy aktív adatbázisaival. A személyi számok alapján országos szinten közel 1,2 millióval nőtt ily módon a lakosság száma, magyarázta az illetékes. Lőrinczi Ferenc arra is rámutatott, hogy a nemzetiségek százalékarányát nem a végleges, már kiegészített adatból számolják, csak azokat veszik figyelembe, akik a számlálóbiztosnak nyilatkoztak nemzetiségükről.
A végleges adatok szerint Kovászna megyében a lakosság 73,7 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 22,1 százalék a román és 4,1 a roma nemzetiségűek aránya. Illés Andrea, a megyei statisztikai hivatal igazgatója elmondta, a 2002-es cenzus adataihoz viszonyítva 0,1 százalékkal csökkent a magyarok, valamint 1,2 százalékkal a románok aránya, viszont másfélszeresére nőtt a romáké. Ezek 75,3 százaléka magyar ajkú, míg 24,6 százalék azt vallotta, román az anyanyelve, mindössze 0,3 százalékuk beszéli a romani nyelvet.
Kevesebb városlakó Háromszéken
A két népszámlálás között 5,5 százalékkal, 12 270 személlyel csökkent a megye lakossága. Kovászna megye a 2011 októberi népszámlálás idején 210 177 stabil lakossal rendelkezett, a lakosság 50,8 százaléka nő, közölték pénteken a megyei statisztikai hivatal munkatársai. Továbbra is Kovászna az ország legkisebb megyéje, a térség legnagyobb városa Sepsiszentgyörgy 56 006 lakossal, Kézdivásárhely 18 491, Kovászna 10 114, Barót 8672, míg Bodzaforduló 7528 lakossal rendelkezik.
A községek közül Zágon a legnagyobb 5282 lakossal, a legkisebb Dálnok, ahol 957-en laknak. Illés Andrea arra hívta fel a figyelmet, hogy a két népszámlálás között megfordult a városon és falvakon lakók aránya, 2002-ben a háromszékiek 49,7 százaléka lakott vidéken, 2011-ben már 52 százalékuk élt falun. A népességfogyás leginkább városon érhető tetten, a romák által lakott falvakban, valamint a városokhoz közeli településeken nőtt a lakosság száma, így például növekedés észlelhető Előpatakon, Árkoson, Bölönben, Hídvégen és Illyefalván is.
A cenzus során az is kiderült, hogy elöregedőben a megye lakossága: több mint felét a 25 és 64 év közöttiek teszik ki, a kiskorúak (0–14 év közöttiek) aránya 17,5 százalék, a fiataloké (15–24 év) 12 százalék. A népszámlálás adatai szerint a háromszékiek 46,2 százaléka házas, de szinte ugyanekkora (41%) azok száma, akik soha nem éltek házasságban, több mint tízezren élnek élettársi kapcsolatban.
Több a roma Hargita megyében
Nőtt a lakosság száma Hargita megyében a 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint, a magyarság számaránya 85,21, a románságé 12,96 százalék. Abos Maria Elena, a Hargita megyei statisztikai hivatal vezetője pénteken elmondta, a népszámlálás időszakában a megye lakossága 310 867 főt számlált, közülük 157 295 (50,6%) volt nő. A 2002-es cenzushoz képest a megye lakossága 15 355-tel csökkent.
A legnépesebb települések: Csíkszereda (38 966 fő), Székelyudvarhely (34 257), Gyergyószentmiklós (18 377). A községek közül a legtöbben Parajdon (6502), Gyergyóremetén (6165), Korondon (6135), Csíkszentdomokoson (6110), a legkevesebben Székelyderzsen (1036) és Kányádon (1193) laknak. A hargitaiak 42,6 százaléka városon él. Korcsoportonkénti eloszlás szerint a megye lakosságának 17,07 százaléka 0–14 év közötti, 12,24 százaléka 15–24 éves, 55,28 százaléka 25 és 64 év közötti, 15,41 százaléka pedig betöltötte 65. életévét.
A nemzetiségre vonatkozó kérdésre 302 435-en válaszoltak, közülük 85,21 százalék magyarnak (257 707), 12,96 százalék románnak (39 196), 1,76 százalék (5326) cigánynak vallotta magát. A 2002-es cenzushoz képest növekedett a roma lakosság aránya (1,18%-ról 1,76%-ra), csökkent viszont a románok számaránya (14,06%-ról 12,96%-ra). Az anyanyelvre vonatkozó kérdésre 302 448-an válaszoltak, közülük 86,43 százalék magyar, 13,15 román anyanyelvűnek vallotta magát.
Magyar térvesztés Maros megyében
A statisztikai adatok szerint 1990 után Maros megye lakossága népszámlálásonként 30–30 ezerrel csökkent. Míg az 1992-es cenzus alkalmával 610 ezren lakták a megyét, 2002-ben már csak 580 ezren éltek a térségben, 2011-re ez a szám 550 ezerre apadt. A megyében nemcsak a magyarság száma, de az aránya is csökkent a 2002-es népszámlálás adataihoz képest. Míg egy évtizeddel korábban a lakosság 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, jelenleg mindössze 38,1 százaléka mondta magát annak.
Hasonló helyzetben van a térség románsága is, amely 53,3 százalékról 52,6 százalékra apadt. Míg a valamikor jelentős szász és zsidó lakossággal rendelkező megyében már csak 1478-an (0,3 százalék) jelölték meg nemzetiségükként a németet és 86-on zsidót, a cigányság közel 47 ezerre gyarapodott, ami arányaiban is szinte két százalékkal több a 2002-ben regisztrált adatokhoz képest. A roma lakosság aránya a két népszámlálás között 7 százalékról 8,9-re nőtt, ezzel Maros megye országos első helyre került.
A magyarság térvesztése a megye összes városában tetten érhető. A 134 ezer lakóval rendelkező Marosvásárhelyen már csak 57 532 magyar (42,8 százalék) él a korábbi 70 108-hoz (46,7 százalék) képest. Szászrégenben 28,8 százalékról 24,8-ra, Segesváron 18,4-ről 16,5-re, Dicsőszentmártonban 17,7-ről 14,3-ra, Marosludason 25,2-ről 23,2-re csökkent a magyarok száma.
A statisztikai hivatal adatai szerint a 2002-ben még a megye legmagyarabb városának számító Szovátán is 90,1-ről 87,6-ra apadt a magyar közösség. Hasonló a tendencia Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön is, ahol 84 százalékról 80,1-re, illetve 75,5 százalékról 73-ra csökkent a magyarság aránya. A megye legnagyobb községei továbbra is a Marosvásárhellyel összenőtt, vegyes lakosságú Marosszentgyörgy (9304) és Marosszentkirály, melyek létszámuk alapján a 2000 után várossá avanzsált Nyárádtőt (6945), Nagysármást (6942), Nyárádszeredát (5554) és Erdőszentgyörgyöt (5166) is megelőzik.
A magyarság számának csökkenését kommentálva Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök a Krónikának úgy vélekedett, hogy ennek kettős magyarázata lehet. Egyrészt a cenzus alatt, a szövetség megyei irodájába érkező számos panasz arra a következtetésre juttatta az RMDSZ-t, hogy nagyon sok magyart nem vettek nyilvántartásba. Brassai tudomása szerint elsősorban olyan személyekről van szó, akik más városban vagy külföldön folytatják tanulmányaikat. Másrészt a roma lakosság jelentős növekedése is hozzájárul a magyarság számarányainak csökkenéséhez.
Az elnök szerint az sem mellékes, hogy az adatok véglegesítése előtt a hatóságok csaknem egymillióval felduzzasztották az ország lakosságát. Kérdésünkre, hogy a 2000-es választáson elveszített marosvásárhelyi polgármesteri szék még visszanyerhető-e a 42,8 százalékos aránnyal, Brassai határozott igennel válaszolt. „Ha egységes politikai közösségként tekintünk a vásárhelyi magyarságra, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy 2016-ban visszanyerjük a várost" – adott hangot derűlátásának az RMDSZ megyei elnöke.
Több a magyar Szatmár megyében
Közel 23 ezerrel csökkent Szatmár megye lakossága is az elmúlt tíz év során. A magyarok és a románok részaránya picit csökkent, a romáké emelkedett. A 2011-es népszámlálás végleges eredményei szerint a megyében 188 200 román, 112 600 magyar, 17 400 roma és 5 ezer német él. A románság aránya a tíz évvel korábbi népszámlálás eredményeit alapul véve 58,8 százalékról 57,9-re, a magyarságé 35,2 százalékról 34,7-re esett vissza, míg a romáké 3,7 százalékról 5,4-re emelkedett.
Ezzel párhuzamosan megnőtt a magyar anyanyelvűek aránya – a korábbi 39,1 százalék helyett most a megye lakosságának 40 százaléka nyilatkozta, hogy magyar az anyanyelve. A román ajkúak körében viszont csökkenés érhető tetten, arányuk tíz év alatt 59,4 százalékról 55,4-re esett. A városon élők 45,6 százalékot tesznek ki. A 24 éven aluliak aránya megközelítőleg 30, a 65 éven felülieké 14,3 százalék.
Nagyobb léptékben mérve a hivatalos adatok szerint a megye lakossága 1992 óta folyamatosan csökken, akkor több mint 400 ezer főt számláltak össze, tíz évvel később pedig 367 ezerre tették a létszámot. A mérések alapján elmondható, hogy jelenleg a népsűrűség megközelítőleg az 1956-os szinten van. A tavaly közzétett előzetes adatok körülbelül 329 ezres létszámot vetítettek elő, a végleges eredmények szerint viszont ennél 15 ezerrel vannak többen a szatmáriak, azaz 344 360-an lakják a megyét.
Szatmárnémetiben 35 441-en vallották magukat magyarnak, ami a 102 411 fős összlakosság 34,6 százaléka, Nagykárolyban a 21 112 lakosból 10 950 személy, azaz 51,8 százalék nyilatkozta azt, hogy magyar nemzetiségű. Tasnádon ez az arány 34,7 százalékos (8 631 fő az összlakosság), Sárközújlakon pedig 59,5 százalék (6 773-an lakják a kisvárost). A megyében a statisztika szerint az etnikai és a vallási hovatartozásáról közel 20 000 ember nem nyilatkozott, ezek túlnyomó többsége a megyeszékhelyen él – Szatmárnémetibe közel 18 800-ra tehető azok száma, akik nem diktálták be ezeket az adatokat.
Növekvő arányok Biharban
Arányaiban ugyan nőtt a magyar lakosság a románhoz képest Bihar megyében, de a száma csökkent a 2002-es adatokhoz viszonyítva: miközben több mint egy évtizeddel ezelőtt még 155 828 főt számláltak, addig a legutóbbi népszámláláson csupán 138 213-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Azonban a román nemzetiségűek 404 468 főről 366 245 főre történt visszaesésével kiegyenlítődtek az arányok.
„Nagyon fontos, hogy arányaiban sikerült megállítani a csökkenést" – jelezte lapunknak Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, aki ezt részben azzal magyarázza, hogy az elmúlt évtized második felében erőteljesebben megindult a románok migrációja, miközben Magyarország gazdasági ereje csökkent, így kevésbé vonzotta át a helyi magyarságot. Az aránynövekedést azzal is indokolja, hogy az elmúlt évtized kisebbségi szempontból sokkal nyugodtabb, konfliktusmentesebb volt, mint az azt megelőző, javult a romániai magyarság helyzete. „Reméljük, most, hogy megállt a százalékos fogyás, vissza is lehet azt fordítani" – mondta a képviselő, aki a gyerekvállalás ösztönzésében és támogatásában látja a megoldást. Példaként a Németországból származó családtípusú adózási modellt említette.
A magyarság csökkenése leginkább Nagyváradon érzékelhető, ahol 45 305 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ez kétszázalékos visszaesést jelent a 2002-ben jegyzett 27 százalékhoz képest. Szabó Ödön szerint ez részben a vegyes-házasságokkal és az erőteljesebb migrációval magyarázható, de az is közrejátszhatott benne, hogy az elmúlt évtizedben a megyeszékhelyről többen vidékre költöztek. Nagyszalontán 2002-ben 10 335 magyart számláltak, most 9868-an vannak, Érmihályfalván 8757-ről 7971-re apadt a számuk. Bihar megyében a magyarság többsége még mindig városon él, miközben a megye lakosságának zöme vidéken lakik.
Tízezres hiány Kolozsváron
A végleges népszámlálási adatok szerint Kolozs megyében összesen 103 591 magyar él, 18 710-el kevesebben a 2002-es összeírás hivatalos adataihoz képest, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók száma ennél is kisebb: 102 928. Kolozsváron a leglátványosabb a magyar népesség fogyása, a tíz évvel ezelőtt regisztrált 60 281 fős közösség 10 716 fővel lett kisebb. A megye magyarságának drámai csökkenését jól mutatja az is, hogy 1941-ben 208 ezer magyart tartottak nyilván, de még 1992-ben is 146 ezernél több magyart számoltak össze.
A megye összlakossága is csökkent: 2011-ben 691 106 főt számláltak össze, míg 2002-ben 702 755 személy lakta Kolozs megyét. A magyarok túlnyomó többsége városon él, szám szerint 64 763-an, ebből 49 565 Kolozsváron, 1479 Aranyosgyéresen, 3781 Désen. Szamosújváron 3435, Tordán 3905, míg Bánffyhunyadon 2598 magyart számoltak. A végleges népszámlálási adatok szerint a községek közül Egeresen, Kisbácsban, Szászfenesen, Tordaszentlászlón és Széken van kétezernél több lelket számláló magyar közösség.
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-es panasz az ARACIS ellen
Feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) az RMDSZ amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
A szövetség pénteki közleményében rámutat, az RMDSZ Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatához lakossági panasz érkezett arról, hogy az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) írásban rögzítette: az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk. „Ez megnehezíti a magyar betegek helyzetét, és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést" – nyilatkozta a rendelkezés kapcsán Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Eközben Kincses Előd, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) jogi képviselője arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a civil szervezet már hónapokkal ezelőtt feljelentést tett az ARACIS ellen az RMDSZ által is kifogásolt rendelkezés miatt, elmondása szerint a beadványt épp ma tárgyalja a CNCD. Az ügyvéd arról is beszámolt, hogy az RMOGYKE a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen is panaszt emelt, ugyanis az említett kitétel annak chartájában is szerepel.
Mint ismeretes, a MOGYE magyar tagozata évek óta hiába követeli a magyar gyakorlati képzés újraindítását: a román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva utasította el a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, annak ellenére, hogy azt a tanügyi törvény is előírja. Az RMDSZ azt sérelmezi, hogy az ARACIS rendelkezése is akadályt gördít a magyar tannyelvű klinikai gyakorlatok újraindítása elé.
A szövetség közleményében kijelenti, hogy a hatóság ezzel „a MOGYE-hoz hasonlóan semmibe veszi az oktatási törvényt, nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését". Rámutat: a betegek jogairól szóló törvény kimondja, hogy a betegeknek jogában áll, hogy tiszteletteljes hangnemben, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek.
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi jegyek: javult a diákok teljesítménye
Látványosan javult az elmúlt két évhez képest a diákok teljesítménye az idei érettségin: a vasárnap este közzétett eredmények szerint 55,52 százalékuknak sikerült megszerezniük az oklevelet. A legjobban a Brăila (74,17), leggyengébben az Ilfov megyeiek (27,91) szerepeltek a vizsgákon. Tavaly a diákok 44,3, tavalyelőtt 45,72 százalékának sikerült az érettségije.
Az eredményeket egy-két százalékkal befolyásolják majd az óvások. Az oktatási minisztérium tájékoztatása szerint a sikeresen érettségizők 62,37 százaléka végezte idén a középiskolát, a többiek korábbi évek végzősei.
Az erdélyi megyék közül kiugró teljesítményt értek el a Kolozs megyei diákok (70,99 százalékos átmenési arány), az országos átlagon aluli eredményeket értek el a Kovászna (42,47) és a Hargita (42,49) megyeiek. A székelyföldiek esetében azonban így is látványos a javulás, hiszen tavaly a két megyében 30 százalékos volt az átmenési arány.
Az eredmények megyei lebontásban: Fehér: 62,22, Argeș: 57,60, Arad: 52,62, Bukarest: 50,82, Bákó: 59,36, Bihar: 63,21, Beszterce-Naszód: 58,31, Brăila: 74,17, Botoșani: 56,15, Brassó: 61,72, Buzău: 63,99, Kolozs: 70,99, Călărasi: 48,32, Krassó-Szörény: 43,02, Konstanca: 54,28, Kovászna: 42,74, Dămbovița: 46,79, Dolj: 47,10, Gorj: 56,99, Galac: 59,39, Giurgiu = nincs adat, Hunyad: 53,25, Hargita: 42,49, Ilfov: 27,91, Ialomița: 55,28, Iași: 67,55, Mehedinți: 46,94, Máramaros: 60,52, Maros: 54,69, Neamț: 57,61, Olt: 43,44, Prahova: 60,56, Szeben: 63,70, Szilágy: 57,93, Szatmár: 57,81, Suceava: 64,48, Tulcea: 57,85, Temes: 54,41, Teleorman: 35,22, Vâlcea: 56,60, Vrancea: 54,63, Vaslui: 61,20.
Pap Melinda
Maszol.ro

Érettségi: idén is sokan könnyeztek
Feszült várakozás, majd öröm- és bánatkönnyek áztatta arcok, ujjongó és együtt érző ölelések – az eredmények kifüggesztése után előtörtek az érzelmek az érettségizőkből. Volt bukásos viccelődés, de 9-es átlag miatti sírás is. A legtöbben nem mentek át.
Sok végzős diák már egy órával az érettségi eredmények hétfő déli kifüggesztése előtt a székelyudvarhelyi iskolák udvarán, vagy a tanintézetek előterében várakozott, hogy kiderüljön, sikerült, vagy nem az érettségije. Az értékelések közzétételét óriási tolongás követte, aki éppen nem az eredményeket fürkészte, az telefonált. A diákok többségének azonban csalódnia kellett, noha megyei szinten az átmenési arány 12 százalékkal magasabb, mint tavaly, de így is csak 42,49 százalékos, vagyis az vizsgázóknak több, mint a fele elbukott az idei érettségin. Az eredményről értesülve sokan könnyes szemekkel indultak haza, mások azonnal az iskola titkárságára mentek, hogy megóvják a kapott jegyeket. Több olyan osztály is volt, amelyből senki nem ért el átmenő jegyet, de olyanok is, ahol a diákok ujjongása még inkább fokozódott, amikor kiderült, minden osztálytársuknak sikerült az érettségije. Az eredmények megítélése iskolánként is változott, volt aki azzal viccelődött, hogy a bukás miatt mehet a szomszédos gyárba dolgozni, a jobban teljesítő iskolák diákjai között viszont olyan is volt, aki a 9-es érettségi átlaga miatt könnyezett. Ahogyan a megyei átmenési arány esetében, úgy az egyes középiskolákban összesített érettségi eredmények esetében is nézőpont kérdése, hogy azt hogyan értékeljük – derült ki az igazgatókkal folytatott beszélgetések során.
A középiskolák között idén is nagyok a különbségek az átmenési arány tekintetében: a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban 81%, a Bányai János Műszaki Kollégiumban 4,5%, a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban 61%, az Eötvös József Szakközépiskolában 12%, a Kós Károly Szakközépiskolában 16,5%, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában 38,8, a Marin Preda Elméleti Líceumban 64,1%, a Tamási Áron Gimnáziumban pedig 86,9%-os az átmenési arány. Tőkés Zsolt, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója jónak értékelte az iskola érettségizőinek eredményét, amint azt elmondta, külön örvendetes, hogy a tanév végén sem kellett megbuktatni senkit a végzősök közül, így mind az 56 tizenkettedikes diák elmehetett érettségizni. Közülük 11 nem tudott átmenő jegyet szerezni a vizsgasorozaton.
Elveszett a munka becsülete
A Bányai János Műszaki Kollégiumban számítottak rá, hogy gyengék lesznek az érettségi eredmények, hiszen a próbaérettségin nem ment át egy diák sem, az érettségin a 68 vizsgázóból 3 ért el átmenő jegyet – mondta el Szakács Paál István igazgató. Szerinte az oktatási rendszer hibái vezetnek az ehhez hasonló eredményekhez, egyebek mellett az, hogy a nyolcadikos diákok 5-ös kisérettségi jeggyel is bejutnak a szakközépiskolákba, sőt, akkor is, ha nem vizsgáznak le. Az igazgató szerint az okok között szerepel az is, hogy a szakközépiskolába járó diákok csak tizedik osztályban kell eldöntsék, hogy szakiskolai, vagy líceumi osztályban folytatják tovább tanulmányaikat. Ugyanakkor Székelyudvarhely iskolahálózata már rég megújulásra vár, túl sok az elméleti osztály és mindössze két műszaki iskola maradt, de ezekben is megszűnt a fémipari és a mezőgazdasági képzés – fogalmazott Szakács Paál István, példaként hozzáfűzve, hogy ha egy székelyudvarhelyi munkáltató közgazdászt, vagy jogászt keres, valószínűleg talál, de egy hegesztőmunkást, vagy cnc-marós szakmunkást szinte biztosan nem.
A Benedek Elek Pedagógiai Líceumban idén gyenge átmenési arány született az érettségin, persze ez is viszonylagos, de a múlt évi 90 százaléknál is magasabb arányhoz képest kevés az idei 61 százalék – közölte Lukács István, a tanintézet vezetője. Az igazgató nem tudta megmondani, mitől gyengülhetett az eredmény, hiszen – amint fogalmazott – az oktatási és infrastrukturális körülmények nem változtak tavaly óta. A Benedek Elekben 51 diák érettségizett, 21 nem ért el átmenő átlagot a vizsgasorozaton, legtöbbjük románból bukott el.
Teljesen idegen számukra a román nyelv
Ferencz Csaba igazgató szerint nagy eredmény, hogy az Eötvös József Szakközépiskola diákjai jó eredményeket értek el fizikából, ami egy nagyon nehéz tantárgynak számít. A román vizsgán viszont elvérzett az érettségizők zöme, a vizsgasorozaton a 117 diákból csak 14 érte el az átmenő átlagot, ami 12 százalékos átmenési arányt jelent. Ez viszont majdnem a kétszerese az iskola tavalyi eredményeinek, a baj csak az, hogy a román nyelv teljesen idegen a diákok számára, ám miközben az elméleti líceumos, tehetős szülők gyermekeit magánórákra járatják, addig az ingázó, szakközépiskolai diákoknak erre nincs lehetősége, gyakran ideje sem – fejtette ki Ferencz Csaba.
A Kós Károly Szakközépiskolában a 194 végzős diákból 32-nek sikerült az érettségije, a 16,5 százalékos átmenési arány viszont majdnem a duplája a múlt évinek, így akár egy fejlődési folyamat kezdeteként is fel lehet fogni a jelenlegi helyzetet – közölte Végh Jenő igazgató, aki nagyjából erre az eredményre számított. Ugyanakkor hozzáfűzte, jó lesz ha minden évben ilyen arányban fog nőni a középiskola érettségizőinek eredménye.
A művészeti iskola diákjainak érettségi eredményeinek értékelésével kapcsolatban többször is kerestük Bodurián János igazgatót, ám cikkünk megjelenéséig nem értük el. 139-en érettségiztek idén a Tamási Áron Gimnáziumban, 14 diák kivételével sikerült is az érettségijük. Laczkó György, a tanintézet vezetője elmondta, az idei eredmények jobbak a tavalyiaknál, de reméli, az óvások kivizsgálása után 90 százalék fölé nő az átmenési arány a gimnázium érettségizőinek körében.
Széchely István
Erdély.ma

Magyarázkodásból jeles
Érthetetlen, hogy egy országnak miért jó, ha a hatóságok hazudnak a lakosság számát illetően, amiről az érintettek végül nem tudják, hogy a népszámláláskor csaltak-e vagy a nemrég közzétett adatokat igazították különböző érdekekhez.
Azt sem könnyű megemészteni, hogy a munkanélküliségről, az elszegényedésről miért jelennek meg olyan mértékben eltérő statisztikák a különböző politikai táborokhoz tartozó jelentéskészítők asztalán, mintha nem is ugyanaz lenne a felmérés tárgya. Az pedig végképp nem követi a józan ész logikáját, ha egy kormány úgy kívánja elhitetni a világgal, hogy csupán jól felkészült diákokat ereszt ki az iskolapadból, hogy lebutítja az érettségi tételeket, és bagatellizálja azt a botrányos csalássorozatot, amit néhány vizsgaközpontban jegyeztek, a többit pedig minden bizonnyal eltussolták. Európa eme keleti táján ez is megtörténhet – meg is történt. Miután tavaly a diákok kétharmada megbukott, idén a jelentkezők kicsivel több, mint felének sikerült letennie az érettségit, s hihetetlen, de az oktatási miniszter pozitívan értékelte ezt a szégyenteljes eredményt. Ennek egyik oka, hogy a diákok rémeként számon tartott matematikából ezúttal szakonként megkülönböztetett tételeket adtak, a nem reál osztályok végzőseit ezzel nagyobb jegyekhez segítve hozzá. Azt ellenben egy év alatt – miként több évtized alatt – sem tudták elérni, hogy a magyar fiatalok – főként a székely megyékben – jobban teljesítsenek románból, mint korábban. Ugyan két és fél esztendeje érvénybe lépett az új oktatási törvény, amely elsőtől tizenkettedikig szavatolja, hogy megkülönböztetett tanterv és tankönyv szerint kell tanítani az állam nyelvét azoknak, akiknek a román nem anyanyelve, de mindeddig a jogszabály betűje nem érte el az ötödik osztályt sem, nemhogy a középiskola végzőseit. Emiatt e tekintetben továbbra is hátrányban vannak a tömbmagyarságban élő, így a háromszéki magyar diákok is (akik jóval gyengébben teljesítettek román tagozatos kollégáiknál), s bár nem minden írható a törvény be nem tartása számlájára – hisz bőven akad leltározni való a pedagógusok hozzáállása, a tanulók hanyagsága, a szülők nemtörődömsége háza táján is –, de a jelenlegi körülmények között fiataljaink kétségkívül esélytelenebbek a továbbjutásra. Megint megbukott hát egy nemzedék. Ugyan lehet szépítgetni az eredményeket olyan magyarázatokkal, miszerint a korábbi végzősök, a szakközépiskolák tanulói rontották az összesített képet, de mindez nem mentség arra, hogy Európa közepén azzal dicsekszik egy ország: parányival kevesebbet bukott, mint egy évvel ezelőtt.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könnyű tételek, mégis buktak (Érettségi eredmények)
Az országos átlagnál rosszabbak, a tavalyinál némileg jobbak a fellebbezések előtti érettségi eredmények, a vizsgákon megjelent háromszékiek 42,74 százalékának sikerült a záróvizsgája, nyolcszázhatvannyolcan elhasaltak a megmérettetésen.
A tanév eleji létszámhoz (1989) képest hatszáznéggyel (30,36 százalék) kevesebb XII. és XIII. osztályos iratkozott be az idei érettségire, háromszázötvenketten pótvizsgára, hárman ismétlőre buktak, hatvankét tanulót nem zártak le, száznyolcvanheten nem jelentkeztek, de azok sem jelentek meg mind, akik benyújtották iratcsomóikat, ellenben közel háromszáz korábbi végzős is érettségizett, utóbbiak harmada sem érte el a hatos átmenő átlagot. A legjobban az elméleti osztályok tanulói teljesítettek (63,76 százalékos átjutással), a sport-, pedagógiai, felekezeti és művészeti osztályok végzőseinek 33,69 százaléka érettségizett sikeresen, leggyengébb eredményt a szakközépiskolai végzősök értek el (15,13 százalékos átjutással). A magyar tannyelvű osztályok tanulói tizenhét százalékponttal teljesítettek gyengébben a román tagozatosoknál, a magyar diákok alig 37 százaléka vette sikerrel az akadályt, ami elsősorban a gyenge románnyelv-tudásnak köszönhető – derült ki a megyei összesítőből. Tantárgyak szerint az összesített eredmények: román nyelv és irodalom 50,61 százalékos átjutás, magyar nyelv és irodalomból 86,10, kötelező tantárgyból 69,53, a választott tárgyból 77,85 százalék.
Az iskolák eredménylistáján a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium szerepel az első helyen 94,35 százalékos átjutással, az utolsó a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, ahol a vizsgázók 11,50 százalékának sikerült az érettségije. Az elméleti iskolák közül Kézdivásárhelyen a Nagy Mózes Elméleti Líceum (58,76 százalék), a Bod Péter Tanítóképző (38,46), a Református Kollégium (20,97), Sepsiszentgyörgyön a Református Kollégium (27,69%) eredménye a leggyengébb, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 83,35 százalékot ért el, a Székely Mikó Kollégium 85,06 százalékot. A Plugor Sándor Művészeti Líceumban az érettségizők 60, Baróton közel 80 százaléka megbukott, a kovásznai középiskolában vizsgázók 54,26 százaléka érte el a hatos átlagot. A háromszéki eredményekről Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő elmondta, a tavalyhoz képest valamivel jobb az átjutási arány, néhány kivétellel (a Mihai Viteazul Főgimnáziumot emelte ki) nem azt tükrözi, hogy a diákok idén jobban felkészültek, hanem más okai voltak a nagyobb arányú sikeres érettséginek: egyes tantárgyakból különböző tételeket kaptak a vizsgázók, attól függően, hogy milyen szakon végeztek, ami elsősorban matematikából volt nagy előny a nem reál osztályosok számára, a végzősök 30 százaléka különböző okokból nem érettségizett, a gyengébb tanulók közül sokan nem is próbálkoztak. A tegnap megóvott dolgozatokat újrajavítják, a végleges eredményeket pénteken hirdetik ki.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ODT döntésére augusztus végéig kell várni
Az ARACIS szerint csak a román nyelvet lehet használni a betegágy mellett
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) elodázta a döntést annak a panasznak a kapcsán, amit a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) megbízásából dr. Kincses Előd ügyvéd két hónappal ezelőtt nyújtott be, diszkriminatívnak nevezve az egyetemi akkreditációk jóváhagyásáért felelős Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) azon átiratát, amely szerint az orvostanhallgatóknak román nyelven kell beszélniük a pácienssel, és ezért a gyakorlati oktatás a MOGYE-n román nyelvű kell legyen.
Dr. Kincses Előd a Népújságnak nyilatkozva hangsúlyozta, az ARACIS diszkriminatív átiratára hivatkozva tagadja meg a MOGYE vezetése a magyar nyelvű gyakorlati oktatás beindítását, ami veszélybe sodorja a magyar nyelvű orvosképzést.
– Egyébként is, az orvosi ellátásra vonatkozó európai normák szerint az orvosi tanulmányokat folytató hallgatóknak ismerniük kell azokat a nyelveket, amelyek szükségesek a szakma gyakorlásához abban az országban, ahol tanulnak – tette hozzá. Fentieket akár meg is fordíthatnánk, úgy értelmezve, hogy a román hallgatóknak ismerniük kell a magyar nyelvet, hiszen nem mellékes, hogy például Maros megye lakosságának közel fele magyar nemzetiségű.
– Ez az uniós direktíva a mi álláspontunkat támasztja alá, szemben azzal, amit az ARACIS állít – jelentette ki az ügyvéd. Kincses Előd elmondta, az RMOGYKE nemcsak a szóban forgó ARACIS-átirat ellen tett panaszt, hanem kérte annak megállapítását, hogy a MOGYE 2013. április 30-án hozott határozata, amellyel elutasítja a magyar tanerőknek a magyar oktatás külön akkreditálására vonatkozó javaslatát, diszkriminatív, és jelezte, az egyetem chartája a tanügyminisztérium jóváhagyása után is sok diszkriminatív elemet tartalmaz. Arra hivatkozott, hogy ha az egyetem nem hajlandó a magyar tagozat akkreditációjára vonatkozó javaslatot elfogadni, a jelenlegi helyzet konzerválódik, és hosszú évekre ellehetetleníti a magyar oktatás fejlesztését a MOGYE-n. Hangsúlyozta, elfogadhatatlan, hogy a magyar nyelvű gyakorlati oktatást megszüntető kommunista pártintézkedést 23 évvel a rendszerváltás után is fenntartják a MOGYE-n.
– Az elméleti és gyakorlati oktatás összefügg, és egyazon nyelven kell folyjon, ezt csak a MOGYE szenátusának kétharmada nem érti meg. A rektor kifogásolta az RMOGYKE perképességét, és többek között azt hozta fel, hogy késői a panaszunk. Ezek teljességgel alaptalan kifogások. A rektor úgy is indokolta azt, hogy a gyakorlatokat kizárólag románul lehet tartani (megfeledkezve az angol nyelven folyó gyakorlati oktatásról), hogy ötödéven, ahol tanít, vannak olyan magyar diákok, akik nem tudnak románul. Megköszöntem ezt az érvet, hiszen igazolja azt, hogy a jelenlegi gyakorlat nem alkalmas a román nyelv megfelelő szintű elsajátítására. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács bejelentette, hogy ebben a komplikált ügyben a tanács mind a kilenc tagja kell szavazzon, a pihenőszabadságok miatt pedig augusztus második felében születik döntés. Ha az ODT megállapítja, hogy diszkriminatívak az általunk kifogásolt intézkedések, az ARACIS, kormányszerv lévén, muszáj változtasson álláspontján, és ebből következően a MOGYE sem bújhat a diszkriminatív átiratok mögé – tette hozzá Kincses.
Ugyancsak az ARACIS fent említett átirata ügyében tett feljelentést múlt pénteken az RMDSZ is a ODT- nál, kérve, vizsgálja ki az ügyet, valamint tegye meg a szükséges intézkedéseket, és szankcionálja az említett hatóságot. A két panaszt együtt tárgyalta tegnap az ODT.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Országszerte érettebb diákok
Maros megyében is jobbak az eredmények
A fellebbezések elbírálása még hátravan, az ideiglenes érettségi eredmények azonban máris országos szintű javulást jeleznek a korábbi évek katasztrofális teljesítménye után. A romániai diákok 62,32 százaléka vette sikeresen az akadályokat, az átmenési arány Braila megyében a legmagasabb (74,17%), a második helyezett Kolozs megye (70,99%), azt Jászvásár, Suceava, illetve Buzau követi, leggyengébben az Ilfov megyei diákok teljesítettek.
Maros megyében szintén jobbak az eredmények a tavalyiaknál, amikor a diákok fele sem ment át a tudáspróbán. Ezúttal az óvások előtti eredmények szerint a vizsgázók 54,69 százaléka kapja meg az érettségi diplomát. Az idei végzősök 59,62 százalékának sikerült az érettségije, a középiskolát korábban végzett diákok viszont jóval gyengébben teljesítettek, esetükben mindössze 32,82 százalékos az átmenési arány. A marosvásárhelyi Egyesülés középiskolában minden diák sikeresen érettségizett, a Papiuban 97,29, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban 95,48 százalékos az átmenési arány. A megye leggyengébben teljesítő tanintézményének a Ion Vlasiu Iskola-központ számít, egyedül itt nem érte el az 5 százalékot a sikeresen vizsgázottak száma.
A jobb eredményekhez egyesek szerint az is hozzájárulhatott, hogy idén a román nyelv és irodalomból megszervezett írásbeli vizsgán az oktatás profiljától függően két különböző tételsort kellett a diákoknak megoldani: az elméleti líceumok filológia és társadalomtudományok osztályainak és a hivatás (vokacionális) profilú középiskolák pedagógiai osztályainak tanulói nehezebb, az elméleti líceumok reál osztályaiba, a szakközépiskolákba, illetve a hivatás profilú középiskolák nem pedagógiai osztályaiba járt diákok egy könnyített feladatsorral küzdöttek meg. Anyanyelvből egységes volt a tételsor, matematikából viszont a matematika-informatika osztályok, a természettudományi osztályok, a szakközépiskolák, illetve a pedagógusképző osztályok diákjainak más-más feladatokat kellett megoldaniuk.
Az eredményeikkel elégedetlen diákok tegnap 16 óráig nyújthatták be fellebbezéseiket, az újrajavítások utáni végső eredményeket július 12-én, pénteken függesztik ki a tanintézetekben.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Bírósági ítélet a kastély visszaszolgáltatására
Gróf Bethlen Anikó nem írta alá az átadási jegyzőkönyvet
Közel nyolcéves, a volt tulajdonosok és a helyi önkormányzat közötti perben született nemrég bírósági végzés: a nagyernyei Bálintitt-kastélyt vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdonosnak. A Bálintitt családot képviselő gróf Bethlen Anikó azonban a múlt heti átadásnál nem írta alá a jegyzőkönyvet, emiatt a meglehetősen lepusztult épület rendbehozatala és az elhanyagolt kastélykert illetve a park rendezése tovább húzódhat. Az átadás-átvétel körülményeiről Jánosi Ferencet, Nagyernye polgármesterét és gróf Bethlen Anikót kérdeztük.
– Valóban, szinte nyolcéves per végére értünk, és van egy végleges, megváltoztathatatlan bírósági végzés, amely kimondja, hogy a régi kastély és a velejáró tó, park vissza kell kerüljön a jogos tulajdonoshoz, Bálintitt Károly grófhoz, akit gróf Bethlen Anikó képvisel. A per sokáig elhúzódott, mivel tulajdonosa annak idején hamis iratokkal hagyta el az országot, és a rendszerváltás után nem tudta bizonyítani személyazonosságát, nem volt román állampolgársága, emiatt voltak a bonyodalmak, ezért nem tudtuk adminisztratív úton visszaszolgáltatni az ingatlant. Elismertük, hogy elvileg az övé volt a kastély, de elfogadhatatlannak, nemkívánatosnak tartom, hogy az új iskola épületét is el akarták venni, a jelen végzés értelmében pedig visszakapták az iskolától nem messze levő négy lakóház területét is. Itt olyan családok élnek, akiknek nem volt az építkezésre megfelelő telkük, és a ’90-es évek elején kapták meg e területet építésre. Hanyagság volt részükről, hogy nem kértek építkezési engedélyt, ennek birtokában a Bálintitt család nem kaphatta volna vissza a telkeket. Beszéltem az érdekükben Anikó nénivel, megkértem, hogy közjegyző előtt ajándékozza ezeknek az embereknek a területet, amelyeken lakóházaik vannak. Az új iskola épülete végül az önkormányzaté maradt – nyilatkozta lapunknak a polgármester.
Jánosi Ferenc szerint a park és a tó környéke a falu ékessége kellene legyen, hiszen a báró kertje volt mindig is a fiatalok szórakozóhelye, télen a tavon korcsolyáztak.
– Szándékunkban állt rendbe tenni a parkot, a kastély viszont régi épület, iszonyatosan sok pénzbe kerülne a felújítása. Ez utóbbit nem is terveztük, mivel vártuk a fejleményeket, hogy a visszaszolgáltatás ügyében mit dönt a bíróság. Értesítettük gróf Bethlen Anikót a kastélyépület és a végzésben szereplő területek átadásáról, topográfus jelenlétében elvégeztük a méréseket, de sajnálatos módon a grófnő nem írta alá a papírokat, arra hivatkozva, hogy szeretné jegyzőkönyvbe venni azt is, hogy milyen mértékben van megrongálódva az ingatlan, s ennek megállapítására szakértőt hívott. Mi a jegyzőkönyvet elkészítettük, kimondottan a végzés szerint, én aláírtam, de ő úgy döntött, hogy nem írja alá. Úgy vélem, a mérések, a szomszédok meghatározása a szakértő jelenlé-tében megtörtént, ha a tulajdonos képviselője nem is írta alá a jegyzőkönyvet. Valószínűleg egy másik jegyzőkönyvet fog hozni, amit én nem írok alá, s akkor megint megyünk a törvényszékre. Az önkormányzat jóindulattal kezelte az ügyet: a kastélyból kiköltöztettük a könyvtárat, a karbantartóműhelyt, az iskola keretében működő falumúzeumot, az épületet óvtuk, amennyire lehetett. Pár éve megjavítottuk a tetőt, hogy az épület ne ázzon be, az adminisztrátor cserepeket is cserélt, ahol szükséges volt, ablakot javítottak, hiszen két éve ott még óvoda működött, a per vége felé azonban már nem volt miért több befektetést végezni az épületen – tette hozzá a községvezető.
Lapunk megkeresésére gróf Bethlen Anikó elmondta, dédanyja és a kastély tulajdonosa, Bálintitt Károly nagyanyja édestestvérek, a rokonságot a családok tartották.
– Bálintitt Károly kérése volt, hogy képviseljem ebben a visszaszolgáltatási ügyben, és tegyek meg mindent azért, hogy a kúria épülete ne jusson ebek harmincadjára, mint a kerelőszentpáli kastéllyal történt. Nem értem, hogy miért kellett akadályozni a visszaszolgáltatást még akkor is, amikor a kúria épülete már iskolának sem felelt meg, miért nem kaphatta vissza a jogos tulajdonos a kastélyt, a parknak a maradványát, a tavacskát és a mellette levő területet, amelyre időközben étterem-panzió épült. Az a baj, hogy az átadási papír nagyon szűkszavú, pedig a végzésben még más ingatlanok is szerepelnek, amelyeket vissza kellene adni: telek, legelő, földterületek. Másfelől, az elmúlt évek során nem értesítettek az ingatlannal, a tó melletti terület helyzetével kapcsolatos változásokról sem, mint ahogy arról sem, hogy az iskolát kiköltöztették. A kúria körüli méréseket sem tartom megfelelőnek, ez egy másik ok, amiért nem írtam alá a jegyzőkönyvet. A házak között vannak kisebb területek, amelyekre nem tartok igényt, és hozzá fogok járulni, hogy az ott lakók betelekeljék ezeket. A kastélyépület romos, ezt mindenki láthatja, a tetőzet megjavítása a legsürgősebb teendő. Ezeket a problémákat meg kell beszéljem az ügyvédemmel és szakértővel, anélkül nem tudok dönteni – jelentette ki gróf Bethlen Anikó. Kérdésünkre, hogy milyen tervei lennének a barokk stílusban épült kastéllyal, a körülötte levő, változatos növényvilágú parkkal kapcsolatosan, a grófnő elmondta, Nagyernye községnek adta volna el, hogy kultúr-központot létesítsenek, ám a visszajelzések szerint nem tartanak igényt rá.
– Mindenképpen azt szeretném, hogy kultúrhely legyen, Ernye hasznára, ha pedig nem kell, akkor ezt a polgármestertől akarom határozottan hallani – tett hozzá Bethlen Anikó.
Népújság (Marosvásárhely)

Kultúrára nincs sok igény, de a cím jól jönne?
Fölöttébb lehangoló eredmények születtek a Romániai Értékelési és Stratégiai Intézet (IRES) május 30-i felmérésén, amely a kolozsváriak kultúrához való viszonyulását vizsgálta: a megkérdezettek több mint fele egyetlen színházi vagy operaelőadást sem látott az elmúlt 12 hónapban, emellett a képzőművészeti kiállítások megtekintése terén sem állunk túl jól. Legtöbben a román színházat nevezték meg Kolozsvár kulturális szimbólumaként – bár a fentiek értelmében nem nagyon látogatták az intézményt –, míg a lista második helyén a főtéri Mátyás-szobor végzett.
Noha majdnem mindenki támogatja a kezdeményezést, hogy a város 2021-re elnyerje az Európa Kulturális Fővárosa címet, úgy tűnik, napi szinten az embereket kevésbé érdekli a kultúra. A telefonos megkérdezéssel, 1098 személy bevonásával – magyarok és románok egyaránt, az etnikai megoszlás arányában – végzett felmérés eredményeit Vasile Dâncu szociológus, az IRES igazgatója ismertette tegnap a sajtó munkatársaival.
– A vizsgálat egyik legmeglepőbb következtetése az internethasználathoz kapcsolódik. A megkérdezettek 17 százaléka napi 1–3 órát tölt a világhálón, 27 százalékuk pedig ennél is többet. Európai viszonylatban különösen jól állunk ebben a tekintetben, ugyanakkor az is érdekes, hogy a nyugdíjasok körében egyre népszerűbb ez a terület – magyarázta a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa Egyesület felkérésére készült IRES-felmérésről Vasile Dâncu. Utalt arra is, hogy ezzel szemben elgondolkodtató a könyvtárlátogatási szokásainkkal kapcsolatos eredmény: a megkérdezettek 74 százaléka egyáltalán nem keresett fel ilyen profilú intézményt az elmúlt tizenkét hónapban.
A Kolozsvárt leginkább jelképező kulturális szimbólumok listáján sorrendben a következő intézmények szerepelnek: román színház (21 százalék), Mátyás-szobor (8 százalék), Szent Mihály-templom (5 százalék), Avram Iancu-szobor (4 százalék), román opera, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem épülete, Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (3 százalék), Botanikus Kert, Fellegvár, Anyafarkas-szobor, ortodox katedrális, Kolozsvár Aréna stadion (2 százalék), Mihai Viteazul-szobor, múzeumok, Kolozsvári Napok, óváros, Bocskai/Avram Iancu tér, egyetemi központ, Művészeti Múzeum, Kolozsvári Magyar Opera, Mátyás-ház, Főtér, Diákművelődési Ház (1 százalék).
A kulturális intézmények látogatottsága terén tapasztalható jelentős érdektelenség főként a következő adatokban konkretizálódik: a megkérdezettek 61 százaléka egyetlen színházi előadást sem látott az elmúlt egy évben; 64 százalékuk semmilyen kiállításon nem vett részt; 75 százalékuk egyetlen opera- vagy operettelőadást sem nézett meg; 57 százalékuk semmilyen múzeumot vagy emlékhelyet nem keresett fel; 62 százalékuk egy filmet sem látott moziban. Az elmúlt 12 hónapban a vizsgálatba bevont személyek 14 százaléka volt legalább egyszer a Kolozsvári Magyar Operában, 11 százalékuk pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színházban (egy évvel korábban 23, valamint 20 százalékuk nézett meg legalább egy előadást; egyáltalán nem kereste fel ezen intézményeket a megkérdezettek 63, valamint 69 százaléka).
Kíváncsiak voltak arra is, hogy milyen helyszíneket részesítenének előnyben a kulturális rendezvények megszervezésére.
A válaszadók 28 százaléka a kulturális intézményeket nevezte meg, és ugyanennyien választották a parkokat, valamivel kevesebben pedig a központi tereket.
A vizsgálatban részt vevők 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hallott már a Kolozsvár–Európa Kulturális Fővárosa 2021 projektről, közülük majdnem mindenki jónak vagy nagyon jónak találta a kezdeményezést.
A válaszadók 53 százaléka szerint valószínűleg sikerül elnyerni a címet, 35 százalékuk pedig teljesen biztos ennek megvalósulásában. Arra a kérdésre, hogy megérdemli-e a város a jeles kitüntetést, a megkérdezettek 91 százaléka válaszolt igennel. Legtöbben meg vannak elégedve azokkal a tényezőkkel, amelyek Kolozsvárt jellemzik jelen pillanatban (közlekedési és kulturális infrastruktúra, turisták elszállásolásának lehetősége, kulturális tevékenységek sokszínűsége, anyagi hozzájárulások, esztétikai kinézet).
Vasile Dâncu utalt arra, hogy a mostani vizsgálat elsősorban a terep felmérésének érdekében volt fontos, valahonnan ugyanis el kellett indulniuk annak érdekében, hogy a következő időszakban komolyabb, mélyrehatóbb kutatásokat tudjanak végezni a témában.
Szabadság (Kolozsvár)

Tagadja a diszkriminációt a MOGYE rektora
Akkor diszkriminálnák a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar diákokat, ha lehetővé tennék az anyanyelvű gyakorlati oktatást – jelentette ki hétfőn Bukarestben Leonard Azamfirei.
A rektor az Országos Diszkrimációellenes Tanács (CNCD) tagjai előtt azzal érvelt, hogy ily módon a magyar végzősök csak Hargita és Kovászna megyében vagy az anyaországban tudnának elhelyezkedni, ami óriási hátrányt jelentene számukra.
Amikor az anyanyelvű gyakorlati oktatás ellen szólt, a rektor egy példát is felhozott. Mint mondta, az ő ötödéves magyar diákjai közül egyesek még mindig nem beszélik jól az állam nyelvét. Azamfireit (pénteken) a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) valamint az RMDSZ feljelentése kapcsán hallgatta meg a CNCD. A tavasszal a civil szervezet, a hétvégén az érdekvédelmi szövetség panaszolta be az egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságot (ARACIS), mivel az – a vásárhelyi egyetem vezetőinek kérésére – írásban rögzítette, hogy a kórházakban az orvostanhallgatók csakis románul kommunikálhatnak a páciensekkel.
Noha Leonard Azamfirei elmondta, hogy semmi ellenvetése az ellen, hogy a magyar diákok magyarul beszéljenek a magyar betegekkel, mind az ARACIS, mind a MOGYE képviselője a beadvány elutasítását kérte. A minőségbiztosítási hatóság egy uniós irányelvre hivatkozott, amely szerint a befogadó ország nyelvét ismerni kell, ha valaki egy szakmát akar gyakorolni valamely EU-tagállamban.
Azamfirei szerint az újabb összecsapás „a zajt csapok, tehát létezem" címet viselő szappanopera újabb része volt, melyben az egyik oldalon az egyetem áll, a másikon meg olyanok, akiknek semmi közük az egyetemhez, de szeretnék felhívni magukra a figyelmet. Azontúl, hogy a marosvásárhelyi egyetem rektora megkérdőjelezte az RMOGYKE perképességét, és azt állította, hogy a panaszosok kifutottak az egyéves határidőből, leszögezte, hogy ő a magyar diákok érdekeit képviseli, amikor a román nyelvű gyakorlati oktatáshoz ragaszkodik.
Ezzel szemben az államnyelv kizárólagossá tételét a panaszosok a magyarsággal szembeni diszkriminációnak tekintik. Ugyanakkor úgy vélik, az ARACIS határozata nemcsak a magyar nyelvű orvosi képzést lehetetleníti el, de a magyar betegek helyzetét is nehezíti, illetve jogaikat csorbítja. Az anyanyelvű képzésért küzdő marosvásárhelyi egyesület jogi képviselője, Kincses Előd elmondta, az a 14 ezer romániai orvos, aki az utóbbi években elhagyta az országot és a világ különböző tájain érvényesül, és elismerésnek örvend, nem az egyetemen tanulta meg a befogadó országának a nyelvét. Viszont, ha anyanyelvén elsajátította a tananyagot, utólag sokkal könnyebben megtanulhatta az adott nyelv szakterminológiáját.
Az RMOGYKE ügyvédje hozzátette: nem igaz, hogy a magyar tagozat előadásain nem tanítanák a román szakterminológiát. Szerinte az egyetem román többségű szenátusa a magyar orvosképzés elsorvasztása érdekében gátolja a magyar gyakorlati oktatás újraindítását és a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását, amit egyébként az oktatási törvény is előír. „Ha nincs magyar gyakorlat, akkor nincs elegendő magyar tanársegéd, és nem lesz elegendő professzor sem. Ha meg nincs elegendő magyar professzor, egy idő után a teljes magyar tagozat eltűnik" – magyarázta Kincses.
A marosvásárhelyi ügyvéd szerint eddig mind a politikai, mind a jogi eszközök hatástalannak bizonyultak a MOGYE-ügyben. Most már csak azt lehet remélni, hogy a CNCD legalább erkölcsi téren igazságot szolgáltat, és kimondja: diszkrimináció megtiltani a magyar orvostanhallgatóknak, hogy anyanyelvükön szóljanak a magyar betegekhez.
A másfél órás meghallgatást követően Asztalos Csaba, az Országos Diszkrimációellenes Tanács elnöke a Krónikának elmondta, hogy az ügy bonyolultságára való tekintettel a CNCD döntése csak augusztus második felére várható. Asztalos azt szeretné, ha a testület mind a kilenc tagja visszatérne szabadságáról, és a jelentés alapos áttanulmányozása után szavazna.
Amint arról tegnap beszámoltunk, az RMDSZ pénteken közleményben tudatta, hogy lakossági panasz nyomán a szövetség is feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál szintén amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Új magyar szakokat indít a BBTE
Három új magyar tannyelvű szakot indít alapképzésen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a 2013–2014-es tanévtől Kolozsváron.
A diákok így már a földrajz kar keretében geológia szakra, a bölcsészkaron pedig világ- és összehasonlító irodalom, illetve kultúratudomány szakra is jelentkezhetnek. A geológia szakot már akkreditálták, így erre a nyári felvételi időszakban is be lehet iratkozni. A másik két szak akkreditációja még folyamatban van, így elképzelhető, hogy ezekre csak az őszi felvételin lehet jelentkezni.
Az egyetem közleménye szerint a nyári beiratkozási időszak július 15. és 31. között zajlik, a magyar tagozat pedig 17 karra várja a jelentkezőket. Az egyes szakokon eltérő bejutási feltételek érvényesek, a pontos időpontok és a felvételivel kapcsolatos részletes információk pedig a BBTE honlapján találhatók meg.
A BBTE-n működő 21 kar még novemberben kidolgozta a jelentkezők szakismeretét és kognitív képességeit felmérő vizsgarendszert. Eszerint a 2013-as felvételi két szakaszban történik: az elsőben a jelentkezőknek vagy vizsgázniuk kell, vagy esszét, illetve motivációs levelet kell írniuk, esetenként pedig interjún kell részt venniük. A második szakaszban az érettségin elért jegyek átlaga szerint rangsorolják a felvételizőket. Mind a kolozsvári, mind az egyes városokban kihelyezett szakokra be lehet iratkozni, Kolozsváron kívül Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Máramarosszigeten, Zilahon és Besztercén. A BBTE három képzési formát nyújt a diákoknak: nappali képzést, csökkentett óralátogatást és távoktatást.
Maszol.ro

Buktunk
A tavalyi hatalmas arányú bukás után idén szinte már fel sem hördültünk. Sőt, akadnak, akik haladásként, eredményként tálalják, hogy 2013-ban az érettségi vizsgára jelentkezők több mint fele sikeresen vette az akadályt. Kicsit mintha önmagunk előtt is szégyellnénk elismerni: a kudarc mindannyiunké.
Foghatjuk, persze, csak a diákokra, akik nem tanulnak. Vagy csak a tanárokra, akik alacsony fizetésért tessék-lássék dolgoznak. Okolhatjuk az oktatási rendszert, a tananyagot, mely megnyomorít mindenkit, politikai érdekképviseletünket, melynek máig nem sikerült elérnie, hogy teljes esélyegyenlőséggel induljon vizsgázni a magyar és a román diák. Mutogathatunk a kormányra, amely képtelen valós reformot kezdeményezni, hibáztathatjuk a szülőket, hogy nem törődnek gyermekeik nevelésével-oktatásával – bárkiben és bármiben kereshetünk és találhatunk bűnbakot, de előbb-utóbb mégiscsak fel kell tennünk a kérdést: a diákok bukása voltaképpen nem saját tehetetlenségünk tükre is egyben? Mert nem tudunk példát mutatni. Mert folyton megalkuszunk ahelyett, hogy csökönyösen ragaszkodnánk igazunkhoz, miszerint a tudás és a munka igenis, érték. Még akkor is, ha azt látjuk, ez most éppen nem így van, azt tapasztaljuk, pénzzel, ügyeskedéssel könnyebb érvényesülni, ha jól tudjuk, lassan lenézik azt, aki tisztességes munkából akar megélni. És túl könnyen feladjuk. Igen gyakran hunyunk szemet korrupció vagy csalás fölött, keserűen legyintve, ilyen az egész ország. Képtelenek vagyunk erőteljesen és egységesen fellépni, ha diszkrimináció ér, ha jogaink csorbulnak, minduntalan a kompromisszumot keressük, amikor a radikális követelésnek lenne az ideje, képtelenek vagyunk erőt és egységet felmutatni, amikor közösségünk egészét veszély fenyegeti. Mert nem igyekszünk Erdélyben, Székelyföldön élő magyarokként különbek lenni, mint ők, akik irányítják az országot, szó nélkül tűrjük, hogy kizsákmányoljanak, adólejeinkből saját és barátaik zsebét tömjék. Mi több, át is vesszük e magatartásformát, hogy immár saját vezetőink sem különböznek a bukarestiektől. Mert beletörődtünk, hogy a korrupció, a csalás átszövi életünket. Hagytuk, hogy gúnyt űzzenek a munkából, a tudásból – abból az értékből, melyet pedig nem vehetne el tőlünk semmilyen idegen hatalom. Buktunk. De talán még nem késő újrakezdeni...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utak, csődbe
Megint rossz utakon jár a romániai magyar politikum, mert a körvonalazódó baj összefogás helyett újabb széthúzásra ingerli a főszereplőket.
Bizonyos, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a készülő közigazgatási átszervezés elleni – tüntetésének időpontja sokakat meglepett. Nem tudom, mi a logikája és főleg a várható eredménye uborkaérés és szénacsinálás, nem kevésbé nyári szabadságolások idején utcára szólítani az embereket. Másfél évtizeddel korábbi székelyföldi prefektustüntetések tapasztalata mondatja velem: nem sok.
Ám, ha a kezdeményezők úgy gondolják: július 20-a legyen csak az első lépés, aztán jöhet a többi, akkor üsse kő, egyszer csak el kell kezdeni. (Ha 1848. március idusán Petőfiék tekintettel lettek volna a morc időjárási körülményekre, ki tudja...) Innentől kezdve az RMDSZ-nek a július 20-ára időzített kezdéssel kapcsolatos álláspontja is különutas. Emlékezzünk csak: csúcsvezetői, illetve intézményi szinten az RMDSZ a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetésről/-ből is kimaradt.
Tehát: a romániai politikum és a sajtó megint romániai magyar radikálisok és néhány ezer hívük akciójaként kezelte (le) az eseményt, hadd tegyem hozzá: az ő szemszögükből teljes joggal és logikával. S mindamellett, hogy akkori „húzásával" a szövetség vezetése további sok ezreket tartott távol egy amúgy is figyelemre méltó, mérföldkőként és hivatkozási alapként számon tartható megmozdulástól, egyszersmind a figyelmet is elterelte a tüntetés lényegéről.
Márpedig nem a magyar–magyar szembenállásra kell irányítani akarva-akaratlanul a romániai többség és a nemzetközi tényezők – a politikum, a sajtó és a közvélemény – figyelmét, hanem a lényegre, ez esetben arra a valós veszélyre, amely a Székelyföldet és a romániai magyar autonómiatörekvéseket fenyegeti. Mert bárki bármilyen úton jár, ne tévessze szem elől, hogy az eddig nyilvánosságra került közigazgatási átszervezési tervek minden változata szembemegy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyarság akaratával, és a székelyföldi magyar tömb szétrobbantását tűzi ki céljául. Ezt nem látni, s ellene nem lépni: bűn. A külön utak, bárki bármilyen megfontolásból jár azokon, mindig egyazon célba vezetnek: csődbe.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

Budapestről is érkezett gyakornok Háromszékre
Budapestről is érkezik önkéntes a háromszéki önkormányzathoz: összesen 16 fiatalt vettek fel az RMDSZ háromszéki területi szervezete által indított gyakornoki programba.
A kezdeményezők tájékoztatása szerint a gyakornokok többsége háromszéki, de vannak közöttük Hargita és Maros megyeiek is. Jelentkezett ugyanakkor egy budapesti joghallgató fiú is, aki a közösségi hálón szerzett tudomást a felhívásról, eddig pedig még nem is járt Erdélyben, de a sajtóban folyamatosan követi a székelyföldi eseményeket. Sepsiszentgyörgyi tartózkodása alatt a megyei önkormányzat biztosít számára szállást.
A program egyébként rotációs rendszerben működik, július elsejétől két fiatal egy hónapig gyakornokoskodik a megyei közgyűlésnél, a sepsiszentgyörgyi városházán, de dolgoznak a Mikó Imre jogvédő szolgálatnak és az RMDSZ háromszéki honatyáinak irodáinál is. A tervek szerint pedig egy napot Bukarestben tartózkodnak majd, ahol megismerkednek az RMDSZ parlamenti frakciójának tevékenységével.
Az RMDSZ háromszéki területi szervezete – indoklásuk szerint – azért indított gyakornoki programot, hogy a tehetséges és a közélet iránt érdeklődő fiatalok számára lehetőséget nyújtson, hogy betekinthessenek a közintézmények tevékenységeibe. Tamás Sándor, a megyei közgyűlés és a területi szervezet elnöke úgy véli, a részvételi lehetőség megadásával tudják rábírni a fiatalokat, hogy ne forduljanak el a politikától és a közélettől, hanem lendületükkel és tudásukkal tegyék azt hatékonyabbá.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi egykor és ma
Ugyanazt az útvonalat jártam be, ugyanazon a napon és időpontban hétfőn, mint 15 évvel ezelőtt. Akkor is forró nyári délelőtt volt, akkor is izgatott voltam, és vártam a megkönnyebbülést, akárcsak hétfőn. Érettségi eredményhirdetés volt, én érettségiztem. A szomszéd román lánnyal indultunk el megnézni, hogyan sikerültek a vizsgáink, ő a Mihai Vitezul Főgimnáziumban, jómagam a Mikes Kelemen Líceumban érettségiztem.
Tegnap újságíró kollégáimmal vártuk az eredményt ugyanezekben az iskolákban. Emlékszem, 15 évvel ezelőtt is először a Mikesbe mentünk. Az otthonról megtett úton a barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy a román írásbeli tétele, Rebreanu Ion című regénye, miben azonos vagy inkább hasonló Móricz Sárarany című könyvével. Bár a tételt nem ilyen szempontból vetették fel a tanárok, mi saját véleményünket is megfogalmaztuk, belevittük az írásba, és olvasmányaink tapasztalatával bővítettük ki a dolgozatot. A hétfői eredményhirdetéskor látott ijedt arcokról az jutott eszembe, hogy mi nem féltünk. Nem féltünk attól, hogy megbukunk az érettségin, inkább versenyszellem volt bennünk, hogy ki teljesít jobban.
1998-ban még nem névsorszerint listázták a vizsgázókat, hanem vonalat húztak. A vonal alatt egyértelmű volt a bukás, felette az elért jegyek sorrendjében álltak a nevek. Először a lista első nevét láttam meg, az iskola legjobb tanulója színtízessel vizsgázott, aztán a vonal alá néztem: két név volt alatta, mindkettőjüket románból vágták el 4-es osztályzattal. A saját nevem középmezőnyben jelent meg, átfutottam a jegyeket, és azt éreztem: megérdemlem őket. A következő gondolatom a nyár volt, végre szabad vagyok, jöhet a tenger, napsütés, buli. Az iskola udvarát elárasztották az évfolyamtársak, mindenki örült, néhányan kissé elégedetlenkedtek, óvásokat fogalmaztak meg a 8-as jegyek miatt, mivel úgy gondolták, többet is érdemelnének. Az érettségi átlagok majdnem mindegyike 7-es osztályzat fölött volt, a román szóbeli szigorú szorongatását ellensúlyozta az írásbeli tétel, a választott tárgyból pedig mindenki jelesre vizsgázott. Ugyanez volt a Mihai Viteazul-iskolában is: örömkönnyek, ölelkezések, kiabálások, tervek a jövőt illetően.
2013. július 8-án viszont nem izgatottan várták az eredményt a diákok, hanem félve. Nem a jegyeket saccolták, hanem az esélyt: átmegyünk-e egyáltalán az érettségin. Néhány diákot kérdezve, hogy melyek a jövőbeli terveik, csak egy válaszuk volt: menjünk át az érettségin, aztán meglátjuk. Idén a román vizsgán az érettségizők közel fele megbukott, magyar nyelvből a diákok 16 százalékát vágták el, a választott tárgyból pedig 23 százalék bukott el. A román nyelv és irodalom oktatása évek óta vita tárgya a magyar anyanyelvű diákok számára, viszont a tragikus érettségi eredményeket nem magyarázza. Nem magyarázza meg azt, hogy a választott tárgyból miként bukik meg valaki, hiszen ő maga választotta mint kedvenc tárgyát. Az érettségi eredményei évek óta katasztrofálisak, van olyan szaklíceum, ahol mindenki megbukott, de elméleti líceum is, amelyben a diákok mindössze 27,69 százalékának sikerült a vizsgája. A dolog érdekessége, hogy ezekben az iskolákban is voltak színtízes tanulók, akiket év végén kitüntettek, aztán az érettségin jól megbuktak kettes-hármas jegyekkel. Véleményem szerint, már az is katasztrófa lenne, ha mindenki átmegy az érettségin, de a legkisebb jegyekkel. Mert bármilyen nehéz is egy-egy tárgy, ötösre azért nem kell különösebb megerőltetés, és noha a végeredmény 6-os kell legyen, a többi tárgyból elért pont ellensúlyozhatja azt.
Az este végignéztem a háromszéki diákok listáját, és azt tapasztaltam, hogy akik buktak mondjuk románból, azok nagy része 1 és 3 közötti jegyet kapott, de a többi tantárgyból is épp hogy átcsúsztak. Arról, hogy mindez kinek a hibája és szégyene, megindult a vita: a diák, a szülő vagy a tanár felelős az évek óta tartó rossz eredmények miatt? Legtöbben a rendszert okolják, ami megfoghatatlan, követhetetlen és bonyolult, de egyvalami biztos: a regények regények maradnak, melyeket el kell olvasni a diáknak az érettségire, a tanár következetes kell legyen, és ki kell szűrnie a négy év alatt azt, aki ötösökkel döcög, és nem áll készen az első komoly megmérettetésre, a szülő dolga pedig észrevenni, hogy érettségi előtt a gyereke egyébbel van elfoglalva, mint a tanulás. Ez a hármas pedig sikerrel léphet fel egy bonyolult, évről évre változó tantervvel szemben, és bebizonyíthatja: az érettségi nem nehéz, viszont komolyan kell venni, mint az élet első mérföldkövét.
Írásom végére beismerem: én nem tanultam az érettségire, mert egyébbel voltam elfoglalva. Egyetemi felvételire készültem különórákkal, mivel akkor még nem számítottak a középiskolai tanulmányi eredmények, sem az érettségi átlag. Az számított, hogy mennyire vagy felkészülve abból a tárgyból, amilyen szakon tovább szeretnél tanulni. Mi 15 évvel ezelőtt nem tanultunk az érettségire, hanem készültünk az azt megelőző négy év során. Aki pedig balszerencséjére nem készült fel, az megismételte az évet, hogy aztán ismét nekifusson a vizsgáknak. Mert ez az érettség egyik jele.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Elindult a mesterképzés a Sapientián
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Marius Pascan szenátor: Lopták, lopják a román államot!
Marius Pascan PDL-s Maros megyei szenátor tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: "1990 után Románia törvényessé tette a Magyarország által a bécsi döntés után elfoglalt Észak-Erdély területén elkövetett rablást, fosztogatást, visszaszolgáltatva olyan ingatlanokat, amelyeket a magyar hatóságok telekeltek be magyarországi intézmények, magán- és jogi személyek nevére". Pascan jogorvoslatot szeretne az Európai Emberjogi Bíróságtól, vagy az Európa Tanácstól, bár reménytelennek tartja a pereskedést, viszont támogatná azt a törvénymódosítást, ami az 1945 előtti ingatlantulajdon-helyzetet venné figyelembe a restitúciónál.
Maros megye demokrata-liberális szenátora szerint nemcsak magyar magán- és jogi személyek, intézmények, hanem egyházak is a fenti módon jutottak ingatlanokhoz, elsősorban földterületekhez és erdőkhöz, a román állam pedig a rendszerváltás után az 1945 utáni tulajdonviszonyokat, iratokat vette alapul a restitúciós törvények megalkotásakor. Így történhetett meg, hogy Románia gyakorlatilag törvényesítette a magyar állam által elkövetett rablást, visszaszolgáltatva például Görgény- és Maros-völgyi erdőket, földeket azoknak, akik bizonyítani tudták a tulajdonjogot. "Románia értelmezhető és felelőtlen törvényeket hozott, és nem voltak a birtokában megfelelő bizonyítékok ahhoz, hogy védekezzen a bíróságok előtt, megvédje ingatlanjait" – jelentette ki. Bizonyítékként az 1941. évi 1440-es magyar miniszteri rendeletet hozta fel, mondván, módosítani kellene a hazai törvénykezést, és az 1945 előtti tulajdonviszonyok figyelembevételével kellene az ingatlan-vissza- szolgáltatást folytatni. A továbbiakban a parlamenti kisebbségi szervezeteknek juttatott állami támogatás kapcsán közölte: elfogadhatatlan, hogy több mint 83 millió lejt kapjanak e szervezetek évente kulturális, vallási rendezvényekre. Az 1,2 millió magyar nemzetiségű polgárt képviselő RMDSZ 18 parlamenti képviselővel és 9 szenátorral a román törvényhozásban idén 18 millió lejt, miközben a hivatalosan 620.000 romát képviselő Nicolae Paun a Pro Europa Roma Párt számára 11,7 millió lejt kapott. Pascan szerint e civil szervezetek háromszor annyi pénzt kapnak, mint a román pártok, és nem számolnak el azzal, hogy mire költik a csillagászati összegeket. A sajtósok rendelkezésére bocsátotta a támogatások jegyzékét, és rövid számítással bizonyította, hogy a "fejpénzre" lebontott összeg 15-375 lej között változik etnikumonként, amit érthetetlennek tart, majd javasolta, a Hargita és Kovászna megyei román kisebbségnek is a más kisebbségekhez hasonlóan állami támogatást kellene juttatni, mert nincs miből kulturális rendezvényeket szervezzenek. Pascan a sajtótájékoztató további részében közölte: nem ért egyet a közbeszerzési törvény módosításával, amely szerint megemelték a közbeszerzési eljárás nélkül odaítélhető munkálatok, szolgáltatások, vásárlások értékének felső határát, hisz választások közelegnek, és az USL-nek pénzre van szüksége, majd hozzátette, hogy a Demokrata-Liberális Párt jelezni fogja a fentieket az Európai Bizottságnak. Kifogásolta a kataszteri hivatalok privatizációjára irányuló erőfeszítéseket, és felháborodott azon is, hogy Románia csak 19%-ban hasznosította az uniós alapokat.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMDSZ az MPP-vel és az SZNT-vel közösen tiltakozik a régiósítás ellen
Az RMDSZ az elmúlt időszakban egyeztetett az MPP-vel és az SZNT-vel, és megállapodtak, hogy szeptember elején szerveznek egyetlen nagyobb tiltakozó megmozdulást a regionalizációs elképzelések ellen – közölte Tamás Sándor.
Az RMDSZ háromszéki elnöke, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint nyáron, az aratás és szabadságolás idején kevésbé lehet sikeres egy utcai megmozdulás.
Tamás Sándor úgy vélte: gyakorlati és hatékonysági okokból jobb és eredményesebb lenne, ha az EMNP másokra is hallgatna, hiszen Székelyföldön az RMDSZ-nek van a legnagyobb mozgósító ereje. Egy nyár középi, külön utas tiltakozó akció a politikus szerint kétséges hatású lehet a régiósítás elleni harcban – összegzett a politikus.
Az EMNP július 20-án több mint száz erdélyi településen tervez húszperces demonstrációt tartani ez ügyben.
(Transindex/Háromszék)
Nyugati Jelen (Arad)

Az ügyészség megerősítette: álfeljelentő miatt zaklatják a magyar oktatókat
Nem követettek el bűncselekményt azok a tanárok, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatóiként egy budapesti díjátadáson vettek részt a múlt év elején.
A helyi bíróság mellett működő ügyészség szerdán közzétett megállapítása megerősíti az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) álláspontját, mely szintén kimondta, hogy sem a Schmitt Pál, akkori köztársasági elnök által kitüntetett tagozatvezető, Szabó Béla, sem az őt elkísérő tizenegy kolléga nem ártotta magát semmiféle korrupciós ügybe amikor az egyetemről egy napot hiányzott. Az ügyészségi okirat arról is beszámol, hogy a magyar pedagógusokat feljelentő, bizonyos Alexandru Popa orvos nem létező személy.
Mindezek ellenére a DNA továbbra is ragaszkodik a személyenkénti 300-300 lejes pénzbírsághoz. Noha az oktatók bepótolták a kurzusaikat, a tanintézmény vezetősége mindannyiukat egynapos bérlevonással sújtotta. „Nem azzal foglalkoztak, hogy miért hiányoztunk, hanem azzal, hogy hol jártunk, kivel találkoztunk, mit csináltunk, milyen rendezvényeken vettünk részt a Budapesten töltött egy nap alatt. Én azt mondom: ha a vezetőség szerint amúgy is igazolatlanul hiányoztunk, akkor legyen mindegy, hogy hol jártunk és mit tettünk" – nyilatkozta korábban lapunknak Szabó Béla.A professzor meggyőződésének adott hangot, miszerint egyikük sem károsította meg az egyetemet, hiszen amikor vizsgaidőszakban, a diákok szombatra vagy vasárnapra kéretik a felmérésüket, egyikük sem mond nemet, és pluszfizetést sem követel aznapra.
Az oktatók ügyvédje, Kincses Előd szerint a MOGYE-vezetők gesztusát mindennek lehet nevezni, csak kollegiálisnak nem. „Nem érték be a fizetéslevonással, a feljelentést is közülük valamelyik tehette, hisz az általuk bemutatott dokumentumokhoz egy egyszerű egyetemi alkalmazottnak sincs hozzáférése, nemhogy egy utcáról érkező orvosnak. Tény, hogy a nacionalista-kommunista beidegződések visszaköszönéséről van szó" – fejtette ki a Krónikának Kincses, aki Szabó Béla mellett Ábrám Zoltánt, Egyed Imrét, Kovács Dezsőt, Sipos Emesét, Szatmáry Szabolcsot és Szilágyi Tibort képviseli az igazságszolgáltatási szervek előtt.
A bíróság – a mindegyre halogatott ítélethozatal előtt – bejelentette, hogy újranyitja a magyar professzorok ügyét, amelynek legközelebbi tárgyalására szeptember 5-én kerül sor.
Aláírásgyűjtés az Országháza előtt A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), Budapesten tüntető aktivistái aláírásgyűjtéssel próbálják meggyőzni Áder János köztársasági elnököt és az Országgyűlést, hogy tűzze napirendre a MOGYE-n folyó törvénytelenségek megszüntetésének vitáját, és követelje Romániától az oktatási törvény betartását. A Kossuth téren tiltakozók azt szeretnék elérni, hogy az ősszel kezdődő tanévtől a magyar nyelvű oktatást önálló főtanszékekbe szervezzék. A RMOGYKE-nak az első nap 600 aláírást sikerült összegyűjtenie. Ádám Valérián, a szervezet titkára lapunknak továbbá elmondta, hogy az elkövetkezendő napokban kimozdulnak a parlament szomszédságából, figyelemfelkeltő akciójukkal jelen lesznek Vértanuk terén, a Blaha Lujza téren, a Deák Ferenc téren, a Széll Kálmán téren és a Móricz Zsigmond körúton. Az összegyűjtött aláírások egy részét Tusványoson kívánják átadni Orbán Viktor miniszterelnöknek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Támogatják a határon túli truppok anyaországi bemutatkozását
Magyarországi vendégjátékok szervezésére összesen 34,7 millió forint odaítéléséről döntött Halász János magyarországi kultúráért felelős államtitkár. A támogatást határon túli magyar színházak és táncegyüttesek kapják meg.
A magyarországi vendégjátékokat támogató pályázaton 23 szervezet indult – tájékoztatta szerdán az MTI-t az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). A közlemény felidézi, hogy a tavalyi évtől eltérően idén önálló pályázatot hirdettek a 2013. június 1. és 2014. május 15. között megvalósuló programokra. „Az Emmi idén ezzel összesen 45 millió forintos pályázati támogatást nyújt a határon túli színházak és táncegyüttesek részére” – hangsúlyozta a tárca.
Erdélyből és a Partiumból kilenc színtársulat, három táncegyüttes és egy kulturális alapítvány nyert jelentős összegű támogatásokat. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi M Studio mozgásszínházi műhely, a Temesvári Csiky Gergely Színház, és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata egyenként kétmillió forint körüli támogatást nyert, a csíkszeredai Csíki Játékszín egymillió-négyszázezer, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház háromszázharmincháromezer, a szatmárnémeti Proscenium Alapítvány pedig kétmillió forintot nyert, utóbbi Barta Lajos Szerelem című színművének magyarországi turnéztatására.
A szentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, a váradi Nagyvárad táncegyüttes, illetve a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes 1–1 millió forint támogatást nyert. Bocsárdi László, a szentgyörgyi Tamási színház igazgatója korábban a sajtónak azt nyilatkozta: amennyiben támogatást nyernek, a budapesti Katona József Színházban is szeretnének szerepelni a múlt pénteken Gyulán bemutatott Hamlet című produkciójukkal.
Az Emmi közleménye kitér arra is, hogy a bírálat során a kultúráért felelős államtitkár által felkért, szakértőkből álló kuratórium értékelte a pályázatokat. Ez alapján fogalmaztak meg döntési javaslatot a miniszter tanácsadó testületei, a Táncművészeti és a Színházművészeti Bizottság, amelyet Halász János döntéshozóként változtatás nélkül elfogadott. A támogatási szerződéseket a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága köti meg a nyertes szervezetekkel, és a támogatás utalásáról is ők gondoskodnak – olvasható a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)

Mesebeszédek
Amíg egy magyarországi állami kitüntetés Romániában büntetést ér, amíg a román nyelv kötelező ismerete egyenlő a magyar nyelv használatának betiltásával, addig mesebeszéd, hogy a mindenkori bukaresti hatalom képviselői, illetve az erdélyi kulcstisztségekbe szalasztott agitátorok már nem azon dolgoznak, hogy minden lehetséges módon ellehetetlenítsék egy számukra idegen közösség előrelépési törekvéseit.
Az egyik elnyomópont Marosvásárhely, ahol minden adott lenne a példamutató együttélésre, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok felvirágoztatására. De hát ez csak vágyálom, hiszen a népszámlálási adatok még mindig „veszélyesen" kiegyenlítettek, és valószínűleg csak akkor lesz „nyugalom", ha a magyarság számaránya mondjuk a jelenlegi kolozsvári szintre süllyed.
Csakis ilyen hátsó gondolatok vezérelhetik például azokat az ügyészeket, akik egyrészt kimondták, hogy a vásárhelyi orvosi egyetem – fiktív személy által – bepanaszolt oktatói nem követtek el korrupciót, amikor „munkaidőben" Budapestre utaztak egy államfői kitüntetés átvételére, másrészt azonban mégis pénzbírsággal sújtják az érintetteket. Azokat, akiket egyetemük vezetősége folyamatosan zaklat, mert a törvényben előírt magyar vonal teljes körű megvalósításáért próbálnak tenni valamit.
Eközben a MOGYE hírhedt rektora félrebeszélésből vizsgázott kiválóra, amikor a diszkriminációellenes tanács előtt azt állította, hogy a magyar nyelvhasználat a magyar diákokat hozná hátrányos helyzetbe, akik így csak a Székelyföldön vagy Magyarországon tudnának érvényesülni. Erre még rátett egy lapáttal az oktatás minőségét „biztosító" hatóság, amely szerint azért tiltották be az anyanyelvhasználatot a kórházakban gyakorlatozó diákok számára, mert egy EU-s irányelv szerint kötelező ismerni annak a „befogadó" országnak a hivatalos nyelvét, amelyben valaki dolgozni akar.
Az állandó csatározás rendkívül idegőrlő, de vannak jónak mondható, lelkesítő pillanatai is: amikor például a szemben álló félről kiderül, hogy csak vak erők mozgatják, észérvek nem.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Verespatak kiemelt beruházás
A verespataki aranybánya-beruházás is része annak az országos beruházás-fejlesztési tervnek, amelyet csütörtökön mutatott be Victor Ponta miniszterelnök. Ennek révén az év végéig legalább tízmilliárd euró értékű befektetést szeretne öt stratégiai területen, az energetikai, a bányászati, a mezőgazdasági, az ipari és az infrastrukturális ágazatba vonzani, valamint 50 ezer új munkahelyet hozna létre.
A legfőbb célok között szerepel az energetikai függőség csökkentése, az energiaárak csökkentése, új energiaforrások fölfedezése fokozott környezetvédelmi intézkedések mellett, a vidékfejlesztés, valamint a gazdák helyzetét javító beruházások és támogatások. Az ipar területén növelni kívánják a versenyképességet, további ipari parkokat kívánnak fejleszteni, és támogatásokat ígérnek a kis- és középvállalkozásoknak. Emellett a vasúti és a közúti infrastruktúra fejlesztését is tervbe vették. A külföldi beruházók Romániába csábítása érdekében a kormány mind Európával, mind Ázsiával fejleszteni kívánja a gazdasági kapcsolatokat.
Verespatak: növelné részesedését az állam
A Verespatakkal kapcsolatos tervek között szerepel, hogy a környezetvédelmi viták miatt évekkel ezelőtt elakadt bányaberuházást új környezetvédelmi szabályokkal, a kulturális örökség megóvása mellett kívánják megvalósítani, emellett az állam részesedését 78 százalékra akarják növelni a nyereségből. Ponta csütörtökön közölte: a kormány várhatóan szeptemberig lezárja a verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nel (RMGC) a tárgyalásokat a beruházásról, amelynek sorsáról a parlament fog dönteni. Kijelentette: a kormány kimozdítaná a holtpontról a verespataki beruházást valamennyi környezetvédelmi szabvány betartása mellett, így várhatóan szeptemberig lezárják a tárgyalásokat a beruházóval, de a végső döntést a parlamentnek kell meghoznia.
Egy évvel ezelőtt Ponta a beruházás kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a verespataki kitermelésről szóló döntés három tényezőn múlik: a beruházónak garantálnia kell a környezet megóvását, újra kell tárgyalni a román állam részesedését a nyereségből, emellett a témából ki kell zárni a politikai lobbitevékenységet. Akkor azzal vádolta meg Traian Băsescu államfőt, aki támogatta a verespataki beruházást, hogy egy magáncég érdekében folytat politikai lobbit.
Idén tavasszal Rovana Plumb úgy nyilatkozott, hogy a verespataki beruházás tervét az illetékes minisztériumok vizsgálják, a végső szót pedig majd a kormány mondja ki. Április végén aztán a kormány egy olyan cég létrehozásáról döntött, amely kizárólag a verespataki projekttel foglalkozik, és az országos érdekeltségű beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter alárendeltségébe utalták.
Mint ismeretes, a verespataki bányaberuházást a Roşia Montană Gold Corporation szeretné megvalósítani, amely a kanadai Gabriel Resources tulajdonában áll. A cég szerezte meg a kitermelés koncessziós jogát a fehér megyei Verespatak mellett található lelőhelyen, amely a becslések szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejt. Ezt az RMGC ciántechnológiás eljárással kívánja kitermelni.
A beruházási terv része egy 150 millió euróból megvalósuló gázelosztó központ megépítése a Maros megyei Gyulakután, amelyet a japán Marubeni cég kivitelezhet, valamint a Rovinari hőerőmű fejlesztése, amelyet a kínai China Huadian Engineering valósíthat meg.
Victor Ponta azt is elmondta, hogy várhatóan még idén elfogadják az új bányajáradék-törvényt, amelynek nyomán az országban bányászati tevékenységet kifejtő cégek az európai átlagnak megfelelő összeget fizetnek majd be az államkasszába. Azt is elmondta, hogy az OMV Petrom kőolaj- és földgázkitermelő cég egymilliárd euró értékben végez fejlesztéseket új lelőhelyeken, többek között a Bihar megyei Berettyószéplakon is belefogott egy 200 millió eurós projektbe.
Mezőgazdasági fejlesztéseket ígérnek
A terv bemutatóján Victor Ponta azt is elmondta, hogy a mezőgazdaságban idén hárommilliárd euró értékben valósítanak meg befektetéseket, ebből 2,8 milliárd eurót az Európai Unió finanszíroz. Mint kifejtette, az öntözőrendszer felújítására már el is különítettek 100 millió eurót, de a zöldség- és gyümölcsfélék begyűjtésére szolgáló központokat és a családi gazdaságokat is fejleszteni kívánják.
A beruházási terv azt is tartalmazza, hogy a kormány idén ősszel az összes politikai szereplővel egyeztetést kíván folytatni annak érdekében, hogy konszenzuson alapuló fejlesztési tervet dolgozzanak ki az ország számára a 2014 és 2018 közötti négyéves időszakra.
A tavalyi évben a külföldi beruházások értéke immár negyedik éve folyamatosan csökkent Romániában, az 1,6 milliárd eurós összeg 11 százalékkal volt kevesebb a 2011-ben jegyzett 1,8 milliárd eurónál. Az idei év első négy hónapjában az országban eszközölt külföldi beruházások összértéke 322 millió euró, ami közel 35 százalékos csökkenés az előző év azonos időszakához képest, amikor a befektetések összértéke elérte a 494 millió eurót.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Meghirdette helyeit a BBTE, tandíjas helyre akár 5500 lejt is elkérnek
Közel ötezer tandíjmentes alapképzéses helyet hirdetett meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE).
A 2013/2014-es felvételin összesen 4891 államilag támogatott alapképzéses helyet, további közel 10 ezer tandíjas és háromezer távoktatásos, valamint látogatás nélküli helyet hirdetett meg a BBTE – olvasható az egyetem közleményében.
Továbbá idén 3470 tandíjmentes, 4699 költségtérítéses és megközelítőleg ezer csökkentett látogatású mesteri helyre lehet felvételizni. A felvételi díjak 80 és 250, míg a tandíjak 2000 és 5500 lej között váltakoznak, szakoktól függően.
Az korábbi híresztelésekkel ellentétben, az egyetem nem változtat a tavalyi, idén is meghirdetett felvételi szabályzaton. A meghirdetett szakok között három új magyar szak is van.
Maszol.ro/közlemény

Kincses: az anarchiát választja a MOGYE a magyar megkülönböztetésével
Autonómia helyett anarchia jellemezné a magyar nyelvet hátrányosan megkülönböztető marosvásárhelyi egyetem működését, ha a jövőben sem tartaná be a diszkrimi- nációellenes törvényeket – mondta a romániai magyar orvosképzésért egyesület jogi képviselője. Az orvostan- hallgatók klinikai gyakorlatának nyelve ügyében folytatott vitában nyár végén újabb fejlemény várható. Panasszal fordult a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület és az RMDSZ a bukaresti diszkriminációellenes tanácshoz, az ottani egyenlő bánásmód hatósághoz. Mindkét szervezet tiltakozik a felsőoktatási akkreditációs hatóság előírása ellen, mely szerint az orvostanhallgatók klinikai gyakorlatuk során kizárólag románul beszélhetnek a páciensekkel.
A diszkriminációellenes tanács hétfőn meghallgatta a feleket, döntés augusztus második felében várható. A panaszos egyesület jogi képviselője, Kincses Előd a Határok nélkül csütörtöki adásában azt mondta, az, hogy a betegágy mellett csak a románt lehet használni – tehát a gyakorlati oktatás is csak román nyelven folyhat –, amellett, hogy diszkriminatív és több alkotmányos rendelkezéssel is ellentétes, sérti a betegjogi törvényt is. A jogszabály ugyanis kimondja, hogyha egy paciens nem tud románul, akkor az anyanyelvén kell hozzáfordulni.
Az egyesület azt is kérte, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának április 30-ai döntéséről is állapítsák meg, hogy diszkriminatív, miután a testület elutasította a magyar oktatási rész külön akkreditációjára vonatkozó oktatói kérést. Kincses Előd szerint panaszuk alapja, hogy a tanügyi törvény biztosítja az igényelt akkreditáció lehetőségét. Hozzátette: a diszkriminációellenes törvény úgy szól, hogy ha restriktíven, vagyis megszorítva alkalmaznak egy jogszabályt, akkor az már diszkriminációnak számít, és szankciókat von maga után.
A harmadik kérés, hogy a marosvásárhelyi egyetem chartájának, vagyis alapszabályának diszkriminatív kitételeire vonatkozott. Az egyesület elsősorban annak a megállapítását kérte, hogy a magyar diákok számára a gyakorlatok kizárólag román nyelven történő megtartása szintén megkülönböztetés. Kincses Előd hozzátette, a magyar nyelv elleni diszkriminációt jelzi az is, hogy az egyetemen az angol nyelven tanulók gyakorlatát angol nyelven tartják.
Az RMDSZ panasza kizárólag az akkreditációs tanács átiratával foglalkozik, a párt beadványának ügyét a diszkriminációellenes tanács összevonta a magyar orvosképzésért egyesületével, és együtt vizsgálja őket. A tanács elnöke, Asztalos Csaba – Kincses Előd beszámolója szerint – közölte, hogy a felvetett kérdés annyira komplikált, hogy azt szeretné, a testület minden tagja szavazzon róla, ezért születik majd csak augusztus 15-e után döntés.
Amennyiben a kormányhivatal akkreditációs tanács vitatott határozatáról megállapítják, hogy diszkriminatív, akkor a bepanaszolt testület köteles azt visszavonni. Ebben az esetben a marosvásárhelyi egyetem szenátusa nem hivatkozhat arra a kormányhivatali álláspontra, hogy az orvostanhallgatók klinikai gyakorlatuk során kizárólag románul beszélhetnek a páciensekkel – mondta Kincses Előd. A jogász szerint ez azonban még mindig kevés, mert az egyetemi autonómia azt jelenti, hogy az illetékes minisztérium által jóváhagyott egyetemi alapszabályt csak a felsőoktatási intézmény szenátusa módosíthatja. „Tehát továbbra is az ő térfelükön pattog a labda” – fogalmazott a szakember.
Kincses Előd ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a tanügyi jogszabály azt is kimondja, hogy az egyetemi autonómia a törvények szigorú betartásával kell, hogy működjön. „Mert ha a törvényt nem tartod be, az nem autonómia, hanem anarchia” – összegezte véleményét a Kossuth Rádió műsorában a Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület jogi képviselője.
Kossuth Rádió, Határok nélkül
Erdély.ma

Az űrlap alja
A magyar jövőről a Partiumi Írótáborban
Az idén a X. Partiumi Írótábort szervezte meg Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Írótábor Egyesület. A Hagyomány, haladás, megmaradás című színvonalas és programokban gazdag rendezvénynek a nagyváradi Góbé csárda adott otthont.
Az írótábor zárónapján Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor Egyesület elnöke köszöntötte jelenlévőket, majd ezután átadta a szót a rendezvény állandó vendégének és támogatójának, Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, aki még mielőtt elkezdte volna az előadást, megemlékezett Tüzes Bálint költőről.
Egyházi, politikai és nemzeti ökuménia
„Az egyneműsítő politikák ellen fel kell lépni, és a szabad, egyesült Európa megszorító keretei között, a totalitárius vagy globalista rendszerekkel szemben a magyar út megtalálására kell törekednünk” – jelentette ki a volt református püspök a Szárszó – múlt, jelen, jövendő címmel tartott értekezésén. Az 1943-as balatonszárszói írótalálkozón és konferencián a befejezéséhez közeledő háború várható következményeivel, illetve az ország sorsával vetettek számot. „A jelenben egy vértelen pusztulásnak vagyunk a szenvedő alanyai” – mutatott rá Tőkés László utalva a vészjósló népszámlálási adatokra, a magyarság fogyatkozására. Az EP-képviselő a szárszói példa követésében látja a megoldást, és azt tanácsolja, gondolkozzon együtt a civil szféra, az egyház és a politikum azon, hogyan lehetne megállítani a fogyatkozást, hiszen ugyanúgy cselekedtek 1943-ban is Balatonszárszón. „Keressük az egyházi, politikai és nemzeti ökuménia útját” – mondta az egybegyűlteknek.
„A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni”
Németh László küzdelme a magyar jövőért címmel tartott ezután előadást Pomogáts Béla irodalomtörténész. „A háborús események végső kimenetelének és az ország, illetve a nemzet várható sorsának megítélése adott feladatot és tartalmat az 1943. augusztus 23–29. között a népi írótábor vezető személyiségei, mindenekelőtt Püski Sándor által megrendezett szárszói találkozónak” – kezdte az értekezést az irodalomtörténész. Majd a következőképpen folytatta. A tanácskozás harmadik napján Németh László tartott előadást, ami Szárszói beszéd címmel vált a magyar politikai irodalom egyik klasszikus művévé. Nem váratlanul szólaltatta meg a beszéd Németh László történelmi felismeréseit és szorongásait, előzményei között ott találhatóak az 1942-ben rendezett lillafüredi írótalálkozón és az 1943-ban Nagyváradon tartott előadások, valamint az a polémia, amelynek során Népi író címmel fejtette ki nézeteit. Váradon fiatal hallgatóság előtt beszélt arról, hogy a kisebbségi sorsból szabaduló erdélyi magyarok előtt milyen tennivalók állnak. Annak fontosságára figyelmeztetett, miszerint a kisebbségi sorsban kialakított és tanúsított közösségi erkölcsöt (felelősségvállalás, józan számvetés és az egymás iránt tanúsított szolidaritás) a többségi helyzetben is fenn kell tartani. Pomogáts Béla Németh Lászlót idézte: „A nagy ellenség ellen nagy lelket kell növeszteni. Engem a világháború rémségei közt ez tölt el csaknem optimizmussal: Európában sokkal több erkölcs lappang, mint hittem. A kis népek, csoportok, egyének hősiesebben védik jellegüket, mint a civilizáció langyos fürdője után várni lehetett. Még a magyarságban is javára csalódtam. Nos, a kisebbségi embernek, akár magyar, vagy holland, vagy hindu, ilyesformán kell hűségben, halálraszántságban, áldozatkészségben fokozottan fegyverkeznie. Az elnyomás arzenáljai ellen a katakombák arzenáljait kell megépítenünk.”
Németh László sejtelmei beteljesedtek
Visszatérve a Szárszói beszédre Pomogáts Béla elmondta, Németh László féltve a magyarságot előrevetítette, milyen súlyos következményei lesznek a szovjet megszállásnak, illetve a magyar értelmiség közéleti szerepvesztésének. „Én ezt a háborút – idézte a beszéd egyik lényeges megállapítását az irodalomtörténész – az első pillanattól mély pesszimizmussal néztem. Nemcsak a háború pusztításaitól: megszállásoktól, bombázásoktól, a legjobbak elhurcolásától féltettem azt, amit idáig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni rendezéstől. Az az üdvösség, amellyel Európa fog megajándékozni, nem az lesz, amely társadalmunk halk folyamataiban készül. Nem is lehet, hisz azokat odakinn senki sem ismeri. Előrelátható volt, hogy kívülről neveznek ki ránk megváltókat, s mint minden kinevezésnél, ennél is a protekció érvényesül: a dugaszban levők közül az lesz a poglavnik, akit a külföldön élő tanácsadók s hazai sugalmazóik a legalkalmasabbnak tartanak. Mondjuk-e, hogy ezek a tanácsadók – még a jóindulatúak is, – keveset tudnak a magyarság valódi állapotáról, a rosszindulatúak pedig első dühükkel épp az ellen fognak fordulni, ami itt a bennszülöttek védelmére fölépült, s az ő illetékességüket vitássá teheti.” Pomogáts Béla elmondta, amitől itt Németh László féltette a magyarságot az néhány esztendő múlva bekövetkezett. A jelenlévők közül többen is bólogattak, hiszen bőségben voltak a tapasztalatoknak.
Az értelmiség: Noé bárkája
A másik fontos megállapítása Németh Lászlónak az előadó szerint az volt, amit az értelmiségről mondott. A szárszói felszólaló számos írása tanúsítja, hogy az értelmiségi társadalom utópiájában találta meg azt a szellemi és erkölcsi stratégiát, amely hite szerint képes lehet kivezetni az emberiséget és a magyarságot a modern kor folyamatos válságaiból. „Én az osztálytalan társadalmat, ha az nemcsak névleg van meg, de az emberek műveltségében is, másnak, mint értelmiségi társadalomnak el sem tudom képzelni. Ez az osztály az, amely a többit lassan magába ölelheti. (…) Értelmiségi foglalkozásukat föladhatják, válthatnak munkakönyvet, elmehetnek szőlőt kapálni, azt azonban ott is tudniuk kell, hogy értelmiségi emberek, és ma az értelmiség a Noé bárkája. Benne ring az a hagyomány, küzdés, emlék, amit az izgalomba jött emberiség tán hajlandó volna föláldozni. S benne menti magát a jövő nagy utópiája is: az osztályok valódi összeölelkezése – egy megtisztult értelmiségi kultúrában” – idézte az irodalomtörténész Németh Lászlót. Pomogáts Béla kijelentette, a két stratégiai mondanivaló szorosan összefügg egymással. A magyarság és a magyar értelmiség sorsát nem is lehetett volna egymástól elválasztani – tette hozzá. Ebben a tekintetben a szárszói szónok nemcsak ideológusnak, hanem jövendőmondónak is bizonyult, hiszen a magyar értelmiség szinte folyamatos közéleti szerepvesztésének a veszedelmét és következményeit jól érzékelte. A szárszói szónok beszéde éppen azt szolgálta, hogy ezt a veszélyt valamiképpen elhárítsa, legalább úgy, hogy a magyar értelmiség legyen tudatában annak, mi történik hazájával és mi történik vele. E tekintetben Németh László gondolatai hét évtized elteltével sem veszítettek aktualitásukból.
Szárszó öröksége
Szakolczay Lajos műkritikus Szárszó élő öröksége címmel tartott előadást (aminek szövegét teljes terjedelemben már leközöltük hétfőn az értekezésnek a ’43-as találkozóról és jelentőségéről való átfogó jellege miatt). „A tanácskozás egyik tanulsága többek között az, hogy ne hagyjuk magunkat – mutatott rá az előadó. Az a miénk, amit kikövetelünk. Imádkozással? Építéssel! – mondta, majd hozzátette: A minőségtégla – e nélkül nincsen tartós fal – ott lebegjen szemünk előtt, s mikor az egyiket a másikra tesszük, gondoljunk őseink századok óta vívott csatáira. A népi írók mozgalma a Zrínyitől Illyésig tartó utat erősítette avval, hogy visszaadta önbecsülésünket. Megacélozta tartásunkat, kiegyenesítette gerincünket.”
Fleisz János történész ezután bemutatta Gábor Ferenc Egy falu, melynek nem látni mását. Köröstárkány monográfiája és Életem viharának emlékére. Köröstárkány fekete húsvétja című kötetét, melyet a méltató és a szerző is egyaránt hiánypótlónak nevezett. Gábor Ferenc kijelentette, több helytörténeti írásra lenne szükség, illetve arra, hogy mindezeket oktassák az iskolákban, hogy a diákok ismerjék meg a múltat helyi vonatkozásban is. Ezt követően Meleg Vilmos színművész versműsort adott elő, többek között József Attila Balatonszárszó, Kosztolányi Dezső Milyen sötét-sötét a Balaton, Csukás István Szárszó, nyár és a Vonat kattog, valamint Rónay György Szeptemberi csönd című művét szavalta el.
Elismerés és reményteljes búcsú
Díjátadással zárult a rangos rendezvény. Idén a József Attila-díjas Mezey Katalin budapesti prózaírót, költőt, műfordítót részesítették elismerésben, akit Ködöböcz Gábor irodalomtörténész méltatott. „Mezey Katalin példaszerű hűségről, felelősségről és rendületlen elkötelezettségről árulkodó pályáján végigtekintve jó okkal juthatnak eszünkbe Pál apostol Korinthusbeliekhez írott második levelének kétségbeesésben is méltóságot, reménytelenségben is reménységet, erőtlenségben is erőt sugárzó szavai: »Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk«” – mondta Ködöböcz Gábor a köszöntés végén.
Miután Tőkés László átnyújtotta a díjat Mezey Katalinnak, Barabás Zoltán megköszönte az egybegyűlteknek a részvételt és azt, hogy ez a családias, meghitt hangulatú rendezvény létrejöhetett, valamint búcsúzóul reményteljesen arra bíztatta az egybegyűlteket, jövőre is legalább ilyen szép számban vegyenek részt, ahogy azt idén is tették.
Ladányi Norbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

EU-tagság – csak előnyök?
2007-ben Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz. Sokan nagy reményeket fűztek a tagsághoz, mert azt hitték, ez a tejjel-mézzel folyó Kánaánnal, a gondtalan élettel lesz egyenlő. Magam is abban reménykedtem, hogy sok minden jóra fordul. Az úgynevezett sokoldalúan fejlett szocializmus után, ha lassan is, de közeledünk a nyugat-európai fejlett országokhoz.
A kilencvenes meg a kétezres évek elején többször is alkalmam volt a két ibériai országba utazni. Amit ott láttam, hallottam annak alapján bizonyos kétségeim támadtak a fényes jövőt illetően. De azért úgy tűnt, EU-s jövőnk mégis szép lesz. Az elmúlt években tapasztaltak azonban mindinkább ráébresztenek, hogy korábbi tapasztalataim nem ezt igazolták. Az újak meg különösen nem.
Mentségemre legyen mondva, elkápráztatott az Atlanti-óceán és a Vizcayai-öböl partján fekvő Galicia. Lakói, a galegók szerint ez Spanyolhon egyik elmaradott tartománya. Természetesen Katalóniához és Baszkföldhöz viszonyítva. Az egykori „szocializmus” országából érkezvén, ezt merőben másként láttam. Annyira, hogy nem kívántam magunknak csak azt, bár mi is olyan fejletlenek lennénk, mint ők.
Pedig aggasztó adatok is tudomásomra jutottak. A mintegy 30 000 km2 területű, 2 850 000 lakosú tartományban több virágzó ipari központ van, mint a hajógyárral, halfeldolgozó iparral, a Citroën leányvállalata révén gépkocsi-iparral is rendelkező nagy kikötő, Vigo, a másik nagy kikötő, A Coruńa, a tengerparttól távolabb Ourense és Lugo. A legnagyobb hajógyár Ferrolban működik. Mielőtt Spanyolország az akkor még Közös Piac tagja lett volna, e gyárban több mint 12 000 ember dolgozott. Spanyolországnak az 1986. évi Közös Piacba lépése után ezek számát néhány év alatt háromezerre csökkentették. A brüsszeli előírásoknak megfelelően. Azért, mert csökkenteni kellett a termelést és korszerűsítették a gyárat.
Az új, korszerű létesítmények telepítése ellenére Galiciában több a munkanélküli, mint például az erősen iparosodott Baszkföldön és Katalóniában. Különösen a fiatal értelmiségiek sorában. Nem egy egyetemet végzett élettan, földrajz-, történelem- stb. tanár állástalan.
A közműrendszer fejlődött: műutak, autópályák épültek, a távbeszélő-hálózatot korszerűsítették. Az utcák gödörmentesek, simák, tiszták. Éjjel, de nappal is, porverés nélkül, utcaseprő-gépek szorgoskodnak. Akár egy heti járkálás után sem lesz poros az ember cipője.
A galego mezőgazdaság a kisgazdák által törleszthető bankkölcsönök felvételével a gabonatermesztésről áttért a legelőgazdálkodásra – a tél enyhe, esős, az állatokat télen is a legelőn lehet tartani. Így Galicia Spanyolország egyik legnagyobb tejtermelője. De sokat adnak a szőlőtermesztésre is.
Az 1960-as évektől mind több külföldi keresi föl Spanyolországot. A Közös Piachoz való csatlakozás után rohamosan emelkedő számuk mára mintegy évi 70 millióra nőtt. Az idegenforgalom Galiciának is jelentős jövedelemforrása. Santiago de Compostelában bankkölcsön felvételével sok tulajdonos 4–5–6 kis szobára alakíttatta lakását. A kispénzű külföldi itt kényelmes, viszonylag olcsó, egy-két ágyas szobához juthat.
Az idegenforgalom növelése érdekében központi, helyi kormány egyaránt tesz: az eldugott kis településeken is idegenforgalmi iroda áll az utazó rendelkezésére, ahol térképes, a helységet, nevezetességeit, a környéket ismertető kis füzeteket kap. Díjmentesen.
Asztúria a spanyolországi kohászat és szénbányászat egyik központja. A Közös Piachoz csatlakozás után az asztúriai kohászatot és szénbányászatot leépítették. Így sok fiatal nem folytathatja apja mesterségét, egyetlen napot sem volt lehetősége dolgozni. Más vidéken talán találnának munkát, de nem hagyják szüleik lakását, házát, kocsiját, hogy elölről kezdjék.
Ezek után mi értelme volt a Közös Piacba lépésnek? – kérdeztem. Ha nem lépünk be, előbb-utóbb súlyos helyzetbe kerülünk. A fejlett közös piaci államokhoz viszonyítva elmaradottabb technológiájú ipar, bányászat, halászat, mezőgazdaság nem bírta volna a versenyt, a drágábban előállított termékeket csak veszteséggel értékesíthetné, s a vállalatok csődbe jutnának, jött a felelet.
Az Európai Unió akkoriban jelentős, évi 35–40 milliárd dollár vissza nem térítendő segítséget nyújtott az országnak, amiből a közműrendszert fejlesztették: autópályák épültek, a vasutat, a távbeszélő-hálózatot korszerűsítették. Továbbá a legkorszerűbb technológiájú vállalatok épültek, a mezőgazdaság a legfejlettebb eljárásokat alkalmazhatja. De a kilencvenes évek elején négy, ma mintegy hatmillió munkanélküli számára a közös piaci, illetőleg most az európai unióbeli tagság semmi jót nem jelent.
José Antonio Barrena bizkaiai (Baszkföld) állattenyésztő 1984-ig kohász volt. Jól keresett. 1955-ben, mikor Andalúziában egy szakmunkásnak 25, neki 425 peseta volt a havi fizetése. Miután Spanyolország a Közös Piac tagja lett, elbocsátották állásából. Felesége az idő tájt 60 hektár földet örökölt. A kis birtokra 23 millió peseta kölcsönt vett föl. Legelővé alakította és a kiváló tejelő kanadai fajtából vásárolt húszat. Ezek napi 50–60 liter tejet adnak. A gazdaságot korszerű fejőgépekkel, két, több ezer literes rozsdamentes tartállyal szerelte föl.
Mikor 60 tehene lett, az EU Spanyolország tejtermelését az évi 7,5 millió tonnáról 5,2 millióra csökkentette. Annak ellenére, hogy ez nem fedezte az ország szükségletét. A különbözetet Franciaországból hozták be, 50 pesetáért literét. J. A. Barrenát értesítették, hogy évi 420 000 literes tejtermelését 302 357-re kell csökkentenie. Ha megteszi, nem tudja törleszteni a kölcsönt. Ha nem, a fölös tejet nem tudja eladni. Bár a kormány kártérítésként minden meg nem termelt literért 9 pesetát fizetett, komoly veszteség érte, mert a megtermelt tej literéért 33 pesetát kapott. Végül föl kellett számolnia gazdaságát.
Portugália az EU fejlett tagállamaihoz viszonyítva elmaradott. A magát szociáldemokratának nevező, valójában a félszázados fasizmus szelíd örökösének mutatkozó párt kormánya az Uniótól kapott hathatós segítség legnagyobb részét a közműrendszer fejlesztésére fordította. E téren az ország látványos sikereket ért el: kitűnő utak, autópályák épültek.
A vissza nem térítendő támogatások jelentős részét arra használták, hogy jó fizetése legyen mindenkinek, gépkocsira, többre is, meg lakásra jusson. Iparfejlesztésre kevés pénz maradt. Az oktatásra is. Nyugat-Európához viszonyítva még mindig sok az írástudatlan.
2006-ban a támogatások megszűntek volna, de a portugál miniszterelnökből lett Európai Bizottság-i elnök, José Manuel Barroso elintézte, hogy a gazdasági összeomlást elkerülendő, Portugália ezekhez még néhány évig hozzájusson. A válság mégsem maradt el, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bank kölcsönét követő megszorítások, majd emiatt a sztrájkok sem.
Romániát is a kölcsönök mentették meg az összeomlástól. Törlesztésüket pedig mi, és még ki tudja, hány nemzedék nyögi majd. Mert a kamat a kelet-európaiak számára magasabb, mint a nyugatiak számára. Tőke itt alig termelődik. Pedig nagy szükség volna rá.
Emiatt korszerűsítés helyett az ipar leépül. Kolozsvárt jó néhány gyár, üzem, vállalat szűnt meg. Fölszántott helyükön bevásárlóközpontok, irodaházak épültek, épülnek. Ha jön is külföldi befektető, amint valahol olcsóbb munkaerőt talál, gyorsan továbbáll. Lásd Nokia.
A mieink szaktudását csak összeszerelésre használják. A tervezés, az előállítás mondhatni kizárólag a fejlett Nyugat feladata. Mi csak piac vagyunk. Ez a helyzet egyetlen szóval illethető: jelenkori gyarmatosítás. A tehén itt legel, de nyugaton adja le a tejet.
Reméltük, hogy a nemzetiségi kérdésben előrelépés következik. Az EU azonban nem szól bele a tagországok belügyeibe. Az egyházi ingatlanokat egy nap alatt elorozták, huszonhárom év alatt csak egy részét adták vissza. Marosvásárhelyt az orvosin tilos a magyar nyelvű kórházi gyakorlat. A megyéket, így a magyar többségűeket is, föl akarják számolni, hogy a magyarság számarányát az újonnan létrehozandó tartományokban minél alacsonyabbra csökkentsék. Nesze neked nyelvi jogok, nesze neked kisebbségi jogok.
Miközben az EU fő gondja az, hogy az uborka nem lehet görbe. Hogy a disznónak labdát kell biztosítani az ólban, legyen mivel játszania. Meg ehhez hasonló „alapvető kérdések”.
Fölmerül tehát: miután mindezt köszönjük szépen, nem lenne jobb az EU-n kívül? Igen, de akkor sok fejlesztési támogatástól esnénk el. Mint mondják. Szóval nem lehet.
Vagyis: se veled, se nélküled. De akkor hogyan fejlődünk? Vagy ezzel a kutya sem törődik?
Asztalos Lajos
Szabadság (Kolozsvár)

Érettségi csatáink
Túl az érettségi vizsgákon mélységesen emberi kicsit hátradőlni, és egy percre laza felülnézetből szemlélni ezt az idők során alaposan átalakult, mégis változatlan jelentőségű megmérettetést. Ahhoz képest, hogy annak idején az érettségi oklevél máris belépőt jelentett az értelmiségi világba, most „csak” a továbblépés megkerülhetetlen állomása. Formai jelentőségén túl azonban majdnem mindent elveszített: már nem feltétlenül tizenkét év tudásfelhalmozásának keresztmetszete, egy-egy tudományágazatra való alkalmasság kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Diplomagyár, amelyet tanári jóindulat, szülői anyagi áldozatvállalás működtetett – de elsősorban egy torz oktatási rendszer terméke.
Éveken át mindenki tudta, a többség pedig cinkosan asszisztált a vizsgákra széleskörű puskaarzenállal bevonulók másolási buzgalmához, s az egyre mélyebbre süllyedt vizsgamorál szükségszerűen termelte ki a középszert. Az egy-két éve elkezdődött szemléletváltás egyelőre lehangoló vizsgaeredményeket hoz, és inkább értetlenséget, mintsem szolidaritást fakaszt. Nem is történhet másként, hiszen az egészen más szemlélet- és elvárásrendszerhez szoktatott tanári társadalom és az általuk nevelt diákok részéről nem puszta elhatározás kérdése a „holnaptól másként lesz” gyakorlatba ültetése.
Bár szigorú, nullatoleranciás felügyeletet harangoztak be a vizsgákra, már-már rendőrségi készenlétről beszéltek az iskolák környékén, még bőven előfordultak korrumpálási kísérletek. Még sokan nem hitték, nem hiszik, hogy talán Romániában is életbe léptethető egy korrupciómentes rendszer, még túl közeli a pénzért bármit meg lehet vásárolni szemlélete. Még időbe és könyörtelen következetességbe kerül, hogy a tanári presztízs romjai között a szülő ne a tudatlanságért áldozzon, hanem a tudás elsajátítását, az ahhoz nyújtott segítséget fizesse meg. Még várnunk kell, még bőven szed áldozatokat az egészségessé válás folyamata.
S miután az érettségi diploma nem több, mint belépő a felhalmozás másik minőségi szakaszába, inkább ebből a szemszögből érdemes nézni a dolgokat. A csak papíron létező tudást ugyanis pillanatok alatt leselejtezi a társadalom, a munkaerőpiac. A melltartókba csempészett eurókon vett képzettséggel szemben a tényleges szűrőkön átmenő konkurencia már az első kanyarban előz, s javításra csak egészen kivételes esetben van lehetőség.
Az első percek ígéretes akciókat hoztak, a felkészületleneket már a pálya szélén ápolják, a pénzes táskás ember egyre ritkábban találja meg a címzettet. A kisebbek pedig talán már kezdik kapiskálni, mire is megy ki a játék. Nehéz, maratoni meccs lesz, de győzni csak a pályán érdemes.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)